X.
A’ RÓKA, ÉS HOLLÓ.
EGGY éh Holló lopott egykor egy darab sajtot,
A’ mellyel egy nagy fára száll.
Felettébb éhes vólt, ’s folyt szájából a’ nyál,1
Folyt szájából a’ nyál. – Ez, a’ hollóról, igen mérész metafora!
Jegyzése a’ K i - a d ó k n a k.
Midőn egy vándorló Rókát-is arra hajtott
A’ szerentse – vagy szerentsétlenség.
Ha éh vólt a’ Holló, ez-is az vólt ám még!
Hogy szárnya nints, tsak azt bánta;
Mert éh gyomrának szánta
Mindgyárt a’ sajtotskát, mihelyt a’ fához ért.
Hogy azt azért gyomrába tsallya-bé, minden fortélyt meg-hány,
’S illy szókra fakad végre ki:
E’ szép madárhoz képest a’ Páva mi?
’S mi a’ leg-festettb Publikány?2
Leg-elevenebb ’s leg-több-féle színek vagyon minden madarak között a’ Publikányoknak;* úgy, hogy némellyikben minden most itten alább neveztetett színek fel-találtatnak.
Ám tartsa szépnek más a’ zőldet, sárgát, kéket;
Ám légyen szép a’ pontzjon,*
A francia ponceau szó eltorzított alakja, ezt a kéziraton lévő javítás a helyes francia formára igazította, s a következő jegyzetet fűzte hozzá: „Ponceau, mák-virág szín.” Az Orpheusban ez jelent meg, kicsit bővebben: „veres mák virág, másképpen király szín” (Orpheus 286.).
’s karmazsín:
Tsak paraszt-ízlésűk betsűlik a’ festéket;
Az én szemem előtt leg-szebb a’ holló-szín.
Én a’ hízelkedést nem szoktam: Féniksz*
Főnixmadár.
vólnál,
Ha még e’ mellett szépen szóllnál. –
Itt a’ bolond madár akarta
Mutatni gyöngy-szavát; de ki-tsúszék a’ sajt,
’S azt tsak hamar a’ Róka fel-kaparta.
Az el-bámúltt Holló nézi, ’s nagyot sohajt.
De nem gondolt azzal a’ Róka, hogy sohajtott,
Sőt illyen tsúfot űz: Tudd-meg azt, jó madár!
Hogy a’ hízelkedés illy jutalommal jár.
Úgy-e, hogy tsak meg-ért e’ letzkém egy kis sajtot?

* * *
Az emberek köztt-is be sok van illy tsalóka
Szót-színlő Róka!

G. ID. RÁDAI GEDEON.
Copyright © 2011-2024 HUN–REN–DE Klasszikus Magyar Irodalmi Textológiai Kutatócsoport
Copyright © 2011-2024 Debreceni Egyetemi Kiadó