„Litterae tuae ad nos tarde propter moram nuntii tui adlatae sunt: quas quidem multo benignius manus nostra suscepisset, si tua incauta conditio non adeo beatum Petrum offendisset. Nam, sicut a maioribus patriae tuae cognoscere potes, regnum Hungariae Sanctae Romanae Ecclesiae proprium est, a rege Stephano olim beato Petro cum omni iure et potestate sua oblatum, et devote traditum. Praeterea Henricus piae memoriae Imperator, ad honorem Sancti Petri Regnum illud expugnans, victo rege, et facta victoria, ad corpus beati Petri Lanceam, Coronamque transmisit, et pro gloria triumphi sui, illuc regni direxit insignia, quo principatum dignitatis eius attinere cognouit. Quae cum ita sint, tu tamen in ceteris quoque a regia virtute et moribus longe discedens, ius et honorem Sancti Petri, quantum ad te, imminuisti, et alienasti, dum eius regnum a rege Teutonicorum in beneficium, sicut audiuimus, suscepisti. Quod si verum est, qualiter gratiam beati Petri, aut nostram benevolentiam sperare debeas, tu ipse, si iustitiam vis attendere, non ignoras: videlicet te non aliter eam habiturum, nec sine Apostolica animaduersione diu regnaturum, nisi sceptrum regni, quod tenes, correcto errore tuo, Apostolicae, non regiae, maiestatis beneficium recognoscas. Neque enim nos timore, vel amore, aut aliqua personali acceptione, quantum Deo adiuuante poterimus, debitum honorem eius, cuius serui sumus, irrequisitum relinquemus. Verum si haec emendare, et vitam tuam, ut regem decet, instituere, et Deo miserante adornare volueris; procul dubio dilectionem Sanctae Romanae Ecclesiae, sicut matris dilectus filius, et nostram in Christo amicitiam plene habere poteris. Data Romae, V. Kalendas Novembris, indictione decimatertia.”

 Ebben a’ Levélben Gergely Pápa, a’ mint láttyuk, hathatós és kemény ígékkel dorgállya, sőt egyszer-’s-mind fenyegeti-is Salamon Magyar Királyt, hogy minek-utánna Geysától, Béla Királyunk’ Fijától, az országból ki-veretett vólna, miért folyamodott Henrikhez, Német Ország’ Királlyához, olly formán segedelemért, hogy még az Országot-is adó-fizetés alá ajánlaná, ha őtet Királyi Székébe ismét vissza-állíttaná, és abban meg-erősíttené; holott ő-hozzá kelletett vólna az afféle segedelemért folyamodnia, mint a’ kinek tellyes hatalom adattatott vólna arra onnan fellyűl az Égből, hogy minden főldi Királyokat, ’s Fejedelmeket szabad jó-tetszése szerént ő erősíthet-meg uralkodó székeikben, sőt méltóságaiktól azokat meg-is foszthattya.³ Ezen Levelében a’ szentséges Atya, a’ maga’ dorgáló és fenyegető beszédének meg-erősíttésére, az egyéb okokon kivűl Péter Magyar Királynak példáját hozza-elő, hogy, midőn ez előtt hasonlóúl őtet-is a’ Magyarok Országjokból ki-űzték és helyette Abát választották vólna magok’ Királlyoknak, azt a’ Római Sz. Széknek kell méltán tulajdoníttani, hogy Péter Király ismét újjolag Királlyá lehetett; mert ugyan-is, midőn Harmadik Henrik Császár, Hermannus Contractus’ számlálása szerént 1044-dikben Magyar Országot Péter Magyar Királynak hűségére fegyverrel meg-hódoltatta, azt, Sz. Péter Apostolnak tiszteletét maga előtt tartván, abbéli buzgóságából tselekedte, mellynek bővebb meg-bizonyíttására a’ Koronát, és Túrótzinak jelentése szerént, Péter Királytól néki által-adatott arany Lántsát, magával Rómába el-vitte, és az Országnak ezen tzímereit Sz. Péter’ lábainál annak templomában le-tette állandó zálagúl, annak bizonyos jeléűl, hogy azon Magyar Országban uralkodni akaró minden Királyoknak hatalmok a’ Sz. Péter’ Székitől függesztetnék-fel.

 Láttyuk azért Hildebránd Pápának fellyebb elő-adott Leveléből, hogy a’ Magyarok’ Koronája, mellyel Sz. István meg-koronáztatott vólt, Péter Király’ idejében a’ Lántsával eggyütt Rómába örökűl el-vitetett, és Királlyainknak a’ királyi méltóság felett egymás ellen való sok rendbéli törekedések ’s pártoskodások alatt ott szoros őrizetben tartatott, hogy annál fogva inkább lehetne a’ Sz. Széknek, vagy eggyik, vagy másik Fél’ visszálkodását zabolán tartani: és vallyon Hildebránd’ Politikája szerént mind ez ideiglen-is nem tartatik-e még ottan?

 Ha azért ezek szerént az ígék szerént Hazánk a’ maga’ első Koronájától ekképpen meg-fosztatott, az a’ nehézség adgya itt elő magát, hogy Sz. István, Péter, és Aba Királyok utánn a’ következett Királyok minémű Koronával koronáztathattak-meg mind addig, míg ez a’ mostani másodszori Koronánk kezünkbe nem kerűlt vólna? Mind külső, ’s mind Hazánkbéli Historikusoknak e’ dolog aránt való méllységes hallgatások utánn, mit tudunk annál egyebet mondani, hanem hogy azon idő-közben vóltt Királlyaink, vagy I. Károly, vagy ugyan I. Wladislaus Magyar Királyoknak példájok szerént koronáztattak-meg, kik közűl az elsőről azt olvassuk, hogy VIII-dik Bonifacius Pápának parantsolattyából Gergely nevű Esztergomi Érsek által rendes Királyságra Korona nélkűl-is fel-kenettetett; a’ másikról-is közönségesen nyilván tudgyuk, hogy Erzsébeth Királynéval lévén az Országnak akkori koronája, Székes-Fejérvárott le-vették Sz. Istvánnak az óltáronn álló képének fejéről a’ koronát, és azzal koronázták-meg a’ mí Magyaraink említett Első Lengyel László Királyunkat.

 Mint-hogy a’ minapában a’ Magyar Koronáról írott II-dik Elmélkedésemben ellene-mondhatatlanúl meg-mutattam, hogy nem ezen mí mostani Koronánkkal koronáztatott légyen meg Sz. István Királyunk, ezen fő okokra nézve leg-inkább, hogy Ducás Mihály Görög Császárnak, és ennek édes Fijának Ifjú Constantinus Porphyrogenitus Imperatornak, nem külömben Első Geysa Magyar Királynak képeik szemléltetnek azonn, és neveik olvastatnak rajta: annak-okáért azt kellene már itt nékünk világoson meg-mutatni, hogy ez a’ Görög-Országi műhelyben készíttetett Koronánk a’ Napkeleti Birodalomból minémű útonn és módon kerűlhetett tehát a’ mí kezünkbe? De mint-hogy ezen dologról sem a’ Byzantinus Görög Íróknál, sem más idegen-országi, vagy Hazánkbéli Historikusoknál tsak egy szóval sints sehol semmi emlékezet, azért illyetén homályos dologban nem külömben, hanem a’ mint a’ setétben szoktunk tselekedni, tsupán tsak lassanként tapogatódva találkozhatunk valamire. Részemről én azt mondanám: hogy minek-utánna Ducas Mihály Görög Császárt Nicephorus Botaniates fejedelmi méltóságából erőszakos-képpen le-vetkeztette vólna, osztán Efezusi Érsek-korában Baronius Kárdinálnak hiteles tudósíttása szerént Oláh-Országba által-ment, és VII-dik Gergely Pápa előtt esedezett, hogy őtet állíttsa-vissza előbbeni Császári Székébe. Kapott a’ jó alkalmatosságon Gergely Pápa, és az ő VIII-dik Könyvének 3. Levele szerént mind a’ Világi, mind a’ Papi Renden valókat hathatós ígékkel serkentgette, siessenek a’ szerentsétlenűl-jártt Ducásnak fegyverrel léendő védelmezésére, reménylvén azt, hogy majd annál-fogva szintén úgy a’ Napkeleti Birodalomra-is hatalmát ki-terjesztheti, a’ mint már minden Napnyúgoti Királyokat és Fejedelmeket magához tartozó engedelmességre meg-hódított vólt; azért a’ szentséges Atya fegyverbe őltözteti nevezetesen Robertus Guiscard Northmannust, Apúliának, és Siciliának Fejedelmét, ki Hadi Fő-Vezérűl rendeltetvén, roppantt táborával kűldetik a’ Görög Birodalom ellen, és majd Alexius Comnenust akkori Görög Imperatort 1081-ben olly szörnyen meg-verte, és, a’ mint Anna Comnena-is írja Alexiássának IV-dik Könyvében, táborát fel-dúlta, ’s prédálta, magát-is sebbe ejtvén mindenütt nyomban űzte ’s kergette, el-annyira, hogy szinte már könnyű lett vólna Ducást Konstántzinápolyba bé-vinni, és Császári Székibe újra bé-ültetni, hanem-ha Gergely Pápa kénszeríttetett vólna Guiscárdot győzedelmeskedő táborával eggyütt Róma’ Várossának óltalmazására vissza-híni, a’ mellyet IV-dik Henrik Császár azonban ostrommal környűl-vett, hogy Róma’ Várossán, kivált a’ Sz. Atyán, bosszúját példás-képpen tőlthesse.

 Így lévén a’ dolog, vallyon nem lehetne-e méltán így gondolkodnunk, hogy Ducás Mihály az akkori időknek forgása szerént a’ maga’ Császári Koronáját engedelmességének meg-bizonyíttására Gergely Pápának által-adta, vagy pedig a’ győzedelmeskedő Guiscárd’ táborának kezébe akadván győzedelmének jeléűl a’ Sz. Péter’ templomába bé-vitte a’ szerént, a’ mint fellyebb említtők, hogy III-dik Henrik tselekedett vólt nem régiben, midőn Péter Királyt Királyi Székibe bé-ültette, a’ Magyar Koronát Rómába a’ Sz. Helyre győzedelmének állandó zálogáúl el-vitte.⁴

 De Rómából (az itten ismét a’ kérdés) mi módon kőltöztethetett-által a’ mí második Koronánk a’ Magyar Hazába? mint-hogy VII-dik Gergely minden Historikusoknak meg-eggyezések szerént mind az előtte- mind az utánna-éltt Pápáknál leg-bátrabb szívű, leg-buzgóbb, és leg-hatalmasabb Atya lévén, a’ szerént már Első Geyza Királyt-is a’ maga’ engedelmességére egésszen meg-nyerte ugyan, a’ mint ez, az egymás között való levelezésekből ki-tetszik, a’ mellyek Baroniusnál, és Hardvinusnál olvastatnak, de azt el nem nyerhette; mert a’ Koronának Rómába lett vitele előtt négy esztendővel meg-hólt: azért inkább lehet gondolni, hogy Sz. Lászlónak kűldötte légyen azon birtokában lévő Koronát Gergely Pápa annak nyilván meg-mutatott buzgóságáért, mellyel mind a’ Római Anyaszentegyház iránt, mind pedig a’ szentséges Atyának Személlye iránt példásan viseltetett, a’ mint Gergelynek ahhoz kűldött Levelei, és egyéb Historiák-is bizonyíttyák; nevezetesen annyira buzgott IV-dik Henrik Császár ellen, a’ Sz. Péter’ Székinek ellensége ellen, a’ ki Róma’ Várossára fegyveres néppel rohant vólt, hogy az abban-uralkodót mind Szent Hívatallyától, mind Sz. Péterről reá-szállott örökségétől meg-fossza, hogy Gergely Pápának űgyét annak még halála utánn-is rajta végbe-vitt méltatlanságáért kívánta meg-bosszúllani: mert midőn Nemetum’ Várossában Henrik ellen a’ Katholikusok közönséges Zsinatot tartottanak vólna, Sz. László-is oda kűldött követtyei által, Bertholdus Constantiensis’ tudósíttása szerént, 20-ezer fegyveres Magyar Lovas Katonákból álló sereget ajánlott, hogy a’ Sz. Szék ellen törekedő Henriknek zene-bonáskodása annál könnyebben le-tsillapíttathatnék. Ekképpen kűldött Gergely Pápa Rudolfnak-is Koronát Rómából, midőn Henrik Császárt hívatallyából ki-vetette vólna, és amaz választatott vólna helyette Római Birodalom-béli Királynak, a’ mint Leo Ostiensis, Otto Frisingensis, és mások hitelesen bizonyíttyák.

 De ellenbe azonban vallyon nem érdemli-e meg az-is méltán figyelmetességünket, ha némelly Tudósoknak vélekedések szerént így-is okoskodnánk: Mint-hogy Első Geisa Királyunk’ képe nevével eggyütt Koronánkat díszesítti, azt Ducás Mihály Geisának számára készíthette, és ugyan nékie-is kűldhette, úgy-mint a’ ki Geisához Követeket kűldött ajándékokkal a’ vele-kötött szövetségnek és barátságnak meg-erősíttésére, mellyen Salamon felettébb meg-háborodott. E’ miatt mikor Lászlóval, az Öttsével, készűlnének a’ Salamon ellen való ütközetre, ’s tanátskoznának arról, mi módon kezdenék a’ viadalt a’ Vátzi erdő’ környékén, László álmat láta, és meg-beszéllte a’ Báttyának, hogy látott vólna eggy Angyalt, ki arany koronát tett-fel a’Geisa’ fejébe; a’ mit ez hallván nagyon meg-örűle, ’s néki bízakodott. Meg-is verte ekkor Salamont, és a’ diadalom utánn, a’ mint Túrótzi, és több előtte- ’s utánna-éltt Magyar Historikusok írják, nem sokára Székes-Fejérvárott meg-is koronázták. Hát ha az akkori tudatlan vak világban éltt, ’s akármit-is könnyen el-hivő embereknek szokások szerént amaz ajtatos László, buzgóságától indíttatván, az álmot tsak a’ Népnek bátoríttására gondolta, és már akkor ott-is vólt a’ Görög Császártól kűldött Korona: és így mikor ez-utánn Geisa ezen álmadozott Koronával meg-koronáztatott, az álom-is osztán ekképpen egésszen bé-tellyesedett: ez pedig igen nagyot tett ezen törvényes Királlyok ellen pártoskodó két Atyafiak’ auctoritássának ’s fő méltóságának meg-erősíttésére. Nyilván-való dolog ez-is, hogy Ducás még Császár-korában VII-dik Gergellyel jó barátságban élt, a’ mint ezen Pápának Mihály Imperatorhoz írtt tizen-nyóltzadik leveléből az I. Könyvben ki-tetszik, és így hogy Geisa magát egésszen a’ Pápa’ hatalma alá ajánlotta Gergelynek világos Levelei szerént, Ducás-is nyilván arra nézve kívánt annak pártyára állani, el-annyira, a’ mint fellyebb-is említtők, hogy ajándékokat kűldvén Követtyei által Geisával barátságosan öszve-szövetkezett, nem pedig Salamonnal, mint a’ ki Henriknek a’ Pápa ellenségének Cliense vólt; mellyenn igen meg-háborodván Salamon meg-békélhetetlenűl háborgott a’ két öttseivel, sőt, ez októl indíttatván, még a’ Görög Birodalom ellen-is nagyon törekedett.

 A’ mint az előbbi Elmélkedésimben-is jelentettem, ez a’ mí Koronánk eleinten, a’ mint alkotmánnyából ki-tetszik, a’ Görög Imperátoroknak Koronájok szerént, mellyet Anna Comnena Alexiássának III-dik Könyvében le-ír, tsak ki-nyíltt, és tetétlen Korona lehetett, azt az-utánn valamelly tudós Római Mesterek tsínosan tetővel gömbölyegen bé-fedezték, és rajta által két fél-abrontsos formájú pléheket keresztűl-vonván, az Apostoloknak képeit sorban azokra helyheztették, és Deák neveiket Gothusoktól vett Deák betűkkel reá-írták. Ha már a’ Diplomatica Tudományhoz jól-értő valamelly Tudósoknak az a’ szerentséjek lehetne, hogy azon Gothusoktól és Longobárdusoktól kőltsönözött Deák betűket szoros visgálóra vehetnék, nem kétlem, hogy ki ne tapogathatnák avagy tsak a’ betűknek formájiról, ’s azoknak vonásiról, mellyik századra, ’s annak-is mellyik szakasszára lehetne annak tsinálmánnyát meg-határozni; reménylem, hogy eddig elő-számláltt vélekedésimben nehezen tsalattatnám-meg.⁵ A’ ki pedig ezeknél világosabban többet tud, ám szóllyon hozzá, és írjon, de nem faragatlan pennával; mert az a’ mí tudós Hazánk’-fijaihoz nem illik. – Debretzenben, Bőjt’ más’ Havának^* 13-dik napján, 1791-dik Esztendőben.⁶