XX.
THIRZIS ÉS KLOÉ
Thirzis.
LYÁNKA! útat szerelmemnek
Nyiss már egyszer szívedbe;
Adgy helyt, kérlek, kérésemnek,
(Fogadgy szeretetedbe)
Ím’! e’ szív
Hozzád hív.
Kloé.
Nem Barátom! meg-nem hajlok
Hirtelen kérésedre.
Nem lobbannak bőlts Leányok
(Szapora szerelmekre)
Hevesség,
Nem hívség.
Thirzis.
Ne tsudáld, ha illy kérésem,
Vagy szerelmem szapora;
Tudod, hogy a’ tűz sebessen
(Tsak a’ jó fát lobbantya
1A’ sorok’ végezeteinek egygyenlősége nem kívántatik-meg az énekben olly szorossan, mint más valamelly versben. Az éneklés, és muzsika ki-pótollya annak nemlétét.
)
Úgy a’ Kép,
Hogy-ha szép.
Kloé.
Száraz szokott a’ fa lenni,
Hirtelen melly fel-lobban!
Lassan kezd a’ nyersebb égni,
(De állhatatosabban)
A’ bőlts szív
Lassan hív.
VERSEGI.