VII.
ANACREONBÓL VALÓ FORDITTÁSOK.
2-dik Oda.
VAGYONNYÁT a’ természet
El-osztván: a’ bikának
Adott öklelni szarvat;
A’ lónak rúgni körmöt:
A’ nyúl nyert győző lábat,
’S tág torkot az oroszlány;
Jutott a’ halnak úszás,
Repűlés a’ madárnak:
A’ Férfinak vitéz szív
Vólt osztva: Mind ezekbűl
Kapott a’ szép Nem – semmit?
Hát? mit adott azoknak
Pais helyett ’s a’ sértő
Dárdák helyett? Olly orczát,
Hogy tűz, ’s vas hódol nékik
’S a’ szív rab lesz, ha szépek.
40-dik Oda.
A’ rósák közt Cupido*
Egy el-rejtett méhetskét
Nem láta; ’s a’ meg-tsipé
Sebet kapott kezével
Repűl, kereng, mint őrűlt:
’S nem szűnő jajjolással
Annyához fut zokogva:
Jaj! meg halok Anyókám;
Lelkem tüstént ki fújom,
Nézd! nézd miként meg kinzott
Egy kísded szárnyas sárkány
Hijják a’ gazdák méhnek
Mond Annya: Hogyha néked;
Tsak egy kis méh’ fúlánkja
Illy érző kínt okozhat;
Hát jó Vadász! mikor te
A’ szíven lősz keresztűl,
Mint fájhat az, gondold-el?
46-dik Oda
az házasúlandókra szabva.
Nem szeretni, vagy szeretni,
Mind a’ kettő kínos élet,
Mind kettőnél kínosb még is
A’ kit kedvelsz, el nem nyerni.
Nints tekintet már sem Nemre,
Sem érdemre, tudományra,
Van tekintet tsak aranyra:
Bár pokolba süllyedt vólna,
A’ pénzt a’ ki leg előszször
És az aranyat szerette:
Ő miatta van az ólta
Gyűlölség a’ testvérek közt;
Ő miatta nints edgyesség
A’ Szülék és magzatok közt;
Had ’s gyilkosság van miatta:
Nékünk pedig szeretőknek
Éppen veszni kell miatta.
A. J.