I.
[KÜLÖMB-FÉLE VERSEK]
Ki a’ jó Férj?
(Eggy Úri Asszonyhoz.)
Az ma jó Férj, Nagysád! ha tudni kívánnya,
A’ ki ollyan, mint a’ Pogányok’ bálvánnya.
Az az: szája, füle, szeme van, mint annak,
Még-is néma, siket, és, a’ mi leg-több, vak.
Fel-írás
a’ Vásár-helyi kertemnek kapu-zábéjára;*
melly kertnek helyén előbb Bornyú-mező vólt.
Az eggyik oszlopra:
RÉGEN Bornyú-mező valék, de már most kert;
Akkor barmot, most már táplálom az embert.
Bé-jöhetsz hát; de azt jól eszedbe végyed,
Hogy bornyú-mezővé ezt ismét ne tégyed.
A’ másikra Deákúl:
CAMPUS ego Vitulis patui pascentibus olim,
Me tamen Urbs homini maluit ut pateam.
Quisquis es, ingreditor; sed nequis dicere possit:
Nunc homini & vitulo me patuisse simul.
Egy Császár nevű
Udvari tréfás emberhez.
CSÁSZÁR!
*Nem tudjuk, ki volt ez a Császár, akit a vers Bohónak nevez.
szentség-törés olly’ nevet viselni,
Mellyre tisztelettel tartozunk el-telni.
Bétsben a’ második Evangyélistánál
Kaptam én igazabb nevet néked annál.
A’ második Betűn kezdem-el nevedet,
Egy szép O folytattya a’ jól-kezdett rendet.
A’ Hát még betűnek sem tartya a’ Görög,
El-hiszem, tsak azért, hogy nagyon nem zörög;
De én Magyar vagyok, azért el-vehetem,
’S nevedben harmadik betűnek tehetem.
Egy szép Ó-val osztán nevedet végezem,
’S azt gyémánt-szegekkel te-reád szegezem.
Igaz Barát’ képe.
HA e’ hasznon-kapzsi Világ várhattya még,
Hogy adgyon valaha mást-is ollyat az Ég,
A’ kit a’ barátság’ szent tüze úgy éget,
Hogy nem ismér annál főbb gyönyörűséget;
Kivel az aranynál tisztább szereteti
Baráttyáért maga’ hasznát meg-vetteti;
Kihez fösvénységnek még árnyéka sem fért,
Még-is fösvénnyé tud válni baráttyáért;
A’ maga’ vagyonát bőven osztogattya,
Baráttyáért, mint a’ fösvény, kuporgattya;
Kivált: ha-kit ahhoz köthet illy’ szeretet,
A’ kitől semmi jót se’ nem vár, se’ nem vett:
Elég ditséret lessz, ha tartya méltónak,
Hogy híjja második M
álnási L
ászlónak.
*Málnási László* Teleki József közeli barátja (vö. F. Csanak Dóra: Két korszak határán, Bp., 1983, 21.).
GR. TELEKI JÓZSEF.