XI.
A’ MUZSIKÁRÓL.
(Lasd: Sulzers allg. Theor. d. s. K. Art. Mus.)
A’ Muzsikának az emberi szívre való hathatós ereje.
HA ezek a’ módok és eszközök minden különös esetben okosan öszve-kaptsoltatnak, és eggyes erővel a’ Muzsika’ tzéllyának el-érésére intéztetnek, a’ muzsika-darab olly hathatósságot nyer, hogy az érzékeny lelkeknek leg-rejtekebb részeibe méllyen bé-enyészik, ’s azokban akármelly indúlatot nagy hevességre lobbant. Melly nagy légyen az említett módok által jól el-rendeltt és egy helyesen meg-béllyegezett egészbe öszve-vontt hangoknak ereje, kiki, ha egy kevés érzékenysége vagyon, tsak azokból a’ hathatós változásokból-is észre veheti, mellyeket az emberben a’ külömb-féle tántz-melodiák, ha különös béllyegeik szerént helyesen vagynak készítve, okozni szoktak. Lehetetlen ezeket a’-nélkűl hallani, hogy az ember a’ bennek-uralkodó lélektől el ne ragadtassék. Akarattya ellen arra kénszeríttetik, hogy a’ mit azoknál magában érez, azt a’ testnek mozdúlásai és a’ tagoknak külömb-féle vonogatásai által külső-képpen-is ki-fejezze. Tapasztalásból tudgyuk, hogy muzsika nélkűl a’ tántz nem sokáig tarthat: a’ muzsika tehát a’ testet mozgásra készteti, és minden bizonnyal olly testi erővel bir, mellytől a’ mozdúlásra szolgáló inak meg-ragadtatnak. Igen hihető, hogy a’ muzsika által a’ vérnek kerengését valamennyire meg-akadályoztatni, vagy ellenben elő-mozdíttani lehet. Isméretesek a’ történetek, mellyek némelly nyavalyákra nézve a’ Muzsikának gyógyíttó erejét bizonyíttyák; és, jól-lehet ezekben sok ollyas tudósíttások találtatnak, mellyek a’ mesékhez nagyon közelíttenek, az mind-az által, a’ ki a’ Muzsikának test-mozdíttó erejét pontosabban meg-visgállya, leg-kissebbet sem kételkedik, hogy a’ Muzsika némelly nyavalyákat meg-enyhíthet, némellyeket pedig meg-gyarapíthat. Hogy az ollyanokat, a’ kik az eszelősségben súlyosb nyavalygásokat szenvednek, a’ Muzsika által valamennyire meg-szelídítteni, az egészséges embert pedig olly hathatós indúlatra lehet lobbantani, hogy majd-nem a’ dühösségnek leg alsó garádittsáig ragadtassék, senki okosan nem tagadhattya.
Ki-tetszik ezekből, hogy a’ Muzsika a’ hathatósságra nézve a’ többi Mesterségeket mind fellyűl-haladgya; mivel egytől sem tapasztallyuk, hogy a’ szívet olly sebessen és olly ellent-állhatatlanúl meg-ragadná. Nem említtem én itt a’ Görögök’ régi Paeannyainak, vagy akármelly rendetlen öröm-kiáltásnak ki-mondhatatlan erejét: a’ ki a’ Muzsikának hathatósságát magában akarja érezni, nem szükséges egyéb, hanem hogy az Operában eggy ollyan Áriát vagy Duétot hallyon, melly a’ poézisra, dalra, harmoniára, és az elő-adásra nézve minden-képp’ tökéletes. A’ mint Salimbeni eggy illyen Adagiót énekelt, egynehány ezer Hallgatók álmélkodó el-ragadtatásban úgy állottak, mint-ha kövekké váltak vólna. Hallyuk ez iránt Rousseau’ jegyzéseit, dans la Julie. T. I. p. 48. „A’ mint őtet énekelni hallottam, úgy mond, egy meg-írhatatlan gyönyörűség foglalta-el lassanként egész lelkemet. – Minden szavára lelkemben egy kép, vagy szívemben eggy indúlat támadott. Az éneknek tündöklőbb és erős ki-fejezésekkel tellyesebb részeinél, mellyek által a’ leg-hevesebb indúlatoknak rendetlensége le-festetik, ’s egyszer-’s-mind valóban fel-is gerjesztetik, a’ muzsikának, a’ dalnak, és a’ követésnek képezettyei egésszen el-enyésztek elmémből. Ezekről el-felejtkezvén, úgy tetszett, mint-ha magát a’ fájdalomnak, a’ haragnak, és a’ kétségben-esésnek saját szavát, magokat a’ jajgató Anyákat, meg-tsalattatott szerelmeseket, dühösködő Tiránnusokat hallottam vólna, és belső meg-rezzenésem miatt alig hogy helyemen veszteg maradhattam. – Nem! az illyen érzés soha sem félig-való; vagy minden indúlat nélkűl maradunk, vagy mértékletlen tűzre lobbanunk; vagy semmit nem hallunk egyebet értelmetlen zörgésnél, vagy az indúlatoknak olly szélvészes háborgását érezzük, melly bennünket el-ragad, ’s mellynek lelkünk ellent nem állhat.”
A’ kik a’ Muzsikának tsudálatos erejéről való tudósíttásokat, mellyek a’ régi Íróknál olvastatnak, egésszen kétségeseknek tartyák, azok vagy soha tökélletes Muzsikát nem hallottak, vagy belső érzékenység nélkűl szűkölködnek. Az bizonyos, hogy az indúlatoknak hevessége az inak’ mozgásitól és a’ vérnek sebessebb kerengésétől származik; azt pedig, hogy a’ muzsika, valamint az inakat, úgy a’ vért-is mozgásba hozza, senki nem tagadhattya. Mert a’ hang a’ levegőnek mozgásából állván, melly a’ hallásnak felette ingerelhető szerszámait nagyon meg-ragadgya, lehetetlen, hogy a’ testet meg ne illesse; a’ mi annyival bizonyosabb, mivel tudgyuk, hogy még az élet-nélkűl-való szereket, az ablakokat, sőt Rousseau’ jegyzése szerént, Dictionnaire de Musique. art. Musi. még az erős falakat-is meg-rezzenti. Nem kételkedhetünk tehát arról-is, hogy az érzékeny inaknak és a’ vérnek meg-indíttása által az indúlatokat is olly hevességre gerjesztheti, a’ millyenbe azokat semmi egyéb Mesterség nem hozhattya. A’ ki a’ Muzsikának tsudálatos erejéről való tudósíttásokat olvasni akarja, fel-talállya azokat Bartolini’ munkájában a’ Régiek’ Sípjaikról, és a’ Párisi Akadémiának gyűjteménnyében.
Nem mind mese bizonnyára, a’ mit a’ Görög hagyomány Orpheusról* mond, ki a’ Görögöket a’ Muzsika által a’ vadságból ki-ragadta. Mitsoda jobb módot lehetne vallyon annak végbe-vitelére választani, hogy egy vad Nép néminémű figyelmetességre és belső érzékenységre hozattassék? A’ mi a’ testi szükségeknek meg-elégíttésére kívántatik, a’-nélkűl az illyen vad emberek többnyire nem szűkölködnek; de annyi ész ellenben és annyi okosság ő-bennek nem találtatik, hogy azt, a’ ki velek az erkőltsökről, a’ religyióról, és a’ polgári rend-tartásokról értekezni akar, meg-hallgassák. Erre tehát őket a’ nagyobb bővelkedésnek ígérése által birni nem lehet. A’ Poézis pedig, valamint az Ékesen-szóllás, az ő szíveiket meg nem illethetik; úgy szintén a’ Kép-írás sem, a’ mellyen leg-fellyebb-is talán tsak a’ szép, ragyogó színeket fognák szémlélni, mellyekben semmi ki-fejezés nem találtatik. A’ muzsika ellenben bé-hat nállok, mivel az inakat meg-ragadgya, és a’-mellett sokat-is mondhat nékik, mivel szíveikben, akarattyok ellen, külömb-féle indúlatokat támaszt. A’ fellyebb-említett tudósíttások tehát, ha mindgyárt történetbéli hitelesség nélkűl vólnának-is, természetes igazsággal minden-képp’ bővelkednek.
Ennél a’ világos elsőségnél, melly a’ Muzsikának minden egyéb Mesterségek előtt adatik, azt még-is fel jegyzeni el nem múlathattyuk, hogy annak foganattya sokkal múlandóbbnak látszik, mint-sem a’ többi Mesterségeké. A’ mit egyszer láttunk, úgy szinte, a’ mit az olvasott vagy hallott beszéd által meg-értettünk, azt emlékezetünkbe könnyebben vissza idézhettyük, mint a’ tsupa hangokat. Innen van, hogy a’ Kép írástól és a’ Poézistól fel-ébresztett érzéseket magunkban meg újjíthattyuk, ha mindgyárt azoknak művei előttünk nintsenek-is. De a’ muzsika-darabokat többször kell hallani, ha azt akarjuk, hogy foganattyok állandó légyen. Akkor ellenben, mikor valamelly hirtelen és múlható érzést kell támasztani, ezt a’ tzélt a’ Muzsika, akármelly egyéb fortélyoknál, sokkal könnyebben és bizonyosabban el-éri.
Az eddig-tett jegyzésekből önként következik, hogy ezzel a’ Mesterséggel a’ Politika a’ leg-fontosabb foglalatosságoknak végbe-vitetésére igen szerentsésen élhetne. Melly ki-mondhatatlan nagy hiba tehát, hogy a’ Muzsika tsupán tsak hivalkodó emberek’ múlatságának nézettetik! Kell-e vallyon több ennél, annak meg-bizonyíttására: hogy az ollyan század, melly egyéb-aránt a’ tudományokra, a’ gépelyes mesterségekre, és az elmésségnek műveire nézve felette gazdag; józan okosság nélkűl, melly amazokkal hasznosan élni tudna, nagyon szűkölködhetik?
(Következik: a’ Muzsikának mire-valósága és polgári hasznai.)