IX.
A’ SZÉP MESTERSÉGEKNEK
RÖVID TÖRTÉNETEI.
2Lásd az előbbi negyedet.
(Lásd: SULZER.
Allg. Theor. Art.
Künste.)
1. §. A’ szép Mesterségek a’ hajdani Napkeletieknél.
NEM kell a’ szép Mesterségekről azt vélni, hogy ezek, mint a’ gépelyes lelemények, vagy szerentsés eset által, vagy a’ regula szerént való eszeskedésnek segedelmével elmés Férjfiaktól találtattak-fel, és hogy azutánn születéseknek helyéből más Országokba által terjedtek légyen. Hazabéli palánták ezek minden tartományban, hol az ész ki-fejtődni kezd: fáradságos dajkálás nélkűl nőnek, de, valamint a’ főldnek gyümőltsei, az ég-vonásnak minéműsége szerént, melly alatt ki-tsiráznak, és a’ nevelés szerént, melly azoknak adatik, külömb-féle formákat vesznek magokra, és a’ kietlen vidékekben virágzás nélkűl maradván, kevésre betsűltetnek.
Valamint most a’ Főldnek akármellyik Népe, mellynek annyi esze vólt, hogy magát az első vadságból ki-fejtse, a’ Muzsikát, Tántzot, Ékesen-szóllást és Poézist esméri; szinte azon-képp’ ismérték ezeket a’ Nemzetek az előbbeni esztendő-ezredekben-is, miólta az emberek eszesen elmélkedni kezdettek. Nem szükséges mí-nékünk a’ végre, hogy a’ szép Mesterségeknek első eredeteket és nyers állapottyokat lássuk, az Emberség’ történeteinn által a’ leg-homályosabb régiségekbe hatnunk; ollyanok vóltak ezek a’ leg-régiebb Égyiptusbélieknél és Görögöknél, a’ minéműek most a’ Hurónoknál. Az embereknek hajlandóságokat arra, hogy az érzékeny érdekléseknek tárgyait, mellyek hatalmokban vagynak, meg-fínomíttsák és kellemetesebbekké tegyék, ki-ki esméri, a’ ki az emberi elmének járását meg-visgálta. Miképp’ tette meg ez, természet-szerént-való és történetbéli alkalmatosságoktól vezéreltetvén, a’ mesterségnek mindenik ágában az első nyers próbákat? könnyű által-látni, és majd, ha idővel a’ Poézist, Kép-írást, Tántzot, és Építő-mesterséget eggyenként elő-vesszük, meg-is írom bővebben, a’ mint a’ Muzsikáról már meg-tselekedtem.
A’ szép Mesterségeknek nem tsak fő ágaikat, leg-alább első zsengéjekben, hanem még eggyes tsemetéjiket-is fel-találni olly’ Népeknél, mellyek között soha semmi-féle szövetség nem vólt. Tudgyuk, hogy a’ Khínabélieknek komédiájok és tragyédiájok vagyon, és hogy a’ néző-játéknak e’ két-féle neme még Perunak régi lakossinál-is esméretes vólt, kik az eggyikben
Inkássaiknak tetteit,
(Histoire des Yncas de Garcil. da Vega Lib. II. chap. 27.) a’ másikban pedig a’ közönséges életnek jelenéseit állították-elő. A’ Görögök, kiket a’ nemzeti büszkeség nagy ditsekedésekre vezetett,
(Graeci omnia sua in immensum tollunt. Macrob. Saturn. L. I. c. 24.) valamennyi szép Mesterségeknek fel-találását magoknak tulajdoníttyák; de a’ józan-gondolkodású Görögöknek eggyike meg-int bennünket, hogy az ő leg-régiebb tudósíttásaiknak vígyázva hidgyünk.
3Strabo:* a’ ki felettébb okosan azt jegyzi-fel, hogy a’ tudósíttásoknak leg-régibb gyűjtőji a’ Görög mythologia által sok valótlanságokra tsábíttattak. Libro 8.
Könnyű által-látni, hogy a’ Görögök, kik még akkor, midőn más Nemzetek már nagy virágzásban vóltak, makkal éltenek; nem vóltak az elsők, kik a’ szép mesterségeket űzték.
Jól-lehet bizonyos az, hogy a’ szép Mesterségeknek első zsengéjét minden-féle Nemzeteknél fel-talállyuk; az út mind-az-által, mellyet az embereknek az első próbáktól fogva, mellyeket tsak a’ nyers természetnek kell tulajdoníttani, egéssz’ addig, mikor azoknak gyakorlása regulákra vonattatik, és a’ Mesterek ezt meg-tanúltt mesterség gyanánt űzni kezdik, meg-járniok kellett, olly hosszú, hogy méltán meg lehet még azt a’ kérdést tenni: mellyik Nemzet vólt, melly ezenn az útonn leg-elősször által-esett?
De a’ leg-régiebb Népeknek eredetekről, rend-tartásaikról, és mesterségeikről kevesebbek a’ hozzánk érkezett tudósíttások, hogy sem ezen kérdésre meg-felelhessünk. Közönségesen, de még is tellyes hitelesség nélkűl, a’ Khaldéusok, vagy ollykor az Égyiptusbéliek tartatnak elsőknek, kik a’ Rajzoló Mesterségeknek külömb-féle ágait methodice űzték. Az bizonyos, hogy valamint e’ két Nemzetnél úgy a’ Hetrúriabélieknél-is a’ szép Mesterségek amaz időkben, mellyekre az, a’ mit az embereknek igaz történeteikből tudunk, semmi érezhető világosságot nem terjeszt, már virágoztak. Ábrahám’ idejében a’ Rajzoló-Mesterségek a’ Kháldéusoknál ki-ütötték vólt már első bimbójokat; és Egyiptusban Sesostris’ idejében, ki a’ Zsidó Törvény-szerzőnek, Mózesnek, eggy-idősse vólt, az Építtő-mesterség nagy virágra jutott vólt. Lásd Winkelm. Gesch. der Künste des Alterthums I. Th. I. Cap.
Mennyire vitték légyen e’ Nemzetek a’ Görögök előtt a’ szép Mesterségeket, meg nem határozhattyuk. Az Égyiptusbélieknek és a’ Persáknak ollyan épűleteik és kertyeik vóltak, mellyek leg-alább a’ külső pompára és nagyságra nézve mindent fellyűl-haladtak, a’ mit az-utánn a’ Görögök tsináltanak. És a’ Zsidó nép az Ékesen-szóllásból és Poézisból nevezetes darabokat mutathat, mellyek az efféle görög munkáknál régiebbek.
2. §. A’ Görögöknél.
Úgy látszik, hogy a’ tulajdon-képpen való Görög-Ország a’ szép Mesterségeket ama’ Kolóniájitól vette, mellyek Ióniában és Itáliában el-terjedtek. Az Ióniabéliekre minden bizonnyal a’ szomszéd Kháldéusoktól, nagy Görög-Országra pedig a’ határos Hetrúria-béliektől származtanak.
Statuas Thusci primum in Italia invenerunt. C a s s i o- d o r.*„Az etruszk szobrokat először Itáliában fedezték fel. Cassiodorus.”
A’ leg-régiebb görög építtésnek maradékai a’ régi
Poestumban magokon viselik az Egyiptusi ízlésnek jeleit. Sőt még a’ Régiek’ írásiban-is fel-talállyuk annak nyomdokát, hogy a’ Poézis a’ tulajdon-képpen való Görög-Országra részént Nap-nyúgotból származott légyen, részént pedig Napkeletből, és még az Éjszaki részekből-is.
De jól-lehet a’ szép Mesterségek mint kül-főldi gyümőltsök plántáltattak-által a’ görög főldre: bizonyos még-is, hogy ezen szerentsés ég-vonás alatt, és a’ tsudálkozásra méltó Görög Elmének dajkálása által, olly szépségre és olly ízre jutottak, a’ minéműre más tartományban sem az-előtt, sem az-utánn fel nem emelkedhettek. Görög-Ország a’ szép mesterségeknek valamennyi ágait leg-felségesebb virágzásokban és leg-tökélletesebb szépségekben látta, és ebben századokig fenn-is tartotta; sőt bizonyságúl ezer példákat lehetne elő hozni, hogy azokat eggy ideig igaz tzéllyokra fordította. Mire nézve e’ Tartományt a’ szép mesterségek kivált-képpen való hazájoknak méltán nevezhetni.
Minek-utánna e’ lelki és szívbéli ritka adományokkal bővelkedő Nép, szabadságát el-vesztvén, a’ Rómaiak’ igája alá jutott, a’ szép mesterségeknek fénnyek is el-alkonyodott. A’ Rómaiaknak elméjek, kik a’ Görög birodalomnak esete utánn egynéhány százakig a’ Világonn uralkodó Nemzet vóltanak, nyersebb vólt, hogy-sem a’ szép mesterségeknek fénnyét fenn-tarthatta vólna; jól lehet a’ Görög mesterek és műdarabok közikbe plántáltattak légyen. E’ nép az emberi észnek tökélletes állapodásával, mint a’ Görögök, soha sem birhatott, mivel characterében az első és leg-fontosb helyet az uralkodásra való vágyódás foglalta-el. A’ szép mesterségeknek mivelése tehát a’ Rómaiaknak plánumával,* mellyhez tetteiket alkalmaztatták, meg nem eggyezett, és így a’ tsupa esetre hagyattatott. A’ Múzsák Rómába soha sem idéztettek, hanem tsak úgy szenvedtettek-meg, mint oda-folyamodott jövevények.
3. §. A’ Rómaiaknál, és a’ Római Birodalomnak romladékiból támadott Országokban,
a’ XVI. századig.
Úgy látszik ugyan, hogy azokat A u g u s t u s az országlás’ plánumába fel-fogadta légyen. De a’ belső pezsegés miatt, melly a’ szabadsághoz való szeretetnek el-fojtásától a’ Rómaiak’ elméjikben okoztatott, nyughatatlanabbak vóltak az idők, hogy-sem a’ szép Mesterségek a’ görög tündöklést vissza-adhatták vólna. A’ mi azonn kivűl az emberi léleknek erejéből fenn-marada, az mind más tárgyakra intéztetett, mint-sem az elmének pallérozására. Az uralkodó felekezetnek elég dolga vólt, hogy hatalmát a’ kéznél-lévő külső erőltetések által fenn-tarthassa; azok, a’ kik a’ le-nyomatást belső háborodással érzették, nem gondolkodhattak egyébről, hanem ezen hatalomnak alattomban való vesztegetéséről; a’ harmadik felekezet pedig, melly e’ félelmes pezsegésnek nézője vala, tsak azonn vólt, hogy az állapotoknak illy mostoha környűl-állási között a’ lehetséges nyúgodalomban maradhasson. Ezen utólsó felekezetnek kezeiben vala a’ mesterségre való elme, és pénzért adatott vala el. Azok, a’ kiknek hatalmok még nem eléggé erős lábonn áll vala, az el-adó Mestereknek fáradságait arra fordították, hogy a’ kéj szerént való uralkodást kellemetességekkel fel-ruházzák; és az ő parantsolattyokra, ama’ Nép’ részének, melly tsak szenvedő vala, egész figyelmetessége a’ szabadságról el-vonattatott, és a’ múlatságokra vezettetett. Ebből szükség-képpen annak kell vala következni, hogy a’ szép Mesterségek nem tsak igaz tzéllyokról el-útasíttassanak, hanem még ama’ fő regulájikra nézve-is, mellyekenn egész tökélletességek nyugszik, meg-vesztegettessenek.
Ezen időtől fogva tehát napról napra alkonyodának, míg amaz alatsonságra le-dőltek, mellyben olly sok századokonn által hevertenek, ’s mellyből magokat mind eddig fel nem emelhetik.
Igaz ugyan, hogy ezen egész idő alatt a’ külső láttatra nézve néműnémű virágban maradtak; gépelyes része mindenik mesterségnek a’ Mestereknek műhellyeikben fel-találtatott, de a’ lélek és az íz el-enyészett lassanként belőllek; a’ Mestereknek rendgye, akármellyik nemét tekéntsük a’ szép mesterségeknek, félbe nem szakadt; a’ pogány Istenségeknek le-rontatott templomai helyett egyházak építtettek; az Isteneknek és Bajnokoknak státuájik’ helyébe a’ Szenteknek és Mártiroknak képei tétettek. A’ Muzsika a’ theátromból a’ templomba, és az ékesen-szóllás az Ügyészek’ székéről a’ prédikálló székekbe vitetett. A’ szép Mesterségeknek eggy ága sem esett-le; de lassanként mind el-hervadtak, míg el-végre olly formákba öltözködtek, mellyekből előbbeni szépségeket magunknak semmi módon le nem képezhettyük.
Ollyan vólt az ő sorsok, mint bizonyos ünnepléseké, mellyek eredettyek’ korában fontosok és felséges-tzélúak vóltak, lassanként pedig olly szokásokká változtak, mellyeknek sem okokat nem adhattyuk, sem értelmeiket ki nem nyomozhattyuk. Szint’ azok vóltak ezen időkben a’ szép Mesterségek a’ régi időbéliekhez képest, a’ mik most a’ Vitéz Rendek a’ hajdaniakhoz képest: tsak a’ külső jelek, a’ pántlikák, és a’ tsillagok maradtak-fenn. Ez vólt az oka, hogy a’ szép Mesterségek nem tsak a’ külső szépségre, hanem még a’ belső erőre nézve-is meg-fogyatkoztak.
Némelly Könyv-szerzők olly móddal írják-meg a’ szép Mesterségeknek történeteit, melly nékünk hihetővé tehetné, hogy egynehány századokig egésszen el-vesztek. De ez a’ történetbéli valósággal ellenkezik. A u g u s t u s’ idejétől fogva egész’ X Leo Pápáig egy század sem vólt, melly Poétákat, Kép-írókat, Kép-faragókat, Kő-metszőket, Muzsika-szerzőket, és Néző-játékosokat ne mutathatna. Sőt úgy látszik, hogy a’ Rajzoló Mesterségekben imitt amott egy szerentsésb elme, még a’ szépségnek és jó íznek a’ mesterségekbe való vissza téríttésére nézve-is, próbákat tett légyen.
4Itt Sulzer illy jegyzést tészen: „Egynehány esztendők előtt Hervordiában IV Henrik Császárnak egy Diplómáját láttam, mellynek petséttyén a’ Császár’ feje olly szép, mint-ha az első Császárok’ idejében metszetett vólna. És a’ régi egyházi könyvekben, mellyek Nagy Károlynak ’s az ő utánna országlott Fejedelmeknek idejéből valók, olly metszett köveket találni ollykor, mellyek nem minden szépség nélkűl szűkölködnek. Még ennél-is váratlanabb vólt a’ tudósíttás egy Tót-származású éjszaki népnek, a’ Vendusoknak, kik az-előtt Pomerániában laktak, a’ rajzoló mesterségekben való alkalmasságáról. Egy szinte nem rég’ közre jött munkában (T h u n m a n n s. Untersuchungen über die Geschichte einiger nordischen Völker. Berlin 1772. 8. Seite 290. 291.) a’ következendő tudósíttást olvasom, melly a’ Bambergai Püspöknek, Ottónak, régi Életéből van véve: Stettinben négy templomok vóltak. De az eggyik ezek közűl tsudálkozásra-méltó mesterséggel vólt építve és fel-ékesítve. Valamint belől, úgy kivűl a’ véső-mesterségnek műdarabjai látszatnak benne, (sculptura: relievo: Schnitzwerk.) mellyek a’ falakból ki-állottak, és embereket, madarakat, ’s más állatokat képeztek, a’ természetet olly szorossan követvén, hogy az ember majd nem eleveneknek tartotta. A’ Történet-író, a’ ki ezt beszélli, a’ templomot maga látta, és olly Férjfiú vólt, ki a’ Császári udvart ismérte; a’ kinek tehát méltán hitelt adhatunk.”
De fáradságának foganattya nem messze terjedett. Valamint az erkőltsöknek romlása a’ XII és egynehány következő századokban meg-foghatatlan garáditsig le ment, úgy a’ szép Mesterségekkel való élés is sokkal méllyebb alatsonságra dőlt, mint a’ minőt most magunknak tsak képzelhetnénk-is. A’ szent és ajtatos könyveknek képeiben, és ama’ faragott bálványokban, és metszésekben, mellyekkel a’ templomok és prédikálló-székek fel-ékesíttettenek, olly gyalázatos rajzolások vóltak, mellyek most még az ollyan helyekenn-is, hol a’ leg-gorombább bujaság üzettetik, botránkoztatók vólnának. Hihető azonban, hogy ezen bal szokás nem árthatott, mivel a’ mesterségnek illyetén zab-szüleménnyei minden
Aestheticabéli avagy édesgető erő nélkűl szűkölködtek.
4. §. A’ XVI. századtól fogva mostanig.
E’ szomorú vadságnak közepette azonban, meg-hasadt imitt amott a’ szép Mesterségeknek egynehány ágaira nézve a’ jobb ízlésnek szürkűlettye, a’ mint ezt majd idővel, a’ Poézisnak és az Építtésnek történeteit röviden meg-írván, elő-adandom. De tsak a’ XVI században jött-fel ismét a’ világos nap, melly a’ maga’ fényét a’ szép Mesterségeknek egész környékére ki-terjesztette. Már régen ez előtt figyelmetesekké tett a’ szép mesterségeknek egynehány ágaira némelly Olasz szabad Városokat a’ gazdagság, mellyet magoknak a’ kereskedés által szerzettenek. A’ Görög Építtésnek és Kép-faragásnak egynehány darabjai Pízába, Florentziába, és Genuába hozattak; mellyeknek szépségét az ott valók érezni, az-utánn pedig hellyel-közzel követni-is kezdették. De még fontosabb foganatúak vóltak a’ Görög Kőltésnek és Ékesen-szóllásnak darabjai, mellyek nem sokára az-utánn Nap-keletről Olasz-Országba folyamodott Görögök által lassanként isméretesekké lettek. Itt vólt már látni, hogy a’ mesterségnek ezen ágaira nézve az ízlésnek gyümőltsei érni kezdenek; a’ mi az Olaszokat arra ösztönözte, hogy még azokat-is, a’ mik a’ többi ágakból imitt amott fenn-maradtak, szomorú romladékaikból ismét elő-keressék. A’ Mesterek’ ízlése újjolag élesedni kezdett; a’ ditséret és ditsősség, mellyet némellyek a’ régi mű-daraboknak követése által nyertek, a’ buzgóságot másokban-is fel-gerjesztette: és így a’ mesterségek a’ porból ismét fel-emelkedtek, és Olasz-Országból lassanként egész Nap-nyúgotra, sőt még az Éjszaki részekre-is ki-terjedtek. Észre vétetett eggy-általlyában mindenütt, hogy a’ régi Mesterségnek darabjai a’ leg-jobb példák, és hogy ezekhez kell magokat azoknak tartani, a’ kik valamennyi szép mesterségek’ darabjainak leg-tökélletesebb formát akarnak adni. Mivel pedig egyszer-’s-mind a’ józanabb Politika nagyobb nyúgodalmat-is hozott az Országokba, melly ezeket állandóbb lábra tette, ez által a’ szép mesterségekhez való szeretet-is meg-gyarapodott. Így jutottak ezek lassanként ama’ virágzásra, mellyben őket most lenni láttyuk.