IV.
VIRGILIUS ECCLOGÁINAK
KŐSZEGI RAJNIS JÓZSEF ÚR által tett
FORDÍTÁSÁRA.
Összefüggések
Az alkalmi üdvözlővers közlése Kazinczy részéről állásfoglalás a kor egy irodalmi csatározásában. A deákosok (Baróti Szabó Dávid, illetve Rájnis József és Révai Miklós) közötti vita 1789-ben új szakaszába lépett, mikor megjelent Rájnis Vergilius-fordítása (Magyar Eklogák) és a hozzácsatolt két vitairat, a Barótival az időmértékes verselés kérdéseiben a személyeskedésig menően polemizáló Sisakos paizos mentőírás és a MM. szerkesztőihez címzett és elsősorban Batsányi fordítási elveit támadó Tóldalék. A Batsányival való szakítás után lévő Kazinczy április 8-i levelében barátságáról biztosítja Rájnist (BJÖM II. 493–494.), Batsányi viszont vitairatot fogalmaz, amelyet a MM. 3. számának Tóldalékaként ki is ad. Ebben közli Vergilius első eklogájának Rájnistól és Barótitól való két fordítását, valamint az eredetit, a szembesítés bevallott szándékával; éppen e célból kérte Barótit a fordítás elvégzésére Rájnis könyvének megjelenése után (BJÖM. II. 495–496.). A Rájnist dicsérő Révai-óda (majd ezt követően a Fejér György-vers) közlése egyértelmű szerkesztői állásfoglalás Batsányival szemben.