Édes aggódás.
–––
Haszontalan keresem
El-távozott Kedvesem’.
Meg-vetette kérésemet,
’S ah! árván hagyott engemet!
2.
Ha másszor menni kelle,
Reszkető tekintete
’S eggy kéz-szorítás mondotta
Az el-válás mint kínzotta.
3.
De most bútsút hidegen
Veve, mint az idegen;
’S el-tsüggedtt szívem érzette
Bánatomat mint nevette.
4.
Nézd tsak, nézd tsak Kegyetlen
Könyvem mint foly szünetlen!
’S emelkedő bús meljembűl
Sohajtásom miként repűl.
5.
Tudom hogy ha ezt látnád,
Kedvesedet meg-szánnád,
Hozzája vissza repűlnél
S’ hív ölébe sírva dűlnél!
6.
’S ortzájának árjait
Száraztanák tsókjaid
De hasadj-meg szegény szív,
Többet ő hozzád nem hív.