A’ Deák Újságokat
*Ephemerides Budenses.
író érdemes, tudós Férjfiaknak eggyike,
Hadusfalvi S
pilenberg P
ál Úr,
*Spielenberg Pál, hadusfalvi, szoros szálakkal kötődött a kassai körhöz (vö. BJÖM. II. 514.); 1792 végétől az 1793-as megszűnésig szerkesztette a lapot.
néhai Társunknak tisztelője; szépen, ’s bőven le-írta eggyik levelében halálát, és tetemes érdemeit. Meg érdemlik szavai, hogy újra itt-is ki-nyomtattassanak, ’s Museumunkban fenn-maradgyanak. „
Die 6ta Augusti, vix 5. diebus e febribus aeger, ad beatorum sedes migravit celeberrimus in Patria nostra Litterator Comes Gedeon Sen. de Ráda, in vico auito Petzel, ad duo milliaria Pestino reiecto. Fuit Vir aetate grandi, octuagenario maior, viridi tamen, et vegeta adeo senecta, ut illud ingenii robur, illa memoriae vis, qua pollebat, omnibus admirationi fuerit. – Inde a teneris annis, lustratis Exterorum Academiis, totum se litteris dediderat. In Comitiis annorum 1751. et 1764. qua Provinciae Pestiensis Deputatus magnae erat auctoritatis. Conventus eiusdem Provinciae de more adiuerat, et, sicubi in commune bonum consulere potuit, nihil desiderari a se passus est. – Ceterum ab urbanis strepitibus, et dignitatum illecebris procul remotus, totam in libris quaerebat et inucniebat felicitatem. – Bibliotheca, quam selectissimis in omni scientiarum genere instruxerat libris, tanta est, tam raris et exquisitis instructa monumentis, ut in primis, quas uspiam Privati per Europam possident, merito censeatur. – Fuit in b. m. Comite varia et multiplex eruditio; linguarum Hungaricae, Germanicae, Slavonicae, Italicae, Gallicae, Anglicae, tum Latinae, Graecae, et Hebraeae notitia. Etsi vero Polihistorem aevo nostro lectissimum pie defunctum nominemus, ut adeo, quidquid vetus novaque rerum gestarum memoria, Philosophia, Jurisprudentia, et Theologia, atque ad has relatae scientiae complectuntur, sciret; delectabatur tamen et extremis adhuc vitae annis amoenioribus litteris. Erat praeterea in eo memoria excellens; comitas, et lenitas supra, quam dici potest. Fuit erga omnes, et eos etiam, quos nascendi sors alteri religioni adscripserat, tanta benevolentia, ut omnes, quibus cum eo colloqui contigit, eius agendi rationem suspicere non cessent. etc. – Vale, grandis Anima! aeternumque vale. Accipe maesti cultoris et admiratoris tui de te his pagellis memoriam. Tua sane recordatio, quoad viuam, cordi meo inscripta erit! – Lásd:
Ephemerides Politico Litterariae. Vulgatae Pestini die IX. Augusti A. C. M. DCC XCII. Nro 57.**A latin szöveg magyarul: „Augusztus 6-án, alig ötnapos lázbetegség után a boldogok lakhelyére költözött a hazánkban hírneves tudós, idősebb Rádai Gedeon gróf, ősi jószágán, Pécelen, kétmérföldnyire Pesttől. Élemedett korú férfiú volt, nyolcvanon túl, mégis annyira virágzó és életerős öregségben, hogy az a szilárd tehetség, ama emlékezőképesség, amellyel kitűnt, mindenkinek ámulatára szolgált. – Miután fiatal éveiben elvégezte a külföldi akadémiákat, magát egészen az irodalomnak szentelte. 1751-ben és 1764-ben a megyegyűlésen Pest város küldötteként nagy tekintélynek örvendett. Ugyanezen városnak a tanácsa hallott erkölcse felől, és mikor a közjó érdekében tanácsot kérhetett tőle, nem mulasztotta el. – Egyébként a városi zajtól és a tisztségek csábításaitól félrevonulva minden boldogságát a könyvekben kereste és találta is meg. Könyvtára, melyet felszerelt a tudományok minden fajtájából válogatott könyvekkel, oly nagy, annyira ritka és válogatott példányokból áll, hogy az elsők között említhető Európa magánkönyvtárai között. A boldog emlékezetű grófnak változatos és sokoldalú műveltsége volt: ismerte a magyar, német, szlavón, olasz, francia, angol, valamint a latin, görög és a héber nyelveket. Márpedig valóban korunk polihisztorának nevezhetjük az igen olvasott, jámboran elhunyt férfiút, mert tudta mindazt, amit a régebbi és újabb történelem hagyománya, a filozófia, a jogtudomány és a teológia, valamint az ezekhez tartozó tudományok magukban foglalnak; mégis, élete utolsó éveiben a kellemetesebb írásokban gyönyörködött. Ezenkívül kitűnő emlékezőtehetsége volt, nyájasság és könnyedség jellemezte beszédét. Mindenki iránt oly nagy jóakaratot tanúsított – azok iránt is, akiket a sorsuk születésüknél fogva más vallásra rendelt –, hogy mindenki, akinek alkalma nyílott vele beszélgetni, nem győzte csodálni előadásmódját. – Isten veled, nagy Lélek! Örökre Isten veled. Fogadd szomorú tisztelőd és nagyrabecsülőd ezen lapokon rólad írott emlékezetét. A te emléked, amíg csak élek, szívembe bele lesz írva!” Spielenberg nekrológjából Batsányi mindössze egy rövid bekezdést: a nekrológot befejező mondatot és a temetésre vonatkozó tudósítást hagyta ki (idézi BJÖM. II. 514.).
Szerentsés az a’ Hazafi, kinek neve halála utánn-is kedvességben marad; ki a’ maga’ jó emlékezetét érdemek által örökösíthette. Mitsoda, ’s melly rövid az emberi élet! Alig jöttünk, megínt kell mennünk.
Nem használ itt s e n k i’ bajnoki ereje,
Sem a’ gyenge Szűznek nyíló esztendeje;
Sem a’ tüzes Ifjú’ virágzó ideje,
Sem a’ jó-erkőltsű Ősznek tisztes feje. –
Ama’ Király, kí ma koronákon sétál,
Holnap porban fekszik jobbággya’ poránál. –
Bóldog, ki napjait olly-képp’ rekesztheti,
Hogy őt fellyül-éli jó emlékezeti;
Ki pállya-futását úgy el-végezheti,
Hogy koszorút nyernek hív igyekezeti! –
**A vers Batsányi Búsongás című költeményének első változatából való (vö. BJÖM. I. 320–328.).
Bóldog vólt e’ tekéntetben-is G. R
áday. Ollyan egy Férjfiú köt most ő-nékie koszorút, a’ kitől méltán leg-többet várhatni. Értem a’ tudós K
oppi Urat;
*Koppi Károly.* Az általa mondott búcsúbeszéd ismertetését l. BJÖM: II. 514–515.
ki a’ Pesti Universitásban, az Ifjúságot már több esztendőktől fogva meg-betsűlhetetlen haszonnal oktatván, oszlop-embereket nevel a’ Hazának. B.