XII.
A’ FRANTZIA-ORSZÁGI VÁLTOZÁSOKRA.
1789.
NEMZETEK, Országok! kik rút keleptzében
Nyögtök a’ rabságnak kínos kötelében;
’S gyászos koporsóba döntő vas-igátok’
Nyakatokról eddig le nem rázhattátok: –
Tí-is, kiknek vérét a’ Természet kéri,
Hív Jobbágyitoknak
*Jobbágy (rég.): (általában véve minden) alattvaló (vö. Martinkó András: Értjük vagy félreértjük a költő szavát? Bp., 1983, 65–66.).
fel-szenteltt Hóhéri!
Jertek! ’s hogy sorsotok’ előre nézzétek,
Vígyázó szemetek’ P á r i s r a vessétek!
B. J.