HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Erdélyi levelek




Feljegyzések

1.




Károly fejérvár. 1816. Aug 19 és 20d.

A’ Bibliotheca áll most mintegy harminczezer Kötetből.
Ennek gyűjtéséhez a’ Püspök még fiatal korában kezde. Itt van a’ Sz. Máté és Sz. Márk Evangeliomaiknak eggy Kézírása, mellyet a’ Püspök Rómában léte alatt veve négyszáz aranyon. A’ betűk unciálisok és arannyal vannak írva hasított oszlopokon, mellyeket czifra*
czifr<ázott> Az á ékezete áthúzva.
’s nagy gonddal festett négyszegek fognak körül. A’ Kézírás épen ezer esztendős, mert anno post Christum 800 van írva.
Fundusúl a’ Püspök reá mintegy 40 ezerből álló Capitálist hagya, melly áll Fejérvártt négy házból, Sárdon tíz jobbágyból ’s bizonyos számú földekből, rétekből, ’s ugyan ott két szőlőből.
A’ Bthecát itt senki sem használja a’ Bthecárius Cseresznyés András Kánonokon kívül, ’s a’ Kánonokok szeretnék, ha nem volna, hogy a’ reá hagyott Capitális övék lehessen.
A’ Bthecába csigagrádicson van a’ feljárás, melly a’ Csillagnéző toronyba is vezet. A’ grádics szűk pitvarkájából egyenesen a’ Bthecárius szobájába lép az idegen ’s onnan a’ nagy Palotába ’s eggy mellette álló szobába. Ha a’ Btheca gyarapítatik, szobát is kell építeni a’ felrakandó könyveknek, mert a’ hely mind el van foglalva. Mártonfi Püspök 1809. Maximilián Herczegnek ajándékozá Titus Liviusnak legelső kiadását, holott a’ könyv nem az övé volt, ’s Cseresznyés eléggé protestált.



2.




Cseresznyés András

kisded, kövérke ember, piros képpel, ’s még fekete hajjal. Tanult Paviában 1790–94. – Báró Josika Jánossal volt Olaszországban 1799. de 1800 a’ Francziák’ győzedelmei miatt csak Turinig és Bononiáig mehettek.


3.




Heltai Gáspár Magyar Bibliája, Kolozsvártt 1551. in 4o.

Itt sem eleje a’ könyvnek, sem hátúlja.
Az Mm ív’ első lapján a’ Tíz parancsolat közzül sor 16 áll Ne paráználkodgyál, ’s sor 17 el van ugorva a’ Ne lopij, ne uröz; és ez, így, oda csak tollal van be írva. (Matthisson beszélli, hogy a’ Betürakó’ botlása által eggy Német Bibliában*
Bibliában Bibliából-ból javítva.
a’ 6dik parancs így van be nyomtatva: Du sollst ehebrechen.)
Ugyan ezen Bibliában az LI ív’ utolso lapján sor 3 Egiptus mondatik, nem Egiptom.



4.




Első Rákóczy György Fejedelem
nagy Biblia-olvasó.

Ennek Visolyi nyomtatású Bibliája itt tartatik. A’ Bthecarius mutatta a’ II. Kötetet, hol az Apocalypsis végén Rákóczy Györgynek e’ sorai állanak:*
áll<á>nak az á-n az ékezet áthúzva.
Anno 1619. 4ta die Augusti Az én kegielmes Istenemnek kegyes engedelmevel vegeztem el ez könivel együtt az egész Bibliának olvasását itt Sáros Patakon 6 és 7 óra között reggel. Kiért legyen áldott és Szent és dicseretes az én kegyelmes Istenemnek nagy neve és engegye ezutánnis ezen kegyes attyai gondviselését reám eredni. Amen, Amen, Amen.

Non est currentis, neque volentis, sed miserentis
Dei. Rom. 9. v. 16.


5.




Psalterium Hungaricum MS.
de anno 1508.

Bertalan pap bereg varmegei halabori faluból nemzett: ez zoltart irta ziletes utan ezer ot zaz nolt eztendoben.
Mind meg van a’ 150 Zsoltár, és ezen felül a’ négy Evangeliom szerént írt Passio.
Minthogy Kultsár Istvánnál is van eggy Ms. Psalterium de 1539 per Fratrem Paulum de Pápa, mellyet Beregszászi említ is a’ maga Dissertatiojában (Pesthini 1815. lap*
A lap után hosszú szóköz hagyva.
) megtőrténhetik, hogy a’ Károlyvári és a’ Pesti Códexek eggy fordítás’ másaik. E’ szerént jónak láttam ki írni valamit az első paginából:

Zenth David Zidoſagnak kiral’a zerzette zoltár.

Bodog ember ki nem iart keg’otleneknek tanacaba. es ki dognek zekiben nem v’lt. De v’ akaratt’a vrnak toruéniben ijel es nappal: vneki torvénebe gondolkodik. Es ol’an lezen mikint fol’o vizek mellet vltetet fa, ki v idein v g’omolciit ag’a. Es v levele el nem hull, es valamit tevend, zerenceztetik.
A’ Kultsár Codexében sincs csak eggyszer is a’ nyelvünket olly csúffá tevő sok az vagy a’, ’s könnyen megeshetik, hogy ez a’ Károlyvári Psalterium és a’ Kultsáré eggyek.



6.




Holval

Én e’ szót annyinak vettem mint néha, mint hébe-hóba.
Azonban a’ 91. Zsoltár itt így fordítatik: Io vrnak vallania, es te felseges nevednek dicoseíteni holval te irgalmadot hirdetni. – Ezen utolsó így van deákban: Mane annunciare misericordiam tuam.
A’ holval tehát mane, és nem aliqvando.
Lássd Szemerének levelet dto 4. Nov. 1816.


7.




[Homeri Opera]

Homeri Opera, quae exstant, omnia Graece. Florentia per Bernardum Nerlium. 1488. 2. Voll. in folio.
Meg van itt, minden kár nélkül.
Az Ilias végén ez áll.

ΤeΛΟc ΤΗΣ O
ΜΗΡΟΥ
ΙΛΙ
A
ΔΟC


A’ második kötet végén ez:
Η ΤΟυ Ομηϱου ποιηϭις απαϭα ευτυπωϑειϭα πεςας ειληφεν ηδη ϭυν ϴεν εν φλωςενΤια αναλωμαϭι μεν των ευγενων και αγαϑων ανδςων, και πεςι λоγоυς ελληννκоυς ϭπоυδαιων βεςυαδоυ και νηςιоυ Ταναιооς Τоυ νεςιλιоυ φλωςενΤινоιν. Πγνω δε και δεξιоτητι δημητςιоυ μεϑιоλανεως κςηΤоς Των λоγιων ανδϛων χαϛw και λоγων ελληννκων εφιεμενоν. Ετει τω αττо της Xζιςоυ γεννηϭεως xιλιоςω ΤεΤςακоϭιоςζω оγδоηκоςδω оγδоω, μενоς Λεκεμβςιω εναΤη.



8.




[Domokos Lajos levele]

A’ Dobai Székely Sámuel Gyűjteménye nehány*
Gyűjteménye <sok> nehány Az áthúzott rész felé írva.
Kötetekben ide jutott. Ezeknek eggyikében megláttam Domokos Lajosnak is levelét Székelyhez.


9.




[Bethlen Gáborné és Pázmány Péter]

XVI folio Kötetben Magyar Dolgok állanak, és ezek nagy részben Originális Levelei a’ Királyoknak, Fejedelmeknek, ’s Nagyoknak és Tudósoknak.
Cardinális Pázmánynak kezét itt láttam először. Itt a’ Bisterfeldét is.

Bethlen Gáborné

így végzé minden leveleit férjéhez:

Kegyelmednek szeretettel szolgál
Az Kegylemed szolgáló leánya
és a’ mi itt következik az Asszonynak tulajdon kezével:

Az Felséges Betthlen Gábrielné
Károli Susanna
m. pr.



10.




[Pázmány Péter levele]

Megígértem, hogy nem tudatom mindennel, leginkább nem pedig, hogy hol vettem: – Pázmány úgy viselé magát, hogy a’ Magyar Nemzet őtet a’ maga ellenségének nézheté. A’ Catholicismus miatt többet is teve mint kellett volna. Azonban a’ mi időnkig jőve Pázmánynak eggy levele nem tudom kihez, a’ mellyben ez áll titkos betűkkel írva: Jó, hogy a’ szomszédban van valamelly szakálas fejedelem (a’ Török); mert itt a’ mi szakálunkat kitépnék (a’ Németetek.)


11.




Pázmány Péter így írta nevét.

Copisáltam ezt sietve, de eléggé híven, Aug 20dikán, midön a’ Bthecárius már indúlt a’ Püspök (Rudnay Sándor) által tartandó Nagy Misére, hol Kánonok Dömével eggy sorban követte a’ sereget.



12.




A’ Károlyfejérvári Nagy Templom

Láttam először 1816. aug. 19d.
Belépvén a’ Torony alatt való nagy ajtón, jobbra három Sarcophagus áll, balra kettő.

A. Nagy Oltár.
B. Hunyadi László Sarcophagusa.
C. Hunyadi János Gubernátoré.
D. Hunyadi Jánosé. Reá*
Jánosé, <a’ Mátyás’ fijáé>. Reá A vessző felesleges, elhagytuk.
van metszve: Johannes Miles de Hunyad.
E. Az Orgona Karja előtt*
Karj<ának, első oszlopa> előtt. Az á ékezete áthúzva.
a’ mint a’ Templomba belépsz, a’ melly oszlop jobbodra első, ott fekszik Cardinális Martinusius, de minden jel nélkűl. Nincs felette semmi kijegyző kő.
F. Joannes Sigism. Nagy Király Sarcophagusa fejér márványból.
G. Isabella Királynéé, a’ Zapolya János feleségéé. Hasonló pompás kő.
H. Első Rákóczy György és Bethlen Gábor fejedelmi fekete márvány kőből dolgozott emlékjeiknek darabjai. Ezen két emlék fekete márvány darabjaiból Mártonfi György Első Püspök, 1716. midőn a’ Templom a’ Kalvinistáktól elvétetett, négy Oltárt faragtata, ’s ez az Oltár még most is itt áll. A’ Rákoczy’ deák versekkel felig eltöltött nagy fekete márvány tablája a’ János Zsigmond labai mellé van letéve.
Azon soron, a’ hol a’ három Hunyadi sarkofágjaik állanak, van eggy Oltár. Eggy két eszt előtt ott találtatott a’ Bethlen István koporsója. Hihető itt temettetett a’ batyja is Bethlen Gábor Fejedelem, ’s hogy itt állott emlékje.
A’ Hunyadiak’ Sarcophágja fejér kő, nem márvány. A’ Gubernátor vállára pallást van adva. Taláris dolmánya elől fel van kötve, hogy térde ki lássék. Bajusza volt ’s kisded szakála. Süveg a’ fején, tollal, még pedig csak 3 vagy négy ujnyi magasságú süveg.

I. Orgona karja.
K. az Erdélyi Archivum Capitulare.
L. Az az Oltár, hol Báthori Istv koporsója találtatott.
A’ Sarcophagusok üresek.


13.




[Erdélyi Mappa]

Az itt következő kis Erdélyi Mappát kaptam ajándékban Gáldtőn Gróf Bethlen Imre Küküllei Fő Ispántól 1816. Aug. 23dikán.

metszette azt Prof. Nagy Sámuel Kolozsvárt.*
A térkép hiányzik.



14.




Branyicska

B. Jósika Jánoshoz.

Martinuzinak itt áll kápolnája, ’s az útas
Áltnéz a’ Maroson, ’s áldva*
áldva áldja-ból javítva.
sohajtja nevét.
A’ kápolna ledől, de az útas látja*
útas <nézi> látja
hol állott,
’S a’ bíbort viselő nagy Papot emlegeti.
Tűnnek az esztendők, szeretett nagy ’s tünsz*
nagy <férjfi,> ’s tünsz
te is eggyszer,*
te is <tűnsz> eggyszer,
’S a’ maradék keres: ’s nem leli nyomdokodat
Oh, mikor itt megyen-el,*
itt <men> megyen-el,
bár azt is mondja: Kazinczy*
bár […] Kazinczy Áthúzás nélkül felé írva: mondja ezt is: Az eggykori Vendég
Itt lele férjfit az hely’ jó Ura’ karjai köztt.


Széphalom Oct. 20. 1816
Voltam Branyicskán,.
Aug 11d. 1816.


Hozzá
Oct 21d.

Én a’ Mélt. Bárót tiszteltem minekelőtte láttam volna, ’s Aug. 11. előttem örökre emlékezetes nap marad, olly nagynak, olly nemesnek, olly hírnek találtam azt, a’ kit nagynak, nemesnek hívnek képzeltem, a’ millyenek óhajtottam volt. ’S én a’ Mélt. Úr erám kegyességei miatt is le vagyok kötelezve. De ha tartozásomat ismerem is, ezeket örömest elválasztom a’ hála érzéseitől, hogy tiszteletem annál tisztább maradjon, mert ollyaknak is tartozhatunk a’ kiket tisztelnünk nem lehet. ’S mint emelte érzéseimet annak tudása, hogy a’ hol az a’ Jó lakik az valaha Martinuzinak birtoka vala. Így leve ez az Epigram, melly itt következik. Én a’ gondolatoknak és a’ versezetnek e’ formáját annyira megkedvelém a’ Görög Anthologia után, hogy az nekem szint olly kedves mint az Olaszoknak a’ maga sonettója, melly egészen Epigram, de csak rímezett soru, és 14 soru, midőn a’ Görög nem kíván egyebet, csak hogy igen hosszú ne legyen. Mások is mondják, magam is érzem, hogy nyelvem csak azoknak érthető, a’ kik azt érteni belé tanultak. Így legyen szabad azt prózába öntve is ide tenni, meg pedig mind azon gondolatokkal, mellyek a’ versben benne vannak.

Ime amott áll Mnak már már öszve omlandó kápolnája ’s a’ ki a’ tulparton elmegyen állt pillant a’ Maroson, ’s áldást mond a’ szerencsétlenül elveszett nagy ember nevére, kinek halálát még most is szánja. A’ kápolna ledől; de a’ hazáját szerető útas megáll, ’s kérdi az itt lakókat: Hol állott az a’ kápolna, mellyben a’ Cardinál misézgete? ’s emlegeti a’ Római bíborral megtiszteltetettet. Ah, minden múlandó! az esztendők mindeneket meg emésztenek! A’ mi eggykor Martinuzié volt, most Tied, ’s mint ő te is elfogsz tűnni. De mint őtet keresé itt a’ tiszteletére lelkesedett útas, úgy fog tégedet is keresni eggy más útas valaha, ’s nem lel. Oh, mikor házad előtt elmegy és Téged emleget, mondja ezt is: Ki boldogabb vala mint én; ő láthatta azt a’ nagy embert, én nem láthatom! Melly szép szerencse vala neki attól, ki itt csudála, megöleltetni.
Valóban, Mélt. Úr, az a’ meleg érzés, melly utolsó pentameteremet elfoglalta, nem csak azért áll ott, hogy a’ Versezet nyerjen vele, hanem azért inkább mert*
inkább <hogy> mert
szívemben leltem. Maga a’ Mélt. Úr mind azon beszédjeinkkel, mellyek a’ forrás mellett a’ kertben folytak, és a’ hol a’ Mélt. Urtól Müllernek*
Urtól <Munka> Müllernek
(Magyar. Orsz. Hist.) Munkája felől kedves hírt hallottam (hogy Erdélyben meg van valakinél) a’ tiszteletre méltó Grófné azon szent érzésekkel, az a’ kedves kis tánczoló, az a’ kedves kis tipegő, ki az én Zsenimet, vagy Branyicskai nevével Milimet, annyira megkedvelé, hogy elereszteni magától, vagy tőle elmaradni nem akart, örökké előttem lebegnek.


15.




[Települések, szállásadók]

Krasznáról Kolozsvárig ezen a’ helyeken kell mennem.
Policzka.
Perje, oláhul Prie.
Nyíres, Ebédre ide.
Nagy Almás. Vasné jószága. Istálló. Reitschüle.
Kis-Petriből; Egeresbe nem kell mennem, hanem jobbra.
Gyerő. Vásárhely. – Gyerőfi-szöktető. Gróf Haller Gábor Udvarában szállás.
Kapus.
Gyalu. Rákóczi és két Cserei itt vesztek.
Szász-Fenes.
Kolozsvár. – Négy órányi távolság Gyerő-Vásárhelytől.
Kolozsvár.

Szép úczában B. Wesselényi háza.
Gr. Teleki József.
Katona Zsigmond.
Inczédi
Kenderesi
Koros. [?]
Buzna.
Buczi. Kenderesi
Prof. Szilágyi.
Oláh Esperest. Lemény.
Körmöczi Unitar. Superint.1*
Unitar. <Rector.> Superint.
Az új képfarago.
Simon, antik metsző.
Protomedicus Pataki.
Patikárius Mankfeh.
Bodor Pál Pomologus.
Cseh János Pomologus.
Kánonok Szabó Plebánus.
Secretarius Lázár.
Ő Exc. Daniel Istvánnéhoz
Krasznáról köszöntést.
Gr. Gyulay Sámuelné
Fekete Fer.
Katona

Maros Vásárhely.
Gr. Teleki Jósef Gernyeszegen.
B. Bornemisza József. Krasznáról köszöntés
<Ő. Exc. Daniel Istvánné (Gr. Mikes Kisassz. és elébb B. Bornemiszáig)>
Bojér a’ Festő.
Dr. Kovácsnál Antal*
Antal Sor alatti betoldás.
az Erdélyi Gyümölcsök képei és kertjei NB..
Prof. Tompa.
Prof. Bolyai.
Prof. Szabó András a’ Bthecában.
Zejk Dániel és Aranka.
Cserei Farkas az Ítélő Mester.



16.




[Jósika János]

B. Józsika János Gr. Vasné veje. Most talán Hunyad Vgy
Ugra és Vásárhely köztt balra eggy dombon a’ Haller familia Mausoleuma.
Az Installatio lesz Szebenben 15e Jul.


17.




[A települések közötti út távolsága]

Bujtúrról (Hunyad és Déva köztt) NVáradra.
Bujturhoz Déva 2 óra, oda Maros Németi 1, Brád Zarándban 5, Körös-Bánya 1, Halmágy 3, Guravoj 5, Jószás 4, Boros-Sebes 4, Bél Biharban 4, Ökrös 4, Tenke 4, NVárad 6. = 43 óra.
Váradról Gyulára, oda Világos var[?] 8, Ménes 6, Arad 8 óra.



18.




[Tájszavak jelentése]

czibikélni = nehezen lépdelni.
nékelesztetem magamat = piperézem


19.




Erdély.
[Kép.]



20.




Branyicska, Hunyad Vgyében
Aug. 11d. 1816.

B. Józsika János. Az Atyja Jésuita volt, ’s eggyütt tanult Mártonfy Püspökkel Hell. Maxim. alatt. Arra valának ezek mind ketten kiválasztva, hogy Chínába menjenek. – Eltöröltetvén a’ Szerzet, az öreg Báró Józsika elvette Gróf Teleki*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
leányát, ’s itt lakott. Több*
lakott. <Ezerekből> Több
ezer darabokból álló Bibliothekája volt itt Branyicskán, ’s maga szünetlenűl tanult. A’ Bthecát a’ Hora és Kloska haramia serege elpredálta, a’ midőn az épűlet is felgyujtatott ’s megrongáltatott. Reggel jött a’ hír ide hogy támadás van, ’s két órakor már égett a’ ház. A’ Báró reggel mingyárt szaladt gyermekeivel.
B. Józsika János elébb Cancell. Gr. Teleki Samuel, azután Gubern. Gr. Bánffy György körül practizált. Cseresznyés Andr nevű Pappal, ki most Püspöki Bthecárius Károlyvártt, jára Olasz Orszban, ’s mostani Major Gróf Bercsényivel, kit én ez útamban Lúgoson láték. (Aug. 6d*
Aug. <5>6d
és 7d.) Turínban jöve-öszve. – Joh. v. Müller látatá vele Bécsben az általa dolgozott Magy. Országi Históriát, de kiköté, hogy azt B. Jósika le ne írassa. Erdélyben megvan kézírásban ez a’ História: de kinél? azt a’ Báró el nem mondá.
A’ Grófné Gróf Csáky Jánosnak és Gróf Bethlen Rosaliának szerencsétlen házasságokból született. Gyermekei négyen vannak, én csak a’ 6 vagy 7 esztdős Pepiet és a’ talán 3 esztdős Toniet láttam. Pepie csorba, kihullottak már fogai, fekete haju ’s szemű, mint atyja ’s anyja, Tonie veres haju, ’s kék szemü. Pepie és Vice Notar. Mákra Antal tánczolták a’ gyertyán spallér köztt elöttünk a’ Hátszegi tánczot, ’s Pepie képzelhetetlen Gratziával. A’ kis Tonie is probálgatta magában a’ láb tipegést. – Gróf Gyulainé tavaly oda ment. A’ gyermek aludt. A’ mint felnyitá szemeit, azonnal hányá ujjain a’ Grófnéra a’ csókokat. Genievel mind a’ kettő mint barátkozék öszve. Tonie felültette magát a’ kocsira ’s jönni akart Milivel. – Mili nekik minden leánygyermek.

Branyicska Card Martinuziusnak jószága ’s lakja volt. Még áll a’ kápolna vakolatlanul. Alól az itt csörgő forrás mellett Római oszlop darabok ’s két figura mellyek mind itt találtattak, nem a’ Veczeli vár’ omladékiban.


21.




Vajda Hunyad. Aug. 13. 1816.

Négy erkély a’ perpendicularis támaszfalakon egymáshoz ragasztva folyosót csinál. Alatta foly a’ Zalasd vize ’s a’ vár hídja alatt malom.
Az Ország háza jobbra*
háza <balra> jobbra
a’ hídtól föld színt. Most vas depositorium. Veres*
Veres Sor feletti betoldás.
márvány oszlopokon áll a’ boltozat, ’s rendes, hogy ezek a’ Márvány oszlopok az épületnek az az palotának épen közepén, és így csak eggy sorban, mennek vegig. Az eggyik oszlop capitaljai körül eggy pantlika van körül faragva, mellyen német fraktur betűkkel deák nyelven az áll, hogy hoc Opus csináltata Magnificus Joannes Hunyadi anno M CCCC LII az az 1452. A’ mint az oszloprend és jobb és bal fal köztt a’ gothus élesszegű boltozat öszve és mindenütt eggy eggy czímert latni, vagy virágot, ’s íme némelyike

a’ híd és nagy kapuval csak nem által ellenben van a’ kápolna. Ennek ajtaja felett a’ Hunyadi czímer.

A’ Templom boltozatján ismét a’ Hunyadi czímer, és eggy más, vad kecske. Ez a’ vad kecske áll a’ kar parapetje közepén is.
Osdolai Bögözi Antal Vajda Hunyadi Cameralis Administrator Urnál valánk ebéden. Ez azt beszéllé hogy 11. Jun. 1815. (az az tavaly) bált ada közelítő neve napja miatt. ’S midőn tánczolnának, nagy zivatar jöve, ’s háromszor üte be a’ várba a’ mennykő. Nyolczvan asszony személy melly sikoltozást teve! Az eggyiknek fejéről lekapta a’ fökötőt ’s hajait megperzselte. Másnak itt (a’ tánczoló palotában) senkinek nem ártott. A’ Buzogány-bástyáról leütötte a’ vitorlát melly most is a’ Vas Magazínban áll, mellyről feljebb szóllék. Láttam azt ott. Letörte a’ kétfejű sas felett álló korona keresztjét.
’S minthogy ennek (a’ mint itt A B C) három vas pléh farkazatja volt, mellyel a’ vitorla még erősebben szegeztetett a’ zsindelyezethez, a’ mennykő is három útat teve, ’s nem gyujtott, de tört, rontott. A’ legvastagabb falakon keresztül is betört a’ Cancelláriába, a’ rizma papirosokat le kapta ’s messze tette-le. A’ stukatúra drótjain felkereste ’s végig ment rajtok, ’s így a’ stukkaturát elrontotta. Az udvaron egy négyszegbe rakott öl fát felkapott ’s 4 vagy 5 ölnyit távolabb úgy tette-le, hogy alig látszott a’ farakáson valamelly változás. Eggy cselédet megölt. A rabokat és a’ konyhán levőket úgy eltonyította, hogy némellyike dörzsölések által 3 nap mulva jött magához.



22.




[A mázsaházban]

A’ Vas Magazinum és Sóház pitvarában a’ Mázsa álla. Megkínálának bennünket hogy magunkat méressük meg. A’ leányom elébb vonogatta magát, de végre mindnyájan reá adánk magunkat.
Comtesse Lotti nyomott 80 fontot
Fanny – 79.
Constance – 73.
Grof Gyulay Lajos – 85
A’ leányom Eugénie – 32
Én magam – 97

Döbrentei később jöve, ’s nyomott 134*
A 134 133-ból javítva.
fontot.
Én frakkban ’s könnyű fűzött stiefelettben, Döbrentei is frakkban, de vastag bőr csizmában.
A’ gyönyörű kinézés a’ Zarándi hegyekre végig a’ Kis Pestes és Barcsai völgyön mellynek két felein fátlan*
felein <kopár de> fátlan
de szántott földek állanak.


23.




[Arany- és vasbányászat]

Erdély 1815 adott harminczhat mázsa aranyat, hiteles sőt semmi kétséget nem szenvedő calculus szerént. Admin. Bögözi Úr szájából.
A’ Vajda Hunyadi Uradalom pedig húsz ezer mázsa vasat. Mázsája költ 30 ftjával.




Mutatványok

24.


[1817. 2. szám]
Töredékek Kazinczynak Erdélyi Leveleiből.

Bogártelke, Jún. 29-d.
[1] Mit állottak-ki ma lovaim, mit magam, nem képzelheted, ’s én szinte rettegek, annyiszor panaszlani előtted az út’ alkalmatlan voltát. De viszont azt a’ gyönyörűséget sem képzelheted, a’ mit nekem a’ szép nap ada. Maga ez méltó vala, hogy ide jöjjek, hogy magamat ma kifárasszam.
[2] Csereimtől kínos érzések köztt váltam-el. Rettegtem, hogy szemei engem többé meg nem látnak, ha útamat Kraszna felé veendem is; mellyet annyival inkább óhajtok, mert sem magával, az igen nemes lelkűvel, nem éltem-ki magamat, sem nagy kincseivel. – – – Az eső mindég esett, ’s mind inkább romlottak az útak. [3] Horváti, Gróf Teleki Lajos’ gyermekeinek birtoka, balra maradott, ’s eggy óra alatt Perjére értem, eggy nagy hegynek lábánál. [4] Cserei megmondá, hogy ott hat ökör készen fog várni, mert meg akará kémélni lovaimat, [5] ’s a’ mint a’ faluba értem, a’ szarvas-forspont az úczán álla.
[6] A’ hely romantisch, ’s jól hasonlít a’ mi Zemplényi tót faluinkhoz Sztropkó’ táján. [7] Hosszan*
Hoszzan Sajtóhiba em.
nyúlt-el, noha kicsiny, ’s a’ dombokról sok apróbb patakok omlanak a’ nagyba, melly a’ helységen végig szalad. [8] Én leányommal ’s szobaleányával kiszállék a’ szekérből, lovaimat előre küldém a’ hegy bérczére, ’s gyönyörködve néztem mindenfelé az erdők’ igen szép szakait. [9] Eggy lovas, ki Kraszna felől jött, ’s Bánffy-Hunyad felé igyekezett, utól-ére, leszálla lováról, ’s magyarázóm lett; mert forspontosaim Oláhok voltak, [10] ’s én az ő nyelveket úgy nem értém, mint ők nem az enyémet.
[11] Azt a’ jövendőlést, hogy Erdélyben olly hegyeket fogok mászni, mint a’ Tokaji szép fok, előre nézvén Nyíres felé, ’s Kraszna felé hátra, többé nem lehete nagyításnak vennem, mert ez nem alacsonyabb, ha nem olly meredek is. ’S ezt leginkább a’ leereszkedőn érzém; mert gyalog menvén-fel ’s víg enyelgések köztt a’ szeretett gyermekkel, ki virágokat szedett, ’s a’ hegy tetején Sophie! Sophie! nevet kiáltoza, ’s Thaliet, Emílt és Antonínt, ’s testvéreié mellett a’ Báró Prónay Phigieét, ’s szememet a’ szép erdőségen legeltetvén, feledtem az út’ alkalmatlan voltát. [12] ’S végre egészen eltikkadva a’ legfőbb ponton valék.
[13] Barátom, melly frappant pillantás! Előttem fekvék az egész Erdély; ’s bár eléggé érthetőleg önthetném szóba a’ mit láttam! De ha a’ tájfestés szóval, és nem rajzolatban, mindég sikeretlen is: legalább azokat segélleni fogja, a’ kik hozzád-írt Leveleimet; ha majd megjelennek nyomtatásban, Erdélyi útjok alatt vezérekké veendik. – Megfordúlék sarkamon, ’s valamerre tekinték, déltől keletig, ’s onnan éjszakig és ismét enyészetig, dombot láttam és völgyet, ’s nem eggy arasznyi lapályt is; ’s úgy dombot és völgyet, mint midőn a’ Kertész spallérjait sinór után nyirdeli. Egyedűl eggy hegy üté-ki magát, a’ merre Belgrádot képzelém, mert a’ nap esős fellegek közzé rejtezett vala el, ezen örök dombok’ és völgyek’ síksága közzűl, ’s annak oldalain még most is fejérlett a’ hó. Szótlan állék itt, ’s megrezzenve. Úgy tetszék, mintha valamelly Isten eggy magasan-kiálló pontról nézte volna sok ideig a’ habokban-hánykódó tengert, ’s tündérbotjával eggyet űtvén, épen most parancsolta volna, hogy a’ tenger azon alakban váljon földdé, benőve erdőkkel, mellyben eggy percz előtt még hánykódó hab volt. ’S még nem vala megteremtve az új föld’ embere ’s állatjai, mert innen nem lehete látni semmi falut; sőt nem csak eggy kalibát is, ’s a’ táj ember nélkűl, marha nélkül, madár nélkül volt.
[14] Messze mértföldekre terjedett-ki horizonom, ’s képzelheted a’ kék szín mint vesze-el szemem előtt, a’ feketés-zöldön kezdve a’ csaknem vereses-sárgás kékig, hol az az ég’ fejérlő színétől alig lehete megkülömböztetni, a’ színeknek ezen prizmagrádicsain. Ha a’ táj itt tárgya lehetne eggy festőnek, óhajtanám hogy ezt valaki festené. Akármelly nagy négyszegben igen szerencsés munka ez nehezen fogna lenni. [15] Ellenben melly Panoráma!

Dédács, Aug. 13d.
[16] Meg akarám látni Demsust, hol még áll eggy templom, melly Római mívnek tartatik; de meggyőzettem e’ vélekedés’ hiu volta felől: az oszlopok nem egyrendűek, ’s a’ templom így nem lehet Római nép’ munkája, hanem eggy később időé, melly az oszlopokat eminnen amonnan öszvehordá ’s újabb épűletté alkotá. [17] Az helyett tehát, hogy Demsusra menjünk, elvégzénk, hogy ma Vajda-Hunyadra megyünk-által, a’ leglelkesebb Magyar’ eggykori birtokát ’s fényes lakját venni tekintetbe.
[18] Azon gyönyörű nyiláson, melly Szebentől fogva Hunyad Vármegyén végig megyen, eggy más völgy nyilik közel Dédácshoz, ’s ez vezet Hunyadra. A’ völgy felett emelkedő igen lapos tetők szántva vannak, a’ völgy pedig fűvet ad, és török-búzát. A’ mezőség igen gazdag. A’ völgyen eggy sebes patak fut végig, ’s ennek szélein Barcsa és Kis-Pestes fekszenek. Hunyad megett mindenfelől hegyek emelkednek, ’s azoknak bérczeik felett messzére fejérlik-elő az örök hóval elfedett kék Retyezár.
[19] Barcsán nehány Úri házak állanak, de eggyik sem mutatja hogy, ez a’ nemzet valaha fejedelmet ada Erdélynek. Balra, eggy dombnak oldalán, látszik a’ nemzet’ temető boltja, ’s az is pusztúlást mutat.
[20] Tíz órakor már Hunyadon valánk. [21] A’ vár, mellyet én tetőn kerestem volna, mint a’ Dévai, csak akkor tűne szembe, midőn a’ helység mellynek az déli, igen kis emeletű szögében fekszik, már előttünk vala. Magas falai, a’ sok csudás szegletekkel ’s csudás zsindelyezettel, a’ sok alantabb fekvő épűletek közzűl csaknem egészen ki hagyták azt teszeni, ’s Hunyadinak emlékezete, ’s az a’ gondolat, hogy a’ hol én vagyok most, hogy a’ mit most én látok, ott valaha Hunyadi járt, azt valaha Hunyadi is látta, ’s magáénak látta, minden tárgyat még nagyobbá, felségessé tett előttem. A’ hogy gyermekes képzeletünk közönségesen nagyobb gyanánt festi előnkbe a’ minek nagyságát csudáljuk, úgy hogy, meglátván végre, ’s a’ gigászi nagyság közönséges emberi alak’ nagyságává válván, itéletünk az igazság’ mértékénél is alábbra süllyed, ’s eggy Friedrich, eggy Kánt, előttünk annyikká sorvadnak, mint a’ mik mi vagyunk: úgy viszont vannak esetek, mellyekben a’ jelenlét meghaladja a’ képzelet’ festéseit, ’s többet lelünk, mint váránk, mert a’ múlt kortól kevesebbet váránk, mint a’ magunkétól szoktunk. Ez foglala-el, ’s a’ Hunyadi’ tettei, ’s azon inségeknek emlékezete, mellyek az ő két fijait, mingyárt a’ hogy ő elhúnya, érték, midőn a’ tiszteletre olly igen méltó Grófnéval ’s eggyik gyermekével eggy szekérben, a’ minden fényétől régen megfosztott helységbe beérénk, ’s az Oláhokkal eltölt héti-vásáron keresztűl-vergődénk. [22] A’ vár’ árkán innen olly tágasságú udvar van elkerítve kőfallal, hogy azon némelly kisded falu el fogna férhetni, ’s útunk ezen vive-el. A’ vár’ hídja előtt kiszállánk szekereinkből.
[23] A’ vár egyenetlen négyszeg, a’ szerént épülve a’ hogy azt a’ kőszikla-félsziget, [24] mellyen áll, épülni hagyá; ’s az éjszaki igen rövid soron kivül, de a’ vár’ falával eggyesülve, eggy kerek és temérdek vastagságú oszlop’ formájára az úgy nevezett Buzogánybástyát látni. A’ délesti szegleten kivül eggy más négyszegü bástya áll, tornácczal eggyesülve a’ várhoz. Ez vakolatlan, az a’ másik geometriai vonásokkal ’s czifra színekkel van megtarkázva. A’ széles és eléggé hosszú hidat izmos kőfal oszlopok tartják, [25] ’s a’ szirtes-oldalu árokban szalad-el a’ Zalasd, ’s szinte a’ híd alatt malomkereket forgat. [26] A’ nyugotra-fekvő oldalt, mellyen a’ híd’ kapuja vagyon, Hunyadi János építette, az északit és keletit, a’ mint mondják, fija, Mátyás Király, a’ délit a’ már említett vakolatlan toronnyal Bethlen Gábor fejedelem. Melly nevek!
[27] Csaknem által ellenben a’ híddal, a’ keleti oldalon, van a’ kápolna; [28] hol ismét a’ Capistrán’ emlékezte lebege körül. [29] Az udvar [30] szűk és délről éjszak felé hárántas; alja kemény szirt, minden föld nélkül.
[31] A szűk és sokszor megtört grádicson Administrátor Mélt. Osdolai Bögözi Antal Úrhoz vezetének-fel, ki bennünket ebédre tartóztata, és mind azt nyájasan elő mutatá, a’ mi nézést érdemel. [32] Az igen tágas szobáknak mind eggyikéből eggy eggy ajtó nyílik éjszakra azon négy erkély felé, melly eggy ígen keskeny folyosó és nyolcz ajtó által eggyüvé foglalva a’ kapus sor felső emeletén szép galleriát csinál. Ezek az erkélyek ugyan annyi támaszfalakon állanak. Fejünk szédűlt midőn ezeknek ablakaikból a’ Zalasd’ árkába lepillantánk. [33] A’ kinézés csak Kis-Pestes és Barcsa felé szabad, de arra gyönyörű, kivált hogy túl azon látszanak a’ Zarándi szép tetők. A’ galléria’ járója veres-márvány táblákkal volt kirakva, ’s az ajtók is, a’ magok éles boltjaikkal, márványból voltak, a’ mint beszéllék; de most be vannak meszelve.
[34] A’ Szála alól van, jobbra fordulva a’ híd’ kapuja’ belső nyílásától. Eggy sor veres márvány oszlopok osztják hosszában kétfelé, ’s az utolsónak fejezete felett eggy pántlika fut körül, mellyre goth betűkkel deák nyelven van felfaragva, hogy azt Gubernátor Hunyadi János építette 1452. [35] A’ hol ez a’ Hős hajdan a’ Haza’ Nagyjait és Vitézeit maga körül látta, ott most eladó vas eladó só tartatik.





[1817. 4. szám]
Kazinczynak Erdélyi Levelei közzül
Károly Fejérvár
Aug. 19 ikén.

[36] Első kimenésem a’ nagy templomba volt. [37] Az Sz. Mihálynak van szentelve, ’s igen nagy, de nem czifra, a’ ki nyúgotra nyíló nagy ajtaján lép be, általellenbe a’ nagy oltárral, melly a’ templom’ keleti végében áll, jobbra három kő-koporsót lát, fejjel értetve a’ falhoz, ’s minden felpolczozás nélkűl. [38] Ezek köztt annyi hely van hagyva, hogy a’ Néző közzéjek férhessen. Középben a’ Gubernátor fekszik; jobbja mellett fija, László, kit az istentelenség hohérpallos által hagya veszni; a’ harmadik a’ Katonák katonájának (Joannes miles) a’ Hunyadi János’ testvérének koporsója. Porond kőből vannak faragva, ’s a’ felsőbb boríték kövön képeiket láthatni, egész testállásban. Üres mind a’ három sarcophagusz; a’ vad kezek elszórták a’ Nemzet’ Szentjeinek hamvaikat.
[39] A’ Vajda’ fején négyújnyi magasságú süveg van, hasonló ahhoz mellyet a’ Szigethi bajnok Zrínyi’ fején látunk rezein, ’s mellé eggy széles hajlékony toll van szúrva, mint a’ Spanyol süvegeken. [40] Orrának nem kegyelmezett meg az idő; de ha az sas-orr volt volna, feljegyzette volna Bonfin, kitől tudjuk, hogy píros-arczú, tőlt képű, fodor hajú ’s magas nyakú volt. [41] Szakált visele, mellyről kételkedni sem lehet, noha Mátyásnak nem csak szakála, de bajúsza sem volt; de ez a’ szakál nem vala lenyúló; alig fedte el nyakát. [42] A’ faragó tudhatta ezt, mert, én úgy hiszem, hogy a’ kő a’ nagy embernek mingyárt halála után faragtatott, ’s szükségesnek tartom feljegyezni, hogy ha valaki a’ Hősnek ideális képét fogja festetni, a’ szerént ne tévedjen meg, mint a’ ki Kisfaludynak Hunyadija elébe rajzolá a’ külömben szép rezet. [43] Sarkáig érő dolmányának jobb szárnya felvan akasztva övéhez, hogy térde kitetszhessék. Jobbjában eggy feltartott kard, vállán pallást.
[44] A’ bal sor’ nyúgoti szögletében, hoszszában a’ fal mellett, fekszenek Isabella Királynénk, és lábainál a’ fija, János Zsigmond, fejér márvány ’s igen is nagy gonddal faragott koporsójikban. A’ Zápolya’ lábai előtt sok fekete márvány darab, nevezetesen eggy igen nagy tábla vala elvetve, melly valaha az elsőbb Rákóczy György’ temetőjét ékesítette. Midőn 1716. ez a’ templom’ a’ Reformátusoktól elvétetett, az első Püspök, Mártonffy György, ennek és Bethlen Gábornak fekete márvány emlékekből négy oltárt szeldeltete, ’s a’ márványt még sem tudá feldolgoztatni. Hol álla a’ Bethlen Gábor’ teste nem tudta senki többé, míg kevés esztendők előtt reá akadának testvérének Istvánnak, a’ Fejedelemnek, koporsójára. Ha az, a’ mint hinni lehet, a’ bátyjáé mellett állt, úgy a’ két testvér Bethlen Fejedelmek ott találának vég nyugodalmat, a’ hol most, a’ három Hunyadi során, eggy fekete márvány oltár szemléltetik.
[45] Cardinális Martinúsiusnak nincsen semmi köve. De az orgonát tartó oszlopok köztt az, melly első annak a’ ki a’ nagy ajtón jöve be ’s innen fordúl a’ három Hunyadi felé, kijegyzi a’ szerencsétlen ember’ fektét. Szorosan ezen oszlop előtt fekszik.
[46] A’ Bibliothéca és a’ Csillagnéző eggy épűletet tesznek az Erdőség’ est-éjszaki szögletében. [47] Alsó szobáji Nyomtató-műhelynek valának hagyva, a’ Bibliothéca az első emeletet foglalja el. Eggy alkalmatlan grádics viszen fel a’ Bibliothecárius’ szobájába, mellynek közbülső ajtaja a’ Bibliothéca’ palotájának is. [48] Ebből ismét eggy szoba nyílik, ’s itt van az igazi kincs: a’ Magyar dolgokra tartozó Kézíratok, és a’ Classicusoknak vagy princeps, vagy legrégibb kiadásaik. – [49] Gróf Batthyáni Ignátz Püspök a’ szép Intézetet a’ Hazának ajándékozá [50] 38,200 forint árú fekvő jószággal, [51] ’s azon tilalommal, hogy azt sem egészben sem darabjaiban elajándékozni ne lehessen. [52] Azonban Püspök Mártonffy 1809. eggy Fő Vendégének adá a’ Livius’ princeps Kiadását. [53] XVI. Kötet Eredeti Kézírások, Magyar dolgokra tartozók, [54] ide, úgy hiszem, a’ néhai Székely Sámuel Gyűjteményéből jöttek; ebből azt is tanúltam, hogy [55] Bethlen Gáborné így írta alá nevét férjéhez intézett Leveleiben: az Kegyelmed’ szolgáló leánya: az Felséges Betthlen Gáborné, Károli Susánna. m. pr. A’ dőlt betűkkel kirakott szók tulajdon kezével vannak írva. – [56] Nekem legnagyobb figyelmemet voná magára eggy Magyar Psaltérium. [57] Meg van benne mind a’ 150. Zsoltár, ’s túl azon még a’ Passio a’ négy Evangyélium szerént, [58] e’ jegyzéssel: Bertalan pap bereg Vármegei halabori faluból nemzett: ez zoltárt irta ziletes utan ezer öt zaz niolt esztendőben. [59] A’ fordítás nem az a’ mellynek darabjaival bennünket a’ Nemzeti Újság’ tiszteletre méltó Kiadója ajándékoz meg. – [60] Homérnek első Kiadása, nem csak épen, hanem szépen is, az az szenny és befirkálások nélkűl, itt van két folio kötetben, per Bernardum Nerlium, Florentiae, 1488. [61] Bibliothecárius Kánonok Cseresznyés Úr már dolgozza a’ tudományos Catalogust, melly sajtó alá fog adatni. [62] A’ Sz. Máté és Sz. Mark Evangyéliumaikat, pergamenre, ’s igen sok szép czifrázatokkal, literis uncialibus, Batthyáni Rómában vette négyszáz aranyon. Az Christus után 800-dik eszt. íratott, és így ezer esztendős. – [63] A’ Bibliothéca nagyobb mint a’ Bruckentháli Szebenben, de kisebb mint a’ Cancellárius Teleki Sámuelé Vásárhelytt, [64] melly midőn Júl. 8-dikán láttam, 36,096. Kötetekből álla.
Kazinczi Ferencz





[1817. 7. szám]
I. Értekezések.
Erdélyi Cancellárius Gróf Teleki Sámuel Excell. Bibliothecája Maros-Vásárhelytt.

[65] A’ Cancellárius’ épűletje homlokkal délre, ’s az úczára, fekszik, ’s annak keleti szárnyában állanak könyvei. A’ ház kétsor ablakú. A’ Bibliothécát eggy felől az udvar, másfelől eggy kertecske veszi körűl, ’s így nincs kitéve azon veszedelemnek, hogy a’ szomszéd olly épűletet állíthasson mellette, mellyről a’ ház meggyúlhatna.
[66] Custosának lakjától eggy rövid folyosó viszen ajtajához, ’s ez felett ez olvastatik:

Mvsis Patriis Gratisqve Posteris D. D. Sam: S. R. I. Comes Teleki.

Az Előszobából eggy kisebb szoba is nyílik. Az előszoba és a’ Bibliothéca köztt szűk grádics viszen fel a’ Galeriába, melly a’ templom magasságú épűlet’ hajóját megkerűli.
Hogy a’ látogató végig tekinthessen a’ könyvek’ hátain, azonban a’ könyvek az ellopás’ veszedelmének kitéve ne légyenek, az almáriomok’ záros ajtaji sárgaréz dróttal vannak által szőve. Az almáriomokban, valamint az Előszobában is, és az ebből nyíló Cabinetben nincs többé üres hely, sem a’ Bibliothecába új almáriomok nem hozathatnak, hanem ha az ásványok’ Gyűjteménye más szobákba vitetnék.
Általellenben a’ Bibliothéca’ ajtajával a’ nagy lelkű alkotó’ képe függ, egész állásban, a’ Szent István’ Nagy-Kereszteseinek innepi öltözetekben. Soha kép igazábban eltalálva nem volt, ’s ez, azon felűl hogy igen híven, igen szépen is vagyon festve. A’ Mívész nem jegyzé fel a’ vásznan nevét, de tudva van, hogy azt Tusch János dolgozta, a’ Cs. K. Galeria’ Custósa Bécsben; a’ melly képe a’ Cancelláriusnak Hickel Udvari Festőtől, a’ Bihar Vármegye’ második Palotájában Váradon függ, és a’ melly után Orosházi Czetter Sámuel metszé a’ Catalogus’ Első Kötetéhez a’ rezet, koránt sincs olly hiv mint ez a’ Tusché.
Alól, a’ plafondot és a’ Galeria’ felsőbb és alsóbb boltozatjait tartó vastag pilastereknek két elsőji előtt, a’ Cancelláriusnak ’s megholt hitvesének, Iktári Gróf Bethlen Susanának, rézben öntött, ’s ismét mind igen hív, mind igen szép büsztjeik fekete márvány oszlopokon állanak, e’ jegyzettel: F. Thaller Tyrolens. fec. Vindob. 1805.
[67] Az Építő-mester értelemmel ’s nagy szerencsével tette a’ rajzolatot. A felsőbb Galérián, pilaster és pilaster köztt, vas rostély balüsztrádok mellől lehet a’ hajóba letekinteni. Így a’ hajó világosabb, ’s bátorságosabb az oda-lépés.
[68] A’ hajót a’ már említett képen felűl többek is ékesítik. Általellenben a’ Cancellárius képével, az ajtó felett, a’ Teleki Mihályé áll, ki Ország’ Generálisa ’s a’ Cancelláriusnak, (Sándor atyja által) nagy atyja volt, a’ Bethlen Gábor és Apafi Mihály Fejedelmek’ képeik között. Itt van a’ Gubernátor Bruckenthalé is, a’ Poeta Lázáré, az Erdélyi Püspök Batthyáni Ignátzé, magáé a’ Cancelláriusé – a’ mint gyanitani lehet, külföldi útazása alatt – ’s a’ Gróf Teleki József Korona őré, ’s Ugocsai Fő-Ispáné (de nem Kreutzingertől,*
Krentzingertől Sajtóhiba em.
melly a’ feledhetetlen embernek minden képei köztt a’ leghivebb és legszebb) a’ Palatinus Wesselényié, a’ Gróf Rhédey Zsigmondé, és Wesselényi Katáé. – Gróf Széchényi Ferencznek és Sógorának Gróf Festetics Györgynek képeik, valamint a’ Mátyás Királyé is, mellyet a’ Cancellárius Strassburgban a’ Prof. Schöflin’ Bibliothecájában függőről másoltatott vala le, és a’ mellyeknek valósága felől nem lehet kételkedni, mert megeggyez azon másikkal, mellyet ez a’ nagy Király maga ajándékoza a’ Bécsi-Újhely’ Magistratusának, kirakva még nincsenek. – Igéretet tevék, hogy ide küldöm Baróti Szabó Dávidnak olajban Klimesch Tamás által Kassán 1788. festett ’s igen szerencsésen eltalált képét, hogy a’ tiszteletet érdemlő ember ott fogadhassa el, a’ mivel neki a’ Maradék tartozik, a’ hol született.
[69] Bibliothecát fél nap végig tekinteni nem lehet, mi pedig Vásárhelytt sokáig nem múlathatánk, mind hogy Gróf Gyulai Ferencznét megmentsük rettegéseitől, hogy a’ rettenetes vizáradásban Lajosát veszedelme nem érte, mind hogy annál bizonyosabban megjelenhessek Szebenben, hogy Júl. 15-dikén Gróf Haller Gábor Erd. Kincstartó Exc. a’ Szász-nemzet Ispánját hívatalába bévezetni fogja. [70] Így meg kelle elégednem azzal, hogy a’ Görög és Római Írók’ vagy legelső, vagy az újabb időkben Királyi pompával készűlt Kiadásaikat, mellyek itt igen nagy sokaságban állanak – illyen a’ Pármai, Párizsi, ’s az Ángolok, a’ Virgil’ és Horátz’ rézben metszett kiadásaik, a’ Don Gabriel Spanyol Infans’ Sallustja, ’s több. sietve lássam. Azonban két nevezetesebb munka’ czímjét itt is feljegyzem.
Biblia Sacra. Cod. MS. Sec. XI. in membr. tenuiss.
Tacitus Cod. MS. ex Bibliotheca Matthiae Corvini regis. – a’ többit bővebben más helytt.
Servetusnak Restitutio Christianismi 1553. itt nincsen meg többé; azt a’ Gróf II. Józsefnek ajándékozá a’ Bécsi Bibliothéca’ számára. De megvan másában, a’ tavaly megholt Udv. Agens Vitéz József Úr’ kezével írva, kit a’ Cancellárius, szép írása miatt, a’ Debreczeni Togátusok közzűl maga mellé vett volt; meg van azon újabb kiadásban is, mellyet Murr a’ Cancellárius’ kézírásából, ’s a’ Cancelláriusnak tudta nélkűl, kinyomtattatott.
Üres időmet ezeknek megtekintése után a’ Museum Pio-Clementinum és a’ Piranési Rómájának kötetei foglalák el, mellyet ha ismerünk is már, mindég kell nézni, valamikor erre alkalmatosság adatik.
A’ Cancelláriusra őseiről semmi könyvek nem maradtak. Maga fogott e’ temérdek kincs’ gyűjtéséhez ezelőtt 57. esztendők előtt, midőn Bázelbe, Párizsba, Hollandiába tanúlás végett, László testvérének és Rháday Eszternek a’ Cancelláriusnál idősbb fijával, a’ Korona őrrel 1759. kiment. ’S vásárlásaiban az a’ kívánság vezeté, hogy olly könyveket szerezhessen a’ hazának, mellyek a’ magok nemekben vagy legjobbak, vagy ritkaságok miatt is becsesek, és a’ mellyeket nagy árok miatt magányos Bibliothecákban hijába fognánk keresni. Catalogusainak három Kötetei már kijöttek, ’s nem sokára a’ negyedik is sajtó alá megyen.
A’ Könyvek’ száma, melly naponként szaporodik, 36,096 Köteteket teszen. A’ Cancelláriusné osztozni akara nagy férjének érdemében, ’s a’ Magyar Könyvek a’ Grófné szerzeményei; az Ásványok, a’ mint gyanítom, szeretett fijoknak Domonkosnak gondjai által gyűltek, ’s a’ Cancellárius nagyon megszaporította. A’ Numismák még nem érkeztek le Bécsből. Sajnálottam, hogy ennek a’ hamar kiholt igen nemes lelkű ifjúnak képét itt nem találám. Ő idővel második atyja fogott volna lenni.
A’ kincs fidei-commissum gyanánt a’ Teleki familiának hagyatik, eggy Vásárhelytt a’ piaczon-álló roppant és szép ház’ jövedelmével, hogy a’ Bibliothecárius fizettethessék, ’s a’ könyvek ezután is szaporítathassanak.
Bibliothecárius Szabó András Úr, tavaly még Professora B. Wesselényi Miklósnak a’ Philosophiában, nem elégedék meg azon kedvezéseivel, hogy reggeli 7 órától fogva csak nem 11-ig velünk múlata, hanem jelentést tévén Theol. Prof. Tompa János Úrnál, a’ Reform. Collégium’ Bibliothecájába is elkísért. Ez magában is kicsiny, ’s melly kicsinynek kelle ama’ nagynak nézéséből jövő előtt tetszeni. [71] De ha ennek látását így nagy nyereségnek nem tekinthettem is, Prof. Tompa Úrnak ismeretsége valóban az volt. Jó fej, ’s nem csak tudós, hanem szeretetre igen méltó ember is eggyszer’smind.
[72] Bibliothecárius Úr ebédre híva bennünket, hogy minden pillantásunkat haszonra fordíthassuk, ’s a’ tanúlni-szerető ’s tanulni-tudó az illy elkészűlt, szerény, de el nem zárt férjfitól sokat tanúlhat, kivált midőn a’ tanító és a’ tanúló eggy úton járnak, ’s így a’ bizodalom közttök minden lépten szorosbban szövődik. Ebédünk Socraticus ebéd volt. [73] Midőn elakaránk jönni, Szabó Úr kénytelen vala még eggyszer megnyitni a’ Bibliothecát, hogy felpillanthassak a’ Cancellárius’ képére ’s büsztjét illethessem. Eltelve azon tisztelettel, mellyet a’ halhatatlan férjfi minden Magyartól, tőlem pedig különösen 31. eszt. olta tapasztalt kegyeiért kívánhat, azzal vevém vég búcsúmat a’ képtől, a’ mit a’ 493. esztendőbeli Consul Scipio’ kövére metszetének fel tisztelőji honc oinom plvrimei cosentient dvonorvm optimom fvisse virom. [74] Felpillanték a’ Bethlen Gáboréra ’s Wesselényi Ferenczére is, ’s eljövék, szerencsésnek nevezvén az órát, melly elmosá rólam azt a’ szennyt, hogy nemzetemnek e’ kincsét mind eddig nem láttam.
[75] A’ Cancellárius eggyszer’smind Fő-Ispánja Biharnak, ’s a’ Józsefi uralkodás alatt Kir. Commissáriusságot visele, ’s tagja a’ Göttingi, Jénai és Varsói Tudom. Társaságoknak.

Kazinczy Ferencz





[1818. 1. szám]
[76] Megczáfolása azon bitang hírnek, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda vad ölelésből eredett.
Kazinczynak Gróf Dezsöffy Józsefhez írt Erdélyi Levelei közzűl.

Dédács, Aug. 14-dik 1816.
[77] Hunyadinak születése felől külömböző vélekedésben vagynak Történet-Iróink: némellyike őtet vad ölelés’ gyümölcsének adja-ki, mások alacsonysorsú szűlék’ gyermekének, ’s ismét mások majd Havas-alföldi, majd Lengyel, majd Romai Nemesek’ maradékának tartyák; ’s minthogy a’ lelketlenség mindég hajlandó a’ legrosszabbat venni való gyanánt, a’ mi Hunyadink felől is elhatalmazott közöttünk a’ gyáva bitang hír. Hogy ez a’ nagy ember Zsigmond Császárnak és Morzsinai Erzsébetnek gyermeke; azt Heltai terjeszté-el; ’s minekutána olly tekintetű Tudós mint Benkő József (Transsilvania. Viennae, 1778. – Tom. 1. pag. 559.) Heltait követi, ő, a’ ki elébb Heltai ellen perle: nagy gyanu szállhat meg bennünket, hogy az igazság azoknak felén áll, a’ kik ezt a’ nagy férjfiat meg nem szentelt ágyból hagyják eredni. Ha Hunyadi vad tűz’ gyermeke, ne vítassuk hogy nem az; a’ Benkő által példaképen felhozott Jephtén kivűl is vagynak, a’ kik így termettek, és még is tiszteltetnek; mert tiszteletesek voltak. De ha nem az, ha semmi ok nem hagyja hinnünk, a’ mit a’ gondolatlanok beszélnek: toljuk-el a’ Magyar ég’ legdicsőbb ragyogású csillagáról a’ ködöt, mellyet születésére Történet-Iróinknak szunnyadékonysága vont.
Zágoni Aranka György Úr, Bírája az Erdélyi Fő-Ítélő-Széknek, eggy Értekezésével ajándékoza meg Vásárhelytt, mellyben igyekezett megmutatni, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda Hunyadi Oláh Vojknak törvényes gyermeke volt, és hogy familiáját, sőt magát is a’ Vajdát, Hunyadi Székelynek is hívták. Megjelent az Értekezés Kolozsvártt 1811. 8. rétben 32 lapra. Óhajtanunk lehet, hogy a’ sok polgári érdemei ’s hűsége miatt szíves tiszteletet érdemlő férjfiu fordított volna több szorgalmat nem csak az előadásra, melly csínatlan és zavaros, hanem a’ dolog’ mélyebb kinyomozására is: azonban így is alkalmatos a’ munka, hogy velünk némelly elébbre-lépéseket tétethessen. – Onnan, hogy a’ hős’ atyjának Hunyadi Oláh Vojk tartatott; ’s a’ szerént a’ mit Bonfin (Dec. III. 9.) mond, Hunyadi Buthi Vojk, nem következik hogy a’ Heltai által elterjesztett hír nem való; ez a’ Hunyadi (Oláh, Buthi, Székely) Vojk elveheté a’ Zsigmond által megszeplősített leányt, ’s a’ gyermek, Vojknak házánál születvén, Vojkénak tartathatott. De tehát meg kellene bizonyítani, hogy a’ mi beszéltetik, nem csak megtörténhetett, hanem meg is történt. Ellenben ha az a’ fél, a’ mellyen Aranka áll, bebizonyítja, hogy Hunyadi Jánosnak eleji is Hunyadi Székelyeknek hívattattak, ’s Nemesek és birtokosok voltak, ’s így a’ Vajda a’ maga birtokát, ’s nemességet ’s a’ czímert nem nyerte Zsigmondtól, a’ hogy azt Heltai beszéli: úgy a’ hírt teljes okkal bitang hírnek tekinthetjük.
[78] Aranka, Kerzelich után elbeszéli, hogy a’ Zágrábi ’s Varasdi Nemesek, panaszt tévén a’ Vajda ellen 1447. a’ Magyar Rendek előtt, őtet Hunyadi székely Jánosnak, ’s alább csak Székelynek nevezték, jószágáról kapott praedicátumát, úgy mint keresztnevét is, itt elhallgatván: Noveritis, quod Magnificus Johannes Székely de Hunyad, Gubernator Regni Hungariae … és per eundem Székely sic potentialiter occupatas … De a’ Hunyadi Székely familia Zsigmondnak ideje előtt már virágzott; a’ Budai Káptalannak 1331. költ Levele említ eggy Hunyadi Mihályt, Hunyadi Székely Jánosnak fiját. Az itt mondottak szerént a’ Vajda és Kormányzó Hunyadi Székely Jánost e’ familia’ tagjának, a’ Hunyadi (Székely és Oláh és Buthi) Vojk’ fijának kell tartanunk, sőt az itt említett Hunyadi Székely Mihály unokájának ’s Hunyadi Székely János’ kis unokájának is szabad tekintenünk; melly által a’ Heltai által elhíresztelt mese, hogy a’ mi Vajdánkat Zsigmond ajándékozá meg Hunyaddal, ’s ezzel eggyütt az is, hogy őtet Zsigmond nemzette, öszveroggyan.
Aranka úgy véli, hogy az itt említett Hunyadi Székely Mihály, ’s atyja János, ’s fija Vojk, ’s unokája a’ Vajda, azon Székelyek közzűl eredtek, kiket István Király Arad Vezér alatt Hunyadba szállított volt, hogy Erdélynek széleit a’ be-becsapó Oláh-Országiak ellen ótalmaznák. Az itt megtelepedett Székelyek kiirtották az erdős helyeket, ’s mint Kenézek (Kinézők, Felnézők, Felvigyázók, Előljárók) a’ Hátszegi és Dévai Várak’ segélyére jövevény oláhokkal megnépesítették, később a’ Királyoktól felkérték, megvásárlották, ’s a’ vidéknek urai lettek.
Hogy a’ mi Hunyadink’ atyja Hunyadi Oláh és Hunyadi Vojk neveket viselt, azt bizonyítja Albertnek 1439. költ Adomány levele, mellyben a’ mi Vajdánk és az ő testvér-öccse, a’ Miles Militum, hasonlóúl János, így említetnek: Johannes, et alter Johannes, uterque filii Oláh de Hunyad; és eggy később 1440. költ Ulászló’ Adomány levele : utrique Johanni, filiis quondam Vojk de Hunyad.
[79] Velem lévén ezen Értekezés, velem Benkőnek Erdélye is, ’s itt találván Heltait, Bonfínt, Práyt, Katonát, csak Kerzelichet nem, most, midőn lelkem Vajda-Hunyadnak meglátása után még inkább eltölt annak a’ nagy embernek emlékezetével, a’ ki huszonkétszer verte meg a’ Törököt ’s a’ Török által csak kétszer verettetett meg, ’s a’ ki nagy volt a’ koronát magáévá nem tenni, holott azt magáévá tehette volna, ’s a’ nemzetnek javára tehette volna magáévá: öszvehasonlítám a’ két ellenkező vélekedést, ’s sietek gondolkozásomat, kedves barátom, a’ te ítéleted alá terjeszteni. A’ te szíved érzeni fogja mint örvendek én, hogy ennek a’ nagy Embernek, ennek a’ nagy Magyarnak fénye én általam tisztúlt meg eggy szennyétől, melly azt, mint sírkövét a’ por, elfogta volt. Ezután, úgy hiszem azt, a’ Benkők és Palmák nem fogják őtet vigyázatlanságból annak mondani, a’ minek ellensége Ulrich kajánságból szidalmazta. – Tekintsük, mit mond Heltai után a’ historiai apostata Benkő.
[80] Heltai a’ CXI. Részben úgy adja elő a’ történetet: – E’ helyett szólanom kell Hunyadi Jánosnak eredetéröl, a’ hogy történetet azoktól hallánk, a’ kiknek szüléjik Hunyadival sok ütközetekben forogtak. (Ne feledjük, hogy Hunyadi 1456. holt meg, Heltai pedig 1574. nyomtattatá Krónikáját, hihető a’ Krónikának’ dolgozása alatt, a’ mint eggyik ív a’ másik ív után elkészűlt; mert övé volt a’ műhely ’s az ő házánál állott, ’s még akkor nem voltak Censorok. Száztizennyolcz esztendők múlva azoknak unokájik, a’ kik Hunyadival eggyütt harczoltak, sokat sokféleképen beszélhetének ’s Heltai nem vizsgálta szorosan a’ mit hallott, talán örűlt is, hogy úntató Krónikáját eggy rendes történetecskének elbeszélése által felelevenítheté).
Meghalván a’ Havas-elvői Vajda, az ő két fijai Dán és Mircse öszveháborodtak. Dánt a’ Török, Mircsét Zsigmond védte, mert ez a’ föld Koronánkhoz tartozott volt. Zsigmond maga is megjelent 1392. a’ seregnél, ’s míg az Erdélyi Vajda a’ maga népét felszedé ’s az alföldi hősek a’ Király után érkezének, tábort üte a’ Sztrigynél. Elúnván az özvegységet, komornyik-inasaival szólani kezde, ha valamelly szép asszonyi-állatokat és leányokat láttanak vala e ott a’ környékben valahol. Ezek felelének, hogy eggy igen szép leányt láttanak volna eggy gazdag Bójernél, kinek mása nem volna messze földön. A’ Király a’ leányért bocsátá inasait. Mikoron elhozták volna a’ leányt, ’s az szembe állana estve a’ Királlyal, és így szóla: Felséges Uram, én nemes leány vagyok a’ Morzsinai nemből való; ha velem közösűlni akarsz, együld megterhesűlök tőled, mint lenne annakutána magamnak és az én magzatomnak dolga? – a’ Király jószágot ígér, jobban megnemesítést, méltóságokat.
Nem szinte négy holnap múlva a’ Király győzedelemmel visszafordúl, ’s ismét előhozatja a’ szép leányt. Ez terhesnek vallja magát, ’s a’ Király kivoná újjából a’ gyűrűt, és adá azt a’ Morzsinainak. Ada neki czédulát is, ’s bőv költséggel ’s újabb ígéretekkel elereszté, ’s maga visszatért Budára.
[81] Buthi Vojk Havas-elvői Bojer – (de ha az volt e vallyon?) – midőn Dán és Mircse miatt lángolt a’ háború, elhagyta vala honját, ’s Hunyad Vármegyében múlata. A’ leány tudatá a’ vendég emberrel mi érte őtet, ’s ez, elfogva a’ leány’ szépsége ’s a’ Király’ nagy ígéretei által, elvevé a’ nemszűzet. Azonban Mircse kiizene Buthihoz, hogy minden csendesen van, már haza mehet; ’s Buthi ment, ’s magával vitte szép feleségét, ’s az ott lebetegedett, ’s gyermekét Jankulának keresztelteté.
[82] Zsigmond másod izben ment Havas-elvőbe, ’s Buthi Vojkné bemutatta neki Jankulát a’ gyűrűvel és czédulával. A’ Király megörűlt a’ gyermeknek, ’s meghagyta, hogy az asszony hozná-fel Budára.
[83] Buthi megholt, ’s az özvegy visszatére testvéreihez. Gáspár bátyja engede kéréseinek, ’s megígéré, hogy őtet Budára elkéséri. A’ szép asszony útnak készűl, ’s szappanyozza ruhájit. És vala eggy Holló, és az meglátá a’ gyermek’ kezében a’ gyűrűt, és oda repűlvén, kikapá azt az ő kezéből, és felvivé a’ fára. Jankula pedig síra vala, hogy a’ Holló a’ gyűrűt elvitte vala. És az anyja elhagyá a’ szappanyozást, és elfutamék a’ gyermekhez, és meglátá, hogy a’ gyűrű a’ Holló’ orrában fénylik vala, és hogy a’ Holló a’ gyűrűn praktikál vala. És előkiáltá bátyját, kinek neve Gáspár vala, és ez megragadá vala íját és tegzét, és rá lő vala a’ madárra, de a’ nagy hirtelenségben hibát tőn vala. ’S most más nyilat vön vala, és azzal meglövé a’ Hollót, hogy az aláesék mind gyűrűstűl, és nagy örömben lőnek mind ketten. – Heltainak olly rendesnek tetszék az istória, hogy felejté kérdeni, ha valónak veheti e vagy nem. Sőt mintha Drámát írt volna, nem Históriát, elmondja előttünk, mint alkudozott a’ Királlyal a’ szép Morzsinai; a’ mit, reménylem, a’ Hunyadival eggyütt harczolók’ unokáji ’s kis unokáji a’ Kolozsvári Predikátornak ’s Krónika-Írónak nem mondtak el.
Buthiné, eljutván Budára, bémutatta a’ Királynak a’ gyermeket, a’ ki parancsolá, hogy Bán Ferencz látná gondjokat. ’S ez általvivé őket Pesté (Pestre), ’s beszállítá eggy polgár’ házához, és ott mindennap jól tartá őket, mintha menyekezőben laknának. ’S a’ Király eggy holnap múlva megajándékozá Jankulát Hunyaddal ’s a’ környűle fekvő jószággal, ’s a’ Hollót czímerűl adá neki és az egész Morzsinai nemzetnek. [84] És a’ Morzsinai nemzetnek szép jószágot ada a’ Hátszegben. Az asszonyt pedig megajándékozá nagy summa arany forintokkal, és eggy hatlovú kólyával.
A’ történetet nem Heltai költötte; Bonfín is említi azt (III. 9.) Matthias, antiqui sui generis haud inscius, – régi ház lehetett a’ Hunyadi Székely ház, ha Mátyás a’ Római Corvínuszok’ familiájából nem eredett is – nil molestius ferre videbatur, quam si quis ex invidis, obscuritatem sibi gentis objecisset. – Alamanni, suapte natura Vngaris infensi, auctore Ciliae olim comite, fabulam haud quaquam insulsam commenti sunt. – Quodsi vero haec fabula fuisset, quis ambigat, Sigismundum, profusissimae prodigalitatis Imperatorem, non solum agro, sed regno, quum virili prole careret, hunc esse donaturum? – Ha éppen ezt nem tette volna is Zsigmond, nem lehet e feltenni, hogy minekutána a’ mi hősünk ragyogni kezde, úgy nevezte volna fijának mint Mátyás a’ maga Hanzlikóját ’s Ötödik Károly az Austriai Jánost? ’s ezt azért is, hogy megemlékezvén Siklósról, a’ veszedelmes időkben erős támasza légyen benne.
[85] Benkő a’ maga állitását következendő okokkal igyekezik támogatni: – 1. mert a’ történetet így beszéli az egész Erdély, így azok is, a’ kik Hunyadi Jánosnak mostoha testvéreitől származtak; – 2. mert a’ Jankulának adott Donátio’ ideje is erre mutat. Tudniillik Hunyad nem akkor adatott Hunyadi Jánosnak – (de adatott e?) – midőn ő már érdemeket teve, hanem még bölcsőjében; – 3. mert Hunyadi soha nem neveztetett Buthinak; – 4. mert a’ Cziléji Gróf őtet oláhnak és ebfajtának szidalmazta; – 5. mert Zsigmondnak kaczér erkölcsei felől az illyet feltehetni; – 6. mert midőn a’ Magyarok Mátyásnak halála után Királyt választának, ’s némellyek Hunyadi Jánosra, Mátyásnak törvénytelen derék fijára voksolának, ’s az eggyik fél az ő szennyes származását hánytorgatá, a’ jó fél’ emberei azzal támogatták Hanzlikót,*
Hanlikót Sajtóhiba em.
hogy a’ Vajda, kit most már irígyei is tiszteltek, vad tűz’ gyermeke volt, mint ő.
[86] A’ történet, melly megtántorítá Benkőt és Pálmát, de nem Práyt, nem Katonát, olly igen hasonlít a’ regéhez, hogy azt minden annak fogja gyanítani, ha józan. Gyengéje az embereknek, hogy midőn szertelen érdem vakítja-el szemeiket, készek azt hinni, hogy valamint azok igen nagyok a’ kiken ollyat látnak: úgy az azok eredeteknek is igen nagynak, igen fényesnek, csudásnak kell lenni. A’ táborból haza jött katona sokat tud, ’s a’ szeretett Vezér felől sokat szeret is beszélni, ’s azon távol időkben még nem olvastatának Újságlevelek ’s Biographiák. Hunyadinak barátjai hűségből és hiúságból beszélék a’ regét, irígyei pedig kapva kaptak rajta; ezek, mert az elhomályosította annak születését, a’ ki őfelettek vakitó fénnyel ragyogott; amazok, mert nekik törvénytelen ágyból születni, de királyiból, kevesebb gyalázatnak tetszett, mint nagy fénynek, Királytól, bár renden kivűl. Heltai szerént a’ történet szűlte a’ czímert a’ hollóval és gyűrűvel: [87] én pedig csudálkozom, hogy rajtam kivűl még senki sem juta arra a’ gondolatra, hogy a’ czímer szűlte a’ Heltai által beszélt regét, [88] a’ czímer a’ Bonfín’ meséjét is, hogy a’ mi Vajdánk Római Corvínuszok’ maradéka, és ama’ másikat, hogy a’ mi Vajdánk Hollóson szűletett, melly felől azt sem tudjuk, hol kell keresnünk abroszainkon. [89] A’ még nem férjfi, hanem csak ifjú Hunyadi Lovaggá és Szentelt-Vitézzé Zsigmond alatt leve, Zsigmond alatt játszott pánczéljátékokat (tournier), ’s e’ játékokban olly paizzsal jelene-meg, mellyen a’ gyűrűt-tartó holló vala kifestve; ’s a’ magyar Troubadour neki-álla, ’s eggy rendes Novellácskává változtatta a’ mit a’ paizson látott, a’ hogy ezelőtt még ötven esztendővel a’ mi Verselgetőink magyarázták heraldico-poetice a’ magok Megholtjaiknak czímereiket, még ha a’ magyarázatot magok ők, ’s ollykor a’ hallgató sokasággal eggyütt, nevették is.
[90] Az az ok, mellyet Benkő az első Szám alatt emlit, alig érdemel feleletet, ’s hogy a’ történetet az egész Erdéllyel, magok a’ Csolnakosi Urak is így beszélik, az ugyan a’ dolgot hihetőbbé nem teszi. Hunyadi János a’ Periclesz’ hazájában nem eggy kevés érdemű ’s sokban igen gonosz Király’ fija volt volna, hanem a’ Jupiteré, ’s a’ Macedo Sándor’ maradéka, ha hagyott volna ollyat, esküdne, hogy Olympia’ és a’ kígyó-Isten szerelemben voltak.
A’ második ok olly gyenge, hogy alig érthetni, miként hagyhatá el Benkőt jó órája, midőn azt papirosra veté. Semmi nyoma a’ Donatiónak ’s Statutóriának, de ő reményli, hogy azok elő fognak kerűlni. Quod si contingat, omnis de Joannis ortu controversia terminabitur – akkor magunk is apostatákká válunk – terminata jam nobis (!!!).
3. Hogy a’ Vajda neveztetett e, vagy nem, Buthinak, nem tudom: de neveztetett Vojk’ fijának, ’s az, a’ régi idők’ szokása szerént, épen annyi.
4. Ulrichnak szitka – szitok.
5. ’S minthogy Zsigmond a’ legtisztesbb nyoszolyákon is ejte mocskot, megtörtént e a’ mi megtörténhetett?
A’ 6. szám alatt felhozott ok legtöbbet nyomna azoknak sorában, a’ mellyekkel Benkő harczol, ha magával nem hozná a’ czáfolást. Hát ha a’ jó fél a’ kajánok’ kiáltozásaikra egyedűl azért hagyá azt szó nélkűl, mert a’ bitang hírt megczáfolni nem akkorára való volt? Hát ha azok, a’ kik azt akarták, a’ mit mindnyájan megtörténtnek óhajtunk most, még örültek, hogy a’ köz-ember és a’ kajánság a’ Vajda Hunyadit is annak mondogatá, a’ mi Hanzlikó tagadhatatlanúl volt, hogy így a’ lelkes ifju azon Királyi székre felléphessen, a’ hova így nem jutott volna el a’ Dobzse, ’s az ő Mohácsnál elveszett ’s a’ hazát boldogtalanná tett fija.
Ha azon okokat, mellyekkel Benkő él, a’ hércz’ eggyik serpenyőjébe tesszük, a’ másikba pedig az itt említetteket, nem látjuk, ki tarthatna tovább Benkővel és Pálmával. Én itt még eggy két Jegyzést teszek:
[91] 1. Ötödik Lászlónak Pozsonyban 1453. Februárius’ elsőjén költ Diplomája, melly által ez Hunyadi Jánosnak ösi hollós czímerét, annak emlékezetére, hogy ő neki megtartotta ’s mintegy ajándékképen nyújtotta a’ Magyar Koronát, eggy koronát tartó ’s nyújtó oroszlánnal megbővítette, ezeket is mondja: Hactenus siquidem ex gracia precessorum nostrorum divorum Hungariae regum prefatus Comes Johannes pro armis seu nobilitatis insigniis progenitoribus suis et domui beneficio munere collatis, corvum in campo flaveo seu celestino, alas paululum elevantem, sub colore naturali depictum, ac formam annuli aurei in ore gestantem habuit… (Katona Hist. Crit. Tom. XIII. p. 866.)
[92] 2. Ha Hunyadi János Zsigmondtól nyerte Hunyadot, miképen neveztetett atyja is Hunyadi Buthi, Oláh, Vojknak? Ezt Aranka nem következteti, pedig ez szorosan szorít. ’S miképen osztozhatott az ifjabb János Hunyadban? hiszen ezt még az ellenkező fél sem tartja Zsigmond’ gyermekének. Azt mondhatnánk ugyan, hogy a’ Vajda testvéri érzésből eltűrte, hogy az öccse részt vegyen a’ jószágból, ’s anyjának férje, de a’ ki neki atyja nem volt, vezetéknév gyanánt bitangolhassa az őtet magát illető jószág’ nevét? De mi szükség magyarázatokat ott költeni, a’ hol az illy magyarázatok nélkűl is magyarázhatunk, mihelytt olly történetet teszünk-fel, melly a’ renddel eggyez?
Sajnálnunk kell, hogy Történet-Íróink Hunyadi János felől fel nem jegyzették, a’ mennyire ugyan tudom, hogy hány esztendőket élt. Práy (Annal. III. 186.) azt állítja, hogy a’ Vajda Hunyadi, Zsigmond Császárnál legfeljebb is három vagy négy esztendővel volt ifjabb. A’ Vajda, Bonfin szerént (III. 4.) Zecchy Demeter Zágrábi Püspöknél Udvari-Nemes-gyermek volt, ez pedig 1375 – 79 űlt a’ Zágrábi Fő-Papi székben. Ha Jankulát akkor tizenöt évűnek tekintjük, mond Pray, úgy neki 1368. kellett születnie, a’ midőn, a’ Synchronus Barthósius Chronicona szerint, Zsigmond is született. Hunyadi Zimonyban Belgrád mellett (nem Zemplényben, mint Benkő mondja) 1456. August. XI-dikén hala meg, ’s Hunyadi így nyolczvankilencz esztendőt élt. Nagy kor ugyan, mond Práy, ’s kétleni lehet, ha az illykoru ember harczolhat e még: de hihetőbb mint az, hogy ő a’ magával egy idejű vagy csak három négy évvel idősbb Zsigmondnak gyermeke volt légyen. – Nekem elhihetetlen mind az, hogy a’ 89 esztendejű ember, bár melly athlétai alkotásúnak képzeltessék, harczolhatott, mind az, hogy a’ 89 esztendejű harczolónak kora elhallgattathatott volna. Capistrán Szalankemenből jelenté be Callistus Pápának, hogy a’ Vajda megholt, ’s a’ nagy kort nem említi. Bonfín hasonlóúl hallgat e’ felől. Inkább hiszem, hogy a’ kiktől Bonfín híreket veve, neki csak azt mondák, hogy a’ Vajda eggy valamelly Zagrábi Püspöknél neveltetett, ’s az olasz ember, ki Magyar-Országra késöcskén jött, ’s a’ régibb dolgokat nem tudhatta, itt megtévedve a’ Cardinálisi süveggel megtisztelt Érseket nevezte meg eggy későbbi Zágrábi Püspök helyett.
E’ kétségek köztt vezető-fényűl az ő két fijainak, Lászlónak és Mátyásnak, esztendejiket vehetnénk. Lászlót Bonfín huszonhat esztendősnek mondja, midőn 1457. Martz. 16-dikán hohérpallos által égre kiáltó istentelenséggel elveszett, Mátyás pedig 18-dik esztendejét töltötte, midőn Királynak kikiáltatott. Erről tudjuk, hogy Kolozsvártt 1440. Martz. 27-dikén született, Lászlónak pedig születése 1430 tájára esik. Ha a’ Vajdát 1456. nyolczvankilencz évűnek vesszük, úgy hatvanhárom esztendősnek kelle lennie midőn László fija született, ’s hetvenhárom, midőn Mátyás. Nem hihető, hogy illy későn házasodott volna. Ellenben ha, Pálmával, 1393. táján születettnek képzeltetik, hatvannégy esztendős volt, midőn meghala, ’s harmincznyolcz, midőn Lászlónak, ’s negyvennyolcz, midőn Mátyásnak atyja lett; ’s ez hihetőbb mint amaz. Csak azt ne feledjük, hogy ez megtörténhetett, ha ő természetes és törvényes gyermeke vólt is Hunyadi Vojknak.
Azoknak ellenvetéseikre, a’ kik Hunyadi Jánost Havas-alföldivé, Bonfínnal Római ösök’ maradékává, Cornidesszel Lengyelek’ rokonává csinálják, teljesen megfelel Budai, Histor. Lexic. II. Dar. 1. 239–247. Egyedűl azt kellene még vizsgálat alá vennünk, mennyiben illik az a’ mi Hunyadinkra, hogy ő szegény sorsú volt, ’s első ember a’ maga nemzetségében. De az önnkénytt ötöl szemünkbe. Ahhoz képest a’ mi lett, az volt, ha atyja ’s eleji Hunyadot már bírták is. [93] A’ ki katonaságát úgy kezdé, hogy csak öt legényt vezete táborba, új ember az Erdélyi Vajdák’ sorában. De maga ez, hogy öt legényt vezete a’ táborhoz meghazudtolja eléggé Heltait; nem csak öt legényt vezetett volna ő, ha egészen bírta volna Hunyadot az e’ körül fekvő falukkal. [94] Sokkal hihetőbb, hogy ő nem gazdag, de régi nemes ház’ gyermeke volt, Hunyadon másokkal bírt, ’s a’ katonai pályán előmenvén, ott másoknak birtokaikat pénzen megszerezte, ’s magát olly jószágúvá tette, hogy a’ Vajdai ’s Kormányzói méltóságokat illendően viselhesse. Elvévén Szilágyi Erzsébetet, mind ezeket annál könnyebben lehetett teljesítenie.

* * *

Morzsinai Erzsébet első férjének halála után Jariszlóhoz, Chionakos (ma Csolnakos) helység’ urához méne férjhez, ’s ennek négy fiakat szűlt. Benkő (Transilv. 1. p. 567.) felhozza a’ Vajdának Karánsebesen 1448. ezen mostoha rokoninak javokra adott Exemptionálist, valamint az ezelőtt álló lapon, ugyan ennek 1446. adott Statutoriáját említi: Nobilium Daan, filii quondam Jariszló de Chionakos, necnon Vojk ac Petri et Joannis…’S a’ Csolnakosi familia ezt az ő elejeknek még a’ Vajda’ ideje előtt bírt jószágát, a’ gyűrűt-tartó holló czímerrel ’s azon példátalan felszabadítással, mellyet a’ Vajdától veve, még ma is bírja. A’ nem nagy hely eggy kisded Respublicának képzeltethetik, ’s Status in Statu. Minthogy ártalmas a’ nagy Testnek ez a’ kis testecske épen nem lehet: méltó hogy elsőségei tovább is tiszteltessenek. Nem mernék itt hinni Benkőnek is, ha Báró Jósika János, Hunyad Vármegyei volt Fő-Ispán ’s mostan Tartománybeli Fő-Bíztos, ’s Felső-Szállás-Pataki Kenderesi Mihály Hunyad Vármegyei volt Fő-Bíró, most Kormányszéki Tanácsos Urak bizonyossá nem tettek volna, hogy a’ dolog nincs külömben. Coloni hujus vici, mond Benkő, tributum non solvunt; Comitatus jurisdictioni non subjacent; Causae eorum Criminales coram Dominis suis Terrestribus vertuntur (mert a’ falu maga tesz eggy független Jurisdictiót), salva apellatione ad Tabulam Regiam (mint a’ Vármegyéken lefolyt hasonló perek); Mandata Regia apud eos virtute destituuntur, nisi Sigillum majoris fratris Dominorum Csolnakosiorum, tanquam Inspectoris (Kenézii) Loci accesserit – melly csak annyit tesz, mintha Benkő a’ Vármegyékről szólván, azt mondotta volna, hogy ott a’ Királyi Parancsolatoknak semmi erejek nincs, míg nem publicáltatnak. – Ez a’ Csolnakos falu egész San-Marinos Erdélynek Testei között.

Széphalom, Octób. 12-d. 1817. Távol lakván a’ nagy Bibliothecáktól, meg kelle elégednem azzal, a’ mit könyveimből ’s a’ Dédácson találtakból szedhettem-öszve. Azt a’ mit itt megmutatnom kellett, úgy hiszem, alkalmasint megmutattam: de óhajtanám, hogy azok, a’ kik Történeteinkben járatosak, ’s közel laknak nagy Bibliothecáinkhoz, határoznák meg közelebbről a’ Vajda’ születése’ idejét.

Kazinczy Ferencz





[1818. 8. szám]
Az Erdélyi Szászok. – Gubernátor Báró Bruckenthal SámuelnekBibliothecája, Kép-gyűjteménye.
(Kazinczynak Erdélyi Leveleiből.)

Ebesfalva. Júl. 18d. 1816.
[95] Segesvár a’ gyönyörű Fejér-Eggyházához, Erdélynek Ocellijéhez, fél órányira fekszik. Ez a’ legelső Szász hely, mellyet láttam. – A’ Város’ első házai köztt, a’ nagy úczán, Gróf Wasnak szekere elakada a’ pocsolyában; ökröket kelle fogadnia, hogy a’ szekér kiszabadítathassék. Míg cselédeink a’ szekerekkel bajoskodának, körűltekinténk a’ Várost, ’s Prof. Binder Úr vala vezetőnk a’ tetőn álló Templomhoz. Oda eggy egyenes, meredek, 193. lépcsőjű fedeles grádics viszen fel, mellynél az Olasz Országiak sem lehetnek mocskosabbak. A’ Sz. Miklós’ Temploma a’ hegyen Luthernek születése’ esztendejében 1483. készűlt el, ’s nagy, de semmit nem bír, a’ mi gondosabb vizsgálatainkat kívánhatta volna. Oltár-tábláját Stock András Szebeni festő dolgozta 1788 körűl, ’s az épen nem szép: az Idvezítőt adja elő a’ Gecsemánei kertben. – Az Iskola’ épűletének homlok-falát, a’ szokott medenczék helyett, két itten készűlt réz glóbusok ékesítik, ’s a’ gondolat szerencsés. A’ nem nagy, de igen csínos épűlet 1792. állott fel.
[96] Héti-vásár vala, ’s sokat forgánk az adók és vevők között, hogy hallhassuk a’ Szász- nyelv’ kietlen hangzását, melly hasonlít a’ Mecczenzőfökéhez, Kassa táján, ’s láthassuk öltözeteiket, arczáikat. [97] A’ physionomiák vadak; eggyet sem láttam, a’ mit szépnek lehetne mondani. – [98] Hogy a’ Szász, belépvén hatvanadik esztendejébe, szakált nevelni tartozik; azt tagadák azok, a’ kiket ez eránt megkérdettem; olly kötelező törvény vagy törvény-erejű szokás nincs, ’s egész falukat lehetne bejárni, a’ hol eggy szakállas Szász sem lakik. Annyi azonban való, hogy némelly Szász nevel azt, ’s mellettünk is elméne eggy két illyen. [99] A’ fél Magyar, fél Német, fél Török ’s sem nem Török, sem nem Német, sem nem Magyar különös érzéseket támaszta bennem. – [100] Eggy két éltes asszony prémes sipkában, ’s fekete posztó, apró redős ’s prémetlen pallástban méne el mellettünk. Ez a’ pallást gyönyörű neme az öltözetnek, ’s csudálni lehet, hogy a’ Journal des Modes kiadóji ismét szokásba nem vétették.
[101] De most két Togátust látánk kapcsos talárisban, mellyre pallástot vetettek. Ez a’ pallást egészen ollyan valamint eggykor a’ Debreczenieké, ’s olly négyszögű posztó-szelet függe tógájoknak hátakon is, ’s a’ Debreczeni Togátusokétól csak annyiban külömbözött, hogy az ezeké, még az én gyermeki esztendeimben, zöld vala, ez itt fekete. Ezt a’ pallástot mind a’ két Togátus balja alá szorította, hogy a’ járásban alkalmatlanságára ne legyen. Haja szinte a’ bőrig vala lenyírve, ’s magasbb három szögű kalapot, mint a’ melly e’ kopaszra nyírt főket fedé, lehetetlen látni, ’s képzelni. A’ Reformátzió idejére emlékeztető fekete pallást és három újnyi hosszaságú laposra vert kapocs, fejér érczből, ’s a’ Franczia háborúkra emlékeztető nyirt fej és rettenetes kalap, – ez a’ monasticus ruha ’s ezek a’ csak nem pajkosan hetyke lépdellések, ez a’ büszke széllyel-pillantás olly ellenkedésben állanak egymással, hogy lehetetlen vala meghatározni, Világnak fijai e’ ezek, vagy Deákok. – Álmélással hallám, hogy a’ Szász földön Luther is uniformázza a’ maga nevendékeit, mellyet Magyar Országon csak Calvin cselekszik, ő pedig sem Magyar Országon sem a’ Német földön nem.
[102] A’ Templom’ és Iskola’ dombján magasra nőtt fák’ árnyékában széled el a’ tanuló sereg midőn leczkére felgyűl, vagy onnan eleresztetik. A’ hely valaha meg volt erősítve. [103] Innen mutattatám ki magamnak Prof. Binder Úrral, hol fekszik Nagy-Szőlős, Seges-várhoz két órányira, hol Kemény János Fejedelem 1661. Január. 23-d. az Apafit védő Törökökkel megütközött. A’ csata’ mezeje eggy szűk völgy. – Az eltaposott Keménynek még áll itt, a’ mint mondják, emléke, de besippadva, előre görbűlve, ’s a’ felül-írás olvashatatlanná lett. – Az életben való sok Kemények köztt még eddig senki nem találtatott, a’ ki az ő reá legalább a’ viselt Fejedelmi korona ’s Autographiája által fényt-lövellő Ösének emlékezetét megtisztelte volna. – Olly dolgokban nem vagyunk hiúk, a’ mikben hazafiúságból volna szabad azoknak lennünk, ’s ollyanokban vagyunk azok, a’ mikben azoknak lennünk ezért sem volna szabad!
[104] Elhagyván Segesvárt, ’s felkapaszkodván eggy tetőre, előttünk vala az a’ szép sik, mellyen Ebesfalva a’ maga két tornyú Templomával ’s cseréppel fedett házaival kevélykedve fekszik. [105] A’ hely nagy, ’s látni mindenen, hogy Örmény lakóji pénzesek. [106] A’ Magyar a’ maga zselléreinek engedé a’ kereskedést, melly inkább gazdagít mint a’ termesztés. – [107] Megnyittatánk a’ Templomot, ’s abban sok aranyozást, márványozást láttunk: de a’ nagy szépségűeknek hírlelt festések felől igen sok jót mondanom lehetetlen. – [108] Az Apafiak’ kastélya elpusztúlt, ’s felejtve van, mint boldogtalan nevek.
[109] III. Leo Arméniai Királynak ifjabb fija Hagagh fellázada Ocsin bátyja ellen, ’s segédjére szóllítá a’ Törököket és Perszákat. A’ segélők azt tevék itt is a’ mit mindég szoktak: elnyomák a’ felsegéltet, megölték, ’s feloszták birtokát. A’ nép elszélede, és több mint háromezer háznép Moldvában ’s Lengyel Országban telepedék meg. – 1672. megfutottak a’ Moldvába berontó Török előtt, ’s Erdélybe jövének által, hol őket 1. Apafi Mihály befogadta. Tulajdon Bírákat engede ugyan nekik, de úgy, hogy azok azon két helyek’ Előljárójiktól függjenek, a’ hol lakát vettek. Végre 1. Leopold Szamos-Újvárt és Ebes-falvát által eresztette nekik, ’s ez a’ két hely 1747. a’ Szabad. Kir. Városok’ jusaikat megnyerte, de azoknak számába csak az 1790. Ország Gyűlése alatt íratott.
[110] Almakereken, négy órányira Seges-várhoz, Apafi György, ’s unokája a’ II. Mihály, vannak eltemetve. Az elsőbb Mihály Fejérvártt fekszik. – Az Erdély’ utolsó Fejdelemének nincs semmi köve: de nagy-atyjának olly czifra van, hogy arról azok, a’ kiknek nincsen ízlések, nem győznek elég magasztalót beszélni. Ismertem azt Gróf Teleki Domonkosnak útazásaiból, ’s így elmúlt kedvem oda térni miatta. Az útas nem veszteni, hanem nyerni fog vele, ha tovább folytatja útját.

Szelindek, Júl. 19-d.
[111] Tegnap ebéd után beérék a’ Szász földre – mert Seges-várt, mellyen csak keresztűl jövénk, nem lehet ide számlálnunk. – [112] A’ falusiak itt mind igen szépen épült kő alházakban laknak; hasonlíthatatlanúl szebbekben mint a’ mellyeket az útas Pozsony és Bécs között talál. A’ házak’ gébely-falaikat (melly egyenesen megy a’ fedél’ csúcsáig) német versek czifrítják ’s Bibliai helyek. [113] Ez a’ nép nem ismeri a’ Feudumi alkotmányt, mint nálunk a’ Jász, Kún, és Hajdú. Abból áll minden terhe, hogy adót fizet, katonának megyen mikor – viszik, ’s dézmáját Predikátorának adja, kik olly gazdagok, hogy van számokban ollyan is, a’ ki esztendőt által negyvenezeret von. Melly boldog lehet a’ kinek ennyi jövedelme van, és a’ kitől a’ bévett rend, mellyet tisztelni a’ Bölcs is tartozik, nem kívánja, hogy eggy főzőjénél, eggy sepergetőjénél, eggy kocsisánál egyéb cselédjei legyenek, ’s a’ más’ házában bérfizetés nélkűl lakik! Csak hogy arra hogy boldogok legyünk, egyéb is kell, mint negyvenezer jövedelem a’ Prédikátori rang mellett. Eggy illy Luther. Papnak nem tudom melly helységben, négy gyermekei vagynak, ’s ő ezeknek számokhoz képest négy házat veve-meg Szebenben. A’ mi egyebe marad, azzal eggyaránt fognak osztozni gyermekei. Itten tehát a’ Predikátorság az a’ neme az életnek, a’ mellyben legbizonyosabb és legkönnyebb az előhaladás. Ha Predikátor Úr sokat gyüjtött, ’s tanittatta, nevelte gyermekeit, ezek mindenné lehetnek, domi nobiles (Sallust). ’s a’ mindenné-lehető, ha úgy hozza a’ sors, Predikátor lesz ismét, vagy Kalmár, vagy Szebeni Bíró, sőt Szász-Ispán; ’s ebben nincsen soha kár, haszon pedig vagyon, ’s sokszor igen nagy. A’ hol minden előtt nyitva az út, ott sokan törekednek előre jutni, ’s a’ sok közzül szerencsésebben esik a’ választás, ha lelki-isméret szerént esik.
[114] Melly szép volna, ha az Útas illy falukat láthatna Erdélyben mindenütt? De ha óhajtanám e mindenütt illyennek látni Erdélyt, hogy mindenütt illy falukat láthassak? Azt az örömet ugyan nem szeretném illy drága áron megvásárlani. Magyar Országon sok csinos földből vert ’s náddal vagy gyékénnyel fedett házakat látunk a’ könnyen felszökellett ákáczok’ árnyaikban, ’s azok nekem kedvesebbek mint ezek a’ czifra kőházak, mert ott lelket lelek, itt nem lelek; – itt fogják a’ katonát, még midőn a’ haza veszélyben van is: amott több csap fel mikor kívántatik mint a’ mennyi kívántatik; ott eggy magával sokat nem gondoló, büszke szilaj szabad nép, itt eggy magába sugorodott, könnyen élést szerető ’s csak azt ohajtó uratlan tűn szemembe. – Mi lehetne a’ Magyar nyelvű föld’ lakosaiból, ha ők a’ nemzet’ szükségéhez és géniuszához illő nevelést kapnának! Ime ez a’ Német nyelvű Magyar közelebb lehetne már e’ ponthoz, ’s cultúrája a’ – kőház.
[115] Megszállánk ebédre, ’s ámbár a’ hely igen nagy; ’s közel vagyon Szebenhez, a’ Bécsből ide került nápész fogadósnál, a’ kőházakban lakó uratlan Szászok köztt, úgy nem kapánk semmit, mint Bácson nem és Nyiresen. Kiküldénk cselédinket mindenfelé, noha Meggyesről hozánk annyit hogy nem maradtunk volna éhen, ha itt semmit nem kaptunk volna is; ’s mint hogy ez a’ keresés elég ürügy vala megismerkedhetni a’ lakosokkal, magam is elindúlék a’ questára. Eggy ablakon zsalúkat ’s czifra vas rostélyokat láttam; ez azt mutatta, hogy gazdája a’ tehetősebb gazdák’ számába tartozik; itt kezdém tehát szerencsémet. A’ Jász-Berényi vagy Hajdú-Böszörményi Gazda, a’ maga kék puszlijában, kék nadrágban, fekete báránybőr ötujnyi süvegével, örült volna hogy idegent lát, ’s komoly de szíves nyájassággal fogta volna tőlem tudakozni: Hol van lakása Nagy Jó Uramnak? bevitt volna házába, ’s letett, vagy talán szép bátorsággal fején felejtett süvegével leültetett volna asztala mellé, mellyen abrosszal befedve áll a’ temérdek nagyságú búza kenyér, ’s megkínált volna vele, unszolt volna, hogy szeljek tetszésem szerént, ’s előmbe tette volna kulacsát, megtöltve borral. Ez itt megelégedik vele, hogy fel nem kelve helyéről, ’s rám sem nézve, azt felelé, hogy semmije nincs. Igy bána velem a’ második, így a’ harmadik, így a’ negyedik, így az ötödik; ’s már a’ gazdag jövedelmű Predikátorhoz akarék menni, noha igen éhen nem valánk, ’s kenyerünk, semlyénk, sajtuk, ’s szalámink volt; de a’ Fogadós nevetve mondá ki, hogy oda megyek még jó helyre!
[116] Nekem úgy teszik, hogy engem az Ádám ösünk’ gyermekei’ egyenetlenségeknek hirdetőjévé nem igen szült a’ születés ’s nem teve igen a’ gondolkozás, ’s az az eggy két embertársam, kit az én házhelyem’ lakosává tett a’ sors, érzi hogy alattam lakni ’s tőlem függeni nem épen kín: mindazáltal nem rettegem kérdeni a’ Bölcsektől, kik nagyon szeretnék, ha minden egyenlő, az az apró, maradna, ha ez így jobb e a’ hogy itt látjuk, vagy a’ hogy a’ dolog az én hazám’ boldogabb tájain az olly Földes Úr alatt van, a’ ki, ismervén kötelességeit, nem csak Patrónusa, hanem Paterfamiliása is a’ maga Clienseinek? IV. Henrich örült hogy a’ Franczia paraszt legalább vasárnap, tyúkot ölhetett: Biharban sok Földes Úr találtatik, a’ kinek embere Januarius’ elsö napján kezdve December’ utolsó napjáig, búza kenyeret eszik, és mindennap húst, ’s Kólyi bort iszik mellé, ’s az a’ Földes Úr örül, hogy magát jól bíró embere van. Báró Orczy József, a’ nemes lelkü, ’s Báró Palocsay József, a’ kit vadnak néztek, mert eggy időben félréfnyire lebegett orra alatt a’ bajusz, szeliden bántak embereikkel, ’s mind a’ kettő halálos ágyokban is azt az intést adák gyermekeiknek, hogy a’ szegénységet embertársaiknak tekintsék.
Elnézvén itt ezeket a’ kö házakban ’s cserépfedél alatt lakó falusiakat, némelly kérdések támadtak lelkemben, mellyekre szeretném ha azok, a’ kik ezt a’ fajt ismerik, jó lélekkel felelnének: – Ez a’ könnyen élő nép mivel áll elébb mint az a’ nem könnyen élő másik? Az Iskolák itt jobbak e, mint azon Magyar helyeken, a’ mellyeket ezekhez hasonlíthatunk: Ez a’ nép rettegi e a’ babonát? ’s félt e minap, hogy el fog süllyedni a’ világ? általlátja e a’ himlőoltás’ jótétét? Vannak e’ kórházai? – mert ezek itt lehetnének. A’ koldusokkal ’s ügyefogyottakkal mi történik? A’ Mesterségek és Kézi mívek itt virágzanak e? Millyen Politziája arról a’ Gróf Was’ kocsisa szólhat, a’ ki Segesvárnak úczáján hol a’ Városnak is, a’ Szász Széknek (Vármegyének is) Tisztviselőji vannak, elakada. A’ negyvenezert vonó Predikátor hordat e’ Tudós Újságokat, könyveket? társalkodása által annak szeretetét, a’ mi által az ember nemesebbé vál, terjeszti e? szereti é azt a’ hazát, melly őtet olly gazdagon fizeti, a’ hogy negyven Vice Ispánjainak nem fizettetnek? ’s mit teszen azon Vallásért, melly őtet illy gazdagon fizetteti? A’ Segesvári Professorok’ fizetése hasonlít a’ Calvinéhoz, ki Genevában 60 forintért, 1 hordó borért, 6 köböl búzáért szolgála; ’s kél e segédjére ezen nyomorgó férfiaknak? A’ Segesvári Bibliothekácska miért olly gazdag már, mint a’ Kolozsvári ’s Vásárhelyi Collégiumoké? ’S a’ Szászföld miért nem dicsekedhetik több Typographiával eggy felette rossznál? ’S ezek a’ bővségben élő Urak miért nem dolgoznak úgy mint a’ Saxoniai Predikátorok? ’s úgy adnak e’ exament, ha szolgálatjoknak ideje alatt tanultak e, ’s haladtak e’ az idő ’ szellemében, mint a’ Saxoniaik mindég adnak, még pedig igen szorost, valamikor eggy Ecclésiából másba kívánnak általtétetni.
[117] Nem nézem én irígy szemekkel a’ Szászoknak sorosokat, ’s arra hogy ők is Földes Uraság alá essenek, semmi gondom. Sem az nem bánt, hogy Predikátorjaik gazdagok; a’ jót egyedűl a’ gazdagok segélhetik; ’s Pázmány, Bakacs, Oláh, Dóczi, Eszterházy Károly, sőt csak Andrásy Antal Rozsnyai Püspök is, a’ ki sem gazdag Andrásy sem gazdag Püspök nem volt, ’s a’ nagylelkű Dréta nem tehették volna a’ mit tettek, ha szegénységgel küszködtek volna. Sőt akarom hogy a’ hazának minden tagja részt vegyen a’ köz boldogságban, mellyhez mind az által hogy ők ennek fijai, mind az által hogy azért ők is tesznek valamit, tagadhatatlan jusok vagyon. ’S a’ bölcs igazgatás tudja, hogy valamint abban vagyon haszon, ha eggy katonai sereg nem csak gyalog, nem csak huszár, nem csak dragonos, vasas vagy pattantyús csapatokból áll: úgy haszon abban is vagyon, ha a’ polgári test külömböző részekből szerkeztetett, csak eggy pontra erányoztassék, melly nem egyéb, és a’ mellynek nem szabad egyébnek lenni mint a’ Mindenek’ boldogsága, ’s csak a’ Nemzeti becsűlet’ tüze által élesztessék. Eggy ábrándozó, világot és természetet nem ismerő Pseudo Philosophushoz illik azon sovárgani, hogy bár csak mindnyájan egyenlőkké tétethetnénk. Ne egyenlők legyünk, hanem csak mindnyájan lehessünk boldogok, ’s legyenek közöttünk nagyobbak is kisebbek is, de úgy, hogy az iparkodás és érdem elő mehessen. – E’ gondolatok támadtak fel újra lelkemben, midőn e’ helyeken keresztűl menék, ’s Fejér Eggyházakat sohol nem találtam, sohol nem olly szép kertet, olly szép lakót, olly szép lelkű lakót. Ez a’ csak szántó-vető népből álló föld, hol minden Cultúra a’ Városokba szorúlt, hasonlónak látszott nekem a’ homok síkhoz, hogy az útas fél napig mehet, a’ nélkűl hogy embert találjon. – Cultúrát mind a’ Földes Urnak mind a’ köznépnek, ’s jól lesz minden. Ez nélkűl semmi nem jó, semmi nem lehet jó.


Szerdahely, Júl. 21. d.
[118] Nagy-Csűr mellett meglátánk a’ szép Szebent. Éjszakról délre hosszú lapály vonúl el, ’s annak alig érezhető emelkedésén fekvék előttünk a’ Város; túl rajta a’ Karpát’ magas tetőji meredeztenek kis távolságban. Még messzéről látni, hogy a’ hon’ jövedelmei régolta költetének el, hogy Szeben századok olta hízik. Igazítva vala az út, jobbra és balra gazdag gabonájú holdak húzódtak el.
[119] A’ külső városon eggy igen hosszú alházban árvák és katona-gyermekek neveltetnek. Az és a’ Város köztt fut a’ szűk-vizű Szeben, melly a’ Városnak nevet ada, vagy talán nevet veve a’ Várostól.
[120] Döbrentei, azonnal hogy megszállánk, ment, megtudni, ha Gróf Haller Gábor Exc. még itt vagyon e, ’s kérni a’ Bruckentháli ház’ Gondviselőjét, hogy más nap reggel eresztetnénk kincseinek látásához. Megtörténhetvén hogy a’ Szász Ispán’ beiktatásának pompája miatt, Báró Naláczi István Úr is megjelent és még itten múlat, felkeresé hitvesét. A’ Báróné azt felelt, hogy férje, igen is, itten van, ’s meg fog jelenni vacsorájánál, mellyre Döbrentei is marasztatott: de hol legyen szállva, azt a’ Báróné megmondani nem tudta. – Égtem meglátni a’ geniális, ’s a’ Pataki volt Professor Sípos ’s némelly Erdélyi barátim által magasztalt ’s melegen szeretett embert, de a’ kit olly sokan mosolyganak, kevélyen szánnak, kárhoztatnak, ’s nyugtalanúl várám a’ reggelt, melly ismeretségébe eljuttatni fog.
[121] Az estvét járkálásokkal tölténk el, ’s megjelenénk a’ sétálóban, melly a’ keleti kerités alatt vonúl el, keskenyen, de hosszan. Honi és Külföldi fák veszik árnyékba, ’s két szűk-vizű szökő-kút ékesíti. Az utolsó fák köztt eggy elmésen rajzolt Vacsoráló várja az itt múlatókat; ’s közel ehhez túl az ide vezető úton eggy magas falu kazárma emelkedik, ’s neveli a’ hely szépségét.
[122] A’ vacsora mellett, a’ Koronánál, Tiszteket ’s itt szolgáló, itt lakó Uraságokat találtam nagy számban. Barna-arczú Musikusok gyönyörködtették jó ideig füleinket a’ mi Lavotánk’*
Lahotánk’ Sajtóhiba em.
lelkes Compositiójival, mellyek valóban szívet-ragadók, ’s a’ hajdani idő keserves darabjával, melly szívet nem kevésbbé ragad meg, a’ hol talál, bár nem olly tanúlt. – Midőn ezek elmentek, az előttem ismeretlen Vendégek köztt a’ Világ’ el nem sűlt vége felől folya a’ beszéd. Csak három széket lelénk üresen, ’s mind a’ hármat távol egymástól, ’s így sok ideig némán kelle maradnunk. – A’ fogadós’ emberei azt óhajták, hogy bár minden holnapban jövendöltetnék ill veszély; mert ők sok hetekig nem vesznek be annyit mint Július’ 18-dika’ éjjelén. – – – Mellettem eggy jó képű Idegen ült, kivel azon szótalan nyájasságok által, mellyeket az isméretlenek eránt is szabad mutatnunk, a’ nélkűl hogy azok tolakodásoknak neveztethetnének, beszédbe juték. Láttam hogy lelkes ember, ’s óhajtottam hogy valamelly történet engedje tudnom ki ő, midőn D. felkele székéről ’s vele beszédbe erede, a’ nélkűl hogy köztte és közttem elfoglalta volna a’ helyet. ’S ez most, eggy két suttogva tett szó után felém fordúlt, megnevezé magát, ’s beszélé hogy Pataki Prof. Kézy Úrhoz Göttingába írt leveleimet olvasta. Székely Mózes Úr vala, Physicát tanító Prof. az Unitáriusok’ Kolozsvári Collégiumokban. – – – Prof. Székely Úrnak kereszt neve itt eggy jegyzést tétet velem, melly kicsinységet illet ugyan, de ollykor a’ kicsinység nem kicsinység. Erdély felette szereti a’ Bibliai neveket, ’s itt az az Ádámok, Mózesek, Abrahámok, Dávidok, Sámuelek, Danielek, Simonok, Rákhelek és Rebekák, sőt az Ábelek és Timotheusok is, folyó nevek. – E’ föld nagyon szereti a’ Farkasokat, ’s a’ Polyxenát és Drusiánát is; ’s ezek Diminutivumban Póli és Druzsi, mint az Ábel, Ábi, a’ Borbála Biri, az Anna Ánikó, a’ Mária Máriskó, ’s a’ Kata Titi.
[123] Ki akaránk menni reggel Báró Naláczihoz, ’s onnan a’ Bruckentháli Kép-gyüjteménybe, midőn Döbrentei, ki az eggyik cselédet valahova kikűldötte volt ’s kénytelen vala bevárni vissza jövetelét, a’ neki tulajdon hévvel és hangossággal idvezle valakit a’ folyosón, míg Gyulai és én a’ szobában fel és alá járánk. Az idegen erántam tudakozódék, ’s minekelőtte Gy. felelhete kérdésemre, belépe Döbrenteivel. Az Naláczi volt. – – – [124] Közelítése mindenben mint a’ jól-nevelt Francziáé: hidegen nyájas; előző ugyan, de úgy, hogy magát által nem adja egészen, de úgy, hogy sem az Idegennek nem nyújt sokat, sem magától sokat el nem vesz; de úgy, hogy figyelmet mutat inkább az Idegen eránt mint hozzá-vonszódást; ’s mind ezeket nem elkészűlés és eszmélet után látszott tenni, hanem mivel ezek neki fogásában vagynak. Nyugalom volt minden cselekedete, minden szava, míg én viszont, a’ ki őtet annyi leírások és annyi poetai tetteinek hallása után ismertem, ’s láttam hogy ez a’ hidegség merő nyüg, egészen neki eresztém magamat annak tetszeni a’ mi vagyok, ’s teljes mértékben éreztetni vele, hogy ismeretségébe eggyszerre akarom beszöktetni magamat, hogy barátságát első meglátása olta bírni óhajtom. – Felolda azon fáradás alól, hogy nála megjelenjünk, ’s ámbár még délig el kelle hagynia a’ Várost, elakara kísérni a’ Galeriába, tudván azok után a’ miket Sípostól hallott, hogy minden pillantatimat elveszetteknek veendem, a’ mellyek Szebenben onnan elvonhatnának. – [125] Midőn oda menénk, elbeszélé, hogy ezt a’ Kép-gyűjteményt eggyszer a’ Konstantinápolybúl Párizsba visszamenő Chioseul Gouffier’ társaságában is látta, sőt elmondá a’ Követnek ítéletét is a’ Galeria felől: On pourroit former un joli petit cabinet de tout cela. Két nap láttam a’ Galeriát, és úgy láttam azt, hogy a’ Bibliothecában csak fél órát múlaték, az Ásványok’, Pénzek’, Régiségek’ Cabinétjét pedig épen nem láttam, ’s így alkalmasan ismerhetem azt, ’s ítéletem egészen eggy a’ Követével. Az újabb Athén’ emberének Euphemismussát a’ Félbarbár így fogta volna ejteni a’ fiacredialectjén: „Átkozott! be sok derék darab a’ még több rettenetesen rossz között!”
[126] Báró Bruckenthal Sámuel, ki Therésia alatt, a’ nélkűl hogy megtette volna azt a’ lépést, a’ melly nélkül előmenni akkor kevés tudott, eggy Bethlenekkel, Bánfiakkal, Telekiekkel, Keményekkel, Hallerekkel gazdag hazában szinte a’ Gubernátorságig emelkedett-fel, ’s II. Jósef alatt még a’ Szent István’ Nagy Keresztjét is megnyerte, mellyet akkor kevesebben hordottak mint most, Erdélytől, sőt az egész Magyar Nemzettől örök hálát érdemel e’ kincsekért. Úgy mondják, ő úgy viselte hívatalát itt számadás nélkül, mint Gr. nálunk. De szíves tiszteletem mellett, mellyet szívesebben nálamnál a’ nagy férjfiú eránt kevés Magyar-Magyar, sőt kevés kevés Szász-Magyar érezhet, ki kell mondanom, hogy ő a’ festéshez ollyan formán érte mint Mummiusz a’ Korinth’ kirablásakor. Ezt mutatja az is, hogy ő minden itt függő képei köztt legfeljebb becsülte Tenniernek eggy Keresztelő Szent Jánoskáját. [127] A’ gyermek eggy szikla előtt áll, hova eggy báránya kíséré. [128] Mint ért az a’ festéshez, a’ ki ott, a’ hol Guidót, Correggiót, Rúbenst, Van-Dyckot csudálhatni, Tennier előtt áll-meg, ’s ezt a’ gyermeket, ’s talán a’ bárány’ gyapját, ’s a’ forrás’ ömlését, csudálgatja? De hogy ő a’ festéshez keveset érte, azt neki nem veszem vétkül; sőt, látván hogy nem tulajdon örömei miatt vásárlotta öszve e’ kincseket, hanem hogy a’ Gráphisz’ Múzája által még meg nem kedvelt nép köztt ennek szeretetét gyarapítsa, ’s a’ nemzetnek új fényt adjon, még inkább tisztelem érdemét, még inkább áldom hamvait. A’ nemzetek egymás után jutnak azon szerencsére hogy az Apollón húgai ’s az a’ három leány által, a’ kiket Cytheréa választa társaivá, meglátogattassanak. A’ mi Hídvölgyink’ idejében a’ Bécsiek sem igen dicsekedhetének azzal hogy a’ festéshez és faragáshoz sokat értenek, noha I. Ferencz Római Császár mindent elkövete, ’s I. Ferencz előtt már Eugén Szavóji Herczeg, hogy Bécsnek is virradjon; ’s midőn Schmutzer a’ maga megjelent Theodosiuszából Bécsben el nem tuda adni öt nyomtatványt, Párisból azt a’ hírt vevé, hogy a’ beküldött háromszáz nyomtatvány elkölt, ’s hogy ismét küldjön háromszázat. Austria Kaunitznak, ’s Sonnenfelsnek fogja köszönhetni hogy a’ Szép’ érzése ’s a’ Mesterség’ szeretete közönségessé lett; ’s semminek nem inkább mint hogy az igyekezetet az Udvar és a’ Nagyok nem csak nem hátrálták, de gyámolították is. Albert Lengyel Királyfi pedig, ki nem csak ért, hanem fest is, költ, ’s becsűli a’ Mivészeket.
[129] Vezetőnk ide Seivert Úr vala, Bruckenthalnak testvére’ gyermekétől született unokája, ’s Bibliothecárius Róth Úr. Úgy tetszik, ez csak a’ Könyvek’ isméretében nagy, nem a’ képekében is, és hogy Seivert Úrnak sem volt soha alkalma, ízlését e’ részben nevezetesen kimívelni. Azonban előttem mind a’ kettőnek ismeretsége igen becses volt, nevezetesen Seivert Urat annyira megkedvelém, hogy ha a’ történet Szebenben tette volna lakásomat, e’ Palotát inkább keresném lakójáért mint kincseiért; eggy érett-lelkű, tudós, és a’ mi nem ér kevesebbet, tiszta ember. Letette az Erdélyi Kormányszéknél viselt Titoknoki hívatalát ’s nötelenűl él, magának és a’ tudományoknak, szeretve, becsűlve minden jóktól. Lakása benn vagyon a’ Bruckentháli háromsor ablakú ’s két udvarra osztott Palotában, mellyet a’ nagy Megholt József Mihály öccsének hagyott, harmincz hat ezer tőkepénzzel a’ nagy Intézet’ fenntartására, szaporítására.
[130] Azok szerént a’ miket itt érték, a’ Galeria’ legfőbb diszének a’ Magyar Szent, Hieronymusz, tartatik, ’s ezt az itt megjelent Idegenek nem győzék magasztalni. – A’ történet nincs tudva előttem, de elmondom a’ mit a’ képből elértheték. – az Anachoréta a’ maga barlangjában ascétai elmélkedésekbe vagyon elmerülve; válla, teste, lábai nagy részben ruha nélkül vagynak hagyva; ágyékát skarlát lepel fedi, előtte Cardináli süveg függ. Megette kürtöt látni a’ felhőben; a’ Szent érti a’ mennyei szózatot, megfordúl felső testével, ’s felfülel a’ kürt’ szavára. A’ történet legérdeklőbb perczében vagyon felfogva, ’s arcz, musculatúra ’s leplezés el van telve erővel. Guidó’ munkájának tartják, ’s a’ kép nem méltatlan e’ névre. – De ime ezen hét vagy nyolcz lábnyi kép mellett, melly ezerekre becsültetik, eggy kisebb függ, kezek nélkül. Szemem ezt magától vette észre; Vezetőim nem tettek figyelmessé rá; ’s ez engem annyira megragada, hogy ha a’ kettő közzűl választanom kellene, nem azt nézvén hogy ez vagy az mit ér, hanem hogy eggyikében vagy másikában mint fogom lelni örömeimet; ámbár tudom melly külömbség van az olly kép között, melly a’ figúrát egészen adja, és az között melly csak kezek nélkűl: én ezt a’ Sebestyént venném, ’s számot adhatok magamnak ízlésem felől. És noha ez óráig a’ két képnek hírét sem hallám, tudom, hogy nem én vagyok az első, a’ ki felőlök így ítélt. A’ Hídvölgyi Galeriájának Sebestyén a’ fő dísze.
[131] Vezetőim eggy Albánot, eggy két Corregiót magasztaltak, ’s meg akarának velem szerettetni eggy Madonnát is. Én ezt az utóbbat portrénak nézem. Hol ezen a’ Máriai-fennség? hol ezen az a’ bájoló, a’ mellyet a’ Mária-főken szabad és kell keresnünk? A’ szem tüzes, ’s csak nem csintalan; az orr épen nem szép; ’s ez elég ok, hogy a’ főt ideálisinak ne tekintsem. Portrait, a’ mint mondják, a’ Mengsz Mariája is, az isteni gyermekkel a’ Bécsi Belvedérben: de azt lehet nem portrénak tekinteni, ’s felejtjük hogy ennek a’ Mariának a’ Festő hitvese űlt, ’s a’ gyermek az ő gyermeke: ezt itt nem lehet.
[132] A’ szobák tömve vannak igen szerencsés Rubensi, Van-Dycki, ’s Rembrandi copiákkal. Ezeket úgy tekintém itt, mint régibb igen kedves ismerőseimet. [133] Így találtam itt Correggiónak Ióját is, a’ mint Seivert Úrtól értém, Maytensnek ecsetjétől, ’s az isteni mív itt is a’ szerint ragadoza olly örömökre, mellyeket az avatatlan, ki még itt nem lát, nem képzelhet egyébnek mint affectáltnak, a’ hogy originálja ragadozott eggykor a’ Bécsi Galeriában, ’s két utolsó Bécsben létem alatt már csak a’ Heinz’ copiája; mert a’ Correggio’ eredeti darabja már akkor nem vala ott. – A’ kép a’ legszebbek közzé tarozik mellyeket valaha láttam, ’s hazánkban is lehet majd jobb majd rosszabb, majd felette rossz sok másait látni. A’ gyönyörű-testű callipygosz leány háttal űl a’ néző felé, ’s egyedűl hitte magát. Azonban Jupiter ködbe-rejtve közelít felé, ’s a’ leány csak akkor sejti meg az Istent, midőn a’ csók már ajakára nyomúl ’s véknyát ennek jobbja illetti. Hirtelen kapja félre arczát, ’s jobb lába, védőleg, bal térdéhez rándúl fel. Az egész szép növés nem lehet gyönyörűbb, ’s bájos a’ hátra-rántott ’s így erősen – skurzírozott arcz is. – ’S ezt a’ gyönyörű darabot eggy igen keskeny és hosszú szobának legsötétebb szögébe dugák, fel a’ párkányozathoz, úgy hogy a’ néző nem is állhat azon távolságban mellyet a’ kép, illy magasan függve, kíván. Azt a’ szigorú Moralista veszedelmesnek nézé. Pedig a’ Galeriának eggy darabja sincs, melly inkább érdemlené a’ kedvező helyet.
[134] Hasonló vétket kővettek-el Rákóczy Ferencznek, az Elsőnek, Kupeczky által festett képével is. A’ félszegség ezt a’ hátulsó szobáknak eggyikébe dugatta, nem általellent az ablakkal, hanem a’ sötétebb falra. A’ kép már az által, hogy Magyarnak míve, még pedig annak a’ Magyarnak, a’ kihez csak az eggy Lengyel-Királyi Udvari-Festő Mányoki közelített, érdemlette volna hogy itt díszes és világos helyre tétessék; de azt belső érdemére nézve is kívánhatta. – A’ szerencsétlen Fejedelem, ki az csak névvel volt, mert atyja ’s anyja Erdélyt a’ Rákóczy névtől elidegenítették*
elindegenítették Sajtóhiba em.
pánczélba öltözött; vállán nyusztkaczagán vagyon elvetve – (melly bölcseséggel, a’ haszontalan herczegi bíbor helyett!) – jobbja megmarkolá a’ töröknyelű kardot – (ismét melly bölcsességgel.) – ’s az hüvelyéből félig már ki van rántva. Levont szemöldöke elfedi a’ vad szemet, ’s ajkai elharapják keble’ dühét. – A’ Festő’ gondolatja magas, ’s a’ legnagyobb dicséretet érdemli a’ dolgozás is. És ha az Erdély’ Nagyjai itt forognának, megtanúlhatnák mint kelljen festetniek magokat vagy öseiket. Életekből ki kellene keresniek a’ legemlékezetesebb történetet, ’s bíznák azt Fügerre, Kreutzingerre,*
Krentzingerre Sajtóhiba em.
Kraftra, hogy a’ képet ezek fessék, nem a’ hogy ők kívánják, hanem a’ hogy ezeknek tetszik.
Kupeczkynek e’ munkáját Artaria Bécsi Rézmetszési Kereskedő Westermeyer által metszeté vonásos (schraffirt) munkában, melly a’ tanult szemnek kedvesebb a’ pontozásoknál, és a’ melly Kupeczkynek erővel teljes dolgozásaihoz inkább illett. [135] Az réz ismeretlen marada nálunk, ’s bár intésem után az ne maradna tovább! Három forintot eggy nyomtatványért a’ legszegényebb Magyar is örömmel hagyhatna Artariánál a’ Kohlmarkt nevű úczán. És ha még hármat volna kedve ott hagyni eggy olly Magyar’ képéért, kit Füger feste, megvehetné a’ Born Ignátzét is, mellyet Kininger hánytott (geschabt). Born azon úgy adatik elő mint eggy lámpája mellett elméllő Bölcs, író-asztaláról legördűl a’ volumen – talán arra czélozván, hogy tudós deáksággal írt; homlokát által fogta jobbjával; válláról pallást foly le; az aljban (Grund) az Isis Multimammia’ (mindent-ápoló Természet) szobra mellett eggy Bölcs czirkalommal dolgozik.
[136] Midőn e’ kicsavarodásomból vissza akarok térni az elhagyott nyomba, eggy másik kicsavarodásba érzem elkapattatni magamat. – Eggyikében a’ Galeria’ hátulsó szobájinak eggy történet engem Vezetőimmel ’s társaimmal nagy Ismerőnek nézete, holott az csak azt mutatá inkább hogy, ők nem azok. Külön Catalogust kapa minden szoba, ’s a’ képek’ száma papiros-szeleteken áll a’ kép és ráma köztt. D. eggy vásznan tollas állatokat láta meg, ’s csudálá a’ festő ügyességét ’s elfáradhatatlan gondjait a’ tollakon. Tudni akará a’ Mívész’ nevét. Roth Úr megbotlott a’ Catalogusban, ’s itt olly nevet olvasa fel, melly ide épen nem illett. Elfelejtve magamat, megszóllalék, hogy az nem lehet az; Olasz-Iskola’ Nagyja nem adta magát Kakas’ és tyúk’ festésére; én a’ darabot Hondekoeterének nézem. R. Úr megsejté tévedését, ’s a’ másik Catalogus itt valóban Hondekoetert neveze. Barátim’ álmélkodásokat nevelte az, hogy midőn eggy más érthetetlen darabot néztek, ’s D. ismét tudni akará a’ Mívész’ nevét, én azt Breugelnek mondottam. – Mint az nem mondathatik még Humanistának, a’ ki, hallván hogy eggy Óda Virgilnek, ’s eggy Elegia Horátznak tulajdonítatik: úgy az van még távol attól hogy az Értő’ nevét érdemelje a’ ki a’ Pokolfestő Breugel’ nevét és a’ híres Tyúkfestőét hallotta ’s eggy két darabjaikat látta, hogy ecsetjekre rá ismerhet.
[137] Eggy szobában némelly új portrék ’s Erdélyi Festők’ munkáji függenek. Ezektől irtózva szöknék vissza a’ szem, ha a’ Néző a’ több szobákból nem jönne is.
A’ Képgyüjtemény tizenöt szobát tölt el, ’s ezer kilenczvenkét darabból áll. – A’ Bibliotheca mintegy tizenhatezer Köteteket tészen. Az Ásványok nyolcz almáriomokat töltenek el, ’s kivált Erdélyi arany termésekben igen gazdagok. A’ Pénzek’ száma tizennyolcz ezer.
Hidvölgyinek tiszteletére most készűl eggy Emlékpénz Seivert Urnak találmánya után. Az elöfelen áll Bruckenthalnak képe Római öltözetben, nevével és a’ mi volt; alól a’ metszésben születése eszt. 1721. ’s haláláé 1803. A’ túlfelen Hercules Musarum, e’ lemmával: invia virtuti nvlla est via. Az alsó rekeszben a’ Szász czímer. – A’ ki ennyit tett a’ Magyar Nemzet’ javáért és dicsőségéért –
Dem folgt ein Ruhm, der ewig bleibt.
klopstock.


A Kenyér’ vize mellett, Júl. 22-d.
– – [138] Az útak itt csinálva vagynak ’s jó gondban tartatnak; a’ faluk olly szépek mint Meggyes körül. A’ szép vidék látásától elszokott szemnek jól esett balra erdővel elborított nagy hegyeket, jobbra keresztekkel gazdagodni kezdő holdakat látni. Minden mutatja melly boldog lak ez. De a’ Tell’ maradékai, kikhez e’ népet hasonlítani lehetne, nem szaladnak-meg a’ kocsitól midőn reájok kiált az Útas, ’s a’ hely’ neve eránt teszen kérdést, ’s bátor szívvel beszélnek a’ nem vad Útassal, mint a’ Magyar szokott bizonyos kort érvén. Mert a’ magyar legények délczegségből és jó kedvből néha olly feleletet adnak, hogy a’ Kérdő nem tudja, káromkodjon e’ vagy nevessen, ’s végre csak neveti a’ délczeg ifjat. Négy Szászt szólítottam-meg, ’s felelet nélkül hagya mind a’ négy, a’ Predikátor pedig elvoná magát ablaka mellől, midőn szekereinket a’ ház előtt elhajtani látá. – Melly medvefaj.
– – – [139] A’ két Szebeni Szász leány eggy történetre emlékeztet, mellyet vadsága miatt, és hogy eggy előttem még nevéről is ismeretlen bohócskát megcsapolhassak, el kell mondanom. – Eggy Szebenben szolgáló Mágnás eggy gyönyörű Szász leánnyal tánczola a’ Szász Ispán’ innepén. Eggy idegen Mágnás kérdést teve ennél, melly Comtesse lehet az a’ kit leteve kezéről, mert ő nem ismeri, ’s maga is szeretne tánczolni vele. A’ felelet az volt, hogy az eggy Szebeni Polgár’ Kisasszonya, ’s olly jól nevelt a’ melly szép. Gondolod e’ mit teve a’ gubó? nem vitte tánczra. – [140] A’ nagy Friedrich eggy legénykét, a’ ki Vallást csúfola, ’s botránkoztató tettet teve, arra kárhoztatta, hogy míg azt, a’ minek szentnek kell lenni, csúfolni merné, tanúlja-meg a’ Kátét a’ hely’ Plebánusánál. Ha nekem volna szabad megbüntetni ezt a’ magyar legénykét, a’ ki a’ szép és jól-nevelt Szászleánnyal, a’ Szász-innepen, nem tánczolt, mert az nem Magyar Comtesse, én zárva tartanám a’ Méltóságos Urfit, valamíg Rollint végig nem olvasná, hogy felelni tudjon e’ kérdésemre: Mit perolála Canuléjusz? ’s melly következései voltak annak Rómára, hogy az eggyik testvérleány’ ajtaját megkopogtatták, a’ másikét nem? Egész Európa útálattal nézi hogy a’ Hibernus csak akkor tartatik Anglusnak, mikor terhet kell viselnie, ’s javalva nézi, hogy az Alsatiai lakos Francziának tartatik, ’s magát Francziának tartja.




Az Erdélyi levelek szövegei

25.


[Kazinczynak Erdélyi Levelei]


Első Levél.

Ip, Jún. 25d.
[1] Alig hagyám-el eggy két órányi távolságra Szalárdot, Biharban, hol Gróf Csáky Antalnak,*
Antalnak Antalnál-ból javítva.
festést és muzsikát szerencsével gyakorló jó és szép hitvesének,*
hitvesének hitvesénél-ből javítva.
Báró Wécsey Nincsinek,*
Nincsinek Nincsinél-ből javítva.
társaságában eggy kedves napot éltem,*
napot <töltök> éltem Az áthúzott rész felé írva.
’s íme minden nyommal kezdém érzeni, hogy új világba jutok. Vége itt azon temérdek síknak, melly Várad mellett a’ Bihari hágón (tetőn) Belgrádig és Pestig meg nem szakadva nyúl; vége azon jól-mívelt és mindent buján-termő mezőségnek, mellyen Ér-Semlyéntől, gyermeki esztendeim’ honjoktól, Váradig, a’ Diószegi, Jankai ’s Vajdai szelíd szőlőhegyek alatt, mellyek el vannak hintve nem pompás de néhol rendes alakú*
alakú Sor feletti betoldás.
pajtákkal, és a’ mellyeken a’ sok olasz-nyárfák nagy számban állának, elmentem. Vége azon gyönyörű kertnek, mert a’ szép táj érdemli hogy kertnek nevezzem; mellyen útam Anarcs és Petneháza, ’s Levelek és Mária-Poocs, ’s Szakoly és Debreczen körül, ’s Debreczentől Vámos-Pércs Hajduvárosig ’s Ér-Semlyénig, hol szép holdföldeken, hol egész órákig eltartó kies ligeteken keresztülment, és a’ mellyeknek szent éje a’ nap’ égető melegében, a’ legkívánatosbb menedékbe fogadott. Vége a’ Nyíreggyházi homokpusztáknak, hol a’ szem égnél ’s szántott vagy legelő földnél ’s a’ kisebb vagy nagyobb tavaknál egyebet nem láthat, és a’ mellyet a’ mi Tokajunk’ szép foka, mint eggy óriási-nagyságú elbomlott pyramisz, ’s a’ Hegyaljának mértföldekre terjedő igen szép hegylánczai, ’s távolabb az Ungváriak és Beregiek amphitheáterként fognak-körül. E’ szemnek-kedves tájak helyett most eggy Krajnai sivatag tűne-fel előttem, a’ merre Zoványt gondolám, ’s kivagdalt, de még ki nem irtott erdőség, ’s kákával benőtt holdak, semlyékes kaszálók mindenfelé. Fél nap menvén, két lovas embert, ’s három négy oláhszekeret találtam-elő, ’s ezek, midőn egymást köszönténk, nem azon lélekkel pillantottak rám, mellyet a’ Debreczen körül lakó Magyarnak képén, még ha az szilajsággal van is öszvekötve, látni olly igen szeretek. Ezeknek nézése szabad, ’s az illyeneknek látása emeli a’ lelket; a’ mint itten láték, tartózkodó vala, alattomos, szolgai.
[2] Még nem menénk két három órányira, midőn jobbra Micske tűne-fel előttem egy hegynek aljában, balra Margita; amaz a’ Bihari Első Al-Ispán Baranyi Gábor’ eggykori birtoka, ez most a’ Gróf Csáky Sándoré, ’s gyermeki esztendeimre emlékezém, midőn anyai nagyatyámnak,*
midőn <ez anyám’ atyjával,> anyai nagyatyámnak, Az áthúzott rész felé írva.
Baranyi Gábornak legbelsőbb barátjával ’s Dietai Követtársával, a’ Margitai ’s Szúnyogdi hegyeken szűretelgeték. Magam előtt látám a’*
látám <azt> a’
két kőzönségesen tisztelt ’s rettegett embert, ’s kevélykedtem vala magam előtt, hogy ennek unokája vagyok. Az elmúlt század’ hetedik tízede előtt ők igazgatták B. Patatich Ádám Püspök Fő-Ispánsága alatt a’ Megyét; Baranyi Gábor cum, Bossányi Ferencz sine imperio; mert ez még ifjúságában letette Fő Notáriusi és Fő Szolgabírói hívatalát, ’s többé szolgálni nem akart. Minden kornak voltak, vannak és lesznek nagyjai, ’s ezek és azok külömböznek és hasonlítanak is mind érdemiben mind gyengeségekben egymáshoz: de még nem is tudom, nem nyernénk e vele, ha az eggykori erőből több maradt volna a’ mi korunkra, mintha az a’ kor részesülhetett volna a’ mi cultúránkból.*
mi <korunkból> cultúránkból
’S ez a’ két ember e’ nélkül sem szűkölködött, mert Bossányi beszéllt és olvasott németűl, Baranyi pedig franczia fogságában, hol a’ Kalvín’ vallását követő elfogott Magyar legénységnek Predikátziókat tarta, francziáúl tanúla-meg, ’s a’ most említett gyakorlás által lett, a’ mint hiszem, azzá a’ nagy Beszéllővé, a’ kit benne a’ Vgye és az Ország Gyűlésein csudáltak. Én nem vagyok sem a’ mult idők’ boldogtalan magasztalójinak eggyike*
magasztalój<a> inak eggyike Az áthúzott rész felé írva.
sem az a’ ki nemzetemnek elaljasodást jövendöljek; tudom ugyan melly veszedelmes a’ félvilágosság, de azt is tudom, hova viszen az az út, a’ mellyen megyünk, ’s a’ magyar faj jó faj: azonban még*
faj: <de> azonban A lap bal margójára írt betoldás. még
is kétlem, nagyon kétlem, a’ később kor fogja e úgy emlegetni a’ mostaninak embereit, mint a’ miénk emlegeti még e’ kettőt. Azoknak fejek, lelkek, kezek*
fejek, Sor feletti betoldás <’s> kezek
tiszta volt, ’s azok a’ pillogást ’s a’ patkoncza (nem teljes, üres) fényt úgy kerülték, a’ mi kezünk ’s lelkünk ritkán tiszta ’s*
kerülték, <mint a’ hogy azért mi> a’ mi kezünk ’s lelkünk ritkán tiszta ’s Az áthúzott rész felé írva.
veszve veszünk azért, a’ mi ezekben nem kelle.
Az út az éjjeli*
éj<szakai>jeli Az áthúzott rész felé írva.
eső által, melly még mindég szemze, megnyálkásodott, ’s*
megnyálkásodott, <nehézzé lett> ’s
úgy tetszék, mintha itt már ezelőtt is esett volna; ’s úgy szekerem nehezebben haladott mint gondolám. – Kocsisom*
gondolám. – Kocsisom A gondolatjel sor feletti betoldás.
nehány helytt meg akara állani, de szénát nem kapott, noha azzal a’ kaszálók tele voltak. Végre a’ Vámos-Lázi fogadóban talált annyit, a’ mennyi eggy étetésre elég vala, ’s kifogaték. Eggy hatvan esztendőt meghaladott Gazdasszony, ki tizenhárom esztendős korában ment vala férjhez, azt nem csomókban hányta-le padjáról, hanem kötetlen. Zab és enni-való volt velem, ’s cselédim kaptak bort és szilvapályinkát. – A’ hol*
szilvapályinkát. – A’ hol A gondolatjel sor feletti betoldás.
az Útazók vagy a’ mezőn fognak-ki, ’s azt esznek a’ mit hazulról hoztak vagy a’ legközelebb fekvő város’ piaczán vásárlottak, az Uraságok pedig a’ Predikátoroknál vagy valamelly Urasághoz, szállanak-meg,*
1. Predikátoroknál 4. vagy 5. valamelly 6. Urasághoz, 2. szállanak- 3. meg A szórend sor feletti számozással javítva.
ott a’ fogadókba nem lehet keresni azt a’ rendet, a’ mellyet a’ Pesti és Bécsi úton találnuk. Ott az a’ rend jobb, itt, e’ pénzetlen ’s ritkán járt útakon, ez. ’S én Cseh- és Morva-országban*
és Morva- Sor feletti betoldás.
is éhesen mentem nem eggy helytt tovább, ’s kaczagtam azon idegeneknek peczkeskedéseket, kik*
peczkeskedéseket <a’> kik
nálunk mindent gáncsolnak; s felejtik mint van holmi nálok is. Ebéd után, minekutána Széplakon még eggyszer kifogattam, hogy, ha későn is, Krasznára beérjek, magam előtt látám Erdélyt. [3] Azt Magyar-országtól, Széplak Bihari és Ip Kraszna Vármegyei helyek köztt, eggy keskeny völgy választja-el, mellyen a’ Berettyó-vize fut keresztűl, mely itt az én Csereimnek egy Tusza nevű erdejében veszi eredetét. [4] A’ lefektetett buja fű ezen a’ réten mutatá, melly nagy vizeknek kelle itt a’ hetekben lenni, holott egész útamban, eső*
holott <engem> egész útamban, <tizenöt nap olta már,> eső
nem vert. Lovaim öszvedőlengeztek.*
Lovaim <itt> öszvedőlengeztek.
[5] Innen a’ réten mintegy kétszáz ember igazítá az útat, henyén és állongva, mint nálunk és mindenütt a’ hol azt a’ föld’ népe csinálja. Az új út ott méne a’ hol a’ régi, ’s itt most ásaték először árok, mellyből azt lehete kihúznom, hogy az most igazítatik először. ’S*
’S ’s-ből javítva.
minthogy az árokból kihányt föld az útra vettetett,*
útra <hányatott> vettetett Az áthúzott rész felé írva.
még pedig a’ nélkül, hogy az út’ közepe domborítatott volna leginkább, lovaim a’ nem könnyü szekérrel csaknem elakadtak. – A’ mi Zemplényünk, édes barátom, mellynek Galiciától fogva Körömig olly sok csinált és olly sok csinálni-való útjai vannak, végre igen bölcs gondolatot kapa-fel, hogy e’ munkát esztendő olta Mecczenzőfökkel ’s pénzért téteti. Azon felül hogy a’ munka így serényebben is megyen, ’s a’ kik abba belé tanultak, azt jobban ’s tartósabban csinálhatják, ámbár úgy látszik, hogy a’ szegény ember könnyebben dolgozik mint a’ hogy fizet, nem lehet tagadni, hogy az itt említett mód által a’ föld’ népe is nyer; a’ mit amúgy négy öt nap dolgozott volna, leróvja egy napi-számmal, ’s nem jő messze földről elő, nem megy messze földre haza , ’s maga ’s marhája nem koplal.
Az igen alkalmatlan út miatt, bésötétedett midőn Ipra értem, ’s kénytelen valék megszállani. A’ jó szerencse kocsim mellett hagyá elmenni a’ Helység Bíráját, a’ ki nem szűne-meg bíztatni, hogy az eggyik vagy másik Úrhoz szállhatok, mert azok szívesen látják*
azok <örömest> szívesen Az áthúzott rész felé írva. a’ Sor feletti betoldás.
a’ vendégeket. Nem bízatlanságból, mert falun-lakónak örömet hoz vendég,*
hoz <minden> vendég
hanem hogy szabadabban lehessek; eggy lakoshoz hagyám*
lehessek; <’s megírhassam e’ levelemet,> eggy lakoshoz <szállítattám-be> hagyám Az áthúzott rész felé írva.
magamat beszállítani,*
beszállítani Sor feletti betoldás.
kinek udvarán eggy elég nagy kapujú csűrt láték; hol*
hol hová-ból javítva.
szekerem ’s lovaim helyet találhattak.*
lovaim <beállítathatnak.> helyet találhattak. Az áthúzott rész felé írva.
’S a’ gazdának, kit nem lehete gazdag lakosnak*
gazdag<nak> lakosnak Az áthúzott rész felé írva.
tekintenem, másfél boglyányi tavalyi szénája vala, a’ mi nálunk már*
már Sor feletti betoldás.
illyenkor ritka. – A’ szűk konyhán csakhamar lobogni kezde a’ tűz, melly nem csak leányomnak, de nekem is kedves volt, mert az eső elhűtötte a’ levegőt; ’s a’ sürgő forgó öreg gazdasszony megteríte eggy kisded asztalt a’ pitvar’ ajtaja előtt, ’s cselédjeit ’s napszámosait zsendiczével vendéglé-meg, ’s tejjel*
’s <lef> tejjel
leforrázott salátával. A’ munkások oláhosan voltak öltözve, ’s vacsorálások alatt nem ejtettek csak eggy hangot, nem csak eggy mosolygást is. –
Ip törzshelye a’ Büdöskúti háznak, ’s ennek fijai ’s leányai által bíratik. A’ lakosok’ házaiknak szalmás fedeleik éktelenűl magasak, mint a’ régi német fedelek. Annak magassága a’ Görögöknél, kiknek nem vala sok*
sok Sor feletti betoldás.
havok, és*
havok, <úgy mint az északi<<aknak,>> népeknek>, és
a’ kik e’ szerént nem félhettek*
a’ kik <egés> e’ szerént Az áthúzott rész felé írva. nem félhettek<,>
hogy a’ nagy hó be fogja horpasztani zsindelyezetjeiket, az úgy álla a’ ház’ szélességéhez képest, mint háromhoz*
mint <eggy a’> háromhoz
áll eggy: itt, ha szemem nagyon meg nem csala, mint háromhoz az öt. ’S a’ nyomtatott szalma a’ léczre nem háránt rakatik, ’s nem csomókba kötve,*
csomókba <rakva> kötve
hanem fekve és szabadon. Kéménye ritka háznak van, ’s így a’ szalmafedél az eszterha alól kijövő füst által egészen feketévé festetik. Az idegen, ha ezt itt látja először, azt hinné, hogy a’ háztetőken láng futa-végig. Vedd ezekhez, hogy az eső’ sok esztendők mulva hornyolásokat ejt oldalaikon, a’ hogy azt a’ fekete-agyagon, a’ hegypatakok szoktak, ’s ezekből ollykor szálas gyom nő.

Második Levél.


Kraszna, Jún. 26dikán.
Minekelőtte azt beszélleném, mint jöttem ide, hagyd elmondanom, mi történt velem 1805. Octób., nem messze azon helyektől, a’ mellyeket most másod ízben látok.
Eggy bizonyos faluba*
faluba<n>
napszállat után érvén-be, ’s megértvén hogy Zsibó olly távol van, hogy oda nehány óra mulva sem érhetek, kértem a’ gazdát,*
kértem <azt> a’
kinek háza előtt szekerem megállott, fogadna-be hálásra. Mentegeté*
hálásra. <Az> Mentegeté Az M m-ből javítva.
magát hogy beteg gyermekei vannak, nem fogna lenni nyugvásom, semmivel nem lehetne szolgálatomra, de a’ Mélt. Úrfiak a’ vendéget szívesen szokták látni, kivált a’*
kivált <hogy> a’ Az áthúzott rész felé írva.
Magyar-országiakat, ki köztt rokonaik vagynak. Felbátorítva így, az Udvarház’ elébe vezettetém magam’, beküldém cselédemet, elakadásomat elpanaszoltatám, ’s kértem a’ Mélt. Úrfiakat, hogy azon szívességet, mellyet mások eránt vesztegetve gyakorlanak, nekem is szabad*
szabad Sor feletti betoldás.
lehessen élnem. – A’ Mélt. Úrfiak a’ legújabb metszésű frakkokban ’s hónig-érő nadrágban fogadták az ajtó előtt vendégeket; ezek a’ nadrágok akkor tájban újságok voltak*)1
*) Legelső <közttünk> Gróf Berényi György volt, a’ ki Párizsból megjővén, nyírt fővel és illy nadrágban jelene-meg közttünk. Nevettek még az ifjak is, az öregek bosszankodtak, hogy a’ magyar mente is olly rövidre vágattatott mint az <kis> eggy arasznyi mellyre-való alatta. Esztendő alatt a’ bosszankodók is így öltöztek. [Kazinczy jegyzete]
; ’s én magamnak azt ígérém, hogy az estvét nagy örömök köztt, ’s talán a’ fortepianó mellett is, fogom tölthetni.
Első kérésem papiros volt, hogy B. Wesselényi Miklósnak még akkor nap tudtára adhassam közellétemet*
közellétemet<,>
’s az elkésés’ okát, ’s a’ háznál nem találtatott fél*
fel ék. em.
ív papirosnál több. Előhozódott*
fél ív Sor feletti betoldás. papirosnál több<,> A nál több sor feletti betoldás. <’s minthogy bakom’ Magazínjából én <<a’ magamét>> író-táskámat átallottam elővétetni, a’ levél pecsét nélkűl küldetett-el.> Előhozódott
a’ háború, ’s ha papirost és viaszat a’ háznál nem találtam is, nem láttam lehetetlennek, hogy kapok Újságleveleket. „Ah, a’ város eggy órányira van ide, ’s kétszer fárasztani-be egy hétben embert*
hétben <eggy> embert
az afféléért, nem érdemli.” Ha valaha, mondám, most érdemelhetné; az ellenség által jött a’ határon; ’s eddig történhetett valami a’ két sereg között.
„’S*
„<De> ’S
mint támada megint ez a’ háború?” – Láttam kikkel van dolgom, de egy bizonyos valami engem az illy esetekben mindég elakaszt. Elmondám tehát nekik, hogy az Európa’ fejedelmei nem nézhetik nyúgalomban, hogy egy nemes-ember*
eggy <fényetlen születésű kis> nemes-ember
a’ Bourbonok’ székére fellépe, ’s magát Császárrá koronáztatá.
„Császárrá? Hol?”*
„Császárrá? <–> Hol?”
– Ha ez nápészság e? kérdém magamtól.
„’S ki koronázta?”
„Mellyík?”
„Mikor?”
„Mi ezt soha nem hallottuk. – ’S*
hallottuk<!>. A pont a felkiáltójelből javítva. – <„>’S
tizeneggy holnap előtt? – Lehetetlen! – ”*
Lehetetlen! – <De való e ez?”>
Nem jobb volna e, gondolám magamban, addig hordani eggy frakkot, míg rajta minden öltés széllyel nem foszol, ’s akkor még megfordítatni, csak hogy annyit tehessünk félre, hogy a’ Magyar Kurírért azt az egynehány forintot megfizethessük; ’s öszveátkoztam a’ hónig-érő nadrágot a’ setétkék frakkal, melly sok Mélt. Úrfival*
melly <a’> sok Az áthúzott rész felé írva. Mélt. Úrfi<akkal>val Az áthúzott rész felé írva.
az Újság-hordatást elmúlasztatja. – Azonban a’ nyalka*
a’ <czifr> nyalka
frakkal ’s nadrággal megbékélék, midőn láttam, hogy a’ kik azt itt*
itt Sor feletti betoldás.
hordják, meleg szívvel magasztalák Weselényit,*
Wesselényit, Sor feletti betoldás.
az árvák dolgainak bátor pártfogójokat,*
bátor Sor feletti betoldás. pártfogój<át>okat Az áthúzott rész felé írva.
és azt a’ nemeslelkü Urat, ki a’ szükség’ idején megnyittatá góréjit, ’s tengerijét emberei között*
emberei Sor feletti betoldás. között köznek-ből javítva.
ingyen osztatá-ki, holott azt drágán adhatta volna el. ’S*
’S ’s-ből javítva.
ámbár a’ tapasztalás azt sugdosá fülembe, hogy ne higyjek,*
higyjek higyem-ből javítva.
ne reményljek:*
reményljek<,>:
elhitetém magamat, azt hagytam magammal reményleni, hogy a’ ki a’ más’ szép tettét magasztalja, kész is lesz azt*
azt Sor feletti betoldás.
követni, valahol az ollyan*
az ollyan Sor feletti betoldás.
tőle kitelik. – Nyalka frakk, és hónig-érő nadrág,*
nadrág<!>, A vessző a felkiáltójelből javítva.
csak ti ne volnátok! – [6] De most Ip és Kraszna között vagyunk.
Kraszna olly közel van Szalárdhoz, hogy jó útban eggy nap alatt ide érhettem volna; de a’ nagy sár ’s a’ Berettyó- ’s Kraszna-vizeiknek kiáradások annyira elkésleltetének, hogy midőn ide ma megérkezém, Cserei Farkas József Kamarás és Major Úr, ’s tiszteletre-méltó hitvese, Gróf Haller Christíne*)2
*) Ez a’ szelídlelkű szeretett asszony, leánya Gróf Haller Gábor Erdélyi Kincstartó Exc.nak, ez idén (1816) Decemb. 4dikén megholt, magzatok nélkül. [Kazinczy jegyzete]
’s eggy Minoríta Szerzetes, ki Miséjit a’ háznál mondogatja, asztalhoz leűlének. Házi-gazdám kevés*
Házi-gazdám <gyó> kevés
hetek előtt gyógyúla-fel eggy reá két ízben esett forró hidegből, ’s feje, bal szemének fájdalmai miatt, mellyet Orvosa az elhomályosodástól kezde félteni, fejér kendővel vala általkötve. Megrezzentem látására; így őtet meg nem ismertem volna más háznál; de ő nevemet kiáltá mihelytt meglátott, ’s jött elfogadásomra. – Boldog percze az életnek, mellyben két szerető*
két <egymást> szerető
barát annyi esztendők után*
annyi esztendők után Sor feletti betoldás.
egymásnak karjaiba eshetik!
[7] Somlyónak venni útamat, melly a’ Bátori ház’*
Bátori <Erdélyi Fejedelmeket ’s Lengyel Királyt szűlt,> ház’
eggyik ágának nevet adott, kerűlés volt volna; ’s így Zoványnak tartottam,*
Zoványnak <vevém útamat> tartottam
hol szemem a’*
szemem ismét álmélkodott a’ már említett magas házfedeleken. A szórend átnyilazással javítva.
már említett magas házfedeleken ismét álmélkodott. Úgy mondják, a’ Kalatai-szögben (ez a’ neve itt eggy tájnak, melly a’ Vlagasza nevű hegy körül fekszik) azok még magasbbak. Eggy illyet még távolról csak keskenyebb oldaláról pillantván-meg, – a’ sövény elfogta vala szemem elől a’ ház’ falát – eggy ideig el nem tudtam érteni, mit akar itt ez a’ szalmaobeliszk. – Eggy lakos megintett, hogy a’ szokott úton ne menjek; a’ víz elhordta a’ hídat; ’s kért tartsak*
kért, <megtaníta, hogy a’ Templom alatt menjek-el, ’s> tartsak A kért az áthúzott rész felé írva.
a’ szőlőknek. Messze kikerűlve végre beértem az Udvarházakkal eltölt Nagyfaluba, melly Bánffy-birtok, és szép épületeivel a’ tájnak díszt*
tájnak <nagy> díszt
ad.
A’ táj Kraszna és Nagyfalu köztt görbe és igen alkalmatlan, de sok szép apró partiákkal*
partiákat-ból javítva.
gyönyörködteti a’ szemet, ’s*
gyönyörködteti a’ szemet, A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐ <ád;> ’s
minthogy Flóra épen most öltözteté a’ maga gyermekeit legpompásabb öltözeteikbe, mellyekhez képest a’ Salamon’ palástja is semmi,*
is <csak> semmi
felejtém az út alkalmatlan voltát.*
semmi <szemem nem voltak gyönyörűségek nélkül.> felejtém az út’ alkalmatlan voltát. Az áthúzott rész felé írva.
Mind lyányom, mind ollykor magam is több*
is <sok> több
ízben szállítánk-le a’ cselédet, hogy azt vagy amazt szakasztaná-le, ’s ezt itt az által- meg által-ázott embernek annál kevésbb kéméletével, minthogy útunk ahhoz vive, a’ ki nekünk azokat megnevezheté.*
megnevezhe<tet>té
– A’ nomenclatiót eltanulni kis nyereség; de kis gondba is kerül, ’s ollykor érdemli a’*
<meg>érdemli <azon> a’
nem nagy fáradságot.
Könnyű képzelned, édes barátom, melly kedves vala nekem tizeneggy esztendő mulva ismét azon falak köztt, ismét azon asztal mellett, ismét azoknak társaságokban*
azok <köztt>nak társaságokban Az áthúzott rész felé írva.
lelnem magamat, a’ kikkel itt eggykor*
eggykor Sor feletti betoldás.
nehány boldog napokat töltöttem, a’ kikhez szívem’ óhajtásai olly sokat ragadoztak. ’S a’ széplelkű, minden jót olly szívesen elősegéleni óhajtó Cserei nekem barátom a’ sírig, és túl azon. Engemet őhozzá a’ szeretetnek, a’ tiszteletnek minden érzései vonszanak, ’s köszönöm neki, hogy nemzetünkre a’ külföldön, hol őtet inkább kedvelik és ismerik mint honjában, fényt von. Midőn tavaly Májusban nevét Boosnak Schönbrunnban említettem, ez felsikolta, ’s beszélé, melly örömmel*
felsikolta, <örömében,> ’s <el>beszélé, melly <örömmelegen veve részt> örömmel
nézte Cserei*
Cserei Sor feletti betoldás.
azon növényeket, mellyeket*
mellyeket A ket sor feletti betoldás.
ő és az atyja Párizsból hoztak-el. [8] Wildenow és Klaproth Berlínben*
Wildenow<,> és <és> Klaproth <és Otto> Berlínben Az <és Otto> A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
leveleztek vele, ’s az elsőbb sok termesztésekkel szaporította kertjét.*
kertjét.<,>
Ugyan-azt teszi most Párizsban Regnault, az Orvosi Tudományok’ Journálja’ Institútumának Directora, és Médecin consultant du roi, ’s eggyszersmind Fő-Orvosa a’ Gárdának, ’s Berlinben Otto, Prágában Gróf Canal és Dr. ’s Prof. Nowodworski. De növényeket ’s magokat Bécsből, Ulmából, Regensburgból, Dresdából, ’s Nápolyból is szokott kapni, ’s eggy sárga virága, a’ Malmaisoni kertből vett magból kél.*
’s eggy sárga virága, a’ Malmaisoni kertből vett magból kél. A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐. A virága után hosszú szóköz hagyva.
– [9] Némelly külső országi Tudós és nem-Tudós azt hiszi, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
Schlözer után azt mondja, hogy Erdély az a’ föld, a’ hol véget*
a’ hol <megs> véget
ér az emberiség; nyilván azért, mert*
azért, <hog> mert
Erdélyen túl már Moldva fekszik; de midőn innen eggy Csereinek levele jut hozzájok, kénytelenek lesznek*
kénytelenek lesznek Az ek és nek sor feletti betoldások.
felkiáltani: Et heic dii*
heic <diic> dii
sunt!
Cserei elbeszélé nekem, hogy Vásárhelyig és Szebenig Döbrentei és az ő kedves tanítványa, Gróf Gyulay Lajos; úti-társam lesznek; és hogy a’ Gyulai’*
úti-társam lesznek Sor feletti betoldás. ; <B. Wesselényi Miklós velem nem jöhet, mert <<lábán>> lovának szerencsétlen megbukása miatt; még az esztendő’ első holnapjai olta eggy veszedelmes sok vagyon; ’s> és hogy a’ Gyulai Gyulay-ból javítva.
lovait már Kolozsvártt fogom találni. A’ melly igen örvendek, hogy ők*
örvendek, <annak>, hogy <Döbrentei ’s Gyulai> ők
velem jőnek, úgy óhajtom*
úgy <nem örülök> óhajtom
hogy a’ Gyulai’*
Gyulai Gyulay-ból javítva.
lovai még Kolozsvárra még be ne érkeztek*
Kolozsvár<tt>ra még be ne érkeztek Részben az áthúzott rész, részben a sor felé írva.
légyenek, mert előre látom, hogy így*
így Sor feletti betoldás.
ott sokáig múlatni nem fogunk; ismerem a’ Grófné anyai szívét,*
Grófné<t> anyai szívét, Sor feletti betoldás.
’s tudom melly nyugtalanúl fogja várni*
várni Sor feletti betoldás.
fiját, kit nagyon szeret.*
fiját fija’-ból javítva. <megérkezését várni, kit nagyon szeret, <és igen méltán szeret.>
Valóban jól esett, hogy én az én Csereimet épen ebédnél találám, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
olly szobában, hol szemeimet semmi nem*
semmi <tárgy> Sor feletti betoldás. nem
ragadozta magára; mert a’ ki látni tud, őnála*
tud <itt> őnála Az áthúzott rész felé írva.
sokat láthat. Igy lelkeink szabadon éldellék-ki magokat a’ barátság’ érzéseiben, ’s csak akkor menénk-által a’ Grófné’ nappalijába, midőn egymással eggy részben eltelénk. Itt, vagy a’ hol az én barátom írogat, beszédünk nem lehetett volna sok ideig meg nem szaggatott, mert ez a’ két szoba annyi becses dolgokkal van tele tömve, hogy nem*
hogy <itt> nem
lehet csudálni, ha a’ vendég szemei, akár ért az illyenekhez, akár nem, elfogatnak.*
elfoga<tta>tnak
Az enyémeket*
enyémeket én szemeim-ből javítva. .
némelly familiai nem szépen de alkalmasint jól eltalálva festett portréken felül, a’*
felül, <’s> a’
nagy Friedrich, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
a’ Voltaire’ gipsz büsztje –

Dont la taille et le cou de grue,
Et la mine très peu joufflue*
mine <très> peu Az áthúzott szó a sor után megismételve. joufflue<,>
Fassent rire le connoisseur. –

’S a’ Rousseaué vonta legelébb*
legelébb Sor feletti betoldás.
magára, vagy igazábban vissza-taszította magától, valamikor tekintetem akaratom nélkül oda reppent. Bizony ha valaki a’ connoisseurséget nem affectálja is, csak szeme legyen; a’ Voltaire’ rettenetes fején múlatni nem fog, ’s annyival*
’s <itt> annyival
inkább nem fog, mert itt még eggy negyediket is lel, melly ideális*
melly<et> <minthogy az> ideális Az áthúzott rész felé írva. <örömmel nézhet, mert az ideális. Hogy ez <<Miért álla a’ Voltaire büsztje>> a’ Wieland’ szobájában, is állott <<még pedig együtt a’ Socrateszével,>> Russen von Karamsin, – könnyü érteni.>
[10] A’ nagy Király’*
A’ <Friedrich> nagy Király’ Az áthúzott rész felé írva.
feje azon arany papagájra emlékeztete, melly e’ szobában*
melly <a’ nagy Királyé volt, ’s> e
tartatik; ’s kértem barátomat, engedje ismét*
engedje <azt> ismét
látnom; ismét illetnem. A’ madár’ nyakán álló örv[et]*
nyakán <örv áll, ’s azt itt> álló örv[et] Az áthúzott rész felé írva.
ki lehet srófolni; ebben a’ szelenczében álla az*
álla <a’ szelenczében álla> az
orvosi-por, mellyel a’ Király a’ táborban élni szokott volt,*
táborban <élt> élni szokott volt A szokott volt sor alatti betoldás.
azon kalánnal együtt, melly arra szolgált hogy vele eggy dózis kivétessék.*
melly<el dózisát kivenné szerette.> arra szolgált, hogy vele eggy dózis kivétessék. Az áthúzott rész felé írva.
A’ madár-alakú szelencze’ alján látni*
álján Az ékezet áthúzva. látni látszik-ból javítva.
a’ Prússziai koronát és a’ Fridericus Rex első betűjit. Ezt a’ nagy kincset Referendár. Cserei ajándékban*
Cserei<, az én Csereim’ atyja> ajándékban
kapá eggy Magyar-országi Referendáriustól, kinek azt eggy Oberster rokona adta. Melly kár hogy nem tudatik, hol és miképen jutott ez ellenségi-kézre, ’s kinek köszönheti nemzetünk ezen irígylést érdemlő birtokát.*
érdemlő <sze> birtokát
[11] Minekutána társalkodásunk*
Minekutána <a’ beszédben> társalkodásunk
eggy kis pihenést engede, én a’ Metszett-kövek’ ’s Intagliók’ Gyüjteményét vevém-elő; ’s ezek után némelly csínos munkákat a’ Wedgwood’*
Wedgwood’ th. em.
fabricájából, az étrusque edényeket, Római hamvcsuprokat, stbb.*
hamvcsuprokat <’stbb.. Eze után> ’stbb.
a’ csigákat, eggy tengeri Herbáriumot, a’ két Indiák’*
Herbáriumot, <és a’ Sickel’> a’ két Indiák’ Az áthúzott rész felé írva.
gyümölcseit, kemény masszában, a’ természet szerint csinálva, néztem végig. Mind*
néztem végig A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ╕ <És> Mind mind-ből javítva.
ezek közzül a’ Metszett-kövek’ ’s Intagliók’ Gyüjteményét ide nem vevén, eggy*
Gyüjteményét Gyűjteményén-ből javítva. <körül eggy> ide nem vevén, eggy Az áthúzott rész felé írva.
szép proportiójú alabaszter-medenczét fogtam volna választani, melly sok holmivel egyébbel Lipsiából*
egyébbel <Leipzigból> Lipsiából Az áthúzott rész felé írva.
jött a’ Rost’ boltjából. Oldalán domboru*
Oldalán <egg> domboru
munkával áll az oroszlán’ hátán űlő Szerelem a’ lanttal, mellyet Montfauconból is ismersz. Mint csak luxus’ czikkelye ez nem igen érdemli hogy felőle szót tegyek: de mint szép mív, ’s lelket-emelő mív, érdemli.
[12] Az eső szüntelen omlott, ’s nem engedé, hogy a’ kertbe kimenjek, ’s megtekintsem, tizeneggy eszt. olta mint nevekedtek az ültetések; de végre csak szemzett, ’s ekkor*
’s <ott> ekkor Az áthúzott rész felé írva.
elloptam magamat barátomtól, ’s*
barátomtól, <hogy> ’s
fél óra múlva általázva jöttem-elő, úgy hogy egészen újra kelle öltöznöm. Ámbár óhajtottam hogy holnap szép idő legyen, ’s Cserei kijöhessen ’s magyarázhasson, most örültem hogy magam meheték. A’*
meheték.<,> A’ a’-ból javítva
vezetők csak megzavarnak bennünket az első látás alatt. – [13] Az a’ szép sűrű, melly a’ kert’ kerítését elrejti, és a’ melly első ittlétemkor még csak serdültében*
csak <fél növésben> serdültében Az áthúzott rész felé írva.
volt, most teljes*
most <a’ maga> teljes
magasságában álla itt, ’s az alantabb fák közzül messzére felnyúló olasz-nyárfák kedvesen suhogtak a’ szélben és esőben. Nem lehete kilátni rajta hogy ültetés,*
hogy <az> ültetés
olly szent vadságot mutata; nem mint az a’ másik*
nem <úgy> mint az a’ másik<,>
a’ nyirbált falakkal, melly alatt a’ Remeteház áll, és a’ melly, minthogy sem napfény sem szél*
sem <a’> napfény sem <a’> szél
nem járhatja, penész-szaggal üti-meg azt, a’ ki alá lép. Eggy kis tóban aranyhalakat, eggy rekeszben pedig ezüst fáczánokat leltem. Eggy szép vénülni már elkezdett Keleti-Platant*
Keleti-Platant<us>
alatt reá-akadtam a’ Wesselényinek emelt kőre; de Nyugoti-Platant*
kőre, <Epigrammomnak első distichjével; de Nyugoti-Platant<usz>
, melly nekem nyirbált levelei miatt, kedvesebb mint társa,*
nyirbált levelei miatt, Sor feletti betoldás. kedvesebb mint <a’ Keleti,> társa, Az áthúzott rész felé írva.
sohol nem leltem. Most a’ Wesselényi’ emléke rossz helytt áll, közel a’ kerítéshez; de a’*
de <ez> a’
kerítés innen el fog vettetni, ’s így a’ gáncsnak nem lesz helye. – Midőn tavaly*
helye. – Midőn A gondolatjel sor feletti betoldás. <én> tavaly
Májusnak első napjaiban körültekintém a’*
körültekintém <magam> a’
Bécsi Botanicus kertben, teljes virágában álla előttem a’ Tatár-Lonicéra, a’ maga holmaga <baraczkvirágszínű> hol Az áthúzott rész felé írva. bágyadt hol piros*
hol piros Sor feletti betoldás.
rózsaszín virágival, mint eggy tüzes*
mint <a> eggy <égő> tüzes
bokor, pirulva tövénél kezdve növéseinek hegyéiig,*
hegyeiig th. em.
’s azonnal figyelmessé tevém Csereit a’ szép csemetére, ’s íme a’ szép csemete*
szép <növényre> csemetére, Az áthúzott rész felé írva. ’s íme a’ szép <növevény> csemete
már Krasznán is meg volt.*
Krasznán is meg volt. Sor feletti betoldás.
Most őtet a’ Gróf Vondernothné Szilvási kertje után Zemplényben,*
Zemplényben A lap tetejére írt, a főszöveggel párhuzamos betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
a’ Crataegus coccineára tevém figyelmessé, mellynek veres igen nagy*
1. mellynek 3. igen 4. nagy <1. és> 2. veres A szórend sor feletti számozással javítva. 3. igen Sor feletti betoldás.
galagonyáji a’ szemet gyönyörködtetik,*
szemet <nagyon> gyönyörködtetik
de az is, előttem álla már. Kevés esztendők mulva a’ kertnek nagy Gleditschiáji lesznek mind a’ három nemből, ’s a’ Liriodendron Tulipifera virítani fog.
Az estvét némelly levelek’ olvasásával töltöttük-el, mellyek köztt méltán legelöl*
legelöl Sor feletti betoldás.
említhetem azokat a’ mellyeket*
azokat a’ mellyeken Sor feletti betoldás.
a’ mostani Gubernátor Gróf Bánffy György Exc. hitvese, a’ Herczeg Palm leánya,*
hitvesé<nek>, ék. em. a’ Herczeg Palm leányá<nak> Az utolsó á-n az ékezet áthúzva.
Csereihez magyar nyelven írt. Ez a’ lelkes asszony Erdélyben tanult-meg magyarúl, ’s úgy írt a’ hogy Magyar-országon sok született Magyar nem tud.*
nem <ér> tud
<’S midőn neked ezt mondom, velem eggyütt te is emlékezni fogsz a’ mi*
a’ mi Sor feletti betoldás.
Generális Báró Vay Miklósnénkra, ki a’ Rajna*
R<h>ajna
és Neckar mellett születvén és neveltetvén, úgy megtanulta nyelvünket, hogy sem beszélésén sem írásán nem ismerhetni-meg, hogy nem magyar szüléktől vette lételét. ’S illy kedves emlékeztetés után aludj csendesen.>*
A sorok balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.

Üvegház. Lovak.*
A kiegészítésre váró sorok a kéziratos oldal alján.


Harmadik Levél.

Kraszna, Jún. 27d.
Az a’ gondolat, hogy az én barátom’ szemei elvakúlhatnak, megkeseríti örömeimet, mellyek*
örömeimet, <a’ mellyek köztt> mellyek
köztt az elrészegűlésig élhetnék,*
elrészegűlésig <élhetek> élhetnék
ha őtet szabadon kaptam volna; ’s e*
’s <ez> e
gond annál kevésbbé van helyén kivűl, mivel Anyját is ez a’ szerencsétlenség érte. Ma várja Orvosát, ki a’ szemgyógyításhoz derekasan ért. – Az*
ért. – Az A gondolatjel sor feletti betoldás.
Idvezítő megszánta a’ szenvedőt, ’s annak baját eggy sereg tisztátalan állatba bocsátotta. Óhajtanám, barátom, hogy az én Csereim’ szenvedéseivel és a’ mi őtet fenyegeti, én is illy valamit tehetnék; sok tisztátalan állatot találhatnánk, a’ kinek épen olly káros hogy lát, mint a’ hazának volna az, ha Cserei elsötétednék. –
Kimentem mihellyt felnappalodott, ’s még eggyszer bejártam a’ kertet, és azt a’ szép rétet, melly a’ kert mellett elvonúl. Ez nekem még kedvesebb mint a’ kert, mellynek eggy része négyszegű táblákba van szabdalva. A’ kinézés innen, ha elzárt is, mindenfelé kedves. Széleit talán*
kedves. <Ennek> Széleit, <körül,> talán
nagyobb foltokban mint kellene, olasz-nyárfák veszik-körül. Túl rajta eggy új malom áll, mellynek szombatnapi jövedelmét az én barátom a’ Splényi és*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Regementnek nevendékeinek ajándékozta. A’ Cserei’ dolgozó szobájában eggy hatlábnyi szép candelábre áll Rostnak Lipsiai boltjából. Bizony Cs. köszönetét érdemli a’ Publicumnak, hogy ő effélékre költ. A’ ki az Erdély’*
az <illy> Erdély’
határain ki nem lépe az illyet csak rézmetszésekből ismerheti. Valljuk-meg, barátom, ez a’ közönséges*
a’ <nagy> közönséges
és semmi hasznot nem adó portéka úgy bujálkodás, úgy hiuság, mint a’ módi luxusnak egyéb czikkelyei. De nem jobb vala e ezt hozatni, hogy a’ ház’ Ura ’s Asszonya ’s Vendégei a’ régi ízlésen gyönyörködjenek, mint a’ mit más gazdagok szoktak, eggy nagy munkával kirakott kanapét és asztalt, mellynek látása mellett a’ lélek semmit nem gondol, vagy nem egyebet mint azt, hogy a’ kinek szobájiban illyet lát, az gazdagabb mint mások. És ha még is ez a’ czifra kanapé ’s asztal a’ honni iparkodás segélené, a’ helyett hogy pénzünket fogyasztja. Sok*
hogy <most> pénzünket fogyasztja. <Nekünk> Sok
czifra házaink hasonlítanak*
házaink házunk-ból javítva. hasolítanak hasonlít-ból javítva.
az Egyiptusz’ templomaihoz, mellyeknek oltárjaikon*
oltár<jain>aikon Az áthúzott rész felé írva.
ollykor macska, eb, majom és krokodil,*
krokodil crocodil<usz>-ból javítva.
’s nem ritkán még büdös és keserü hagyma is tiszteltetett. Olly igen jól esik látnunk, hogy néha a’ birtokkal*
a’ <nagy> birtokkal
együtt lélek is van.
<E’ szobában függ Fytnek két darabja vaddal és gyümölccsel, ’s rajta az 1636. eszt., ’s*
eszt., <de>’s Az áthúzott rész felé írva.
hogy a’ munka Fyté, azt az ecsetnek minden vonásai mutatják. Ez a’ háznak minden festései köztt a’ legjobb; a’ többi inkábbára portré, ’s eléggé nem jól festve. Illyen a’ Cancellárius Gróf Teleki Sámuelé, a’ Koronaőr ’s Ugocsai Fő-Ispán Gróf Teleki Józsefé, ki az én Csereimnek keresztatyja volt, és a’ kitől az én Csereim az atyjától reá általment Farkas név mellé a’ József-nevet is*
is Sor feletti betoldás.
vette; a’ Gubernátor Gróf Bánffy Györgyé, ’s a’ volt Gubernátor Báró Bruckenthálé, az Aranka Györgyé, a’ Gróf Haller Gábor Kincstartóé, Gróf Gyulay Ignátz Báné, a’ Jezsuita Kaprinaié, ki Referend. Csereit nevelte, a’ Cserei Lőrinczé, ki*
ki Sor feletti betoldás.
a’ Referendáriusnak fija és az én Csereimnek testvér bátyja volt; a’ Consil. és Septemvir Vay Józsefé, ’s <<az én barátom’ háló szobájában>> a’ B. Wesselényi Miklósé, mátkás-korában és még <<akkor>> midőn a’*
<<akkor>> midőn a’ Az áthúzott rész felé írva.
Bethlen Magyar Lovas Regementjében mint*
Regement<beli>jében mint Az áthúzott rész felé írva.
Kapitány szolgált.*
szolgált Sor feletti betoldás.
A’ nagy embert ezen ifjukori képétől is eggyszersmind kiismerhetni, ’s nem tudom, ha ez nekem nem kedvesebb e, mint a’ mellyet Wagner, 1790 táján, pastellben, ’s szépen ugyan nem, de még is eléggé híven feste. Ha Csereinek hívnának, én famíliám’ férjfijainak képekből galeriát állítanék, ’s azt kérdeném, ha Erdélynek van e sok háza, mellyekben megszégyeníthetne. De e’ munkát nem bíznám Mázolókra.>*
A sorok balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
E’ szobában a’ vad- és gyümölcs-festő Fyttnek két darabja függ, ’s látni minden vonáson, hogy a’ név nem hazug név. Az*
név. <Van eggy Szent Antal is, melly jó munka.> Az
egyéb darabok inkább portrék, ’s legnagyobb részben mostaninak. Idővel ezek is régiek lesznek. Örömmel látám itt a’ Referendárius Cserei Farkas’ fejét, ’s nevelőjéét a’ Historicus Kaprinai Istvánnét, ’s óhajtom, hogy ennek mását a’ Pesti Pantheonba vitessék,*
a’ <Széchényi által alkotott ’s hazánknak ajándékozott Bibliothéca bírja,> Pesti Pantheonba vitessék, Az áthúzott rész felé írva.
minthogy az origináltól barátom*
origináltól <azon könyvek mellől, mellyeket ez a’ tudós Jezsuita ide hagyott,> barátom
a’ hála’ érzései miatt sem fogja magát megfosztatni engedni.*
fogja <magát elszakasztani.> magát, megfosztatni engedni. Az áthúzott rész felé írva.
Wesselényi Miklósnak, akkor még a’ Bethlen Ádám, Lovas*
Ádám, <később Barkó, ’s most> Lovas
Magyar Regementje’ Kapitányának, mátkás korában festett képén, a’ lelkes*
a’ <nagy> lelkes Az áthúzott rész felé írva.
embernek még most is el lehet ismerni physionomiáját, ’s kedves pillantatom vala megállani a’ kép előtt, ’s róla emlékezni.
Cserei kijöve velem a’ kertbe, ’s meg tekinté, Kertésze*
’s <most mustrálá> meg Az áthúzott rész felé írva. tekinté <meg>, Kertésze Az áthúzott rész felé írva.
az ő betegeskedései alatt mit csinála az igen gazdag*
igen gazdag Sor feletti betoldás.
üvegház’ vedreivel és csupraival, ’s némellyíkét ezeknek,*
ezeknek, Sor melletti betoldás.
veszőben látván, visszaküldé, mert a’ kül levegő nekiek hideg vala még. Azután sok rhebarbara ültetésein méne végig, ’s mutatta nádját, mellyből barátainak pálczákkal kedveskedik. Mutatá a’ Nyugoti Platánt is, mellyre e’ sokaságban nem akadhaték. De a’ nedves idő*
idő Sor feletti betoldás.
és szemezni ismét elkezdett eső nem engedé hogy sokáig kívül legyen.

Üvegház. lovak.*
A kiegészítésre váró sorok a kéziratos oldal alján.


Negyedik Levél.

Kraszna, Jún.*
Kraszna, <Estve> Jún. 28d.
28d.
[14] Dél után Cserei elvive Bibliothecajába, melly eggy nagy szobának két hosszabb falát csaknem egészen elfogja, és a’ melly így az Erdélyi*
Erdélyi Sor feletti betoldás.
magányos Bibliothecák között igen tiszteletes helyett foglal-el. Azt a’ tudós Referendárius kezdé gyüjteni, Kaprinai kedves tanítványára hagyta a’ magáét egészen, Lőrincz pedig külföldi útazásai alatt nagyon öregbítette. Catalogusát azalatt míg visszatérek, Csereim le fogja számomra íratni, ’s én*
íra<tta>tni, ’s én Az én kiemelt rész sor feletti betoldás.
közleni fogom veled. Úgy*
veled. <Én> Ugy ék. em.
hiszem, hogy itt kincseket*
itt <sok> kincseket
találunk.
[15] Alig fogánk*
Alig <kezdenk> fogánk Az áthúzott rész felé írva.
a’ nevezetesebb darabok’ nézéséhez, ’s*
nézéséhez, <mi> ’s
még csak a’ Cardinális Báthori András’ gothus betükkel pergamenre nyomtatott Breviáriumát nézhetém-meg, ’s a’ Don Quixotte’ első spanyol kiadását, melly ide a’ Birkenstock’ könyvei közzül jött, midőn a’ cseléd jelenti, hogy vendég érkezék. [16] Az Gróf Teleki József volt, Lajosnak, a’ Rendek’ Előlűlőjének, ’s Gróf Told*
Gróf <Teleki> Told[i]
Sárának fija, a’ mi Szerencsy Fannynknak férje, és testvére, Kormányszéki*
testvére <által,> Kormányszéki
Tanácsos Gróf Teleki Józsefné által*
Józsefné<k, és> által Az áthúzott rész felé írva.
a’ Koronaőr ’s Ugocsai Fő-Ispán József fijának*
fijának<,>
sógora, ’s eggy kedves rokonom Kóji Comáromy György Úr, ’s hitvese Vay Anna, Gróf Teleki Józsefnek cousíne-je, Otományból. Így el kelle hagyni a’ Bibliothécát, hova, a’ mint sejdítém, idegenek nem örömest bocsátatnak; ’s az*
bocsátatnak; <’s ezt <<mellyet>> ’s az Az áthúzott rész felé írva.
annál inkább kelle fájlalnom, mivel a’ Bibliothecát,*
mivel <ezt> a’ Bibliothecát, Az áthúzott rész felé írva.
a’ rettenetes hideg miatt első ittlétem alatt is csak kevés pillantatig láthatám.*
5. első 6. ittlétem 7. alatt. 8. is. 1. a’ 2. rettenetes 3. hideg 4. miatt, 9. csak A szórend sor feletti számozással javítva.
A’ Gróf Göttingát, Londont és Párizst nevelő bátyjának Gróf Teleki Józsefnek két fijaival, Somogy Vgyei Administrator és Kir. Táblai Bíró Gróf Teleki Lászlóval és a’ már említett Kormányszéki Tanácsossal járta-meg.*
Tanacsossal ék. em. <Józseffel> járta-meg
– Megbocsáss, barátom, hogy leveleim a’ személyeket illy genealogiai szoros kimutatásaikkal*
szoros <megj> kimutatásaikkal
festik; leszen ennek haszna, kívált, minekutána ezek kinyomtattatnak, a’ később időkben. – [17] Emlékeztetém*
<Én> Emlékeztetém E e-ből javítva.
a’ Grófot azon vacsorára, mellynél atyjának ’s Cancellárius Gróf Teleki Sámuel Exc.nak társaságában*
Exc.nak <társaságában ’s Generális B. Vay Miklósnak> társaságában
Váradon mind ketten jelen valánk, és a’ hol Generális Báró Vay Miklóssal Párizsi ’s Londoni második útját beszélteténk. Cserei ezt nagy örömekkel hallá, ’s én viszont nagy örömmel beszélem-el neked.
[18] A’ Generális’ szemei Belgrádnál annyira elgyengültek, hogy neki azoknak gyógyítatások miatt Bécsbe kellett felmennie. Az orvosok ott kifáradtak gyógyításában, ’s József engedelmet ada a’ Bárónak, még akkor Kapitánynak a’ Genie’ Corps-nál, hogy szerencséjét Párizsban ’s Londonban kereshesse. [19] A’ Generális Londonban megismérkedék Ramsdennel, az Instrumentumok-csinálójával, Herschelnek nagy barátjával, ’s tőle sok holmit vásárolt,*
sok <instrumentumokat> holmit Az áthúzott rész felé írva. vásárolt, <csa> sőt
sőt csináltatott is; mert, péld: ok: a’ Hajmérőt, R. a’ Báró’ kívánságára találta ’s készítette. [20] A’ Báró Londonból Hamburg*
Londonból <Klopst> Hamburg
felé vette útját, hogy Klopstockot láthassa, ’s onnan ment-le Göttingába. Ott akkor két Kir. Herczeg tanult, ’s ezek a’ Bárót, és a’ Báró’ kedvéért sok Professorokat, ebédre hívatták. Mint azt tudták Londonban még minekelőtte a’ Báró Párizst elhagyá, [21] hogy a’ Báró, első Párizsban-léte alatt a’ szerencsétlen Lajost Cherbourgig kísérte, [22] úgy*
1. Londonban, 8. hogy 9. a’ 10. Báró, 14. a’ 15. szerencsétlen 16. Lajost 17. Cherbourgig 18. kísérte, 11. első 12. Párizsban-léte 13. alatt, 2. még 3. minekelőtte 4. a’ 5. Báró 6. Párizst 7. elhagyá, 19. úgy A szórend sor feletti számozással javítva.
tudták azt Göttingában, hogy ő*
hogy <ez> ő Az áthúzott rész felé írva.
az a’ Magyar Mágnás, a’ ki Ramsdennek barátságát annyi megnyerte, ’s tőle olly sokat vásárlott; ’s a’ két Királyfi kéré a’ Generálist, hogy engedje látniok a’ mit hoz. Jágere azonnal ment, ’s felhozatá a’ bak’ nagy ládáját. Eggy más ebédnél a’ két Királyfi, a’ Professorok’ kívánságára, azt a’ kérdést tette a’*
tette <neki> a’
Bárónak, ha a’ mutatott instrumentumok közzül nem akarna e nehányat a’ Göttingai Universitás’ Muzéumának eladni, ’s a’ Báró azt felelte, hogy birtokát meg nem csonkíthatja. – [23] Nehány*
csonkíthatja. – Nehány A gondolatjel sor feletti betoldás.
esztendő mulva, Ramsdennek halála után, Zsolczára írt az Universitás, hogy a’ Generális eggyikét ezeknek, talán a’ Hajmérőt, küldené-fel bizonyos experimentum megtétele végett, ’s a’ Generális azt felküldé. Barczafalvi Szabó Dávid, Pataki Prof., volt az a’ ki felvitte és ismét vissza is hozta. – Et heic dii sunt!
[24] Teleki beszélé, hogy midőn Ramsdennél magokat felvezetteték, mihelytt vele nemzeteket tudaták, Ramsdennek az vala első kérdése, ha ismerik e Vayt; – (éntőlem is ezt kérdé Füger 1812ben) – ’s*
1812ben) <noha én vele nem akkor szólék először)> – ’s
midőn a’ három Teleki azt felelé, hogy ők Vaynak rokonai, R. őket meleg szívvel fogadá. –*
fogadá. – <Klopstock>
[25] Klopstocknak kedvéért Vay nehány napot múlata Hamburgban. <Szabad lesz <<viszont>> nekem is azt mondanom, hogy a’ Generálist viszont Klopstock kérdé, <<ki vagyok>> ha ismer engem? Melly naggyá tesz engem a’ magam’ szemeimben e’ kérdés!>*
A sorok vízszintes és balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
Klopstock nem sokkal elébb jöve-meg Párizsból, hova, a’ mint tudva van, két ifju barátjainak, a’ testvér Gróf Stolbergeknek, társaságában, az emberiségnek azt a’ nagy történetét látni ment vala; ’s még tetszett magának Franczia Polgári méltóságában,*
Polgári <charakterében ragyogott> méltóságában Az áthúzott rész felé írva.
míg vele azon változások, mellyeket*
<a’> mellyeket
Ódáji festenek, e’ kevélykedését el nem feledteték. A’ hazáját szerető Német Német volt, ’s vissza küldé nekik a’ Franczia-Polgárság felől szóló Diplomát. Az elnyomásnál az ő nagy lelke nem ismért azon nyomorúságok’ rendében, a’ mellyek eggy nemzetet érhetnek, nagyobbat, ’s annak eloltása neki annyi vala mint gyilkosság.*
annyi <volt> vala Az áthúzott rész felé írva. mint <a’> gyilkosság
– De hagyjuk az ítéletet ezek eránt, ’s*
eránt, <a’ józan szandeknak>, ’s Az egyik vessző az áthúzással feleslegessé vált, elhagytuk.
érezzük Klopstockkal, ’s a’ Görögökkel és Rómaiakkal, hogy a’ lelket semmi nem emeli inkább mint a’ haza’ szent szeretete.
Pirulva de eggyszersmind kevélykedve kell elmondanom,*
elmondanom Az igekötő sor feletti betoldás.
melly szép bizonyságát adá Cserei erántam az ő barátságának; a’ gondolat az övé, ’s nékem minden befolyásom nélkül teljesítette azt. Főmet azon réz után, mellyet John metsze rézbe felküldé*
metsze <Kininger után> rézbe Az áthúzott rész felé írva.
Rostnak, hogy azt a’ legjobb Mívész által faragtassa*
által <metszettesse> faragtassa Az áthúzott rész felé írva.
jasp-onyxba. A’ mostani öltözet eggy görög lepellé, a’ haj – alig merem*
haj – <pirulok> alig merem Az áthúzott rész felé írva.
mondani melly régi fej’ fürtözetje szerént – van*
szerént – van A gondolatjel sor feletti betoldás.
elváltoztatva, ’s a’ kő gyűrűnek van befoglalva ’s vedd*
gyűrűnek gyűrűbe-ből javítva. van be Sor feletti betoldás. foglalva foglaltatott-ból javítva <,> < –’s Vedd>’s vedd Az áthúzott rész felé írva.
hozzá a’ szép gondolatot:*
A kettőspont felkiáltójelből javítva.
huszonkét nagytüzü Magyar-országi opál veszi-körül. Ez nekem kedvesebb mintha körűle*
körűle Sor feletti betoldás.
ugyan-annyi gyémánt lövellné tüzeit.*
lövellné <körűle> tüzeit

<Csereinél> wie folgt: Üres óráimat γ <Holnap korán reggel γ>*
A kiegészítésre váró mondat a kéziratos oldal alján.

dieser § kommt in dem vom Zsibó datierten
Brief.*
A kézirat fejlécén olvasható mondat.

<Cserei kérésemre kihozatá istálójából paripájit, mellyek köztt eggy Zsibóról ide kerűlt aranyszörü pelly vala a’ legszebb. Láttam másfél esztendős*
másfél esztendős Sor feletti betoldás.
csikajit és, ’s ezeknek számokban kettő három sokat ígért. A’ legszebbiket Cs. ittlétem’ emlékezetéűl nekem ajándékozá. Nagy Atyja testvére volt a’ Zsibói Caesárnak, anyja*
Caesárnak A nak sor feletti betoldás. <fajtájából eredett aranyszögü pelly,> anyja
Csereinek arabsz kanczája vala, mellyről a’ Belgrádi háborúban eggy Basát lőttek-le. Nem lévén még neve*
neve<,>
a’ csikónak, Cs. reám hagyá, hogy annak*
annak Sor feletti betoldás.
nevet adjak. Én Bolbolnak neveztem-el, melly arabiai nyelven fülemilét teszen.>*
A sorok balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
[26] Üres óráimat a’ Metszett Kövek’ s Intagliók’ Gyüjteménye’ végig tekintésével töltöttem-el,*
tekintésével <nezt> töltöttem-el
’s az étrusque és Wedgwood fabricájából eredett edényeknek, ’s a’ Referend.*
a’ <régibb> Referend.
által szerzett rezeknek, mellyek köztt örömöm vala látni a’ Balechou által metszett Vernet tengertájait is. Elfelejtém*
Vernet <tájfestéseit> tengertájait Az áthúzott rész felé írva. is. <látni> Elfelejtém
feljebb mondani hogy a’ Bthecának némelly olajfestései is vannak, ’s ezek köztt*
vannak, <mellyek> ’s ezek Az áthúzott rész felé írva.
eggy Szent Antal igen jó darabnak tetszett. Itt, minden ékességei köztt a’ Grófné nappalijának, eggy igen szép proportiójú alabaszter medencze vonta magára szememet, mellynek közepén domboru munkával vala felmetszve az oroszlánon űlő Ámor a’ lanttal, mellyet Montfauconból is ismersz. Ez árára nézve*
nezve th. em.
nem érdemlé hogy említsem, de mint lelket emelő szép mív érdemlé.


<Negyedik Levél.

Kraszna,*
<Nyires> Kraszna Az áthúzott rész felé írva.
Jún. 28d.*
28d. 29d.-ből javítva.
[27] Csereinél még eggy napot töltöttem. Rettegek szemeiért. Az Orvos reményt nyujt; de mikor nem nyujtanak ők reményt? Az eső egész nap ömlött, ’s az útak még rosszabbak. Melly útam lesz!>*
A szövegrész bekeretezve és balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
Holnap korán reggel indúlok, és ha Kolozsvár nincs messzebb mint képzelem, ’s ha jobb talál lenni az út mint a’*
mint <ezen> a’
földön eddig volt, estve már barátimnak karjai köztt lelem-fel magamat.


Ötödik Levél.

Nyíres, Jún. 29d.
[28] Mit állottak-ki ma lovaim, mit magam, nem képzelhezed, ’s én szinte rettegek annyiszor emlegetni az út’ alkalmatlan voltát. De viszont azt a’ gyönyörüséget sem képzelheted, a’ mit nekem e’ szép nap ada. Maga ez megérdemlé hogy ide jöjjek, meg, hogy magamat így kifárasztassam.
[29] Perjéig, Krasznától mintegy két órányira, nem jöttem nagy bajjal. Az út szántott, dombos, de nem görbe, nem meredek fekvésű földek köztt méne, [30] Horváti,*
méne, <balra hagyván> Horváti<t>
a’ megholt Gróf Teleki Lajos’ még osztozatlan gyermekeinek birtoka*
birtok<át> A magánhangzón az ékezet átúzva.
balra maradt, nem messze az úttól.*
balra maradt, nem messze az úttól. Sor feletti betoldás.
[31] Cserei megmondotta volt, hogy Perjén hat ökör fog készen várni; mert ő, meg akarván kímélni lovaimat, előre külde a’ hely’ Bírájához;*
Bírájához bírájához-ből javítva.
[32] ’s a’ mint a’ faluba beértem, a’ szarvas forspont az úczán álla.
[33] A’ hely jól hasonlít a’ mi Zemplényi tót faluinkhoz Sztropkó’ táján. [34] Hosszan nyúlt-el, noha nem nagy, ’s a’ dombokról sok apró patakok omlanak a’ nagyba, melly végig-futja a’ helységet.*
1. melly 3. a’ 4. helységet 2. végig-futja<,> A szórend sor feletti számozással javítva.
[35] A’ mint a’ hely emelkedni kezde, kiszállék leányommal ’s szobaleányával a’ szekérből, lovaimat előre küldém a’ hegy bérczére, ’s gyönyörködve nézém mindenfelé az erdők’ szép szakaikat, [36] ’s Tyrolisnak szelídebb vidékeire emlékeztem. [37] Eggy*
szelídebb vidékeire Sor feletti betoldás. emlékeztem, <a’ hol a’ természet ott nem vad>. A mondatközi vessző felesleges, elhagytuk. Eggy
lovas-ember, ki Kraszna felől jött, ’s Bánffi-Hunyad felé igyekezett, utól ére, leszálla lováról, ’s magyarázóm lett, mert az ökröket-hajtók oláhok voltak, [38] ’s én az ő nyelveket úgy nem értém*
értém<,>
mint ők nem az enyémet.
[39] Midőn útamnak indúlék,*
Midőn <elindultam hazulról> útamnak indúlék Az áthúzott rész felé írva.
eggy barátom azzal ijesztgete, hogy olly hegyeket fogok mászni, mint a’ Tokajé, ’s a’ szót nagyításnak vettem; ’s íme, magam előtt látván ezt itt, nem merém kétségbe*
merém <azt> kétségbe
venni szavát,*
szavát, Sor feletti betoldás.
ha azt mondani nem mertem is, hogy ez van ollyan; – az*
ollyan; – az A gondolatjel sor feletti betoldás.
egyedül áll, elszakadva a’ Keresztúri ’s Zombori hegyektől, a’*
hegyektől, – A gondolatjel sor feletti betoldás. <mert> a’
Szarvas, melly azt ezekkel öszvecsatolja, tekintetbe nem jő; ez pedig több*
pedig <–> több
más hegyek’ sorában ’s*
sorában, <áll> ’s
messzére nyúlt-el lábaival. ’S magasságát inkább érzém a’ leereszkedőn, mert gyalog menvén-fel, ’s víg enyelgések köztt a’ szeretett gyermekkel, a’ ki virágokat szede, ’s a’ hegy’ tetején anyja’ nevét kiáltozá, ’s testvéreiét, ’s a’ Báró Prónay Phigiét, ’s szememet a’ szép erdőségen legeltetvén, feledém hogy alkalmatlan az út. [40] Végre egészen eltikkadva a’ legfőbb ponton valék.
[41] Melly rezzentő*
Melly <frappant> rezzentő Az áthúzott rész felé írva.
pillantás! Ime előttem fekvék az egész Erdély; ’s bár eléggé érthetőleg önthetném szóba, a’ mit itten láttam. De ha a’ tájfestés, szóban és nem rajzolatban, mindég sikeretlen is: annak a’ mit itt mondok, lesz az a’ haszna, hogy segélhetni fogja azokat, a’ kik hozzád írt leveleimet vezérekké teendik Erdélyi útjok alatt. – Megfordúlék sarkamon, ’s valamerre tekinték, déltől keletig ’s onnan éjszakra és ismét napnyugot felé, dombot láttam és völgyet, ’s nem csak eggy arasznyi lapályt is, ’s úgy dombot és völgyet, mint midőn a’ Kertész sinór után nyirbálja spallérjainak tetejit. Egyedül eggy hegy üté-ki magát, a’ merre Belgrádot képzelém, mert a’ nap esős felhők közző rejtezett vala el (a’ Vlagasza)*
(a’ Vlagasza)<,>
ezen örök dombok’ és völgyek’ síksága közzül, ’s annak oldalain még most is fejérlett hó.*
fejérlett <a’> hó
Szótalanúl állék itt, ’s megrezzenve. Úgy tetszék, mintha valamelly Isten eggy magasan-kiálló*
magasan-kiálló Az an sor feletti betoldás.
pontról nézte volna sok ideig a’ habokban hánykódó tengert, ’s tündérbotjával eggyet ütvén, épen most parancsolta volna, hogy a’ tenger azon alakban váljon földdé, benőve erdőkkel, mellyben eggy percz előtt hánykódó hab vala. ’S még meg nem vala teremtve az új föld’ embere, még meg nem valának teremtve*
<meg>teremtve
állatjai, mert innen nem lehete látni semmi falut, sőt nem csak eggy kalibát is, ’s a’ táj ember nélkül, marha nélkül, madár nélkül volt.
[42] Messze mértföldekre terjede-ki horizonom, ’s képzelheted a’ kék szín mint vesze-el szemeim előtt, a’ feketés-zöldön kezdve a’ vereses-sárgás*
-sárgás Sor feletti betoldás.
fejérig, hol azt az ég’ fejérlő színétől alig lehete megkülömböztetni, a’ színeknek ezen prizmagrádicsain. Ha a’ táj itt eggy Festőnek tárgya lehetne, óhajtanám, hogy festené valaki. Akármelly nagy négyszegekben ez nehezen fogna igen szerencsés munka lenni, ’s kifárasztaná Claude-Lorraint és Vernétet, kik mind ketten eggy vonással képzelhetetlen messzeséget vittek-által vásznaikra.[43] Ellenben melly Panoráma lenne ez!
[44] Itt felűlénk a’ szekérbe; kivált hogy az eső, melly eddig inkább permetezett, nagy szemekben kezde hullani, ’s a’ sok*
sok Sor feletti betoldás.
kimosott árkokon keresztül*
keresztül Sor feletti betoldás.
végre beértem azon csinált útra, melly Váradról Kolozsvár felé viszen, ’s Pajknak ’s Fekete-Tói útnak neveztetik. Lovaim itt nyargaltak, miolta Magyar-országot elhagyám, legelébb.
E’ csinált mellett jobbra eggy kerítésben két juharfát látának-meg szemeim, mellyet Acer rubrumnak ismerék. Levelei hasonlítottak*
Levelei <sokat> hasonlítottak
nagyságban is metszésben is a’ szőlő’ ’s lógesztenye’ leveleihez. Tyról ’s Cseh-ország és Austria olta ez a’ legelső, mellyet vadon-teremve láték, ’s meglepettetésem igen édes volt. Félórányira a’ Baváriai szélekhez eggy nagy fa álla mintegy háromszáz lépésnyire ablakom előtt, ’s nem győztem volt gyönyörködni igen szép lombjátékain,*
lombjátékain lombjátékaiban-ból javítva.
midőn az*
az Sor feletti betoldás.
megázva állott az esőben, ’s a’ szél ingatta ágait. – Meg*
ágait. – Meg A gondolatjel sor feletti betoldás.
kellett volna állanom, hogy cselédem hozzon róla nehány*
róla <eggy> nehány
levelet, de szántam a’ lucsokban leszállítani, ’s úgy hittem, hogy ollyat tovább is találok még, hogy a’ faj*
hogy <a’ fajt> ollyat Az áthúzott rész felé írva. tovább is <fel>találok még, hogy <az> a’ faj Az áthúzott rész felé írva.
itt nem idegen. Nem találtam mását, ’s azt kezdem hinni, hogy szemeim megcsaltak.*)3
*) Irtam eránta Csereinek, hogy Kertészét küldené-ki, tekintetné-meg, ’s szakasztana mutatót ágaiból; de ez a’ fára nem akadt. Úgy tartom, megtévedtem a’ fában, mert Gróf Haller János is bizonyossá tett Fejér-Eggyházán, hogy ez a’ faj Erdélyben nem találtatik. [Kazinczy jegyzete]
A’ csinált út nem tarta sokáig; ’s ismét igen nehéz útra jutottam. Messze földre itt sem láték semmi falut, mert azok itt völgyekben épülnek, ’s a’ völgyek szűkek, csavargók. Közel eggy óra mulva azután beértem Nyíresre, ’s mint örvendék, hogy itt fogadót ’s állást találtam, még pedig kettőt egymás mellett. De ez a’ fogadó itt csak annyiban használt, a’ mennyiben sem magunk nem ázánk, sem lovam és szekerem nem tovább. Éhen megyünk-el*
megyünk mentűnk-ből javítva -el Sor feletti betoldás.
innen.


Hatodik Levél.

Bács, Jún. 30d.
Kísértetbe jövök minden lépten elmondani a’ mit a’ darunyakú Apoll*
darunyakú <Fennéy> Apoll
Algarottihoz írt Epitrejében Westphalia felől monda:

O détestable Westphalie,
Vous n’ avez chez vous ni vin frais,
Ni lits, ni _ _ _
Et vous manquez de cabarets.
Quiconque veut vivre sans boire,
Et sans dormir, et sans manger,
Fera très bien de voyager
Dans votre chien de territoire.


De midőn ennek a’ szeretetre-méltó könnyü Bölcsnek e’ rendeit*
szeretetre-méltó <szabad> könnyü Az áthúzott rész felé írva. Bölcsnek <ezeket> e’ Az áthúzott rész felé írva. rendeit verseit-ből javítva.
elmondom, felejtem hogy éhen vagyok, ’s békével*
’s <inkább> békével
tűröm Erdélyi útamnak minden bajait, mellyek, ha igazat kell mondani,*
mellyek, <bizony> ha igazat kell mondani, Az áthúzott rész alá írva.
nem kevesek.
Melly*
<Barátom>, Melly melly-ből javítva. A vessző felesleges, elhagytuk.
csúnya föld ez! ’s melly csúnya föld lehet ez még midőn*
még <akkor is,> midőn
az idegen ide száraz időben jő is!*
is Sor feletti betoldás.
Ha nem szégyelném hogy hazámnak*
hogy <Magyar létemre> hazámnak
ezt az eggyik felét soha nem láttam, ’s ha nem képzelném melly örömök várnak Kolozsvártt, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
Vásárhelytt, Szebenben és Károlyváratt, ’s Andrásfalván és Dédácson, ’s Tordoson és Bábolnán,*
Tordoson<, Nyíresről> és Bábolnán, Az áthúzott rész alá írva.
ha nem tudnám, hogy ezen útam sok nagybecsű ismeretségekkel fog gazdagabbá tenni:*
tenni:<,>
innen fordulnék-vissza az én kimondhatatlanúl szebb hazámba. És*
hazámba.<,> És és-ből javítva.
ha ismét megkísértene a’ gonosz lélek, hogy jöjjek ide, Wurstba űlnék; nem fedeles szekérbe, ’s sódarokkal rakatnám-meg szekeremet, hogy meg ne haljak éhen az úton, mert itt sohol nem kapni semmit.
Úgy eléhezve mint Ugolíno, ma*
Ugolína, <éhezett>, ma Az egyik vessző felesleges, elhagytuk.
eggy órakor beértem ide, ’s mint örültem-meg, midőn láttam, hogy itt végre eggy nem nagy, de elég szép, ’s paizsczégérrel felczifrált*
’s paizsczégérrel felczifrált A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
fogadó vagyon. Itt, mondám, kapok valamit. De itt minden ígéreteim mellett sem kaptam egyebet igen igen rosssz kenyérnél, igen rossz sajtnál, melly így is csak két szelet volt,*
melly így is csak két szelet volt, Sor feletti betoldás.
rossz bornál, ’s talán jó szilvapályinkánál. Az Erdély’ fő-városának szomszédsága, ’s az, hogy a’ hely a’ Váradi útban fekszik, semmit nem használtak. A’ fogadós bíztata,*
fogadós <azzal> bíztata
hogy eggy óra alatt Kolozsvártt lehetek, melly*
lehetek, <’s ott az> melly Az áthúzott rész felé írva.
azt tevé, hogy ott megszánhat valaki, ’s jól tart; ’s engedtem a’ helyes oknak.
[45] Útam ma is hegynagyságú ’s igen meredek dombokon ment, ’s ollykor söppedékes vápákon inkább mint völgyeken, ’s ennyi baj köztt csak az az örömünk sem vala, hogy szemeink szép tájat láthassanak. A’ föld parázs, alja pedig kemény agyag; ’s így midőn a’ felső föld ősszel és tavasszal magába szedi a eső- és hó-vizet, a’ hegynagyságú dombok’ oldalai a’ tetőn kezdve le a’ dombok’ lábaiig, ’s ollykor fél órányira távolságra is*
a’ tetőn kezdve le a’ dombok’ lábaiig, ’s ollykor fél órányira távolságra is A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
megindulnak, ’s grádicsos repedésekben besippadnak a’ völgyekbe. A’ szem pusztúlásban látja maga előtt a’ természetet, melly nálunk, kivévén a’ Hernád’ bal partját*
p b-ből javítva.
Kassa és Dobsza táján, a’ maga épségében és szépségében jelen-meg mindenfelé, ’s az útas itt azt érzi, a’ mit akkor fogna, ha ellenségi kezek által felperzselt tartományon mennek végig. ’S Kassa körül az illy meguszamodott*
meguuszamodott th. em.
hegyoldalokat bokrok fedik-el a’ szem elől: itt ezek pusztán állanak.
Nem sokára azután hogy tegnap Nyíresen nem ebédelve ebédeltem, kifordúlván eggy keskeny völgyből, magam előtt látám Nagy-Almást, Gróf Was Samuelnénak eléggé nagy, de nem szépízlésű lakjával. A’ Grófné leánya Kincstartó*
leánya <a’> Kincstartó
Gróf Bethlen Miklósnak és Gróf Csáky Katának, ’s elsőbb, a’ Római Szék által széllyel-bontott házasságában*
házasságában<,>
Kolozsvári Fő-Ispán Gróf Csáky Jánosné volt, Erdélynek eggyik leglelkesebb leányát látni nem vala szerencsém, mert ekkor más jószágában múlatott; de nevezetes istálóját ’s a’ fedett lovaglót megtekintettem. A’ lovak köztt leltem nagyokat is, talán nagyobbakat mint a’ Zsibói spanyol fajúak, hol a’ lovak’ fő érdemének nem a’ nagyságot nézik, hanem a’ szépséget és tüzet.


Hetedik Levél.

Kolozsvár, Jún. 30d.
[46] Bácsnál vidúlni kezde a’ vidék, mert eggy szőlővel beültetett hegyen túl szélesebb völgyet látánk megnyilni magunk előtt, ’s úgy gyanítám, hogy Kolozsvár annak közepében*
annak <a’ völgynek> közepében
fog fekünni, ’s két három óra alatt még e’ nehéz útban is ott lehetek.*
1. ’s 6 még 7 e’ <rett> 8 nehéz 9 útban 10 is 2 két 3 három 4 óra 5 alatt 11 ott 12 lehetek A szórend sor feletti számozással javítva.
Azonban előfordulván ezen szőlős-hegyecske mellől, mintegy másfél óra mulva azután hogy szekerembe ismét felültem, előttem vala a’ Traján’ Hatodik Coloniájának Clusa nevet viselt városa.*
Clusa nevet viselt városa. A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Az a’ szőlős domb inkább mint hegy az úgy nevezett Fellegvár’ dombja volt, ’s annak keleti és déli lába*
déli <éjszaki> lába
alatt fekszik a’ semmi nevezetes épűlettel nem díszeskedő előváros a’ Szamosnak jobb*
Szamosnak <b> jobb
szélén, Kolozsvár pedig, körülkerítve magas falakkal, a’ balon.
[47] Krasznán előadatám magamnak; hol kelljen keresnem a’ Wesselényi-házat, ’s ezen útasítás után a’ helyre lehetetlen volt reá nem találnom. Wesselényi, Gyulai*
találnom. <Itt leszállítám a’ cselédet, hogy tudakozná, mellyík itt a’ ház.> Wesselényi, Gyulai Gyulay-ból javítva.
Lajos, Döbrentei ’s Farkas Sándor, a’ Bölöni, eggyütt űlének a’ ház’ alsó szobájában; a’ Gyulai’ szállásán, ’s épen azt kérdék egymástól, ha vallyon meg fogok e érkezni, midőn eggy sötétzöld lakkú kocsi, ’s a’ Magyar-országi gubás Kocsis, Debreczeni sötétkék lajbliban*
gubás <’s sötétkék puszlis és nadrágos> Kocsis, Debreczeni sötétkék <ujas> lajbliban
és nadrágban, négy*
nadrágjában, <’s> négy
mindenféle színből öszveállított lovával, az úczán lefordúla, ’s közel a’ házhoz megálla. Barátim, azalatt míg a’ cseléd a’ ház után tudakozódék, eggyszerre szekerem’ ajtajánál termettek, ’s onnak nyujták nekem elfogadó idvezléseiket. W. vala az első a’ ki megölelt; a’ virító*
megölelt; <az> a’
szép ifju, de*
ifju, a’ <ki nálam ezelőtt húsz holnappal (Novemb. 3d. – 6dikáig, 1814) Velenczei útazásából visszatérvén Zsibóra, megjelent volt;> Az a’ felesleges, elhagytuk.
most még férjfibb, teljesebb, érettebb. Gyulayt és Farkast most láttam először, de mind ezt mind azt nem lehetett el nem ismernem; Döbrenteire*
ismernem; <de> Döbrenteire
csak hangjáról, csak hevéről ismerheték, olly annyira megtölt, ’s olly hasonlatlanná lett 1809. olta a’ bajusz által magához.
[48] Wesselényinek fakó nankinet nadrága bal térdétől fogva bokájáig pantlika-máslikkal volt öszve-kötözgetve, mert a’ jegen megbotlott lova sebet ejte lábszárán.*
4 lova 3 megbotlott 1 a’ 2 jegen <és> 7 lábszárán <a’ kengyellel> 5 sebet 6 ejte. A szórend sor feletti számozással javítva.
Eggy újabb lovaglás a’ már hegedni kezdő sebet még veszedelmesebbé tevé, úgy hogy az*
az<t>
végre metszést kívánt.*
metszést <kellett> kívánt.
Azt a’ szenvedő maga vitte véghez Orvosainak jelenlétekben. Külömben barátim mindnyájan a’ legteljesbb egésségben voltak.
W.nek nagylelkű ’s az egész Erdély által valamelly felsőbb nemű valóságként tisztelt anyja, ki külömben mindég falun tölti a’ telet, fijának sebe miatt nehány holnapok olta itt múlat, de most kiment vala a’ háztól. Igy barátim engem a’ Gyulai’ szobájiba vezettek. Pataki Mózesnek halála után*
halála <olt> után
a’ Báróné nem bízhatta eggyetlen fiját jobb kezekre, maga*
Báróné 3 eggyetlen 4 fiját 1 nem 2 bízhatta jobb A szórend sor feletti számozással javítva. kezekre <’s> maga
W. nem kívánhata,*
kívánhata kívánhatott-ból javítva.
’s nem kívána*
kívána kívánt-ból javítva.
más barátot, mint Döbrenteit, Patakinak legszorosbb barátját; ’s minthogy őtet Gyulai mellől nem lehete, nem akará*
nem akará Sor feletti betoldás.
elvonni, Gyulai és Döbrentei a’ Wesselényi-házhoz költöztek-által.
Nem tölt bele eggy negyed, midőn eggy ismeretlen lépe-be szobánkba. Az*
szobánkba, <a’ Gyulai’ és Döbrentei’ szállásán>. Az
Buczy Emíl Ex-Piarista Áldozó-Pap vala; Nevelője a’ Gróf Kornis Ignátz’ gyermekeinek. Melly öröm, hogy ezt a’ szeretetre igen méltó embert is, a’ nélkül hogy azt remélhetém vala, itten kaphatám! Bécsben láttam először 1808. Septemberben, három nappal azután hogy ott Pappá felkenettetett, ’s annyira elváltozva találtam,*
elváltoz<ott>va találtam Az áthúzott rész felé írva.
hogy nem vala csuda ha reá nem ismerék.*
ism<é>rek Az ékezet áthúzva.
– Sok ember képén viseli lelkét, ’s Buczy ezeknek számokból való.
[49] Még itt, el-el ragadva örömeink által, magunkon kívül valánk, Döbrentei elveszett közzűlünk, ’s senki nem gyaníthatá, hova lett. Végre eggy ismeretlennel lépe-bé, kinek külsőjén látni vala, hogy itt azoknak eggyike áll*
eggyike <vala> áll Az áthúzott rész felé írva.
előttünk, a’ ki magában leli nagyságát. Az Kormányszéki Tanácsos Mélt. Kenderesy Mihály Úr volt. Ez a’ tisztelt ember, a’ ki Erdélyben Virágnak érdemeit elébb ismerte-meg mint talán mindenek mások, és a’ ki mind azt, a’ mi a’ Nemzetet a’ tökéletesedés’ útján elébbre léptetheti, példája ’s buzdításai által segélni meg nem szűn, és a’ ki erántam is sok barátságot bizonyíta levelezése által, kikötötte vala Döbrenteinél, hogy ez őtet azon órában hozza a’ házhoz, mellyben én Kolozsvárra beérek; ’s örökre le vagyok kötelezve mind Döbrentei mind maga a’ széplelkű férjfi eránt, hogy e’ szerencsémmel éltetni siettek. Kenderesin az első vele-létel alatt kilátni, hogy ő nem egyedűl sok és mély isméretei, hanem tántoríthatatlan elméje, ’s tiszta lelke miatt*
lelke<, tiszta keze> miatt
is tiszteletes. Eggykor Hunyad Vármegyének Fő-Bírája (ez annyi mint nálunk az Első Al-Ispáni hívatal, és Vice-Ispán Erdélyben annyi mint nálunk a’ Szolgabíró) volt; ’s mind ezen hívatalában mind Dietai Követsége alatt úgy ragyogott, hogy elébb Titoknoknak, végre Tanácsnoknak neveztetett-ki az Erdélyi Fő-Kormányszék mellett.
[50] Báró Wesselényiné visszajöve házához, ’s a’ Báró megtartóztatá vacsorájára mind a’ Consiliáriust, mind Buczyt. E’ szerént estvém az Erdély’ legtiszteltebb asszonyának, az Erdély’ legnagyobb reményű ifjának, az Erdély’ eggyik leglelkesebb nagyjának, ’s két olly főnek mint Döbrentei és Buczy eggy*
Buczy <ezt> eggy Az áthúzott rész felé írva.
olly szeretetre-méltó, szelíd ifjúnak mint az igen gondos és szerencsés neveltetésű Gyulai, ki Döbrenteinek kevélysége, ’s eggy olly más ifjúnak, mint az általam csudált Farkas, társaságokban úgy mult-el, hogy ez*
ez<alatt>
estvét életem’ legszebb estvéji közzé számlálhatom. – A’ Báróné meghallá Farkasnak hírét, és hogy őbelőle mi válhat*
válhat<,>
ha a’ szebb társaságokba avattatik, ’s parancsola fijának, hogy a’ nagyreményű ifjat hívja-meg asztalához mindenkorra. ’S minthogy Farkas csak az éjszakákat tölti szállásán, ez a’ ház négy barátot láta falai köztt, kik Erdélynek eggykor díszei lesznek, és már is azok. És ha Farkas az lesz Nyelvünknek és Literatúránknak, a’ mit én az ő első*
ő <ke> első
kevés sorainak olvasásakor megjövendöltem: úgy a’ később maradék áldani fogja ennek a’ Római nagyságú Asszonynak hamvait, ki nélkül az én barátom az, a’ mi lesz, bizonyosan nem lett volna.
Midőn már ágyba akaránk menni, W. megfogta kezemet, ’s eggy képhez vezete, mellyen zöld kárpit függött. Nézzd ezt, mondá a’ fájdalom’ hangjával, ’s kezem szorítást érze. Az Patakinak igen jól eltalált képe volt, Dónátnak kezétől, ki hazánkat harmincz esztendők olta annyi sok szép festésekkel*
szép <képekkel> festésekkel Az áthúzott rész felé írva.
ékesítette. Patakit a’ tűkör sem adta igazában mint ez a’ kép. Titkon pillanták a’ csupa láng Wesselényire, midőn ő a’ világot a’ képhez feltartotta, ’s orczáji még elevenebb tűztől piroslottak. Nem*
piroslottak. <–> Nem
vonta-le szemét tanító-barátjáról. – A’ tafota nem azért függe a’ képen, hogy a’ kép vagy a’ gazdag Galériai-ráma el ne piszkoltassék, hanem hogy rossz szemektől ne szenvedjen profanátiót; ’s ez az érzés Wesselényit szemem előtt új fényben ragyogtatá.
Ami Fréron azt ítéli felőlem, hogy én barátimat mérték nélkül szeretem; ’s ámbár a’ dicséret gáncs gyanánt van reám mondva, úgy hiszem, hogy azt, akár gáncs, akár dicséret, nagyon érdemlem. A’ mit Bátori István monda magáról a’ Lengyeleknek, hogy ő bonis bonus, malis malus, szeretem ha a’ Freronok és nem Freronok rólam is mondják, ’s jaj annak,*
A’ mit Bátori […] jaj A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐ <Jaj> annak
a’ ki az én magasztaltjaimnak*
<dícséretjeimnek> magasztaltjaimnak Részben az áthúzott szó felé, részben az áthúzott szóra írva.
érdemeiket elérteni nem tudja!*
elérteni Sor feletti betoldás. nem <érti> tudja Az áthúzott rész felé írva.
Méltóvá akarom tenni magamat a’ gáncsos dicséretre, ’s feljegyzem itt: [51] Ez a’ szép társaságú ház a’ Közép-úcza’ bal felén, a’ mint oda a’ Híd-úczáról lefordulnak, a’ szeglettől számlálván*
A szót üres félsor követi. A hiányzó szó: ötödik.
Lesz olly idő, úgy hiszem azt, melly e’ ház’ ablakaira tisztelettel fog feltekinteni.


nyolczadik levél.

Kolozsvár, Júl. 3dikán.
[52] Lehetetlen vala megállanom a’ mit neked fogadtam, hogy a’ nevezetesbb helyeken mindennap foglak azok felől, a’ miket akkor nap láttam, tudósítani, de most kipótolom az elmúlasztottakat. Az első két nap’ szédelgővé tette fejemet ez a’ reám tolongva jött öröm.
Késő vala, igen késő, midőn Gyulaival eggy szobában lefeküdtem, ’s a’ két napi útazás ’s az estve’ örömei annyira elfárasztottak, hogy reggel meg nem sejtém, midőn Döbrentei a’ szomszéd szobából kiment; Gyulai pedig még tovább aludt min én. Igy, míg ez felébrede álmából*
álmából<,>
’s Döbrentei vissza jött, elég időm vala, körültekintenem magamat a’ szobában. A’ legelső a’ mi itt szemembe tűnt, Fügernek eggy tuschban másolt darabja volt: Antiochusz és Stratonice. Gyulai a’ rajzolásban annyira nem mehetett, hogy a’ képet*
hogy <azt> a’ képet Az áthúzott rész felé írva.
az ő munkájának tekinthessem; ’s ezt még inkább hittem a’ midőn*
hittem <akkor,> a’ midőn
végig forgatám*
forgatám forgattam-ból javítva.
porte-feuilljét, ’s ennek papirosai köztt eléggé ügyesen dolgozott leveleket is leltem ugyan, de még is nem ollyakat, hogy az ő kezét és amazt öszve-téveszthetném. ’S most eggy szögben eggy befordított olajfestést sejték-meg; az Gyulainak portréje volt Döbrenteinek számára. Ezt Avenarius Úr festette; eggy Casseli születésű férjfi, ki Párizsban és Rómában is múlatott, ’s Gróf Haller Jánoshoz jöve-be hozzánk Fejér-Eggyházára,*
Fejér<e>-Eggyházára Az E az áthúzott rész felé írva.
most pedig Küküllői Fő-Ispán Gróf Bethlen Imrénél rajzolást*
Imrénél <f> rajzolást
és muzsikát tanít: a’ tuschban lavírozott Antiochusz a’ Rézmetsző Nagy Sámuel’ munkája, Bécsi tanúló-korában készítette azt, az Académiai examenre, ’s érette jutalmat nyert. – Avenárius Úr ügyesen fest; a’ fej el van találva, ’s nem vált idegen arcczá, mint sokaknak külömben jól eltalált képeik. – Erdélynek ezt a’ Művészét örök dolgozásban kellene tartani.
Minekelőtte a’ nagy látogatások’ órája elérkeznék, hasznomra akarám fordítani időmet, ’s Döbrenteivel Kánonok Döme Úrhoz menénk,*
Döbrenteivel Döbrenteim-ből javítva. <által> Kánonok Úrhoz <vezettetém el magamat> menénk, Az áthúzott rész felé írva.
kit az új Püspök, Rudnay Sándor Exc., Izsai Plebaniájából elvont, ’s Segéd-Kánonokjává neveze-ki. Ezt a’ barátomat 1789. olta, midőn még a’ Pozsonyi Semináriumban neveltetett, csak eggyszer láttam. Kiment volt. A’ Püspök’ cselédje önn-magától, ’s nem a’ mi kérdésünkre, jelenté,*
jelenté<tt>
hogy ha talán Urával akarnánk szólani, azt megtehetnénk, mert Ő Exc. régen fenn vagyon. – A’ Püspök, ki csak harmad nap olta érkezett-be ide, úgy fogada bennünket, mint a’ ki tudja, mind ketten melly pályát futunk, ’s mi tisztelettel vevénk figyelmét, nem személyünk hanem ügyünk miatt. Erdély Batthyáni és Mártonffi után ismét olly Püspököt kapott, a’ ki a’ tudományokért ’s a’ haza’ Nyelvéért és Literatúráért bizonyosan fog tenni valamit.
Döbrentei innen Kánonok ’s Kolozsvári Plebánus Szabó János Úrhoz vezete-el, kit lehetetlen volt volna meg nem kedvelnem,*
kedvelnem kedvellenem-ből javítva.
ha vezetőm*
vezetőm Sor feletti betoldás.
el nem mondotta volna is, benne kit fognék találni. Midőn onnan eljövénk, D. ennek egy munkáját adá kezembe, melly 1803. e’ czím alatt jelene-meg: „A’ Szent Írás’ és a’ Természet’ szava a’ földnek és az emberi nemnek némelly főbb változásairól’ ’s kért, hogy legalább a’ Mártonffi Püspökhöz szóló*
szó<l>ló
Ajánlást olvasnám-meg, melly mind a’ tisztafejü Püspököt mind a’ tisztafejü Írót velünk egész fényekben látatja. A’ munkát meg nem olvasva is, alkalmasint tudhatni, hogy az Író mit mondott ’s mit*
’s <mind> mint
mondhatott e’ tárgy felett, ’s az ellenkezésben lenni látszó két vezetőt mint eggyeztetheti-öszve: de az illy Munkák’ megjelenésének minden eszes ember örvendhet. ’S mi az illyenek’ megjelenését még mostanáig sem tudhatjuk, mert Criticus Irásunk nincs, ’s azon jelentésekből a’ mellyeket Újságleveleinkben*
a’ mellyeket <némelly> Újságleveleinkben
olvasunk néha, jó e a’ könyv vagy nem, el nem lehet érteni; olly rettegve tészik azt Irójik,*
Irójik, Sor feletti betoldás.
félvén az igen is érzelékeny Könyvcsinálót*
érzelékeny <Írót> Könyvcsinálót Az áthúzott rész alá írva.
megérinteni.
Első kimenetelem valamivel Consil. Kenderesinél vala, kinek szobájában, már a’ belépéskor, Zsombori Lászlónak, Buczynak és Piarista*
Lászlónak, <a’ még akkor Piarista> Buczynak és <hasonlóképen> Piarista
Elekesnek képeik foglalák-el szemeimet. Ez ellenkezik a’ bevett renddel, ’s Maecenásnak eggy ismeretes szava szerént, idegen háznál a’ vendégnek vaknak és siketnek kellene lenni, de a’ hibámról nem tehetek, ’s tenni nem is igen igyekezem. Nem illetlen kurkászás lévén forrása, hanem az a’ vágyás, hogy isméreteim szaporodjanak, a’ ház’ gazdája nem bántathatik-meg általa, ’s ollykor complimentnek is veheti.*
’s tenni nem […] is veheti. – A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
– ’S már e’*
már <ezek> e’
képek is mutatják, hogy a’ szobának lakóját melly lélek lelkesíti; nem kérdi ő, ki mellyík felekezet’ tagja: azt kérdi, van*
kérdi, <ha> van
e érdeme, szereti e a’ hazát, ’s alkalmatos e arra, hogy a’ nemzet az ő igyekezetei által a’ cultúra’ pályáján előbbre vitethessék. ’S*
vitethessék<,>. ’S ’s-ből javítva.
az illyenek kedvesek előtte akár az felekezetén állanak, melly inkábbára úgy is a’ születés’ és neveltetés’ munkája, akár eggy máson. – Ha Pataki Prof. Vályi Nagy Ferencz Úr Erdély’ lakója volna, most itt függene*
itt Sor feletti betoldás. <a’ szobában> függene
az ő képe is, mert ez a’ tőlem igen szeretett ember Kenderesi által különösen kedveltetik.*
Kenderesi <előtt igen kedves.> által különösen kedveltetik. Az áthúzott rész felé írva.
Általadtam neki idvezletét, ’s jelentettem, hogy ez a’ barátunk az Iliásnak már XIXdik Énekéig ment-elő – [53] Kenderesi*
ment-elő – Kenderesi A gondolatjel sor feletti betoldás.
volt az, és a’ megholt Kanyó László, a’ kik Vályi-Nagyot arra vevék, hogy magát e’ nehéz munkának alá-adja, ’s én úgy hiszem, a’ haza tudni fogja, nékik és a’ nagy jutalomra méltó Fordítónak mit köszönhet.
[54] Mind a’ mellett hogy a’ Consiliárius engem nehány eszt olta*
Consiliárius <erántam> engem nehány eszt olta Az áthúzott rész felé írva.
becsűlhetetlen barátsága által tisztele-meg,*
barátság<ot>a <mutata mind most, mind eddig leveleiben, mit> által tisztelele-meg Az áthúzott rész felé írva.
kettőnk között igen sok dissonantia van, de a’ mit szíveink érzeni soha nem fognak. Kenderesi meg nem foghatja, miként lehet a’ németnek azt állítania, hogy prozodiája néki is van,*
állítania 1 hogy 3 néki 4 is 5 van 2 prozodiája A szórend sor feletti számozással javítva.
’s annyival inkább nem, hogy*
nem, <pedig ezt,> hogy
ezt nekik mint engedheti-meg a’ magyar, kinek füle a’ quantitásaikat*
a’ <syllabák’> quantitásaikat
egészen a’ görög és deák mód szerént veszik. Hát még az, hogy a’ h’ hangját én és némelly magyar Író nem tekinti consonánsnak, hanem*
tekinti Sor feletti betoldás. consonánsnak, <veszi,> hanem
ollyannak, melly ennek is, vocálisnak is vétethetik! ’S legközelébb új*
legközelébb <eggy> új
perünk támada a’ Sípos’ barátom’ Philosophiája felett, melly a’ Consiliáriusnak épen nem Philosophia, és a’ mellyet én mind magáért, az előadott dologért,*
az előadott dologért, Sor feletti betoldás.
mind az igen szép előadásért, nem győzök csudálni – magas*
csudálni – magas A gondolatjel sor feletti betoldás.
az, tiszta, ’s jóltevő. Úgy tetszik, mi egymást e’ pontokban soha nem fogjuk megérteni; ’s van e kár benne, hogy meg nem értjük? Miért ne lehetne más is olly nemes mint Locke és az ő szabad-gondolkozású barátja, kik egymást gondolkozásbeli*
egymást <fej> gondolkozásbeli
antagonismusok mellett is szerették, és annyira szerették, hogy ha eggyike*
ha <az> eggyike
vagy másika, olvasgatásai alatt valamire akadott, a’ mit barátjának nem lehetett örvendve nem fogadnia, ámbár amannak gondolkozását erősítette és ellenkezett a’ magáéval, véteknek tartotta volna barátjával nem közleni.
Végre Báró Wesselényi Miklós és Gróf Gyulai Lajos felvezetének a’ nyolczvan esztendős, ’s tíz esztendő olta világtalan Báró Daniel Istvánné, szül.*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Exc.nál.

Molnár Borb és az Erd Poetrikák*
A kiegészítésre váró sorok a kéziratos oldal alján.

Buczy tudtomra adá, hogy Gróf Kornis Ignátzné, szül. Gróf Teleki Anna, kinek eggy fiját és eggy leányát ő Szent-Benedeken Dees mellett neveli, látni akarja azon Epistolám’ Íróját, mellyet Döbrentei az Erdélyi Muzéum’ II. Fűzete’ 93dik lapján felveve. Az az az Epistola, mellyet én az ipamhoz írtam volt, midőn Cosmogoniai leczkéjivel kifárasztott. – ’S Dáma értette volna e azt? kérdém eggy hanggal, mellyben magát nem a’ férjfiúság’ kevélysége, hanem csak a’ hinni nem tudás érezteté. Buczy megérté hangomat, ’s minden felelete ez volt: Jer, ’s lássd! – Ez a’ tiszteletre-méltó asszony eggykori Kincstartó Gróf Teleki Károlynak leánya, kit Erdély soha sem fog tisztelet nélkül említeni, sem szent hűsége ’s egyéb polgári érdemei, sem mívelt lelke miatt. Az ő örömei a’ Római Classicusok voltak, ’s úgy nevelte e’ leányát, hogy lelkének örököse lehessen. – Nem*
lehessen. – Nem A gondolatjel sor feletti betoldás.
tudom, ha Takács Juditon kivül Magyar-országnak van a három leánya a’ ki Epistolámat megértse, ’s íme Erdélyben azt olly asszonyság érti, a’ kinek fija mos tölti húszadik esztendejét. Oh boldogabb haza!*
haza! – <De viszont Epigramjaimat itt sem akarta Szacsvai érteni.>
Rettegve mentem-fel a’ grádicson, hogy a’ Grófné velem könyvírás és versek felől fog beszéleni, ’s köszönöm a’ szépérzésű asszonynak, hogy e’ hírt*
hogy <ezt> e’ hírt Az áthúzott rész felé írva.
messzéről sem illette-meg, nagyon köszönöm. Társalkodásunk’ tárgya Sógor-asszonyom,*
tárgya <a’> Sógor-asszonyom
a’ Szathmári Fő-Ispán leánya, ’s Magyar-országi ismerősei voltak. – Az*
voltak. – Az A gondolatjel sor feletti betoldás.
én szívem ritkán van felmelegedés nélkül mikor Telekieket lát, a’ Cancellárius ’s kedves megholt fija Domok ’s Generális Wartenslébenné miatt, ki az öcsémet az 1807ben megholt Oberstert, Lászlót, azon szerencsére juttatá, hogy férje szemei előtt ’s házában kezdje a’ szolgálatot, ’s eggy olly katona ’s olly tiszta moralitású embert tehesse példányává. ’S ez a’ ház vagy tudósokat, vagy tudomány kedvelőket ád a’ hazának. ’S hogy Gróf Kornisnét láthatám, azt Erdélyi útam’ legszebb szerencséji közzé számlálom.
[55] Gróf Teleki Józsefet, a’ Koronaőr fiját, itt látám elsőben. A’ Reform. Collégium’ examenéből jött, mellynek Insp-Curátora,*
Insp-Curátor A szerkezet első tagja sor melletti betoldás.
’s kezénél fogva hozta fiját. [56] Midőn nála más nap megjelentem*
fiját. <Én épen így leányomat. Más nap tiszteletemet tevém nála, ’s> Midőn nála más nap megjelentem Az áthúzott rész felé írva.
a’ tanítás’ módja felől folyt társalkodásunk, Döbrenteinek jelenlétében. A’ Grófnak épen az az értelme a’ mit én Pataki Professor barátimnak mindég mondok. – A’*
mondok. – A’ A gondolatjel sor feletti betoldás.
tudományon minden esztendőben, sőt, mivel Patakon esztendő alatt kétszer kap a’ Professor új tanítványokat, minden fél esztendőben*
esztendőben<,>
végig kellene menni, végig még az olly széles kiterjedésűekben is, mint a’ Közönséges Hisztória. És hogy a’ Hallgató tudhassa, mi az a’ hova vezettetni fog, hogy előre végig tekinthesse a’ tudományt, azt*
tudományt, <az első hol> azt
várnám tőle, hogy az első holnapban menjen végig az egész cursoson,*
egész <napban végig kellene <<illenék>> mennie a’> cursoson
a’ második holnapban azt valamivel bővebben, harmadikszor legteljesebben adja-elő,*
legteljese<n első kellene adni> bben adja-elő Az áthúzott rész felé írva.
végre pedig*
pedig Sor feletti betoldás.
az utolsó hetekben recapitulálja. Midőn*
recapitulálja recapitulálni-ból javítva <kellene.> Midőn
én Patakon a’ Természeti Törvény’ Hallgatóji közzé vitettem, Tanítóm Grótiusnak nagy könyvét a’ közepén tanította ’s semmi gondja nem volt reá, értettetik e az új Hallgatók által, vagy nem; neki elég vala, hogy a’ tudomány eltanítatott.*
eltanítatott. <Képzeled így mi haszna volt tanításának.>
Ő Exc. a’ Gubernátornál is Döbrentei vala felvezetőm, ki menyének*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
magyar nyelvben ád leczkéket; mert a’ ki Erdélyben magyarúl nem ért és nem beszél, bízvást siket és néma lehet. A’ fejedelmi pompájú szobák, karmazsin szín damaszkkal bevonva ’s sok aranyozásokkal,*
karmazsin szín damaszkkal bevonva ’s sok aranyozásokkal, Sor feletti betoldás.
’s a’ Gubernátornak leereszkedő, nyájas, de fejedelmi tónja*
tónjá Az ékezet áthúzva.
elhitete, eláltata, hogy Bécsben vagyok. Ez az Úr itt közönségesen szerettetik, ’s Erdély egyenesen ennek köszöni,*
egyenesen <neki> ennek
hogy felőle sok fenyegető veszedelem*
veszedel<mes> A szó nincs átjavítva veszedelem-re, em.
elhárítatott. Minekelőtte nála felléptem, tudtam ezt, és sok igen nemes cselekedeteit,*
és sok igen nemes cselekedeteit, Sor alatti betoldás.
’s tisztelő szeretettel közelítettem felé, ’s midőn tőle eljöttem, még inkább*
még inkább Sor alatti betoldás.
hittem a’ közönséges vélekedés’ szavát. Nagy kora mellett is kitetszik, hogy valaha Szép Úr volt, ’s még hasonlít ifjukori képéhez, melly metszet is vagyjon; ’s fekete térdig érő mentéjének bal oldalát elborítja a’ Sz Istv Rendének csillaga ’s a’ Sz. Leopoldé, mellyen felül még eggy vagy talán 2 kereszt is függ.*
Nagy kora […] függ. A főszövegre merőleges, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Mélt. Fricsi Fekete Ferencz Úr eggyike az Erdély’ legtiszteletesebb férjfijainak. Ez eggy házból vette eredetét, melly itt a’ legelsőkkel rokonságban van; ’s személye az*
az Sor feletti betoldás.
Europa’ legnevezetesbb országaiban gyüjtött tapasztalás, sok tudományai, szelíd lelke ’s igen nagy nyájassága miatt méltán leve tiszteletessé. Eggyszerűbb embert Erdély nem igen bír,*
embert <alig képzelhetsz> Erdély nem igen bír, Az áthúzott rész felé írva.
’s az mindég csalhatatlan*
az <előttem> mindég <az> csalhatatlan Az áthúzott rész felé írva.
igazi nagyságnak*
nagyságnak A nak sor feletti betoldás.
jele. Itt lakik, ’s úgy lakik itt, mint, ha falun laknék, ’s a’ mint városi lakásában egyesítette öszve a’ falusiságot*
fa<lusi lakást, úgy eggyesítette öszve> lusiságot
és városiságot, úgy találni*
találni találom- ból javítva.
fel a’ kettőt egész valóságában. Az a’ nyájasság és melegség, mellyel első*
<a’> mellyel <engem> első
megjelenésemmel fogadott, nekem örökre feledhetetlen lesz. – Döbrenteitől tudom, hogy ő az Anglus Spectatort magyarra fordította, ’s azzal ugyan igen nevezetes ajándékot teve a’ nemzetnek.*
ajándékot teve a’ nemzetnek. Sor feletti betoldás.
[57] Gubernális Titoknok Mélt. Inczédi László Úr, eggy szeretetre-méltó rokonomnak, Báró Kemény*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
férje, eggy estvémet tölteté-el velem igen kedvesen. Göttingából Párizsba ment vala le, ’s akkor vala ott, midőn a’ Császárság’ felállítása felől vala kérdés. Csak akkor nap*
nap Sor feletti betoldás.
tudák-meg hogy Gyűlés lészen, a’ mikor annak tartatnia kellett, ’s már nem vala idő billétet szerezni. A’ négy Magyar*
M m-ből javítva.
tehát, ki együtt útazott, magyar öltözetben teve probát, ha béeresztetnek e. Midőn a’ Palotához közelítének, a’ strázsa aux armes!t kiállta, ’s béereszté az úczáról, a’ nélkül hogy billétjeik eránt kérdést tenne; így a’ második csapat is, és osztán a’ harmadik. Az Előlűlő kérte Carnótot, venné-vissza ellenzését, minthogy egyedül marada; de ez tántoríthatatlan maradt értelmében. – [58] E’ vacsoránál vala szerencsém a’ Kormányszéknek némelly más tagjaival is jutni ismeretségbe.
A’ Reform. Collégiumban, mellynek Inczédi Úr Inspector Curátora, most tartatának az exámenek. Döbrentei elvezete oda, ’s Histor. Prof. Szilágyi Ferencz úr mellett juta űlésem. Az Auditórium még nem vala teljesen elkészűlve; új eggy része az egész Collegiumnak is, ’s nem szép épűlet. Az exáment-tartó Publicus Praeceptor virágokkal*
Praeceptor <eggy> virágokkal
körülkoszorúzott polczon álla, ’s eggy Római Írót magyaráztata tanítványaival.*
tanítványaival.<,>
Jelentést tett volt, hogy tanítványai görögül is tanultak; ’s alig vártam hogy láthassam, úgy tanulják e azt Erdélyben mint nálunk, vagy több gonddal kedvvel.*
vagy <jobban> több gonddal kedvvel. Az áthúzott rész felé írva.
A’ felolvasott sorokban előfordúlt a’ Cynoscephalae név, ’s titkon*
név<e>, ’s <én> titkon
megkértem prof. Szilágyi Urat, hogy a’ nevet magyaráztassa. A’ felelő, társainak segedelmével, meg tudá mondani, hogy a’ kephale fejet jelent; de minek hívja a’ görög az ebet, azt Prof. Szilágyi Úrnak kelle megmondani. A’ mint sejdítém, tout comme chez nous, édes barátom! ’s valljuk-meg: elég nem jól van.*
valljuk-meg<,>: <Est bene, non poterat dicere.> elég nem jól van. Az áthúzott rész felé írva.
’S ez helytt legyen szabad magamat eggy kedvelt tárgy által*
eggy <meg>kedvelt <gondolatom> tárgy Az áthúzott rész felé írva.
elkapattatni. Nem lehet tagadni, hogy iskoláinkból az ifjak most többet hoznak-ki mint harmincz esztendő előtt,*
hoznak-ki A nak sor feletti betoldás. mint <ezelőtt> harmincz esztendő<vel,> előtt Az áthúzott rész felé írva.
és hogy a’ Római Classicusokat ezek most inkább értik inkább kedvelik mint azok, ha eggyes esetek ellenkezőt mutatnak is. A’ ki Virgílt Heynet ’s Horátzot Mitscherlichnek és Nitschnek vezérlése mellett olvassa, többre megyen, mint a’ kinek vezetője a’ Minelliusok voltak, ’s Heyne és társa iskoláinkban*
iskolainakban th. em.
is ismeretesek.*
ha eggyes […] ismeretesek. A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Ám nevezzünk azok köztt eggy Kézyt, ha tudunk. Mi*
tudunk. <De> Mi mi-ből javítva.
lehet az oka, hogy a’ kik a’ Római Classicusokat annyira megszerették, nem szerették-meg a’ Görögöket is? Pataknak*
is? <A’> Pataknak
újabb fijai közzül én csak Mokrit, Solymosit és Ungvár-Némethi Tóth Lászlót tudom nevezni, kik*
nevezni, <a’> kik
ennek egész gonddal neki-feküdtek; mert Prof. Vályi Nagy Ferencz Úr nem Patakon tanult. – Igy ment ez Bécsben is, míg az ifjabb Swieten, ki görögül úgy tudott, a’ hogy az azt tanító Professornak kell tudni, példával és jutalmakkal az ifjakat fel nem serkentette, ’s íme már*
íme már A főszöveggel párhuzamos, a jobb, illetve a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
a’ Bécsiek tudnak. Azt kellene óhajtanunk, hogy támadna nálunk is eggy nagy, a’ ki a’ Swieteni példát követni akarná. Buzdítások, jutalmazások ’s megkülömböztetések nélkül az nehezen fog menni.
Csak hamar ott hagytam az exament, ’s Prof. Szilágyi Úr elvezete a’ Bibliothecába, melly kérdés nélkül sokkal, ’s talán felényinél is többel, kisebb mint a’ Pataki, ’s nincs elrendelve, minthogy most még helye sincs, ’s a’ könyvek a’ Templomnak sekrestyéjében tartatnak, hova eggy sötét ’s rossz grádics vezet. A’ mi Magyar Régiséget ’s Ritkaságot itt láttam, nem vala sem sok, sem nevezetes.


[59] Kolozsvárnak három nagy úczáji vannak T formájára, [60] ’s a’ Cathol. templom ott áll, a’ hol ez a’ három öszveér egymással, ’s a’ templom körül igen tágas piacz nyílik. Ez gyönyörü maradványa a’ nagyot és erőst építeni-szerető kornak, de benne nincs semmi festés, semmi faragás, a’ mi a’ tudós szemet magára vonhatná. A’ Piaristák’ két-tornyú templomát is hamar ott kelle hagynom; annak kérdésen kívül a’ szép formájú torony minden dísze. Az Unitáriusoké új munka, ’s csínos és nagy. Zúgott*
nagy.<,> Zúgott zúgott-ból javítva.
benne az orgona, midőn eggy délesti isteni-tisztelet’ kezdete alatt belé léptem; de*
léptem; <’s> de Az áthúzott rész felé írva.
alig leltem benne tíz embert, ’s úgy tetszett, hogy ketteje egyedül nézni jött, mint én. A’ Lutheránusokénak, vagy a’ mint őket Erdélyben hívják, a’ Szászokénak, most rakják fundamentomát. [61] Mostani Predikátorjokat, Liedemann Márton Urat, ezelőtt Lőtsei Rectort, ’s Göttingi tanúló-társát Prof. Schédius Lajos,*
Schédius<z> Lajos, <Úrnak,> ’s
’s Superint. Kis János ’s a’ megholt Győri Rector. Jobbaházi Németh László Uraknak, nagy örömem volt itt találni.*
itt <látni.> találni
[62] Kolozsvár nem dicsekedhetik még sok épűletekkel. Azok köztt a’ mellyeket láttam, legpompásabb a’ Gubernátoré, hornyolt (cannelírt) oszlopú balkonjával; ’s illyen oszlopok veszik-körül az udvaron a’ folyosót is; de a’ hely nincs szerencsésen választva, mert két fényetlen ház között áll, ’s ezek öszve vannak ragasztva a’ pompás épűlettel. Szép, ’s városi háznak elég nagy, a’ Gróf Teleki Lászlóé is a’ Reform. Collégium’ úczáján. Az elsőséget azoknak számokban a’ mellyekben voltam, a’*
voltam, <nem ismerek, mint> a’
Gróf Toldalagi Lászlónéénak adnám.*
Lászlónéénak A nak sor alatti betoldás. adnám Sor feletti betoldás.
Az eléggé nagy, világos, falai ’s ablakai ’s ajtaji magasak, ’s a’ szobák benne nem aprók. Kenderesi itt szállásol földszíntt, jobbra.
[63] A’ város’ úczáji ki vannak rakva,*
vannak <k> rakva
melly midőn a’ Kormányszék 1790ben Szebenből ide általhozatott, még nem vala. A’ külváros, kivált a’ Közép-úczán, messzére nyúl ki, ’s el van terítve apró-házakkal, majorokkal, kertekkel.
[64] A’ Kormányszék a’ maga űléseit*
Félbehagyott mondat.

[65] Theátere Kolozsvárnak*
A kiegészítésre váró mondat a kéziratos oldal közepén olvasható.

[66] Ország háza.*
A kiegészítésre váró mondat a kéziratos oldal alján olvasható.

[67] [Galentaria]ban illy nemű portékákat, a’ másikban könyveket árúl, ’s itt sok jó darabokat találtam minden nyelvből minden nemből, ’s mind haszonra-valót, mind múlatságra. Hogy ennek is legnagyobb részét a’ fabrikák’ Románjai teszik,*
teszik, Sor feletti betoldás.
nem lesz szükség mondanom; Tieltsch azzal kénytelen, mert kereskedését most kezdi, ’s vevőkre van szüksége. – Ha az Uraságok és a’ kiknek könyv kell,*
könyv<re van szüksége> kell, Az áthúzott rész felé írva.
innen vásárlanának, ’s nem Bécsből hordatnák a’ mit bírni óhajtanak, ez a’ kereskedés tökéletesedésre jutathatna, ’s nyerne mind Tieltsch, mind ők magok, mind Erdély.

[68] B. Naláczi József. Bocskai háza, hol Gr. Teleki József tarta szólást. Gyűléske[?] Dnél. [69] Neuhäuser Gottfried.*
A kiegészítésre váró mondat a kéziratos oldal alján olvasható.


kilenczedik levél.

Torda, Július’ 4dikén.
[70] Döbrentei négy ökröt fogata szekerembe, ’s azt a’ Feleki tetőre vonatá-fel, melly Kolozsvárnak délre-fekvő széle mellett emelkedik; mi négyen, ő és Gyulai ’s én és leányom, a’ Gyulai’ szekerén ’s hat szürkéjin hagyánk oda a’ várost. – Némellyek nálunk, a’ rossz szomszédok kislelkűsége szerént, azzal is akadoznak az Erdélyiekbe, hogy ők közönségesen hat lovan*
hat <fullajtáros> lovan
járnak, fullajtárral, holott nálunk inkábbára gubás kocsis hajtja a’ négy öt lovat; ’s mi nagyon igazságtalanok vagyunk szomszédjaink, még pedig rokon szomszédjaink eránt. Debreczen’ táján, és még nálunk is, kiknek tájékainkat a’ Szebeni ’s Bihari ember görbe országnak csúfolgatja, a’ hat lóra ritkán van szükség, de Erdélyben nyárközépen is van. ’S minekutána Erdély szép lovak’ honja, úgy*
honja, <részemről> úgy
óhajtanám hogy ott minden, a’ kitől az kitelik, hat lovan és szép lovan járjon, a’ hogy azt óhajtanám, hogy nálunk minden*
nálunk, <a’> minden Az áthúzott rész felé írva.
jobb házaknál, Tokaji és Márcsi butelliák ürítessenek.
[71] Felek, olly közel az Erdély’ fő-városához, ennek a’ sippadozó, ’s a’ szekerek’ kerekei által, mellyek új meg új útakat kénytelenek keresni, öszve*
útakat <keresnek> kénytelenek keresni, Sor alatti betoldás. <öszve meg> öszve
vagdalt hegynek tetején fekszik, ’s olly szegény, a’ millyennek a’*
a’ millyennek <én> a’
Vlagyasza alatt fekvő falukat képzelhetem, mellyeknek lakosaik olly apró*
lakosaik <esztendős csikók’ nagyságú> olly apró Az áthúzott rész felé írva. lovakon <hordanak> mint az esztendős csikó, Az áthúzott rész felé írva.
lovakon mint az esztendős csikó, hordják széllyel Biharba fa-edényeiket, minthogy, szántások nem lévén, minden élelmek ez. A’ falut oláh lakosok lakják, ’s egyenesen ez az oka szegénységeknek.*
egyenesen Sor feletti betoldás. ez az oka <a’> szegénységeknek
A’ melly nép nem ismer semmi boldogságot a’ pályinkán kivül, ’s képzelete sincs a’ lélek’ szükségei*
a’ <lelki> lélek’ <cultúrája> szükségei Az áthúzott rész felé írva.
felől, az századokig sem fog előbb haladni. Adjunk nekik iskolákat, ’s Papokat, a’ millyenek a’ mi újabb Orosz-Papjaink, nyissuk-fel*
Orosz-Papjaink, <’s a’ cultúra> nyissuk-fel
nekik is az útat, hogy a’ köz boldogságnak részesei lehessenek, ’s a’ dolog nálok is menni fog. Míg ezt nem tesszük, a’ Feleki oláh, ha termesztéseit minden héti-vásárban jól eladhatja is, kivált midőn, a’ bőjt*
a’ <sanyaru> bőjt
elkeseríti, az első pályinkát-árúló háznál hagyja a’ mit bevett.
Túl a’ falun, a’ hegynek ereszkedőjén, útunk olly helyeken méne-el, a’ hol igen nagy gömbölyű*
gombölyű ék. em.
kövek termenek. Alig*
termenek; <ha ezeket nem itt láttam volna,> Alig alig-ból javítva. A pontosvessző helyére pontot tettünk.
hihetem hogy nem*
hihetem <volna el,> hogy <őket> nem
emberi kéz faragta. A’ kő sárgás porondkő, ’s alkalmatos arra hogy belőle oszlopok ’s párkányozatok faragtassanak. – Jobbra és balra gazdag erdőségek vonultak-el, ’s szép partiákat csinálnak. Alább szép kaszálókat ’ gazdag máléföldeket találtam, ’s nagy fogadókat, állásokkal ’s szekérszínekkel, de Tordáig, melly a’ városhoz két*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
posta, nem többé semmi falut.
Torda, a’ maga sok templomaival és tornyaival, ’s messzére sokat-ígérő házaival igen kiesen fekszik eggy szőlővel elborított szelíd hegy’ lábainál. [72] Túl rajta mind kelet, mind déli-nyugot felé, szép sík terjede-el, ’s mintegy másfél órányi távolságra az a’ szirthasadék látszik,*
szirt<repedés,> hasadék látszik, Az áthúzott rész felé írva.
mellyből, az ismeretes rege szerént, a’ Kéményseprő ki nem tuda többé jönni. Itt kezdődik dél felé a’ híres*
kezdődik < — > dél felé a’ < ——— > híres
Keresztes-mező, hol Decebalusz Traján által megveretett, ’s elcsüggedvén, magát megölte.
A’ nap még fenn vala, ’s Döbrentei kérdést teve, nem*
teve, <ha> nem
volna e kedvünk éjszakára Alsó-Szent-Mihályfalváig menni, hogy Gedő József Urat lássuk, ’s örömmel rá-állánk a’ mire bennünket hajtani igyekezett.*
rá-állánk <óhajtásán> a’ mire bennünket hajtani igyekezett. Részben az áthúzott rész felé, részben a sor felé írva.
Ez a’ lelkes ember nem ír, de Nyelvünk ’s Literatúránk’ előmenetele felől helyesebben ítél, mint igen sokan még jobb Íróink közzül is. Álmélkodva olvastam három*
olvastam <eggy> három Az áthúzott rész felé írva.
levelét Döbrenteihez. ’S midőn azt látom, hogy a’ jófejű nem dolgozók ítélnek így, ’s hogy az illyeneknek nem homályos a’ mi*
homályos <az> a’ mi
homályos az olly olvasónak mint Szacsvay, a’ ki Anachio Pittorát kiáltoza ránk, mert*
Szacsvay, <volt> a’ ki Anachio Pittorát kiáltoza ránk, mert Az áthúzott rész felé írva.
az Újságíró volt, eggy*
volt, Sor alatti betoldás. <és eggy más dolgozónk, ki éltét könyvcsinálásban tölti, még inkább> eggy
új oknál fogva hiszem, hogy az igazság nem a’ nyelv’ tisztaságáért buzgók’ felén áll. A’ nyelvnek tisztának is kell ugyan lenni, de egyébnek is mint csak tisztának. ’S azonfelül hogy az élő nyelv soha meg nem állapítathatik, nem ismeri a’ miénket,*
állapítathatik 3 a’ 4 minket 1 nem 2 ismeri A szórend sor feletti számozással javítva.
a’ ki azt hiszi, hogy már ott áll a’ hol*
azt <tudja felőle, hogy> hiszi, hogy már ott áll, a’ hol Az áthúzott rész felé írva.
már megállapítathatik.*
Az egész mondat a két bekezdés közé utólag betoldva.
[73] Ámbár így soká múlatnunk nem kelle, reá-vettem barátimat, hogy a’ Predikátor Gyöngyösi János Úrhoz térnénk-be ’s megígértem nekik,*
megígértem <ezeknek,> nekik, Az áthúzott rész felé írva.
hogy ez úttal megelégszem láthatásával; ’s mivel félek,*
félék féltem-ből javítva.
hogy ha megneveztetem, bele ereszkedünk a’ beszédbe*
beszédbe<,>
’s időnk eltelik, kikötém,*
eltelik, <kértem> kikötém
hogy nem mondják ki vagyok, hanemha azt a’ jó öreg kívánni fogja. Láttam tehát ezt a’ nevezetes Írónkat is, ’s ámbár leonínusi csengését*
leonínusi <versei módját> csengését Az áthúzott rész felé írva.
nem kedvelhetem, szívem vonszódott az ember felé.*
kedvelhetem, 1. szívem 3. az 4. ember 5. felé 2. vonszódott A szórend sor feletti számozással javítva.
Úgy tetszik, délutáni szendergéséből csak akkor ébrede-fel, mert nyájasan fogada ugyan, de zavara volt. Nem kérdé, ki vagyok; ismerte Döbrenteit ’s Gyulaiját, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
azt fogta hinni, hogy a’ Grófnénak szolgálatjában állok.*
hinni, 1. hogy 5 a’ 6 Grófnénak <2 valamelly 3 Tisztje 4 vagyok> szolgálatjában állok Az áthúzott rész felé írva. A szórend sor feletti számozással javítva.
– <Ismered képét Versei előtt, Czettertől Bergmann után; tökéletesen el van találva, csak hogy a’ rezen igen tiszta és tán orczájinak még matt és lángoló színét a’ réz nem adhatja, ’s az ember épen olly kedves, a’ millyen savanyú a’ rezen.>*
r<é>zen Az ékezet áthúzva.
Rövid nála-múlatásuk alatt meg nem nyitám ajakimat, ’s a’ bővebb ismeretséget akkorára halasztottam, midőn útamat vissza fogom venni.
[74] Lovaink a’ nehéz útban annyira kifáradtak, hogy őket meg kelle étetnünk, ’s észre nem véve hanyatlott a’ nap; látánk,*
nap; <és> látánk
hogy veszteg kell maradnunk. E’ szerént végig-tekinténk a’ Mezővárost. Az nagy, ’s sok apróbb házai közzűl egyedül a’ Vármegye’-háza tündöklik-ki. [75] Piacza tágas,*
Piacza <nagy> tágas Az áthúzott rész felé írva.
’s az itt Vásárhely ’s Károlyvár felé vivő útak, ’s még inkább gazdag sóbányáji miatt, mindég tele van. Ezek a’ bányák már a’ Rómaiak’ idejében is híresek voltak, és Torda akkor Salinae nevet visele; nyilván mivel ezt par excellence érdemlé.*
érdemlé érdemlette-ből javítva.
[76] Az Unitáriusoknak itt eggy kis, és ha az épűlet után következtetni szabad, igen szegény iskolájok vagyon. [77] Templomok’ tornyán, a’ nálunk szokott vitorla vagy kakas helyett, eggy teke áll, mint eggy buzogány; ’s így Erdélyben talán minden tornyain*
minden <Protestans> tornyain tornyon-ból javítva.
a’ három Protestans Felekezetnek, melly Magyar-országon*
melly <a’> Magyar-országon
egészen szokatlan.
[78] Döbrentei ismeretségben áll ezen iskola’ Rector Professorával, ’s elvezete hozzá. Nem leltük. De midőn a’ fogadóban vacsoránktól felkelénk, ’s már ágyba kezdénk menni, az*
az Sor feletti betoldás.
vissza-adá látogatásunkat. Én e’ hitnek sorsosait először Kolozsvártt látám, ’s ott annyira el valék foglalva, hogy tanításaik eránt kérdést tenni időm ’s kedvem nem lehete. Hasznomra*
lehete<,>. Hasznomra H h-ból javítva.
fordítám tehát az órát, ’s kértem Prof. Szabó Sámuel Urat, beszéllné-el, miben külömböz felekezete az egyéb keresztyén felekezetektől, ’s kimondám neki, hogy én eggy mintegy húsz esztendő előtt Erdélyben nyomtatott Professiójokat olvastam ugyan, de gyanúm támada, hogy vagy nem értem, vagy talán meg nem érthetem. ’S*
érthetem<,>. ’S ’s-ből javítva.
a’ széplelkű embert teljes bízakodással teljesíté kérésemet, felhevűlések*
kérésemet, <azon melegség> felhevűlések
nélkül, azzal a’ nyúgodalommal, melly előttem feje’ jóságát szépen festé. Magyarázatjai nem tartottak sokáig, ’s igen nagy örömömre azt hagyták hinnem,*
hagyták <velem> hinnem hinni-ből javítva.
hogy az Igazság minden felekezetből vesz követőket palástja alá, ’s a’ Szeretet azokat is egymáshoz csatolja, a’ kiknek vélekedéseik eggyben ’s másban külömbözők. Ezekhez is az a’ két isteni vezető szól*
szól<l>
a’ kik mihozzánk szólanak.*
szó<l>lanak
[79] A’*
<Ez a’> A’ Az áthúzott rész felé írva.
szegényűl-fizetett ’s magát kevéssel is beérni tudó ember lefordította sok esztendők előtt már Marmontelnek Inkájit, ’s a’ most épen úgy nem ismert mint eggykor közönségesen kedvelt Mezei-Éjeket, és sok holmit még e’ kettőn felűl, mellynek nevét meg nem tartám. Minthogy Erdélyben a’ Nyomtató-műhelyek olly rossz állapotban vannak, a’ minél rosszabban nem lehetnek, és minthogy Nagyjaink abban, hogy neveik nagy betűkkel; az Ajánlások előtt paradírozzanak, többé örömöt nem lelnek, melly a’ régibb időkben sok jó ’s rossz*
időkben <sokáig> sok jó ’s rossz Az áthúzott rész mellé, a bal és a jobb margóra írva.
Kézíratot boldogíta:*
boldogít<á> Az ékezet áthúzva.
úgy tetszik, Prof. Szabó Úrnak dolgozásai nyomtatatlan mennek a’ maradék’ kezébe. Épen oly csuda az, hogy a’ mi Literatúránk csak ennyire is ment 1770 olta, mint az nem csuda, hogy a’ németeké másfél század alatt teljes ragyogásra juthatott. Őnálok élelem-kereset miatt is dolgozik az Író, ’s a’ Nyomtató ’s a’ Publicum serkentgeti őket a’ dolgozásra: itt mind ez mind az lankasztja tüzét, ’s nincs Recensens a’ ki ingerelje, a’ gondosabban-dolgozásra emlékeztesse.
Szabó Úr Abrud-bányán született 1756. Karácson’*
Karácson<y>’
első napján, ’s 1791. látta Göttingát. Felejthetetlen marad előttem, mint fogadtatott Berlinben Udv. Pred. és Prépost Spalding által, ki a’ kistermetű szelíd látogatót karjaiba fogadta, megcsókolta. E’ szép orája*
<[olvashatatlan szó]> orája Az áthúzott rész felé írva.
felől Prof. Úr felgyúladt hála’*
hála<val>’
érzéseivel emlékezett.


tizedik levél.

Bogáti, Júl. 6dikán.
[80] Huszonnégy órája hogy a’ Maros’ kiáradása miatt itt múlatunk, ’s szerencsénk lesz, ha még eggyszer huszonnégy után tovább fogunk indúlhatni. A’ rég olta tartó eső csaknem olly károkat teve itt, mint négy esztendő előtt nálunk, midőn a’ Tárczai kastély és templom eggy éjszaka alatt el vala seperve, ’s a’ mi Szebenünkben (Sáros Várm.) a’ lakosok harmad napig a’ házak’ tetejin laktak. – Ezen ürességemet*
Ezen <időmet> ürességemet Az áthúzott rész felé írva.
arra fordítám, hogy újra dolgozzam hozzád írt leveleimet, ’s hézagjaikat kipótoljam.*
1. ’s 3. kipótoljam 2. hézagjaikat A szórend sor feletti számozással javítva.
[81] Torda alatt a’ Hernádi-sebességű ’s szélességű Aranyos foly, ’s azon eggy zsindellyel béfedett erős és szép híd áll. [82] Túl ezen balra vevém útamat a’ Báró Wesselényi József’ és Gróf Toroczkai*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
házaikkal ékes Gyéres-Szent-Király*
Gyéres-Szent-Király A Gy y-ja sor alatti betoldás.
felé. – Az áradások’ pusztításai itt mindég*
mindég Sor feletti betoldás.
nagyok lehetnek; a’ rétek tele vannak ültetve fűzfákkal, ’s az a’ két kis falu, melly Gyéres-Szent-Király és Torda köztt fekszik, szegénységet mutat.
Ezekenek eggyike’ végén eggy sátorban lakó czigánytábort látánk-meg, ’s azoknak apróbb és nagyobb gyermekeik szaladtak felénk, ’s félig ’s egészen is meztelenül forgatni kezdék kerekeiket. Gyulai, az első kocsin, eggy marok pénzt vete-ki nekik, ’s eltiltotta a’ forgástól. Eggy csapat az én szekeremhez jött, ’s nekem is producálgatá forgásait, de én semmit nem adtam, félre fordítám szemeimet, ’s örömében kaczagó gyermekemmel éreztetni kezdém, melly kínos a’ jobb-gondolkozásúnak az emberiséget ebben az elaljasodottságban látni. Kocsisom és a’ bakon-űlő cseléd pénzt is vetettek nekik, bíztatták is*
is<,>
hogy még többet kapnak, ’s minthogy nem tudtak oláhúl, kezeikkel integettek, hogy forogjanak tovább. Mint a’ Spartai atya vitte gyermekét a’ megrészegedett Helóta’ szemlélésére, én úgy engedtem, hogy ezeknek teljen kedvek, mert így Zsenimmel éreztethetém, melly külömbség van közttünk és cselédjeink köztt. Az inas embertelen volt épen akkor inteni a’ forgónak, a’ midőn előre látá, hogy ezek, elkapva karikázásaik által, eggy pocsolyába fognak esni, ’s ő a’ bakról, kocsisom a’ nyeregből csaknem lehullottak nevettekben, hogy a’ fiúkkal, kik közt eggy felserdült leány is vala, ezt a’ tréfát tehették. ’S ekkor őket vadságoktól olly hangon tiltottam-el, hogy kedvek elmúlhata. – [83] Eggy útazó (Reisen eines Russen, von Nicolai Karamsin, Leipzig, 1802.) beszéli, hogy illyet Zurich mellett is látott; ’s így, ha a’ rútért, mivel ollyan más helytt is esik, pirulnunk nem kellene, magunk előtt mentve lehetnénk.
Beérénk a’ faluba, ’s eggyike az itt tábort-verteknek kinyujtá felém jobbját, ’s némaság’ hangjával koldult. Thersítesz ehhez képest Alcibiád volt; nem képzelhetek, undokabb képű, szerencsétlenebb teremtést. Megszántam a’ némát, a’ sántát, a’ bénakezűt, a’ púpost, ’s a’ mit a’ karikázó seregtől megtagadtam, ennek adám magának. De alig méne-el mellőle*
mellőle mellőlem-ből javítva.
a’ szekér, midőn kocsisom figyelmessé teve, hogy a’ biczegő teremtés magasra szökdelve szalad a’ gazdag alamizsnával. A’ mit kocsisomnak ’s inasomnak hinni nem akartam, szemeimnek kénytelen valék elhinni.
[84] Erdély, eggyikében legközelébb tartott Dietájinak, gondoskodott az emberiségnek ezen szánást és útálatot érdemlő classisa felől, ’s azt végezte, hogy ezeknek az Uraságok állandó*
Uraságok <lakjanak> állandó
lakót adjanak, ’s mivel a’ szántáshoz nem szoktathatnak,*
nem <akarnak> szoktathatnak
dolgoztassák ugyan, de étellel tartsák is. Tudom én mit nyer az az igazgatás, a’ melly minden görbe fát egyenessé kíván tenni, ’s nem csudálom hogy némelly Projektmacher úgy látja megcsalatva magát reményeiben,*
reményeiben Sor feletti betoldás.
a’ hogy tapasztaljuk: de ha a’ végezések teljesítetnének is, nem volna ennyi baj.
Az Aranyos eggy parázs-földü csaknem végig-láthatatlan domb alatt foly-el, ’s annak oldalait mindég mossa, tépi, úgy hogy az mindenfelé omladást mutat. A’ domb oda-fenn lapos; jele, hogy az Aranyos ezredek olta pusztít már, és hogy ez az egész sík valaha a’ jobbra-kelő dombokig ért. – Miolta Erdélybe beléptem, szemeim némelly kisded partiákon kívül, még nem láttak szép tájt. De előttem a’ Mezőség, ’s a’ Gubernátor vígasztalt, hogy ott vége lesz panaszimnak. ’S valóban ez a’ szép sík boldogabb földet is mutat, mint mind ez a’ mit eddig itt láttam. [85] Gyéres-Szent-Király mellett olly nagy szálú volt a’ rozs mint Biharban lehet, ’s a’ kövérség miatt úgy feküdt-meg, mint ott szokott; ’s itt láttam az első kalangyát is (kereszt*
(<nálunk> kereszt
a’ mi aratóinknál), ámbár az élet a’ sok eső miatt tökéletesen még meg nem ért. – Midőn hazulról*
ért. – Midőn A gondolatjel sor feletti betoldás. <én> hazulról
eljötem, már fakadoztak a’ rózsák, ’s eddig Széphalmon elvirítottak: Kolozsvártt ekkor voltak virágzásoknak legszebb korában. – Leányommal*
korában. – Leányommal A gondolatjel sor feletti betoldás.
ott ezt a’ verset tanultatá-el valaki: Ritkán kelő híves szellő fuj tebenned, Kolozsvár, Csak Szent-János ’s Kisasszony köztt vagyon benned eggy kis nyár. Ezidén Szent János olta sincs.
[86] Előttünk eggy két ablaksorú bizarr épűlet, és eggy spalléros kert tűne-fel; ez Gróf Kemény Farkasé, amaz Praeses Gróf Kemény Sámuel Exc., Gerenden, a’ víz’ szélén. A’ kastély L formára van építve, a’ két sor azoneggy hosszaságú, ’s a’ két végében eggy eggy szobányi ragaszték van, úgy hogy ez, a’ hosszabb líneának előbbre lép. A’ rendes gondolat eggy ideig elfogva tartott.
Az eső mindég ömlött, ’s Keczén, ámbár még nem vala ebédnek ideje, ki akaránk fogatni. [87] Leányom’ kísérője, kit a’ Hegyaljai nevet rendesnek lelő Erdélyiek Máriskónak nevezének-el, Tordán annyi kenyeret és igen jó ízű sajtot veve, hogy a’ megéhezéstől nem lehete rettegnünk; ’s minthogy a’ nyomorult viskókból álló faluban, melly bennünket a’ czigányok’ sátoraikra emlékeztethete, megszállani*
megszállani Sor feletti betoldás.
nem lehetett felette nagy kedvünk, engedénk Döbrenteink’ kívánságának, ki bennünket bíztata,*
bennünket <azzal> bíztata
hogy ebédre korán Bogátiban lehetünk, a’ kevés hetek előtt gyermek nélkül, özvegy nélkül megholt Gyulai István’ jószágába, ki Ferencznek, a’ Lajos’ atyjának, testvér bátyja volt. [88] Nem vettem vala észre, melly rettentő magasságú hegyek közzé jutunk; – Erdély*
jutunk; – Erdély A gondolatjel sor feletti betoldás.
ezt nevezi Mezőségnek, nyilván, mivel*
nyilván, <azért> mivel
rajta nem erdő, de csak eggy tövisbokor sincs, ’s kaszálók gyanánt szolgál; [89] midőn körültekintém magamat,*
midőn <észre vettem hol vagyok,> körültekintém magamat, Az áthúzott rész felé írva.
már késő volt az étetésről gondolkozni. Mintegy húsz asszony, leány és gyermek elszéledve ’s fazekakkal jövének-vissza a’ hegyek közzűl, ’s szamóczát hoztak és gombát, melly az ezidei éhségben most minden eledelek. Az első szekér megállott, ’s előkiáltotta őket, ’s a’ vad nép szaladásnak adta magát; azt hitték, meg akarjuk fosztani attól a’ mit az esőben ’s annyi fáradsággal szedtek. Eggyike megbátorodott, ’s akkor a’ többi is előjött; ’s látván hogy fizetjük, azt is ide akarák adni, a’ mire magunknak ’s cselédeinknek szükségek nem volt. Csak arra kértek bennünket, hogy fazekaikat visszaadjuk; attól még pénzünkért sem akartak megválni. Azt képzeltem, kivált az utolsó kérést hallván, hogy a’ Cayenne’ partjaira vetett-ki valamelly Tündér.
Tovább menvén, ’s mindnyájan kiszállván a’ szekérből, hogy lovainkon könnyítsünk, szédelgően néztem-le az iszonyú meredekségbe, ’s meg nem foghatám, minek kaszálják ezeket a’ szörnyü*
szörnyü Sor feletti betoldás.
hegyeket, ’s mint hordhatják-le*
hordhatják-le A -le sor feletti betoldás.
a’ faluba a’ szénát. Gyulainak*
szénát. <A’> Gyulainak
kocsisa megmagyarázá. [90] Felgyüjtetvén az igen kövér fű, szekereken szánok hozattatnak-fel a’ hegyre; a’ szánok megrakattatnak; akkor eggy taszítás adatik nekik, ’s a’ szán a’ völgyig viszi-le terhét. Ott kazlakat csinálnak belőlök. Valamivel*
belőlök. <’s> Valamivel V v-ből javítva.
tovább menvén, hat illyen tavalyi termés kazlat láttam-meg.
[91] Két óra vala dél után, ’s már hat órát tölténk útban étetés nélkül, ’s minthogy a’ hegy’ tetején sem láték semmi falut, ki akarám fogatni lovaimat, hogy fűveljenek: de ezzel mind Döbrentei, mind kivált kocsisom ellenkezett, mert úgy lovaim szénát nem ettek volna örömest. [92] Végre három és négy köztt meglátánk Ludast és az alatta elszéledt tengert; ’s még nagyobb bajjal mint a’ hogy a’ hegyre feljöttünk, de rövidebb ideig tartóval, a’ meredekségen leereszkedénk. [93] Boldog tája az én lakásomnak, hol az illyekről képzeletünk sincs; ámbár Towson a’ Pálházi útak felől alkalmasan igazat monda!
[94] A’ Gubernátor’ menyének, ki a’*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Gróf Kemény Farkas Exc. leánya, udvarában a’ Gyulai’ szolgálatjában volt Tiszt mind magunkat mind lovainkat jól tartá. A’ lakó nagy, alkalmatos, noha csak földszínt épült szobákból áll, a’ csűr, az igen hosszú sok sorokból álló tengeri-góré, a’ gabona-ház, a’ nagy és szép istálók mutatják a’ birtok’ nagyságát. [95] Tudakoztam, ha a’ szobákban függenek e képek, ’s lehetne e látni;*
e <őket> látni
’s sok régibb idejü Erdélyiekkel ismerkedém-meg, de a’ mellyek köztt eggynél nem találtam többet, hogy az ecset miatt is érdemelhette volna a’ megtekintést. Ez eggy Cardinálisnak igen csillogó ecsettel festett képe, ’s Római munka, vagy Római munkának copiája lesz; [96] talán a’ Csáky Miklósé, de nem öreg korában; méltó, hogy a’ Bruckentháli Galeriába, vagy, ha a’ Cardinális Magyar volt, a’ Vásárhelyi Bibliothekába vitessék. – A’ Kemények érzik, melly fényt von az reájok, hogy eggyik ösök Erdélynek uralkodó székén űlt, ’s csudálni lehet, hogy olly képeit tartják, mellytől*
<a’> mellytől
a’ szem úgy irtózik, mint a’ Barcsaiak’ szemének kell. – Éjszakára általjövénk Bogátiba.


tizeneggyedik levél.

Vásárhely, Júl. 8dikán.
[97] Két napi heverésünk után, ma reggel elhagyánk Bogátit. Gróf Gyulainé nem értette, miért kés fija, ’s látván hogy a’ vizek mindenfelé nagy*
mindenfelé <melly> nagy Az áthúzott rész felé írva.
pusztítást tettek, rettegett, nem*
rettegett, <ha> nem
érte e a’ mi Lajosunkat*
a’ mi Lajosunkat Sor feletti betoldás.
szerencsétlenség, ’s elébe küldé Huszárját. ’S*
Huszárját.<,> ’S ’s-ből javítva.
ennek ugyan*
ugyan Sor feletti betoldás.
nagy hasznát vevénk, mert valahol a’ vizeken gázolnunk kellett, őtet*
kellett, <neki> őtet
küldénk-ki megvizsgálni az útat.
[98] Gyulai huszonnégy embert rendele a’ rév’ vonására ’s hajtására; ’s minthogy a’ Maros’ tulsó partján útunk eggy réten méne-végig, bivalyokat fogata mind a’ maga szekerébe, mind az enyémbe. Igy bíztosabban menénk a’ víznek, ’s menésünk romantisch vala.
Én nem tudtam levonni szemeimet*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
hol a’ Szent-Páli Urak’ lakóháza a’ kert’ szép sűrűjével, mellyből igen szép grouppokban lövellettek-fel az olasz-nyárfák, Bogáti felé igen kedves tableaut ada.*
ad<ának> Az ékezet lehúzva.
De közelítvén a’ hely, oda leve az áltatás. – Igy*
áltatás. – Igy A gondolatjel sor feletti betoldás.
veszti-el előttünk sok morális dolog a’ maga becsét, mihelytt látásához*
mihelytt < hozzá> látásához
közelébb juthatunk, ’s a’ csalattatás itt még kínosabb.
Nem sokára előttünk vala Radnót, melly még inkább csalá-meg reményeimet. Ez Kincstartó Gróf Bethlen Jósef Exc. jószága, ’s zálogban Gróf Bethlen László Hunyadi Fő-Ispánnál volt, ki látván hogy kevés esztendeig lesz már kezében, nem*
kezében, <a’ birtok,> nem
igyekezett felépíteni a’ mit külömben romlani nem hagyott volna. A’ Rákóczyak’ nem igen nagy négyszegü kastélyok az újabb pusztúló épűleteken túl áll.
[99] Továbbad Gyalakutát, és ismét tovább a’ leginkább*
leginkább Sor feletti betoldás.
Gróf Rhédey*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
házával ’s kertjével ékeskedő Szent-Györgyöt látánk. Közel a’ cseréppel fedett két sor ablakú házhoz, eggy eléggé magas domb’ oldalában, szőlős-kertje áll, mellynek közepében a’ tőkék úgy vannak ültétve, hogy a’ C. R. betűt az ott elmenő kiismérhesse, ’s az eggyik domb’ tetején a’ temető boltot látni. Úgy tetszik, Ura szereti birtokát; ’s e’ szerencsét*
e’ szerencsét Sor feletti betoldás.
minden birtoknak kellene óhajtanunk.*
birtoknak <ezt a’ szerencsét> kellene óhajtanunk óhajtani-ból javítva.
[100] A’ táj itt valóban szebb mint mindenütt a’ hol Erdélyt eddig láttam: de a’ víz’*
víz’ Sor feletti betoldás.
pusztítása mindenfelé elbusít. El vannak hordva, be vannak iszapolva a’ kukuricza-mezők, ’s a’ föld’ népét iszonyú éhség várja.
[101] Ugra, Gróf Haller Gábor, eddig elébb Küküllői Fő-Ispán,*
Fő-Ispán<nak>
majd a’ Kir. Tábla’ Előlűlője,*
Előlűlőj<ének> Az ékezet lehúzva.
továbbad Erdélyi Fő Provinciális Commissárius,*
Commissárius<nak>
’s Leopold Rendbeli Commendátor,*
Commendátor<nak>
Excell. birtoka, ki épen most neveztetett ki Erdélyi Fő-Kincstartónak, ’s Szebenben Júl. 15dikén fogja Mélt. Tartler Urat a’ Szász Nemzet’ Cómeszi székébe iktatni. Oda ma reggel indúla, ’s a’ házat üresen lelénk.
[102] A’ hely téren fekszik, ’s a’ kastély és a’ kert mutatják a’ lelkes, de hívataljai által első ifjúsága olta házától elvont birtokosának mind fényét, mind ízlését. Itt, e’ szobákban, szólala-meg magyarúl a’ Fenelon’*
a’ <Fontanable> Fenelon’ Az áthúzott rész felé írva.
Telemachja; annak*
Telemachja; <mert> annak
fordítója atyja vala a’ ház’ és hely’ mostani birtokosának. Religiosus tisztelettel léptem-fel a’ grádicson, léptem-be a’ szobákba. Midőn*
szobákba. <Akkor> Midőn M m-ből javítva.
Haller László élt, senki sem írt úgy magyarúl, ’s ő vala az, a’ mi később Báróczi vala; kevésbé nyelvrontó mint ez; mert akkor nem vala még szabad annyit merni. Mint óhajtottam, hogy bár*
bár Sor feletti betoldás.
a’ mi Döbrenteinkkel és velem,*
és velem, Sor feletti betoldás.
Szemere, Kölcsei, Szent-Miklósi, Farkas, az én*
Farkas, az én Sor feletti betoldás.
Helmeczim és az, a’ ki ennek*
a’ ki <az ő> ennek Az áthúzott rész felé írva.
karjain lépe a’ köz hódolás’ elfogadására, Berzsenyi,*
elfogadására, <az én> Berzsenyi<m>
együtt lehettek volna itt!*
itt! <velem>
Eggy ifjú szelíd Franciscánus, Káplánja a’ háznak, vezérünk*
háznak, <vendégünk> vezérünk Az áthúzott rész felé írva.
vala a’ már nem új ültetésű kertben, melly el van töltve szép bokor-partiákal. Amott a’ Diogenesz’ hordaja áll téglából építve, ’s olly tágasan, hogy eggy kártyázó társaságot magába fogadhasson; e’ hányt halmon paraplű csengeti üvegharangjait; ott eggy Liliputi falucska áll, olly apró házakkal, hogy általhághatsz rajtok, ’s ezeknek lakosaik*
’s <a’> ezeknek Az áthúzott rész felé írva. lakosaik lakosuk-ból javítva.
fejér nyúlak; itt a’ fájdalom emelt obeliszket a’ Gróf’ fegyver által elesett fijának. – A’ szelíd-arczú fiatal Barát jól tarta bennünket Urának nevében. – Haller Lászlónak olajban-festett képe nem függe itt most; által*
által<ad>
van adva Prof. Nagy Sámuel Úrnak, hogy rézre metszettessék. A’ helyett a’ Hallerek’ törzsökfáját nézegeténk, melly, olajban ’s vászonra festve, a’ háznak eggyik oldalát elfoglalta; ’s az elzárt, de üveg alatt álló kis Könyvtartó’ darabjait. – Erdélyben a’ francziáúl-olvasókat a’ Gróf tartja könyvekkel, ’s így a’ legszebb Bibliothéca is el szokott fogyni; mert a’ szép asszonykáknál semmi sem vész-el könnyebben, mint ez.
Mintegy két órányira Ugrától eggy szép táj nyúla-el előttünk, ’s igen szép csikók legeltek közel útamhoz, ’s a’ mint látszák, őrző nélkül; itt eggy kettő, ott már több. Később értém-meg, hogy azok az Özvegy Gróf Haller Zsigmondnééi voltak, kinek itt jobbra az úttól, eggy terrassze forma dombon eggy szőlőcskéje ’s szép gyümölcsöse áll. Még nem tudtam hogy a’ csikók és ez az ékes hely eggy olly asszonyság’ birtokai, a’ ki erántam sok esztendők olta kegyességet érze, és a’ ki eránt így nekem hálát illik érzenem; de ezt mondanám felőlők, ha asszonyok eránt érzenem*
érzenem Az m sor alatti betoldás.
semmit nem kellene is. ’S azon a’ tágas völgyen a’ hol Vásárhely eggy hegynek napnyugoti oldalán űl, sok faluk vagynak elhintve, melly előttem, ki eddig szűk völgyeken jöttem keresztűl, most új jelenés vala. A’ város messzére többet ígér, mint a’ mit belé lépve benne látunk. Nagy sárfészek, ’s úczáji egyenetlenek.*
egyenetlenek, <’s némelly házak benne csaknem pompásak>.
A’ Cancellárius háza, hol könyvei tartatnak,*
könyvei <állanak> tartatnak Az áthúzott rész felé írva.
’s a’ Gróf Kendefié, ’s a’ Reform. Collégium’ épűlete messze kitündöklenek, mert partos helyen állanak. Égtem látni a’ Bibliothécát; ’s minekutána a’ Gróf Haller Gábor’ házánál megszállánk, siettünk Bibliothecárius Szabó András Úrhoz, Wesselényinek ezelőtt fél esztendővel a’ Philosophiában házi tanítójához, ’s megnyertük tőle, hogy oda, ámbár már sötétedett, bevezetessünk,*
beveze<ssek>tessünk Az áthúzott rész felé írva.
3 holnap kincseit velünk látassa.
[103] Az estvét látogatásokra akaránk fordítani, de az Uraságok, a’ Praeses Gróf Kemény Sámuel Exc., ’s Gróf Teleki Domonkos Úr kisétáltak,*
ki<siettek>sétáltak Az áthúzott rész felé írva.
mert az eső megszűnt; ’s*
megszűnt; <vala> ’s Az áthúzott rész felé írva.
a’ Kir. Tábla Assessorai, törvénynyugta*
Assessorai, <juris> törvénynyugta
lévén, elhagyták vala a’ várost. [104] Azonban*
várost.<,> Azonban azonban-ból javítva.
eggy fiatal-ember, ki az eggyik Assessornak Író-Deákja volt, bizonyossá teve, hogy Mélt. Cserei Miklós Assessor és Háromszéki Administrátor Úr itt vagyon, ’s kész vala hozzá elvezetni. Melly örömöt ígértem magamnak, hogy ezt a’ barátomat végre, ’s itt váratlanúl,*
barátomat <mingyárt> végre, ’s itt váratlanúl, Az áthúzott rész felé írva.
meg fogom ölelhetni, ’s mint csalattatám-meg, midőn Mélt. Cserei Farkas Urat láttam-meg, a’ Protonotáriust, nem Miklóst, az Administrátort. A’ nyavalyás ember szolgálatra igen is nagy készségében, nem gondola vele, teljesíti e kedvemet, vagy nem; neki elég vala hogy szolgálhatott. De ha nem ahhoz vitt is el a’ kit kerestem, olly tisztviselőhöz vitt, a’ ki hívatalának több fényt ád mint a’ mit attól vészen, ’s az illyeneket látni mindég nyereség.
Midőn innen eljővénk, Döbrentei megszólíta két idegent, kik velünk öszveakadtak. Ezeknek*
öszveakadtak.<,> Ezeknek Az E e-ből javítva.
eggyike Dr. Kovács András Úr vala, kinek gondjai ’s hűsége Cserei Farkast, a’*
Farkast, <barato> a’
Krasznait, kevés hetek előtt visszahozá azt életre, és a’ ki felől nekem ez a’ barátom azt mondá, hogy ez hívatala’ kötelességeinek szent teljesítései ’s vesztegető adakozása által a’ maga betegei körül*
a’ maga betegei körül Sor feletti betoldás.
épen az Vásárhelynek, a’ mi Kassának volt Viczay. Szívem vert a’ széplelkű féjfi felé, ’s köszöntem neki hogy Csereit a’ hazának és nekem megtartotta, köszöntem, hogy a’*
hogy <a’ szűkölködőkért> a’
szerént veszteget, mint az én megholt barátom. ’S minthogy Csereitől tudtam; hogy a’ kettő között még a’ kertek’ szeretete is teszi a’ hasonlóságot, bátor valék kérni, hogy, ha dolgai miatt lehet, vezetne-el kertjébe. Teljesíté a’ kérést, ’s így alkalmatosságom vala a’ szeretre-méltó emberrel bővebben megismerkedni. – Eggy*
megismerkedni. – Eggy A gondolatjel sor feletti betoldás.
keskeny ’s haszontalan árkot foga-fel, ’s tele ültette, hasznomra és gyönyörködésre; ’s a’ kert a’ legjobb nemű gyümölcsöket termi. Csudálkozám a’ többek köztt, hogy Erdélynek annyi nemű köszmétéji, vagy a’ mint itt hívják, egresei vagynak, ’s a’ mint Dr. Kovács Úrtól értém, nem*
értem <annyi neműek úgy, hogy azok> nem
csak a’ Pomologusoknál [találtatnak].*
Pomologusoknál <láthaték.> <találtatnak>.
– Egyéberánt ez a’ kert az által is emlékeztete a’ Viczayéra, hogy egymást*
hogy <mind a’ kettőnek> egymást
érő játékaival, cabinetjeivel, felűlírásaival hasonlít a’ Guckkastenekhez. – Midőn elválánk, Gyulai, ki*
Gyulai, <a’> ki
csupa szív, nekem köszönte-meg viszont a’ mit Dr. K. Úrnak én köszöntem; ’s megvallom neked, édes barátom, hogy ha ez a’ szeretetre olly igen méltó ifju*
ez <Gyulai> a’ szeretetre olly igen méltó ifju Az áthúzott rész felé írva.
velem nem volt volna, meg fogtam volna azzal elégedni,*
volna, <a’ szókba öltöztetett köszönet helyett> meg fogtam volna azzal elégedni, Az áthúzott rész felé írva.
hogy a’ nemes gondolkozású embert néma tiszteléssel nézzem: de tudom én mit ér fiatal emberek előtt illyeket tenni, ’s nem felejtem mit köszönhetek az én kedves ipam’ illyen forma tanításainak. Könnyen megtörténhet, hogy az az idegen, a’ ki Dr. K. Úrral állott az úczán*
úczán<,>
midőn őket Döbrentei megszólította, szemeket mereszte*
mereszte<tt>
arra, a’ ki magát az emberiség’ Szószólójának tekinti, ’s annak nevében Kovács Úrhoz hála-adreszeket tart. De mennyi jó múlasztatik-el úgy, ha az illy szemmeresztőkkel gondolunk? Ne legyünk semmit affectatióval, de a’ mi jót szivünk sugall, legyen erőnk rettegés nélkül teljesíteni, ’s ne hagyjon-el az a’ szép hit, hogy megértetünk.*
megérte<tte>tünk


tizenkettedik levél.

Szent-Benedek, Júl. 9dikén.
[105] A’ Cancellárius’ épűletének két szárnya vagyon, ’s annak jobbikában áll a’ Bibliothéca. [106] Custosának lakjától eggy folyosó viszen ajtajához, ’s ez felett e’ szók sorok olvastatnak:

MVSIS PATRIIS
GRATISQVE POSTERIS
D.D.
SAM. S. R. I. COMES TELEKI.

Itt a’*
Itt <eggy> a’ Az áthúzott rész felé írva.
könyvekkel eltöltött előszobába léptem, mellyből eggy oldalszobácska nyílik; ’s az előszoba és a’ Bibliotheca köztt eggy szűk*
eggy <z> szűk
grádics viszen-fel a’ galeriába, mellynek falai tele vannak könyves almáriomokkal. Hogy a’ látogató végig tekinthessen a’ könyvek’ hátán, de a’ könyvek az ellopás ellopás’ veszedelmének ki téve ne légyenek, az*
téve Sor feletti betoldás. né légyenek, <téve,> az
almáriomok’ záros ajtajai sárgaréz-dróttal*
ajtajai<kon dro> sárgaréz-dróttal
vannak általszőve. Az almáriomokban nincs*
almáriomokban <többé> nincs
semmi üres hely, sem a’ Bibliothecába*
a’ Bibliothecába Sor alatti betoldás.
új almáriomok nem hozhatnak többé, hanemha az Ásványok’*
Ásványok Á á-ból javítva.
Gyüjteményének más szobák nyittatnának.
Általellenben*
<Az épűlet eggy emeletű, az az két sor ablakai vannak, de a’ Bibliothéca’ hajója a’ mit önként értesz, nincs bolthajtás vagy stukkatúra által a’ szerént felső és alsó szobává.> A hajója sor mellett betoldás, a főszövegben jelezve: ┐. Általellenben
a’ Bibliothéka’ ajtajával a’ nagy lelkű Alkotó’ képe függ, egész állásában, ’s a’ Szent István’ Nagy-Kereszteseinek innapi-öltözetekben. Soha kép igazabban el nem találtatott; ’s nem csak igen híven, hanem igen szépen is van festve. A’ Művész nem írta-fel reá nevét, de tudva van,*
de <én magától a’ Cancelláriustól tudom,> tudva van, Az áthúzott rész felé írva.
hogy azt Tusch János úr, a’ Bécsi Galeria’ Custósa, dolgozta. A’ Hickel’ képe, melly a’ Bihar’ Vármegye’ eggyik Palotájában, Váradon függ, és a’ melly után Czetter metszé a’ Cancellárius’ képét, Catalogusának*
képét, <indexének> Catalogusának Az áthúzott rész felé írva.
Első Kötetéhez, koránt sincs illy hív mint ez a’ Tusché.*
Tusché <Úré>
Alól, a’ plafondot ’s Galéria’ két boltozatjait tartó pilaszterek’ két*
Alól <az> elsőji előtt <két oszlop mellett,> a’ plafondot ’s Galéria’ két boltozatjait tartó pilaszterek’ két Az áthúzott részek felé írva. A ji előtt sor alatti betoldás.
elsőji előtt, a’ Cancelláriusnak, ’s megholt hitvesének, Iktári*
Iktári Sor feletti betoldás.
Gróf Susánának, rézben-öntött ismét igen híven dolgozott büsztjeik fekete márvány oszlopokon*
<poltzozatokon> oszlopokon Az áthúzott rész felé írva.
állanak e’ jegyzéssel: F. Thaller Tyrolensis fec. Vindob. 1805.
[107] A’ Galeria, a’ palota’ hajójának két oldala körűl,*
két <sőt négy> oldala Az áthúzott rész sor feletti betoldás. <mellett> körűl
két emeletre van osztva, ’s a’*
’s <ezen> a’
felsőbb Galeriáról vas balüsztrádok mellől lehet a’ hajóba letekinteni. Az Építő-mester*
Az <Architectus jól tette meg> Építő-mester Az áthúzott rész felé írva.
szerencsésen ’s értelemmel tette a’ rajzolatot.
[108] Itt még más kisebb képek is függenek: A’ Cancelláriusé, ifjúkorában, ’s talán még Akadémiai útja alatt, a’ Gubernátor Bruckenthálé, a’ Poeta Lázáré, ki szép ember vala, a’ Fejedelem Bethlen Gáboré, ’s idősbb Apafié,*
’s idősbb Apafié A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
’s általellenben a’ Cancellárius nagy képével, a’ Teleki Mihályé; a’ Galerián pedig az Erdélyi Püspök Gróf Batthyáni Ignátzé, és a’ Koronaőr ’s Ugocsai Fő-Ispán Gróf Teleki Józsefé, de nem Kreutzingertől, melly ennek a’ nagy embernek minden képei köztt a’ leghívebb ’s legszebben festett képe. Igéretet tevék Bibliothecárius*
tevék <Bthc> Bibliothecárius
Szabó Urnak, hogy ide küldöm Baróti Szabó Dávidnak olajban Klímesch Tamás álal festett ’s igen szerencsésen eltalált képét, hogy a’ tiszteletre-méltó ember ott fogadhassa-el mivel neki a’ maradék*
mivel neki Sor feletti betoldás. a’ maradék<’>
tartozik, a’ hol született. – Hunyadi Mátyás Királynak képét, mellyet a’ Cancellárius Strassburgban a’ prof. Schöflin’ Bibliothecájában függő képről másoltatott le, nem találtam itt. Palatinus Wesselényinek képe, ’s a’ Gróf Rhédey Sigmond ’s hitveséé Wesselényi Kata a’ Bthéca előszobájában függenek.*
a’ Bthéca előszobájában függenek A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
[109] Bibliothecát két három óra alatt végig tekinteni nem lehet, mi*
1. Bibliothecát 6 végig 8 nem 9 lehet 2. két 3 három <olt> 4 óra 5 alatt 7 tekinteni, 10 mi A szórend sor feletti számozással javítva.
pedig a’ Gróf Gyulainé’ rettegései miatt Vásárhelytt soká nem múlathatánk; [110] ’s így meg kelle elégednem azon szerencsémmel, hogy a’ Görög és Római Classicusok’ legelső és az újabb időkben királyi*
Classicusok’ <princeps Editiójikat ’s> legelső és az újabb időkben királyi Az áthúzott rész felé írva.
’s pompájú Kiadásaikat, a’ millyen a’ Pármai, sietve láthatám. Ezekhez képest a’ Spanyol Infans Don Gabriel’ Sallustja nem szép Kiadás. Üres időmet ezeknek látása után a’ Museum Pio-Clementínum és a’ Piranési Kötetei’ foglalták-el.
A’ Grófra öseiről semmi könyvek nem maradtak; maga fogott e’ temérdek kincs’ gyüjtéséhez ezelőtt ötvenhét esztendők előtt, midőn Bázelbe, Párisba ’s Hollandiába*
Bázelbe<n>, Párisba<n> ’s Hollandiába<n>
tanúlás végett testvérének Lászlónak fijával a’ Koronaőr Józseffel, 1759.*
testvérének Lászlónak fijával a’ Koronaőr Józseffel, 1759. A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
kiment.*
tanúlás <miatt> végett Az áthúzott rész felé írva. <múlatott> kiment Az áthúzott rész felé írva.
’S vásárlásaiban az a’ kívánság vezeté, hogy olly könyveket szerezhessen-meg a’ hazának, mellyek a’ magok nemekben vagy legjobbak, vagy ritkaságok*
<leg>ritkaságok
miatt is becsesek, és a’ mellyeket nagy árok miatt,*
árok<hoz képest> miatt
magányos Bibliothecákban hijába*
hijába<n>
fognánk keresni. Catalogusainak már kijöttek három Kötetei, ’s nem sokára a’ negyedik is sajtó alá adatik.
A’ könyvek’ száma eddig 36,096*
A hosszú szóköz miatt valószínűsíthetjük, hogy a számadat utólagos betoldás.
Köteteket teszen. A’ Cancelláriusné osztozni akara nagy férje’ érdemében, ’s a’ Magyar Könyvek a’ Grófné szerzeményei; az Ásványok’ pedig,*
Ásványok’ <Gyüjteménye> pedig
a’ mint gyanítom, szeretett fioknak, Gróf Teleki Domonkosnak gondjai által gyűltek, ’s*
által <szereztettek; <<de>> ’s azokat a’ Cancellárius> gyűltek, ’s Az áthúzott rész felé írva.
naponként szaporítatnak.*
szaporítatnak szaporítják-ból javítva
A’ Numismák még a’ Cancellárius’ kezében állanak.
A’ Bibliothéca a’ Teleki familiának Fidei-commissum gyanánt hagyatik, eggy itt Vásárhelytt álló roppant és szép ház’ jövedelmeivel, hogy a’ Bibliothecarius fizettethessék ’s a’ könyvek szaporítathassanak.
Biblioth. Szabó Úr nem elégedék-meg azon kedvezéseivel, hogy velünk itt reggeli héttől csaknem tizeneggyig múlata, hanem jelentést tévén Theol.*
Theol. Sor feletti betoldás.
Prof. Tompa János Úrnál, a’ Reform. Collégium’ Bibliothecájába is elkísért. Ez magában is kicsiny, ’s melly kicsinynek kelle ama’ adna’ nagynak látásából jövők előtt tetszeni! [111] De ha ennek látását nagy nyereségnek nem tekintheténk is, a’ Prof. Tompa Úrral való megismérkedés valóban az volt; igen jó fej, ’s nem csak tudós, hanem szeretetre igen méltó ember is eggyszersmind.
[112] Olly helyeken a’ hol nézni-való van, én még szoros barátimmal sem szeretek legelső fellépésemmel lenni, ’s a’ magyarázó Csicserónékat hallgatni*
Csicserónékat <és> hallgatni
hagyom; ’s e’ miatt nem keresém-fel eddig Mélt. Aranka György Assessor Urat, kit szerencsém van harmincz esztendők olta barátimnak számokban látni, és a’ kit 1794. a’ Tályai szüreten láték már. De most, általesvén*
már<:>. A pont a kettőspontból javítva. De most, Sor feletti betoldás. <de> általesvén
a’ Bibliothéca’ megtekintésén, siettem hozzá.*
siettem <a’ szeretre-méltó <<még>> öreghez> hozzá.
A’ nagy Purista és a’ leggonoszabb Neologusz, a’ nem tudom melly Philosophiai iskola’ barátja ’s az a’ ki az Idealismuszt kedveli, ’s*
kedveli <’s> ’s Az áthúzott rész felé írva.
a’ jó egek tudják melly külömböző, ellenkező*
külömböző, <egymással> ellenkező
gondolkozások’ sokaságai mellett is egymást szerető két ember illy véletlenűl együtt, és csak kevés időre! [113] mert bennünket Biblioth.*
bennünket <Prof.> Biblioth.
Szabó Úr ebédre kért – képzelheted millyennek kelle ennek az eggyüttlétnek lenni. [114] De nem magam lévén nála, a’ beszéd meg volt osztva másokkal, ’s az az illyetén esetekben mindég nagy bajból-kisegélő szokott lenni, – Krasznán*
lenni, <’s időnket nem vesztegettük el olly értekezésekre, a’ miknek haszna ritkán van.> – Krasznán A gondolatjel sor feletti betoldás.
függő képét Bergmann valóban igen szerencsésen festette, ’s el van rajta találva nem csak arcza, hanem a’ mint illik, lelke is. A’ víg öregnek különösségei közzé tartozik, hogy egészen ellenkezőleg mint mások, házánál parókát*
házánál <mindég> parókát
tészen-fel, de azt kilépvén innen, mindég leveszi fejéről, ’s hajatlan fővel mégyen az*
mégyen <ki> az
úczára. Eggyütt menénk-el Assessor Mélt. Zejk Dániel Úrhoz, ki hitvesének, a’ Septemvir Mélt. Vay József Úr’ leányának, betegsége miatt nem méne-ki jószágába; ’s nem lehetett*
nem <állhatám-meg, hogy> lehetett Az áthúzott rész felé írva.
el nem mosolyodjam, midőn eggy gyümölcsáros asszonynak Alázatos szolgája formulával, nem kötődésből, hanem, a’ mint mondá, hogy azt*
azt Sor feletti betoldás.
emberségre tanítsa, köszönt. – E’*
köszönt. – <Nem állhatám-meg hogy> E’ e’-ből javítva.
rendesség’ előbeszélésével miért*
előbeszélésével <meg> <téged is> Az előző áthúzott rész felé írva. miért Sor feletti betoldás.
ne mosolyogtassalak-meg téged is? Az*
mosolyogtassalak<,> -meg téged is? Az áthúzott rész felé írva. Az az-ból javítva.
illy apróságok gyakorta inkább festik az embert mint a’ miket a’ Biographusok feljegyezni méltatlannak nem tartanak. – Született*
tartanak. – Született A gondolatjel sor feletti betoldás.
a’ közönségesen szeretett hazája’*
szeretett <és> hazája’
boldogúlásáért mindég buzgo*
buzgo<tt>
férjfi Szék városban Doboka Vármegyében 1737. Septb. 15dikén; ’s nagy kora mellett is ép, egésséges, magát könnyen bírja, és, a’ mint látod, jó kedvű. Bár hetvenkilenczedik esztendőkben mi is mind ezek lehessünk. – Abba hagyá a’ versek’ írását, ’s most egyedűl a’ Philosophiának ’s Hazai Történeteknek él.
[115] Midőn Szabó Urtól eljövénk, kénytelen vala még eggyszer megnyitni a’ Bibliothécát, hogy a’ Cancellárius’ képére felpillanthassak. Eltelve*
felpillanthassak<,>. <meg> Eltelve
azzal a’ tisztelettel, a’ mellyel a’ halhatatlan férjfiu eránt*
a’ mellyel <neki> a’ halhatatlan férjfiu Az áthúzott rész felé írva eránt <a>
mint hazám’ fija, és azzal a’ hálával mellyel harmincz eggy esztendő olta tapasztalt sok kegyességeiért tartozom, azt mondám magamban, a’ mi a’ 493. esztendőbeli Consul Scipio’ sírkövén álla: Honc oinom plvurimei cosentient dvonorvm optimom fvisse virom. [116] Felpillanték*
virom. <’s> Felpillanték Felpillantván-ból javítva.
a’ Bethlen Gábor’ képére, ’s a’ Wesselényiére is*
is Sor feletti betoldás.
az előszobában, ’s eljövék szerencsésnek*
’s Sor feletti betoldás. eljövék <nagy> szerencsésnek
nevezvén azt az órát, melly elmosta rolam azt a’ szennyt, hogy nemzetemnek ezt a’ kincsét mind eddig nem láttam.
[117] A’ Cancellárius eggyszersmind Fő-Ispánja Bihar Vármegyének, hol József alatt Királyi Commissariusságot visele, ’s tagja a’ Göttingi, Jénai és Varsói Tudom. Társaságoknak.
[118] A’ Reform. Collégiumban tanúló ifjúság száma*
szama em.
öszveséggel megyen, a’ Togátusoké*
Befejezetlen mondat.

Szándékunk az vala, hogy útunkat a’ Gyulai tantja, Özvegy*
Özvegy Sor feletti betoldás.
Gróf Bethlen Ádámné felé vegyük, Bonyhádnak, ’s*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Özvegy Gróf Haller Sigmondné felé; de a’ vizek ez örömtől megfosztottak. Igy, el Koronka*
Befejezetlen mondat.

Koronka*
<Ebédután> Koronka
mellett, melly Toldalaki birtok, [119] Szent Benedek felé vevénk utunkat*
birtok, <felette nehéz úton menénk el, ’s még korán elérénk Szent-Benedekre.> Szent Benedek felé vevénk utunkat Az áthúzott rész felé írva.
Az éjszakát Oberster Báró Szent-Kereszti*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Úrnál akaránk tölteni; ’s már kiérénk Szent Benedekről,*
kiérénk <a’ faluból> Szent Benedekről, Az áthúzott rész felé írva.
midőn az itt lakó Uraság’ cselédje utánunk szalada, ’s Gróf Toldalagi Sigmond Urnak ’s Grófnéjának nevekben,*
nevekben, Sor feletti betoldás.
hálásra meghítt, akárkik legyünk; előnkbe*
legyünk; <’s> előnkbe
terjesztette, hogy veszedelmes vízen fognánk keresztűl-menni. A’ jó szívűségnek ’s hospitalitásnak ez az aktja*
az <actusa> aktja Az áthúzott rész felé írva.
megillete bennünket, ’s ámbár Gyulai sietett anyja’ aggodalmait eloszlatni, megfordúlánk. ’S itt eggy bajuszos de szakálatlan Oláhnak gondolt Pap*
gondolt, <de Unitárius> Pap A feleslegessé vált vesszőt elhagytuk.
méne-el szekereink mellett, kék talárisban, ’s maga is, cselédje is hermelín színű, nagy, de nem legszebb fajtájú kanczákon. Én a’ hátulsó szekérből néztem, hogy Döbrentei a’ nyeregben űlő Pappal beszél, midőn ez hirtelen sarkantyút ada lovának, ’s hozzám nyargalt. Az Szent-Gericzei Unitárius Predikátor Kozma Gergely Úr vala. A’ nemes lelkű ’s Nyelvünk’ ’s Literatúránk’ boldogúlásáért buzgó ember örült hogy azt, a’ kit levele által ezelőtt tizennégy esztendővel megszólított vala, láthatja is, ’s eggy két pillantatig tartó beszélgetéseink után, siető útja miatt, tovább ment. De nem valánk még eggy óráig a’ háznál, midőn útjából visszafordult, ’s a’ gyönyörű estvét a’ hold’ legteljesebb fényében a’ kert’ ernyőji alatt velünk tölté. A’ ház’ gyermekei ’s az én leányom itt*
én <gyermekem> leányom itt Az áthúzott rész felé írva.
a’ Házi-Tanító ’s Klavír-Mester’ muzsikája mellett táncznak eredtek, ’s*
eredtek, <a’ kertben> ’s
később az Erdélyiesen gazdag vacsorához űlénk, [120] hol, minthogy a’ Grófné Vay leány, Krasznáról, Septemvir Mélt. Vay Josef Ur ’s testvér öccse Generális Báró Vay, ’s a’ Septemvir’*
a’ <Consiliárius> Septemvir Az áthúzott rész felé írva.
fija Abrahám ’s hitvese Kazinczy Sophie felől kelle szólanom. A’ távolra-jutott a’ magáéi közzé visszatéve képzeli magát midőn az idegenek előtt ezeket emlegetheti, ’s ez a’*
ez <nekem> a’
szép est’ örömeit nevelte előttem.


tizenharmadik levél.

Andrásfalván, Júl. 14d.
[121] Igen jól történt, hogy Szent-Bendeken meghálánk; más nap veszedelmes árkokon kelle keresztűl vergődnünk. Rettenetes az a’ pusztítás a’ mi e’ tájt éré,*
mi <ezt a’> e’ Az áthúzott rész felé írva. tájt <érte> éré Az áthúzott rész felé írva.
’s Erdély, ha valaha, most félhet az éhségtől. A’ kár Szent-Benedeken már félszáz ezerre mehet, melly*
mehet, <és ez> melly Az áthúzott rész felé írva.
annál rettentőbb, mivel Erdélynek tavaly sem volt aratása, ’s a’ tengeri a’ nedves időkben meg nem érhetett, ’s így a’ mi termett is, megromlott. Midőn Debreczenen keresztűljövék, az Erdélyből oda kijött Oláhok csoportosan állottak a’ piaczon, hogy munkát ’s az által élelmet kapjanak, ’s többen lévén mint a’ mennyire szükség volt, éhen tértek-vissza honjokba. Bethlen Miklósnak, az elmult század’ elején, igazsága*
elején, <-> igazsága
volt, midőn azt akará törvényűl tétetni, hogy a’ tengeri-termesztés tiltassék-meg; azt eggy esztendőről más esztendőre nem lehet úgy eltenni mint a’ földnek egyéb terméseit, ’s így a’ nép az éhség’ veszedelmeinek inkább ki van téve. Bár most az a’ törvény hozatnék, hogy a’ szegénység krompélyt ültessen, hol*
ültessen, <vagy a’ mint Bogártelken, Nyíres és Bács köztt hallám neveztetni, pityirkót,> A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐ <a’> hol
a’ soványabb föld a’ rozst meg nem termi.
A’ föld’ népe Erdélyben a’ tengerit azért is veti, mert ennek termesztése nem kíván annyi szántást mint a’ gabonának más nemei, sőt a’ marhátlan embert ezt szántás nélkül is elveti,*
elveti, Sor feletti betoldás.
egyedűl a’ kapa után.*
után.<,>
’S a’ két három esztendő olta tartott szükség arra vitte a’ gazdákat, hogy minden marhájikat eladják. A’ melly helységben ezelőtt hatvan pár ökör találtatott, ott most nem találni négyet.
Az a’ vidék, a’ mellyen Szent-Benedekről Júl. 10dikén jöttem végig, sivatag hegy ’s igen sovány vidék. [122] A’ Lóczi fogadó eggy igen magas és*
magas <h> és
nehéz útú tetőn*
útú <hegyen> áll Az áthúzott rész felé írva.
áll, ’s ott fogatánk-ki lovainkat. Gazdasszonyunk fején konty helyett eggy kiskarimájú kerek kalap űlt,*
kalap <volt> űlt, Az áthúzott rész felé írva.
’s az bennünket a’ Helvétzia’ ’s Tyrolis’ leányaira emlékeztete. ’S beszéde éneklőbb volt mint az egyéb Erdélyieké lenni szokott. [123] Nem értém, mit akar, midőn, valamelly más asszonnyal szólván, ezt mondá ennek: Legény! be nagy dolog! míg Döbrentei meg nem magyarázá, hogy ennek a’ vidéknek lakosai a’ legény szóval az illy fordúlatokban annyit akarnak mondani, mint a’ Debreczen körül lakó falusiak, ezzel: Egek,*
ezzel: <Ejnye!> Egek
be nagy dolog? Mint juthatott ez a’ szó ehhez a’ jelentéshez, azt fel nem tudom érni.
[124] Egészen idegen és értetlen szóllás lesz előtted ez is: Mi jó barátokúl elférünk eggy szobában: de hát a’ lovak hol találnak szállást? az az, mi mind, kik jó barátok vagyunk. –*
A kézirat következő lapja ki van vágva, Kazinczy oldalszámozása folyamatos.
Erdélyiekűl, annyi mint mi mind, Erdélyiek.
A’ volna kétszeri előfordúlását a’ Maros-Székben így kerűlik-ki: Ha én ne legyek, téged megcsapott volna az ág. Az ellipsist, melly itt nem kicsiny, ez pótolja-ki; Ha az nem jött volna közbe, hogy én ott legyek.*
legyek.<,>
[125] Döbrentei megszóllíta nehány útasokat, kik itt deszkával megterhelt szekereikkel kifogtak, ’s ezt kapá tőlök feleletül: Doczkát viszünk Megyesre. A’ szót olly énekelve mondá a’ Székely, hogy modulatióját így lehetne lekótázni.
[126] ’S illyen énekelve beszélt Báróczi is. [127] ’S a’ nem éles hanem nehéz accentű e a’ Meggyesre végében éreztette velem, hogy a’ Magyaroknak háromféle e-jek vagyon, a’ mit mind eddig érteni soha nem tudtam. Csak hogy midőn nekik azt vallom-meg, hogy a’ Magyarnak tehát három féle e-je van, azt a’ magyarázatot kell vetnem szavaimhoz, hogy a’ Magyar alatt, Palócz és Hiencz ’s Székely Magyarokat értek. [128] <Minden tiszteletem mellett, mellyel a’ Vilmányi Libécz’ pentametere eránt viseltethetem, kénytelen vagyok kimondani, hogy én illyen e-kkel*
<é>-kkel Az ékezet lehúzva.
beszélő Székelynek tartatni nem vágyok.>*
A sorok balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
Az*
<A’ hegyen menő> Az Az áthúzott rész felé írva.
út itt is sippadozó-oldalú hegyeken ment, úgy hogy sok helytt azt levert karókkal kelle a’ leszaladástól óvni.
Nagy és hosszas fáradság mellett*
mellett<,>
felérvén a’ tetőre, meglátánk azt a’ keskeny völgyet, a’ hol Andrásfalva fekszik, ’s túl azon a’ mi Tatránk’ óriási*
oriási ék. em.
nagyságú kisebb testvéreit, ’s örvendénk hogy nyomorúságos útunknak végét láthatjuk, mert ezek a’ szép hegyek azt látszottak ígérni, hogy ezután Magyar-országi tájakra jutok; örvendénk, hogy eggy imádott asszony’ ’s a’ szeretetre legméltóbb háznép’ társaságában három négy nap megpihenhetünk.
[129] Tizenkét esztendeje múlt-el, hogy én*
én Sor feletti betoldás.
a’ Grófnét, ifjúságom’ barátnéját, nem láttam, hogy nem láttam Comtesse Lottit, ki engem levelezésünkben*
levelezésünkben Sor feletti betoldás.
atyjának fogada, és a’ kinek szerencsém volt barátságát, éltemnek eggyik legszebb örömét, megnyerni, ’s ez a’ pillantás vissza fog tenni életem’ legszebb szakába, meg fog ifjítani. [130] Előttem vala az a’ szép kor, mellyben*
kor, <a’> mellyben
a’ tiszteletre ’s szeretetre legméltóbb ember, az ipam, még akkor teljes erejében ’s a’ nem érdemlett csapásoktól meg nem hajtva, gyermeki ártatlanságú napam, ’s Theréz, a’ leglelkesebb, legfeddtelenebb, legjobb, szép és fiatal asszony, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
a’ Grófné és megholt testvére, ’s*
testvére, <Gróf Barkóczy Ferencz, Viczay,> ’s
én, ki iskolai ’s Pesti pályámat csak eggy két esztendő előtt futottam vala meg, Kassán lakánk,*
lakánk laktunk-ból javítva.
’s magunkat, eggy atya’ ’s eggy anya’ gyermekeinek képzelénk,*
gyermekeinek <képzelünk> képzelénk, Az áthúzott rész alá írva.
’s boldog voltam ez emlékezésben. [131] Feleségem, akkor hét esztendős gyermek, látván hogy atyja ’s anyja engemet fijoknak néznek, bátyját nézte bennem, ’s térdeimen tanult-el némelly*
tanult<a>-el <testvérével együtt, <<tőlem,>>> némelly
mesét, némelly verset; ’s midőn látta hogy én a’ szép Süsie’ szemléletében olvadozom, elvont tőle, ’s maga mellé űltetett, mert, ugymond, tudhatom, hogy én övé vagyok.*
én övé felé betoldva: hogy nekem övének kell maradni.
[132] ’S most én mind ezeket leányomnak beszélém-el, ’s megmondám neki, hogy valamint én Lolottnak fogadott atyja vagyok, úgy ő első meglátása olta neki fogadott leánya lesz.
A’ Gyulai’ szekere hamarább ért a’ házhoz mint az enyém, ’s Döbrentei azt mondá a’ Grófnénak, hogy leveleim érkeztek Kolozsvárra, ’s kénytelen valék vissza-fordulni.*
vissza-fordulni A gondolatjel sor feletti betoldás.
De eggy negyed mulva eggy más szekér érkezik, ’s a’ Grófné, ki Helytartói Consiliárius Puky László Úrral a’ ház előtt űle, kiszállani lát szekeremből, még pedig leányommal. [133] – Még*
leányommal. – Még A gondolatjel sor feletti betoldás.
most is az a’ nagy szépségű asszony a’ ki harmincz esztendő előtt volt, még most is azok a’ gyönyörü nagy szemek, ugyan-azok a’ rózsák és liliomok, és a’ mi mind ezeknél többet ér, ugyan-az a’ tiszta*
a’ <gyermeki ártatlanságú> tiszta Az áthúzott rész felé írva.
lélek; de most két annyi testtel mint akkor. – [134] A’ sok esztendők után való eggyüvé-találkozás csaknem teljes pótolék azoknak, a’ kiket a’ sors egymástól eltépett.
Lolotte, kit égtem, lángoltam látni, nem vala a’ háznál; Fanny és Constance testvéreivel kimentek*
testvéreivel testvérével-ből javítva. <’s Gróf Was György Fő-Hadnagy cousinjokkal>, kimentek
azon meredek tetőkre, mellyek Andrásfalvát télben a’ naptól annyira elfogják, hogy ott örök éj*
éj<szaka>
lakozik. Lajos és Döbrentei elikbe mentek, ’s vitték a’ hírt, hogy vissza kelle térnem. [135] De most jöttek; ’s én általadám leányomat új*
általad<t>ám leányomat <az> új Az áthúzott rész felé írva.
anyjának. ’S e’ pillantat olta Carolína*
olta <Lolotte> Carolína Az áthúzott rész felé írva.
és Eugénie elválaszthatatlanok.
[136] Consil. Puky rég olta itt van, mint vizsgáló*
vizsgáló<ja> Sor feletti betoldás.
Kir. Commissáriusa azon panaszoknak, mellyeket tizenhárom Szászföldhöz tartozó*
tartozó<tt>
faluk beadtak.*
faluk <a’ magok Földes-Uraik ellen> beadtak
Ennek örök*
Ennek <az Úrnak> örök
becsűletére tartozik, hogy ő, az Urbariális dolgok’ Referense, a’ Helytarto Tanácsnál,*
a’ Helytarto Tanácsnál, Sor feletti betoldás.
nálunk igen*
nálunk <igen is hírnek ’s> igen A nek sor alatti betoldás.
is szorosnak tartatik; ’s az Erdélyiek, kikhez ez a’ vélekedés behatott Budáról, rettegtek tőle. Nem tartozik kisebb becsűletére, hogy Erdély azt mondja felőle, a’ mit Tacitus az ipa felöl: rara animi moderatione maluit invenisse bonos,*
invenisse <probos> bonos
quam fecisse. Az Erdélyiek őtet úgy szeretik, mint a’ hogy rettegték.
[137] A’ Grófné mindent elkövet, hogy nekem örömeket adhasson, ’s meghívta Dr. Gyarmati Sámuel Urat, a’ Grammaticust; Döbrentei*
Grammaticust; <ki Nagy Búnon lakik, Gróf, Bethlen Lajos Úrnál,> Döbrentei
pedig a’ Székely udvarhelyi Plebania’ Administratorához, Zsombori József Úrhoz külde-által, hogy jőne hozzánk. Ennek szép tollát eggy Értekezéséből ismerem, melly az Erd. Muzéum’ IVdik Fűzetében áll, ’s eggy Kötet szépen-írt Predikatziójiból; Gyarmathi*
Gyarmathi<,>
Urat nincs szükség magyaráznom, ki legyen.*
szükség <veled megismertetnem, mert> Grammatikáját
Grammatikáját ’s Nyelvünknek a’ Lapp Nyelvvel való hasonlatossága felől írt Munkáját ismered. Gy. eljött, de Zsnek meglátásától az a’ történet foszta-meg, hogy Plebánusa, az Erdély’ Jezsuitájinak legöregebbike, legutóbbika, most haldokol. – [138] Dr. Gyarmathi Sámuel Úr szül. 1751. Július 15d. Kolozsvártt. Bécsben 1776 – 1782ig tanulta az orvosi tudományokat, ’s akkor Göttingába ment, ’s Berlinbe és Hamburgba. Onnan visszatérvén, Gróf Ráday Pál és megholt öccse Gedeon mellé rendeltetett nevelőűl, ’s velek vala Pozsonyban is, hol 1784. Révai után a’ Ráth által kezdett újságleveleket folytatta.*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
olta Nagy-Búnon lakik, Gróf Bethlen Gergelynél,*
Bethlen <Lajosnál> Gergelynél Az áthúzott rész felé írva.
mint Rousseau élt volna Ermenonville-ben, ha élete tovább nyult volna; [139] ’s abba hagyván a’ Grammatikázást, etymologizál,*
etymologizál, Sor feletti betoldás.
botanizál. A’ legtiszteletesebb jámbor öreg, kit az egész táj, az egész Erdély kedvel, mert az illy nyájas, ártatlan, sok tudományú öreget nem lehet nagyon nem kedveli.
Olvastad a’ Magyar Kurírnak azon jelentését, mellyet*
jelentését, <a’> mellyet
Pánczél Úr’ teve ennek Etymológiai*
ennek <az Úrnak> Etymológiai
Lexicona felől. Harmincz öt Lexiconokon ment végig, hogy szavainknak rokonságaira ’s eredetére akadjon, ’s a’ mintegy nyolcz ívből álló Munkának eddig meg kellett volna jelenni, ha elég Subscribenseket kapott volna. A’ Munka’ elakadása éreztetheti velünk hidegségűnket, mert, ha az illyen Munka nem mindennek való is, pirulnunk kell, hogy nyomtatatlan marad. – Én*
marad. – Én A gondolatjel sor feletti betoldás.
e’ végre eggy Lexiconon sem mentem-végig, de sok illyen*
illyen Sor feletti betoldás.
jegyzéseket tettem, kivált*
tettem, <én> kivált
a’ tót nyelvből, mellyet nem igen tudok ugyan, de minthogy nálunk azt már beszéli a’ magyar mellett a’ köz nép, hallani van alkalmatosságom. ’S Dr.*
Dr. Prof-ból javítva.
Gyarmathi Úr sem azt nem tudta, hogy a’ pelly a’ franczia couleur de bai-ből jő, sem azt nem hogy a’ fakó a’ falb-ból, sem hogy a’ zsufa és couleur de soupe eggyek. Ha a’ munka kijő, az Erdélyi Muzéumban eggy Toldalékot fogok letenni hozzá; de óhajtottam volna, hogy szavainkat a’ tót nyelvvel Sándor István hasonlítsa-öszve nagy gonddal, ki,*
gonddal, <a’> ki
a’ mint látszik, tótúl még inkább tudott mint magyarúl.
[140] Óráim a’ Grófnénak ’s szeretre-méltó, nagy gonddal és nagy bölcsességgel nevelt gyermekeinek, Cons. Pukynak, Gróf Wasnak, ’s a’ jó öregnek, és az én Döbrenteimnek, ’s Fekete Ferencz Úrnak, ki Puky mellett Acturiusságot visel, társaságokban,*
visel, < és előttem azért is tiszteletes mert jó férj, ’s felesége felől melegen emlékezik,> társaságokban
’s hol a’ fortepiano körül,*
fortepiano <mellett> körül, Az áthúzott rész felé írva.
hol a’ kertben, a’ virágokkal elhintett réten, ’s a’ cseresznyés tetőkön sétálva, hol a’ Gyulai’ igen szép Minerologiai Gyüjteményének ’s Metszett-köveinek végig nézésében, hol olvasgatva, igen kedvesen múlnak-el; de a’ haza-vágyás sokszor reám rohan, ’s mennék, ha lehetne. De benne vagyok, ’s*
vagyok <az útban,> ’s
Szebent, ’s Brassót is talán, ’s Hunyadot nem hagyom látatlan. Az esők az útat úgy*
útat <itt> úgy
elrontották, hogy ha a’ hídak épségben maradtak volna is, a’ rettenetes sár miatt innen*
innen Sor feletti betoldás. mennem Az utolsó m sor alatti betoldás.
mennem nem lehet.
A’ Grófné a’ maga aratóji közzül kiválogattatá a’ legjobb tánczos Oláh legényeket ’s leányokat, ’s láttatá velem mint tánczol ez a’ nép. – A’*
nép. – A’ A gondolatjel sor feletti betoldás.
táncz mint a’ nép. A’ férjfiak lomha mozgásban eggy ideig magok szökdösnek karikában, ’s a’ leányság körűlök áll; ’s akkor kiki tánczosnét választ, még pedig, a’ kiknek tetszik, jobbjába két leány’ balját szorítván. ’S a’ táncz abból áll, hogy előre bicczennek, meg hátra; ollykor*
ollykor Sor feletti betoldás.
holmi csintalanságokat mondanak*
mond<ogatnak>anak Az áthúzott rész felé írva.
mellé, ’s ölbe fogják a’ tánczosnét, ’s eggyet kettőt forganak vele. Midőn vége a’ táncznak, nem a’ legény köszöni meg a’ leánynak, hanem a’ legénynek a’ leány, hogy vele*
vele Sor feletti betoldás.
tánczolni méltoztatott;*
táncz<ra vitte>olni méltoztatott Az áthúzott rész felé írva.
– ’s ítéletem szerént nagy méltán, csak hogy ellenére annak a’ tekintetnek ’s elsőségnek, mellyett*
<a’> mellyet
a’ szép nemnek a’ nem orientális politesse adni szokott. Némely nézök*
Némel<lyek> em. nézök Az áthúzott rész felé írva.
a’ leányok és menyecskék közzül ezt és amazt igen szépeknek lelték: az én szemem rajtok nem láta semmi szépet, ’s ez az öltözet a’ legszebbet is rúttá tenné. Nyakoknál be van fűzve az ing, ’s tágan*
’s <az> tágan
áll az emlőkön. A’ Festő legalább úgy vét*
vét<nek>
leplet a’ tagokra, hogy azok a’ leplen által is mutassák contourjaikat.


tizennegyedik levél.

Andrásfalva, Júl. 16d.
[141] Mint a’ bárka’ galambja, úgy mentem-ki tegnap*
mentem-ki <én> tegnap
Döbrenteivel Fejér-Eggyházig, megtekinteni eggy könnyü kocsin, ha nehezebb szekereinken indúlhatnánk e már, mert én is mennék, a’ Grófnénak is útja van Dédács felé Hunyadban; ’s meghoztuk a’ zöld ágat: ha újabb esők nem rontják-meg az útakat, holnap indúlunk, Döbrentei Gyulaival*
Döbrentei <és én> Gyulaival
és velem Szeben felé, a’ Grófné pedig holnap után Hunyadi ’s Zarándi*
’s Zarándi Sor feletti betoldás.
jószágaiba. Ott ismét fogom látni a’ szeretetre legméltóbb háznépet, ’s a’ mint mondják, olly kies vidéken, mint a’ melly vad ez a’ tömlöcz itt.
’S ez nekem még kietlenebb miolta Fejér-Eggyházát és a’ két Búnt láttam. – Mintegy eggy óra mulva azután hogy szekérbe űltünk, kiérénk Sárdnál e’ vápából, ’s előttünk gyönyörű*
előttünk <eggy> gyönyörű
sík terjede-el, melly csaknem egész útunkban osztán egész hosszában feküdt előttünk,*
hosszában <f> feküdt <al> előttünk
’s zsákfenekében (cul de sac) a’ Segesvári templomokkal*
Segesvári <(Schaesburg> templomokkal
és házakkal elhintett dombot úgy láttatá, mintha Kis-Bún, Fejér-Eggyháza és Segesvár eggy várost tennének. Jobbra is balra is szépbérczű hegyek látszanak, ’s a’ Búni ’s Fejér-Eggyházi kastély, ’s Búnon a’ megnyesett fenyők a’ ház mellett, díszt, életet adá a’ vidéknek. Feléledtem látására, ’s érzettem, hogy tömlöczből szabadúltam-ki.
[142] Fejér-Eggyházánál szebb helyt Erdélyben még nem láttam, ’s vígasztalhatatlan volnék; ha lelkes Urát holnap sem lehetne látnom; mert Döbrentei éjszakára oda viszen. A’ hely az itt szűkűlni kezdő réten fekszik. Midőn a’ faluba érénk, két gyermek szalada megnyitni előttünk a’ falu’ kapucskáját, ’s az mellett eggy*
’s <én> az mellett <a kapucska mellett> Részben az áthúzott rész, részben a sor felé írva.
nagy tábla kérte*
táblá<t láttam> <vala> Sor feletti betoldás. <felszegezve. Az> kérte
az útasokat, hogy míg a’ falun végig mennek, ne pípázzanak. Eggy ház’ kapufél-fájára eggy kisebb, hasonlóúl veres táblácska vala felszegezve, e’ szóval: Nagy János, Esküdt. Bal kézre a’ hegy’ oldalán mívelt földek és a’ vadas-kert’ kerítése látszott. Túl a’ romnak indult templomon,*
templomon t T-ből javítva.
annak épen szomszédjában, olly agg*
olly <gazdag, szépségű nagy> agg Az áthúzott rész felé írva.
fák állának mint a’ Szépkútiak Bécsnél, ’s fejérlik a’ Gloriette az út mellett. [143] Két nagyszépségű fekete, mellyet*
fekete, <-szürke,> mellyet
az Istáló-mester, most szoktata szekeret vonni, öszvetépte istrángjait, ’s a’ cselédek szaladtak a’ lovat kiszabadítani bajából.
[144] A’*
bajából. <Minden <<mutatá hogy itt>> érezteté, mit fogok láthatni.> A’
rommá változott templom*
t T-ből javítva.
mellett az út befordult jobbra, ’s itt eggy nagy töltő-ház álla előttem, ’s igen nagy tengeri-górék, bezsindelyezett sövénykerítéssel, ’s mind ez*
mind ez Sor feletti betoldás.
éreztette velem a’ hely*
a’ hely Sor feletti betoldás.
Urának mind gazdagságát, mind gondjait. Balra útam*
Balra <itt> útam Az áthúzott rész felé írva.
két üvegház mellett méne-el, ’s*
méne-el, <útam,> ’s
a’ négyszegű klastrom*
klastrom k K-ból javítva
forma, régi kastélyba*
régi <formájú> kastélyba
értem. Az óra verte a’ tizeneggyet. [145] Józsa Praefectus felvezete, ’s jelenté hogy Grófja nincs a’ háznál, de éjszakára, vagy holnap ebédre megérkezik,*
ebédre <bizonyosan> megérkezik
’s kért, várnánk-be. Döbrentei Krietsch Szász-születésű Nevelő eránt tudakozódott, ’s ez jöve kilencz esztendős szép növésű ’s arczú*
szép növésű ’s arczú Sor feletti betoldás.
tanítványával; a’ másik épen a’ fortepianó mellett*
fortepianómellett A szóköz em.
veve leczkét Mesterétől. [146] Én az ablakhoz vonattam, ’s láttam magam előtt a’ gyönyörű tót ’s a’ hattyút rajta, ’s túl a’ tón tíz tizenkét obeliszkekké nyírt száz esztendős fenyőt, és ezek köztt az úcza’ szélén a’ most épűlt Gloriettet, mellynek legalsóbb részei most vakoltatának ’s*
vakolta<tott>tának Az áthúzott rész felé írva. <é>’s
két felől a’ tó mellett az említett erdőt a’ megaggott fákkal. Le, le, a’ kertbe, kiáltám Döbrenteinek, ’s Krietsch Úr azon grádicson vezete-le, a’ mellyen feljövénk. – A’*
feljövénk. – A’ A gondolatjel sor feletti betoldás.
Gróf elseperteté a’ Glorietten túl álló házakat, hogy a’ kinézés az ablakból*
az ablakból Sor feletti betoldás.
a’ mezőre ’s a’ vadas kert szép*
szép Sor feletti betoldás.
hegyeire szabadon legyen. – Nagy Jupiter, csak ezt, és életet mellé!*
életet <hozzá!> mellé! Sor alatti betoldás.
aequum mi animum ipse parabo.
Az Udvartól grádicsok visznek-fel eggy balkonra, ’s itt*
itt Sor feletti betoldás.
eggy kerek palotába léptünk. Annak magas falai az architrávig fekete márványként vannak befestve; az erek a’ márványban, ’s az oszlopok’ kapiteljei ’s lábai*
’s lábai Sor feletti betoldás.
aranyozva vannak. Az architráv felett festett galeriáról Hallerek néztek-le ránk olly tömött sokaságba, hogy több figúra fel nem fért; ez pánczélban ’s zászlóval, amaz spanyol köntösben, ez lovagi palástban, ’s két talán Jezsuita. Némellyíknek feje felett számok voltak; Krietsch*
voltak; <’s> Krietsch
Úr megmagyarázta,*
megmagyarázta A meg sor feletti betoldás.
hogy a’ Haller háznak*
Haller <familiának> háznak Az áthúzott rész felé írva.
eggy négyujnyi vastagságú foliántja van, mellyben a’ Hallerek, kiki a’ maga neki-tulajdon számja alatt, festve vannak, ’s e’ számok arra mutatnak.
[147] E’ kerek palota előtt a’ kert felé*
a’ kert felé Sor feletti betoldás.
eggy még*
még Sor feletti betoldás.
tágasbb balkon van, hol eggy számos*
eggy <nagy> számos Az áthúzott rész felé írva.
társaság is töltheti az estvét. A’ szellő bennünket az itt nagy táblákban ültetett rezéda’ illatjával csapkoda-meg.
Balra tértünk, ’s a’ tó’ szélén, a’ Szépkúti-szépségű*
-szépségű Sor feletti betoldás.
fák alatt, kerültünk a’ Gloriettnek, gazdag virágtáblák mellett. A’ gyep-partiákban még virítottak a’ rózsák, ’s a’ Delphiniumnak nehány neme*
a’ <szép> Dalphiniumnak <elatum> nehány neme Az áthúzott rész felé írva.
kékellett. Túl ezeken eggy nyirbált fenyő spallér vonta-el falát, ’s eggy holt ugró-kúthoz vitt volna-le, de én a’ tóhoz vettem útamat, hol két Babyloni-fűz az űlőt úgy elfedté, hogy csak akkor lehete megsejtenem, mikor hozzá értem. Eggy sajka a’ maga czövekéhez vala kötve.
Az ángolkert’ tekervényein végig-menvén, melly el*
melly <te>el
van töltve külföldi fákkal, és csemetékkel, a’ gazdag gyümölcsösbe*
fákkal, <a’ szép> és csemetékkel, a’ gazdag Az áthúzott rész alá írva.
értem, hol Vezetőnk*
V v-ből javítva.
a’ holnapos eprek’ ’s igen nagy, minden színű*
igen nagy, minden színű Sor feletti betoldás.
köszméték’ táblájához vitt, ’s addig étete, még tovább nem vivém*
vivém<,>
hogy az üvegházat, vagy inkább az az előtt álló botanicus kertet tekinthessem-meg. ’S itt ére az ebéd’ ideje.
Az ebéd’ végénél volt ugyan*
végénél <kút> volt ugyan Az áthúzott rész felé írva.
dinnyénk is, de én*
is Sor feletti betoldás. <volt>, de <a’ fűtő házból, ’s így> én
inkább maradtam az igen ízletes cseresznye mellett, melly olly jó volt mint a’ mi Toronyi ’s Gönczi cseresznyéink, <’s az eper és köszméték mellett. Az utolsók köztt legédesebb volt a’ setétzöld színű.> [148] Asztal után még eggyszer megjártam a’ kertet, ’s siettünk; még*
siettünk; <mert> még
estig két helytt kelle*
helytt <akaránk> kelle Az áthúzott rész felé írva.
megtenni látogatásunkat: Kis-Búnon Gróf Bethlen Sándornál és Báró Kemény Mariánál; Nagy-Búnon a’ Gyarmathi’ Ermenonvilljében,*
a’ Gyarmathi’ Ermenonvilljében, A főszöveggel párhuzamos, a bekezdés végére írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Gergelynél, Lajosnak és Wesselényi Annának fijánál, és Gróf Bethlen Kláránál, a’ Generális’ leányánál.
[149] Gróf Bethlen Gergely első látásra megszeretteti magát. Képén van festve az a’ nyúgodalom, melly lelkében űl. A’ Gróf*
űl<, ’s> A’ Gróf Sor feletti betoldás.
nem akar egyéb lenni, mint a’ mivé a’ történet tette; melly annál becsesbb, minél*
tette; <eggy> melly Az áthúzott rész felé írva. annál<inkább> becsesbb, <mentől> minél Az áthúzott rész felé írva.
ritkább tulajdonság a’ mi pillogni-szerető*
a’ mi <ped> pillogni-szerető
korunkban. Nem csuda az, hogy itt Gyarmathi élni szeret. A’ hely eggy erdő’ szomszédjában fekszik, ’s egészen*
’s <melly> egészen
eggyez szeretetre-méltó Ura’*
szeretre-méltó <lakója’> Ura’
’s lakója’ lelkével: Itt jár Gyarmathi, ’s fűvet szed, ’s leűl a’ helységbeli gyermekek köztt, ’s enyeleg velek jóra tanítja őket,*
jóra tanítja őket Sor feletti betoldás.
’s nevettetik értte*
értte<->
némelly vendégtől. – A’ Gróf kérésemre kivezetteté a’ Zsibói istálóból ide jött Jupitert és Bucephált, kik atyjoknak neveket viselik, ’s a’ kiken*
a’ <mellyeken> kiken Az áthúzott rész felé írva.
kiismerém, hogy Zsibói fajak. Hat még tanúlatlan zsemlyeszín pelly lovának árát tizenkét ezer forintra határozta, ’s ez mutatja, melly ára van a’ lovaknak Erdélyben.


tizenötödik levél.

Ebesfalva, Júl. 18dikán
Andrásfalvát, hol hetedfél napot töltöttem nagy örömök köztt, tegnap dél után hagyánk-el, Gróf Was Györgynek és Dr. Gyarmati Úrnak társaságában. Azolta hogy itt harmad nappal elébb elmentem, az emberek elkezdettek aratni, ’s*
emberek <ott is> elkezdettek Az áthúzott rész felé írva. aratni, <kezdének,> ’s
más kalangyákat látánk az út mellett. Eggy kalangyába huszonegy kéve rakatik, ’s hogy a’ szél fel ne fordíthassa, karók veretnek közepébe. Sok az, ha az illyen kalongya a’ jobb esztendőkben is három vékát ad; ’s a’ mi tizennyolcz ’s néhol tizenhét kévés keresztjeinknek nem kellenek karók.
Sárdtól Bún felé görbe az út; ’s ámbár ismerem kocsisom ügyességét, kinek dicséretére kell elmondanom, hogy e’ rettenetes földön sem döjte-fel, félnem kelle, hogy itt*
hogy <rajtam> itt
ér utól a’ szerencsétlenség, midőn hátunk megett lármát hallánk, ’s a’ Gróf Was’ kocsiján annak cselédje ’s a’ mi leányunk, kinek helyét az én szekerem Dr. Gyarmathi Úr foglalta valá el, földre valának terítve. Nem esett semmi bajok azon felűl, hogy a’ Grófnak eggy kedves fegyvere*
kedves <is> meggörbült
meggörbült, ’s a’ szekér’ valami kevés kárt szenvede.
Dr. Gyarmathi Úr negyed napi eggyütt létünk után*
negyed napi eggyütt létünk után Sor feletti betoldás.
Bún mellett vála-el tőlünk, ’s vitte Andrásfalván gyüjtött Herbáriuma új leveleit; a’ Flamula Jovist*
Andrásfalván gyüjtött <szerzeményeit> Herbáriuma új leveleit; Az áthúzott rész felé írva. a’ Flamula Jovist. A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
’s kevés idő mulva beérénk az Erdély cellumába, ’s szerencsénk volt, Urát hon lelni. Eggy deli férjfi, ki minden tekintetben méltó szerencséjére.
A’ jószág Gróf Haller Jánosra, Sigmondnak fijára,*
Gróf Haller Jánosra, Sigmondnak fijára, Sor feletti betoldás.
kétszáz ezer forint teherrel jutott,*
jutott juta reá-ból javítva
’s a’ lelkes Urk első dolga az volt, hogy embereinek ökröket vásárla. A’ teher a’ jószágon többé nem fekszik;*
1. A’ 2 teher <be van> 6 nem 7 fekszik 5 többé 3 a’ 4 jószágon A szórend sor feletti számozással javítva.
az a’ gond, mellyet*
gond, <a’> mellyet
említettem, mutatja mit tesz mint gazda; ’s most özvegyen már, két nagy reményű fijainak él, ’s magának, ’s az Erdély’ becsűletének.
Az estve csendes vala, ’s fényle*
csendes <volt,> vala, Az áthúzott rész felé írva. ’s fényle<tt>
a’ hold. A’ kávé, Erdélynek kedves itala, a’ balkonyra*
a’ <kerek palota’> balkony<á>ra
hozatott fel, hol eggy*
hol <mintegy> eggy
órát a’ rezedák’ illatjában tölténk. Zseni kísérőjével a’ tó’ szélén járt, ’s nézte a’ hold’ rezgését a’ víz’*
a’ <hold’> víz’
tűkrében, míg a’ hattyú hozzánk vissza nem kergeté.*
nem <kergette.> kergeté
Ha azokat a’ fenyő*
a’ <nyírt-oldalu> fenyő
obeliszkeket, ha azt a’ nyirbált fenyő falat nem kellene e kivágatni? – Nem. A’ régi alaku kastély ’s azok a’ régi-ízlésű nyirbálások harmoniában vannak egymással.
A’ tó’ szépségét neveli az, hogy a’ kastély felé, az egész hosszú sor rendes deszkarostélyzattal van bekerítve. A’ kertet eggy Fő-és eggy AlKertész ’s 16 eggyaránt öltöztetett legények tartják a’ legtisztább ’s legmiveltebb állapotban.
Döbrenteitől tudtam hogy Dr. Baumgarten a’ Gróf’ költségén útazott-ki az országból Botanicai czélra. A’ Gróf mutatta Flora Transilvanica-jának első Kötetét, melly épen most jelene-meg nyolczad rétben, képek nélkül; ’s ez*
’s <az> ez
annál kedvesebb jelenés a’ tudomány’ kedvelőjinél, mert a’ növényeknek magyar és oláh neveiket is felrakta.
Némelly nevetlen növényeknek nevet az Erdélyi Familiáktól veve, ’s eggyet*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
hívnak.
A’ Gróf előnkbe téteté a’ Trattinick’ Munkájának Fűzetjeit, ’s beszéllé, mint*
beszéllé, <hogy ez> mint
örvende ez*
ez Sor feletti betoldás.
a’ Gróf’ levelének, hogy az ő Munkája még Erdélyben is ismeretes. – Azok a’ Német Tudósok azt hiszik hogy mi most is a’ Volga és Dón megett lakunk.
<Felhozatám dinnye és virág magvaimnak egész csomóját, ’s megosztottam*
megosztottam megosztoztam-ból javítva.
azt a’ Gróffal, mert jobb kezekkel azokat*
azokat Sor feletti betoldás.
meg nem oszthattam; de zsebjeimet, mint*
mint minél-ből javítva.
mindég szoktam*
szoktam<,>
mikor kertben vagyok, tele szedtem itt is magokkal, hogy másoknak is adhassak a’ mijek nincs.>
Krietsch Úr a’ nagyobbik Urfit görögűl is tanítja. Kértem, olvastatná előttem; kértem, abba ne hagyja, ’s ne álljon-meg ott a’ hol közönségesen szoktak.
El találám hűteni magamat, ’s egész éjjel nem aludtam. Éjfélkor a’*
Éjfélkor <eggy> a’ Az áthúzott rész felé írva.
rettenetes vihar csaknem levetette a’ ház’ fedelét, ’s a’ zápor ömlött.*
’s 3 ömlött 1 a’ 2 zápor A szórend sor feletti számozással javítva.
Másnap reggel hallám, hogy e’ napra a’ világ elsüllyedése vala jövendölve, és hogy a’ babonások bizonyosnak hitték a’ jövendőt. Pirultak volna talán bohóságokon, ha nem jött volna reánk a’*
reánk <ez> a’
zivatar; de az jövendőlésnek ismét hittek volna.
Minekelőtte elindúlánk, a’ Gróf kérésemre*
kérésemre Sor feletti betoldás.
kihozatá paripájit, ’s megjártatá előttünk. Eggy megöregedett szép spanyol*
szép <fakó> spanyol
fakó még most is mutatta, mi volt valaha. Eggy pár seregely szürke eladó volt, valamint az a’ két fekete is, mellyet minap láték; ennek ára harmadfél, amannak nyolczezer, ’s mind ez mind az a’ Grófnak maga nevelése.
Azzal a’ hittel hagytam-el a’ szép Fejér-Eggyházát, hogy a’ földnek eggy Fejedelme sem boldogabb, mint ennek lelkes és szerencséjét*
és <a’> szerencséjét
teljes mértékben érdemlő Ura a’ szép helynek.*
szép helynek A főszöveggel párhuzamos, a sor után írt betoldás.
[150] Segesvár ide fél órányira fekszik, ’s útja homokos, és így jó. Ez az első Szász hely a’ mellyet láték. A’ város’ első házai köztt a’ Gyulai’ szekere*
Gyulai’ <lovai ki> szekere
elakada a’ pocsolyában, ’s ökröket kelle hozatnia, hogy kivonják. Minket a’ lakosok eggy oldalúczára igazítottak. Szekereinket*
igazítottak. <Mi> Szekereinket
cselédjeinkre bízánk, ’s magunk bémenénk a’ városba, körültekinteni azt; ’s Prof. Binder Úr, Döbrenteinek barátja elvive bennünket a’ domb’ tetején álló templomhoz és Iskolához. Oda eggy egyenes lineájú meredek és hosszú befedett grádics viszen-fel. A’ templomban nincs semmi nézni-való, valamint az Iskola’ épűletjén sem igen van*
van Sor feletti betoldás.
sok. De tetszett az, hogy ennek frontján a’*
frontján <mellett> a’ Az n sor alatti betoldás.
szokott medencze helyett, a’*
a’ Sor feletti betoldás.
két globus álla.
[151] Épen héti vásár vala, ’s sokat forgánk az adók és vevők köztt, hogy ezeknek ruházatjaikat, beszédeiket, arczaikat nézhessük és hallhassuk, mellyek valóban nagyon külömbözők a’ mieinktől. [152] A’ Szász, mihelytt hatvanadik*
mihelytt <a’> hatvanadik
esztendejébe belép, szakálat nevel. [153] Nehány vén Burgerné prémes sipkában, ’s fekete igen apró redőjű posztó ’s prémetlen pallástkában méne-el mellettem, melly csaknem térdig ér, ujak nélkül, és ez*
ez Sor feletti betoldás.
igen szép neme az öltözetnek. [154] A’ physionomiák vadak; nem*
vadak; <én> nem
láttam eggyet is, mellyet szépnek mondhatnék, [155] ’s B.*
’s <Prof.> B.
Úrnak olly csontos állkapczáji vannak, a’ millyeket semmi magyar képén nem látni, de igen a’ Mecczenzőfén. [156] Két Togátus méne-el mellettem, egészen*
mellettem, <fekete palástban> egészen
úgy szabott fekete palástban, mint a’ millyen valaha a’ Debreczeni Deákoké*
D d-ből javítva.
volt; azzal a’ négyszegű lefityegővel a’ hátakon; fekete felöltött*
felöltött Sor feletti betoldás.
talárisban a’ lapos vas csatokkal, ’s a’ legmagasbb*
’s <olly> a’ legmagasbb A a’ leg az áthúzott rész felé írva.
háromszegű kalappal; büszke*
háromszegű <modi> kalappal; <a’ millyet a’ Franczia Generálisok fejeiken láttunk,> büszke
lépésekkel, ’s azzal a’ szabad széllyel-nézéssel, melly a’ monasticus élet’ embereihez úgy nem illett, mint a’ katonához*
katonához katonáéhoz-ból javítva
nem illene a’ monasticus élet’ embereinek meghunyászkodások. Nyírt fejek katona a’ nyaktól fogva le papok. –*
Nyírt fejek katona a’ nyaktól fogva le papok. – A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Azt hittem, hogy Kalvínnak*
hogy <a’> Kalvínnak A nak sor feletti betoldás.
tanítványai, ’s itt talán látogatás vagy segedelem-szedés végett vannak; ’s álmélkodva*
’s <csudálkozva> álmélkodva Az áthúzott rész alá írva.
hallám, hogy így uniformírozott fijai Luthernek is vannak. [157] Ha a’ Külföldiek közzé kivinné eggyik vagy másik Segesvári Deák ezt az öltözetet,*
az <szép> öltözetet
’s elbeszélné előttök, hogy ők illyenbe öltözve tartoztak közöttünk járni, holott a’ Német-országi Deákok úgy öltöznek mint minden más, csuda volna e tovább is, ha azt hinnék, hogy Erdély ott fekszik, a’ hol vége van az emberiségnek? Mert mind eggy ugyan, palástban járunk e vagy rövid ruhában: de bizonyos tekintetek miatt épen nem mind eggy.*
palástban járunk e vagy rövid ruhában: de bizonyos tekintetek miatt épen nem mind eggy. Sor alatti betoldás.
[158] Másfél*
<Mintegy> Másfél M m-ből javítva.
órányira itt-múlatásunk után elhagyánk Segesvárt, ’s kilesénk, mellyik hely lehet az, a’ hol Kemény Jánost az*
hely Sor feletti betoldás. lehet<ett> az, <a’ hely,> a’ hol <a’ Barcsay’ gyilkosát a’ Török sereg által segélt nyavalyás> Kemény Jánost Az áthúzott rész felé írva. az Sor feletti betoldás.
Apafit segélni-akaró Török-sereg eltaposá, ’s sirattuk hazánk’ és nemzetünk’ sorsát, melly mint a’ vadász’ hálójába tekergőzött oroszlán, lábra nem tuda állani, ’s nehány haszontalan és rossz ember’ játéka lön. Azonban mostanig*
lön. <és még> Azonban mostanig Az áthúzott rész felé írva.
is alig tudjuk elhinni, hogy tanulnunk kellene, ’s elmélkedve érezve olvasnunk hazánk’ történeteit.
[159] Csak hamar előttünk vala az a’ szép sik, mellyen Ebesfalva,*
sik, <a’> mellyen <előttünk> Ebesfalva
vagy más nevével Erzsébethfalva, a’ maga nagy templomával ’s sok cseréppel fedett épűletjeivel fekszik.*
épűletjeivel <feküdt> fekszik
[160] A’ hely nagy, ’s mindenen látszik,*
mindenen <mutatja> látszik, Az áthúzott rész felé írva.
hogy lakóji gazdagok. [161] Meglátogatánk híres templomát, abban*
templomát, <de> abban
pompát, nagyságot ugyan láttunk, de semmi szép festést nem láttunk; pedig bennünket azzal is bíztattak. – Minthogy ennek a’ népnek történetei nem minden előtt ismeretesek, nem lesz haszontalan eránta feljegyezni, a’ mit Benkő József a’ maga Erdélyében (Bécs, 1778. lap 484.) mond:
[162] III. Leo Arméniai Királynak, Hagagh nevü ifjabb fija feltámada a’ bátyja Oscín ellen, ’s segédjére szólíta a’ Törököket és Perszákat. De ezek Hagághnak segélőjiből néki elnyomójivá levének, ’s megölvén magát, az országot magok köztt feloszták. Az elnyomott Örményeknek eggy része Krímiába, eggy más része Persziába, ’s több mint háromezer háznép Moldva- és Lengyel-országba költözött. Zendűlés támadván 1668. a’ Moldvai Fejedelem ellen, a’ Törökök már közelítének Kamienyecz Podóliai város felé.*
város <ellen> felé
Az Örmény-nép, látván az őtet fenyegető veszedelmet, a’ hegyek köztt kerese szabadúlást, ’s 1672. Erdélybe jöve-által, ’s itt I. Apafi Mihály Fejedelem őket kegyesen fogadá. E’ szerént Gyergyő-SzentMiklóson, Csík-Szépvízen, Beszterczén, Görgényben, Felfaluban, Petelén, Ebesfalván megtelepedének, ’s tulajdon Bírájoktól függöttenek, de a’ ki viszont azon helyek’ Előljárójitől függjön, a’ mellynek lakosaivá lettenek. Leopold Császár végre hatalmat ada nekik hogy Szamos-Újvárt*
hogy <az elpusztult> Szamos-Újvárt
’s Ebesfalvát vegyék lakásúl, melly két hely*
hely<et>
VI. Károly alatt*
alatt Sor feletti betoldás.
a’ Mező-Városok’ száma közzé íratott, az elsőbb 1726ban, Ebesfalva pedig 1738ban. De még itt sem állapodtak-meg: 1747. Febr. 27d. a’ Szabad Királyi Városok jusaikat valának szerencsések megnyerni, a’ nélkül hogy azoknak nevét*
nevét nevüket-ből javítva.
is megnyerhették volna.
[163] Dogmájikra nézve az Erdélybe jövetel előtt Eutychusznak tanításait követték, de*
de Sor feletti betoldás.
Oxendius Verzireski társok, ki*
ki Sor feletti betoldás.
tizennégy esztendeig tanúlt Rómában, őket a’ Római Anyaszenteggyház’ kebelébe hozta-által, mellynek tanításait olly buzgón követik, hogy buzgóbban senki nem más. De különös az, hogy a’ Mise nálok örmény nyelven olvastatik.


tizenhatodik levél.

Szelindek, Júl. 19dikén.
[164] Tegnap ebéd után beérénk a’ Szász-földre. [165] A’ faluk’ lakóji itt mind igen szép kőházakban laknak, szebbekben mint a’ mellyeket*
mellyeket Az et sor alatti betoldás.
Bécs és Köpcsény körűl látni; ’s a’ házak’ gébely falaira német versek vannak fírkálva,*
firkálva írkálva-ból javítva.
mint a’ Szepesi falukban és városokban. [166] Ez a’ nép Respublika,*
Respublika R r-ből javítva.
’s nem ismeri a’ feudumi systemát; abból áll minden terhe, hogy adót fizet, katonáskodik, ’s dézmáját a’ Papnak adja, kik olly gazdagok, hogy van közöttök, a’ ki*
hogy <nem> van közöttök, <ollyan is,> a’ ki
esztendőt által negyven ezret von. Melly boldog lehet, a’ kinek*
lehet, <az,> a’ kinek
ennyi jövedelme van, és a’ kitől a’ bevett rend nem kívánja, hogy eggy főzőjénél, eggy házseprőjénél ’s eggy*
eggy Sor feletti betoldás.
kocsisánál egyéb cselédet tartson! De a’ boldogságra nem csak gazdag jövedelem kell.
Eggy illy Lutheránus Papnak, nem tudom hol, négy gyermeke van, ’s ő*
ő Sor feletti betoldás.
ezeknek számokhoz képest négy nagy házat veve Szebenben. Pénzével eggyeránt fognak osztozni gyermekei. E’ földön tehát a’ Papság az a’ neme az életnek, a’ mellyben legbizonyosabban ’s legkönnyebben lehet boldogulni. Ha a’ Predikátor sokat gyüjtött, ’s fijait jól nevelte, tanítatta, ezek mindenné lehetnek a’ magok honjokban, ’s ezeknek a’ Mindeneknek gyermekeik, ha úgy hozza a’ sors, ismét Predikátorok lesznek, vagy szabók ’s kalmárok, ’s még ebben nincs nagy kár.
[167] Nekem úgy tetszik, hogy én nem vagyok az, a’ kit az Ádám’ gyermekei egyenetlenségek’ hirdetőjévé szűlt volna*
volna Sor feletti betoldás.
a’ születés, ’s tett volna*
volna Sor feletti betoldás.
a’ gondolkozás, ’s az a’ kevés embertársam, a’ ki tőlem függ, érzi, hogy nem nagyítom terhét, hogy alattam élni nem kín: mindaz által nem rettegem kérdeni, ha ez, az egészre nézve, így jobb e, a’ hogy itt látjuk, vagy nem így? Vannak mindenütt, ’s itt is lesznek, olly nemes-gondolkozásúak, mint Báró Orczy Józsefé s Báró Palocsay kik*
Palocsay A szó után hosszú szóköz hagyva. <kiknek> kik
arra tanították gyermekeiket, ’s azt az intést adták nekik még haldokolva is, hogy a’ föld’ népével bánjanak szelíden, atyaiképen, igazságosan, ’s ne feledjék, hogy ezek nékiek embertársaik, – melly*
embertársaik, – melly A gondolatjel sor feletti betoldás.
az utóbbiktól annál váratlanabb tetszhetett mind azok előtt a’ kik a’ színen akadnak-fel, mert P. félréfnyi bajuszt libegtete alatt, ’s a’ paszománnyal-elhintett ruha mellé Brüsszeli bőrből*
Brüsszeli <csizmából> bőrből Az áthúzott rész felé írva.
varrata csizmát. – Tudom ugyan hogy a’ jó Földes-Úr, épen úgy mint IV. Henrich, szereti ha az alatta-való, legalább vasárnap, tyúkot ölethet, – a’ Bihar Vármegyei magát jól bíró*
a’ <Debreczen táján lakó Magyar> Bihar Vármegyei magát <bíró> jól bíró Az első áthúzott rész felé írva.
lakos búza-kenyeret eszik, és vasárnapi ebédje olta szombat esti vacsorájáig mindég húst is; – ’s*
is; – ’s A gondolatjel sor feletti betoldás.
öröm látni az illy falukat, mint ezek a’ cseréppel-fedett házakból állók, az illy gond nélkül ’s kéjekre élő embereket. De ez a’ gazdagfizetésű Lelki-Pásztorok által legelt nyáj, ha elébb áll e ez a’ culturában mint a’ Bihar Vármegyei lakos, vagy a’ Hegyaljai? És ha nem áll elébb, mivel boldogabb sorsa mint amannak? Mert a’ melly tekintetből a’ dolgot én nézem, az hogy az posztóruhában jár, ez gubában, hogy ez talán sokat is izzad, amaz talán épen nem izzad, hanem csak cselédjét ’s napszámosait izzasztatja, nem teszen külömbséget. Az iskolák jobbak e itt mint más helyeken? ’s a’ lakos ’s felesége ’s gyermekei olvasnak e populáris irásokat? a’ negyvenezer forint jövedelmű Pap hordat e Tudományos-Ujságleveleket, ’s társalkodása által az isméreteket ’s a’ jónak és szépnek szeretét terjesztgeti e? Oltják*
Oltják irtják-ból javítva.
e itt a’ himlőt? Vannak*
V v-ből javítva.
e kórházak, patikák és Orvosok? Mi esik az ügyefogyottakkal, kik koldulni kénytelenek? A’ honnak vagynak e Mesteremberei, manufacturáji? Ha ez nem talál*
ez <lenni> nem talál<,>
a’ szerént lenni a’ mint itt várni méltán lehetett, úgy ez a’ kőházban lakó Német-Magyar nem sokkal több mint az Oláh ’s a’ zabkenyérrel ’s bandurkával*
’s <gurully> <gurulyával> bandurkával Az áthúzott rész felé írva.
élő Krajnyai Tót. Én legalább nem tudom, ki kivánhatná hogy Erdélynek minden helysége, első*
helysége, <az> első
Városán kezdve utolsó falujáig,*
kezdve <az> utolsó
illy cserepes házakból álló ’s illy lakosok által lakott helyekké váljon. Úgy most Erdélynek nem volna Fejér-Eggyházája.*
Én legalább […] Fejér-Eggyházája. A főszöveggel párhuzamos, az előző mondatok felé írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
[168] Midőn Sároson keresztűl-menénk, két hatlovas és eggy négylovas szekérbe fogták a’ fogadóban*
a’ fogadóban Sor feletti betoldás.
a’ lovakat, ’s az én Lottim, elmellőzvén testvére’ kocsiját, jött leányát megölelni. – Feledém*
megöleni. – Feledém A gondolatjel sor feletti betoldás.
vala neked előbbi levelemben mondani, hogy Was tőlünk Segesváron innen elmarada. – Melly nagy volt örömünk hogy*
hogy Sor feletti betoldás.
e’ kedves barátnéinkkal véletlenül*
véletlenül Sor feletti betoldás.
öszveakadhatánk!*
öszveakadhatánk öszveakadni-ból javítva.
Útunk Meggyesig együtt ment; a’ Grófné onnan Küküllövárnak vette útját, mi pedig Szeben felé térénk-el balra. Meggyes, olly*
Meggyes<, deákúl Média, németűl Médiasch,> olly
kisded kerített Szab. Kir. Város, mint a’ Sáros Vármegyei Szeben, ’s olly formán vannak építve házai mint ennek ’s a’ Szepesi Városoknak. Döbrentei úgy vette valakitól, ’s hihető a’ köz hír úgy beszéli, hogy Szilasi János és Nadányi Gergely az itt*
az itt Sor feletti betoldás.
1614. Bethlen Gábor alatt tartott Ország-Gyűlésében a’*
Ország-Gyűlésében <alatt> a’ A ben sor alatti betoldás.
Város’ közepén álló templom’ tornyáról vettetének-le, hogy Bátori*
Bát<h>ori
Gábort, ezt a’ gazerkölcsű Tarquíniuszt, Váradon, midőn a’ várból kikocsizott, öszvevagdalták. Nekem hihetőbb, hogy a’ bástyákról repítetének-le; ’s az*
’s <eggy> az Az áthúzott rész felé írva.
olly Fejedelemtől mint Bethlen Gábor volt, azt vártam volna, hogy ezt a’ két szerencsétlent élni hagyja. A’ Bátori ház eggy semmire való emberben éré végét, ki sok vétkeit*
ki<nek még> <iszonyú> Az áthúzott rész felé írva. sok Sor feletti betoldás.
még azzal is tetézte, hogy miatta két szebb-érezésű fiatal ember elveszett.*
ember <megöletett> elveszett
[169] Iszonyú nagyságú hegyeket mászván-meg, ebédre ide érénk; ’s ámbár a’ hely igen nagy hely, ’s közel van Szebenhez, a’ kőházakban lakos ’s uratlan németek köztt úgy nem kapánk semmit enni, azon felűl a’ mit a’ Meggyesi piaczon vettünk, mint Bácson nem, Kolozsvár mellett. Kedvünk volt volna meglátogatni a’ gazdagjövedelmű Papot; de a’ Fogadós megszólala: Oh*
Oh<,>
igen! annál kapnak még az Urak! Nem annyira az ő ironiája, mint a’ rettenetesen meleg nap, felejtették velünk a’ szándéklott próbát, mellynek czélja valami egyéb akara lenni, mint az, hogy talán eloltja éhségünket.*
mellynek […] éhségünket A főszöveggel párhuzamos, az oldal aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
– [170] A’ helynek eggy vára volt valaha, melly most arra szolgál, hogy a’ lakosok a’ még öszve nem roskadt szobákban életjeiket tartják.


tizenhetedik levél.

Szeben, Júl. 21dikén.
[171] Nagy-Csűr körűl előttünk fekvék a’ szép Szeben. Túl rajta a’ Karpathus magas és sziklás hegyei állanak; a’ város eggy tágas lapályt foglala-el, alig érezhető emelkedésben. Megtetszik rajta hogy az Országnak jövedelmei itt költettek-el, ’s ezer esztendők olta hízik. Az út jó, ’s jobbra balra jól-mívelt szántó-földek vonultak-el mellette.
[172] Estve vala midőn beérénk, ’s Döbrentei ment, megtudni, ha Ő Exc. Gróf Haller Gábor Fő-Kincstartó az ezelőtt hat nappal tartott innep után, mellyen mi is megjelentünk volna, ha a’ vizek a’ hídakat el nem tépték ’s az útakat el nem rontották volna, itt múlat e még, ’s Báró Naláczi István itt vagyon e, ’s bejelenteni bennünket a’ Bruckenthali Galeria és Bibliotheca’ gondviselőjinél, hogy ma*
gondviselőjinél, g G-ből javítva. hogy <holnap> ma
reggel annak látására eresztethessünk, ’s jött az óhajtott hírrel, hogy Ő Exc. itt van; itt van Báró Naláczi is; szólott a’ Bárónéval, de ez meg nem tudá mondani, férje hol szállásol, azonban várná-be D., vacsorájára bizonyosan meg fogna jelenni; és hogy Seivert Úr, eggykor Secretárius a’ Fő-Kormányszéknél, bennünket várni fog. [173] Elindúlánk tehát, ’s körültekinténk a’ város’ nevezetesbb úczájit, és a’ szép sétálót a’ város’ kőfala alatt a’ hegyek felé. Eggy keskeny de hosszú hely be van ültetve honi és külföldi fákkal, két szökő-kút lövelli súgárocskáját, ’s a’ hely’ végén eggy vacsoráló van fából felette elmésen-gondolt rajzolat szerént.
[174] El valánk fáradva, ’s vacsoránkat megévén a’ Koronánál,*
Koronánál K k-ból javítva.
[175] benn a’ városban, siettünk lefekünni.
[176] Ma már indulni akaránk a’ Galeriába, midőn Báró Naláczi látogatásunkra jöve. [177] Ez az Úr eggyike vala azoknak, a’ kiket Erdélyben látni leginkább óhajtottam. Növése nem sokkal nagyobb mint a’ tiéd és az enyém, de mind kettőnknél testesebb, szőke, kopaszodni kezdett,*
<el>kezdett
csak nem szemöldöketlen, szép*
szemöldöketlen, <eggy> szép
metszésű orral, melly kevésbé meg van hajtva; bajusz nélkül. Semlyeszín nankin nadrágban, letűrt szárú saruval, mellynek vonóji lefüggtenek, ’s begombolt, inig-érő só-és borsszínű kabátban. Abordja az a’ mi a’ jó-nevelésű franciáé, melly nyájas, megelőző, de úgy hogy magát nem adja-ide egészen, ’s nem felejti magát. Belé szerettem volna, ha régen nem szerettem volna is. Gyulai mondá neki, hogy hozzá ’s tőle a’ Galeriába mentünk volna, ’s Naláczi jött velünk, mert azt látni neki is öröm. [178] Én azt, ugy monda, eggyszer Choiseul-Gouffier-nek társaságában láttam, midőn ő Konstantinápolyból jöve, ’s elmondom mit ítéle felőle: On pourroit former un joli petit cabinet de tout cela. Értém a’ franczia’ euphamismuszát; eggy barbarus ezt így tette volna ki: Kár, hogy ez a’ kevés jó ennyi sok rosszal van eggyüvé keverve. ’S most, minekutána a’ Galeriát láttam, épen azt ítéltem volna felőle. [179] Holnap újra meg fogom azt látni, ’s elmondom, minek találtam.
[180] Báró Bruckenthal Sámuel Erdélyi Gubernátor ’s Szent István Rendebeli Nagy-Keresztes, nagy ember volt; Erdély kevély lehet e’ kincsre mellyet tőle bír: de a’ képeket úgy választotta*
úgy <vásárlotta> válaszotta Az áthúzott rész felé írva.
mint Mummius Corinthban:*
Muirmius <Cartha> Corinthban
nem érte hozzá, ’s mindent megvett a’ mi tetszék szemének: Testvérének fija Seivert Úr mutatta Tenniernek eggy Keresztelő Szent-Jánoskáját, [181] ki eggy szép vidéken eggy sziklából omló forrás mellett van, ’s azt mondá, hogy azt az ő onkele különösen kedvelte. Nem rossz; de valóban az, a’ ki ennyi jó mellett ezen leli különös örömét, magát velem Connoisseurnek nem tekintetheti.
[182] Seivert és Bibliothecárius Roth Urak eggy Guidónak mondott Szent Hieronymuszra tettek figyelmessé, melly nagysága miatt is szemembe ötlött volna. A’ gondolat nagy. A’ történet ismeretlen előttem; de gondolom, ez a’ Szent Cardinális fog ott lenni. Imádságaiba, elmélkedéseibe volt elmerülve, eggy szózatot hall, félre kapja testét nagyságának érzésével, ’s felfülel. A’ musculatúra erővel teljes, a’ tekintet méltósággal. A’ kép bizonyosan eggyik legjobb*
legjobb Sor feletti betoldás.
darabja a’ Galeriának. De az én szemeimet eggy Szent Sebestyén vonta vala magára, mellyel eltelni nem tudtam. Sebestyén csak staffeleyi darab, Hieronymusz eggy ölnél is nagyobb talán; amannak csak karjai vannak, kezek nélkül: a’ Hieronymuszé*
Hieronymusz<nál>é Az áthúzott rész felé írva.
az egész figúrát adja; ’s én talán még is amazt választanám.
[183] A’ Galeria nem mind Originálokból áll; Van Dycknak ’s Rembrandtnak nehány portréjit copiákban bírja; de Maytensnek keze által dolgozott copiákban. [184] Cópia a’ Corregiói Io is, de benne feltalálám a’ Bécsi Belvedér’ szép mását; ’s sikoltottam örömemben. Én nem vagyok az a’ ki előtt csak az új szép, és ha ezt a’ szép Iót szobámban láthatnám, nem mulna-el eggy napom, hogy vele ne töltenék eggy két perczet. [185] Mások megszerettek eggy Madonnát is; én nem: a’ szemek igen szépek; az orr épen nem az. –
[186] A’ Galeria’ Catalogusai külön ívekre vannak írva, ’s így midőn társaim a’ tollas állatok’ nagy munkával tett darabján álmélkodtak, ’s tudni akarák a’ Mester’ nevét, ’s Bibliothecárius Úr, megtévedve, eggy más*
más<’>
szoba’ ívébe tekinte, ’s eggy olasz Mívész’ nevét hallatá, kénytelen valék megszólani; hogy az nem lehet; hihető hogy Hondekoeteré. A’ Bibliothecárius’ észre-vevé megtévedését, ’s a’ más ívbe pillanta, ’s a’ képet a’ Hondekoeterének találá. Láttad volna, melly változást szűle ez az arczokon. – ’S a’ kik Galeriában csak kevés órákat is töltöttek, ezt szint úgy kitalálhatták volna, mint én. Erre is születni kell, mint mindenre, ’s óhajtanunk kellene, hogy a’ kik Bécsben laknak, vagy Bécsbe gyakrabban járnak, idejeket töltsék inkább a’ Galeriában ’s a’ Képző Mesterségek’ Academiájában, ’s a’ Bécs’ nevezetesbb Festőji körül, mint az úczákon.
[187] Rákóczi Ferencznek, az Elsőnek, Kupeczki által festett ’s Artaria által Westermeyer által rézre-metszett képét a’*
képét <az első ’> a’
hátulsó szobákban találtam, a’ nem-nevezetesbb darabok között; ’s magasan állván a’ kép, nem ítélhettem-meg bíztosan, ha az copia e vagy originál. De*
originál<;>. A pont a pontosvesszőből javítva. De de-ből javítva.
ha Originál volna, Magyar Mívész’ munkája lévén, jobb helyt fogna állani. Még midőn csak festői szemmel kelle is tennem jegyzéseimet, nem állhatám-meg, hogy ne mosolygjak, mint lehete ezt a’ gyáva embert ezen attitűdben festeni: pánczélba van öltözve, ’s már vonja kardját hüvelyéből, szeme bosszút szikráz, ’s ajaki elharapják a’ haragot.
[188] Két három szoba olly képekkel van eltöltve, mellyeket legalább az idegennek soha sem kellene látatni. Azonban dicséretet érdemel, hogy a’ Gondviselők ezeknek azt vallják, hogy ezek nem belső becsek miatt függenek itt. A’ tiszteletet ’s örök hálát érdemlő férjfi, a’ ki e’ kincseket gyüjtötte, nem tanulta-meg Hesiodusztól, hogy a’ fél némelly esetekben több mint az egész.
Valóban, ha előttünk is a’ példa Gödölőben, hogy eggy ember is csudát tehet, ha segéli a’ Szerencse, nem lehet álmélkodni azon, a’ mit ez a’ Gubernátor itt öszvegyüjthete, ’s az ő neve örök tiszteletben fog maradni a’ nemzetnél a’ Cancellárius Telekiével és a’ Püspök Batthyániéval. Ha Bruckenthál csak képeit, vagy csak könyveit, csak ásványait, csak fegyvereit, csak pénzeit gyüjtötte volna is, már többet tett volna a’ köz jóért és a’ nemzet’ becsűletéért, mint ennek a’ földnek húsz Fejedelmei négyet ötöt kivévén. ’S a’ mit ez a’ nagy ember tett, annál nagyobb érdemű, mert ha Erdélyben némelly fegyvert*
fegyvert<,>
’s pénzt, és igen sok ásványokat ajándékban is kaphatott: a’ két elsőbb nemben talán mindent saját*
saját Sor feletti betoldás.
erszényéből veve.
[189] A’ Bibliothéca koránt sincs ollyan, hogy a’ Telekivel öszvehasonlítathassék, ezt maga Seivert Úr is kész vala megvallani. Döbrentei és Gyulai itt néztek holmit, én annyira el valék telve a’ Galeriával, hogy itt semmit nem illetheték, ’s az ásványok’, pénzek’ és fegyverek’ Gyűjteményét holnap sem fogom megtekinteni.
[190] Ő Exc. Gróf Haller Gábor Urat itt vala szerencsém először látni. Együtt neveltetett a’ két Orczyval, Józseffel*
Orczyval, <L> Józseffel
és Lászlóval, ’s meleg szívvel emlékezett rólok. Negyvenkilencz eszt. hogy szolgál, ’s még olly fris, olly eleven, minha ugyan-annyi esztendős volna. A’ franczia cultúra kitetszik minden szaván, minden mozdúlásán, ’s képzelem melly méltósággal viselé itt Július’ 15dikén a’ Királyi Commissáriusságot, midőn a’*
midőn <itt> a’
Szász nemzetnek Cómeszi székébe Mélt. Tartler János Kormányszéki Tanácsos Urat ültette.*
Urat <hívatalába bevezette>
Eggy szép, szálas és eléggé testes Úr. A’ ház, mellyben udvarlásunkat elfogadta és a’ mellyben holnap nála ebédelni fogunk, tulajdona, ’s még azon öséről maradt a’ Hallerekre; a’ ki*
a’ ki<t>
Nürnbergről ide költözött és a’ kinek unokáji*
költözött költöztett-ből javítva. <és> és a’ kinek unokája Sor feletti betoldás.
elébb Szászokká, utóbb Magyarokká lettenek. A’ Gróf ismerte szenvedelmeimet, ’s engedé látnom familiájának azon négy ujnyi vastagságú folio Kötetét, mellyben a’ Hallerek kinek-kinek*
<a’> mellyben a’ Hallerek, <elágazása> kinek-kinek
Biographiai jegyzéseivel, be van írva, ’s valóban ha mit ezt, különös kedvezés gyanánt vettem. Mutatta azt az aranyat is, mellyet eggy Tisztünk Nürnbergből most hoza a’ Grófnak: az eggy Hallernek nevével és képével van megjegyezve. Ha fényünkkel dicsekedni érett férjfihoz nem illik is: sok örömeitől fosztjuk-meg az olly vendégünket, a’ ki látni, hallani, ismereteket*
hallani, <tanul> ismereteket
gyüjteni szeret, ha a’ félszeg tartalék eránta bízatlanná teszen, ’s elnémít.
[191] Innen egyenesen Feldmarschall-Lieutenant*
egyenesen <Generális> Feldmarschall-Lieutenant Az áthúzott rész felé írva.
Báró Splényi Ferenchez ’s hitveséhez Mélt. Macskásy Anikó Asszonyhoz menénk, Erdélynek eggyik Gratziájához, kinek ismeretségében állani már szerencsém vala. Melly öröm, édes barátom, ennyi földre lelni valakit, a’ ki a’ mieinket, a’ ki feleségemet ’s rokonimat ’s barátimat ismeri! Előhozattál te is, te is eggyik kedves tárgya vala emlegetéseinknek. Az Erdélyi út nekem kibeszélhetetlen örömeket ada: de ezt tennem*
1. ezt 3. akkor 4. kellett 5. volna, 2. tennem, A szórend sor feletti számozással javítva.
akkkor kellett volna, midőn reá egy egész esztendőt lehetett volna fordítanom.*
lehetett volna Sor feletti betoldás. fordítanom fordítani-ból javítva.
Ebéd után, melly mellett Kolozsvári Unitar. Prof.*
mellett <Phys.> Kolozsvári Unitár Az áthúzott rész felé írva. Prof.
Székely Mózes Urnak*
Urnak Urral-ból javítva.
jutottam szomszédságába,*
jutottam <ismeretségbe> szomszédságába Az áthúzott rész felé írva.
ki Prof. Kézy Úrral együtt vala Göttingában, ’s ezen barátunkhoz írt leveleimből közelebbről ismert, [192] Döbrentei elvive a’ Hochmeister’ Könyváros-boltjába. Az tele vala azon portékákkal, mellyek mindenütt leginkább kerestetnek: Nevelésre valók, Románok, Theáteri darabok, pompás rezekkel ékes Almanachok, Útazások. ’S képzeld, itt találtam Rajnisnak Virgiliusi Eclogájit is, mellyet már Landerernél is mind elfogytak,*
Landerernél <sem találtak> is mind elfogytak, Az áthúzott rész felé írva.
’s az általam fordított La Rochefoucauld’ Maximájit, ’s ennek annál inkább örültem-meg, mert*
Maximájit, <mellynek> ’s ennek annál inkább örültem-meg, mert Részben az áthúzott rész, részben a sor fölé írva.
azon eggy exemplárján kívül, mellyet nekem Geistinger külde, midőn általvevé az egész nyomtatást, még többet sohol nem láttam. Nagyon meg lévén szekerem terhelve, e’ két darabnál többet itt nem vettem.
[193] Tudtam a Tituláréból, hogy Szebenben két Cserei van szolgálatban, ’s Gyulai annál örömestebb vezete-fel Mélt.*
vezete-fel <vala> Mélt.
Cserei Mihály Kincstartói Tanácsos Úrnál, mivel itt külömben is meg akara jelenni. Magát nem lelénk, de igen eggy számos asszonyi társaságot. [194] Már vígasztalhatatlan valék, midőn eggy igen ifjú Úr bejöve, Gyulai köztt és közöttem széket foga, ’s beszélé, hogy Franczia-országból most jő, mert serege mellynél*
serege <benn volt> mellynél
szolgálni kezdett, benn*
kezdett, <most> benn
volt. Megszerettem a’ szép készűletű lelkes ifjat, ’s óhajtanám, hogy minden Tisztjeink így használták volna a’ külföld’ látását. Az a’ ház’ fija volt, József, cadet a’ Császár’ Huszárjainál, ’s Lúgoson fekszik. Minthogy oda ő is indúl, én is menni szándékozom, előre örvendek hogy vele megújíthatom ismeretségemet. – Később ismét előjövénk ide, ’s a’ Consiliáriusban azt a’ nagy férjfit, találtam a’ kit reménylettem. A’ Csereiek jó vért, jó lelket kaptak.
[195] Gyönyörü vala az estve, mellyet barátimmal ’s eggy két idegennek társaságában a’ sétáló helyen tölténk; de onnan a’ theáterbe kell mennünk, minthogy eggy csekély érdemű darab ígértetett, nekem kedvem ellen. A’ Wellingtoni Uniformis adatott, ’s nem csalattatám-meg várakozásomban; rosszúl játszottak, ’s nem jó darabot. A’ theáter nem nagy, mert a’ Publicum sem nagy; de az Építő-mester értette mesterségét; ’s eggy illyennek munkáját látni, már az is öröm.
[196] Én az alsó lózsik fala mellé jutottam, hol*
jutottam, <melly> hol
eggy pár Szebeni fiatal leány űlt, ’s a’ nélkül hogy velek beszédbe eredtem volna, mellyet vakmerőség és bántás gyanánt lehetett volna venniek, a’ legnagyobb gyönyörűséggel hallgattam örömek’ kifakadozásait. Az ártatlankák előtt még új vala mind a’ theáter, mind a’ világ; ’s az szép kora az életnek. Leányom, mellettem és más oldalról kísérője mellett, le nem voná szemeit a’ játszókról, ’s Bécsre emlékeztete, hol tavaly az Operák ’s Ballétek voltak legfőbb örömei.

Júl. 22dikén.
Eggy óra múlva indúlunk, de Döbrentei ’s Gyulai kimentek, ’s így nem tehetek jobbat, mint ha mingyárt most írom-meg levelemet:
Naláczi tegnap elhagyá Szebent, ’s így csak magunkban járánk-meg a’ Galeriát. Seivert Úrnál fél órát tölténk-el, de az nem vala veszett idő, ha a’ Galeria’ nézésétől loptuk is el. Eggy tudós, józan-fejü, meg nem romlott szívű, érett férjfi, kinek óhajtanám gyakor társaságát. A’ Galeriából, hol három órát töltöttem, szédelgőfővel jöttem-ki, mint tegnap. Hogy az érzékeny Nézellő az illy helyeken kiéldelje magát, heteket kell benne töltenie.
[197] Seivert Úr tudakozta, ha nem szándékom e, meglátni a’ Nemzet’ Grófját, ’s azt felelém, hogy innen egyenesen hozzá megyek. A’ megbecsűlhetetlenebb jósággal ajánlá magát felvezetőnknek. A’ ház előtt négy levágott fiatal fenyő vala leszúrva, annak jeléűl, a’ régi szokás szerént, hogy a’ Nemzet’ Grófja ott lakik; a’ Város’ Bírája’ háza előtt három.*
előtt <négy> három
’S ide menőben az úczán eggy idegen nevemen szólíta, frakkban ’s bajusszal. Nem ismertem. Báró Rosenfeld vala az, az eggykori Munkácsi Kerűletbeli Kir. Commissárius B. Rosenfeld András Exc. fija, itt a’ Thesaurariátusnál Titoknok, ki Kassán neveltetett. Felkísére ez is. A’ Comes’ megpillantása annyira megzavart, hogy küzdenem kelle magammal, nehogy észre vegye hogy kijöttem csendemből: az*
csendemből: <egészen> az
én szelíd tónusú tisztelt ipamra emlékeztete, azzal a’*
emlékeztete, <kinek> azzal a’ Az áthúzott rész felé írva.
szívet-rabló ’s lelke’ egész nemességét festő móddal.*
festő <módját> móddal
Szerencsém vala hogy nem magam léptem-fel nála, hanem ötöd magammal; és hogy Mélt. Horváth Dániel Úr tőle épen búcsúját vette. A’ Comes tudakozá, millyennek lelem Erdélyt, ’s magyarázám érzéseimet, mellyeket azzal rekesztettem-be, hogy örömöm csonka fogott volna lenni, ha hazámnak e’*
e’ Sor feletti betoldás.
Szászok által lakott részét is nem láttam volna, és hogy, ha az eső fel*
eső <meg> fel Az áthúzott rész felé írva.
nem forgatta volna igyekezeteimet, jelen voltam volna Beiktattatása’ innepén.*
Be<iktatása’ napján.> iktattatása’ innepén. Az áthúzott rész felé írva.
Szó esvén arról, hogy az idegen alig lelheti-fel*
alig <leli-fel> lelheti-fel
magát ezen nem nagy országban, mellyet három külömböző törvényű ’s alkotmányú nép lakja, mindnyájunknak értelme az volt, hogy a’ Menéniusz Agrippa isméretes Allegoriája szerént, az egyenetlen tagokból álló test is jó állapotban lehet, ha mindenike arra törekszik, hogy az Egész legyen boldog. B. Rosenfeld ada-elő valamit a’ legújabb történetekből, melly ennek az igen szép készűletű ifju Urnak talentomait előttem bőven festé, ’s így a’ Comesnek, Seivert Úrnak, ’s B. Rosenfeldnek társaságokban életemnek ismét eggy szép óráját éltem-el.
[198] Az ebéd Gróf Hallernél eggy más szép órát ada, ’s lelkes vendéglőnk elevenségben tarta bennünket. Az Erdélyiek Erdélyt festék nekem, én az Erdélyieknek Magyar-országot, ’s a’*
a’ az-ból javítva.
társaság múlattató, oktató leve*
oktató <vala> leve Az áthúzott rész felé írva.
mind a’ két résznek. Gróf Lázár Pál, Titoknok a’ Thesaurariatusnál, ’s a’ mostani Thesauráriusnak testvérétől született öccse, az előbbeninek pedig (Gróf Bethlen Józsefnek) veje, eggyike vala a’ vendégeknek; ’s minthogy ez az Úr a’ Magyar-országi Bánya-városokat látta, ’s sokat ismer azok közzűl a’ kik szóban forgottak, a’ beszéd nyert.*
1. látta, 10. a’ 11. beszéd 12 <sokat> 13 nyert 2. ’s sokakat 3. ismer 4. azok 5 közzűl 6 a’ 7 kik 8 szóban 9. forgottak, A szórend sor feletti számozással javítva.
[199] Minthogy az efféléket papirosra tenni nem engedi a’ becsűlet’és a’ hála’ érzése, ezek helyett neked csak azt beszélem, hogy az említett innép éjén némelly itt megjelent fiatal Mágnások a’ Thesauráriusnál szolgáló barátjaiktól kérdék, az*
kérdék, <kinek> az
a’ kivel tánczolnak, ’s hallván hogy nem Grófok és Bárók,*
hogy <azok> nem Grófok és Bárók Gróf és Báró-ból javítva.
hanem csak Szász Urak’ gyermekei, finnyásan csudálkoztak, hogy ezek magokat a’*
magokat <az azokkal> a’ Az áthúzott rész felé írva.
tánczolás által megalacsonyították. Miolta Erdélyben vagyok, még nem láttam több jelét a’ büdös gőgnek. A’ kik eggy társaságban vannak, azoknak feledni kellene*
feledni <ill> kellene
hogy nem eggy renden*
eggy <lineában> renden
állanak; ’s mit várhatunk egyebütt, ha ezt még a’ tánczpalotában sem felejthetjük? Rómában nagy történetet szűle az, hogy eggy Patricius’ háznál a’ Lictor megkoczogtatá az ajtót, nem a’ Plebájus-háznál is. Egyenlők nem lehetünk, de a’ nagyobbnak az egyenetlenséget nem kellene a’ kisebbel éreztetni mind azért mert az kárt szűlhet, mind azért is, mert az ollyan szebb gondolkozású emberhez nem illik, ’s a’ nagy ember mereszkedés nélkül is nagy.
[200] Generális Báró Splényinétől Döbrentei és Gyulai szállásunkra jövének, hogy cselédjeink készűljenek, de*
cselédjeineket Az et sor alatti betoldás. készűl<jenek, én pedig> de em.
én nem hagyhatám-el úgy Szebent, hogy még eggyzer búcsúmat ne vegyem Mélt.*
eggyszer ne vegyem búcsúmat Mélt. A szórend átnyilazással javítva.
Cserei Mihály Úrtól, kinél most szerencsés valék lelni testvérét is Eleket. A’ Consiliáriusné a’ grádicson jöve le midőn én felmentem, ’s mondá, hogy férje ma azon óhajtásával kele-ki ágyából, hogy még eggyszer láthasson. Rosenfeld itt vala, ’s a’ ki illy házaknál leli örömét, az méltó az illy társaságra. Nagy megindúlással váltam-el új barátimtól, ’s ím mondja valaki, hogy én barátimat e’ hévvel csak kevélységből magasztalom.
[201] Szebeni tudósításaimat nem végzem-el illetlenűl, ha mind ezeket azon jelentésemmel rekesztem-be, hogy itt a’*
itt <még> a’ Az áthúzott rész felé írva.
Disznódi cseresznyét meg*
meg Sor feletti betoldás.
kóstolhattam. Az most, Júliusnak vége felé vala divatjában van, ’s eggy Oláhtól eggy nagy kosárral vettem az útra két forinton. A’ cseresznye nem ok nélkül híres az egész Erdélyben.


tizennyolczadik levél

Dédács, Júl. 24dikén.*
24dikén 23-ból javítva.
[202] Harmadik ’s negyedik ízben vagyok a’ tiszteletre legméltóbb asszony’ társaságában, ’s igen jó, igen kedves leányai köztt, ’s itt meg fogok pihenni a’ képzelhetetlenűl szép ’s egyéb tekintetekben is igen nevezetes tájon. [203] Nem fogom-meg, mi vonszhatja a’ Grófnét a’ Cimmériai Andrásfalvára, mikor jószágai ’s bőv jószágai itt is vannak, hanemha annak emlékezete, hogy házassági életének első esztendejit ott élte, ’s férjének hamvai ott fekszenek; melly az illy tiszta lélek előtt, igen is, hogy nyomos ok, ’s a’ Grófnét még tiszteletesbbé teszi.
[204] Szebenből vasárnap dél után, Júl. 21dikén, jövénk-el, ’s Szeredahelyen hálánk. [205] Útunk ollyan vala mint a’ deszka, ’s a’ faluk még szebbek, sokkal szebbek, mint a’ mellyeket Meggyesen innen és túl találtunk. A’ szép vidékek’ látásától alkalmasan elszokott szemnek jól esett balra gyönyörü, erdővel elborított hegyeket, jobbra keresztekkel gazdagodni kezdő földeket látni. Minden mutatá, melly boldog lak ez. De a’ Tell’ népe nem vonta volna vissza magát a’ kocsitól, midőn abból az idegen a’ helység’ neve eránt tett volna kérdést; ’s bátor szívességgel*
bátor bátran-ból javítva. <’s> szívességgel
eredett volna vele beszéllgetésbe, mint a’*
mint <Diószeg és Kálló körül> a’
jószívű jámbor Magyar szokott.*
szokott. Sor feletti betoldás.
– Ha ez nem hazafiúi hajlandóság, nem hazafiúi idegenség e bennem? Nem az, barátom; jók és rosszak minden nemzet köztt vannak; de a’ Magyar Népnek ezt a’ tulajdonát, ezt az érdemét, még az idegenek is megvallják; csak az nem vallja-meg, a’ kinek nem tetszeni valóban nem nagy szerencsétlenség.
Itt a’ zsindelyezésnek olly nemét láttam, mellyet még sehol nem láttam. A’ sorok parallela lineákban futnka a’ fedél’ tetejével és aljával, de a’ háromlábnyi hosszaságú ’s mind két felén rovatlan zsindely nem perpendiculáris állásban szegeztetik ezen sorokon a’ léczekre, hanem fektetve. Miért*
fektetve. <Az nem> Miért
így, az nem kíván magyarázatot: e’ szerént fektetve szegeztetvén-fel, még pedig úgy, hogy a’ következő zsindely ennek szélét eggyujnyira elfedi, az eső lefut a’ fedelen ’s nem csoroghat be a’ házra. – ’S nehány helytt az útak mellett a’ forrás felett eggy el nem zárt kápolna forma épűlet áll, melly egyéb mocsoktól mint a’ mit az eső*
a’ mit Sor feletti betoldás az eső<n>
és szél tehetnének benne, nem védheti a’ vizet, de legalább rendesen áll, ’s a’ tájnak díszt ád.
[206] Szászsebes sokkal kisebb Kir. Város mint Meggyes, ’s benne kevés van, a’ mi az útazó’ szemét magára vonhatná.*
vonhatná vonzatná- ból javítva.
De itt az az örömünk vala, hogy jobbra meglátánk a’ Károlyvári templom’ tornyát, ’s előre képzelém, melly örömökkel fogok élni kevés hetek mulva ebben a’ templomban ’s a’ Bibliothecában.
[207] Döbrentei az ebédnél megtaníta, hogy eggy negyed alatt a’ Kenyérmezei csata’ helyén leszünk, hol Bátori István Vajda ’s Kinizsi Pál 1479. November 13dikán Ali Béggel, ki, a’ mint némellyek mondják negyven, a’ mint mások hatvan, ’s ismét mások százezer embert vezérle, ’s a’ Maros’ táját tűzzel vassal pusztította volt, megvítt, a’ törökök közzül*
megvítt, <vagy> a’ törökök közzül Az áthúzott rész felé írva.
hatvanöt, vagy csak harmincz ezret levágott,*
ezret ezer-ből javítva <emberével megvítt, ’s> levágott
’s a’ haza’ földjéről az ellenséget elkergette, maga csak nyolczezer Magyar és Székely vitézt vesztvén azon felűl hogy a’ Maros kétezér Szászt és Oláhot nyele-el. A’ katonai-áldomás az elhullott ellenségi testeken tudva van, tudva, hogy Kinizsi miként tánczola itt*
itt Sor feletti betoldás.
eggy holt törököt ruhájánál fogva fogai köztt*
ruhájánál fogva Sor feletti betoldás. fogai<n> köztt Sor feletti betoldás.
tartván. [208] Közel a’ Kenyér-vize igen tiszta*
igen <szép> tiszta Az áthúzott rész felé írva.
és széles patakjához most eggy Postaház áll, és annak szomszédjában eggy kápolnának alapkövei látszanak*
látszanak Sor feletti betoldás.
az út mellett. Úgy beszélik, hogy Bátori alatt a’ ló, midőn itt elmenne, megbotlott ’s azt a’ Vajda szerencsétlen*
szerencsétlen<ül>
jel gyanánt vette. Örömében, hogy meg nem történt rajta a’ mit várt, ő állítatá a’ kápolnát, ’s abban a’ csata’ napján minden esztendőben*
minden Sor feletti betoldás. esztendőben esztendőnként-ből javítva.
Misék mondattak az elhullt Keresztyének’ lelkeikért. [209] Kár hogy a’ hely pusztán áll, és hogy legalább eggy oszlop nem emlékezteti az itt elmenőt, hogy a’ hely a’ mellyen megyen, szent hely.
A’ tér olly tágas, hogy azon elférhete másfélszáz-ezernyi sokaság a’ Kenyér-vizétől Szászvárosig, ’s közel érvén Benczenczhez, Döbrentei hozzánk küldé az eggyik cselédet, hogy Báró Orbán Antalnénak kerti filagoriáját nézném, melly felől azt mondják, hogy annak dombja az oda-temetett törökök’ testeikből támadott. A’ gondolat görög phantasia’ míve.
Úgy hittük, hogy a’ Grófné már régen Dédácson vagyon, midőn nem tudom melly történet miatt elmaradt szekerünkről látám, hogy Gyulai a’ maga szekeréből kiszálla, és valamelly más szekerekhez közelíte. Az az ő imádott anyja volt. Felcserélénk az űlést, ’s én Gyalmártól fogva a’ Tordosi határig együtt menék, keresztűl Szászvároson, mellynek kisded Collégiumában Sípos Pál barátom eggy ideig Professori hívatalt visele, míg 18*
A szám után hosszú szóköz hagyva.
Patakra hívattatott-meg Physicát és Mathézist tanítani. A’ Grófné itt letett, ’s mi, az az én és Döbrentei ’s Gyulai, Tordosra térénk; megígérvén hogy holnap, szeretett házi-gazdánkkal együtt, még ebéd előtt meg fogunk jelenni.
Szászsebes és Szerdahely körül még csak kezdették az aratást: itt az egész mező tele volt kalangyákkal ’s olly sűrűségben, hogy többet a’ legszerencsésebb esztendőben sem lehete kívánni. ’S Sípos itt hat hét háznépből álló Felekezetnek Papja, de olly Felekezeté,*
Papja, <volt> de olly Felekezeté Felekezetnek-ből javítva.
mely az egész Erdélyben a’ leggazdagabbika a’ Reform. Ecclésiáknak. ’S ő gyermektelen, nőtelen ember, ’s a’ legphilosophusabb életet éli, mellyet valaha*
mellyet <eggy> valaha Az áthúzott rész felé írva.
eszes ember élt; jól él, de nem fénnyel, ’s így elege marad, adni annak a’ ki reá szorúl, ’s örömest osztja-meg gazdag jövedelmét másokkal.
Irtam neki, mind hazulról mind Kolozsvárról, hogy jövök, ’s Naláczi tudósítá, hogy eggyütt valánk Szebenben; ’s ámbár későbben jöttem mint várt, elmúla rettegése,*
elmúla <az a’> rettegése
hogy a’ sok esők miatt visszafordultam. Ismered módját, csendét, melly a’ falak közzé zártat, az Elméllőt – a’ szó rossz formatiójú, de a’ Denkert másképen kimondani nem tudom – egészen festi, de ismered benne a’ legszívesebb, a’ legnyájasabb barátot is, ’s*
is, <melly> ’s
képzeled hangját, midőn ezt mondá ölébe fogadván: Azt hiszem hogy az egész Patak itt van, hogy tégedet láthatlak! ’S a’ formulát azután még két ízben mondá-el, mintha arra reá-készült volna.
Az ártatan, gyermeki ember megcsokolá leányomat, ’s ment, ’s kertjéből eggy két rózsát hoza neki. Legyetek mint a’ gyermekek – barátom, ez szent szó. ’S ez a’ mélység és az az eggyszerűség! – És még is hány ember nem tévede-meg már ebben a’ nagy emberben!
Midőn Sípos Patakra jött, alig tudták megérteni, miként juthatott ez arra, hogy hozzánk ajánltassék, ’s a’ Bölcsek vállat vonítottak reá, ’s azt mondák, hogy megtetszik hogy Particulából (kis-tekintetű Collégiumocskából) jött; azt mondák, hogy a’ ki talán jó vala eggy kis Collégiumban, nem következik hogy jó lesz a’ nagyban is. A’ széplelkű ember tudta mit mondanak felőle, ’s hallatlannak vette a’ szót. – Erdélyből Patakra? kérdé a’ másik; Erdélyből? ’s meg nem foghatá, hogy ez a’ Názáreth is szülhessen nagyot. Végre eggy Examen alatt a’ Patronátus’ parancsolatjára az eggyik vagy másik Professornak az Iskola’ Vice-Curátorának,*
Iskola’ <ice> Vice-Curátorának Az utolsó szótag sor alatti betoldás.
Kóji Comáromy György Úrnak tiszteletére Halotti-Predikátziónak kelle tartania,*
tiszteletére <eggy> Halotti-Predikátziónak kelle tartania
’s a’ sors Sípost érte.
Jelen valék, ’s elcsudálkoztam a’ Beszélőnek mind mélységén mind ékes szólásán, ’s Consiliárius – Úrnak orczájin könnyek csepegtek. ’S Patak elhallgata. Többé nem kérdé, miért hozták ezt Erdélyből.
Sípos eggy Munkát ada Censorunk’ kezébe. Az új Philosophiát magyarázá. A’ Kánt’ ellenségei ’s nevetőji felejték a’ szép Predikátziót, ’s ismét azt kérdék, a’ mit elébb kérdettek. De most Sípos deák verseket írt, ’s az ő példája ragadá-el Prof. Kézy Urat is, hogy hasonlót dolgozzon; ’s Patak ismét nem kérdé, mért hozák ide Sípost Prof. Kézy Úrnak*
Sípost<,> <’s n> Prof. Az áthúzott rész felé írva. Kézy Úrnak Sor feletti betoldás.
verseit Gróf Eszterházy József Zemplényi Fő-Ispán Exc. velínre nyomtattatá Dégennél, ’s ötven nyomtatványt a’ Bécsi Udvarnak*
Bécsi <otvent> Udvarnak
ada-által, ötvent a’ Párizsinak külde. – ’S*
külde<,>. – ’S ’s-ből javítva.
mint Wieland és Johannes Müller ítélte azt a’ Somsich’ Ódájáról, hogy ez: Ad arma, cives, nobile fortium sanguen virorum, talán a’ legszebb mív a’ melly deákban a’ Római kor olta íratott, úgy ezt a’ Kézy’ hexameterei felől Gróf Eszterházy, és mások igen sokan, – ’s a’ Sípos’ versei a’ magok’ nemekben szint olly szépek voltak mint a’ Kézyéi.
Ez a’ Sípos Philosophiája sokaknak*
Sor feletti betoldás.
egyéb mint a’ legirtóztatóbb, de elrejtett, és épen ezért még veszedelmesebb Mysticismus, ’s a’ mi Biestereink és Nicolaiink nagyon szeretnének üveget rakni szemeikre, hogy kileshessék, ha a’ Sípos’ fején nincs e titkos nyírás. Mások ismét azt hiszik, hogy Vallástalanságot akar tanítani, de azt nem meri világosan,*
azt Sor feletti betoldás. nem meri <azt> világosan
mert Tordosnak ő a’ Földes-Ura; csak*
Földes-Ura, <’s ott olly helyen lakik, a’ hol nem kell szolgálnia, hanem ha kedve tartja>; csak
hogy viszont nem foghatják-meg, hogy a Vallástalan olly igen jó ember lehessen. Minthogy a’ nem-értők neki nem ártanak, békét hagy nekik; tudja ő honnan jő az, hogy ezek őket meg nem értik. Barátjai köztt lévén, ’s olly barátjai köztt, a’ kik őtet, kivált ha néhol magyarázatjai által*
magyarázatjai által Sor feletti betoldás.
segédjekre költ, megérthetik, szelíd élességgel beszélé, mik esnek nem annyira vele mint azzal a’ mit ő ír.
Eljöve ide velünk, de estve felé el is ment, mert neki most van a’ gazdasággal legtöbb baja. Sok ember megszorult, ’s kénytelen ideji terméséből élni; ’s az ő engedelme ’s czedulája nélkül a’ mezőről életet haza hozni nem mer; nem jó volna, hogy az ő örömei miatt a’ megszorult szenvedne.


tizenkilenczedik levél.

Dédács, Júl. 24dikén.
[210] Dédács két sor hegy köztt fekszik eggy vídám téren, ’s a’ két sor hegy*
Sor feletti betoldás.
egymástól minteggy másfél ’s néhol két órányira vonúl-el. Ezen szalad végig Fejérvár*
végig <Károlyvár> Fejérvár Az áthúzott rész felé írva.
és Tordos alól az igen sebes Maros, ’s a’ Sztrigy a’ Grófné’ kertje alatt ömlik amabba. Délre szántott földek vannak, ’s ott megyen a’ postaút Dévától Szeben felé; túl a’ Maroson pedig messzére elnyúlt kaszálók zöldellenek. A’ hegyek szép lánczolásúak, ’s el vannak borítva erdőkkel, ’s délre túl Vajda-Hunyadon kékellenek a’ hóval elfedett Retyezár és társai. Itt az Arany’*
Arany<os>
nevű falu hegye áll, mint eggy rosszul sűlt kenyér, amott a’ dombon a’ Dévai vár lebeg a’ város felett. [211] A’ mint a’ kertből kilépsz, előtted eggy csolnak a’ Sztrigyen, ’s ez között és a’ Maros között fövennyel behintett játékos út viszen ama’ boglyas szilasba, melly a’ legsütőbb délben is híves éjszakába fogad. A’ Grófné ezen erdőn végig hasonló útakat nyesete.
Ott hagyánk a’ házat, ’s a’ kert’ kapuja mellett fogunk űlést, ’s nézzük miként szaladnak-el előttünk a’ sóval megterhelt hajók, nézzük mint huzzák vissza hosszú köteleiken a’ hajósok kiürített*
hajósok <a’> kiürített
hajóikat. Vagy eggyütt megyünk az agg erdőbe, hol Döbrentei magának űlést és asztalt csináltata, és a’ hol*
a’ Sor feletti betoldás.
Gyulai eggy szomszéd fa alatt hasonló*
alatt <eggy> hasonló
asztal mellett olvas. – Beűlűnk a’ csolnakba, melly olly hosszu és olly bőv, hogy tízünket is elfogadhat, ’s Döbrentei ’s két cseléd hajtja a’ hajót, ’s messzére eltávozván*
eltávozván elhagyván-ból javítva.
a’ Sztrigyen általlökött pallótól, visszatekintünk, ’s a’ Grófnét a’ maga fejér öltözetében a’ Maros’ szélén álló vén almafa*
vén <és nagyágú fa> alamafa Az áthúzott rész felé írva.
alatt látjuk űlni, míg Lolotte és Zseni*
Zseni<e>
egymást kergetik a’ zöld gyepen, ’s Fanny és Stanzi őket nevetik.
Messze elhalada csolnakunk, ’s hallánk hogy kiáltják neveinket. Eggy idegen vára a’ víz’ szélén közel a’ pallóhoz, ’s a’ Grófné és gyermekei figyelmet mutattak eránta. Az Mélt. Zejk Miklós Úr vala, eggyike azoknak, a’ kit én a’ Sípos által velem közlött levelek után látni leginkább óhajtottam. Döbrentei tudósítá*
Döbrentei <megírá> tudósítá Az áthúzott rész felé írva.
hogy itt vagyok, és hogy azért nem megyek hozzá, hogy a’ társaságot meg ne bontsam; ’s ez az Úr általjöve, noha akkor nap is lelé hideg ’s másnap Kolozsvárra kelle indulnia. Ez érti Síposnak Philosophiáját, ’s Vallása felől azt mondá, hogy az a’ Keresztyénség a’ maga legfelségesebb fényében. – ’S midőn látjuk,*
midőn <azt> látjuk
hogy Sípost nem értik, Zejk pedig és Naláczi érti, melly fél felé kell hajlanunk?*
hogy <mások úgy ítélnek> Sípost nem értik, Zejk pedig Az áthúzott rész felé írva. <így mit kell hinnünk> és Naláczi érti, melly fél felé kell hajlanunk? Az áthúzott rész felé írva.
Igen is hogy látni mindennek a’ maga szemével kell. De a’ legjobb szem is csak ott lát, a’ hol láthat; ezt nem kellene semmi esetben felejtenünk, ’s nem volna ennyi per sem s’ Nyelv’ Philosophiája sem a’ Philosophia’ philosophiája felől.
[212] Ez a’ szeretetre-méltó ember legjobb korában van; a’ mint ítélheték még nincs negyven: de egéssége ’s alkotása gyenge. Látta Göttingát, és megszűnés*
megszűnés szűnétlenűl-ből javítva.
nélkül tanúl. Ment, ’s nem merénk tartóztatni. Gyalog jött a’ vízig, ’s innek hajón tért vissza Kéméndre.*
Kéméndre Sor feletti betoldás.
Vígasztalhatatlan volnék, ha nála eggy napot nem lehetne majd*
majd Sor feletti betoldás.
töltenem.
Hajón lele Mélt. Bája István Úr is, Déváról; ’s minthogy csak akkor szállánk csolnakba;*
szállánk <a’> csolnakba
utánnunk jött, ’s együtt menénk-fel a’ szilasig. Ez az Úr rajzol és fest; Bécsben szorgalmasan*
szorgalma<to>san
jára-el az Academiába, ’s Döbrentei*
’s <a’ mint> Döbrentei
mondja, hogy*
hogy Sor feletti betoldás.
kivált miniatűrben, jól is szépen is dolgozik. ’S ezt eggy birtokos Úr, ’s Erdélyben.*
A pont felkiáltójelből javítva.
Olly vad e ez az ország, a’ millyennek némelly*
a’ millyenek <azt> némelly
nálunk képzeli?
[213] Szeretnék itt múlatni, itt lakni, ’s bár vagy szép*
vagy <ezt a’> szép
tájt tehetném a’ Hegyalja’ szomszédjába,*
szomszéd<ság>jába
vagy azt hozhatnám ide; mert én azt a’ mi szép földünket és a’ kiket ott hagytam-el, itt és ezek köztt sem felejthetem. De holnap indúlok a’ Banátba, hogy Augustusnak 4dikén ismét*
ismét Sor feletti betoldás.
Déván lehessek.*
lehessek <ismét>
Miolta Erdélyben ide ’s oda járok az*
az Sor feletti betoldás.
az egyik legfőbb óhajtásom, hogy valamelly Vármegyének Gyűlésén megjelenhessek, ’s Hunyad Vármegye 5dikben azt fog űlni, mert Fő-Ispánja, ki Gróf Teleki József és Katona Mihály Urakkal most neveztetett-ki Kormányszéki Tanácsosnak, ekkor vesz búcsút Megyéjéből. – Erdélyben eggy személynek*
eggy <hívatalt> személynek
két hívatalt nem szabad együtt viselni. ’S íme itt, midőn már azt reményleni is alig mertem, az a’ szerencse ére, hogy Erdélynek*
hogy <az> Erdélynek
eggyik legnevezetesebb Megyéjét fogom eggybe-gyülve látni, és azon actusában,*
és azon <mellyet valaha Kenderesi kormányzott, ’s Erdélynek eggyik> actusában
a’ midőn tőle eggy igen szeretett és nagykészűletű Fő-Ispánja vál-el.


huszadik levél.

Dobra, Júl. 25dikén.
[214] A’ Grófné egész házával Maros-Németibe jött-által, melly a’ Gyulai-háznak praedicátumot adott, és a’ hol fijára, az az idén Május 2 dik n*
2 dik[é]n
megholt sógoráról Gróf Gyulai Istvánról, eggy csak férjfi-ágat illető jószág ’s eggy nem új, nem szép, de elég nagy alkalmatos udvarház maradott. [215] A’ ház’ kerítése ’s kapuja előtt foly-el a’ Maros; túl azon eggy nem nagy, de vad hegy emelkedik, mellynek eggyik nyilásán Zaránd felé viszen az út; ’s az úcza és a’ Maros köztt álló szűk de*
szűk <hely> de
hosszu hely szerencsés gondolattal van kertnek fordítva: eggy része gyep, ’s ennek közepén*
ennek közepében Sor feletti betoldás.
eggy elég tágas cabinet áll; a’ másik része gyertyánokkal van beülteve, egyenes sorú utakban. Ez az ültetés el van töltve Római*
Római Sor feletti betoldás.
felűlírásokkal, oltárkövekkel, oszlop és párkánytöredékekkel, mellyeket a’ megholt Gróf a’ Veczeli-vár’ omladékai közzűl hozata ide. ’S ott a’ hol*
ott Sor feletti betoldás. a’ hol A hol sor alatti betoldás.
leghosszabb út megyen-el eggy gerliczetartóig a’ vízszélen,*
vízszélén-ből javítva.
eggy pár szobor tart strázsát; Cs*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
fiatal-embernek munkája, ki szerencsétlen órában álla a’ Művészek’ seregébe, ’s minthogy ügyességét tilalmas portékák csinálására*
ügyességét <rosszra> tilalmas portékák csinálására Az áthúzott rész felé írva.
fordította, vétke miatt Szamos-újvárt lakol. – Az árnyas partiának ezen felűl eggy remeteháza van, és eggy nyírhasábokból öszverakott gömbölyű kápolnája, mellyben Pán tiszteltetik. Ha a’ hely enyém volna, én itt tölteném napjaimat, ’s mikor abba hagynám a’ dolgozást, a’ víz’ szélén elvivő út mellett járnánk fel ’s alá, ’s a’ Barcsai Ábrahám’ vad hegyét nézném ’s az alattam elsuhanó hajókat.
Nagy érdeme az Erdélynek, hogy itt a’ házak famíliai képekkel vannak eltöltve, és hogy az Uraságok itt Wagnert, a’ pastellban-festőt, ki csak híven akara dolgozni, mert a’ nem tudós szem azt inkább kívánja, ’s még bosszankodik, ha a’ Művész szép képet is csinál,*
mert a’ nem tudós szem azt <kívánja leg>inkább<,> […] csinál A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
sokat dolgoztaták. Melly örömöm nekem vala péld: Nagy-Búnon, hogy ott*
nekem péld: Nagy- Sor feletti betoldás. Nagy-Búnon, <Gróf Bethlen Gergelynél>, hogy ott Az áthúzott rész felé írva.
eggy nagy számú távollévőkkel és holtakkal lehete*
és holtakkal lehete Sor feletti betoldás.
megismerkedném! Itt*
megismerkedném! <(Kis-Búnon azon kevés idő alatt, mellyett itt töltheték, Szebeni Tájfestő Neuhauser Úrnak két superportját << – tájdarabokat – >> néztem meg örömmel, melly igen ügyesen volt dolgozva)> Itt
a’ két testvér Gyulainak, Istvánnak és Ferencznek, ’s testvéreknek*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Özvegy Gróf Bethlen Ádámnének, ’s megholt leányának, a’ Fejéreggyházi Gr. Haller Jánosnénak, ’s még nehány másoknak portréjeiket volt örömöm látni, de a’ mellyek köztt eggy sem vala több lélekkel festve, mint a’ még e’ képben is egész asszonyiságát mutató Gr. Gy. Ignátz*
Gr. Gy. Ignátz Sor feletti betoldás.
Bánnénak, szül. Báró Edelsheim nak,*
A szótag előtt hosszú szóköz hagyva.
a’ Generális Báró Vayné, szül. Báró Adelsheim Joanna’ barátnéjának*
barátnéjának<,>
’s földinéjének, kik lélekben úgy hasonlítnak egymáshoz, a’ mint testvériségeket a’ két familiai név jelentgeti. – [216] Gróf Gyulai Ferencznek, ez én Lajosom’ nagyatyjának,*
Ferencznek, <az István’ és Ferencz’> az én Lajosom’ nagyatyjának A nagy-ig az áthúzott rész felé írva.
Weickart által talpig festett szép képét, elzárva lévén az a’ szoba, a’ mi a’ mellyben*
szoba, a’ mi < Grófnénknak Gróf Bethlen Ádámnénak megesendő osztályáig > a’ mellyben em.
a’ kép függ, nem láthatám; de láttam mását Andrásfalván, ’s azt ítélem felőle, hogy a’ Cancellárius’ nagy képén és*
a’ Cancellárius’ nagy képén és A főszöveggel párhuzamos, a bekezdés alá írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
a’ Ludason függő Cardinálisén kivül*
Cardinális<é>én Az áthúzott rész felé írva. <képén> kivül
hova a’ Wess. és Pataki Donát által Pesten festett képeihez is tehetem,*
hova a’ Wess. és Pataki Donát által Pesten festett képeihez is tehetem, A főszöveggel párhuzamos, a bekezdés alatt írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Erdélynek ez lesz legszebben*
lesz <a’> legszebben
festett portréje. [217] <Mi Magyar-országnak e részben szerencsésebbek vagyunk; az Abaujvár megyei Palota Kassán Oclenhaijnztól bírja Báró Orczy Lászlót, Szilvás Hickeltől Generális Báró Splényi Mihályt, Nagy-Mihály Weickardtól a’ haza’ legszebb ’s legmíveltebb*
leg<<lelkesebb>> míveltebb
lelkű leányát, a’ napadat, Cancellárius Gróf Eszterházy Ferencznek gyermekét, Széphalom Kreutzingertől eggy férjfi főt ’s Donáttól három asszonyit, ’s Dónát harmincz esztendő olta, Stunder Pesten, Lőcsén, Kassán és Beszterczén, Neugast és Kahrling Pesten, és Cancig Lőcsén sok vagy igen jó igen hív képekkel ékesítették hazánkat.>*
A sorok balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
A’ mi barátnéink ’s barátink Branyicskáig kísértek-el bennünket, ’s Döbrentei mutatá, eggy kukuricza-földben, hol állott*
hol <fekü> állott
valaha a’ Veczeli Római vár, mellynek négyszegü nagy kövei arra fordítattak, hogy a’ Branyicskával áltellenben elmenő útat a’ leomlástól ótalmazzák; a’ Grófné pedig Gróf Bethlen László Hunyad Vármegyei Fő Ispánt festette előttem, ki*
<a’>ki
ezt az útat, melly annakelőtte sokszor járhatatlan volt, ollyanná tette, végig az egész Megyén, még pedig megsiketülve a’ lármázók’ panaszai eránt, hogy ez most azzal vetekedik, melly Köpcsénytől fogva Győr mellett Budáig megyen, ’s hasonlíthatatlanúl jobb mint a’ Bécsiek.*
Bécsi <körül menők.>ek
Nagy jótét*
jótét<et>
az egész: Erdélynek, mert a’*
mert <most már> a’
portékák ide Budáról Temesvár és Lugos felé ezen*
felé <Szebenig, ’s a’ Postaszekér erre> ezen Az áthúzott rész felé írva.
hozatnak-bé, ’s a’ postaszekér*
p P-ből javítva.
Szebenig és Brassóig erre jár.*
Brassóig <ez út mégyen-el> erre jár Az áthúzott rész felé írva.
’S a’ mindenben a’ nagyot kereső Bethlen e’ munkát úgy téteté, hogy azalatt míg a’ szegénység ezen dolgozott, neki a’ magáéból kenyeret süttete. – Bethlen*
süttete. – Bethlen A gondolatjel sor feletti betoldás.
László érdemli, hogy*
érdemli, <ezt, a’ tiszteletet> hogy
neve a’ Cancellárius Teleki, a’ Gubernátor Bruckenthal, a’ Püspök Batthyáni neve mellett tiszteltessék. Eggy toronymagasságú kőszikla a’ víz és út*
és út Sor feletti betoldás.
mellett eggy fatáblát tart, melly már olvashatatlanná vált betűkkel a’*
betűkkel <ennek> a’
nagy embernek nevét említi.*
nevét <fenn tartja,> említi
Lesz eggy idő, melly a’ tett’ emlékezetét maradandóbb táblán adja-által a’ maradéknak, ’s én azt itt megelőzöm.
A’ vidék poetai ’s pittoresque. Elővettem olmomat, ’s lerajzolám azt, hogy a’*
a’ Sor feletti betoldás.
skizz segédjére kelhessen képzeletemnek. Irígylém azoknak sorsokat, a’ kiket a’ történet e’ gyönyörü tájon hagya születni, ’s sajnáltam, ha az ide-szokás érzéseiket eltompította. – Én*
eltompította. – Én A gondolatjel sor feletti betoldás.
a’ Toronya’ szőlős és erdős hegyeit, a’ Borsi’ szép síkját, az Újhely’ általad is csudált pyramiszait, a’ Hallgató’ ’s Fekete-hegy’ ’s a’ Bistei rengetegeket, ’s a’ Gálszécsi Nápolyi-bérczeket ablakaimból ’s házam’ tájáról mindennap látom, ’s még is mindennap azzal a’ gyönyörködéssel, mintha először látnám őket. ’S láthatni e szebb-formájú hegyet az országban mint a’ Tokaj’ óriási foka’ a’*
foka <? szebb> a’
Petrahai tetőről, ’s az Újhely’ Sátor vagy Várhely bérczeiről,*
Várhely <tetőjiről> bérczeiről Az áthúzott rész felé írva.
’s a’ Szőlőskei szőlők’ széléről, hol*
<a’>hol
felettek az erdő kezdődik, ’s őket*
őket Sor feletti betoldás.
az éjszaki szelektől ótalmazza? Előttem a’ képe annak, édes barátom, mintha vászonra-festve*
mintha <képe> vásznomra-festve
látnám, mint lebeg a’ mértföldekre elnyult sík erdők felett világos-kék színében, míg a’ leszálló nap az eget körűle crócus-színével öntötte-el, ’s felsohajtok kedveseim után, kik szokatlan távollétemet hosszúnak fogják találni, ’s vádolnak hogy késem.
A’ bal kézre útam felett emelkedő hegyek’ szélén*
hegyek’ <szál> szélén
nagy sokaságban láttam a’ campanulákat, mellyek itt, az örök árny miatt, nem nevelkedhettek természeti nagyságokra, ’s a’ hegyből igen sok apró források csorgottak, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
ollykor zajgassal omlottak kisded csatornákon a’ Marosba. Ennek jobb szélén, nem messze Branyicskától, Illye feküdt, mellyet familiád perel. Áldva pillantottam-által arra a’ helyre, hol Erdélynek leglelkesebb Fejedeleme, ki a’ Bibliát huszonhatszor olvasá végig, de a’ mellett másképen tuda uralkodni mint a’ hasonló szenvedelmű Rákóczy Elsőbb György, és a’ maga idejét órák-felvonására, a’ Wendelínus*
a’ <Theol> Wendelínus
Theologiájának lefordítására ’s boritalra vesztegető Apafi, kit a’ Gondviselés haragjában öltöztete a’ nyusztos zöld bársony palástba;’s a’ ki hazájának fijait nem csak török hanem hóhér-pallos által is fogyasztá. <’S a’ nyavalyás*
a’ <ezt a’> nyavalyás
embert nem minden átkozza, mert az Enyedi Collégiumnak is hagya valamit!>
Ezen az úton élet ’s mozgás van; ’s mindenfelé jó fogadókat találék; jó az is a’ mellyben e’ levelemet írom. Szobácskám alkalmatos; két ágy van benne vetve, ’s lovaim zabot ’s magunk eggy nem nagy, de jó vacsorát kaptunk. Mélt. Bája Úr eggy levele által ajánlott szállásra eggy itt-lakó Úrnak; de minthogy itt is megszállhaték, nem fordítám hasznomra jóvoltát. – Szekerem mellett két sereg vad lovak hajtatának-el, mellyeket a’ Banáti lókereskedők a’ szomszéd országban olcsón vesznek-meg, ’s kihajtanak Temesvárra, Debreczenbe, Pestre, ’s tizenhét ’s huszoneggy lovas*
lovas lovás-ból javítva.
portékával megrakodott ’s Pestről jövő ’s Pestre menő dihócz-szekerek mentek-el mellettem. – Leányom, azalatt én levelemet írom, megferdett a’ falu forma városkán keresztül futó*
keresztül <menő> futó
patakban, ’s kedvére alszik, mellyet már magam is követni akarok. Nyugvást nektek is, kedves barátim, a’ szép, az áldott földön! Oh, hogy az álom közzétek vihetne-által, míg öt hat hét mulva áltatására nem lesz többé szükségem!


huszoneggyedik levél.

Szpata, Júl. 28dikán.
Tegnap dél előtt értem ide, ’s kedves Sógorasszonyomat ’s férjét házoknál ’s épségben leltem. Örömöm vala nálok venni hírt az enyéimnek felől, kiket nem ért semmi veszély, semmi kár. Nehány napig itt pihenek-meg,*
itt <múlat> pihenek-meg
’s így elég ürességem marad, folytatni*
marad <uta> <leveleimet> folytatni
útazásom’ történetit, ’s Leveleim’ hézagjait kipótolni.
Cséjnél eggy meredek vad hegy emelkedék előttem, de itt is csinált út vára. Nem ez ijeszt engem, hanem azok a’ megszűnni soha nem tudó dombok és völgyek, mellyeket előbbi leveleim festettek; az apróbb tartós baj itt is, mint a’ morális világban, ollykor*
ollykor Sor feletti betoldás.
nagyobb baj mint a’ nagy; a’ nagynak a’ nemesbb elme gyakorta még örűl, ’s tetszik magának benne, hogy vele megvívhat. – [218] Kossovánál, a’ hegynek épen*
hegynek <fels> épen
bérczén, léptem-be a’ Banátba. [219] Az kevés esztendők olta Gyika Emanuel Úrnak, az én Csehym’ kedves barátjának, birtoka, ’s familiájának praedicátumot ada; ’s így magamat kétszeresen képzelém hazámba általtéve.
[220] Facseten a’ Szolgabíró háza előtt állék-meg, tőle akarván érteni, merre vegyem ide útamat, ’s ha sógorom felől nem adhatna e híreket. Az ember ebédje mellett űlt, egyedűl, ’s székéről fel nem kelve, engemet székkel, annyival inkább ebédjével meg nem kínált,*
kínált<a>
mellyet el nem fogadtam volna ugyan, de szabad volt igen nagy neveletlenség’ jelének vennem. Az ő útasítása szerént, mert ő Járását ismérheté,*
Járását <jobban> ismérheté
ámbár a’ Karacs’ Mappája egyebet javasolhatott, Bulcsnak vettem útamat, gyönyörű erdőségeken által, ’s igen jó úton. [221] Ezek a’ csererdők, a’ magok sötétzöld kimetszett leveleikkel mind magamat mind leányomat gyönyörködteték. Egyéberánt az egész táj ollyan vala, mint az Amerikai coloniák, hol az erdők most vágattatnak-ki, hogy szántó-földekké változtathassanak.
[222] Beállván a’ fogadóba, ’s azt az eggy szobát, melly itt a’ szállók’ számára vala hagyva, elfoglalva találván, mert az itt-lakó Kamarai-Tisztek az Arendát épen akkor licitálák, lovaimat ’s szekeremet cselédeimre bíztam, magam*
bíztam, <hogy> magam
pedig leányommal ’s ennek társával, végig sétálék a’ helyen, ’s kimentem a’ mezőre. A’ mint onnan visszajövék, eggy idegen, kinek külsője jó-tónú*
külsője <mívelt> jó-tónú
embert mutata, megszólított, hogy nyilván engem is az a’ baj ért a’ mi őtet, hogy nem kapék szállást. Leűlénk a’ fogadóval által-ellenben álló ház’ kapuja előtt a’ padon, ’s örültem hogy e’ vad helyen társaságom akada. A’ nap még fenn volt, ’s eggy eperfa ’s a’ ház’ kerítése hívesbe fogada. Itt űlvén eggy jól-öltözött Urat látánk lejőni az úczán, sötétkék frakkban, galambszínű pantalonban, ’s pípázva. Meglátván bennünket, ’s vagy azért mivel azt hitte, hogy nékünk az ő társasága örömet adhat, vagy mivel bántotta a viszketeg, megtudni kik legyünk, felénk jöve, mellénk űlt, ’s tudakozá kik vagyunk. Engemet a’ bor’, a’ szilvapályinka’ ’s a’ dohány’ illatja olly kedvetlenűl illete-meg, hogy minden kedvem elvesze, vele mély beszédbe ereszkedni, ’s hamar adtam neki feleletemet, ’s ugyan-ezt tevé idegen társam is. A’ pípázó Úr elkapá tőle magát, ’s szemeit rá meresztette. Was Teufel? ’s az Úr a’ megholt R…? – Nem, Uram, mondá az idegen mosolyogva; én nem csak meg nem holtam, de mondhatom Uraságodnak, hogy meghalni nem is felette nagyon vágyok. – Az*
vágyok. – Az A gondolatjel sor feletti betoldás.
idegen meg szólalt; de az Úr azt mondá, hogy az Úr R… – Igen; Uram, én R… vagyok, de az élő R…, nem az a’ ki, a’ mint hallom, megholt – Orvos*
megholt – Orvos A gondolatjel sor feletti betoldás.
Úr ivott ugyan, és a’ mint a’ bűz mutatá, nem keveset: de a’ rendes meg nem értésnek nem lehete a’ bor az oka; lépései nem bottorkáztak, ’s ajka nem rebegett. Valahogy elvégzék a’ Processust, ’s akkor a’ questonálás’ kínjainak én valék kitéve; azt akará tudni, mi vagyok. Én semmi nem vagyok, mondám neki. Fejemen a’ veres posztaju Zrínyi lévén, azt hitte, hogy valaha szolgáltam, ’s mondám neki, hogy nem. De hát talán azért vagyok itt, hogy licitáljak? talán Camerális Tiszt vagyok? talán Vármegyei? – „Mondom Uraságodnak, ich bin Nichts.” – Alter Herr, mondá, Sie sind doch ein Edelmann. – Vielleicht gar ein Grundherr? – So? ich bitte Sie um Vergebung, Domine Spectabilis; wirklich, ich habe mich sehr geirrt, Domine Spectabilis. Ich bitte Sie nochmahls um Vergebung, Domine Spectabilis.*
Domine Spectabilis Sor feletti betoldás.
– Sógorasszonyom mondja, hogy a’ Grundherr itt a’ legfőbb titulus, mert ollyan itt kevés van. – Meghallván, hogy idegen vagyok, hogy az útat nem tudom, parancsolni*
tudom, <ajánlotta szolgálatjait, hogy azonnal> parancsolni
akara a’ Bírónak, hogy*
akara a’ Sor feletti betoldás. Bírónak <lovak> hogy
szekerembe, mivel az elég nehéz, ’s az út mindég bérczeken megyen, lovakat rendeljen,*
megyen, <vegig> lovakat <parancsoljon> rendeljen Az áthúzott rész felé írva.
’s vígasztalhatatlan volt, hogy szolgálatjával élni nem akarék. Azonban azzal csakugyan éltem, ’s magam kértem, hogy útmutatót adasson, félvén a’ tévedéstől. ’S az*
’S <így> az
elég hosszú tortúra után ott hagya. ’S még is inkább illy Orvost, mint amollyan Szolgabírót.
Eggy sánta rongyos Csizmadia, ki előttünk elméne, tudott magyarúl. Megszólítottam, kérné azt a’ gazdát, kinek háza előtt űltem, hogy az fogadna-be házához. A’ ház csínos volt, rótt fákból építve, ’s kívülről be nem tapasztva. A’ ház’ földje ki volt deszkázva, az ablakkarikák, hatszegre szedve, ólomban állottak, ’s az ajtóról, sínóron,*
ajtóról, <eggy> sínóron
eggy papirosból csinált ’s aranyfüsttel felczifrázott galamb fityege-le az asztal felett, hogy valamikor az ajtó megnyilt ’s betétetett, a’ galamb fel ’s alá szálljon. Ezt azért említem, hogy ismerd miben leli*
miben leli Sor feletti betoldás.
az itt-lakó nép*
nép<’>
gyönyörködését. Ágyainkat kiszedeténk a’ párnazsákból, ’s minekutána tejből álló vacsoránkat megettük, lefekvénk.*
lefekvénk lefeküdtünk-ből javítva.
– Másnap a’ leányom’ Máriskója figyelmessé teve, hogy a’ csak oláhúl tudó, de Pápista gazdasszonynak fogasán*
fogasán Sor feletti betoldás.
tengeri nyullal prémezett ’s báránnyal bélelt zöld selyem bundája fityeg. Nem hihettük, hogy az övé, ’s*
övé, <de> ’s Az áthúzott rész felé írva.
az volt. Ezek télben illyet vesznek magokra midőn templomba mennek. – Az oláh nyelvű de nem oláh vallású lakosoknak itt Sokácz a’ nevek. – [223] ’S idén ez a ’ selyem bundás feleségű gazda is az éhhel-elhalástól retteg; tavaly és harmad éve kipusztítá magát csaknem minden marhájiből; ez idén kénytelen lesz ökrét ’s két teheneit eladni.
Szpata, mellyet Lapusnyikkal eggyütt D’ Ellevaux*
eggyütt <<<Mélt.>> <Cameralis Consiliárius> D’ Ellevaux
Filep Úr Consiliáriusa a’ Budai Magyar Udvari Kamarának*
Consiliáriusa […] Kamarának A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
húsz ezer forinton veve-meg, és a’ mellyet csak hamar azután nyolczvanon adhatott volna-el, eggy rettentő domb’ tetején fekszik, ’s most sokkal többet hoz-be esztendő alatt mint a’ min az egész két nagy helység megvétetett. De inkább kevesebbet bírni mint itt lakni! A’ vidék, az emberek eggyeránt vadak. Nincs itt a’ kivel szólhass. Azonban sokára megszokjuk ’s megkedveljük a’ mi nekünk élelmet ád.
[224] Meglátogatánk a’ hely’ Papját, a’ ki nekem, általkötött hosszú ingében ’s lábravalójában, nem látszott annak a’ mi volt, vagy csak az által látszott egyébnek mint a’ mi volt, hogy fején eggy a’ két füle felett felkötött kalap űlt, ’s eggy kisded Spitzbartot nevelt. Meg vala híva ebédre, de nem jelent-meg. Eggykor eljött a’ Sógoromhoz, a’ ki őtet kedveli, ’s akkor fejér említett öltözetére eggy be nem gombolt öszve nem fogott kék posztó talárist veve-fel, melly olly ritkán van rajta, hogy még unokájának is szolgálhat. Megállott a’ pitvar’ ajtaja előtt, ’s ott várta míg beszólítatik. Oláh nyelvén kívül semmi nyelvet nem ért, ’s így hozzá vethetsz, miből áll cultúrája.
[225] A’ Sógoromnak Lugosról százötven munkásai jöttek, mint eggy tábor. A’ férjfiaknak eggy forint, az asszonyoknak tizenöt garas volt napi-számok, ’s napjában háromszor pályinkát ’s kenyeret kaptak; mind Erdélyi nép, kiket az éhség hajta ennyi földre. Ezek kapálák a’ temérdek tengeri földeket, míg a’ lakosok a’ rozst és gabonát aratták.
A’ nem kis Bibliothéca, mellyben sok jót kaptam, a’ Nouvellista français’ Fűzetjei, mellyekben Gróf Morskinak eggy elmés*
Morskinak <Prandéhoz írt> eggy elmés Az áthúzott rész mellé a margóra írva.
levelét annál több részvéttel olvastam-meg, mert szerencsém vala az Írót ismerni, ’s a’ Griselíni’ Temesvári Banátja azon óráimat, mellyeket magamban fogom tölthetni, elfoglalhatják. Nem ismeretlen előttem az utolsó; de azt egészen más magamnál, ’s más itt olvasni.


huszonkettedik levél.

Szpata, August.*
August. Julius-ból javítva.
4dikén.
[226] Holnap végre elhagyom Szpatát, ’s gazdám és gazdasszonyom elkísérnek Lúgosig, mellyről bennem nagy ideát támasztottak. A’ Sógorom’ testvére, Szolgabíró D’ Ellevaux László Úr, szeredán bálra vár; ’s ott elég alkalmatosságom lesz e’ környék’ uraságaival öszveismerkednem.
A’ Sógorom’ gazdasága derekasan megyen; olly nagyságú szílvásai vannak mint nálunk a’ szőlők; ’s a’ mult esztendőben tizenkét ezeret veve-bé ennek terméséből. Nem vala elég edénye a’ hova a’ szilvát szedethette volna, ’s gödrökbe hányatta-be a’ a’ termést, míg kifőzethetett. E’ táj, sok erdeje lévén, ebből veszi a’ legbizonyosabb jövedelmet, mert a’ kertek a’ szilvának külömböző nemeivel vannak beültetve, ’s így ritkán csalják-meg birtokosaikat. Nagy számból áll gulyája is.
Az oláh-asszony, orientálisi módra, szolgálója férjének, ki neki igaz névvel Ura. Szántam ezeket a’ szerencsétlen teremtéseket, kik gyermekeket eggy tekenőcskében fejeken viszik, két kezekben pedig ugyan annyi kosarat, vagy guzsalyokat*
vagy <más terhet,> guzsalyokat
övökhez szúrván, menve is fonnak. Én közöttök nem láttam eggy szépet is, ’s öltözetek szememet nem gyönyörködtetheti. Elől hátúl eggy opréggyzs-nek nevezett, magok által szőtt tarka szőnyeget kötnek-fel, melly csíkok ’s virágok által felczifrázva ér térdekig; attól fogva bokáig egymást érő rojtok függenek-le róla, ’s ezek a’ rojtok minden mozdúlásokra rázódnak. Ingeik bugyogva állanak karjaikon, ’s mind itt mind mellyeken vagy kék vagy veres pamuttal vannak igen ékesen kivarrva. [227] Eggy vénasszony végig-jöve*
Eggy <assz> vénasszony <fel ’s el> végig-jöve
az úczán, ’s eggy más asszony öszvetalálkozék vele; mi a’*
mi <az úczan> a’
ház előtt állánk, ’s látánk őket. Akkor ez amannak félre rántá ingét, ’s*
ingét, <a’ mellyén> ’s
eggy marok félig-ért szilvát kiveve kebeléből*
kiveve <belőle, ’s> kebeléből
’s előttünk kezdé enni. El kell fordulnom. A’ vén asszony ingét szedte vala tele gyümölccsel, ’s szabad kézzel ment haza, eltelve mint a’ dob.
[228] Eggy nap lóháton, más nap Wurstba fogva általmenénk a’ Sógorom’ szomszédjaihoz, ’s a’ melly útat a’ gyalog eggy negyed alatt megtett volna, mi eggy óráig tevénk, a’ Maeanderi*
a’ <kerengő> Maeanderi Az áthúzott rész felé írva.
völgy miatt. A’ folyók nem tesznek nagyobb kerengést mint ezek a’ völgyek. Lúgos ide téli nap eggynapi járó; ugyan-annyi Lippa is; ’s képzeled mit teszen itt fekünni betegen, ’s az Orvost várni.


huszonharmadik levél.

Lugos, August. 7dikén.
Tizeneggykor elhagyánk Szpatát, ’s lement a’ nap midőn ide beérénk. A’ Sógorom ökröket rendele, hogy*
rendele, <melly> hogy
szekerünket azon a’ nagy-dombon*
nagy-dombon A kötőjel sor feletti betoldás.
e vagy hegyen, nem tudom minek illik inkább nevezni, melly a’ Szpatai határ’ szélén Bara felé emelkedik, felvonják; ’s minekutána a’ Lunka nevű nagy lapályon ’s erdőn keresztűl vergődénk, megláttuk azt a’ szép sikot, mellyen*
<a’>mellyen
a’ szép Lugos a’ Temes’ két szélén pompás két tornyával ’s sok nagy épűleteivel kevélyen fekszik.
[229] Kostélynél kiszállánk szekerünkből, megtekinteni azt a’ királyi kinccsel épített zsilipet, melly a’ Bega’ vizét a’ Temesbe ereszti. Illyenek lehetnek azok, a’ mellyek a’ Longuedoki csatorna körül állanak. – Innen egyenes és fákkal beültetett út vive egész Lugosig.
A’ nap hév volt, ’s feljöve a’ hold a’ maga teljes fényében. Körüljáránk a’ város’ nevezetesebb úczájit, hogy más nap’ a’ nagy hőségben ne kelljen ezért fáradnunk. Ez második Várad lehetne, ha még több gazdag lakosai,*
lakosai<k>
ha két Püspökje, ha eggy temérdek gazdagságú Káptalanja, ha Akademiája ’s Vára volna, mint Váradnak van.
[230] Más nap, hétfőn, héti-vásár vala, melly olly nagy, mint némelly kisebb helyeken az országos. Két oldala a’ tágas piacznak arkádos házakkal van körülvéve. Temérdek volt az adók’ vevők’ sokasága; inkábbára oláhok. Eggy tizenhárom esztendős gyenge leánynak már konty vala fején; eggy kereskedő kérdéseket teve neki, ’s megmagyarázta, hogy két hét olta asszony. Testén kék*
Testén <eggy> kék
selyem puszli, lábán fekete kordován csizma, testén*
csizma <farán> testén Az áthúzott rész felé írva.
véknyabb-fonalu opreggyzs volt, ’s a’ rojtok ezüst keskeny paszománttal valának*
paszománttal <voltak> valának Az áthúzott rész alá írva.
az opreggyzsre varrva. Ez volt a’ leggazdagabb, sőt az eggyetlen eggy oláh dáma, a’ mellyeket eddig láték.
[231] Ablakunk előtt eggy kocsi méne-el eggy pár fekete courteaun. Megértém hogy az Kapitány Zsejben György Úré, a’ Császár’ nevét viselő Huszárok közzül, és hogy ez*
ez Sor feletti betoldás.
most betegeskedik. Mentem látni a’ soha nem látottat.*
látottat. Az at utólag beszúrva. <embert>
Kapitány Úr, mondám neki, a’ Csehitől szeretett Kazinczy bátorkodik a’ Csehy’ barátját a’ magáénak is nézni, ’s a’ beteg felkölt, ’s ölébe szorított.*
szorított szoritam-ból javítva.
Eggy szép ifju-ember, a’ legtisztább képpel ’s még hosszas hideglelése után is lángoló orczával, ’s igen fekete szemekkel ’s bajusszal. Csehy volt beszédünk’ tárgya.
[232] Azután Mélt. Piacsekné Asszonynál jelenék-meg Sógorasszonyommal ’s sógorommal, ’s ezen alkalmatossággal ismeretségébe*
<meg>isméretségbe-ből javítva.
jutottam Liechtenstein*
jutottam <B.> Liechtenstein
Regamentjebeli Huszár Obristlieutenánt Gróf Bercsényinek ki most Bécsből,*
most <Parizs> Bécsből
tavaly pedig Párizsból jöve. A’ társaságnak épen a’ Mesterség felől beszéle*
felől <szóla> beszéle
a’ Gróf midőn belépénk, ’s a’ beszéd folytatva volt. Képzeled örömemet; Sógorasszonyom gonoszúl nevete rám; de én féltettem a’ Grófnak csak eggy szavát is elveszteni. A’ Gróf ezekről annál inkább beszélhete, mert maga is fest. – Anyja őtet*
őtet Sor feletti betoldás.
egész nagyságában festeté David*
festeté <talpig> David
által, [233] ’s nem állhatám-meg hogy ne kérdjem, mit fizetnek az illyenért ennek a’ nagy Művésznek. Négyezeret. – Tudakozám, melly behatást teve rá, midőn először látá-meg a’ Vatikáni Apollt, ’s a’ Medicziek’ Venusát, ’s a’ Gróf még azt is elmondá, hogy ez hány láb és hány hüvelyk. Én tudtam hogy a’ Mediczéi Venusz’ szobra kicsiny; jól*
kicsiny; <láttam> jól
ismerem gypszöntevényét; de azt el nem tudtam volna mondani. Nevezetes hír vala előttem még az, hogy a’ Szent-Ilona lakosa, visszajövén*
lakosa, <alta> visszajövén
Elbából, minekutána legsürgetöbb dolgain általesett, legelső látogatását Davidnál tette. A’ Gróf sokat beszéle a’ nagy Mívész felől, valamint Isabey felől is, de azok előttem nem valának újságok. ’S a’ ki a’ Parizs’ topographiai Plánját olly gonddal tanulta, a’ mint az Országok’ Geograph Mappájikat – ’s magunk köztt légyen mondva, az érdemlené, hogy mindnyájan tanultuk légyen – ’s olvasta az Útazókat, a’ Gróf’ beszédeiből sokat tanulhatott, mert a’ Beszélő sokat mondhat a’ mit az Író nem mondhat. Ez az órám jobban el nem telhetett, ’s a’ Gróf előttem feledhetetlen marad. Mívelt lelkű szép ifju férjfi.
Azután Vice-Ispán Szi, Fő Notárius Petrovics ’s Fő Szolgabíró Zsirsics Urakat látogatám-meg. Az utolsó nagy barátja Literatúránknak, ’s érti, hogy Nyelvünket némelly változásokon keresztül kell mennie; de miért kevertem a’ Yorick’ Útazásaiba annyi franczia szólásokat, azt olly sokakkal másokkal, ez az Úr sem értette, ’s csuda e, hogy az olly originális Író’ különösségeit nem érti minden? Azonban*
<De> Azonban Az áthúzott rész felé írva.
örvendenem kelle, hogy ez az Úr megértette magyarázatomat, mellyeket tenni olly kevesen akarnak.*
tenni olly Sor feletti betoldás. kevesen akarnak. <érteni>
– Fő Notárius P. Úrnál is igen kedves vala múlatásom; benne eggy szeretetre igen méltó ember találtam, és ollyat, a’ ki hívatalának becsűletet csinál; Vice-Ispán Úrral más nap eggy egész estvét tölték, ’s ennek az Úrnak köszönhetem, hogy a’ Banáti dogokat bővebben ismerem.
Herczeg Schwarzenberg’*
Schwarzenberg<nek>
e’ Vgyebeli jószágainak*
e’ Vgyebeli jószágainak Sor feletti betoldás.
Felhatalmazottja Asbóth Úr nem vala Lugoson; de szép háza’-népénél a’ fortepiano’ zengése alatt eggy szép órám tele-el. E’ napnak sok örömeit azzal rekesztém-be, hogy a’ Temes’ szép vizében a’ hold’ nappallal vetekedő fényében megferedénk.
[234] Más nap ’ Mélt. Piacsekné Assz. házánál*
Assz. <ebédje mellett és> házánál
és ebédje mellett a’ Lugos’*
A szó előtt ugyanaz a szó áthúzva.
és Krassó Vármegye’ Publicumának eggy nagy és szebb részét láttam, ’s valamint a’ város’ fekvése és épűletjei, úgy ez a’ Lucullusi ebéd is Váradra emlékeztete. Ezt D’Ellevaux Szolgabíró Úrnál a’ táncz követé,*
Itt új sorban folytatja Kazinczy a mondatot.
mellyen Özvegy*
mellyen <az itt a’ Krassó Vármegyei jószágaiban lakó> Özvegy
Báró Bruckenthalné szül. Gróf Teleki*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Exc. is ki*
is <megjelene> ki
ide két órányira fekvő jószágaiban lakik most, megjelent. Örvendék ismeretségének, mellyhez itt vala első szerencsém, ’s egészen feltaláltam benne atyjának a’ Rendek’ Előlűlőjének, Lajosnak, leányát. A’ franczia fogoly tisztek, kik a’ Grófnét magyarúl, oláhúl, németűl,*
oláhúl, <fra> németűl,
francziáúl eggy eránt hallák szólani; nem értették, melly nemzet’ leánya. [235] A’ Grófné nekem sok becses magyarázatokat ada férje’ onkelének Galeriája felől, ’s én örvendék, hogy a’ Grófné Szent Sebestyén eránt teve nálam kérdést;*
eránt <tudakozódott, erántem,> teve nálam kérdést; Az áthúzott rész felé írva.
mellyet én, noha csak staffeleyi*
csak <fel> staffeleyi
kép ’s lábak nélkül van, eggy érzéssel, mellyet nem tarték szükségesnek magam előtt is magyarázni, a’ Galeria’ minden egyéb képeinek elébe tettem. Láttam a’ kérdésből, hogy azt nem én csudáltam legelébb. – A’ Grófné ifju de nagyon felszökelett leányai köztt az én két arasz leányom is végig tánczolá az éjet, melly kivált az Ecossaisban eléggé rendesen jöve-ki, ’s a’ jelenvalókat megmosolyogtatá. A’ Grófné háromkor éjfél után hintóba űlt, ’s kiment jószágaiba; én még*
én <pedig> még
két órát szenderegtem,*
szenderegtém-ből javítva.
’s akkor elhagyám a’ szép Lugost.


huszonnegyedik*
huszon<harmadik>negyedikAz áthúzott rész felé írva.
levél.

Dédács, Aug. 10dikén.
[236] Útam Lugosról eddig másfél napig tarta. [237] A’ ház, az udvar üres volt. A’ Grófné ’s minden gyermekei lementek volt a’ kertbe, ’s onnan a’ Maros mellé. De szekerem’ zörgésére előszökdeltek a’ cselédek,*
a’ <szekerek> cselédek Az áthúzott rész felé írva.
’s a’ Grófné’ komornáji szaladtak elfogadni barátnéjokat, ’s beszélék, melly nyugtalansággal várattatom, és hogy barátimat gondokba ejté késedelmem.*
késedelmem<,>. <hogy bennünket baj ért.>
– Kézen fogva mentem-le gyermekemmel a’ kertbe, ’s ő kért, hogy, ha a’ Grófné ’s a’ kis társaság a’ kis kapu mellett űl ismét, lessük ki hol vannak, eggyszerre*
vannak, <’s> eggyszerre
sikoltsuk-el a’ kedves Lolott’ nevét, ’s úgy lépjünk elikbe. A’ kapu mellett senki nem volt. Kiléptünk a’ kertből, ’s eggy fűz mellé vontuk-meg magunkat, hogy általuk*
Eredetileg: általunk Emendálva.
meg ne pillantassunk, míg ideje lesz. – A’ Grófné egyedűl ült szokott helyén, az agg fa*
agg <szi> fa
alatt; a’ négy testvér a’ Sztrigyen általvetett karos pallóról nézé,*
nézé Sor feletti betoldás.
mint igazítanak valamit a’ csolnakon, Döbrentei pedig valamivel továbbról ugyan-azt. Zrínyim’ színe szemébe*
színe <elak> szemébe
ötlött, ’s eggyszerre kiáltá nevemet, eggyszerre a’ szeretett Lotti a’ Zseniét, ’s mindnyájan siettek elfogadni vendégeket.
Múlatásom nekem felejthetetlen örömeket ada, de eggy olly örömtől is fosztott-meg, mellyel kevélykedtem volna. Báró Jósika János Hunyad Vármegyei Fő-Ispán megérté hogy Megyéjében járok, és hogy meg fogok jelenni azon Gyűlésen, mellyet a’ Rendektől leendő búcsúvételére rendelt, ’s olly szándékkal vala, hogy Táblabíróvá*
hogy <a’> Táblabíróvá
nevez-ki, ’s így Erdélyivé tészen. Laudari a viro laudatissimo, ez nem egyedűl Enniusznak és Cicerónak vala kedves; én a’ Fő-Ispánt nem ismertem, de rég olta tudom*
rég olta Sor feletti betoldás. tudom tudtam-ból javítva.
felőle, hogy Erdélynek legjobb fejei közzé tartozik, ’s így érzem, melly megtiszteltetéstől*
megtiszteltetéstől Az igekötő sor feletti betoldás.
estem-el, te pedig érzed, hogy ezt nem magam miatt, hanem eggy szebb oknál fogva sajnálom. – Meg fogok jelenni Branyicskán, ’s megviszem a’ tartozott köszönetet.
[238] Nem messze Lugostól, szép szőlők köztt emelkedém-fel, mellyek a’ várost kelet és észak felől veszik-körül. Azokon innen igen*
innen, <messze földre,> igen
jó gond alatt álló csererdőket találtam, kivágva az út’ két felén olly távolságra, hogy onnan a’ veszedelmes időkben az elmenőkre lőni nem lehessen. [239] Ezen*
lehessen<, mert> Ezen E e-ből javítva.
a’ földön az olly időktől tartani lehet; most is nyomoztatik eggy kis csoport haramia; ’s nem voltam volna gondok nelkül, ha Vice-Ispán Úr bizonyossá nem tett volna, hogy azok a’ Facseti úttól távol vannak. Az útak és erdők között emitt amott sok kisded sövényfalu*
kisded <font> sövényfalu Az áthúzott rész felé írva.
kalibák állanak, olly magasan-hagyott ajtócskákkal, hogy beléjek mászva kell bemennie az ott hálni vagy az eső ellen megmenekedni akaró pásztor-embereknek. – [240] Eggy helytt háromfelé nyilt az út, ’s eggy csínosan-faragott Útmutató magyar és oláh nyelven mutatta-ki, mellyíke melly felé vezet. – Itt a’ keresztek is igen nagy gonddal czifráztatnak-ki, ’s szemem ezt az oláh-ízlést*
oláh-ízlést oláh-ízlésen-ből javítva.
gyönyörködve nézte, talán mert előttem új volt.
[241] Lovaimat Bosúron fogatám-ki a’ derék fogadóban, ’s kocsisom itt mind szénát mind zabot talált,*
A vessző pontosvesszőből javítva.
leányom és cselédjeim ebédet is;*
ebédet ételt-ből javítva. is Sor feletti betoldás.
mert én magam az álmatlan éj után inkább aludtam. A’ nap rekkenő hőségű vala, ’s rettegtetett, hogy zivatar*
hogy <égi-háború> zivatar Az áthúzott rész felé írva.
fog előkapni. Még messze vala az estve, midőn Kossovához közel értem, ’s reménylenem lehete, hogy még korán érek Csöszedre,*
érek <el> Csöszedre
’s tovább hajtaték. Azonban nem mentem fél óráig, midőn a’ szakadó zápor utól-ért, rettenetes dörgések között. Kossovát messze elhagyánk, ’s Csöszed, a’ mennyire emlékezém, nem igen vala távolabb, ’s így megfordulnom többé nem volt ideje. Leginkább leányomért rettegtem. Kocsim’ előfedele nem menthete-meg attól, hogy valami az első űlésben volt, és lábaink alatt, meg ne ázzon. Az eső omlott, mintha felettünk megszakadtak volna a’ felhők; ’s midőn a’ villám fellobbana, úgy csillámlott előttem az út mint a’ tűkör, úgy az erdők’ lombjai is, ’s a’ víz minden nyomon patakok’ módjára hembergett le a’ völgyekbe. A’ leányom’ társa rettegve fohászkodott ez egekre; de ez emlékezék azon oktatásról, mellyet, keresztüljővén Patakon, neki Phyt. Prof. Kézy Urat tartott vala, ’s beszéllé Marcsának, hogy ő látta*
ő <látta az electrumot,> látta
hogy a’ kézből is szikra jő-ki. ’S most mind a’ ketten nézték, mikor esik-le a’ villám veresebben, mikor sápadtabban, ’s messze eshetett e le vagy közelébb. A’ meredek úton nagy veszedelmek köztt, de baj nélkül ereszkedénk-alá,*
ereszkedénk-<le> alá Az áthúzott rész felé írva.
’s végre Csöszeden valánk. De*
valánk<,>. De de-ből javítva.
mivel a’ Postaházat nézénk fogadónak; ’s ott szállást adni nem akarának, sem senki nem találkozék a’ ki bennünket a’ fogadóhoz vezetni akart volna, kifáradván abban, hogy az oláhok a’ mi beszédünket nem érték, ’s mi nem az övéket, ámbár az eső mindég szakadt, ’s a’ sötét meg nem szűnt bízván kocsisomnak*
kocsisomnak Az utolsó szótag sor feletti betoldás.
most is megbizonyított ügyességébe, tovább hajtaték, ’s igen későn a’ Cséji nagy állású fogadóhoz szerencsésen elértem. – Midőn a’ baj elmúl, ’s kártétel nélkül múl-el, még örűlünk, hogy bajban valánk; ’s én*
én Sor feletti betoldás.
a’ mainak legalább azt köszönhetém, hogy a’ leczkét leányommal el*
a’ leckétSor feletti betoldás. <azt> leányommal <elértethetem> el
lehete értetnem.
[242] Az én kedves Lajosom megmondá anyjának, hogy más*
hogy <az> más
nap Branyicskára készűlök, ’s azzal a’ hírrel jőve hozzám, hogy az egész ház elkísér. Igy ma*
Igy <k> reggel
reggel mindnyájan általmenénk. – [243] Déván Bája Úr jó vala látatni velem dolgozásait, mellyek valóban igen szépek*
igen <szeb> szépek
voltak, és, Döbrenteinek ’s Gyulainak állításaik szerént, kik*
szerént, <igen hiv> kik
azokat, a’ kiknek fejeiket itt látám, ismerik,*
látám, <igen sz> ismerik
hívek is. Mennyi örömeket szerezhet az, a’ ki ebben tökéleteségre ment, magának és másnak! ’s*
és<,> másnak! <’s ’S> ’s
miként van az, hogy miközöttünk alig van valaki, a’ ki ebben*
a’ ki <magát> ebben
gyönyörűséget lelje? Illetlennek tartjuk e, hogy jószágos ember’ fija ezt űzze, holott Albert Herczeg addig gyakorla magát benne, hogy*
Herczeg<nek> addig gyakorla magát benne, hogy Részben az áthúzott rész felé, részben a sor mellé írva.
eggyik munkáját Schmutzer méltónak találá rézbe vésni? Vagy talán*
Vagy vagy-ból javítva talán Sor feletti betoldás.
azért nem tudjuk, mert tanulni nem vala alkalmatosságunk? De eljő nekünk is a’ jobb idő, ’s Consil. Szathmári József Úrnak e’ nevű fija, Boldván, Borsodban, Prof. Kövy Urat emlékezetéből rajzolta is, véste*
is, <metszette> véste Az áthúzott rész felé írva.
is, ’s olly ügyességgel, hogy*
olly ügyességgel, hogy Sor feletti betoldás.
a’ réz nyomtatványain ki lehet találni, kit mutatnak.
[244] Branyicskának romantos fekvéséről*
romantis <el> fekvéséről
előbbi leveleimben már írtam valamit. A’ Maros’ bal szélén eggy erdővel elborított hegy kél, olly közel a’ vízhez, hogy azt innen kőfallal kellett eltiltani. Jobb szélén a’ víznek eggy dombocska áll, ’s azon épűlt az a’ kétemeletű nem nagy ház, mellyben a’ volt Fő-Ispán lakik. A’ Maros annak alatta fut.*
fut<nak>
A’ ház előtt eggy kőfal vonult-el, mellynek keletre fekvő*
mellynek <eggyik> keletre fekvő Az áthúzott rész felé írva.
szegletén eggy vakolt, a’ délestin pedig*
<a’> a’ Az áthúzott rész felé írva. délestin <szegletén> pedig
eggy vakolatlan épület áll, ’s ez így fog hagyatni minden szépítés nélkül, hogy mutassa, hogy az Cardinális Martinusiusnak, ki a’ jószágot bírta, kápolnája volt. A’ ház’ jobbja*
ház’ <bal> jobbja
felé eggy gyertyán spallérok által árnyékba borított kertecske van, ’s ennek végében eggy Múlató;*
Múlató múlató-ból javítva.
a’ spallér és Maros köztt pedig, szkárpokkal, eggy kisded más kert, mellyben eggy forrás szökik alá. Ez körül van rakva Római töredékekkel, mellyek itt*
mellyek <nem a’ Veczeli várból hozattak ide, hanem> itt
ásattak-ki a’ földből.
[245] A’ hely’ Ura most harminczhat esztendős, ’s olly egésséges alkotású, hogy a’ leghosszabb éltet reménylheti. Atyja*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
volt, ki ifjú Jezsuita korában Szerzete által arra vala kiválasztva, hogy Mártonffy György társával, ki később Erdélyi Püspök leve, Missionárius legyen Chínában. A’ Szerzet’ eloltása után elvette Gróf Teleki nek*
A szótag előtt hosszú szóköz hagyva.
leányát, ’s életét olvasásban töltötte. – A’*
töltötte. – A’ A gondolatjel sor feletti betoldás.
zenebonások 1785. gazdag Bibliothecáját vagy elégették, vagy kisded részben, mert nekik könyv nem kelle, elhurczolták, ’s az épűlet’ lángok’ prédája leve. Maga a’ volt Fő-Ispán, elhagyván iskolájit, Cancellárius Gróf Teleki mellett tölte bizonyos időt, ’s 1796. Károly-fejérvári*
-fejér Sor feletti betoldás.
Kánonok és Bibliothecárius Cseresznyés András Úrral Olasz, Franczia és Német-országot meg akará járni, de Turínból, az ellenségi sereg’ előbbre-nyomúlása miatt, kénytelen vala megfordulni. [246] Bécsben Johannes von Müllernek annyira megnyerte volt hajlandóságát, hogy ez a’ tisztelt Tudós az ifju barátnak megengedé, hogy Magyar-országi Historiáját, melly még most is nyomtatatlan, ’s bár olly kezekben legyen hogy valaha kiadathassék! megolvashassa de azon ígérete mellett, hogy azt nem fogja leíratni.
[247] A’ hely’ asszonya leánya Kolozsvári volt Fő-Ispán Gróf Csáky Jánosnak és Gróf Bethlen Rozaliának, ’s arcza ’s szálas termete kitaláltatta volna velem, ki’ gyermeke legyen, ha ezt nem tudtam volna is; sokat emlékeztete mind atyjára, kinek Erdély a’ már említett háborgás alatt igen sokat köszön, mind az általad és általam olly igen szeretett széplelkű onkelére, Gróf Csáky Antalra, Szepesnek nem csak örökös hanem valóságos Fő-Ispánjára is. [248] Gyermekei közzűl kettőt találánk a’ háznál, a’ kis Pepiet és Tóniet, ’s így leányomnak is leve társasága. A’ kis Milie bennünket nem szeret! mondá az ifjabb, ki minden idegen gyermeket Milinek bérmál-el, panaszosan a’*
panaszosan <ang> a’
Grófnénak, ’s a’ gyermekek most űzték egymást a’ gyertyánfalak között.
Míg ide érénk, Gróf Gyulainé nekem sokat beszéle e’ két gyermek’ természetes gratziája felől, ’s megvallom, rettegtem, hogy szüléjinek vagy nevelőjöknek gyengesége a’ gyermekeket bábokká változtatta, a’ mitől irtózom;*
a’ mitől <én> irtózom
de nem kelle több eggy pillantásnál, ’s érzém,*
’s érzém Sor feletti betoldás.
hogy ezt a’ bájoló kedvességet a’ gyermekeknek a’ természet még inkább adta mint a’ nevelés. Midőn a’ Fő-Ispán installáltatott, a’ kis idejű Pepie oláhleánynak öltöztetve tánczolt a’ gyertyák köztt az asztalon, ’s – nem szabad elhallgatnom, hogy a’ Megye’ Uraságai közzül, talán a’ kik a’ Hátszegi Járásban bírtak jószágot, ezt gúnynak, bántásnak vették! – Gróf Gyulainé eggyszer általjött ide, ’s megérte a’ Komornától, hogy Tonie alszik. Maga is gyermek még mindég lelkében, ment,*
lelkében, <a’ Grófné> ment
öszvecsókolni a’ szép gyermeket, de vigyázva, hogy álma el ne űzettessék. A’ gyermek megnyitá ’s azonnal befogá ismét szemeit, ’s úgy nyujtá csokoló ajakit a’ szép Grófné’ csókjai után:
<Megeshetik, barátom, hogy ha te e’ levelemet másokkal is olvastatod, nevetni fognak rajtam de*
rajtam <hogy őssz hajjal olly> de
te nem nevetsz, ’s az nekem elég. Consil. Puky meg nem foghatá, miként*
foghatá, <hogy én> miként
juthattam én arra a’ szokatlan*
a’ <különös> szokatlan
gondolatra, hogy leányomat, e’ kis korban, anya nélkül miként hozhatám*
miként <lehet> hozhatám
illy nagy útra, ’s mint terhelhetem magamat azzal, hogy magamnak legyen gondom reá, minekutána vele csak eggy szobaleányt, ’s nem Gouvernantot is, hozhatom. Mintha a’ gondolat rossz gondolat volna mert szokatlan, és mintha ez a’ felvigyázás teher volna; ’s te ismered ezt a’ leányt, ’s tudod, hogy e’ mellett gyermekemre kevésbb gondnak kell lenni, mintha vele Gouvernante jött volna.>*
A bekezdés keresztirányú vonalakkal többször áthúzva.
[249] A’ Báró a’ kertbe parancsolá legszebb arató leányait ’s asszonyait ’s a’ legszebb oláh legényeket, hogy a’ csompolya- (duda) szó mellett tánczolják-el előttem tánczaikat. De én annyira el valék foglalva a’ lelkes Gazda’ ’s a’ két Grófné’ társaságában, hogy, ha e’ figyelmet erántam Gróf Gyulainé Andrásfalván nem bizonyította volna is, erre sokat nem ügyelhettem volna. ’S ezt Dédácson talán minden nap láthatám, hol a’ Grófné őket, nem az én örömeim, hanem az övék miatt, tánczoltatja, éteti és itatja. – De most Vice-Notárius Mákra Úr vevé tánczra a’ kis Pepiet, ’s ugyan e’ muzsika alatt, a’ Hátszegi-tánczot kezdé vele járni. Ezt előtted festenem kell. Tánczos*
kell. <Makra Úr a’ kis Pepienek mind a’ két kezét> Tánczos
’s Tánczosné két kezeikkel fogják egymást, ’s ez is az is azon időben most a’ jobb, majd a’ bal, ’s ismét a’ jobb lábok’ hegyével három három ízben illetik-meg sietve a’ földet, ’s hármat szöknek jobbra, ott ismét megteszik a’ háromszor három tipegést, ’s hármat szöknek előbbi helyekre, ’s ez így méne mindég ’s a’ meddig kedvek tartá, ’s mindég el nem eresztett kezekkel. Akkor ölbe kapák egymást ’s forogtak, ’s újra kezdék az előbbi tánczot. Míg Pepie kimondhatatlan kellemmel így tánczola atyjának szeretett Vice-Notáriusával, ki igen jó tánczosnak tartatik, a’ kisded Tonie megállott, ’s magában próbálgatá a’ hármas tipegést, melly ért annyit mint a’ legszebb táncz’ látása.
[250] A’ Fő-Ispán tudakozá, ha már láttam e Vajda-Hunyadot, ’s az vala feleletem, hogy oda holnapután akarok menni; meg nem fognám magamnak bocsáthatni, ha a’ legnagyobb Magyarnak lakhelyét ’s Károlyvárt majd koporsó-kövét meg nem nézném; ’s így osztán majd, ha Demsust is meg fogom látni, repűlök honnom felé. Vajda-Hunyad felől igen nagy ídeát kaptam a’ Fő-Ispántól; beszélé hogy Grófnéjával épen akkor méne-el eggyszer oda, a’ midőn Fesslernek Hunyadiját együtt olvasták végig; hogy a’ hely előttök annál interesszantabb legyen, annál inkább értethessék: [251] de hogy Demsusra fáradjak, azt nem tartá méltónak. Szinte meg rezzentem ennek hallására, de meg vagyok győzve az állítás’ való volta felől. Ott az oszlopok nem eggy rendűek, ’s az elég jele, hogy az épűlet nem Római, ha*
1. az 3. nem 4. Római, <nem> 2. épület, 5. ha A szórend sor feletti számozással javítva.
a’ később időben eminnen amonnan öszveszedett oszlopok eggy épűletbe rakattak is; ’s illy*
’s <eggy> <ez> Az áthúzott rész felé írva. illy
épűlet’ megtekintése nem érdemli hogy*
érdemli <fáradásomat> hogy
oda fáradjak, mert Dédácstól messze van, ’s útja nehéz.
[252] A’ Grófné örömét leli a’ Botanica’ isméretében, ’s Doctor Gyarmathi*
Gyarmathi<,>
Úrnak ez az asszonyság a’ legnagyobb*
legnagyobb A leg sor feletti betoldás.
idólja. A’ szűk*
szűk Sor feletti betoldás.
kert, mellyben valánk; erre*
erre Sor feletti betoldás.
nem enged helyt; de*
helyt, <nem mert szűk;> de
a’ mint a’ gyertyánok’ árnyékából a’ szkárpoláson a’ forráshoz menénk-le, láttam eggy Liriodendront ’s némelly más külföldi fát. Itt eggy felejthetetlen órám tölt-el*
tölt-el<,>
a’ Fő-Ispánnak ’s Döbrenteinek ’s Gyulainak társaságokban; a’ Báró, kit, a’ mint látod, Metalepsisszel még mindég Fő-Ispánnak nevezek, meleg szívvel emlegeté a’ Cancelláriust, ’s*
1. nevezek, 4. emlegeté 5. a’ 6. Cancelláriust, <kit> 2. meleg 3. szívvel A szórend sor feletti számozással javítva. <tisztel> ’s
Magyar-országnak és Erdélynek élő és már megholt Nagyjait, kiket én is ismertem, ’s Müllert és Birkenstock; ’s ez illy beszéd*
beszéd<ben>
nem folyhat úgy hogy az eggyik a’ másiktól új meg új híreket ne vegyen. – Melly kár, hogy*
kár, <az,> hogy
az illy órák’ gyüjteményeit*
gyüjteményeit Gyüjteményeit-ből javítva.
papirosra nem tesszük, és minthogy mindent nyomtatva elmondani sem nem lehet, sem nem kell, ’s csak azért sem kell, mert sok Olvasó azt nem tartja ollyannak a’ mi az elbeszéllést érdemlette volna:*
volna<,>:
legalább azokkal hagynánk tudni, a’ kik nem a’ közönséges Olvasók számába tartoznak. Énelőttem péld. ok. még az affélét is igen kedves érteni, hogy a’*
kedves <volna> érteni, hogy <Gróf T> a’
Koronaőr Teleki a’ Pesti úczákon úgy járt, hogy pálczáját általvetette hátúl*
<men> hátúl Az áthúzott rész felé írva.
térdig érő mentéjén, ’s annak két végét a’ két kezébe fogta; vagy azt,*
kezébe<n tartotta, és> fogta; vagy azt, Az áthúzott rész felé írva.
hogy midőn 1792. mi ketten; te és én, hozzá mentünk, ’s az azelőtt való nap’ nyert Excellentziásságának gratulálánk, ezt megköszönte, ’s ezt mondotta, hogy a’ nyert kegyelmet kegyelemnek nézi ugyan, de néki a’ Kamarás-kolcs kedvesebb mint ez a’ titulus, mert azt ollyak is kaphatják, a’ kiknek öseik nem voltak, azt ezek nem. Legalább a’ régi Írók nem átallák feljegyezni, hogy Phócion kezeit ritkán vette-ki palástja alól, ’s Cicero arra szoktatá magát, hogy kezével állát általmarkolja. Igen is, az Anekdotenkrämerey nevetséges pulyalelküség, ’s érzenünk kell, hogy tudatni másokkal, a’ mit ez vagy az nekünk bízodalommal mondott, nagy hálátalanság, ’s elárúlása a’ barátságnak: de viszont az is hiba, ha a’ nagy tartalék bennünket egészen némákká teszen.
[253] Minthogy még ez nap Solymoson Oberster Barcsayné, szül. Gróf Bethlen Susánna Assznál, ’s Déván Báró Bánffy nál,*
A szótag előtt hoszú szóköz hagyva.
Bája Urunk sógoránál, be akaránk szólani, fogatnunk kell; [254] a’ Grófné*
a’ Sor feletti betoldás. <A’> Grófné
’s a’ három Kisaszony ’s az én leányom elmaradának tőlünk. Olly*
tőlünk. <Olly elmaradás> Olly
megindúlással váltam-el a’ Bárótól, a’ mennyit azon örömöm képzeltethet veled, hogy eggy teljesen elkészült ’s nemeslelkű Nagynak rég olta óhajtott ismeretségébe végre eljutottam, ’s kevélykedém szerencsémmel, hogy karjai köztt hevet érzettem, nem azt a’ haszontalan szokás’ követését, melly mellett szívem elfagy, és a’ melly sok esetekben nem is megtiszteltetés.
[255] A’ Veczeli vár’ árka és kőfalai mellett megállék, mind hogy szent helyre lépjenek lábaim – valóban szent,*
valóban <szép h> szent
mert eggyike a’ legnagyobb fejedelmeknek, és legjobb embereknek, a’ szeretetre olly méltó Traján,*
a’ szeretre olly méltó Traján, A főszöveg alatt, az oldal alján olvasható betoldás. A főszövegben jelezve: ┐
valaha járt itt – mind hogy Prof. Vályi Nagy Ferencz Úrnak innen legalább eggy téglát vihessek. A’ mező messzére el vala borítva kukuriczával, ’s a’ várnak nem látszott-ki*
-ki Sor feletti betoldás.
semmi nyoma. Döbrentei ’s Gyulai vezetőm voltak. Nem leltem egyebet eggy egyenes lineánál, melly, minthogy a’ falak’ kövei a’ Branyicskai úthoz, az apróbbak pedig talán az itt vont postaút’*
vont <ország> postaút’
feltöltésére vitettek-el, néhol már ki sem tetszik.
Valamint Branyicska*
Branyicska Branyicská-ból javítva.
alatt, úgy Solymosnál is, által kelle mennünk a’ Maroson. – Sípos már tudatta a’ Grófnéval, hogy megholt férjének tisztelője*
férjének <nagy> tisztelője
megérkezett, ’s nála is meg fog jelenni. A’ jó Özvegy előtt mind azok kedvesek, a’ kik ez érzéssel járulnak hozzá. – Melly érzés vala az bennem, midőn azon fedél alá léptem, melly alatt a’ hazáját-szerető lelkes Barcsay lakott, midőn azon szobákban látám magamat, a’ hol ő,*
ő, Sor feletti betoldás.
igen is könnyen, verseit írta, a’ hol olvasott! Előttem vala a’ szépnövésű, széparczú Alcibiád, ’s az ő kopasz barátja, ’s mind azok, a’ kiket ő Bécsben, Magyar-országon ’s itt szeretett, ’s láttam mint lövelli epétlen de keserű nyilait, mellyekkel magának annyi ellenségeket szerze. Az eggyűgyűn ez a’ szerencsétlenség nem esik-meg, ’s ő*
ő Sor feletti betoldás.
lelke’ jámborságában azt hiszi, hogy eszének köszönheti a’ mit olly olcsón vásárol. [256] Az*
vásárol, <’s ollykor> Az az-ból javítva.
eszes embernek ollykor*
ollykor Sor feletti betoldás.
kötelessége, hogy mást, ha értte lakol is, bántson.*
<meg>bántson
Tacitusz azt mondja, hogy a’ Burrhusz’ és Thrasea Paetusz’ idejében ignavia pro sapientia vétetett. Igy mennének e dolgaink, ha kőzöttünk kevésbb volna a’ bölcs?
Déván eggy negyedet múlatánk, ’s Döbrenteinek és Gyulainak társaságában, a’ holdnak fogyni elkezdett fényében ’s*
fényében<,> ’s Az áthúzott rész felé írva.
a’ jó úton, kár és baj nélkül érék barátnéimhoz. Leányom előmbe szalada, ’s nevetve beszélé, hogy őtet Pepie és Tonie el nem akarák ereszteni, ’s mivel őtet*
mivel <ez nem lehet> őtet
meg nem tartóztathaták, Tonie felült a’ Grófné’ szekerébe, ’s a’ révig hozatá magát, ’s sírva ment-vissza szüléjihez. A’ tapasztalás sokszor meghazudtolja állításunkat, de ne álljunk-el annak szép hitétől, hogy a’ gyermekek nem csak arczokban hasonlítanak szüléjikhez, ’s így Erdély valaha örvendeni fog a’*
fog <ezeknek> a’
Branyicskai ház’ gyermekeinek.


huszonötödik levél.

Dédács, Aug. 13d.
[257] Azon gyönyörü nyiláson, melly Szebentől fogva Hunyad Vármegyén végig-megyen, eggy más völgy nyílik közel Dédácshoz, ’s ez vezet Vajda-Hunyadra. A’ völgy felett emelkedő lapos tetők jobbra balra szántva vannak, a’ völgy pedig fűvet ad, és málét, gazdagon. Eggy*
gazdagon. <A’ mezőség gazdag.> Eggy
sebes patak fut végig a’ völgyen, ’s ennek szélein Barcsa és Kis-Pestes fekszenek. Hunyad megett mindenfelől hegyek emelkednek, ’s azoknak bérczeik felett messzére fejérlik-elő az örök hóval elfedett kék Retyezár.
[258] Barcsán nehány Úri-házak állanak, de eggyik sem mutatja hogy ez a’ nemzet valaha fejedelmet ada Erdélynek. Balra eggy dombnak oldalán, látszik a’ família’ temető-boltja, ’s az is pusztúlást mutat.
[259] Már tízkor Hunyadon valánk. – [260] A’ vár, mellyet magos hegy’ tetőjén fogtam volna keresni, csak akkor tűne szemembe, midőn már előttünk vala a’ helység, mellynek az déli igen kis-emeletű szögében*
kis-emeletű <szegletében> szögében Az áthúzott rész felé írva.
fekszik. Magas falai, a’ sok csudás szegletekkel ’s csudás zsindelyezettel, a’ sok alantabb fekvő épűletek közzül csaknem egészen ki hagyák tetszeni,*
ki<k>hagyák <azt> tetszeni Az azt a margón megismételve.
’s Hunyadinak emlékezete, ’s az a’ gondolat, hogy a’ hol most vagyok, hogy a’ mit most látok, ott valaha Hunyadi járt, azt valaha Hunyadi is látta, még pedig magáénak látta, nagyobbá, felségesebbé teve előttem minden tárgyat. A’ hogy a’ gyermekes képzelet közönségesen nagyobb gyanánt festi előnkbe a’ minek nagyságát csudáljuk, úgy hogy, meglátván végre, ’s a’ gígászi nagyság közönséges emberi alak’ nagyságává válván,*
nagyságává <változván> válván
ítéletünk az igazság’ mértékénél is alábbra süllyed, ’s eggy Friedrich, eggy Kánt, előttünk annyikká sorvadnak mint mi vagyunk: úgy viszont vannak esetek, mellyekben a’ jelenlét meghaladja a’ képzelet’ festéseit, ’s többet lelünk mint váránk, mert a’ múlt kortól kevesebbet váránk, mint a’ magunkétól szoktunk. Ez foglala-el, ’s a’ Hunyadi’ tettei, ’s azon inségeknek emlékezete, mellyek az ő két fijait mingyárt a’ hogy ő elhúnya, érték, midőn ifjúságom’ barátnéjával ’s Comtesse Constance-szal eggy szekérben a’ minden fény nélkül szűkölködő helységbe beérénk, és a’ temérdek oláhnéppel ’s a’ sok nyeregben-űlő asszonnyal eltölt héti-vásáron keresztűl-vergődénk. [261] A’ vár’ árkán innen olly tágasságú udvar van elkerítve*
elkerítve<,>
kőfallal, hogy azon némelly kisded falu el fogna férhetni, ’s útunk ezen vive-el. A’ vár’ hídja előtt kiszállánk szekereinkből.
[262] A’ vár egyenetlen négyszög,*
egyenetlen <négyszeg> négyszög
a’ szerént épűlve, a’ hogy azt a’ szikla-félsziget, [263] mellyet egészen elfoglal, épűlni hagyá; ’s az éjszaki igen rövid soron kívül ugyan, de a’ vár’ falaival eggyesűlve, eggy kerek ’s igen vastag oszlopformán, az úgy nevezett Buzogánybástyát látni. A’ délesti szegleten kívül eggy más bástya áll, tornácz által eggyesítve a’ várhoz. Ez vakolatlan: a’ másik geometriai vonásokkal ’s tarka színekkel van felczifrázva. A’ széles és hosszu hídat izmos kőfaloszlopok tartják. [264] Ennek alatta, a’ szirtes oldalu árokban, a’ Zalasd’ vize szalad-el, ’s szinte a’ híd*
a’ <malom> híd
alatt malmot forgat.
[265] A’ nyugotra-fekvő oldalt Hunyadi János építette, az éjszakit és keletit a’ fija, Mátyás, a’ délit, a’ már említett négyszegű vakolatlan bástyával Bethlen Gábor; a’ Fejedelem. – Melly nevek!*
Melly <eml> nevek!
[266] Csaknem általellenben a’ híddal, a’ keleti oldalon, a’ templom áll, [267] hol ismét a’ Capistrán’ emlékezete lebege-körül. [268] Az udvar [269] szűk, és délről ’s éjszak felől hárántas, ’s alja igen kemény szirt, minden föld nélkül. [270] Alig lehet érteni, miért nem eggyenesítették-ki az udvart, melly akár a’ szirt’ feltörése, akár az ejszaki rész’ feltöltése által nem volt volna nehéz.
[271] A’ szűk, sokszor megtört,’s régiségét éreztető grádicson Administrátor Mélt. Osdolai Bögözi Antal Úrhoz vezetteténk, ki bennünket ebédre tartóztata, és mind azt nyájasan előmutattatá, a’ mi nézést érdemel. Az igen tágas szobáknak mindenikéből eggy eggy ajtó nyílik, nyugotnak, azon négy erkély felé, melly, eggy igen keskeny folyosó és nyolcz ajtó által eggyüvé-foglalva, szép galeriát csinál. [272] Ezen erkélyek a’ mélységből emelkedő ’s a’ vár’ falával eggyszerre rakott támaszfalakon állanak; ’s a’ galériának*
a’ galeriának <aj> nyolcz A nak sor feletti betoldás.
nyolcz vagy kilencz ajtaja, gothusi ízlés*
gothusi <architectu> ízlés
szerént, éles-bolt küszöbű, ’s olly alacsony, hogy a’ szálasbb növésűeknek*
szálasbb <embernek> növésűeknek Az áthúzott rész felé írva.
vigyázniok illik, hogy homlokokat*
homlok<át>okat Az áthúzott rész felé írva.
meg ne üssék. – Szédült fejünk midőn ennek ablakaiból a’ Zalasd’ árkába lepillantánk. [273] A’ kinézés csak Kis-Pestes és osztán Barcsa felé szabad, de arra gyönyörü, mert e’ völgy felett látszanak a’ Zaránd’ Vármegyei hol erdős hol sziklás vad tetők.*
vad <hegyek> tetők
A’ galeria nem deszkával hanem veres márvány darabokkal volt kirakva; némelly helyeken még most is látni azokat. Úgy beszélék, veres márványból állanak az ajtók is, de azok rég olta meszeltetnek, [274] ’s nem jőve kedvünk próbát tenni, ha a’ hír való e.
[275] Jobbra a’ híd’ kapujától eggy*
kapujától <az udvarból> eggy
ajtó nyílik, melly keresztűl eggy előszobán*
1. melly, 3. eggy <nagy> 4. előszobán, 2. keresztűl A szórend sor feletti számozással javítva.
a’ Palotába vezet. Azt eggy sor veres-márványoszlop*
veres- Sor feletti betoldás.
osztja két egyenlő félre, eléggé szerencsétlen gondolattal. Az éles-szegü boltozat’ ágait ezek a’ márványoszlopk tartják, ’s a’ plafondon némelly czímerek látszanak. A’ legutolsó oszlop’ kapitelje felett eggy pántlika fut-körül, mellyre goth-betűkkel deák nyelven fel vagyon faragva, hogy azt Magnificus Dominus Joannes de Hunyad 1452. építette. [276] Nem szenved tehát kétséget és kérdést, hogy a’ vár’ legpompásabb része a’ Vajda ’s nem a’ Király’ munkája. – [277] ’S a’ hol ez a’ Hős hajdan a’ Haza’ Nagyjait és Vitézeit maga körül látá, ott most vaspáhó (Magazin)*
vaspáhó vaspáhót-ból javítva. (Magazin) A főszöveg alatt, az oldal alján olvasható betoldás, a főszövegben jelezve:┌
van, az előszobában pedig sópáhó. – [278] Az a’ Tiszt, a’ ki a’ sót árulja, kérdést teve, nem volna e kedvünk magunkat megmázsáltatni. Leányom*
megmázsáltatni<,> Leányom leányom-ból javítva, k. em.
első vala a’ ki a’ hérczre (Wage) fellépe,*
a’ ki <felugrott> a’ hérczre (Wage) A főszöveg alatt, az oldal alján olvasható betoldás, a főszövegben jelezve:└. fellépe
’s 32 fontot nyomott, Gyulai 85., Döbrentei 134., én 97t.
[279] A’ tisztelet-érdemlő Administrátor semmit sem enged megromlani; ’s a’ szobákat tulajdon költségére tette abba a’ karba, [280] a’ mellyben a’ mi időnkben voltak, minekelőtte eggy két előbbi Tiszt nem*
Tiszt <azt> nem
csak veszni hagyá, de rontotta is; ’s örömmel látánk, hogy a’ vas páhóban a’ márvány-oszlopok vastag tölgydongákkal voltak körülabroncsolva, hogy a’ vas darabok az oszlopokat ne tördelhessék.
Ebéd előtt még Gyulai és én megkerűlénk a’ várat, hogy annak ’s a’ városnak fekvését ismerhessük. Dél és est felé szőlőkertek állanak, ’s a’ Zalasd mellett vashámorok. Az Urodalom tavaly húszezer mázsa vasat termeszte,*
vasat <táma> termeszte
’s mázsája harmincz forinton költ-el.
Közel ide eggy borostyánerdő áll, mellyet, midőn virágzásában vagyon, méltónak tartanak a’ megtekintésre. – Te csudálkozol? Nincs szükség reá; a’ borostyán nem laurus, hanem syrinx, az az, Magyar-országisan szólván, orgona-fa.
Ma is a’ hold’ fényében érénk Dédácsra, olly jó úton mint a’ Győriek.


huszonhatodik levél.

Benczencz, Aug. 18d.
[281] Dédácsot 15dikben, tegnap a’ szeretetre ’s tiszteletre legméltóbb asszonyt, ’s engedd újra*
engedd <még eg> újra
elmondanom, mert azt most még teljesebb meggyőződésem után mondhatom, a’ legjózanabban, a’ leggondosabban nevelt gyermekeket hagytam-el, ’s holnap a’ kedves Lajost, a’ kedves Döbrenteit is el fogom hagyni. Mikor látom-meg őket megint? mikor a’ szép Dédácsot? ’s azt a’ szép völgyet, a’ mellyet ők, a’ mellyet velek eggyütt Sípos és Naláczi laknak? ’S meg fogom e? – Elkeserít ez a’ gondolat. Mi volna keserű az életben, édes barátom, ha benne elszakadás nem volna?*
ha <az> benne Az áthúzott rész felé írva. elszakadás nem volna? <benne?>
– De éljünk szerencsékkel míg tart, ’s ne kérdjük mi következhetik.
[282] A’ Grófné megígéré Gróf Bethlen Ádámnénak, hogy*
1. megígéré 4. Gróf 5. Bethlen 6. Ádámnénak, <2. férje’ 3. testvérének,> 7. hogy A szórend sor feletti számozással javítva.
utána megyen a’ Gyógyi feredőbe, és hogy pótolékot kaphassak azon veszteségért; hogy a’ Grófnéhoz Bonyhára nem lehete a’ vizek miatt kerülnöm, oda engem is elviszen. [283] Sípos Dédácson szóval, azután levele által is, meghíva 16dikára,*
15dikére javítva 16dikére, a rag em.
’s megígértette magának velem, hogy nála legalább eggy napot fogok tölteni. [284] Ezt én örömmel tettem, és hogy ez a’ nála töltendő nap nekem ne csak örömet adjon, hanem isméreteimben gazdagodást is, kértem Lajost és Döbrenteit, hagyjanak magamat menni. A’ beszéd kevésbbé szaggattatik-meg, ha csak négy szem köztt foly, ’s Sípos szabadabban ereszkedhetik magyarázatokra, nem mintha tanításai gyanúsok volnának, hanem azért, mert a’ való subjectív portéka;*
subjektív <–> portéka; Az áthúzott rész felé írva.
’s más meg más szemnek hol kevesebbet kell mutatni, hol többet is lehet. Osztán ismersz engem a’ más’ jelenléte ott, a’ hol a’ dolog egész figyelmemet kívánja, mindég megzavar. – Ezek teljesíték kérésemet, ’s magamat hagyának menni; [285] az*
menni; <’s> az
én Lolotom még többet teve: megtartá leányomat, ’s azt nekem csak Gyógyon adja-vissza.*
Gyógyon <fogja> adja- Az áthúzott rész felé írva. vissza<adni.>
[286] Döbrentei hijába marada-el tőlem. Alig foga leczkéjihez Sípos, midőn Báró Naláczi István megérkezék, ’s közttünk marada egész estig. [287] Szabad szökelletet engede kifogyhatatlan elmésségének, melly nem keresve*
melly <önkényt> nem keresve Az áthúzott rész felé írva.
lobog, és a’ melly annál kedvesebb azoknak a’ kiknek társaságokban múlat,*
társaságokban <vagyon> múlat Az áthúzott rész felé írva.
mivel tudománnyal van fűszerezve; ’s szavaiban mélység van. Neki nem csak a’ természet, hanem a’ nevelés és a’ soha meg nem szakasztott tanúlás is igen sokat adott. Enyeden öt esztendeig volt a’ fenntebb tudományok’ hallgatóji köztt, ’s mindeneknek vallások szerént ő vala az Iskola’ legjobb feje. Bécsben is múlatott, ’s napjai éjei az öröm*
öröm<mel>
és a’ legszorgalmatosbb tanúlás alatt folytak-el. Szerettetett, csudáltatott mindenütt, ’s mindenütt szerettetni ’s csudáltatni fog minden sok különösségei mellett. Köztted és köztte, kiknek módotok ’s nyelvetek franczia-magyart mutatnak, én azt a’ külömbséget lelem, hogy ő affectálatlan eruditus kedves oynismusszal az, te affectálatlan atticismusszal.
Síposnak minden meghívott vendégei nem érkeztek-meg, meghítt pedig mindent, a’ ki e tájon lakik, ’s társaságunkba illett; ’s illyen vala a’ Szászvárosi Predikátor és Professor Borsos János és Keresztes Dániel ’s az ugyan ott szolgáló Luther Pap*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
kik felől az én barátom annyi kedvest monda, hogy meg nem jelenéseket valóságos veszteségnek vettem. Neki itt ezek legszorosbb*
ezek <a’> legszorosbb
barátjai. [288] Két Szászvárosi Togátus is jelen*
jelen<e>
vala, F. Lészai Dániel és*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
’s szinte bosszankodom, hogy Sípos, látván hogy azok, fiatal-embert igen ajánlható szerénységek szerént,*
szerénységek <miatt> szerént Az áthúzott rész felé írva.
magokat velem el*
el Sor feletti betoldás.
nem ismérteték, csak akkor mondá*
mondá<,>
melly lélek lakozik bennek, midőn én ővele más nap’ eggy szekeren mentem által Bábolnára.*
más nap’ Sor feletti betoldás. szekeren mentem által <más nap> Bábolnára.
[289] Midőn már Naláczinak ’s a’ többieknek jelenlétében folyna beszédünk, nem tudom melly Philosophus eránt vala kérdés, ’s eggyikünk bizonyossággal állítá a’ mit a’ másikunk tagadott. Sípos kihozá oldalszobácskájából a’ Hoffmann’ Lexiconát, ’s felolvasá a’ czikkelyt.*
a’ <textust> czikkelyt. Az áthúzott rész felé írva.
A’ könyv alig vala letéve kezéből, midőn én felvevém, ’s a’ könyv előtt álló fejér papirost tekintém-meg. Nem érté mit akarok, ’s felakada különösségem, ’s még inkább csudálkozék rajtam, midőn tőle arra kértem engedelmet, hogy azt a’ fejér papirost kiszakaszthassam ’s elhozhassam. De mi téteti veled e’ különös kérést? kérdé, ’s én előmutatám neki ajándékát. Az Páriz-Pápay Ferencznek kézírása. – [290] Autographiai Gyüjteményem e’ barátom’ ajándékából bírja Kaestner Göttingai Professornak eggy, és a’ Berlíni Astronomis Bode Urnak két leveleit is. – [291] Minekutána Naláczi tőlünk elment, végig néztem könyveit, ha nem találnék e hasonló kincsre; de azon legfeljebb száz darab könyvben, a’ mellyről a’ Sípos’ egész Bibliothecája áll, semmi névre nem találtam, a’ mire szükségem volt. – Az éjet nagy részében álmatlanúl töltém,*
töltém töltöttem-ből javítva.
kivált, hogy Sípos előttem a’ tiszta égen a’ csillagzatokat magyarázgatá.
[292] A’*
magyarázgatá <Más nap jokor> A’
Sípos dézmaélete bé vala hordva, ’s ő ez idén temérdek pénzt fog bevenni. Három nem asztag, hanem kazal élet álla megtöltött csűre mellett. A’ kinek ennyije van, ’s kívánságai szükségei illy kevesek; a’ ki hét ház népből álló Ecclésiát szolgál, ’s minden vasárnap kap predikáló Togátust Szászvárosról, ha akarja; a’ ki tanúl, mert tanulni neki gyönyörűség; a’ ki mint ember szerettetik, mint Predikáló annyira becsűltetik, hogy Erdély őtet ismeri első Predikálójának; a’ ki feleségre nem vágy, mert ha volna is arról, már, a’ mint mondja,*
arról Sor feletti betoldás. már, <róla> a’ mint mondja Az áthúzott rész felé írva.
lemondhatna; a’ ki még életét*
még <az> életét
sem félti, mert tudja hogy innen elébb utóbb el kell menni, ’s érzi, hogy tisztjeit betöltvén, nem élt haszontalanúl: az nem kérhet egyebet mint ezt: Propria haec mihi munera sunto! az illyen talán azon sem bánkódék, ha ezekről eggy vagy más történet miatt el kellene esnie. De úgy teszik, a’ bölcseségnek ez a’ fenn polcza nem embereknek való; én legalább nem óhajtom.
[293] Más nap eggy szekeren mentem által vele Báró Naláczihoz, ’s az én barátom’ elméjét, mellyet külömben sem tapasztaltam*
sem <láttam> tapasztaltam Az áthúzott rész felé írva.
soha kedvetlennek, vígabbnak még*
kedvetlennek, <soha> vígabbnak még Sor feletti betoldás.
nem láttam. A’ Báró bennünket nyilt karokkal várt, ’s*
várt, <melly es> ’s
örömünk csak azon hír által verettetett-le, hogy Gróf Gyulainé itt nem fog betérni, hanem egyenesen megyen Gyógyra. A’ Báró’ szobájában eggy asztal el vala hintve könyvekkel, ’s ezek köztt messzére kitündökle a’ mi kedves házi-gazdánk’ örök barátja, Lucián. A’ nap a’ vesztegetésig ’s vesztegetésen túl gazdag ebéd és vacsora ’s a’ leglelkesebb beszéllgetések alatt múlt-el, ’s azalatt*
alatt <sétálással> múlt-el, ’s <a’ mi gazdánk,> azalatt
míg mi körűle csevegénk, elalvék. [294] De*
elalvék.<, azonban> De
midőn a’ szomszéd szobában, már két óra után reggelre, még folya beszélgetésünk, ’s eggy bizonyos Polygraphus felől vala szó, megpattanánk*
Polygraphus <felől folya közöttünk> felől vala szó, megpattanánk Az áthúzott rész felé írva.
nevettünkben, mert az, a’ kit alunni gondolánk, ezt kiáltá-ki: Non amo eruditum Pri – ismum! ’s ismét elaludt.
[295] Sípos, midőn lovainkat fogák, szokatlanúl meglágyultnak tetszék, ’s kért, hogy a’ jövő esztendőben legyek ismét látogatásokra. Naláczi azt vetette mellé, hogy a’ te társaságodban lássam-meg Erdélyt, ’s képzeled, kelle e több Döbrenteinek. – Én ezt az útat*
Én <ezt> ezt az útat Az áthúzott rész felé írva.
minden esztendőben szeretném tenni, és, ha tudtam, ha képzelhettem volna, hogy illyen ez a’ föld, ezt nem most láttam volna először. – Elfojtott fájdalommal váltunk-el egymástól.
[296] A’ Gyógyi ferdő’ Ura Báró Bornemisza Leopold jelen vala a’ ferdőben, ’s vendéglette a’ kik itt valának. Gróf Gyulainé egész házával, ’s így én is, meg valánk híva, ’s én elébb mint ide értem. De szállást nem kapánk, ’s a’ Grófné kérte Alsó-Fejér*
Alsó- Sor feletti betoldás.
Vármegyei Fő Notárius Baczka-Madarasi*
Notárius <Kis> Baczka-Madarasi
Kis József Urat, hogy hármunkat, fiját, Döbrenteit és engemet, fogadna-be éjeli szállásra magához. [297] Midőn portékáink ott lerakatának, gazdánk talán a’ vízben űlt, ’s én könyveket látván az asztalon, látni akarám, melly lélek’ fija a’ kihez jutottam. Az a’ Práy’ rövidre húzott Magyar-országi Historiája volt, ’s Smith, a’ Nemzeti Gazdagság felől. Sok Fő Notárius és Vice-Ispán van az országban, a’ ki illyet nem olvas, ’s értettem kivel lesz szerencsém megismerkedni. Siehe die folgende Seite Ө*
A folyamatos szöveg a kéziratos oldal közepén megszakad, az új bekezdés a következő oldalon kezdődik. Kazinczy korrektúrázását követve közöltük a szöveget.

¤ Báró Bornemisza Leopold*
A kiegészítésre váró, befejezetlen mondat a kéziratos oldal alján olvasható.

[298] Ө A’ Grófné, ’s gyermekei ’s az én lyányom a’ vízben voltak midőn megérkeztem. Velek eggyütt mentem Báró Bornemisza Leopold Úrhoz, hol Generális Kerekest, a’ mi*
Kerekest, <Ő Excell.> a’ mi
halhatatlan Ország-Bíránknak, Ürményi József Excell. vejét, Báró Bornemisza Pált, Gróf Bethlen Pált, Lászlónak fiját,*
Lászlónak fiját, Sor feletti betoldás.
Gróf Lázár Benedeket és a’ Grófnét, testvérét Gróf Haller Jánosnak, Gróf Stubenberget, ki a’ házasság által Magyarrá leve, találtam. Itt vala szerencsém látni Gróf Bethlen Ádámnét is, eggy szép arczú, szép növésű, ’s igen szép cultúrájú Asszonyságot, ki Erdélynek dísze volt, és a’ ki,*
a’ ki, Sor feletti betoldás.
minthogy a’ Grátziák nem öregedhetnek, még most is az. [299] Azok, a’ kik kártyával nem ölik-el idejeket, jók valának nekem megmutatni azt a’ szép cascádot, melly Helvetziában sem volna híretlen. A’ meszes víz, melly a’ ferdőben, a’ domb’ legfenntebb tetőjén igen sok forrásban*
tetőjén <fakad> igen sok <szem> forrásban
fakad, nagy patakká vál alább, ’s a’ hegymagasságú domb’ oldalán két ággá válva fut-alá a’ völgybe. Eggyik ága*
Eggyik <két> ága
malmokat hajt; ’s minthogy útjában sok kődarabok állanak, nagy zajgással ’s fecskendésekkel játszva szalad-el.*
játszva <fe> szalad-el
Nem közel ehhez, túl eggy szilvás és*
szilvás <kerten> és
málés kerten, melly felette kedves partiává változtathatnék, itt*
változtathatnék, <’s ez> itt
omlik-le a’ másik ág. Eggy toronymagasságú ’s meredek hegyoldal be van nőve gazzal, komlóval és bokrokkal; bokrok borítják-el tetejét is, ’s onnan szakad alá nagy zuhanással a’ patak. Útjában eggy csúcs üti-elő magát, ’s itt a’ víz nem esik többé, hanem széllyel fut a’ köveken. A’ nézők alatt, kik a’ szilvás ágaikba kapaszkodnak, hogy szédelgés és osztán veszedelem ne érhesse,*
ne <eng> érhesse
nagy mélység nyílik-meg, ’s az el van borítva vad surjánnyal. A’ ki cascádot*
cascádot Cascádot-ból javítva.
csak Aberli’ ’s Gessner’ rezein látott, képzelete sincs arról, a’ mit itten*
a’ mit <ezek látnak> itten
lehet látni, mert a’ kép, annyival inkább a’ réz, a’ víz’ tajtékzását és azt a’ szép játékot a’ mellyet ez, eggy eleven lepel’ módjára elöntve a’ kő’ csúcsain szünetlen mozgással ’s csillámlással teszen, nem adhatja. Magát a’ víz’ esését könnyü képzelni: a’ csorgást a’ kő’ csúcsain látni kell: ’S ha az illyet a’*
a’ Sor feletti betoldás.
festés nem rajzolhatja, mit rajzolhatná szó? Jer, lássd ezt, ’s bukkj térdre az előtt, a’ ki azt csinálná, a’ mit semmi mesterség nem csinálhat. Siehe die folgende Seite bey dem Zeichen.Ө Ө*
A következő bekezdés nem követi közvetlenül a szöveget, a kézirat következő oldalán olvasható. Kazinczy korrektúrázását követve közöltük a szöveget.
Ө Ө Ez a’ víz mészrészeket rak-le, mellyek sok esztendők mulva ott is követ termesztenek, a’ hol az nem volt elébb. Számtalan incrustatiókat leltem a’ víz mellett, ’s eggy szép darabot el fogtam volna hozni, ha töredékenysége miatt elhozni lehetett volna. De ha a’ sok esztendők ott is csinálnak követ, a’ hol az nem volt elébb: viszont azt is csinálják, hogy ne legyen a’ hol volt. A’ lábaim alatt megnyilt torokban eggy nagy illyen szirt fekszik, mellyet a’ víz és a’ kő’ terhe a’ magasságról leszakasztott. – E’ scálán mérve melly rövid az emberi élet, ’s miolta áll már ez a’ Minden, hogy most így állhat már?
Siehe die vorhergehende Seiten bey dem Zeichen ¤*
Kazinczy korrektúrázását követve közöltük a szöveget.

[300] ¤ Azon gyönyörűséghez a’ mit*
gyönyörűséghez <felől> a’ mit
itt a’ vízomlás adott nekünk, még eggyet kell számlálnom, melly eggy kevésbbé nemes érzéké.*
kevésbbé Sor feletti betoldás. nem<telenebb>es Az áthúzott rész elé betoldva. érzéké
A’ fákon már érni kezde a’ gömbölyű apró szilva, ’s tele rakám zsebeimet, engedelme nélkül ugyan annak a’ szegény oláhasszonynak, a’ kinek kertjében azt szedtem, de kára nélkül is. A’ gyümölcs nem vala a’ legízletesebb, de gyümölcs volt, ’s az ágak úgy el*
úgy <tele> el Az áthúzott rész felé írva.
voltak hintve vele, hogy minden ágat eggy bokrétának lehete venni.
[301] Feltettem magamban, hogy virradatkor ide jövök, ’s a’ felkelő nap’ tüzében nézem ezt a’ szép jelentést. De Fő Notárius Úrral hálván eggy szobában, virradtig tarta beszédünk, mellyet ekkor is egyedűl azért hagyánk abba, mert szó esvén a’ szomszéd szobában, látánk, hogy Generális Úr miattunk nem alhatott. A’ természet megkívánta a’ maga adóját, ’s midőn felébredtem, magasan az égen vala a’ nap.*
mellyet […] nap. – A mondatrész a főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
– [302] Egész útamban nem találtam embert, a’ kitől Erdélynek ennyi isméretét vehettem volna, ’s nem tehettem semmi Historiai, Politikai,*
1. semmi 3. Politikai, 2. Historiai A szórend számozással javítva.
’s Statisticai kérdést, mellyre*
mellyre mellyet-ből javítva.
a’ legnagyobb pontosággal ne tudott volna felelni. Ha Erdélynek sok Kis Józsefei ’s Kenderesijei vannak, örvendhet sorsán.*
sorsán<ak>
[303] Lovainkat a’ kisded falu’ végéig előre küldénk, Gróf Gyulainé ’s Fő Notárius Úr kikésére addig bennünket, ’s én elfogódott szívvel csókolám-meg a’ Grófné’ ’s az én Lolottom’ kezét*
kezét<,>
’s Fő-Notárius Urat, ’s elhagyám lelkemnek kedveseit.
Gróf Lázár Benedek, ki úgy hitte, hogy erántam tartozik lefizetni azon csekély tartozást, mellyel*
<a’> mellyel
anyám eránt viseltetik, hogy a’ midőn katonai sebeit a’ Váradi feredőben gyógyította, ez a’ Grófot anyai szánással szánta volt, megígérteté magának velem, hogy ebédre hozzá megyek, ’s ott hagyá a’ feredőt, hogy Benczenczen elfogadhasson. Meg kelle magamat adnom kéréseinek, ’s a’ Gróf is fogatott, mihelytt mi menénk. Azonban Döbrentei nem szűne-meg sürgetni, hogy Gyógyon térnénk-be Gróf Kún Sigmondhoz, kit úgy feste, mint szeretetre igen méltó Urat, ’s szíves barátját Literaturánknak. A’ Dédácsi háztól válván-el, ’s lelkem egész teljességében érezvén fájdalmát, és osztán azért is, mivel lelkem a’ Tordosi, Bábolnai ’s Gyógyi örömek köztt kifáradt, makacsúl ellene szegzém magamat a’ Döbrentei’ kívánságának. Némelly rossz óránkban nem tudjuk azt festeni a’mit festenünk kellene, ’s az én barátomnak most ez a’ rossz órája jött vala*
vala Sor feletti betoldás.
fel; a’ helyett hogy azt tudatta volna velem, kit fogok lelni a’ ház’ Urában, csak közönséges magasztalások’ formulájival festegette a’ Grófot. Elúnván az ellenkezést, megadtam neki magamat, ’s elcsudálkoztam rajta, melly szíves embert lelek itt. Gróf Lázár utól-ére, ’s betért hozzánk, ’s kért, hogy álljunk-meg szavunkat; Gróf Kún tartóztatta a’ Grófot is; én, a’ ki nehezteléssel tértem vala be, én, a’ ki feltettem, hogy semmi erővel nem fogom magamat megtartóztatni, most magam kértem Döbrenteit is, Lázárt is, hogy maradjunk, [304] ’s a’ Gróf az én Erdélyben szerzett barátim köztt olly helyen áll, hogy nála-múlatásom’ óráját soha sem fogom felejteni. Erdély vendégszerető ország, ’s az Erdélyi Uraságok vesztegető asztalt tartanak; kenyerek ollyan, hogy azzal el nem lehet telni, ’s én Andrásfalván és Dédácson magamat el-el-felejtve inkább azt ettem mint akármelly kedves ízű ’s drágább*
akármelly <ritka> kedves, ízű ’s drágább Az áthúzott rész felé írva.
étkeket; ’s a’ kávé ’s a’ rozólis, Erdélynek igen kedves két itala, napjában négyszer ötször hozatnak-fel, a’ mi nálunk szokatlan. De*
De de-ből javítva.
az Erdélyiek nem csak az asztaladással bizonyítják, hogy szeretik a’ vendéget; ez a’ szép, ez a’ jó nép még nincs annyira elvesztve mint mi. Ezt tapasztalám én Gróf Kúnnál is, ’s itt mint másutt; felejtém azt a’ gazdag ebédet, a’ hol az ételt körülhordó cselédet szinte elúntam eltolni magamtól. A’ Grófnak meleg szíve, érett ’s bolondságokra nem vágyó lelke, nemes*
lelke, <szelíd,> nemes
tónja az, a’ mi velem őtet annyira megkedvelltették. [305] A’ Grófné Barcsai Özvegy, ’s én a’ háznál eggy felserdűlt Barcsait leltem. Kifeselvén búcsúnk alatt a’ Gróf’ karjai közzül, én viszont ezt az ifjút csókolám-meg, ’s kértem, emlékeznék, hogy a’ Barcsai ház’ tagja,*
a’ Sor feletti betoldás. Barcsai <nevet visel> ház’ tagja Az áthúzott rész felé írva.
melly Abrahámot szűlte. Az énelőttem több, ’s bár őelőtte is több legyen, mint hogy az Fejedelmet is szűlt Erdélynek.
[306] Gróf Lázár Benczenczen elvezete az Özvegy*
Özvegy Sor feletti betoldás.
B. Orbán Antalné szül.*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
házához, hogy csínos kertjét ’s azt a’ filagoriát láthassuk, melly a’ török testek’ halmán épült. Döbrentei mondja, hogy a’*
hogy <ezen> a’
Verseket, mellyek ennek falain olvastatnak, Muzéuma’ 5dik Fűzetében meg fognak jelenni. Igen igen gonosz versek. De akkorra ez is elég volt. – A’ Gróf mutatta paripájit, mellyek köztt eggy igen szép vala. De engem annyira elnyoma az álmatlanság, hogy alig vártam hogy ágyba mehessek.*
ágyba <fekhessem> mehessek


huszonhetedik levél.

Károlyvár, Aug. 19dikén*
<Gáldtő> Károlyvár, Az áthúzott rész felé írva. Aug. 19dikén 15dikén-ből javítva.
[307] A’ reggeli mellett űlénk, elfojtott szívvel mindnyájan,*
mindnyájan Sor feletti betoldás.
mert érzénk a’ végső*
a’ az-ból javítva végső Sor feletti betoldás.
elválás’ közelítő óráját; ’s az én Döbrenteim nem itta most kávéját azzal a’ gyönyörrel mellyel mindég szokta, midőn Báró Bornemisza Pál hozzánk betért, ’s beszélé, hogy elhagyott barátnéink kisírt szemmel jöttek-elő háló-szobájikból, ’s közttök még ma is mindég rólunk foly a’ beszéd.*
a’ Sor feletti betoldás. beszéd<et>.
Az én szemeimből csak*
szemeimből <nem> csak
az öröm fakaszthat könnyeket; elszoknak azok*
azok Sor feletti betoldás.
fájdalmokban sírni; de most nedvesülni érzettem. Előttem vala a’ Grófné azokkal a’ még mindég igen szép nagy szemekkel, előttem vala a’*
vala <az engemet is> a’
lányommal együtt engem is szerető kedves és jó Lolotte, előttem ifjabb két testvérei, a’ szerény, szép*
szerény, <magához nem bízó>, szép
Fanny – kiről neked eggy szép scént kell festenem, hogy lelkét ismerd. [308] A’ Grófné kifárada marasztani Andrásfalván, alkalmasint kifárada Lolotte is, ’s*
is, <az> ’s
ennek megmakacsodva szegzém magamat ellene, mert tudtam, hogy ő; épen úgy mint imádott anyja, a’*
anyja, <megtagadott> a’
megtagadást hidegségűl venni nem fogják. Lolotte új ostrom alá veve, ’s az új ostrom ismét haszontalan volt. Fanny addig némán álla körünkben. Én a’ Mélt. Urat, mondá Erdélyiesen szólítván a’ Magyar-országi vendéget, marasztani nem is merem, mert hogy boldoguljak én ott, a’ hol*
boldoguljak<at> én Sor feletti betoldás. ott, <az én> a’ hol
anyám ’s testvérem haszontalan kér? Desarmírozva voltam; ’s én pedig, mondám, nem a’ Grófné’ kedvéért, nem az én Lolotomért, hanem egyenesen a’ magához nem bízó*
magához <igazságtalan> nem bízó Az áthúzott rész felé írva.
leánykáért maradok-meg; érezze Nagysád, melly igazságtalan volt inkább maga eránt mint erántam. ’S*
erántam<,>. ’s ’S-ből javítva.
alig volt elég eszmélet bennem, hogy csak kezét csókoljam-meg, nem gyönyörü kék szemeit; melly a’ fejérhajú embertől nagy gondolatlanság volt volna. ’S Fanny, kinek arcza külömben is olly piros és olly fejér, mint az anyjáé volt harmincz esztendő előtt, eltüzesedett képpel ’s elnémulva vonta félre magát közzülünk. – ’S ez a’ szó a’ szép Fanny’ ajakiról annál kedvesebb lehete, mert ezek a’ gyermekek az effélét nem eltanult, keresett phrázisokként mondják.
[309] Bornemisza megivá findzsáját, ’s ment, ’s nekünk is fogtak. Gróf Lázárnak megköszöntem erántam mutatott megbecsűlhetetlen jóságait; de Döbrenteinek, de Gyulainak tenni köszöntést, arra nem leltem szót. Midőn Gyulai csókola-meg végső csókjával, ő*
végső csókjvával, ő, Sor feletti betoldás.
a’ ki csupa szív, hány ízben mondám ezt felőle magának és másoknak! – még inkább érzettem hogy igaz a’ mit felőle mondottam. – [310] Szeretetre-méltóbb lelkeket én eggy háznál még soha sem láttam mint a’ Dédácsinál, ’s hogy a’ gyermekek illyenek, az ennek a’ gyermeki ártatlanságú, egyedül gyermekeiben élő anyának, ’s az én szeretett, az én tanítványában kevélykedhetni óhajtó ’s már is kevélykedő Döbrenteimnek munkája, ’s a’ természeté, mellynek ajándékai nélkül sem a’*
a’ Sor feletti betoldás.
Süsiek sem a’ Döbrenteiek nem fognak soha jó gyermekeket nevelni.*
A mondat után a következő befejezetlen bekezdés többszöri javítás után teljes egészében áthúzva: <Most végre elhagyva látám magamat, mert eddig Erdélyben, Kolozsvár olta Dédácsig, és onnan Benczenczig, mindenütt együtt voltam Döbrenteivel és Gyulaival, ’s Döbrenteivel, kit levelei által sok esztendők olta ismertem, de a’ kinek társaságában eddig csak három napot éltem-meg (1809.) most harminczhárom nap>
[311] Most végre elhagyva, egyedül, látám magamat, – mert eddig Erdélyben, Kolozsvár olta Dédácsig, és onnan Benczenczig, mindenütt eggyütt voltam Döbrenteivel és Gyulaival, ’s harminczhárom napig voltam eggyütt. Annyira egymáshoz szoktunk, hogy ez az elszakadás nem lehete mind hármunknak nem kínos. Kipillanték szekeremből a’ Kenyér-mezéjére, ’s azonnal magamba vonultam ismét, mert szívemben most eggy érzésnél több nem lele helyt. [312] Zseni, midőn a’ Kenyér-vizén általhajta kocsisom, mutatta hol áztatta ő is, Döbrentei bácsi is, Lajos is, lábait azalatt míg én a’ fogadó folyosóján elszunyadtam volt,*
azalatt […] volt, A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
’s hogy törtek-el ott az egymásra-lökdösések által eggy butelliát, ’s én a’ gyermek’ szavaira nem figyelmeztem. – Itt*
figyelmeztem. – Itt A gondolatjel sor feletti betoldás.
hagynám én ezt a’ falut, ha lehetne, Ha engemet kicsiny*
Ha <Comtesse Lottira> kicsiny
anyám nem szeretne! ezt kezdé énekelni nevetve, de a’ harmadik soron a’ nevetés sírássá vált. A’ dalt*
A’ <nótá> dalt
a’ Grófné komornyikjától tanulta-el ’s Lottijának nevét fonta a’ második sorba.
[313] Lestem hol lehet Alvincz, ’s látni akarám azt a’ szobát, a’ hol Cardinális Martinúzi Decemb. 17d. 1551. gyilkosan*
13d. 19d.-ből javítva. 1551. <itt meg> gyilkosan
megölettetett, de nem vala ember, a’ ki kimutassa a’ falut, ’s lelkem’ elborúlásában nem vettem észre, hogy már elhagytam a’ helyet. Maros-réven, mellyet megbocsáthatatlan gondatlansággal itt minden, még a’ föld’ népe is, Maros-Portusnak mond, [314] kiszállék szekeremből, hogy a’ hely’ fekvését magamnak*
fekvését <megmutathassam> magamnak
kimutathassam, ’s szántam a’ szerencsétlen nagy*
nagy Sor feletti betoldás.
ember’ esetét. Sok Protestáns Iróink gyűlölségből, mert a’ Reformatiónak sok gátlásokat vetett ellenébe, rágalmazzák ezt a’ nagy ember; de Thuánus ’s*
Thuánus <és Voltaire kit ha poetai Historiusnak lehet és kell is venni, annak nézhetünk, a’ ki a’ maga helyén, ’s midőn tüze el nem kapá, jól ítélni tudott,> ’s
a’ maga egész*
egész Sor feletti betoldás.
kora nagy embernek tartották.*
embernek <tartják> tartották
A’ Török Császár megkönnyezte, ’s a’ Tridenti Zsinat eloszlott halálának hirét hallván. A’ pőröly és az űlő köztt lenni bajos, ’s ollykor a’ legszorosbb Moralista is megengedi, hogy a’ szükségnek engedjünk; mert a’ heroismusnak*
a’ <leg> heroismusnak
is csak akkor van helye, mikor azt az ész javalja, az az, mikor az nem haszontalan, annyival inkább pedig nem káros.
[315] Marosrév*
Marosrév<en>
sok Kamarai épűletekkel van eltöltve, ’s a’ sónak itt temérdek páhóji, a’ só körül szolgáló Tiszteknek, kiknek száma, ide számlálván a’ Papot és Iskolamestert is, a’ tavalyi Tituláréban 31re tétetik. A’ só itt rakatik-le*
A szó után hosszú szóköz hagyva. A hiányzó szavak: Maros-Újvárról és Tordáról.
’s innen vitetik a’ Maroson tovább. [316] Élet és mozgás vala mindenfelé a’ merre tekinték.
[317] Károlyvára ide igen közel van. [318] Az erősség eggy nagy tágasságú nem magas ’s simává tett hegyet foglal-el,*
tágasságú <helyet> nem magas ’s simává tett hegyet Az áthúzott rész felé írva. foglal-el
’s körül van sánczolva; kőfalai ’s pompás kapuja, melly felett VI. Károlynak lovagszobra látszik, [319] a’ Bécs’ kőfalaira ’s legpompásabb kapujára emlékeztet. Károly szomjuzta az örökkévalóságot, ’s érdemlette azt. – A’ város a’ vár alatt*
vár<nak> alatt Az áthúzott rész felé írva.
kelet felé fekszik. Ámbár Fő-Notárius Kis Úrtól adreszem vala eggy*
vala <itt> eggy
magát jólbíró Úrhoz, hogy annál szabadabban legyek, a’ Fejér-galamb fogadóban szálék-meg, hol igen*
hol <eggy> igen
alkalmatos szobát, és mindent kaptam, a’ mire szükségem vala.*
szükségem <volt> vala
[320] Első kimenésem a’ Templomba volt. [321] Bejővén a’ nagy ajtón, jobb kézre a’ fal mellett,*
a’ fal mellett Sor feletti betoldás.
minden grádics és polcz nélkül, három sarcophagus tűne szemembe. Valaha*
szemembe<,>. <ez> Valaha Az áthúzott rész felé írva.
ezekben feküdt a’*
feküdt<ek valaha> a’
három Hunyadi. [322] Bal*
Hunyadi<,>. Bal bal-ból javítva.
kézre, épen a’ szegletben, ismét két sarcophagus áll, az Isabelláé, és*
szegletben, <János királyunk’ özvegyének, Isabellának> ismét két Az áthúzott rész felé írva. sarcophagus<a> áll, <’s lábai mellett a’ fijáé, János Zsigmondé.> az Isabelláé<n>, <a’ János’ Királyunk’ özvegyén> és
lábai mellett fijáé, Szápolya János Zsigmond Fejedelemé. Ez mellett sok fekete márvány darabok állanak egymásra rakva, mellyek köztt eggy igen nagy négyszegletü táblára pillantván, mert hogy lehetett volna itten időm annak felűlírását is megolvasni? láttam, hogy az Első Rákóczy Györgynek koporsó-köve volt, kit a’ komoly Történet sokkal jobb embernek ’s*
embernek <mint> s’
fejedelemnek, mint boldogtalan fiját, nem igen mondhat. Hol fekszik Bethlen Gábor, az Erdély’ leglelkesebb Fejedelme, azt senki nem mondhatá-meg, mert a’ templom üres volt,*
mert […] volt, A főszöveggel párhuzamos, a bekezdés alá írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
’s így visszatértem a’ Hunyadiakhoz.
[323] Közben a’ Vajda*
a’ <Gubernátor> Vajda
fekszik, ’s jobbja mellett, de annyi hézaggal, hogy a’ két koporsó közzé szorongás nélkül lehet elmenni, szerencsétlen fija, László, ’s balja mellett ismét János, (Joannes Miles*
Miles<,>
) a’ mint hiszik, a’ Vajdának testvére; mert az akkori idő e’ nevet annyira szereté, hogy az atyák ollykor minden fijaikat Jánosnak keresztelték. Ezek a’ sarcophagusok nem márványból hanem porondkőből vannak faragva. [324] A’ Vajda’ fején a’ sarcophagus’ felső tábláján*
a’ sarcophagus’ felső tábláján Sor feletti betoldás.
négyujnyi magasságú süveg van, melly olly formán néz-ki, mint a’ Szigethi Zrínyi Miklós’*
Zrínyi <fej> Mikós’
fején a’ csákó, ’s mellé eggy széles toll (Schwungfeder) vagyon szúrva. [325] Nem csak bajusza volt, mint a’ Kisfaludi’ Hunyadija előtt álló szépen-metszett rezen,*
Hunyadija<’>előtt álló <rezen> szépen-metszett
hanem szakála is; még pedig ez*
ez Sor feletti betoldás.
apró, és a’ melly nem csak nem fedte-el mellyét, mint a’ spanyol Albáé, hanem nyakát is engedhette látni a’ nagy bajnoknak. [326] Sarkig-érő dolmányának jobb szárnya fel van akasztva övéhez, hogy térde kitetszhessék. Kezében kard e, vagy uralkodó pálcza. [327] Ezeket a’ costume’ és a’ Vajda’ személye’ ismérete miatt jegyzem-fel. Ha ő hosszú szakált hordott volna, a’ faragó*
<kő>faragó
azt nem változtatta volna el, mert a’ kő akkor készült, mikor még életben voltak az ő eggykorúji, ’s hinni lehet, hogy a’ Mívész a’ Vajdát maga is ismerte. [328] Az orr a’ köven el van törve, ’s így nem mondhatom-meg, egyenes vala e, vagy sasi. [329] A’ test’ nem vala sem szárazabb, sem kövérebb mint lennie illik.
A’ János Királynéé ’s a’ fijáé fejér*
fijáé <fekete> fejér
márványból van faragva, ’s igen nagy gondolat. Öszvevetve e’ két követ a’ Vajdáéval*
Öszvevetve e’ két követ a’ Vajdáéval Sor feletti betoldás.
eszembe juta a’ mit Voltaire-nek mond:*
Voltaire-nek <verse> mond A szó után üres sorok.


[330] ’s visszatértem a’ Hunyadiakhoz. Végig*
Hunyadiakhoz <köveikhez, mellynek ezekhez képest igen is alázatosak>. Végig
olvasni az írást a’ köveken nem vala sem időm sem kedvem; zárni akarák a’ templomot. De hogy zsebórámnak*
zseb Sor feletti betoldás.
nagyobb becset adjak, kivontam azt, ’s reá tettem a’ Vajda a’ kövére, reá gyűrűmet is.
[331] Ebéd után mentem megtekinteni a’ Bibliothécát. – Döbrentei az én Autographiai Gyüjteményemet eggy erről szóló jegyzéssel gazdagította, melly a’ legközelébb megholt Püspöknek, Mártonffy József Exc.nak, írása. Imhol az; noha az Erd. Muzéum’ II. Füzete 8dik napján már le vagyon nyomtatva: „A’ Károly-Fejérvári Batthyániánum Institútum a’ Gróf Batthyáni Ignátz’ halála után az új Astronomus Kánonok Mártonfi Antal’ igazgatása alatt volt, a’ ki is épen eszt. mulva meghalálozván, az új Püspök, régi gondolattyát ’s jovaslását megtartani akarván, az Observatorimnak külső részét és az egész épületnek födelét, újra építtette, mivel az égi-víz ellen nem volt jól óltalmazva. Azután az akkori Adjunctust (most már Kánonok és Astronomus Bede Urat) Bécsbe küldötte bővebb gyakorlás végett. Innen, Német és Olasz-országba útazván, haza jött, és folytatja hívatalját. Most épen készíti a’ nagy muralis quadranst (1814.)
„A’ Bibliothécát drága editiókkal szaporította és szaporítja a’ mostani Püspök. A’ régi pénzeknek is maradott Gyüjteménye Gróf Batthyáni Ignátznak eggy ciméliumban. Eggy új cimélium készült a’ mostani Püspöktől, melly, némelly régi pénzeken kívül, foglalja magában a’ minapi historiának folyamatját pénzekben, mellyek valaha régiek lesznek.
„A’ Museum Naturalium és Antiquitatum*
Antiquitatum<,>
némelly jeles darabokkal szaporodik, kivált a’ hazai még kevéssé ismeretes jeles példákkal. Ennek rendbe-szedése és öregbbítése eránt igen érdemessé tette és teszi magát Kerczi Apát és Kánonok Hene Úr.
Ha a’ Papságon és némelly Útazókon kívül több Olvasók volnának itten, találnának mindenkor valami tudós élelmet lelkeknek. Sajnáljuk, hogy csak akkor volt ez az Institútum, ’s kivált a’ szép és drága Bibliotheca telve Olvasókkal, mikor franczia Tisztek voltak itt fogságban.”
M.m.pr.

Elkészülve ennek megolvasása által annak megtekintéséhez*
annak <látásához> megtekintéséhez Az áthúzott rész felé írva.
a’ mit látni fogok, Bibliothecárius Kánonok Cseresznyés András Úrhoz vettem útamat.
[332] A’ Bibliothéca és a’ Csillagnéző torony eggy épűletet tesznek, a’ vár’ estéjszaki szögletében. [333] Külsője még be sincs egészen vakolva, ’s igen nagyot kivülről nem mutat, szűk és alkalmatlan csiga grádicsa pedig elijeszti a’ látogatót. Az alsó szobák Nyomtató-műhelynek építettek, az első emelet három szobából áll, ’s ott van a’ Bibliothecárius’ szállása a’ Csillagnéző alatt. [334] Ezen szobának középső*
középső Sor feletti betoldás.
ajtaja ajtaja a’ Bibliothéca’ palotájának*
p P-ből javítva.
is, mellyből, általellenbe a’ most említettek még eggy kisebb szobába lehet*
lehet Sor feletti betoldás.
lépni, ’s ez is tele van könyvekkel, mint a’ palota.*
p P-ből javítva.
[335] Ha a’ később Püspökök szaporítani fogják a’ Bibliothecát, szaporítniok kell az épűletet is. [336] A’ palotának csak nyugot felé van ablaka, ’s a’ Csillagnéző’ felső részén e’ szók olvastatnak:
vraniae
pos.
c. ignat. Batthyáni
episc. transilv.
mdccxciiii

[337] Batthyáni*
<A’ Püspök> Batthyáni Az áthúzott rész felé írva.
ezt a’ szép Intézetet ennek a’ Hazának ajándékozta, [338] meghagyván, hogy azt*
ajándékozta, <mint Fidei Commestumot, mellyet> meghagyván, hogy azt Az áthúzott rész felé írva.
semmi névvel nem szabad elidegeníteni sem az egészben, sem darabjaiban. [339] (Azonban a’ legközelebb megholt Püspök eggy nagy Vendégnek ajándékozá Titus Liviusnak princeps Editióját.) [340] Hogy az intézet ezután is szaporodhassék, harmincznyolcz ezer és kétszáz forintokat érő fekvő jószágot, az az Fejérvártt négy házat, ’s Sárdon tíz gazdát, ’s szántó-földeket, réteket ’s két szőlőt hagya neki.
[341] A’ könyvek’ gyűjtéséhez a’ Püspök még fiatal korában kezde. – [342] Láttam a’ Szent Máté és Szent Márk Evangeliumaiknak épen*
Evangeliumaiknak evangeliumaiknak-ből javítva <eggy> épen
ezer esztendős kézírását pergamenen ’s unciális betűkkel. A’ meghasított oszlopok igen szépen-festett*
-en-festett Sor alatti betoldás.
négyszegű karimák közzé vannak kerítve, ’s sok rajtok az aranyozás. Irva van a’ Kézírat Krisztus Urunk’ születése után 800ban.
[343] A’ kisebb Bibliothecában, az az azon szobában, mellyből a’ palotából*
p P-ből javítva.
lépék-által, a’ Magyar Történetekre tartozó dolgok és a’ Classicusok’ legelső Kiadásai tartatnak, ’s sok Király lehet Europában, a’ ki ezt illy számban nem bírja. [344] Itt láttam Homért görögül, Florentiae per Bernardum Nerlium, 1488. 2. Voll, in folio. – [345] Az elsőnek végén ez áll:
ΤEΛΟc ΤΗΣ O
ΜΗΡΟΥ
ΙΛΙ
Α
ΔΟC
a’ másodikén pedig ez: Η ΤΟυ Ομηϱου ποιηϭις απαϭα ευτυπωϑειϭα πεςας ειληφεν ηδη ϭυν ϴεν εν φλωςενΤια αναλωμαϭι μεν των ευγενων και αγαϑων ανδςων, και πεςι λоγоυς ελληννκоυς ϭπоυδαιων βεςυαδоυ και νηςιоυ Ταναιооς Τоυ νεςιλιоυ φλωςενΤινоιν. Πγνω δε και δεξιоτητι δημητςιоυ μεϑιоλανεως κςηΤоς Των λоγιων ανδϛων χαϛw και λоγων ελληννκων εφιεμενоν. Ετει τω αττо της Xζιςоυ γεννηϭεως xιλιоςω ΤεΤςακоϭιоςζω оγδоηκоςδω оγδоω, μενоς Λεκεμβςιω εναΤη. – A’ papiros tiszta, az exemplár el nincs roncsolva, el nincs iskálásokkal piszkolva; a’ betűk ollyanok a’ millyeneket görögben azon kortól lehet kívánni.
[346] XVI. folio Kötetben Magyar Dolgok állanak, [347] és ezek nagy részben eredeti Levelei a’ Királyoknak, Erdélyi Fejedelmeknek, Nagyoknak és Tudósoknak. [348] Rázni kezde a’ hideg midőn ezeket megpillantottam, és ha ezek eladók volnának, ’s engem eggy Tündér gazdaggá tenne, e’ kincs enyém volna, ha értte birtokomnak*
értte <egész> birtokomnak
felét oda kellene is adnom. [349] Cardinális Pázmánynak kezét itt láttam először, [350] ’S Bibliothecárius Úr megengedte, hogy holnap, velint és olmot hozván,*
olmot <hozzak, ’s> hozván, Az áthúzott rész felé írva.
lemásoljam.
[351] Bethlen Gáborné férjéhez írt*
férjéhez írt Sor feletti betoldás.
leveleit így végzé:

Az Kegyelmed
szolgáló leánya:
Az Felséges Betthlen Gábrielné
Károli Susanna
m.pr.

[352] Rákóczy György, az Első, a’ Visolyi Biblia’ utolsó lapjára, az Apocalypsisz’ végénél, ezt írta:
Anno 1619. 4ta die Augusti. [353] Az én kegielmes Istenemnek kegyes engedelmevel vegeztem ez könivel együtt az egész Bibliának olvasását itt Sáros Patakon 6 és 7 óra között reggel. Kiért legyen áldott és szent és dicséretes az én kegyelmes Istenemnek nagy neve és engegye ezutánnis ezen kegyes attyai gondviseleset*
Az utolsó két e é-ből javítva.
ream eredni. Amen, Amen, Amen.
Non est currentis, neque volentis, sed miserentis
Dei. Rom. 9. v. 16.
Scrip.
GRákóczy.

Úgy tetszik, ez a’ sok kegyelmes és kegyes eléggé festi a’ Fejedelem’ fejét, épen úgy mint stílusát,*
mint <talentum> stílusát
melly, midőn a’ hogy’ elugrathatása miatt infinitivussal élt, neologizál.
[354] A’ Heltai Gáspár’ Magyar Bibliája, Kolozsvártt 1551., negyed rétben, itt nagyon rongyos állapotban tartatik. Az Mm ív’ első lapján a’ tíz-parancsolat czikkelyei közzül a’ Betűrakó kihagyá ezt: Ne lopj, ne urozz; ’s az így, a’ hogy ide írjuk, csak tollal van beszurva. (Matthison beszélli, hogy a’ Betűrakónak botlása által eggy német Bibliában,*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
a’ Lutheránusok’ szerént hatodik parancsolat hagyja*
parancsolat <parancsolja> hagyja Az áthúzott rész felé írva.
a’ mit tiltani kell, mert az ott így áll: Du sollst ehebrechën.
[355] Nékem legnagyobb figyelmemet az illyenek körül eggy 1508ban írt Magyar Psalterium vonta vala magára. [356] Mind meg vagyon benne a’ 150. Zsoltár, ’s ezeken felül megvagyon a’ négy Evangelista szerént írt Passio is. – [357] Kultsár István Úr is bírván eggy illyét, (Psalterium Anno domini 1539 per fratrem Paulum de Pápa)*
Pápa[y] Az a szétfolyó tinta miatt elmosódva.
kételkednem lehetett, hogy a’ kettő nem azon-eggy fordításnak mása e. [358] E’ szerént jónak láttam kiírni valamit az első lapról. Imhol az:

Zenth David Zidoſagnak*
ſ s-ből javítva.
kiral’a zerzette zoltár.

Bodog ember ki nem iart keg’ötleneknek tanacaba: es ki dögnek zekiben nem v’lt. De v’ akaratt’a vrnac toruen’iben ijel es nappal: vneki torvenebe gondolkodik. Es ol’an lezen mikint fol’o vizek mellett vltetet fa, ki v idein v g’omolciit ag’a. Es v levele le nem hull, es valamit tevend, zerenceztetik. –
Ki fogom kérni Kultsártól az ő Códexének e’ helyét, ’s látni fogjuk, a’ kettő eggy fordítás e. (Lássd itt a’*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
Levelet.)*
Levelet.) <alább>
Mit nyert volna nyelvünk, ha elhagytuk volna a’ hol elhagyni szabad, az articulusokat, és ha úgy mertek volna Íróink eleitől fogva neologizálni mint ez a’ Fordító, [359] ki nevét*
ki <magát> nevét Az áthúzott rész felé írva.
így jegyzé-fel: „Bertalan pap, bereg vármegei,*
b B-ból és v V-ből javítva.
halabori faluból nemzett: (Bartholomneus Sacerdos, in pago Halabor Comitatus Beregiensis natus) ez zoltart irta ziletes utan ezer öt zaz nolc esztendọben.
[360] De most a’ Museum Napoelon’ két első Köteteit néztem végig, melly Bibliothecárius Urnak asztalán fekvék. Azon tavaly Bécsben a’ Képző*
a’ <Fels> Képző
Mesterségek’ Academiája’ Bibliothecájában szaladtam keresztül, melly ott akkor már XVI. Kötetben álla. ’S*
álla.<,> ’S s-ből javítva.
minthogy reám estveledék, búcsút vettem,*
búcsút <vevék> vettem, Az áthúzott rész felé írva.
engedelmet kérvén, hogy holnap korán megjelenhessek.*
megjelenhessek,<. ’s a’ Püspöknek akartam>


huszonnyolczadik levél.

Gáldtő, Aug. 20dikán.
[361] Bethleni Gróf Bethlen Imre, Küköllői Fő-Ispán, Szent-István’ Rendebeli Lovag, ’s Fő-Curátora az Enyedi Reform. Collégiumnak, megérté Gróf Gyulainétól*
Gyulainétól<,>
hogy Erdélyben vagyok, és hogy a’ Grófné magához vár Dédácsra, ’s kérte a’ Grófnét, küldene Gáldtőre; vagy, ha talán az idő*
idő<m>
azt tennem nem engednie, adná tudtára, mikor leszek Dédácson, ’s a’ Gróf maga fog látásomra lejönni. [362] E’ kegyesség tisztemmé tette, meglátnom Erdélynek a’ nagy Tisztviselőjét, kit én házánál látni külömben is szándékoztam. Elhagyám tehát a’ Püspök’ ebédjét és azoknak társaságokat, a’ kik a’ mai nagy innep’ ebédjére hozzá meg voltak híva, ’s kocsira űlvén fél óra mulva a’ Mise után, (mert a’ Püspökhöz, ki tegnap és ma reggel el vala fogva, csak templom után férhettem) még idejében itt valék ebéd előtt; de a’ Grófot nem találtam. Gyűlést tarta Dicső-Szent-Mártonon, ’s Küküllőn múlata. Emberei nem eresztettek, meg vala nekik hagyva, hogy tartóztassanak, ’s én tartóztatás nélkül is megmaradék; ’s itt fogom várni haza érkezését csendesen és béketlenség nélkül, ’s írom hozzád leveleimet, ’s mikor ebbe is belé únok, a’ szép partiájú kertben múlatok.
Ma reggel olly korán menék-el Bibliothecárius Cseresznyés Úrhoz, hogy pirultam volna tettemért, ha ahhoz nem lehetett volna bíznom, hogy érette még szeretni fog, és ha Báró Jósika Jánosnak csak szóval hozott ajánlása alkalmatlankodásomért nem volt volna elég mentség; a’ Fő-Ispán azt hagyá, hogy ezt az Urat első belépésem olta tekintsem úgy mint az ő barátját és a’ magamét. Neki esénk azon XVI. Kötet Magyar Dolgoknak, mellyeket már említék, ’s sokáig forgattuk. [363] Úgy tetszik, az a’ Dobai Székely Sámuel Sáros Vármegyei Táblabíró’ Gyüjteményei közzül jött ide, kit talán tíz esztendős koromban, Eperjesen keresztül menvén, láttam. [364] Vivit siliquis et pane secundo, ’s az effélék voltak az a’ neme a’ gazdagságnak, mellyet magáéva tenni óhajtott. Szép azt nyomozni, édes barátom, hogy a’ jobb ember’ példája mint*
példája <hogy> mint vet vét-ből javítva.
vet Szikrát más jobb ember’ lelkébe, és a’ köz ügy ekként mint gyarapodik. Székely Sámuel Fejérváry Károlyt szülte, mint Kovachich szülte Jankovich*
szülte <Szirmay Antalt> Jankovich
Miklóst, ’s Cornides Teleki Józsefet ’s ez a’ fiját Lászlót,*
Lászlót, <’s a’ dolog szerencsésen terjed. De néha> Az áthúzott rész új sorban kezdve.
’s Weszprémi István Nagy Gábort, kinél a’ Debreczenben 1811. April 3dikán támadt tűz XXXIII. folio bekötött Mindennemü Kézírásokat, ’s ezeken felűl III. olyan emészte-meg, melly mind Eredeti vala, és a’ mellyeknek eggyikében megvoltak minden Erdélyi Fejedelmek alatt Erdélyben tartott Dieták’ Actáji ’s Articulusai, a’ Fejedelmeknek tulajdon aláírások és pecsétjek alatt. Gazdagoknak való szenvedelem: de az illyenek, gyűjtésében a’ nem-gazdagok*
nem- Sor feletti betoldás.
is sokra mehetnek, ha el nem vesztik kedveket; ’s ezeknek annál inkább illek gyüjteni, mivel amazok inkáb a’ készt vásárolják.
Kánonok Cs. Úr emlékezete, hogy a’ Püspök’ Miséje, mellyen neki is meg kell jelenni, kilencz órakor kezdődik, ’s tovább épen nem múlathat. E’ szerént ott hagyám a’ Bibliothécát, a’ nélkül hogy a’ Speculába felmehettem volna, ’s a’ templom felé vettem útamat, mert tartanom kelle, hogy nem lesz helyem.
Nagyszámú katonaság lepte-el igen hosszú és sok sorokban az igen tágas piaczot, ’s végre a’ templom közép útját két sorban elfoglalta. A’ Püspök eggy igen szép és nyájas tekintetű, virágában lévő Úr közöttök*
közöttök Sor feletti betoldás.
jött-be, cseresznyeszínű schleppes öltözetében, hermelín prémjével, ’s mindenfelé osztotta-áldásait. Előtte a’ Kis-Papok’ négy rendei fejér rövid ingeikben mentek, ’s az első vitte a’ magas nyelű keresztet; kiket osztán a’ fenntebb karu Papok, ’s végre a’ Kánonokok, majd casulákban, majd dalmaticákban ’s más öltözetekben,*
majd <V> dalmaticákban ’s más <egy> öltözetekben
mellyeknek neveiket nem is tudom, követték. A’ Püspököt segéd-Kánonokja Döme Úr ’s a’ Bibliothecárius kísérte, mind ketten rövid fejér ingben. A’ Püspök’ Tisztjei, ’s a’ Város’ Bírája és Tanácsa, ’s végre a’*
végre <a’ tartol> a’
két Udvari-Huszár, világos kékben, ezüsttel, ’s szűrke báránnyal prémezett mentékkel, berekesztette a’ menést. A’ Püspök felűle a’ székre, ’s a’ két Huszár lábaira adá*
Huszár <felvonta> lábaira adá Az áthúzott rész felé írva.
oltári papucsát, ’s kifordult a’ templomból. A’ pontificálás elkezdődött.
Az illyetén Mise tisztelet’ érzéseit támaszthatja a’ Protestans’ elméjében is, ’s elég alkalmatosságot ád neki öszvehasonlítani a’ maga vallását azzal, a’ mellynek cultusát itt látja. Ha a’ fej jó fej, úgy ez az óra bizonyosan toleránssá fogja tenni; ’s még toleránsabbá úgy, ha arra emlékezik, hogy maga az, a’ ki az én felekezetemnek nevet adott, eggy helytt*
az, a’ ki […] helytt A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Institutiójiban, igazságtalanoknak mond minket, midőn mi*
maga <Kalvín atyána> ┐<azt mondja eggy helytt> Institutiójiban <hogy> igazságtalanok <vagyunk mi>nak mond minket, midőn mi Az áthúzott rész felé írva.
a’ Jupiter’ szobra előtt áldozó pogányt eggy*
pogányt <ezért, midőn azt> eggy
kedvetlen névvel nevezzük ezért. Mert, ugymond midőn ez áldozott, nem a’*
ezért<,>. Mert, mert-ből javítva. ugymond Sor feletti betoldás. midőn <én> ez Az áthúzott rész felé írva. áldozott, <ugymond> Sor feletti betoldás lehúzva. nem <ennek> a’
szobornak gyújta tömjént,*
gyújt<á>a <a’> tömjént
hanem az Istenségnek, mellyet ő, neveltetése’ szerencsétlensége miatt, csak a’ Jupiter’ ideája alatt kerese és talála.
A’*
talála. <Én Villersnek Munkáját soha nem olvastam, nem is gondolom hogy valaha olvasására időt kapjak; de azok a’ kik olvassák, ’s magasztalni nem győzik, azt <úgy> Sor feletti betoldás áthúzva. nem mondják, hogy eggy általam emlegetett gondolatlanul is említ, azt, hogy> A’az-ból javítva
Római Ecclésia’ cultusa nélkül Europának most sem Architecturája, sem Faragása, sem Festése, sem Muzsikája nem volna; ’s ez igen nagy szó annak, a’ ki a’ dolgok’ becsét érti. A’ Római Anyaszentegyház segéli a’ Mesterségeket, gyámolítja, gyarapítja a’ Lutheránusok keveset,*
a’ Lutheránusok keveset, Sor feletti betoldás.
a’ miénk és az Unitáriusoké épen*
és az Unitáriusoké épen Sor alatti betoldás.
nem segéli; a’ Keleti Vallás csak a’ festést vette pártfogása alá, és hogy nemzeti festése legyen, olly Mesterséget véd, melly közel jár a’ Chínaihoz; a’ Zsidó és a’ Török az emberi alak’ festését, melly a’ Mesterségnek fő tárgya, még bűnné is teszi. – Melly*
teszi. – Melly A gondolatjel sor feletti betoldás.
örömétől van ott megfosztva az emberiség, ’s melly fennségtől van eltiltva! Mert az ember annál inkább távozik-el a’ jászol’ állatjaitól, minél több érzéssel van a’ Szép Mesterségek eránt, ’s annál közelebb van ezekhez, minél kevésbé illethetik-meg általok.
A’ Mise alatt, melly olly pompával sokáig tart, elég időm vala nem csak a’ Religiók’, hanem a’ Philosophia’ sectájin is végig menni, ’s ez az eggy két órám úgy nem vala nagy haszon, mint sok öröm nélkül.
Midőn a’ Püspök kiment, Kánonok Döme Úrnak szemei öszve-akadtak az enyéimmel, ’s jelentettem neki, hogy templom után meglátom. Bibliothecárius Úr még elhorda a’ templom’ nem ismért helyeire, ’s kimutatta a’ helyet, a’ hol Martinúzius fekszik, ’s Bethlen Gábor feküdt. A’*
feküdt. <Midőn az, a’ ki a’ nagy ajtón lép a’ templomba, az orgona karját tartó oszlopok alá ér jobbjának> A’
Cardinális az orgona-karját tartó azon oszlop*
az orgona-karját tartó Sor feletti betoldás. azon <első> oszlop
előtt fekszik, melly a’ templomba belépőnek jobbja mellett első, de a’ hely semmi felülírással semmi czímerrel nincs megjegyezve. Bethlen Gábor kétség nélkűl ott vala eltemetve, a’ hol kevés esztendők előtt testvérének*
előtt <a’ B> testvérének
Istvánnak koporsójára akadtak; a’ melly oldalon a’ három Hunyadi üres kő-koporsóji áll,*
kö-koporsóji<k> áll<anak>
látni eggy oltárt, ’s az az a’ hely. Ez azt gyanítatja velem,*
hely. <Így azt hiszem,> Ez azt <így> gyanítatja velem, Az új mondat az áthúzott rész felé írva.
hogy Rákóczy György ennek erányában a’ más felén feküdt. Midőn a’ templom 1616. elvétetett a’ Reformátusoktól, Mártonffi György Első Püspök széllyel hányatta ezt a’ két koporsót, ’s temérdek fekete márványából*
márványá<ik>ból
négy óltárt faragtata, ’s elhányatta a’ hamvakat. – A’ három Hunyadi’ kő-koporsója való-névvel cenotáphium most, mert a’ dühösködő kezek ezeknek hamvaikat sem tisztelték.
A’ templom’ fala magas; királyi-nagyságú*
magas; <nagy> királyi-nagyságú Az áthúzott rész felé írva.
munka. Az oltár aranyozott faoszlopokat mutat, igen szép rajzolat szerént. A’ templom kivülröl sok igazítást kíván, ’s tornya fényetlen. Maga a’ vár pusztúló épületekből áll, ’s illyen a’ Püspöki lak is. A’ Garnizonnak ez nem lehet kedves hely.


XXX. levél.*
<huszonkilenczedik> XXX.Az áthúzott rész felé írva. A javítást követően a 29. sorszám kimaradt.

Gáldtő, Aug. 21dikén,*
21dikén 22dikén-ből javítva.
reggel.
A’ Fő-Ispán még sincs, ’s én csak a’ ház’ két ifjabb gyermeke’ Nevelőjével, ’s eggy ifjú Festővel töltöm időmet, ki belé kapott a’ rajzolásba ’s festésbe, ’s most Bécsbe szándékozik, addig pedig míg oda indúlhat, itt tölti idejét, ’s a’ kertben igazgat némelly újításokat. Ennek*
újításokat<,>. Ennek ennek-ből javítva.
Poene, amannak Nyakas a’ neve; ’s képzelheted, hogy az Enyedi Collégium’ Curatora’ gyermekei mellé nem vett az Iskolából olly fejet, melly nagy reményeket nem támaszthat. Beszéllgetéseink a’ Professorok ’s az úgy nevezett legújabb Philosophia felől folynak, melly az által hogy új, nem*
új, <sem> nem
jobb, de épen nem is rosszabb, mintha régi volna, mert a’ Philosophia az újon nem kap, de*
kap, <’s> de Az áthúzott rész felé írva.
azt nem kerűli; – és az iskolai igazgatásról. [365] ’S minthogy az eső megszűnik, minden időmet a’ kertben töltöm, mellynek sok szép partiáji vannak.
Ez eddig négyszegű táblákra volt szaggatva. Az új ízlés azokat széllyel-bontatja; de a’ mi*
a’ mi<kb>
az illyes kerti reformatióknak mindég szerencsétlenségek, némelly általültetésre már öreg fáknak megkímélések miatt, a’ rajzolat nem mindég úgy esett, mintha a’ hely szabad volt volna. Az eggyik tárgy, az eggyik kerti-játék nyomban éri a’ másikat, ’s az itt járó’ lelke ezen örök változások alatt meg nem tud pihenni, a’ minden lépten új erányzatra elhajló útak elszédítik fejét. [366] Itt eggy surjány áll olly tömötten, hogy alig férsz-el köztte; amott eggy Chínai üvegharangokat csengető paraplű eggy*
paraplű <áll> eggy
hányt dombon; itt eggy asztal ’s eggy kérges fából font nyújtózó ’s négy öt szék fogad-el; amott eggy négy szegű tó ásatott, hogy a’ kertnek terrasza legyen; itt Báró Wesselényi Annának emelt medenczét hív leánya, ki anyjával méltán kevélykedik, itt a’ patak eggy fát játékosan kerűl-meg. Az eggyik ablakból a’ Marosig eggy igen széles egyenes út vezet; eggy másik a’ Palota’ grádicsaitól viszen, keresztűl a’ gyeppartián, hova a’ Kertész az üvegház’ narancs és czitrom-fájit rakta-ki, eggy veres boltú Peripteronhoz, melly eggy szép rét’ végében nyolcz*
végében <áll> nyolcz
gömbölyű oszlopon áll, ’s minden kérdésen kívűl ez lesz a’ kert’ legszebb része, ez fogja elfelejtetni amannak igen is apró ’s egymást űző játékait. A’ szem itt szabadon tekint széllyel, ’s látja az Abrudbánya felé fekvő vad hegyeket: amott el van zárva. Melly szép hely lesz ez, ha itt eggy pár Nyugoti Platan*
Platan<,>
’s négy öt Gleditschia, amott eggy szép nagyra-nevekedett Liriodendron, ’s viszont amott eggy gyásznyír, vagy eggy gyászfűz, itt eggy fenyőgrouppe a’ lecsüggő ágakkal, de úgy fognak állani, hogy a’ rétet eggyetlen eggy tekergő út szabdalja-fel, ’s a’ szem alig vegye észre, hogy a’ réten fák is állanak. Mert mi szebb az illy helyeken, mint a’ szép gyep, mint a’ teljes virágzásában lévő kaszáló? Erdő és bokorpartiáknak*
és bokor Sor feletti betoldás.
mindég elég a’ másik.
[367] Nem messze a’ négyszegű tó’*
tó’ Sor feletti betoldás.
terraszához ennek vize, eggy valóban kies helytt, két kő oszlop’ architrávján szökik hatlábnyira alá: A’ kő oszlop megett eggy cabinetecske van, ’s a’ víz ennek felette foly-le bádog válúján. A’ két oszlop köze földszint eggy sor virágcsuprokkal van elfoglalva, ’s ezek eső gyanánt áznak a’ pataktól. Ha a’ cabinetben állok-meg, ’s keresztűlnézek a’ szakadó víz’ karpitján, minden tárgyat elváltozva látok; ha a’ vízomlás előtt űlök-le, háttal fordulva a’ lemennő napnak, a’ víz ezer szikrákat perczeg a’ leplen, a’ szerént a’ hogy azt a’ szellő inkább vagy kevésbbé emelgeti.
[368] Ide vittem-ki Prof. Kovásznai Úrnak Temetési Beszédeit és Verseit, Brydonnek Siciliai Utazásaival, mellyekkel B. Naláczi ereszte-el magától, ’s Brydont azért, hogy ha a’ Deák Beszédek ’s Versek ki találnának fárasztani, mellytől rettegtem,*
mellytől <valóban> rettegtem
ez nyujthasson örömet.
Prof. K. Úr deákúl bizonyosan tudott ’s igen jól tudott, ’s a’ mit neki épen nem veszek rosz neven, szerette éreztetni hogy tudott; de ollykor jó volt volna ezt sugni fülébe: saltare elegantius, quam necesse est probae. Nem lehet nem mosolygani a’ quod praefiscine dixerim és a’ homo infantissimus czifrákon. ’S mint kínzá magát az Erdély’ legnagyobb fijához írt Ajánlásban, holott maga kínzása nélkül is lehetett volna szólani, mert ott a’ tárgy nem volt sovány mint*
volt vala-ból javítva. <olly> sovány
midőn eggy Illustrissimus Comes adolescens felett 34 lapnyi Beszédben veszté-el magát. Midőn igen akarunk valamit, közel járunk ahhoz, hogy még a’ könnyű czélt is el ne érjük.
Lap 187. az I. Ferencz Császár, Magasztaló Beszéd áll, melly valóban nagy, mint az az Uralkodó a’ kit fest: Qui memoriam summorum in rebupl. virorum oratione funebri praedicare consueverunt, Aud. Orn, horum plerique sub initium statim, in duram fatorum necessitatem et inclementiam invecti, miseram esse mortalium sortem, circumscriptam hominum naturam, quam nec ipsa principum in terris majestas aeternam ac immortalem praestare queat, acerbissime conqueruntur; nec quidquam certius nobis esse, quam in certam esse vivendi conditionem, quantolibet illa sit felicitatis fastigio suffulta: fallaces spes esse nostras, fragilem humanarum rerum fortunam, quae cum ad apicem perducta sit, casu, quo minime putabamus, corruat et prolabatur. Etsi vero haec omnia vera nimis esse, nemo unus post hominum memoriam majore exemplo comprobarit, quam Franciscus Stephanus, hoc nomine Primus, sacratissimus Romanorum Imperator, mortalitate nuper admodum interceptus: mihi tamen de tanti principis laudibus in praesentia dicturo, non tam cum rebus humanis et caduca vitae conditione videtur expostulandum, quam Deus O. M. initio dicendi precandus, ut ex ingenti illo laudum omnis generis cumulo, quo is, dum vita manebat, effulsit, ea diligere possim, quae ad propagandam virtutem quam maxime comparata videantur. Nam uti qui nullum dolori modum, nullam planctibus et fletui muliebri finem efferendis suorum funeribus ponunt, non nimis christiane facere videntur; ita providendum omnino putem, ne, si justis, tam casto et sancto Deique simillimo principi persolvendis, nimium inclementer fatis et rerum naturae dicam, in ejusdem auctorem naturae et conservatorem fatique Dominum injurius esse deprehendar. Sed neque nunc eorum in dicendo consuetudinem sequi juvat,*
sequi <jubet> juvat
qui magnorum virorum ac optime de universo hominum genere meritorum laudes in amplissimo aliquo consessu persecuturi, id sibi ante omnia, selecto verborum paratu, faciendum putant, ut eorum, qui adsunt, gratiam aucupentur; sibique majus, quam pro viribus onus impositum esse deprecantur. Ego vero, quod vix dictu credibile est, hoc quoque veniae*
quoque <a> veniae
a vobis petendae labore supersedere possum, neque de maximi Caesaris virtutibus dicendi difficultate vel minimum deterreri. Nam quibus ista vel infantiae suae, vel temporis excusatione uti mos est, hi eos, apud quos verba facere instituerunt, tantam de se exspectationem opinionemque concepisse persuasum habent, ut non modo virtutibus defuncti animo consequendis, sed et orationibus luminibus exornandis pares esse putentur. (Gyönyörűen!) Mihi vero, sive Caesaris Aug. divinitatem, seu vestram sapientiam considerare velim, longe diversa dicendi conditio fuit hodierno die subeunda. Cum enim certo mihi constet, neminem eorum, qui me norit, ornatam a me, regioque dignam culmine orationem exspectare; ipsa illa mihi dicendi inopia vobis omnibus nota et explorata, hanc sollicitudinem eximit, propterea, quod quantumvis oratio mea infra Caesaris Majestatem jacuerit, nullius hoc ipso talem de mea facultate fallam opinionem. Jam vero illa amplissima ac uberrima rerum laudendarum seges, qua dominus noster indulgentissimus effloruit, quaeque adeo timorem copiosissimis et exercitatissimis hominibus incutere merito deberent, magno mihi et levamento sunt et voluptati. Ut enim ingenio qui nimimum confidunt, vel Busiridem in coelum efferre se posse arbitrantur: sic e contrario in principe nostro laudando nullum ita vox vel infantissimum hominem deficere potest, quin*
potest, <quisse> quin
ex tam abundanti bonorum varietate particulas quasdam decerpere, ac pro viribus quamvis exiguis, si non ornare, at enarrare certe idoneus reperiatur. Huc accedit denique non mea me sponte in editum hunc locum conscendisse, sed ejus imperio viri longe illustrissimi, cujus auctoritate nostra omnium in hac civitate litterarum studia diriguntur. Ego itaque quod imperatum est, non gloriae vel doctrinae periclitatione, sed necessitate ac officii ratione impulsus, utcunque vires ferent, subivi; vestrum est, Aud. Orn., me, dum breviter simpliciterque hoc parentale sacrum augustis Manibus debitum peragam, sic, ut facere instituistis, benique attenteque audire velle.
– Melly szép, melly ékesen görgő, felséges beszéd, ’s melly Római bővség van elöntve rajta.
De mint tetszenek ezek a’ hexameterek? – Gróf Lázár Jánosnak temetését festi az Alföldi Iskola’ Müvészeinek apróságos manierjokban. A’ tárgy is Tennieri.

Pracedunt juvenes, bini, seriemque togati
Servando incedunt, venientiaque agmina ducunt,
Cantantes pariter, gressum pariterque moventes
Praecentor propter graditur, qui carminis omnem
Orditur princeps versum; silet inde parumper.
Syllaba sed cum jam trahitur postrema, repente
Excipit hanc, unusque, aliis cessantibus, ipse
In varios suavi producit gutture flexus.
Abrumpit tandem, rursumque exorsa sequenti
A numero ut cepit, subito chorus insonat omnis.
Ille tacet, solus secum spatiatur, et olim
Excreat, aut dictis regit increpitatque silentes.
Haec inter vero mixtim vox assa canentum
Et clangor de turre datus perlabitur aures.


Azt hinné az ember, hogy csúfolkodni akar! – De halld tovább:

Inde sacerdotum sequitur venerabilis ordo,
Aspectu haud similis, duplicem distinctus amictum.
Ille, peregrinis si quis didicisset Athenis,
Pallia fert, ficto caput integiturque capillo,
Caetera pars patris habitu vestita, vetusti
Moris adhuc servans, albenti gutture vulpis,
Aut fulva cervice, togam per colla, per oras,
Quin etiam nigra crispi de pelle bidentis,
Praetextam gestat, nativa crine decora.


„Jobb a’ kutya, mint a’ macska.” – Úgy tetszik, a’ tudós ember inkább szereté azon bohóságokat, mellyek a’ Virgíl’ nevét bitangolják, mint magát Virgílt. – Az itt előbbe tett versekhez Chodowicky, a’ ki ollyan szerencsésen festé a’ parókás és parókátlan Luther. Papokat, igen szép rezeket fogott volna adhatni, ’s Hogarth az Éneklők’ seregéhez. ’S*
seregéhez<,>. ’S ’s-ből javítva.
akkor még inkább nevetnék mint most.


XXXI.*
<harminczadik> XXXI.Az áthúzott rész felé írva.
levél.

Gáldtő, Aug. 22dikén estve.
[369] A’ Fő-Ispán ma délben megérkezett. Két egész nap vártam itt, [370] és ha ma meg nem jött volna,*
nem <érkezett> jött Az áthúzott rész felé írva.
most Balásfalván volnék, meglátni a’ Fogarasi eggyesűlt Görög Püspököt, ki*
ki<t>
azon sok jótétei miatt, mellyeket a’ Nevendék Papokkal közöl, és a’ mellyek által a’ maga Felekezetét a’ cultúrának fentebb grádicsaira igyekszik léptetni, itt közönségesen tiszteltetik.*
itt <minden> közönségesen Az áthúzott rész felé írva.
’S azon felűl hogy eggy illy érdemű Úr ismeretségébe juttattam volna magamat, azon felűl hogy Seminariumát*
hogy <a’> Seminariumát
’s a’ gyűlni még csak kezdő*
A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Bibliothécát tekintettem volna meg, eggyszersmind*
eggyszersmind Sor feletti betoldás.
megnéztem volna istálójit*
istálójit istálóját-ból javítva.
és ménesét is, mellyet látni nekem mindenütt*
mindenütt Sor feletti betoldás.
öröm.
[371] A’ Grófné testvére Gróf Bethlen Gergelynek Nagy-Búnon, ’s Erdély ezt legmíveltebb lelkű leányai közzé számlálja.*
’s <eggyik> Erdély<nek> ezt Az Erdély-től áthúzott rész felé írva. legmíveltebb lelkű leányai <Erdélynek> közzé számlálja<k> Az áthúzott rész felé írva.
A’ mit vele teve anyja, azt teszi maga is leányaival; megosztja Nevelőjikkel, Tanítójikkal nevelések’ gondjait. Míg meg nem érkeztek, Bene úr bevitt Comtesse Nínának szobájába, hogy tusokban dolgozott tájdarabjait lássam, ’s azok igen csínos munkák. Ebben ’s a’ fortepianóban Avenárius Úr a’ mestere, ki mostani*
ki <ezen> mostani Az áthúzott rész felé írva.
útjokban sem marada-el két tanítványaitól. [372] ’S a’ szobában sok jó magyar, német, franczia és olasz könyveket pillantottam-meg, mellyek a’ Grófné’ culturájára mutatnak. Nina Kisasszony az elmult esztendőben a’ Mathézisből olly exáment ada, úgy hallám azt Döbrenteitől, mellyen minden jelenvalók álmélkodtak. Tudom én, mit mondhata*
mond<a>hata Az áthúzott rész felé írva.
erre sok hím és sok nőstény, a’ ki ennek hírét hallá; ők a’ szép Nína’ kezéből kivennék a’ czirkalmot, ’s a’ guzsalyt adnák kezébe. ’S miért is ne? Eggykor a’ királyok’ leányai is magok fonták a’ gyapjat, ’s még régebben karjokra vették a’ korsót, ’s kimentek a’ kútra. De mit árt az, hogy a’ helyett Madame de Chatelet inkább tanulta a’ mit Newton írt? ’s nem úgy kell e nevelni leányainkat, hogy megértsék az épűletek’ rajzolatjait, ha azokat az Architect*
Architect<ur’> <elébe> elejekbe Az áthúzott rész felé írva.
elejekbe teszi, és hogy, ha özvegyen maradnak, fiú gyermekeiket is nevelhessék? ’S ámbár, a’ Lessing’ Orsinája szerént is,*
a’ Lessing’ Orsinája szerént is, Sor feletti betoldás.
a’ magát tudósnak tartani*
tudósnak <asszonynak> tartani
akaró asszony alkalmasan olly nevetséges teremtés mint az a’ férjfi, a’ ki arczát fejérre ’s pirosra keni: már ma senki sem igen óhajt olly feleséget, ’s gyermekeinek olly anyát, a’ melly ne tudjon egyebet mint gyapjat fonni.
Azalatt míg a’ Fő-Ispán még meg nem érkezett, tudván hogy Berkenyesen szép istálója van, látni akarám itt is lovait. A’ Nína’ paripáján kívül nem láttam semmi szembe-tűnőt, mert az Erdélyi Uraságok gyakran úgy bánnak a’*
Erdélyi<ek> Uraságok gyakran Az áthúzott rész felé írva. úgy bánnak <mint> a’
lovakkal, mint mi Hegyaljaiak borunkkal: vett bort iszunk, ’s a’ magunkát eladjuk, ’s a’ jót csak innepekre tartjuk-meg.
[373] A’ Fő-Ispán tudni akará, meddig múlathatok házánál, ’s megértvén hogy Enyedre szándékozom, és hogy látni vágyok a’ mit a’ Bibliothéca Bod Pétertől, Benkő Józseftől ’s Báróczitól bír, megígére, hogy oda maga elviszen, ’s*
<é>’s
előre küldé emberét a’ hírrel, hogy holnap estve ott leszek; várnának elkészűlve. – [374] Szabad e kérdenem, barátom, melly Erdélyi Útazó tapasztalna nálunk ennyi figyelmet? Oh, én örökre le vagyok kötelezve Erdély eránt, ámbár hiuságom nem szédít annak hitelére, hogy e’ jeleit az Erdély’ lakóji’ széplelkűségeknek más is ne tapasztalja.
[375] A’ Bethlen família az Erdélyi házak köztt az eggyik legfőbb helyet foglalja-el, akár régiséget, akar fényt, akár érdemet tekintsünk. ’S kitől vehettem volna*
volna vólna-ból javítva.
kérdésbe ’s kétségbe vehetetlenebb tudósítást a’ két Historicus Bethlen felől, mint attól, a’ ki neveket viseli? Hagyd tehát elmondanom a’ mit hallék:
[376] Bethlen János, Cancellárius, ’s a’ Rerum Transilvanicarum Irója,*
’s a’ Rerum Transilvanicarum Irója, Sor feletti betoldás.
az Ország Generálisának Farkasnak és Kemény Katának, a’ Fejedelem’ testvérének fija volt. Elsőbb felesége Váradi Borbála vala, leánya a’ Kolozsvári Bírónak, ki eggyszersmind Kolos Vármegyei Fő-Ispán volt; ’s ez férjéhez száz ezer ezüst tallért hozott; a’ második Triesi Fekete Klára, később Pekri Lőrincznek, az Ország’ és Kuruczok’ Generálisának hitvese.
[377] Bethlen Farkas, ismét Cancellárius; eggy időben élt Jánossal. Felesége Ostrositth Borbála, a’ Croatiai Bán leánya. Históriája Keresden, Felső-Fejér Vármegyében jött-ki.
[378] Bethlen Miklós, ismét Cancellárius. Ez készíté a’ Leopoldinum Diplomát, mellyre az Erdély’ Urai megeskünni szoktak, és a’ mellyért ő Gróffá tétetett. Máramarosi örökös Fő-Ispánná neveztetett; de József fija azt, atyjának megbukása miatt, elvesztette. Magyar Nyelven írta Autobiographiáját, ’s franczia nyelven azt, a’ mi a’ Histoire de Troubles de Hongrie utolsó Kötetében áll. Noe galambja nevet viselő munkája miatt megfogattatott, ’s tizenkét esztendőt tölte Bécsi és Bécs-újhelyi rabságában, hol meg is holt. Ezek mind hárman Protestánsok voltak.
[379] A’ Rendek’ Előlűlőjének Gróf Bethlen Ádámnak Gróf Bánffy Klárától, az Erdélyi első Gubernátor Bánffy György’ leányától, három fija volt, Gábor, ’s Miklós és Ádám.*
Gábor, <József és>’s Miklós és Ádám. és Ádám Sor feletti betoldás.
A’ két elsőbb elhagyá atyájinak vallásokat, a’ harmadik nem.
Gábor, Albert Sax-Tescheni Herczeg ’s Lengyel Királyfi*
’s Lengyel Királyfi Sor feletti betoldás.
’s Magyar Országi-Helytartónak*
Országi- <Bel> Helytartónak
Udvari Fő-Mestere, továbbad Erdélyi Cancellárius és Arany Gyapjas Vitéz, Herczeg Kevenhüller asszony által atyja volt a’ tavaly megholt Thesaurarius Józsefnek, a’ Gróf Zichy Josepha férjének.
Miklós, a’ Kincstartó. Hitvese Gróf Csáky Kata, ’s eggyetlen leánya Rosália, elébb Kolozsvári Fő Ispán Gróf Csáky Jánosnak, ettől lett elválása után pedig Gróf Was Samuelné.
Ádám, Generális. Ez volt a’ legelső Protestáns, a’ ki a’ Theresia’ Rende’ Commandeuri Keresztjét megkapta. Gróf Bánffy Susánától nem maradtak semmi gyermekei.
[380] A’ Fő-Ispán, azalatt míg örömöm*
míg <szerencsém> örömöm Az áthúzott rész felé írva.
vala szobájában múlatni, hívatalos Leveleinek megolvasása*
Leveleinek <leír el> megolvasása
és aláírása által néha elfoglaltatott, ’s így itt engem az a’ szerencse ért; hogy a’ Guberniumnak egynehány Rendeléseit láthatám, melly vagy személyhez vagy a’ Megyéhez jött. Az effélék eránt eggy később levelemben fogod venni tudósításaimat. Míg a’ Fő-Ispán nékem a’ Vármegyei dolgok’ folyamatját magyarázá, Nína és Róza Kisasszonyok a’ szomszéd szobában vettek leczkét a’ fortepiánón; de akármint vonszatám oda, hogy a’ zengést hallhassam, melly szenvedelmemet másszor meggyőzni*
2. soha 3. nem 1. meggyőzni, most A szórend sor feletti számozással javítva.
soha nem tudom, most ez eránt is siket tudtam lenni.


XXXII.*
<harminczeggyedik> xxxii.Az áthúzott rész felé írva.
levél

Harasztos, Aug. 24dikén.*
Aug. Sor feletti betoldás.
[381] Három egész napot töltöttem a’ szép Gáldtőn; magamban kettőt,*
Gáldtőn; <3> magamban <ott> kettőt
a’ ház’ Urának ’s Asszonyának társaságokban eggyet. [382] De*
társaságokban <3> eggyet: De de-ből javítva.
ha az az egyedül töltött két nap elég idő volt is*
egyedül töltött Sor feletti betoldás. két nap elég idő volt is Az elég idő […] is A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
arra, hogy megpihenhessek*
megpihenhessek Sor feletti betoldás.
egymást-érő sok örömeim után, mellyek a’ lelket úgy fáraszthatják-ki, mint némelly neme a’ szenvedéseknek:*
1. mellyek 4. úgy 5. fáraszthatják-ki 2. a’ 3. lelket 6 mint 9. a’ 10. szenvedéseknek, 7 némelly 8 neme<i>, <elég idő volt is>: A szórend sor feletti számozással javítva.
az utolsó harmadik napom azon*
napom <ugyan> azon
örömökre, a’ mellyekkel itt élnem lehetett volna, igen is rövid volt;*
rövid <idő> volt
el kellett volna fogadnom a’ Grófnak ’s a’ tiszteletre méltó Grófnénak kegyességeket, ’s huszonnégy óriág még itt múlathaték vala.*
óráig órát-ból javítva. még Sor feletti betoldás. itt <kellett volna még> múlathaték múlathatnom-ból javítva. <volna> vala. Az áthúzott rész felé írva.
Alig tudom megbocsátani magamnak sietésem’ vétkét; ’s minthogy a’ Fő-Ispán a’ vélem-lételt eggy nappal megtoldá, ’s így veszteségem’ félig kipótoltatott: a’ szerént vágyék-vissza a’ Fő-Ispánnéhoz, mint leányom a’ vele csaknem eggyidejű Comtesse Rózához, kit emlegetni ma sem szűne-meg. – Igen is, barátom, eléggé rendes gondolat az, hogy én ezt a’ gyermeket anyjának karjai közzül kivettem, ’s e’ nagy útra magammal elhoztam, és, a’ mi sokak előtt a’*
előtt <még> a’
dolog’ rendességét nevelhetni fogja, csak eggy szobaleány’ társaságában; de a’ kit, magunk nevelése lévén, ismerünk*
a’ kit <annak ismerünk, a’ ki> magunk nevelése lévén, ismerünk Az áthúzott rész felé írva.
bízodalmunkra inkább méltók, mint igen*
igen Sor feletti betoldás.
sok Gouvernante. Tessék*
Gouvernanate. <mert tulajdon nevelésünk.> Tessék
rendesnek, ha ki annak leli; tudom én mint fejtette-ki a’ gyermek’*
fejtette-ki <az ő> a’ gyermek’ Az áthúzott rész felé írva.
lelkét ez az út, mint ez a’ tavalyi, mellyet vele anyja’*
vele <tavaly> anyja’
társaságában, Bécsig tevék; ’s óhajtanám, hogy ifjabb testvéreivel is illy útakat tehessek. ’S melly haszna, melly örömei lehetnek neki idővel is még ezen útjából! Nem fogja ő soha felejteni Dédácsi*
felejteni <Lolottját, nem soha Branyicskát ’s Gáldtőt, Lolottot> Dédácsi
anyját, ’s ez az emlékezet ébresztője lesz, ollyan igyekezzék lenni mint az ő Lolottja; nem soha Gáldtőt és Branyicskát, ’s a’ történet élete’ fonaljait úgy szővheti,*
a’ 1. történet 4. úgy 5 szővheti, 2 élete 3. fonalait<,> hogy A szórend sor feletti számozással javítva.
hogy a’ kik egymást első decenniumokban megszerették, később esztendejikben eggykori barátságokat megújíthassák.*
megújíthassák. <Igy horda engem már e’ gyenge esztendeimben az én jó atyám, ’s <<én>> érzem, hogy szeretetének e’ részben is köszönhetek valamit.>
’S miért tartózkodjék azt az mondani néked*
mondani <eggy> néked, Az áthúzott rész felé írva.
jó atyának, a’ ki egész boldogságát háza’ csendes körében leli,*
a’ ki egész boldogságát háza’ csendes körében leli, A főszöveggel párhuzamos, a bekezdés alá írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
hogy midőn a’ gyermek mellettem űlt a’ szekérben, még e’ messze földön is honn lenni gondolám magamat?*
leli, <azt hiszem, hogy honn vagyok?> honn lenni gondolám magamat? Az áthúzott rész felé írva.
A’ te szíved engem bizonyosan megért.
A’ vidék, mellyen*
<a’> mellyen
jövénk, sík volt, ’s az út Tövis és Enyed köztt csinált. A’ más nap’ Tövisen-tartandó Országos-vásár miatt sok ember méne-el szekerünk mellett, ’s láttam sok szép lovakat is, de a’ mellyeket a’ Fő-Ispán annak nem néze. Az Erdélyi szem ezeket másként tekinti*
másként <nézi> tekinti Az áthúzott rész felé írva.
mint a’ miénk, mert a’ miénk ritkábban lát Erdélyi-szépségűeket.
[383] Enyed eggy domb és eggy szőlős-hegy köztt fekszik, ’s sokat hasonlít a’ mi Újhelyünkhöz, csak hogy ennek nagy úczáján városi módra épűlt házakat is látni melly Újhelyben nincsen így.*
melly Újhelyben nincsen így. Sor feletti betoldás.
Piaczán azon eggy kerítés köztt áll a’ Reform. nagy és Luther. kisebb templom; ’s közel ehhez a’ Reform. Collégium’ igen hosszú épűlete ’s a’ Professorok’*
Professorok’<nak>
lakásaik eggy egész úczát elfoglalnak. A’ szőlő szinte*
szinte Sor feletti betoldás.
a’ Collégium’ épűletéhez nyúl alá. Az eggy hosszában két udvarra osztott négyszeget teszen; az Auditóriumok, a’ Bibliothéca, a’ Muzéumok a’ belsőbb sorokon állanak, a’ külső pedig Togátusoknak szolgál szállásúl. Az épűlet régi, alacsony, szűk, sötét, dísztelen. Olly férjfi vette-által a’ kormányt, a’ ki gondoskodni fog, hogy az Iskolának e’ részben is adjon díszt; ’s*
2. fog, 1. gondoskodni, hogy az Iskolának e’ 1. részben 2. is 4. díszt; 3. adjon<,> ’s A szórend sor feletti számozással javítva.
bár a’ rajzolat hozzá Bécsben tétessék, hogy valaha ez a’ felekezet is bírjon*
valaha <ez én> ez a’ felekezet<en> bírjon bírhasson-ból javítva.
már jó-ízlés szerént alkotott épűletet.
[384] A’ Refomátusoknak Erdélyben ez a’ legfőbb ’s leggazdagabb tanúló-helye. A’ legvirágzóbb Iskola e’*
Iskola <’s> e’
földön legelébb az Unitáriusoké volt: Gyulay-Fejérvártt a’ Fejedelmeknek akkori lakójokban, de azt 1580. elfoglalták a’ Reformátusok. Bethlen Gábor 1627.*
Reformátusok<, ’s Beth> Bethlen Gábor Gergely-ből javítva. <ezt> 1627.
ujra alkotta, Décse,*
alkotta, <’s a’ maga nevéről Fejérvári Bethleniarum Collegiumnak nevezte, megaján> Décse
Miriszló, Fel-Enyed, Musina és Heningfalva öt*
öt Sor feletti betoldás.
egész helységekkel, ’s*
helységekkel, <a’ Nagy Enyedi dézmával, ’s a’ Debreczen által esztendőnként fizetni szokott 2000 forintból álló <<dézsmával>> taxával megajándékozta,> ’s
Fejérvári Bethlenárium Collégiumnak elnevezte. Virágzani kezdett az, ’s a’ lelkes Alkotó*
az, <mert Bethlen Gábor> ’s a’ lelkes Alkotó Az áthúzott rész felé írva.
a’ külföldről is nevezetes embereket híva belé Tanítóknak, a’ millyen Opitz volt, a’ Német Költőknek a’ maga idejében fejedelme, ’s Alstédius és Bisterfeld, és még mások; de berontván Erdélybe a’ Második Rákóczy György esztelen gőgje miatt a’ Tatár*
és még mások; Sor feletti betoldás. de 3. a’ 4. Második második-ból javítva. 5. Rákóczy 6. György’ 7. esztelen 8. gőgje 9. miatt 1. berontván 2. Erdélybe 10. a’ Tatár A szórend sor feletti számozással javítva.
és Török nép, a’ Fejérvári Iskola elszéledett, ’s épűletjei ’s Bibliothecája elégettettek. Tanúlók*
elégettettek. <A’> Tanúlók’
és Tanítók Kolozsvárra vonták-meg magokat, ’s itt nyomorgottak, míg I. Apafi Mihály Fejedelem 1663. az iskolát ide hozá-által, ’s így annak második Alkotója leve. [385] Hac virtute redemtus a criminibus dirissimis!
[386] Az Iskolának most nyolcz Professora van; több tehát mint akármelly Iskolának e’ Felekezeten az egész két testvér-hazában. Fő-Togátusok’ száma*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
megyen, a’ fel nem öltözött ifjaké, kik amazokkal azon-eggy leczkékre járnak, az az Publicusoké a’ Classisokban tanúló gyermekeké*
tanúló <ifjaké> gyermekeké A szó után hosszú szóköz hagyva.
[387] A’ Bibliothéca 1800., midőn Prof. Benkő Ferencz Úr ennek az Iskolának Történeteit ’s Ritkaságait Parnassusi Időtöltésének VII. Darabjában kiadta, 4955 Köteteket teve.*
Köteteket Kötetekből-ből javítva <állott> teve. Az áthúzott rész felé írva.
– [388] A’ Báróczi’ hagyományai két almáriomot foglalnak-el, ’s deák, magyar, német és franczia könyvek.*
könyvek<ből állanak>.
[389] Nagy részek Alchymiára való. Sok Köteteket ’s csomókat tesznek Kézírásai is, melly köztt*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
negyedrétű Kötet tulajdon kezével van írva. Szántam a’ szeretetre-méltó embert, a’ jó fejet és tiszta lelket, hogy becse idejét, Nyelvünknek ’s Szép Literatúránknak kárával, e’ haszontalanságra vesztegette-el,*
el Sor feletti betoldás.
’s meg nem tudtam fogni, hogy az, a’ ki ezeket életében semmi kérés, semmi jutalom miatt nem mutatta volna idegen szemeknek, miként ellenkezhetett annyira magával, hogy holta után olly helyre tégye-le, a’ hol minden forgathatja, valakit a’ viszketeg bánt, ’s az annak végig-nézésére fordított óráját elvesztett időnek nem tekinti.
Eggy folio Kötet, tulajdon kezével írva, e’ czímet viseli: „A’ mostani Adeptus, vagy is valóságos (?) titka a’ Szabad-Kőmíveseknek.” – (És így a’ Szabad-Kőmíves és az aranycsináló Adeptus synonymoknok?) – „Francziából fordította Báróczi Sándor, Magyar Nemes Testőrző.” – A’ Munka 222 lap, az Ajánló-Levél a’ Magyar Ifjakhoz*
Ifjakhoz Ifjúsághoz-ból javítva.
2, az Előljáró-Beszéd 55. – Ennek utolsó sorait kiírtam; imhol vannak:
„Azzal*
Azzal Azért-ból javítva.
rekesztem-be azért ezen védelmező írásomat, melly jóllehet hosszaságával eggy Előljáró-Beszédnek rendes határát sokkal felülhaladta is, annak a’ heves vágyódásnak mindazáltal, mellyel elejétől fogva égtem hazám’ szolgálatjához, még is koránt sem ért utolsó czéljára – azzal rekesztem-be, mondom, hogy legyen bár csalatkozás is ez a’ tudomány, megérdemli ugyan csak, hogy a’ mi nemzetünk előtt is, legalább mint celebris error, közelebbről legyen ismeretes.” –
Én a’ franczia Originált nem olvastam soha, sem soha, ha bár addig élnék is mint Mathuzsalem, megolvasni nem*
megolvasni <vala> nem
fognám, ’s ámbár érzem, hogy meg nem olvasott könyv ’s nem ismert dolog felől ítéletet hozni, ’s azt kárhoztatni, nem*
azt <még> kárhoztatni <is>, nem
csak igazságtalanság, hanem elmétlenség is eggyszersmind: szánnám az olly ifjat, a’ ki az énáltalam szívesen tisztelt Báróczi’ szavai által arra hagyná magát szédítetni, hogy a’ veszedelmes error’*
veszedelmes <tudomány’ vagy inkább celebris> error’
vizsgálgatásban idejét,*
vizsgáltatásában <által> idejét
pénzét, becsűletét, ’s még eszét-is elveszítse. Ha kinek olly igen nagy kedve van e’ vizsgálatokra ereszkedni, igen jól tenné, ha elébb számot vetne magával, jó dózisban kapta e a’ természettől azt az ajándékot, melly*
<a’> melly
a’ mi szomszédunk’ nyelveken Mutter-witznek (józan észnek) neveztetik; igen jól tenné, ha elébb hogy*
Mutter-voitznek <,az Iskolásoknál, pedig Logicának neveztetik, ’s minekelőtte> (józan észnek) neveztetik; igen jól tenné, ha elébb hogy Részben az áthúzott rész alá, részben fölé írva.
az aranyfőzéshez áll, a’ Chemiát tanító Professortól a’ közönséges Iskolákban leczkéket venne.*
1. áll <tanulná meg> 10. venne 9. leczkéket 2. a’ 3. Chemiát 4. tanító 5. Professortól 6. a’ 7. közönséges 8. Iskolákban<,> A szórend sor feletti számozással javítva.
Mert ezek az Adeptusok olly dolgokat tanítanak, a’ mit a’ Logica valónak venni nem tud; péld: ok: hogy van hatás a’ távolvalókra is; ’s Chemiához*
’s <a’> Chemiához
nem értő tanítványaikat, ha ezek gazdagok, az által szokták orra buktatni, hogy olly kénesőt töltenek tégelyeikbe, mellyből könnyü aranyat főzni, minthogy ebben a’ kénesőben fel vala, de*
de Sor feletti betoldás.
a’ tanítvány’ híre nélkül, olvasztva az arany. Az Adept hogy magát tisztának mutassa, a’ legelső leczkén öszveteszi két kezét, ’s nem nyúl semmihez, a’ tanítványával dolgoztat mindent;*
kéri <tanítványát> ’s tanítványával dolgoztat mindent; Az áthúzott rész felé írva.
kéri ezt, mondaná-meg, mi az a’ mi ím ez üvegben áll, ’s ez felel, hogy kéneső. – De ha az e? kérdi az Adept; ám töltse-által más üvegbe, ’s meg vissza, a’ mennyiszer magának tetszik; ’s ez ismét felel, hogy kéneső, ő azt jól ismeri. – De ha nincs e valami egyébbel elegyítve? kérdi az Adept; ’s a’ megcsalt tanítvány ismét által meg által tölti, ’s hiszen szemének, ’s felel; Nincs! a’ legtisztább kéneső! – Ekkor hozzá fognak a’ főzéshez; a’ kéneső elenyész, az arany a’ tégelyben marad, ’s a’ gömpöly úgy hiszi, hogy az Adept igazán tud aranyat főzni. Akkor tér eszéhez, midőn az Adept az igen gazdag didactrummal látatlanná leve, ’s ő a’ patikákból vett*
patikákból <hordott> vett
kénesőt maga főzé-ki, ’s megtanulta, hogy semmiből semmi lesz. – Szerencsére az aranyfőzés, épen úgy mint a’ lelkek’ előidézése, ’s a’ mágiai tűkrökből való jövendőlgetés, ’s a’ mi bolondságokat ezek a’ Tátosok űztek, kikopának a’ módiból; ’s minekutána a’ Philadelphiák ’s Philidórok köz helyeken ’s pénzért mutogatták Mesterségeiket, megtanultuk, hogy sok csudának tetsző dolog a’ legtermészetesebb módon megyen véghez, ha a’ Mester’ ügyessége szemeinket megcsalja is: a’ Schröpferek és Cagliostrók csak az olly fejeket szédíthetik-el, a’ mellyek nem igen méltók, hogy szánjuk. De ezek az idők ismét előjöhetnek, mert mindég lesznek gyengék és megszorultak, a’ kik rend kivűl való útakon óhajtanak is reménylenek is kivergődni bajaikból, ’s így nem haszontalan szó az, a’ mit itt szeretett*
itt <a’> szeretett
barátom’ intése ellen hallattatok.
’S még eggy szót, kedves barátom, bizonyos nemű könyvekre. Némelly*
könyvekre. <Emlékszel, eggy valaki melly igen örvende, hogy 30 vagy 40 forinton a’ Sz. Cloudi ház’ titkait megvásárolhatá, ’s melly erős hittel hitte, hogy ezen elég nagy áron az ott történt dolgok’ isméretéhez eljuthata; ’s mint nem foghatá-meg, hogy eggyűgyűségén csudálkozánk.> Némelly
könyv nem egyébre való, hanem hogy a’ megszorult Könyvírónak ’s Könyvnyomtatónak terhén könnyítsen, ’s nagy része azoknak, a’ mik*
a’ <mellyek> mik Az áthúzott rész felé írva.
e’ csomók köztt állanak, ezeknek számokba való.
[390] Báróczinak ifjabb esztendejiben Fuchs által festett ’s igen jól eltalált képe itt függ. [391] Ide hagyta két más képét is, melly amazzal nála eggy szobában függött. Az eggyike valamelly Adepté, de a’ kinek nevét elfelejtettem; a’ másika eggy parókás*
parókás párókás-ból javítva.
öregé, kinek nevét B. előttem meg nem nevezte; nagy okom van annak hitelére, hogy őtet ez vezette a’*
vezette <ezen> a’ Az áthúzott rész felé írva.
celebris error’ vizsgálataira.
Prof. Hegedűs Úr látatá velem a’ Bibliothecának nevezetesebb könyveit, de a’ mellyek köztt nagy ritkaságot nem igen találtam. Itt*
találtam. <Illyen> Itt áll Az áthúzott rész felé írva.
áll a’ Thuróczi András Chronikája, Brünn, 1488. – Oratio Dominica centum lingu. London, 1700. – Biblia lingua Zingalica. Colomba. 1738. – ’s a’ Muzéumban:*
A szót a következő korrektúrajel és megjegyzés követi: ⌂ Siehe die folgende Seite bey <╪> A felsorolt művek külön lapon. Kazinczy korrektúrájának megfelelően közöljük a szöveget.
Komjáti Benedek’ Szent Pál’ levelei. Krakkó, 1533.
Pesti Gábor Négy Evangyeliom. Bécs, 1536.
Székely István Kis Katechésis. 1538.
----------- Sz. Dávid Zsoltára. Krakkó, 1548.
Serestély János Új Testamentoma. Szeged, 1541.
Dávid*
1541 <Veres Balás De> Dávid
Ferencz Tudománya. Fejérvár, 1568. (És így az Unitáriusok’ Iskolájinak Nyomtató-műhelye is volt.)
Magyar Versek 1201. eszt. nyomt. Kolozsvártt 1577.
Bornemisza’ Dominikáji. 1584.
Rákóczi Ferencz’ mindennapi Könyörgése, 1705.
[392] Azon időmet, mellyet itt töltheték, inkább fordítám az itt függő képek’ nézésére. Illyen a’ Bethlen Gábor és Apafi I. Mihály fejedelmekén kivűl a’ Rákóczy II. Györgyé, ki legalább szép férjfi volt, ha a’ két hazának nagy romlására élt is.*
is <Bár soha ne született volna!>.
Itt a’ Prof. Ajtaié, Borosnyaié, a’ Dr. Gyarmatié, ’s a’ Tordai Predikátor és Poeta Gyöngyösié, melly Versei mellé rézbe metszetett. A’ kép el van találva, de olly savanyu ábrázat, a’ melly nyájas, kedves és szép maga az ember. Itt a’ legközelebbi Fő Curátor, ’s Kormányszéki Tanácsos Gróf Bethlen Gergely Exc., és az eggykori Curátor Thesaurarius Báró Bánffy Farkas Exc. is, mind kettő talpig, ’s az utolsóbb a’ Szent István’ Rendek’ Commandeurjeinek formaruhájokban. Bergmann, ki inkább igyekezett híven festeni, mint szépen, ’s nagy Colorista nem volt, ennek karmazsin-barsony scapuláréján olly szépen vetette a’ redőket, a’ hogy*
a’ Sor feletti betoldás.
azt tőle nem lehete*
lehete Sor feletti betoldás.
várni. [393] Ennek a’ két Úrnak a’ Collégium becses ajándékot köszönhet: Bánffynak a’ Thuróczi pergamenre írt Kézírását, ’s*
A szó előtt hosszú szóköz hagyva.
az Ajándékozónak tulajdon élete’ leírását, és azon iskolai írásait, mellyeket Hollandiai múlatása alatt teve; Bethlennek pedig eggy gazdag Ásvány-Gyüjteményt.
[394] Prof. Benkő Ferencz Úr inkább leányomnak teve kedves szolgálatot mint magamnak, hogy a’ Muzéum’ kincseit előmutatni ’s magyarázni ki nem fáradott; én inkább a’ Metszett-kövek’ 901 darabból állő Gyüjteményét néztem végig, ’s*
a’ Metszett-kövek […] A főszöveggel párhuzamos, a bekezdés alatt olvasható betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
a’ Római maradványokat, ezeket*
maradványokat <nézellém> ezeket Az áthúzott rész felé írva.
nem mint szép míveket, hanem mint ollyakat, a’ mellyek engem a’ legnagyobb nemzet’ dolgaira emlékeztetének. Vagyon itt eggy kisded ’s mintegy másfél mázsát nyomható porondkőből faragott Jupiter, melly ide talán Tordáról jöve; van eggy bikával-birkozó ifju bas-reliefben, mitrás fővel, ’s holmi apróságok, de a’ mellyek*
de a’ Sor feletti betoldás.
a’ megtekintést érdemlik.
A’ régibb Kézírások közzül itt áll: Apafi I. Mihálynak mindennapi Könyörgése, 1690. – Régi Magyar Krónika, 1462. mellyből Thuróczi szóról szóra írta-ki a’ maga Kronikája első részeit. – Rákóczi Ferencznek az Ország’ Gyűlése által lett megfosztattatása a’ Fejedelemségtől, 1703. Originálban. –


harminczharmadik*
harmincz<kette>harmadikAz áthúzott rész felé írva.
levél.

Kolozsvár, Júl.*
<Aug.> Júl. Az áthúzott rész felé írva.
25dikén.
[395] Még nem ütötte-el a’ kilenczet, midőn Tordára beértem, ’s vasárnap lévén, kifogatám lovaimat ugyan azon fogadóban, a’ hol Döbrenteivel a’ mult holnapban háltam vala, hogy jelen lehessek eggy Unitárius’ isteni-tiszteleten. Rector Prof. Szabó Sámuel Úr kiment volt nem tudom melly szomszéd helyre, ’s így fija által Predikátor Barabás Sámuel Úrhoz vezettetém-el magamat; ’s megértvén ettől, hogy eggy Deák fogná tartani a’ tanítást, kértem, engedné-meg, hogy székében foghassak helyet. Ez által azt czélzám, hogy ha valami eránt magyarázatra leszen szükségem, kielégítő feleletet vehessek.
A’ Predikátor tehát, fekete talárisban ’s eggy azon felűl felöltött taláris ’s prémetlen más öltözetben, melly a’ Lugosi Oláh Esperessétől csak abban látszott külömbözni,*
látszott Sor feletti betoldás. külömbözni külömbözött-ből javítva.
hogy ennek nem vala sem veres bélése sem veres öve, belépe a’ templom’ küszöbén, ’s elvitt a’ maga székéhez, mellyben a’ Deák már űlt; állva maradt, szeme elébe tartá kalapját, elmondá a’ segélyre-hívást, ’s leűlt. Én minden imádság nélkül leültem.
Azt hittem, körültekintvén magamat, hogy tulajdon felekezetem között vagyok. A’ templom’ belsője mint a’ miénk. A’ férjfiak úgy mondják Invocatiójokat fenn állva, ’s kalapjokat szemeik elébe tartva, mint minálunk szokás; egyedül az asszonyoknak van az a’ privilégiumok, és a’ leányoknak, hogy ők, mihelytt székeikbe befordulnak, letelepedhessenek, ’s sietve ’s szégyellőskén, tout comme chez nous, a’ szék’ karjára legörbülnek, ’s elmondják a’ mit tudnak. Sok itt is semmit sem mond,*
mond<a>
mint nálunk, de úgy tesz mintha mondana; ’s a’ dolog nem látszik egyébnek mint szokásnak. De ha az elmondott formula alatt a’ lélek jelen nincs is, és ha a’ lélek’ jelenléte nélkül mondott imádság épen nem imádság: az a’ jó van benne, hogy a’ kik ezt látják, emlékeztetnek,*
látják, <erre> emlékeztetnek
hogy a’ hely szent hely, és hogy itt azoknak, a’ kik ide tartoznak, buzgósággal, a’ kik pedig csak a’ látás miatt jöttek, tisztelelettel kell magokat viselni.
Énekes-Könyvök a’ Molnár Albert’ Zsoltárjai és azok az Énekek, mellyek a’ mi templomi Könyveinkben Dicséretek nevezete alatt állanak. ’S ezeknek melodiájok is az, a’ mi a’ mi énekeinké.
A’ papoló Deák végre a’ maga rövid dolmányában, mellynek felibe eggy sarkat-verő báránybőrrel prémzett sötétkék (Erdélyiesen szederszín) mentében veve, fellépett a’ cathedrába, ’s valamit monda, mellyből kitetszék, hogy az aratás’ idejéhez képest, a’ Munkásság felől fogja tartani tanítását. Ezt nyomban a’ Könyörgés követte. Akkor felolvasá a’ szent helyet, ’s hozzá foga tanításához. A’ Predikátzio collégiumosan vala felpiperézve a’ sok Zsidó, Görög és Római Bölcsek’, Királyok’ és Hadi-vezérek’ neveikel, ’s csak hamar látám, hogy minden kár nélkül szabadíthatom-fel füleimet a’ szolgálattéttől. A’ mennyire tehát az illendőség engedé, végig repdestetém szemeimet a’ férjfiak’ és asszonyok’ soraikon, kik egymástól elválasztva űltek. De sem*
De <én> sem
az eggyik sem a’ másik nemben nem vala arcz, nem növés, melly gyönyörködtethetett volna: a’ férjfiaik mind mesteremberképűek voltak; a’ test’ gondjai elölték arczaikon*
elölték <azokon> arczaikon Az áthúzott rész felé írva.
a’ lélek’ munkájinak nyomait; az asszonyok ’s leányok, mint a’ millyeket mindenütt látni. Nem vala képeiken semmi lélek, semmi tűz.
Már magamba kellett volna húzódnom; mert itt hagyni a’ templomot illetlen volt volna, minekutána e’ székben fogék helyt; midőn a’ Predikátzió’ eleje táján*
táján<,>
eggy még igen fiatal szép leány az ajtón belépe, ’s jobbra a’ fal mellett álló székben leűle. Fejér csínos öltözete két rend falbalával ’s a’ meggyszín nagy kendő vállain, mutatták, hogy jó sorsú atya’ gyermeke. Sötét haja homloka felett kétfelé osztva, csínosan, de különös gond nélkül volt elkészülve, ’s kígyói vonásban folyt füleihez; a’ tekercset eggy középszer nagyságú fésű akasztá a’ felsőbb hajhoz, ’s kezében zöld nappaizst hoza. Belépvén a’ székbe, leűlt; érzé hogy ruhája nem a’ szerént áll mint illenék, ’s hátra csapta azt bal czombja megé, melly a’ székből jól kitűnt, úgy hogy azon a’ Festő sem hagyot volna semmit igazítatni. Végre kurtácska imádkozása után, maga elébe nézett, még eggyszer megigazítá czombján ruháját, ’s elmerülve űle ott, lelke’ teljes nyúgalmában. Ollykor körülvivé fekete szép szemeit a’ templom’ népén, eggyszer kétszer felnéze a’ Deákra is: de lelke semmin nem veve részt; a’ mit magában lele, az őtet inkább érdeklé mint minden egyéb. Gyönyörű ártatlan, mondám; illyen lehete Klárika, míg megláta Egmontot; te szobádban élsz, kis konyhádban, virágos kertecskédben, ’s teljes nyugalmadban nem is álmodod még, mi vár reád. A’ templomban nem volt senki, a’ ki észre vehette volna, hogy szemeim a’ lyánykán lebegnek, mert ott senki nem volt, a’ ki elérthette volna, hogy azt csak festői szemek nézik; leginkább nem vette pedig észre maga a’ kis Szép. Nem látom-meg többé azt a’ leányt,*
a’ <szép.> kis Szép. Az áthúzott rész felé írva. <Illyen lehete az a’ leány>, Nem látom-meg többé azt a’ leányt Az áthúzott rész felé írva.
a’ kit Joshua Reynolds feste, melly a’ Bause’ rezéi köztt a’ kis Csinytalan (La petite Rusée) neve alatt találtatik, hogy a’ Tordaira ne emlékezzem.
Midőn kimondhatatlan örömömre vége vala a’ Deák’ tanításának, ’s ez immár le akara lépni székéből, buzdítást teve híveihez, hogy bizonyos Lutheránus templom’ építésére adakozzanak. Alig hittem füleimnek, ’s kénytelen valék a’ Predikátortól tudakozni, miként esik az. – Erdélyben a’ templomot építeni akaró, de magát erre elégtelennek érző Gyülekezet a’ Kormányszéknél bé jelenti szükségét*
bé jelenti szükségét bé és szükségét Sor feletti betoldás.
azon engedelem’ megnyeréséért, hogy e’ végre segédet gyüjthessen; melly ha a’ Gubernium által neki megadatik, akármelly felekezethez tartozzék a’ segédre-szorult Gyülekezet, szüksége*
Gyülekezet, <a’> szüksége
az országnak minden Religióbeli templomaiban kihirdettetik. – ’S ennek tudása megérdemlé, hogy két órámat minden haszon, minden öröm nélkül itt vesztegettem-el.
[396] Midőn kijövék innen, a’ Cathol. templomba gyűlt a’ nép. Leányom e’ felekezet’ követője lévén, szállásomra mentem, ’s őtet felvezettem a’ Misére. A’ templom olly nagy a’ gyülekezethez képest, hogy több mint fele fedél nélkül áll. Az oltár új, ’s a’ Károlyvárinak hasonlatosságára van faragva, minden aranyozat és festék nélkül.
Tizeneggykor ebédlék, ’s szekerem Tisztel. Gyöngyösi János Úrnak háza előtt álla-meg olly feltéttel, hogy nála félórát fogok tölteni, ’s elbeszéltetem, melly esztendőben ’s micsoda történet sugallá neki azt a’ tanácsot, hogy distichonokat*
hogy <rímetlen verseket> distichonokat Az áthúzott rész felé írva.
írjon, de rímekkel, ’s minapi némaságomért most adok neki is magamnak is teljes pótolékot. Hitvese mondá, hogy ma Communio napja vagyon, ’s férje, e’ roskadt öreg, a’ sok beteghez vitte-ki a’ lelki vígasztalást. Veszteségemet nagyon érzettem, és ha Kolozsvár nem volt volna olly távol, ’s az út nem olly nehéz, kifogattam volna lovaimat, ’s ebédje után kerestem volna fel.*
volna fel. – <Az idő szép <<volt>> vala, Az áthúzott rész felé írva. ’s az út nem olly<<an> nehéz Az áthúzott rész fel írva. mint a’ midőn <<itt>> minap menék, ’s így szebbnek tetszett az egész táj. Kivált pedig annak örültem, <<hogy>> felérvén a’ Feleki tetőre, hogy előttem elterűlve <<láthattam Kolozsvárt, ’s nagy külvárosát>> fekvék a’ szép város a’ maga nagy külvárosaival, ’s mind addig láthatám, Az áthúzott rész felé írva. valamíg a’ sippadozó dombra leérek<<,>> <<Így ennek fekvésével megismerkedhetém.>> most midőn a’ minap itt elmentem, az eső miatt, melly szakada, körül nem tekinthetém magamat, ’s a’ város környékével meg nem ismerkedhetém. – Így ennek-től a főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐. Az estve Mélt. Kenderesi Úrnál töltém; <<’s e’>> ez Az áthúzott rész felé írva. vala az, a’ kit legelsőbben kerestem-fel. De a’ város nekem pusztának tetszik, mert nincs itt Wesselényi, nincs Gyulay és Döbrentei, nincs Farkas, nincs Buczy.> A bekezdés balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
Az idő szép vala, ’s az út nem olly nehéz mint a’ midőn minap itt elmentem volt, ’s így kiesebbnek tetszett a’ valóban szép táj. ’S kivált annak örültem, felérvén a’ Feleki tetőre, hogy előttem most elterülve fekvék a’ város, a’ maga Fellegvárával, ’s nagy helyt elborító külvárosával; mert így elég alkalmatosságom vala fekvésével*
vala, <a’ város> fekvésével
megismerkednem, mellyet nyolcz hét előtt az esőben ’s az egész fedelű szekérben nem teheték. Minthogy most sem Wesselényi sem Gyulay nem vala itt, a’ Közép-úcza előtt álló fogadóban vettem szállást; benn a’ városban nincsenek fogadók; ’s szaladtam Consil K. Úrhoz, ’s az estvét nála ’s Secretárius Inczédi Urnál töltém. ’S itt az az öröm ért; hogy Gróf Gyulainénak Magyar-országi Fiscalisával öszvejövék, ’s híreket kapék Kassáról ’s az enyémekről.*
A bekezdés külön lapon.


levél.*
A sorszám helye üresen hagyva.

Kolozsvár, Aug. 26dikán.
Consil. Kenderesi Úrtól értém, hogy Gróf Toldalagi Lászlóné, szül. Báró Korda*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
nehezteléssel vevé, hogy ismerőseim, midőn a’ mult holnap’ első napjaiban itt valék, nála fel nem vezetének. Ez tisztemmé tette, hogy a’ mit elmúlasztottam, kipótoljam, ’s a’ Consiliáriusné leve bemutatóm. ’S midőn be akaránk lépni az előszobába, két asszonyság jőve szembe*
szembe Sor feletti betoldás.
velünk: Generális Báró Splényi Ferenczné, ’s tántja, Gróf Gyulai Sámuelné. Minap nem leltem a’ Grófnét; kiment vala jószágaiban, ’s úgy hittem, hogy kinn fog nyaralni; nem*
nyaralni; <’s> nem
reméltem többé hogy láthassam. Annak a’ nagy ifju-embernek látni illy véletlenűl hitvesét, a’ ki lelkemnek öröké feledhetetlen marad, ’s azt a’ tiszteletes asszonyságot látni, a’ ki ifju, szép, ’s megáldva a’ Gratziáknak minden bájaikkal, sok kerőji*
kerőji<nek>
közzül eggynek jobbját sem fogadta-el, mert, mint a’*
mint <az Erdély’> a’
Róma’ jobb leányai, úgy hitte, hogy az Erdély’ Marcelluszának tartozik ez áldozattal – csuda e, barátom, ha szavaim olly forróak levének, a’ melly forrók voltak érzéseim? Hevem általment a’ Grófnéra, ’s így a’ rövid scéna igen érdeklő lett. – Ma, minekutána a’ reggelt a’ Consiliáriusnál töltém, ’s később Szimon Kőmetsző körül, első kimenésem a’ Grófnéhoz volt.
A’ Grófné, leánya Báró Dániel Istvánné Exc.nak, a’ Generálisnéval, Misén vala, ’s várakoznom kelle megérkezésekig. Minthogy anyja*
Minthogy <meg> anyja
a’ szomszéd házban lakik, ’s a’ két ház köztt ajtó nyittatott, általmenék oda. A’ nyugalmas Szerencsétlenek’*
nyugalmas <elcsüggedhetetlen ’s enyhűléseket a’ Religióban a’ Gondviselésbe vetett hitben találó> Szerencsétlenek’
látása az értelem*
értelmek<nek> Emendálva.
lelkének erőt ád, és minekutána a’ boldogokat a’ szép Relígió’ érzésére, elfásította az öröm,*
1. boldogokat 7. az 8. öröm, 6. elfásította 2. a’ 3. szép 4. Relígió’ 5. érzésére A szórend sor feletti számozással javítva.
az, a’ kinek szíve ezt a’ mennyei vígasztalót meg nem tagadta, örömmel nézi hogy még most is vannak,*
örömmel <nézi azokat> nézi hogy még most is vannak, Az áthúzott rész felé írva.
a’ kik a’ Gondviselésbe hisznek,*
Gondviselésbe <vetett szép Hi> hisznek
’s tisztelik annak csapkodó*
annak <még> csapkodó
kezét. Azt a’ legszédítőbb Philosophia sem kárhoztatja, még ha kárhoztatni látszik is.*
A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
– A’ Báróné’ vallásosságát öreg korán ’s szemeinek elsötétedéseken felül neveli ez, hogy nem a’ születés és neveltetés által Protestáns; mert az illyenek, a’ tapasztalás szerént ’s felforgathatatlan Psychologiai okokra nézve, újabb vallásokhoz szorosbban tartozkodnak mint a’ kik benne születtek.*
A főszövegre merőleges, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Midőn általmentem, a’*
általmentem, <az el> a’
belsőbb szobából, kitöre reám a’ zsoltár’ harsogása, ’s Házi-Predikátora jelen volt, hogy imádkozzák vele, és hogy talán még valamit fel is olvasson. Minthogy nekem soká múlatnom nem lehete, visszatértem a’ Grófnéhoz.
Zörge a’ szekér, ’s a’ ház’ asszonyát én fogadám a’ grádics’ aljánál. Beszédünk a’ megholt Gróf vala, testvére a’ mostani Bánnak ’s Generális Gróf Gyulai Albertnek, ’s Samuelnek fija. Splényiné nagyanyjához méne-által, ’s mi magunkban maradánk. A’ Grófné bizonyossá*
bizonyossa<n>
teve, hogy férje felőlem minden alkalmatosságokban baráti indulatokkal emlékezett; ellágyúlánk mind ketten, ’s eggyikünknek könnyei elnedvesülni hagyák a’ másikának szemeit. Én annyira magamon kívül valék, hogy a’ szebb társasági rend’ törvényei ellen, a’ Grofné’ kezeit illetni ’s ajakomhoz vinni mertem. Érzé, ő,*
ő, Sor feletti betoldás.
hogy az nem tiszteletlen közelítés, ’s én nem láttam szükségesnek hogy vétkemért bocsánatot kérjek. Barátom, mi szép látni hogy a’ megholtat illy sok esztendők mulva is síró szemek tisztelik, és hogy a’ mi barátunk, bár kedveseink ismeretlenek előttök, miattunk ezeknek is barátjaik! ’S melly becse lehet a’ barátságnak, bár a’ legédesebbnek, ha az csak a’ sírig tart, és ha azoknak elhidegűlésekkel a’ kiket szerettünk és a’ kik bennünket szerettek, szívünk is elhidegszik őerántok?*
őerántok őerántunk-ból javítva.
– ’S minket kettőnket e’ sors vár e, vagy az a’ másik, az a’ szebb? Te most éled negyvenhatodik esztendődet, én tizeneggyel vagyok idősebb, ’s életünk nem eggyformán folyt: én téged nem foglak kesergeni. Eggy szent szava keblemnek azt kiáltja, hogy a’ ki életemben*
a’ ki <nekem> életemben Az áthúzott rész felé írva.
fő dicsőségem volt, dicsőségem lesz holtom után is, és hogy gyermekeink úgy fogják egymást szeretni mint mi szerettük egymást.
Ez a’ mindenek által szeretett ’s csudált Gyulai szokatlan halállal hagyá-el az életet, még minekelőtte dicsőségének élhetett volna. Szólott, ’s az, a’ ki ellen felemelte vala szavát, ifjuságára emlékezteté a’ Szólót. Ő a’ kiben semmi nem vala fél vagy középszerű, nem még az indúlat is, mellyet a’ természet a’ Jókban nem ok nélkük teve naggyá, felhevültében rosszúl leve, ’s semmi orvosi segéd által nem tartathatott-meg. És hogy a’ dolgot még tragicusabbnak találd; vedd ezekhez, hogy atyja megérkezik, siet megölelni minden más gyermekei felett szeretett fiját, ’s azt – kiterítve leli. – A’ Grófné attya volt, de ez a’ gyermek sincsen már.
Próbát tevék ismét ha a’ szomszédban előeresztethetem e? de a’ könyörgés még is tartott. Megfosztva azon szerencsémtől, hogy e’ példás asszonyságot láthassam, az előszobában álló leánynál kérdést tevék, ha nem lehetne e Molnár Borbálával szólanom. Ez a legrendesebb megtévedéssel nem csak azt felelé, hogy benn vagyon az isteni-tiszteleten, hanem eggyszersmind felveve valamelly papirost, mutatá hogy a Poetria most melly német Munkát fordít, nem hogy az kinyomtattassék, hanem hogy Ő. Excnak felolvashassa, mert a’ Báróné németűl nem ért. Tudtam hogy ez a’ ritka adományú asszony nem sok esztendők előtt idegen nyelvet még nem tudott, ’s így kedvem volt volna megtekinteni mint fordít; de nem néztem szabadosnak ennek engedelme nélkül írásába pillantani, ’s a’ leány’ megtévedésével vissza nem éltem, ’s eljöttem, mert az ebéd’ ideje közel vala, ’s tartanom lehetett, hogy utánam várni fognak.
[397] Gróf Toldalaginé éltes és beteges asszony, ’s nem fekszik ugyan, de vendégei közzé ki nem jő. [398] Itt el lehetne mondani azon Epigrammot, mellyet Fernéyben hagya eggy útas, kit a’ dolgai által elfoglalt gazda sok napi ott múlatása alatt magához nem ereszte, de illendően vendégle. [399] Gyönyörű az, hogy ez a’ nagybirtoku asszonyság mind azoknak asztalt terített, a’ kik a’ Kormányszéknél szolgálnak, ’s még gyönyörűbb, hogy nem csak a’ felsőbb Tisztviselők vannak hozzá meghíva, hanem az alsóbbak is. Ez úttal a’ Grófné’ canapéja körül Mélt. Gyárfás és Sebes Secretárius Urak űltek,*
űltek űltettek-ből javítva.
midőn én Consil. Kenderesivel, hitvesével ’s Kisasszonyával beléptem: három vagy négy ifju vendége be sem jöve, ’s csak az ebédlőben várá a’ leűlés idejét, ’s ebéd után ment. ’S minthogy a’ két Secretárius Úr egyéb tudományaikon felül nevezetesen a’ Világ’ és a’ Haza Történeteiben gyűjtöttek nagy ismereteket, képzelheted,*
ismereteket, <beszéll> képzelheted
hogy a’ beszélni-szerető Consiliárius melly múlattatóvá ’s oktatóvá tette ez órámat is. [400] Én az illy társnak mindég örűlök, mert az illy társtól mindég tanúlok. Némellyeknek ez is hiba: úgy*
hiba: <azt> úgy
hiszik, a’ szóló csak azért szól, hogy magát hallassa. Vallyon nem azért hallgat e némelly szerény,*
e <a’> némelly Az áthúzott rész felé írva.
mert érzi hogy okosabbat nem tehet? Mint gyertyát gyujtunk a’ más gyertyájánál, úgy szökik által az illy társaságokban eggy főből más főbe a’ gondolat, ’s az érzés az eggyik szívből a’ másikba; ’s sok ifju eggy óra alatt gyakorta annyit gyűjt,*
annyit <tanúl,> gyűjt
ha van hova gyűjtenie, mint hetekig-űzött tanulgatásai által.
[401] És osztán azok az elmés gondolatok, mellyek a’ szempillantás’ teremtései, azok a’ tréfák ’s történetek,*
teremtései <és a’> azok a’<z elmés> téfák ’s történetek, Az első áthúzott rész felé írva.
mellyek az eggyüttvalók’ lelkeiket annyira felderítik! Hallj eggyet kettőt ezeknek számokból. –*
A gondolatjel sor feletti betoldás.
De tiltsd-el a’ bölcseket, hogy ne hallják; idegen nyelven írt könyvekben szépnek fognák lelni, a’ minek elbeszélése*
lelni, <a’ mit így> <a’ mi> a’ minek elbeszélése Az áthúzott rész felé írva.
magyarúl nekik*
magyarúl <beszélve> nekik
megbocsáthatatlan gondolatlanság lesz.*
megbocsáthatatlan <vétek> gondolatlanság Az áthúzott rész felé írva.
– Eggy szívére ’s fejére nézve tiszteletes ember vagyonját bővebben költé mint közönségesen szokás, ’s volt valaki, a’ ki jónak látá, meginteni érte rokonát. Ez gyertyavilágnál vevé a’ levelet, ’s a’ mint azt elolvasá, a’*
elolvasá, <minden szó nélkül> a’
gyertyának vivé minden szó nélkül, ’s papiroshoz, tollhoz nyúlt, ’s ezt írá válaszúl: Megismertem hogy az Excellentziád’ tanácsai bölcsek, és hogy egyedűl az én esztendeimnek hibájok az, hogy nálam sikerek nem lehet; ha ifjabb koromban vettem volna, nálam is volna foganatjok. Excellentziádnak két nevét viselő rokona vagyon, a’ kinek az intés épen úgy adathatik mint nekem adathatott; ’s minthogy ők ifjabbak nálamnál, ha a’ levél nekik dózisonként adatik-be, nem kétlem, meg lesznek gyógyítva erőtlenségeikből. ’E végre íme hamuvá-égetve visszaküldöm azt. Rajtam többé nem igen fog semmi tanács, ’s öregebb vagyok mint hogy egyéb tudhassak lenni mint a’ mi eddig voltam.
A’ bőv költés a’ jószágra sequestert vont. Azonban bizonyos Örmények, kiknek ez a’ nagy talentomú ember adós vala, jelentést tevének a’ Fő-Kormányszéknél, hogy kielégítetések parancsoltassék.*
kielégítetések <ha> parancsoltassék.
A’ Rendelés kiment. Ez csakhamar beküldé tudósítását, hogy Hitelezőjit ennyi ’s ennyi czigányaival kifizette, ’s ezekkel azért, mert Először, a’ törvények az executiót valamig mobilis*
valamig <ingó> mobilis
portéka találtaik, ezekből hagyják tétetni; már pedig mobilisabb portéka a’ világon nincs mint a’ czigány; – Másodszor: mert az ő hitelezőji és az executióba*
az <exenál> executióba
ment mobilis emberek, a’ mint ezt arczaiknak bőre is tagadhatalanúl bizonyítja, rokon valóságok; honnan remélni lehet, hogy atyafiságoknál fogva ezek új urokban kímélő Urakat találnak. Két vagy három hasonló támogató okait elfelejtettem.
[402] Ő Exc. a’ Gubernátor nem vala a’ városban; kiment vala jószágaiba. Ez az Úr tudja, hogy őtet Erdély nagyon szereti: de bízom kegyességéhez, nem vette volna vakmerőségnek, ha eggy idegen azt mondotta volna neki, hogy egész utazása alatt, mindenfelé ő is tapasztalá. Ez a’ hon, melly örökké fogja átkozni Báthori Gábort és*
és <Rákóczy Györgyöt> a’
a’ Gyalu mellett megvert Rákóczit, Bánffyt mindég fogja áldani. ’S így ez a’ kérdés, ki hol állott, hanem hogy a’ hol állott, mint állott.
Kormányszéki Tanácsos Gróf Teleki József Úrnak siettem hírt vinni Erdélyi útazásaim felöl. – Ez az Úr nevelni fogja atyjának nagy fényét, ’s én minden nagy érdemei köztt azt a’ megvesztegethetetlen lelket tisztelem legfeljebb benne, mellyet nem csak azok a’ tekintetek nem tántoríthatnak-meg, a’ mik*
tántoríthatnak-meg, <a’mik> mellyek Az áthúzott rész felé írva.
a’ közönséges embereket szokták, de nem még a’ sophismák is, eggyetlen szirtjei a’*
szirtjei <azoknak, a’ kiket a’ sors kedvezése> a’
jobb nagyoknak. Sietésem nem engedte-meg hogy magának ’s László bátyjának könyveit és a’ kitömött madarak’ és lábas állatok’ Muzéumát megtekinthessem.
Mélt. Fekete Ferencz Urat nehányszori tudakolásaim után sem találám. Tudom, hogy ennek az Urnak az én tiszteletem’ újabb bizonyításaira szüksége nincs: de nekem vala szükségem arra, hogy azt a’ szeretetre-méltó öregnek újra meg újra mondjam.
Búcsút vevék Kánonok Szabó János és*
János <Úrtól> és
Unitar. Prof. Molnos Dávid Uraktól is, ’s azon kedves érzéssel váltam-el tőlök, hogy bennek barátimat hagyom el. Prof. Szilágyi Úrhoz, kit nem csak jó feje ’s tudományai ’s nemes lelke hanem egész gondolkozása miatt is szeretek, elmenni, nem marada időm, mert ebéd után szakada az eső.
Azalatt míg én Vásárhelyt*
én <Kol> Vásárhelyt
és Szebent bejártam, a’ kis Kelemen Lajos eggy nagytüzű Odárionát küldé*
Odárionát <közlé> küldé Az áthúzott rész felé írva.
Döbrenteihez, ’s az megérdemlé, hogy a’ derék gyermeket meglátogassam, kivált, hogy atyját, ki Diplomatikai Professor a’ Lycéumban, kérnem kelle, ne tiltsa a’ gyermeknek, hogy arra menjen, a’ merre tüze ragadozza. Született ő 1801. Octób. 8dikán, itt Kolozsvártt, Sigmond atyától és Istvánffy Mariától. Bár a’ korán-fakadó virágot a’ derek le*
derek <meg> le Az áthúzott rész felé írva.
ne forrózák! bár ő is olly ápoló kezeket találjon, mint az ő iskolai házi-tanítója Farkas Sándor lele!
[403] ’S hol tölthetném jobban hátra-maradt órámat, mint az én Kenderesimnél, ’s mivel tölthettem volna jobban mint némelly hazai történetekre tartozó Irások’ nézésével ’s olvasásával?*
olvasásával<,>? Az áthúzott rész felé írva.
mellyeknek számokban Benkő Józsefnek Erdélyi Geographiáját ’s Fesslernek a’ Consiliáriushoz írt*
A szó előtt hosszú szóköz hagyva.
levelét kell említenem. F. a’ Consiliáriust bizonyos könyveknek megszerzésére ’s beküldésére kérte-meg, mellyekre hazánk’ Hisztoriajának írása alatt leszen szüksége. Ez a’ Győri-születésű ember nem felejteti azt a’ földet, melly őtet nem nekünk, hanem a’ külföldnek ’s a’ külföldi Literaturának adta, ’s úgy hiszem, nem felejtené, ha a’ sors neki ott inkább kedvezett volna.
[404] Itten valék midőn valaki jöve, ’s jelenté, hogy Consiliarius Úr nem tudom melly lépése által valakinek neheztelését voná magára, ’s félő, hogy ennek következései lehetnek. Én siket és néma valék. A’ nagylelkű ember nyugalomban hallá a’ szót, ’s elmerülése érezteté velem is, hogy számot vet magával, bánhatott e külömben. A’ nyugalom, a’ hallgatás még mindig tarta; a’ hír sem arczán sem állásában nem tett semmi változást; de előre látám hogy a’ portentózus nemaságot*
portentózus <hallgatást> nemaságot
csattanás fogja követni, ’s az megleve. „Mert én bizony vele nem gondolok: de lelkem’ ismérete ellen tenni*
ellen <semmit nem teszek> tenni Az áthúzott rész felé írva.
semmit soha nem fogok.”
[405] A’ szép napot szép estve rekeszté-be. Secretárius Mélt. Inczédi*
rekeszté-be <Mélt.> Secretárius
László Ur vacsorára hívá nemelly kedveltebb barátjait. Míg ezek felgyülekezének, felolvasá előttem azon Tragoediájának első rajzolatját, mellyet ki fog dolgozni. A’ történet itt is honi; melly annyi szerencsétlen próbák után szinte elrettentett. Eggy Kemény Simon annyira hasonlíta Hunyadi Jánoshoz, mind arczra mind növésre, hogy a’ kik eggyikét ’s másikát közelebb nem ismerték, bennek igen könnyen megtévedhetének. Kemény látván hogy Szent-Imrénél a’ csatázó Törökök magának a’ Vajdának elfogására törekesznek, sok kérései után reá vevé a’ Vajdát, hogy az ő köntösébe öltözvén, magát a’ hazáért feláldozza, ’s ez meg lesz, Hunyadinak alacsonysága nélkül, ’s a’ magyar fegyver győz. Minden jól van motiválva, ’s az öszvekeverés ’s a’ feloldás szerencsés. – [406] Csak Inczédinek is az a’ szép scénák’ teremtésében szerencsés Mázoló ne légyen*
ne <volna> légyen Az áthúzott rész felé írva.
szemei előtt, a’ kit a’ mi Olvasóink, úgy mint a’ Németek, szeretnek! csak a’ Lessing’ Dramaturgiájával, ’s a’ Lessing, Gőthe’ és Schiller’ Mestermíveikkel ismerkedjék-meg tökéletesen! csak a’ dialogusra ’s a’ nyelvre is fordítson gondot, és hamarább ne bocsássa közre, mint Horátz engedi! Az a’ mi előttem felolvastatott, messze maga megett hagya minden várásomat, ’s én a’ munkának szerencsét jövendőlök. – Ismerek eggynél több ifjút, a’ ki theáteri darabokon kezdi pályáját, ’s megborzadok vakmerőségén; az annyi mintha a ’ portrétező Mívész eggy ugrással a’ Fügerek’ és Davidok’ mezejébe akarna ugratni; ’s az legszebb, hogy a’ theáterrel semmi ismeretségek nincs.


levél.*
A sorszám helye üresen hagyva.

Tihó, Aug. 28dikán.
[407] Egész éjjel ömlött az eső, ömlött akkor is midőn Kolozsvárról kiindultam, ’s egész nap ömlött, mintha a’ földnek víz által kellett volna elvesznie; ’s zengés és villámlások nélkül ömlött, melly által a’ nap rettenetesebb, de eggyszersmind kevésbé bús is fogott volna lenni. – llly únalmas*
únalmas Sor feletti betoldás.
napom egész hosszú útazásom alatt nem volt. – [408] A’ Bácsi út balra marada-el, ’s olly tetőnek indultam, melly a’ Felekinél nem vala alkalmatlanabb sem alacsonyabb. Sippadozó ez is, ’s sok helytt levert karók ’s töltések védék az iramló földet. ’S midőn a’ tetőre felértem, hogy végét gondolása bajaimnak; elbúsúlva láttam, hogy előttem más tető kél, ’s most a’ harmadik, most a’ negyedik, ötödik. ’S ámbár szekeremnek első fele is be vala vonva a’ fedélbőrrel, ’s úgy űlénk ott mint eggy egész fedelüben, az eső bécsapa hozzánk, ruháink által áztak, ’s papiros-csomóim lábaink alatt, mind a’ mellett hogy viasszas-vászonba gondosan be voltak kötve, piszkot kaptak. Szemem nem láta semmit, a’ mi a’ lelket felvídíthatta volna, ’s útam reggeltől fogva egész estig falun sem ment keresztűl. Magamba-vonulva űltem ott, ’s elmult örömeimről emlékeztem, ’s azokat festém-ki, a’ mellyek Tihón, ’s majd Zsibón, ’s nem sokára honomban*
sokára <majd> honomban
várnak, ’s elkeseredéseimben azzal vígasztalám magamat, hogy a’ menny’ boldogságai felé is épen illyen út vezet.
[409] Szenvedéseim*
Szenvedéseim<nek>
még azzal is nagyobbodák,*
is <kelle> nagyobbodák
hogy inasom, kit Kolozsvártt gyógyítatni igyekeztem, még rosszabbúl leve, ’s nem tarthatá veszedelmes helyeken a’ kocsit. De Raphael Angyal gondjaiba vett, ’s közel eggy óra múlva azután hogy az ég setétebb*
ég <olly> setétebb
leve mint a’ korom, Esküllőbe szerencsésen beérék. Az eső még is ömlött.
[410] Az első háznál, mellynek ablakforma lyukán világot látánk, bekoczogtaték, hogy a’ lakos jőne-ki, ’s az oláh-asszony ijedtében eloltá a’ világot. Tovább menék, ’s ismét kihívatám a’ lakost. Tót kocsisom vele semmire nem tuda menni. Barátim Kolozsvártt bátorítottak, hogy ha Drágra nem érhetnék, Mohai Urhoz szálljak-be, mert itt fogadó nincs; ’s így az oláh előtt elmondatám a’ Mohai nevet, ’s az kezével inte kocsisomnak, hogy a’ tudakozolt ház még tovább van. Az Eperjesi születésű ’s magyarúl tótosan beszélő kocsist eggy részről, más részről ezt a’ vad oláht hallani, a’ ki nyelvünket a’ helybeli dialekt szerént sem érté, azon nem lehete még e’ baj köztt is nem nevetnünk. – Neki eresztém magamat a’ jó Szerencse’ kéjének, ’s azon erős hit által*
hit<tel> által Az áthúzott rész felé írva.
támogatva hogy a’ mai egész napi szenvedést is valamelly örvendetes catastropha rekesztendi-be; ’s*
rekesztendi-be; <ha pedig> ’s
a’ mi ért annyit mint ez az erős hit, azzal a’ magam’-elszánásával, hogy ha külömben nem lehet, a’ bajt békével tűröm, ’s ki sem szállok szekeremből, tovább hajtaték. A’ kocsis végre hírt ada, hogy az elsőbb ló előtt, jobbra, valami olly formát lát, mint eggy zsindelyes-tetejű kapu. Beküldém tehát, tekintené-meg, ez e a’ Mohai Úr’ háza; ’s ha az, beszélné-el inségemet, ’s kérné az Urat, hogy fogadna-be házához. – Erdélyi hospitalitással fogadtatám itt is, ’s a’ beteg feledé hogy beteg, ’s eggy óra mulva azután hogy nála múlaték, felkölt ágyából; feledém én is a’ mit ma szenvedék, ’s midőn végre lefeküdtem, még örültem szerencsétlenségemnek, mert e’ nélkül nemeslelkü, magyar-szívű vendéglőmnek*
nélkül <ennek a’> nemeslelkü, magyar-szívű <gazdámnak> vendéglőmnek Az áthúzott rész felé írva.
ismeretségébe nem jutottam volna el; ’s áldást mondva mind azokra, a’ kik az Optimismust predikálják, mellynél jobb hitet a’ nyomorúságok alá vetett embereknek nem lehet tanítani, csendesen elaludtam. Ha a’ Kandíd’ Irója még élne, ’s kezembe adnák a’ Fátumok, istentelenségéért, hogy pajkosságának feláldozá ezt a’ szép hitet, illy időben, illy útban küldeném Kolozsvárról Esküllőre, ’s nem engedném, hogy olly vendéglőt találjon mint én, ’s lakolni fogna bűnéért.
[411] Ma reggel a’ felkelő*
a’ <nap’ tüzes feljövetel> felkelő
nap’ tüzes súgárai ébresztének-fel álmomból; elmúlt az eső, de az ősz már éreztetni kezdé magát, reszkettem minden tetemimben. Leányunk azt a’ hírt hozá, hogy az inas még rosszabbúl van mint volt. Azok szerént a’ miket Mohai Úrtól hallék, ebédre el lehetett volna érnem Tihóra, de a’ mai napot Drágon akarám eltölteni, Oberster Báró Wesselényi István Úrnál, László öcsémnek eggykori legkedvesebb barátjánál, az pedig ide eggy kis mértföld, ’s ott, mondám, az inas megpihenhet. Fogatni hagyék tehát, ’s köszönetem, mellyel megbecsülhetetlen gazdámtól, hitvesétől ’s napától elválék, nem vala érzés nélkül elmondott formula.
[412] Az Óberster nem vala Drágon, ’s mivel az ebéd’ ideje még távol volt, tovább hajtaték. [413] Eggy könnyű kocsi szekerem mellett hajta-el, ’s minthogy azon*
minthogy <a’ Drági> azon
rettenetes tetőn, mellynek katlanjában Drág fekszik, az az Úr is mi is gyalog menénk, bátor valék megszólítani, nem Tihóra igyekszik e; ’s kértem, jelentené-be Háromszéki*
jelentené-be <Mélt.> Háromszéki
Administrátor Mélt. Cserei Miklós Úrnak, hogy éjszakára én is nála leszek.
Híd-Almáson a’ nem fejér bőrű örmény fogadós és fogadósné cselédeimnek semmit sem tuda adni, semmit sem tuda szerzeni a’ faluban, mint szilvapályinkát, mert magamnak semmijére nem vala szükségem. A’ Kolozsvári piaczon vett kenyér megszégyenít minden süteményi nyalánkságokat – oh, e’ részben adja-meg hazám az elsőséget Erdélynek, ’s Debreczen és Miskolcz ’s Győr és Komárom Kolozsvárnak – ’s vala gyümölcsünk és sajtunk is; ’s Lolott, a’ leányom által mindég emlegetett kicziny Mama, szekerem’ eggyik zsebjébe eggy üveg málnarozsólist tétete, mellyet én olly kényesen hörbölgeték, mint Döbrentei szokta kávéját. Inasom csakugyan kapa levest, ’s ámbár ellenzettem, mert láttam forróságát, pályinkát kívánt. Midőn végre indulnom kelle, kimondá, hogy neki tovább jőni lehetetlen. Ott hagyám, ’s a’ fejérbőrű ember’ gondjaira bíztam, megmondván nekik, hogy értette küldök Tihóról.
[414] A’ sebes és pusztító Almás itt eggy tágas völgyet mosa, [415] mellyen eggyik falu ugy váltja minden nyomon a’ másik kisded falut, a’ hogy tegnap egész nap eggyen sem mentünk keresztűl, ’s útunk mellyett csak kettőt látánk. A’ völgy eggy hosszú keskeny szép kert, ’s a’ víz itt sok kedves scéneket szül. Eggyik bokros és erdős hegyoldalon, nekünk jobbunkra, három ’s négy igen nagy kőmasszákból álló strátum vonúl-el, ’s olly formán néz-ki, mintha valamelly elpusztúlt vár’ kerítése volt volna. – Tihó már fejérlék előttünk.
Itt az Almáson ismét keresztűl kelle mennem. Ennek bal szélén*
bal <jobb> szélén
malom ’s vasolvasztáshoz tartozó épűletek vannak, jobb szélén magasra nyúlongó fűzek rekesztik-el a’ kertet és udvart: [416] Erdélynek a’ Wesselényi’ halála olta első Beszélője a’ ház előtt álla vendégével, ’s közelíte kocsimhoz, [417] ’s Jer, barátom, úgy monda, hadd szorítsalak melyemre valaha. – Igen is, felelém, de parancsolj embereidnek, hogy ajtómat nyissák-meg, külömben ki nem kelhetek. ’S azt a’ nagy embert, kinek mindenik levele, az elsőn kezdve az utolsóig, nekem tanítóm, új meg új ideákra vezérlőm volt, ’s a’ kinek nem csak szeretetet, hanem tanítást is köszönheték, most magam előtt láttam, ’s egészen másnak láttam mint a’ minek képét másoknak*
képét <phantáziám festette azoknak> másoknak Az áthúzott rész felé írva.
hibás, hijános ’s egymással ellenkező rajzolatjaik után, phantaziám festette. Úgy képzelém, hogy ő hozzád fog hasonlítani, kedves barátom; de ő tehozzád csak érdemben hasonlít. Eggy szálas, erős növésű, de nem testes férjfi, szög hajjal ’s bajusszal, ’s kék szemekkel, mellyek rezgenek. Beszéde Erdélyisen éneklő, éneklőbb mint mind azoknál a’ kikkel itt szólottam. Mint levelei oktatók, úgy az társalkodása is, a’ nélkül hogy ő azt keresné, akarná.
Hitvese Gróf Mikes Biri (e’ név itt diminutívja a’ Borbálának) eggy ifju szép asszonyság, ki arczának mind vonásai mind igen tiszta színe által, szép, de hízni elindult növésével, ’s eggy valamivel a’ minek nevet nem tudnék adni, de a’ mi egész valóságán el vagyon öntve, látójában tiszteletnek érzéseit támasztja. ’S mint ez vala két esztendő előtt még eggyike az Erdély’ legszebb leányzójinak, úgy az most az igen szép képű, igen kedves beszédű leánya az én barátomnak, Druzsi (Druzsina). Cserei most harmadik házasságában él; két elsőbb hitvesei, Gróf Lázár testvérek, elholtanak ’s ő, hogy a’ másodiknak elvételére engedelmet nyerhessen, maga ment Rómába; ’s kérése’ megnyerésében kétség kívül segéltetett azon történet által, hogy ő, még iskolai esztendejében, elhagyá szüléjinek vallásokat.
E’ levelet az ő dolgozójában írom, azon asztalon, ’s*
asztalon, <melly> ’s
talán azon tollal, a’ mellyel ő írta hozzám utolsó*
hozzám <a’ maga> utolsó
levelét. Ágyam felett, hol már alszik gyermekem, Referend. Csereinek, asztalom felett pedig Mihálynak, a’ Thesaur. Consiliariusnak képeik függnek. Tisztelettel tekintek-fel mind a’ két képre, ’s óhajtanám, hogy a’ Csereiek egész galeriát csinálnának hazaiknál nemzetek’ férjfijainak képeikből. Könyvei el nem zárva állanak a’ szoba’ eggyik falánál, ’s holnap reggel az lesz első dolgom, hogy azokon szaladok végig.


xxxvi. levél.

Zsibó, Aug. 30d.
A’ könyvek köztt Tihón sok jót találtam, de nem semmit a’ mit nem ismerék; ’s így a’ Wieland’ négyrétű Kiadásának rezeit tekintém-végig, mellyek felől kénytelen valék újra azt ítélni, a’ mit eddig ítéltem. Klopstockot Gőschen egészen másként adta-ki, ’s az a’ hat Kötet csak a’ John’ Füger és Schnorr után metszett rezei miatt*
rezei <után is> miatt
is megérdemli hogy megvétessék. Értem én melly külömbség van a’ schraffírozott és punktírozott darabok köztt; a’ kettő alkalmasan úgy áll egymáshoz, mint az olajfestés és a’ miniatűr; de valljuk-meg, hogy John e’ hat rezen ’s a’ Dréta Apát’ ’s a’ Batsányi’ fejeiken olly munkát teve, hogy nem lehet csudálni, ha Josephína’*
ha <Napoleon> Josephína’
Császárnénak eggyik Udvarlója a’ maga képét vele metszeté, ’s nem Párizsban, hol kényesen sok kéz dolgozik.*
dolgozik. <és ha John ezért négyezret kapa, ’s azon felűl még száz aranyat kedveskedésképen.>
A’ földön még eggy rakás könyv fekvék, ’s végig tekintém ezeket is: Gróf Teleki Domonkosnak Élete önn-magától, versekben, ’s Zsombori Józsefnek XII. Predikatziója, mind ez mind az több nyomtatványokban. A’ mint a’ Verseket forgatám, örömem vala Generális Gróf Fekete Jánosnak verseit lelni, ki franczia verseket – mind a’ mellett, hogy Voltaire a’ neki ajándékban küldött két általag Tokaji bort ’s két Kötet Rhapsodiákat azon complimenttel köszöné-meg, hogy Feketének jobb a’ bora mint a’ verse – eggy kevéssé jobbakat írt mint magyarokat. Zsomborinak első Predikatzióját elolvasám, ’s nem csudálom, ha az a’ szívhez szóló ’s igen ékesen-szóló Pap közönségesen szerettetik; nem csudálom ha az Erdélyi Reform. és Unitárius Deákok e’ Predikatziókat eltanulják ’s templomaikban elmondják. Bár ezt mondá vala el az is, a’ kit Tordán kelle végig hallgatnom.
Cserei tudta, hogy nekem kedves dolgot teszen, ha négy tájdarabjait, mellyeket a’ három testvér Neuhäusereknek nem tudom mellyíke feste, velem látatni fogja, ’s felvive felső szobájába, a’ hol ezek függennek. Azoknak ketteje valóban jól vagyon dolgozva, ’s köszönöm neki, hogy ízlésem eránt e’ figyelmet mutatá. [418] Előttem álla itt a’ Turbuczai hegy, mellyet Zsibón Wesselényi látata velem, ’s halljad a’ történetet:
Rákóczy Ferencz, a’ Második, tudta, hogy a’ Német sereg közelít, ’s kevés népét a’ Karika falu eggyik dombján hirtelen körülsánczoltatá, ’s elállatta az útakat, mellyen ellenségei a’ kis tábor felé közelíthetnének, hogy a’ Bercsényi’ megérkezéséig, ki Lengyel segédet hozott, halaszthassa a’ csatát; de eggy oláh Pap a’ német hadat olly közre vezette, mellyet a’ Kuruczok őrizet nélkül hagyának. Igy a’ győzedelem oda hajlott, a’ hol nagyobb szám, jobb rend, sok ágyú és sok élelem vala, ’s Rákóczi kénytelen vala megszaladni, ’s elhagyá népét. A’ győzedelmesek önn-magát őtet igyekeztek megkapni, de ő az erdő felé nyargalt, ’s ott hirtelen balra csapván, keresztűl úsztatá a’ Szamost, ’s a’ Turbuczai hegyet megmászta ’s Kővár’-vidékén keresztűl elhaladott Máramarosba, ’s úgy osztán*
hegyet <a’ Karikai táborral által ellenben> Az áthúzott rész sor feletti betoldás. megmászta, ’s <úgy szökött-ki> Kővár […] osztán Az áthúzott rész felé írva.
Lengyel-országba. – [419] A’ csata’ helyén még ma is találnak golyóbisokat, még pedig ollyakat is, mellyek láncczal vannak egymáshoz kötve.
Tihó az Almási völgynek végén fekszik, hol a’ Nagy-Szamos*
Nagy- Sor feletti betoldás.
két más völgyet nyitott: azt, a’ mellyen ide Dees tájékáról letekeredik,*
tájékáról <jő> letekeredik, Az áthúzott rész felé írva.
és azt a’ másikat, a’ mellyen, megfordúlván a’ Turbuczai hegy és a’ Karikai tábor’ helye között, Zsibó alatt Magyar-ország felé elsiet. ’S így Tihónak zárt*
Tihónak <igen> zárt
ugyan, de igen ékes fekvése vagyon. Tihó hajdan Diód, ’s még régebben Tohó nevet visele, ’s határán, Szurdok felől, eggy délről észak felé nyúló hegy’*
nyúló <lapos> hegy’
lapos hátán eggy régi vár’ omladéki láttatnak. A’ vár Római maradvány, mert Csereinek kertje innen bír eggy követ e’ felűlírással genio septimi metri ’s eggy másikat, mellyen már csak ezek olvastathatnak: anus. aug. pr. p. Később azt a’ Templáriusok bírták, ’s a’ Szerzet’ eltörlése után Bebek Vajda, ’s ez után ennek eggyik leánya által a’*
a’ Sor feletti betoldás.
Balassák, ’s ismét leányágon a’*
a’ Sor feletti betoldás.
Csákiak. [420] Hogy Tihó a’*
Hogy <a’> Tihó <már> a’
Tuhutum’ nevéről, kit Arpád Erdély felé külde-ki, vette nevét, könnyü elhinni, mert ennek*
mert <’s> ennek
vára hajdan Tohot várának neveztetett.
[421] Cserei, mihelytt megérkeztem, embert külde e’ hírrel Szent-Benedekre, Dees mellé, mert megígérte volt Buczynak, hogy ezt vele tudatni fogja; embert*
fogja; <’s így nehány napomat kedvesen fogom tölteni> embert
külde hozzá ugyan e’ hírrel Wesselényi is, ’s már itt a’ válasz, hogy holnap délre ő és Gróf Kornis Mihály, Ignátznak idősbb fija, megjelennek. Igy két három napom a’ szeretetre-legméltóbb emberek’ társaságában igen kedvesen fog eltelni.
Tihón eggy napot múlattam, ’s Cserei általkísére. Az út alkalmasint alkalmatlan, de nem veszedelmes; ’s jobbra a’ Szamos ’s a’ Turbuczai pyramidális hegy, balra az út mellett az Őrmezői határon eggy meredek ’s igen magas*
<fal>meredek<ségű> ’s igen magas Az áthúzott rész felé írva.
sziklafal, mellyet a’ tájfestő gyönyörködve vinne-által vásznára, ’s előttem a’ fejedelmi Zsibó, öt pavillonjával ’s veres fedelével, ’s hosszú lineájú istálójával, olly szép vidéket terjeszte-el szemem előt, mellynek látásában el nem telheték. ’S az út itt*
itt Sor feletti betoldás.
a’ legkedvesebb ember’ társaságában úgy múlt-el,*
úgy <tölt>-el múlt Az áthúzott rész felé írva.
hogy ha csak ez volt is jutalma minapi szenvedéseimnek, de lehetne mondanom, hogy jövendölésem nem marada teljesedés nélkül.
Én Zsibót tizeneggy esztendő előtt láttam, ’s olly időben, midőn hirtelen fagyott, midőn a’ kert’ dombján, az öreg Wesselényim által*
Wesselényim <társas> által Az m sor feletti betoldás.
vezetve, nyeregben kelle lemennem,*
lemennem lemenni-ből javítva.
de a’ hely, mind a’ mellett hogy azolta itt sok épűlet költ, ’s a’ bokrok ligetekké nőttek-meg,*
ligetekké <valtoz> nőttek-meg
’s az obeliszk, melly akkor magasan nyúla-ki a’ surjányból, most csaknem látatlanná leve, olly ismeretes volt előttem, mintha itt kevés holnapok alatt voltam volna. De a’ szobák*
szobák<!>
– melly változás! – Nem leltem azt a’ nagy embert, a’ ki kandallója előtt éjjeli két óráig vala fenn*
vala <fenn> fenn mindennap Az áthúzott rész felé írva.
mindennap velem, a’ kinek lábai köztt a’ kilencz esztendős szép gyermek nyájasan fetrengett, ’s a’ gyertya’ lecsorgó viaszából paripákat tapasztgata,*
paripákat <besszíroz> tapasztgata
’s gyermeki foglalatossága közben is hallgatta beszédinket. A’ fal’ festése ugyan-az a’ melly akkor volt, dohányszín; ’s a’ bordűr’ arabeszkjei köztt dohánylevelek: de a’ hol az a’ nagylelkű ember, megdőlve díványa’ zöld-marroquin párnájin*
zöld-marroquin <dívánján> párnájin Az áthúzott rész felé írva.
kényességgel füstölgött, ott most Miklósnak könyvei állának. Elfogódott szívem, megszorítám a’ hely’ új Ura’ kezét, ’s kimentem azon kis kertecskébe, melly a’ Bibliothéca’ pavillonjára vezet, hogy lelkem megkönnyűljön.
Cserei, ’s Mihály fija, ’s ennek Piarista nevelője, éjszakára visszatérének Tihóra, mi pedig*
Tihóra, <’s> mi pedig A pedig sor feletti betoldás.
elalván a’ ház’ asszonyától, Farkasnak társaságában éjfél utánig a’*
utánig <tölténk ébren valánk> a’
kandallós szobában együtt múlatánk. Azt kelle neki beszéllenem, mint találtam Erdélyt, ’s én kifogyhatatlan vagyok, mikor festenem*
én <ollyankor> kifogyhatatlan vagyok, mikor <azt kell> festenem
ezt kell.
Wesselényi reggel*
reggel Sor feletti betoldás.
a’ kávét a’ ház és a’ Bibliothéca’ pavillonja köztt álló kert’ gyertyánernyőjébe parancsolá, ’s eggy ideig ott olvasánk Klopstocknak ódájit, mellyeket W. maga declamált. Alig tudám várni a’ lovaglás’ óráját, melly végre beállott. A’ fedett lovaglóba*
lovaglóba lóvaglóba-ból javítva.
menénk, ’s a’ legdrágább ménekre Wesselényi maga űle-fel. Illy szépségű lovakat látni, ’s rajta eggy húsz esztendős férjfit, ezzel a’ musculósus tagokkal, ezekkel a’ lángoló orczákkal, ezekkel a’ szikrázó szemekkel, ’s illy*
’s <egy> illy
tanult lovaglót. Bal lábán nem vala még behegedve a’ seb, de az nem tartóztatá, hogy a’ legtüzesbb lovakat is ki ne fárassza, hogy rajtok barriért, ’s néha kettőt, ne szögdössön-által. Midőn az eggyikről leszálla, eggy Pajzán nevű szürke kanczáról, nankín*
kanczáról, <nadrága’ bal> nankín
nadrágán bal térdéből keresztűl serkedett a’ vér; ha illy erősen nem tartózkodott volna rajta, le kellett volna repülnie a’ kimondhatatlan tüzű lóról. Némelly lovait az Istáló-Mester, volt Uhlánus-Hadnagy, Weiss Friedrich Úr, némellyíket Farkas vette jártatásba; eggyet kettőt az istáló’ cselédjei, nevezetesen eggy már megöregedett ember, kit Wesselényi Debreczen’ táján mint forspontos ficzkót megszerete, ide hoza, ’s nagy lovaglóvá teve. Ez kengyel*
kengyel<ses>
nélkül vítt-meg az alatta ágaskodó paripákkal, ’s kengyelre szüksége nem volt.
<A’ vén*
vén Sor feletti betoldás.
Bucephaluszt még itt leltem; az most 28 esztendős, de még elég*
elég Sor feletti betoldás.
ifju tüzében. Térdeket verő fejér serényét elvesztette, ’s talán még horpadtabb háta mint első itt létem alatt volt. Itt leltem a’ szép Armidórt is, ’s Jupitert, kinek most nem vala az a’ téli szőre, melly tizeneggy esztendő előtt Octóbernek utolsó ’s Novembernek első napjaiban szépségének ártott. Az ifju Caesar, ’s Fox és Pitt nem valának itt már.>*
A bekezdés balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
[422] A’ Zsibói istáló*
Zsibói <méne> istáló
úgy megérdemli hogy róla bővebben szóljak, mint a’ Vásárhelyi, Szebeni ’s Károlyvári Bibliothéca ’s a’ Galeria Szebenben, mert az Erdélynek úgy kevélysége mint amazok. Engedd tehát felhordanom egész bővségében, a’ mit felőle Pataki Mózesnek hozzám írt*
hozzám írt Sor feletti betoldás.
levelei után mondanom*
után <mellyek velem itt vannak> mondanom
lehet.


Állította a’ ménest Pál, a’ most élő Miklós nagyatyjának nagyatyja 1660 táján, válogatott Erdélyi kanczákból, ’s a’ ménes már akkor tekintetbe tevé magát. István, Pálnak fija, a’ Praesidens,*
a’ Presidens Sor feletti betoldás.
látá a’ szerencsés kezdetet, ’s hogy a’ ménes gyarapodjék, török és tatár lovak által nemesítgette.*
által <kezdé n> nemesítgette.
Ennek két fijai, Ferenc és István, megosztozának a’ ménessel, ’s István, a’ mi Miklósunknak nagyatyja, elhagyván a’*
a’ Sor feletti betoldás.
katonaságot, a’ neki-jutott részt Nápolyi lovak által igyekezett nagyobb*
nagyobb<á>
termetűekké tenni: de csak hamar tapasztalván, hogy a’ Nápolyi faj nem illik az ő Orientalis fajához, valami így megkorcsosúlt, méneséből kivetette, ’s Generalis Brentanótól eggy Galant nevű 28. esztendős ritka szépségű mént kétszáz aranyon és 14 három-esztendős csikón veve-meg, mellynek atyját a’ Spanyol-örökségért folyó háborúban a’ Pyreneeken által hoztak-ki, ’s ez leve minden Zsibói lovaknak, atyai vagy anyai ágon, törzsatyja.
Istvánnak özvegye Báró Daniel*
Báró <Wes> Daniel
Polyxéna ménesét*
Polyxéna <a’> ménesét
a’ nemtelen lovaktól őrizkedés, a’ fajoknak gondos megkülömböztetése, a’ Protocoll’ pontos vitele, az ifju lovaknak költséges nevelése és tanítatása által még nagyobb fénybe hozta. Híres Lovász-Mestereket tartott, nevezetesen eggy Gründel nevűt, ki a’ mi Miklósunk’ atyját leczkézéseibe vette. – Báró Wesselényi Miklós 1775.*
Miklós <Lengyel-országból> 1775.
eggy Monarch és eggy Brillant nevű Spanyol-eredetű mént hoza-ki a’ Lengyel Király’ istálójából, és eggy törököt, anyja’ halála után pedig 1776. Gróf Haller Jánostól a’ híres Cicerót vevé-meg, melly I. Ferencz Császárnak Spanyol ménű és Spanyol kanczájú méneséből erede, és a’ melly Zsibót a’ maga hasonlíthatatlan Caesár fijával ajándékozta-meg. 1773. Hiam angol Lójátékostol eggy négyesztendős szürke mént veve, 1779. pedig Herczeg Kaunitz Domonkostól eggy Andaluzó nevű lovat,*
nevű <originális Spanyol> lovat
mellyet ennek atyja, a’ Minister,*
a’ Minister Sor feletti betoldás.
mint Követ hoza-ki Spanyol-országból; ’s végre 1792. eggy originalis arabszra is szerencsés volt szert tenni.
A’ Monarch és Brillant lengyel fajták többé nincsenek-meg a’ Zsibói ménesben. Ennek törzsatyjai ma már csak öten vagynak: 1) a’ Brentáno vagy Első Galant, mellynek vére minden Zsibói lóban vagyon; 2) Cicero; 3) Andaluso. 4) a’ Hiamtól vett Alexander; 5) [423] az arabsz
[424] A’ Brentáno’ fajából ragyogtak a’ Második és Harmadik Galant, a’ Superbo, a’ Daru, az Amico, a’ Kakas, a’ Kedves, a’ Bucephalusz, a’ Jupiter, a’ Bucephalusz Daru fija, a’ Hannibál, és a’ Pajzán, a’ Philosoph.*
a’ Bucephalusz, a’ Jupiter […] Philosoph. A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
– [425] Wesselényi Istvánné a’ Darut testvérének Báró Daniel Istvánnak adta, ’s ez lett a’ híres, de már elenyészett Dániel-ménesnek törzsatyja. – [426] Az Amico katona-kori lova volt Wesselényi Miklósnak; nagy oskolás; bejárta Lengyel-országot és Siléziát, ’s harmincz esztendős korában holt-ki a’ nélkül hogy eggyik vagy másik tetemében megbénult*
meg<csonkult>bénult Az áthúzott rész felé írva.
volna. – A’ Kedvesnél Zsibó még nem látott tanultabb lovat. Ez vala az, a’ mellyen Wesselényi a’ maga nyolczesztendős fiját az iskolás lovaglásra tanítani*
lovaglásra <maga> tanítani
elkezdette. Kiholt a’ nevét méltán érdemlett ló 1813.
A’ Cicero fajból virágzottak a’ hozzá hasonlíthatatlan lángszín Caesar, a’ Csínos, a’ courbettoló ifjabb Cicero, Brutusz, a’ kisebb Caesár és Armidór, a’ szép és iskolásságáról híres Madár kancza.
[427] Andaluzónak sok szép fijai vannak még most is.
[428] A’ Hiámtól vett szürke Alexander’ fajából eredtek*
fajából <meg> eredtek
Fox és Pitt, az Admirál, az Eclipsz, az Alexander.
[429] Ő Nagys. az özvegy Báróné férjének halála után semmiben nem távozott-el azon törvényektől, a’ mellyeket a’ megholt Báró követett, ’s mostan már gazdaságának*
már <a’> gazdaságának
e’ nemét általadta fijának. Három eszt. előtt, a’ midőn Pataki nekem e’ jegyzést küldötte, a’ ménes állott száz anya’ kanczákból ’s ezeknek négyesztendei szaporodásokból. Ezek köztt eggy ló sem volt, mellynek genealogiája tudva nem volna, ’s a’ fajok olly tisztán tartattak, hogy a’ ki az öt fajt ismeri, mindenik lóvat (sic!) kitalálhatja, melly fajból eredett. ’S a’ Zsibói ménes maga neveli maglovait. Illyen akkor tizenöt volt:*
Illyen <van> tizenöt volt: <most>
A’ Galant fajából: Bucephalusz, ezidén 28. esztendős; – háta behorpadt, fejér*
behorpadt, <térdet verő> fejér
serénye, melly tizeneggy eszt. előtt perpendicularis lineában szinte térdéig folyt-le; most megrövidült; feje nem a’ legszebb, de ollyan hogy a’ ló’ szépségéből semmit le nem von; nyaka görbült, ’s nagy kora mellett is olly tüzű, hogy sok fiatalabbakat megszégyenít. Színe fakó. – Daru, a’ Bucephalusz’ fija; eggyik első dísze az istálónak, ’s szépségben több mint híres atyja. – Philosoph, tizenhat markos; színe szürke*
színe szürke Sor feletti betoldás.
’s igen szép, ’s remekje az oskolás lovaknak. Lépése olly kimért, olly méltóságos, hogy nevét nem ok nélkül viseli. A’ megholt Báró ezt különösen kedvelte. – Jupiter, barna pelly; minden teteme szép ugyan, de fő dísze a’ hattyunyak, mellynél hajlottabbat soha nem láttam. – Hannibál, a’ Jupiter’ testvére a’ Caesár’ Kedves nevű lyányától. – Ezek mellé kell számlálnom a’ mostani Báró’ kedves Pajzán nevű szürke kanczáját, melly azon felűl hogy tökéletesen ki van oskolázva, olly úszó-trappal bír, olly fáradhatatlan, ’s mozdúlásai olly pattanósok, hogy álmélkodás nélkül senki által nem láttathatik.
A’ Ciceró’ fajúból; Armidóro, fija a’ vén Caesárnak, melly Erdélynek legszebb lova volt. Tizeneggy eszt. előtt csukaszín szűrke, most csaknem fejér már. – Scipio, az Armidór’ hasonló szépségű, de atyjánál valamivel nagyobb fija Spagniola kanczától.
Az Andalusó’ fajából: – Ifjabb Andalusó; szürke, ’s pompásan passagieroz (lábát felszedi ’s elébe teszi a’ másiknak, mellyen áll, ’s ezen attitüdjében kevéssé megpihen, míg most eggyet lép, ’s a’ másikával ugyanezt cselekszi.) – Tüzes, rettenetes tekintetű; neve festi tulajdonságát. – Spagniolo. – Superbo; az előbbnek fija. – Ráró, a’ Tüzes’ fija. – Kifogytam a’ dicséretből, de ezek azt szint úgy érdemlik mint az előbbiek a’ magokét. – [430] ’S ide tartozik a’ Spagnola kancza, melly mindenkor igen szép fiakat szűlt. Gróf Károli József ezért 700 aranyat ígére a’ Bárónak, de ez még szoros*
ez <tőle> még <a’> szoros
barátságának tekintete miatt sem vála-meg tőle.
[431] Az Alexander’ fajából van két igen szép magló: General és Eclipsz, ’s két híres kancza: Fanny és Jenny, mellyek legkisebbet sem távoznak-el az eredeti*
az <Originális> eredeti Az áthúzott rész alá írva.
fajtól.
[432] Az Araber fajából ez idén nem vala több eggy maglónál, melly Almanzor nevet visel. Csak tizennégy markos, ’s színe szürke. Szebb lovat Neptún soha sem teremte; ’s a’ Salamon Királyig felvitt Kocláni arabsz ménes nem szégyeletné tagjának vallani.
[433] Az Erdélyi nevezetesebb ménesek innen*
ménesek <Zsibóról> innen Az áthúzott rész felé írva.
szereztek magoknak méneket, ’s el lehet mondani nagyítás nélkül, hogy az Erdély’ méneseinek a’ Zsibói volt az anyaménese.
De a’ kik nem értenek eléggé a’ lovakhoz, ezt az Erdély’ legelső istálóját sem hagyják gáncs nélkül: azt mondják, hogy apró lovakat termeszt. Való a’ mit mondanak, csak hogy a’ gáncs dicséret. Az ángol fajtát kivévén, a’ 15 markot itt kevés ló haladja-meg; többnyire 15 és 14 marok az ő mértékeik. Wesselényi paripákat akart nevelni, nem hámos-lovakat, ’s a’ paripa ezt a’ mértéket kívánja. De a’ 15 markos is elég nagy hámos lónak. Sok Erdélyi ménes az által vesztette-el minden érdemét, hogy Ura Nápolyi mént hoza-be, némelly még Stíriait is, ’s korcsokat szaporíta. W. nem keverte öszve az eggyüvé nem illő fajokat, ’s a’ szépséget nem áldozá-fel a’ magas termetnek.


levél.*
A sorszám helye üresen hagyva.

Zsibó, Aug. 31dikén.
Zsibó domb alatt fekszik, ’s vásáros hely. A’ Nagy-Szamos keleti-éjszak*
Nagy-Szamos <melly> keleti-éjszak
felől jő-le Deesnek tájékáról, itt tekeredik ismét éjszak felé, hol Magyar-országra ömlik-ki.*
Magyar-országra <négy> ömlik-ki
A’ kastély homlokkal éjszaknak; a’ domb lapos ormán áll,*
1 A’ 6 domb<nak> 7. lápos 8 ormán 9 áll, 5. a’ <veres zsindelyzetű négyszeg> 2. kastély<,> 3. homlokkal 4. éjszaknak A szórend sor feletti számozással javítva.
’s mingyárt a’ kastély mellett eggy más domb emelkedik, a’ temető bolttal.*
domb <kél, mellyen> emelkedik, a’ <Wesselényiek>’ temető <belépéssel látni> bolttal.
A’ kastély négyszeg, ’s az éjszaki soron három pavillonja van, a’ délinek végein*
van, <a’ délin kettő. Ezek> a’ délinek <két> végein
kettő; ’s ez, ’s az éjszaki sornak zsindelyezetje, veres színnek vannak bekenve. A’*
bekenve. <A’ három más <<soroknak>> melly sor> A’
keleti ’s déli-sor istálókat ’s szekér színeket foglal magában,*
istálókat istálókból-ból javítva. ’s szekér színek<ből áll,>et foglal magában, Az áthúzott rész felé írva.
’s fedeleiket egészen elrejti a’ fal olasz ízlésű párkányozatja;*
olasz ízlésű párkányozatja; Sor feletti betoldás.
a’ nyugoti pedig fel van töltve, ’s kertecskének*
kert<nek>ecskének Az áthúzott rész felé írva.
szolgál. A’ kapu ezen négyszeghez a’ déli-sor’ közepén van hagyva, ’s az éjszakinak palotája alatt, mellyen, a’ két pompás gradics köztt, a’ külső udvarba lehet kimenni. Itt balra a’ nagy istáló áll és a’ fedett lóiskola; jobbra a’ kert nyúl alá a’*
alá <eggy meredek> a’ Az áthúzott rész felé írva.
domb’ meredek úczájáig; ’s*
úczájáig; <’s a’ kerítés és> ’s
az udvar’ és a’ kert’ kerítései köztt azon alacsony soktetejű házat látni, mellyben Wesselenyinek eleji a’ múlt századokban laktak.
A’ vidék gyönyörű; éjszakra a’ Nagy-Bányai sivatag hegyeket ’s a’ Szamos által mosott hosszú völgyet, keletre a’ Rákóczy’ hegyét Turbuczánál, ’s a’ Tihói síkot lehet látni, az Őrmezői szép sziklafallal; délfelé a’ megvert tábor’ sánczait Karikának határán, és eggy harmadik völgyet, mellyre az út Zilaj és Kraszna felé viszen. – Ha az én barátom visszajő útazásiból, ez a’ része a’ Zsibói határnak valamit fog mutatni, a’ mi tiszteletére ragadhatja mind a’ hont mind a’ külföldet.
A’ temető’ dombja’ alján a’ csűr és major ’s istálók állanak; megette erdős hegyek vonakodnak-el nagy messzeségre; a’ fedett loiskola felé pedig szántásokat látni. – A’ város és a’ Szamos köztt áll a’ fáczános-kert, ’s a’ szarvasoké és őzeké, ’s a’ csikókat szoptató kanczáké. – Ezen rajzolat után tökéletes képzeleted lehet Zsibó felől, ’s köszönni fogod, hogy apróságos gondjaim vele olly teljesen ismertetének-meg, mintha képét tettem volna elődbe. – A’ vendégek elkerűlik a’ belső udvart, ’s a’ nyugoti sor’ pavillonja ’s kertecskéje*
’s kertecskéje Sor feletti betoldás.
mellett jönnek-fel a’ homloksor’ pavillonjához, hol grádics nélkül lépnek a’ felsőbb szobákba.
Minekutána a’ reggelt ismét a’ kertecske’ ernyőjében olvasás és beszélgetések köztt tölténk, ’s az istálóban, kértem Wesselényit, vinne-fel atyjának sírhelyéhez. Nem felele, de vitt. Némán mentünk-fel, ’s midőn oda érénk, ő elmarada tőlem, ’s elnyult, csendes bánattal, a’ gyepen. Ismerned kellene Wesselényinek tűzlelkét, ’s látnád, hogy ez a’ megindúlás nem alakoskodó bánat vala; az illyet csak azoknál szabad keresnünk, a’ kiknek lelkeiket eltompították az esztendők ’s a’ szenvedések; tudja Wesselényi, mit köszönhet annak a’ két tanítványának ’s barátjának, a’ kik itt egymás mellett fekszenek.
A’ temető’ épűletje olly tele van, hogy itt már nem vala hely, a’ hová Wesselényi Miklós eltétessék. Az épűlethez olly közel, hogy ez és az eggyé ragasztathassék, tehát gödröt*
eggyé <épűlet> ragasztathassék, tehát <eggy> gödröt
ástak, ’s beboltozták, ’s olly bőven hagyták azt, hogy férje tetemei mellett a’ Báróné’ koporsója is elférhessen valaha. De eggy véletlen történet miatt ez a’ hely*
miattSor feletti betoldás. ez<t> a’ hely<et>
másnak foglaltatott-el.
[434] Pataki Mózes az én Wesselényimet tízedik esztendeje olta nevelte, elébb a’ háznál, majd Kolozsvártt. Szeretetre-méltóbb párt nem láthatni mint ő vala a’ maga ifjú barátjával. Nálam is együtt voltak 1814. Novemb. 3 – 6káig, midőn Velenczei útjokból tértek haza felé, ’s én nem győztem álmélkodni, melly bölcseséggel folyt-öszve a’ Pataki’ személyében a’ nevelő és a’ barát, ’s a’ társ és a’ tanító; úgy hogy sem a’ tanító ’s nevelő nem felejthette soha hogy ő társ és barát; ’s Wesselényije’ születésének ’s személyének tartozik valamivel, sem a’ társ és barát nem soha, hogy ő tanító és nevelő is. Carlosz és Posa voltanak itt eggyütt, ’s a’ ki a’ kettőt eggyütt látta, ezt*
látta, <nem tudta érteni minek ennek a’ <<Carlosznak>> lelkes és kész ifjúnak a’ nevelő> ezt
a’ kettőt látta bennek. Tézte eggyike a’ másikat, ’s mint W. a’ nemes büszkeségű lovat szelíd bölcseséggel vezeti, úgy vezeté őtet Pataki a’ legnemesbb bízodalommal, mert tudta, hogy W. ezt érdemli. Eggy Úr Bécsben megszólítá Patakit, hogy tartsa szemmel tanítványát, ’s P. kevélyen ezt felelé ennek: Mélt. Úr, mi ketten, W. és én, ismerjük egymást. –
Tíz hét mulva azután*
azután Sor feletti betoldás.
hogy W. és P. tőlem eljövének, Döbrentei nekem azt a’ szomorú hírt küldé, hogy Patakit eggy tüdőgyúladás megölte. Wesselényinek bánatja határtalan volt. Engedelmet nyert anyjától, hogy ezt a’ második atyját atyja mellé temetethesse, ’s a’ test Kolozsvárról ide hozatott, ’s a’ Wesselényi’ koporsója mellé tétetett. – Ennek a’ két nagy embernek boltjok felett*
embernek <sírhelyei> boltjok
állék-meg, ’s magamhoz szólítottam barátomat. ’S a’ hasonlíthatatlan ifju érzé, hogy őtet úgy szeretem, mint nem senkit mást.
[435] Buczy és tanítványának testvér bátyja Gróf Kornis Mihály, húsz esztendős ifjú, megérkezének.*
megérkezének Sor feletti betoldás.
[436] Ő Nagys. a’ Báróné a’ kertben terítete asztalt, közel az obeliszkhez, a’ domb’ bokrai alatt. [437] Hallánk jőni Buczyt, ’s W. és én elejébe menénk a’ domb’ tekervényei köztt. Itt adá által nekem*
1. adá 3. nekem 2. által A szórend sor feletti számozással javítva.
Buczy Kornist, ’s e’ szókkal adá-által: Scribe tui gregis hunc, et fortem crede, bonumque, ’s Kornis érdemli az illy ajánlást.
Ezek, Wesselényi, Farkas, és én, azon szép forrás mellé vontuk magunkat, melly itt eggy urnát tartó nagy négyszegből szökik-elő, ’s egyenes csatornában fut-le az üveg és hevítő-házak megett álló tóba. Kedves a’ víz’ csergése, kedves árny is, mellyet itt a’ teljes magasságú olasznyarak, öszveelegyítve*
olasznyarak, <mellyek> öszveelegyítve
a’ boglyat-eresztő alantabb fákkal, hogy a’ hely homályt kapjon, adnak. Az értelmes*
Az <elmés> értelmes Az áthúzott rész felé írva.
Kertész ezeket a’ nyarakat egyenes lineában ’s igen sűrűn ültette a’ csatorna és forrás körül. A’ helyet lehetetlen volt még szebbé tenni. Itt ére az estve, ’s a’ hold,*
a’ hold, Sor feletti betoldás.
a’ maga mennyei teljes fényében, a’ suhogó*
a’ Sor feletti betoldás. <a’ hold a’> suhogó
olasznyarak köztt tekinte-alá az egymást szeretőkre. [438] Az öreg Wesselényi vala beszédünk, ’s én olly történeteket is beszélék felőle, mellyeket fija sem tuda. – [439] Halld te is a’ mit a’ hely enged, erről a’ lelkes, ’s sokak által nem ismért, félre-ismért emberről.


[440] Báró Wesselényi Miklós született Zsibón 1750. Decemb. 11dikén, ’s megholt ugyan-ott 1809. Octób. 25dikén. Nem vala még hét esztendős, midőn atyját Istvánt, Istvánnak, a’ Közép Szolnoki Fő-Ispánnak, Királyi Tábla’ ’s továbbad az Erdélyi Rendek Előlűlőjének ’s Belső Titkos Tanácsosnak Erdélyi*
Tanácsosnak <Gróf Bánffy Katától, az> Erdélyi
legelső Gubernátor Gróf Bánffy György’ Kata’ leányától született fiját, elvesztette. Anyja Báró Dániel Polyxéna volt, Istvánnak Gróf*
Istvánnak Istvántól-ból javítva. <és> Gróf
Pekri Polyxénától született leánya, eggy mívelt ’s igen nemes lelkéről tiszteletesen ismért asszonyság.
Első Nevelője Wesselényinek a’ Historicus Cornides volt, kit a’ W. atyja külde-ki Német-országra, hogy ott magát*
magát Sor feletti betoldás.
fiják*
fijá[na]k
nevelésére elkészíthesse; ’s a’ mi Wesselényinknek minden szerencsétlensége innen eredett: Cornides inkább tanult mint tanított; ’s az eggyetlen-eggy gyermek, minekelőtte engedelmeskedni tanult volna, parancsolni szokott-meg, ’s lelkét azok körül, a’ kik kéjeit nem teljesítették, elmérgesedett. A’ fenntebb iskolák miatt Kolozsvárra vitetett Deáki Pál’ gondviselésére vala bízva neveltetése; ’s itt Wesselényit épen az a’ szerencsétlenség érte, a’ mi Cornides alatt. De nem tagadhatni, hogy ez a’ szertelen élesség meg vala már vérében is, ’s azt örökségűl kapta anyjától, melly minden csudálásra-méltó tulajdonai mellett kiütötte belőle sok esetekben magát. Az vala még hátra, hogy az iskolájit elhagyott ifju katonává légyen, ’s ott a’ Martiális tűz által hibájában még inkább megörökösödjék. Ezen nagy és veszedelmes*
és veszedelmes Sor feletti betoldás.
gyengeségét semmi igyekezete, semmi philosophiája nem olthatta-el: de menti példás tiszta erkölcse, nemes gondolkozása, szánakodó szíve, az üldözteknek pártfogása, igaz-mondósága, a’ vagyonnak semmibe-hajtása csaknem a’*
csaknem a’ <tékozlásig> a’
nemes tékozlásig, az érdemnek még ellenségeiben is becsűlése, kevélységtelen nagysága, ’s alacsonyságtalan leereszkedése, annak a’ mi Szent’ rettenthetetlen védelmezése, ’s a’ philosophia’ ’s hisztoria’ ismérete által nemesített*
által fel<világosított>nemesített Az áthúzott rész felé írva.
hazai-szeretet, mellytől még eggy Wesselényi sem tántorodott-el.
[441] A’ német, franczia és deák nyelveket tudta, az anyait imádta, ’s rajta csínosan beszélt, könnyű kellemmel írt*
írt<,>
és fordított; flautravert és hegedűt ügyesen játszott; ’s úgy lovaglott, mint Europának első lovaglóji.
[442] Tizenhét esztendős korában, mint Hadnagya az akkor Bethlen, később Barkó és Stipsics nevet viselő Magyar Lovas Seregnek, katonáskodni kezde, ’s anyja által Oberster Barkónak vala ajánlva, ki a’ seregnek Tulajdonosa leve. Galiciának*
leve. <Lengyel-> Galiciának
elfoglalásakor 1772. már mint Kapitány szolgált, ’s escadronjával*
’s <az> escandronjával
’s bizonyos számú gyalogsággal Bukovinába küldetett, ’s itt embereit gyakorlásból eléggé zaklatta, ollykor holdvilágnál is felültette; de ellenben hópénzeiket pótolta, minden legénynek esztendőnként a’ rendes köntös mellé a’ Zsibói posztó-fábrikából eggy más*
eggy <eggy> más
köntöst adott, ’s lovaikat maga tanította, [443] ’s ezek miatt*
ezek miatt Sor feletti betoldás.
József Császárnak eggy mustra’ alkalmatosságával nagy javalását nyerte-meg. De Tiszttársaira is kiterjedett jótevősége, ’s nevezetesen hópénzét eggy sok gyermekkel megterhelt*
eggy <Kapitány> sok gyermekkel megterhelt Az áthúzott rész felé írva.
Fő hadnagyának adta, ’s strázsamesterét holtig udvarában tartotta.
[444] 1777. Referendárius Cserei Farkasnak*
Cserei <Miklósnak> Farkasnak Az áthúzott rész felé írva.
nagyszépségű ’s a’ legszerencsésebb nevelést kapott leányát elvette, és ezzel eggyütt ment 1779ben táborba Silesiába. Oberstere Wransics mind ezért, mind némelly más tekintetek miatt, Wesselényit addig ingerlé, míg az elúnván Előljárójinak sértegetéseit, a’ szolgálattól elbúcsúzott, ’s jószágaiba visszatért, hogy gazdagságát, melly anyja’ halála olta hanyatlani kezde, virágzásba hozza.
Legfőbb öröme a’ magát honjába vont Wesselényinek lovai voltak; ezeket akarta még nemesebbé tenni. E’ végre eggyik szomszéd barátjától, a’ Gorbói Gróf Haller Jánostól, eggy Cicero nevű spanyol mént megvett. A’ lovon nyolcz*
lovon <eggy> nyolcz
nap mulva kiüté magát a’ colera, ’s kisűlt, hogy a’ ló Gorbón is hibás volt. A’ barátság a’ két ház között így fogyatkozni kezde. Továbbad Wesselényinek Lovászmestere, a’ nélkül hogy eleresztetett volna a’ szolgálatból, Gorbóra fogadtatott-meg, kit most eggyik Lovásza követett. W. visszakérte embereit, ’s azt kapta válaszúl, hogy ott nincsnenek. Wesselényinek haragja nem ismért határt. Visszakérette cselédjeit ismét, ’s tudatá,*
’s <megírta hogy> tudatá
hogy tudva van ottlétek, de ez nem használt. Inkább tréfából tehát; mint hogy hatalmaskodást akart volna elkövetni, négyszáz emberével ’s huszonnégy fegyveres hajdújival néki ment Gorbónak, ’s eggy pompásan felnyergelt vezetéket vitt magával, hogy azon az elfogatandó szomszédot triumphusban hozza magához, ’s megvendégelvén úgy ereszti szabadon, mint midőn Turbucza falujának határán az Oculánsokat elfogatta, megvendégelte, ’s bántás*
’s <eleresztette> bántás
nélkül haza küldötte. A’ Faustrecht’ Lovagja a’ paripán nem szomszédját, hanem annak Cancellistáját hozhatá-el; visszakívánt Lovászmestere ’s lovásza elszöktettetének.
A’ Fő-Kormányszék látta hogy az egész történet gondolatlan tréfa volt, ’s kiküldé Gróf Kemény Farkast, hogy a’ panaszkodót és a’ bevádlottat eggyeztetné*
eggyeztetné<k>
öszve; de H. elment házától, hogy az eggyeztetés meg ne történhessék, ’s így a’ per a’ Kir. Táblán W. ellen elkezdődött.
Ez az Itélő-szék a’ bevádlottat két esztendei házi-fogságra, a’ Gubernium csak eggy esztendeire ítélte; Bécsben a’ büntetés’ helyéűl Kufstein neveztetett-ki, még pedig határozatlan időre; ’s minthogy W. az erdőben bujkált, személyes leírása körülhordatott a’ helységeken mindenfelé.
Radnót mellett, a’ Savoyi Dragonosoknak eggy századja hajnalban körül veszi a’ házat, ’s a’ bevádlottat elfogja, ’s vason viszi Maros-Vásárhelyre,*
V v-ből javítva.
’s nehány hetekig őriztetvén ott, 1785. Martz. 13d. elindítatik.
[445] A’ Báróné férjétől Kolozsvártt, a’ Zöld-fa fogadóban veve vég búcsút eggy kis leányával. Azután harmad nappal szűlé Pál fiját, de az is, minden testvéreivel, mindnyájan hatan, egymás után megholtanak. Egymás mellett fekszenek a’ Zsibói temetőben, ’s emlékezeteket ez az írás tartja fenn:

Siehe das Ms.*
Kiegészítésre váró, emlékeztető bejegyzés.

A’ Kufsteini fogság Wesselényinek azt a’ főfájást szerzette, mellyben azután mindég kínlódott. De ő ott sokat tanult, ’s Montesquieunek Munkájit talán ott kedvelé-meg, és a’ francziák’ nevezetes Irójikat. A’ Báróné ki vala vetkeztetve férje’ jószágainak birtokából, ’s annak kormányzása a’ W. sógorának,*
s S-ből javítva.
B. Bánffy Györgynek adatott-által. Ez a’ példás asszony mindent elkövetett, hogy férjét kiszabadíthassa, [446] melly 1789. Decemb. 15dikén végre meg is történt.
A’ Császár, midőn ő keresztűljöve Bécsen, visszaadatá Kamarási kolcsát, ’s eggy szabad sereg’ felállítása eránt teve neki ajánltatást. De a’ Császár másfél holnap mulva megholt, ’s így W. visszajött Zsibóra.
Itt jószága, fabrikáji, ’s ménese pusztúlásban voltak. Legelébb is istálójába ment, ’s örvende, hogy Amico nevű katonasága-kori*
katonasága-kori A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelöletlen.
kedves lova, mint Ulysszesre az eb,*
Ulysszesre <ebe> az eb, Az áthúzott rész alá írva.
reá ismert, ’s urát röhögésével idvezlé W. megörült, kihozatta, reá-űlt,*
kihozatta, <megjáratta,> reá-űlt, Az áthúzott rész felé írva.
’s ámbár a’ lovon öt eszt. olta nem volt nyereg,*
1 olta 4 nyereg, 2 nem 3 volt, A szórend sor feletti számozással javítva.
az még is minden iskolájit hiba nélkül csinálta, ’s szeretett Urát megbékelteté a’ sorssal.
W. kevés napok mulva azután hogy haza érkezett, által külde Gróf Hallerhez, hogy ha neheztelés nélkül fogadja, látogatására lészen. Megújúlt barátságok, ’s a’ Grófnak elhalásáig tartott. –
Midőn én Zsibón voltam, W. sok vendégeinek jelenlétében mondá e’ szót: Én érdemlettem a’ büntetést, mert mást polgári csendében háborítottam-meg; ’s a’ szó annál tiszteletesbbé tette őtet előttem, mert elhallgathatta volna.
[447] Midőn 1791. a’ mostani Gubernátor Gróf Bánffy György installáltatott, e’ fényes napra minden Vármegyékből és Székekből öszveseregle a’ fegyveres Nemesség, ’s ezeknek W. tétetett Fő-Vezérekké. W., eggynapi gyakorlás után, kimutatta mit tehet ő, mint tehet ez a’ széptüzű nemzet az illy vezér alatt.
[448] Az Erdélyi*
Erdélyi Sor feletti betoldás.
Magyar Játszó Társaság 1791. Kolozsvártt Patkó Kocsi János alatt felállván,*
Patkó Kocsi János alatt Sor feletti betoldás. felállván <’s> ámbár
ámbár az Ország Gyűlése alatt sokat kerestek,*
kerestek keresvén-ből javítva.
a’ Játszók’ gondolatlan élete*
élete<k>
miatt el fogott volna oszlani. W. pártjokra fogta, ’s az 1794diki Dietának*
1794dik<en>i <kezdődött> Dietának
55diki Űlésében ezt az Előterjesztést tette: Tekintetes Statusok .γ.*
Kiegészítést jelző korrektúrajel.
Erre Mélt. Fricsi Fekete Fer Úr, akkor Assessora a’ Kir. Táblának, kiküldetett, hogy készítsen*
készítsen készítsén-ből javítva.
plánt, végre pedig Wess., Gróf Bethlen Farkas, ’s Fekete Fer Urakra bízatott végre-hajtása.
A’ dolog nem mehete úgy a’ mint illett, mert a’ Játszó Társaságnak nem vala sem elég pénze sem hitele. E’ szerént Kocsitól*
szerént <Patkó> Kocsitól
elvétetett az entreprenőrség, ’s annak kormányzását Gr. Teleki Lajos Rendek’ Előlűlője, ’s B. Wesselényi Miklós vevék-által. Igy ment a’ Szín’ igazgatása három esztendőkig, ’s végre az annyira eladósodott, hogy már ruházatjait ’s decoratiójit is el akarák foglalni a’ hitelezők. Ekkor Teleki lemonda felvigyázói hatalmáról, W. pedig, látván hogy áldozattételek nélkül a’ dolog elsüllyed, legelsőben is 5000 forintot lefizet*
forintot <érett> lefizet
a’ hitelezőknek, azután annak új alkotmányt ad, a’ Játszókat maga szegődteti-be, ’s azt hagyja, hogy télen által Kolozsvártt, nyárban pedig Szegeden és Debreczenben játszanak. Még így is sok bajjal kelle megvívnia; voltak a’ kik ide idegen nyelven játszó Társaságot igyekeztek behozni, ’s azon voltak, hogy a’ Magyar Színjátszókat egymással öszvevesztvén, azt elsüllyeszthessék. De W. eloszlatá a’ ködöket, ’s huszezer forint áldozatot tévén érte, annak örök Státora leve.
Igy vitte a’ Szín’ nem csak költséges hanem felette alkalmatlan igazgatását Wesselényi, ’s húsz ezeret költött a’ nagy czélra. De végre a’ Társaság rajt ereszte; ’s eggyik fele Szegeden ’s Debreczenben*
Debreczenben Sor feletti betoldás.
Ernyi Mihálynak vezérlése alatt telepedett-meg, ’s W. azt Pest Vármegyének oltalma alá ajánlá; a’*
ajánlá; <halála előtt esztendővel; mert hosszas betegsége miatt igazgatását nem vihette.> a’
másik fele tovább is télben Kolozsvártt, nyárban Debreczenben játszott, ’s*
játszott, <Wnek halála árván hagyá ezt, ’s ámbár némelly Uraságok ennek talán vesztét óhajtották, most is télben Kolozsvártt játszik.> ’s
játszik most is, noha most, a’ mit Wnek haláláig tenni nem mertek, idegen Játszók által gyengítve.
[449] W. azon Vármegyének a’ mellyben lakott, és a’ mellynek Követségét az 1794diki Dietán viselte, [450] 1806. Júliusban*
viselte, <mivel Administ> 1806. Júliusban Az áthúzott rész felé írva.
Fő Ispáni Administrátorává neveztetett-ki.*
neveztetett-ki<,>.
[451] Kevéssel azelőtt eggy Gyűlésben annak Fő Ispánjával a’ Gyűlésben öszve-kapott volt; a’*
volt; <és> a’
dolog panaszra ment, ’s Wesselényi, mivel az ő felén álla az igazság, győze. Hét vagy nyolcz esztendős fiját elvitte az eggyik Gyűlésre, hogy az korán kezdjen*
korán <szokjon az érzéshez> kezdjen
ismerni a’ dolgokat, ’s minekelőtte a’ Fő-Ispán bejött az Űlésbe, a’ kis fiu kérte a’ Rendeket, hogy mint eggy második Papíriuszt, őtet magok köztt szenvednék-meg. [452] Ennek a’ fijának nevelése volt most legfőbb gyönyörűsége; [453] magával vitte el mindenhova, ’s a’ gyermeknek bizonyos alkalmatossággal meg kelle köszönteni a’ Gubernátort. – Oh, az én barátom nem csak ezt tevé: képzeld! 14 esztendős korában eggy maga által készített Predikátziót monda-el a’ Zsibói templomban. Anyja jelen volt, ’s nem sírt: de az öreg Pap megszakadhatatlan könnyeket önte, emberei pedig a’ templom előtt öszve meg öszve csókolák a’ Méltóságos kis Tiszteletest.
[454] Nádorunk Ő Cs. K. Herczegsége 1809. Martzius 23d Nagy-Károlyban tekinté-meg*
tekinté<tte>-meg
a’ felkölt Nemességet, ’s Wesselényi, a’ maga Vármegyéje felköltjeinek Vezére, 13 esztdős fijával, ki neki Segéd-Tisztje vala, ’s felköltjeivel, általment a’ Nádor’ tiszteletére, ’s ennek jelenlétében fija által*
fijá<nak> által Az á-n az ékezet áthúzva. Az áthúzott rész felé írva.
tétete gyakorlást a’ kis sereggel. A’ Nádor és minden jelenvoltak álmélkodtak a’ férjfi-gyermeken, [455] ’s W. és fija a’ Nádor’ asztalánál*
Nádor’ <ebédjénél> asztalánál
ebédeltek.
W. nekem a’ mint ezt 1805. mondá, olly szándékkal vala, hogy*
a’ mint […] vala, Sor feletti betoldás. <azt beszélé,> hogy
fijának akkori nevelőjét Tőkés Mihály Urat kiküldi a’ Német földre és Párizsba, ’s midőn ez haza jővend,*
jővend jő-ből javítva sor feletti betoldással.
maga viszi-ki ezzel*
viszi-ki <vele> ezzel Az áthúzott rész felé írva.
eggyütt fiját. ’S Tőkés Úr 1808ban onnan haza is jöve: de nem felele-meg a’ W. reményeinek. Kedvetlenségek támadták W. között és őközötte, leginkább némelly gondolatlan szók*
gondolatlan <hirek> szók Az áthúzott rész felé írva.
után, mellyeknek beszélgetéseivel Tőkést a’ köz hír terhelé.*
4. terhelé 1 a’ 2 köz 3 hír A szórend sor feletti számozással javítva.
’S Pataki ekkor jöve a’ házhoz.
[456] Ezen csendesen-élt idő közben W. négy theáteri darabot írt és fordított: Atila, Fessler után; Hippias és Hipparchus, Fesslernek Arisztídje és Themistoclesz*
Themistoclesz<éből;>
szerént, Regulusz, Collinból fordítva; Wesselényi Ferencz, a’ Nádor, eredeti mív. Ollykor versele is, ’s az előtte igen kedves Hallerből lefordítá ezeket: Ueber die Ehre. Neber Vernunft, Aberglaben und Unglauben. Die Tugend. De ezeket nem szerette másokkal látatni. Ime itt az eleje*
itt <vannak> az eleje Az áthúzott rész felé írva.
az első Költeménynek:*
első <rendejei> Költeménynek

Siehe das Ms.*
Kiegészítésre váró, emlékeztető bejegyzés.

[457] Magasztalására van Wesselényinek az a’ három pontú Előadás, a’ melly köztte és Gróf Tholdi Sigmond között az egyenetlenséget szűlte: Azt kívánta ő, hogy a’ rabok tartásáról tétessenek jobb rendelések. Azon egész télen ezeket W. tartotta, ’s mivel közttök nagy volt a’ halandóság, tulajdon költségén gyógyítatta; 2. hogy eggy Kir. Perceptor Özvegye ’s árváji’ nevében tétessék kérelem a’ Fő Kormányszékhez; 3. hogy a’ Vármegyében, mint a’ Dicasteriumoknál, az előfordúló dolgok osztassanak szakokra. Midőn következő nap a’ Jegyző-könyv felolvastatnék, W. látta hogy az ő propositióji elmellőztettek, hathatósan sürgette azoknak bevitelét, ’s ezen a’ Fő Ispán annyira megindult, hogy székét kirugta, ’s szobájába vonta magát. W. utána ment, harag nélkül,*
harag <és bosszú szánd> nélkül
’s engesztelni akaró szándékkal, hogy a’ Gyűlésbe visszahívja. Tholdi tüzes lett, ’s így osztán az lett W. is; Mélt. Hatfaludi Ferencz*
Hatfaludi <volt> Ferencz
akkori Vice- Ispán, később Kir. Táblai Assessor volt az, a’ ki a’ becsődűlteket elcsendesítette.
A’ Fő Kormányszék megtudván mi történt, minden környülállásaival, eltiltotta a’ W. ellen hozott végezést, ’s minthogy a’ Fő Ispán csakhamar azután megholt, székébe*
megholt <Ad> székébe
W.t ültette-be.
[458] Az árvák’ dolga soha illy pártfogóra nem talált; rettenetes, sőt bosszús gyűlőlője a’ gyámok’ megszokott csalárdságaiknak, őket személyválogatás nélkül számoltatta a’ gyermekeknek*
a’ gyermekeknek Sor feletti betoldás.
nem csak vagyonjaikért hanem neveltetésekért is.*
276 A szám a bal margón bekarikázva.
[459] A’ perekben az igazság őalatta semmi mesterkedések által el nem nyomattatott. Dicső panasz volt az őellene, hogy az ő előlűlése alatt atyafijai ’s barátjai legtöbbször elvesztették kereseteiket. A’ Nemesi-just tisztelte, de mindent tisztje’ teljesítésére szorított.*
szorított<a>
Az adózó népnek nagy barátja ’s épen atyja volt. Az illy Tisztviselőt kiki tiszteli, de sokan – gyűlőlik.
[460] Hívatalának fizetését a’ raboknak ajándékozta; soha a’ Megye’ emberei neki nem dolgoztak; ellenben ő a’ Megye’ Tisztjeit gazdagon segéllé a’ magáéból.
Hevessége soha őtet az Előlűlői-székbe nem kísérte, soha ott ki nem pattant, ámbár gyakor ízben ingereltetett. Kémélettel volt a’ Megye’ tagjai eránt; a’ megbotlottat megintette, megfeddette, ’s a’ hol makacsságot tapasztalt, hangosan ’s kelleténél néha feljebb is: de senki ellen nyilván sem titkon bosszút nem forralt. Rettegték mindenek, de a’ jók szerették is; a’ nem jók alkalmatosságra vártak, hogy reá törhessenek.
1809. Diéta tartatott a’ felkelés’ megállapítása eránt, ’s szó vala az Ország’ Generálisa’ megválasztása eránt. Erdély hármat választ,*
választ<-ki>
’s a’ Fejedelem nevezi ezek közzül a’ kit legméltóbbnak néz. Ezen hármak’ számába 1790. bement vala Wesselényi, ’s most onnan kihagyatott. Az*
kihagyatott <’s> Az az-ból javítva
elmellőztetés fájt a’ maga becsét ismerő nagy férjfinak; ’s hogy az neki fájhatott, a’ legsanyarúbb Moralista is megvallja.*
is <megismerheti> megvallja
Júliusban az Ország’ Gyűlése eloszlott. Ott hagyá Kolozsvárt W. is, ’s haza tért, hogy a’ felkelést végre-hajthassa. A’ Megye e’ gondot négy férjfira bízta, kik közzül három,*
közzül <kettő> három
Wesselényinek egykor kedveltjei, mintegy öszvebeszélve törtek ellene. A’ negyedik tántoríthatatlan maradt. W. úgy hitte, hogy ezek akarva csinálják a’ zavart, ’s jelentést teve a’ Kormányszéknél, hogy mivel*
Kormányszéknél, <’s kérte ezt,> hogy <minthogy> mivel Az áthúzott rész felé írva.
ő, nehéz betegsége miatt, az ellene koholt czimborával nem bír, tégyen rendeléseket a’ Kormányszék nehogy*
ne Sor feletti betoldás.
a’ köz ügy szenvedjen.*
ügy <ne> szenvedjen
Mélt. Csedő László Úr, Wesselényinek nagy barátja, kiküldetett, ’s ez meghagyá a’ Vice-Ispánnak, hogy az Administrátor’ felgyógyúlásáig a’ dolgot, mint Al-Előlűlő, felelet’ terhe alatt kormányozza.
[461] Wesselelényit, hosszas betegeskedésén felűl, most eggy veszedelmes inhideg fogá-ki. Magához hívatá azt, a’ ki neki eddig hálás, örökre leköteleztethetett barátja volt, volt, ’s ez nem jött. Ezek a’ bánások a’ nagy ember’ lelkét szertelen meghatották. A’ nyavalya nagyobb erőt vett, ’s végtére elolta életét. Úgy hala-meg, a’ mint élt; érzékenyen véve búcsút hitvesétől, fijától, ’s szeretett Papjától. – Öreg régi barátom, mondá ennek, taníts-meg engem, mint hal-meg a’ Keresztyen. – A’ mint élt, mondá barátja ’s hív tisztelője; Istenbe vetvén reményeit, ’s lelki ismérete’ szokott csendességével. – Jó, felele a’ beteg; én így éltem, ’s így halok-meg. – Fiam, monda most Miklósának, én a’ te nevelésedet el nem végezhetem: de az a’ nagy atya oda fenn kipótolja a’ mit én tettem volna; ’s látván a’ sírást ágya körül, még ezt vetette az előbbiekhez: Azonban elválásunk talán később lesz. – Az, a’ kit elébb hálás ’s örökre leköteleztethetett barátjának neveztem, kevés órák mulva azután hogy W. elaludt, megjelene, de a’ testhez nem mert közelíteni, megvallván, hogy arra elég ereje nincs. De nagylelkű Özvegyének bántására, tettel és szúrós levelekben, arra elég ereje volt. – Szomorú*
volt. – Szomorú A gondolatjel sor feletti betoldás.
sorsa az embereknek, kik köztt illy példát sokszor látni.*
látni. <De az illyen annál inkább fáj a’ jobbaknak, minthogy ők készebbek volnának veszni, mint így bánni>
Siehe die folgende Seite bey dem Zeichen. ǂ*
Kazinczy korrektúrájának megfelelően közöltük a szöveget.
[462] ǂ Némelly kis ember nem türheti hogy kicsiny, ’s addig hunyászkodik a’ Nagyok körül, míg azok őtet magokhoz felvonják; ’s minekutána oda feljuta, mind addig semminek*
addig <nem szűne-meg előre toláskodni míg> semminek
tekinti magát, míg azokat, a’ kik neki minden voltak, semmivé nem teheti. Tudni illenék a’ Nagyoknak hogy a’ rossz kicsinyek’ hunyászkodása csak*
hogy <némelly> a’ rossz kicsinyek’ Az áthúzott rész alá írva. hunyászkodása <kevélysége> csak
ravaszkodás. Végre önn-magoktól is szégyenlik hogy jótétet vettenek.*
A bekezdés a kézirat következő két oldalán (MTAKK Tört-Föld. 4-r. 3. sz., 153a., 153b.) olvasható, a főszövegben jelezve: ┼
W. mint mindenben, nagy volt a’ Beszédtartásokban is. [463] Minden előre-készűlés nélkül úgy folyt az ajakiról, mintha a’ mit mondott, eltanulta volna. [464] ’S izmos de nem nagy*
de nem nagy Sor feletti betoldás.
testének minden mozdúlása, ’s az a’ méltóság melly minden szavában, minden tekintetében mutatta magát, beszédének még több erőt adott. Nem rettegett soha, mert soha sem szóla meggyőződése ellen, ’s sem bért nem keresett, sem a’ közönséges csudálást; egyedül azt óhajtotta, hogy szólása*
hogy <úgy> szólása
a’ jobbak’ értelme’ kimagyarázásának*
jobbak’ <gondolkozások> értelme’ Az áthúzott rész felé írva.
vétethessék. [465] Eggy igen nagy tudományú ’s nagy ékes-szólású Úr eggykor papirosból olvasta-fel Beszédét, de a’ melly Wesselényi előtt igazságtalanságot látszott tanácslani, ’s W. nem tudta, hogy az a’ szólás tartatni fog. Azonban most ő kele-fel: Ékesen szólani nem tudok, ugymond, de nem is akarok; mert az igazságnak nem czifra, hanem*
czifra <előadás<<ok>>ra,> hanem
csak tiszta ’s eggyszerű előadásra van szüksége. ’S ekkor elmondá vélekedését. Oberster Barcsay szólalt-meg utána: W. úgy mond, meg nem állá meg szavát; – ’s*
szavát; – ’s A gondolatjel sor feletti betoldás.
körül tekinte, ’s leste, mit fog W. tenni; tűzbe jött – Nem*
W. tenni; <–> tűzbe jött – Nem A gondolatjel sor feletti betoldás.
állá-meg, mondom szavát; mert soha még ember ékesebben nem szólott. A’ végezés az leve a’ mit W. tanácsolt vala.
[466] Az ő beszédeit némelly gyorsírók, mint Rómában az akkori nagyokét, mingyárt akkor a’ midőn azokat tartotta,*
tartotta<k>
lekapák, ’s azok még sok Erdélyi Uraknál meg vagynak.
[467] Én Wesselényit csak eggyszer láttam indúlatban. Az istálóban valék eggy reggel, ’s hallánk haragja’ lobogásait. Midőn oda jöve, megtekinté a’ Kőmívesek’ munkáját, ’s látta, hogy a’ pallér valamit igen oktalanúl a’ rajzolat ellen rakott. Ez gyúlasztá haragra. A’ pallér reszkete minden tetemeiben. Azt hitte, hogy így jobb lesz. W. megparancsolá, hogy bontsa-el a’ mit rakott, ’s jöjjön-elő a’ hírrel, hogy parancsolatja teljesítetett. A’ pallér ismét előjött, ’s meghozta a’ hírt. Akkor W. nem haragudott tovább, ’s méltósága’ egész érzésében ereszté-el. Más talán épen megkövette volna, hogy megbántá kifakadásával.
Kassa Városa Consul Fülöp János Urat 1800*
Urat <egg> 1800
táján Zsibóra küldé-ki méneket vásárolni. F. bejelenteti magát, ’s W. maga elébe nem ereszté; Fülöpnek*
Fülöpnek Sor feletti betoldás.
eggy két óráig kelle várakoznia.*
kelle Sor feletti betoldás. várakoznia várakoztatta-meg-ból javítva.
De végre bebocsátatik, ’s azon kezdi szólását, hogy eggy távol útról jövő idegennel eggy két órát vesztetni-el, széplelkű emberhez nem illik. W. elnyelte a’ leczkét, látta hogy a’ panasz igazságos, ’s vétkét eggy paripával hozta helyre. Wesselényi Fülöp felől, épen úgy mint Wesselényi felől Fülöp, soha szíves melegség nélkül nem szólott.*
szólott<ak>
Apróságokkal töltöm-el levelemet, holott nagy tettekkel is el lehetett volna töltenem. De te nem vársz ezért mentséget. Ha nagy tetteit akarod ismerni, jer Erdélybe, ’s halld azokat élő szóval tett beszédekből. De itt még azt, hogy a’ Zsibói kis iskolát nagy virágzásba hozta, embereinek a’ magok’ gyermekeiket hatodik*
gyermekeiket <hét> hatodik Az áthúzott rész felé írva.
esztendejeken kezdve a’ tizennegyedikig iskolába kelle jártatniok, ’s az Iskola’ igazgatója a’ kis Wesselényi volt, mert ez a’ foglalatosság az ő erejéhez hozzá illett már, ’s magának is ösztöne volt. Oh, hozza-fel*
Oh, <engedje> hozza-fel Az áthúzott rész felé írva.
az ég a’ napot,*
a’ napot Sor feletti betoldás.
hogy az elhintett magv nem sokára virágot ’s gyümölcsöt teremjen,*
gyümölcsöt <hozzon> teremjen, Az áthúzott rész felé írva.
’s az én barátomban az ő nagylelkű atyja, nagylelkű anyja, nagylelkű nevelője*
nagylelkű <barátja> nevelője Az áthúzott rész felé írva.
megdicsőítessenek!


levél*
A sorszám helye üresen hagyva.

Zsibó, Septemb. 2dikán.
Cserei Miklós tegnap is, Aug. 30dikán is, által jöve látogatásomra, ’s én érzettem mit kíván tőlem megbecsűlhetetlen figyelme, mit a’ jobb emberek köztt ismeretes rend: de Zsibóról magamat kivájnom lehetetlen volt; csak levél által köszöném-meg barátságát ’s cselédem körül tett gondjait, kit Híd-Almásról magához hozata ’s nekem általkülde.*
általkülde általküldé-ből javítva.
Ha útja nem volna, ma csakugyan által menénk vala hozzá, ’s így magam előtt durvaságom miatt mentve vagyok, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
nála, úgy hiszem azt, még inkább mentve leszek. – W. Cserei Farkashoz is embert külde, ’s mind ketten kérénk, hogy minthogy én repűlnék, ha lehetne, haza felé, jönne ő kőzinkbe, ’s öröminkben venne részt. Mentette magát, hogy egéssége miatt ezt az útat nem teheti; ’s nehány levelet külde mutatóúl azon juharfáról, mellyet Kertésze a’ Fekete-Tói út mellett talált. Ez acer*
Ez <az> acer
platanoides, nem rubrum;*
nem <a’> rubrum
’s a’ kettőt ki téveszthetné-el egymással? Megcsalának szemeim, úgy hiszem; vagy a’ Kertész nem akada talán*
talán Sor feletti betoldás.
a’ fára. Ez a’ Kornis*
Ez a’<z ifju> Kornis
szeretetre igen méltó ifju; igen örvendek ismeretségének.*
örvendek <szerencséjen> ismeretségének
Gyönyörü hallani*
Gyönyörü <azt> hallani
panaszát, hogy iskolájiban nem azt a’ szerencsés nevelést vette, mellyet Buczynak gondjai alatt veszen ifjabb testvére ’s húga; ’s a’ ki húsz esztendős korában panaszolja ezt, ’s Buczyval társalkodhatik, azt nem igen illeti ez a’ panasz, mert a’ kárt könnyen kipótolhatni. ’S ez a’ szeretre-méltó szerénység, a’ mellyet a’*
a’ mellyet <ennek> a’
jó ifjunak minden szaván, minden tekintetén, minden mozdúlásán látni! oh ez ér annyit, ’s még többet, mint sok ifjainknak haszontalan pillogások azzal a’ mit az iskolákból kihoztak!*
ki Sor feletti betoldás.
Wesselényi az ernyőcskében, hogy csak eggy kisded asztal fér-el, és a’ mellyet mi öten, mert Farkas szüntelen közttünk van, egészen eltölténk, az eránt beszélle, hogy mint kellejen neki valaha szűléjinek temető-helyeket felékesíteni, ’s Kornis azt kérdé, hogy hát ő ki által faragtassa márványban anyjának mellyképét? Ez a’ lelkes asszony neki egész kevélysége; az ő gondjainak köszöni mind azt a’ jót, a’ mit magában lél; ’s képzeld azok után a’ miket neked felőle Kolozsvári első leveleimben írtam volt, tiszteletem eránta ez által*
eránta ez által Sor feletti betoldás.
mint nevekedett.
Buczy szertelen olvasású ember, ’s még csak harmincz eggy esztendős, ’s azzal az irígylést érdemlő szerencsével bír, hogy a’ mit megszeretve olvas, el is tudja mondani, melly ajándék nekem nem juta. Magyarúl, németűl, francziáúl, olaszúl, angolúl, spanyolúl, deákúl, görögűl ért, ’s ezen nemzetek’ jobb Irójikat ismeri. Kérdést tevék nála, nem mondhatná e meg, kinél*
meg, <hol> kinél
áll az a’ szó, mellyet Brútusz monda Philippinél, midőn magát általveretteté: Tλγμωυ άςετγ, stbb., ’s Dio Cassiusznak XLII. Részére útasíta. ’S*
útasíta<,> ’S ’s-ből javítva. k. em.
ez az útasítás nekem igen kedves; régen keresem azt, ’s régen kerestetem társaimmal, ’s reá nem akadhatánk.
Reggeleink e’ két nap is olvasás és víg beszéllgetések, ’s a’ lóiskolában tölttek-el; ma estve W. a’ fáczános kertbe vive-ki anyjának igen szép két hermelínjein. Leűlénk a’ Szamos’ szélén, arcczal a’ Turbuczai tető felé, melly engemet*
melly <sokat hasonlít> engemet
az Újhely’ pyramidális Magas-hegyére emlékeztete, ’s ott tölténk-el örömben eggy órát. Onnan gyalog jövénk vissza a’ csikós kanczák’ kertjén keresztűl, ’s csudáltuk a’ szép fajzatokat, ’s a’ Bárónénak bika-szépségű teheneit ’s igen szép bornyait. A’ ménes 1815. képzelhetetlen veszteséget*
képzelhetetlen <károkat> veszteséget Az áthúzott rész felé írva.
szenvede; százezer felé megyen a’ kár, mellyet ez a’ szerencsétlen esztendő Wesselényinek okoza, ’s az arabsz fajból egyedűl az Almanzor mén marada-meg; kanczák és csikók ebből is vannak. W. ezt a’ szép teremtést, ’s a’ vén Bucephaluszt, ’s ezenfelűl még nehány nagyszépségű méneit kihozatá az udvarra, hogy még eggyszer lehessen örömem őket látni. ’S a’ huszonnyolcz esztendős horpadt-hátú mén ifjúnak mutatta még*
még Sor feletti betoldás.
magát. Kihozák Jupitert is, ’s a’ szép Armidórt, az öreg Wesselényinek eggykori kevélységét, mert ez és az ifju Caesár lovai köztt az egész Monarchiában ’s a’ Monarchián kívül is ismeretes idősbb Caesárhoz leginkább hasonlítottak.
’S most az alsóbb istáló lovait hozták-ki eggyszerre. Melly mozgás, melly szökdellések, melly nyerítés!*
eggyszerre. <Képzeled ezt a’> Melly Az áthúzott rész felé írva. mozgás<t>, <ezt a’> melly Az áthúzott rész felé írva. szökdellések, <ezt a’> melly Az áthúzott rész felé írva. nyerítés<t>!
W. nekem fordult, ’s hatalmat ada, hogy válasszak közzűlök. Azt én másszor első szavára tettem volna: de most, ennyi kára után, semmi bátorítások után*
semmi<képen> bátorítások után Az áthúzott rész felé írva.
nem. Úgy én választok helyetted, mondá; ’s inte eggyik*
inte <az> eggyik
lovászának, hogy azt a’ piros ángol heréltet hozná-elő, ’s általadá nekem. Ez a’ te növésedhez legillőbb mondá; nem nagy, de az Almanzornál semmivel nem kisebb. De minekelőtte kiadom kezemből, hadd legyen az az örömem, hogy még eggyszer reá űlhessek, mondá, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
rá űlt, ’s nehány kerengést ’s szökést teve vele. A’ ló gyönyörű; Eclipsznek fija, ’s kurtírozva van; szép minden teteme, ’s kivált a’ hattyúnyak, melly a’ lónak fő dísze; méltó fija Zsibónak. Szép feje is; ’s orra lámpásos, jobb lába fejér. Viszem magammal, ’s örvendek hogy azt Zsibóról bírom. – De angol nevet neki, mondá W., mert eddig, török anyjáról török nevet visele. ’S én Bruce, Hutchinson és Wilson neveiket mondám-ki, ’s ők a’ Bruce nevét mondák utánam.
’S Brüszömön kívül itt a’ Lovász-mestertől eggy másfél esztendős méncsikót vettem-meg 200 forinton, de az itt marad, ’s érette fogok küldeni. – Ezen felűl Cserei Farkas is megajándékoza eggy másfél esztendőssel, nála-létem’ emlékezetéűl. Atyja az ő istálójában áll, Zsibón, a’ Ciceró fajából; anyja*
Zsibó<ról azt ada, ’s>n a’ Ciceró fajából; <ezzel> anyja
Csereinek arabsz kanczája vala, mellyről eggy*
mellyről <valaha> eggy
Basát löttek-le*
löttek-le lövének-le-ből javítva.
Belgrádnál. Minthogy még ennek sem volt neve, ’s Cserei tudni akarja, mely nevet adok neki, én azt Bolbolnak neveztem. Az arabsz nyelven és a’ Hafíz’ verseiben fülemilét tesz.
Az álom éjfél után nem jöve szemeinkre, kivált hogy Buczy előttünk*
Buczy <felol> előttünk
azon órájit festé, mellyeket, Bécsben 1808. a’ Semináriumban lakván, Cancellárius Gróf Teleki Sámuel Exc. körűl töltött. Ez a’ nagy ember szabad hozzá-járást engede a’ rásába-öltözött ifjúnak, ’s eggyütt olvasgattak, eggyszer három óráig eggy végben. Hány kis ember van,*
ember <te> van
a’ ki azt hinné, hogy ez nem illik az ő nagyságához. De ki nem tudja, hogy ez a’ nagy ember nyájasabban fogadja a’ semmi külső fénnyel nem ragyogókat is, ha megsejti, hogy fejek van, ’s tanulni szeretnek, mint azokat, a’ kik csak külső fénnyel ragyognak? – Buczy Bécsben akará magát Pappá kenetni, ’s akadályokat talált. A’ Cancelláriust kérte-meg, hogy méltóztatnék pártfogásába venni ’s czéljához juttatni. Az Érsek, mihelytt B. nála a’ Cancellárius’ izenetével ’s kérésével jelene-meg, teljesíté a’ mit óhajtott. Én ott azután harmadnappal látám Buczyt legelébb.


levél.*
A sorszám helye üresen hagyva.

Hadad, Septemb. 5dikén.
[468] Zsibót Sept. 3dikán hagyám-el dél után. Kornis és Buczy kocsin, Wesselényi és Farkas paripákon kísértek. [469] Még akkor nap itt leheténk vala, de csakhamar azután hogy a’ vadas-kertben a’ kanczák és*
kanczák és Sor feletti betoldás.
kanczacsikók’ ménesét megtekinténk, olly rettenetes zápor jöve ránk, ’s a’ zápor olly sokáig tartott, hogy Nagy-Monban meg kelle szállanunk, ’s ide csak dél tájban érénk. Báró Wesselényi József Közép-Szolnoki Fő-Ispáni Administrátor Úrnál a’ ház’ gyermekei veres himlőben feküdtek, ’s így leányomat testvéréhez küldé-fel, hová ebéd után magunk is felmenénk. – Buczy és Kornis*
és Kornis Sor feletti betoldás.
dél után, Wesselényink*
után, <ment> Wesselényink
és Farkas ma reggel virradtakor hagyának-el.
Töltsük eggyütt az éjt mondá nekem a’ szeretetre-legméltóbb ifju, ’s tedd a’ barátságnak ezt az áldozatot, ne feküdj-le, míg elmegyek; ’s tudod, mit mondhattam megszólítására. Eggy ideig Farkassal ’s a’ ház’ gyermekeinek Tanítójával múlatánk; de azután félre vonánk tőlök magunkat, ’s úgy múla-el éjjelünk, mint a’ legboldogabb a’ mit ember tölthet. Midőn virradt, lekísérém barátimat paripájikhoz, és hogy azt mondhassam, hogy barátim köztt W. vala az, a’ ki Erdélyben utolszor csókola-meg, Farkasnak nem engedtem, hogy ajakával illessen. Eggy csóktalan öleléssel váltam-el tőle.
[470] ’S itt az az öröm ért, a’ melly nem sohol Erdélyben. B. Wesselényi Farkas, Farkasnak fija, ’s Józsefnek, ’s Istvánnak az Obersternek testvére, nagy kedvelőji a’ Muzsikának, ’s abban Mester. Eggy Clavíer-mestert tart, és eggy Éneklőt, kik estvénket, sőt az egész két napot, olly örömök köztt hagyták elfolyni, mellyek*
elfolyni, <mintha a> mellyek
bennünket a’ Bécs’ Játékszínjére emlékeztethetének. Caudéla Úr Glucknak ’s Bethóvennek ’s Mozartnak darabjait verte, Ménard pedig, ki a’ Párizsi Conservatóriumban neveltetett a’ theáteri éneklésre, énekelt. [471] Él e eggy Fejedelem boldogabban mint a’ Wesselényiek? – A’ két ház’ asszonyai nem voltak hon; ennek a’ háznak gondjait azalatt Gróf Toldalagi Józsefné, testvére a’ Bárónénak, vitte.
Ez a’ ház a’ régi Hadadi várnak udvarán épűlt, jó ízléssel és erősen; ’s kivált ovál-palotája igen szép.
A’ vár köveiből a’ megholt Báró eggy oldal épületet állíta, és a’ mi kő megmaradt, elhordatá, hogy a’ vár’ tornya’ helyén kertje legyen. Az üvegház’ eggyik vége megindulván a’ domb, mellyen az áll, megszakadozott. Ámbár szemem az efféléknek*
szemem Sor feletti betoldás.
látásához hozzá szokhatott már Erdélyben,*
már <szemem> Erdélyben Az áthúzott rész felé írva.
elborzadva néztem ezt a’ romlást. Mi lenne abból ha végre a’ Bárónak lakó-házát is ez a’ szerencsétlenség érné!
Báró Wesselényi Ferencz, ezen két itt lakó Uraknak testvére, az öcsém’ companiájában szolgált, mint Hadnagya a’ Wartenslében’ gyalog német seregének, ’s Valencienne alatt vesze-el, igen közel állván az öcsémhez; eggy ágyú-golyó elsodorta mind két lábát térdei alatt. Az öcsém ezt a’ kedves barátját kiviteté a’ csata’ helyéről, ’s kérte, engedné levétetni használhatatlan csontjait. De ez a’*
ez <azt> a’
kérésnek nem engede, ’s teljes maga’ megadásával negyed*
megadásával <holt meg> negyed
nap mulva azután hogy a’ csapás éré, megholt. Testvére még bírja a’ Hadadi várnak e, vagy már csak tornyának képét, mellyet az elesett ifju eggykori ittléte alatt rajzolt.
Báró Wesselényi Farkas, 21. esztendős korában már Fő-Ispánja Közép-Szolnoknak, ’s Istvánnak a’ Praesidensnek, Ferencz atyja ’s Gróf Rhédei Susána által, unokája, Erdélynek legnagyobb pénzű Ura volt. Tiszta fej, ki*
<a’> ki
a’ bolondságot nem nézte nem bolondságnak, ’s a’ ki életét úgy tölté a’ Horátz’ olvasásában, mint az Erdély’ hajdani fejedelmei az egyébében Horátziuszi*
egyébében<, és a’ ki> Horátziuszi
módon élt, vonva magát a’ füsttől és lármától; de azzal*
de <nem olly> azzal
a’ külömbséggel, hogy ez a’ nagy gazdagságban érte-bé magát kevéssel; melly*
kevéssel; <’s nem szorult az Augustuszokra ’s Maecenászokra, ’s az> melly Az áthúzott rész felé írva.
irígylést-érdemlőbb sors. Még képén is, melly itt, igen*
itt, <noha holta után festve,> igen
jól eltalálva függ,*
eltalálva függ találtatott-el-ből javítva.
kezében van kedves*
van <a’> kedves
könyve. Embereitől szerettetett, szerettetett közönségesen is, noha azt nem kereste, ’s fényt és szemeket magára vonni nem igyekezett, ’s ez jele igazi nagyságának. Non vixit male, qui natus, moriensque, fefellit; élete ezt látszik Mesterének szavaival tanítani.
Szíves tiszteletet érdemlő gazdám nem ereszte; meg kelle maradnom, ’s örömest megmaradtam. Az illy háznál öröm múlatni. Dél után ismét zenge az igen excellens fortepiano, ’s Mons. Ménárd megint énekle; estve a’ Báró előhozatá igen derék telescópiumát; nézénk a’ Saturnust, a’ hold’ foltjait, és a’ több csillagokat; ’s éjfél utánig valák fenn*
valán fenn Sor feletti betoldás.
a’ Báró’ és a’ Tanító’ társaságában; ki*
társaságában; <ébren> ki
bennünket iskolai esztendejinek ’s elméje ’s charactere kifejtődésének történeteivel ismértete-meg. Feledém, hogy az elmúlt éjjel nem aludtam, ’s korán reggel búcsú nélkül jöttem-el.*
<el>jöttem-el


levél.*
A sorszám helye üresen hagyva.

Nyír-Bátor, Sept. 7dikén.
Közel Szoporhoz, mintegy tíz órakor, nyilni kezdének az Erdély’ örök dombjai, ’s csak hamar eggy gyönyörü sík vonult-el tekinteteink előtt, mellynek széle öszveére az ég’ szélével. Ez ismeretlen látvány az Erdélyiek előtt, mert a’ hol nekik valami kevés síkjok vagyon is, ott szemeiket az ezeknek szélein emelkedő rengetegek tömlöczözik. Mint a’ tengereken-kóválygók kiáltozzák, midőn hosszas evezések után feltűn szemeik előtt valamelly tartomány, hogy földet látnak: akként kiáltánk mi is, hogy előttünk Magyar-ország! De a’ víg kiáltozás alatt ránk rohana az a’ bús gondolat, hogy elhagyjuk azt a’ földet, mellynek keblében Zsibó ’s Dédács fekszik. Elsüllyedtem e’ gondolatra. Bántam hogy a’ Nyíresi tetőnek nem vehetém most is útamat, hogy a’ szeretett honon szemem még eggyszer végig nem tekinthete, ’s érzéseim áldásért esedező könyörgéssé váltak. Lelkemnek e’ felhevűlésében támada Erdélyhez eggy Epistolám, melly estiglen munkában tartott.
B. Wesselényi Farkas, kit én még ágyban hagyék, fél óra mulva azután hogy házától eljöttem, könnyü szekerén elrepűle mellettem, ’s kezembe adá eggy levelét Tiszttartójához, kinek megparancsolta, hogy fogadna szívesen, ’s kért, hogy térnék arra, mert Károlyba e’ sáros útban ma már el nem érhetek, ’s útamban sohol jó szállásom nem lesz. A’ levelet általvettem ugyan, de csak hogy e’ nemes tett eránt hálatalannak ne láttassam; én alkalmatlanságok’ tűrésére meg vagyok edzve, ’s így szoktattatik gyermekem is. Az est még az Erdély’ szélén Gencshez nem messze álló fogadó körül lepe-meg, ’s itt akarék hálni; Szoporban már hallottam hogy haramiák támadtak Szathmár, Szabolcs és Bihar Vármegyékben, ’s a’ Nagy-Károlyi vásáros*
vásáros Sor feletti betoldás.
Mester-emberek részegen ’s*
’s Sor feletti betoldás.
kurjongva nyargaltak-el szekerem mellett. A’ fogadósnak nem vala üres szobája. Lovaimat tehát rúdamhoz köttetém, ’s magam, leányom ’s kísérője a’ szekérben maradtunk; a’ beteg inast beküldém a’ házba, ’s midőn kocsisom aludt, magam valék vigyázaton.
Itt, valamint Szoporon is, lehetetlen volt enni-valót kapni; de az Erdélyiek nem csak házaiknál étetik agyon vendégeiket, hanem sülttel ’s kenyérrel eresztik tovább, melly mikörültünk szokatlan; ’s így W. is Hadadon. ’S a’ jó kenyér és a’ jó Lolott inynek ’s orrnak hízelkedő itala felejteté velem, hogy terített asztal mellett nem űlök.
A’ kedves Erdélyt az én kedves hazámtól igen közel a’ fogadóhoz eggy ér választja-el. Olly érzéssel mentem-által a’ hídon, melly magam előtt is váratlannak tetszett, ’s nem veszem neked balúl, kedves barátom, ha az a’ kétség száll-meg, ha ez az ellágyulás nem vala e keresett ellágyúlás. ’S ha az volt is eggy részben – az csak azt mutatja, hogy Erdélyt szeretem, ’s Erdély azt tőlem érdemli.
Ház, kapu, udvar ’s minden a’ mit láték, éreztette velem, hogy Magyar-országon vagyok; semmi sem ollyan itt többé mint Erdélyben volt. A’ Károlyi kastély körül azok az ültetések, a’ mellyek 1794.*
a’ mellyek<et én> 1794.
még új ültetések voltak, már ligetekké váltak, ’s az akkor még új ház nem vala többé új ház. Kiszállék szekeremből, ’s azt a’ fogadóba küldém, ’s bejártam a’ kertet. Nem eléggé értelmesen ültetett kert; de a’ ligetek természet’ keze által látszanak ültetve lenni, ’s az kedvesebb mint minden apró játékai ezeknek a’ mi nevetséges új kerteinknek. A’ vegetatió benne buja, ’s nem sokára dolgot ád a’ fejszéknek; ’s erre kivált az üvegház szomszédjában lesz szükség, hol az eggyik gyászfűz a’ másikat éri. Eggy Rhus Coriaria vonta magára leginkább szememet; nem hiszem hogy valaha szebbet láttam volna.
A’ Megye Rendei együtt valának, ’s Vice-Ispán Isaak Sámuel Urat kerestem-fel. Még nem vala felöltözve. Ez a’ tisztelt barátom alig hiheté szemeinek hogy itt lát. Emberek jövének hozzá, ’s midőn magamat körökből félre vonám, eggy ablakban az Ó és Új Magyarnak eggy nyomtatványát látám-meg. Itt látni ezt, a’ hol a’ Rendek Professor Beregszászi Pál Urnak Philologiai Ertekezését (de vocabulorum formatione ac derivatione in lingum Magyarica. Pest. 1815.) ezer forintnál többel jutalmazák-meg, épen nem vala csuda. B. Urnak Értekezése a’ jutalmat nem érdemlette – miként írhatna az jót e’ nemben, a’ ki Literaturánkat, és így Nyelvünket is, nem ismeri; ’s ismérheti e az azt, a’ ki 1815. April. 19dikén hallá legelébb, hogy eggy olly*
eggy Sor feletti betoldás. olly<an>
valaki, a’ kit Baróti Szabó Dávidnak ’s Pápay Samuelnek hívnak, existált? a’ ki ezt az újságot tíz tizenkét barátink’ jelenlétében tőlem hallá, ’s midőn én szavaiban csintalankodást és epécskét kerestem, égre földre esküdt, hogy e’ két igen nevezetes és tiszteletes igen érdemlő Irónkat nevéről sem ismerte eddig, annyival inkább hogy valamit írtak, nem tudta*
tudta) Mivel a zárójel nyitó eleme hiányzik, elhagytuk.
– de a’ Megye’ cselekedete gyönyörü cselekedet. Ez az Írónk a’ külföldön eggy más Értekezést írt (Abhandlung über die Aehnlichkeit der magyarischen Sprache mit den Morgenländischen*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
) ’s száz aranyát, mellybe a’ könyv’ nyomtattatása került, belé vesztette. Ezért a’ soktudományú férjfinak pótolékot adni ’s terhén könnyíteni, felette nemes ’s igazán hazafiúi tett vala. Osztán akarta legalább a’ jót; ’s a’ ki azt akarja, méltó hogy pártfogást kapjon.*
hogy <szerettessék> pártfogást kapjon. Az áthúzott rész felé írva.
Csak abban téveszté-el a’ dolgot, hogy eltelve azon ideával, hogy újabb Íróink kárára vannak, ’s nem hasznára, a’ nyelvnek; ’s*
’s és-ből javítva.
magyarúl csak az van jól a’ mi a’ Károli Gáspár’ és Szenczi Molnár Albert’ Magyarságával eggyez, újabb Iróinkat nem is tartja méltóknak a’ megolvasásra; ’s midőn őket czáfolja, a’ Mondolatból szedi-ki helyeiket. ’S Ususnak csak azt veszi, a’ mit az eddig sanctionált, nem azt is a’ mit ezután is. Pedig a’ Horátz’ értelme szerént, ez is Usus.
Ez a’ per még mindég foly, és azoknak számokba való, mellyek folyni mindég folynak; mert a’ nyelv soha sem lép arra a’ pontra, míg élő nyelv marad, és ki nem hal*
hal<,>
mint a’ görög és deák, hogy a’ mi némellyeknek nem sok, soknak ne tessék másoknak, ’s szükségtelennek ne az ezeknek, a’ mi azoknak igen is szükséges. De kívánja e azt a’ dolog, engedi e a’ természet, hogy minden a’ mi vélekedésünkön legyen? Hagyjuk-meg kinek kinek, hogy meggyőződését kövesse; őket erővel vonni a’ mi felünkre, az nekik épen olly kedvetlen volna, mint nekünk volna az kedvetlen, ha bennünket ők vonnának erővel a’ magokéra; ’s a’ Nyelvnek arra is van szüksége, hogy ollyan, arra is, hogy nem ollyan Iróink legyenek. Mondja-ki minden mi tart jónak*
jónak<,>
vagy nem jónak; csak czimborákat ne szővjön, csak ígéretek által ne csináljon proselytuszokat, csak rettegtetések által ne kövessen, mint S. akart, a’ más szabadságán erőszakot. Ha az eggyik fél is, a’ másik is szabadon, bátran, sőt merészen, ’s ollykor harsogva mondja-el a’ mit elmondani szükségesnek gondol, végre ott állapodik-meg a’ dolog, a’ hol kell. A’ korholódások kedvetlenek, de szükségesek, mert csalhatatlanok, megtévedhetetlenek sem mi nem vagyunk, sem ők nem azok, ’s mind nekünk van; mind nekik, a’ minek le kell tördeltetnie, ha simákká válni akarunk.
Vice-Ispán Úr teljesíté kérésemet, ’s elvezete az Első Al-Ispán Consil. Ötvös Sándor Úrhoz, kinek látásához most adatott első szerencsém. Ez a’ két Úr eggy lélek által lelkesítetik, ’s barátságokat a’ tiszttársak köztt tapasztalni sok helyeken szokott alantas indúlatok soha még meg nem gyengítette, melly mind az eggyiknek mind a’ másiknak nemességét bizonyította. Itt láttam Ajtay Sámuel Urat is, a’ Löhr’ Világ’ Történeteinek (Pest, 1814. II. Köt.) fordítóját, ’s köszöntem az érdemes ifjúnak hogy hazánkat a’ derék Munkával megajándékozá; itt Vice-Notar. Mándy Péter Urat, ki e’ Megyének nagy reményeire nevekedik.
Szathmár felől szólván, engedd mondanom, kedves barátom, hogy ez a’ Megye, eggy nekem igen kedvetlen megtévedése*
megtévedése<k>
által, magát általam nagyon megbántva lenni gondolá, ’s tartok tőle, hogy ezt a’ neheztelést még mostanáig sem voltam eléggé szerencsés egészen eloszlathatni.
Nem-eggyesűlt görög hitű társaink között Vitkovics Mihály volt*
között <1809ig> Vitkovics Mihály <barátom> volt
az első,*
első Sor feletti betoldás.
a’ ki magyarúl írt, még pedig igen csínosan írt; eggy barátom, kit mind józan feje, mind meleg és szeplőtelen szíve, mind gyönyörü tolla, mind teremtő phantasiája ’s tudományai ’s nevezetesen a’ Horátz’ szeretete miatt én különösen kedvellek. Midőn 1809. mindenikünk retteghete, hogy a’ háboru’ inségeiben elveszhetünk, engem az a’ gondolat szálla-meg, hogy fenn kellene valamelly írás által tartanom annak emlékezetét, hogy a’ Cyrill’ és Methódiusz’ emberei köztt ez a’ barátom dolgoza legelébb magyarúl, még pedig úgy, hogy a’ Bibliothecák’*
a’ <munka czímje> Bibliothecák’
Indexeiknek Irójik ezt kénytelenek légyenek terjeszteni. Erre nézve eggy Epistolát írtam Vitkovicshoz, mellynek némelly helyei az Ibam forte via sacra-ra emlékeztetik az Olvasót. Gonosz Géniuszom eggy bohót teremtette velem; a’ ki azt mondja a’ mit hallani szoktunk, hogy*
szoktunk, <hogy csak az én hitem’ sorsosai tudnak magyarúl,> hogy
így osztán megköthessem koszorúmat a’ Napkeleti Keresztyénnek. A’ bohónak név kelle, ’s szokatlanabb keresztneveink köztt a’ Mátét választám, nehogy azt valaki magára vehesse; ’s minthogy Mátémnak lakját is meg kelle mondanom, Máté-Szalkának lakójává tettem azt. Máté-Szalka Szathmárban fekszik, ’s így Szathmárban tettemet*
Szathmárban <azt> tettemet Az áthúzott rész felé írva.
annál inkább vevék akart bántásnak, mivel Máté-Szalkán,*
mivel <ott> Máté-Szalkán, Az áthúzott rész felé írva.
a’ mit akkor még nem tudtam, van valaki, a’ ki verseket ír.
Nevelte a’ neheztelést ellenem az, hogy Epistolámnak eggy helye azt mondja, hogy a’ Tisza’ szélei Sylvester olta nem hallák a’ magyar lant’ zengését. E’ soraim elhitették a’ Megye’ tagjait, hogy a’ bántás akart bántás. Még barátim köztt is voltak némellyek, a’ kik nekem az Epistolát rosszúl vevék, ’s el nem hitethetém velek, hogy az én Böngészi Böngész Mátém (olvassd így a’ H. H. M. nevet) nem egyéb mint ideális személy. Hijába mondám nekik, hogy Horátz a’ Fundi Város’ Bíráját nem csak bolondnak mondja, ’s úgy festi mint a’ kit minden Olvasójának lehetetlen nem mosolygani, de becsűletes Úri nevét is hallatja vele, hijába mondám hogy Moliere eggy Limozíni bohót a’ Párizsi theáteren eggy kis chirurgiai szerrel halálig gyötret, ’s Cervantesz a’ maga Don Quixotját La Manchában hagyá születni; a’ neheztelés mindég tarta, ’s eggy Hexametrista Episztolával*
Hexametrista <eggy> Episztolával
felelt Episztolámra, ’s tudatta velem,*
Episztolámra, <mellyben arra is tanít,> ’s tudatta velem, Az áthúzott rész felé írva.
hogy Czirjék János és Mihály testvérek Szathmáriak voltak, az elők közzül pedig itt lakik Hanulik, és még tizenhárom vagy tizennégy a’ ki verseket ír.*
a’ ki verseket ír. Sor feletti betoldás.
– Minthogy tehát a’ magyar lant itt is zeng, az említett sorokat kitörlém: de óhajtanám, hogy a’ Megye, mellynek én is tagja vagyok, méltóztatnék tiszteletlenségnek nem venni, hogy az egész Episztolát széllyel nem bonthatom. Arra erőt magamban nem érzek, ’s szükség reá, a’ mondottak szerént, nincsen is. Jókat, rosszakat, minden hon terem.
Hannulikot keresém, ’s azt a’ feleletet kapám a’ Piaristáknál hogy tegnap temettetett-el. Megholt Sept. 3dikán eggy újabb gutaütésben. Született volt Predméren Trencsén Várm. 1745. Júl. 22d. Nehány eszt. olta ágyba ejtette eggy gutacsapás, ’s Cserei*
’s <kedves tanítványa> Cserei
Farkas barátom, Krasznán, enyhítette kedves tanítójának inségét. Helyette Rector Endrődi Urat vala szerencsém lelni, kit Kassán ezelőtt 25 eszt. ismertem, ’s kit Nyelvünk ’s Literaturánk némelly nyomtatott Munkáji ’s a’ haza*
a’ haza Sor feletti betoldás.
eggykor eggy Magy. Lovas Seregnél, most az ifjúság nevelése körül tett hasznos szolgálatjai ’s jó feje miatt tisztel.


levél.*
A sorszám helye üresen hagyva.

Széphalom, Octób. 13d.
Erdélyből érkező leveleim két halált jelentenek, mellynek hallására nem valék elkészülve. Helytartói Tanácsos Puky László Úr Kolozsvártt Sept. 10dikén, az én kedves barátom Sípos Pál pedig Szászvároson Sept. 15dikén kimúltak; amaz 1753. Januar első vagy második napján Gombán Pest Vgyében, ez Enyeden 1759. Octób. 16dikán született. Puky Abaujnak Fő-Szolgabírája, ’s elébb Második, továbbad Első Vice-Ispánja volt: Sípos elébb Házi-Tanító a’ Cancellárius’ házánál Bécsben, továbbad Szászvárosi Rector Professor, honnan Patakra hozatott Physicát tanítani, végre 1810 olta Tordosi*
olta <Sz> Tordosi
Predikátor. Két tiszta lelkű, igen tiszta fejű ember, kik mind azok előtt a’ kik őtet ismerték, feledhetetlenek maradnak.*
feledhetetlenek <lesznek> maradnak
Puky meg vala romolva midőn vele Andrásfalván múlaték, ’s a’ legbeszédesebb ember, kinek soha sem volna elég ideje mind kimondani a mit mondani akart, és a’ ki tíz eszt. előtt még maga tartá beszéddel a’ legtömöttebb társaságot, most némán űlt körünkben, némán járta be a’ kertet velem; – de Sípos még sokáig élhetett volna. Eggy veszedelmes hideg ölte-el. Megrettenés nélkűl hallá hogy indulnia kell a’ nagy útra. Isten neki! pályámat megfutottam! ez vala utolsó szava, ’s elaludt.
Igen is, nemes-lelkű férjfi, te megfutottad pályádat, mert egész életed használt. Tanításaid, életed kihintette a’ jónak magvát, ’s hányunkban láttad azt csirákra fakadni, sarjadni, kalászokra kelni! ’S szent erkölcseid magasztalására vannak azon szent, de sokak által nem értett tudománynak, mellyet te a’ maga legmennyeibb tisztaságában tanítottál. Még a’ kik ezt vádolták is, tisztelték erkölcseidet, mint a’ Spinózáét ellenségei.
Sípos engem barátságával, oktatásaival tisztele-meg az én tisztem lesz viszont őtet úgy tisztelni-meg, hogy emlékezete eggy ideig még fenn maradhasson közöttünk.
Tordai Predikátor Gyöngyösi Úr nékem*
Úr <engem> nékem
két levele által ada pótolékot azon veszteségemért, hogy azt a’ szeretetre-méltó embert eggy holnap előtt házánál nem lelém, annakelőtte pedig némán űltem. Halljad tudósításait:
Született 1741.*
Született <Krasznán>, 1741.
Novemb. 4dikén. Krasznán, hol atyja Predikátor volt. Tanult Kolozsvártt, és három esztendeig Lejdában; Pappá lett 1771., ’s Tordán 45. eszt. olta lakik. Kiadott Verseinek két Kötetei mellé most szándékozik kiadni a’ III. Kötetet, hol már rímetlen metricus versei fognak állani.
Leginkább azt óhajtám tudni, melly történetet vezette arra, hogy metricus verseket írjon; mert én még iskoláimban voltam, midőn már láttam némelly munkájit. – Láttam még gyermekkoromban, úgy mond, eggy ’s más koros magyar könyvekben annak példájit imitt amott, de leonína forma nélkül. Az illyen példák mozdították-meg érzésemet, mikor érzeném, melly igen alkalmatos legyen a’ mi nyelvünk, hogy illyen rámára is vonattassék. Majd azután 1764. és 65. két esztendeig Praeceptorságot viselvén a’ közönséges Poetica Classisban, ott tanítványaimmal gyakorlásba vétettem, de a’ leonína formát tőlök eltiltottam, mivel az a’ gyakorlást megnehezítette volna. Irtam elejekbe regulákat eggy kis magyar Prosodiáról, de annak terjedése azután, hogy kiszármaztam, megszűnt, nem akadván gyakorlóji. E’ felett unalmat is tapasztaltam abban, hogy mindég csak azzal a’ négyes megszokott strófákkal éljünk; úgy is azok is az asclepiadéa formából vétettek vala által, minden metrum nélkül, az egyenlő hangú végezetekkel csupán elformálva. Azért szükségesnek érzettem, hogy valamint a’ mező annál gyönyörűségesebb, mentől több színű és formájú virágokkal ékeskedik: úgy nagyobb gyönyörűségre szolgalna, ha a’ verselésnek mezején több külömböző és a’ Római ’s görög metrumok szerént formalt versek láttattatnának és terjednének.
Hogy pedig a’ leonína formára is hajlottam azután, annak oka volt a’ Magyar Közönségnek akkori közönséges ízérzése, mellynek semmi nem volt kedves, hanemha efféle csemegével trágyáztatott. Ugy gondolkoztam azért, hogy ez által a’ csemege által, hamarébb lehet megízelítetni a’ görög és Római Versek’ formájit, melly nélkül azok ízetlenek, bűzetlenek voltak, kivált az asszonyi nem előtt. Tudva vagyon, hogy eggy nemzetet az illyen gyermekségi gustustól, mint a’ gyermeket a’ csecstől nem lehet eggyszeriben elválasztani, hanem csemege által kell lassanként elszoktatni valóságosabb eledelre, nemesebb ízérzésre. Azon kivűl is csak meg kell vallanunk, hogy bajos dolog a’ füleket megcsalni, és azokat megszokott kedves muzsikájoktól általjában megfosztani. Azt is tapasztaljuk hogy semmiféle megrögzött és majd természetté vált szokást csak eggyszeriben ketté vágni nem tanácsos; hanem annak reformatiójában tapogatva kell, és halkkal, elébb elébb menni, míg mintegy eszre-vehetetlenül tökéletességre lehet vinni. Még a’ vallásnak nagy Mestere és az ő Apostolai is halkkal reformáltak, és eggy darabig sok régi dolgot, a’ mi indifferens vagy hasznos is volt, – (ha hasznos, nem csuda ha meghagyták: de az csuda volna, ha meghagyták volna az ártalmast is) – hogy kedvezzenek az emberi gyarlóságnak, és könnyebben megnyerhessék annak hajlandóságát. Ellenben hogy a’ mi XVI. Századbeli Reformatorink eggyszeribe ketté vágtak minden vallásbeli visszaéléseket, tudjuk micsoda sok bajjal, és még külső erővel is, igen nehezen terjeszthették-el az Evangyeliomi tisztább tudományt. Nem rossznak látszik hát azt a’ regulát követni a’ Magy. Poesis reformatiojában is, hogy engedjünk előbb abban, a’ mi magában indifferens, ugy mint az úgy nevezett cadentiában, melly olly igen megrögzött kedves a’ közönség’ nagyobb része előtt. Nem is tartanám disztelennek hogy a’ Római köntösre azt a’ kis magyar paszomántot is ottan ottan reá-varrjuk, hogy inkább tessék, csak hogy annak valóságát ne abban keressük; ne legyen egyedül való forma és közönséges, hanem szabad tetszés szerént való, minthogy bajos dolog a’ gustus ellen disputálni. Azt sem láthatom-által, hogy ha a’ rímet örömest megszenvedjük négyes stropháinkban, miért ne lehetne megszenvednünk a’ görög és Római formájú magyar versekben is. Azt felelik, azért, mert ezekben épen nem volt szokás: én tehat az ellen ne csináljak idétlen formát, melly azokhoz nem illik. Igen is ne, ha deák verseket írok. De ha magyart, más a’ tekintet; mert a’ magyar nyelv szabad élő nyelv lévén, nem köteles hogy mindenben rabszolgája legyen a’ régieknek, hogy azokkal maga gustusa ellen ne élhessen. Ha*
élhessen. <Illő, hogy ha más nemzetet követnünk valami> Ha
a’ régi görög építményeknek formája a’ mostani Európai módival némelly részben eggybe foglaltatik és formáltatik; ha*
formáltatik; <leg> ha
eggy antik kép eggy újmódi kép*
újmódi <sz> kép
szép rámájába tétetik,*
rámájába <foglaltatik> tétetik
nincsen talán abban semmi dísztelenség. Ha nekem tetszik a’ magyar nadrágra német stíefelt vonni, vagy a’ kuruczos magyar mente mellé kalpag helyett kalapot tenni fejembe, keresvén benne én commoditásomat: szabadságomban vagyon; abból nekem senki nem parancsolhat, és senki nem csúfolhat dísztelenséggel; szabad vagyok magam gustusommal. – (Azzal, igen is, szabad vagyok: de más kérdés, hogy nem vádolhat e azzal, hogy ollyat csinálok, a’ mi díszetlen.*
a’ mi <nem illik eggyüvé> díszetlen
’S a’ hasonlatosság úgy szorítana, ha a’ Római tógához szabad volna német stiefelt és háromszegű kalapot vagy huszárkalapot venni.) – Még az Evangyeliomnak nagy Szerzője is nem tartotta dísztelennek, hogy a’ zsidó czeremoniáknak szokásaikból sokakat általformalt a’ tiszta vallásra, és eggyben foglalta; még sem merjük mondani, hogy ez díszetlenség legyen, sőt azok a’ szokasok ékesebbekké lettek az Evangyeliomi formában. Illyen felséges példánál pedig sokkal kisebb eggy Nyelv’ vagy Poesis’ tárgya.
Ezek bírtak engem arra, hogy még igen ifjúságomban a’ görög és Római formát gyakorlásba vegyem és hogy cadentiákba öltöztetni illetlenségnek ne tartsam. De nem akarom magam felől azt a’ képtelenséget*
a’ <gondo> képtelenséget
gondoltatni, mintha én a’ cadentziás verseket bálványomnak és*
bálványomnak <tartanám> és
a’ versírás’ valóságának*
valóságának <gondolnám> tartanám
tartanám. Irtam inkább ezelőtt illyent; mert ezt is eltűrhetőnek véltem, sőt szükségesnek a’ külömbbségre nézve, mert én annál tökéletesebbnek tartom a’ nyelvet, mentől több formákra szabattathatik, de csak jó móddal. – (’S mellyík az a’ jó, ’s mellyík a’ rossz mód?) – Méltonak tartom ezt is a’ türedelemre, legalább, hogy a’ kik illy ízléssel vannak, találjanak azok is a’ miben gyönyörködhessenek. Én természetesnek találom hogy engedjünk még a’ Poesis ízlésének is ollyan szabadsagot, mint a’ vendégségekben a’ készületeknek, mellyekben külömbféle ízű és készűletű ’s nemű ételek tétetnek-fel, hogy kik maga ízlése szerént ehessék. Mikor én az illyen verseket írtam, nem tapasztaltam hogy a’ Közönség kedvetlenül fogadta volna, sőt még most is vannak hazafiak elegen, kik felől meg kell vallanunk hogy mind tudományok, mind jó-érzések vagyon, kik épen illy ítélettel vagynak, de a’ kik azért érzékenyítő Critica alá vonattatni nem méltók. Csak ugyan én, látván már vénségemben a’ nevekedő erőt, az ollyan színű mértekes verseknek kiirtására, legottan rím nélkül való afféle forma verseket is eleget írtam, hogy a’ Critikának kemény ítélete alatt ne maradjak, és a’ mellyekben én épen úgy gyönyörködöm: hanem örökösen még is a’ rímesekről egészen le nem mondhatok, ne láttassam azt ezért cselekedni, hogy a’ sok pirongatása megszégyeltem volna magamat és kárhoztatnám előbbi bűnömet.
Hagyjuk gyönyörködni*
Hagyjuk <meg> gyönyörködni Az áthúzott rész felé írva.
a’ tiszteletre-méltó öreget a’ maga ízlésében, ’s tiszteljük érdemeit, hogy a’ jót ő is gyarapította. A’*
gyarapította <, ’s örvendjünk> A’
németek köztt is voltak, a’ kik a’ régi vers’*
a’ <distichon’> régi vers’ Az áthúzott rész felé írva.
sorait rímekkel végzették, ’s Ratschky szebbnek tartá így az Alcaeuszi dal’ stróphájit:*
A szöveg a kézirat (MTAKK Tört-Föld. 4-r. 3. sz., 167b.) alján megszakad.



26.


Kazinczynak Erdélyi Levelei Gróf Dessewffy Józsefhez. MDCCCXVI.


Előbeszéd

[1] Magyar-ország nem ismeri Erdélyt. Megszokván nyugotnak venni útunkat, valamikor honunkból*
hon<j>ukból
kiindúlunk, felejtjük hogy kelet felé eggy rokon nép lakik, mellyet ismernünk sok tekintetekben illenék. ’S e’ föld felől Utazóinktól sem vehetjük, a’ mit érteni óhajtanánk; mert Gróf Teleki Domonkos Erdélynek kevés lapokat hagya, Gróf Batthyáni Vinczének pedig kisded részén méne-keresztül útja, ’s nem a’ nevezetesbbiken. ’S a’ lelke, tudományai, mint külső fénye által tiszteletes Író’ dolgozásának az a’ nemes tartózkodás adja egyik méltóságát, melly sok említést érdemlő dolgokat elmellőz: midőn én, azon igyekezve, hogy földieimnek a’ testvérhont,*
testvérhon<j>t
a’ később Erdélynek a’ mostanit, minél hűbben és bővebben festhessem, még keresém a’ mit elhagynom lehetett és kellett volna, kész valék vétkesnek találtatni, hogy Olvasóm mind vegye a’ mit óhajt és én adhatok. Eggy gáncs fog érni igen méltán: hogy míg gondjaim apróságokon*
gondjaim <az> apróságokon
múlatoznak, mélységet keres Olvasóm hijába; hogy sok könnyed holmim elégnek tartám könnyeden elsíklani. De a’ tapasztaltak kellnek majd mentségemre, ’s a’ bajnak némelly nemei közzül csak hibás*
csak <a’> hibás
lépések felejthetik-ki az elakadtat.
Mindenek-felett az ügyekezém kerűlni, hogy híreim nem valóknak, vagy a’ mi nem sokkal jobb, sokszor rosszabb, félig-valóknak ne találtathassanak, ’s dolgozásomat olly férfiakkal olvastatám-meg, kik Erdélyt ismerni tartoznak és ismerik. Ezért maradt-el illy későre megjelenése. Az idegen szem és kéz*
és <idegen> kéz
itt kérdésen kívül sokat javíta; de van valami, a’ mit ronta is: oda az a’ szabad, az a’ meleg öntevény, mellyel a’ legelső dolgozás magát némellyeknél megkedveltette volt.
Az helyett tördelt darabokat adok, tartalékkal, bár*
tartalékkal, <de> bár Az áthúzott rész felé írva.
híven, hibás és sokszori forrasztásokban. Engednem kelle a’ parancsoló kéréseknek, ’s első dolgozásaim’ csomójit tűzbe löktem.
A’ Külföld örömét leli az Útazások’ olvasásában, ’s így Fordítót e’ Levelek is találhatának. Magam szándékozám adni németűl is, de tilt időm. Ha talán valaki fordítaná, akarnám, láttassa előbb velem dolgozását, míg azt sajtó alá ereszti. Idegennek holmit bővebben, holmit másképen, holmit épen nem kell elmondanunk, mert itt sok van, a’ mit ők nem értenének, a’ mi egyedül nekünk kívánhatja figyelmünket.


[2] Mutató

Bevezetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
I. Levél. A’ Szilágyban. Krasznán, Majór, és Kamarás Nagy-Ajtai Cserei Farkas Úrnál. Bibliothecája. Gyüjteménye, ’s ebben a nagy Friedrich’ szelenczéje. Kertje. Atyjának a’ Referendáriusnak, testvérének, és atyja’*
és <Nevelőj> atyja’
Nevelőjének Kaprinainak emléke.
II. Levél. Által a’ Meszesen, Nyírjesig.

Erdélyi Levelek
1816.

Bévezetés

Gondosabb Utazóink e’ földre Karacsnak Lipszky után négy Táblára metszett Magyar- és Erdély-országi Abrosza nélkül megindulni nem fognak. Szükség ezenfelül, hogy Benkő Józsefnek Transilvania czímü Munkájával (Bécs, 1778. két Köt. 8.), a’ Bethlen János, Farkas, Miklós Cancellariusokéval (ezen utolsó áll a’ Histoire des Revolutions de Hongrie VIdik Köt.), Rumynak Monumenta Hungarica*
Hungaric<ájának,> A á-n az ékezet áthúzva. Práynak
Práynak Epistolae Procerum Hungariae, Gróf Bethlen Eleknek Ansichten von Siebenbürgen czímü dolgozásaikkal, Engelnek és Fesslernek Magyar Történeteikkel, ’s Báró Hormayr József Udv. Archivárius Úrnak Oesterreichischer Plutarchjával, ’s ennek és a’ tiszteletet olly nagy mértékben érdemlő Báró Mednyánszky Aloyz Úrnak Hisztoriai Zsebkönyveikkel megismerkedjenek; beérvén pedig ide az Erdély’*
Erdély<i>’
Tiszti-Kalendáriomát, honnan sok világosságot fognak meríthetni, megszerezzék. Hogy Olvasóinkat azoknak értésére, a’ miket itt lelni fognak, elkészítsük, mi itt tészünk-le Kijegyzéseinknek eggy részét; és ha ezek igen szűkek is, és csonkák, minthogy a’ hely bővebben kiterjeszkednünk nem engedé, úgy hisszük, hogy már*
már Sor feletti betoldás.
a’ történetek évszámainak halmozva felhordott*
halmozva <-> felhordott
sokasága által is*
is Sor feletti betoldás.
nekik nem nyujtánk kisded szolgálatot.


Erdélyt három Nemzet teszi. A’ Magyarok Arpáddal*
<Á>rpáddal Az ékezet áthúzva.
jövének Europába 889. eszt.; a’ Székelyek magokat az ide Balamberrel 374. kijött Hunnok’ maradékinak hirdetik; a’ Szászokat II. Gyéza 1142. hívta-elő Saxoniából és Flandriából. A’ három eggyesűle (Tordán 1545., és legújobban az 1744diki Törvényczikkely által), de megtartván mindenike saját szabadságait, szokásait. – A’ föld’ neve 1130ig Erdélyia vala, tovább Transilvania, mivel Királyainknak túl fekvék a’ Szilágyságon. – Nagy-Fejedelemségre Maria-Therésia emelé 1765. Novemb. 2d. (a’ Diplóma Benkőnél, az eml. h. I. 38.) – A’ Magyar Nemzet’ czímere Sas, emelkedő szárnyakkal; a’ Székelyeké Nap és Hold; a’ Szászoké hét Vár, ’s innen az egész föld’ neve az ő nyelveken.
A’ Magyar-föld Vármegyékre és Vidékekre van osztva: 1. Felső-Fejér (Comit. Albensis Superior); 2. Alsó-Fejér, ’s ez a’ legnagyobb; 3. Küküllő; 4. Torda; 5. Kolozs; 6. Doboka; 7. Belső-Szolnok (Interior); 8. Közép-Szolnok (Mediocris); 9. Kraszna; 10. Hunyad; 11. Zaránd; és a’ két Districtus: 1. Kövár-Vidéke, és 2. Fogaras-földje (Distr. Kövár, és Distr. Terrae Fogaras). – A’ Vármegyék’ Fő-Tisztviselőji itt is Fő-Ispánoknak mondatnak, a’ két*
két A főszöveggel párhuzamosan, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
Districtusban Fő-Kapitányoknak.
A’ Székely-földnek Székei (Sedes) vagynak: 1. Udvarhely, cum filiali Bardocz; 2. Háromszék, eggyé-forrádva a’ Sepsi, Kézdi, Orbai Székekből; ennek leánya Miklósvár; 3. Alsó és Felső Csik, ’s Gyergyó és Kászon; 4. Maros; 5. Aranyos; ’s ezek deákban is megtartják magyar neveiket. – A’ Székely-föld’ Kormányzóji, Fő-Ispáni ranggal, Fő-Királybíráknak vagy Fő-Tiszteknek mondatnak.
Székei vagynak a’ Szász-földnek is, és Districtusa:*
és <eggy> Districtusa
1. Szebeni (Sedes Cibiniensis, Herrmannstädter Stuhl); 2. Segesvár (deákul és szászúl Schässburg); 3. Brassói*
Brassói A szó aláhúzva, majd az aláhúzás törölve.
(Distr. Coronens, Kronstädter); 4. Meggyesi (Mediens, Mediasch, három rövid vocálissal az idomtalan nyelven); 5. Besztercze (Distr. Bistricens); 6. Szász-Sebes (Sabaesens); 7. Nagy-Sinki (így deákul is); 8. Szeredahelyi (Mercurensis, Rossmarkt); 9. Kőhalmi (Rupens., Rips); 10. Újheggyházi (így deákul, szászúl Leschkirch); 11. Szászvárosi (szászúl Brosser Stuhl.)
Erdélynek kiterjedése a’ Határszélekkel, ezer-kétszáz négyszög mértföld, népessége másfél millió. Városai ’s nagyobb ’s kisebb ’s legkissebb helyei, egyetemben, kétezer-ötszáz-tizenhárom. A’ Határszélek’ népessége állott 1810. százharminczhat-ezer százharmincznégy lélekből. A’ Fegyverfoghatók két Székely és eggy Oláh gyalog-, és eggy Székely lovas Regementekre osztatának. A’ kiállított sereg, eggyütt a’ felkölt Nemességével, 1809. teve ötvenezer főt.
Erdélynek adója 1822. ’s conventionális pénzben, eggymillio-ötszáz kilenczvenhatezer*
ezer Sor feletti betoldás.
-hétszázhatvanhat for. hét xr. volt; 1823. eggymillio-ötszázhatvannnégyezer-százötveneggy for. tizennyolcz és fél xr.


Erdélynek történetei.

Erdély a’ legrégibb időben Dacia Mediterranae nevet visele. A’ mi a’ Tisza, Duna, Maros köztt fekszik, Dacia Ripensis volt, ’s Alpestris, a’ mi Erdély és a’ Fekete-Tenger köztt. A’ Dák-nép Nagy-Sándor’ idejében Sarmis Királytól*
Kiralytol ék. em.
függe; tovább Cotisótól, Boeribistától, Dorpaneustól, Decebáltól. Ez megveré Domitiánt, ’s Rómát adózójává tevé. Traján letörlé a’ szennyet, Chr. ut. szül.*
szül. ut. th. em.
a’ 102. eszt., ’s Decebál orgyilkosokat külde rá. Az előjöve Moesiából (a’ Duna’ jobb feléről), ’s a’ megvert Decebál kardjába ereszkedék.
Erdélyt a’ keresztyén időszáml. 274. esztendejéig Dákok és Gothok bírák, ezentúl Hunnok a’ nagy Etelye’ haláláig (454.). Az ő meghasonlott három fiját (Ellák, Dencsik, Hernyák) Aldorich Gepida Király elkergeté, míg viszont (554.) az Avarok, kiket Alboín Longobard Király szóllított vala segédűl ezek ellen, a’ Gepidákat tolták-el.
Midőn a’ Magyarok 889. az Urál hegye ’s a’ Volga, Jajk, Tobol folyamok’ tájairól Europába jöttenek, Erdélyben Gyelo uralkodott. Tihó*4
* A’ magyar hangot leírni nem tudók Tihó Vezért Tuhutummá változtaták-el. Lehet-e valaki Tuhutum? [Kazinczy jegyzete]
elfoglalá országát, ’s Arpád,*
<Á>rpád Az ékezet áthúzva.
kit a’ Nép már Munkács mellett Fő-Vezérnek választa-meg, ’s polgári Kormányzónak és Bírónak (Fejdelemnek) egyszersmind, neki hagyá a’ nyert földet, de hogy ő és maradéki a’ Nép’ köz Fejdelmétől függjenek. Tihó után fija Horka vevé-által az országlást; ettől fija, az idősbb Gyula; a’ szerint, a’ hogy Arpádot,*
<Á>rpád Az ékezet áthúzva.
(Alomnak*
<Á>lomnak Az ékezet áthúzva.
fiját, Elődnek unokáját, Ögyögnek kis-unokáját) fija Zoltán követé; ezt Tas (Toxus); ezt Gyéza; ezt fija Vajk, keresztyén nevével István.
Horka Fejdelemnek Zombor második fijától született unokája, az ifjabb Gyula, nem tűrheté, hogy István Király a’ Népnek, melly Azsiában és itt a’ természet nem ismert Géniuszát források körül tiszelgeté, mivel az áldását, a’ mindeneket-táplálót, ott bugyogtatja-ki kebeléből világosan, Európai vallást ada, ’ s magát Királynak*
magát <Európaisan> Királynak
tituláztatá, ’s fegyverre kele az Újító ellen. Elfogatott, ’s István őtet, ’s Bua és Bukna fijait, megkeresztelteté, Erdélyt pedig az ifjabb Zoltán’ igazgatására hagyá. Ennek követőji, ha királyi vérből eredének, Dux, ha a’ Nép’ nagyjai közzül választatának, Vajvoda nevezetet viseltenek.
<Így állának a’ dolgok ötszáz esztendeig, ’s Vajda Erdélyben II. Lajos alatt Zápolya János vala, akkor a’ legtekintetesbb Magyar. Nemzetsége már a’ Nagy-Lajos’ korában fő méltóságokat visele közttünk, ’s mind az atyja, István, mind ennek testvére, Imre, Nádoraink voltak. Atyját Mátyás Királyunk Kormányzójává nevezé a’ fegyverrel megvett Bécsben, és midőn Rendeink eggyet nem tudának érteni, hogy Mátyás után Királynak kit válasszanak, a’ kérdés eldöntése Zápolya Istvánra bízatott. Anyja Jánosnak Hedvig Tescheni Herczegasszony, testvére pedig (Borbára) hitvese Zsigmond*
hitvese <vala> Zsigmond
Lengyel Királynak, a’ mi Ulászlónk’ testvérének. Birtoka, itt és a’ külföldön, temérdek; Magyar-országon hetvenkét Vár és Urodalom vala övé, ’s nehány Királyi-Város, ’s rá-néze az igen gazdag Újlaki Lőrincznek minden kincse, minden jószága. Gyakorlott katona, ki már tizenkilencz eszt. korában vitézűl>*
A főszöveg csúcsos zárójelek közötti részét Kazinczy többször átjavította, majd egy külön lapon letisztázva illesztette a főszöveghez. Ezt a szövegrészt közöljük.
harczola, ’s nem mint Al-Tiszt, hanem mint Vezér; ’s olly kimíveltetésű, ki polgári kormányra is alkalmasnak ítéltetheték.*5
∗ Vranchich (Verantius) fennmarasztá [Kazinczy jegyzete] Beszédét, mellyet Zápolya János az ő jelenlétében tarta a’ Rendekhez. – Engel őtet még rossz katonának is szeretné tartatni, a’ hogy megvetéssel tótnak nevezi. [Kazinczy jegyzete]
A’ Dózsa György’ pórhadát ő nyomta-el, ’s e’ nagy szolgálatért neki ígértertett a’ korona.
Szolimán jöve a’ maga kétszáz-ezerével, ’s Zápolya János parancsot veve, hogy népeit hozná a’ Király után; hova? azt neki meg nem izenék; de hogy útjában fogná venni az utasítást, merre fordúljon. Ez ment, ’s még Szegeden sem lelvén a’ várt rendelést, Követet indíta a’ Királyhoz. Igazságtalan és meg nem gondolt vád, hogy ő akarva késett. Sőt inkább, mivel egész sereg nem haladhat sebesen, szekérre akara űlni, hogy legalább maga vehessen részt a’ tanácsban és csatában. De Tomori és mások nem láták szükségesnek bevárni Zápolyát, a’ negyven-ezer Erdélyi néppel, és Frangepán Kristófot, a’ tizenöt-ezer Horváttal; ’s még késik vala a’ Követ, midön Zápolya a’ köz hírből tudá-meg, hogy hadaink (Mohácsnál 1526. Aug. 29d.) meg vagynak verve, és hogy a’ Király elveszett.
E’ hírre a’ Vajdában nem lehete azon gondolatnak nem támadni, hogy magát Királlyá tétesse. Gracchus-Verbőczi a’ Rákosi és Hatvani lármás Dietán*
Dietán Dieták-ból javítva.
1505. végzést-hozata, hogy idegen többé Királlyá ne választathassék, ’s azoknak száma, kik nem szereték a’ mi szomszédunkban szövődött, igen nagy volt. Ellenben az eggy részről IV. Friedrich és I. Maximilián Császárok ’s más részről a’ Dobzse-Ulászló köztt 1491. Novemb. 23d. költ Alku és az 1515. Júl. 22d. a’ Bécsi, Szent-István’ Templomában véghez ment Házassági-Kötés szerint∗∗6
** Maximilián Császár, az az örök nagy dísze az Austriai felséges Háznak, úgy akará, hogy Filep fijától született unokájinak eggyike vagy másika, az Ötödik [Ötödik ötödikből javítva – Sz. Á.] Károly és Első Ferdinánd, vagy ha ezek nem, maga ő, ezeknek nagyatyjok, vegye a’ Dobzse-Ulászló Anna leányát, Lajos pedig, az Anna’ testvére, Máriát, a’ Károly és Ferdinánd testvérét; még pedig azon kötés mellett, hogy a’ kölcsönös sógoroknak eggyike mag nélkül találna meghalni, a’ fennmaradott ennek birtokaiban is örökösűljön. Az Alku és Kötés a’ Bonfín’ Magy. Történ. mellé fel vagyon véve, Istvánffy pedig beszélli a’ VI. Könyvben, mik következének. [A mondatot a következő megjegyzés követi: Siehe unten – Sz. Á.] Wiedemann Beatusnak Írását: Iustificatio quod Ferdinandus et conthoralis ejus Anna sint et esse debeant legitimus Rex et Regina, heresque Coronae Hung. lássd Práynál, Annal. T. V. p. 134. Pray ugyan azzal épen nincs megelégedve, de annak vétkeit jóvá tevék a’ később idők; nevezetesen az I. József megválasztása, még pedig az Austriai ház’ férfiágán örökösen; ’s a’ Pragmatica Sanctio VI. Károly alatt. [A Wiedemann-tól a lap alján olvasható a lábjegyzet, a lábjegyzet főszövegében jelezve: ψ – Sz. Á.]
koronánkat Ferdinánd a’ legnagyobb igazsággal kívánhatá; ’s hogy a’ mi boldogságunk is azt kíváná, mutatják a’ boldogtalan idők, mellyben birtokunkért a’ két hatalmas szomszéd mindég versenyge*7
* Imhol az egész rokonság: – Ferdinándnak nagyatyja és nagyanyja: Első Maximilián Császár és Mária, örököse a’ Burgundi Herczegségnek. – Atyja és nagyanyja: Filep, a’ Szépnek nevezett, Castíliai Király, és Joanna, ki szüléjitől, Ferdinandus Catholicus Arragoniai Királytól és Isabella Castíliai Királynétól az egész spanyol Monarchiát vevé örökségűl. – Testvérei és sógorai: 1. Ötödik Károly Római Császár, Spanyol Király; 2. Mária, a’ Mohácsnál veszett II. Lajos Magyar Király gyermektelen özvegye. 3. Isabella, Christiernus Dán Király’ hitvese. Ezen utolsónak Christierna leánya ment Ferencz Lotharingiai ’s Barii Fejedelemhez, kinek ismét Ferenc nevü unokája törzsatyja leve a’ rajtunk dicsőségben uralkodó Habspurgi-Austriai-Lotharingiai [Habspurgi Hapspurgi-ból javítva – Sz. Á.] Háznak. [Kazinczy jegyzete]
<II. Szolimán siete Buda felé, ’s Zápolya úgy hitte, hogy annak temérdek és győzelmében szilajkodó hadait, a’ köz riadásban ’s kisded sergével, el nem fogja akaszthatni. Nem ennek elébe méne tehát, hanem fel Tokajba,**8
** A’ kik tagadják, hogy Zápolya Tokajba felkerűlt, meg vagynak czáfolva Zápolya Jánosnak onnan Bártfa Városhoz küldöt Levele által. Ex. Tokaj, in festo B. Galli Confess. 1526. Joannes de Zápolya Wajvoda Transilv. Paul de Warda Episc. Agriens. Petrus de Perén, Comes Temesiens, ceterique Dni et Nobb. in Conventu in Opp. Tokaj constitutio congregati. – Anton. Szirmay Notit. Hist. Cott. Zemplin. p. 49. Ex Originali Civit. Bartphens. [Kazinczy jegyzete]
melly az ő birtoka volt, hogy itt hadat gyüjthessen, ’s azokkal a’ kik itt, mint eggyetlen menedékökhoz fognának futni, mind a’ hon’ védelme, mind a’ Királyság eránt végezhessen. Várdai Pál Egri Püspöknek az Esztergomi Érseki-Széket ígéré-meg, ha őtet megkoronázandja, a’ Koronaőr Perényi Péternek az Erdélyi Vajdaságot, ’s Öröklevelet a’ Pataki Várra ’s Uradalomra***9
*** Patak, Zemplény Várm., ma Regéczi Breczenheim Ferdinánd Herczegnek, a’ Károly-August idősbb fijának, lakja, eggykor Szab. Királyi, régebben Királynéi Város, a’ Bodrognak partos jobb szélén, a’ Mohácsnál elesett gyermektelen Pálóczi Antal Zemplényi Fő-Ispán’ birtoka volt. Prényi Péter, Pálóczinak rokona, azt fegyverrel foglalta-el, ’s sánczokkal és bástyákkal megerősítette. [Kazinczy jegyzete]
,*
Uradalomra<,>***), ha
ha neki a’ Szent Koronát kiadja. Míg itt múlat, Szolimán elhagyá Budát, mert közelíte a’ tél, ’s kitakarodék az Országból. Zápolya ekkor siete Fejérvár felé, a’ Lajos’ testét, melly a’ Csele-patakjában lovával eggyütt megtaláltatott, eltakarítatá, magát Novemb. 10d. Királlyá megválasztatá, ’s más nap Várdai Pál által ’s a’ Szent Koronával felékesíteté.>*
A főszöveg csúcsos zárójelek közötti része egy külön beragasztott lapon olvasható.
Ecsedi Bátori István Nádor, régi engesztelhetlen ellenje Zápolyának, törvénytelennek hirdeté a’ Fejérvári Dietát, azon oknál fogva, hogy azon a’ Nádor, azaz Ő, jelen nem vala. Más Dietát hirdete tehát, és azon, Pozsonyban, Ferdinándot Királlyá választatá, ’s 1527. Novemb. 3d., ismét Fejérvartt, ismét Várdai Pál által*
Pál<lal> által Az által a margón olvasható, a főszövegben jelezve: ψ
’s ismét a’ Szent Koronával megkoronáztatá. Ferdinánd is Érsekké tevé Várdai Pált, ’s Prényit megerősíté a’ Pataki Uradalom’ birtokában.
Frangepán azt tanácslá János Királynak, hogy csapna haladék nélkül Austriára, ’s Ferdinándnak adna dolgot a’ maga földén. De János látá a’ mik következhetnének, ’s az helyett eggy szál kardra hívá-ki Ferdinándot, hogy a’ pör csak kettejek köztt igazítassék-el, a’ mit ez, királyi méltósága szerint, el nem fogadhata. Az ellenségeskedések elkezdődének, ’s János verve vala. Testvérének férjéhez futa-által, de az nem akara fegyvert fogni Austria ellen; ’s a’ megfutamlott veszve volt volna, ha Lasky Jeroním a’ Törököt nem bírta volna pártfogásra, eggy magyar születésű Paulínus pedig, ekkor Prior Censtochowban, a’ Magyarokat.*10
* Ez Martinúzi György vala. – Eredetével önmaga ismertet-meg bennünket (Práy Annal. T. V. p. 271.) Született eggy Corátiai fő házból Kamisacz Várában. Atyja Utisenics György a’ Török ellen harczolva esék-el; anyja Martínúzi Anna, Velenczei Patríciusnak gyermeke volt. Nyolczadik éve után a’ tizenharmadikig Vajda- Hunyadon vesztegeté-el idejét a’ Gubernátor-Vajda Hunyadi’ udvarában; mert anyjának Kanonok testvére pirult maga körül tartani a’ neveletlen gyermeket. Onnan Zápolya Istvánnéhoz, az eml. Tescheni Herczegnéhez, méne-által, hihetőleg mint cseléd. Elúnván élte’ terheit, Paulínussá leve, a’ mint a’ Szerzet’ Előljáróji hitték, hogy örökké Fráter maradjon; de négy évig élvén eggy tudós Szerzetes’ oktatásival Sajó Ládon [Ládon<,> – Sz. Á.] (Borsod Várm.), olly előmenetelt teve, hogy Pappá szenteltetheték, ’s a’ Szerzetben ragyoga. János Király az ő kezeibe akará letenni némelly drágaságait, de Martinúzi [de <azt> Martinúzi – Sz. Á.] azokat el nem fogadta. Ellenben három útat teve Magyar-országra, télben és gyalog, ’s itt a’ Papságot, a’ Nemességet, a’ föld’ népét tüzelgeté, ne hagynák a’ magyar születésű Királyt. – A’ Szerzeti Fráter nevezet általméne testvérére ’s ezeknek maradékaira, ’s az Ér-Keserűi Fráter família ma is fenn áll Biharban, Szabolcsban, Nógrádban. [Kazinczy jegyzete]
Szolimán hozá a’ kívánt segédet, ’s a’ német hadak visszatolatának, ’s maga Bécs is ostrom alá juta, honnan Szolimánt nem fegyver hajtá-el,*
fegyver <tolá el> hajtá-el,
hanem a’ beállott tél. Kitakarodván innen, Budát, az elfoglalt helyeket, és a’ Prényi Péterrel eggyütt elfogott Szent Koronát, pártfogolt barátjának hagyá.
Ezt az Anyaszentegyház’ villáma sujtá-meg, mivel Keresztyének ellen hitetlenek’ segédjével éle, Ferdinánd pedig nép, pénz és főképen katonai tűz nélkül, igen is hajlandó vala, békélni. Váradon (1538. Febr. 24d.) eggyike Királytársának ismeré a’ másikat, ’s megígérteték Jánosnak, hogy ha meg fogna házasodni, ’s fija lenne, annak nő adatik a’ Felséges Austriai házból, ’s hogy a’ Zápolya-ház’ birtokai ennek hagyatnak*
hagyatnak A h m-ből javítva.
Szepesi Herczeg titulussal: ellenben a’ János halálával Erdély, az általa bírt Vármegyék, és a’ Szent Korona, Ferdinándra szálljanak.
János most elvevé sógorának a’ Lengyel Királynak Sforzia Bouna második hitvesétől született Isabella leányát, ’s az neki Budán 1540.*
1540 1740-ből javítva.
Júl. 7d. István fiat szűle (a’ gyermeket Szolimán atyjáról Jánosnak, anyja anyai-nagyatyjáról Zsigmondnak nevezék, ’s a’ János-Zsigmond név eltolá amazt.) Jánosnak bal tetemeit megüté a’ guta, ’s ő Szász-Sebesen gyógyítgatá megbomlott egésségét. Öröme a’ vett híren még betegebbé tette, ’s megholt ott Július’ 21d.
Ferdinánd most a’ Váradi kötésre emlékezteté az Özvegyet. De Martinúzi, már Váradi*
már <Bud> Váradi
Püspök, Királyi Kincstartó, Minister, ’s a’ Király’ testamentoma által Isabellának Corregense, János-Zsigmondnak Gyámja, tagadá, hogy az Országról az Országnak híre nélkül végezni lehetett, mert az Ország nem birtok, hanem a’ Királyság csak hívatal; kikíséré a’ testet Székes-Fejérvárra, azt a’ Királyok’ sírboltjába eltemetteté, ’s a’ gyámlott csecsemőt Szent Koronánkkal megkoronáztatá.
Láták a’ Ferdinánd emberei hogy a’ Pap-Corregenssel boldolgulni nem fognak, ’s gyanússá tevék azt a’ hiu és hiedékeny asszony előtt, ’s vele titokban alkudozának. Martinúzi látá hogy ez magát és a’ gyermeket elveszti, ’s az asszonyt szobájiba elzárta. Rogendorff álgyúztatá Budát nagy tűzzel, de Martinúzi által elűzetett.*
Martinúzi <még nagyobbal elverte> által elűzetett Az áthúzott rész felé írva.
Árulásra bírá a’ Várbelieket, ’s német-beszédű katonájit éjjel a’ várba fellépdelteté, vagy nem bízván a’ magyar Révaihoz, vagy ettől a’ fényt irígyelvén, ’s a’ német szó felfedé a’ fortélyoskodást, ’s azok leszabdaltatának. A’ Pap-Generális lóra űlt, ’s maga vezeté mészárlásra seregét, ’s a’ megfutamlott Rógendorff vett sebeiben Komáromnál hala-el.
A’ hírre Szolimán megtelepedék Pest mellett, ’s elaltatván a’ rettegve-bízó asszonyt, a’ Várost lézengve felment katonáji által elfoglaltatá, nem hogy magáévá tegye, a’ mint mondá, hanem hogy János-Zsigmondnak megtartsa. Ezt, anyját ’s a’ Corregenst Erdélybe küldé, hogy Isabella és Martinúzi azt a’ gyermek’ nevében kormányozzák. A’ haza így három részre vala tépve: Erdélyt a’ János’ özvegye, Budát és Alsó Magyarországot a’ Török, a’ felső részeket ’s az Austriával és Stíriával határos Vármegyéket Ferdinánd bírá.
Isabella ’s gyáva Tanácsosai, ’s kivált Petrovics Péter, Zápolyának rokona, Tanácsnokja, ’s Generálisa, meg nem emésztheték, hogy az a’ Szerzetes-Barát, ki magát Leveleiben pauper et egens Monachus-nak szereti nevezgetni (Práy, Epist. Procer.) eggy sorban áll eggy Király’ leányával, eggy Király’ özvegyével,*
Király’ <Oz> özvegyével
eggy Király’ anyjával, ’s fenntebb mint ők; ez viszont nem, hogy az Ő elmellőzésével alkudozgatának az Ő hazája ’s azon Ország eránt, mellyet nagy részben Ő szerze és Ő tarta-meg, mellynek kormányát a’ gyermek felnevekedéséig az ő királyi barátja az Ő ismért hűségére, ’s Ferdinánd által is csudált és irígylett nagylelkére bízta. Vádlójinak van e igazok, Martinúzinak e, nem ezeknek szidalmaiktól illik felfüggesztenünk; az emberek előtt mindég az vétkes, a’ ki veszt; hanem a’ dolgoknak nyugalmas és bátor végig-tekintéséből. Nincs kétség, hogy a’ szakadások vétkesek voltanak, hogy török-vazallá lenni irtóztató vala. De minekutána Martinúzi a’ János’ felén álla, ’s Corregens vala és Gyám, neki minden vétke abban fog állani, hogy a’ gyermeket a’ haza’ felkent Urának, még pedig valóban kegyes Urának,*
kegyes <atyának> Urának
fel nem áldozá. Práy (az eml. h.) közli azoknak Martinúzit terhelő vallásaikat, kik neki barátjai nem voltak, és hogy azok nem voltak, még*
meg ék. em.
dicsekedve is említik: szabadlelkü Historiographusnak kötelessége volt volna azt is közleni, a’ mit baráti vallának, és a’ mit maga felől Ő monda, Ő mondhata. Király akara lenni; azt mondják. Mintha, név nélkül, az nem volt volna! ’S kívánhata egyéb lenni mint volt? Corregens, Gyám, Minister, Kincstartó, Generális. – Midőn Petrovics és a’ Rendek tiszteletlenűl bántanak vele, ’s őtet a’ Gyula-Fejérvari várba béereszteni nem akarák, ’s amaz a’ falakat addig álgyúztatá, míg a’ kapuk megnyittatának, nem ereszté e szabadon Petrovicsot és a’ Szent Koronát? nem eléglé e meg, hogy ezeket itt, Isabellát Szász-Sebesen hatalmasan megdorgálá, ’s őket és a’ Királynét, hogy neki mivel tartoznak, emlékezteté? Mi könyü vala neki akkor Petrovicsot, Isabellát, a’ gyámlott gyermeket feláldozni, ’s a’ koronát magának fejére tenni. Kedvetlen dolog az a’ Török Udvarnak épen nem volt volna.*11
* Ez hosszas kitérés a’ rövidre-font előadásban, de a’ kajánság’ vádjait szükség vala felvilágosítani. [Kazinczy jegyzete]
De végre látá hogy a’ Török ótalmához keveset bízhatni; hogy a’ lelketlen asszony örök tétovázásaiból meg nem tér; hogy Ő öregszik; ’s a’ mit mindeddig ellenzett vala, most maga tevé-meg; hűbb a’ gyermekhez e’ lépésben is mint anyja, kit nem szűne-meg kérni, inteni, alkudoznék szemesen. Erdély, a’ Túlatiszai Vármegyék (a’ Dunáig),*
D<ú>náig Az ékezet áthúzva.
’s a’ Szent Korona áltmenének Ferdinándra, ’s az özvegy Királyné ’s a’ gyámlott gyermek Kassára költözének, ’s a’ szegény Opúliaba; Martinúzi, most már Esztergomi Érsek, Prímás, Cardinális, Váradi Püspök egyszersmind, veszteg marada. Azonban János-Zsigmond, Martinúzinak undok veszte után**12
** Történt az 1551. Decemb. 17d. hajnalban, Práy szerint e’ környülményekkel: Martinúzi Lippának ostroma alól, hol a’ német Vezérnek ő a’ Török felé látszott hajlongani, Alvinczra ment. Castaldo, a’ Fő-Vezér, beszállott nála. A’ Cardinális más nap Maros-Vásárhelyre készűlt, Dietát tartani, ’s kapuja virradatkor megnyittatott, hogy konyhaszekerei induljanak. A’ Castaldo’ Titoknokja, Marco Antonio Ferrájo, béjelenteté magát a’ Cardinálisnál, ki még csak félöltözötten Vas Ferencz szolgájával olvasá Breviariumát, azt ürűgyelvén, hogy siető levelei vagynak, mellyeket aláíratni kíván. ’S a’ mint Martinúzi a’ papiros felibe hajlek, a’ gyilkos nyakszirtjába veri a’ tőrt. „Jesu, Maria! kiált ez; o Domine, quare hoc mihi? (Mások szerint az izmos Öreg megragadá a’ nyavalyást, ’s azt földbe szegte.) Sforzia Pallavicíni bérohan, ’s ketté hasítja fejét; a’ sok olasz, a’ sok spanyol összelövöldözi, összeszabdalja. Annak jeléűl, hogy a’ tett el van követve, eggyik fülét, mellyen hajas szömölcs vala, [vala, <keresztül lövöldözik> siető – Sz. Á.] siető Követ vitte Prágába. – Castaldo ezt írá Nádasdi Tamásnak: Placuit omnipotenti Deo Illrum Dn. Cardinalem Varadinensem falicis recordationis ad aliam vitam ducere, morte quadam repentina… Ex Zaz-Sebes d. 17. Decemb. 1551., ’s az Utólírásban: Marcus Antonius primus inter omnes pugione in qutture bis trafixit Rndissimum. – Ezek az emberiség’ mocskai még játékot űzének Istennel. Ampringen így írja Zemplénynek, hogy lángoló könyörgéseket fog Isten elébe önteni a’ Megye’ boldogságáért. [Kazinczy jegyzete]
, ismét előjöve, ’s Ferdinánd a’ Töröknek harminczezer aranyat fizete esztendőnként. – Isabella megholt 1559. Septemb. 15d.; János-Zsigmond, nő nélkül, 1571. Martz. 13d.
Erdély a’ tavalyi alku következésében*
kovetkezésében ék. em.
szabadon választhata Vajdát, ’s II. Maximilián, Ferdinándnak elsőszülötte ’s követője*13
* Ferdinándnak második fija a’ Tudományok és Mesterségek’ szeretete, az Ambrászi Szoborgyüjtemény’ alkotása, ’s a’ Welser Philippíne’ szerelme által elhíresedett Ferdinánd Fő-Herczeg vala. A’ Császár, érezvén hanyatlását, Nádasdi Tamás Nádort ’s némelly Nagyjainkat Bécsbe szóllítá, hogy választanák-meg Maximiliánt. Ezek Dietát kívánának, ’s megígérék, hogy rajta lesznek, hogy Ferdinánd Fő-Herczeg Királynak választassék. Nádasdi azon eszt. 1562. Máj. 4d. meghala, ’s a’ Nádori szék 1608ig üresen hagyatott. Oláh Miklós Prímás Helytartó leve, ’s kivitte a’ mit az Udvar óhajtott. [Kazinczy jegyzete] [Az 1562. előtt egy zárójel nyitó fele látható, de a záró fél hiányzik, ezért az elsőt is elhagytuk – Sz. Á.]
e’ méltóságot Békési Gáspárnak óhajtá. A’ Rendek Somlyai Bathori István Váradi Kapitányt választák 1571. Máj. 15d. A’ Török nem késett ennek áltküldeni a’ Vazalli czímert (kucsmát, buzogányt, kardot, zászlót, paripát); ’s így azt Maximilián sem tagadá-meg; de Báthori kénytelen vala esk alatt tenni igéretet, hogy méltóságáról lemond, mihelytt az neki parancsolva lesz. A’ Császár Békésit pártfoglá Báthori ellen. Ez megverte a’ pártfoglottat, ’s a’ vele tartó hiteszegett Székelyeket orr és fül nélkül ereszté haza. Meghalván az utolsó Jagello (Zsigmond), a’ Lengyelek Báthorit hívák országlásokra. Ment ő, ’s Erdélyt testvérbátyjának Kristófnak hagyá, ennek kilenczévű fiját pedig, Zsigmondot, Erdélyi Fejedelemmé választatá. Született a’ koronát-viselt Báthori, a’ Vajda Istvántól**14
** Zamosci Lengyel Cancellárius, a’ Báthori Kristóf’ Grizeldis nevü leányának férje, hitvesének nagyatyját, azaz a’ Király Báthori István’ atyját, [hitvesének <nagyatyját ennek [olvashatatlan szó] és>István’ <Királynak> atyját, – Sz. Á.] ennek sírkövén Palatínusnak nevezé; és ez megtéveszthetné a’ vigyázatlanokat, hogy a’ Királyt a’ sánta Bátori István’ fijának vegyék, ki Ferdinándot Zápolya ellen Királynak választatá. A’ sánta Nádor, a’ Báthori ház’ Ecsedi ágán, Andrástól és Drágfi Júliától vette lételét, ’s ez az András testvére vala a’ Kenyér-mezei hős [hős<nek> – Sz. Á.] Istvánnak, ’s 1535. hala-meg: ellenben a’ Király’ atyja a’ Báthori-ház’ Somlyai ágáról erede, [erede, <’s Erdélynek Vajdája volt,> – Sz. Á.] ’s hű Zápolyához [’s hű <marada> Zápolyához – Sz. Á.] mind halálig, melly 1534. történt. Zamosci a’ Palatínus nevezettel a’ nemzetnek első Tisztviselőjét (a’ Vajdát Erdélyben) jegyzette. [<[olvashatatlan szó]> jegyzette – Sz. Á.] – Ez a’ Nagy Lajosa, Nagy [Nagy nagy-ból javítva – Sz. Á.] Mátyása a’ Lengyeleknek, már első Beszédében, mellyet koronáztatása’ innepén tartott, kimutatá nagyságát: „Honesto loco natus libertatem meam semper amavi, quam nunc etiam tueri est animus. Volo itaque regnare, rex esse, non fictus, pictus, sec verus; bonis bonus, malis malus.” [Kazinczy jegyzete]
és Thelegdi Katától 1553. Septemb. 27d.; megkoronáztatott Krakkóban 1576. Máj. elsőjén; megholt 1586. Decemb. 16d. Gyermekeket a’ magánál tizennyolcz esztendővel idősbb Jagello Annától nem hagyott. – Kristóf meghala 1581. Máj. 27d; élet. 51d. eszt.
Báthori Zsigmond*
Báthori <G> Zsigmond
már gyermekkorában sok gondot csinála nagybátyjának, a’ Királynak. Nyugalomban maradni a’ versenygő hatalmas két szomszéd köztt, legtanácsosabb volt volna, de Zsigmond hírre vágyott, és hogy a’ Törököt bíztosabban támadhassa-meg, Rudolf felé szíta, ’s a’ kik tartóztaták, rakásra öldöstette. A’ nagy és gazdag Erdélyt elcserélé a’ kisded és szegény Opúliával ’s Ratiborral, ’s úgy hitte, jól cserélt, mert Illustrissimus titulust kapott toldásúl, ’s Sacri Rom. Iump. Princeps czímet, ’s az Aranygyapjat, ’s nőűl Maria Christiernát, az I. Ferdinánd’ fijának, Károly Stíriai Herczegnek leányát, a’ II. Ferdinánd’ Császár testvérét. Kötését Rudolffal azonban először, másodszor, harmadszor, negyedszer megszögé, Erdélyt elhagyá ’s meg*
meg<e>
visszajött; lemonda méltóságáról, ’s arra ismét felesküdött; szép és tiszteletes nőjét haza küldötte, ’s midőn az már indúlt, letartóztatta; Cardinálissá vágyott lenni, megvarratá a’ skarlát bíbort, ’s magának tetszve jára fel és alá tűkrei előtt. Vármi Püspök Cardinális Báthori Andrást, kit elébb halálra szánt vala el, a’ hogyan ennek testvérét Báthori*
Báthori<,>
Boldizsárt kötéllel végeztette vala ki, előszóllítá Lengyel-országból, neki a’ fejdelemséget áltadta; de ennek veszte után (agyon veretett 1599. Novemb 3d.) véletlenűl megjelent, hogy a’ kétségbe-esésig sanyargatott Erdélyt a’ Rudolf’ Helytartójának, Mihály Moldvai Vajdának, ’s Vezérének Bászta Györgynek kezeikből kiragadja, ’s első dolga az volt, hogy ezeknek alkuképen eressze-által. Ekkor Rudolfhoz vevé magát Prágába ’s 1602 olta haláliglan (1613. Martz. 27d.) ott tartaték szabad fogságban. Szül. Váradon 1573. Aprilis holnapban.
Székely Mózes Fejedelemmé kiáltatá-ki magát ’s a’ Városokat egymás után szedé-vissza, de a’ had! koczkája hamar megváltozék; győze Radula Vajda; maga elesett, ’s Nagyjai ’s ezek köztt Bethlen Gábor Magyar-országra vonultak-ki. Bászta Erdélyben, Belgiojósa Kassa körül, most annál szabadabban ’s dühösebben dúltak, fosztottak, vérengeztek. A’ köz elcsüggedésben mindeneknek szemei Kis-Marjai Bocskai Istvánra*15
* Testvére vala Erzsébetnek, a’ Báthori Kristóf Fejedelem’ nőjének. Magyar-országi jószágiba vonta vala ki magát, kitiltva Erdélyből Generális Csáky István által, mivel ő eggyike vala azoknak, kik Báthori Zsigmondot Opúliából 1600. visszaszóllították. Magtalan nője Hagymási Kata előbb Varkucs Miklósné vala. [Kazinczy jegyzete]
fordúltanak; de ezt semmi kérés, semmi erőszak nem indíthatá-meg, hogy a’ hon’ felkentje ellen fegyvert ragadjon. (l. Testamentomát, Rumynál). De midőn Belgiojósa az ő birtokát is foglalgatá (Kerekit és Szent-Jóbot, Biharban), és most már személye után ólálkodék, Fejdelemmé kiáltatván-ki a’ Magyar-országra kivonakodott Erdélyiek által (Szerencsen, Tokaj mellett, 1605. Apríl. 17d.,*
1605. <Júl.> Apríl. <15d.,> 17d.,
és osztán Meggyesen, Erdélyben, Septemb. 14d.), fegyvert ragada. Bethlen Gábor a’ Székely Mózes’ maradványaival, a’ két Balázs, Lippai és Német, a’ Hajdu-Városok’ erejével, mellé állának, ’s Kassa, a’ nyomorgatott, szabadítójinak megnyitá kapujit. Mehmet Budai Basa koronát nyujta neki, ’s Magyar-országi Királynak kiáltatá-ki. Ő és hada a’ polgári ’s vallásbeli szabadságért küzdének. A’ háborgást megszűnteté a’ Bécsi Béke, megkötve a’ Rudolf’ részéről Mátyás Fő-Herczeg, a’ Bocskaiéról Illésházy István Nádor által 1606. Aug. 6d. – Bocskai ezen eszt. hala-meg Kassán, Decemb. 28d.)*
28d. 29d.-ből javítva.
a’ mint hitték, méreg által, mellyért Cancelláriusa Kátai Mihály összekonczoltatott.
Bocskai az Erdélyi Rendeknek, testamentomában, a’ lelkes gazdag, ifju Homonnai (Drugeth) Bálintot ajánlotta. Azok Homonnainak ipát, a’ beteges, öreg és fösvény Rákóczy Zsigmondot választák-meg, ki Erdélyt, Bocskainak harczolásai alatt, mint ennek Gubernátora, bölcsen és szelíden igazgatta volt. Rákóczy a’ fejdelmi méltóságot fel nem akará vállalni, ’s sírva eskedteték-fel, ’s azt 1608. Martz. 3d le is tette, ’s kincseivel kiméne Felső-Vadászra, Abaujban.
Somlyai Báthori Gábor, fija Istvánnak, a’ Cardinális-Fejdelem testvérének, Rákóczytól pénzen vásárlott méltóságát elébb igen dicséretesen viselé, továbbá igen gonoszúl. Bevádoltatván a’ Török Udvarnál, Követeket külde oda, kik mentenék, ’s Géczi nem menté, hanem vádlá, Bethlen Gábor pedig, ki néki, míg jó vala, leghűbb barátja volt, ki is téteté. Báthori rettegvén a’ feje felett függő veszélyt, ellenségének Mátyás Császárnak segédjéhez folyamodék, ’s Varadra szökött-ki, hogy ott múlasson, míg a’ német sergek megérkezendenek. Eggy nap (Octób 27d. 1613.) a’ meleg ferdőbe kocsizott-ki, ’s két megpiszkolt ifju férj által szekerében agyon vagdaltatott.
Fejdelemmé, a’ melly nap’ Báthori eléré a’ mit érdemle, Bethlen Gábor választaték-meg, az Erdély’ trónusának legnagyobb dísze, dicsősége. Nőtt a’ vallásbeli gyűlőlködés, itt, mint a’ Németeknél, ’s azért is nőtt, mert az szent czím vala a’ polgári tekintetek’ előségélésére, ’s kevés akara emlékezni az I. Ferdinánd’ és II. Maximilián’ bölcs országlására, hol nem vala panasz, mert nem vala nyomás. II. Lajos alatt 1525. végzés hozaték, hogy a’ ki Lutheránus, elevenen égjen-meg, ’s a’ gonosz Tanácsnokok ’s a’ gazdagodni szerető Vezérek elfordíták a’ jó Fejdelmektől a’ népek’ szívét. A’ tüzes Bethlen segédre szóllítva a’ Magyar és Cseh panaszkodók által, tizennyolcz-ezer emberrel (1619. Septemb.) áltjöve a’ Messzesen, megcsalá a’ Császári sergeket, ’s Kassa, a’ Bánnyavárosok, Nagy-Szombat, Pozsony, és itt a’ Szent Korona, annak őrjeivel, Révai Péterrel és Pálffy Istvánnal, ’s Forgács Zsigmond Nádorral, kezébe esének; ’s*
’s Sor feletti betoldás.
hadai Bécsig nyomultanak-elő. Octób. 11d. Pozsonyban Magyar-ország’ Fejdelmének választaték-meg, ’s az itt hozott XXIV Törvényt Kassán 1620. Február. 24d. írta-alá. Ugyan-azon*
Ugyan ugyan-ból javítva.
eszt. Aug. 25d. Besztercze-Bányán (Zólyom Várm.) Magyar-ország’ Királyának kiáltatott-ki, ’s elkezde élni a’ nevezettel, a’ Szent Koronát azonban fejére nem téteté, okosságból inkább, mint szerénységből. A’ háborgásoknak, közötte és II. Ferdinánd között, a’ Nickelspurgi béke vete véget 1621. Decemb. 31d.; a’ második Nickelspurgi 1624. Júl. 4d.; a’ harmadik Nickelspurgi 1626., ’s ezen utolsót Bethlen Lőcsén írá-alá Decemb. 28d. – Bethlennek nagy hasznát veheténk vala, he engedte volna gyűlölködés és irígység. Ajánlást tőn Ferdinándnak, hogy a’ Törököt kiűzi Europából, csak engedtessék vallásbeli szabadság itt és a’ külföldön; a’ mit közös erővel a’ Duna’ jobb felén nyerendenek, légyen Ferdinándé: ő Erdélyt tartja-meg, Dáciai Király nevezettel, de kiterjesztve a’ Fekete-Tengerig. Eszterházy Miklós Nádor tanácsosabbnak vélé a’ levelet a’ Töröknek megküldeni, hogy az lássa kit pártfogol. Bethlen írást és pecsétet az ő vesztére koholtnak hazudá (Kemény’ Autobiograph. Rumynál.), ’s Eszterházy, Bethlennek engesztelhetlen ellenje, a’ Töröknek hajta igen nagy szolgálatot. – Meghala Bethlen, vízkórságban, 1629. Novemb. 15d., élet. 49d. eszt.; ’s magzatok nélkül ez is, mind Károlyi Susánnától (ez mh. 1622. Jún. 2d.), mind a’ Brandenburgi Katalintól. (Menyegzője ezzel Kassán. L. Rumyt.)
Közelgetni látván végét, második hitvesét még 1626. Máj. 24d. Fejdelemmé választatá-meg. Ez most 1630. Január. 15d. felkenetett, mellé adatván Bethlen István,*
adatván <testvére ’s> Bethlen István
Gábornak testvére és Gubernátora, tizenkét Tanácsnokokkal. De a’ Kolozsvári Dieta még azon eszt. Septemb. megfosztá méltóságától az özvegyet, megbántva az által, hogy Csáky Istvánt férjül óhajtotta, ’s neki titkon szűlt.
Bethlen István alig merte reményleni, hogy a’ Katalin’ levetése után ő választassék-meg, ’s meghívá Sáros-Patakról Rákóczy Györgyöt, a Fejedelem’ fiját, hogy a’ méltóságot keresse. Ez jött, ’s útjában megérté, hogy Bethlen megválasztaték. Segesvártt újobban voksra ereszteték a’ kérdés,*
a’ <dolo> kérdés
’s Bethlen bukott.
A’ négyszer kötött béke meg nem szűnteté a’ panaszokat, ’s Rákóczy frígyet köte a’ Német-országban harczoló Svédekkel, ’s Morváig hata. Megköteték az ötödik is, Linzben 1645. Septemb. 16d., ’s kilenczven Templom visszaadaték a’ panaszkodóknak. A’ háboru’ szerencsés vége úgy remélteté Rákóczival, hogy a’ Lengyelek nem lesznek idegenek őtet választani Királyoknak Ulászlójok után, ’s Varsóba küldé Bethlen Ferencz hívét, hogy neki vásároljon barátokat; de a’ halál kiforgatá nagy reményeiből.
Fija, a’ II. György, még atyja’ életében, 1642. Febr. 19d. Erdélyi Fejedelemnek vala kikiáltva, 1649. pedig, Január. 23d. méltóságába nagy fénnyel be is iktattatott. Ez egyetemben bírá, a’ mit Országlóban óhajtanak: lelket, tüzet, gondosan mívelt elmét, ifjuságot, a’ legdelibb termetet, igen szép arczot. Atyjától ’s anyjától örökségben, a’ Bethlen Gábor’ özvegyétől ajándékban, sokat veve; ’s még többet nőjével; ’s vitézsége adózójivá tette a’ Moldvai ’s Havas-alföldi Vajdákat. Erdély ragyogni kezde az Európai hatalmasságok sorában, ’s ennek Fejdelmei Rákóczyt követségeik által tisztelgeték. De a’ legszebb remények eltűnének, mint eggy arany álom. Király vágya ő is lenni, ’s kéretlen vive segélyt a’ Lengyeleknek, kiket ott a’ Svéd, itt a’ Kozákok és Perekopi*16
* Perekop a’ Krímiai félsziget’ torkában. Innen Íróinknál a’ Prekopita-Tatár nevezet. [Kazinczy jegyzete]
Tatárok háborgatának. A’ Lengyel Király Rákóczynak Ferencz fiját gyermekének fogadá, és sok Magyart meghonnosíta. De Rákóczy megcsalva nézé magát a’ Lengyelek által, ’s most ellenségeiknek kele segédjekre, kik össze szelídűltenek. Elvesztve huszonöt-ezeréből húszat, alig vergődheték Ecsedre, hol háza-népét hagyta volt, ’s az utána omló bosszús Lengyelek Munkács’ és Patak’ táját pusztíták, a’ Tatárok és Kozákok Erdélyt.
A’ Török tíltotta Rákóczyt e’ hadtól, ’s megtörténvén a’ szerencsétlenség, parancsola, hogy Erdély válasszon új Fejdelmet. A’ Rendek engesztelőket küldenék Konstantinápolyba, ’s ezeknek visszaérkezésekig a’ kormány Máramarosi Fő-Ispán Rhédey Ferenczre bízaték. Ez hűség’ eskére kényszeríté a’ Várbeli őrizeteket, nem csak a’ honnak, hanem személyének is, ’s Gyulai Ferencz Váradi Kapitány, eggy Római lélekben nevelt ’s tudós férfiu, azt tevé, a’ mit honjának szabadsága ’s a’ nemzeti becsűlet*
nemzeti <szab> becsűlet
parancsola; ’s a’ nagy példát követé Ujlaki Lőrincz, Jenői Várnagy. Rákóczy, bízva ezekhez, éjjel üte a’ Meggyesen dietázó Rendekre, ’s Rhédeyt haza kergeté, ’s újra áltvette a kormányt. (1658. Január. 24d.)
A’ Török Barcsai Ákost hirdetteté-ki Fejdelemnek, ’s tolongva jövének hadai megalázni a’ vakmerőt. A’ csata Gyalunál tartaték 1660. Máj. 22d. Kolozsvár és Fenes táján. Rákóczy veszte; de ragyogó dicsőségben. Tizenhét Törököt szaba-le saját karjával; alóla négy ló löveték-ki, az ötödikén menté-meg életét, áltlőve jobb oldalában,*
jobb <karjában> oldalában
bal oldalában áltdöfve, három veszedelemes sebbel fején. Ájúlások köztt viteték Váradra, ’s Orvosai feje’ csontjait felnyitották, de életét meg nem lehete tartaniok. (Ortelius.)
Kemény János kiváltá magát Krími fogságából. Barcsai elébe külde, ’s megkínálá méltóságával. A’ Rendek Keményt Fejdelemnek ismerék Szász-Régenben 1660. Decemb 24d. Ez tarta, nehogy a’ Török Barcsait vissza kívánja állítani, ’s orgyilkosai által megöleté.
Ali Apafit öltözteté a’ nyusztos kaftányba. Kuczuk Basa megvíva a’ németek által segélt Keménnyel 1662. Január. 23d. Nagy-Szőlős mellett. Kemény lefordúla lováról, ’s a’ nagy tolongásban eltapostatott.
Apafi nem láta semmit tanácsosabbat, mint Erdélyt Leopoldnak ótalmába ajánlani. A’ kötés Bécsben készűle-meg titokban 1686. Jún. 25d. Később Károly Lotharingiai Herczeg 1687. Octób. 27d köte eggy másikat, ’s ennek következésében a’ Császári sergek Erdélyt ellepék. Végre 1688. Május 9dikén jelentés küldeték-fel Caraffa által, ki magát az Eperjesi Mészárlás által 1687. olly híressé tette, hogy Erdély a’ Magyar-ország’ Királyának kormánya alá visszakívánkozik, csak polgári ’s vallásbeli szabadságaik tiszteltessenek. Leopold elfogadá az ajánlást, Jún. 17d., ’s Erdély eléré valaha boldogságát. Apafi meghala 1690. April. 15d.,*
15d<,>.,
élet. 58d. eszt. Fija, a’ II. Mihály az Erdélyi Fejedelem’ titulusa helyett a’ Római Sz. Bir. Herczegét vette-fel, ’s esztendőként tízezer forintot vona. Meghala ez Bécsben 1713, hitvese, a’ gyermektelen Bethlen Kata, 1724.
Gróf Késmárki Thököli Imre megzavará a’ csendet. Láng és vér ömlék-el a’ szerencsétlen hazán, melly több inséget kül ellentől sem szenvedhetett volna. Gallyakat kötöztetvén a’ lovak’ farkaikhoz, példátlan merészséggel a’ legmeredekebb tetőken jöve-által Törcsvárnál, ’s hős tettét a’ Nemzet’ legcsillogóbb tettei közzé kellene számlálnunk, ha magunk ellen nem volna elkövetve. Olly szerencsével víva-meg 1690. Aug. 21d. Zernyestnél (Brassó táján), hogy Leopoldnak majd minden Vezérét vagy elhullának, vagy elfogatának. A’ dicsőség’ mezején tette-le életét Teleki Mihály is, Apafi alatt Ország’ Generálisa, ki maradékinak a’ Római Sz. Bir. Gróf nevezetet hagyá, melly fénnyel a’ Szent Bir. megszűntéig (1806. Aug. 6d.) eggy magyar házunk sem ékeskedett.
A’ Rákóczy ház nem feledheté eggykori nagyságát, és még voltak, kik szerették volna, hogy az újra fejdelmi méltóságára emelkedjék, mert még igen is közel vala az iszonyatos Ampringenek’, Cobok’, Spandauk’, Caraffák’ emléke. De Erdély el vala idegenítve a’ Rákóczy névtől, <’s ámbár Ferencz, a’ II. György’ fija, még 1652. Február. 18d. meg vala választva, ’s viselé az üres czímet,>*
A főszöveg csúcsos zárójelek közötti része vízszintes vonalakkal áthúzva.
kormányra soha ők*
kormányra <mindazáltal soha> soha ők Az áthúzott rész felé írva.
többé*
többé Sor feletti betoldás.
nem juthattak.*
juthattak juthatnak-ból javítva.
Ferencznek özvegye Zrínyi Heléna (a’ Német-Ujhelyben 1671. Apríl. 30d. hóhérpallos által veszett Zrínyi Péter Bán’ és Frangepán Kata’ leánya) ’s két gyermeke, Júliána és a’ II. Ferencz Munkácson 1688. Január. 14d. elfogatának ’s Bécsbe vitetének, ’s a’ két gyermek Cardinális Kolonics Leopoldnak és Generális Gróf Csáky Istvánnak felvigyázása alatt a’ Római Eggyház és az Austria’ hűségében nevelteték. De Ferenczet elkeseríté a’ történtek’ emléke, ’s hogy Bécsből ki nem vala szabad lépni, hogy meg nem házasodhaték, hogy Herczegnek nem hívatott. Buzdítva itt a’ békétlenek, kivülről a’ mindent ígérő ’s keveset tevő XIV. Lajos által, fegyverhez készűle nyulni. Levelei, mellyeket Longueval franczia születésű Austria Kapitány által Párizsba küldött, ettől Linzben elvétettek, ’s így Rákóczy Sárosi udvarában Eperjes mellett,*17
* Rákóczyus non longe Tokajino diversatus, cum Steph. Szirmay et Adamus Vay 29. Maji comprehensus… mond Práy. – Rákóczy nem a’ Tisza körül, hanem Generális Solari által Sároson, a’ helységben, nem a’ Várban (Hist. des Revol. de Hongr.) fogatott-el, és nem csak e’ kettővel, hanem Vay Lászlóval és Mihállyal is, April. 18d. mond maga az elfogott Szirmay. Rákóczyt nem fogák-el [fogák el <elébb, mi> később – Sz. Á.] később mint társait. Szabolcsban a’ három Vay fogatott-el, Szirmay István Szent-Mihálytt, Sárosban. [Kazinczy jegyzete]
1701. Apríl. 18d. elfogatott, ’s Német-Újhelybe vitetett. Kiszökve onnan Lehmann Kapitány’ segédjével Novemb. 8d. és 9d. köztt, Lengyel-országba futott-által, ’s ott várá szándékainak megérését. Végre 1703. Július’ 7d. Munkácson ereszté-ki Manifestumát (Recrudescunt), ’s Fő-Vezére ’s Helytartója Széki Gróf Bercsényi Miklós eggy másikat Tokajban, ’s a’ tűz lángot vete. Azt a’ Szathmári béke (Apríl. 22d. 1711.) oltá-el, örök bizonyságúl, hogy a’ békétlenségek’ elfojtásában az egyenesség és kegy többet ér mint minden erőszak. A’ történetek’ feledése ki vala terjesztve Rákóczyra is, de ő azzal élni, a’ maga ’s háza a’ vesztére nem akara.


A’ Rákóczyak.
(lássd bővebben Minerva. Kassán, 1826. IV. Negyed. l. 941.*
l. 941. Sor feletti betoldás.
)

A’ ház’ törzse Bogáth-Rádvány. IV. László alatt éle Gyapoly, és ennek fija Pál, 1278.; Mátyás alatt 1464. Benedek, Mihály, Gábor, Rakonczi Lászlónak fijai, ’s András, Pál, Gáspár, Menyhért a’ Rakonczi Istvánéi; II. Ulászló alatt Ferencz és Zsigmond. Ezen utolsóbb megvevé Felső-Vadászt, Abaujban, ’s a’ hely a’ Zsigmond maradékinak előnevet ada, a’ Ferencz’ maradékai magokat tovább is Rákóczról nevezék.
Zsigmond nemzé Györgyöt és Jánost. György 1526. Vice-Ispánja vala Zemplénynek, 1542. pedig a’ Nádori méltóság’ Helytartója. János nemzé Ferenczet, Vice-Ispánt ott 1583–88. ki Lipóczi Keczer Dorotheától Jánost és az Erdélyi Fejedelmet Zsigmondot.
Zsigmondnak a’ Fejedelemnek, hitvesei: 1. Alaghi Judith; ’s ettől leve Erzsébet, Homonnai Bálintné (lássd ezt feljebb Bocskay alatt) 2. Gerendi Anna, kitől György Fejedelem, ’s Zsigmond és Pál. 3. Thelegdi Borbála, a’ magtalan. Ez özvegyen maradván, Pál mostohafiját a’ Római hitben nevelé. – Pál Sárosi és Tornai Fő-Ispán, ’s Ország-Bírája mh. 1636. Martz. 12d. Ennek Hetesi Pethe Annától László, Sárosi Fő-Ispán, és Anna-Mária Apácza. László a’ Váradi Vár’ kapuja előtt esék-el*
esék-el A kötőjel sor alatti betoldás.
1664. Májusban, ’s Bánffy Erzsébettől csak Erzsébetet hagyá, két Erdődyek hitvesét, ’s így a’ Pál ága kiszárada. – A’ Fejedelem Zsigmond megholt 1608. Decemb. 5d. élet. 64d. eszt. ’s Szerencsen temettetett. Ritka érdemei emelék előbb Szendrői, tovább Egri Kapitányságra, Borsodi Fő-Ispánságra, Erdélyi Gubernátorságra.
Fija György, az Elsőbb, Erdélyi Fejedelem, Bethlen Gábornak eggyik lelkes Vezére, mh. 1648. Octób. 11d. Gyula-Fejérvártt. élet. 55d. eszt. Serkei Lórántffi Susánától, a’ Pataki Vár’ gazdag örökösétől, nemzé a’ II. Györgyöt, Zsigmondot, és Ferenczet. Ferenc élet. 5d, Zsigmond*
5d, <eszt> Zsigmond
házasságának, a’ Palatinátusi Fejedelem Henrietta leányával, első eszt. 1652. Febr. 2d. múla-ki himlőben.
A’ II. György dicső sebeiben hala-meg 1660. Jún. 7d. Menyegzőjét Báthori Sófiával Fejérvártt tartá 1643. Febr. 3d., 4d., 5., napj. Megholt ez az asszony 1680. Jún. 14d. Patakon, élet. 51. eszt., ’s Kassán temett., a’ maga és fija által épített Templomban. (Rumy, T. 1.)
Ferencz, a’ II. Györgynek eggyetlen gyermeke, szül. 1645. Fejdelemmé*
Fejdelemmé Fejelemmé-ből javítva.
még atyja’ éltében 1652. Febr. 18d. megválasztaték, de a’ czímet csak üresen viselte. Menyegzője Zrínyi Helenával Zborón 1666. Martz. elsőjén. Megholt ugyan-ott 1676. Júl. 8d.
Ferencz hagyá a’ II. Ferenczet, és ennek nénjét, Juliána-Barbarát, Generális Gróf Aspremont Ferdinánd-Góbertnét, kinek e’ nevet viselő utolsó*
utolsó Sor feletti betoldás.
maradéka Maria, Gróf Erdődy Györgyné maga tartja-fenn szerencsétlen öseinek bús emlékezetét.
A’ II. Ferencz szül. Zemplény Várm. Borsi nevü faluban, Újhely mellett 1674. Sept. 4d. – A’ Széchényi Gyűlés őtet 1705. Septemb. 16d. a’ Confoederatio’ Vezérének, a’ Maros-Vásárhelyi Dieta 1707. Martz. 28d. Erdélyi Fejedelemnek megválasztotta, ’s mint illyen jelene-meg sergének legszebb férfija, deli szálas termetben, lobogó fekete hajjal, bajusszal, szemekkel, liliomfejérségű homlokkal, rózsapirosságú orczával, az Ónodi Dietán (1707. Májusban), Miskolcz mellett. Megbukván itt Berchényinek és Forgács Simonnak visszálkodásaik miatt leginkább, Lengyel-országba, Angliába ’s Párizsba méne-által; itt hosszabb ideig múlatott, ’s megírta hazája’, háza, ’s személye’ történeteit (Hist. des Revol. de Hongrie. Amsterdam 1736. négy és nyolcz rétb., így VI. amúgy II. Köt.) Jól eltalált képe a’ könyv előtt áll. Megholt Rodostóban a’ Marmorai tenger’ nyugoti szélén 1735. Apríl. 8d., Nagypéntek nap.
Carolína-Amália Hessen Wanfriedeni Herczegasszonytól születének neki József és György (ez másoknál Ferencznek mondatott), ’s atyjok az ifjabbat Makoviczai Herczegnek nevezteté. Mind ketten Bécsbe vitetének, ’s famíliai nevek Józsefnél Markgraf von Sankt Karl, Györgynél Markgraf von Sankt-Elisabeth nevekre változtatott-el. Szökve hagyák-el Bécset, ’s József a’ Török-földről kezde mozgani VI. Károly ellen, mellyért XII. Kelemen kirekeszté az Anyaszentegyház’ kebeléből. Megholt Csernavodán, Bulgáriában, 1738. Novemb. 18d., élet. 38d. eszt. György elvevé Párizsban Marquise de Bethűnt, ’s magzatokat nem hagyva dőle-ki 1739.
Zrínyi Heléna, előbb Rákóczy Ferenczné, tovább Thököli Imréné fogva tartaték Bécsben, ’s cserébe adaték-ki a’ Törcsvárnál elfogott Marsal Donatus Heisler Heitersheimbi Grófért. Férjét kísérte bujdosásiban. Megholt Nicomediában 1703. Febr. 18d.; maga Thököli ugyan-ott 1705. Septemb. 13d. – A’ két utolsó Zrínyi, testvérei Helenának, Péter és Boldizsár, fogságban holtanak-el; amaz Gréczben, Péter Kufsteinben, ’s ez fogsága’ 24d. eszt.
Kihala a’ Rákóczi-Rákóczy ág is, Andrásban, a’ Fűzi Mária’ férjében 1754. Rákóczon, Zemplény Várm.


A’ Báthoriak.

A’ német Péter királysága*
királysága Királyságá-ból javítva.
alatt eggy Guthkeled nevü Svéviai Vitéz jöve közzénk. Ennek eggyik maradéka vala Bereczk 1310., Andrásnak fija. Bereczknek leve I. János, 2. András Váradi Püspök, 3. Lewkes (Lucas).
Jánosnak leve László, az I., 1351ben Szabolcsi Fő-Ispán. Ennek hitvese Somlyóval gazdagítá a’ Bátori-ház’ birtokait, ’s fijok Szaniszló elkezdé magát Somlyai-Báthorinak írni. Fija István 1422. Erdélyi Vice-Vajda volt, 1458. Királyi-Asztalnok.
Istvánnak fija István 1529. Erdélyi Vajda, híve Zápolyának. Megholt 1534. élete’ 57d.; hitvese Thelegdi Kata; mh. 1547. élet 55d.
Ezeknek nyolcz gyermekeik közzül itt elég hármat nevezni: 1. Andrást, mh. 1562.; 2. Kristófot, és 3. Istvánt, Erdélyi Fejedelmeket, kik közzül István eggyszersmind Lengyel- Király is vala.
Andrásnak Mailáth Margittól leve: 1. Boldizsár, kit az eszelős Bátori Zsigmond 1594. hurokkal vesztete-el; 2. András, a’ Cardinális-Fejedelem ’s Vármi Püspök; 3. István.
Ezen Istvánnak Pelsőczi Bebék Sófiától, Gábor, a’ Fejedelem; második hitvesétől,*
hitvesetől ék. em.
Kosztka Sófiától, András; ennek pedig Zakreska Anna lengyel asszonyságtól 1. Hedvig, Lupstovski lengyel Úr’ özvegye ’s később Apácza, és 2. Sófia, Rákóczy II. György’ hitvese, az I. Ferencz’ anyja. – A’ fényes, Somlyai-Báthori ház férfiágon Gáborban, a’ gonoszban, leányágon*
leányagon ék. em.
Sófiában, a’ nemjóban dőle-ki. – Következnek az Ecsedi-Bátoriak:
A’ legelébb említett Lewkesnek Péter fija osztályban Ecsedet kapá, ’s innen a’ név.
Péternek fija, János, 1400 nemzé Istvánt, Ország-Bíráját, ki Varnánál 1444. elesett.
Istvánnak fijai 1. István, a Kenyérmezei hős, Erdélyi-Vajda és Országbíró, mh. nőtelen 1493.; 2. András, az Ecsedi Vár’ megújítója; 3. Miklós, 4. László Váczi Püspök, kit Galeottus Martius emleget; ’s leánya Margit, Horogszegi Szilágyi Mihály Gubernator’ nője.
Andrásnak nevezetesbb fijai: 1. István, a’ sánta Nádor; mh. 1535. Eggyetlen gyermeke Klára, Károly Münsterbergi Herczeghez vala mátkásítva, de menyegzője előtt elholt. 2. András Belgrádi Bánnak neveztetett-ki, de Enyingi Török Bálint oda bé nem eresztette. Fő-Ispánja vala Szathmárnak.
Ez az András hagyá 1. Andrást (más nevével Bonaventúrát) Szathmár és Szabolcs Várm. Fő-Ispánját, Tárnokot és Ország-Bíráját; mh. 1566. Octób. 4d. 2. Györgyöt, 3. Miklóst, 1568. Országbírót.
Györgytől és Somlyai-Báthori Annától születék István, Ország-Bírája,*
Ország<bír>-Bírája
Somogy, Szathmár és Szabolcs Várme. Fő-Ispánja; mh. 1609. Júl. 25d., élet. 56d. eszt. Testvére ennek Erzsébet, Nádasdi Ferencz*
Ferencz<né>
Fő-Lovászmester’ hitvese, ki isméretes vérferdeje miatt örök tömlöczre vala kárhoztatva, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
1614. Aug. 21d. hala-el.
Mint a’ Somlyai-Báthori ágon utolsók Gábor volt, a’ Fejedelem, és Sófia, Rákóczy II. György’ özvegye: úgy valának az Ecsedi-Báthoriak köztt utolsók István, és testvére Nádasdiné.
Ezen utolsó István Gábort, a’ Fejedelmet, még gyermeki esztendejiben azon ígéret alatt fogadá gyermekének, ha a’ Római hitet elhagyja, ’s az övére áltmegyen; a’ mit az bátyjának temérdek gazdagságáért megtenni annál készebb vala, mivel atyja István, rettegvén hogy testvérének Boldizsárnak sorsára juthat, Erdélyből Lengyel-országba szökött-által, ’s megfutamlása miatt elszegényedett.


Királyaink
Az austriai dynastiából.

I. Ferdinánd, szül. Alcalában 1503. Martz. 10d.; mh. Bécsben 1564. Júl. 25d.
II. Maximilián, fija I. Ferdinándnak és a’ Magyar Annának, szül. Bécsben 1527. Aug. elsőjén; mh. a’ Régensburgi Dietán 1576. Octób. 12d.
II. Rudolf, fija II. Maximiliánnak és Mariának, az V. Károly’ leányának, szül. 1552. Júl. 18d.; mh. Prágában nőtelen, 1612. Jan. 20d.
II. Mátyás, Rudolfnak testvére, szül. Bécsben 1557. Febr. 24d.; mh. ugyan-ott 1619. Martz. 20d. Hitvese*
20d.<,> Hitvese hitvese-ből javítva.
Anna, a’ Tyrolisi Ferdinánd Fő-Herczeg’ gyermektelen leánya.
II. Ferdinánd, a’ Stíriai Károly Fő-Herczeg’ fija, szül. Gréczben, 1578. Júl. 9d.; mh. Bécsben 1637. Február. 15d. Hitvese Anna, Bájor Herczegasszony.
III. Ferdinánd, fija a’ II. Ferdinándnak. Szül. Gráczben, Júl. 13d.; mh. 1657. April. 2d.
IV. Ferdinand, III. Ferdinándnak és a’ Tyrolisi Leopold Fő-Herczeg Leopoldína leányának fija. Megholt atyja előtt, 1654. Júl. 9d.
I. Leopold, IV. Ferdinándnak testvére, ennek halála után nem leve többé Pappá, a’ mint készűlt vala. Szül. 1640. Jún. 9d.; mh. 1705. Máj. 5d.
I. József, Leopoldnak*
I. József, <I.> Leopoldnak
és Eleonóra Magdaléna Theresia Palatinátusi Herczegasszony fija; szül. 1678. Júl. 26d.; mh. 1711. Apríl. 13d. himlőben, fiumagzat nélkül.
VI. Károly, Józsefnek testvéröccse, koronázott Spanyol-Király. Bátyja’ véletlen halála után visszatére Barcellonából Bécsbe. Szül. 1685. Octób. els.; mh. 1740. Octób. 20d., fiumagzat nélkül. Benne hala-ki a’ Habspurgi-Austriai ház.


Maria-Theresia VI. Károlynak és a’ Braunschweig-Lüneburgi Elisabetha-Christína’ leánya. Szül. 1717. Máj. 13d. – Férjül vette Ferencz*
vette<,> Ferencz
Lotharingiai ’s Barii Herczeget, Toszkánai Nagy-Fejedelmet, ki 1745. Római Császárrá koronáztaték, 1736. Február. 12d.; ’s anyja leve a’ dicsőséggel*
dicsőseggel ék. em.
uralkodó felséges Austriai-Lotharingi háznak. Megholt 1780. Novemb. 29d.
II. József Theresiának és Ferencznek fija. Szül. 1741. Martz. 13d.; mh. 1790. Febr. 20d. Bécsben. Magzatjai nem maradtak.
II. Leopold, Józsefnek testvére, ’s ennek haláláig Toszkánai uralkodó Fejedelem. Szül. 1747. Máj. 5d.; mh. 1792. Martz. elsőjén.


I . Levél.*
<El> I. levél.

[3] Alig hagyám-el Szalárdot,*
<eggy két órányi távolyra> Szalárdot A távolyra távolyságrá-ból javítva.
Biharban, hol Gróf Csáky Antalnál, nemes-lelkű szép hitvesének Báró Vécsey Annának, fortepianója ’s rajzasztala mellett, eggy kedves napot élék, ’s íme minden nyomon kezdém érzeni, hogy útam egészen új világba vezet. Vége itt azon temérdek síknak, melly Tokajtól, a’ Máramarosi, Nagy-Bányai, Erdélyi hegyekig, ’s Belgrádig Pestig,*
<é>’s Belgrádig, <’s> Pestig
sohol meg nem szakadva terjed, eggykor a’ Magyar-föld’ tengere. Vége azon buja mezőségnek, mellyen útam*
útam A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:╒
Ér-Semlyéntől, születésem’ és gyermekéveim’ kedves honjoktól, a’ kevély Nagy-Váradig, a’ Diószegi, Jankai, Vajdai, pajtákkal és súgár olasz-nyarakkal játékosan elhintett szőlő-, nem hegyek, hanem halmok alatt elméne. Vége azon szép kertnek, mert a’ kies táj érdemel kertnek neveztetni, mellyen Anarcs és Petneháza, Levelek és Mária-Pócs, Szakoly és Debreczen körül, ’s a’ Magyarságnak ezen népes, gazdag anyavárosától, Vámos-Pircs Hajdu-városig*18
∗ <Districtus Oppidorum Hajdonicalium Szabolcs Vármegye által vagyon békerítve. Anyahelye Böszörmény, Debreczen mellett. Szabad helyek, mint a’ Jász és Kún föld.> [Kazinczy jegyzete] [A lábjegyzet víszintes és keresztirányú vonalakkal áthúzva – Sz. Á.]
és Ér-Semlyénig, hol gazdag holdmezőken, hol egész órákig eltartó ligeteken keresztűl, jövék, mellyeknek*
jövék, <és a> mellyeknek
szent éje a’ napnak égető melegében, az Útast enyhítő menedékbe fogadja. Vége a’ Nyíreggyházi pusztáknak, Tokajtól Debreczenig, hol a’ szem égnél és szántott vagy legelő homokföldnél, a’ számtalan kissebb ’s nagyobb, sárcsákkal és csévékkel ’s líbiczekkel körülröpkedett tavaknál egyebet nem lát, és a’ melly homoktengert a’ Zemplény’ Tokajának szép foka – dél és éjszak felől tekintve mint valamelly könyü*
nicht könnyü Kazinczy megjegyzése a bal margón.
lebegésű étheri test; keletről*
test; <–> keletről
tekintve mint eggy óriási összebomlott pyramisz; nyugotról*
pyramisz; <–> nyugotról
tekintve, mint eggy magát elnyeldesett formátalan Vulkán, – ’s a’ Hegyaljának mérföldekre-terjedő kék lánczolatja, ’s távolyabb az Ungvári ’s Máramarosi hegyek veszik-körül. E’ nagy-szépségű tájak helyett itt eggy*
itt <eggyszerre> eggy
szemet ’s szívet összeszorító sivatag tűnt-fel előttem; kivagdalt, de ki nem irtott erdőség, kákás holdak, semlyékes kaszálók; világos jelei a’ testi lelki szegénységnek. Fél nap jöttem, ’s két lovast és három oláh-szekeret találtam-elő. Az Oláh ugrék talyiga-szekeréről, mihelytt bennünket megpillanta, ’s verte marháját, hogy az út szabadon maradjon a’ kocsinak. Azt a’ Bihari ’s Szabolcsi Magyar is megteszi; mert az elsőbbség’ érezése természetnek érezése, mint az idősbb koré. De midőn azt az Oláh ijedésből, a’ Magyar jó kedvéből teszi, a’ kettő köztt van külömbség, ’s igen nagy.
[4] A’ Szepes Vármegyei Német,*
Német német-ből javítva.
a’ Sárosi Tót,*
Tót tót-ból javítva.
az Abaúji ’s Zemplényi, és osztán a’ Bihari és Szabolcsi Magyar,*
1. a’ 4. Szabolcsi 3. és 2. Bihari 5. Magyar A szórend sor feletti számozással javítva.
’s végre itt az Oláh*
Oláh oláh-ból javítva.
között, melly szembe-tűnő külömbözések! – lélekben, testben, nyelvben, öltözködésben, gondolkozásban.*
gondolkozásban<!>. A pont a felkiáltójelből javítva.
Kifogások vagynak mindenhol és mindenben; de valóban nép és nép úgy hasonlatlanok,*
hasonlatlanok Az ok sor feletti betoldás.
mint személy és személy, ’s ezt lesni, a’ fő, a’ középszer, a’ legalsóbb rendnél, gyönyörűség;*
rendnél <nagy> gyönyörűség
’s leginkább az utolsóbbnál, melly a’ saját színt, nevelés és társalkodás által, nem veszti mint*
veszti <el úgy,> mint
a’ két elsőbb. A’ reggel olta estig szent énekeit mondó, ’s a’ szűk föld által munkássá, takarékossá tett Német,*
Német német-ből javítva.
’s a’ Debreczeni zömök, inas, jól-élő, költeni-szerető Magyar*
Magyar magyar-ból javítva.
nem látszanak azon eggy Ádám’ maradékinak; ’s midőn az összeszorult szívvel siet napi-munkájára, ez lihegi a’ viadalt, mint a’ maga erejében szilajkodó*
erejében <viaskodó b> szilajkodó
bika, vagy elterűl a’ földön, míg a’ mezők’ munkája ismét dologra szóllítja; nyájas, ha nyájas vagy hozzá, ’s láng és tűz, ha ingerled.
Midőn Debreczenből kijövék, eggy tizennégy esztendős legényke szekerem mellett méne-el, fekete fürtös-gubácskájában, és mezítláb, mert az eső csepegett, ’s vállán vitte fékjeit. Gyönyörködve nézém a’ gyermek könyü járását, és a’*
és <azokat> a’
tömött, inas lábikrákat. „Hova mégy?” mondá neki inasom*
neki <az> inasom Az om sor feletti betoldás.
a’ mint mellette elhajtánk. „Hova megyek? arra ni!” felele ez, ’s eggyet löke állával maga elibe. Mindnyájan elneveténk magunkat a’ gyermek’ büszke feleletén; bántotta*
<meg>bántotta
a’ bátor megszóllítás. Kocsisom*
megszóllítás. <Midőn eggy helytt> Kocsisom
valamit igazíta hámjain, ’s*
igazíta <a’ szekeren> hámjain, ’s
a’ legényke ismét elballaga mellettünk;*
elballaga <szekerem> mellettünk
’s itt én szóllítám-meg. Legényke, mondám, te nehezen vevéd cselédem’ megszóllítását; haragszol még rá? Nekem mereszté tüzes fekete szemeit, feketévé-sűlt szép ábrázatjával, ’s hallgatott. Folytatám az ingerkedést, ’s ismét mosolygott és hallgatott. Ha*
mosolygott<,> és hallgatott<,>. Ha ha-ból javítva.
nem volt elég az inasának, ezt fogta gondolni, itt az urának is majd adok eggyet. Hallgatása tiszteletét mutatá, az a’ szép csendes mosolygás szabad lelkét, és hogy ön becsét ismeri. Lovaihoz ment vala ki, mellyek a’ mezőn legeltek.
Ugyan e’ tájon eggy állásba hajtaték, melly a’ liget’ közepén álla. Az tele vala a’ Csárdás’ hat ökrével. Őrzőjök azonnal ott terme, ’s felveré kérődzésekből. Bagaméri születésűnek mondotta magát. Te tehát Oláh*
Oláh oláh-ból javítva.
vagy,*
vagy<ok>
kérdém tőle. „Oláh vagyok?” felele, elrettenve feltétemtől; „nem én, Uram, mert én igazi Kálvinista.”
Látni akarám, mennyire érdemli a’ kevély-hangzású epithetont; de csak hamar tapasztalám,*
hamar <látván,> tapasztalám, A tapasztalám a főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
hogy az ő vallása úgy van inkább szívében mint fejében, mint az enyém. Abba hagyám tehát a’ kátézást, ’s szűléji ’s testvérei felől tettem neki kérdéseket; tudni*
neki <eggy két> kérdéseket; <’s> tudni
akarám, nem vitték e katonának. „Oda is ember kell,” mondá. ’S te embernek tartod magad’? hiszen még bajuszod sincs. „De lesz!” felele, ’s szája felé kapott, mintha látni akarta volna, ha azt megpederheti e már. ’S ha katona volnál, ’s háborúnk volna a’ Törökkel, Tatárral,*
Tatárral<’>,
’s szánnád e? hiszen azok is emberek. „Igen biz én szegényt,” mondá; épen annyi malítiával, mint a’ mennyivel a’ kérdés téve volt; mert a’ csárdából kiáltották. Mozdúlása, ’s a’ bunkó, mellyet kezében tartott, ’s a’*
’s <az> a’
hang, mellyel az utolsó szót ejtette, egészen mondák, mit tenne, ha kellene.*
ha <tehetné> kellene
– Kicsinységek; de a’ Psychologusznak érnek annyit, mint a’ Botanicusznak eggy új csemete, vagy a’ mit ismer ugyan, de kedvelve néz, valahol találja.
[5] Magyar-országot a’ Szilágytól, Erdélynek pitvarától, Széplak Bihari és Ip Krasznai helységek köztt, a’ Berettyó vize választja-el, melly itt eggy Tusza nevü erdőben fakad. [6] A’ lefektetett buja fű, a’ melly völgyben a’ kisded folyam elfut, mutatá, hogy e’ tájon sok eső jára, míg nálunk majd megaszánk; lovaim összedőlengezének a’ sárban. [7] Ez, ’s a’ Kraszna’ kiáradásaik,*
Kraszna’ <és Berettyó’> kiáradásaik,
’s a’ kerűlés, mellyet ez miatt Zovány és a’ Bánffiak által lakott Nagyfalu köztt tennem kelle, elkéslelének, hogy ámbár ide Szalárdról eggy nap’ elérheték vala, Cs. Kir. Kamarás és Majór*
és Majór A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Nagy-Ajtai Cserei Farkas*
Cserei <Miklós> Farkas
barátomat, ’s hitvesét Gróf Haller Chrisztínát, a’ Thesaurárius Gábor’ leányát, és a’ Telemach’ fordítójának, Lászlónak, unokáját, ebédjeknél találtam, midőn más nap ide érék.
Házi-gazdám kevés hetek előtt inhidegéből gyógyúla-fel; mostan pedig szemeire szenvede, ’s ez miatt még az ebédtől kénytelen volt ágyba menni. Orvosai eltiltának társaságától. Hogy időmet a’ szakadó esőben kényem szerint használhassam, a’ Grófné áltvive*
áltvive<k>
nappalijába, felnyitá előttem férje’ fiókjait, ’s magamra hagya, elfogva gondjai által kedves betege körül.
[8] Égtem ismét látni, ismét illetni a’ szelenczét, mellyben a’ nagy Friedrich hordá zsebjében orvos-porát, ’s a’ Grófné előmbe tevé azt. A’ szelencze eggy kisded papagáj, ’s fenekén a’ Prussziai korona, a’ Friedericus Rex monogrammal. Benne a’ kisded kalán is, mellyel a’ por meríthetik. Azt Referendárius Cserei Farkas, az én barátom’ atyja, eggy Magyar-Cancellariai Referendárius tiszttársától vevé ajándékban, ki viszont eggy Huszár rokonától, ’s annak bizonyságaként, hogy tellyesíteni*
hogy <az> tellyesíteni A telly<é>síteni Az ékezet áthúzva, lly a jobb margón megismételve.
igyekezett bátyja’ óhajtásait. Feledve a’ dicső ifju’ neve, ki hazánknak e’ fényt nyeré, ’s nincs a’ ki tudassa, a’ szelencze hol leve zsákmányunk.
[9] Kiélvén magamat a’ szobák’ festésinek és rezeinek nézeltekben, mellyek köztt a’ Balechou által mesteri kézzel metszett Vernet’ Zivatarát is találtam, de nem Csendét is (Calme), ’s Fittnek két kisded tábláját, vaddal, madárral; (rajta a’ név is, ’s nem hazudva, ’s az eszt., 1636.) a’ Metszett-kövek’ Gyüjteményét vettem-elő. Nagy szépségű darabok.
Tovább azon rendes edénykék múlattatának, mellyek a’ Wedgewood’ nevét viselik, ’s a’ Római hamvcsuprok, az Etrüszk és Herculánumi Maradványok, a’ Tengeri-Herbárium, a’ Nemes-kövek’ Gyüjteménye, mellyet eggy nem-nemes lopás nagyon megfogyasztott, ’s a’ két India’ termései, kemény tésztában, természeti nagyságokban ’s színekkel, a’ hogy az Európaiakat Sickel öntögeti. Keveset értek mind ezekhez; nagy részint épen nem: de isméreteim terjedének, ’s a’ Mesterség’ darabjai gyönyörködteték szememet, lelkemet.
[10] Bibliothecáját első ittlétemkor a’ tűrhetetlen hideg, most barátom’ szenvedései miatt nem tekinthetém-meg; azonban a’ Grófné még is lele eggy két szabad pillantatot, hogy oda is elvezethessen. A’ könyvek’ száma lehet négyezer, ’s itt van, valamit a’ híres Kaprinay, a’ Referendárius’ házi-nevelője, bírt. Sokat ez is vásárla, ’s még többet fija Lőrincz, Német- és Franczia-országi útazása alatt, hol, nagy kárára a’ hazának, már vőlegény a’ Broglie háznak eggy szép gyermekével, elholt.
[11] A’ Gyüjtemény bír Incunabulákat,*
Incunabulákat,<*)>
Princeps Edítiókat, Kézíratot. Itt a’ Bethlen Farkas’ Hisztoriájának Keresdi Kiadása, a’ Cardinális és*
és Sor feletti betoldás.
Fejedelem Bátori András’ Breviáriuma, a’ Don Quixot’ első spanyol kiadása.
[12] Az én barátomnak eggyik kedves foglalatossága a’ Kertészkedés, ’s kertje ritkaságokban gazdag.*
ritkaságokban <igen> gazdag
Dr. Baumgarten, tudós szász-hazánkfija, Erdélyi Flórájában az eddig nem ismért csemetéknek Magyarokról ada nevet, ’s eggyike ezeknek SILENE CSEREIA*
Silene Csereia A szavak kezdőbetűi kétszer aláhúzva és megismételve a jobb margón.
nevet viseli. [13] Mihelytt az eső megszűnt, bejártam a’ kertet, ’s álmélkodám gazdagságain, nem mint Értő, hanem mint mind annak, a’ mi szemét gyönyörködtetheti, Kedvelője.*
szemét gyönyörködtetheti<,><’s tanulni nem restel,> Kedvelője
[14] Klaproth és Wildenow, Berlínben, levelezének Csereivel, ’s ez, és Regnaut, Párizsban, Gróf Canál, ’s Prof. Dr. Nowodworszky, Prágában, ’s a’ Brasíliából gazdagon visszatért Maximilián Wied-Neuwiedi Herczeg, sok termésekkel szaporíták*
szaporít<j>ák
a’ Krasznai kertet, ’s a’ Xeranthémum bracteatum ide a’ Josephína Császárné’ Malmaisoni kertjéből jött. Erdély nagy részben Krasznáról vette, a’ mit kertjeiben már most mindenfelé nevel.


II. Levél.

[15] Perjéig, másfél órányira Krasznától, nem jövék bajjal; az út szántott és dombos, de nem meredek földön méne. [16] Horváti, a’ most elholt Gróf Teleki Lajos Rendek-Előlűlőjének birtoka, balra maradott, nem messze az úttól.*
úttól A tt szétfolyó tinta miatt megismételve a bal margón.
[17] Cserei embert küldött vala előre, hogy engem ökrök*
engem <itt> ökrök
várjanak; mert lóforspontot itt nem találni, sőt sohol nem Erdélyben, [18] a’ Székely- és a’ Szász-földet kivévén. A’ Tisztviselők azt találnak a’ Magyar-föld’ Praetoriális helyein, hol e’ végre a’ Vármegyéknek fizetett kocsisaik tartatnak, ’s hámos lovaik.
[19] A’ hely felejtett szegénység’ képét viseli. [20] Hosszan nyúlt-el, noha nem nagy, ’s dombjairól, talán ugyan csak esős időben, zuhogva omlanak a’ patakok a’ nagyobba, melly végig-futja a’ falut. [21] Fekünne Helvetziában, Gessner nem pirult volna felvenni rezei közzé, ’s Perjét ismerné egész*
ismerné <az> egész
Európa. – Béfogák*
Béf<ó>gák Az ékezet áthúzva.
ökreinket, a’ nélkül hogy mi az Oláhokhoz ’s az Oláhok mihozzánk szóllottanak volna; [22] mi, mert látni vala képeiken, hogy nyelvünket nem értik:*
A kettőspont sor feletti betoldás.
ők rettegőségek miatt.
[23] A’ mint a’ hegy emelkédék, kiszállottam szekeremből, ’s eltelve gyönyörűségekkel nézém mindenfelé az erdőség’ szép szakait, [24] ’s vissza meg vissza tekinték a’ kedves fekvésű falura, ’s azon nekem kedves helyre, melly olly kincseket, olly lelkeket rejteget kebelében. [25] Eggy*
lelkeket <tart> rejteget Az áthúzott rész felé írva. kebelében. <elrejtve.> Eggy
Bánffi-Hunyad felé igyekező lovas utól-éré szekeremet, leszálla lováról, ’s tolmács leve közöttem és az Oláhim köztt. [26] Haszontalan vala minden mesterségem; lehetetlen vala kikapnom némaságokból.
[27] A’ szót, hogy Erdélyben olly magasságú hegyeket fogok megmászni, mint az Újhelyiek, nagyításnak vevém elindúlásomkor, ollyanokkal szóllván, kik Erdélyt látták. Előre nézvén itt a’ bércz felé, ’s Kraszna felé hátra, nagyításnak nem vehetém; nagy nagyítás ugyan épen nem vala. Csak hogy ez a’ bércze a’ Magyar-országot*
-országot Sor feletti betoldás, a jobb margón megismételve.
és Erdélyt elválasztó Meszesnek a’ maga csúcsai’ sorában áll, ’s így a’ szem, alólról tekintve, fel nem veheti magasságát. ’S meredeksége még inkább érezteté velem magát az ereszkedőn, hol sok helytt veszélyben forgottam, összezúzattatni. Lyányom’ enyelgései köztt, ki kendőjét tele szedé virágokkal, ’s anyja’ ’s testvérei’,’s vele eggykorú barátnéja’ nevét a’ tetőn elsikoltozá, feledém a’ mi szemeimet ijesztgeté.
[28] Hah, melly rezzentő pillantat! Előttem fekvék az egész Erdély. És bár eléggé érezhetőleg önthetném szóba a’ mit láttam! De ha a’ tájfestés szóval és nem ecsettel, mindég sikeretlen is, minthogy a’ beszéllő egymás után számlálgatja a’ részeket, ’s az egészet eggyszerre nem adhatja, vagy a’ mint az iskolások szóllanak, minthogy az efféle leírások nem az Ür’, hanem az Idő’ tárgyai: ha majd Leveleim a’ mint azt, tisztelt kedves barátom, elindúlásom előtt Te kívánád, nyomtatásban jelennek-meg, ez a’ czikkely segélhetni fogja azoknak érzéseiket, kik ezt itten olvassák-meg. Megfordúlék sarkamon, ’s valamerre tekinték, éjszakról keletig, ’s onnan tovább dél és nyugot felé, dombot láték és völgyet; ’s úgy dombot és völgyet minden lapály és megszakasztó hézag nélkül, mint midőn a’ Kertész*
Kertész<’>
spallérjának tetejét sinór után nyírdeli. A’ Karpát’ ága, melly Késmárk mellől Máramaroson, ’s tovább osztán a’ Székely- földön, lemegyen, Fogaras mellé, a’ távoly miatt elvesze szemeim elől, elveszének az Abrudbányai és Hátszegi rengetegek is. Egyedül a’ Blagyásza üté-ki magát, a’ merre Belgrádot képzelhetém, a’ dombok’ völgyek’ örök síkjából, ’s a’ hó még most is fejérlett oldalán. Szótalan állék. Úgy tetszett, mintha valamelly Istenség eggy magas partról nézellette volna sok ideig a’ habokban hánykódó tengert, ’s tündérbotjával eggyet-ütvén, épen most parancsolta volna, hogy a’ víz azon alakjában változzék földdé, de már benőve erdővel, mellyben eggy percz előtt hánykódott. ’S előttem még meg nem vala teremtve az új föld’ embere, még nem állatjai; mert innen nem vala látnom semmi falut, semmi tornyot, semmi kalibát. A’ táj ember nélkül, nyáj és marha nélkül, madár nélkül volt; mint eggy szép halott.
[29] Láttam én hazámnak sok nevezetes tetőjit, ’s nem könyen fosztatám-meg magamat azon örömtől, hogy a’ legmeredekebb bérczeket is megmászván, rólok körültekinthessek; ’s ismervén a’ külömbséget azok és ezek között, elmondhatom, e’ látvány*
e’ Sor feletti betoldás. <a> látvány
eggyetlen a’ maga nemében, ’s planetánknak talán semmi más pontján nem találtatik. A’ királyi Tátra, a’ Budai, a’ Pozsonyi, a’ Tihanyi, a’ Tokaji, ’s csak az Újhelyi tetők is, szebb tájat terjesztenek-el*
tájat <tekintene> terjesztenek-el
a’ szem előtt; ott nagyobb és kisebb, csúcsosabb és dombosabb*
dombos<á>bb Az ékezet áthúzva.
hegyeket, ott messzére-elnyúlt síkot, ott városokat, falukat, legelő nyájakat, útazó vagy munkás embereket látni, a’ hajókat és szálakat vivő Dunát ’s Tiszát, az árkaiból szélesen kiömlött Bodrogot; ’s így a’ festés ott staffírozva van. Itt mind ezekből épen semmi; itt egyedül valék, lovaimmal, szekeremmel, cselédimmel. [30] A’ mi rémítő ezen érzésben vagyon, még nagyobbodék az által, hogy a’ nap rejtve volt, ’s az ég’ boltozatját felettem bús fellegek vonák-be mindenfelé.
[31] Temérdek távolyra terjede horizonom, ’s képzelhetni, mint veszett-el a’ kék szín a’ veresen-sárgáló fejérig, hol azt a’ szem az ég’ színétől meg nem külömböztetheté. Ha a’ mit itten láték, tárgya lehetne a’ Művész’ ecsetjének, óhajtanám, festené valaki. De e’ sötét, bús egyenlő, minden változás nélkül, vásznan, annál inkább rézbe-metszve,*
rézbe<,>-metszve A rézbe rézre-ből javítva.
nem tehetne kívánt hatást; mint eggy csendes tenger nem, part és szikla, hajó*
szikla, <nélkül,> hajó
’s és légi-perspectív nélkül;*
légi-perspectív <Luftperspektív> nélkül
’s a’ Claude-Lorraineket és Verneteket, kik eggy könyed rándítással mérhetetlen messzeséget tudnak áltvinni darabjaikba, kifárasztaná. [32] Itt magát kell látni az eggyszerű, puszta, nagy természetet, ’s illy bús fellegzetek alatt.
[33] Útam Nyíres olta hegynagyságú ’s meredek dombokon, ’s ollykor söppedékes vápákon inkább, mint völgyeken, méne, ’s annyi baj és inség köztt az az örömem sem vala, hogy szemeim szép tájt láthassanak. A’ dombok’ oldala parázs föld, alja kemény agyag; ’s így midőn a’ felső föld, ősszel és tavasszal, magába szedi az eső-és hóvizet, a’ domboldalak, a’ tetőn kezdve le lábaikig, ’s ollykor félórányi távolyra*
távoly<ságra>ra Az áthúzott rész felé írva.
megindúlnak, ’s grádicsos repedésekben le sippadnak a’ völgybe. A’ szem pusztúlásban látja Erdélynek igen sok részeiben a’ természetet, melly nálunk a’ maga szépségében és épségében jelen-meg, vagy a’ hol a’ sebes Hernád, Kassa mellett, a’ szőlődombokat szaggatja is, bokrokkal rejti-el pusztításait. Az Útas itt azt érzi, a’ mit az ellenség által feldúlt tartománynál fogna.*19
<Olvasóim, a’ ki Erdélyt látni fogja, ámbár az által a’ mit mondék, el lészen készítve, csudálkozni fog ezen messzére eltartó repedéseken. Hadadon Báró Wesselényi Farkasnál az Üvegházak haszna-vehetetlenekké tétettek ezen baj által, ’s az útak levont gerendák által őriztetnek helytt a’ sippadás ellen.> [Kazinczy jegyzete] [A lábjegyzet balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva. – Sz. Á.]
Nagy-Almás, özvegy Gróf Vas Sámuelné, szül. Gróf Bethlen Rosaliának*
Ros<á>liának Az ékezet áthúzva.
lakójával, szűk völgyben fekszik. A’ hely’ asszonyát, Erdélynek eggyik legnagyobb tekintetű leányát, nem leltem; más jószágaiban múlatott: de híres Istálóját ’s fedett-Iskoláját megnézém. Itt Bucephál a’ fő dísz. A’ szög Zultán’ nagy termete ’s kevés tüze gyanút támaszta bennem, hogy az Erdély’ nem magas, de tüzes kanczáji tunya német ménekkel házasítatnak-össze. Nem fogom a’ Grófné’ embereire a’ mit nem tudok, de ha gyanúm meg nem csalt volna, ezt világos tévedésnek kellene nevezni, legalább míg a’ jobb természet az idegent feledtetné; ’s ennek hitelére annál inkább érzem vonatni magamat, mert én az Almási Istálónak*
Istálónak istálónak-ból javítva.
nehány neveltjeit ismerem, mellyek valóban szépek voltak.
[34] II. József, tekintetbe vévén eggyik útja alatt a’ Herczeg Grasalkovics’ Istalóját,*
Istalóját istalóját-ból javítva.
intést ada Lovászmesterének, ki nálunk cseh fiakat akara nevelni, hogy a’ seregnél Huszároknak is van lovakra szüksége, nem csak Vasasoknak. – Idvezséges tanács, ’s eggynél több tekintetben; ’s*
’s Sor feletti betoldás.
még a’ Neologusznak is.
A’ tájt eggyfelől a’ kisded Vár’ romja ékesíti, eggy domb’ hajlásában. Az hajdan a’ Templom’ Vitézeié vala, a’ mint hirdeti a’ monda; később Bebék Vajdáé, ’s vejéé Balassa Imréé, ’s erről a’ Csákyaké, kiktől a’ Grófné is ered. Más felől azon szép Emlék*
Emlék emlék-ből javítva és az E a jobb margón megismételve.
ád díszt neki, mellyet a’ hely’ gazdag és lelkes asszonya, közel a’ Kolozsvári úthoz, eggy szomszéd hegyecske’ oldalán, megholt férjének emele. Valóban szép; ’s azért is szép, mert nem hasonlít kertjeink’ ’s temetőink’ bábjátékaikhoz; nagy, mint a’ ki emelte és a’ kinek emeltetett, mint a’ veszteség és fájdalom: – eggy félbe-tört, vastag-diameterű, hornyolt oszlop; ’s azon a’ hamvvder,*
nicht W sondern zwey VV neben einander. Kazinczy kiegészítése a bal margón.
áltölelve a’ tartósság’ symbóljával, a’ kígyóval. Gyásztűzek veszik-körül három oldalát, ’s ezek ki fognak vagdaltatni. Felírásait a’ piedestál’ két oldalain Gróf Haller Gábor Excell., a’ Kincstartó, dolgozá: az első táblán, és az utolsón az enyéim állanak.


III. Levél.

[35] Bácsnál vídúlni kezde a’ vidék, ’s eggy szőlővel beültetett dombon túl szélesbb völgyet láték nyílni, mint a’ mellyen útam eddig jöve. Azt várhatám, Kolozsvárt*
Kolozsvárt<t>
a’ völgy’ közepében látom-meg, és hogy a’ nagyon-elnehezedett útban is ott lehetek nem sokára. Azonban előfordúlván a’ szőlőhegyecske mellől, előttem fekvék a’ Traján’ VI. Gyarmatának Clusa nevet viselt Városa, mellyet az Oláh*
Oláh<,>
még ma is Kluzsnak mond; az, mellyben a’ Nemzetnek eggy nagy Királya, Erdélynek eggy kevés ideig élt nem tunya Fejedelme, született. A’ szőlőhegy a’ Fellegvár’ dombja volt, ’s lába alatt fekszik a’ semmi nevezetes épűlettel*
epűlettel ék. em.
nem ékes külváros a’ Kis-Szamos’ bal szélén, Kolozsvár pedig, körülkerítve magas falakkal, a’ jobbon. Túl rajta, ’s olly közelben,*
olly <közelségben,> közelben, A közelben, a főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
hogy a’ Városnak eggyik széle ennek lábát lepte-el, ismét magas domb kél.
[36] <Csereinek útasítása szerint nem vala nehéz rá találnom, a’ Wesselényi-házra, hol barátim, Váradról írt levelem után, várának. A’ Gubernátor’ czifra, de nem nagy és nem hosszu palotáját, balkonával és hornyolt oszlopaival,*
oszlop<á>aival Az ékezet áthúzva. Az ival, a bal margón megismételve.
balra hagyám, a’ Nagy-Templomot jobbra, ’s befordúlék az úgynevezett Közép-úczára.*
Közép-úczára A kötőjel sor feletti betoldás.
A’ ház, melly nekem felejthetetlen örömöket ada, az, hol Kormányszéki Tanácsos Kenderesi Mihály, az ifju Gróf Gyulai Lajos, ’s Farkas Sándor, a’ Bölöni; legelébb ölelének-meg; hol ezekkel, ’s Báró Wesselényi Miklóssal, Döbrenteivel, ’s Buczy Emíllel, akkor az ifjabb Gróf Kornis’ Nevelőjével,*
Kornis’ <Mihály> Nevelőjével
most Theologiát tanító Professorral a’ Károly-Fejérvári Semináriumban, eggy szép estvét töltöttem; [37] ötödik annak balja felé, ki ezen úczára a’ Híd-úczáról lép. E’ jegyzés ügyünk’ később barátinak nem lesz kedvetlen. Hála’*
kedvetlen. <Haza> Hála’
érzéseivel mennek-el azon falak előtt, honnan nemzetünk az Erdélyi Muzéum’ Fűzeteit vevé.*
Muzéum’ <később> Fűzeteit <Döbrenteitől> vevé
Mert az elsőbbek a’ Gróf Gyulai Ferenczné’ házából menének-ki, tőle és Pataki Mózes barátjától, a’ Plebania’ során.>
[38] Kolozsvár nem nagyobb a’ nem nagy, de hasonlíthatlanúl szebb Kassánál, ’s koránt sincs olly pompásan, olly szerencsésen épűlve. [39] Három legszebb úczáji T formán vonúlnak; tágasak,*
vonúlnak; <el> tágasak
vídámok, de nem hosszúak; oldalúczáji keskenyek, görbék, [40] ’s még nem bír sok házat, melly figyelmet érdemelhetne. [41] Miolta a’ Gubernium Szebenből (1790.) ide költözék, kiköveltetének nevezetesbb úczáji. A’ Közép-úcza*
úczáji. <az előtt a’ marha a’ sárban> A’ Közép-úcza
előtt, mellynek kapuja, a’ maga őrházával, ’s nagytáblájú órájával, a’ Német-országi Városok’ kapujira emlékeztet, tágas piacz vagyon üresen hagyva, hogy vásárjai kivül*
vásárjai <k> kivül
tartassanak; ne tovább is a’*
is <benn> a’
Városban.
[42] A’ Nagy-Templomot, az említett három úczának csaknem közepében, Zsigmond Királyunk építeté 1342.;*
1342 1542-ből javítva. A szétfolyó tinta miatt az évszám a jobb margón megismételve.
János-Zsigmond fél-Királyunk pedig a’ maga felekezetének adá. Az építmény nagy sztílű, de nem czifra; ’s így annál szebb. Festés, faragás, a’ mit a’ Mesterség’ barátja látni óhajthatna, sem itt nincs, sem a’ Piaristáknál, kiknek kettős tornya, rézzel fedve, nagy díszére van a’ Városnak. A’ Reformátusokénak külsője elijeszti a’ szemet. A’ Collégium’ kisded Bibliothecája ennek rekeszében tartatik; szűk, sötét, mocskos; ’s grádicsain nem volna nehéz kezet lábat törni. (Azolta szépen elkészűlt.)*
(Azolta szépen elkészűlt.) A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ. A korrektúrajelhez a következő megjegyzés kapcsolódik: siehe die letze Zeile an dieser Seite; die in dem Text gehört.
A’ Lutheránusokénak akkor rakák talpfalait,*
talp A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌. A szót a következő megjegyzés követi: die talp in dem Text gehört
midőn ott járék, a’ Híd-és Magyar-úcza’ szögletében. Az Unitáriusoké, az azzal eggyütt-álló Collégiummal, újízlésű, csínos. Harsogott orgonája a’ Zsoltár mellé, midőn eggy délután ott elmenék. [43] Belől a’ Templomban e’ felírás áll: Az eggyetlen-eggy Isten’ tiszteletére.; kivül: In honorem solius Dei. MDCCXCVI. Templomnak felírás nem kell; kiki tudja, micsoda, és ki tiszteletére épűlt, ’s bölcs parancsa volt a’ Bölcsnek, hogy az a’ gyakor és szükségtelen emlegetés által ne profanáltassék: de itt az Építetők még örvendének a’ pleonasticus szóllásnak; ’s ki akarhatná őket nem olcsó örömökben megháborítani? De hány Templomainkon áll ugyan-az nekünk is, minden más normájú Keresztyéneknek,*
Keresztyéneknek keresztyéneknek-ből javítva. A K megismételve a jobb margón.
’s nem kevesebb igazsággal? Sőt az Eggyet hivé a’ polytheiszta Görög és a’ pantheista Bölcs is; az elsőbb sok Istent azért mondván, mert az Eggy’ munkáját, meleg képzelete’ szép tévedésiben, többek között osztotta-fel, a’ másik Mindent mondván, ’s felejtvén, hogy a’ Minden is Eggy. – De tiszteljük a’ tanításokat, ne feszegessük.
[44] A’ Gubernium az Erdélyben, a’ mi nálunk a’ Helytartó-Tanács; de nevezetes külömbözésekkel. Illyen az, hogy Erdélynek nincs Septemvirátusa, ’s a’ Királyi-Táblán elítélt pörök ide hozatnak, fenntebbi megítélés végett, némelly nemű pörök a’ Cancellariára is. (A’ Gubernium 1820. két részre oszlott: Politicumra és Juridicumra; ’s ez miatt Consiliáriusai megszaporítattak, ’s a’ Gubernátor mellé eggy Vice-Praeses rendeltetett, Borbereki Fabján Daniel Excell., eggykor Consiliárius az Erdélyi Cancellarián, tovább a’ Maros-Vásarhelyen űlő Királyi-Tábla’ Praesese.) –
A’ Gubernium még most is megtartja hajdani fényét, mellyben a’ honi Fejedelmek alatt Országló-Tanács vala, ’s Consiliáriusainak titulusa ez: Illustrissimus Excelsi Gubernii Regii Consiliarius Actualis Intimus. A’ Consiliáriusok’ fizetése 2000 for.; a’ tizenkét elsőbb Titoknoké 1200, a’ két utolsóé 1000. Két Concipista 800, nyolcz 600 forintot von.
Az Országló-Szék I. Leopold által Gyula-Fejérvárra vala rendelve. Fija Károly Kolozsvártt mutatá-ki állandó lakását. Az Ország-Gyűlése*
Ország<’>-Gyűlése
1743.*
A szám mellett a margón: (kein neuer Endepunkt).
Szebenben tartatván, a’ Kormányszék is oda költözött, ’s elmúlván a’ Dieta, ott felejtetett, míg a’ háboru alatt 1788. a’ Levéltárnak eggy részét tanácsosnak találák a’ szélekről beljebbre szállítani. Erdély is II. Józsefnek köszönheti tehát szerencséjét, hogy Kormányszéke ott vagyon, a’ hol lennie illik; mint Magyar-ország, hogy a’ Helytartó-Tanács az Ország’ régi kívánságai szerint, 1784. Pozsonyból Budára hozatott-által.
[45] Gubernátor Gróf Bánffy György, fija a’ pompa-szeretésről híres Dienesnek és Barcsai Ágnesnek, eggyeránytt kedvelteték Udvar és Haza által, hűsége, ’s szerénysége miatt. Nem nyoma senkit, ’s nem felejté, hogy a’ magáéi köztt élt. Kedvesebb vala neki szeretve látni magát, mint rettegve. Úgy beszéllék előttem, a’ kik azt tudhatták, hogy ő és Cancellárius Teleki nem szereték egymást, ’s annál szebb, hogy mind ketten szeretvén a’ mit szeretniek kelle, magányos indúlataikat a’ köz’ dolgaiba által nem vitték, ’s annak mind ketten boldogító Géniuszai voltak. A’ Szent István’ csillaga, és ez alatt a’ Szent Leopoldé, ’s ezen czifrákon kívül a’ polgári arany kereszt villogának*
villogának A v megismételve a szó felett.
prémetlen fekete mentéjén, ’s hajatlanságát nyírt paróka fedé, fodorítások nélkül. Szájából nem hallék egyéb hangot mint magyart; ’s megholt hitvese, a’ Herczeg Palm’ leánya, olly jól megtanulta nyelvünket, hogy azon folytában szóllhatott, ’s igen jól írt. De e’ földön nem is hallani más beszédet; ’s midőn ezen álmélkodva örvendék, barátim, kevélykedve Erdélyiségeken, bíztatának, ezt fogom mondani, midőn a’ Tokaji hegyet ismét meglátom is. És valóban bétellyesedék a’ mivel bíztatának: Magyar ember, magyar asszony és leány, velem egész útam alatt más nyelven nem szóllott; ’s ezen szóllott a’ Szász*
Szász<ok>
Nemzet’ legfőbb Tisztviselője is, Tartler*
<Mélt.> Tartler
Úr, ’s olly tisztán, mint Te, vagy én; így szóllának némelly idegen földről ide-szakadtak is. Eggy asszonyság szóllott; de az Magyar-országról ment oda, ’s régen; ’s magyarúl még sem tud.
[46] ’S itt a’ társasági együttlétekben is valami szívesebb, melegebb, jobb vagyon, mint nékünk némelly korcs tájainkon. A’ tizenhárom Magyar és öt Székely Megyékből álló kis Országban mindenek ismerik egymást, nagy részben rokonok, ’s a’ rokonok nem felejtik mint mi, hogy rokonok.*
A szórend a sor feletti számozással javítva: 1. felejtik 4. hogy. 5 rokonok<,>. 2. mint 3. mi<,>
Atyám, apám, anyám a’ nevezet, mellyel gyermek szüléjihez szóll, ’s együttlétekben szűnetlenül cseng a’ Mélcsás Bátyám vagy Öcsém Uram, ’s Mélcsás Néném vagy Húgom Asszony. Az igen bátor Bátyám ’s Öcsém Uram, ’s a’ hideg Uram Öcsém ’s rettegő Uram Bátyám, így*
így Sor alatti betoldás.
meg vagynak nemesítve, vagy elkerűltetnek.
[47] Csak vallást kell tennem előtted, hogy Erdélyben két három helytt álmélkodva hallák, hogy én Magyar-országi Magyar olly jól tudok magyarúl, mint ők, ’s ezt eggy fiatal Tisztviselő nekem complimentként mondotta. Ha nem láttam volna, hogy soha sem hallotta nevemet, elmondottam volna, hogy azt némelly társaim*
némelly<ek> társaim A társaim a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
nem vallhatják; de az a’ gondolat, hogy én is Könyvgyártó vagyok, elnémít mindég. Szomszédja az asztalnál megillenté könyökével, ’s képzeled, melly zavarodásba jutott. Most, minekutána a’ nagyon elöregedett, elgyengűlt Gubernátorról halála után, szabadabban szóllhatok, el lehet mondanom, hogy ez is csudálkozva hallá, hogy magyarúl öltözött lengyel vendége*
lengyel vendége lengyelvendége-ből javítva.
olly derekasan megtanúlá nyelvünket; pedig felvezetőm nevemet –nszky*
-nszky A főszöveggel párhuzamosan, a jobb margón megismételve. A toldalékot a következő megjegyzés követi: als ein Wort zu Setzen.
végzet nélkül ejtette. De a’ Püspök, hazánknak tiszteletes Prímása, midőn nála, itt és Fejérvártt, udvarlásomat tevém, tudta, melly ügyet szolgálok.
[48] Gróf Teleki Józsefet, a’ Koronaőr József’ fiját, a’ jó ügy’ nagy kárára elholt Septemvir és Somogyi Administrátor László’ öccsét, végre örömem vala meglátni. A’ Cancellárius, és a’ mi itt még több, maga anyja is, Királyfalvi Róth Johanna, eggyik nagy dísze asszonyainknak, ’s ez épen Cincinnátuszi szép kevélykedéssel, olly képét festék előttem, hogy útamnak eggyik legbecsesbb szerencséjét ennek meglátásában keresém. A’ Collégiumból jöve, mellynek Inspector-Curátora, ’s kezénél fogva hozá vele nyájaskodó kiskoru fiját. [49] Maga ő a’ legkomolybb ifju-férjfi, kit valaha láttam; ’s borúja,*
’s <hogy> borúja Az ’s az áthúzott rész felé írva.
ha nem tudám vala kit látok, és ha hasonló komolyságú atyjára nem emlékeztem volna, vissza*
visszá ék. em.
fogott volna tolni. A’ gyermek’ játéka tehát, ’s az az atyja’ ’s gyermeke’ együttmenése kézen fogva*
fogva<,>
’s az úczán, egészen festé előttem lelkét. Kilencz holnap múlva azután halála’ hírét hallám. Élete’ utolsó napjait az 1817diki példátlan éhségben a’ szűkölködők’ táplálása által tevé ragyogóvá; nehány ezret áldoza e’ czélnak, ’s példája társaságba*
példája <által> társaságba
fűze másokat, kik osztán a’ Rumford’ levese által érdemlék-meg a’ polgári koronát.
Teleki birtokosa azon háznak, ’s én itt valék nála, mellyben Fejedelem Bocskay István született. Atyja és anyja fogva tartanának Zápolyának, mert az Ausztriai ház’ hűségétől elállani nem akartak. Eggy régi kő, deák versekben, hirdeti annak a’ születés’ szerencsés péntekét, ’s Bocskaynak egyéb nevezetes péntekeit, a’ ki itt belép. A’ kő, hogy szabad ég alatt el ne máljon, itt tétetett falba.
Közel ehhez álla, ’s Heltai szerint szemben azon úczával, melly az Óvárba vezet, így tehát a’ mostani Ispotály’ helyén, hol Horogszegi Szilágyi Gereb Erzsébet az Erdélyi Vajda ’s Magyar-országi Gubernátor Hunyadi Jánosnak 1440. Martz. 27d. szűlé Mátyás fiját, ’s hazánknak eggy sok-gyengeségű igen nagy Királyt, a’ világnak eggy kora felett lelkes embert.
Kevés lépésekkel áll ismét e’ kettőn, ablakaival a’ Nagy-Templom’ felé, az, mellyben 1772. II. József szállásola; 1817. pedig a’ Gubernátor Bánffy’ már említett palotáját éré azon szerencse, hogy mostan uralkodó Fejedelmünk, felséges hitvesével Carolína Augusta Bájor Királyi-Herczegasszonnyal, abban töltsön nehány napokat.
[50] Az Erdélyi Muzéum’ barátjai felgyülekezének, ’s*
felgyülekezének <Döbrenteinél>, ’s
így örömem vala eggyütt látni ügyem’ férfijait, és ezek köztt kettőt, kiknek eggyike a’ pályát régen elhagyá, a’ másika oda most lép-fel: Báró Náláczi Józsefet, ezelőtt Zarándi Fő-Ispánt, és Kormányszéki Titoknok Nagy-Váradi Inczédi László Urat.
Amaz eggyütt szolgála a’ Testőrző-seregnél Báróczival, Barcsaival, Bessenyeivel, Czirjék Mihállyal, az Abelárd’ és Heloíz’ czifra Leveleinek czifra-beszédű és hosszú-beszédű fordítójával; [51] ez Göttingát látta, és Párizst, ’s azon nevezetes időszakban, midőn az Első Consul Májusban 1804. Császárnak kikiáltatott. [52] Az öreg Naláczi még eléggé erősnek érzé magát, az ifju Wesselényi’ kezéből, ki most veszen leczkéket a’ szabdalkozásban, kivenni a’ rapíert, ’s végig-tartá vele gyakorlását. [53] De a’ ki a’ vadbajuszú Öreget meglátja, vastag gyászában, és ez miatt durva prémjével, ki hihetné, hogy ez eggyike vala nemzetünk’ szép ifjainak a’ Therésia’ palotájában, és hogy Euphémiát ez*
hogy <Eufémiát> Euphémiát Az Euphémiát a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
szóllaltatá-meg magyarúl? A’ lelkes Öreg előttem nem szikráztatá tüzét: de eggy két szava fenn fog maradni emlékemben, míg az tőlem egészen el nem távozik. Jó fej, jó lélek.
[54] Erdélynek szabad dicsekedni, hogy Literatúránk’ gyümölcsei annak felvirradásában itt termének, és nem nálunk: nekünk, hogy a’ jobb ízlést ’s Nyelvünk’ igazi csínosodását nem ők adák, hanem mi – ha tudnillik a’ számból Báróczit és Baróti-Szabót, ezt a’ Rómaiak’, azt a’ Francziák’ követésében, kiveszem. Némelly házak’ férjfi és leány gyermekei fordítgatának, Nevelőjiknek ’s szűléjiknek felvigyázások alatt, ’s ollykor ezeknek segédjekkel is, ’s atyájikat nem tartóztatá fonák szégyellés, a’ gyermeki próbát sajtó alá ereszteni. Belisairt ketten fordíták; itt adá Czídet Teleki Ádám; itt kesergé atyjának ’s kedves testvérének halálát Teleki József, eggy felejthetetlen Elegiában, melly legalább folyó szép beszéde, könnyen-ömlő versei, ’s philosophiai ’s politicai leczkéji által érdemlé, hogy közönséges tapssal fogadtaték; ’s Teleki sok ideig első, sőt eggy Verselőnknek tartatott, ’s az idegen íz’ gyűlőlőjinél a’ Czíd fordítóját is elhomályosította; Gyöngyösi János itt írta rímes disticheit, míg nálunk, a’ Szép’ nemében, alig találtaték eggy két Író, kit a’ nemzet ismerni akara. ’S az Erdélyiek, hívek a’ szokáshoz, úgy hitték, még mindég van valamelly hijánya neveléseknek, ha gyermekeiket a’ külföldre ki nem küldik, a’ mit mí igen kis számban cselekvénk. Az Erdélyiek így, ha nem tanultak is, láttak, hallottak, könyveket hoztak haza, ollykor rezeket, metszett-köveket; fitogtatásúl talán*
talán Sor alatti betoldás.
magokra nézve, de másoknak nagy hasznokra.
[55] Kenderesi, eggykor Fő-Bírája Hunyadnak, e’ hívatalában, ’s tovább Megyéjének Követe az 1790diki Dietán, olly fényt vona magára lelke, tanulása, ékesen-szóllása, munkássága, szent érzései által, hogy a’ Kormányszéknél előbb Titoknoknak, majd Tanácsosnak nevezteték. Azolta ő is kihala. Egyenessége, melly nem mindég jár sajátságok nelkül, ollykor, a’ mint vádoltatik, az élességig ment, ’s a’ lelkes férjfi magát új meg új összeütődésekben látta mindennap. De a’ szertelen érdem itt is meghaladá a’ kedvetlenségeket, ’s Kenderesi*
’s <’s>Kenderesi
közönséges tekintetben álla, ’s még azoknál is, kiknek ellene méltó panaszok volt. A’ jót, kivált a’ mi fényt hoza nemzetünkre, segéllé tellyes*
tellyes A lly a jobb margón megismételve.
ereje szerint. [56] Innen az, hogy őt Kovachich annyira tisztelte; hogy Fessler levelezett vele Sareptából, ’s történeteink’ megírásában tőle kért majd segélyt, majd világosítást; hogy Benkő, ’s Erdélynek egyéb Tudósai, őtet barátjoknak, védőjöknek, boldogítójoknak tekintették; de épen ez által ollykor el is hiteték vele, hogy a’ jót elég szeretni. [57] Poetai ihlet és poetai ízlés neki nem jutott nagy mértékben, mint mélység nem, hogy a’ Kant’ tanításait bírálhassa; és még is ebben és abban tiszteltetni akará ítéleteit, ’s meg nem foghatá, hogy másnak lehessen igaza. Ellenben nem épen ő ismeré e meg Virág Benedeknek érdemeit előbb minden másoknál hogy, verseiket, mint a’ Magyar-országiak, dolgozzák*
1. hogy, 3. mint 4. a’ 5. Magyar-országiak, 2. verseiket 6. dolgozzák A szórend a sor feletti számozással javítva.
Görög és Római szchémák szerint? [58] Az Iliász’ fordítására ő nyerte-meg Vályi-Nagyot; ő támogatta, segélgette, ő hozta tekintetbe a’ jobb főket; ő hintegette fáradhatatlanúl a’ jó’ magvát, melly később fog, de bizonyosan fog, virágra fakadni. [59] És a’ mi eggyike az ő legszebb érdemeinek, híven szerette felekezetét, ’s távoly vala azoknak hamis játékoktól vagy tévedésektől, kik,*
tévedésektől, <a’> kik,
nem akarván igazságtalanoknak tetszeni mások eránt, magok eránt lesznek azok: de felekezetének szeretetét a’ jó szeretetének gyönyörködve volt kész mindenkor alája hajtani, ’s a’ ruha’ színét az emberen soha nem tekintette. [60] Megholt az Erdélynek felejthetetlen férjfiu 1824. Apríl. 26d. Született 1758. Novemb. 17d. Képét Nagy Sámuel metszette mint a’ Gróf Teleki Józsefét, és a’ Telemach’ fordítójáét is, ’s mind ezek, a’ festő által, nincsenek rosszúl eltalálva. A’ melly képe a’ Tudom. Gyüjt. eggyik Kötete előtt*
előtt Sor feletti betoldás.
áll, úgy Kenderesi, mint Te vagy én.
[61] Kolozsvárnak van Mestere a’ franczia és olasz nyelvben, muzsikában, lovaglásban, tánczban, szabdalkozásban. A’ rajzolásban kettő van: Prof. Neuhäuser, a’ Normális Iskola mellett, testvére Ferencznek, a’ Szebeni Professornak, kit 1805. Zsibón találtam*
1805. <a’> Zsibón <szobákat festett,> találtam A Zsibón Zsibót-ból javítva.
a’ Szálát festve ’s a’ Szobákat,*
a’ Szálát festve<;>, ’s a’ Szobákat A vessző pontosvesszőből javítva.
’s ezeknek eggyikét vászonra, olajjal; festve, ’s az épen említett Nagy Sámuel, a’ Reform. Collégiumban. A’ portrékban rég olta bővölködő Erdélynek Arczfestője*
Arczfestője arczfestőjé-ből javítva.
most nincs, ’s azt*
’s <ezt> azt
neki Bergmann ád, és Avenáriusz, vagy ha valamelly Útazó ide érkezik, ’s Erdélynek ezen eggykori szerelmét nem kellene felejteni; ez az első lépés a’ Mesterség’ gyarapításában. Prof. Nagy Enyeden született 1783. Febr. 7d. A’ Mesterségnek csaknem minden ágát kilencz esztendeig tanúlá Bécsben; az nem Művészségre vezet, hanem Művészi polyhistorságra, minél nincs veszedelmesebb; nem, mivel maga akará úgy, hanem mivel tőle az kívántatott. Mivé nem válhatott vala a’ lelkes, ügyes férjfiu, ha eggy ágnak adhatta volna magát! Most a’ Calligraphiában ád leczkéket; ’s midőn Bécsből megérkezék, kénytelen vala falakat márványozni, hogy élhessen.
Schmelzer szobrokat ügyesen farag, ’s még ügyesebben fogna, ha tőle nem csak szobrok kívántatnának, hanem szép szobrok is. Ellenben Szimon olly gyűrűköveket ad, antikok és réztáblák után, mellyek a’ legmíveltebb, legkényesbb ízletet is kielégíthetik.*
kielegíthetik ék. em.
Eggy épen nem nagy carniólon, mellyet Petersburgból vett levél után metsze, eggy nyargaló Lovanczot láttam nála, franczia körülírással, melly azt hirdeti, hogy a’ gyűrű’ német birtokosa

Lelkét Istenének,
Életét Urának,
Szívét Kedvesének,

kleinere Schrift. die mittlere
Zeile mehr rechts.

tartja. Ló, Lovancz, az igen apró ’s igen olvasható betűk nem lehetnek szebbek. Bohó perigraphja nélkül irígyleném a’ követ Orosz-német-franczia birtokosának.
[62] Typographiája a’ helynek kettő van, de arról 1816. még nem volt jó szóllani. El van törölve e’*
törölve <a’> e’
szenny is, ’s eggy Magyar-országi Írónk nem mondhatja többé, a’ mit eggy Erdélyben nyomtatott Munka’ megpillantására monda, hogy ez a’ föld nagyon szereti az „antiquitást”. Az 1823diki Tiszti-Kalendárium már szép-metszésű betűkkel van kiadva, ’s a’ Chirurgus és Protocollum többé nem Chyrurgus és nem Prothocollum itt; Anacharszisznak Útazásai pedig, ha heterographiajára szemeinket néhol behunyjuk, még szebben. Ennek Fordítója ’s Kiadója polgári koronát érdemlettek. Jobb könyvet alig bírunk, ’s nagy vétek, hogy kevesek bírják.
[63] Tieltsch Galanterie-áros tudta, hogy némelly könyv úgy bujálkodás’ czikkelye mint a’ fichűk, bijouk, ’s fejér és piros kenőcs, melly felől a’ rossz nyelv azt beszélli, hogy az Erdélyben is nagyon kél, ’s eggyesíté a’ test’ és lélek’ szükségeit. Rendes látni nála, hogy a’ shwalponyvákkal, ingbodrokkal, porczellánnal és fayansszal mint állanak baráti szomszédságban a’ nagy halom elegánt-kötésű*
elegánt-kötésű Sor alatti betoldás.
áhítatos-könyvek, a’ sok velínre-nyomtatott német fabrikai Románok.*
R<ó>mánok Az ékezet áthúzva.
Magyar könyvet? az Tieltsch nem árúlt még akkor. – Most*
akkor. – Most A gondolatjel sor feletti betoldás.
már talán igen.
[64] Színjátszói Kolozsvárnak csak télben vagynak. Theátrumát visszajőve tekintem-meg. Nagy, ’s közelget elkészűléséhez.


IV. levél.

[65] Gyönyörűségeim, Kolozsvártt, úgy tolták, űzték egymást, mint a’ Mágiai-lámpás’ festései; idő kell rá, míg azokat magamban elrendelhetem, tisztára hozhatom. Ez a’ hét nap valóban életem’ legszebb napjai közzé tartozik, ’s vádlom sorsomat, hogy a’*
hogy <ezt> a’
jó földet hamarább nem láttam.
Ha miközzénk jönne eggy Vendég, mit tennék mi vele? Hideg nyájassággal fogadtatnék; a’ ház’ Ura eszébe juttatná magának Tánczmestere’ leczkéjit, ’s a’ mit Madame Etiquette első nevelőjétől tanúlt; ebédünkre, kávénkra, ozsonnánkra, ’s kártyázni, kocsizni hívnánk-meg, ’s inkább kívánnánk láttatni vele magunkat, mint őtet múlattatni. Engem itt sem a’ Herr Tanzmeister’, sem a’ Madame Etiquette’ tanítványai nem kínzának-el; az helyett itt*
helyett <engem> itt
az a’ szerencse ére, hogy nagyok, kicsínyek, felvídult arcczal jöttek felém, midőn nálok magamat felvezettetém, vagy, a’ mit még örömestebb teszek, a’ hol a’ rend nem tiltja, magam nevezem-meg magamat; ’s eggy indúlatos megölelés, eggy meleg kézszorítás, ellenére a’ Tánczmesteri leczkének, azt mondotta nekem, hogy régen ismerjük egymást, hogy keblünkben eggy láng ég. Így fogada Kenderesi, már leveleink által rég olta barátom; így a’ tiszteletet öreg Fricsi Fekete Ferencz, eggykor Bírája a’ Királyi-Táblának; így eggy nagytekintetű ember, ki az én Daykámmal együtt neveltetett a’ Pesti Semináriumban, ’s az én Daykámat szerette; így eggy tiszta-fejű, tiszta-lelkű más férjfi, barátja Síposnak, a’ Bölcsnek; így eggy más Tudós, kit szeretetre-méltó szerénysége úgy ajánl, mint mély és széles isméretei; így eggy nagy tekintetű Asszonyság, ki előtt kevélykedve omlanék térdre, hogy elmondjam neki mint imádom lelkéért ’s atyja’ nagy fényéért, ha azt tiszteletem engedné.
[66] Wesselényi, Velenczéből jővén 1814., felém kerűle az ő Patakijával, kit ekkor láttam legelébb, ’s feleségem, elnézvén a’*
elnézvén <ezt> a’
két nem Tanítót és Tanítványt, hanem egymásra olly igen méltó barátot, őket Karlósznak és Pózának nevezte-el, ’s a’ kettő elhűlve ’s örömmel elhűlve fogadá-el az igen szerencsés*
igen szerencsés A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
elnevezést. Alig menének-el tőlünk, midőn vesszük a’ hírt, hogy Pataki elhala, ’s könyek siratták a’ szeretetre-méltó ifjú-férjfit. Tisztemnek ismerém most rég olta ágyban sínlő, ’s igen érzékenyen megbántott atyját megtisztelni látogatásommal, ’s a’ szenvedés által még tiszteletesebb*
mégtiszteletesebb th. em.
Öreg’ ágya körül eltöltött órám relígiói tett vala; nem a’ szenvedőnek adtam vígasztalást, hanem szívemnek táplálatot. Örvendve jegyzem-meg a’ még akkor ifjú Wesselényiről, hogy ő a’ testet Kolozsvárról Zsibóra küldé-ki, ’s megnyerte nagylelkű anyjától, hogy nevelő-barátja atyja mellé temettessék; örvendve, kevélykedve jegyzem-meg,*
jegyzem-meg A jegy jel-ből javítva.
hogy a’ koporsót Erdélynek első emberei vitték a’ szekérhez, és hogy azt sok fényes szekerek kísérték a’ határig. Mit teve eggy nemes-lelkű a’ megszomorodott*
megszomorodott megszomorított-ból javítva.
ház’ egyik tagjával, azt elmondom nem szabad.*
elmondom <a’ tisztelet tiltja> nem szabad A nem szabad a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelöletlen.
Az illy jelenések ismét életet adnak a’ misanthropiára hajlani akaró szívnek. –
[67] Döbrentei négy ökröt fogata szekerembe, ’s felvonatá a’ Feleki tetőig, melly a’ Város’ végén kél. Mi négyen, ő és Gyulai ’s én és a’ lyányom, a’ Gyulai’ hat szép szürkéjén hagyánk oda Kolozsvárt. A’ kapaszkodó nagy, ’s száraz időben is alkalmatlan. A’ hegy’ oldalát szélesen felvagdalák a’ szekerek, mint az alföld’ nedves lapályain, hol az út szélessége ollykor harmincz ölet, ’s még többet foglal-el.
[68] Felek, olly közel Erdélynek Fő-Városához, a’ sippadozó hegy’ ormán fekszik, ’s annyira szegény, millyennek a’ Blagyásza’ tövében álló falukat képzelhetni, kiknek lakosai csikónyi-kisdedségű lovaikon hordják-széllyel Debreczen’ táján dézsájikat; mert a’ zordon vidéken ez minden keresetek. A’ falut Oláhok lakják, ’s innen szegénysége. A’ melly nép nem ismer boldogságot a’ maga kedves pályinkáján kivül, mellynek a’ lélek’ szükségei felől semmi képzelete, századok multával sem fog előlépni; ’s a’ Feleki Oláh az első csapszéken hagyja, a’ mit a’ héti-vásárjában béveve. Kivált midőn elkeseríti a’ böjt.
Míg túl Feleken eggy Kolozsvártt magamhoz vett írást olvasgaték, lyányom figyelmessé teve, hogy útunk mellett szokatlan alakú kövek termenek, magoktól simulva henger és gömbölyű formákra. Ezekből szeletnek az oszlopok, ’s innen az Almási emlék is. Jobb és bal felé gazdag erdőségek vonúlnak-el, ’s gyönyörű szakokat csinálnak. A’ táj, domb és völgy, ’s völgy és domb mindenfelé,*
mindenfelé<’>,
el van borítva kaszálókkal ’s gazdag tengeri-földekkel; ’s nagy fogadókat találtam, ’s szekér-állásokat,*
szekér-állásokat<;>, A vessző a pontosvesszőből javítva.
de Tordáig, melly Kolozsvárhoz két posta, nem semmi falut.
Torda kiesen (ein Wort) fekszik eggy szőlődomb’ nyugoti lábainál, ’s Templomai ’s egyéb épűletei sokat ígérnek távolyra. [69] Római birtok alatt ennek neve Salinae volt, már akkor is gazdag sóbányájiról, mellyek a’ lapos tető’ ormán nyilnak. Piacza nagy, mind az itt kétféle szakadó országút, mind a’ sóbányák, mind az Abrudbányi rengetegekre nézve, hova a’ sivatag hegy szekérútat sem enged.
[70] Predik. Gyöngyösi János Urat, Leoninisztáink’ Antisteszét, szerencsés valék meglátni. Az embert látván magam előtt, alig hihetém, hogy azokat a’ rossz ízletű verseket, mellyeknek azonban könyű ömlését lehetetlen nem csudálni, ez terjesztette légyen el. Ezt még iskolájiban kezdé, ’s azért rímezé-meg hexametereit ’s pentamétereit, úgy írá nekem eggyik levelében, mert ugrást tenni semmiben nem tanácsos; és mivel látá, hogy kocczanóji a’ hexameternek még azok köztt is szerzenek barátokat, kik azt, e’ kocczanók nélkül, versnek sem ismernék. ’S ezen alaptalan állítását még szent példák által is támogatá, meg nem sejtvén, hogy azok épen az ellenkezőt, az ugrás’ tanácsosságát, bizonyítják. Behúnyám szememet a’ szeretetre-méltó Öreg’ gyengeségére. Valljuk-meg, füleit még akkor gyönyörködteték a’ rímes distichek, ’s tetszett magának, ’s nem ok nélkül, hogy a’ nehézséget úgy győzte-meg, a’ hogyan azolta sem még senki más, ’s pirúlhat e ő, hogy ízlése eggykor megtévedett? De nem igen szép e viszont, hogy a’ nyolczvanadik évének indult Öreg, látván mások mit csinálnak, ámbár még mindég találkoznak, kik csudálják dolgozásait, ’s tőle illyeket kívángatnak, elég erővel bírt megtenni a’ mit illett, ’s rímeket többé görög szchémájú verseihez nem fűz? Én Gyöngyösitől valóban olly érzésekkel jöttem-el, mintha a’ legszebb verseket írta volna. Eggy igen tiszta-bőrű, még most is lángarczú, kisded, roskadt Öreg. Bergmann híven adá képét, Versei előtt. De a’ ki rezét látja, azzal a’ sokfürtű parókával ’s abban a’ kínos feszességben, magának az embernek jámbor szerény lelkét meg sem álmodhatja. [71] Szül. Krasznán, hol atyja Predikátor volt, 1741. Novemb. 4d.; mh. Tordán, 1818. Mártz. 14d. [72] Leánya nem neveltetett Poetriának, és még is az leve, de verseivel nem kérkedik; ’s bosszúságára atyjának, újabb Poetáink’ dolgozásait, ’s még a’ Daykáéit is, és a’ Poetai Berek’ darabjait, könyv nélkül tudja. Atyja ezeket nem kedvellé, mert idegen-ízlésűek.
[73] Barátim az Unitáriusok’ Collégiumába vezetének-el. Ha annak kisded, földbe-süllyedt, képzelhetetlenűl rossz épűletéről szabad volna következtetni: úgy e’ tudományos Intézet felől sok jót mondani épen nem lehetne. A’ XVI. század szurdékai! [74] Templomok új, ’s ízlés nélkül épűlt, sőt ízlés ellen. [75] Az Unitáriusok’ tornyaikon, valamint a’ két más rokon felekezetéin is, az egész Erdélyben, kakas, csillag, vagy kereszt helyett, nincsen egyéb eggy tekénél. Mintha eggy rövid rúd’ végére almát szúrtak volna fel.
[76] Rector Prof. Abrudbányi Szabó Sámuel Úr akkor jöve hozzánk, mert nem találtuk vala házánál, midőn épen fekünni akaránk; eggy lelkes, szíves kisded Öreg, kinek arczán látni vala, a’ mi lelkében lakott. Éltem az óra’ kedvezésivel, ’s egyéb dolgom lévén Kolozsvártt mint*
mint<,>
hogy dogmák eránt akarhattam volna tenni kérdéseket, kérém, nézne annak, ki, bár mit halland, megborzadni ugyan nem fog, ’s beszéllné-elő, felekezetemet az övétől melly tanítások választják-el. Tellyesíté*
Tellyesíté Teljesíté-ből javítva.
kérésemet zelótai lángolások ’s theologiai tudományosságának fitogtatása nélkül. A’ mit monda, nekem nem látszott eggyességben azon Professióval, melly itt e’ század’ eleje’ körül magyar nyelven ’s negyed rétben nyomtatatott; ’s Rector-Prof. Úr úgy adá feleletét, hogy eggy két pillantat mulva bízvást egyéb tárgyak felől szóllhatánk. Talán nem tanúltam tőle egyebet mint azt, hogy a’ Sociniánus név nekik nem kedves, az Antitrinitárius még kevésbé; és hogy ők Erdélyben, beszédben és írásban, Unitáriusoknak neveztetnek.
[77] Sokat dolgozott magyar nyelven, ’s első ifjusága olta. Fordította Marmontelnek Enkájit (Incas), és a’ Mezei Éjeket; mellyeknek sem eggyike sem másika nem volt soha kedves olvasásom. Dolgozásai mind kézíratban maradának. Szül. Abrudbányán 1756. Karácson’ elsőjén; Göttingát 1791. látta. Felejthetetlen előtte a’ nap, mellyben Berlínben Spalding Préposthoz rettegéssel lépe, titkolni akarván, melly*
akarván, <hogy ő> melly
felekezet’ tagja, de a’ kitől még is örvendezve jött-el; mint nekem az, melly engem eggy más színt hordó, de jó ember’ ismeretségébe jutatott. [78] <Helyébe, a’ legszerencsésebb választással, Rákosi Székely Sándor lépe, kit a’ Hébe’ Olvasóji velem együtt szeretnek. Gens aeterna est, in qua nemo nascitur.>*
A főszöveg csúcsos zárójel közötti része balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
[79] Torda*
jutatott. <.> Torda
alatt a’ nem nagy, de sebes Aranyos akkor*
akkor Sor feletti betoldás.
zsindellyel, most*
zsindellyel< fedelű> most A zsindellyel zsindellyes-ből javítva.
cseréppel fedett harminczöt lépésnyi szélességű, lábatlan*
most cseréppel fedett harminczöt lépésnyi szélességű, lábatlan A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: #
híd vagyon általvetve; eggy Erdélyi születésű, ’s külföldöt nem látott Ács’ munkája. [80] Útunk*
eggy <melly Erdélyben is olly szokatlan látás mint nálunk.> Erdélyi születésű, ’s külföldöt nem látott Ács’ munkája. Erdélyi-től a bekezdés feletti betoldás, a főszövegben jelezve: #
itt balra tért, ’s annyira elázott lapályon, hogy a’ kaszálót fűzekkel kelle beültetni. Két kisded és szegény falu, e’ kövér földön, ’s a’ sokat-emésztő Torda’ szomszédjában, tudatá velem első megpillantására, hogy lakosai Oláhok.
Eggyiknek végén sátorokba-verekedett czigányhadat láték. Legényei, leányai, nagyobbak, apróbbak, szaladának, mihelytt meg valának pillantva, ’s forgatni kezdék kerekeiket, ’s tánczolgattak, félig vagy egészen meztelenűl. Az első szekérből pénz röpűle feléjek, de intéssel, hogy hagyják abba. Eggy másik csapat mellettem mutogatá mesterségeit. Béfogám szemeimet, ’s semmit nem adtam. Cselédim urabbak*
urabbak urasbak-ból javítva.
voltak uroknál; adtak, ’s intének, hogy mesterségeiket űznék tovább. Az Inas embertelen vala akkor buzdítani őket, midőn előre látá, hogy elkapva a’ forgás által, pocsolyába esnek, ’s ekkor kezdődék osztán a’ hahota. Talán enyhítheti a’ dolgot, hogy a’ czigány ezt Franczia- és Német-országban is teszi, és hogy ott is találkoznak, kik ennek látásában mulatságokat lelik. De hogy rút máshol is esik, nem ok, hogy mi azért nem pirúljunk, a’ mi nálunk esik.
[81] Erdély gondoskodott, hogy az emberiségnek ezen megvetést és szánakozást érdemlő faja a’ kóborlástól elvonattassék, ’s helyt parancsola nekik, hol*
nekik, <a’> hol
megtelepedhessenek, ’s az Uraságok gyermekeiket cselédeknek nevelik, ’s haszonnal. Mi felakadunk ezen, ’s rendesnek leljük a’ sötét-bőrű cselédet. Ha a’ gőg gyönyörködve nézi, hogy őt szerecsen szolgálja, a’ nemesebb gondolkodású ember gyönyörködve nézhetné, hogy őtet fél-szerecsen szolgálja, és hogy eggy teremtést megnemesített.
Az Aranyos eggy temérdek dombnak itt egészen elmosta felét; látni martján, hogy az századok, ezredek előtt a’ jobbra-maradt dombokig ére. ’S most nyílni látám a’ völgyet, hol Traján végképen veré-meg Decebált; azt ma is Traján’ Rétjének nevezik, az Oláh Ritu-Trajánulúnak; ’s tellyesedni*
tellyesedni teljesedni-ből javítva.
a’ mivel Kolozsvártt bíztattatám, hogy itt, a’ Mezőségen, egyenesbb tájakra jutok. Úgy reménylém, e’ Mezőség az lesz, a’ mit mi nevezünk annak; erdőtlen gazdag nagy térség; de tévedésem nem tarta sokáig; Erdély nem tudja mi a’ lapály. [82] Gerendnél, melly Kemény birtok, és a’ mellyet Kemény Jánosában Gyöngyösi István is emleget, áltmenék a’ vizen, ’s az út Kecze oláh-falunál meredek kopasz hegyek közzé csavarodott.
[83] E’ hihetelen magasságú tetőket Mezőségnek nevezik, mert rajta úgy nem látni eggy rózsa-, vagy galagonya-, ’s kökény-bokrot is, mint Tokaj és Nyíreggyháza között. [84] Fel nem legelve állott a’ hegyek’ oldalán a’ kövér fű.
Kaszáltatik az, ’s szekereken hordják-fel a’ szánt, mihelytt a’ széna fel van gyüjtve. A’ megrakott szánon eggyet taszítanak, ’s az a’ völgyig fut, hol osztán kazlak rakatnak. A’ tavalyi kazlak most is ott állanak még.
[85] Hosszas és alkalmatlan útunk után, előttünk lapúla-el Ludas, körülfogva eggy kisded tengertől, ’s barátaim a’ Gubernátor’ menyének, Generális Gróf Bánffy Györgynének, házánál behajtatának.
[86] A’ tágas, alkalmatos alház, a’ maga sok oldalépűletivel, csűrével, sok és hosszú góréjival, (tengeri-kas)*
(tengeri-kas) A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
mutatja a’ birtok’ nagyságát, [87] mert ez a’ tenger az ezidei esőzések’ munkája. [88] Pedig a’ helyt nem maga bírja a’ Grófné. Erdély kevés falut mutathat, mellynek több urai nem volnának; a’ testvérek, lyány, férfjfi, itt, kivevén a’ Székelyeket,*
itt, kivevén a’ Székelyeket, A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
eggyeránytt osztoznak; hívebbek a’ természethez, mint a’ hol egyedül a’ legidősbb fiu nevezheti magát atyja’ gyermekének. Erdélyben*
gyermekének. <E’ földön> Erdélyben
Majorátus és Senioratus eggy sincs.*
Erdélyben Majorátus és Senioratus eggy sincs. A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
De a’ gazdag Udvarház és a’ szegény falu! Ez azonban nem a’ bánás’ következése. Robotáz a’ Bogártelki lakos is; és még is a’ kinél hálék, nem vala szegény. Csűre mellett négy*
négy eggy-ből javítva és bal margón megismételve.
igen szép ökörborju fűvelgete, ’s a’ munkás gazdasszonynak nagy halomban állának pokróczai, magának, lyányainak, menyeinek kezek’ munkája.
[89] A’ ház’ falai tele valának rakva portrékkal; rosszúl-festettekkel ugyan, de az illyenek hisztoriai tekintetben még többet érnek mint az idealizáló Művész’ dolgozásai. Illyen a’ Gróf Kemény Farkasé, ki Rendek’ Előlűlője volt, ’s fija Lászlónak, a’ Gubernátornak, és a’ kinek viszont eggy gyermeke Anna, a’ hely’ mostani gyermektelen asszonya. Illyen a’ Fejedelem Keményé is, irtóztató mázolatban. De a’ nagyszámú igen rosszak köztt eggy Cardinálisi főt találtam itt, ellepve porral, mocsokkal, pókhálóval, a’ legcsillogóbb, legpajkosabb*
legpajkosabb A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
ecsettel*
legpajkosabb <pajkos> ecsettel
festve. Senki nem tudá megmondani, ki’ feje. A’ sovány arcz, a’ lenszínű haj, és minden vonás, német születésre mutatnak. Én Római munka’ másolatjának gondolom.


V. Levél.

[90] E’ táj’ lakosai nem emlékeznek illy özönre, ’s a’ Maros’ kiáradása harmad napig zára Bogátra bennünket. Hasonlít ahhoz, mellyet 1813. Abaujban*
Abaujban A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
a’ Hernád, Sárosban a’ Tárcza tevének, hol amaz kazlakat emele-fel, ’s ott tette-le, hol partosabb hely költ a’ víz’ tűkre alatt, még pedig emberekkel,’s eggy boglyát, mellyben eggy farkas talála menedéket; a’ Tárcza pedig a’ vastagfalu Kastélyt és a Templomot, August. 26dikának éjjelén, úgy elhordá, hogy midőn a’ lakosok felvirradának, nem tudák megmondani, eggyike és másika hol állott.
Gróf Gyulai Lajos, ki Bogáton vendéglőnk leve, mert a’ mult Májusban özvegy és magzatok nélkül elholt nagybátyja, István, itt házat hagya rá, huszonnégy embert rendele, hajtani a’ hídast, és vonni. ’S minthogy útunk a’ Maros’ szélén víz alatt álló réten méne; bivalyokat fogata szekerinkbe. Menésünk a’ fekete elefántokon valóságos Amadiszi menet vala.
Míg itt múlatánk, ki-ki-járék a’ ház előtt elfolyó víz’ szélére, ’s leűlék a’ fedett lóczán a’ kis kapu mellett, hogy Kutyfalvára tekintgethessek, melly az előttem elterűlt tenger’ szélén Bogát felé eggy kies Wouwermanni táblát ada. A’ hely téren fekszik, de megette dombok és távolyabb hegyek kelnek, ’s a’ szerény lakó-ház kedvesen*
lakó<k>-ház <szerényen> kedvesen
láttatja magát a’ hosszúan elnyúlt sűrűség’ végében, mellyből messzére szökellénk-fel az olasz-nyarak, ’s annál szebben, mivel nem nagy számban, ’s nem úntató monotón sorokban. Szendergő lelkem szerete áltszállongani, ’s kedves kis világot teremte ott magának. Midőn végre Bogátot elhagyánk, alig várám, hogy közelebb jussak a’ helyhez, ’s megismerkedjem fektével. De az áltatás’ játéka elenyésze, ’s a’ megkedvelt hely közönséges, dísztelen, mocsáros faluvá vála előttem. Bár az erkölcsi világban*
világban<!>
ne látnánk illy csalódásokat! sóhajtám; az keservesebb.
Nem sokára azután Radnót tűne-fel előttünk, játékos épűleteivel, mellyeknek fő szakokon eggy villámhárítónak gondolt rúd nyúla-fel, de környülkerítve a’ Bethlen-ház’ kígyójával. Túl ezen újakon áll a’ régi Kastély, Bethlen Gábornak építménye; pusztán ez is, de míg azok az újak már öregek, ez az öreg még ifjú, ’s a’ lelkes Útas*
lelkes <lát> Útas
örűl e’ jelenésen. Ebben eggyszernél többszer tartatának Dieták; ’s Radnót onnan is nevezetes, hogy Bátori István Fejedelem itt veré-meg Békési Gáspárt 1575., ki miatt, olly türedelmes és felemelkedett-lelkű külömben, ellenének hite-sorsosait, az Unitáriusokat, sanyargatni meg nem szűnhete.
[91] Estve volt, midőn Vásárhelyre beérénk. Cancellárius Gróf Teleki Sámuelnek háza eggy távol fekvő*
távol fekvő A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
szőlős domb’ oldalából tündökle felénk a’ Város’ déli részén. Bibliothecája annak keleti szárnyát foglalá-el, elválasztva szomszédjától eggy keskeny kert által. [92] A’ rajzolat elmés, ’s érdemli hogy fessem.
[93] Bémenetel ide az alsó sor’ folyosójáról esik. Ajtaja felett e’ szerény felírás: Mvsis patriis gratisqve posteris D. D. Samvel S. R. I. Comes Teleki; az év’ megjegyzése nélkül. Itt eggy Előszoba, ’s ez mellett eggy Cabinet, az Őr’ szükségeire, a’ kert felé. Az Előszobából a’ Bibliothéca’ hajójába van a’ bémenetel. Azt alól, felűl,*
felűl felől-ből javítva, az ű megismételve a margón.
kar veszi-körül mind a’ négy oldalai felé, ’s a’ felső karba balfelé viszen a’ grádics az ajtónál. A’ hajó egészen üres; azt egyedül képek ékesítik. Az ablakok’ erányában, pilaszter és pilaszter köztt, vas rostély könyöklők hagyattak, ’s így a’ hajó elég világot kap. A’ könyvek sárga-réz drótból font ajtók megett*
megett A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
állanak a’ karokban, hogy a’ könyvek’ czímeit látni lehessen, ’s a’ szép tolvajság megelőztessék.
Általellenben az ajtóval áll a’ nagy Alkotó’ képe, a’ Szent-István’ Nagy-Kereszteseinek innepi öltözetekben, Tusch Jánostól. Illyen*
Jánostól. <a’ Bécsi Belvederben.> Illyen
vala a’ szálas, vékony-testű, barna-hajú ’s szemű Teleki egészen, ’s a’ festés eggyesíti a’ szépséget a’ hisztoriai hűséggel. Igen hű képe az is, melly Váradon, Bihar Vármegyének kissebb Szálájában függ, a’ híres portraitoló Hickel Józseftől. Orosházi*
Józseftől. <függ.> Orosházi
Czetter Sámuel, most Professora a’ maga Mesterségének Petersburgban, ezen utóbb után metszé azt, melly a’ Cancellárius’ Bibliothecája’ Catalogusa előtt áll. De a’ Czetter’ keze még akkor gyakorlatlanabb volt, mint hogy dolgozásával meg lehetne elégedni.
Alatta ennek az első két pilaszter előtt áll, szembe egymással a’ Cancellárius’ melyképe, érczből, és a’ Cancelláriusnéé, szül. Iktári Gróf Bethlen Susánáé, fekete-márvány polczozaton. Rajtok a’ Művész’ neve: F. Thaller Tyrolens. Vindob. 1805. [94] A’ Cancellárius el van találva, a’ Grófné nincs, mert büsztje halála után készűlt, eggy régibb festés után.
[95] A’ jobb soron függenek, féltestben, ismét a’ Cancellárius, Académiai útja alatt; Gróf Festetics György, a’ Georgicon’ alkotója; Gróf Széchényi Ferencz, a’ nagy, a’ nemes; Gubernátor Báró Bruckenthal Sámuel; a’ bal soron a’ Cancelláriusné; Mátyás, a’ Király; Bethlen Gábor, a’ Fejedelem; Eugénius, a’ Sabaudiai Herczeg – tudományok’ pártfogása által megszentelt nevek.
A’ Püspök Batthyáni Ignáczé, ha az a’ lack-testszín meg nem csal, Bergamanntól, ’s nem eléggé híven, és hidegen, ’s a’ Koronaőr*
Koronaőr A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Teleki Józsefé, kezek nelkül, a’ felsőbb karban tartatnak.*
karban <függenek> tartatnak A tartatnak a főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Telekit Kreutzinger is festette, ’s olly szépen és igazán, hogy nem lehet érteni, miért nem ezt tették-le itt; Kohl ezen aláírással: Non est mortale, quod opto, a’ Kreutzinger’ festését metszette. Az Előszobában függ Teleki Mihály, az Albai*
Mihály, <az> Albai
szakállal; Apafi Mihály; a’ Nádor Wesselényi Ferencz, kinek szép lelke el van öntve szép arczán; nyírt fővel, borzas üstökkel, zöld-bársony bővujú*
bőv<ú>jú Az ékezet áthúzva.
dolmányban; és mások. – Csak*
mások. – Csak A gondolatjel sor feletti betoldás.
hamar azután hogy Erdélyből visszajöttem, ide küldém a’ Baróti Szabó Dávidét, olajban festve, Kassán 1788., hogy a’ halhatatlan Székely a’ Székely-földön fogadja-el a’ neki olly méltán tartozott tiszteletet; [96] de meg kell jegyeznem, hogy az a’ Cagliostrói görbűlt fej, mellyet a’ képnek a’ festő, Klímes Tamás, ada, sem nem a’ Festő’ vétke, sem nem a’ Szabóé, sem nem az enyém, hanem eggy más valakié, ki*
valakié, <a’> ki
távolylétemben, a’ Festőt mesterezé. – [97] Mi lehetne ez a’ ház, ha az Erdélyiek ide küldenék-be nemzetségeiknek nevezetesbb tagjai’ képeiket! De a’ festés’ vásznára, hátúl, fel kellene jegyeztetniek, ’s olvasható betűkkel, a’ személynek nevét, hívatalait, szűléjit, lakását, születése’ ’s halála’ napjait, hogy a’ támadható kétségek eltávoztassanak. E’ gondot sok tekintetek tanácsolják.*
tanácsolják. <Igaz Sámuel> Az
Az én 1826. Június 7d. megholt igen kedves barátom Igaz Sámuel*
<Igaz Sámuel> Az én 1826. Június 7d. megholt igen Az áthúzott rész felé írva.
az 1821diki Zsebkönyvet Mátyás Királynak képével ékesítette. Az az ő Mátyása, és a’ melly itten függ, két egészen külömböző arczra mutatnak. A’ Telekié arról vétetett, melly a’ Strassburgi Prof. Schöfflín’ Bibliothecajában*
Schöfflín’<nél> Bibliothec<á>jában Az á-n az ékezet áthúzva.
függe, és a’ melly mindenben hasonlít ahhoz, mellyet maga Mátyás ajándékoza a’ Német-Ujhely’ Magistrátusának: az Igazé német*
Igazé <zseb> német
arcz; soha magyar-ember olly arczot nem viselt. Erdélyi Leveleim’ Kötetét a’ Teleki’ Mátyása ékesíti.
[98] Bibliothecárius Szabó András Úr, kevéssel előbb házi-tanítója Wesselényi Miklósnak, Zsibón, nagy készséggel, sőt örömmel rakta előnkbe a’ Bibliothéca’ kincseit. [99] Azok után én akarám gyönyörködtetni szemeimet a’ Classicuszoknak vagy legrégibb, vagy királyi-pompájú Kiadásaikkal. Itt találám a’ Bodóni’ Virgíljét, Horátzát, a’ Don Gabriel’ spanyolra fordított Szallusztját, a’ Piranesi Rómáját, a’ Museum Pio-Clementínumot, a’ Herculánumi Régiségeket, mellyek, ha ismerjük is már, mindég érdemlik, hogy lássuk, a’ hol láthatjuk. Az Útas ne feledje előmutattatni magának Tacituszt, ’s Catulluszt és Propertiuszt, a’ Mátyás’ Budai Bibliothecajából.
Servétusnak Restitutio Christianismi, 1533. czímű munkáját a’ Cancellárius II. Józsefnek ajándékozta az Udv. Bibliothéca’ számára; magának Vitéz József*
József János-ból javítva.
Cancellistája, később Udv. Agens által íratta-le. Murr tudta hogy a’ könyv itt megvagyon, ’s lopva mását vétette, újobban kiadta.
Telekire*
Telekire Telekiről-ből javítva.
öseiről semmi könyvek nem maradának. Maga fogott a’ gyüjtéshez 1759., midőn László testvér-bátyjának fijával, a’ Cancelláriusnál eggy esztendővel ifjabb Józseffel, később Koronaőrrel, tanúlás végett Helvetziába, Párizsba, Hollandiába, kiment. A’ könyvek’ száma, az nap, midőn én itt valék, harminczhat-ezer kilenczvenhat Kötetet teve, ide nem számlálván, a’ mit a’ Cancellárius magánál tartott. Számokat naponként szaporította, ez lévén eggyetlen szenvedelme. Hitvese osztozni akara férje’ érdemiben, ’s a’ Magyar Munkákat ő gyűjtötte, mint Rádayné is férje mellett; az Ásványokat korán-elholt Domonkos fijok, a’ Cancelláriusnak igazi mása.
A’ kincs mint fidei-commissum ment-által eggyetlen fijára Ferenczre, eggy itten-vett roppant ház’ jövedelmével, hogy a’ könyvek, maradékinak terhe nélkül, mindég szaporítathassanak,*
szaporítathassanak szaporíthassanak-ból javítva.
’s Őrjök fizettethessék.
Szabó Úr bennünket most még a’ Reform. Collégiuméba vive-által. Melly kicsinynek kelle most ennek tetszeni ama’ másik után!
[100] Midőn menni akaránk, még eggyszer kívánám látni a’ Cancellárius’ képét, még eggyszer illetni a’ bronz büsztöt.*
büsztöt<!>. A pont a kettőspontból javítva.
Honc oinom plvrimei cosentiont dvonorvm optimom fvisse virom, mondám azon szavakkal mellyeket a’ 493. esztendőbeli Consul Scípio’ sírkövére barátjai metszetének, [101] ’s ez vala hálám azon kegyeiért, mellyekkel erántam harmincz esztendőnél régebben viseltetett. Maga Horátznak e’ szavait vetteté Orosházi által metszett képe alá: Secundis temporibus dubiisque rectus, ’s pecsétjére Seneca után: Recte factorum merces est fecisse; ’s ki ismerte a’*
ismerte <ezt> a’
valóban tiszta ’s nagy embert, a’ ki utána nem esküszi, hogy igazán esküdött? Illyenek ismeré Therésia, József, Leopold, Ferencz; Albert Sax-Tescheni Lengyel-Királyi Herczeg eggykori Helytartónk, Maria-Theresiának veje; Károly Fő-Herczeg; Dahlberg Német-országi Prímás; Hohenwarth Bécsi Érsek; Erdély és Bihar, ’s egész Nemzetünk.*
’s <az> egész <Magyar> Nemzetünk


VI. Levél.

[102] E’ levelem, tisztelt, szeretett barátom, eggy vétkes, de néked kedves digressiót tészen. De ha az az Írója a’ Régiségnek, a’ kit én minden prosaicuszok köztt leginkább csudálok, örök, vétkes, de szép, kitérései által mentségemre nem kelne is, ’s arra nem tanítana, hogy a’ szép vétek jobb mint a’ nem szép nem vétek; merném azt, mert tudom, hogy valaki ezt olvasni fogja, ezt kiáltja: Bár Leveleim sok illy vétkekkel kevélykedhetnének! Hallj végig csendesen tehát, ’s emlékezzél eggy barátod’ nagyságára, kit hamvaiban is tisztelsz.
[103] Vásárhelytől Óbester Báró Szent Kereszti Sámuel Úrhoz akarám vinni Gyulait és Döbrenteit, megújítani eggykori ismeretségemet; mert az Óbester, akkor Hadnagy eggy Vasas-seregnél, Zemplényben feküdt. ’S*
feküdt.<,> ’S Az ’S ’s-ből javítva.
a’ mint Szent-Benedek mellett elmenénk, eggy kék-talárisú Pap, bajusszal és szakál nélkül, hermelín kabaláján, hasonlóan cselédje is, megálla a’ Gyulai’ szekere mellett. A’ kék taláris Magyar-országon sem szokatlan, valamint a’ bajusz nem némelly Papoknál, szakál nélkül; de nem értém azt az ismeretes, bíztos bánást. ’S íme most a’ Pap sarkantyút ada lovának, ’s sebesen jöve felém, a’ mit még inkább nem értettem. Eggy férfi*
fér<j>fi
vala, kit szerencsém volt mind leveleiből ismerni, mind dolgozásaiból: Kozma Gergely Úr, Szent-Gericzei Unitárius Predikátor, a’ Gályarabok’ fordítója.
neuer Paragraph.*
Homlokszöveg.
Még beszéllénk vele, midőn eggy cseléd jött, ’s kére Urának nevében, térjünk-be, akárkik vagyunk; a’ vizek elhordák a’ hídakat; veszélyes árkokon fognánk áltmenni, ’s estve van. – Szállást adni az idegennek keresztyéni jóság, ’s Erdély örömmel fogadja a’ vendéget: de valóban, a’ ki Gróf Toldalagi Zsigmond Úrnak e’*
Úrnak <ezt a’> e’
meghívását hidegen vehette volna, érdemlé vala, hogy az elhordott hídak’ veszedelme megtanítsa. Megfordúlánk.
Kozma Úr kínosan vála-el tőlünk; halaszthatatlan dolgai voltak. Rá-gondolá magát útjában,*
útjában A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
’s dolgait cselédjére bízá, maga jött, ’s társaságunkban tölté az estvét. Megillete jósága, ’s úgy felejtém kék talarisát, ’s bajuszát szakála nélkül, mint hitét, mellyre semmi gondom. Szeretem a’ meleg vért, a’ meleg érzést; több az mindennél.
A’ hold teljes karimájában kele-ki, ’s a’ számos társaság csoportokra-oszolva járt a’ kertben. A’ ház’ gyermekei és az enyém a’ Clavíermester’ és a’ Házi-tanító’ violínje ’s hárántsípja mellett táncznak eredének. Nem képzelhetni szebb estvét.*
estvét. <mint ez vala>
[104] A’ Grófné Vay leány, Krasznáról, Minthogy a’ Septemvir Vay József’ fija, Ábrahám, (1825. Elsőbb Al-Ispánja ’s Dietai Követe*
’s Dietai Követe A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Borsodnak) házasságban az atyám’ testvérének, Péternek, Sophie leányát tartja; a’ Grófné ezen rokonink felől teve kérdéseket, ’s a’ Septemvirről, ’s ennek testvéréről Generális Báró Vay Miklósról. Lelkem felmelegűlt emlékezetekre, ’s melegen beszéllém a’ meleg szívű hallgatók előtt, valamit felőlök tudtam. Eggyike megkért, hogy ezt önteném papirosra, hogy legalább másolatokban maradjon-fenn emlékezete, ’s itt tellyesítem*
tellyesítem teljesítem-ből javítva, a lly a jobb margón megismételve.
azt. Olvasóim gondolják hogy ezt nem olvassák, hanem a’ Gróf’ vacsorája mellett hallják, ’s digressióm mentve lesz.

[105] Biharnak Restauratiojára*
Restaurati<ó>jára Ékezet áthúzva.
1803. Septemberben, a’ Generális is megjelene Nagy-Váradon, ’s engem Dienes testvér-öcsémnek házánál lele.*20
* Eggy szót emlékének: Szül. 1761. Február 22d. Biharnak 1784 olta előbb Vice, majd Fő-Notáriusa, 1803 olta 1811ig második Vice-Ispánja leve, ’s megsujtatván a’ guta által, <Consiliárius> lemonda szolgálatjáról, ’s Consiliárius nevezettel tiszteltett-meg. Megholt Váradon 1824. Apríl 30d. nő nélkül. 1808. Követ vala a’ Pozsonyi Dietán, ’s Megyéjében tapsolt Szólló, mint eggykor ott-élt nagyatyánk Bossányi Ferencz. [Kazinczy jegyzete]
Megjelent ott Statuum Praesidens Gróf Teleki Lajos Exc. is, fijával, Józseffel. A’ Generális úgy akará, hogy míg Váradon múlat, tőle el ne maradjak, ’s én, a’ ki soha beszéllgetésből*
beszéllgetés<ek>ből
többet mint tőle nem tanúltam, igen is kész valék tellyesíteni*
A lly a jobb margón megismételve.
kívánságát. Vágytam, hogy szólljon ismét útazásai felől, de tartottam, hogy azt végre elúnja, vagy itt alkalmatlannak találhatná.
[106] Ezen kétségeskedésimben legjobbnak látám megkérni Gróf Teleki Józsefet, hogy azon pillantatban, midőn leűlünk a’ vacsorához, kezdené a’ beszédet Vayval, útazási felől, nehogy más tárgy*
tárgy A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
által megelőztessünk. A’ Gróf örömmel ígéré azt, de nem tellyesítette.*
tellyesítette telljesítetté-ből javítva, a lly a jobb margón megismételve.
Rettegvén hogy más tárgy kezdetik, én szóllalék-meg, ’s Telekitől kérdém, melly esztendőben látá Ángliát. – „Angliát?” mondá a’ Generális, meg nem sejtvén fortélyomat; ’s olly hallgatók köztt, mint a’ tudományokat-szerető Cancellárius és Gróf Teleki Lajos, nagy bosszúságára másoknak, az egész vacsorán végig, Anglia ’s Franczia-ország felől folyt a’ beszéd; ’s én, a’ ki mindég raktam a’ fát a’ talán hamvadzani kezdő tűzre, nem gondolék vele, hogy a’ beszélleni is, enni is szerető Generális éhen fog felkelni.
[107] Midőn mi két Teleki Józsefek, én és a’ sógorom (a’ Koronaőr’ fija, Gubernális Consiliárius, a’ Lajos’ Sophie leányának férje) Londonban Herschelnél és az instrumentumok’ csinálásáról elhíresedett Ramsdennél, magunkat felvezetteténk, megértvén eggyike és másika, hogy Magyarok vagyunk, első kérdések az vala, ha ismerünk e eggy Báró Vay Ingenieur-Kapitányt, mondá a’ Gróf;*
mondá a’ Gróf A főszöveggel párhuzamos, a bal jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
’s hallván, hogy nem csak ismerjük, hanem vele atyafiságban is állunk, nincs az a’ neme a’ szívességnek, mellyet erántunk tellyesíteni*
tellyesíteni teljesíteni-ből javítva.
készek nem valának. [108] Vay Ramsdent nem az által kötelezé-le, hogy tőle sokat vásárlott, hanem azzal inkább, ’s azt Ramsden maga hirdeté, hogy Vay ada neki problemákat új szerek’ feltalálására, ’s a’ világszerte-ismeretes Művészt algebrai számolgatásiban segítgette. Így történhete, és úgy történt, hogy Vay olly portékákat hoza honjába, mellyeket a’ Ramsdené sem bír. [109] A’ Göttingiak Zsolczáról (Borsodban) kértek eggy illy szert kölcsön 1793., hogy valamelly experimentumot tehessenek, és azt Vaynak ismét visszaküldötték. – [110] Midőn Vay másod ízben hagyá-el Londont, ’s a’ Klopstock’ látásáért, kit az Ángolyok mind poetai érdemei, mind eggyszerre antigallicánussá változott gondolkozása miatt annyira tisztelének, Hamburgnak vevé útját, ’s onnan Göttingába méne-le; az akkor ott tanuló két Királyfi, tudván miket hoz hazájokból, őtet, és az ő kedvéért*
kedvé<k>ért
az egész Professori Kart, ebédre hívá-meg. [111] Ebéd után kérdést tevének, ha nem lehetne e látniok, a’ mit Vay Ramsdentől hoz.
A’ Londonból hozott hintó tehát előálla a’ tömött magazínnal. Eggy más ebédnél kérdés téteték, ha ezek közzül nem engedné e által a’ Göttingiaknak némelly darabot. – Hazánk csonkaság nélkül bírja a’ kincset.
[112] Vay tudta, hogy nincs neme a’ tudományoknak, melly tekintetet és tanúlást nem érdemlene; de azt is tudta, hogy jót csak attól várhatni, a’ ki el nem szórja erejét, ’s körültekint ugyan az egész nagy mezőn, de eggynek fekszik. A’ mi által használni akara, a’ Mathesis volt, és a’ Gazdaság’ Tudománya. A’ Szép Mesterségekre nem terjedének-ki gondjai; sőt midőn azt vítatgatá, hogy fonák dolog festéseken ’s faragásokon gondoskodni, míg jól-épűlt házaink nincsenek, kénytelen valánk emlékeztetni, hogy az úgynevezett solidus Tudományoknak a’ Poesisz és társai készítenek útat. Ő tehát Londonban a’ Gazdaságot, Párizsban a’ Chemiát tanulta, ’s azokkal társalkodék leginkább, a’ kik e’ kettőben voltak nagyok. Erszénye kész vala minden áldozatot tenni, ’s ezzel ollykor tiltott lakatokat vert-le; mert a’ tudományok’ kincseihez az egész emberiségnek van jusa, ’s az nem feltalálójáé. Landsdownál heteket tölte falusi jószágában, hogy lássa is a’ mit a’ Mesterektől hallott. Banksnek szoros barátságát nyerte-meg. Londoni elsőbb útjával nem csak a’ Fonó-szer’ modelét hozta-ki, hanem órákat, pisztolyokat, kardokat, apróbb és nagyobb késeket, ekét, kapáló-boronát, kerti és mezei vetemény-magokat, ’s ezeknek nagy részét mahagóni gerendákból összerakott ferslágokban, minthogy a’ betűt-tisztelő ország’ törvényei szerint, a’ fától vámot fizetni kelle, de a’ ferslágtól nem*
fizetni kelle, de a’ ferslágtól <fizetni> nem
kelle; ’s ezek Fiuménál rakatának-ki a’ hajóból. A’ hétszáz forint árú magok*
árú <vélemények> magok
kicsiráztanak a’ tengeri hosszú út alatt, vagy míg Fiuméból Pestre tétetének-által; azok*
tétetének-által; <’s> azok
most báldog szelenczékben hozatának-meg, ’s tengelyen. Kevés haszna lett az ekéknek is. Jelen valék, midőn béresei legelsőbben szántának az ángoly-ekén, ’s zúgolódva. Ezt két ökör vonta, a’ szokottakat hat. Vay előttem veré-széllyel az ekét, ’s ismét összeraká, ’s a’ béres’ panasza megszűnt. Az ökörnek könyebb, mondá ez, de az én karomnak nehezebb. És minthogy a’ béres nem az ökör’ könyebbségét nézi, hanem a’ magáét, mind ezek végre is haszontalan próbákká levének.
Vay Patakon tanúlt, eggy időben velem. Elszökött az iskolából, mert Praeceptora Celláriussal kínzotta. Visszahozák. A’ Mathesis miatt el nem szökött. 1776. Bécsbe ment, a’ Leingrúbeni*
Lei<mg>rgrúbeni
Academiába. Eszt. múlva meglátogatám. Eggyik Tanítója, rojtos karddal és kalappal, a’ grádicson talált. Csizmát*
talált. <Magyar> Csizmát A Csizmát csizmát-ból javítva, és a jobb margón megismételve.
látván lábaimon, midőn a’ Németek czipőben jártak, szóba erede velem, ’s elbeszéllé, melly álmélkodásra ragadtatának ők, midőn, a’ kit keresek, kezeik alá jutott, ’s exáment ada itt. Ezt viszont én mondám-el Vaynak, kertjekben. Gyanítám, monda, hogy velem valamennyire meg valának elégedve; ’s kérdésekre, hogy ezt hol tanultam, kevélykedve honommal azt felelém, hogy a’ Bernoulli’ tanítványától és Patakon. Ez Szilágyi Márton vala, a’ Debreczeni Szuperintendens’ fija. Vay soha nem felejté, a’ hol illett, hogy ő Magyar.
[113] Himlő által kisded korában elgyengűlt szemét Belgrád alatt az éjszakázások és erőltetett munka még inkább elgyengítették. A’ Bécsi Orvosok nem merék bíztatni. Így 1790. Párizsba útazott, ’s Leopoldnak Frankfurti koronázására jelent-meg. Beteg szemét végre is kénytelen vala kivétetni.
[114] Párizst elsőbben 1786. látta, a’ téli ’s tavaszi holnapokban. Elkíséré XVI.*
XVI. A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt bejegyzés, a főszövegben jelezve:┌
Lajost Cherbourgba ő is, [115] megtekinteni a’ révet. Onnan lement Languedokba, a’ csatornát szemlélni. Ekkor is látta Londont, ’s Bécsbe 1788. Júniusban ére-vissza. 1792. Dietai Követje vala Borsodnak, ’s 1796. a’ Szabolcsi Felkölteket vezérlé, mint Óbersterek; tudva*
Óbersterek; <’s> tudva
van, serge melly előmenetelt teve a’ hadi-gyakorlások’ megtanúlásában, ’s kevés hetek alatt. 1805. Generálissá neveztetett. Az Ország’ Gyűlése rá-bízá a’ Tisza’ jobb folyamatjának jobb intézetét.
Az asszonyi szerénység kevésbbé tűri a’ kitételt, mint a’ férjfi-nem, ’s a’ Hasonlíthatatlan felől szóllani tiszteletem tilt. Atyjának testvére Fő-Vadászmester a’ Bádeni Nagy-Herczegségben, mint nálunk az illynemű foglalatosságokról elnevezett Ország’ Nagyjai, ’s Báró Adelsheim Joanna azon Udvarnál neveltetett, hol az Orosz Császárné, Svéd és Bájor Királynék. Két gyermekeket, Miklóst és Lajost, maga ez a’ nagy lelkű, ’s érzésiben és nyelvében egészen Magyarrá vált asszony nevelte, ’s a’ Patakon, Heidelbergben, és Pestalozzinál tanult Szilvási Szabó János Úr.
A’ Septemvir’ Vay József idősbb fija, József, hét esztendőt tölte Göttingában, Ángliában, Franczia-országban, ’s eggy gyilkos inhideg eloltá, Párizsban, a’ hon’ nagy reményeit. Banks*
Banks Bans-ből javítva és megismételve a jobb margón.
a’ fiatal-embert nem tartá érdemetlennek szoros barátságára;*
szoros <ismeretségére> barátságára;
Campe pedig, Hamburgban, nem átallá hirdetni, hogy az*
az Sor feletti betoldás.
az ifjak’ nagy ideálja, kit ő írásiban feste, Vay József. –
Generális Vay nincs többé. Május’ 11d. 1824. Pesten hala-el. Született 1756. Septemb. 6d., Ábrahám atyától és Czegei Gróf Vas anyától. Nemesbb gondolkozású, nemesbb érzésű halandó kevés volt, kevés lesz.


Ezen hosszú Episódionom után, de a’ mellyet Olvasóim nem igen fogtak elúnni, ha az,*
az, Sor feletti betoldás.
a’ mit beszéllék, Erdélyi Leveleim közzé nem tartozik is, kísértetbe jövök eggy más Magyart ismértetni-meg velek, ki fényt nem kerese, de fényt terjeszte.
Pallásthy Márton, házi-tanítványa a’ Piarista Koppi Károlynak, hervadozó*
Károlynak, <mint később Gróf Dezsőffy József,> hervadozó
ifjuságában letette szolgálatját a’ Cancellaria mellett, de Bécsben lakott, mind mivel ott Orvosait válogathatá, mind barátjaiért, kiknek számokban a’ nagy Széchényit és a’ nagy Pászthoryt is látta. A’ nyári holnapokban ollykor tudós Útazásokat teve. Swieten, az ifjabb, Tudományok’ Ministere II. József alatt, ismerte fejét ’s lelkét, ’s felhatalmazá, hogy Német-országban a’ nevezetesbb embereket igyekezzék az Ausztriai Monarchiának megszerezni. Pallásthy Jénában E…t,*
Jénában <Eichhornt,> E…t, Az E…t, a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Göttingában Hissmannt, az Erdélyi születésűt, erre megnyerte. Hissmann megholt, minekelőtte útnak indulhatott: E…*
indúlhatott <Eichhorn> E… Az áthúzott rész felé írva.
pedig megváltoztatá szándékát, azért, a’ mit beszélleni fogok.
E…*
<Eichhorn> E… Az áthúzott rész felé írva.
késett jelentést tenni a’ Weimári Herczegnél, kinek szolgálatjában állott, ’s a’ szándék hírbe ment. A’ Herczeg megtevé a’ rendelést, hogy Jénában várják ebédre, ’s meghívatá a’ Professorokat. E…*
<Eichhorn> E… Az áthúzott rész felé írva.
meg vala zavarodva. Az ebéd’ vége felé a’ Herczeg kérdést teve, ha*
teve, <Eichhornnál,> ha
való e a’ hír, hogy Bécsbe szándékozik. Ez vallást teve, ’s jelenté, hogy épen esedezni akara már eleresztetéséért. A’ Herczeg tudni akará, melly fizetés mellett? Elmondá az alkudott pénzt, és az mellett a’ Consiliáriusi titúlust. Professor Úr, mondá a’ Herczeg, az én erszényem nem mérkezhetik-össze a’ Császáréval; de tudja az Úr, hogy valamint az én gyermekeim volnának, ha meghalnék, az Úréi, úgy, ha az Úr meghalna, az Úr’ gyermekei volnának az enyéimek; a’ Consiliáriusi titulust én is megadom az Úrnak, ’s megjavítom fizetését; kérem az Urat, maradjon veszteg! E… sírva szóllala-meg, ’s ígéretet teve, hogy őtet a’ Herczegnek ezen kegyessége után semmi tekintetek nem vonhatják máshova. – A’ következtetéseket megtenni*
megtenni A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
Olvasóimra hagyom.<, de kevélykedem vele, hogy Swieten és Pászthory alatt, általok kedvelve, szolgáltam; hogy Koppi és Pallásthy engem is szerettek.>*
A sorok vízszintes vonalakkal át vannak húzva. Az is sor feletti betoldás.


VII. Levél.

[116] Útam a’ Florindájáról, deák és magyar verselgetéseiről, ’s nem eggynemű hamiskodásairól, jól és nem-jól híres Gróf Lázár János’ eggykori lakja Gyalakuta mellett méne; tovább keresztűl Szent-Györgyön. Itt azt tanúlám, hogy a’ szőlőkertet mint megbélyogozni;*
mint <lehet> durchschossen Az áthúzás alá írva. megbélyogozni
mert azt nem talán.*
nem <kell> durchschossen Az áthúzás alá írva. talán
– Urának emberei kivagdaltaták a’ tőkéket, hogy neve’*
hogy <Urok’> neve’
két első betűjinek vonásaiban ültethessenek újakat. A’ monogramm messzére kitűnik a’ domb’ oldalából, ’s az Útas tudja, kit*
tudja, <ki az a’ boldog,> kit
irígyelhet.
Temető-kápolna van itt is az eggyik hegymagasságú domb’ tetőjén. Tetszik a’ gondolat; ott nem könyen fognak háborgattatni a’ szent ereklyék, ’s a’ maradék kevélykedve tekint-fel az egész nemzet által tisztelt ösére, ’s annak lelke, mint eggy intő tuteláris Géniusz, emlékezteti unokájit, hogy viszont ő is kevélykedni óhajt bennek. Szerencse a’ nemzetre, mikor az intés értetik; mert az szereti tisztelni a’ jókat.
[117] Ebédre a’ Lóczi fogadóban pihenénk-meg. Tornyos folyosócskáján fogánk űlést. Gazdasszonyunk sürge, forga, kalaposan, kisded karimával, mint a’ Tyról’ és Schweitz’ asszonyai ’s leányai. Ennek beszéde még éneklőbb vala mint minden más az Erdélyieké a’ kiket eddig hallék; [118] az annyira csapkodja, köznépnél, Uraságoknál, füleimet, hogy csúdálkozásomat elrejteni dolgot ád; kótázni lehetne utánok. [119] Illy éneklő beszéd folyt a’ Báróczi’ ájakiról is, ’s ő honjának fél-recitatívjét Bécsben, annyi Magyar-országi Magyar köztt, el nem tudá felejteni.
[120] Kérdésünkre, beljebb Erdélyben, eggy szekeres ezt felelé: Doczkát viszünk Meggyesre. [121] Az első és utolsó e a’ szóban olly palóczosan ejteték, mint a’ mellyet a’ Túladunai ajak a’ szóban*
a’ <Ked Kedd>
hallat, ’s a’ közbülső eggy tertiával mélyebb hangú mint két szomszédja.
[122] Belé-ereszkedvén a’ Nyelvet illető dolgokba, engedd elődbe tennem tapasztalásimat.
Mart és Part külömböznek jelentésekben. A’ mart meredek oldalu magasság, mint a folyamok’ szélei: a’ part dombos hely, meredekség nélkül.
Nagy garral; nagy gőggel. Hallani a’ szebb társaságokban is.
Reg, Esk, folyó szók a’ Székelyeknél. A’ reg úgy jegyzi a’ reggelt, mint a’ nappalt és éjjelt a’ nap*
nap<ot>
és éj; ’s az esk gyökérszó, nem csonkált.
Arcz, in statu absoluto: in constructo arcza; nem arczája. És hogy Erdélynek ’s a’ fél Magyar-országnak van igaza, mutatják ezek: arczra borulni, arczon csapni, mellyet senki sem mond így: arczára borúlok előtted, arczán csapni. A’ Túladunai arcza cselekvé, hogy ez között és az orcza között*
orcza <(genitív)> között
meghomályosodék a’ külömbség, ’s a’ gondatlan a’ kettőt cserélgeti.*
cserélgeti. <De ezt tiltja Versegi.>
Pozsár, ponty, deminútumával pontyka,*
pontyka<;>, A vessző a pontosvesszőből javítva.
(carpio). Nálunk potyka.
Séta; eggy éltes, és egyedül magyarúl tudó Grófné’ szájából, ki bizonyosan nem tudta, hogy vagynak szógyártók. Gyökere a’ sétálás szónak, ’s annak jelentésében.
Pászmás eső; csapatonként jövő. A’ szót a’ fonók’ Lexicona adá.
Megnyivvsztani; fojtogatva ölni.
Kimenűlt, kimarjúlt; kificzamodott.
Czibikélni; csöszögni, nehezen menni, lökődve.*
lökődve lökődni-ből javítva.
Nékelészteti magát; piperézi.
Zábé; kapufélfa.
Lagymatag; félmeleg, langy.
Vizegenyes; vizenyős.
Kisdég; kisded.
Szederjes; sötétkék, franczia-kék.
Katárga; góré, kukuricza-kas.
Borostyán; orgona-, vagy szelencze-fa, Hollunder; botaniai neve Syrinx. ’S a’ fejér-virágú Erdélyben közönséges.
Folnagy; Villicus; oláhúl Folnozs. Így neveztetnek a’ magyar-nyelvü szász falukban a’ Falusi-Bírák; szászúl Hann. Falu nagygya.
Erősen meleg van; erősen haragszik; erősen hiszem; az az, nagyon. Így már Heltai is. De Homér is így:
Διι δε kςατεςως ενεμεσσα. –
Anyám édes; csak*
édes; <de így> csak
az ötödik esetbe, ’s csak az egyes számban; annyi, mintha az adjectívum előtte állana a’ másiknak.
Elment lesz eddig; a’ mint hiszem, eddig már elment; wird abgegangen seyn.
[123] Mi jó barátokúl, testvérekűl, Erdélyiekűl; mi, kik jó barátok, testvérek, Erdélyiek vagyunk.
A’ volna kétszeri előfordultát a’ Maros-Székiek hyperellipsisszel így kerűlik-ki: Ha én itt nem legyek, te elestél volna; az az, ha az nem történt volna, hogy én itt legyek, te most elesél.
[124] Legény, be nagy dolog! mondá a’ kalapos asszony eggy másiknak ’s én elakadék a’ szón, mert közel hozzájuk semmi legény nem állott. – A’ legény e’ földön suspirii vox, mint a’ Románok’ nyelvében az Egek!
[125] A’ nemes-születésű, de nem fényes-sorsu asszony e’ földön Ifjasszony, ha Hekuba is. A’ mi ennél még több Tejns Asszony; pleno titulo Tekintetes. A’ Székely, ha feleségét keresik, ’s ez, ha férjét, ’s ez vagy az nincs a’ háznál, így adja feleletét: „A’ nömös-ömbör, a’ nömös asszony nincs itthon.” – Nevetséges, kétségen kívül; de ne nevessünk, mert az az én Grófom és Grófném, ’s az a’ mein Herr és meine Frau szint úgy nevetségesek. Így a’ német; nem a’ franczia, kitől az effélét, a’ neki olly igen tulajdon simaság után, inkább várhatnánk. A’ Magyar pirúl oldalbordáját asszonyának vallani, bár ollykor nyög is alatta. – Verba valent usu, ’s a’ titulus – titulus.
Gaudent praenomine molles auriculae. Engedd*
auriculae. <–> Engedd
dévajkodva rekesztenem-bé a’ sovány levelet. – II. József eggyik útazása alatt eggy csoport udvarlókat láta összegyűlni Erdély és a’ Tisza köztt. A’ bajuszos, fűsűs Magyarok köztt vala eggy bajusztalan, felpomádézott, felpúderezett, igen igen alázatos Uraság is, térdig-érő mentében, bokkancsban. A’ Császár*
Császár császár-ból javítva.
tudni akará neveiket, ’s ez magán kezdé a’ nomenclálást: „Hofrath…” mondá alázatos görbedezéssel. Und was machen Sie hier? kérdé a’ Császár, úgy hivén, hogy Dicastérium mellett szolgál, ’s köz dologban forog itt. Ez, elveresedve mint a’ rák, alig lele szót, kimondani, hogy neki állandó lakása a’ szép Város. – “Ú-úgy?” (als ein Wort zu O setzen U-úgy) mondá hosszan-elnyújtott hanggal a’ lelkes Fejedelem; ’s a’ Hofráth meg nem foghatá, mi Istenek’ csudája az, hogy a’ Császár a’ görbe-fűsűsökhöz fordúla-el, ’s vele nem szólla többé.


VIII. Levél.

Elértem óhajtásim’ fő czélját, édes barátom, ’s e’ levelemet Oláh-Andrásfalváról vészed, Gróf Gyulai Ferencznétől. Napjaim itt azokhoz hasonlítanak, mellyeket eggy Majusi November hoz az Augustus’ forrasztó hősége ’s a’ September’ perzselő derei után, hogy Psyche ismét feléled aludni-kezdett altából, ’s bujálkodva röpkedi-körül az őszi-tavasz’*
őszi-tavasz Szétfolyó tinta miatt a bal margón megismételve.
ibolyájit. Hanyatló korom, mellyben poltolékot reménylettem találni életemnek*
életemnek A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
kétezer háromszáz nyolczvanhét napi csorbájáért, nem érez*
ér<é>z Az ékezet áthúzva.
egyéb kedvetlenséget, mint hogy az Epistolográpphal én is elmondhatom:
Mon coeur est étonné de se voir sans désirs*21
Elréműl e’ fa szív, hogy már nincs semmi vágya! [Kazinczy jegyzete]
de itt panaszomnak*
itt <ezen> panaszomnak
vége. Ittam a’ Léthe’ vizét; felejtve vagynak szenvedéseim, de úgy, hogy örömeim felejtve nincsenek, sőt ezeket, eggy tündéri csudatét által újra felvirítva, szemlélem.
[126] Tizenkét éve múla-el, és még több, miolta én a’ Grófnét nem láttam, ’s tizenhat, hogy csak harmad napig, gyermekeit soha nem, Lottin kivül, ki engem még gyenge gyermek, levelei által barátságába fogadott. Erdélybe azért jövék, hogy a’ Grófnét lássam; azért hozám ide Zsenit, hogy ő lássa, a’ kihez, hogy eggykor hasonlítson, óhajtottam. [127] Vissza térhetni reménylettem magamat életemnek azon mosolygó aranykorába, mellyben Theréz, az Eggyetlen, mellyben a’ Grófné, ’s tiszteletes szerencsétlen testvére, két három jó ember, és ezekkel én, magunkat a’ Török Lajos’ és Rógendorff Aloysia’ gyermekeinek, barátjainak,*
b<á>rátjainak Az ékezet áthúzva.
társainak érzénk; ’s reményem tellyesedve*
tellyesedve teljesedve-ből javítva, a lly a margón megismételve.
van, ’s fentebb, mint a’ magának ígérni mere.
[128] Carolína és Zseni elválhatatlanok, ’s a’ gyermek itt Lottié, nem enyém. Ágya mellett hál Kisanyjának,*
A szó előbb aláhúzva, majd az aláhúzás törölve.
(durchschossen, nicht cursiv) mellette űl asztalnál, az idegenek meg nem sejtik hogy enyém, ’s én felejtem hogy atyja vagyok. [129] Ne piríts; az igazán boldog, a’ ki részeg örömeiben. –
[130] ’S eggy nevezetes*
nevezetes A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
férfiu,*
fér<j>fiu
kivel Kassán eggyütt éltem azon boldog szakot, osztozik örömimben, de ő félig már elhalva: Helytartói-Tanácsos Puky László Úr. Az a’ tüzes, lángoló, szikrázó ember, kinek őtet Te is mindég ismerted; az, a’ ki nem gondolatokban akadt-el, de a’ ki soha sem talála elég időt kifercsegtetni gondolatjait; elsüllyedve, némán űl körünkben, ’s a’ fel-fellobbant*
a’ <néha néha fel> fel-fellobbant
tűz, és az is hidegen, mutatja, hogy végső elalváshoz közelít. Borzadozom elváltozásán. Eggy nap’ össze akadék vele a’ kertben; meleg szívvel jött felém a’ mint megpillanta, ’s elnémúlt.
Kifogyasztám minden erőmet, hogy lelkét felderíthessem; emlékeztetém gyermekire, barátinkra, elholt szép feleségére; de mind haszontalan. Ellágyúlt, ’s szeretettel, midőn feleségét hoztam-elő; lyányom írja, mondá, hogy holt híremet hallá; ’s*
’s Sor feletti betoldás.
azt felelém neki, hogy magam írom-meg, ha*
írom-meg, <neki,> ha
meghalok; ’s e’ szóval elhagyott. – Eggy meghasadt, eggykor kedves-szavú harang!
[131] Tizenhárom Küküllő-Vármegyei szász-falu, még a’ Bruckentháli időkben, hasonlóvá akará magát tétetni a’ Szász-széki falukhoz. A’ Fejedelmek’ Donatióji ’s a’ Sacrum Diploma Leopoldi, Erdélynek Magna Chartája, ellent-állának óhajtásaiknak, ’s a’ Földes-Uraságok győzének a’ perben. A’ határok articulariter (Proportionális per által) fel valának osztva; az a’ gyúlasztgatni-szeretők nem nyughatának: Urbáriumi panaszokkal vegyíteték-össze keresetek. Puky, az ismeretes kemény Urbarialista, mint Királyi-Bíztos küldeték-be Erdélybe Budáról. Itt mindent elrettente a’ név, de a’ rettenés hamar eltűnt: Puky itt is igaz Bírónak ismérteték, ’s annak, ki*
annak, <a’> ki
azon tartalék által, hogy igazságtalannak ismértetik ha igazságtalan nem lesz, magát megtántorítani nem engedé. Ő megholt (Kolozsvártt 1816. Sept. 10d.), ’s a’ munka’ végre-hajtása olly férjfiúra bízatott, kinek*
bízatott, <a’> kinek
lelkéhez mind a’ két fél eggyeránytt bízhatott, akkor Hunyad Vármegyei Fő-Bíró, majd Fő-Ispán, tovább Guberniális Consiliárius, most Referendárius Szilvási Nopcsa Elek Úrra.
[132] A’ Grófné – hogy magamat nála el ne únjam, mondá mosolygó csípősséggel – elkülde a’ Grammaticus Dr. Gyarmathi Sámuel, és az Udvarhelyi Plebania’ Administrátora, később Esperest és Kanonok Zsombori József Urakért. Az elsőbb jött: a’ másikat Plebánusának, Vízi Ferencz Úrnak, ki az Erdély’ Jezsuitáji köztt utolsónak maradott, haldoklása tilalmazá általjőni hozzánk. [133] Ezt én nem csak mint Nyelvünk’ barátját, hanem úgy is, mint felemelkedett-lelkű, tiszteletre nagyon méltó Papot, óhajtám láthatni. Eggy Kötet Predikátzióji jelentek-meg nyomtatásban, ’s azokat Református és Unitárius Deákok széltében megtanulják, mondogatják; a’ mi dicséretére*
mi <’s az> dicséretére
válik mind a’ derék ifjaknak, mind lelkes Tanítójiknak; de kinek válhatna inkább dícséretére, mint magának a szeretetre-méltó Írónak? Így terjed a’ jó, bár igen halkkal, ’s érezteti, hogy gyorsan is terjedhetne, ha a’ Jók magát a’ jót akarnák, és nem egyebet a’ jó’ színe alatt; ’s ha azt igazán és jól akarnák. Nagy veszteségemnek fogom mindég nézni, hogy a’*
hogy <ezt> a’
lelkes embert nem láthattam, meg nem ölelhettem, barátságát meg nem nyerhettem.
[134] Dr. Gyarmathi Úr nem űzi többé, a’ mit mind a’ külföldön, mind ide haza sok ideig, nagy tűzzel és nem kevésbb munkával, űze: a’ Grammaticai nagy kicsinységeket; azok helyett most a’ Botanica foglalta-el egészen. Itt is, valamikor lehetett az eső miatt, ellopóskodott társaságunkból, ’s nagy örömmel tére-vissza Herbáriumának új kincseivel. Etymologiai Lexiconát Bécsben épen akkor nyomtaták. Annak kedvéért XXXV Lexiconokat forgata végig. Nem ért a’ dologhoz, a’ ki ezen apró gondokat haszontalanságnak nézi: de viszont az Adelungok tévednek-meg, midőn ők akarnak lenni a’ mi Mestereink, ’s kedvek-telve lövellik ránk villányaikat;*
’s kedvek-telve lövellik ránk villányaikat; A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
mert az Aesthetica és a’ Grammatica két egészen külömböző táj, ’s a’ mi eggyikben vétkes, nem mindég vétkes a’ másikban. Hogy a’ Kalászszedők itt lelnek munkát, azt előre lehete látni; ez a’ sorsa minden igyekezetnek, melly első a’ maga nemében. Erre itt mingyárt eggy kisded bizonyság:
was folgt, kleinere Schrift.
Pelly; francziáúl*
francziáúl<,>
couleur de bai.
Zsufa-fakó; francziáúl*
francziáúl<,>
couleur de soupe. Mint borzsufa, németűl Weinsuppe. A’ fakó elébb falbkó volt, a’ német falb után.
Tézsla, németűl Deichsel. A’ még akkor vastag S-t, ’s nem ájt, hanem éjt szerető Sváb a’ szót téjselnek, tézslnek mondá, a’ hogy a’ Meistert mondá mejsternek, honnan Mester leve nálunk; ’s a’ tézslből tézsla leve.
Hörcsök; totúl hrcsek.
Hebehurgya; francziáúl hurluberlu.
Gyér, ritka; francziáúl guère.
Bitó; francziáúl bitton.
Bojtár; görögűl bóter.
Elme; olaszúl álma (lelek).
Fekély; németűl Fleckel.
Tengely; németűl Stängel.
Furfang; olaszúl forfante.
Kapcz, meredek tető; tótúl kopecz.
Kaczagán; francziáúl casaquin.
Léha; tótul licha.
Pálya-posztó (vastag gyásznak); boy.
Pohos (hasas); a’*
a’ Sor feletti betoldás.
németBauch*
német<űl bauchos> Bauch
után
Tüstént; olaszúl tosto.
Csődör; németűl Zelter.
Czáfolni; németűl*
németűl A főszöveggel párhuzamos, a sor után írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
bezweifeln.
Súgár (az ostor’ végén); tótul smigár.

______ der Strich bleibt nicht eng.

[135] A szüntelen ömlő esők után vídámabb napok jöttek-elő, ’s látni akaránk, indulhatunk e a’ sarak miatt, mert a’ Grófné menni vágyott Zaránd és Hunyad Vármegyei jószágaiba, mi Szeben felé. Döbrentei eggy könyü kolbász-szekeren ’s hat erős lován Fejéreggyházára vive-ki magával; ’s mint a’ bárka’ galambja, estvére meghozánk a’ zöldellő ágat.
Sárd mellett derűlni kezde a’ vidék, ’s szemeim előtt szép, de keskeny és rövid sík terjedezék, ’s zsákfenekében úgy láttatá a’ Segesvári dombot, mintha Kis-Bún, Fejéreggyháza, és Segesvár eggyütt tennének eggy Várost. Jobbra, balra, szépbérczű erdős hegyek vonódtanak-el, ’s a’ Kis-Búni és Fejéreggyházi Kastélyok, ’s Kis-Búnon a’ felnyesett öreg fenyvek a’ kertben, életet adnak a’ vidéknek, és díszt. [136] Búnon még élének nekem Bethlen János és Miklós Cancelláriusok, ’s ennek Nevelője Apáczai Csere János; az a’ tiszteletes, az az áldott Magyar, ki hamarább kezdé tanítani a’ hon’ nyelvén, a’ fenntebb tudományokat, mint Thomásius a’ Németeknél; Ez 1694: Apáczai-Csere 1653. ’S hol maradánk mi a’ Németek megett e’ részben, mivel*
részben, <mert> mivel Az áthúzott rész felé írva.
gazdag földünk parlagon hagyatott!
[137] Fejéreggyháza síkon fekszik a’ szűkűlni-látszó rét’ szélén, mellyen*
melly<b>en
keresztűl csapong a’ kártékony Küküllő (Cicellus, vagy Cucullus). Két strázsára-rendelt gyermek megnyitá előttünk a’ falu’ vesszőből-font kapuját (oláhúl vranyicze), ’s be is tevé utánunk. Eggy kiszegzett veres tábla inté az Útasokat, szünnének-meg itt pipázni; eggy kissebb, a’ telek’ kapufélfáján, jelenté nekik, hogy Ökrész Balázs Esküdt-ember itt lakik. Balra, a’ hegy’ oldalán, gondos mivelésű holdakat ’s a’ Vadas’ kerítését látánk. Túl a’ pusztúlásának-indúlt Templomon, ’s annak tő-szomszédjában, agg tölgyek mutogaták gazdaglombú fejeiket; az Útas a’ vén épűletet kerti-romnak vehetné. A’ Gloriette, lapos fedelével, messzére fejérlett az alatta elmenő országút’ szélén; [138] a’ Kőmívesek akkor végzék munkájokat rajta. [139] Két nagy-szépségű ló, melly most tanúla szekeret vonni, összetépdelé hámjait, ’s a’ kert’ legényei szaladának, kiszabadítani bajokból. Készen állott előttem a’ szép tábla; bízvást lehetett volna festeni, ’s minden változtatás nélkül.
[140] A’ Kastélyt fedve tartják a’ bolyas tölgyek és a’ lakosok’ házai. De most útam behajlék a’ Templom’ szöglete mellett, ’s az feltűne szemem előtt, gazdagsági sok épűleteivel ’s a’ kert’ üvegházaival. Ostrom ellen vala építve. – [141] A’ hely’ Urát, Gróf Haller Jánost, nem találánk: igen nehány napok múlva.
[142] Le! le! kiáltám, kitekintvén az ablakon, ’s megpillantván a’ tót a’ Kastély és a’ Gloriette, ’s a’ századokat-élt tölgyek és a’ Gyümölcsös között, ’s túl a’ tó’ tűkrén tíz vagy tizenkét obeliszkekké-nyírt fenyőt a’ Gloriette körül, ’s a’ királyi hattyút a’ tó tűkrén.
Vezetőnk az udvaron végig-vive eggy kerek palotához, melly velem, midőn grádicsain felléptem, nem várata egyebet eggy egészen elhagyott üres palotánál. De melly meglepetés! a’ Hallerek’ Pantheonjában látám magamat. Magas falai a’ párkányozatig fekete-márványként bemázolva; fejezet, lábazat, arany; arany az ér is a’ fekete-márványban. A’ balüsztrád megől Hallerek pillantanának-alá. Tömött sokaság! Ez pánczélba-öltözve ’s zászlóval; amaz spanyol-öltözetben; itt eggy Lovagpallástban; ott két Pap, hihetőleg a’ Loyola’ baretjével, ’s ezek köztt aranyfonalu mentében, dolmányban, eggy Haller, talán a’ Gubernátor, púderes, fodorított hajjal, ’s bajusz nélkül. Némellyík felett arabiai számok, a’*
számok, <mellyek> a’
família’ könyvének, hol a’ Hallerek festve vagynak, lapjaira mutatván.
[143] A’ Haller-ház*
Haller-ház A kötőjel sor feletti betoldás.
a’ XIdik század olta isméretes. Péter Nürnbergi Patrícius jöve-által a’ Magyar-földre 1551., Bíztosa a’ Ferdinánd’ sergeinek, és Kir. Tanácsos. Tovább Consul leve a’ Szászok köztt, ’s 1553. ajándékban vevé Fejéreggyház és Longodár helységeket ’s Balázstelki birtokát. Isabella megerősíté méltóságaiban, birtokiban. Megholt Szebenben 1570. Decemb. 12d.
[144] Az összezavart régi ízlés és új ízlés, az épűletben és kertben, harmoniában áll a’ régi és új Hallereket mutató házzal, ’s azt és ezt eggy ízlésre vonni vétek volna. <Midőn Eszterházy Püspöknél csudálkozott eggy Asszonyság, Egerben, hogy ezüstjeit újra nem önteti, igaz volt felelete: Nem pirulok hogy ezüstje nagyatyámnak*
ezüstje <a’> nagyatyámnak
is volt.>*
A sorok vízszintes és keresztirányú vonalakkal áthúzva.
[145] Dél után kevés pillantatra megjelenénk elébb Kis-Búnon, azután Nagy-Búnon, ott Gróf Bethlen Sándor, itt Gergely*
itt <Lajos> Gergely
Uraknál, Lajosnak fijánál. A’ két házban hemzsegtek a’ gyermekek, ’s gond van nevelésekre. Gyönyörű ház, mondám, míg sok más látója ezt fogja mondani: Rettenetes! ’S hány példa mutatá, hogy az rettenetes, a’ hol eggy vala! Gaudebis minus, et minus dolebis: Gaudebis magis, et magis dolebis. Az boldog, a’ ki nyugtan veszi a’ mi van, ’s túl emelkedhetik bajain; mert bajt gazdagnak és szegénynek, nagynak és kicsinynek, eggyeránytt ada az igazságtalannak szidalmazott bölcs és igaz Pepromene, ’s nem eggyformán, de eggy mértékben. Az én Theodiczéai*
Theodi<kája>czéai Az áthúzott rész alá írva.
hitem ezt tanítja,*
ezt tanítja, A főszöveggel párhuzamosan, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
az én életem*
életem<,>
ezt bizonyítja.*
bizonyítj<ák> A magánhangzón az ékezet áthúzva.


IX. Levél.

[146] Segesvár Szabad Királyi Város félórányi távolyban fekszik Fejéreggyházhoz.*
Fejéreggyházához Fejéreggyházhoz-ból javítva, a ggyházához a bal margón megismételve.
Ez az első szász hely, mellyet láték. A nagy-úczán, nem sikátoron, Gróf Vas és Gyulai, kik az én szekeremre űlének, míg Döbrentei és én a’ Vasén, elakadának a’ pocsolyában; ökröknek kelle előállani hogy a’ szekér kirántassék. Melly panaszt hallanánk, melly lármát, melly vádakat, ha ez Debreczenben történt volna eggy Szász’ szekerével, ’s a’ nagy-úczán! – Körültekinténk a’ Várost, ’s Prof. Binder Úr szíves vala, láttatni velünk az Iskolát, a’ Templomot, és saját számos Könyveit. Az Iskola’ ’s Templom’ dombjára eggy meredek, egyenes, száz kilenczvenhárom lépcsőjű fedett grádics viszen; mocskos, mint eggykor az Olasz-országiak! A’ Szent-Miklós’ Temploma Luthernek születése’ évében (1483.) készűlt; nagy, de benne nincs mit látni. Oltártábláján az Idvezítő a’ kertben; Stock András Szebeni Szásztól, 1788. <Közönséges munka, ’s a’ tárgy sovány, mert a’ tábla csak eggy figurából áll, ’s tétel nélkül, elmélkedésben.>*
A főszöveg csúcsos zárójelek közötti része vízszintes vonallal áthúzva.
Az Iskola 1792. kele, ’s új ízlés szerint. Homlokfalát, a’ szokott medenczék helyett, a’ két Sphaera ékesíti, ’s Segesvár méltán dicsekszik, hogy ezek itt készűltek.
[147] Héti-vásár vala, ’s elindúlék az adók’ vevők’ sokasága köztt, hogy hallhassam a’ szász-ajak’ vad dialektjét, hogy láthassam öltözeteiket, arczaikat. [148] Láttam őket, ’s eggy arczat sem óhajtottam még eggyszer meglátni. [149] Nem való,*
Nem <tart> való
hogy a’ Szász, ha meghaladja a’ hatvant, szakált ereszteni tartozik; de való, hogy némellyíke nevel azt, ’s e’ sokaságban vala eggy, de nem több mint eggy, ki*
egy, <a’> ki
azt horda. [150] A’ fél-Német, fél-Magyar, fél-Zsidó, ’s sem nem Zsidó, sem nem Német, sem nem Magyar, különös érzést támaszta bennem. [151] Eggy éltes asszony prémes sipakban, prémetlen fekete pallástban, egymást érő perpendiculáris apró*
apró Sor feletti betoldás.
redőkkel járkála a’ tolongók köztt. Gyönyörű neme az öltözködésnek, ’s csudálni lehet, hogy a’ Journal de*
de<s>
Modes’
Kiadóji még szokásba nem véteték.
[152] Most két Togátus méne-el előttünk, fekete talárisban, fejér-ércz kapcsokkal, mellyre fekete pallástot vetének. A’ pallást, mint hajdan a’ Debreczenieké. Olly négyszögű posztószelet függe-alá hátok’ közepéig: de a’ Debreczreni, még 1770 körül is, zöld vala, nem mint a’ taláris, fekete. Haja a’ két Deáknak nyírott, szinte a’ bőrig, ’s magasbb háromszögű derelye-kalapot, mint a’ melly e’ kopasz főket fedé, lehetetlen látni, lehetetlen képzelni. A’ Reformátio’ századára emlékeztető pallást, mellyet a’ két protestans Monachus balján vete-által, hogy járásában gátlására ne legyen, ’s az a’ fekete taláris tunica, a’ lapos ővvel; a’ Napoléon’ háborújira emlékezető nyírt fej és a’*
és <az> a’
rettenetes kalap; az a’ szerzetes ruha és a’ délczeg, szinte pajkos lépdelések, olly ellenkezésben állának egymással, hogy az idegen nem értheti, minek vélje mind azt. Valamelly Reform. Collégium’ kiküldöttjeinek nézém őket, kiknek kedvek jött, parádájokban láttatni magokat a’ Szász-helyen. De Erdélyben Luther is unifomázza Novítiuszait, a’ mit Magyar-országon és a’ külföldön nem tészen. ’S bár itt se! mert minek az?
[153] A’ Templom’ dombja valaha erősítve volt. [154] Innen mutattatám-ki magamnak, merre Nagy-Szőllős, két-órányira Segesvártól, hol Kemény az Apafit védő Kuczuk-Basa ellen, segélve a Németek által, megütközék. Még áll emléke, hol*
<a’> hol
eltaposva találák testét, besippadva, félre-dőlve, ’s az írás elmállott.
[155] Kevés órák múlva elterűle előttünk a’ szép sík, mellyen Szent-Erzsébet, a’ maga kéttornyu Templomával ’s cserépfedelű házaival, kevélyen fekszik. [156] Apafinak Kastélya az ezzel összeragadt Ebesfalván álla. Bornemisza Anna már érzé a’ szűlés fájdalmait, midőn a’ Csauz*
Csau<s>z A szó a bal margón megismételve.
jőve, hogy a Basa’ sátorában Fejedelemmé tétessék, a’ hogy a’ Proféta kené azt Királynak, ki*
Királynak, <a’> ki
atyja’ szamarait fel nem tudá*
tudá Sor feletti betoldás.
találni.*
találni talála-ból javítva.
Apafi érzé hogy ő nem igazgatásra született, ’s vonogatta magát; de vitték. Még nem*
n<é>em Az ékezet áthúzva.
érének-ki a’ határból, midőn hozá a’ hírt*
hozá a’ hírt A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
a’ nyargaló*
<utól-éré> a’ nyargaló
cseléd, hogy fija született – [157] Kastélyának*
született – Kastélyának A gondolatjel sor feletti betoldás.
nyoma sincs többé.
[158] Hagág, ifjabb fija III. Leo Arméniai Királynak, fellázada Oxin bátyja ellen, ’s segélyére szóllítá szomszédit, a’ Törököket és Perzsákat. A’ segéllők itt is megtevék a’ mit szoktak: feloszták birtokát, magát megölék. Népe elszélede, ’s háromezer háznép Moldvában telepedett-meg, és Lengyel-országban.*
Lengyel-orszgában A kötőjel sor feletti betoldás.
Most Moldvát is el kelle hagyniok, mert a’ Török 1672. oda csapott, ’s Apafi béfogadá. Tulajdon Bírákat engede nekik, de alája veté a’ helybeli Előljáróknak. I. Leopold a’ helyt egészen nekik hagyá, ’s Szamos- Ujvár és Szent-Erzsébet, más nevével Erzsébetváros, elébb Mező-, tovább Szab. Kir. Városokká lettenek. [159] A’ nép gyarapodik, mert kereskedést űz, ’s érdemli szerencséjét, mert a’ Nemzet nyelvét, öltözetét, szokásait szereti, ’s magát a’ Magyar-földön idegennek nem*
idegennek <többé> nem
nézi, idegennek nem*
idegennek <többé> nem
nézeti.
[160] Ide jövetelek előtt Eutychesznek*
Eut<ychusznak> Eutychesznek A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás.
követék tanításait, de Oxendius Verziersky társok, ki tizennégy esztendeig lakott Rómában, visszavezeté az Anyaszenteggyház’ kebelébe, mellynek olly buzgó gyermekei, hogy még buzgóbb senki nem lehet. Miséjek őrmény nyelven olvastatik, mint az Eggyesűlt-Oroszoknál és Oláhoknál a’ magokén.
[161] Almakereken, négyórányira Segesvártól, Erzsébetvárostól balra, Apafi György fekszik, és Mihály, a’ Fejedelem. Ennek nincs koporsó-köve, Györgynek van, elhintve czifrával. Annyi dicséreteit hallám ennek a’ sok czifrának, hogy nem lehetne kedvem megtekinteni. –
[162] Meggyes igen kiesen fekszik, körülfogva távolyról-emelkedő dombokkal és hegyekkel. Nem nagy, nem pompás; de magas kerítése ’s régi-alaku kapuja, ’s azoknak emléke a’ mik valaha itt történtek; két három kilovaglott Tiszt, két három jól-öltözött Asszonyság, kik szekereink mellett kocsizának-ki; szabadon-lézengő katonák, eggy két szerelmeske, a’ boldog ifju’ karjain; itt meg’ ott játszó gyermekcsoportok, kedves élet’ képeivel tölték-el lelkemet, midőn az igen forró nap’ esti gőzében, crócusz-színű ég alatt, a Városhoz közelíténk. De szép csalódásom eltűnt, midőn bémenve a’ kapun, a’ minden eddig-látott Szabad Királyi Városoknak ezt a’ miniatűrjét végig-pillantám. Eggy lakosa mutatá a’ tornyot, hova a’ Bátori Gábor’ Brútusza és Cassziusza, Szilassy János és Nadányi Gergely, futottak volt, ’s innen, ámbár őket Bethlen Gábor és a’ Rendek védék, ’s tetteket nem kárhoztaták,*
kárhozta<t>ták
leröpítetének. Itt vesze Gritti Lajos, nem védve, nem szánva senkitől. Reggel két keze, délben két lába, estve feje csapatának-el. Méltán lakolt; de így Kannibálok büntetnek.
[163] A’ falusi Szász kőházakban lakik, ’s cseréppel-fedettekben, ’s azok hosszában fordítatnak udvaraikra, nem ki az úcza felé, hogy eggyik érje a’ másikat. Gébelyfalaik német versekkel vagynak megjegyezve, ’s Bibliából szedett helyekkel, a’ hogyan a’ német-nyelvűek máshol is régebben; mert a’ szokás hanyatlik. Illy házakat Bécs és Pozsony körül a’ falukban nem látni.
[164] A’ Szász nem ismer földes-úri hatalmat, mint a’ mi Jász, Kún és Hajdú helyeink. Abból áll terhe, hogy adót fizet, hogy katonának viszik, hogy dézmáznak Predikátoraiknak, kik között temérdek gazdagságúak találtatnak. Ők a’ Szászok’ dézmájának többnyire három negyed részét veszik.*
Ők a’ Szászok’ dézsmájának többnyire három negyed részét veszik. A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Van eggy, negyvenezer forint jövedelemmel; melly, ha talán fizetéséhez valamelly kamat járúl, kivált 1811 előtt, nem volt volna hihetetlen.
Itten tehát a’ lelki-pásztorság az az élet’ neme, mellyben legbizonyosabb, legkönnyebb a’ haladás. Ha a’ meggazdagodott Predikátor gondosan nevelé gyermekét, ezek mindenné lehetnek, domi satis nobiles. ’S ebben ugyan kár soha nincs, haszon van, ’s igen nagy; mert a’ hol minden előmehet, ott minden előre fog törekedni, ’s a’ sok közzül szerencsésebben eshetik a választás, csak tisztán essék, ne a’ személy’, hanem a’ köz jó’ tekintetéből. [165] Csak hogy ez így van nálunk is, bár tetemes külömbséggel; a’ mit tagada ugyan Gergely*
ugyan <Berzeviczy> Gergely
barátunk; mert ő, mikor rá jött a’ rossz kedv, szerette is, tudta is tagadni vagy állítani, sőt hinni, a’ mit tagadni ’s állítani, minden lármás igazság-szeretete*
igazság<’>-szeretete
mellett, akart és kívánt és óhajtott: de a’ mindennapi tapasztalás és a’ Tiszti-Kalendáriom, tele olly nevekkel, miktől a’ magyar-fül iszonyodik, kiáltva kiáltanak.
[166] Mi szép volna illy kőházakat láthatni mindenfelé a’ Magyar-földön! Mert, dicséret és dicsőség az igazságnak,*
igazságnak<!>, A vessző a felkiáltójelből javítva.
ezek még is csak szebbek mint a’ bogárteknőjű viskók Árokszállás körül. De ha óhajtanám e mindenhol*
mindenhol A nhol a jobb margón megismételve.
illyennek látni Erdélyt, hogy mindenhol illy házakat láthassak? Azt a’ tisztes falusi-Szászok*
Szászok szászok-ból javítva.
kívánni tőlem talán nem fogják, ha fajokat úgy szeretnék*
szeretnék A tnék a jobb margón megismételve.
is, mint én a’ magamét. Nem rosszúl tette természet*
tette <azt> természet
és történet, hogy külömbözünk, és az úgynevezett Philosophus, ki*
Philosophus, <a’> ki
mindent eggyformává szeretne tenni, úgy nem tudja a’ mit tudnia kellene, a’ hogy’ erejével nem vete jól számot. Mindenkor elég, ha ott hasonlítunk, a’ hol az szükséges, és ha eggyikünk a’ másika’ kára nélkül áll. Debreczen’ táján, a’ zsíros-szájú Magyaroknál, sok csínos, földből-vert vagy vályogból rakott, náddal-fedett házat látunk a’ vígan-felszökellett ákácz’ vagy boglyas eper’ árnyékában, ’s felelek értte, ebben több csínosságot találunk, mint a’ kőfalú ’s cserép vagy zsindely-fedelű gazdasszonyoknál, itt vagy a’ külföldön; sorsot sorshoz hasonlítva. ’S az el nem foglalt Útazó amazokban lelket lát: azt itt látni, nekem legalább, szerencse nem adatott. Ott eggy magával nem gondolkodó, büszke, szabad, szilaj nép lakik, ’s eggy jószívű, nyájas, beszédes, felmelegűlhető: itt eggy magába-sugoródott, könyen-élést és jól-élést szerető, ’s csak azt óhajtó. Mi volna a’ mi népünk, ha a’ régi idők neki a’ kimivelődésre nyugalmat, az újabbak ahhoz erőt adának vala! Ez a’ könyen-élő nép a’ ponthoz közelébb állhat, ’s mind az, a’ mit nekik irígyleni tudok, a’ kőház és cserépfedél!
[167] Bokros paripán űlni, melly mindenre meghortyan, a’ mit eddig nem látott, felette alkalmatlan portéka, azt mondja Yorick, ’s idvességesbb intést idegen földre menőnek adni nem igen lehet, mint a’ mit a’ franczia öreg Tiszt ada neki a’ maga Pro et Contrajával. Annyi mindazáltal való marad örökkön és örökké, hogy tulajdon arcza úgy van minden népnek, bár elmés és tompa, ’s jó és rossz, nyájas és durva, a’ Magyar-nép között is van, mint minden személynek. – Belgrád körül II. József, eggy kissebb, de tüzes verekedés után lóra űle, ’s bejárá a’ küzdés’ helyét. Bizonyos távolra*
távol<yságra>ra Az áthúzott rész felé írva.
eggy csoport gyalogot láta-meg tüzök mellett, összeverve bokájikat. Hozzájok nyargala. Mit csináltok, legények? kérdé, látván hogy, szalonájokat sütik, ’s vígan vannak. Eszünk, iszunk, jó kedvünk van; felele eggyik ’s nyujtá báldog kulacsát a’ bort nem ivó Császárnak, e’ szókkal: „Tessék, József Uram!” – De hát szátokat mi lelé? hiszen feketék vagytok, mint az ördögök. – Nem vala sójok, ’s puskaporral hinték-be szalonájokat ’s kenyereket. – Vegyük a’ legényt, ki csikorgó télben, maga elébe fordítja fürtös gubáját, ’s eggy ingben, gatyában, hajtja lovait, ’s mikor a’ jószívű Útas résztveve kérdi tőle, ha hideg van e? Hideg biz’, Uram, oda-ki! ugymond; mintha ő*
ő Sor feletti betoldás.
oda-benn volna a’ guba alatt; ’s eggyet fohászkodva, vagy víg kedvvel eggyet mordulva – neki az is fohászkodás – tovább hajt. Az illy nép csak még is más mint a’ melly minden baja mellett óbégat. – És osztán az a’ szíves beszédesség,*
szíves <barátság> beszédesség
az a’ meleg ömledezés, az a’ jámbor pajzánság, az a’ szeretetre-méltó vadság legényeinknél, mint öregeinknek*
öregeinkn<é>k Az ékezet áthúzva.
tiszteletes komolysága. ’S hol az a’ tiszteletes Magistrátus, melly örömmel ne tekintse társának némelly Bihar Vármegyei magyar helység’ Bíráját? – Nem,*
Nem<!>, A vessző a felkiáltójelből javítva.
ez nem vak önszeretet! Nem ott állunk a’ hol lehetne és kellene, de teremtőnk ellen ugyan zúgolódni nincs okunk;*
1. ugyan 3. nincs. 4. okunk; 2. zúgolódni<;> A szórend sor feletti számozással javítva.
’s ámbár Uralkodók’ dolgaihoz nem értek, úgy képzelem, nekik nem sok okaik vagynak azoknak örvendeni, a’ kik nemzetek felől hidegen és alantan gondolkoznak, a’ kik egyébbé vágynak válni, mint a’ mivé őket a’ születés tette.
’S ezen érzéseim mellett mit mondhatok a’ falusi-Szász felől? mert a’ Városi felől itt nincsen szó. Azt, hogy valamint fajom felé vonszódom, viskójikhoz közelítvén, úgy érzem magamat visszatolva a’ falusi-Szászoktól, midőn emlékezem, millyeknek tapasztalám őket a’ cserépfedelű kőházakban. [168] Szelindeken a’ nápész Fogadós, a’ maga Hans-Michel képével, könyedkén bána velünk; kimondá hogy semmije nincs, ’s ment. Szekereink’ táskáji nem voltanak üresen, ’s az ő ebédje nélkül elleheténk; de a’ nap’ olvasztó hevében epedénk a’ tejért. Kiküldénk tehát cselédinket, ’s minthogy az elég ürügy vala beszédbe eredni a’ kőház’ lakójival, ’s meglátni architecturájokat, bútorjaikat, telkeik’ felosztását, ’s velek összeismerkedni, magam is elindúlék a’ questára. Ahhoz eggy tehetős gazdánál fogtam; legalább a’ czifra ablakrostély ollyannak gyanítatá. A’ Jászberényi, a’ Böszörményi lakos, a’ maga kék puszlijában, kék nadrágában, báránybőr süvegével, örült volna hogy idegen embert lát, és, ha talán kérésemet nem tellyesíthette*
tellyesíthette A lly a jobb margón megismételve.
volna is, bizonyosan megtevé vala e’ kérdést: Hol lakása Nagy Jó Uramnak? Mi jóban fárad e’ földön? Nincs e otthon dolga, hogy ennyi földre csak azért jő, hogy lássa, mi itt mint vagyunk? ’s eggyik kérdés, eggyik felelet bíztos beszédet szöve vala közttem és őköztte. A’ durczás Szász laconicus feleletére méltóztatott; ’s ámbár szóllásom, öltözetem, beretvált ajakom nem gyanítatók vele, hogy eggy vérből nem származánk, elfordítá tőlem képét. Úgy hittem, összekoczódott kedves oldalbordájával, ki tőle távolyka űle, ’s tovább menék. Épen így bána velem a’ második, harmadik, negyedik. Eggy más helytt megállíték eggy Szászt a’ mezőn, ’s tudni akarám, mint hívják a’ falut, mellyre mutattam. Nem felelt. Ismét megszóllítottam eggyet. Nem felelt. Szekereink a’ Predikátor’ háza mellett menének-el. Félre voná magát, mihelytt megpillanta. – A’ kiknek ezeket beszéllém, Erdélyben és itthol, épen nem álmélkodának; úgy járának ők is. – Olvasóm, ha oda jut, emlékezzék állításomra, ’s szóllaltassa-meg őket, ha tudja.
[169] Az ángoly Townson Debreczenre, a’ franczia fordítás szerint, lugubris epithétet ragasztott, ’s nem ok nélkül; nem szeretnek nevetni; még bennek az orientális kedvetlenség és komolyság. De nagyon hihető, Towson őket akkor látá, midőn Templomból omlának-ki. Vígatlanabb teremtést, mint ők illyenkor, nem könnyen képzelek. Fellegességek azonban csak addig tart, míg a’ férfiak*
fér<j>fiak
a’ keskeny-gallérú kék köpenyeget vagy fürtös fekete gubát, az asszonyok a’ rókaprémes mentét, a’ lyányok zsoltárjokat ’s bokrétájokat leteszik. Áltestvén a’ nagy dolgon, ifja, örege, kész múlatni az idegent, ’s megkínálja azzal, a’ mije van. És ha a’ Német akként kezdi velek a’ szóllást, mint én a’ Szelindeki Szászokkal, az a’ komor ember, ’s az a’ bársony-főkötős asszonyka, ’s az a’ piros-pozsgás pártás és pántlikás leány, még meg is ídés-nímet-uramozzák*
ídes-nímet-uramozzák A nímet német-ből javítva és a ním a jobb margón megismételve.
azonfelűl. –


X. Levél.

[170] Nagy-Csűr mellett meglátánk a’ szépfekvésű Szebent. Éjszakról délre hosszú lapály terűl-el itt, ’s annak alig-érezhető emelkedésén álla előttünk a’ Város. Túl rajta a’ Karpát’ magas csúcsai meredeztek kisded távolyban. Még messzéről látni hogy Szeben századok olta hízik. Igazítva vala az út; jobbra balra gazdag gabonaholdak vonúltak-el.
[171] A’ külvároson, balra az út mellett, eggy temérdek hosszaságú alházban, árvák és katona-gyermekek neveltetnek. A’ ház’ talpköve 1770. Marz. 25d. tétetett-le. Túl ezen fut a’ szűkvizű*
szűkvizü Szétfolyó tinta miatt a szó megismételve a jobb margón.
Szeben, melly a’ Városnak nevet ada, vagy talán attól vett nevet.
[172] Az estet járkálással tölténk, ’s megjelenénk a’ sétálóban, melly a’ keleti kerítésen kivül vonúl-el, keskenyen, de hosszan. Honi fák veszik árnyaik alá, és némelly külföldiek, ’s két szökő-kút ékesíti, mellynek egyedül azt vehetni hibáúl, hogy vize nincs. Az utolsó fák köztt elmés rajzolat után épűlt Vacsoráló várja a’ vendégeket, ’s túl rajta magas falaival emelkedik a’ Kaszárnya, ’s neveli a’ hely’ szépségét.
[173] Vacsoránk mellett, a’ Koronánál, Tiszteket ’s itt lakó, itt szolgáló Uraságokat találánk, ’s nagy számban. Barna-arczú Muzikások gyönyörködteték a’ mi Lavotánk’ darabjaival, mellyek szívet ragadnak, és a’ hajdani idők’ keservesével, melly szívet nem kevésbbé ragad, a’ hol talál, bár nem olly tanult. Nem lelénk helyt egymás mellett, ’s így, én legalább, ki itt senkit nem ismerék, némán űltem. A’ minapra jövendőlt világ’ vége forga beszédben. A’ fogadó’ legényei hetekig sem veszik-be a’ mit Július 18dikán. Eggyik társunk báná hogy a’ Proféta magát hazugságon kapatá-meg. A’ halálon eggyszer úgy is által kell esni, ugymond; ’s ma e, holnap e, tíz húsz év múlva e, az neki mindeggynek látszott. Térdet és főt hajték magamban a’ Bölcs előtt, mert én e’ szédítő tetőig felemelkedni még soha sem tudtam, midőn társa kaczajt támaszta eggy szavával, végig az asztalon. A’ Bölcsnek valóban bölcsnek kelle lenni, mert a’ kaczajon meg nem indult. Eggy ifjabb azt jegyzé-meg, hogy jobb kedvvel soha meg nem halhatunk; eggyikünk sem siratta volna másikát. Ennek szívet hajték. Eggy társunk kész vala vacsorájával, magára vette a’ mit kelle, ’s elvégezvén eggy olasz daltöredéket, nevén szóllítá gyapjas pudliját, ’s ment – gyapjas pudlijával.
Mellettem eggy jóarczú idegen űle, kivel azon figyelemnél fogva, mellyet idegenek,*
mellyet <az> idegenek
nem-ismertek eránt is kell mutatni, beszédbe juték. Óhajtám, valamelly történet engedé tudnom nevét, midőn Döbrentei felkele székéről, ’s úgy álla balja mellé, hogy az idegen köztt és közöttem, üresen maradott a’ hely. Ez most hirtelen fordúla felém, megnevezé magát, ’s Prof. Kézy Úr felől teve kérdéseket, kivel eggyütt vala Göttingában: Székely Miklós Úr hasonlóúl*
Úr <vala,> hasonlóúl
Physicát-tanító Professor az Unitáriusoknál, Kolozsvártt. Társaságában kedvesen és haszonnal múla-el estvém, ’s más nap örömem vala ismét meglátni, még pedig ekkor már Szebeni*
Szebeni Szeben-ből javítva, az eni a bal margón megismételve.
Reform. Predik Keresztes István Úrral, ki most nevezteték Theologiát tanító Professornak Enyeden.
Prof. Kézy Mózes Úrnak izraelítai neve eggy jegyzést tétet velem, melly kicsinység; de az Útazó’, és Utazásokat-olvasó’ figyelmét kicsinységek is érdemlik; a’ ki a’ kicsinységeken nem kap, bízvást veszteg maradhat; a’ nagyokat honn is meghallja: Erdély erősen szereti a’ Bibliai neveket, főkép az Ó-Testamentomiakat. Itt az Ádámok, Mózesek, Abrahámok, Sámuelek, Dávidok, Dánielek, Simonok, Rebekák és Rákhelek, Juditok és Eszterek, folyó nevek. Sőt a’ mi nálunk épen hallatlan, vannak itt Ábelek is, és Timotheusok, ’s a’ Manassé a’ Székelyek köztt közönségessé vála. Szereti e’ föld a’ Farkast is, és a’ Drusiánát, Polyxénát, ’s ezeknek deminutívumok Ábi, Druzsi, Póli, a’ Borbáráé Biri, az Annáé Ánikó, a’ Mariáé Máriskó, a’ Kristináé Titi.
[174] Báró Naláczi István Úr meghallá ittlétünket,*
<megérkezésü>nket ittlétünket Az ittlétünket az áthúzott rész felé írva.
’s midőn más nap a’ Bruckentháli Galeriába*
Ga<l>leriába A Galer megismételve a bal margón.
készűlénk, megelőzé látogatásunkat, ’s velünk jöve; mingyárt azután elhagyá Szebent. [175] Kedves vala tőle értenem, még szállásunkon, hogy a’ Képgyüjteményt Choiseul-Gouffier’ társaságában nézé-végig, midőn a’ Követ Konstantinápolyból tére-vissza, ’s elmondá ítéletét: On pourroit former un joli petit cabinet de tout cela. – A’ Követnek igaza van; sok becses darab a’ temérdek középszerü és nem jó köztt. – [176] Naláczi lelkes és sok-olvasású ember, ’s módjaiban egészen franczia. [177] Nem csuda hogy őt Generális Le-Brune megszereté, ’s elválásokkor, Temesvártt, nem reményle a’ Rajna’ túlsó széléig hasonlóra találhatni. Ita vir bonus est, convivaque comis. Sok oktatásokat köszönhetek neki a’ Bibliothecában, mert míg két társam mutogattata holmit magának, én Naláczira valék hagyva, ’s tőle nem olly dolgokat tanultam, a’ miket csak mutogatás után tudunk.
[178] Báró Bruckenthal Sámuel, ki Therésia alatt Gubernátorságig*
Gubernát<ó>rságig Az ékezet áthúzva.
emelkedék, Józseftől pedig a’ Szent-István’ nagy keresztje által tiszteltetett-meg, Erdélytől, sőt az egész Magyar-nemzettől, örök hálát érdemel e’ kincsekért, ’s annál szívesebbet, mert csak honjának, nem a’ Mesterségnek szeretetéből ’s értéséből gyüjte. Látta, hogy ezen ismereteket szükség elterjeszteni közöttünk is, noha ezekben maga értelmes gyönyörködésit nem találta. De az ő ifjúságában közttünk, mint akkor még a’ Bécsiek köztt, a’ Gráphisz Múzájának kevés*
Múzájának <még> kevés
tisztelője volt. Ítéletemet ízlése felől Tenniersnek eggy Keresztelő-Jánoskája igazolja, mellyet minden képei köztt leginkább csudálgatott.
[179] Vezetőnk Seivert János Úr vala, unokája a’ Bruckenthal’ testvérének. Ha lakásomat a’ történet Szebenben mutatta volna ki, gyakran látogatnám-meg e’ palotát, ’s gyakrabban szeretetre-méltó lakója mint kincsei miatt. Seivert Úr letette Titoknoki hívatalát a’ Guberniumnál, ’s nőtelen él itt, magának, és a’ Tudományoknak, kedvelve, becsülve minden jóktól. A’ palota két udvarra osztatott, ’s ablakai az úczára három sorban állanak. Azt a’ nagy Megholt, harminczhat-ezer*
h<á>rminczhat-ezer hárminczhat-ezer-ből Az ékezet áthúzva.
tőkepénzzel az Intézet’ fenntartására, József-öccsének*
József-<Mihály> öccsének
hagyá.
[180] A’ Képgyüjtemény’ fő díszének itt a’ magyar Szent tartatik – Hieronymusz. Pannoniában születvén, Csáktornya körül, prolepsisszal úgy nevezhetjük Magyarnak, a’ hogy a’ Festők Cardinálissá csinálták, ’s bíborba öltöztették. Az Anachoréta, a’ maga barlangjában, ascétai elmélkedésekbe merűlt. Megette kürtöt látni a’ felhőben; érti a’ mennyei parancsoló szózatot, ’s felé fordúl. A’ történet a’ legérdeklőbb perczben vagyon felkapva, ’s arcz, musculatúra, leplezés, el vagynak telve erővel, ’s a’ Mesterség’ mély értésére mutatnak. Válla, teste, lábai meztelenek, ágyékát skarlát fedi. A’ műv Guidoénak tartatik, ’s nem méltatlan e’ névre. De ezen eggyölnyi magasságú tábla mellett eggy kisebb függ, kezek nélkül, lepel nélkül, ’s az engem úgy megragada meleg ecsetjével, hogy ha a’ kettő közzül választanom kellene, nem becseket tekintvén, hanem örömeimet, én – Sebestyén mellett maradnék.
[181] A’ Képgyüjtemény tizenöt szobát tölt-el, ’s ezer kilenczvenkét darabból áll. Nagy részben az Alföldi Iskola’ művei és másolatok: de a’ ki gyüjteni kezd, veszi a’ mit kap, ’s Olasz-Iskolai darabokat már akkor is nehézbb vala venni. ’S vagyon becse a’ jó másolatoknak is, mint a’ jó fordításoknak, jó rezeknek. Rend kellene más, és gazdagabb rámák. A’ képek’ megvételében Meytens volt a’ tanácsló, ’s a’ mit ő ajánla, nem lehet rossz.
[182] Én Jeronym és Sebestyén után legnagyobb örömeimet régi ismeretségeim, régi szerelmeim körül találtam; inkább ezeket, mint a’ Van Huysum’ virágait, a’ Potter’ teheneit, a’ Salvator Rosa’ kecskéjit, Hamilton’ lovait, a’ Hondekoeter’ kakasát, tyúkját; [183] ’s boldog pillantatokat éltem Io és Jupiter körül, mint már serdűlő ifjuságomban a’ Bécsi Belvederben, hol a’ Correggio’ műve még akkor a’ Heinz’ csillogó másolatja mellett függe. A’ darab a’ Mesterség’ első rendű mívei közzé tartozik, ’s minden bájaitól a’ nem legszerencsésebb kéz sem foszthatja-meg. Gondolat, rajzolás, festéklés, melly csudát tevének itt! ’s mint ragadtatik-meg itt szem és szív! Correggio Virgílje a’ Festőknek.
’S a’ szigoru Morál ezt itt eggy magas-falu keskeny szoba’ sötét szögébe dugatá-fel, hogy a’ Néző helyt se foghasson szemlélésére. A’ gond szolgál e a’ Morálnak, nem tudom: a’ Mesterségnek árt; ’s a’ Mesterség’ Templomában ez az első, nem amaz. A’ castrált Classicuszok jutának eszembe, és a’ ki magát Nadrágfestőnek csúfoltatá, minhogy lepletlen képeire leplet mázoltatott.*
mázoltatott mázoltata-ból javítva.
[184] Rossz helytt áll, és a’ hátúlsó szobákban, az idősbb Rákóczy*
az idősbb Sor feletti betoldás. <a’> Rákóczy
Ferencz portréje*
Ferencz <portraije> portréje Az áthúzott rész mellé, a bal margóra írva.
is, Kupeczkitől. A’ darab már az által is érdemlé a’ díszesbb és jobb-fényű helyt, mert Magyar’ dolgozása.*
dolgozása. <De azt kívánhatta belső érdemére nézve is.>
A’ hősnek épen nem született Quasi-Fejedelem pánczélba öltözék; vállán kaczagán van elvetve, nem a’ kevesebbet mondó herczegi bíbor; jobbja megmarkolá a’ török-nyelü kardot, ’s azt félig kirántotta. Haja a’ két homlokszög köztt beretvált; akkor úgy hordák; lehúzott szemöldje elfedi vad tekintetét; ajkai keble’ dühét harapdálják. A’ bölcs Festő így mondá a’*
mondá <a’ mit> a’
török nyéllel, a’ mit a’ Történetíró beszéllene. – A’ kép megjelent rézben is, Westermayer által, ’s Artariánál Bécsben három forinton árúltatik. Hogy a’ fej a’ Rákóczyé, bizonyítja Kupeczkinek eggy más darabja hánytott*
darabja <is,> hánytott
munkában.
[185] Eggy szobát új portrék töltenek-el, Erdélyi Festőktől. Ezektől irtózva szöknék-vissza a’ tanult és nem-tanult szem, bár*
bár ha-ból javítva.
a’ Néző nem ama’ szobákból jönne. De*
jönne <is.> De
valamint a’ Könyvgyüjtők előtt nincs rossz könyv, azaz, szükségtelen: úgy ezeknek idővel nagy becsek lehet; bizonyítani fogják, a’ Mesterség nálunk mint hága eggyik lépcsőről a’ másikra.
A’ Könyvgyüjtemény tizenhat-ezer darabból áll. Az Ásványok nyolcz almáriomban tartatnak, ’s ezek Erdélyi aranyban igen gazdagok. A’ pénzek’ száma tizennyolcz-ezer.
A’ ki ennyit teve a’ Magyar nemzet’ ’s annak Szász-népe’ dicsőségéért,
Dem folgt ein Ruhm, der ewig bleibt.
kleinere Schrift.
Klopstock.
Szül. 1721.; megholt. 1803.

[186] Szebennek Oláh-Temploma is van, ’s itt lakik Püspökjök. A’ Reformátusokét, a’ házak’ sorában, csak igen szép*
igen szép Sor alatti betoldás.
felírása ismértettetheti Templomnak:
Deo
Creatori Redemtori Sanctificatori
S.
Coetus fidelium Helv. Confess.
mdcclxxvi.


xi. levél.

[187] Kifáradtam örömeimben, kedves barátom, és ha volna Tündér, ki meghallgassa könyörgésemet, repűlnék azon kis domb*
*
kis <halom> domb
felé, hol nékem az élet’ minden örömei virítanak; ’s kiéledvén magamat hitvesem’ és gyermekeim’ ölelésekben, Szent-Mihályra repűlnék-által, hogy a’ legtiszteletesbb nő’ és anya’ és asszony’ és barátné’ lábainál, ültetései’ árnyékában mondhassam-el néked, mennyi tisztelőd és barátod van e’*
van <néked> e’
földön is, ’s mint óhajtják, hogy kedved jőjön Erdélyt megtekinteni, hogy szemlélhessék a’ kit szeretnek. De ezek benned csak a’ lelkes és tanúlt Embert, ’s a’ bájos, csudált*
csudált A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Beszéllőt ismerik; ’s mi mind ez ahhoz képest, a’ mit Tebenned mi szeretünk, mi csudálunk, kiknek az a’ szerencse juta, hogy közelebbről ismérhessenek? Az a’ te tisztaságod, melly a’ mocsoknak csak árnyékát sem tűri magán; azok a’ nemes érezések, mellyek által mindeneknek szerelmévé lettél; az a’ nagyságod az indúlatokban, melly azt teszi, hogy legkedveltebb barátid is félénk tisztelettel közelítenek feléd, ’s javalásodtól függesztik-fel ön becseket; azt a’ tántoríthatatlan férfit,*
fér<j>fit
és azt a’ Grátziák’ és Ámor Papját, kiben*
Papját, <a’> kiben
ez a’ két ellenkező olly szerencsésen eggyesűle belsőjében és külsőjében, mint a’ Művész önti, a’ Bacchusz’ szobrában, a’ férjfiúi ’s asszonyi szépségeket, eggyüvé. Ezt nekik én beszéllem, ’s tetteid emlegetésével.
[188] Minden léptem távolyabbra viszem honomtól, ’s melly nagy már is az út, mellyet tevék! De még hátra Vajda-Hunyad, hátra Fejérvár, és a’*
és <azok> a’
helyek, hol a’ Nemzet’ Szentjei éltek, jártak, ’s halhatatlan tetteket tettek. Azokat látnom kell, illetnem kell sírköveiket, ’s azon érzést adni magamnak, hogy nagyobb lettem ereklyéjek’ illetése által. Még eggyszer annyi időt kíván útam mint a’ mennyit már töltöttem, ’s akkor mégyek, ’s repűlni fogok karjaidba.
[189] Útunk*
karjaidba. <Itt űlök eggy magányos csárdában> Szeben
Szeben olta Dédácsig, Hunyadban hol ismét Gróf Gyulainénál élem napjaimat, völgyön méne, mellynél Erdélyben sem szebbet nem láték, sem áldottabbat. [190] A’ portékák Pestről Dévára, Szászvárosra, ’s onnan vagy balra Fejérvárnak, vagy Szebennek jobbra, ’s Brassónak, és osztán Bukarestre ezen úton jőnek, mint Váradról Kolozsvárra; ’s így itt az útra gond vagyon. Fejérvárnak csak magas, alacsony-süvegű tornyát látám még. A’ Marusius alatta csap-alá, ’s a’ Bábolnai, Rápolti, itt*
Rápolti, <Czelnai,> itt
Hegyaljának-nevezett, ’s híres fejér borokat termő hegyek alatt fut-ki Magyar-országra, elborítva sót-vivő szálakkal, mellyeket vissza emberek, nem lovak, vonnak. [191] Szeredahely, [192] ’s két Szabad Királyi Városkák, Szász- Sebes és Szászváros, útamban valának; kisdedek, és kivált az csalta-meg várásomat, a’ mit nagynak és pompásnak képzeltem vala; a’ középső. Ki gondolhatná, látván e’ pusztaságot, hogy itt valaha Uralkodók múlattanak?
[193] Közel a’ Kenyér nevet viselő nem folyamhoz, hanem csak patakhoz, eggy Postaház áll, ’s mellette még látszanak a’ Kápolna’ kövei – úgy beszélli a’ monda – mellyet Bátori István Vajda ex voto építete. Tudnillik midőn sergét itt*
sergét <Fejérvárról> itt
vezetné Ali ellen, lova megbotlék vele, ’s ő azt rossz jósolatnak vevé, magának, vagy sergének. Meg nem történvén a’ mitől tarta, ott, hol a’ ló alatta megbotlott, felépíteté a’ Kápolnát, ’s rendelést teve, hogy a’ nap’ visszafordúlójin az elhullottakért halotti-áldozatok mondassanak.*
halotti-áldozatok <tétesse> mondassanak
[194] A’ csata, az a’ dicső, az a’ nagy 1479. Octób. 13d. méne véghez. Ali-Bég a’ hegyek és a’ Maros köztt fekvő tért űlte vala el, ’s Bátori Fejérvár felől jöve, Kinízsi Pál Temesi, Bán*
Bán<,>
Branyicska felől. Ali, Bonfín szerint harmincz-ezret veszte: Bátori nyolczezret, azonfelül hogy a’ Maros kétezer Szászt és Oláhot elnyele. Mint méne-véghez a’ hős-áldomás, tudva vagyon; még emlegetjük hogy Kinízsi fogai közzé fogá a’ leszelt kövér törököt, ’s tánczolt vele. [195] Vad tett, de négyszáz esztendős, ’s a’ szent öröm a’ Szenteket is elragadja.
Alsó-Fejérnek Fő-Notáriusa Baczka-Madarasi Kis József Úr megígérteté magának Püspök Batthyáni Ignácz által, hogy a’ Kápolnát ismét felépíteti, ’s a’ két hősnek emléket állít; de Batthyáni kiholt, minekelőtte a’ szándék tellyesedésbe mehetett. A’ ki kivetőjét, Mártonffyt, ismeré, még inkább csudálhatja*
csudálhatja<,>
hogy az a’ nélkül maradott, és hogy ez a’ Püspök, ki szerencsésen költe, legalább eggy Epigrammal nem ékesíté a’ követ. Döbrentei eggy Ossziáni ízlésű Éneket ada a’ tett’ dicsöitésére. De ha a’ tettnek Ének kell, a’ helynek Emlék kell, és nem kicsiny.
Az én lelkemben eggy ének támada, a’ mint itt*
mint <a’ mezőn> itt
elmenék. Nem illik a’ tettre, de ide tészem még is, mert itt támada, ’s a’ ki Leveleimet itt olvassa, osztozni fog érzésimben. Azon időbe tevém-által magamat, midőn Erdély a’ Török’ járma alól kiszabadúlt.

kleinere Schrift.
Szabadon lihegsz, szeretett Haza!
Szabadon lihegsz megint; karunk
Béklyóidat összetöré!
Itt vesztenek ők, itt húlltanak-el!
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu*
bossz<ú> Az ékezet áthúzva.
lövellé!
Nem ejte-le minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá
Minket a’ pogánynak.
Esküdt, ’s mi, jók, hivénk szavát;
’S ő a’ hivőket, bízakodókat,
Cselébe voná, megbuktatá.
Hegyeink’ aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
És a’ mit táplál a’ mező.
Paripáink néki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta-meg a’ nyáj,
’S a’ mit nem vett-el, ellopá.
Magyarra vivé-ki a’ Magyart,
’S vicsorogva dühében, hogy a’ két
Testvérhad egymást értte ölé.
Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők
Verdessék, a’ mi még nem ing.
Mi nyögénk a’ vad dölyf’ kéjeit,
’S viselénk, de mérges fájdalomban,
Az alázó sullyos igát.
Hunyadink’ nagy lelke*
lelke lelkét-ből javítva.
nem hagyott-el;*
hagyott-el hagyánk-el-ből javítva és a jobb margón megismételve.
Hunyadink’ nagy lelkét nem hagyánk-el,
’S lepattogának lánczaink.
Itt vesztenek ők, itt hulltanak-el;*
hulltanak-el<!>; A pontosvessző a felkiáltójelből javítva.
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu lövellé.
Szabadon lihegsz, szeretett Haza!
Szabadon, Szeretett, szabadon megint!
’S mi törénk-le, mi! lánczaidat.



xii. levél.

[196] Dédács, kétórányira Dévától, gyönyörű*
gyönyorű ék. em.
napokra vára bennünket. A’ hideg Sztrigy (Sargetina) a’ délfelé fekvő havasokból siet a’ völgybe, ’s a’ kert alatt omlik eggyüvé a’ sebes Marossal, az Erdély’ vizeinek fejedelmével. Deltájokat, hova a’ Sztrigyen könyü hídacska viszen, a’ legszebb gyepszőnyeg,*
gyepszőnyeg<’>
keleti szélesebb végét eggy boglyas szílerdő foglalta-el, végig-szeldelve játékos útakkal. Túl a’ tinta-feketeségű szilason eggy rendesen költ kopasz hegy, az úgynevezett Aranyi, ád új díszt a’ vidéknek; mint eggy rosszúl domborodott kenyér; ’s messzéről magára vonja azoknak szemeiket, kik Szeben felől jővén, a’ keskeny kies völgyet a’ két sor rengetegek köztt, ’s magok előtt a’ Dévai tetőt, eltelhetetlen örömmel nézellik. [197] E’ két sor igen szép alakú rengetegeknek a’ Retyezát adja-meg fő díszét, melly délre, Vajda-Hunyad megett, kél-ki alantabb társai közzül, ’s kékellő oldalain mutogatja a’ téli hó’ maradványait; mint a’ völgynek a’ Dévai vár, eggy kerekded hegy’ tetején, hol Dávid Ferencz, a’ Krisztus-tagadó, 1565. tömlöczre veretett, ’s holtáig, sok esztendőket töltött; Barcsai Ákos pedig Bánffy Erzsébetének karjai köztt felejté nyomoruságait, míg a’ szép nőért Bethlen Miklós titkon epedezék (Hist. des Révolutions de Hongrie T. VI.)
[198] A’ postaút nehány száz lépésnyire mégyen-el a’falu felett, ’s így alig van nap, hogy vendégeink nem*
nem Az m sor alatti betoldás.
volnának, ’s gyakran igen számosak. Ezekre ugyan szükségem nincs: örvendek azonban, hogy a’ nem-ismert föld’ nevezetesbb fijaival és leányaival ismerkedhetem. Számokban*
ismerkedhetem. <Ezek> Számokban
nevezhetem a’ Thesaurárius Gróf Haller Gábort; kit Szebenben láték, [199] ’s*
’s Sor feletti betoldás.
Zeyk Miklós és Bája István Urakat; kik közzül amaz két ízben látta Göttingát, ’s életét a’ legszebb homályban tölti, a’ Tudományokéban: ez ügyesen rajzol és fest, ’s miniatűrben portrékat úgy dolgozik, hogy az által kenyerét kereshetné, ha születés és birtok e’ kénytelenségtől meg nem mentették volna.
[200] A’ Grófné’ Zarándi embereivel, kik kétszázan gyűltenek ide, ’s a’ csimpoj’ (bőrduda) dongása mellett űzik az aratást, sok múlatságom van. Az reggel olta késő estig soha el nem némúl, mint midőn a’ sereg leteszi sarlóját; ’s ha eggyikét elhagyja lehellete, másik veszi-által.
kleinere Schrift.
Cantantis pariter, pariter data fila trahentis
Fallitur ancillae decipiturque labor.
Sőt zeng muzsikájok a’ munka’ elmúltával is; mert az udvarban, hol őket a’ Grófné táplálja, tánczolva töltik az éj’ eggyik felét. Nekik az aratás’ idejében van farsangok. Honjukban, a’ zordon hegyek köztt, szegényűl tengenek: itt dolgoznak, de jól-tartva.
A’ föld buján termi a’ vetést, ’s sétálásaink alatt megmértem a’ rozsnak némelly szálait, ’s hét lábnyinál is nagyobbnak találtam. De az Oláh még itt is szegény, mert kevéshez szokván, restté vált, ’s a’ gyakor innep elvonja dolgától. Házaik’ kapuja mellett hosszú rúdra szalmacsóvát szúrnak, babonából. A’ mi hajdan a’ Zemplényi, Ungvári, Máramarosi Oroszok köztt is szokásban vala, itt is gyakoroltatik Topánfalván, – tudnillik a’ szerint, a’ hogy azt némellyek állítják, ’s erősen, mások tagadják, ’s még erősebben, és több hihetőséggel; mert ha gyakoroltatnék, senki nem tagadhatná, minden tudná. A’ leánnyal atyja ’s anyja ’s testvérei megjelenének a’ vásárban, ’s a’ leány sátort üte, kiraká mutatóban minden portékájit, ’s menyasszonyi drágaságaiban álla-meg sátora előtt, ’s várá szerencséjét. A’ nősző végig-járá a’ sorokat, ’s a’ mint neki sátor vagy lyány, vagy eggyütt mind ketteje, leginkább megtetszének, a’ hajadon’ tenyerébe csapott, nem kérdve, ha viszont ő tetszik e; a’ szakálas víg Pópa összeesketé azon perczben, ’s férj és menyecske más nap’ haza ballagának. Borzadsz? Nem ok nélkül: itt meg van alacsonyítva az emberiség; ’s minek rútúl tenni, a’ mit szépen lehet? De nézzük körül magunkat, nem épen ezt teszik e gyakran*
gyakran A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: L
a’ főbb Kasztok is? A’ leány ezeknél, mint az Oláhoknál Topánfalván, csak dolog, és nem személy; ’s kérdd, ha Topánfalván több rossz házasság kötetik e vaktában, mint máshol calculus szerint? Boldogságunkat, így vagy amúgy, mindég az teszi, ha tisztjeinkhez hívek maradunk, és ha a’ mit sors vagy választás miénkké teve, kedveljük.
Laetus sorte tua vives et sapienter et beate.
[201]


xiii. levél.

Ne kívánd hogy mondjam-el, mint válék-meg azoktól, a’ kiket lelkem szeret; mert íme nem vagyok többé nálok, ’s levelem hozzád nem Erdélyből indúl.*
indúl. <tovább>
Minél nagyobb az öröm mellyel élénk, annál nagyobb a’ keserű melly azt követni bizonyosan fogja; úgy akará Nemesisz, a’ hajthatatlan, engeszthetetlen. De légyen a’ szenvedés, millyennek a’ komoly Visszafizető azt akarja, tűröm békével, sőt sorsomnak, gyötrelmimnek örvendve, mert a’ múltak’ emléke ezeket megédesítheti; csak poharam csordultig teljék-meg, ’s ezt mondhassam, mint itt: „ÉLTEM!”
[202] A’ Grófné Maros-Németiig kísére-által egész háza’ népével, hol a’ mi Lajosunknak szép lakja van, a’ Maros szélén. A’ hely praedicátumot ád a’ Gyulai háznak, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
a’ Generális Gróf Gyulai Samuel’ két Generális fijai, Ignácz,*
Ignácz Ignátz-ból javítva, a cz, a jobb margón megismételve.
Horvát-országi Bán, és Albert, által is bíratik. A’ Lajos’ részét ennek atyjától Ferencztől, kit a’ ház, mint ifjabb testvért, illetett volna, bátyja István az osztálykor testvéri szeretettel vette-által, de ez nem szerencsés házasságából nem hagya maradékot, ’s a’ történet jóvá tevé, a’ mit a’ két testvér szép atyafisággal vétkesen teve. [203] Józsefnek, a’ Lajos nagyatyjának képe, Weickardtól, egész testben, 1790., itten függ, ’s azon képek köztt mellyeket*
képek köztt, <után,> mellyeket
Erdélyben leltem, a’ Cancellárius Telekié után kétségen kivül ez a’ legjobb; örök kedves kincse a’ Gyulai háznak. [204] Wagner, a’ Pasztelfestő itt is eltölté*
<t>el<e>tölté
portréjival a’ szobákat, mint Erdélyben sok más helyeken, ’s elébb nálunk, [205] azután Orosz-országban; nem szebbítve, a’ hogy a’ magát és Mesterségét becsűlő Mívésznek mindég kellene, hanem a’ mint szeme látott, ’s a’ viselt costűmben, még pedig az innepiben. –
[206] Erdélyt Magyar-országtól sivatag hegyek választják-el, hova, még a’ csinált és jó karban tartott úton is, fáradással lehet feljutni. [207] De a’ ki Kosovánál széllyel-tekint, déli-nyugot felé, mértföldekre elnyúlt síkot lát elterűlni szemei előtt, ’s emlékeztetés nélkül érti, hogy a’ hova lép, az Erdély többé nem lehet.
[208] Karacsnak Abrosza ’s Vármegyéinknek megbecsűlhetetlen Atlásza, valahol megszállok, elterűl előttem, ’s ezektől kérdem, merre vegyem útamat Szpata felé, Lippa mellett. De a’ szóval vett tudósítások hitelesebbek; mert hogy a’ legegyenesebb út legrövidebb út, igaz leczke lehet az Iskolák’ Geometriajában: a’ Kocsisokéban a’ leghamisabb a’ mit képzelhetni.
[209] Beérvén tehát Facset Mező-Városkába, megállék a’ Vármegye’ Quártély háza előtt, mellyben Krassónak Fő-Szolgabírája lakik, ’s az út eránt értekezém. Bulcsnak igazítva. Elébe terjesztvém, hogy úgy Abroszim*
Abrosz<a>im
szerint nagyot kerülnék; hogy úgy eggy alkalmatlannak látszó hegyet kétszer kellene megmásznom. Szolgabíró Úr kipillanta ablakán,*
kipillanta <szoba> ablakán
’s meglátá nehéz szekeremet, ’s most még inkább tanácslá a’ Bulcsi útat; arra, ugymond, kivagdalt erdőket találok; erre szekerem’ fedele minden nyomon elakadna a’ cserek’ ágaiban. Vakon alá vetém magamat akaratjának.
[210] Bulcson ma kótyavetyélék a’ csapszékeket, ’s a’ kisded hely tömve vala idegenekkel. A’ fogadócska eggy vendégszobáját elfoglalva találám; de lovaimnak maradt vala helyek. Így embereimre bíztam szekeremet, ’s lyányommal kisétálék a’ mezőre, végig az inneplő helyen.
Visszatérvén onnan, eggy azalatt érkezett idegen, ki úgy nem talála szobát mint én, ’s úgy szomjúzá a’ társaságot, szónak erede velem, engedném társaságomban tölteni estvéjét. A’ nap még fenn vala, ’s hévvel sütött. Áltellent a’ fogadóval megpillantánk eggy lóczát a’ sövény mellett a’ boglyas*
a’ <egy> boglyas
eper’ árnyékában, ’s jónak látánk űlést fogni.
Alig valánk így eggy negyedig, midőn eggy úrforma valami, frakkban, pantalonban, végig-füstölve hosszu-szárú pípájából az úczát, felénk jöve, ’s elmerűltnek látszott. De csak hamar magához tére andalgásából, nekünk vevé útját, megbillenté a’ módi kerekkalapot, ’s irígylést érdemlő természetességével mellénk űle, a’ nélkül, hogy szükségesnek ítélte volna, e’ szabadságra engedelmünket kikérni.
Ki légyen ő, nem mondotta, ’s mi nem igen vágyánk tudni; de ő bennünket feleletre szoríta, mintha Bulcson neki volt volna jusa kívánni azt. Társamnak engedém az elsőséget; az pedig érzetlenné tette az impertinentziát, ’s a’ dohány’- és bor’ és pályinka’ kedves illatjaitól derekasan párázó Uraságnak elmondá, kinek hívják. „Ördögöt! ’s az Úr igazán a’ megholt Gy…? kérdé a’ német-ember. Lyányom ijedten simúla hozzám, ’s a’ pípázó Uraságra mereszté szemeit.
Uram, felele az idegen, én nem csak meg nem holtam, de fogadom Uraságodnak, ’s ha szükség, becsűletemre, hitemre, meghalni nem is felette nagyon óhajtok. A’ pípázó Uraság nem érté a’ feleletet. „Hogyan? hiszen most mondá az Úr, hogy Gy...nak hívják?” Igen is, Uram, én Gy…vagyok, testestűl és lelkestűl: de az élő Gy..., ’s nem az a’ másik, a’ ki, a’ mint szerencsém vagyon érteni, földi pályáját megfutotta. Mind ez fejébe nem fért az embernek; inkább tetszék azt hinnie, hogy a’ kivel szóll, a’ megholt Gy…, mint hogy a’ nevet eggynél többen viselhetik.
Megtudván, társam honnan jő, hova megyen, melly dologban, mivel, és miért, engem vona kérdőre. Megnevezvém magamat jó kedvvel. Nem elég; azt is akará tudni, mi vagyok. Feleletem abból álla, hogy semmi sem vagyok. Titkot kerese tagadásomban; hogyan lehetne valaki semmi? de én makacsúl megmaradék első szavam mellett. Fejemen a’ Zrínyi’ kucsmáját látta veres posztóból, asztrakáni báránnyal, lábaimon fűzött csizmát, lábikrám’ felső széléig, ’s gyanu környékezé-meg az ő lelkét, hogy míg esztendeim engedék, Királyomat kardommal és karommal szolgálám, mint ő. Bizonyossá tőm, hogy gyanujánál semmi nem lehet képtelenebb, széles e’ világon. „De ez a’ kucsma; ’s Generálisi színből? de ez a’ stieblette, a’ mit ő csak külfölden látott, nem itt senkin?” – Uram, mondám dévaj kedvvel, Uraságod bizonyosan olvasá Musáriont – feje billentése igent monda, zavarodása, hogy nem – ’s eggy értelemben lesz a’ szép leánnyal: Mich dünkt, ein weiser Mann trägt sich wie andre Leute. Látja Uraságod, Musarionnal és Wielanddal én is eggy hiten és eggy valláson vagyok, ’s ok nelkül nem örömest térek-el a’ járt útról; tudnillik a’ hol az eltérést hatalmas okok nem mentik és igazolják. De rheumám e’ kucsmát kívánja a’ nem szeletlen nyári napokon is, ’s a’ veres színt hordom ’s azt a’ szabást, mert 1790 körül mindnyájan ezt hordánk; a’ mi pedig ezt a’ csizmát illeti, jobbat mint ez nem képzelhet Uraságod; én ugyan ezt viselem mind halálomig. – Hijába igyekszém magamat kisíklatni kezei közzül a’ Res Vestiáriai magyarázatok által; tudni akará, ’s igen indulatosan, de mi vagyok hát? Csak mondjam-ki, úgy e Kamarai-Tiszt vagyok, azért küldve, hogy lessem-ki ezeket az impostorokat? vagy hát Vármegyei-Tiszt?
Dermedeze mérgében. Soha őtet ember így el nem akasztotta! „Az eleven ördögre! úgy hát csak kell lenni valamidnek. Talán ugyan Nemes-ember vagy? od’r gár a Grundherr?” –Tudnod kell, édes barátom, hogy Bánságunkban a’ Nemes-ember, kivált ha nem maga lett Kasznárból azzá, valami; a’ Grundherr pedig sok is.
Megszálla a’ gonosz lélek, venném nehézkén, hogy rajtam eggyiket és másikat ki nem ismerte, ’s hogy kínjainak véget vessek, elmondám Ő Uraságának, hogy mind eggyike mind másika vagyok, a’ millyen vagyok. Rettenetesen megszeppene, ’s hirtelen kapa félre-vágott módi kalapocskájához. „Bitte um Vergebung, Tóminé Spectáábilis! fertelmesen megtévedtem, Tóminé Spectáábilis! még eggyszer bocsánatot, Tóminé Spectáábilis!”
Mostan tehát békét hagya a’ vallatásnak, ’s csak azt akará tudni, merre jövék, merre megyek, hol leszen nyugtom, ’s megkínála csekély szállásocskájával. Szekerem neki nagynak is terhesnek is látszott; bizonyossá teve, hogy görbe, hogy járatlan útakon fogok menni. Forspontot akara parancsolni erőnek erejével. Jóvoltát köszönettel fogadám, de nem vala kedvem élni vele; inkább kifárasztom lovaimat, mint hogy magamat a’ nem-ismért kocsissal kiterítessem. Hogy kalauzt parancsoljon, arra magam kértem.
Szívességeit azzal tetézé-be, hogy rheumám ellen, csudatevő szert tanácsola, mert ő eggyike vala az Idvezséges Mesterség’ férfijainak;*
fér<j>fijainak
’s ment, ’s ez az ő szava, hogy a’ fogadóban eggy messzelykét hörpenthessen. – A’ szegény hörpentgető többé nem hörpentget, ’s kára nélkül beszéllhetem a’ bohó történtet.
Questionneuröm után elméne társam is. Azon gondolkozám, hogy az*
hogy <azt> az
Oláh-gazdát, kinek epre alatt űlénk, melly pantomímmel kérleljem-meg, hogy fogadna fedele alá, midőn eggy sánta, felgyürközött, süvegetlen, rongyos, mezítlábas Csizmadiácska, égő képpel és izzadtan közelíte a’ csapszék felé, ’s magyar szót hallván, letelepedék a’ dohány’ bor’ és pályinka’ szagaitól illatozó Chirurgus’ helyére, ’s tudni akará, hol lakom. Tokajt említém neki, a’ szerint kevélykedvén a’ névvel, mint a’ franczia szokott, midőn a’ föld’ asszonyát, a’ Dea Lutétiát, idegenek köztt említi. Volt benne, ’s jó kenyérrel élt, jó borral, jó hússal, és kecsegével. Jóvoltomért, hogy elmondám neki a’ mit tudni vágyott és nem vágyott, felugrék, futa, ’s szállást kére a’ Sokácztól. ’S a’ Sokácz kész vala befogadni; ’s a’ sánta, felgyürközött, rongyos, süvegetlen, mezítlábas, égő-képű, égő-torkú Csizmadiácska ment, szekeremet tolta is, vonta is; leoldotta, behordotta ládáimat, párnazsákomat; parancsaimtól függe egészen; akkor estve ’s más nap’ reggel.
A’ Sokácz – így nevezik magok magokat, a’ kik csak nyelvekben oláhok, nem vallásokban is – boldogabb életet él, mint mi, jobb tájak’ lakóji, hihetnénk. Háza ki vala deszkázva; ablakkarikáji ólomban, felszeldelve hatszögekre, fala kivülről rótt fából és gyalulva, mint a’ gályák’*
gyályák A gály megismételve a jobb margón.
oldalai. Ajtajáról sinegen eggy papiros galamb függe asztala felett, hogy a’ mint az megnyilt vagy bezáródott, a’ galamb is, megpettyegetve aranyfüsttel ’s veres és kék színnel, feljebb szálljon, és alá. Gazdag szegénységet mutata minden a’*
a’ Sor feletti betoldás.
háznál. Edényei köztt még findzsa is állott, és tintatartó, vendegiért. Feleségének zöld tafota bundája, fejér-nyúllal prémezve ’s fejér-báránnyal bélelve, ’s szorosan ez mellett anyja’ elnyűtt rókás mentéje, mellyben mint menyasszony fél század előtt lépe az eskető Pap’ elibe. [211] Mint*
elibe<,>. Mint A Mint mint-ből javítva.
midőn a’ Wakefield’ Horátza mellett eggy Nürnbergi Kiadásút látunk a’ szép Kiadásokon kapó, de Minelliuszra szorult ifju’ könyvei köztt.
[212] ’S ezidén ez a’ gazdag szegény-ember is rettegi az éhenhalást. A’ két utolsó nehéz esztendőben eladogatá minden marháját, ’s nem marada egyebe két ökrénél, ’s ugyan-annyi tehenénél.
Szpatára csinálatlan, járatlan*
járatlan<,>
úton, nehéz kapaszkodókon jövék. Ezt, és a’ szomszéd Lapusnyikot sógorom’ atyja Consiliárius*
atyja <D’ Ellevaux Úr,> Consiliárius
a’ Budai Kamaránál, vevé-meg, és a’ kinek atyja mint katona szolgált, itt eggy Báró Hunyadi leányt elveve, ’s francziából magyarrá lett. Vad táj, vadak lakosai; útja még nyárban is rettenetes.
[213] Az Oláh alatt, a’ hol én lakom, rabláshoz, gyilkolásokhoz szokott népet képzelünk; ’s ámbár magamat az igen ijedősök közzé számlálni nem merném, kénytelen vagyok vallást tenni, indúlásomkor*
<meg>indúlásomkor
megkörnyékezett a’ félelem, hogy útamban érhet szerencsétlenség. Most itt bátran járok, mint a’ Szkárosi hegyekben, Újhely és Kassa köztt. Jók és nemjók minden népnél vagynak, ’s nagy szerencse, hogy német, szász, oláh végre is ember; és ha gondolatom’ szökését nem vennéd igen is nagynak, kimondám, hogy Epaminondászt és Pindárt Théba szűlte, ’s hány gonosztevőt, hány*
hany ék. em.
undokat Athén! – A’ kikkel Dédácson az 1784diki történetek felől szóllék, annyi példáját hozák-fel a’ hűségnek, mellyet ura eránt ez irtózatos időben némelly Oláh bizonyíta, hogy többet Magyartól sem várhatnánk.*
várhatnánk várhatánk-ból javítva, a tn a bal margón megismételve.
Bája baratunk’ szüléjit eggyik oláh-embere tudósítá, mi fogna történni más nap, ’s ál útakon vezeté-ki a’ bizonyos veszélyből; ’s midőn a’ zaj elmúlt, elásva tartott pénzeket, ezüstjöket, kezekbe juttatá, fogyatkozás nélkül.
Az Oláh vad, mert tellyes elhagyattatásban*
mert <teljes> tellyes A tellyes főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelöletlen.
nevelkedik, ’s nem lát követésre vezető példát. Vallásos isméretei abban határozódnak, hogy a’ kihirdetett napokat munkátlanságban kell eltölteni, és hogy böjtöt szegni igen nagy bűn; pedig ő kétszáz és harmincznyolc napot böjtöl esztendőt által. Ez maga is segéli romlottságát, mert éhen szomjan csapszéket keres, ’s koplalása’ kínjait pályinkával enyhítgeti. Szegény, szegény nép!
Fél nap útazván Erdélynek eggyik táján, három négy akasztófát láték – az Erdély’ Juristáji azt törvényfának hívják – de még is üresen, és sohol nem egyébként, mint üresen. Azoknak állítását nyomos okoknak kelle tanácslani; annyi azonban való, hogy annak látása szomoru látás. Az oktatás nélkül maradt, munkához nem szoktatott, és ezért gonosz ember nem lehet fenyíték nélkül, mint a’ gyermekek, kik körül a’ vesszőt az Apostol is hasznos paedagogiai szernek tekinti. De a’ melly háznál vesszőt látunk minden szögben, és még is rossz gyermekeket, ott bizonyosan nem úgy áll a’ dolog a’ mint állhatna, ’s az a’ szem előtt álló vessző nem jobbá teszi a’ rossz gyermeket, hanem rosszabbá.
[214] Látni akarám a’ hely Papját. Sógorom ebédre hívá, de annak érzése hogy ő kicsiny – melly nem emberhez illő érzés! – el nem fogadtatá a’ hívást. Így mi menénk látogatására. Általövedzett hosszu ingében, posztó-ruha nélkül, bocskorban, egyedül az által tetszheték egyébnek, mint a’ minek nézheténk, hogy szakálacskája kezdett nőni, ’s kalap fedé fejét, melly két füle mellett parallele volt felkötve. Szilvásában járt fel és alá, minden foglalatosság nélkül. Bibliothecája két Ritualéból állott, ’s oláh-nyelven kívül mást nem ért. Sógorom őtet igen becsűletes embernek ismeri, ’s hívnek házához.
[215] Midőn Sípos Tordosi Predikátorrá iktatott, megjelene nála a’ helybeli Oláh-Pap is. Félénken közelíte Földes-ura felé, mert Sípos, azaz, a’ Tordosi Predikátor, itt az, ’s meg akará csókolni kezét. Ez úgy hitte, hogy jobbja csak baráti illetés végett kívántatik, ’s önkénytt nyujtá-oda a’ Papnak; alig maradt ideje, elrántani csókja elől.*
csókja <előtt> elől Az áthúzott rész felé írva.
Az helyett most őtet, Előljáróji ’s Predikátor-társai előtt, megölelte. A’ szegény Pap majd lerogyott ijedtében. – Szegény, szegény nép!


XIV. Levél.

[216] Szpatáról Lugosig fél nap menénk, elébb iszonyu domboknak, tovább a’ Lunka nevü ligetes lapályon, hol kerekünk majd a’ sárban, majd a’ magasan levagdalt fiatalok’ törzsökei köztt nehányszor akadának-el. A’ föld termékeny, ’s még a’ dombokon is, mellyek egymást érik; de minden nyomon látni, hogy a’ lakosok nem régen ébredeznek szorgalomra. Ennek eggyik czikkelye a’ pályinkafőzés. Szilvásaik tehát olly nagyok, mint a’ Hegyalján a’ szőlőkertek, ’s minthogy ezt minden ház főzi, messzére büdöslenek az úczák az olajszagú moslékból.
Az Oláhné épen úgy*
épen <azonként> úgy
igen munkás, a’ hogy férje igen dologtalan, ’s ő ezt itt nevezheti nagy méltán urának. Az anyák teknőcskében vagy kosárban viszik fejeiken csecsemőjiket. Két kezekben ugyan-annyi szerszám vagy edény; mikor pedig azt nem visznek, öveikhez van szúrva guzsalyok, ’s járva*
járva járjá-ból javítva.
is fonják a’ gyapjút. Ingeik szertelenűl bővek ’s tászlisok, ’s kebleiken karjaikon szélesen ki vagynak czifrázva vagy veres, vagy kék pamuttal. Testeikre előlről és hátúlról eggy-eggy szőnyeget kötnek; eggyikét szoknya, másikát kötény gyanánt. Az csíkkal, virággal tarka’, ’s térdig ér; onnan fogva bokájokig rojtok függenek róla, ’s rendes látni, a’ tömött hosszu rojtok minden lépéseikre mint rázódnak. Lyányok, asszonyok, ezen oprég-eket magok fonják, magok szövik. [217] A’ hajadonok’ keble rakva üveg-klárisokkal. Míg még tartott az arany-idő, arany és ezüst pénzt hordottak, ’s három négy sorra fűzve.
[218] Eggy vén asszony végig-jöve az úczán, ’s eggy fiatalabb összetalálkozék vele. Ez amannak melyén félre-rántá ingét, ’s kimarkolván onnan a’ félig-ért szilvát, enni kezdé. Elfordúlék az undok látástól. Az a’ vén tele tömte vala ingét gyümölccsel, ’s szabad kézzel méne haza felé szilvásából, eltömve, mint a’ dob.
[219] Minthogy az oláh nyelvben sok deák szó fordúl-elő, ’s Erdélyben hajdan Római nép forgott: mi vala természetesebb mint azon gondolatra tévedni, hogy az Oláh Rómaiak’ maradéka, kivált hogy ez magát Rumunynak nevezi? Consiliárius Tököli Szabba eggy Értekezésben az ellenkezőt*
az ellenkezőt A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
mutatá-meg: Erweis, dass die Valachen nicht römischer Abkunft sind, und dies nicht aus ihrer italienisch-slavischen Sprache folgt. Halle, 1823 8. 31 lapra. Az Oláh úgy nem Római maradék, noha beszéde összekorcsosúlt a’ Rómaival, mint a’ Franczia, Spanyol, Portugéz nem az, noha az is összekorcsosult vele. De, mint ezek, az Oláh is összekorcsosult vele. A’ nagy gonddal ’s tudománnyal írt Értekezés úgy állítja, hogy a’ Kara-Vlach (fekete Oláh – így neveztetnek ők Török-országban, Sclavoniában, Croatiában) nem egyéb mint Dáciai ’s Moesiai Szláv, mint a’ Czinczár (más nevével a’ Koczo-Valch) Görög, noha nyelvét a’ Római járom alatt ez is az összekeverte az Olasszal.
[220] Alaxi János épen most eresztik-ki eggy Oláh Grammaticát, mellynek végében eggy kisded Lexikon is találtatik. [221] Utazóink azt magokkal hozzák e’ földre. Én, Lexiconocskám helyett, eggy Zsombori László által csinált verset tészek ide, hogy Olvasóim a’ Nyelv’ hangzásához vethessenek; egyedül azt jegyezvén-meg, hogy az el van halmozva diphthonguszokkal és nehéz-accentuszokkal.

kleinere Schrift.
Zikecsinye cseo zicse,
Szorà misze kágye mie.
Krèpe dráku gyenekász,
Jógye szorà nu malász.
Akárki bár mit mondjon,
Engem illet a’ húgom.
Pukkanj, ördög, mérgedben,
Húgom én nem eresztem.



Az ördög’ neve dráco, ’s sok bajok van vele. Mindég hallani nevét beszédekben. –
[222] Kostely falunál kiszállánk szekereinkből, megtekinteni a’ Zsilipet, melly a’ Bégát Becskerek felé ereszti. Regis opus! – Azt Gróf Mercy voná 1763, ’s tizennyolcz mértföldnyi messzeségre.
A’ nap olvasztó hőségű vala, ’s le készűle szállani, midőn Kostélytól két sor fűz között Lugosra beérénk. Azután csak hamar tellyes*
hamar <telljes> tellyes
fényében kele-fel a’ hold. Félre vonám magamat a’ számos társaság közzül Szolgabíró D’ Ellevaux László Úrnál, hogy Lugosnak fekvését, körüljárván a’ nevezetesebb úczákat, ismerjem. Második Várad, mellyhez az által is hasonlít, hogy a’ Temes úgy szeli ketté, mint a’ Körös amazt. De Lugosnak nincs két gazdag Püspökje, igen gazdag Káptalanja, Academiája, Vára, annyi Uraságai, ’s azt látni épűletein.
[223] Feredő férfiakat*
fér<j>fiakat
’s asszonyokat láték a’ Temesben. Visszatérék tehát vendéglőmhöz, ki lopám leányomat, ’s menénk, követni a’ jó példát. Cselédeink a’ víz’ szélén örzék ruháinkat, mert ott sok nép jára fel és alá. A’ hold’ bájfényében, melly világos vala, mint a’ nap ősszel, elnyúlánk a’ folyamban, közel a’ hídhoz, melly felett a’ hold tündöklött; ’s hol a’ víz’ szikrázását, hol a’ nyár’ esti meleg gőzét, ’s az abból kikelő tornyokat ’s magasbb épűleteket, hol a’ sötét’ és világ’ masszáját,*
világ<os’meleg> masszáját
e’ tündér fényben, eltelni nem gyönyörrel nézellém. Nem pirúlok ezt említeni a’ Mesterségbe fel nem avattak előtt, mert a’ ki Wutky körül tölte valaha eggy két órát, ’s látta, hogy az ő színei mint égnek vásznán, vagy a’ ki a’ Vernet’ Éjeire emlékezik, érteni fog. [224] Eggy Kereskedő, mintegy ötven lépésnyire tőlünk, karszéket tétete-le a’ kövecses folyamban, ’s lábait áztatá, orientális némaságban, ’s tömjénezvén magát hosszu-szárú pípájából. Ganymédje, ’s eggynél több ízben, kulacsot nyujtogatott a’ füstölgő Jupiternek.
[225] Más nap héti-vásár tartaték, nagy, mint némelly kissebb helyeken az országosok lenni szoktak. A’ piaczot hajdan arkádos házak vevék-körül, mint a’ Lőcseit, hogy a’ gyaloglók eső és nap ellen védessenek, ’s nehány háznak*
nehány háznak A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
még most is vagyon illyen folyosója.*
vagyon illyen folyosólya. A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
A’*
folyosólya <látni némellyeket illy folyosókkal.> A’
Sáfrányosok’ sátorai előtt kontyot láték eggy tizenhárom esztendős lyányka’ fején. Felső ruhája világos-kék tafota, az alsó két oprég, de véknyabb szövésű mint a’ mellyet eddig láték, ’s annak rojtjai keskeny ezüst paszomántocskából függtenek. Ez lévén az első és utolsó*
út<ó>lsó Az ékezet áthúzva.
Dámácska, melly*
melly<et>
egész útam alatt előmbe ömlött,*
alatt <láték> előmbe ötlött Az áthúzott rész mellé írva a lap bal margójára.
a’ tót-nyelvű, de oláhul is szólló Sáfrányost kértem-meg tolmácsomnak. Tudni akarám, hol lakik, ki’ gyermeke, kontyot miolta hord, férje fiatal e, szép e, ’s édes semmiket mondék neki, hogy lássam, Dámácska e lelkében. A’ nép össze csődűlt; tudni*
csődűlt; <látni> tudni Az áthúzott rész felé írva.
akarák, mit akar az ősz ember a’ gyermek-menyecskével. Különösnek vevék szavaimat, sőt a’ gondolatot is, hogy azzal szónak állék. ’S minthogy a’ Dámácska’ lelke úgy oláh vala mint a’ sokaságé, valami csekélységét vettem neki emlékűl, ’s ott hagyám. – A’ kis konty eggy gazdag Molnár’ leánya volt, ’s oláhok köztt illykorú*
’s <az> oláhok köztt <nem újság> illykorú
mennyecskét látni; nem újság.
[226] Ablakaink előtt két hámos courteaud repűle-el; a’ Kapitány Sejben Úréi, az itt-fekvő Császár-Huszárok közzül. Más nap első kimenésem a’ Kaszárnyába vive. – Kapitány Úr, mondám a’ hosszas hideg által elgyengített széparczú ifjúnak, a’ Csehy által szeretett idegen az ő leginkább szeretetett barátját a’ magáénak is nézi. Nevem’ hallására felszökelle fektéből, ’s jobbjaink összeszorúltak.
Csehy megholt, minekelőtte nagy tettei őt a’ hazával megismértetheték. Így tisztem*
Így <nekem> tisztem
elmondani, benne mit veszténk, ’s nagy részben tulajdon jegyzései ’s hozzám írt levelei után.
[227] Csehy József szül. Olgyán, Pozsony Várm. 1778. Martzius’ 2d. Atyja András Táblabíró, Curiális Űgyész, ’s a’ Pálffy és Berényi házak’ pöreinek Directora volt, anyja Udvarnoky Rosália. Szorgalma neki 1789. stipendiumot nyere, ’s 1794. Martz.*
1794. <a> Martz
26d. a’ másod-évű Philosophusok köztt Dugonics alatt a’ negyedik, Domíny alatt harmadik, Schédius alatt második, Schönwiesner és Koppi alatt első Eminensnek ítéltetett.
Atyja Prókátornak akará nevelni, de ez kimondá, hogy a’ törvénykezés’ tudományában még a’ mit tud is, felejteni akarja. ’S mit felelsz majd Felpörösednek, ha jószágodat kívánja? kérdé ez. „Ha tiéd, vedd!” felele a’ nemes-lelkű ifju. – Hajlandósága a’ katonáskodás volt. Atyja úgy hitte, fiját is az arany kardrojt ’s a’ tisztelkedő fegyver csalogatja más pályára, mint a’ mellyet ő szerencsével járt, ’s ellenzé a’ szándékot. Ez, nem győzvén atyját ostromlani, 1799. Novemb. 17d. eggy igen tiszteletes Huszár-Tisztnek béadá kezét. Nyugtatást lele azon gondolatban, hogy így a’ szolgálatnak minden részét fogja ismerni, ’s ön magának köszönheti emelkedéseit.*
emelkedéseit emelkedését-ből javítva.
Következő nyáron Tisztté leve, ’s esztendővel később Generális Walther, tovább Báró Mohr mellett, Segédtisztté; ’s az marada ha tanulási előmentét tekintjük, igen nagy szerencséjére, valamíg Kapitánnyá nem neveztetett.
„Katonaságom olta írogatott Naplóimat szedem rendbe (ezt írja eggyik levelében, 1803.), ’s eggyszersmind La-Caille’ csúcsos vágásai ’s Le-Blond’ Fortificatiója foglalnak-el. A’ Tactica Mathesist kíván. Robertson új tekinteteket nyit szemeim előtt, ’s érezteti velem, melly külömbség van a’ természet’ törvényein és a’ találmányok képtelenségein épűlt intézetek között. Mi, kiknek Schwartner esztendeig szaggatá süvöltő Diplomaticajával füleinket, csak a’ Városi-Architectúrát sem tanultuk; mintha több szükség volna holmi obscurus ember’ pecsétjét ismerni, mint arra, hogy építeni tudjunk. Nálam nulla dies sine linea, hogy a’ tizenkét lenyühölt iskolák’ tompáját kifenjem. Kinézésim kedvezők legyenek, vagy nem kedvezők, csak előmenésem alkalmas létemen ne múljon soha, azon ugyan épen nem törődöm. Negéd és fennhéjázás nekem mindeddig legkevésbb gondot és bút szerzének.”
Mind azon népek’ nyelvét, mellyek köztt forga, megtanúlá tökéletesen, ’s útjaiban felkeresé a’ kik tudományaik ’s dolgozásaik által ragyognak. Szuperint. Kis és Prof. Kresznerics elhűlének, midőn hozzájok lépe eggy lengyel ködmönkébe öltözött Tiszt: de még inkább azon, a’ mit a’ lengyel ködmönkébe öltözött Tisztben találtanak, midőn elment.
Leveleinek mindenike festi a’ nemes-gondolkozású Embert, a’ derék Katonát, a’ hű Magyart. – „Éltemet a’ Szerencse megtartotta: én soha nem kíméltem; ezt irja 1812. Septemb 11d. Hadi-Jelentésünk ugyan nevemet említeni nem fogja: de ha a’ Strichowi attakot fogod olvasni, Kobryn mellett, August. 13d. gondolj reám. Generálisunk a’ csata’ mezején szorítá-meg kezemet, ’s köszönte a’ mit tevék.”
E’ csatázás felől Hadnagy Ladányi Úr ezt írá Majór Csereinek, Krasznára: „Századunk parancsot veve Kobrynnál, hogy a’ nálunknál háromszorta több Oroszokkal csapjunk-össze. Eleinte visszanyomatánk; én leghátúl látám magamat Csehyvel, kit figyelmessé tevék az eránt a’ mi történik. Semmit ne féljen, mondá Csehy az akkor még új katonának; csak nézzen bátran szemek közzé! Ekkor nekik-rugtatván, szemem előtt szaba-le két Orosz dragonyost, ’s több mint negyven legényen keresztűl-csapott. Engem kiszabadíta azoknak*
azoknak Sor feletti betoldás.
kezekből, kik vittek. Kardján sok mély vágást láttam; magán nem volt semmi seb.”
Elesett a’ derék Csehy Lithvaniában Luboml mellett 1812. Septemb. 29d., eggy orosz álgyú által, melly szívét és bal vallát, lovának*
vallát, <feje> lovának
fejével szakasztotta-el. Teste a’ Templom mellé temetetett. – Spargite humum foliis ...
Testamentomának eggyik czikkelye egész fényben láttatja a’ széplelkű férfit.*
fér<j>fit
Költ az 1812. Június’ 18d. Lublín körül, marsa alatt. „A’ többit a’ Nemes Regement ne sajnálja Emánuel Gyika Constantín*
3. Constantín 1. Emánuel 2. Gyika A szórend sor feletti számozással javítva.
kedves barátomnak, Szala Várm., a’ Belatinczi Uradalom’ mostani birtokosának, kezéhez szolgáltatni, olly kötelezéssel, hogy ezen érték’ eggy harmadát Kazinczy Ferencz barátomnak küldje-által Széphalomra, Újhely mellett, Zemplény Várm.; más harmadát pedig Virág Benedek barátomnak, Budára; eggy harmadát maga Emánuel barátom fordítsa a’ Magyar Literatúra’ elősegélésére.” – A’ rendelésnek nem vala semmi sikere; de ki kérdheti azt? nekem elég volt a’ köz ügy’ barátival tudatnom, Csehy mit akart. Érdemli ő, hogy az*
hogy <én> az
illy érzésű, illy kimíveltetésű, illy tettű ifju-férfinak*
ifju-fér<j>finak
szeretetével dicsekedjem; hogy azzal, a’ szó’ legtulajdonabb értelmében, kevélykedjem és kérkedjek. Légyen az nekem eggyetlen ragyogásom, hogy én Csehyt, a’ soha nem látottat, és több ollyakat, mint Csehy, barátimmá tettem.
[228] Még Sejbennél múlaték, midőn Cadet Cserey József Úr, fija a’ Thesaurariátusz’ Tanácsosának,*
Tanacsosának ék. em.
Mihálynak, belépe, ’s nekem azt az engem emelő hírt hozá, hogy lelkes atyja még mindég emlékezik rólam, ’s a’ szerint szeret, a’ hogy nekem irígylést érdemlő sorsom leve, a’ Csereyektől szerettetni.
[229] ’S midőn e’ levelemet bevégezém, elfog az a’ gondolat, hogy ezt a’ te Auréled, Marcelled, Emíled, ’s az én Emílem, Antonínom, Bálintom, Lajosom olvasni fogják, ’s a’ mint reménylem és óhajtom, meleg szívvel. Lökjön szikrát az ő lelkeikbe Csehynek és Csohánynak emléke, kiket a’ Haza’ Géniusza sirat. Melly reményeink levének oda a’ két hős ifjúban!


XV. Levél.

[230] Útam Dédácsig*
Útam <Lugosról> Dédácsig
másfél nap tartott. [231] Csererdőket értem innen a’ Lugosi szőlődombon. Szélesen ki*
ki<t>
voltanak vagdalva az út mellett, hogy a’ menők bátorsággal haladhassanak. [232] A’ hol az háromféle nyílt, igen csínos Útmutató jelentené, magyar és oláh betűkkel, melly ága hova viszen.
[233] A’ Feszűletek’ keresztjei Kosova’ táján, majd fából vagynak állítva, majd kőből, ’s ezek eggy darabban. A’ kő-keresztek nem magasak és nem véknyak, hogy meg ne pattanjanak, midőn emelik.*
midőn emelik A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
A’ fa-kereszteken eggyik czifra a’ másikat éri; kisded karikák, fél diametereik által csillagokra osztva. Más szent jelek, ’s festett vagy papirosra-nyomtatott, ’s durván bekent képek paraplű-fedél alatt állanak. [234] Ha kertjeinkben a’ Chínai házikókat ’s a’ török kioszkokat gyönyörködve látjuk; miért ne az oláh-czifrát is?
[235] A’ csererdők köztt eggy éltes asszonyember könyörögve közelített szekeremhez. Színe mutatá, melly inség alatt nyög. Nem adék neki fösvény kezekkel; láttam sokra van szüksége; elvevé a’ marok pénzt, és még is kére. Most papiros-pénzt*
papiros-pénzt A kötőjel sor feletti betoldás.
adtam neki, ’s még sem szűnt-meg kérni. Úgy hittem, elfogyott ereje, ’s szekeremre kívánkozik; megnyittatám tehát ajtaját, de felűlni nem akara. Lyányom’ kísérője megérté beszédében a’ pite szót, ’s nyujtotta neki a’ kenyeret. Az öreg mohon harapott belé. – Melly borzasztó kinézés várja e’ tájt! Gomba és éretlen szilva most*
most A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:└
minden eledelek.
[236] Mellettünk nehány portékákkal megrakott dihócz-szekerek menének-el, némellyíke tizennégy, eggyike huszoneggy lóval. Cselédim elálmélkodának a’ kerekes bárkán és a’ béfogott ménesen. Találánk nehány folt lovakat is. Azok Oláh- és Moldva-országból hajtatnak Temesvárra, Debreczenbe, Pestre, míg eggyenként elkelnek.
[237] Illye, Bethlen Gábornak birtoka ’s születési helye, balra maradott eggy szép lapályon. Épűletjeit nem lehete tisztán kivenni, a’ távoly miatt. De ha azok kevélyek is, a’ helyt inkább nemesíti annak neve ki itt született, mint minden pompája.
[238] Csak hamar azután eggy magas és meredek szikla alatt menék-el, mellynek oldalába eggy deszkatábla szögöztetett, annak emlékére, hogy az útat itt Hunyadnak Rendei ’s Fő-Ispánja Gróf Bethlen László vonaták. A’ ragyogni-szomju Bethlen, míg a’ munka tartott, kenyérrel tartá-ki a’ munkásokat, ’s a’ magáéból. Nem csuda tett, és nem hallatlan tett: de dicső tett, ’s érdemli hogy ismértessék; hogy a’ nem-tudni-tudók tudják, ’s midőn Gergely barátunkkal azt szeretik csudálgatni a’ mit máshol látnak, de nem*
de <azt> nem A nem sem-ből javítva.
teszik a’ mit itthol látnak,*
lát<hatná>nak
mondják ezt kínokban: Et heic dii sunt!
Midőn Komárom 1808. új árkokat és sok egyéb építményeket kapa, kitértem Pozsonyi ’s Bécsi útamból, hogy azt én is láthassam. Eggy öreg Úr komoly léptekkel lépdelle Felköltjeink’ öltözetekben, kardosan, tarsollyal, csákóban. Utána három fijai, így öltözve azok is; ’s a’ mi a’ látást érdeklőbbé tette, sántítva az eggyik, sőt ha emlékem meg nem csal, mankón. Ezeket proconsuláris csoportban követék nehány ifjak, kik az öreg Úr’ költségén menének-fel Erdélyből, látni a’ Magyar Dietát Pozsonyban, és osztán Bécset. – A’ ki így öltözve vezeti így öltözött fijait; a’ ki ennyi nem gazdag, de derék, ’s tanulni szerető ifjat viszen oda, a’ hol látni és hallani lehet; tiszteletes, ha talán azon emlék’ lidérczi kísértete, hogy ő rokon-maradéka az Erdély’ leglelkesbb Fejedelmének, és Gergelynek ’s Ferencznek és Jánosnak, ’s Farkasnak, Miklósnak, a’ korláton messzére kicsalta volna is. Mi, kik nem merünk hiúk lenni, mosolygani szeretnénk a’ kik magokat hiúknak mutatni merik.*
merik<!>.
Nem látjuk, hogy a’ hiuságnak némelly neme igen derék portéka, midőn azt vagy ész intézi, vagy eszesek.
Bethlen eggyike vala az Erdély’ leghatalmasbb Beszédtartójinak. Kevély lelke pirult rossznak ismértetni.
Végső éveit betegen töltötte, ’s lelkének gyakor eltávozásában. Vesztegette nem csak jövedelmeit, hanem örökét is. Voltak a’ kik tüzelék gyermekeit, hogy a’ jószágot vettessék zár alá, nehogy kopaszon maradjanak. A’ szeretetre-méltó philopátorok készebbek valának romlani, mint szerencsétlen atyjok ezen eggy örömében megháborítani. – Melly ragyogó tett, ’s azon korban, mellynek bálványa a’ pénz!
[239] Most Branyicska mellett méne-el útam, mint a’ minap is már, eggy meredek hegy alatt, melly a’ Marosból látszik kikelni. Lába el van seperve, ’s a’ régi Tiriscum’ négyszögű nagy kövei ide hordatának, hogy a’ keskeny útat a’ Maros’ áskálásai ellen ótalmazzák. Ennek jobb szélén áll a’ falu, túl a’ vízen, a’ Branyicskai Jósika ház’ három Kastélyaival. A’ helyt eggykor Cardinális Martinúzi bírá; még áll a’ ház, mellyben lakott, midőn bele únván az uralkodás’ gondjaiba, oda-hagyá Gyula-Fejérvárt, és a’ hiú, makacs asszonyt, ki maga sem tudta mit akar; még áll a’ Kápolna, mellyben Miséjit mondogatá. A’ ház új ízlést véve magára, minden egyéb épűletivel: de a’ Kápolna fekete falakkal áll,*
Kápolna <a’ hogy a’ hajdan,> fekete falakkal áll Az áll a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:└
’s csudás zsindelyezetével.*
A jobb margón más tintával, idegen kézírással: No 13
[240] A’ tiszteletes épűlet’ ura Báró Jósika János Excell., most Gubernium’ Praesese, midőn pedig Branyicskán ebédelék, Hunyadnak Kormányszéki-Tanácsosságra léptetett Fő-Ispánja volt. [241] Asszonyára rá-ismertem volna első megpillantásával, ha nem tudtam volna is, hogy benne eggykori Kolozsvári Fő-Ispán Gróf Csáky János’ gyermekét fogom találni; annyira hasonlít hozzá arczában, növésében.
[242] A’ Praeses’ atyja, Antal, Kolozsvári Fő-Ispán, ifjabb esztendejiben Jezsuita volt, arra rendelve,*
volt, <’s> arra <volt> rendelve
hogy Mártonffy József társával, a’ későbbi Püspökkel, mint Missionárius, Chínába küldessék. Eltöröltetvén a’ Szerzet, visszatére a’ világba, ’s elvevé Gróf Teleki Ferencznek testvérét, Josephát. Élte’ örömeit olvasásban találta. Nevezetes számú*
számú Számú-ból javítva.
könyveit a’ Hora’ és Gloska’ társai elégették, elhordották. Maga a’ Praeses 1796. Károly-Fejérvári Kanonok és Bibliothecárius Cseresznyés András Úr’ társaságában készűle megjárni Olasz- és Franczia-országot; de az előre-tolakodó ifju Generális Buonaparte Napoléon útjokat elakasztotta. Kénytelenek valának Turínból visszafordúlni.
[243] A’ Fő-Ispán előparancsolá aratóji közzül a’ legszebb oláh legényeket és leányokat, ’s ezek ropták tánczaikat a’ kertben, terrae graves. A’ barbarusoknak e’ részben nem mosolygának a’ Kegy’ szűzei. A’ férjfiak kezdik, ’s egyedül. Karimákban járdogálnak, vonogatván elébb tovább lábaikat, eggyike a’ másika után; nem mint a’ magyar legény, ki ezt hol pajkosan meggörbedve, hol néki-egyenesedve elkeseredésében, ’s bús örömei köztt eggyet sóhajtva, tenné. Lyányok, asszonykák, csoportba-verekedve állanak, ’s várják szerencséjeket. ’S most eggyik tánczos, majd a’ másik, úgy osztán sorban a’ többi, előránt eggyet a’ csoportból, tombol vele, ’s olly valamit mond mint a’ vers, ölbe fogja a’ lyányt vagy menyecskét, ’s megforgatja. Némelly tánczos nem elégli-meg eggyel; két leánnyal indúl tánczra, ’s a’ kettő’ balját*
kettő’ <jobbjat> balját
jobbjában tartja, ’s duetto helyett triót jár. – A’ táncz mint a’ bőrduda’ dongása, ’s a’ dongás mint tánczosa ’s tánczosnéja.
A’ Fő-Ispán előkiáltá Vice-Notárius Mákra Antal Urat, hogy a’ kisdedkoru Pepíevel tánczolná-el a’ Hátszegit. Tánczos és tánczosné két kezeiken fogják egymást, szembe a’ kettő, ’s azon időben jobb lábok’ hegyével ez is az is hármat tippantanak, majd bal*
bal Sor feletti betoldás.
lábok’ hegyével ugyan-annyit, és még eggyszer hármat a’ jobbal, mint elébb. Kezeiket a’ táncz’ kezdete olta a’ táncz’ végéig soha el nem eresztvén, hármat szöknek a’ lány’ jobbja, most balja, ’s ismét jobbja felé; ’s ekkor újra kezdődik a’ tippantás, ’s azt ismét az ide oda szökés váltja-fel.*
váltja-fel A kötőjel sor feletti betoldás.
Végre a’ legény ölbe kapja tánczosnéját, ’s megforgatja, mint a’ magyarban, ’s ismét kezdik a’ hármas tippantást, a’ hármas szökellést. Ebből áll a’ Hátszegi, a’ maga szent számjaival.
Míg gyengekorú nénje Mákra Úrral tánczola, ’s nagy ügyességgel, teljes gratziával, a’ kis Toníe megálla, ’s magában próbálgatá a’ tippantásait. ’S a’ kedves gyermek’ félénk tippantásai többet értenek, mint a’ legügyesebb, legtanultabb tánczos’ mozgásai.
[244] Gyulai fogata, mert még Dédácsig dolgaink valának. [245] A’ hajdani Tiriscum’ (Veczeli- vár’)*
Tiriscum’<ma> (Veczeli-vár’)
árkainak puszta helyénél kikelénk szekerinkből, hogy lábaink szent helyre lépjenek.*
helyre <léphessenek> lépjenek
Valóban szent! mert eggyike a’ legjobb fejedelmeknek, legjobb embereknek, a’ nemes Hódoltató, valaha itten járt; – Trajánt értem. Miolta a’ kövek Branyicskára, az apróbbak a’ postaút’ töltésére hordattak-el, itt eggy egyenes gödörnél egyebet nem látni; ’s ez is annyira bé van már hányva, hogy kevés eszt. alatt, senki sem mondja-meg, hol állott valaha a’ Vár.
Solymoson Óbester Barcsay Abrahámné, szül. Gróf Bethlen Susána, örömmel fogada bennünket, mint mind azokat szokta, kiket férje szeretett. Előttem lebege a’ szép arczu, deli termetű férjfi’ képe, kék szelíd szemeivel, szög hajával, Párizsi módjaival; ő, ki valaha királyi palotákban forgott; ’s most, belé-csömörölvén a’ világnak minden czifrájiba, e’ csendes szögben találá-fel öreg napjai’ nyugalmát. Még látám mint lövellé hegyes, néha keserű nyilait, mellynek neki annyi ellenséget csinálának; és épen azért, mert nyilai a’ rosszakra voltak lőve, annyi barátokat a’ jók köztt.*
barátokat <eggyszersmind> a’jók köztt Az áthúzott rész felé írva.
Barcsai véthete, ’s véte: de ő vétkeiben nemes volt.


XVI. LEVÉL.

[246] Azon gyönyörü völgyen, melly Szebentől, Hunyadon*
Szebentől, <Hunyadon> Hunyadon
végig, Magyar-ország felé nyúl, eggy más kisded völgy nyílik, közel Dédácshoz, délfelé; ’s az visz azon helyre, melly nemzetünk előtt örökre szent marad, mert a’ legtiszteletesebb Magyarnak birtoka, még pedig ösi birtoka, sőt szűlője is volt – Vajda-Hunyadra. Szántva vagynak e’ völgy körül a’ lapos tetők; maga a’ szűk völgy fűvet terem, és sok kukuriczát. Sebes patak fut-el rajta, ’s a’ patak’ szélén két falu áll, Barcsa és Al-Pestes. Hunyad megett alantabb és szálas hegyek emelkednek mindenfelé, ’s ezek köztt messzére kél-fel 27800 ölnyi Retyezát, gyalúlt tetejével.*22
* A’ Tátra Krivánja, Késmárk felett, csak tizennyolcz öllel nagyobb a’ Lomniczi-tető csak háromszázzal. Retyezát oláh szó, ’s elcsapott tetőt jelent. Ollyan ez, mintha horizoni vonásban szelték volna el tetejét. [Kazinczy jegyzete]
[247] Már tízkor dél előtt Hunyadon valánk. [248] Fellegvárat reménylettem találni itten is, melly a’ szerint uralkodjék az alantabb táj felett mint a’ Dévai; ’s íme ez itt nem elébb tűnt szemembe, csudás-szögű, csudás fedelü magas falaival, mint midőn már előttem vala a’ Mező-Városka, minden dísz nélkül, hasonló eggy nagyocskább faluhoz, mellynek a’ Vár nyugoti szögét foglalta-el. Hatalmasabban kele most lelkemben az*
az Sor feletti betoldás.
a’ gondolat, hogy a’ hol vagyok, hogy a’ mit látok, ott Hunyadi is volt, azt Hunyadi is látta, magáénak látta; ’s az naggyá teve előttem minden tárgyat. A’ hogyan gyermekes képzeletünk közönségesen*
közönséges<ebb>en
nagyobbnak festi a’ mit csudálgatunk, hogy meglátván végre, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
a’ gígászi nagyság közönséges növéssé lohadván, ítéletünk a’ való’ mértékénél is alábbra süllyed, ’s a’ nagy halandó, kit érdemeink csudáltokban Atlásznak gondolánk, kisdeddé sorvad, mint mí vagyunk, földnek egyéb szüleményei: úgy vagynak viszont esetek, hol a’ jelenés túlhaladja*
túlhaladja
a’ nagyító képzeletek’ festésit, ’s többet lelünk mint váránk; ’s engem itt ez ére. Elevenebben tűnt-fel lelkem előtt ama’ szerencsétlenek’ emléke, az az ő hajdani erejek, nagyságok, midőn most Vajda-Hunyadra beérénk, ’s a’ nyeregben-űlő asszonyok és lyányok’ sokaságán, mert épen héti-vásár vala, keresztűl vergődénk.
[249] A’ Vár’ udvara egyenetlen négyszög, a’ szerint épűlve, a’ hogy azt kelni engedé a’ márvány-félsziget. [250] Éjszaki oldalát, honnan a’ híd van általvetve a’ széles és mély várgödrön, Hunyadi építeté, a’ Vajda és Magyar-országi Gubernátor; keleti oldalát fija Mátyás, a’ Király, szinte a’ Kápolnáig; a’ mi azon túl van, az innen kinyúlt bástyával, Bethlen Gábor, a’ Fejedelem.
[251] Udvara [252] legpartosabb a’ Bethlen’ soránál, a’ Mátyásénál legalantabb, ’s amaz jóval szélesebb mint ez. Ellenben a’ Bethlen’ sora csak szükségre vala építve; a’ Királyé ’s a’ Gubernátoré pompára is. Legszebb kinézés a’ Király’ sora’ erkélyéről van, melly az épűlet’ testéből kihasasodik.
[253] Midőn a’ Vajda építeni kezde, itt kétségen kivül állának épűletek, mert a’ hely alkalmas vala, a’ puskapor’ feltalálása előtt, erősséggé fordítatni; ’s az épűlet nem eggyszerre, nem kész*
nem <előtt> kész
rajz után tétetett, hanem a’ mint idő, szükség, érték engedék;*
engedék A dék a bal margón megismételve.
ezt bizonyítja a’ sok szög és szug, ezt a’ csudás fedél. Neki elégnek tetszhetett bevégezni a’ maga sorát, a’ híd’ oldalában, ’s általellenben a’ Kápolnát; melly nem vala kevésbé szükséges, mint eggy bástya.
[254] A’ Hunyadi János’ alkotmánya egyenes sorban emelkedik a’ Vár’ árkából. Onnan emelkedik az a’ négy oszlop is, melly a’ négy erkélyt tartja, ’s eggyszerre épűlt a’ fallal. A’ négy erkély kilencz ajtón által nyit eggy sétáló Corridórt. Szédűle főnk, midőn ennek ablakaiból a’ Vár mélyébe lepillantánk,*
Vár mélyébe <árkába> lepillantánk A mélyébe a főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
[255] ’s a’ négy erkély’ rettenetes vastagságú pilasztereit, ’s a’ hídat-tartó magas és izmos oszlopot,*
oszlopot oszlopait-ból javítva.
elnézénk. Ezen oszlopok’ magassága nyolczvanhét láb; ugyan-annyi a’ Vár’ faláé, a’ hol*
faláé, <is> a’ hol
az legtetősbb; ’s így a’ Vár’ foka, ha a’ mérés nem hibás, huszonkilencz öllel volna feljebb mint [256] a’ Zalasd’ patakja, melly kétfelé válván a’ Bethlen’ sora felett, a’ híd’ oszlopai között fut-el, ’s itt malmot forgat.
[257] A’ Palota földszíntt áll, alatta a’ Vajda’ lakó-szobájinak. Boltozatját négylábnyi diameterű, háromölnyi magasságú, nyolczszögü veres-márvány oszlopok tartják, a’ Palotát hosszában osztván két egyenlő részre. A’ hol a’ boltozatok’ éles szeletei bezárják magokat rózsákat látni, a’ Haza’, a’ Hunyadiak’, a’ Szilágyiak’, ’s mások’ czímereikkel. Az ajtóhoz legközelebb oszlopra ez van faragva, hosszass szögletes betűkkel: Hoc opus fecit fieri Magnif. Dn. Joannes de Hunyad Regni Hungar. Gubernator anno dni 1452.
[258] Csaknem általellenben a’ híddal áll a’ Templomocska. [259] A’ Hunyadiak’ hollója a’ gyűrűvel, ’s a’ Szilágyiak’ vadkecskéje, itt is láttatja magát, és sok ízben. Az udvaron, a’ grádics mellett, veres-márványban látni a’ Hunyadi-ház’ megújított, megbővített czímerét: a’*
a’ A’-ból javítva.
pajzs’ első és utolsó mezejében a’ hollót, a’ másodikban és harmadikban a’ koronát-nyujtó Oroszlánt, a’ sisak felett két emelkedő szárnyat.
A’ Mátyás’ sora mellett eggy bástya kél, mellyet Buzogány-bástyának mond a’ Magyar, az Oláh Pisztriczének, az az, tarkának; mert külső színe négyszögekre van felszeldelve, ’s bé van mázolva fejér, kék, veres színekkel. Ennek tölcsér-tetejéről az égi-tűz 1815. Júius’ 11d. lehasítá vitorláját, a’ kétfejű sast; azolta lehullott a’ tölcsérfedel is, ’s nem sokára boltja fog beomlani. [260] Az Uradalom’ akkori Kamarai Administrátora, Osdolai Bögözi Antal Úr, sokat költe saját erszényéből, hogy a’ mi romlani elkezdett, épségben maradhasson; [261] Uralkodónk pedig, esztendővel azután hogy én ott valék, harmad napot múlatván a’ Hunyadi Várban, harmincz-ezer forintot fizettete-ki a’ szükséges igazításokra.
Eggy másik bástyája Nye-bojsza*
Nye-bojsza A szó aláhúzva, majd az aláhúzás törölve.
(ne félj!) nevet visel. Ez, a maga kémény-alakú ttejével, eggy folyosó által van a’ Bethlen Gábor’ sorához csatolva.
A’ Várat Borbátvízi Bája István Úr két külömböző szempontokból festettte, nagy hűséggel; elébb nekem, azután Döbrenteinek, ’s ez kőbe-messzve adá-ki az utolsóbbat. Én is ezt adom itt, mert ez többet mutat mint*
mutat <áll>, mint A mutat a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
az elsőbb; nevezetesen a’ két bástyát, a’ Várbeli-Kápolna’ oltárvégét, ’s a’ Városbeli Templomot.
Mi volt valaha Hunyad, és mi az most! A’ Palota, hol Hunyadinak Nagyjai gyűltek vala össze, most só és vas-páhó. Nagy és tiszta-lelkű férjfi, melly kevés örömet érzél vala te, munkás és örök tusakodások köztt elélt napjaidban, ha láthattad volna, bétekintvén a’ Végzések’ könyvébe, mi várja hunytod után hazádat és házadat!
Nem hagyhatám-el a’ szent helyt azon emlékezés nélkül, hogy itt eggy ember szolgála a’ konyhán, hogy itt eggy ember füjtögeté a’ kemenczéket, ki később Váradi Püspökké, eggy Király’ Kincstartójává, Ministerévé, eggy özvegy Királyné’ Corregensévé, eggy Királyi gyermek’ Gyámjává leve, ’s tovább Magyar-országi Prímássá ’s Esztergomi Érsekké, Cardinálissá; a’ kit ellensége mindenek felett irígylett Királyának, a’ kit egész Európa tisztelt, csudált – a’ magyar Ximenesz.

kleinere Schrift.
Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint Ő, nagy, mint társai, mint fija nagy!
Hol van Urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az egykori zaj?*
egykori <dísz> zaj?
hol van az eggykori fény?
„Nincsenek?” így dörmög falaidnak kriptai*
kriptai A pt a jobb margón megismételve.
csöndje.
Nincsennek? ah! De mi ez? látom e nyílni kapud’?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Kapisztrán;
Íme indúl, ’s vezeti győzedelemre hadát.
Szóll a’ tárogató, a’ síp, a’ trombita, ’s a’ Hős
Néma haragjában most maga léptet-elő.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét;
Atyjának vészi és osztja parancsolatit…
Szirt; mi vagy, és mi valál eggykor! Megborzadok. A’ hív
Érti*
Érti A bal margón megismételve.
a’ szent jelentést, ’s felriad álmaiból.




XVII. LEVÉL.

[262] Zágoni Aranka György, Assessora a’ Kir. Táblának, engem eggy Értekezésével ereszte-el magától Maros-Vásárhelytt, mellyben meg akará*
meg<ak> akará
mutatni, hogy a’ miket Heltai Hunyadi Jánosnak származása felől terjeszte-el, ’s Benkő elébb hamisnak ismert, tovább, szerencsétlen megtévedéssel, valónak vétetni erőlködött, nem egyéb mint mese. Aranka a’ jó ügy mellett kele-fel; ’s való a’ mit állít; de gondolatjait sem szépen nem adá-elő, sem világosan és jó rendel, itt pedig a’ bizonyítás csonka is azonfelűl. Felkapám okait, ’s a’ kérdést a’ szerint igyekeztem felfejteni, hogy Olvasóm az előadásban legalább csonkaságot ne találjon. Bár a’ szennyet, melly a’ tiszteletes Hős’ születésén századok olta űl, teljesen láthassuk valaha eltörölve.<*23
* <Épen midőn Leveleim nyomtattatnak, Ponori Thewrewk József Úr újra kiereszti a’ mit Aranka, én, ’s Galics-országbeli Guberniumi Tanácsos és Brzsáni Kerűletbeli Kapitány Kriebel Úr e’ tárgyról íránk, ’s én a’ Toldalékban itt rövidítve adok.> [Kazinczy jegyzete] [A lábjegyzet balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva. – Sz. Á.]
>
Értekezésem mellé teszem azon Jegyzéseket is, mellyek eggy újabb Útazónak a’ Demsusi Templom’ megtekintésében és az Ulpia-Trajána’ nyomozásában felvilágosításokat adhatnak. Én magam azt meglátni most nem fogom. De nem halok-meg úgy, ha külömben az a’ három rokkás leány, ki életem’ fonalát rózsaszín és fekete szálakból olly igen tarkásan fonja, a’ hogyan igen kevesekét, annak*
keveskét, <Annak> annak Az annak a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
végét hamar nem hozza-elő, hogy a’ nekem olly kedves tájt ismét meg nem lássam. Akkor ki lesz poltolva, a’mit most elmúlaték.


I.
A’ demsusi templom.

[263] Közel Vajda-Hunyadhoz Hátszeg mellett, Demsus nevezetű oláh-faluban eggy Templom áll, melly némellyek által Római alkotmánynak tekintetik, mások által ollyannak, mellyet az újabb idők alkottak, de Római építés’ maradványaiból.
[264] A’ Templom’ képeit Hohenhausen Majórnak Alterthümer Daciens in dem heutigen Siebenbürgen. Wien, 1775. 4. czímű felette ritka Munkájából vettem.
Külső szélessége 14 lépés, hossza 30. Ugyan-annyi a’ torony’ magassága is, ugymond Hohenhausen; ki a’ 30 lépést 12 ölnek mondja. Bár eggy újabb Útazó, a’ távolyságokat Zseböllel mérje, lábok és hüvelykek, nem lépések szerint.
A’ szögletek faragott kövekből vagynak rakva. Tégláji erősek mint a’ vas, veresek mint a’ czinóber, porok apró mint a’ hamu. Ajtó, oltár, és az Isten’ szobra, a’ Kis-Templom’ végében, eggyike a’ másika megett állanak.
Másfél-lépésnyi szélességű, három-lépésnyi hosszaságú, egymástól két-lépésnyire*
két-lépésnyire A kötőjel sor feletti betoldás.
álló polczozatokon, négy négy-ölnyi*
négy-ölnyi A kötőjel sor feletti betoldás.
magasságú oszlop tartja a’ kéményt az oltár felett; ’s a’ kémény, minthogy magas, ’s minthogy templomban áll, toronynak tekintetik. De a’ Régieknél ismeretlen volt a’ torony, ’s ki láta illy szűk tornyot?
A’ négy’ oszlop’ lábköveinek oldalaikra lovat faraga a’ tanúlatlan Művész, ’s ezek támaszták azon nem méltatlan gyanút, hogy itt a’ Harczok’ Istene tisztelteték. Van ezen lábköveken nehány temetési-felírás*
temetési-felírás A temetési a főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
is, de azokból semmit nem tanulhatni.
A’ nagyobb és kissebb Templom’ keleti fala mellett folyosó, nyugoti felén két szokatlan hasasságú oszlop. Vagy Hohenhausen téveszté-el a’ rajzolást, vagy az oszlop később kor’ míve.


II.
Várhely

Seivert (Inscriptiones Monumentorum Romanorum in Dacia Mediterranea. Viennae, 1773. 3.) úgy hiszi, hogy Szármicz, más nevével Sarmisegethusa, ’s Ulpia-Trajána azon eggy helynek nevei, de külömböző korokban; mert Kanonok*
mert <Hátszeg mellett> Kanonok
Meserícius Ulpia-Trajanában, az az, a’ mai Várhelyen, Hátszeg mellett, eggy régi Város’ maradványira talált. – Az, hogy a’ Várhely’ helyén régi Város állott, és hogy a’ régi Ulpia-Trajána volt, mutatja e, hogy Ulpia-Trajána és Szármicz azon eggy helytt állottanak?
Az Erdélyi Fejérvár Rómaiak’ birtoka alatt Apulum nevet visele, ’s a’ Dákok’ idejében, úgy mondja Benkő, Transilv. I. 13., Tarnicz-nak mondatott. És még is nevetséget*
nevetséget<nek>
állításnak nevezi, lap 23, hogy Szármicz és Tarnicz azon eggy hely voltanak légyen; de felejté elmondani, miért*
elmondani, <ez> miért
nevetséges. A’ Szarmicz és Tarnicz nagy*
Tarnicz <csak> nagy
hasonlósága ugyan épen ellenkezőt hágy*
ellenkezőt <mutat> hágy
gyanítanunk, mert a’ T és S, ’s az N és M, ’s az S, CZ, CS rokon hangok, ’s gyakran cserélgetik egymást: jövéS, jöveT, azoNban*
jöveT, <lábaS, lábaTlan>; azoNban
és azoMban, leoparduS és párduCZ, graduS és grádiCS, lucaS*
lucaS lukaS-ból javítva és a szó megismételve a jobb margón, a főszövegben jelezve: ψ
és lukáCS. Így az attikai dialectusban a’ Görögöknél; így az Angolyoknál és Hollandusoknál az SZ és T, így az iNprobus és iMprobus.
Moesiai táborából Trajánnak a’ Karánsebesi völgy látszhaték legtanácsosabbnak a’ bejövésre, mert az egyenes és tágas völgyen kéje szerint foszlathatá-ki seregét, ’s a’ Duna mellől utána hozhaták az eleséget; és ha meg talála veretni, visszavonúlhatott.
Erdélybe Karansebes mellől két nyílás vezet: egyike, melly most Várhelyinek mondatik, más nevével Vaskapui: másika a’ Dobrai, más nevével Branyicskai. Traján az elsőbbet választá.
Előjővén a’ Marga-patakig, elfoglaltatá a’ hegyoldalakat könyed-lovagival (Velites), mert ott a’ hegyek szűkűlének, ’s ezeknek védlések alatt előbbre nyomúla.
Itt eggy négyszögü körülárkolt táborban szálla-meg, mellynek mindenik oldalát 750 lépésnyire vonatá, A. der Setzer setze dieses A. und was weiter unterstrichen vorkommen wird, cursiv. Az árok’ nyomait még 1765., midőn Hohenhausen itt jára, világosan ki lehete ismerni.
Innen méne elébe a’ Szármiczból közelítő Decebálnak. – Ha*
Decebálnak. – <Traj> Ha
ez való, úgy Szármicz, és az ez helytt épített Ulpia-Trajána, nem lehete eggy.
Gyalogjait a’ dombok’ oldalain állította-ki, B.; lovagjai a’ síkot foglalák-el, C.
A’ legiók’ könyed-fegyveresei*
könyed-<lovagjai> fegyveresei
a’ Klopotiva-patak’ szélén fogának helyt, D., a’ segéd-seregeké a’ dombokon, E., ’s a’ Brazovai és Bresztyáni oldalokon, F.
A’ had jó renddel visszavonúlhatott négyszögü táborába, ’s a’ tábor mellett emelkedő dombokra, G., és még tovább a’ Marmorai hegyre.
Nem lévén alkalmasbb hely a’ hadi munkálásokra az egész Hátszeg’ táján, bizonyosan állíthatni,*
bizonyosan <adá> állíthatni,
úgy mondja Hohenhausen, hogy Traján itt foga helyt. És valóban itt foga, mutatják az itt talált omladványok’ sokaságai.
A’ csata történt Chr. szül. ut. 102. Traján győze a’ Dákokon, de őket el nem nyomhatá, ’s győzelme sokba került. Visszatére tehát szállására.
Itt ötölnyi szélességű, négyölnyi mélységű, kétölnyi magasságú töltést hányata, azt hegyes karókkal békerítette, ’s a’ Hobicza-patakot keresztül-vezettette a’ táboron. Országútat vonata a’ táborhely*
a’ <térségen> táborhely
alatt, körülárkoltatta azt is, ’s bástyát állíta H. annak védelmére. Katona-házakat építete, I., ’s a’ hozzá-pártolt Dákoknak, K., szállást ada.
Megszaporodván ezeknek száma, lakóúl nekik kimutattatá a’ síkot, L.,*
L<’>., Az , L., megismételve a jobb margón.
az új hely’ ótalmára két bástyát állíta, M. és N.; ’s midőn maga előbb ment, a’ kiszolgált katonákra bízá őrzését. A’ Tanács ide gyarmatokat külde, ’s az eggyé vála a’ katonasággal ’s a’ megtelepedett Dákokkal. Így kele itt később eggy Város, mond Hohenhausen, mellyet Amphitheátrum is díszesíte.
Az Ulpia-Trajána’ építése azon helytt, hol a’ mai Várhely áll, ezen előadás által az szerint motiváltatik, hogy minekutána Hohenhausen mind a’ négyszögü tábornak, mind az országútnak, ’s az országút’ bástyájinak nyomaira rá-akadott, állítását nem valónak nem vehetjük.


XVIII. levél.

[265] A’ Grófné meg akará látogatni elholt férje’ testvérét, özvegy Gróf Bethlen Ádámnét, a’ Gyógyi hév vizekben, [266] ’s elvégzénk, hogy leányomat*
hogy <a’ Grófné> leányomat
oda viszi, [267] én pedig Sípos és Báró Naláczi István barátinkhoz kerűlök, ’s úgy mégyek utánok. [268] Síposnál Tordoson fél napot élék*
napot <élek> élék
eggyütt Naláczival, [269] Naláczinál eggy napot és eggy álmatlanúl töltött éjt Sípossal;*
Sípossal Síposnál-ból javítva.
[270] ’s az elsőbbnél eggyütt ebédlék az általa nagyon*
a’<z> <Sípos> általa nagyon A nagyon a főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
kedvelt Ponori Thewrewk Józseffel, kit azolta Szép-Literatúránk’*
Szép-Literatúránk A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
barátjai lelkes dolgozásaiból ismernek.
[271] Tordos, Szászváros és Bábolna között, a’ Maros’ bal szélén, Szász-földhöz tartozik. Lakosai oláh-nyelvüek, ’s a’ Szász-helyek’ szokása szerint Predikátorjoknak dézmáznak, ki itt a’ Reform. felekezet’ tagja, de Luther. Capitulum alatt áll. E’ felekezetnek Erdélyben nincs gazdagabb Predikátorsága, sem kevésbb-terhű, mert az Ecclésiát hét háznép teszi, kik a’ magyar-nyelvű templomi-szolgálat által tartóztatnak a’ nyelv’ felejtésétől. ’S minthogy ezeknek nincs sokra szükségek, ’s a’ mire van, azt a’ Szászvárosi Togátusoktól vehetik; Sípos ezekkel tartat tanításokat, ’s ezeket oktatgatja, hogy hallgatójit oktassák.
[272] Sípos Pál nincs többé. Eggy veszedelmes inhideg kikapá barátjai közzül. Született Enyeden 1759. Octób. 16d.; megholt 1816. Septemb. 15d. Még iskolájiban elméje, szorgalma, lyányi jámborsága, csínos deák tolla által megnyeré Előljárójinak figyelmeket, ’s elébb Báró Naláczi Józsefnek József fiját Bábolnán, továbbá a’ Koronaőr Telekinek ismét Józsefét, végre a’ Cancellárius Telekinek Ferenczét nevelé, ’s ezen utolsót Bécsben. 1783. Octób. Rectora leve a’ Szászvárosi Collégiumnak; ugyan-annak 1798. Septemb. 23d. Rector Professora, ’s ezen hívatalt ott ő kezdette. 1805. Septemb. Patakra jött-által, Physicát tanítani, de Tordos 1810. Júliusban visszanyerte. [273] Kézíratban eggy deák nyelven dolgozott Munkája van letéve a’ Kolozsvári Reform. Collégium’ Bibliothecajában, ’s más példányban, saját kezével írva, nálam: Kanti tanítások. [274] Nálam vagynak Bode Berlíni Astronomusznak két levelei is őhozzá, és eggy Göttingi Prof. Kaestnertől, algebrai calculusokkal. [275] Deák Verseit 1810. a’ Bécsi nagy Menyegzőre, az Újságlevelekben vette tapsolással a’ haza, ’s mind Erdély, mind mi, benne nagy predikálót ismertünk, barátjai a’ legnemesbb gondolkozású, szelíd, ártatlan embert. [276] Nőtelen hala-meg, mint a’ kiket olly igen tisztele: Newton és Kant.


[277] A’ Gyógyi ferdőben olly nagy volt a’ Vendégek’ száma, hogy ha a’ Grófné előre nem gondoskodott volna szállásom felől, az ég alatt kellett volna hálnom. De a’ baj és elakadás által a’ jó Istenek a’ föld’ szegény lakójinak sokszor csak reménytelen örömet akarnak nyujtani, ’s szívem ezt az ő megkedvelt hitét ismét igazlottnak találá: eggy férfiu’*
fér<j>fiu
vendégévé tevének, kinél felejtém, hogy a’ múlt éjjel, Bábolnán, szemeimet bé nem hunytam; míg két szomszédomnak eggy szava virradatkor mutatá, hogy a’ vékony fal lassúbb hangunkat is általeresztette. Gazdám Erdélynek eggyik legnevezetesbb Tisztviselője vala: a’ már egyszer említett Alsó-Fejér Vármegyei Fő-Notárius Kis József Úr.
[278] Midőn Vay József, a’ hívatalt akkor még nem viselő, előszer szólla II. Józseffel, a’ Császár elereszté Vayt, ’s így szólla azokhoz, a’ kik körűle állának: Bejárám minden országimat, ’s illy főre még nem találtam. Próbát akarék tenni, ’s ide oda szökdöstem a’ tárgyakon; de ennek mind eggy vala, akár azt kérdjem, mennyi aranyat adnak*
ad<ja>nak
évenként*
évenként A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
a’*
évenként <azon időben esztendőként> a’
magyar bányák, akár hogy eggy véka lisztből hány font kenyér sűlhet; ’s mí,*
A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelöletlen.
kik a’ nagy férfiat*
fér<j>fiat
ismerénk, valljuk, hogy a’ Fejedelem’ szava igaz volt. Nem szerény a’ hasonlítás; de az nem közttem és a’ Császár, hanem Kis és Vay között esik, ’s Vay igazlaná szavaimat: [279] én*
én Én-ből javítva.
sem kérdheték Kistől Erdélynek Statisticájára ’s Történeteire kérdést, hogy a’ választ készen ne találjam, ’s azok eggyezének olvasásából ’s hallásból tett jegyzésimmel. De ezt várnom lehete attól, kinek dicsérete eltölté Erdélyt, és [280] a’ ki az öröm’, pihenés’ és gyógyúlás’ helyeire is Práyt hozá magával, és Smithet, a’ Nemzeti-Gazdagságról.
[281] A’ ferdő’ eggyik ura, a’ gazdag Kászonyi Báró Bornemisza Leopold, vendéglé az összegyülteket. Az nekem újabb alkalmat ada, Erdélynek némelly tisztelt fijaival ’s leányival megismerkedni,*
megismerkedni megismerkednem-ből javítva.
’s még inkább megkedvelni a’ lelket, melly az Erdély’ lakójit éleszti.
[282] Barátim bennem, ’s már Kolozsvártt, nagy várást támasztának eggy Helvétziaihoz hasonlító Vízomlás felől, mellyet Gyógyon fogok látni, ’s a’ szó nekem hihetetlennek látszék, midőn Gyógyot még nem láttam; midőn megláttam, még hihetetlenebbnek; mert hogyan lehetne e’ dombon, nem hegyen, hogy lehetne e’ magas dombon, nem vad hegyen, Zuhanó? Most önkénytt vallom, hogy várakozásomat kevés esetekben látám inkább felülmúlva, mint e’ hihetetlenkedésemben, ’s a’ természetnek e’ csudáját legbuzgóbban én hirdetem.
A’ ferdő a’ dombnak épen tetején van, ’s ott a’ falu is. Ott bugyog-elő a’ föld’ kebeléből a’ víz számtalan forrásokban, ’s patakká válván, két ágra szakad.
Útunk ide, le a’ ferdő’ sok épűletjei közzül, azon ága mellett méne-el, melly eggy két rossz malmot hajt, és, minthogy árkában sok apróbb nagyobb kődarabok állanak, nagy zajgással és tajtékokat hányva fut tovább. Melly kedves volna itt eggy Claude-Lorraini éjt tölteni a’ hold’ szelíd fényében! Vagy midőn a’ fellegek pusztítást készítve torlódnának, eggy Ossziánit!
Másik ága ettől mintegy kétszáz lépésnyire ömöl alá. A’ kettő köztt kukuriczás, gyümölcsös kertek feküsznek. Látám meredekké válni a’ domboldalt, de hihetetlenkedésem el nem hagya. ’S íme most a’ Kaszkád előtt állánk. A’ falmeredekségű hegyoldal nem várt, nem képzelhetett magasságban, be van nőve felülről bokrokkal; alól a’ mélységben vad surjány borítá-el a’ víz’ futását. Első szabad esése, le a’ mogyorók’ árnyékiból, eggy pár ölnyi; de itt eggy csúcs kél elébe, ’s felkapja a’ patak’ esését, ’s úgy szalad ezer apró mozdúlásokban, millio meg millio csillám köztt, alá a’ mélységbe, mint eggy ezüst eleven lepel. Az Armída’ kertjeinek nem lehete szebb*
lehete <el> szebb
forrása, és a’ ki oda járúlt*
járúlt járúlna-ból javítva, a lt a bal margón megismételve.
volna, úgy hihetné, hogy benne a’ bájos leány’ életét látja elfolyni. Magát a’ legfelsőbb szökést könyű képzelni eggy kifúrt hordónál is: az eleven leplet, e’ csillámló számtalan rezgésekkel, látni kell.
És osztán az a’ szédítő tető, onnan, a’ hol a’ víz esik, addig, hol az lábaink alatt le rohant, ki vethet ahhoz, ki képzelheti illy nagynak!
A’ víz mészrészeket rak-le, ’s ezek sokára követ termesztenek, a’ hol nem volt; de viszont az idő azt is teszi, hogy ne légyen a’ hol volt. A’ melly torok megnyílott lábaink alatt, hogy barátnéink kénytelenek valának a’ gyümölccsel-gazdag szilvafák’ ágaiba fogózni, ott illy szirt fekszik, befutva szederinakkal ’s egyéb gazzal. A’ kő’ terhe ’s a’ szakadó víz lerepesztették toronynyi*
toronynyi A nyny a bal margón megismételve.
magasságáról.
[283] Virradtakor akarék itt lenni, hogy a’ szép forrást a’ nap’ szikráztatásiban láthassam, mert délután árnyékban álla. De a’ ki Kis József Úrral csak éjjel lehet, annak nappallá válik éjszakája, és minthogy a’ természet el nem engedi adóját, éjjellé viszont nappala; ’s elszunnyadásunk azután, hogy szomszédink miatt elcsendesedénk, e’ remélt örömemtől megfosztott.
[284] Sorba járám a’ kikkel itt összeismérkedni szerencsém vala, és a’ kiknek e’ szíves látást köszönhetém. Szekereink a’ kisded falu’ végén várának. A’ Grófné, minden gyermekei, ’s Fő-Notárius Kis Úr, elkísértek. Némán, elfogott, összeszorult szívvel csókolám-meg a’ legjobb anya’, a’ legjobb leány’ kezét, ’s most még eggyszer a’ Grófnéét, ’s lelkemnek örök kedvesei elmaradának. – –
Gróf Lázár Benedek Úr úgy hivé, hogy erántam tartozik valamivel azon részvételért, mellyet, midőn katonai sebeit a’ Váradi ferdőben gyógyítgatá, az anyám, eggy szerencsétlen ’s tartós betegségben elholt katona’ anyja*24
* Ez László testvér-öcsém volt, Óbester a’ Dávidovics’ gyalog Magyar seregében. Született Alsó-Regmeczen, Abaujban, 1763. Június’ 19d.; megholt Bécsben 1807. Július’ 16d. [Kazinczy jegyzete]
eránta*
eránta<m>
bizonyított, ’s megígérteté velem, hogy Benczenczen nála fogok ebédelni. Nem akarám elvonni örömeitől, de végre is meg kelle magamat adnom, ’s fél órával azután hogy mi Gyógyot elhagyánk, fogatott a’ Gróf is. Azonban barátim Alsó-Gyógyon bevittenek Gróf Kún Zsigmond Úrhoz, ’s*
’s és-ből javítva.
én annyira megszeretém az ottlétet, hogy midőn nyájas Vendéglőm utólére*
utólére<,>
és sürgeté menésünket, én kérém, engedne veszteglenünk. [285] Merészke volt eggy tettem, mellyet itt elköveték, de ollykor a’ merész tettek sem rosszak; ’s nem*
’s nem Sor feletti betoldás.
lesz rossz elmondanom:*
lesz rossz elmondanom A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
eggy ifju Barcsai Úrtól azon*
Úrtól <itt> azon
kéréssel váltam-el, hogy Fejedelem ösére ne emlékezzék, de annál többet Ábrahámra, a’ Költőre.


XIX. Levél.

[286] A’ reggeli mellett űlénk Benczenczen, elfojtott szívvel mindnyájan; érzénk az elválás’ közelítő pillantását, midőn Báró Bornemisza Pál Úr betére hozzánk, ’s beszéllé, hogy elhagyott barátnéink kisírt szemekkel jövének-elő hálójokból, ’s bennünket emlegetnek. Vártam azt, tudtam hogy úgy lesz, és még is örűltem a’ hírnek, mintha váratlan ért volna. Az én szemeim rég olta el szoktak sírni fájdalmokban; könyeket nekem csak édesbb*
csak <ez> édesbb
ellágyúlásokban enged az elkeményedés; de most nedvesedni kezdének, ’s el kelle fojtanom keblem’ sóhajtását. Előttem vala a’ Grófné, azzal az angyal és gyermek lélekkel, előttem az én örök barátném, ’s testvérei Fánny és Constance. ’S Fánny felől, kit leveleim mindeddig nem is neveztek eggy történetet, hogy*
történetet <kell beszéllnem>, hogy
e’ lelkeket ismérd*
1. hogy 4. e’ lelkeket<,> 3. ismérd A szórend sor feletti számozással javítva.
– – [287] De nem! leveleim sajtó alá jutnak; lehetne Olvasó, ki azt hidegen vehetné. Életünk’ boldog pillantatai profanálva vagynak, ha ollyanok lesznek tanúji, kik ismerni*
kik <azokat> ismerni
nem méltók. –
[288] Bornemisza ment. Fogának nekünk is. Lázárnak megköszöném megbecsűlhetetlen jóságát: de*
A margón más tintával, idegen kézírással: Sz, 14 353 l.
hogy két barátimnak köszönjem-meg a’ mit érettem tevének, arra nem lelék szót. Midőn Gyulait szorítottam melyemre, őtet, ki csupa szív – hányszor mondottam ’s mondom ezt felőle magának és másoknak! – még inkább érzém a’ mit mindég mondok: midőn Döbrentei szoríta karjaiba,*
karjaiba karjain-ből javítva.
érzettem, hogy barátságunk a’ sírig fog*
sírig <tart> fog
tartani.
[289] Végre elhagyva, egyedül látám magamat. Harminczhárom napot tölték velek, ’s annyira egymáshoz szokánk, hogy az elszakadás nem lehete mindnyájunknak nem fájdalmas. Kitekinték szekeremből a’ Kenyér-mezőre, feltekinték a’ Csórai bércz felé, hol Barcsai kedvelt almafája alatt fekszik, mint Gárdai ’s Írói társa Bessenyei György, Berettyó-Kovácsiban, Debreczen és Várad köztt; ’s azonnal ismét magamba vonúlék; szívemben most nem lele helyt*
helyt A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
több érzés eggynél. [290] Zseni fecsegni kezde, ’s siket valék a’ szeretett gyermek’ csevegéseire. Most énekelt: „Itt hagynám én e’*
én <ezt> e’
kis falut, ha lehetne, Ha engemet kicziny anyám nem szeretne”… Ezt kezdé énekelni, még selyp ajakkal, ’s sírva ’s nevetve pillanta-fel rám. Felcsókoltam könyét, ’s sóhajtottam. – –
[291] A’ hely, hol menék, emlékezetes történetinkben. Lesém Alvinczot, hogy kiszálljak a’ szekérből, ’s*
szekérből, <hogy> ’s Az áthúzott rész felé írva.
lássam a’ ház’ romjait, mell yben Martinúzi vesze. Lelkem elborúlásában későn sejtém-meg, hogy a’ hely elmaradt.
Maros-Rév – mert mi szükség azt Maros-Portusnak mondani? – [292] el van töltve Kamarai épűletekkel és só-páhókkal. Az itt szolgálók’ száma, ide nem értvén a’ sok cselédséget, igen a’ Papot, Mestert, Orvost és Seborvost, Tiszti-Kalendáriomom szerint harminczkét fejre megyen. A’ só ide Maros-Ujvárról és Tordáról hordatik, ’s víz szállítja Szegedre. [293] Erdély évenként eggy millio mázsát ad, úgy mondja Gróf Bethlen Elek, Ansichten von Siebenbürgen czímű írásában, ’s Maros-Ujvár olly gazdagon, hogy azon apróbb daraboktól, mellyeket a’ törők kénytelenek elvetni ’s a’ Marosba hánynak, eggy két mérföldnyire minden hal kivész.
[294] Alba-Carolina olly közel fekszik Maros-Révhez, hogy az idegen ezt csak külvárosnak vehetné. [295] A’ Vár dombja előttem balra emelkedék, a’ Város téren fekszik, keletre a’ Vártól, ’s azzal bizonyos távolyságban. Itt laktanak az Erdély’ Vajdáji ’s Fejedelmei; itt a’ Római Proconsul; itt, a’ mint ugyan én hiszem, maga Decebál, ’s a’ hely akkor Szármicz és Szármiszegethúsza, tovább Apulum, még később Gyula-Fejérvár nevet visele. Erősségnek a’ mai időkben többé nem alkalmatos, mert közel hozzá eggy még magosbb hegy emelkedik: igen arra, hogy fegyver, élelem, katonai-ruházatok,*
katonai-ruházatok A kötőjel sor feletti betoldás.
bútorok itt tartassanak; minekutána Erdélynek minden egyéb erősségei, Fogaras, Déva, Szamos-Ujvár, Kolozsvár, Maros-Vásárhely, Brassó, II. József hagyására elrontatának, ’s Erdély ez eggynél többet most nem bír. Itt a’ pénzverő is, ’s az Erdélyi verés’*
verés<ek>’
jegye az E., mint a’ Körmöczié a’ B., ’s a’ Nagy-Bányaié a’ G.
[296] A’ Vár’ dombját, VI. Károly alatt Generális Steinville keríteté-körül árkokkal és sánczokkal, ’s olly pompásan állítá a’ kaput, hogy az a’ Bécsiekkel bátran összemérkezhetik. Ez felett áll a’ Császár’ lovagszobra, merész emelkedésben. [297] Alapköve 1715. Novemb. 4d. téteték-le, ’s a’ Gyula-Fejérvár Károly-Fejérvárrá vala változtatva. – De mint tűnik-el az idegen’ várakozása, midőn a’ vesztegetéssel-épített kapun belép, ’s rongyollott, pusztúlásnak-indúlt házakat, páhókká-fordított*
házakat <reg> páhókká-fordított
Templomokat lát, ’s nem semmit, a’ mi ama’ pompához illene! A’ Püspöki-lak, a’ Bibliothéca, az Erdélyi Fejedelmek’ hamvait örző Templom szegénységet mutatnak, és tellyes*
tellyes teljes-ből javítva és a szó megismételve a bal margón
elhagyatást, ’s a’ tágas piaczon szállongó katonáknál ’s rongyos gyermekeknél egyebet nem látni.
[298] Mentem a’ Szent Mihály’ Templomába, hogy láthassam kincseit, minekelőtte az, a’ már közel ebéd előtt, bezáratik. [299] Termés-kőből épűlt; oldalairól darabonként pattogzik a’ vakolás, ’s magas tornyát alacsony zsindelyezet fedi. Szegény, de nagy, de méltóságos. Ez fája szememnek, szívemnek még kedves is vala; oda a’ hajdani fény! ezt érezteté velem. Közép ajtaján léptem-be, melly mellett az eggyik kaputól a’ másikhoz megyen a’ nem hosszú*
a’ nem hosszú A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
út;*
hosszú < az útz> út
’s ámbár gondom a’ sírkövek voltak,*
volt<á>k Az ékezet áthúzva.
az arannyal egészen elborított oszlopokból álló oltár, minden festés és festék nélkül, a’ legszebb sztílben, magára ragadák szemeimet, hogy*
szemeimet, <úgy> hogy
helyemből sokáig meg nem mozdúlhaték. [300] Körülvivén végre szemeimet a’ nagy Templomon, három sarcophagust láték-meg a’ déli felen, falnak értetve fejjel, minden polczozat nélkül. Koporsó és koporsó köztt csak annyi hézag hagyatott, hogy eggy Néző közzéjek férhessen. [301] A’ Vajda-Gubernátor közben*
Vajda-Gubernátor<’ testvér-öccse, János> közben
fekszik; jobbja mellett fija László; balra a’ a’ Miles-Militum, János az is, testvér-öccse a’ Vajda-Gubernátornak. De a’ három sírkő üres. Vad kezek szórák-el a’ Nemzet’ Szentjeinek hamvaikat.
[302] Felírást egyedül az utolsón hagya a’ Faragó. Ennek lapos felső táblája’ karimáján ez áll, szögletes betűkkel: miles vocatus frater gubernatoris sit iunctus coelicis choris anno dni mccccxxxiiii*
dni <mdxx> mccccxxxiiii
– de hunyad hic est tumulatus iohs miles minor de hunyad vocatus frater eius
. A’ Hős pánczélosan fekszik a’ köven, ’s lábai oroszlánt taposnak. Az oldalkövek’ közepében boglár, a’ bogláron czímer; jobbról eggy madár, talán sas, repűlő szárnyakkal; balról a’ hazai négy folyam; a’ lábkő boglárában a’ holló, gyűrűjével.
A’ maga tábláján van kiterűlve a’ Gubernátor is. [303] Szakála rövid.*
Szakála <igen> rövid
[304] Fején félarasz-magasságú süveg, nem kalpag, ’s abból eggy toll, ’s lobogva, mint a’ spanyol sipakokon; melly nyilván a’ Faragó’ játéka, mert Magyar hajlongó lapos*
lapos Sor alatti betoldás.
strucztollat soha nem hordott. [305] Jobbjában a’ kormánypálcza, baljáról szablya függ. Testén sarkig-érő dolmány, mellynek eggyik vége övéhez van felakasztva, hogy térde kitessék, ’s papi-talárisnak ne lehessen venni. [306] Az eggyik oldalkövön lovas ütközet, a’ másikon török foglyok, hátra-fűzött kezekkel, a’ lábkő’ felén paizs, ’s azon a’ Gorgon’ feje. Valamelly később kéz, ’s igen tanulatlan, a’ fő’ vánkosába ezt véskélé: Johannes Hunyadi Corvin. in dem letzten Wort muß das o minuskel genommen werden. – Ha ez a’ Gubernátor’ köve e igazán? Az;*
Az<’>
ezt kiáltja a’ pallást, ezt a’ kormánypálcza, ’s a’ két oldalkő’ bas-reliefje. ’S ez, és a’ Miles Militum’ köve eggy korra mutatnak. Később Fejedelemnek czifrábbat faragtak volna. ’S a’ ki e’ három követ előbbi helyéből ide téteté-által, hihetőleg eggyütt lelte a’ hármat.
László is oroszlánt tapos a’ felső táblán. A’ kő jobb oldalán Géniusz tartja a’ Hunyadi-ház’ czímerét; a’ másik oldalon ismét eggy Géniusz eggy oroszlánfőt, kinosan kinyújtott nyelvvel; a’ lábköven valamelly állat’ lába, áltlőve kopiával. A’ szűkképzeletű Mívész nem tuda jobbat gondolni mint a’ vitézség’ spóliumát az eggyik oldalra, ’s a’ lábhelyhez lábakat – hanemha talán az oroszlánfő oda czélzana, hogy a’ hóhérpallos eggy oroszlán-erejű hőst olta-el, és hogy az előre-hágdosó lábakat a’ Halál elakasztá futásokban. – Az a’ későbbi faragcsáló ide is bevésé a’ nevet: Ladisl. Hunya. Corv. das o auch hier minuskel. A’ lábkő’ boglárán F. C. A. K.; ismét valamelly kéretlen kéz’ munkája.
Porondkőből van mind a’ három sarcophág, de a’ boglárokhoz fejér márvány vétetett.
[307] Az orgona alatt, a’ Templom előtt álló tágas piacz felé, áll az Isabella’ sírköve, épen a’ szögletben, lábbal az oltárnak, ’s szorosan ez mellett a’ János-Zsigmondé, hogy az anyáénak csak jobbik oldalkövét lehet látni, a’ fiuénak lábkövét is. Túl e’ két fejér-márványból igen czifrán faragott sarcophágokon sok nagy darab fekete-márvány hever, valamint a’ tornáczban is, a’ torony*
a’ <Templom> torony
alatt. Azok a’ Bethlen Gábor’ és a’ Rákóczy elsőbb György’ sírboltjaikat ékesíték. Midőn 1716.*
Az évszám a jobb margón megismételve.
a’ Templom a’ Reformátusoktól elvétetett, Báró Mártonffy György Püspök a’ két Fejedelem’ emlékéből négy nagy oltárt szelete, ’s a’ márványt még sem tudá mind feldolgoztatni.*
1.’s 4. még 5. sem. 2. a’ 3. márványt 7. mind 8. feldolgoztatni A szórend sor feletti számozással javítva.
Kevés évek előtt rá-akadának a’ Bethlen István’ kő-koporsójára is, ott a’ hol most, a’ Hunyadiak’ során, a’ márvány-oltár áll. Így nem szenved kérdést, hogy ennek, ’s bátyjának Gábornak,*
bátyjának <Bethlen> Gábornak
tetemei oda voltak temetve, hol*
<a’> hol
a’ márvány-oltárt látjuk. A’ Rákóczyé, csak a’ symmetria miatt is, ezzel általellent állhata.
[308] Martinúzinak nincs emléke, és nem volt. Azok a’ rettegők*
a’ <lelk> rettegők
eltemetni sem merék testét, ’s igen sok ideig. Nékem a’ helytt Kanonok*
helytt <Bibliothecárius> Kanonok A Kanonok a főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Cseresznyés Úr mutatá-ki: – azon oszlop előtt fekszik, melly az orgonát tartók között jobbra*
jobbra A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
első a’ torony alatt bejövőnek. [309] Neki nincs jele, míg Isabella ’s lelketlen gyermeke kevélykednek márványaikban.
[310] Az Ország’ Levéltárja a’ Templom’ délnyugoti szögletében a’ Kanonokok alatt őriztetik.
A’ Püspöki lak, eggykor talán a’ Fejedelmekének eggyik része, szűk, alkalmatlan, rongyos.
Vezető nélkül a’ Csillagnézőre rá nem akadhaték. Batthyáni, ki a’ pompás oltárt*
ki <azt> a’ pompás <aranyos oszlop> oltárt
építeté, itt*
építeté <szembe> itt
fukar pazarló volt.
VI. Károly, elhagyván a’ spanyol koronát, Trinitáriusokat hoza-ki 1711. Cataloniából, ’s ezeknek itt Templomot és Klastromot ada. Unokája II. József eltörlé a’ Szerzetet, ’s a’ Templomot és Klastromot katonai-páhóknak ’s ispotálynak használtatá. Ennek testvére-öccse II. Leopold azt és ezt a’ Kis-Papságnak adá. Batthyáni a’ Klastromot meghagyá nekik, a’ Templomot Bibliothecává változtatá.
A’ Templom’ magas hajója felső és alsó sorra osztaték boltozatja által, ’s végéhez eggy szoba toldatott. A’ felső sort a’ könyv foglalák-el, az alsót*
alsót A szó a jobb margón megismételve.
a’ Természeti dolgok’ és a’ Régiségek’ Muzéuma. Templom’ és ragaszték’ hossza, mert*
mert<,>
a’ Templom’ vége kitoldatott, tizenhat öl, szélessége hat. [311] A’ két torony’ csutorás fedelét elhordák, ’s a’ kettő’ közét az Őr’ lakásává változtaták.*
változtat<t>ák
Az eggyik torony’ csigagrádicsnak van használva, a’ másik a’ Bibliothecárius’ hálója, [312] a’ Csillagnéző pedig ennek nappalija*
ennek <lakás> nappalija
felett áll. Ennek homlokfalán ezen eggyszerű, de csonka, felírás olvastatik: Vraniae Pos. C. ignat. Batthyáni episc. Transilv. Mdccxciiii. [313] Elmarada a’ Mvsisqve sororibvs. A’ Csillagnéző itt legkisdedebb tekintetű kincs.
[314] Batthyáni, Egri Nagy-Prépost, ’s legifjabb esztendeiben Jezsuita, ide nem hoza könyveket, ’s itt semmi könyvet nem talált. Elébb Lőcséről veve-meg eggy Bibliothécát, azután Bártfáról eggy másodikat, ’s tovább Cardinális Bécsi Érsek ’s Váczi Püspöki-Administrátor Migázzi Kristóftól eggy harmadikat, ’s mind ezek Scolastica Theologiára ’s Jus Canonicumra tartozó Munkákban igen is gazdagok. Később Cardinális Garampi által vásároltata sok*
vásároltata <igen> sok
jót az Olasz-és Német-földön.*
Olasz olasz-ból és Német német-ből javítva.
A’ mit Rómában, Nápolyban, Velenczében, az oda e’ végre kiküldött Daniel Imre Pap és ezen Gyüjtemény’ Őrje szerzett, leghasználhatóbb. Nagy kincseket veve Konstantinápolyból is.
[315] A’ Könyvtár Erdélynek van hagyva [316] azon idvezséges tilalom mellett, hogy sem egészen, sem darabonként el ne idegenítethessék. [317] Azonban Líviusznak Princeps Edítiója nincs többé benne; azzal a’ tudományokat kedvelő Mártonffi 1809. eggy Vendégének kedveskedék, eskéhez hű Bibliothecáriusának ellenkezésével nem ügyelvén. [318] Hogy az intézet szaporodhassék, Batthyáni harmincznyolc-ezer és kétszáz forinton veve-meg eggy fekvő jószágot, ’s azt mellé hagyta. [319] A’ könyvek’ száma, midőn ott járék, még nem érte vala fel a’ húszezeret, azonban a’ két szoba tömve van. [320] A’ Lőcseiek, Bártfaiak, Migázzitól-vettek, által vándorolhatnak a’ Kis-Papok’ szobájiba.
[321] Az igazi kincset a’ kisebb szoba*
a’ <ragaszték> kisebb szoba Az áthúzott rész felé írva.
bírja. Itt állanak az Incunabulák,*25
* Így neveztetnek az 1499ig megjelent nyomtatványok, ’s ezek eggybecsűek a’ Kézíratokkal. [Kazinczy jegyzete]
itt a’ Magyar-dolgok.
[322] Az Eperjesen lakott tudós Kapitány Dobai Székely Sámuel’ eredeti Gyüjteménye Pécsett van, Klímó György Püspök’ és Helytartói Tanácsos’ Gyüjteményében; de figyelmet érdemel az is, a’ mit tőle Fejérvár bír. [323] Mi itt minden egyéb azon XVI fólio-Kötethez, [324] melly az Erdély’ Fejedelmeinek és sok más Uralkodóknak, Ministereknek, Hadi-Vezéreknek, Tudósoknak tulajdon kezekkel írt vagy jegyzett leveleiket foglalja magában! [325] Itt láttam többeket Cardinális Pázmánytól is, tulajdon sebes kezével írva, ’s magyar nyelven. [326] Bírja a’ Bibliothéca tintatartóját is, tálczájával.
[327] Az elsőbb Rákóczy György feljegyzé Vizsolyi kiadású Bibliája’ utolsó lapjára, hogy az egész Biblia’ olvasását Patakon végzé-el 1619. Aug. 4d., 6 és 7 óra között. [328] Az Erdélyi Fejedelmek nagy Bibliaolvasók voltak; Bethlen Gábor huszonhat ízben ment végig rajta; de Rákóczynak ide vetett sorai mutatják, hogy az csak szakmány volt, nem egyéb, ’s mérget szívtak a’ szent és tiszteletes könyvekből, nem mézet; – a’ szeretet’*
mézet; – a’ szeretet’ A kötőjel sor feletti betoldás.
vallása’ szent könyveiből fegyvert a’ gyűlőlködésre; ’s így idvezségesen cselekedték volna, ha békét*
ha <neki> békét
hagyának vala olvasásának*
olvasásának A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Apafi Fejedelem, pirító lelki ismérete’ furdalásai köztt, leróvá a’ reggeli pensumot, ’s eggy két Fejezetet azonfelül a’ Vendelínus’ Theologiájából ’s más hasonló-becsű grapsából, ’s végig-vonogatván zsebbeli és asztali sok órájit, az egekre bízá az Ország’ dolgát, hogy védjék és oltalmazzák,*
és <olt> ótalmazzák
ha akarják hogy fenn álljon; ’s forgatá kupájit,*
és <addig> forgatá
míg Ő Nagyságát a’ csatlósnak kelle alvójába bévezetni, többére béemelni. Érzé Erdély, mi haszna volt a’ híres Fejedelem’ áhítatoskódásainak.
[329] A’ Heltai Gáspár’ Bibliája Kolozsvártt, 1551. 4. nagyon elrongyollott állapotra jutott, talán valamelly Fejedelem’ kezeiben. Bibliothecárius Úr figyelmessé teve a’ Betűszedőnek eggy váratlan megbotlására: a’ X. Parancsolat’ részei közzül kifelejte eggyet, ’s a’ könyv’ eggykori birtokosa azt tollal írta a’ sorok közzé. Én viszont Bibliothecárius Úrnak beszéllém, hogy eggy*
hogy <a’> eggy Az áthúzott rész mellé, a bal margóra írva.
Hálai nyomtatású német Bibliában, a’ mit a’ Heltai’ felekezete a’ VI. Parancsolatban tilt, nem tiltatik, hanem parancsoltatik. Az ígeszó előtt a’ vagy gondatlan, vagy idétlenűl-dévaj Betűszedő kihagyá a’ nicht szócskát.
[330] Bethlen Gábornénak eggyik levele férjéhez, idegen kézzel írva, de saját kezével signálva, e’ szókon végződik:
a’ Kegyelmed’ szolgáló leánya:
az Felséghes Betthlen Gáb-
rielné
Károli Susánna m.pr.
die 3 Zeilen aus einer grössere antiqua Minuskel Schrift.

[331] Cseresznyés Úr készíti a’ Catologust, ’s nyomtatás alá. [332] A’ Princseps Editiók’ és az Incunabulák’ száma nagyobb mint várni mertem. Ezek*
mint<reméltem> várni mertem.
köztt legrégibb itt Apuléjus és Gellius, ’s Pliniusnak Természeti Históriája. A’ két elsőbb Rómában*
elsőbb <Velenczében> Rómában
jelene-meg, az utolsó Velenczében,*
utolsó <Rómában> Velenczében, A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
de mindenike 1469. [333] Homérnek minden Munkáji, Florentziában 1488. két Köt. fol., csonkaság ’s tintázások és minden szenny nélkül állanak; soha sem nyúlt hozzá birtokosa, ’s a’ mit meg sem álmodott, jóltevője leve az Emberiségnek.
[334] A’ kik itt csak únalmokban jelennek-meg, nem tehetnek jobbat, mintha magoknak a’ két elsőbb Evangelista’ Munkáját mutattatják-elő. Pergamenre van írva, unciális betűkkel, in folio, hasított oszlopokban, anno Christi DCCC., és így 1816 épen*
1816 <most midőn Erdélyi Leveleimet végre kieresztem,> épen
ezer és tizenhat esztendős.*
tizenhat <huszonöt> esztendős
Festése a lapok’ korlátjain ’s az aranyozás, fris,*
aranyozás <-zás> fris
mintha tegnap készűlt volna.
[335] Vagyon itt eggy magyar nyelven készűlt Psaltérium is, [336] mellyet nékem vala szerencsém Nyelvünk’ barátjaival legelébb ismértetni. (Tudom. Gyüjtem. 1817. IV. K. 35. l.) [337] Fordítója ekként jegyzé-fel nevét: wo im Manuscript ein Q vorkommt, kehre der Setzer sein Ó um. „Bertalan pap, bereg varmegyei,*
varmegyei vármegyei-ből javítva.
halabori falubol*
falub<ó>l Az ékezet áthúzva.
nemzett, ez zoltart irta ziletes utan ezer ọtzaz nolc eztendọben.” [338] A’ Zsoltárok megett az ugynevezett Passio, a’ négy Evangélisták szerint. [339] Gyönyörü magyarság, ’s látni rajta, mit nyert volna nyelvünk, ha elhánytuk*
elhánytuk elhagytuk-ból javítva, az nyt a kiemelt rész a jobb margón megismételve.
volna articulusainkat, ’s ha*
ha Sor feletti betoldás.
az idegen szépítő szóllásoktól nem idegenkedénk vala.

“Zent dauid zidosagnak kiral’a zerzette Zoltar.”

„Bodog ember, ki nem iart keg’etleneknek tanacaba, es ki
dọgnek zekiben nem v’lt. De v’ akaratt’a urnak toruen’iben
ijel es nappal, v’neki tọruen’ebe gondolkodik. Es ólán lezen
mikint fol’o vizek mellett v’ltetet fa, ki v’idein v’ g’omolciit
ag’a. Es v’ levele le nem hull, es valamit tevend, szerencez-
tetik.”


Ugyan-ezt harmincz eggy eszt. később, 1539., fordítá Frater Paulus de Pápa:

„Boldog ember, kij*
kij A szó a bal margón megismételve.
keg’etleneknec tanachijaba nem ijarth,
ees kij bijneseknec wtaba nem alloth, es kij veszedelemnec
zekijbe nem wlth. De w akaratija wrnac terwenijebe gondol-
kodijk; wneki terwenijebe eijel es nappal. Es lezen mijkeppen*
mijk<é>ppen Az ékezet áthúzva.
folyo viznec mellette ijltetett fa, ki w ideijebe adija w gije-
mwlchet. Es w lewele el nem hwl, ees mindeneket tezen bewl-
tethnec” (bővőlködőnek).”


Bár eggy valaki a’ kettő betűről betűre adná-ki, és ezekkel eggyütt a’ Heltaiét, Káldiét, Károli Gáspárét, és a’ mit ügyes kézzel maga dolgozna osztán a’ Halabori Bertalan Pap’*
Bertalan <és pap> Pap’
és Pápai Pál Barát’ szellemében. A’ dolgot meg nem változtatni többé nem lehet,*
nem lehet A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
’s a’ mi Puristáink a’ magok articulusaiktól, a’ magok hogyjaiktól a’ nyelvet*
a’ nyelvet A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
megfosztatni nem*
megfosztatni <többé> nem
engedik: de Poesisunk’ nyelve nyerne a’ szerencsés példa által, ’s jobb prosaicusaink*
jobb <Íróink> prosaicusaink
addig követnék, míg az Orthologia’ emberei elúnnák a’ panaszt.*
elúnnák <kiabálni> a’panaszt <Feszíts-meg>
– Én itt próbáját adom:

„Szent Dávid Zsidóság’ Királya’ Zsoltárai.
Boldog, ki kegyetlenek’ tanácsában nem járt, és ki bű-
nösök’ székiben nem űle. De akaratja Úrnak törvényiben
éjjel nappal; Úrnak törvényiben gondolkodik. És leszen, miként
fa vizek*
fa <folyam> vizek
mellett, ki idejében adja gyümölcsit. És le nem hull
levele ’s valamit teend, szerencsézve lészen.”


Kevésnek fogna tetszeni a’ fordítás, de a’ kevésnek nagyon; ’s az ollyan igen nem rossz.
[340] Még eggyszer betérék a’ Templomba, megállék az általam forrón tisztelt Martinúzi’ hamvain, ’s áldást mondottam rájok; ’s órámat ’s szerencsés gyűrűmet feltevém a’ Hunyadi sírkövére, hogy megszentelve mehessen-által maradékimra; [341] ’s búcsút vevék a’ Püspöktől, hazánknak mostani Prímásától, kit érdemei ’s a’ választásokban olly szerencsés Fejedelmünk’ kegyelme az Esztergomi Érseki székre ültetének, és a’ki Esztergomot méltósága’ érzésében ékesíti. Segéd-Kanonokjának*
ékesíti<és>. Segéd-Kanonokjának
Fő-Tiszt Döme Károly Úrnak az udvaron válék-el öleléséből.
Isten hozzád, szent hely! mondám magamban, midőn vég pillantatot veték a’ Templomra; Isten hozzád, Born Ignátznak is hazája! Magától tudom, hogy ő itt leve. Kevélykedve nézé magát hazám’*
magát <Magyarnak> hazám’
fijának.


XX. levél.

[342] kleinere Schrift.
Sztrigy’ s’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födöz,
És te, kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva nevet.
Vendégtek megyen; ő titeket most lát-meg utolszor.
Oh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép, ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,*26
* Deminitívuma [Deminítívumá-ból javítva – Sz. Á.] az Eugéniának. [Kazinczy jegyzete]
Zúgjátok neki: távozik az, ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes Angyala, vissza sohajt. –


Dédácsnak gyönyörü félszigetébe tevém-által magamat, hol kevés napok előtt még olly boldog valék, ’s akarám, boldogságomnak maradjon-fel emléke, hogy ha ügyünk’ barátjai közzül valaki e’ szent helyre lép, mondja-el itt Epigrammomat, ’s nevemet nevezze; hogy a’ hely légyen enyém, mikor én már nem leszek is; ’s lángjaim e’ sorokban ömlének-elő*
ömlének-elő A kötőjel sor feletti betoldás.
keblemből, ’s olly melegen és igazán, ha érzésem meg nem csal, hogy merem reményleni a’ mit óhajtok. Igen is, lészen eggy idő, hogy ez a’ szép gyep enyémnek fog neveztetni; hogy ügyem’ barátjai ide jővén, keresni fogják nyomaimat, hol mi mindnyájan, ’s a’ ház’ vendégei, összegyűlénk a’ Grófné körül; mutatják hol járánk a’ Maros’-szélén*
Maros’<->szélén
’s a’ fekete szilas’ lombjai alatt, ’s ezt fogják mondani: Nem lehete minden érdem nélkül, kit e’ Jók szerettenek. –
[343] Örvendék Fejérváron gyüjtött isméretimnek. De ha azon tudós lomot tekintem, mellyek a’ Bibliothéca gazdagított, érdemlé e az, hogy érezésim, a’ mikkel Gyógyról eljövék, helyt adjanak ennek? Azok most új erővel esének rám, ’s hálátlansággal vádlám magamat, elhűléssel; [344] míg a’ Szent-Imrei téren, Fejérvár és Gáldtő között, hatalmasan foglalá-el eggy dicső tett’ emléke, ’s kiragada*
’s <el> ki Az áthúzott rész felé írva. ragada A kiragada a bal margón megismételve.
egymással ellenkező érzésim közzül. [345] Kemény Simon, annyira hasonlító a’ nagy Hunyadihoz arczban és termetben, hogy a’ ki őket eggyszeri látás után ismeré, eggyikét másika helyett vehette, látván, hogy itt a’ Törökök egyenesen a’ Vajda’ személyét tevék czélul, ’s ennek igyekeznek elfogásán, kéré ezt engedné-által neki öltözetét, paripáját, czímjeit, ’s hagyná*
czímjeit, <engedné> ’s hagyná Az áthúzott rész felé írva.
hogy értte ő veszhessen. ’S Kemény elesék Hunyadiért és a’ Hazáért, ’s akkor szerze nekünk diadalmat, midőn mi vesztünk volna. Történt a’ csata 1440 és 43 köztt, ’s a’ Vezér Mezet maga is elesék fiastúl, és midőn lehetetlennek vélé hogy ne győzzön, húszezeret veszte, mi hármat. Hunyadi az itten nyert zsákmányból Templomokat építete; azt, mellyben hamvai fekszenek, a’ Szent-Imreit, Tövisit, Nagy-Bányait.
[346] Gáldtő, eggy órányira Fejérvárhoz, kelet felé, életemnek négy napjait ismét felejthetetlenné tette, mind kies fekvése ’s kertjei, mind kivált lelkes Urának ’s Asszonyának minden becset felülhaladó kegyességek ’s oktató társaságok által. [347] Ő Excell. Gróf Bethlen Imre Úr, akkor Küküllő, tovább Alsó-Fejérvári Fő-Ispán ’s Szent-István Lovagja, eggykor Göttingi lakos, ’s Curátora az Enyedi Collégiumnak, kéréseimre*
Collégiumnak, <engede> kéréseimre
felejté hogy magunk és famíliánk felől szóllani az úgy nevezett jó társaságok’ törvényével ellenkezik, ’s nemes bízakodással mondá-el valamit tőle öseiről vagy magáról az idegen hallani óhajtott. Az újabb idők úgy szégyellik elejiknek füstös képeiket láttatni, a’ hogy atyánk az ollyannal kevélykedtek is. Úgy teszik, itt is, mint mindenhol, jobb igazaknak lennünk, mint magunkat hamis színben mutatnunk; ’s*
’s Sor feletti betoldás.
részemről öseinknek örvendezve tett emlegetését vallásos*
emlegetését <ér> vallásos
érzésnek tekintem; mert ez az öröm hála Erántok és a’ Gondviselés eránt.
[348] A’ mit itt, kivált Cancellárius Gróf Bethlen Miklós felől értettem; azt valóban nyereség gyanánt nézem. A’ valóban nagy ember annyira el vala keseredve hálátalan*
keseredve <eránt> hálátalan
földije eránt, hogy még fogsága után is Bécsben marada inkább mint hogy Erdélybe visszatértjen, sőt meghagyá, hogy tetemei se vitessenek-le oda.*27
* Debreczeni Consul Fáji Fáy János rokon barátomnak, a’ Pécsi Püspök Klímó’ testvére’ fijának, gazdag Gyüjteményében van eggy Emlékkönyv, mellyben ez áll: „Per multas afflictiones oportet nos ingredi in regnum Dei. Actor. XIV. 22. In se quotidie experiens scripsit magnis mundi honoribus indutus et exutus vano titulo Comes Nicolaus de Bethlen, anno Salvatoris nati 1711., scribentis anno 70mo, captivitatis Dei 8vo, Viennae 21. Septemb.” – A’ hosszas lassú szenvedés elgyengítheti az erős lelket is, kivált öreg testben; de nem áll e a’ valóban nagy emberen nagyobbnak érzeni magát, mint az az eltűnt ’s sohajtva emlegetett külső nagyság? [Kazinczy jegyzete]
Irtóztató, iszonyu gondolat, ’s Bethlentől annál váratlanabb,*
varatlanabb ék. em.
mert neki mind feje mind szíve ollyan vala, a’ millyenek lenni kellett; de a’ környülményekkel a’ jók és nagyok sem parancsolhatnak mindég, ’s a’ rossz időkben a’ hibás lépés és a’ jó véteknek, a’ vétkes jónak vétetik.
[349] Míg engemet a’ Fő-Ispán familiájáról és Erdélyről tett beszélléseivel gyönyörködtete, ’s látnom engedé, hogy a’ Gubernium a’ Vármegyékkel mint űzi levelezéseit, Comtesse Nína a’ szomszéd szobában verte fortepianóját, ’s így lelkem kettős örömek köztt hullámozék.
[350] Gróf Bethlen Rosália, Nagy-Búnból, eggyike az Erdély’ legnagyobb kimíveltetésű ’s legszebb Asszonyságainak, ’s a’ négy gyermek úgy neveltetik, hogy rajtok a’ Wesselényi Anna unokájit ki lehessen ismerni. Avenáriusz Úr itt ád leczkéket festésben, muzsikában, ’s franczia és olasz nyelvekben. [351] Az Udvar síkon fekszik, ’s a’ kastélyt eggy vad nyárliget zárja-el a’ Küküllő’ kartékony áradásaitól, melly épen azért szép, mert vad, a’ hogyan a’ természet hagyá lenni. Nincs elrekesztve a’ kerttől, sőt inkább azzal eggy egészet tészen. A’ négyszögü táblákra felszabdalt régi kert*
k<é>rt Az ékezet áthúzva.
új ízlésre van véve, és minthogy itt nem lehete mind azt csinálni, a’ mit óhajta a’ hely’ asszonya, a’ kerthez van véve a’ szomszéd rét is, honnan gyönyörű a’ kinézés a’ rengetegekre, mellyeknek erdős lánczából messzére kitűnnek*
kitűnnek kitűnik-ből javítva.
a’ Kecskekő’*
a’ <kopasz hegyes berczű> Kecske<hegy> kő’ Az áthúzott rész felé írva.
kopasz szikláji, ’s a’ tájnak varázsdíszt adnak. – Gróf Gyulainé meghagyá nekem, hogy a’ Vízrohanó mellett emlékezném rólok és Therézről. Üresen lelvén a’ házat, midőn itt megérkezém, első gondom vala, azt keresni-fel, ’s a’ patakot vevém vezetőmmé. – [352] Erythia! kiáltám; emlékezvén a’ Gessner’ vignettjére, Idylljeinek négyrétű pompás Kiadásában. [353] Közlöm Olvasóimmal az igen elmés alkotmányt. [354] A’ patak’ menésében eggy nyolcz*
eggy <hat>nyolcz Az áthúzott rész felé írva. lábnyi
lábnyi hosszaságú és*
és Sor feletti betoldás.
magasságú fal emeltetett, ’s a’ fal elébe két oszlop. Ennek párkánygerendájáról a’ megette álló*
alló ék. em.
falig, és valamivel még tovább, báldog vállú vagyon vetve, hogy a’ víz azon menjen az említett gerendáig, ’s a’ két oszlop köztt esék-le. A’ ki így a’ fal előtt a’ báldog vállú alatt megáll, eggy vízkárpitot lát legördűlni a’ két oszlop köztt, ’s a’ vízkárpiton keresztűl minden tárgyat csudaalakban lát megjelenni; ha pedig ezen három részein nyilt Cabinetből kilép, ’s a’ kárpitot kivülről tekinti, ezer brillantokban látja azt szikrázni a’ naptól, a’ hogy a’ kárpitot a’ leggyengébb szellő is lebegteti. Süsie és Theréz! kiáltám, belépvén a’ Cabinetbe, ’s az ő neveikkel szenteltem-meg örök emlékűl a’ szép helyt.


[355] Széphalom Jún. 23d. 1827.
Ma olvasám, a’ mit itt írtam, Erdélyi Leveleimnek Bécsből visszaérkezett Manuscriptumában, ’s a’ Gróf Gyulainé’ emlékezete, mint a’ tőr járja keresztűl lelkemet. Ma esztendeje hala-el Kolozsvártt. Gyermekei, közelíteni látván végét, stafétát küldének ifjú ’s öreg napjai’ leginkább kedvelt barátnéja után, ki már útban volt felé, midőn a’ hír útnak indúlt, ’s hogy lelkének mása veszedelemben van, csak akkor tudta-meg, midőn hozzá belépett. A’ szóllani már nem bíró rá-ismere Angyalára, ’s mindaddig tartá kezei köztt jobbját, míg lenni meg nem szűnt. Hála neked, szent Végezés, hogy nekik, ifju esztendein’ két Vezércsillagainak, ez örömet adád. – „Isten visszaszívá lehelletét, ’s Süsie megholt!” Született 1767. Septemb. 27dikén.
’S ím az a’ nap, melly nekem olly sok ízben ada mennyei tisztaságú örömeket, már második ízben leve gyászom’ napjává: tavaly ezt a’ szép és jó asszonyt; 1810. ipamat*
ipamat<,>
vesztém-el, kinél tisztább lelkü halandót soha nem ismertem. –
De az illy fájdalmak nem kívánnak idegen szemektől láttatni, ’s elhallgatok. A’ jók nézzék-el panaszomat hűségem’ jelenségéért. A’ mi nekik az, a’ kit ők tisztelnek minden mások felett, az vall nékem ez az igen jó ember, ez az igen jó asszony!


XXI. levél.

[356] Gróf Bethlen azzal tetézé kegyességeit erántam, hogy nála múlatásomat előre tudatá az Enyedi Collégium’ Professoraival, maga is bekísért hozzájok, ’s gondja vala, hogy mindent láthassak a’ mit látni óhajtok.
[357] Enyednek fekvése sokat hasonlítana a’ Zemplény Ujhelyééhez, ha hegyei sokkal tetősebbek, ’s tére kelet felé tágasbb volna. Collégium és a’ Professorok’ lakásai eggy egész hosszú úczát foglalnak-el a’ Város’ éjszaki szélében, a’ szőlőkertek’ lábaiig. A’ Deákság’ szobáji, az Auditóriumok, a’ Bibliothéca irtóztató. [358] De Gróf Bethlen Imre eltörlé a’ szennyet, ’s már kél az új épűlet. Annak alapköve 1827.---------------- van letéve.
[359] Az Iskola ide Fejérvárról jőve-által. Ott az Unitáriusoké volt, hihetőleg számokra az ő János-Zsigmondjoktól alkotva. A’ Reformátusoké 1580. leve. Bethlen Gábor újra teremté, ’s megajándékozá Décse, Miriszló, Fel-Enyed,*
F<é>l Az ékezet áthúzva.
Muzsina, Orbó, Henningfalva egész helységekkel, ’s elnevezé Fejérvári Bethlenianum Collégiumnak, mint a’ Német-országi Fejedelmek a’ magokét a’ magok neveikről. Tanító-székeibe*
Tanító<k>
nevezetes férfiakat híva-be. Illyen vala Opítz, első Költője akkor a’ Németeknek, ’s Alstéd, és Biesterfeld. De a’ Rákóczy Györgyöt űző Tatárok és Törökök Bibliothecáját és minden épűleteit elégeték, ’s az Iskola elszélede. Tanítók és Tanúlók Kolozsvárra költözének-által, ’s mindaddig ott nyomorgának, míg Cancellárius Bethlen János 1663. őket Apafival vissza hívatá. [360] Az Iskola’ új Státora Páriz-Pápai Ferencz vala, a’ Lexicographus.
[361] Rendes Professora Enyednek hét vagyon, ’s a’ Tanúlók’ száma nem igen haladja-meg az ezeret. Togátus és Publicus (így neveztetnek ezen Vallásbeli Felekezetnél a’ felsőbb Osztályoknak világi czélra nevekedő, és így ezt a’ monachális öltözetet nem hordó ifjai) vagyon kétszáz; a’ többi a’ Grammaticai tudományokban oktattatik. – [362] Jóval kevesebb tehát mint Debreczenben vagy Patakon.
[363] Bibliothecájok 1816. nyolczezer Kötetből állott. [364] Az igen elöregedett Philos. Prof. Benkő Ferencz ezer Kötet könyveit ezer forint tőkepénzzel hagyá az Iskolának, hogy a’ pénz’ kamatján a’ legújabb Philosophiai Munkák szereztessenek-meg. Philosophushoz illő gondolat, ’s nem ollyan a’ mi álmélkodást támaszthasson; de a’ Philosophiae Professor nem mindég Philosophus.
Bod Péternek itt három Munkája tartatik nagy becsben: 1. Histor. Litter. Hung. III. Köt. 2. Antiqq. Hung. 3. A’ Magy. Ecclésiák’ Történ.
Engem leginkább az vona magához, a’ mit a’ Bibliothéca Benkő Józseftől bír, az Erdély’ Kovacsicsától. Valahol régi írásokat talála, nem lele nyugtot, míg azoknak megtekintésekhez nem eresztetett, ’s mint juta azon szerencséhez, hogy az*
hogy <ok> az
illyet nem csak láthassa, hanem magáévá is tegye, ajándékozák e neki, vagy csak kölcsön kérte ’s magánál felejtette, azt a’ jó Istenek tudják. Illyen az a’ fólio-Kötet, mellyben a’ legelső Teleki Mihály’ Levelei ’s az ehhez írottak eggyütt állanak; valóságos kincs, és ollyan, mellynek*
<a’> mellynek
csak eggyüvé-köttetéséért is Benkő polgári koronát érdemel. [365] A’ régi házak’ tagjainak azt kellene örökké predikálanunk, szóval és írva, hogy valami leveleik birtokok’ védelmére nem tartoznak,*
tartoznak tartoztak-ból javítva.
köttessék eggyüvé, nehogy lyánykájik rajtok pogácsákat süttessenek ’s a’ ház’ egyéb szükségére fordítsák. Én illy helyről bírom a’ Rabutin’ aláírását, de csak aláírását. De midőn az intést a’ régi levelek eránt adjuk, a’ jobbak értik, hogy a’ most írottak is régiek lesznek eggykor.
Elkészítette e Benkő, a’ mit Transilvaniája’ Előbeszédében ígért, Historiam Transilvaniae Theresianam, és ha szavát állotta, az hol van letéve, nem*
A margón más tintával, idegen kézírással: 15 337.
tudhatom. [366] Erdélynek Specialis Geographiája most forog Consil. Kenderesi Úrnak kezeiben, [367] hogy megigazítatván botlásai, sajtó alá eresztethessék. Bár megbecsűlhetetlen Transilvaniája is újra jelenhetne-meg, mellynek minden nyomtatványai elfogytak.
[368] Kézírása Benkőnek igen csínos volt, ’s betűjit gonddal vonta. Annál inkább csudálhatni tehát szorgalmát, hogy négy év alatt négyszáz ívet íra nyomtatás alá. Kenderesi engem eggy hatvan lapnyi írásával ajándékoza-meg, melly előttem nem csak autographoni tekintetből becses. Az elsőbb Rákóczy György’ Udvari Diáriuma valamelly annak vitelére rendelt embere által. Az eredeti írás a’ Kolozsvári Reform. Collégium’ Bibliothecájába nem letéve. Elejét, hátulját elrágták (ugymond B.) az egerek; a’ mi megmaradt kezdődik Apríl. 16dikán, ’s szakadatlan folyamatban tart Júl. 23dikáig 1632.*
1632. A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
’s azt beszéli, hogy a’ Fejedelemhez kik érkeztek, kik ebédeltek ’s vacsoráltak nála, ’s vadászatában mit ejtének-le; – péld: „Szombat. 17. (Apr.) Ebéd utan: Hozot Cornicz (Kornis) Sigmond Vram szolgaja…leueljet….Azután eö*
Azután <ö> eö
Naga ki ment Vadasznyi, és czak késö estuere jeöt bé és fogatot eö Naga 1 gimot, 3 öszet, 6 nyulat és 2 rókát… valanak*
val<á>nak Az ékezet áthúzva.
eö Naga Asztalanal Cancellarius Vram eö Naga, Capi Andras Vram és Naga Alstedius Vram eö Kme Balon Peter Vram eö Kme.”
[369] Benkő négyesztendős deák hagyá-el Enyedet, ’s olly helyre méne-ki Papnak, hol tudományait nem vala alkalma szaporítani. Innen a’ gyanu, hogy ő Hermányi Dienes Enyedi Predikátor rokonának tollaival páváskodott. Mintha a’ jó fejeket az Iskola csinálná, és mintha mindent nem a’ későbbi igyekezet szerzene.*
szerzen<é> Az ékezet áthúzva.
Az irígység’ elmétlen vádját meghazudtolja a’ szín, melly neki minden dolgozásiban eggy, és az, hogy őtet társalkodása úgy mutatá Tudósnak, mint dolgozásai. Született 1740. Decemb. 20d.
Életének utolsó napjaiban eggy csapás éré, melly fényt vona rá. Összeesketvén a’ rendelések ellen eggy házas-párt, pörrel támadtatott-meg. Felelete az volt, hogy ő nem büntetést érdemel, hanem hogy a’ Prytaneumban holtig tápláltassék. Bíráji pénzfizetésre kárhoztaták; de magok fizették-le azt.
[370] A’ mit Báróczi hagya Enyednek, Franczia és Római Classicusokból áll, és Theosophiára tartozó írott és nyomtatott haszontalanságokból. [371] A’ Bibliothéca bírja Fuchs által már 1786 előtt olajban festett képét is, melly szobájában függött, [372] ’s az Enyedi Kórház tízezer forinttal gazdagítatott általa.
[373] A’ Collégium Báró Bánffy Farkas Erdélyi Kincstartó ’s Szent-István Rendbeli Commendátor, ’s Gróf Bethlen Gergely Kormányszéki Tanácsos Fő-Curátoraitól nagybecsű ajándékokat bír. Az elsőbbtől az 1462. pergamenre-írt Magyar Chronicont, mellyből Turóczi szóról szóra vette elsőbb Fejezeteit, ’s magának Bánffynak Autobiographiáját, ’s Hollandiában írkált iskolai Csomójit: Bethlentől eggy gazdag Ásvány-Gyüjteményt, [374] ’s ennek és annak képeiket, életi nagyságban. A’ Dr. Gyarmathi Úr’ képe még életében függesztetett-fel itt, sok más Erdélyi Tudósokéval, ’s a’ Fejedelmekével.
[375] <Az új épűlet’ talpköve 1819. tétetett-le. Legelébb a’ Bibliothéca kele-fel, azután a’ Muséumok, és Auditóriumok. Lészen Csillagnézője is, és Botanicus-kertje, felékesítve a’ Régiség’ szobraival, kemény maszából, hogy hideget meleget kiállhassanak.>*
A főszöveg csúcsos zárójelek közötti része balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
Itt, mint már elébb Károly-Fejérvártt, örömem vala látni a’ Museum Napoléont, tudnillik a’ Louvre’ szobrainak és festéseinek rézbe-metszett másaikat, magyarázó textusszal. Autographiai Gyüjteményem Püspök Mártonffynak eggy jegyzését bírja, mellyből látom,*
mellyből <gyönyörködve> látom,
melly kevélykedve forgaták azt az ott fogva-tartott francziák; ’s kevélykedések igazságos vala. Mi azon kevélykedünk, hogy azt nálunk láták.


XXII. levél.

[376] Vasárnap vala, ’s még nem ütötte-el a’ kilenczet, midőn Tordára beértem. Látni akarám az isteni-tiszteletet az Unitáriusoknál, ’s Predik. Barabás Sámuel Urat megkértem, mondana olly tanítást, mellyből ismérhetém, mik választanak-el bennünket egymástól. Rosszkor jövék; a’ predikátziót ma eggy Kolozsvári kiküldött Deáknak kelle tartani.
Ha nem tudtam volna, melly felekezet’ Templomába léptem, az enyéimek köztt véltem volna magamat; a’ kettőnek Temploma, Énekei, melodiája, azon-eggyek. Úgy tetszik Invocatiójikat a’ férjfiak is, szemek’ elibe tartván kalapjaikat, mint mi, és a’ hogy azt tavaly láttam tenni a’ Prussziai Királyt, Bécsben. A’ szép nem él azon elsőséggel, hogy űlve görbed székére.
A’ Deák fekete rövid dolmányban, fekete sinórból-vert ővvel, sarkat-verő sötétkék ’s báránnyal-prémzett*
baránnyal-prémzett ék. em.
magyar mentében, mellyet pallást gyanánt lebegtete vállain, álla-fel, ’s beszédét annak jelentésén kezdé, hogy az aratási időhöz képest a’ Munkásság felől fog elmélkedni. Ekkor felolvasá a’ szent Leczkét. Predikatziója*
Predik<á>tziója Az ékezet áthúzva.
collégiumosan vala feltarkázva az Egyiptusi, Görög, Zsidó, Perzsa, Assyrius Királyok, Bölcsek, Hadi-Vezérek neveikkel. Megbánám hogy életemnek két óráját így vesztém-el minden haszon, minden öröm nélkül.
Valaha valahára vége vala iszonyú kínaimnak, ’s a’ Deák most buzdítást teve a’ Socín’ híveihez, hogy Luthernek valamelly szász és így gazdag, felekezetét a’ Templom’ építésében segéllenék. Kérdést tevék Barabás Úrnál, ki megengedé, hogy a’ Zrínyi’ veres kucsmájával papi-székében foghassak helyt, miként*
helyt, <– E> miként
történik ez. Erdélyben a’ Templomot építeni akaró, de erre magát elégtelennek érző, béjelenti szükségét a’ Kormányszéknél, ’s megnyervén annak engedelmét, az kihirdettetik minden relígióbeli Templomban, akármelly felekezeten légyen. – Soha életem’*
Soha <én> életem’
két óráját jobban, mint itt, el nem vesztegettem!
[377] Kenderesinek számot kelle adnom, mit láték, hallék, tapasztalék. Akarta volna, hogy leveleimben ne mellőztem volna el a’ Statisticai híreket;*
Statisticai<k Statusok> híreket
de makacsúl megállapodtam feltétemben; az affélék inkábbára gyanúsak. E’ végre előmbe tevé Benkőnek már feljebb említett bővebb Geographiáját, hogy forgatnám-végig.
[378] Midőn ez foglalatoskodtata, eggy valaki jelentést teve, hogy nem tudom melly lépése valakit megbántott, ’s a’ dolognak reá-nézve következései lehetnének. Ne csinálna annyi ellenségeket, midőn kikerűlheti. A’ szó, bár ollykor lassongva, figyelemre vont. A’ tanácsot, a’ talán jó indúlatból jövőt, mély elcsendesedés követé. Ujaim köztt tekinték oda, ’s változást Kenderesiben nem lelék. „Mert én bizony vele nem gondolok”, mondá eggyszerre; „de lelkem érzései ellen soha semmit nem cselekszem!” – [379] A’ vadacska mert, ’s a’ csattanó soha semmit, a’ bölcsesség’ férjfiját, azt a’ tanácsadót, elrémítette. Kapta kalapját, ’s ment. Egész életében nem szólla ő illy vadúl. De homlokát nem is ütötte olly gyakran a’ küszöbbe; ’s meg kell vallani, az ollyan fáj.
Kenderesi nem tartozék azon eggyszínű kis Nagyok közzé, kik nevetni nem mernek.

kleinere Schrift.
Narratur et prisci Catonis
Saepe jocis caluisse virtus.

A’ hol ő vala, a’ tüzetlen is tüzet kapott. [380] Felejthetetlen lesz előttem mindég az ebéd, mellyet Gróf Toldalaginénál vele, [381] ’s Secretárius Gyárfás és Sebes Urak’ társaságában ettem, hol tudomány, komoly kedv, dévajkodás,*
<ke>dévajkodás
váltogaták egymást, és a’ hol óráimat mind hárman, de kivált a’ beszélleni-szerető ’s beszélleni-tudó Consiliárius, olly oktatóvá, olly múlattatóvá tevék.
[382] És osztán azok az elmésségek, mellyeket kedvem volna lélek’ perczengésinek nevezni; azok az apró, ollykor bohó történetek, mellyek papirosra vetve, nyomtatásban, alacsonyoknak tetszhetnének, de élő szóval, ’s az öröm’ helyén elmondva, életünk’ legszebb pillantásit teszik; ’s bizonyosan többet érnek mint az őrzött órák’*
őrzött <pillan> órák’
minden feszes bölcsesége! Próbát*
bölcsesége! <Próbál> Próbát
tészek, nem, ha téged eggynek kettőnek elmondása által tudnálak e múlattatni, ki facetiáiddal minden másokat felyülmúlsz, ’s így az illyeket leginkább bírálgathatod, hanem hogy elbeszéllése Olvasóimnak úgy adhatna e örömet, mint nekem az, midőn barátaimtól beszélltetni*
barátaimtól beszéllteni A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
hallottam.
Eggy szívére, lelkére, tudományaira tekintetet érdemlő, de különösségeket kedvelő valaki bővebben költe mint szokás; ’s rokona jónak vélé, meginteni az abnormis embert, élne okosabban. A’ levél nagyocskán fogta éreztetni a’ tanácsló’ felsőbbségét, ’s a’ szeretetre-méltó bűnös azt, a’ melly pillantatban megolvasá, gyertyája felibe tartotta, ’s vígan nézé, mint ég hamuvá. Akkor vevé a’ tollat, ’s ezt írá-vissza. „Megismerem*
Meg<í>smerem Az ékezet áthúzva.
hogy a’ tanács igen bölcs, ’s egyenesen az én vétkem, hogy sikertelen. Ha ifjabb esztendeimben volt volna szerencsém venni,*
szerencsém <azt> venni
haszna volna nálam is. Épen jut eszembe, hogy Excellentziádnak még közelebbi rokonai vagynak*
vagynak<,>
mint én; hogy ifjabbak mint én, ’s olly gondolatlanok mint én. Bizonyos vagyok benne, hogy ők a’ tanácsnak, ha az nekik dózisonként adatik-be, nagy sikerét tapasztalják; ’s erre nézve a’ levelet, hamuvá égetve, itten küldöm-vissza; öregebb vagyok mint hogy egyéb lehetnék mint eddig voltam.”
A’ költés sequestert vont jószágaira. Azonban bizonyos sötétarczú hitelezőji panaszt tevének újabb adósságai eránt, ’s kielégítetni kívántak a’ kéznél-maradt birtokból. A’ rendelés kiment, kívánságok szerint. A’ Vádlott megkéré Védlőjét,*
Védlőjét A Véd Vád-ból javítva.
tenne jelentést, hogy sötétarczú hitelezőjit ennyi ’s ennyi*
’s <en> ennyi
czigányok általeresztésével teljesen kielégítette, ’s okát adá, miért épen czigányaival: „1. mert míg az adósnál mobilis portéka találtatik, addig fekvő birtok executióba venni nem szabad; már pedig mobilisabb portéka, kerek e’ világon, mint a’ czigány, nincs. 2. mert az executióba-vett czigányok’ arcza ’s az ő hitelezőjinek sötét ábrázatjaik atyafiságra mutatnak*
mutatnak A nak sor alatti betoldás.
közöttök; következésképen véle azt hitetik, hogy a’ czigányok’ új Urai,*
Urai urai-ból javítva.
arczok’ színe által is bebizonyított atyafiságoknál fogva, ezekkel szelíden és a’ humanitás’ érzései szerint fognak bánni.” Még két más franczia könyedséggel ’s csípős sóval említett okait felejteni vagyok kénytelen.
[383] És még eggy történetet; de más nemből. Fő-Ispánjaikat, vagy székelyesen szóllván Fő-Királybírájikat, a’ Székely nép maga választja. Meghalálozván az Udvarhelyi Székben, hol eggy nagy-lelkű ’s nagy-birtokú, ’s kora által is tiszteletes Báró Kordáné közönséges tekintetben álla, a’ Fő-Tiszt,*
a’ Fő-Tiszt A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
e’ földnek*
földnek fölnek-ből javítva.
egyik lakója erőnek ezen asszonyságot akará Fő-Királybírónak választani; hijába igyekeztek mások, éreztetni vele kívánsága’ képtelenségét. „De ha asszony kormányozhat országokat, még pedig dicséretesebben mint sok férjfi: eggy Székely-Széket is kormányozhat!” felelé a’ természet’ jámbor gyermeke.


XXIII. LEVÉL.

[384] Kolozsvárról reggel jöttem-el, és sötét éjjel értem Esküllőre. Onnan eddig úgy nem találánk falut mint Kolozsvár és Torda köztt. Az eső egész nap esék, lomhán, szomorúan, nem víg csapatokban, nem rettentő, de szép szikrázásokkal, nem pompás dörgésekben. Hosszú útam alatt ez vala legúnalmasabb menésem.
[385] Inasom Enyeden rosszúl leve, ’s annyira elgyengűlt, hogy le sem szállhata szekeréről. [386] Esküllőn tehát a’ legvastagabb sötétben, ’s térdig-érő híg sárban, kocsisomnak kelle nyergéből lelépni, hogy bekopogjon eggy háznál, mellynek kisded ablaklyukán világot láték. Az Oláhné, meghallván a’ tót-ember’ köszöntését, hirtelen kiönté a’*
a’ Sor feletti betoldás.
csupor vizet tűzére,*
víz<é>t Az ékezet áthúzva. <a’> tűzére
’s a’ tót-ember káromkodva jött vissza*
2. a’ 3. szekérhez 1. vissza A szórend sor feletti számozással javítva.
a’ szekérhez.*
vissza<!>. A pont a kötőjelből javítva.
Eggy más házból az Oláh kocsimhoz csalatá ugyan magát; de sem kérelem és pénzcsörtetés, sem harag és fenyegetések nem indíthaták-meg, hogy befogadjon, vagy, mivel azt lehetetlennek mondotta, velünk*
velünk A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
a’ Mohai Úr’ házához elhabuczkoljon. Meghagyám tehát, hogy menjünk a’ merre a’ ló viszen, ’s a’ tót-ember nagy örömmel felkiálta, hogy a’ főld’ gőzétől még vastagabbá vált sötétben olly valamit lát mint eggy galambbúczos udvarkapu. A’ nélkül hogy tudtam volna, kié az udvarház, behajtaték. A’ vak szerencse Mohai Úrhoz vive, kihez Kolozsvári barátaim útasítának, ha talán Drágra, Óberster Báró Wesselényi István Úrhoz, a’ László öcsém’ kedves tiszttársához, barátjához, nem érthetnék.
Mohai Úr betegen fekvék, midőn megszorúlt vendége átalkodva, pirulással, félve panaszlá*
panaszlá<,>
baját, nyomorúságát, szükségeit. De most felkele ágyából; rakásra ölette tulkait, madarait, ’s minden becset felűlhaladó szívességei által, mellyek nem az étetésből, itatásból, hanem a’ víg kedvvel-látásból állanak, a’ bátortalannak leczkét ada, hogy becsűletes-embernek becsűletes-emberhez bízva kellene járúlni.
’S ez a’ jó Erdély valóban nem csak a’ szíves-látás, hanem az étetés és itatás miatt is, olly dicséretet érdemel, a’ hogy kevés nemzet a’ nap alatt. Kenyere ollyan van, hogy haki*
h<á>ki Az ékezet áthúzva.
azt megkóstolja, zsemlyét, kalácsot, ’s a’ Debreczeni, Miskolczi kenyeret nem dicséri többé. Kávét háromszor isznak napjában, ’s rozólist azonfelül. Hideg embereink oda csak azért is elmehetnénk, hogy tanuljanak*
tan<ú>ljanak Az ékezet áthúzva.
felmelegűlni; gourmándjaink pedig, hogy a’ szerint térhessenek-vissza, mint Epikúrnak az a’ hízni-szerető állatocskája, mellyet Horátz, ’s alázatos követés nélkül, nevén nevez.
[387] Más nap eggy kies völgyen, mellyet játékos csavargásokban fut-végig az Almás-vize, [388] Erdélynek eggyik leglelkesebb Tisztviselőjéhez, Szóllójához, Emberéhez juték, [389] akkor Háromszéki Fő-Királybírói Helytartó,*
Helyt<á>rtó Az ékezet áthúzva.
elébb a’ Maros-Vásárhelyi Királyi-Táblának Assessora, most Kormányszéki-Tanácsos Nagy-Ajtai*
Kormányszéki-Tanácsos <Melto> Nagy-Ajtai
Cserey Miklós Urhoz, Tihóra. Őtet lélek, tudomány, tapasztalás, szív, csudált Beszédei, ’s nagy tettei teszik most tiszteletessé, eggykor felejthetetlenné. Ismét eggy gyönyörűen elmult, oktató napon.
[390] Tihó, a’ mint neve ’s várának romjai gyanítatják, hajdan Tihó Vezérnek birtoka, kétórányira fekszik Zsibóhoz, [391] ’s a’ völgy a’ két hely között nevezetes Történeteinkben. A’ Nagy-Szamos, Dézs felől jőve, megkerűli a’ Turbucza-hegyet, ’s ezt jobbra, Karika nevü helységet balra hagyja. Rákóczy a’ dombon sánczolá-körül magát, hogy a’ közelítő német Vezérrel megütközni kénytelen ne légyen, míg Bercsényi a’ várt lengyel segéddel, megérkezend. Embereivel megtömé a’ völgyet, feledve, hogy a’ szoros nyíláson meglepethetik, ’s eggy Oláh-pap a’ Németeket a’ nyitva maradt résnek igazítá. A’ győzők ez nap’ 1705. Novemb. 11d., leginkább Rákóczynak személye ellen törekedének. Ez látá ezt, erdőnek vevé magát, ott balra csapott, általúsztatá lovával a’ Szamost, ’s a’ Turbuczai-hegynek vévén útját, Kővár-Vidékén és Máramaroson keresztűl ment Lengyel-országba.


[392] A’ Zsibói Istáló*
Istáló istáló-ból javítva.
azon szerint érdemel bővebb előadást, a’ hogy a’ Vásárhelyi, Szebeni, Fejérvári Gyüjtemények, mert ez Erdélynek úgy kevélysége mint amazok.
A’ Ménest Wesselényi Pál, a’ most élő Miklós’ nagyatyjának nagyatyja állítá 1660 táján, válogatott Erdélyi kanczákból, ’s az magát már az ő idejében tekintetbe hozta volt.
István, Rendek’ Előlűlője, Pálnak fija, látta a’ szerencsés kezdetet, ’s Ménesét török és tatár kanczák által nemesítette.
Fijai, Ferencz és István, megosztozának. István, a’ mi Miklósunk’ nagyatyja, Nápolyi méneket hoza-be, hogy a’ török faj magasbb termetűvé váljon. Látta hogy a’ két faj nem illik eggyüvé, ’s valami megkorcsosúlt, kihányata. Most megveve Generális Brentánótól eggy huszonnyolcz esztendős Galant nevű mént, kétszáz aranyon és tizennégy darab harmadfű csikón. Ennek atyját akkor hozák által a’ Pyrenéeken, midőn VI. Károly Barcellónában megkoronáztaték, ’s ez leve törzsöke, atyai vagy anyai ágon, minden Zsibón nevelt lovaknak.
Istvánnak özvegye, Vargyasi Báró Daniel Polyxéna, még nagyobb fénybe hozá a’ Ménest. Óvta a’ nemtelen lovaktól, a’ fajokat megkülömböztette, Jegyző-Könyveit nagy gonddal vitette, az ifju lovakat nagy költségesen neveltette, tanítatta. Ügyes Lovászmestereket fogada szolgálatjába, nevezetesen Gründelt, ki Mestere lőn Miklósnak.
Ez, akkor Kapitány a’ Bethlen Ádám’ Huszárjai köztt, 1775. eggy Monarch és eggy Brillant nevű spanyol-eredetű mént hoza a’ Lengyel Király’ istálójából, és eggy Törököt.
Anyja’ halála után 1776., a’ Gróf Haller János’ Gorbói istálójából eggy Cicerót veve-meg, melly I. Ferencz Római Császárnak spanyol-ménű spanyol-kanczájú lovai közzül erede; –
Hiam Ángoly Lójátékostól 1773. eggy négyesztendős Alexander szürke mént;*
mént <vásárla>;
Herczeg Kaunitz Domonkostól pedig 1790. eggy Andalúso nevű spanyolt, mellyet a’ Herczeg’ atyja, a’ Minister, maga hozott-ki Spanyol-országból; –
Végre 1792. szerencsés vala szert tenni Gróf Mikótól eggy Müzir nevü originális arabszra.
A’ Monarch’ és Brillant’ maradékait nem tartotta-meg Zsibó.
A’ mostani Ménes*
Ménes<t>
nevel spanyol, ángoly, arabsz fajokat. Ezeknek törzsökeik:
a’ Spanyol-fajtában:*
Spanyol spanyol-ból javítva.
1. Galant, más nevével Brentáno; 2. a’ Hallertől vett szürke Cicero; 3. a’ Kaunitztól vett Andalúzo;
az Angoly-fajtában: 1. a’ Hiámtól vett Alexander; [393] 2. a’ II. Miklós által Angliából 1822.*
Angliából <kihol> 1822
kihozott Cáto;
[394] az Arabsz-fajtában: a’ Gróf Mikótól vett Muzír.


I.
Spanyol-faj.

[395] grösser, aber auch Minuskel. 1) Brentáno’ neme.
Ebben ragyogtanak a’ II. és a’ III. Galant, a’ Superbo, Daru, Amico, Kakas, Kedves, Bucephál, Jupiter, a’ Daru’ Bucephál fija, Hannibál, Pajzán, Philosoph.
[396] Bucephál; 1816. huszonnyolcz esztendős volt. Színe sárgás fakó, serénye és farka fejér, ’s serénye igen tömött, hosszu, perpendiculáris. Feje busa, háta horpadt. És még is eggyike az istáló’ fő díszeinek, Urának eggyik öröme.
Philosoph; tizenhat markos, szürke,*
markos<;>, szürke<;>, A vesszők a kettőspontokból javítva.
remekje a ’ tanult lovaknak, ’s innen a’ név. Az I. Miklós’ kedvencze, méltósággal teljes lépdelései miatt.
Jupiter; barna-pelly; fő éke a’ hattyunyak.
Pajzán; szürke kancza. Teljesen iskolázott. Olly úszó trappos, mozdúlásai olly pattanósak, olly fáradhatatlan, hogy álmélkodás nélkül nem láthatni.
[397] Amico, Wesselényinek már katonaságában*
katona<sogában>ságában Az áthúzott rész felé írva.
is kedvese, Lengyel-országban, és Siléziában. Harminczhat esztendőt élt.
Kedves; Zsibónak legtanultabb nevelése. Miklós a’ maga nyolczesztendős Miklósát 1805. ezen kezdé iskolázni.

2) Cicero’ neme. grösser, aber auch Minuskel; wie oben.

Legnevezetesbb gyermekei a’ lángszínű I. Caesár, Zsibónak, sőt az egész Erdélynek, örök dísze, a’ külföldnek irígysége. Kiholt 1804., maga helyett hagyván a’ hasonló színű II. Caesárt, a’ Csínost, a’ courbettoló ifju Cicerót, ’s Armidórt, az ifjabb Caesár’ anyai testvérét, a’ szép Madár kanczát, [398] és Scípiót, Armidórnak és Spagnolának fiját, ki szép, mint atyja, ’s nagyobb.

leere Zeile

[399] 3) Andalúso’ neme. wie oben.

Az ifjabb Andalúzo, a’ Tüzes, Spagnolo, Superbo, Ráró, és Spanyóla, híres kancza. [400] Ez nem vala czifra ló, de mindég*
de <fijai> mindég
igen szép fiakat szűlt.*
szűlt<ek>
Gróf Károlyi József érette 700 aranyat ígért. „Annyit nem ér, mondá Wesselényi; ’s nekem a’ ménes-tartás olly kötelességem, mellyel öseim’ emlékezetének tartozom.”


II.
Ángoly-faj.

[401] Alexandernek leghíresbb gyermekei: Fox, Pitt, Admirál, Eclipsz, ifjabb-Alexander, ’s Fanny és Jenny. – [402] Eclipsznek eggy szép fiját, Bruce, én vettem ajándékban, 1816.
[403] Az ifjabb Miklós 1822. Februáriusban indúla-ki együtt Kapitány Gróf Széchényi István Úrral, a’ nagy Széchényi’ fijával, Londonba és Párizsba, ’s Angliából hozá Cáto nevü, sötétbarna, tizenöt markos három hüvelykű ménét. Született Cáto 1809.*
Cáto <178> 1809
Lord Stawelnél (General Studbook. II. K. 133. l.) Atyja volt Sancho, anyja Gipsy. Gipsynek atyja Trompator; ennek Conductor; ’s ez unokája vala Matchimnek, ’s Cadének második unokája. Cade Godolphin ángoly atyától származott (I. K. 169. l.) Gipsynek anyja Herodtól és Snap leányától ered, ki Childersnek unokája volt (II. K. 342. l.) Sancho atyja Don Quixot; ennek anyja High-flyer (I. K. 155 l.) Don Quixot Chaunters’ fija, Eclips’ unokája (I. K. 86. l.)


III.
Arabsz-faj.

[404] Müzirnek minden mén maradékai közzül egyedül Almanzor éle 1816., de feleségei ’s*
feleségei ’s A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
lyányai voltak. Csak tizennégy markos; színe szürke. Neptún nem teremte soha szebbet, ’s a’ genealogiáját*
genealogiáját Sor feletti betoldás.
Salamon’ idejéig felvivő Kochláni Ménes kevélykedve*
Ménes <ezt> kevélykedve
nevezhetné fijának. [405] Ha valamelly Fejedelem a’ legigazságosabb háborúban meggyőzte volna ellenségét, annak triumphuszát Almanzoron kellett volna tartani. [406] A’ ló, igen öregen és hektikában, nagy*
hektikában, <igen> nagy
áron vétetett meg a’ Drezdai Udvar’ számára.


A’ felső Istálóban, a’ fedett Iskolával eggy fedél alatt, az én utóbbi ottlétemkor balra*
balra A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
ezek állának, ’s e’ renddel: 1. Superbo, 2. Zoroaster, 3. Jupiter, 4. Armidór, 5. Scípió, 6. Büszke, 7. Bucephál, 8. Tibar, 9. Kakas, 10. Andalúsó, 11. Eclipsz, 12. Arioso, 13. Almanzor, 14. Daru, 15. Philosoph. Az Udvar felé ezek: 1. Generál, 2. Mariandel, 3. Lámpás, 4. Pajzán, 5. Ráró, 6. Batalladór, 7. Astéreon, 8. Oskár, 9. Caesáreon; ’s*
Casáreon; <a> ’s
a’ ház’ Asszonya’ négy feketéje, és két hermelínje.
A’ húsz mén, három kancza, eggy metszett körül, szolgál 1 Lovászmester, 8 legény, 2 ficzkó, és a’ lovaglók.
Az alsóbb-Istáló, a’ Kastély’ keleti szárnyában, tele van hasonlóúl már kitanult, vagy most oskolázott lovakkal.
A’ lovak a’ Wesselényi-czímert viselik bal farkokon, a’ rózsát-tartó Szírént; nem a’ név’ első betűjit.


XXIV. Levél.

[407] Gróf Kornis Mihály és Buczy Emíl általjövének Zsibóra Szent-Benedekről, hogy Erdélyben töltendő utolsó napjaim’ örömeit neveljék. [408] E’ figyelmet a’ Gróf’ tisztelt anyjának, az eggykori, minden jóktól-szeretett Thesaurárius Gróf Teleki Károly’ méltó leányának, köszönhetem.
[409] A’ kertben űlénk a’ szép Csorgó mellett, [410] ’s az öreg Wesselényi felől beszéllénk, kit Miklós tizenharmadik évében veszte-el, ’s eléggé nem ismerhetett. Én adám-elő a’ mit részint magától, részint barátjaitól, részint vádlójitól hallék, ’s beszédem részvételt talála. [411] Melly character! kiáltá Buczy, ’s melly gondatlanság, hogy az illy nagyságú ember’ életét valaki papirosra nem önti, ’s minden fényével, minden árnyékával. A’ Jók’ árnyéka még neveli fényeket; ’s a’ kinek keble van, érti, hogy a’ természet a’ Jók’ hibájit érdemek’ emelésére adá. – ’S mit nyernénk*
nyernénk A nk a bal margón megismételve.
vele, ha az affélét valaki papirosra tenné is? mondám neki. Gondolod e, hogy az affélét, bár*
affélét, <még> bár Az áthúzott rész felé írva.
barátink’ kezeikbe, bátran tehetnénk-le? Az emberek azt sem tűrik, ha az Író jót mond felőlök; hogyan midőn gyengeségek érintetik-meg? Higyj nekem, okosabb osztályrész nincs mint hallgatni, vagy a’ szerint változtatnunk színeinket mint a’ Chamaeleon. Omnia adsentiri – is queaestus*
queaestus Az ae sor feletti betoldás és szó a margón megismételve.
nunc est longe uberrimus!
Neheztelnék, mondá Buczy, ha a’ szó szívedből jönne; de ez a’ tartalék nem sajátja lelkednek. Te ismeréd Wesselényit, ’s kevélykedel szeretetével. Oldd-fel a’ nem könyü problémát; tartozol vele árnyékának. – [412] Vallást tevék hogy életét megírtam, hogy Patakitól a’ hézagok’ kipótlására sok tudósításokat vettem, Wesselényinek már halála után; ’s azt itt teszem-le. [413] A’ ki szebbnek nézi a’ Chínai ízlésben festett főket mint a’ Rembrandéit, szűnjön-meg ezt olvasni, mert itt a’ fejnek*
f<é>jnek Az ékezet áthúzva.
több mint három negyed profílja árnyék, sötét árnyék, de szép árnyék.

[414] Báró Wesselényi Miklós, Cs. Kir. Kamarás és Közép-Szolnokban a’ Fő-Ispáni méltóságnak Helytartója, született Zsibón 1750. Decemb. 11dikén; megholt ugyan-ott 1809. Octób. 25d. Még nem vala hét esztendős, midőn atyját Istvánt*28
* Ennek atyja ismét István, Közép-Szolnoki Fő-Ispán, tovább [tovább <Rendek’ Elölülője> – Sz. Á.] a’ Királyi-Táblának, végre a’ Rendeknek Előlűlője, ’s Titkos Belső Tanácsos. Anyja Bánffy Kata, leánya Györgynek az első Gubernátornak. [Kazinczy jegyzete]
elvesztette. Anyja Vargyasi Báró Daniel*
D<á>niel Az ékezet áthúzva.
Polyxéna, leánya Istvánnak, a’ Könyvek ’ Írójának, Gróf Pekri Polyxénatól.
Miklósnak első Nevelője Cornidesz Dániel leve, a’ későbbi Historicus,’s Prof. a’ Pesti Universitásban, ’s Wesselényinek ez vala minden szerencsétlensége, veszedelme; a’ ki tanulni szeret, nem mindég szeret tanítani. A’ fényes ház’ eggyetlen gyermeke magára*
gyermeke <nem mindég> magára
hagyva látván magát, parancsolgatott, ’s lelke azok körül, kik vakon nem teljesíték kéjeit, elkesernyésedék. Ugyan-e’ szerencsétlenség éré tovább Kolozsvári Predikátor Deáki Pálnak házánál. Azonban nem tagadhatni, hogy a’ szertelen élesség, melly neki egész életében kínzója vala, már vérében volt; örökség gyanánt vette azt anyjától, ki minden nagy, sőt csudálást-érdemlő tulajdonai mellett a’ szenvedhetetlenségig kemény vala. Nevelé szerencsétlenségét, hogy vele katonai-szolgálatot*
katonai-szolgálatot A kötőjel sor feletti betoldás.
vétetének, hol szoros engedést kívánhatván alattvalójitól, gyengesége még inkább erőt veve.
[415] Tizenhét esztendős vala, midőn szolgálni kezde, az akkor Bethlen Ádám, tovább Barkó és Stipsics neveket viselő Huszárok*
H<ú>szárok Az ékezet áthúzva.
köztt. Öt eszt. alatt Galíciának elfoglalásakor (1772.) már Kapitány vala, ’s svadronával’s bizonyos számú gyalogsággal Bukovinába küldetett. Embereit fenyítékben tartotta, a’ szolgálatban gyakorlotta, ollykor megzaklatta; de poltolta hópénzeket, a’ Zsibói posztó-fabricából nekik új köntöseket adata, maga tanítgatta legszilajbb lovaikat; [416] hópénzét eggy gyermekekkel megterhelt Tiszttársának hagyta.
II. József látni akará a’ Zsibói Istálót, ’s azt az Asszonyt, ki a’ Róma’ Írójit a’ Róma’ nyelvén olvasta, ’s azon szóllott és írt, ’s levelet kívánt tőle fijához, Galíciába. A’ Wesselényi’ svadrona megkülömbözteté magát minden másokéi felett a’ gyakorlatban, ’s a’ Császár a’ sereg előtt dicsérte-meg a’ Kapitányt; ’s hosszabban beszéllvén vele, bizonyossá tevé, hogy királyi kegyeire minden esetekben számot tarthat.
[417] A’ ház’ eggyetlen fija nem maradhata nő nélkül. Ő Referendárius Cserey Farkasnak Heléna leányát óhajtotta; eggy nagy szépségű leányt, kiben a’ nagy szépség legkisebb érdem volt. Menyegzőjök 1777. méne véghez, ’s Menyasszony a’*
a’ Sor feletti betoldás.
Siléziai táborba ment férjével.
Wesselényi mindentől szeretve látá magát Regementjénél, csak Óbersterétől nem. Szó*
nem. <Ez> Szó A Szó szó-ból javítva.
nélkül tűrte ennek hidegségét. Eggy estve hívatik; Óberstere már feküdt. Általesvén, ’s kedvetlenségek nélkül, egyéb czikkelyen, az Óbester emlékezteté a’*
emlékezteté <Wesselényit> a’
parancsra, melly a’ Tiszteket eltiltá magoknál tartani hitveseiket. A’ boldogságában kevély Szerelmes legérzékenyebb oldalán vala megérintve; a’ világért sem vált volna meg Kedvesétől; ’s a’*
a’ Sor feletti betoldás.
mint*
mint<hogy>
az Óberster a’ Bárónét Kapitányné Asszonynak titulázta, tűzbe jött. Az Óberster érezteté vele felsőbbségét, Wesselényi pedig emlékezteté, hogy katonai parancsok nem fekve adatnak. Indulatjának sem eggyik sem másik nem vala Ura, és ha a’ csataj össze nem szított volna másokat, kard végezte volna el a’*
el <a’ kettő köztt> a’
fellobbanást. Wesselényi béadá jelentését, hogy eleresztetni kíván.
Fő gondja most ménese volt. Szomszéd barátjától, Gorbón, megvevé a’ már említett Cicerót, ’s nem kevés ezeren. Nyolcz nap múlva a’ lovon kiüté magát a’ kolera, ’s nem lehete tagadni, hogy a’ ló’ hibáját amott ismerték. Wesselényi, ki irtózék minden alacsonyságtól, ’s illy tettel koronát*
tettel <eggy> koronát
sem akart volna bírni, megelégedék vele, a’ történetet általizente. Csak hamar azután a’ külföldről nem ki költséggel hozatott Lovászmester eltűnt Zsibóról, ’s Gorbó béfogadá. Most eggy Lovász tűnt-el, ’s az is Gorbón lele menedéket. Wesselényi barátságosan visszakíváná embereit. Tagadtatott ottlétek. Ez Wesselényit tűzbe hozá. Octób. 16d. 1781. több mint kétszáz negyven embereivel ’s huszonnégy Udvari-hajdújival ment elégtételt venni.
A’ szomszéd, látván a’ közelítő hadat, megszalada, a’ két szökevénnyel. Wesselényi feltöreté a’ kapukat, ’s a’ Gorbón talált Cancellistát (a’ többiek mind futottak) üresen-hozott czifra-szerszámú paripáján, mintegy triumphusban, Zsibóra általhozta, megvendégelte, ’s minden bántás nélkül eleresztette… <E’ cselekedet’ következése a’ Kufsteini fogság lett.
-------------------------------
A’ megriadott vétkes’ panaszára a’ Kormányszék kiküldé Gróf Kemény Farkast, összebékeltetni ezt és megtámadóját. Az, hogy meg ne békéltethessenek, bé nem várá a’ Kiküldöttet, sőt megújítá panaszát, ’s pöre a’ Kir-Táblán, 1782. Martz.’ elsőjén, elkezdődék.
Wesselényi itt kétesztendei házi-fogságra ítéltetett, a’ Kormányszék által esztendeire; Bécs azt Kufsteini fogsággá változtatá, határozatlan ideig.
Wesselényi erdőkbe voná magát, ’s jelentést teve, hogy önkénytt fogja magát általadni a’ Guberniumnak, csak Szebenbe, hol az akkor űlt, szabadon mehessen. Midőn most Dátoson meghála, Torda Várm. Radnót mellett, eggy százada a’ Savoyi Herczeg Eugénius Dragonosaiknak körülfogá a’ házat, ’s Wesselényi vason vitetett Vásárhelyre, a’ Kir. Tábla elibe. 1785. Martz. 13d. Tyról felé indítatott. [418] A’ Kufstein’ tornyában Nro. 5. űlt.>*
A főszöveg csúcsos zárójelek közötti része keresztirányú vonalakkal a cenzor által erősen áthúzva.
[419] Fogságát olvasás és jótétek nemesíték. Szabadságát József 1789. Decemb. 15d. adá-vissza, Kamarási kolcsával,*
kolcsával Kolcsával-ból javítva, a k a bal margón megismételve.
’s emlékezvén, millyennek találta a’ Regementnél, eggy Szabad-sereg’ felállításával kínálta-meg.
Hitvese Bécsig siete*
Bécsig <ment> siete A siete főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
elibe. Zsibóra érvén, nem szobájiba hanem lovaihoz. Amicója nyerítve idvezlé Urát. „Rám ismere! kiálta Wesselényi; mint az eb a’ haza-tért Ulysszra!” Kihozatá azt, ’s kevélykedék vele, hogy hiba*
hogy <az> hiba
nélkül csinálá minden iskoláját; pedig rajta öt eszt. olta nem volt nyereg. Le szállván a’ lóról, megveregette azt, ’s „Ah, ugymond, te békéltetsz-meg sorsommal!”
Kevés napok múlva általizene Gróf Haller Jánoshoz, hogy ha őt neheztelés nélkül fogadhatja, megjelen Gorbón. Megújúla barátságok, ’s holtig tarta.
A’ féketlen lángokra lobbangó, de legnemesbb lelkű ember kevélység nélkül vallá vétkesnek magát számos Vendégei*
Vendegei ék. em.
köztt az én jelenlétemben, ugymint a’ ki mást polgári nyugalmában megháboríta. De,*
De, de-ből javítva és a bal margón megismételve.
úgy gondolnám, a’ ki tudva ád-el, több ezeren, ’s barátjának, hibás lovat; a’ ki a’ más’ szökevényeit befogadja; a’ ki eltagadja a’ mit tagadni nem lehet és nem kell; az csaknem annyit szenvede, látván ennek ’s hitvesének szenvedést, mint ezek. Keservesen lakola azért, hogy neki baja nem volt. –
[420] Az 1794diki Dietán Wesselényi Követe vala azon Megyének, mellyben Zsibó fekszik, még pedig igen fényesen, [421] ’s 1806. Júliusban, Fő-Ispáni székébe űle-be, mint annak Helytartója. [422] Fizetését mindég a’ rabok vonták. Kevélyebb volt, ’s gazdagabb, mint*
A margón más tintával, idegen kézírással: 16. 36r.
hogy szolgálatja által hasznot kereshetett volna, ’s hogy ugyan-azt tegyék mások, gazdagon segélé nem*
segélé <a’> nem
gazdag Tisztviselőjit.
Székében soha ki nem pattant, noha azt keresék némellyek. Kímélettel vala az erőtlenség eránt, a’ bottlottakat titokban feddette-meg, ’s csak a’ fejeskedőket hangosan. Bosszút nem forralt, nem tett, nem tűrt.
[423] Árvák buzgóbb pártfogóra nem találtak. Előttem is áldatott ezért neve. A’ Gyámokat szorosan számoltatá nem egyedül a’ jövedelemről, hanem a’ gyermekeknek nevelésekért is, ’s ezért sokkal inkább.
[424] Erdély őtet nézé egyik leglelkesebb, legszerencsésebb Dietai Szóllójának. [425] Nem rettegvén, nem keresvén, nem óhajtván semmit, ’s minden dicsőségét abban találván hogy tisztának ismértessék, belső sugallatai ellen soha nem szólla; ’s útálta a’ félszegecskéket, kik a’*
kik <mind> a’
két ellenfél köztt habozván, nem veszik észre, melly nevetségesek, midőn végre magok sem tudják melly nevetségesek, midőn végre magok sem tudják melly helytt állanak, ’s okosságnak látszó nem okosságok, melly mindég a’ szerencsét csillogtatja előttök, mint teszi szerencsétlenekké. [426] Beszédit a’ Gyorsírók utána írák, [427] a’ hogy ő azokat előre-készűlet nélkül*
nelkül ék. em.
mondani szokta volt. [428] Eggy felolvasott, igen nagy gonddal készűlt Beszédre ő akara felelni. „Ékesen szóllani nem tudok, ugymond, de azt nem igen sajnálom; az igazságnak nincs szüksége piperékre…” (Eggy nem nemes, de nemességet-érdemlő ember mellett szólla.) Ellenkezője vítatá állításait, ’s a’ Czímereket foná beszédébe. Wesselényi időt akara neki engedni, hogy tüzéből magához térhessen, ’s szinte Arthurig ’s az ő kerek-asztaláig tére-fel; de az sem használa; sőt azt nyeré, hogy az ennek indulatosságát hordá-elő, ’s fogságát érinté-meg gyengédeden, nem hogy az Wesselényinek ne fájjon, hanem hogy maga nem láttassék annak a’ minek találtatni pirúlt. Wesselényi azon nyugalmában, mellyel ágaskodó lovain űlni szokott volt, felfogta a’ szót; megismeré a’ mivel vádoltatott, tüzét, melly igen*
melly <őtet> igen
gyakran igen messzére ragadozza, ’s fogadta, hogy az illy pillantatokban emlékezni fog az intésről.*
az <épen vett> intésről
De, ugymond, nem egyedűl a’ féketlen tűz kap-el bennünket a’ jótól: vagynak egyéb indúlatok is, a’ mik épen azt cselekszik, ’s elébe rakta az egész hosszú Litaniát. Ha viszont Ő Urasága is úgy találná, hogy ezeknek eggyike vagy másika néki is csinál bajt, emlékezzék szavára, ’s kövesse példáját. A’ mint ez megszűnt szóllani, ’s a’ másik hallgatva maradt, Óberster Barcsay kele-fel. „Wesselényi, ugymond, nem állá-meg szavát,” ’s elhallgatott. Wesselényi fellobbant, ’s várta, mi következhetik. „Igen is, monda Barcsay; mert soha még ember az igazat szebben, lelkesebben nem védelmezte.”*
nem <mondotta”> védelmezte”
[429] Wesselényit hamar azután, hogy az Ország-Gyűlése 1809. Júliusb. eloszlék, elővevé fejbeli rheumája, melly őtet fogságában szállá-meg, ’s ahhoz inhideg járúlt, és az a’ nagy embereket kísérgető csapás, hogy épen azok a’ kik eggykor kevélykedének hozzájok-ereszkedésével,*
hozzájok<’>-ereszkedésével
a’ kiket ő mindenképen boldogíta, feltámadának ellene. A’ halál megmenté ezeknek látásától. Némellyíke megmert jelenni özvegye előtt, de a’ kiterítetthez közelíteni nem mert. –
[430] Fő gondja ’s öröme eggyetlen fija’ nevelése volt. [431] Szerette emlegetni előtte azon Americánus’ mondását, mellyet Franklín ismértete-meg, ’s éreztette a’ gyermekkel, melly rút, midőn a’ születéssel nem dicsekedhető haladja-meg a’ porphyrogenituszokat, és a’ kik magokat illyeneknek hiszik. Akarta hogy a’ gyermek dicsértessék, de lángokba lobbant, ha valaki hízelkedett neki. [432] Midőn az, a’ kit Nemzetünk az imádásig szeret, 1809. Martziusban, tekintetébe vevé Szathmárnak Felköltjeit, Wesselényi*
Felköltjeit, <Nagy-Károlyban,> Wesselényi
Nagy-Károlyba vezeté Vármegyéje’ Vitézeit, kiknek ő vala Vezére, fija pedig Kapitánya, ’s neki Segédtisztje; ’s a’ Közép-Szolnoki sereget itt a’ tizenhárom esztendős Kapitány gyakorlá Nádorunk előtt, Ennek ’s minden jelenvalóknak álmélkodásokra.
[433] Képe a’ Neidl’ rezén, Wagnernek pasztele után, híven el vagyon találva. Erős de nem magas*
de nem magas A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
alkotású, zömök testű, barna haju és szemü szép férjfi, kinek szava, tekintete, mozdulása el vala telve nemességgel, méltósággal. Ezek voltak minden cselekedeteinek bélyegei, még hibájiban is, ’s az alacsonyság őhozzá semmi alakjában nem fért. Barátjai úgy hiszik, hogy Epigrammom igaz képét adja:

Kétled e, hogy lelkünk jár, vándorol? Ott fene Cáto
’S lágyszívű Brútusz, itt Wesselényi valék.
Erdély, szüntessed sírásidat: él fiam, él nőm,
’S díszedet eggy jobb kortt újra megadja Zsibó.



XXV.*
XX<I>V.
Levél.

[434] Wesselényi Miklós és Farkas Sándor, Gróf Kornis Mihály és Buczy, elkísérének Hadadig. [435] Itt az örömnek azon neme ére, melly után már rég olta szomjúztam: Caudélla, híres Hangmester a’ Wesselényi Farkas’ szolgálatjában, ’s Ménard, ügyes Énekész, múlattatának bennünket; ’s az első reggel olta éjfélig, ’s nem csak a’ legújabbak’ dolgozásaival, hanem azt is adván, a’ mit Gluck, a’ két Bach, Pergolése, ’s mások, ihletve teremtének. – [436] Midőn Erdélyben Miklós nyomta ajakimra a’ végső csókot, ’s paripájáról, Bár*
Bár bár-ból javítva és a B a bal margón megismételve.
túl a határon, mondám, a’ Dessewffy’*
Dessewffy’ Dezsőffy-ből javítva. A sewffy a bal margón megismételve.
ölelésének futhatnék ellenébe!
[437] Melly irígylést érdemlő szerencse juta nekem, hogy Erdélyt láthatám ’s így segélve láthatám! ezt kiáltám-fel, visszatekintvén Nagy-Károly mellett az elhagyott halmok felé, ’s áldást könyörgék az annyi jó fiak’, az annyi jó leányok’ szűlőjére.
Jó föld, tiszták és nem tiszták mindenhol vagynak a’ hol emberek vagynak; nálad mint nálunk, ’s nálunk mint nálad. De te nem romlál-meg úgy mint mi, ’s színed jobb. E’ vallással tértem onnan haza, ’s úgy hiszem, később vendégi*
vendégi<d>
igaznak fogják találni szavamat.


[438] toldalékok.

I.
I. Ferencz és Carolína Augusta,
Kolozsvártt, 1817. August.
kleinere Schrift.
Es gibt kein’ schönren Anblick in der Welt,
Als einen Fürsten sehn, der klug regiert,
Das Reich zu sehn, wo jeder stolz gehorcht,
Wo jeder nur sich selbst zu dienen glaubt,
Weil ihm das Rechte nŭr befohlen wird.

Göthe.


Ő Felségek ide Lembergi útjokból érkezének-meg az Iluczai nyíláson. Mint fogadtatának, hosszasan beszéllék Ujságleveleink. Mi jobbat fogunk, mint a’ tisztelkedés fénye, a’ maradéknak általadni.
Más nap a’ Katonai-Rend, a’ Kormányszék, a’ Királyi-Tábla*
Tábl<á> Az ékezet áthúzva.
tette hódolását, bemutatva az első Báró Kienmayer Országbeli Fő-Hadi-Vezér, a’ második Gubernátor Gróf Bánffy György, a’ harmadik a’ Királyi-Tábla’*
a’ Királyi-Tábla’ A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Előlűlője Gróf Kemény Sámuel Exc. által. [439] Ezeket a’ Vármegyék’ és Székely-Székek Követei válták-fel, és az Asszonyságok, a’ Császárhoz özvegy Gróf Was Samuelné, szül. Gróf Bethlen Rosália, a’ Császárnéhoz Gróf Eszterházy Jánosné, szül. Gróf Bánffy Ágnes Exc. által vezetve. A’ Császárné’ megszóllítására*
A’ Császárné’ megszóllítására Sor feletti betoldás.
eggy*
eggy Eggy-ből javítva
Asszonyság késve felelt; ’s midőn a’ Bémutató ennek mentségére gyakorlatlanságát említé a’ német nyelvben, eggy harmadik, ki németűl igen jól tudott, megszóllala: Mi gyalázatnak tartanánk Fejedelmünk’ nyelvét jól nem tudni; az elméje, nagy kimiveltetése, ’s szíve’ kegyessége által ragyogó Császárné ennek így felelt: „Sőt inkább; idegen nyelvet nem tudni, nem szégyen: a’ hazáét jól tudni, kötelesség.” – [440] Gróf Kemény Sámuelné, szül. Gróf Iktári*
Iktári A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: q
Bethlen Katalin Ő Exc., azon jelentéssel mutattatott-be, hogy németűl nem beszéll, de számtalan jótétei és nemes tettei Ő Felségeknek kegyelmeire méltóvá teszik; ’s az illyek által királyisan ragyogó Felség ezt felelé: „Mi tehát szó nélkül értjük egymást.”
Aug. 20d., Szent-István Királyunk’ innepén, Ő Felségek a’ Nagy-Templomban jelentenek-meg, nemzetünk’ öltözetében mind ketten, mint ittlétek alatt mindennap. A’ szent szolgálatot a’ Püspök, most Esztergomi Érsek és Prímás Herczeg tartotta. Dél után a’ Császárné azon Intézetet tekinté-meg, melly a’ múlt télen állott-össze, ’s az példátlan éhség’ pusztításai köztt nehány ezer ember’ életét tartotta-meg. A’ Császárné hatezer forintot ada ruházásokra.
22d. a’ Császár a’ Kormányszékben foglalá-el az előlűlést. Minden nap új jeleit adá az Ő Felségek’ mindenre kiterjedő gondjainak 27d.*
gondjainak <Aug.> 27d.
Tordának vevék útjokat, onnan Szebennek, Dévának.*
onnan <Vásárhelynek,> Szebennek, <Tordának> Dévának


II.
A’ Bévezetéshez.

Olly igen külömbözvén nálunk és Erdélyben a’ köz dolgok’ folyamatja, ’s a’ Tisztviselők’ száma és fizetése,*
és <[olvashatatlan szó]> fizetése
’s maga az is, hogy míg nálunk a’ Vármegyei szolgálat nem csak igen díszesnek, hanem a’ főbb polczokon ragyogónak is tekintetik, Erdély azt nem nézi igen tiszteletesnek, ’s álmélkodással hallá, hogy Helytartói-Tanácsos Puky Úr Abaujnak*
Úr <[olvashatatlan szó]> Abaujnak
Szolgabírája volt eggykor, Nógrádnak az Maria Therésia alatt hatlovan járó Esküdtjei voltak;*
Esküdtjei <vagynak> voltak;
Szabolcsnak most is van eggy, ki félmillió*
eggy, <a’> ki<t> félmillió
bír, Zemplénynek eggy másik, a’ kire közel félmillió néz: ide tészem-le a’ Hunyad Vármegyei Tisztviselő-Kart:
Fő-Ispán; 1200 for. esztendei fizetéssel.
Fő-Bíró, három; mert annyi a’ Járása. 300*
300<,>
f.
Vice-Ispán, három; 250 f.
Regius Perceptor három; 300 f. (Regius nevet onnan visel, mert Királyi Cassába gyüjti az adót. Erdélynek Cassa Domesticája nincs, ’s ez*
’s <ebből> ez Ez-ből javítva.
eggyből fizettetnek a’ Vármegyék’ és Székek’ Tisztviselőji, ebből építetnek ’s igazítatnak*
’s igazítatnak A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
a’ Vármegye házak, ebből tétetik ezekben minden közönséges kölcség, ebből építetnek hídak, utak; ebből tartatik a’ katonaság. A’ Sacrum Diploma Leopoldi szerint Erdély négyszáz-ezer forintot fizet, háború’ idején még eggyszer annyit.) Mindenik Regius Perceptor (nicht cursiv) alatt van két Rectificator Comissarius, 100 f. ’s ezek midőn rectificálnak, az az, megteszik a’ Dicalis Conscriptiót, minden ezer forint után öt forintot veszenk jutalmúl.
Fő-Notárius, eggy; 250 f. Vice-Notárius, kettő, 200 f. Archivárius, eggy; 100 f. Protocollista, eggy; 60 for. Scríba négy, 50 f.
Szolgabíró, tizenkilencz, ötven (!) forinttal.
Ordinarii Assessores, in Sedibus Generali et Filiali. Nincs kiszabott számok, és fizetések. Ezekre eszt. által ki van rendelve 1200. f. Az eszt. végével felvettetik, ki hány nap munkálkodott, ’s a’ szerint osztoznak.
Fiscalis Procurator, eggy 80 f. Pauperum Advocatus, eggy, 60 f.
Viarum Inspector, eggy; 300 f. két Vice-Inspector, 200 f.
Arendae Decimarum Perceptor, fizetés nélkül, melly helyett a’ begyűlt pénznek tízed részét veszi. (A’ hajdani Fejedelmek kiosztván a’ Fiscusra szállott jószágokat, fenn tarták magoknak a’ dézsmát, ’s az Arendae Decimarum Perceptor ennek árát szedi-be. Az illy dézsma-kalangyát a’ helybeli Földes-Úr négy garasával beválthatja.)
Stationális Commissárius, három; 60 f.
Silvarum Director, eggy; 300 f.
Geometra, eggy; 400 f.
Physicus, eggy; 400 f. Chirurgus, három; 80 f.; Bába, három, 50 f. – Carcerárius, eggy, 100 f. Obequitátor (levélhordó) négy; 80 f.
Az Erdély’ Vármegyéjiben az első Tisztviselő Fő-Ispán, a’ két Districtusban Fő-Kapitány, a’ Székely-Székekben Fő-Királybíró, deákúl Supr. Jud. Reg.; ’s ezek egymással eggytekintetű hívatalok. A’ Szászoknál csak a’ Nationis Saxonicae Comes annyi mint amazok.
A’ második Tisztviselő a’ hajdan Magyar-országhoz tartozott Vármegyékben (Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd) ma is Vice-Ispán; az egyéb Várm. és Székekben Fő-Bíró (Supr. Judd. Nobb.); a’ két Districtusban Vice-Kapitány.
A’ harmadik Tisztviselő a’ megnevezett három Várm.*
Varm. ék. em.
Fő-Szolgabíró, mint nálunk; egyébütt kötelességeiket az Assessorok viszik. A’ mi ezeknél Szolgabíró, az a’ Székelyeknél Dúló, magyar és deák nyelvben; a’ többes számban Dulones.
’S midőn Magyar-országon a’ Dicastériumok’ férjfiai tiszteltetnek Fő-Ispáni méltósággal, ’s maga a’ Nádor is Fő-Ispán: Erdélyben a’ Fő-Ispán lesz Guberniumi Consiliárius, ’s Vármegyéje a’ Gubernatornak sincs.


III.
Erdélynek Gubernátorai
1692 olta.

1. Gróf Bánffy György, 1692. Január. 10d. olta, haláláig, 1707. Novemb 15d.
2. Gróf Kornis Zsigmond, 1713 olta, haláláig, 1731. Decemb. 15d.
3. Gróf Haller János, 1734 olta, hal. 1756. Octób. 18d.
4. Gróf Kemény László, 1758. Júl. 6d. olta 1762. Május’ 22d. (Ennek hívatalát általvette Báro Buccow Adolf Miklós Generális, mint Gubernium’ Praesese, ’s felállítá a Határnok-katonákat. Megholt 1764. Máj. 18d. Követé Gróf Hadik András, később Féld-Marschal, azon eszt. Aug. 7dikéig; ’s ezt Gróf Auersperg Mária József, 1770 – Buccownak nagy barátja, a’ ko rk.[?] Gubernátor, 1774. Gubernium’ Praesese leve.)
5. Báró Bruckhental Sámuel 1777 olta Gubernátor. Letette hívatalát 1787. Május’ elsőjén
6. Gróf Bánffy György, Vice-Cancelláriusból II. József által kinvezve, 1790. a’ Rendek által megválasztva. Szül. 1747. Decemb. 23d. megholt Kolozsvártt, 1822. Júl. 5d.
Báró Jósika János, Bánffynak segédjére Guberniumi Vice*
Vice A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
Praesesnek neveztetett-ki, halála után pedig azon eszt. Novemb. 25d. Guberniumi Praesesnek.


IV.
Az V. Levélhez.
A’ Teleki-ház.

E’ ház’ tagjai a’ XII. század olta a’ XV. végéig Garázda de Mecsenics nevet viselének. A’ hely’ fekvése nincs tudva; de a’ Ház Dalmatziai, ’s csaknem minden kétségen kivül maradéka az ottan uralkodott Despotáknak.
Régibb Armálisát nem bírja, igen azt, mellyet Zsigmondtól 1409. nyert, ’s ama’ régibbet magában foglalja.
A’ Mecsenicsi-Garázda törzsök két ágat ereszte; az elsőbb megtartá Garázda nevét, a’ másik azt Szilágyivá változtatta. Gubernátor Szilágyi Mihály eggy Adomány-levelelében, mellyet a’ Ház ma is bír, a’ Szilágyi-Garázdákat rokoninak (consanquinens) mondja. Erre mutat a’ Szilágyi, Garázda, Teleki házzal közös czímer is, a’ Vadkecske.
Horogszegi Szilágyi László, ’s Garázda Miklós és Dienes, már a’ XV. század elején tekintetes jószágok’ Urai valának Bosznyában. Nekik köszönheté Zsigmond,*
köszönheté <Miklós> Zsigmond
hogy a’ láz Hervója Spalatrói Herczeg megaláztaték, ’s a’ Zvorniki*
Zvorni<s>ki A rni és ki a jobb margón megismételve.
Vár a’ Király’ hűségében megmarada.
Szilágyi László nemzé Mihályt*
Mihályt<,>
a’ Vajdát és Magyar-országi Gubenátort, és Erzsébetet, a’ Vajda és Gubernátor Hunyadi’ hitvesét; hol egyedül azt jegyezzük-meg, hogy a’ Szilágyi Ház az akkori több neveket engedő*
<s>eng<y>edő A szó megismételve a jobb margón.
szokás szerint, Gerébnek is mondatott.
Bosnya a’ Törökök által 1414 felprédáltatván, a’ Garázdák Magyar-országra költözének-által, ’s Bihar, Arad, Békés és Zaránd Vármegyékben fogtak lakást. Megszerezvén itt*
Megszerezvén <oly> itt
Zágorhíd, Szék és Telek helységeket, eggyike Zágorhídi, másika Széki, harmadika Teleki Garázdának hívaták magokat. A’ Széki-Garázda ág most eggy leányban álla fenn, ’s azt eggy Teleki-Garázda vette-el. Eggyesűlvén így a’ Széki ág a’ Teleki ággal, ezeknek szülöttjeik anyjoknak nevét praedicátumként vevék atyjoké mellé, ’s az ág magát Széki-Teleki névvel nevezi.
A’ Gyula-Fejérvári nagy Templom’ falán még a’ múlt század’ elején fekete márványban lehete olvasni eggy Epitáphiumot:

Quem non livor edax, alienaque gloria torquet,
Perlegat haec Latiis carmina caesa notis.
Tres fuimus clari cognato sanguine vates,
Pannoniam Dravus qua rigat almus humum.
Unus erat Janus, patrias qui primus ad oras
Duxit laurigeras ex Helicone Deas*29
∗) (wie hier folgt, gehört zur Seite 198.) Janus Pannonius Pécsi Püspök, poetai ’s tudós nevével; atyai nevével Cesinge, anyai nevével Vitéz. Ez testvére [Testvéré-ből javítva – Sz. Á.] vala az Esztergomi Érsek Vitéz Jánosnak. [Kazinczy jegyzete]
). siehe S. 199. ganz unten.*
Kazinczy lábjegyzete a verset követő oldalon, a kézirat 199-es (MTAKK M. Irod. Lev. 4-r. 52. sz. III., 199.) oldalán olvasható.
Alter erat Petrus, genitus de stirpe Garázda,
Qui tulit Aoniae plectra sonora lyrae.
Ultimus hos ego sum cognata e gente secutus,
Tertia doctarum gloria Pieridum.
Strigonia Petrus requiescit in arce: Joannem
Ipsa suum sedes pontificalis habet.
Hic mea, si dederit sors, ossa recondite: si non;
Nil nostra, jaceant quolibet illa loco.
Vivens scripsi A. D. 1507.
Vixi annis XXXVII.

– – Megenechen Arco – –

A’ XVI. Százban már tündöklék Garázda János. Lengyel Cancellárius és Testőr-Kapitány Zamosci elvévén Báthori Griseldát, a’ Kristóf’ Fejedelem’ leányát, a’ menyasszonyt ez kíséré jegyeséhez, ’s ott marada sok évekig, ’s Báthori István Király alatt mint két Lovas-Ezredek’ Vezére a’ Lithványok és Moszkvák ellen vitézűl harczolt. Még megvan a’ Király’ levele,*
l<é>vele Az ékezet áthúzva.
mellyel ez Garázda Jánost, a’ Grizelda’ halála után, elhalmozva dicséretekkel honjába visszaereszté.
Megérkezvén Erdélyben, elvette Fejér Juditot, ’s Anna eggyetlen gyermekét nemzé. Maga a’ csata’ mezején hala-meg Bátori Zsigmond alatt, ’s a’ Garázda-ház ezen eggy leányában álla fenn. Atyja azt Széki Teleki Mihályhoz adá-ki, Testőr-Kapitányhoz a’ Bátori Zsigmond’ és Bocskay István’ Udvarokban, ’s leányát és vejét minden jószágiban örökösének nevezte.
Ezen Első Teleki Mihálynak János fija, Jenői Várnagy, Zarándi Fő-Ispán, Hajdúk’ Vice-Kapitánya, elvevé Berhidai Bornemisza Lászlónak Anna leányát (Lászlónak testvére vala Pál, kinek hasonlóúl Anna leánya Apafi Mihály Fejedelem’ hitvese volt), ’s nemzé 1. Mihályt, a’ Másodikat; 2. Katát, Stepán Ferencznét, 3. Annát, elébb Vas Lászlónét, majd Keresztúri Jánosnét.


Széki Teleki Második Mihály,
törzsatyja minden későbbi Telekieknek.

Ez a’ Teleki Második Mihály kit Erdély közönségesen a’ Nagynak szokott nevezni, született Nagy-Váradon, Biharban, 1634. A’ Rákóczyak’ udvarában neveltetett, ’s Kapitány leve a’ II. György’ Testőrjeinek. Ennek halála után általméne Apafihoz, kinek hitvese az ő anyjával két-atyafi-gyermek vala, ’s Minisztere lett a’ Fejedelemnek, Ország’ Generálisa, Huszt és Kővár Várainak, Csik, Gyergyó, Kászon; Sepsi, Kézdi, Orbai Székek’ Fő-Kapitánya, Fejér és Torda ’s Máramaros Vármegyék’ Fő-Ispánja, minden Kir. Dézmák’ és Harminczadok’ Fő-Árendása, Apafinak halála után Erdélynek kinevezett Gubernátora, végre pedig annak jutalmáúl, hogy Erdélyt a’ Magyar Király kormánya alá vissza hajtá, Római Szent Birodalombeli Gróf. Elesett, Thököli Imre ellen harczolván Tölcsvárnál 1690. Aug. 21d. – A’ magas helytt állók nincsenek sem magasztalók sem rágalmazok nélkül, ’s Telekire gyanút vet ez a’ sok hívatal, ’s az a’ nagy hatalom, mellyel*
<a’> mellyel
Apafiné által Apafira ’s az Országra bírt; ’s az emberek az akaratot a’ kimeneteltől mérséklik, nem látván, mit engedtek, tanácslattak, parancsoltak a’ környülállások, ’s midőn az történik, a’ mit nem vártak vagy nem kedvelnek, hűtlenséget, árúlást emlegetnek, nem szükséget, nem kénytelenséget. Így vádoltatnak Martinúzi, így a’ szent hazafiságú Nádasdi Tamás, így Rádai Pál, kik nem mindég voltak eggy felen, és még is mindég a’ hazáén. Eggy Tudósunk, kinek tiszta lelke ismeretes, olvasta Telekinek levelezését Sobiesky Lengyel Királlyal, Pater Dunottal, Leopold’ Császárnak Ügyviselőjével, ’s alkudozásit, ’s Leopold bíztatásait, bizonyossá tészen bennünket (Tudom. Gyüjtem. 1823. Január. l. 88.) hogy Teleki eggyike vala a’ maga kora’ legnagyobb férjfijainak, jó hazafi, mély belátású politicus, vitéz hadi-ember, hív férj,*
férj<fi>
hív atya, hív barát, tiszta minden haszonkeresettől, ’s egyedül hazája ’s vallása’ javát óhajtó.
Első jegyese, Torma Juliána, még az összekelés előtt hagyá özvegyen; Pekroviczi Pekri Ferencznek Sófia leánya hat holnapig élt házasságban vele; Körös-Tarcsai Vér Judit ellenben, özvegy Tholdi Miklósné, neki hat fiu és hét leány gyermeket szűle: 1. Anna, elébb Apafi Miklósné, tovább Kemény Jánosné; 2. János, tizenhatodik eszt. hala-meg, már ekkor kinevezett Kővár Vidéki Kapitány; 3. Susána, Vay Mihályné; 4. Kristina, Kendeffi Pálné, tovább Barcsai Abrahámné; 5. Kata, Báró Bánffi Pálné; 6. Mihály, a’ III.; 7. László; 8. Judit, Pongrácz Jánosné; 9. József; 10.*
József; <az I.> 10.
Pál, a’ Tudós; 11. Borbála, Vay Lászlóné; 12. Sándor; 13. Erzsébet, Macskási Lászlóné. –
Az életben-maradt öt fiúnak ugyan-annyi Táblát adunk:


I. Tábla.
Mihály, a’ III.

Kővár Vidéki Kapitány. Hitvese Toroczkai Kata. Gyermekei: 1. János; 2. Mihály a’ IV.; 3. Sámuel; 4. Borbára; 5. Anna.
I. János, Kővári Kapitány; általment a’ Római katholikus*
katholikus Sor feletti betoldás.
hitre. Hitvese Vay Borbála. Gyermekei: a) Pál; b) János; c) Sándor; d) Mária, Báró Bánffi Péterné, e) Kata, Statuum Praeses Gróf Lázár Jánosné; f) Sára, Gróf Bethlen Pálné; g) Klára, Gróf Bethlen Dávidné.
a) Pál, Dobokai Fő-Ispán. Hitvese Gróf Haller Borbára. Gyermekei: aa) Ferencz, Obristlieutenant; ismeretes franczia elmésségéről; bb) Tamás, Majór, mind ketten maradék nélkül; cc) Mihály, az V. Paszmoson, Kolozs Várm.; hitvese Dózsa Agnes; dd) Anna, Báró Toroczkai Gergelyné, tovább Báró Ozmann Vilhelmné; ee) Maria-Josepha, Báró Jósika Antal Kolozsvári Fő-Ispánné, anyja a’ Gubernium’ mostani Praesesének.
A’*
A’ a’-ból javítva.
cc) jegy alatt megjegyzett Paszmosi V. Mihálynak lettek: 1. Pál; ifjan kiholt; 2. Mihály, a’ VI. Harinán, Dobokában; mh. 1823. Toldalagi Ágnestől nemzé Ágnest, Lúzát, Mariát, Rózát ’s Trant Amaliától Lászlót; 3. Ferencz, a’ mi lelkes Költőnk, Paszmoson. Hitvese Gróf Teleki Carolína, a’ Samuel és Gróf Serényi Francisca’ leánya. Gyermekeik: Edvárd, Adolf, Carolína.
b) János, már a’ IV.; Vay Annától nemzé 1. Borbálát, elébb Boldogfalvi Czóbel Lászlónét, tovább Vay Jánosnét, Anarcson, Szabolcsban; 2. Ágnest, Berzenczei Jánosnét; 3. Józsefet, a’ II. Sármáson, ki Gróf Mikes Mariával nemzé Jánost, az V.; ennek hitvese Gróf Mikes Susána; 4. Annát, Hollakinét.
c) Sándor, a’ II.; ifjú korában hala-ki.
II. Mihály, a’ IV. Kormányszéki Tanácsos, és az Exactorátus’ Praesese. Hitvese Gróf Bethlen Miklósnak Klára leánya. Gyermekei: Mihály, a’ VII., kinek hitvese Gróf Kendeffy Rákhel. Gyermekei csecsemő-korokban holtak-el; magát eggy kő, melly a’ boltozatról*
boltoz<á>tról Az ékezet áthúzva.
leesett, agyon sujtotta.
III. Sámuel, az I. Generális. Hitvese Ötvös Mária. Gyermeke Imre, az I., Assessor a’ Királyi-Táblánál. Ennek Kraus Mariától Imre, a’ II., Hosszufalván, Nagy-Bánya mellett. Hitvese Gróf Brunszvik Karolína, Antalnak, a’ mostani Ország-Bírája testvérének, leánya. Gyermekei: 1. Bianca, 2. Carolína, 3. Maximilián.


wie S. 201.*
A kézirat 201-es oldalára utaló megjegyzés.
II. Tábla.
László, az I.

Kormányszéki Tanácsos és Fejér Várm. Fő-Ispán. Hitvese Vay Anna. Gyermeke Susána, Gróf Kemény Lászlóné.


III. Tábla.
József, az I.

Fejér Várm. Fő-Ispán, ’s Curátora a’ Maros-Vásárhelyi Collégiumnak. Lakott Kercsesorán, Fogaras-Földén Gróf Kurta Borbálától nemzé Kristinát, Gróf Tholdi Ádámnét. Második hitvese volt a’ Bod Péter’ munkáji által megtisztelt Gróf Bethlen Kata.


IV. Tábla.
Pál, az I., a’ Tudós.

Gyermekei Vay Katától 1. Éva, Gróf Vas Miklósné; 2. Ádám, az I., Generális.*
I., <a’> Generális
Ennek Báró Wesselényi Susánától Susána, Báró Korda Györgyné; Gróf Toroczkai Klárától a) Ádám, a’ II., a’ Czíd’ fordítója, II. József Császár uralkodása alatt Kir. Commissárius és Dobokai Fő-Ispán, azután Kormányszéki Tanácsos. Szül. 1740. mh. 1792.; lakott Kendi-Lónán. Gyermekei Báró Wesselényi*
Wess<é>lényi Az ékezet áthúzva.
Mariától, az I. Miklós’ testvérétől, 1. Mária, Gróf Teleki Lászlóné; 2. Polyxéna, Gróf Kendeffi Jánosné; 3. Anna, Gróf Dégenfeld Maximiliánné.


V. Tábla.
Sándor, az I.

Kormányszéki és Belső Titkos Tanácsos. Lakott Gernyeszegen, Torda Várm. Első hitvese Gróf Bethlen Júlia, a’ második Petki Nagy Susána. ’S ezen két boldog anya ismét ugyan-annyi osztályt kíván.


I.
Gróf Bethlen Júliától,
Cancellárius Grof Bethlen Miklósnak’ leányától: levének 1. Miklós, 2. László, 3. Lajos, 4. Judit, Vargyasi Daniel Istvánné.

I. Miklós, az I.

Obristlieutenánt. Hitvese Gerhárd Kata. Gyermekei: 1. Károly, Catholicussá leve. Erdélyi Kincstartó; tiszteletes lelke, szíve, hűsége, polgári érdemei által. Ez Gróf Haller Júliától nevelé a) Pált, a’ II., a’ tudományok’ és hazai nyelv’ barátját. Hitvesének Macskási Klárának nincsenek magzatjai. b) Annát, özvegy Gróf*
Króf th. em.
Kornis Ignácznét, Szent-Benedeken, Dézs mellett, méltó leányát nagy nemzőjének. – 2 Juliánnát,*
nemzőjének – 2<)> Juliannát A kötőjel sor feletti betoldás.
Báró Kemény Zsigmondnét.

II.) László, a’ II.

Kormányszéki és Belső Titkos Tanácsos, Gernyeszegen. Szül. 1710. Aug. 14. d.; menyegzőjét tartá a’ nagyhírű Ráday Pál’ leányával, a’ tudós Gróf Ráday első Gedeon’ testvérével, Eszterrel, Péczelen, Pest Várm., 1732. Június 24d.; megholt Martz. 16d. 1778.*
1778. A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
Gyermekeik I. József. 2. Eszter, Gróf Toroczkai Zsigmondné, 3. Klára, Generális Gróf Wartenslében Wilhelmné, Gömrőn, Pest Várm.
József, a’ II., szül. 1740. August. elsőjén; megholt 1796. Septemb. elsőjén. Ifjabb éveiben Assessor az Erdélyi Királyi-Tábla mellett, ’s a’ Kolozsvári Reform. Collégium’ Inspector- Curátora; 1783. Békésben Fő-Ispáni Administrátor; 1784. Ugocsai Fő-Ispán; tovább a’ Tudom. és Iskoláknak Kir. Fő-Igazgatója a’*
a’ Sor feletti betoldás.
Pécsi Kerűletben; Cs. K. Kamarás, 1792. olta Excell., végre a’ Szent Koronának eggyik Őrje, a’ Dunamelléki Superintend. Fő-Curátora. Elvette Királyfalvi Róth Joannát, eggy nagy fényű ’s birtokú házunk’ utolsó csemetéjét, 1761. Szirákon, Nográd. Várm. Született a’ lelkes asszony 1742., megholt 1813. Octób. 12d., ’s adta 1.*
1. Sor feletti betoldás.
Joannát, Báró Prónay Sándornét, Tóth-Almáson, Pest. Várm. Gyermekek nélkül hala-el Pesten 1812. Apríl 20d.; 2. Lászlót, a’ III.; 3. Józsefet, a’ III.
a) László, a’ III., Cs. K. Kamarás, ’s elébb Assessor az Erdélyi Királyi Tábla mellett, tovább*
Assessor az Erdélyi Királyi Tábla mellett, tovább Sor feletti betoldás.
a’ Kir. Tábla’ Bárója, majd Septemvir, és Somogy Várm. Fő-Ispáni Administrátor; a’ Marczibányi Tudom. Intézet’ Előlűlője, a’ Dunamelléki Superint. Fő-Curátora; szül. 1764. Septemb. 7d.; mh. Pesten 1821. Martz. 24d. Életét, ’s igen hív és igen szépen metszett képét lássd a’ Tudom. Gyüjt. 1823. Január. l. 87–105.) Első hitvesétől Gróf Teleki Mariától (l. IV. Tábl.) lettek 1. Ádám, Cs. K. Kam., Kapitány a’ Nádor’*
Nador’ ék. em.
Huszárjainál. Szül. 1789. Júl. 19d. 2. József, a’ IV., Cs. K. Kam., elébb Titoknok a’ Helytartó-Tanács mellett, majd 1824. a’ Kir. Tábla’ Bárója, ’s ugyan azon eszt. a’ Tiszamelléki Superint. és a’ Sáros-Pataki Collégium’ Fő-Curátora. Szül. 1790. Octób. 24d. 1828, Csanádi Fő Isp.*
1828, Csanádi Fő Isp. Sor feletti betoldás.
3. Sámuel, Pest Várm. Vice Notárius, szül 1792. Novemb. 9d. – Második nagy lelkű, nagy szépségű hitvesétől, Szoboszlai Báró Mészáros Joannától, a’ Pesti Asszonyi Eggyesűlet’ Előlűlőjétől, szül 1. László, a’ IV., és 2. Augusta. (Siehe S. 228.)*
A kézirat 228-as oldalára utaló megjegyzés, a kézirat oldalszámozását elhagytuk.
b) József, a’ III., Cs. K. Kam., 1816 előtt Assessor a’ Maros-Vásárhelyi Kir. Táblánál, azolta Kormányszéki Tanácsos, a’ Kolozsvári Reform. Collégium’ Inspector-Curátora. Szül. 1777. Decemb. 25 d., mh. Kolozsvártt 1817. Apríl. 7d. Életét, és képét*
és képét A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
a’ nem jól festettet, nem jól metszettet lássd az Erd. Muzeum előtt Fűzet X. l. 78–105. Hitvese Gróf Teleki Lajos Rendek’ Előlűlőjének Sophia leánya. Gyermekei 1. István, 2. Károly, 3. Juliána, 4. Gábor mh. 5. Domonkos, 6. Borbála, Gróf Ráday Gedeonné 1829.*
Gróf Ráday Gedeonné 1829. Sor alatti betoldás.
7. Sophia, 8. Josepha.*
Josepha. <Siehe S. [olvashatatlan szám]>


III. Lajos, az I.

megholt 1758. Gróf Bethlen Katától nevelte 1. Lajost, a’ II., 2. Domonkost, az I, 3. Sámuelt, a’*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
., 4. Mihályt, a’*
a ap. em. és a szó után hosszú szóköz hagyva.
5. Borbárát, Zejkfalvi Zejk Danielnét, 6. Katát, Báró Naláczi Károlynét, 7. Esztert, Vay Abrahámnét, Krasznán. 1) Lajos, a’ II., Rendek’ Előlűlője, a’ Sz. Leopold Rend’ Commendátora, Cs. K. Kam., Excell. Gróf Tholdi Sárától lettek 1. József, az V., Cs. K. Kamarás. Hitvese Szigethi Szerencsy Francisca, a’ József és Radványi Radvánszky Therésia leánya. Eggyetlen gyermekek Joanna; 2. Kristina, Báró Bruckenthal Mihályné; 3. Kata, Boros-Jenői Tisza Lászlóné, Biharban; 4. Juliána, Gróf Toroczkai Pálné; 5. Sophia, özvegy Gróf Teleki Józsefné.
2) Domonkos, az I. Katonai szolgálatjai után Tordának Fő-Ispánja. Gróf Bethlen Judittól nevelé Annát, Báró Kemény Simonnét; Gróf*
Gróf gróf-ból javítva.
Kendeffi Susánától a) Rákhelt, Báró Kemény Pálnét; b) Polyxénát, Báró Kemény Miklósnét; c. Eleket; d) Kristinát.
3) Sámuel, a*
a ap. em. és a szó után hosszú szóköz hagyva.
., eggykor Kapitány. Gyermekeit hitvesének Gróf Serényi Franciscának vallásában nevelte a) Carolína, Gróf Teleki Ferenczné, Paszmoson (l. Tábl.); b) József, az V., elesett Aspern mellett 1809., elsodratván, mind két lábszára. c) Ferencz, elhagyván a’ Semináriumot, elébb Titoknok, majd Tanácsos a’ Helytartó Tanácsnál, Budán, ’s 1825. Kormányszéki-Tanácsos Erdélyben. d) Kristina.
4. Mihály, a*
a ap. em. és a szó után hosszú szóköz hagyva.
., Maros-Széki Fő-Királybíró, Cs. K. Kam. és Excell., Fő-Curátora a’ Maros-Vásárhelyi Collégiumnak. Megholt 1826. Január. 28d. Gróf Földvári Drusianától fija Lajos, ’s ennek*
Megholt 1826. Január. 28d. Gróf Földvári Drusianától fija Lajos, ’s ennek A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Gróf Kendeffi Annától a) Miklós, b) Mihály, c) Lajos*
Miklóst <a> b) Mihály,< a., L> c) Lajos <a .,>


Petki Nagy Susánától.

Gyermekei 1. Sándor, a’ II., kinek Adám a’ ., ’s ennek első hitvese Gróf Toldalagi*
Gróf <Teleki> Toldalagi A Toldalagi főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Kristina; második Horváth Juliána – 2. Samuel, a’ Cancellárius.
Sámuel, a*
a ap. em. és a szó után hosszú szóköz hagyva.
, Erdélyi Udv. Cancellárius, Bihari*
Bihari Bihári-ból javítva.
Fő-Ispán, a’ Szent-István Rendének Nagy-Keresztese, Cs. K. Kam. és Excell., a’ Göttingi, Jénai, Varsói, Tudom. Társ. tagja; első ifjuságában Küküllői Fő-Ispán, azután Kormányszéki Tanácsos, 1784–1790. Kir Commissarius a’ II. József alatt alkotott Váradi Kerűletben. – Gróf Iktári Bethlen Susánától nevelte 1. Domokost, Cs. K. Kam., a’ Maros-Vásárhelyi Kir. Tábla’ Assessorát, a’ Magyar és Erdély-Országi Utazások’ Íróját. Szül. a’ nagy lelkű, ’s nagy készületű ifju 1773. Septemb. 5d.*
5d. A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
mh. 1798. Septemb. 17d. – 2. Ferenczet, Cs. K. Kamarást, kinek Báró Bánffi Erzsébettől lettek a) Samuel, b) Erzsébet, c) Agnes, d) Rosína. – 3. Máriát, Gróf Rhédey Ádám Dobokai Fő-Ispán’ hitvesét.
A’ Cancellárius szül. 1739. Novemb. 17d., megholt Bécsben 1822.*
1822 1722-ből javítva.
Aug. 7d., élet. 83d. eszt. Tetemei a’ Sáromberki kriptában nyugszanak, közel Maros-Vásárhelyhez. Fijának és leányának még életében kiadá részeiket, a’ mellett nekik nevezetes summákat hagya még életében is. Bibliothecákra és Iskolákra nyolcszáz-ezernél többet költe. A’ nagy fiakat szűlő háznak lelke, szíve, tudományai, polgári érdemei ’s belső ’s külső fénye által a’ Cancellárius és a’ Koronaőr valának két legelső nagyságú csillagai.
József, a’ Koronaőr, már akkor eltölté hírével a’ hazát, Bécset, ’s magát az Udvart is, midőn Académiai útjából megérkezett. A’ Franczia Király arany emlékkel jutalmazá-meg szorgalmát a’ tanulásban, ’s La-Caille, Párizsban, igen kedvező Bizonyságlevelével eresztette-el tanítványai közzül, és a’ mi az ifjat a’ Császárné előtt igen ajánlá, Orthodoxiája’ bebizonyításáúl, Amsterdámban 1761. eggy kisded munkában mutatta-meg a’ Keresztyén Vallás igazságát, ezen epigrammai czím alatt: Sur la foiblesse des esprits-forts. Atyja, László, ekkor jelenteté-be magát Első Ferencz Római Császárnál, ’s az ezen kérdéssel jöve elébe: „Maga a’ tudós Teleki?” – Nem vagyok, Fels. Uram, felele a’ boldog atya; az a’ fiam. – Nem tartozik ugyan tárgyamra, de méltó, hogy ide tégyem a’ második kérdést is: „’S miért nem felel nekem németűl a’ nem deák kérdésre?” Ah, Fels. Uram, mondá Teleki, az én gyermekkoromban a’ Magyar még nem tanúlt idegen nyelveket. – Való a’ felelet; de Rákóczy Ferencz és Vay Ádám, úgy beszéllének francziáúl és németűl mint magyarúl, ’s hány Magyar beszélle olaszúl a’ Nádasdi Tamás’ korában?
Örülve olvassuk hogy Cicero általmarkolgatá állát, midőn beszédeit tartá; hogy Friedrich pálczája’ csakányán rakta egymásra két kezét; ’s azt úgy szorítá bal honja alá, hogy a’ pálcza’ vége felfelé álljon; hogy a’ mi időnknek eggy példátlan szerencséjű ’s szerencsétlenségű hőse keresztbe vetett karokkal szerete állani és járni; ’s így nem lesz illetlen a’ később időknek elmondanom, hogy a’ Koronaőr Telekinek is voltak efféle különöségei. Úgy jára a’ Pesti hídon és úczákon, egyedül cselédje által kísérve, hogy térdig-érő, felöltött mentéjén*
mentéjé<hez>n Az n a bal margón megismételve.
általveté pálczáját, ’s annak eggyik ’s másik végét kezeibe fogta. Feje ritkán állott centruma felett, ’ vállait is kigörbítette, hogy az eggyike feljebb és kiljebb állott a’ másiknál. Szemöldökei magasak, szemei feketék, színe tiszta, de szederjes foltokkal, és néha pattanásokkal. Haját copfban hordta, ’s fodorítással, eggykor elvágatta, ’s megint megnevelte. Papirosból mondott Beszédei, magyarúl vagy deákul, lelkesek, ékesek, a’ hogy kevesekéi, de papiros nélkül várakozás alatt csaknem mindég, ’s ő is azt bizonyítá, hogy írni ’s szóllani nem mindég jár együtt. Sajátságaihoz tartozék ezenfelül, épen nem szeretni az újat, ’s hevesen ragaszkodni a’ régihez, ’s inkább meggyőzhetetlen ízletből mint okok után. Innen azok az örök összeütődések a’ Pesti Synodusban, ’s a’ Gyűlésekben, a’ legjobb fejekkel, ’s még a’ Cancelláriussal is, kivel gondolkozásban*
gondolkozásban gondolgozásban-ból javítva.
gyakran nem eggyezett; innen az, hogy a’ Göttingi Professorok, kik olly igen nyugtalanúl várák megjelenését a’ Leopold’ Frankfurti koronázásáról, midőn végre megjelent, és hallották, alig tudák, beszédét annak vegyék e, a’ minek vétetni akarja.
Leánya ’ s két fija osztozának tiszteletre-méltó atyjoknak és anyjoknak lelkeikben, ’s mind hárman boldogítva Hymen által, ’s László mind kétszer, boldogok voltak. Ennek ritka szépségű, ritka kimiveltetésű Özvegye új fényt hozott a’ ragyogó házra, ’s nem egyedül azzal, hogy érdemes vala a’ Pesti Asszonyi-Eggyesűlet’ fejévé választatni, hanem szívének egyéb csillogó rényei mellett, az által is, hogy mostohájit Ez nevelé inkább, mint hívatala, örök tanúlása, ’s hazafiúi dolgozásai ’s Bibliothecajának gazdagításai által egészen elfoglalt tiszteletes férje. –
At genus inmortale manet, multosque per annos
Stat fortuna domus, et avi numerantur avorum.


V.
A’ XVII. Levélhez.
[441] hunyadi János, a vajda és gubernátor, törvényes ágy’ gyermeke.

[442] Heltai Gáspár Kolozsvári Luther. Predik. és Typogr., Hunyadit (Kronik. CXI. Rész.) a’ Zsigmond’ Császár és Morzsinai Erzsébet’ gyermekének hirdeté, azok szerint, a’ mint mondja, a’ miket maga ő hallott a’ nagy Hunyadi alatt szolgált Vitézektől. De Zsigmond 1437. hala-meg, Heltai*
hala-meg, <Zsigmond> Heltai
pedig 1575. írta ’s nyomtatta Kronikáját, ’s a’ két eszt. köztt száz és harmincznyolcz esztendőnyi hézagocska van. Heltai nem gondolta-meg mit mond, midőn állításának ezzel igyekezett hitelt szerezeni. Tetszett neki a’ rege, ’s úgy hitte hogy az untató Kronikájának elevenséget ád.
A’ Havas-elvői*
Havas-<alfold> elvői
Vajda – (elvő annyi vala hajdan mint tulsó) megholt, ’s Dán és Mircse fijai összeháborodának. Dánt a’ Török segélé, Mircsét Zsigmond, mert Transalpína akkor koronánk’ része volt, ’s Zsigmond 1392. megjelent a’ seregnél. Eljutván a’ Sztrigyhez, eggy nemes-születésű leányt hozata-elő, hogy annak karjaiban feledhesse az özvegység’ unalmait. Nehány holnapok mulva visszatért a’ táborból, ’s ismét látni akará a’ leányt, ’s eggy gyűrűt ada neki és eggy írást, hogy a’ gyermeket ezekkel együtt hozná Budára.
[443] Eggy Havasalföldi Bojer, neve Buti, Hunyad Vármegyébe voná-meg magát a’ háboru’ bajai elől. Meglátta a’ nemleány leányt, elvette, ’s vissza ment ezzel honjába, mert a’ háboru elcsendesedett. A’ gyermek’ meglett, ’s ő azt Jankulának keresztelteté.
[444] Butiné özvegyen marada, ’s visszatére szüléjihez. Kéré Gáspár testvérét, kísérje-el Budára a’ Királyhoz; útjok nem leszen haszontalan. Gáspár kész*
kész<en>
volt teljesíteni,*
t<é>ljesíteni Az ékezet áthúzva.
a’ kívánságot, ’s Erzsók szappanozzá ruhájit.
Hogy a’ gyermek hozzá ne vágyjon, kezébe adá a’ Király’ gyűrűjét. Eggy holló meglátá a’ csillámló karbunkulust, elkapta azt a’ gyermektől, ’s felszállott vele a’ fára. De Gáspár teve a’ bajról; lelőtte a’ hollót, ’s megmondá a’ húgának, hogy meggondolja mit csinál. Zsigmond Budán, meghallá, melly veszedelemben forga a’ gyűrű, ’s a’ hollót a’ gyűrűvel czímerűl adá Jankulának, ’s megajándékozá azt Hunyaddal és a’ Hunyad körül fekvő helységekkel. [445] Eddig Heltai.
[446] Benkő haragudott, ha a’ mesét valaki hitte.*
valaki <nem> hitte
De olly nagy az igazság’ hatalma, hogy végre maga is mellé állott, ’s most ő vítatá, a’ mit elébb tagadott. (Transilv. I. K. 559. l.) Az ő ellenállhatatlan okai íme ezek:
1. Mert azt az egész Erdély úgy beszélli. – Pedig a’ mit az egész Erdély beszéll, nem lehet nem igaz.
2. Mert Czillei Ulrich Hunyadit Oláhnak szidta, ’s ebfajunak. – És így Hunyadi a’ Zsigmond gyermeke.
3. Mert Jankula még bölcsőjében kapá Hunyad felől a’ Kir. Adomány-levelet. – ’S kapta igazán? Azt Benkő állítani nem meri, sőt lelke’ jámborságában vallást teszen, hogy azt ereditijében vagy másolatiban, szem még nem látta, ’s a’ Hisztoriophiluszoknál nyoma épen nincs; de reményli, feltalálja valaha valaki. – Úgy hihetné az ember, hogy a’ tudós férjfiu dévajkodik.
4. Mert Zsigmondnak erkölcsei felől az effélét feltehetni; nem első dolga – ’S a’ mi megtörténheték, megtörtént?
5. Mert midőn Mátyás megholt ’s némellyek azért nem voksolának a’ derék Hanzlikóra, mivel ő nem szentelt ágyból vette származását, a’ jók azt felelék a’ kajánoknak, hogy így terme a’ Vajda-Gubernátor is. – [447] ’S Benkő fel nem érheté-fel, hogy ezt a’*
ezt <Benkő per> a’
Jók per inconcessum mondották. –
Azonban annyi való, hogy a’ rege beszéllteték, ’s az igazság’ barátjának tiszte kérdeni, hogy vehette az eredetét?
[448] Az ifju Hunyadi Lovaggá és Szentelt-Vitézzé Zsigmond alatt leve. Zsigmond alatt játszék pánczéljátékokat, ’s pajzsán a’ szokás szerint familiai czímere vala kifestve, a’ holló a’ gyűrűvel. A’ magyar Troubadour eléneklé a’ czímerről a’ mit akart, mint Búcsúztatóink a’ múlt száz’ közepén; ’s a’ történetet a’ Troubadournak senki sem hitte, mert hihetetlen volt, de minden beszéllte, mert rendes volt.
[449] Hunyadi öt legényt vive táborba, midőn szolgálni kezdett. Ötöt vitt volna e, vagy ötvent inkább, ’ s talán ötszázat, ha Hunyadot ’s a’ Hunyad’ környékét ő bírta volna?
[450] Ötödik László, az Utánszülött, Hunyadinak öseiről rá-maradt hollós czímerét megbővítette: „Haectennus siquidem ex gratia praecessorum nostrorum, divorum Hung. regum praefatus Comes Joannes, pro armis, seu nobilitatis insiguiis progenitonibus suis et domi benefico munere collatis, corvum in campo flaveo seu coelestino alas paululum elevantem, suo colore naturali depictum, ac formam amnuli aurei in ore gestantem habuit.” (Katona Hist. Crit. XIII. 566.) [451] Zsigmond előtt már élénk czímerekkel.
[452] Kercselicsnél (Notit. Praelim. de Regnis Dalm. Croat. Sclavon. l. 270. a’ Zagrábi Nemesek panaszt tettek 1447. a’ Magyar Rendek előtt: „Noveritis quod Magnif. Johannes Székely de Hunyad Gubern. Regni Hung…; és alább per eundem Székely potentialiter occupatas… De a’ Hunyadi-Székely ház Zsigmond előtt már virágzott, ’s a’ Budai Káptalannak eggy 1331. költ Levele említ eggy Hunyadi Mihályt, Hunyadi Székely Jánosnak fiját. A’ mondottak szerint a’ Gubernátort e’ ház’ tagjának, a’ Hunyadi Székely János kis-unokájának, a’ Hunyadi-Székely Mihály’ Unokájának, ’s a’ Hunyadi-Székely és Oláh és Buti Vajk’ fijának szabad is, kell is, tekintenünk.
Albertnek eggy 1439. költ Adomány-levelében a’ Vajda Gubernátor Hunyadi János, és testvére, a’ Miles Militum, Hunyadi*
Hunyadi A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
ismét*
ismet ék. em.
János ez is, így említetnek: „Joannes, et alter Joannes, uterque filii Oláh de Hunyad.” Eggy más Adomány-levélben, az I. Ulászlóéban, 1440., a’ két testvér így neveztetik: „Utrique Joanni, filiis quondam Vojk de Hunyad. [453] Bonfín ezt Butinak is mondja Decad. III: 9. És ha az olasz eredetű Tudós a’ maga hősét ártatlannak tekintett hazugsággal Római ház’*
Római <eredetű> ház’
maradékának hirdeti is: felteheti e, hogy eggy időben élvén hősével, ennek nagyatyját is hazug névvel merte volna nevezni? Eggy Gubernátor’ és Vajda’ eredete az első ízben és akkor midőn az élt, nem lehete nem isméretes.
Bonfín említi, hogy Mátyás alig tűre valamit nehezebben, mint midőn irígyei tagadni szerették volna régi eredetét. Ha igazok volt volna, a’ neheztelés csak ingerlette volna a’ csevegőket.
Ponori Thewrewk 1825.*
Thewrewk <epen most> 1825 1826-ból javítva más tintával, idegen kézzel.
ereszté-ki Értekezésemet az Arankáéval, és a’ mit a’ tárgyról Halics-országi Kormányszéki-Tanácsos ’s Brzsáni, most Stryi*
most Stryi A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
Kerületbeli Kapitány Kriebel János Úr hozzám íra. A’ hely nem engedé, hogy itt mindent elmondjak.



Ulpia Trajána.

[454] <Várhelyen két padimentom találtatott, masív munkában*
masív munkában Sor feletti betoldás.
a’ föld alatt, nem olly mélyen mint a’ Herculánumi*
Herculánumi<ek>
és Pompeji régiségek, ’s nem olly becses,*
becses<ek>
de szint úgy tiszteletes,*
tiszteletes<ek>
és méltó,*
méltó<k>
a’ miket hogy*
<a’ miket> hogy A hogy betoldás a margón olvasható, a főszövegben jelezve:┌
az Útazó megszemlélje.*
megszemlélje<n>
A’ hely’ birtokosai, Referendárius Nopcsa Elek Úr,*
Úr, Sor feletti betoldás.
és Csebi ’s Nagy Klopativai*
Nagy <Kopati> Klopativai
Pogány László Hunyad Várm. Királyi Adószedő Urak békeríteték, béfedeték,*
béfedeték Sor alatti betoldás.
azt, hogy romlást ne valljon.>*
A bekezdés balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.


VI.
A’ XIX. Levélhez.
Erdélynek Püspökjei 1715 olta.

1. Karczfalvai Báró Mártonffi*
2. Báró 1. Karczafalvi 3. Mártonffí A szórend sor feletti számozással javítva.
György
, 1712ig.
2. Antalffi János.
3. Báró Sorger János. Temett. 1739. Octób. 7d.
4. Zétényi Báró Klobusiczky Ferencz Xavér 1741 olta.*
olta. <Innen>
Innen Zágrábba 1748., ’s 1751. a’ Kalocsai Érsekségre.
5. Báró Sztojka Zsigmond, 1749 olta.
6. Gróf Batthyáni József, fija Lajosnak, a’ Nádornak; 1759. Aug. 22d. Erdélyi Püspök, 1760. Kalocsai Érsek, 1776. Esztergomi Érsek és Magyar-országi Prímás, 1783. Cardinális. Megholt 1799. Octób. 23d.
7. Báró*
Báró A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
Bajtay József Antal
, eggykor Piarista, II. József’ eggyik Tanítója, 1760 olta haláláig 1773.
8. Pius Manzador, e Congreg. Clericor. Regul. S*
<’>S
Pauli. Megholt 1773.
9. Gróf Kolonics László, Olmutzi Kanonok, 17 __; innen Váradra 17 __; tovább a’ Kalocsai Ersekségre 17__
10 Gróf Batthyáni Ignácz, Imrének fija,
11. Rudnai és Divék-Ujfalusi Rudnay Sándor; 1816 olta 1820 midőn innen Esztergomi Érsekké ’s Prímás Herczeggé kineveztetett.
12. Négyesi Báró Szepesi Ignácz eggy Eszt. Egri Kanonokból Egri Kis-Préposttá, ’s onnan Erdélyi Püspökké neveztetett a’ választásokban olly szerencsés Fejedelem által.


VII.
Gróf Kemény Sámuel,
Rendek’ Előlűlője, a’ nemes-lelkű.*
nemes-lelkű. <Ember és Hazafi>
grösser
als das übrige.

Dicső tetteket hirdetni öröm és kötelesség, ’s kötelesség mind azok eránt a’ kik azt elkövették, mind magunk és*
magunk <nem> és
mások eránt, mert így a’ jó’ magva új gyümölcsök’ termésére*
új gyümölcsök’ termésére A főszövegre merőlegesen, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
hintetik-el.*
<el>-hintetik-el
Majór Cserei Farkas, Krasznán,*
Farkas, Krasznán, A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
mint segélette a’*
a’ Sor feletti betoldás.
jószágaiban lakó*
jószágaiban <fekvő lakó ’s tőle> lakó
szegényeket az 1817diki nagy éhségben, és mint gondoskodott előre, hogy illy inség ezután ne érhesse, más helytt mondottuk-el: itt azon nemes-lelkű ’s felvilágosodott elméjű férjfira emlékeztetjük Olvasóinak, ki*
<a’>ki
méltó, hogy Erdélyben a’ szerint tiszteltessék, mint nálunk a’ nagy Szécsényi, ’s a’ nagy Szécsényi’ fija.
Kezünkbe akadt azon lenyomtatott levele, mellyet Gróf Bánffy György Gubernátor Úrhoz 1809. Július’ 2d. íra,*
ír<á> Az ékezet áthúzva.
’s mi azt a’ Kassai Minerva’ II. Fűzetében lap 155. ismét kiadtuk. Abban Harasztosi jószágát, Aranyos-Székben, olly feltételek alatt adta áldozatúl a’ Hazának, hogy a’ Kormányzó-Tanács*
a’ <Fele> Kormány<szék>zó-Tanács
azt tíz egyenlő részre osztva adja tíz Székely-Insurgensnek,*
Székely-Insurgensnek A Székely a főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: ψ
ki*
Insurgensnek, <Székelynek,> ki
a’ csatapiaczon vett sebei miatt élelmének keresetére alkalmatlaná tétetett vagy a’ csatapiaczon elesett Székely-Insurgens’ gyámolatlan özvegyének, árvájinak.
A’ jótételben gyönyörködő férjfiu, Királyi-Tábla’*
Királyi Királjí-ból javítva
Előlűlője lévén, azonfelül hogy mindég tizenkét ifjat tartott asztalánál, minden Judiciális Perioduson (az az, Magyar-országisan szóllván, Terminuson; ’s illyen Erdélyben eszt. által öt vagyon) öt szegényebb sorsu, de feddhetetlen, szorgalmas, jó-erkölcsű Tabuláris-Cancellistának (az az Jurátusnak) ötven forintot ajándékozott.
Hitvese követte férjének dicső példáját, ’s vetélkedet vele a’ jótétekben. Ő volt eggyike a’ Maros-Vásárhelytt felállított Kórház’ boldogítójinak. Számtalan titkon-tett jótéteiket csak azok ismerik, a’ kiknek*
kiknek<,>
orczájikról letörlötték a’ könyeket, ’s lelkek, és az Ég, mellynek méltóbb áldozatok nem nyujtathatnak.


VIII.
A’ Bethlen-ház.

Eredetet a’ fényes háznak Sarolta adott, Szent-István’ testvére.*
Szent-István’ <Királyunknak> testvére
Ez, első férjének, Aba Királyunknak halála után, ismét férjhez ment, ’s Marhárd Grófot szűlé, ez Péter Grófot; ez Gudát.
Péternek három fijai maradtak: Mihály, Salamon, Lőrincz (Laurentius Bult But).
Lőrincznek öt fija: 1. Boczon; ennek fija Pál, 2. Bocz, 3. Bencze Gróf (Benedictus), II. István’ kedveltje, ’s atyja Máté Mesternek és Mihálynak, 4. Csák, ki Domonkost nemzé, 5. Bethlen, ki czímerűl a’ királyi almába harapó kígyót kapá, czímerét a’ Bethleni-Bethleneknek még ma is.*
Innen más, feltételezhetően Gyarmathi Sámuel kézírásával folytatódik a szöveg (MTAKK M. Irod. Lev. 4-r. 52. sz. III. köt., 217–225.).
Bethlennek három fija vala: 1. Péter, 2. Miklós, 3. Olivér; ’s e’ három Keresztnevek elibe felvevé a’ Bethlen nevet.
Pétertől ered az Iktári-Bethlen ág; Miklós kihala; Olivért az Apafi-Bethlen és a’ Bethleni-Bethlen ág tekinteti törzsökének.


Iktári-Bethlen ág.

Péternek az ág’ törzsök atyjának volt két fija, Miklós és Domonkos, ’s ennek János. Ez úgy löve le egy lövéssel két hattyút, hogy a’ nyil kettőnek ment által nyakán. Zsigmond a’ két meglőtt madarat czímerűl adá neki, azonban a’ régibb czímer’ kígyója el nem marada a’ paizsról; telamonként öleli körül azt. – János Gergely fiat hagya.*
400 A margón más tintával, idegen kézírással.
Gergelynek és Ábrámfi Margitnak gyermekei: 1 Domokos, erdélyi vajda 1452 körül; 2 Gábor, budai várnagy; 3. Gergely, Karánsebesi bán és atyja Istvánnak.
Domokos, a’ vajda, kit Butinak is mondottak, nemzé 1. Gábort, ki Mohácsnál 1526. hatezer dzsidásokat vezérle, ’s János Királyunknak tanácsosa s udvari sergének hadnagya volt; 2. Gergelyt, János-Zsigmondnak tanácsosát, Péternek atyját, Jánosnak nagyatyját; s ettől leve Domonkos, atyja Istvánnak.
Gábor, Domokos Vajdának fija, nemzé Farkast, Bátori István királynak főkapitányát, ’s tanácsosát.
Farkastól és Szárhegyi Lázár Drusiánától született 1. Gábor, erdélyi fejedelem és herczege a’ római szent birodalomnak. 2. István elébb tanácsosa, majd Gubernátora a’ testvérének, Hunyad és Máramaros Várm. főispánja végre maga is választott fejedelem. Ez Mihályi Csáki Kristinától nemzé 1. Gábort, 2. Istvánt, 3. Farkast, 4. Pétert Hunyadi és Maramarosi főispánt. Ez a’ Péter elvevé Illésházy Gáspárnak egyetlen leányát, ’s megholt 1646. Aug. 3d.
Domokos vajdának második fija Gergely János-Zsigmondnak Consiliariusa Pétert és Jánost nemzé, János Domokost, ’s Domokos Istvánt. Istvántól és Macskási Judittól szül. 1698. febr. 10d. Sámuel, kir. tábla’ bírája; mh. 1767. mart. 19d. Fijai Domokos és Sámuel.
Az Iktári-Bethlen ág a’ Hederfáján Küküllő Várm. 1818. megholt Sámuel Domokos fijában áll fenn.


Apafiak és Bethleni-Bethlenek

Törzsöke a’ két ágra ment vérségnek az említett Olivér, Bethlennek fija, ’s Péternek és Miklósnak testvér öccse. Ez nemzé Jánost, ki kegyes indulatjai ’s példás élete miatt Apa névvel szokott vala neveztetni. Gyermekei 1 Miklós más nevével Apafi; 2 Gergely, a’ magtalan; 3. Jakab, kitől a’ Bethleni-Bethlenek erednek. Jakab nem ismert okból, Nagy-nak neveztetett.

I) Apafiak.

Apafi Miklosnak fija Gyegyus /Gergely/ kitől János, kitől Péter és László. Péternek Miklós, és György.
Miklós Péternek fija, magát Apa Nagyfalváról kezdé iratni, ’s czímerűl egy karddal általütött fejvasat veve föl, mellyből leveles, és gerezdes szőlő nőtt. Fija László volt, ’s a’ Lászlóé Mihály erdélyi vajda.
Mihály vajdának gyermekei: 1 Ferencz Miklósnak atyja ’s Ferencznek nagyatyja; 2 Zsigmond. 3 Lénárd 4 Miklós. Zsigmond magtalan hala ki. Lenárdnak fijai György és László, az Gábornak atyja, ez Imrének, de a’ kik elhalának.
Miklósnak fija Farkas; ennek pedig István (mh. 1584.) és Gergely.
Gergyely, tanácsosa Isabellának és János Zsigmondnak, nemzé Lénárdot, Boldizsárt, Miklóst.
Miklós nemzé 1. Györgyöt, Küküllői főispánt, Bethlen Gábor tanácsosát, ’s kir. tábla bíráját /mh. 1635. febr. 18d., élete’ 47. eszt./ és 2 Ferenczet, Bátori Gábornak fő Komornyikját.
Ez a’ György, küküllői főispánt, Derzsi Petki Borbálától, a’ Cancellárius’ leányától, nevelé 1. Gergelyt, I. Rákóczy Györgynek komornyikját /mh. 1637. Júl. 18d./ 2. Istvánt Consiliáriust, belső-Szolnoki főispánt, ki Lorántfi Katától Györgyöt és Miklóst, ’s ez Györgyöt. 3. Boldizsárt; mh. a’ tatár-fogságban, de Barcsai Evától Ferencz fiat hagya; 4. Mihály fejedelmet; 5. Ferenczet; 6. Miklóst, és öt leányt.
Mihálynak a’ fejedelemnek, a’ jenői vár’ és az udvari Katonaság’ főkapitánya Bornemisza Pál’ Anna leányától kilencz magzatjai lettenek; de csak az ifjabb Mihály fejedelem marada meg. Az Apafi háznak 1714. ebben szakadt magva.

II) Bethleni-Bethlenek.

Jakab, a’ kit Nagy-nak neveztek vala el, 1300 után élt, ’s hat fiat hagya: 1 Jakabot, a’ magtalant; 2. Andrást, atyját Miklósnak és Andrásnak, ’s András által Jánosnak nagyatyját; 3. Miklóst; 4. Jánost; 5. Apát; 6. Dienest. Miklós, Apa, Dienes hamar elholtak.
János, Jakabnak negyedik fija Gergelyt nemzé, ki 1358 és 1393 között élt, ’s Zsigmond Királytól Bethlen-Szent-Miklóst és Alsó Kápolnát nyeré, ’s Nikápoly alatt Bajzát ellen harczolván, elesett. Úgy tetszik a’ Bethlenek ezen ösöket tisztelik, midőn gyermekeiknek a’ szokatlanabb Gergely nevet adják.
Gergelynek leve János, ennek pedig 1. Miklós atyja Márknak, ’s Bernárdnak Miklósnak, Eustachiusznak nagyatyja; 2. Antal; 3. Gergely, ki Bethlen várát /Belső-Szolnokban/ Albert Király’ idejében építeté.
Antal, Apafi Mihály vajdának 1447. gyámja, Gergelyt nemzé; ez Eleket és Balázst, ’s e’ kettőből két új ág sarjadzott.

a) Elek’ ága.

Elek vice vajdának Losonczi Bánffy Drusianától három fija született: 1. Mihály, Ferencznek atyja; 2. Ferencz, I. Ferdinánd’ asztalnokja; 3. György Isabella és János –Zsigmond’ tanácsosa.
Györgynek fija Miklós, ismét Consiliárius nemzé Ferenczet.
Ferencz fejér vármegyei főispán, a két Rákóczy Györgynek udvari marsallja, III. Ferdinándhoz egyszer, a’ lengyel királyhoz és nemzethez hatszor követje, vallására nézve Unitárius, Kamuthi Susánával két leányt, Kemény Katával, a’ Boldizsár leányával, János fejedelemnek testvérével, hat fiat nevele: 1. Györgyöt; 2. Miklóst; 3. Farkast; 4. Gergelyt; 5. Eleket; 6. Istvánt és Katát, Kapy Györgynét; Évát, elébb Haller Györgynét, tovább Csáky Lászlónét. Farkas, Gergely és Elek atyjok’ ragyogását nevelték.
I. Farkas, nagy szépsége miatt Absolonnak nevezve; már ifjú esztendeiben Fejér vármegyei főispán, később I. Apafi Mihálynak Cancelláriusa és Ministere. Keze alatt lévén a’ hon Archívuma, deák nyelven írta meg az Erdély’ történeteit. De 1679. életének 40dik eszt. meghalván, sem el nem végezheté a’ munkát, sem ki nem eresztheté. Hitvese Gelentinczi Ostrosics Borbála volt, leánya a’ horvát Országi bánnak és korona-őrnek; egyetlen fija pedig László, Kormányszéki tanácsos, Küküllői főispán ’s Curátora a’ reform. ecclésiáknak. Megholt 1717. / Ennek temetésén tartaték Vásárhelyi prof. Zilay András által a’ halotti beszéd, Keresden majus 12d. az eml. eszt. mellyből mind Benkő mind én vevénk híreinket; de én az enyéimeket meg tekintetve Dr. Gyarmaty Urral./
Lászlónak Folti Mariától születének 1. Ferencz, 2. László, 3. Lajós, és 4 az anyja’ méhében hátrahagyott Gergely. Egyedül Lajos és Gergely maradának életben; Lajos magtalan, Bethlen és Nagy-Bún helységeknek ura, Gergely a’ Bethlen-Szent-Miklósé és Folté.
Gergelynek és Naláczi Borbálának gyermekei 1. Lajos. 2. László, hunyadi főispán, ki magát a’ branyicskai út’ csináltatása által is felejthetetlenné tette. 3. Gergely, Kormányszéki tanácsos; 4. Ferencz, és Borbála, Bánffy Lászlóné.
Lajosnak gyermekei Wesselényi Annától: a) Gergely, Nagy-Búnon; hitvese generális gróf Bethlen Pálnak Klára leánya, ’s gyermekei Lajos, László, Kristina, Borbála, Polyxéna; b) Lajos, Kerlésen, Belső Szolnokban, híres a’ maga kertjéről, melly Erdélyben legelsőnek tartatik, mint hogy itt a’ természet segédjére költ a’ mesterségnek. c) Rosália, gróf Bethlen Imréné Gáldtőn és Berkenyesen.
Lászlónak, a’ hunyadi főispánnak gyermekei a) Pál, Herepen, Fejér Várm; b) József Iklandon Torda Várm; c) Ferencz, Kapitány; d) Mária, gróf Lázár Benedekné, Berenczenczen.
II. Gergely, a’ historiographus Farkasnak és az itt nyomban következő Eleknek testvére, Küköllői főispán, Fogaras, és Udvarhely székek’ főkapitánya, Ország’ generalisa nyolcz gyermeket hagya: a) Klárát, az első Gubernátor gróf Bánffy György’ hitvesét; b) Ferenczet; c) Christinát; d) Mihályt; e) Lajost; f) Mariát, Naláczinét; g) Katát, a’ második Apafi Mihály fejedelem’ hitvesét; h)*
A betű után hosszú szóköz hagyva.
Lázár Györgynét.*
A margón idegen kézzel, más tintával: +
– Ugy hiszik Kata, Apafiné, irá ezen isméretes szent Éneket: Mint gyors szarvas kit vadász sért…’s melly szép sor az által, hogy kétszer hagyá el az Articulust,*
A margón idegen kézzel, más tintával: +
asoisztussal összetéveszti az ige idejét.
III. Elek, belső szolnoki főispán, elébb Apafi tanácsosa, tovább a’ Leopoldé, ’s Rendek’ előlűlője. Azon felül hogy a’ Bethlenek neki köszönik elágazások’ kinyomozását, azzal tevé nevét az egész nemzet előtt tiszteletessé, hogy Kerekesdi Kastélyában, Felső Fejérben, typographiát állíta ’s abban 1687. Farkas testvérének Historiáját közre eresztette. A munka 1601 olta 1630ig folytatva van, de nyomtatlanul hever. – Gutaütés kapá ki az élők közzül ’s Elek’ fija Pál, elébb aranyos széki fő királybíró, majd tordai főispán, ’s Kir. tábla praesese. Pált nemzé, a’ generálist, és Farkast, Kir. Tábla Assessorát.
Pálnak, a’ generalisnak gyermekei:1 Elek ’s az ezé Pál; Pál, ’s az ezé Gábor és Farkas. 3. Károly ’s az ezé Esther 4 Juliána Kormányszéki tanácsos Katona Zsigmondné; 5. Sára, Feketené; 6 Kristina, Bíróné; 7 Klára, Bethlen Gergelyné, Nagy-Búnon.

b) Balázs ága.

Balázs, Ulászló komornyikja, Thurzo Angalittól nemzé Gergelyt – Zapolya János – Zsigmondnak tanácsosát, ’s ez Jánost és Györgyöt; György Gergelyt és Györgyöt.
Jánosnak fija Farkas, Kükülői főispán Ország’ generálisa, Szamos – újvári főkapitány, és Consiliárius, tizenhet tiszteletes sebeket visele, ’s Kemény Annától, a’ fejedelem testvérétől, nemzé 1613. Jánost Erdélynek Barcsai, Kemény és Apafi fejedelmek alatt Cancelláriusát, Fejér Várm. főispánt, Udvarhely Széki Királybírót.
Ez a’ János Lengyel országba kísérte el Rákoczy Györgyöt, honnan hazájába baj nélkül vissza érkezvén, mind köz hivatalokban szolgált, mind a’ vallás’ és tudományok’ ügyében. Elpusztítatván a’ török és tatár által az enyedi Collégium, ’s az ifjúság magát Kolozsvárra vonván, ő tanácslá, hogy az Enyedre vitessék. Erdélynek történeteit 1629 óta 1663ig deák nyelven meg irta ’s a’ könyv ezen eszt. Szebenben ki jött, a’ követk. pedig Amsterdámban újra sajtó alá bocsátatott. Azután azt 1674ig folytatá, de a Toldalék mindeddig kézirásban marada. Megholt vizi kórságban, mellyet kiaszás követe, 1678. febr 28d. Elsőbb hitvesétől Váradi Borbálától nemzé Miklóst, Pált, Sámuelt.
Miklós, Cancellarius, szül. 1642. Kis-Búnon. Legelébb atyjának is tanítója Keresztúri Pál, továbbad Fejérvártt és Kolozsváron és itt Apáczai Csere János nevelték. Heidelbergbe 1661. Leydába es Utrechtbe 1663, ’s onnan Angol és Franczia Országokba mene által. Haza 1665. jött, hogy részt vehessen a’ török ellen kezdett háborúban. Bécsben Szeleptsenyi György primás és helytartó vezeté az udvarhoz, Párisban Türenne. Kedvelve vala Zrinyitől is, ’s jelen volt a’ vadászaton, 1664. novemb. 18d., mellyben ez a’ hazánk’ és nyelvünk’ hőse olly siralmas halállal elvesze. Udvarhely széknek fő Király birája leve, ’s Huszti fő Kapitány, ’s Marmarosi főispán; 1689 óta titkos belső tanácsos és*
A margón más tintával, idegen kézírással : 18. 409.
udvari Cancellárius. Ő készíté az úgy nevezett Leopoldinum Diplómát, ’s azért gróffá, ’s mamarosi örökös főispánná neveztetett, ’s negyven ezer forint ajándékot kapa. Későbbi szerencsétlenségei József fiját már megfosztották minden nyert méltóságaitól. Kiadott munkai ezek: 1. Gemebunda Transylvania ad pedes Augusti Caesaris projecta. 1685. 2 Columba Noe cum ramo olivae, seu amphora aquae ad restinquendum ignem. 3. Sudores et oruces Nicolai Bethlen. 4. Apologia pro ministris helv Confess ad triremes condemnatis, 1675. 5. Korabeli történetei franczia nyelven a’ Histoire des troubles de Hongrie VI Kötetében. Amsterdám, 1736. 6. Autobiographiája, magyar nyelven. Német-Újhelytt tizenkét esztendeig raboskodott. Eleresztvén végre, nem akará látni honját, ’s Bécsben hala meg 1716. Octob. 27d Kún Ilonától Mihály fiat, Rhedey Juliánától Józsefet hagyá.
Mihály nemzé Istvánt; ez Lászlót, a’ bényeit, ez Farkast, ’s ez Györgyöt.
Józseftől maradának 1. Samuel, 2. Elek. 3. Olivér, 4 Gergely az obester.
Ezektől levének 1 Miklós 2. Daniel 3 Samuel. Jánosnak és Klárának gróf Bethlen Lajosnénak, atyja.
A’ Cancellárius Bethlen János második Pál fiától leve János, ettől Dávid, ettől Sándor, Assessor a Királyi táblán.
Sándornak fijai. 1. Sándor, Kis-Búnon, ’s ennek gyermekei a) Sándor, b) János, c) Kata báró Naláczi Józsefné, d) Carolina e) Elisa f) Joanna, g) Maria. – 2 Imre Küköllői, majd alsó-fejérvári főispán, Sz-István keresztese Cs. Kir. Kamarás és belső titkos tanácsos.
Cancellarius Bethlen Jánosnak harmadik Sámuel fijától leve. 1 István, 2. György, atyja Györgynek és Lászlónak. 3. Ádám fejér vármegyei főispán, Kormányszéki tanácsos,*
tanacsos ék. em.
Rendek előlűlője, mh. 1748 Sept. 8d Kolozsvártt, 4. Sámuel, 5. Imre Kormányszéki tanácsos. 6. Farkas generális maga a hat fiu’ és két leány’ atyja mh. 1708. febr. 7d.
Ádámnak /itt a’ 3dik Szám alatt/ Bánffy Klárától születtek:
Gábor. fő Udvari mester. Albert Sachstescheni herczeg, lengyel Királyfi és magyarországi helytartó mellett, továbbad Udv. Cancellárius ’s arany gyapjas lovag. Ennek Herczeg Khewenhüller hitvesétől szül. József fija az 1815 meg halálozott thesaurarius, ennek pedig gróf Zichy Josephától 1. József 2 Leopold 3. Albert, 4. Ferencz 5. Ludvica gróf Bethlen Pálné 6. Josepha báró Miskéné 7. Theresia, gróf Lázár Pálné, 8. Antonia, gróf Haller Gáborné.
2. Ádám, a’ Generális, Tulajdonosa eggy Magyar Lovas Ezrednek. Első Protestáns, ki a’ Maria-Therésiai Rend’ Közép-Keresztjével megtiszteltetett.
3. Miklós, Erdélyi Kincstartó. Gróf Csáky Katától csak eggy leányt nemze, Rosáliát, elébb Kolozsvári Fő-Ispán Gróf Csáky Jánosnét, majd a’ Római Cúria előtt történt elválások után, Gróf Was Samuelnek hitvesét, özvegyét,*
hitvesét, <most> özvegyét
Nagy-Almáson, Kolozs. Várm. Megholt 1826. előtt. Febr. 4d. élet. 74d. eszt.
Az Ádámtól és Bánffy Katától született három testvér közzül egyedül a’ Generális Ádám marada-meg szüléjiknak vallásokban.
Sámuelnek, a’ Sámuel’ fijának, ’s Cancellárius János unokájának, leve Lázár Mariától Ferencz és János. Ennek ismét Tholdi Borbárától Ádám, Gróf Gyulai Katának férje, atyja Ádámnak és Josephának, a’ Gróf*
a’ <megholt> Gróf
Haller János megholt hitvesének, Fejéreggyházán.


<Több Erdélyi Házak’ Genealogiáját meg nem nyerheténk. Bár az Erdély’ Tudósaink eggyike, kivált a’ nagyon elágazottakat, dolgozná-ki, felrakván a’ születés’ és halálozás’ napjait, a’ lakások’ helyét, és a’ nevezetesbb tetteket, mellyeket kiki elkövete. Ha osztán a’ Munka minden félszázadban újra nyomtattnék, kitoldva az újabb sarjadzatokkal, annak ugyan mind magok a’ házak’ tagjai, mind a’ hazai történetek barátjai örvendhetnének.>*
A zárójeles rész keresztirányú vonalakkal áthúzva és a margón: Das bleibt.


IX.
A’ kolozsvári Játékszín’ történetei.

[455] Elkezde a’ ház épűlni 1804. ’s tökélletességre vitetett 1821. Nagysága, szépsége, pompássága ollyan, hogy tartományinknak bár melly más Városában is, Bécset ki nem véve, helyt érdemlene.
Magyar Színjátszó Társaság 1790. előtt nem volt; akkor álla ott eggy össze. Erdély mingyárt pártfogással viselteték eránta, buzdítatva erre leginkább Báró Wesselényi Miklós által, ki, ha valaki más, érzé, hogy annak a’ Nemzeti Csínosodásra melly következései lesznek.
A’ segélt Játszók kötelességeknek ismerék hálájokat bizonyítani azon nagylelkű és mély belátású hazafiak eránt, kik erántok részvételt mutatának, ’s 1792. béjövének Erdélybe.
Az 1794. tartott Dieta felvevé ügyöket, ’s elfogadá azon tanácslást, hogy Játékszínjek’ építésére húsz, szükségeire pedig tíz, és így összeleg harmincz ezer forint szabad adakozásként gyüjtessék-össze. Bíztosoknak e’ részben kineveztetének Fricsi Fekete Ferencz, eggykor Assessora a’ Királyi-Táblának, ki a’ tanácslást dolgozta; Gróf Teleki Lajos, később Rendek’ Előlűlője, Obristlieutenant Gróf Teleki Ferencz, és Báró Wesselényi Miklós. A’ Társaság azonközben bérbe-vett házban adá mutatványait.
Első dolgok a’ Bíztosságnak az volt, hogy a’ Reform. Collégiumtól megveve eggy telket a’ Farkas-úczán ötezer forinton, ’s annak árát Gróf Teleki Lajos és Ferencz, Wesselényi, Gróf Toroczkai József és Báró Bánffi József saját erszényekből fizették.
A begyűlt adakozások tizenhat ezerre mentenek-fel, ’s kezdődék az építés. De a’ Bíztosságnak kihalának némelly tagjai, bekövetkezének a’ háborúk, ’s a’ pénz elfogyott. A’ Dieta 1811, minden Nemesre eggy-eggy paraszt-telkétől ötven xrt vete. Abból százezernek kell vala begyűlni. De a’ papiros-pénz becsét eggy ötöd részére leszállító Rendelés (1811. Martz. 15d.) a’ százezeret húszezerre olvasztotta.
Új Bíztosok neveztetének-ki: Kolozsvári Fő-Ispán, Báró Kemény Ignácz, ’s azon Várm. Fő-Bírája Nagy Lázár.
A’ Kormányszék’*
Kormányszék’ A főszöveggel párhuzamos, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve: Ч
mostani Előlűlője, Báró Jósika*
Báró <Branyicskai> Jósika A Branyicskai sor feletti betoldás.
János Excell., fát ígére a’ Valkói havasokból, mennyi kívantatni fog ’s a’ Kolozs Vármegyei Nemesség magára vállalá behozatását. Igy az épűlet 1814. be vala fedve, sőt az a’*
az <épü> a’
belső fa-készületeknek is ki vala faragva eggy része.
Elfogyván a’ pénz, a’ Bíztosság jónak látá örök juson adni-el a’ lózsikat. Eggy lózsit kétszáz forintba számlálván, így kétezer begyűlt.
Tetézék azt Mártonffi Püspök Exc. ezer, Gróf Teleki László és József testvérek, a’ Koronaőr’ fijai, másfél ezer, ’s a’ derék két Őrmény város, Szamos Újvár és Szent-Erzsébet, ’s Abrudbánya, Fejérvár, ’s más Magyar-és Székely Városok ismét másfél ezer forinttal; ’s tizenkét ezer vétetvén Kolozsvártól, az épűlet teljesen elkészűlt.
Széle tizenkét öl, hossza huszonkettő. A’ Szín ebből hatot foglal-el. Hat öl magassága is.
Lózsijainak száma ötven. Mindenikében megfér négy személy; a’ Gubernátoréban, és a’ melly ennek alatt és felette van, hat. A’ három sor lózsin kivül van a’ parterre és a’ paradicsom.
Decoratióji Bécsben készűltek, ’s a’ Színre szekérrel is fel lehet menni.
Elfér az épűletben harmadfél ezer Néző; ’s ha*
’s <hogy> ha
mindnyájan űlnek, ezerhatszáz.
Megnyittatott 1821. Marz. 12d., ’s Zrínyi adatott legelsőben, Uraságok által. Másnap Hunyadi Mátyást a’*
Mátyást <adatott> a’
Társaság’ tagjai játszák.*
tagjai <által> játszák




27.


[Pályám emlékezete] Hetedik könyv. 1816.


Első Szak.

Gróf Dessewffy Józsefhez.

[1] Tellyesítem parancsodat, tisztelt szeretett barátom, ’s íme mennek tudósításim azok felől a’ miket itt látok,*
látok láttam-ból javítva.
hallok, tapasztalok. Mi Magyar-országiak megszoktuk nyugotnak venni útunkat valamikor honunkból kifordúlunk, ’s feledjük hogy kelet felé eggy rokon nép lakik, mellyet ismernünk sok tekintetekben illenék; és mivel e’ föld felől Utazóinktól sem hallhatjuk a’ mit érteni óhajtanánk, nem ismerjük Erdélyt. De ne várd hogy neked azt beszélljem, bányáji évenként mennyi aranyat adnak, ’s lakosa mennyi, mennyi az adója; ha ki ezeket akarja tudni, felleli könyveiben. Én azon örömeket szeretném megosztani veled a’ mellyekkel én élek itt, ’s múlattatni akarnálak, nem oktatni. Engem ide szív hoza, ’s szerencsésnek tartanám magamat, ha érzésim hozzád rezeghetnének által.

1.

[2] Alig hagyám el Szalárdot, közel Váradhoz, hol Gróf Csáky Antalnál, nemes lelkű és szép hitvesének, a’ te rokonodnak, fortepianója ’s gouache festései körül eggy becses napot élék, ’s eggyszerre vadon táj fogott el. Vége itt azon temérdek síknak, melly Tokajtól a’ Máramarosi, Nagy-Bányai, Erdélyi hegyekig, ’s Belgrádig és Hatvanig, sohol meg nem szakadva terjed, eggykor a’ magyar föld’ tengere. Vége azon buja mezőségnek, mellyen útam Debreczentől és Ér-Semlyéntől a’ kevély Nagy-Váradig, a’ Diószegi, Jankai, Vajdai, pajtákkal és súgár olasz-nyarakkal elhintett, inkább szőlőhalmok mint szőlőhegyek alatt elméne. Vége azon szép kertnek, mert a’ kies táj érdemel kertnek neveztetni, mellyen Anarcs és Petneháza, Levelek és Mária-Poocs, Szakoly és Debreczen körül, a’ Magyarságnak ezen népes és gazdag anyavárosától Vámos-Pércsig és tovább, hol gazdag holdmezőken, hol egész órákig eltartó ligeteken keresztűl jövék, mellyeknek szent éje a’ nap’ égető melegében az Útast enyhítő menedékbe fogadja. Vége a’ Nyíreggyházi pusztáknak, Tokajtól Debreczenig, hol a’ szem égnél és szántott vagy legelő homokföldnél, a’ számtalan kissebb ’s nagyobb, sárcsákkal és csévékkel ’s líbuczokkal körülrepkedett tavaknál egyebet nem lát, és a’ melly homoktengert a’ Tokaji szép fok – dél és észak felől tekintve mint valamelly könnyed lebegésű aetheri test, keletről tekintve mint eggy összebomlott óriási pyramisz, nyugotról tekintve mint eggy magát elnyeldesett, formátalan Vulkán – ’s a’ Hegyaljának mérföldekre terjedő kék lánczolatja, ’s távolyabb az Ungvári és Máramarosi hegyek veszik körül. E’ nagyszépségű tájak helyett itt eggy szemet- szívet-összeszorító sivatag tűnt fel előttem; kivagdalt és ki nem irtott erdőség, kákás holdak, semlyékes kaszálók; világos jelei a’ testi lelki szegénységnek. Félnap jöttem, ’s*
jöttem, <és> ’s
két lovast és három oláh-szekeret találtam elő. Az oláh ugrék taliga-szekeréről, mihelyt bennünket megpillanta, ’s verte marháját, hogy az út szabadon maradjon a’ kocsinak. Azt a’ Bihar és Szabolcs Vármegye’ Magyarja is megteszi; mert az elsőbbség érzése természeti érzés, mint midőn az idősbb kor eránt mutatunk figyelmet. De midőn azt az Oláh ijedésből, a’ Magyar jó kedvéből teszi, a’ kettő közt van külömbség, és igen nagy.

2.

[3] Magyar-országot a’ Szilágytól, Erdélynek pitvarától, Széplak Bihari és Ip Krasznai helységek közt a’ Berettyó vize választja el, melly itt eggy Tusza nevü erdőben fakad. [4] Ennek kiáradása és a’ Kraszna vizéé, e’ példátlan esőzésekben, és a’ kerűlés, mellyet ez miatt Zovány és a’ Bánffyak által lakott Nagyfalu közt kelle tennem, elkéslelének, hogy ámbár Szalárdról Krasznára eggy nap elérheték, Cserei Farkas Kamarás és Major Urat, ’s hitvesét Gróf Haller Christínát, a’ Thesaurárius Gabor’ leányát, ebédeknél találám, midőn más nap ide értem.
Házi-gazdám kevés hetek előtt inhidegből gyógyúla ki, most pedig szemeire szenvede, ’s ez miatt még ebédjétől kénytelen vala ágyba kelni. Orvosai kértek hagynám magát; nyugalomra van szüksége. Hogy időmet a’ szakadó esőben kényem szerint használhassam, hitvese áltvive nappalijába, felnyitá előttem férje’ fiókjait, ’s magamra hagya, elfogva gondjai által kedves betege körül.
[5] Égtem ismét látni, illetni a’ szelenczét, mellyben a’ nagy Friedrich hordá zsebjében orvos porát. A’ szelencze eggy kisded papagáj, ’s fenekén a’ Prussziai korona, a’ Király’ monogrammjával; benne a’ kalán is mellyel a’ port merítette. Azt az én barátom atyja Referendárius Cserei Farkas, eggy Magyar-Cancellariai Referendárius barátjától vevé ajándékban, ki viszont eggy huszár rokonától, ’s annak bizonyságaként, hogy teljesíté a’ mit tőle bátyja várt. Feledve van a’ dicső ifjú’ neve ki hazánknak e’ fényt nyeré, ’s nincs ki tudassa a’ szelencze hol és miként leve zsákmányunkká.
[6] Kiélvén magamat a’ szobák’ festéseinek és rezeinek nézeltekben mellyek közt a’ Balechou által mesteri kézzel metszett Vernet’ Zivatarát is találtam, de nem Csendét is, és a’ Ferdőket, – ’s Fittnek két kisded tábláját vaddal, madárral, a’ Metszett-Kövek’ Gyűjteményének állék. Nagy szépségű munkák!
Tovább a’ Wedgewood’ edénykéji múlattatának, és a’ Római hamvcsuprok, az Etrusque és Herculánumi maradványok, a’ Tengeri Herbárium, a’ Nemes-kövek’ Gyüjteménye, mellyet eggy tolvaj cseléd nagyon megfogyasztott, ’s a’ két India’ termései kemény tésztában, természeti nagyságaikban és színeikkel, miként az Európaiakat Sickel öntögeti. Keveset értek mind ezekhez, ’s nagy részben épen nem; de isméretim terjedének, ’s a’ Művészség’ darabjai gyönyörködteték szememet lelkemet.
[7] Bibliothecáját első ittlétemkor a’ tűrhetetlen hideg, most barátom’ szenvedései miatt nem tekinthetém meg; de Csereiné lele még is időt hogy oda is elvezethessen. Itt van valamit Kaprinay, a’ Referendárius’ Nevelője, bírt. Sokat vásárla maga a’ Referendárius is Bécsi lakozása alatt, ’s még tobbet Lőrincz fija Német és Franczia országban utazván, hol már vőlegény a’ Broglie háznak*
haznak ék. em.
eggy leányával, a’ haza’ nagy kárára elholt.
[8] Csereinek eggyik kedves mulatsága a’ kertészkedés, ’s kertje ritkaságokban gazdag. Dr. Baumgarten az eddig nem ismért csemetéknek Magyarokról ada nevet, ’s eggyike*
eggyike<t>
SILENE CSEREIA czímet visel. [9] Valamikor az eső megszűnt ömleni, bejárám a’ kertet, és álmélkodám kincsein. [10] Klapróth és Wildenow, Berlínben,*
Berlínben Bedlínben-ből javítva.
levelezének vele, ’s ez, és Regnaut, Párizsban, Gróf Canál és Prof. Dr. Nowodworszky, Prágában, ’s a’ Brasiliából visszatért Neu-Wiedi Maximilián Herczeg, a’ Krasznai kertet sok termésekkel szaporították, ’s a’ Xeranthemum bracteatum Krasznára*
Krasznára Krasznáról-ból javítva.
Malmaisonból jött által. A’ külföld’ terméseit ma módiból is szaporítják mindenfelé, mert nagy részben arra sem tudomány sem gond nem kell, ’s a’ hiuság abban találja fel a’ mit elérni vágy hogy értést tétet fel, bár nincs; de ez legalább nem kártékony hiuság. Kraszna azzal dicsekedhetik hogy Erdély*
hogy <Krasznáról> Erdély
innen vevé legelébb és legnagyobb részben, a’ mit mindenfelé nevel, ’s bőven nevel.

3.

[11] Perjéig, másfél órányira Krasznától, nem jövék bajjal; az út szántott, dombos, de nem meredek földön méne. [12] Itt készen vára az ökörforspont, mert alkalmatlan hegyet kelle másznom.
[13] A’ hely felejtett szegénység képét viseli. [14] Hosszan nyúlt el, noha nem nagy, ’s dombjairól, talán ugyan csak esős időben, zuhogva omlanak a’ patakok a’ nagyobba, melly a’ falun végig fut. [15] Fekünnék Helvetziában, Gessner nem pirult volna felvenni rezei közzé, ’s Perjét most ismerné egész Európa. Béfogák ökreinket a’ nélkül hogy mi az Oláhokhoz és az Oláhok mihozzánk szólljanak; [16] mi, mert látni vala képeiken hogy nyelvünket nem értik: ők rettegőségek miatt.
[17] A’ mint a’ hegy emelkedék, kiszállottam szekeremből, ’s eltelve gyönyörrel nézém mindenfelé az erdőség’ szép szakait, [18] mellyek megáztatva a’ sok esőtől, lombjaikkal még inkább kevélykedének; ’s vissza meg vissza tekinték a’ kedves fekvésű oláhfalura, ’s a’ nékem kedves helyre melly olly kincseket, olly lelkeket rejteget keblében. [19] Eggy Bánffi-Hunyadra igyeksző lovas utólére, ’s tolmács leve közöttem és az oláhok között. [20] Haszontalan vala minden mesterségem; ki nem tudnám kapni némaságokból, nevetésre ’s mosolyra nem tudám eleveníteni. – [21] Irtóztató látni hogy ember embertől fél, hogy ember a’ nyájaskodótól is retteg!
[22] Most a’ bércz’ tetején valék. – [23] Hah, melly rezzentő pillantat! előttem fekvék egész Erdély. – És bár eléggé érezhetőleg önthetném szóba a’ mit láttam!
De ha a’ tájfestés szóval, és nem ecsettel, mindég sikeretlen is, minthogy a’ beszéllő egymás után számlálgatja a’ részeket, ’s az egészt nem adhatja eggyszerre; vagy a’ hogy szóllani az Iskolák szeretnek, minthogy az afféle leírások az Idő’ és nem az Ür’ tárgyai: ha majd a’ mit itten beszéllek, megjelenend nyomtatásban, lesz az a’ haszna, hogy némellyeknek érzéseit, a’ kiknek talán magyarázóra volna*
magyarázóra <lo> volna
szükségek, segélleni fogja, ha a’ könyv velek lesz. – Megfordúlék sarkamon, ’s valamerre tekinték, éjszakról keletig ’s onnan tovább dél és nyugot felé, dombot láték és völgyet, ’s úgy dombot és völgyet, minden lapály és megszaggató hézagok nélkül, mint midőn a’ Kertész spallérja’ tetőjét sinór után nyirdeli. A’ Karpát’ ága, melly Kézsmárk mellől Máramaroson és tovább osztán a’ Székely-földön lemegyen Fogaras mellé, a’ nagy távoly miatt elvesze szemeim elől, elveszének az Abrudbányi és Hátszegi rengetegek is. Egyedül a’ Blagyásza üté ki magát a’ merre Belgrádot képzelhetém, a’ dombok’ völgyek’ örök síkjából, ’s a’ hó még most is fejérle oldalán. Szótlan állék. Úgy tetszett mintha valamelly Istenség eggy magas partról nézellé vala sok ideig a’ habokban hánykódó tengert, s tündérbotjával eggyet ütvén épen most parancsolta volna hogy a’ víz azon alakjában változzék földdé, de már benőve erdővel, mellyben eggy percz előtt hánykódott. ’S előttem még nem vala teremtve az új föld’ embere, még nem állatjai, mert innen nem vala látnom*
látnom látni-ból javítva.
semmi falut, semmi tornyot, semmi kalibát. A’ táj ember nélkül, nyáj és marha nélkül, madár nélkül volt; mint a’ szép halott!
[24] A’ mi rémítő ez érzésben van, még nagyobbodék az által hogy rejtve vala a’ nap, ’s az ég’ boltozatját felettem bús fellegek vonák be mindenfelé.
[25] Temérdek távolyra terjede horizonom, ’s képzelhetni mint veszett el a’ kék szín a’ veresen-sárgáló fejérig, hol azt a’ szem a’ menny’ színétől meg nem külömböztetheté. Ha a’ mit itten láték, tárgya lehetne az ecsetnek, óhajtanám festve látni. De e’ sötét bús egyenlő, minden változás nélkül, vásznan, annál inkább rézbe metszve nem tehetne kívánt hatást; mint a’ nyugalmas tenger nem, part és szikla ’s hajó és légi-perspectív nélkül, ’s a’ Claudokat és Verneteket, kik olly csudákat tudtak teremteni, kifárasztanák. [26] Itt magát kell látni az eggyszerű, puszta, nagy természetet, ’s nem víg napfényben, hanem e’ bús fellegzés alatt.

4.

[27] Útam Nyíres olta hegynagyságú ’s meredek dombokon, ’s ollykor sippedékes vápákon, inkább mint völgyeken, méne; ’s annyi baj és inség közt azon örömem sem vala hogy szemeim szép tájt láthassanak. A’ dombok’ oldala itt parázs föld, alja kemény agyag; ’s így midőn a’ felső föld ősszel és tavasszal, magába szedi az eső- és hó-vizet, a’ domboldalak, a’ tetőn kezdve le lábaikig, ’s ollykor félórányi távolyra, megindúlnak, ’s grádicsos repedésekben lesippadnak a’ völgybe. A’ szem pusztúlásban látja Erdélynek igen gyakor részeiben a’ természetet, melly nálunk mindenütt a’ maga épségében és szépségében jelen meg, vagy a’ hol a’ sebes Hernád, Kassa alatt a’ szőlődombokat szaggatja is, bokrokkal rejti el pusztításait, Erdélyben el nem rejti, mert ennek dombjai kopaszok. Az Útast itt az éri, a’ mit eggy ellenségi sereg által feldúlt tartomány’ látása alatt*
látása <által> alatt
érzene.

5.

Nagy-Almás, özvegy Gróf Was Samuelné, szül. Gróf Bethlen Rosáliá’ lakójával,*
Rosália’<,> lakójával
szűk völgyben fekszik. A’ hely’ igen nagy mívelésü asszonyát nem leltem; más jószágában múlatott; de én híres istálóját ’s fedett iskoláját is megtekintettem. – Itt Bucephal a’ fő dísz. A’ szög Zultán’ nagy termete ’s kevés tüze gyanút támaszta bennem, hogy Erdélynek nem magas, de tüzes kanczáji tunya német ménekhez házasítatnak. – Nem fogom a’ Grófné’ embereire a’ mit nem tudok; de ha gyanúm nem csalt volna meg, ezt világos tévedésnek fognám nevezni; legalább míg a’ jobb természet azt az idegent ismét lerázhatná.
[28] II. József tekintetbe vévén sok útjainak eggyike alatt a’ Herczeg’ Grasalkowics’ istálóját, ’s látván hogy az magyar paripák helyett cseh nehéz lovakat szaporít, meginté a’ Lovászmestert, hogy a’ seregnél Huszároknak is van szükségek lovakra, nem csak Vasasoknak. – Idvezséges intés, ’s eggynél több tekintetben.
A’ tájnak eggyfelől a’ régi kisded vár’*
vár<nak>
eggy négyszögü bástyája ád díszt, másfelől eggy szép új emlék. Úgy mondják amaz eggykor a’ Templom’ Vitézeié vala; később Bebék Vajdáé, ’s vejéé Balassa Imréé, ’s erről a’ Csákyaké, kiktől a’ Grófné is ered. Az emléket a’ hely’ asszonya, elébb Kolozsvári Fő-Ispán Gróf Csáky János*
János József-ből javítva.
hitvese, de a’ kitől a’ Római Szék elválasztotta, közel a’ Kolozsvári úthoz, eggy szomszéd hegyecske oldalában második férjének emelt. Valóban szép, ’s azért is szép, mert nem hasonlít kertjeink’ ’s temetőink’ bábjátékaikhoz; nagy, mint a’ ki emelte, mint a’ kinek emeltetett, és mint a’ veszteség és fájdalom; eggy félbe*
felbe ék. em.
tört, vastag diameterű, ’s hornyolt oszlop, ’s a’ tört oszlopon a’ hamvveder,*
vv nicht w A főszöveggel párhuzamos, a bal margóra írt betoldás.
áltölelve az állandóság’ symboljával, a’ kígyóval. Felírásait a’ piedestál’ két oldaltáblájin Gróf*
oldaltáblájin <a’ nemes> Gróf
Haller Gábor, a’ Thesaurárius dolgozta, az elsőn és utolsón, énvelem téteté a’ Grófné.

6.

[29] Bácsnál vidúlni kezde a’ vidék, ’s eggy szőlővel beűltetett dombon túl szélesebben látám megnyílni a’ vidéket, mint a’ mellyen eddig jövék. Azt várhatám, Kolozsvárt a’ völgy’ közepében fogom lelni. Azonban előfordúlván a’ szőlőhegyecske mellől, előttem fekvék a’ Traján’ hatodik gyarmatának Clusa nevet viselt Városa, melly a’ régi Diplomákban magyarúl is Klúzsnak mondatott, a’ hogy ma is hívja az oláh;*
o O-ból javítva.
az a’ város, mellyben a’ nemzetnek eggy nagy Királya ’s Erdélynek eggyik nem tunya Fejedelme, Hunyadi Mátyás és Bocskay István, születének. A’ szőlőhegy a’ Fellegvár’ dombja volt; ’s lába alatt fekszik a’ semmi szembe tűnő épűlettel nem ékes külváros a’ Kis-Szamos’ bal szélén, Kolozsvár pedig, körülvéve magos falakkal, a’ jobbon. Túl rajta, ’s olly közelben, hogy a’ város’ eggyik széle ennek lábát ellepte, ismét magos tetők kelnek.
[30] Kolozsvár nagyobb Kassánál; de hol lehet olly szép úczát látni mint a’ Kassáé’, ’s melly városnak nem ada díszt gothus ízlésű nagy temploma? – [31] Három legszebb úczáji T formán vonúlnak, tágasak, vidámak, nem hosszúak; oldalúczáji keskenyek, görbék, [32] ’s még nem bír sok házat melly figyelmet érdemelhetne. [33] Miolta a’ Gubernium Szebenből 1790.*
1790. Sor feletti betoldás.
ide költözék, kiköveltetének nevezetesbb úczáji. A’ Középúcza előtt mellynek kapuja, a’ maga őrházával ’s nagytáblájú órájával, a’ Német-országiakra emlékeztet, tágas piacz van üresen hagyva hogy vásárjai künn tartassanak; ne mint előbb, a’ városban.
[34] A’ Nagy-templomot, a’ három úczának csaknem közepében, Zsigmond Királyunk építeté 1342.; János-Zsigmond fél-Királyunk pedig a’ maga felekezetének adá. Az építmény nagy sztílú, de nem czifra, ’s így annál szebb. Festés, faragás, mit a’ Mesterség’ barátjai*
baratjai ék. em.
látni óhajthatnának, sem itt nincs, sem a’ Piaristáknál, kiknek kettős tornya, rézzel födve, a’ városnak nagy díszére van. A’ Reformátusokénak külsője ijeszti a’ szemet. A’ Collégium Bibliothecája ennek rekeszében tartatik; szűk, sötét, mocskos; grádicsain nem volna nehéz kezet lábat törni. A’ Lutheránusokénak most rakják talpfalait, a’ Híd- és Magyar-úcza’*
Híd<ú>- A kötőjel sor feletti betoldás.
szögletében. Az Unitáriusoké, az azzal eggyütt álló Collégiummal,*
Collegiummal Collegiuméval-ból javítva.
új ízlésű, csínos. Harsogott orgonája a’ Zsoltár mellé, midőn eggy délután ott elmenék. [35] Belől a’ templomban e’ felírás áll: Az eggyetlen-eggy Isten’ tiszteletére; kivül: In honorem solius Dei. MDCCXCVI. – Templomnak felírás talán nem is kell; kiki tudja az épűlet micsoda, és kinek épűlt tiszteletére: de itt az építetők talán még örvendének a’ pleonasticus magyar szóllásnak; ’s ki akarhatná őket nem olcsó örömökben megháborítani? De hány templomunkon áll ugyan-az*
ugyan-az Sor feletti betoldás.
nekünk is más normájú keresztyéneknek. Sőt csak eggyet hive a’ polytheista Görög és a’ pantheista Philosophus is, az elsőbb sok Istent azért mondván,*
azért <vallva> mondván
mert az Eggy’ munkáját meleg képzelete’ szép tévedésiben többek között osztotta fel; a’ másik*
masik ék. em.
Mindent mondván, ’s feledvén hogy a’ Minden is Eggy. – De tiszteld a’ tanításokat, ne feszegessd.

7.

[36] A’ Gubernium az itt, a’ mi nálunk a’ Helytartói-Tanács, némelly külömbözésekkel. Illyen, hogy Erdélynek nincs legfőbb Törvényszéke mint nálunk a’ Septemvirátus, ’s a’ Királyi Tábláról az elítélt pörök ide hozatnak fenntebb megítélésűl, némelly neműek a’ Cancelláriára. Négy esztendővel később mint ott járék, 1820. a’ Gubernium két részre osztatott, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
eggyike az Országlás’, másika a’ Törvénykezés’ tárgyait*
targyait ék. em.
viszi. Ez miatt Consiliáriusainak száma megszaporítattott, ’s a’ Gubernátor mellé Vice-Praeses rendeltetett, Borbereki Fabián Daniel Excell., eggykor Referendárius az Erdélyi Cancellarián, tovább a’ Kir. Táblának Maros-Vásárhelytt Előlűlője. A’ Gubernium még ma is birtokában vagyon régi fényének, annak, mellyben a’ honi Fejedelmek alatt, mint Országló-Tanács állott, ’s Tanácsosainak titulusa ez: Illustrissimus Excelsi Gubernii Regii Consiliarius Actualis Intimus. – Ezeknek esztendei fizetések 2000 fr., a’ tizenkét elsőbb Titoknoké 1200, a’ két utolsóé 1000.; két Concipista 800, nyolcz pedig 600 ftot von.
Az Országló-Szék’ helyét I. Leopold Gyula-Fejérvárra rendelé. Fija, VI. Károly onnan álthozá Kolozsvárra. A’ Dieta 1743. Szebenben tartatván, oda költözék a’ Gubernium is, ’s midőn annak vége leve, ott felejteték, míg a’ háború alatt 1788. a’ Levéltár’ eggy részét tanácsosnak tekinték a’ szélekről beljebbre szállítani. Erdély is II. Józsefnek köszöni tehát szerencséjét hogy Kormányszéke ott van a’ hol lennie illik, mint Magyar-ország, hogy a’ Helytartói-Tanács, a’ mit az Ország régen kívánt, 1784. elhagyá Pozsonyt, és Budára költözék.

8.

[37] Gubernátor Gróf Bánffy György, fija a’ pompaszeretéséről ismert Dienesnek és Barcsay Ágnesnek, eggyeránt kedvelteték Udvar és Haza által, hűsége és szerénysége miatt. Nem nyoma senkit, nem felejté hogy a’ magáéi közt él. Kedvesbb vala neki szeretve látni magát mint rettegve. Úgy beszéllék a’ kik tudhaták hogy ő ’s Cancellárius Teleki nem szereték egymást; ’s annál szebb hogy mindketten szeretvén a’ mit szeretniek kelle, magányos indulataikat nem vivék által a’ köz’ dolgaiba, ’s annak mind ketten hálát érdemlő Geniuszai voltak. Bánffy sok elakadt jónak fogá pártját, és sokat mente meg az őket fenyegető veszélytől. A’ Szent István csillaga és a’ Szent Leopoldé villogott fekete prémetlen mentéjén, ’s ezen kivül a’ polgári érdem arany keresztje, midőn nála valék, ’s hajatlanságát paróka fedé czopf és fodorítások nélkül; termete kisded, húsa nem sok, arcza eggykor kedves lehetett, hajai szögek. Szájából egyéb*
egyeb ék. em.
hangot magyarnál nem hallék, ’s elholt hitvese, leánya Herczeg Pálmnak, olly jól tanúlta meg nyelvünket, hogy azon folytában szollhatott, sőt írt is, ’s hiba nélkül. De e’ földön nem is hallani egyebet, ’s midőn ezen*
ezen Sor feletti betoldás.
álmélkodva örvendék, barátim, bíztatának, hogy ezt fogom majd mondani mikor Magyar-országra ismét vissza térek is; ’s meglett a’ mit jövendőltek. Így szólla velem az a’ nem öreg férfi is,*
az <is, a’> a’ nem öreg férfi is, kit Az áthúzott rész felé írva.
kit spanyol köpenyegben, papi veres sipkácskában, ’s fejér és piros színekkel kikent arcczal találtam szobájában, a’ hogy az egész föld’ kerekségén egyedül ő öltözködik, ezen még inkább kelle álmélkodnom mint öltözetén ’s kikent képén. Ezekhez*
képén. <azért> Ezekhez
inkább illett volna az idegen szó.

9.

[38] ’S itt a’ társasági eggyüttlétekben is valami szívesbb, melegebb, jobb vagyon, mint nekünk némelly elkorcsosodott tájainkon. A’ tizenhárom Magyar és öt*
és <O> öt
Székely Megyékből és Székekből álló kis Országban mindenike ismeri egymást, nagy részben rokonok, ’s a’ rokonok nem felejtik, mint mi, hogy rokonok. Atyám vagy apám, ’s anyám a’ nevezet mellyel gyermek szüléjihez szóll, ’s eggyüttlétekben szüntelenül cseng a’ Mélcsás Bátyám vagy Öcsém Uram, ’s a’ Mélcsás Néném vagy Húgom Asszony. Az igen is bátor Bátyám Uram ’s a’ hideg Uram Öcsém meg vannak nemesítve vagy elkerűltetnek.

10.

[39] Gróf Teleki Józsefet, a’ Koronaőr és Királyfalvi Róth Joanna’ második fiját, ’s Gróf Teleki Lajos’ vejét, végre örömem vala meglátni. A’ Collégiumból jöve mellynek Inspector-Curátora, ’s kezénél fogva hozá vele nyájaskodó kiskorú fiját. [40] Vissza fogott volna tolni komolysága, ha épen ez a’ ború is nem emlékeztetett volna nagy lelkü atyjára; de jól tette a’ természet hogy nem önte mindnyájunkat eggy modellbe. Kilencz holnap mulva azután hogy vele megismerkedtem, elholt. Élete’ utolsó heteit az*
az Sor feletti betoldás.
1817diki példátlan éhségben a’ szűkölködők’ táplálása által tette ragyogóvá; nehány ezer forintot áldoza e’ czélnak, ’s példája társaságba fűze másokat, kik a’ Rumford’ levese által igyekszének érdemleni a’ polgári koronát, és a’ mi minden koronánál többet ér, az önmagok’ becsűlését.
Teleki birtokosa azon háznak, ’s én itt valék nála, mellyben Bocskay István Fejedelem született. Atyja ’s anyja fogva tartatának Zápolyánál, mert az Ausztriai ház’ hűségétől magokat elvonatni nem engedék, ’s Bocskay szüléjinek ezen fogva tartatások alatt született. Eggy régi kő deák*
kő<,> deák
versekben hirdeti annak a’ születési nap’ szerencsés péntekét, ’s minden egyéb nevezetes péntekeit annak, a’ ki itt az igen is hosszú versezetet végig olvasni nem rest. Teleki a’ követ, hogy eső ’s jég ne árthassanak, a’ kapu’ boltozatja alá téteté falba. – A’ Tudomány. Gyüjt. 18*
A szám után hosszú szóköz hagyva.
közlötte a’ felírást.

11.

Közel ehhez álla, ’s Heltai szerint, szemben azon úczával melly az Óvárba vezet, így tehát a’ mostani Ispotály’ helyén, az a’ ház, mellyben Horogszegi Szilágyi Erzsébet Magyar-országi Gubernátor Hunyadi Jánosnak 1440. Martz. 27d. szűlé Mátyás fiját, hazánk eggy nagy tulajdonú ’s nagy gyengeségű Királyát, a’ világnak eggy kora felett lelkes embert.

12.

Kevés lépésekkel áll innen e’ kettőn, ablakaival a’ Nagy-templom felé az, mellyben II. József 1772. szállásola; 1817. pedig Gubernátor Bánffynak palotáját éré azon szerencse, hogy most országló Fejedelmünk, felséges hitvesével Carolina Augusta Bajor Királyi Herczegasszonnyal, abban töltsön nehány napokat.

13.

[41] Báró Naláczi Józsefet, eggykor Zaránd Várm. Fő-Ispánját, örömem vala meglátni. Eggyütt szolgála Báróczival a’ Gárdánál, ’s eggyike azoknak, kik Nyelvünk’ elővitelében dicséretes részt vevének. [42] De a’ ki a’ vadbajszu öreget most látá, vastag gyászában és ez miatt kecskeprémmel, miként hihette volna hogy Euphemiát fordítgatta? Előttem nem szikráztatá tüzeit, noha azt hallani óhajtottam, de némelly szava, mellyet minden emleget, nekem is megmarad emlékemben. Jó fej, jó lélek.

14.

[43] Kormányszéki Tanácsos, akkor Titoknok, Nagy-Váradi Inczédi László Úr Kemény Simonát olvasá fel előttem, de mellyet még csak akkor dolgozott. Ez a’ Szent-Imrei téren, közel Gyula-Fejérvárhoz, Déciusi nagysággal vesze. Kemény (Istvánffi a’ magyar neveket deákos hangzásúakká*
hangzásuakká hángzásuakká-ból javítva.
áltváltoztatni szerető Komonyának mondja) annyira hasonlíta Gubernátor Hunyadihoz, hogy a’ kettőt nem vala nehéz összetéveszteni. Látván tehát Kemény hogy a’ török, nem is kételkedve győzedelmén, itt leginkább a’ Hunyadi elfogására törekedik, és hogy a’ mieink sokkal kevesebbek mint ellenjeink; kéré a’ Vezért engedje néki öltözetét, fegyverét, paripáját, hogy így érette veszhessen. Hunyadi meg vala bántva a’ feltét által, de amaz meggyőzé az által hogy ezt kívánja, parancsolja az ügy; ha Hunyadi veszne, minden veszne. Kemény tehát elesék, ’s akkor szerze nekünk dicső maga feláldozása által diadalt, mikor a’ veszélyt bizonyosnak nézheténk. Történt a’ csata 1440 és 1443 között, ’s Mezet Vezér fijastúl és húszezred magával elesett. Mi csak háromezret veszténk. A’ Gubernátor a’ gazdag zsákmányt a’ Gyula-Fejérvári, Szent-Imrei, Tövisi, Nagy-Bányai templomok’ építésére fordította.
[44] Inczédi látá Göttingát és Párizst, ’s jelen vala itt három társával*
három társával Sor feletti betoldás.
azon nevezetes napi űlésben, melly az Első-Consult 1804. Május’ 18d. örökös Császárnak nevezé. Még új vendégek Párizsban csak az reggel tudák meg, melly kérdés fogna eldöntetni, midőn az összegyűlés’ órája már közel volt. Követünk már nem segélhete rajtok, ’s billétjét eladni senki nem akará. Ezen elakadásokban az a’ gondolat szállá meg őket, hogy mind négyen öltezzenek magyarba. Így közelítvén a’ házhoz, az úczára rendelt katonaság’ Tisztje Aux armes!-t kiálta csoportjának; ’s a’ négy idegen, kiket*
kiket Az utolsó szótag sor alatti betoldás.
Követségünkhöz tartozóknak nézének szabadon ereszteték; szabadon a’ grádics’ alsó ’s majd a’ felső végén is; oda pedig, nekiek szörnyü megzavarodásaikra, még megkülömböztetett hely is mutattatott ki nekik.

15.

[45] Kenderesi Mihály eggykor Hunyad Vármegyei Fő-Notárius, majd Fő-Bíró (a’ mi nálunk Első Vice-Ispán), végre Követ az 1790diki Dietán olly fényben ragyogott, hogy elébb Titoknoknak, majd Tanácsnoknak nevezteték a’ Kormányszéknél. <Lelkes, czéljaira elkészűlt, munkás férfi, ’s szerencsés előadású, ’s tántoríthatatlan érzésiben; abban szerencsétlen hogy egyenessége ollykor az élességig ment, és hogy meg nem menekedheték azon tévedéstől melly a’ jó lelkűeket szokta megszállani, hogy látni ott is akarnak a’ hol érzeniek kellene hogy akarni nem elég, ’s meg nem foghatják, miként lehetne a’ dolog nem a’ hogyan ők látják. Ez a’ tévedés a’ tiszteletes embert sok kedvetlenségekbe hozta másokkal; de a’ szertelen érdemei meggyőzé a ’ kedvetlenségeket, ’s Kenderesi köz tekintetben álla, ’s még azoknál is, kiknek ellene méltó panaszok volt. A’ jót segélé teljes erejével, ’s nem ritkán ereje felett is. [46] Ezért szerette őtet Kovachich, ’s Fessler a’ Volga’ széléről levelezett vele, ’s történeteink megírásában tőle kére hol világosításokat, hol segélyt. Benkő és Erdélynek egyéb Tudósai őtet barátjoknak, védőjöknek tekintették, mert az volt; de épen ez által magok erősíték meg veszélyes tévedésében hogy ő érti a’ jót, mert szereti; [47] hogy kormányozhatja a’ nem értett ügyet, mert szívesen óhajtja gyarapodását. Így történt hogy Bírájává tevé magát a’ Magyar*
Magyar msgyar-ból javítva.
Nyelv körül támadt kérdéseknek, mellyet nem tanúlt; hogy tiszteltetni akará ítéleteit a’ poetai dolgozások körül, holott neki poetai ihlés és ízlés nem juta; hogy ő mondotta ki, van e igaza Kantnak, a’ ki meg sem érheté mit taníta Kant. Illy önszemeikkel látóink vannak minden színben és minden nemben, de a’ tiszteletes és a’ maga pályájin elkészűlt Kenderesi méltó, hogy a’ semmi pályára el nem készűlteknek és még is harsogóknak példáúl tétessék. – Ellenben övé a’ dicsőség hogy tüzelé ott a’ lelkesbb ifjakat, Virágnak indulni el nyomain;>*
Az egész oldal egy balról jobbra tartó keresztirányú vonallal áthúzva.
[48] övé a’ dicsőség, hogy négyszáz forint ígéret alatt tüzelé Vályi-Nagyot az Iliász’ fordítására, [49] ’s hogy Enyedre akará Theol. Professornak meghívatni, és ezt azon igen jó szándékkal, hogy az ifjakat ott nem csak Theologiára, hanem a’ verselgetésre is vezesse. – És melly gyönyörű vonás az az ő characterében, hogy tüzesen szeretvén ugyan felekezetét, ’s távoly lévén ugyan némellyeknek hamis játékaiktól, kik hogy igazságtalanoknak*
igazsagtalanoknak ék. em.
’s hidegeknek ne tessenek mások eránt, a’ magokéi eránt hidegek és igazságtalanok; felekezete’ szeretetét a’ jó’ szeretetének mindég alá hajtotta, ’s a’ jóban soha nem nézte ruháját, mellyet ollykor nem is maga választ, hanem*
választ, <hanem rá marad,> hanem
magát. Kenderesi eggyike azon keveseknek, kiket én meglátások után még inkább megszerettem mint míg*
mint <vol> míg
csak leveleiből ismertem volt. – [50] Termete kicsiny, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
nem száraz; hajai barnák, úgy szemei; orczájinak ifjabb korában lángolni kelle; víg kedvű, ’s a’ társaságokban beszédes, hogy sokszor más nem is szóllhata, de a’ minek a’ hallgatók még örülhetének; ’s nem pedánt, bár néha feszecske. [51] Képét Nagy Sámuel metszé, nem szerencsével, bár a’ rajzolat hív volt. Szül. régi házból 1758. Novemb. 17d.; megholt 1824. Apríl. 26d.

16.

[52] Kolozsvárnak van mestere nyelvekben,*
ny Ny-ből javítva.
muzsikában, tánczban,*
tánczban, Sor feletti betoldás.
lovaglásban, szabdalkozásban, rajzolásban kettő, Prof. Neuhäuser a’ Normális Iskolában, a’ Ref. Collégiumban Prof. Nagy Sámuel; de festője nincs; holott az Erdélyi házak tele vannak új és régi portrékkal; Bergmannak ritkán*
Bergmannak <és Aven> ritkán
van dolga, Avenárius pedig nyelv és muzsika mesterré leve.
Nagy Sámuel Enyeden szül. 1783. Febr. 7d. Nagy hajlandóságot tapasztolván benne a’ Collégium’ Előljáróji a’ festésre, Bécsbe küldék fel, ’s ott kilencz esztendeig tanúltaták vele az egész cyclust, melly polyhistort csinál, nem művészt. Végre lejött, ’s itthol kénytelen vala falat márványozni hogy élhessen. Most Calligraphiai leczkéket ad, ’s mappákat, portréket metsz.

17.

Schmelzer szobrokat farag, ’s ügyesen fogna ha tőle ügyesek kívántatnának. Ellenben Szimon, olly gyűrűköveket ad, antikok és réztáblák után, mellyek a’ legtanultabb szemeket is kielégíthetik. Eggy épen nem nagy carniolon eggy nyargaló Lovagot láték nála, melly a’ gyűrű német születésű, orosz szolgálatú*
szolgalatú ék. em.
birtokosa’ nevében franczia nyelven hirdeti, hogy az –

Lelkét Istenének,
Életét Urának,
Szívét Kedvesének,
Hírt, nevet magának –


tartja. A’ kövön csak a’ három elsőbb sor áll: A’ Dieu mon ame, Ma vie*
ame, <Mon coeur> Ma vie Az áthúzott rész felé írva.
au roi, Mon coeur aux dames, l’ honneur à moi. – Ló, lovancz, ’s az igen apró, és még is igen jól olvasható, ’s igen szép alakú betűk javalást érdemlenek.

18.

[53] Typographiája Kolozsvárnak kettő vala, 1816., de azokról még akkor nem lehete jót szóllani. Prof. Méhes Úr még e’ tekintetben is hálát érdemel hogy megbecsűlhetetlen Munka, a’ Deáki Filep Sámuel által fordított Anacharsisz Utazásai’ kedvéért szebb betűket hozatott. Az Erdélyben nyomtatott könyveknek közönséges vétkek a’ vétkes Orthographia, még ha deákot nyomtatnak is. Mert mi mentheti azt, a’ ki nem pirúl Chyrurgust, Prothonotáriust, Systhémát írni,*
írni<!>,
’s edgyet magyarban, ’s a’ suffixumot itt j, ott y által jegyzeni. A’ kinek az mind eggy, mutatja hol áll.

19.

[54] Könyváros-boltja Kolozsvárnak nincs; de eggy Kammerdienerségből Galanteriehändlerségre avanszolt*
o a-ból javítva.
idegen, tudván hogy a’ könyv, tudnillik a’ szép nyomtatású, ’s*
nyomtatású<,>’s Az áthúzott rész felé írva.
szép kötésű, szint úgy luxus’ czikkelye mint a’ mit tőle az a’ fejérre és pirosra vakolt orczájú Úr a’ maga spanyol köpenyegében ’s Cardinálási kupakocskájában, vásárlani szokott, teve a’ bajról, ’s gyönyörködve látám hogy a’ sok shwalponyva,*
sok <shal> shwalponyva
a’ sok fichű, ’s az eau de Cologne palaczkok közt mint állának nála baráti szomszédságban a’ nagy halom imádságos könyvek ’s a’ még nagyobb halom hol velínre, hol ivópapirosra nyomtatott német Románok. Eddig az ember már talán magyar munkákat is fogad be boltjába, ’s talán bajuszt nevele, mert az Urat mutat, ’s az a’ fő dolog mindég és mindenben, hogy azoknak látszassunk; úgy hiszi romlott korunk.


második szak

20.

[55] Felek, olly közel Kolozsvárhoz, a’ sippadó hegy’ ormán fekszik, ’s elannyira szegény mintha a’ Blagyásza’ tövében állana. A falut oláhok lakják, ’s innen ered szegénysége. – Elborzadsz szavamon, ’s emlékeztetni fogsz hogy az oláh is ember. – Bizonyosan! De a’ melly nép nem ismer boldogságot pályinkáján kivül, a’ melly népnek a’ lélek’ szükségei felől semmi képzelete nincs, az századok múlva is csak ott fog állani, a’ hol most. ’S a’ Feleki oláh eladván a’ mit a’ héti-vásárra*
héti-vásárra héti-vásáron-ból javítva.
bevive, az első csapszéken hagyja ismét. Kivált ha elkeseríti a’ bőjt.

21.

Míg túl Feleken eggy írást olvasgaték, mellyet Kolozsvártt vettem vala kölcsön, cselédim figyelmessé tevének, hogy útunk mellett szokatlan alakú kövek termenek, magoktól simúlva henger és gömbölyeg formákra. Ezekből szeldeltetnek e’*
szeldeltetnek <itt> e’
tájon az oszlopok; innen a’ Nagy- Almási emlék is. Jobb és bal felé gazdag erdőségek vonúltak el, ’s gyönyörű*
gyönyorű ék. em.
szakokat csinálnak. A’ táj domb és völgy ’s völgy és domb mindenfelé, ’s el van borítva kaszálokkal ’s gazdag tengeri földeket. Nagy fogadók, nagy szekér-állások, mint nálunk; de Tordáig, melly Kolozsvárhoz két posta, nem találni útban semmi falut.

22.

Torda kiesen fekszik eggy szőlődomb’ nyugoti lábainál, ’s templomai ’s egyéb épűletei sokat ígérnek távolyra. [56] Római birtok alatt ennek neve Salinae volt már akkor is gazdag sóbányájiról, mellyek a’ lapos tető’ ormán nyilnak.
Piacza nagy, mind az itt kétféle szakadó országút, mind a’ sóbányák, mind az Abrudbányai rengetegek tekintetiben, hova a’ sivatag hegy szekérutat sem enged.
[57] Predikátor Gyöngyösi János Urat, a’ Leoninistát, szerencsés valék meglátni. Az embert látván magam előtt, alig hihetém hogy mindnyájunktól útált verseit, de mellyekben a’ könnyü ömlést igazságtalanság nélkül nem lehet nem irígyleni, nem csudálni, ez terjesztette légyen el. A’ rossz útra még iskolájiban tévede, ’s hexametereit és pentametereit azért rímezé meg, úgy írá nekem később, mert ugrást tenni semmiben nem tanácsos; és mivel látá hogy koczanóji a’ hexametereknek még azok közt is szereznek barátokat, kik a’ hexametert magyarban kocczanók nélkül versnek sem ismernék. E’ gyanús állítását még szent példákkal is támogatá, meg nem sejtvén hogy a’ szent példák, a’ régi és új időkben, azt tanítják inkább hogy a’ szükséges ugrást ugorva kell tenni. – Valljuk meg, füleit akkor még gyönyörködteték*
még <inkább> gyönyörködteték
a’ rímes distichonok; valljuk meg, még akkor tetszék magának, és nem ok nélkül, hogy a’ technica’ nehézségeit úgy győzé meg a’ hogy nem még azolta is, senki más; ’s kell e neki azért pirulni hogy ízlése, akkor még, hamis csillogáson kapott, ’s olly tapsokon, a’ millyeket a’ ki ügyét és magát becsűli, soha nem kap, sőt fut. De nem ollyan e az a’ mivel ő kevélykedhetik, hogy látván másoknál a’ jobbat, elég erővel bírt általtérni a’ jobbra, ’s rímeket többé distichonaihoz nem fűze; ’s ezt közelítvén nyolczvanadik évéhez!
Olly érzésekkel jövék el tőle, mintha soha sem írt volna leonínusokat. – Arcza igen tisztabőrű; orczáji lángolának; termete alacsony. Bergmann híven adá képét, melly Versei előtt áll. De a’ ki a’ rezet látja, sokfürtű parókájával, ’s abban a’ tudós feszben ’s alázatos pöfben, magának a’ szeretetre-méltó embernek jámbor és szerény lelkét meg nem álmodhatja. – [58] Szül. Krasznán 1741. Nov. 4d.; megholt Tordán 1818. Mártz. 14d.

23.

[59] Gróf Gyulai Lajos, ki útamban vezetőm és vendéglőm leve, ’s Udvari Tanítója Döbrentei Gábor, most Budai Provinciális Commissárius Úr, elvivének az Unitáriusok Collégiumokba. Ha annak kisded, földbe süllyedt, képzelhetetlenül rossz épűletéről szabad volna következtetni, úgy e’ tudományos intézet felől igen sok jót mondani épen nem lehetne. – A’ XVI. század’ szurdékjai, mint a’ Debreczeni volt hajdan, hol most a’ Corinthusi oszlopokkal felczifrított új áll, és mint a’ Patakiban a’ keleti sor, eggykor Franciscánusok celláji.
[60] Temploma ezen felekezetnek új, de ízlés nélkül, sőt ízlés ellen, mint minden mesteri mív, mellyet sok ember igazgat. In omni autem bene constituta civitate curandum imprimis, ne plurimum valeant plurimi – ugymond Cicero, az Angelo Máji által*
altal ék. em.
feltaláltakban. – [61] Tornyaikon, valamint a’ két más rokon felekezetekéiken is, végig az egész Erdélyen, kakas, csillag vagy kereszt helyett nincs egyéb egy tekénél. Mintha egy rövid rúd’ végére eggy nagy almát szúrtak volna fel, vagy mint*
mint<h>
ha ott eggy buzgány volna perpendiculáris állásban.
[62] Rector Prof. Abrudbányai Szabó Sámuel Ur akkor jöve hozzánk, mert nem találtuk vala házánál, midőn fekünni akaránk. Melegszívű öreg, kinek arczán látni vala a’ mi lelkében lakott. Éltem az óra’ kedvezésivel, ’s előre bocsátván hogy nekem Kolozsvárt egyéb dolgom vala mint dogmák eránt szedni felvilágosításokat; kértem, nézne annak, a’ ki bár mit halland, borzadni ugyan nem fog, ’s beszéllné elő, felekezetemet az övétől és viszont melly tanítások választgatják. Teljesíté kérésemet készen, ’s zelótai lángolások ’s theologiai tudósságának fitogtatása nélkül. Szavai nekem nem látszának eggyezni azon Professióval, melly Erdélyben nem sok eszt. előtt magyar nyelven és negyedrétben nyomtattatott, ’s a’ Rector Prof. úgy adá rövid feleletét, hogy már tehát egyéb tárgyak felől lehete szóllanék. Mint a’ Luther és Calvín (inkább Zwingli) neve nem legkedvesebb nem tanítványainak, úgy nekik nem, sem a’ Sociniánusi, sem az Antitrinitáriusi, ’s ők Erdélyben már nem is neveztetnek, hanem beszédben és írásban Unitáriusoknak.
[63] Tudományokat Blandrata György, Zápolya János Királynénk Orvosa, hozta be Lengyel-országból. Ettől azt Dávid Ferencz Zápolya János-Zsigmondnak Református Udvari Predikátora kedvelte meg; ’s már most Unitárius, mit Ura is, Kolozsvártt, a’ Hídúcza’ szögében felálla eggy lapos kőre, ’s a’ felcsődűlt sokaságnak nagy tűzzel predikálá a’ keresztyén színbe öltöztetett Deismust. A’ sokaság, meghatva a’ Dávid Ferencz’ tüze ’s ritka ékességű beszéde által, körül fogá az új hit’ Apostolát, ’s vitte a’ Nagy-templomba, Heltai Gáspár Papjok által erre még néki bátorítva, ki maga is a’ Dávid’ tanításaira tért, ’s a’ Nagy-templom az Unitáriusoké leve.
[64] Szabó Úr sokat dolgoza magyar nyelven, ’s ifjabb esztendejiben lefordítá Marmontelnek Enkájit és a’ maga idejében pillogott Mezei Éjeket, de ezek írásban maradtak. Göttingát 1791. látta. Megkaczagtata annak előbeszéllése által hogy Reform. Prépost és Berlíni Udv. Pap Spalding elébe mint járúla reszketve, ’s az őtet mint*
mint<h>
bocsátá el csókjával. Tőlem sem méne az nélkül.

24.

[65] Torda alatt a’ nem nagy, de sebes és pusztító Aranyos vizén eggy akkor zsindellyel, most cseréppel fedett híd van*
van ván-ból javítva.
általvetve, melly érdemli a’ látást. Lábai a’ vízben nincsenek, ’s a’ Tordaiak kevélykednek vele hogy azt külföldöt nem látott Erdélyi ácsmester építette.
[66] Útam itt balra tére; jobbra az Enyedre viszen; ’s annyira elázott lapályon, hogy a’ kaszálót fűzekkel kelle beűltetni. Két kisded szegény*
kisded <falu> szegény
falu a’ kövér földön, ’s a’ sokat emésztő Torda’ szomszédjában, tudatá velem első megpillantására hogy lakosai oláhok. Nem jó dolog az a’ sok innep, az a’ sok bőjt; Papjaik is szeretnék megkevesítetni.
Eggyikének végében sátorokba verekedett czigányhadat láték. Legényeik, leányaik, nagyobbjaik, aprójik szaladának mihelyt a’ két kocsit megpillanták, ’s forgatni kezdék kerekeiket, tánczolgatának, félmeztelen, ’s egészen némellyíke. Béfogám szemeimet, ’s semmit nem adtam nekik. Cselédim hihetőleg szégyenlék hogy semmit nem adtam, ’s urabbak voltak uroknál; adtak, de intve, hogy mesterségeiket űznék tovább. Az*
tovább. <Az ember nem> Az
inas embertelen vala, akkor buzdítani őket forgásra, midőn előre látá, hogy elkapva karikázásaik által, pocsolyába fognak esni. – Talán enyhíthetné a’ dolgot, hogy czigány ezt Német- és Franczia-országban is teszi, és hogy ott is lelik ennek látásában múlatságokat. De hogy rút máshol is esik, nem ok hogy azért ne piruljunk, a’ mi rút nálunk is esik.
[67] Erdély gondoskodék hogy az emberiségnek e’ megvetést és szánakozást érdemlő faja a’ henyétől és kóbortól elvonassák, ’s helyt parancsola megtelepedésekre, ’s az Uraságok cselédeknek nevelik gyermekeiket ’s haszonnal. Ha gyönyörrel nézi a’ gőg hogy őt szerecsen szolgálja, miért szégyeljük hogy bennünket félszerecsen? ’s nem öröm e azt érzeni hogy a’ teremtésnek eggy elhagyott tagját megnemesítettünk?

25.

Az Aranyos eggy temérdek halomnak*
temérdek <dombnak> halomnak Az áthúzott szó felé írva.
itt egészen elmosá felét; látni meredek martján hogy az századok, ezredek előtt a’ jobbra maradt dombokig lankásan nyúlt vala ki. Mennyi ezrek kívántatának arra hogy az a’ félhalom elmosassék!
Most nyílni látám a’ völgyet, hol Traján végképen veré meg Decebált. Azt ma is Traján’ Rétjének nevezik, oláhul Ritu Trejannulu; ’s teljesedni a’ mivel Kolozsvártt bíztattatám, hogy itt, a’ Mezőségen! szelídebb tájakra jutok. De mi Magyar-országiak, mezőségnek mérföldekre kiterjedt erdőtlen*
kiterjedt <el> erdőtlen
és bokratlan sík földet nevezünk, ’s a’ görbe, dombból völgyből álló Erdély nem tudja mi a’ sík; a’ Mezőség itt bokratlan magos hegy.
[68] Álmélkodva látám itt hogy a’ fű ezeken a’ puszta hegyeken fel nincs legelve; ’s a’ Gyulai’ cselédjei mondák hogy az kaszáltatik. Akkor szekereken hordják fel a’ tetőkre a’ szánokat, ezekre felrakják a’ szénát, ’s eggyet taszítván a’ szánon, a’ széna lemegyen a’ völgybe, hol osztán kazlakba rakatik. Így láttam, keresztűl menvén a’ Gyöngyösi István’ verseiben is emlegetett Gerendnél, a’ vizen, Kecze körül illy tavalyi kazlakat még Júliusban is.

26.

[69] Hosszas és alkalmatlan útunk után előttünk lapúla el Ludas, körülfogva kisded tengerétől, mert a’ sok eső, és ez a’ soha még nem látott vízfakadások elboríták a’ völgyet, ’s Gyulai a’ Gubernátor menyének Generális Gróf Bánffy Györgynének házánál behajtata.
[70] A’ tágas, alkalmatos alház, a’ maga sok oldalépűletivel, csűrével, sok és igen hosszú góréjival (Erdély e’ szót nem ismeri, katarkának mondja Erdély) mutatja a’ birtok’ nagyságát. [71] Pedig a’ helyt nem maga bírja. Erdély kevés helyt mutathat mellynek csak eggy ura van. A’ testvérek lyány és férfi, kivévén a’ Székelyeket, eggyeránt osztoznak, hűbbek a’ természethez mint a’ hol csak a’ fiu, még pedig a’ legidősbb fiu, nevezheti magát atyja gyermekének. Majorátus és Seniorátus Erdélyben eggy sincs. – De a’ gazdag ház és a’ szegény kalibák a’ faluban? Ez azonban nem a’ bánás’ következése. Robotáz a’ Boglártelki lakos is; és még is a’ gazda kinél háltam, nem vala szegény; csűre mellett négy igen szép ökörborju füvelgete, ’s a’ gazdasszonynak nagy halomban állának pokróczai, magának, lyányainak, menyeinek munkájok.
[72] A’ ház’ minden szobájinak falai rakva valának olajban festett portrékkal; Ludast Arczképek’ gyüjteményének nevezhetném. Rosszúl vannak ugyan festve, valóságos mázolások, de látni hogy az arczok találva voltak, ’s az illyek’ becse historiai tekintetekben nagyobb mint midőn az idealizáló Művész szinte a’ hazugságig szépít. Illyen a’ Gróf Kemény Farkasé, ki Rendek’ Előlűlője volt, ’s fija Lászlónak, a’ Gubernátornak, és a’ kinek viszont eggyetlen gyermeke Anna, a’ helynek gyermektelen asszonya. Illyen a’ fejedelem Kemény Jánosé, ’s az még irtóztató! De a’ nagyszámu rosszak közt eggy Cardinálist találtam itt, ellepve porral, mocsokkal, pókhálóval; a’ legcsillogóbb, a’ legpajkosabb ecsettel festve. A’ Grófné’ Tisztje meg*
meg Sor feletti betoldás.
nem tudá mondani,*
tudá <meg> mondani
kinek feje; a’ sovány arcz, a’ lenszínű haj, és minden arczvonás német születésre mutatnak. Római mív’ másolatjának gondolom.

27.

[73] A’ Maros’ árja harmad napig zára Bogátra bennünket. Hasonlít ez az özön*
ez az <esőzés> özön Az áthúzott szó felé írva.
ahhoz, mellyet 1813. Abaujban a’ Hernád, Sárosban a’ Tárcza tevének, hol amaz kazlakat emelt fel ’s ott tette le, hol partosabb hely költ a’ víz’ tűkre alatt, még pedig, a’ kazalra felfutamodott emberekkel, és eggy boglyát, mellyen eggy farkas talála menedéket; a’ Tárcza pedig a’ vastagfalu kastélyt és templomot August. 26dikának éjjelén úgy elhordá, hogy a’ lakosok, felvirradván, meg nem tudák mondani eggyike ’s másika hol állott. Hihetetlen dolgok azoknál a’ kik későn fogják soraimat olvasni, de mi megtörténni látánk.
Gyulai, ura most a’ házát illető résznek Bogáton, mert atyjának testvére, István,*
atyjának testvére, István, Sor feletti betoldás.
Májusban özvegy és magzat nélkül hala*
nélkül <elholt már, István,> hala
el, huszonnégy embert rendele hajtani és vonni hidasunkat. És minthogy útunk a’ Maros’ szélén víz alatt fekvő réten méne, bivalyokat fogata szekereinkbe. Menésünk a’ fekete elefántokon így Amadiszi menés vala.
Míg Bogáton múlatánk, ki ki járék a’ ház előtt elfolyó víz’ szélére, ’s leűlék az ernyős lóczán a’ kis kapu mellett (nálunk illy ernyős*
ernyős érnyős-ből javítva.
lóczák nincsenek) hogy Kutyfalvára tekinthessek, melly az előttem elterűlt tengerecske’ szélén Wouwermannak némelly darabjaira emlékeztetet. A’ hely téren fekszik, de megette dombok ’s távolyabb*
tavolyabb ék. em.
hegyek kelnek; a’ szerény lakház kiesen láttatja magát a’ hosszúan elnyúlt sűrűség’ végében, mellyből magasra szökellének fel az olasznyarak, ’s annál szebben mivel nem nagy számban ’s nem úntató monotoniában. Szendergő lelkem szerete áltszállongani,*
szerete <el> áltszállongani
’s kedves kis világot teremte ott magának. Midőn végre elhagyánk Bogátot, alig várám hogy közelébb jussunk a’ helyhez, ’s megismerkedjem fektével. De az áltatás’ játéka elenyésze, ’s a’ megkedvelt hely közönséges, dísztelen, mocsáros faluvá vála előttem. – Bár az erkölcsi világban ne kellene illy csalódasokra ismernünk! kiáltám. Az keservesebb!

28.

Nem sokára azután Radnót tűne fel előttem, játékos épűleteivel, mellyeknek fő szakokon eggy villámhárítónak gondolt rúd nyúla fel. Közelébb érvén, láttam hogy azt a’ Bethlen-ház’ kígyója tekergi körül. Túl ez új kastélyon a’ régi áll, Bethlen Gábornak, a’ Fejedelemnek, építménye. Pusztán ez is; de míg ezen újak már öregek, ez az öreg még ifju, ’s az Útas örűl e’ jelenésnek: úgy nem fog soha öregedni építőjének neve. – Radnótnál veré meg Báthori István, a’ Fejedelem és később Lengyel Király, 1575.*
Király, <17> 1575.
az ellene áskálódó Békési Gáspárt, az Unitárius-hitűt, ki miatt ő, olly türödelmes külömben, és nagylelkü, ennek hite’ sorsosait olly keményen sanyargatá.

29.

[74] Ugrán ebédlénk, Gróf Haller Gábornak házánál; maga ma reggel indúla Szebenbe, beiktatni hívatalába a’ Szász Ispánt; [75] ’s estve vala midőn Maros-Vásárhelyre beérénk. Cancellárius Telekinek háza eggy szőlődomb oldalából tündöklőtt*
tündöklőtt tündöklött-ból javítva.
felénk, a’ város’*
a’ <Var> város’
déli szélében. Bibliothecája annak keleti szárnyát foglalá el, elválasztva szomszédjától egy keskeny kert által. [76] A’ rajzolat elmés, ’s érdemli hogy fessem:
[77] A’ bémenetel az alsó sor’ folyosójáról esik. Ajtája felett e’ szerény felírás: Musis patriis gratisque posteris D. D. Samuel S. R. I. Comes Teleki – Itt eggy előszoba, ’s ez mellett kelet felé Cabinet, a’ Bibliothéca’ Őrje szükségire. A’ Bibliothéca’ hajójába az előszobából esik a’ belépés.
A’ hajót alól és felül kar keríti el mind a’ négy oldal felé; ’s a’ felső karba balra mennek gradicson, az ajtó mellett. A’ hajó egészen üres; azt egyedül képek ékesítik. Az ablakok’ erányában, pilaszter és pilaszter közt vas rostély könyöklők hagyattak; ’s ezeken által a’ hajó elég világosságot kap. A’ könyvek a’ felső és alsó kar’ négy corridórjain állanak sárgaréz drótból font, záros ajtók megett, hogy a’ könyvek’ czímjét olvasni lehessen, de ne kelljen tolvajlástól tartani.
Áltellenben az ajtóval áll a’ nagy*
<’> nagy
Alkotó’ képe, a’ Szent István’ Nagykereszteseinek*
Nagykeresteseinek em.
innepi öltözetekben Tusch Jánostól. Illyen, egészen illyen vala a’ szálas, vékonytestű, barnahaju ’s szemü, fenn szemöldökü, vékony hajlott hosszu orrú Teleki, ’s a’ festés eggyesíti a’ szépséget a’ historiai hűséggel. Hív és szép képe függ a’ Bihar Vármegye’ kisebb szálájában is, Váradon, Hickel Józseftől, de a’ kép ott savanyu. Orosházi Czetter Sámuel, most Professora a’ maga mesterségének Petersburgban, ezen utóbb után metszé azt, melly a’ Cancellárius Bibliothecájának Catalogusa előtt áll; de a’ Czetter’ keze akkor még gyakorlatlanabb volt, mint a’ mivel megelégednünk lehetne.
Alatta ennek, a’ két első pilaszter előtt, áll szembe egymással a’ Cancellárius’ melyképe, és a’ Cancelláriusnéé, szül. Iktári Gróf Bethlen Susánáé, érczből mind ketteje, fekete-márvány féloszlopon. Rajtok a’ Művész’ neve: F. Thaller Tyrolensis. Vindob. 1805. – [78] A’ Cancellárius itt is el van találva: nem a’ Grófné is, mert ennek büsztje, eggy régi festés szerint,*
festés <után> szerint
halála után készűlt.
[79] Jobb soron függenek fél testben ismét a’ Cancellárius, ifjú korában, sőt Academiai útja alatt; Gróf Festetics György, Gróf Széchényi Ferencz; Gubernátor Báró Bruckenthal Sámuel; – bal soron a’ Cancelláriusné, Hunyadi Mátyás, Bethlen Gábor, Eugén Sabaudiai Herczeg, Musagéták.
A’ Püspök Batthyáni Ignátzé, Bergamanntól, nem híven, ’s épen lelketlenűl, ’s a’ Koronaőr Teleki Józsefé, a’ felső karban tartatnak. A’ Koronaőrt Kreutzinger is festette 1790., ’s olly híven és olly szépen, hogy nem lehet érteni, miért nem tették azt ide. Kohl ezen itt dicsértet metszette ezen aláírással: Non est mortale, quod opto.
Az Előszoba’ falai tele vannak rakva képekkel. Ott függ nevezetesen Teleki Mihály, hosszu szakállal, ’s Apafi Mihály, rokona ’s boldogítója a’ fényes háznak. Ott a’ Nádor Wesselényi Ferencz, kinek szép lelke el van öntve szép arczán, csak nem beretvált fővel, de borzas üstökkel; bővujú zöld dolmányban. A’ melly képét Wiedmann rézben adá azt e’ szókkal jegyzette meg: ad vivum pinx. et sculps. Minthogy ez az itt függő hasonlít a’ Wiedemann’ rezéhez, nem kételkedhetünk, hogy ez Wesselényinek hív képe. A’ melly a’ Kassai Minerva’ eggyik Kötete előtt áll, épen nem Wesselényi.
Csak hamar azután hogy Erdélyből visszajövék, ide küldém én is a’ Baróti Szabó Dávidét, olajban festve Klímesch által, Kassán 1788., hogy a’ halhatatlan Székely honjában fogadja el a’ neki olly méltán tartozott tiszteletet.
[80] Bibliothecárius Szabó András Úr, kevéssel előbb Nevelője Wesselényi Miklósnak, nagy készséggel rakta előnkbe kincseit. [81] A’ hazai dolgok után a’ Classicusok’ legrégibb vagy királyi-pompájú nyomtatásaikat kértem*
nyomtatásaikat <raká előmbe> kértem
hogy láttatná, ’s a’ Piranési Rómáját, a’ Museum Pio-Clementínumot, a’ Herculánumi Régiségeket, mellyek mindég érdemlik hogy lássuk, bár ismerjük. Itt áll Catull és Propertz, itt Tacitus a’ Mátyás’ Budai Bibliothecájából.
Servetusnak Restitutio Christianismi, 1533. czímű munkáját a’ Cancellárius II. Józsefnek ajándékozá az Udv. Bibliothéca’ számára, hol az meg nem volt; magának Vitéz János Cancellistája által íratta le, ki később Udvari-Ágenssé leve. Murr tudá hogy a’ könyv Telekinél megvan, ’s lopva mását vétette, ’s újra kiadta.
A’ Grófra szüléjiről semmi könyvek nem maradának. Maga fogott*
Maga <gyuj> fogott
a’ gyüjtéshez 1759., midőn László testvérbátyjának fijával, a’ Cancelláriusnál esztendővel ifjabb Józseffel, a’ későbbi Koronaőrrel és Ugocsai Fő-Ispánnal, tanúlás végett Helvetziába, Parizsba, Hollandiába kiment. A’ könyvek’ száma a’ melly nap én itt valék harminczhatezer és kilenczvenhat Kötetet teve, ide nem számlálván a’ mit a’ Cancellárius magánál tarta Bécsben. Hitvese osztozni akara férje’ polgári érdemeiben, ’s a’ Magyar munkákat ő gyüjtötte, mint Szent-Péteri Katalin is Ráday Gedeon mellett. Az Ásványok*
Ásvány<ok>
a’ Cancellárius’ korán elholt Domonkos fijának gondjai által gyűltek.
A’*
<Szabó> A’
kincs fidei-commissumként méne által eggyetlen fijára Ferenczre, eggy Vásárhelytt álló roppant ház’ jövedelmivel, hogy a’ könyvek, maradékinak terhe nélkül mindég szaporítassanak, ’s Őrjök fizettethessék.
Szabó Úr még a’ Reform. Collégiuméba vive által. Melly igen kicsinynek kelle most ennek tetszeni ama’ másik után.
[82] Midőn a’ Szabó Úr’ ebédje után még eggyszer kívánám látni a’ Cancellárius’ képét, még eggyszer illetni a’ bronz büsztöt, felkiálték: HONC OINOM PLURIMEI COSENTIONT DVONORVM OPTIMOM FVISSE VIROM, azon szavakkal mellyeket a’ Róma’ 493. esztendőbeli Consul’ sírkövére barátjai metszetének, [83] ’s ez vala hálám azon megbecsűlhetetlen kegyeiért,*
kegyaiért em.
mellyeket a’ külső fénye ’s belső érdeme által egyenlően ragyogó nagy és jó ember 1785 olta erántam bizonyított. Maga Horátzból ezt vetteté Orosházi által metszett képe alá: secundis temporibus dubiisque rectus, és pecsétjére Seneca után: recte factorum merces est fecisse. Illyenek ismerték őt Therésia, József, Leopold, Ferencz fejedelmeink, illyennek Nadori-Helytartónk Albert Sax-Tescheni Herczeg és Lengyel Királyfi, Károly Fő-Herczegünk, Dahlberg Prímás, Hohenwarth Bécsi Érsek, Erdély és Bihar, ’s egész nemzetünk.
[84] Megholt Bécsben 1822. Aug. 7d., ’s tetemit levitték Sáromberkre,*
Sáromberkre Sárombérkre-ből javítva.
két órányira Vásárhelyhez.

30.

[85] Arankát csak azután mentem látni midőn a’ Bibliotheca’*
Bibliotheca Bibliothecát-ból javítva.
megtekintésével készen voltam, nehogy oda kísérjen, ’s megzavarja örömimet. Eggyszersmind mivel tudtam, hogy mindaddig fog téríteni míg tőle el nem válok. Nagy balogság az emberek közt hogy az eggyüttlét örömeit azzal szaggatják meg a’ mi az embereket egymástól eltolja; pedig annyi a’ tárgy, a’ mi egymás felé vonhatá!
Előhozá a’ Magyar Nyelvet, ’s én a’ Magyar Történetekre csaltam által, ’s mikor ott is majd megölt mikrologiáskodásival ’s paradox állításaival, hirtelen a’ legújabb történeteket hoztam neki elő, ’s mikor Kántra vezette ki fegyvereit, az asszonyokat. Nem engedtem neki azt az örömöt hogy elkínozhasson. Tovább élt a’ sok nemes tetteket tett férfi, mint*
férfi, <ez is baj,> mint
neki kellett volna, ’s az is baj.
[86] Zejk, Assessora a’ Kir. Táblának, ’s*
Táblának, <el ak> ’s
a’ nagy Vaynak veje, el akara vinni Gróf Kemény Sámuelhez, a’ Kir. Tábla Előlűlőjéhez, de nem múlathatánk; [87] Gróf Gyulainé, látván a’ sok esőzést és a’ nagy áradásokat, gondokban volt eggyetlen fija eránt, ’s előnkbe küldé Huszárját. [88] Igazán szóllván, még akkor nem tudám melly ιδοδεος ember Kemény, és melly hozzá egészen méltó az ő hitvese Gróf Bethlen*
A szó után hosszú szóköz hagyva.
. Ha tudtam volna azt, kevés ideig múlaték vala a’ Bibliothecában, mert minden látást-érdemlő dolgok közt leginkább érdemel azt az illy ember.

31.

[89] Szent-Benedek alatt elmenénk, ’s olly szándékkal hogy Óbester Báró Szent-Kereszti Sámuelnél háljak meg, kit midőn Zemplényben quártelyozott, ismertem volt. Eggy kéktaláriusú Pap, bajusszal, de nem szakállal is, szembe jöve velünk, hermelín kabaláján, hasonló színű kabaláján eggyházfija is, ’s megálla a’ Gyulai’ szekere mellett, melly az enyémnek az ismeretlen földön vezetője vala. A’ kéktaláris nálunk sem szokatlan; hordják oláh és orosz Papjaink, de ők szakálat is, ha bajuszt. Nem értém tehát mit jelenthet az a’ bíztos beszéd, a’ mellyel ez az elsőbb kocsihoz szólla. De a’ Pap most sarkantyút ’s korbácsot ada kabalájának, ’s jöve sebesen felém. A’ Pap Kozma Gergely Úr vala, Unitárius Pap Szent-Gericzén, a’ Gályarabok’ fordítója, kit leveleiből ismertem, kit rég olta szerettem.
Még vele beszéllénk, midőn jöve eggy cseléd’s kére Uraságának nevében, kérnénk be, bár kik vagyunk;*
kik <legyünk> vagyunk
a’ vizek mind elhordák a’ hídakat, ’s késő este van.
Szállást adni idegennek a’ kitől az kitelik keresztyéni jóság,*
keresztyéni <öröm és> jóság
’s szépérzésű embernek öröm; de a’ ki Gróf Toldalagi Zsigmondnak e’ megszóllítását hidegen vehette volna, érdemlé hogy megtanítsa a’ jövendőlt veszély. Befordúlánk.
Befordúla később valamivel a’ Szent-Gericzei Pap is. A’ hold teljes karimájában kele-ki, a’ számos társaság csoportokra oszolva járt fel ’s alá a’ kertben. A’ ház’ gyermekei és az enyém, a’ Claviermester’ és a’ Házi-Tanító Dózsa Ur’, most kijegyzett Prof. a’ Vásárhelyi Collégiumban, violínje ’s hárántsípja mellett táncznak eredének.

32.

[90] Útam a’ Florindájáról, deák és magyar Verseiről, ’s nem eggynemű hamiskodásairól nagyon elhíresedett Gróf Lázár János’ eggykori lakja Gyalakuta mellett méne el, tovább keresztűl Szent-Györgyön. ’S itt azt tanúlám meg miként lehet megbélyegezni a’ szőlőt; mert azt talán nem kell.
A’ ház’ Tisztje kivagdaltatá a’ tőkéket, hogy ura’ neve első betűji vonásiban ültethessen újokat. A’ monogramm letündöklik a’ völgyben elmenő útashoz, ’s az tudja kit irígyeljen.
Az eggyik hegymagasságú domb’ tetőjén gyászkápolnát látni. – Tetszik a’ gondolat, ’s inkább mint a’ szőlőbélyegzésé; ott nem könnyen fognak háborgattatni a’ szent ereklyék, ’s a’ maradék kevélykedve tekint tisztelt ösére, ’s annak lelke, mint eggy tuteláris Génius, emlékezteti az unokát,
Aει αδωτευειυ –

33.

[91] Ebédre a’ Lóczi fogadóban szállánk meg, ’s tornyos tornáczkájában űlénk eggyüvé. Gazdasszonyunk, eggy kisded karimájú kalapban, mint a’ Tyról’ és Schweitz’ asszonyai ’s leányai, sürge, forga,*
sürge <fu> forga
’s kongott untalan. Ennek beszéde még éneklőbb vala mint a’ mind azon Erdélyieké kiket eddig hallék; [92] az annyira csapkodja füleimet, köz népnél Uraságoknál, hogy el nem tudom rejteni csudálkozásomat; utánok lehetne kótázni azt. [93] Illy éneklőleg folyt a’ beszéd a’ Báróczi’ ajakiról is*
A szó után hosszú szköz hagyva.
[94] Eggy bizonyos ember, ki Magyar-országról származa Erdélybe beszéllé mint csapta meg fülét ez a’ félének és félbeszéd, midőn megszóllítására, a’ szekeres így felelt: „Doczkát viszünk Meggyesre.” [95] Az első és utolsó E az utolsó szóban olly paloczosan vala ejtve, mint a’ mellyet a’ Tuladunai ajak a’ Ked szóban hallat, ’s a’ közbülső eggy harmaddal mélyebb hangu mint két szomszédtársai*
A szó után hosszú szóköz hagyva.

34.

[96] Ím közlöm a’ mit az Erdélyi Idioticonra gyüjtöttem.
Mart, meredek-oldalu*
Mart <Mart>, meredek-oldalu
magasság, mint a’ folyók’ elmosott szélei: part,*
szélei: <szélei>: part, Az egyik kettőspont felesleges, elhagytuk.
dombos hely, minden meredekség nélkül.
Domb, domború*
Domb <Domb>, domború
magasság, mellyről szaladva lehet*
szaladva <jő> lehet
lejőnni; halom, szelíden*
halom, <halom> szelíden
emelkedő magasság.
Gar, gőg, Nagy garral ezt mondta; kevélyen, dölyffel.
Reg, est. Folyó*
est<,>. <reggel, estve>. Folyó Az egyik pont felesleges, elhagytuk.
szók a’ Székelyeknél. A’ reg úgy jegyzi a’ reggelt mint a’ nap és az éj*
az <est> éj
a’ nappalt, éjjelt.
Esk, esküvés. Élő szó Erdélyben.
Arcz, nem arcza, in statu non constructo, ’s így nem arczája, hanem arcza; tehát*
tehat ék. em.
facies ejus arcza, facies arcz. És hogy ebben Erdélynek és a’ fél Magyar-országnak van igaza, mutatják ezek: arczra borulni; arczára borúl annyi mint facie sua provolvi.*
sua [olvashatatlan szavak] provolvi. Az áthúzott rész felé írva.
A’ Túladunai arcza, in statu absol., cselekvé hogy az arcza és orcza elcseréltettek, ’s a’ kettő közt elhomályosodék a’ külömbség. Arcz facies: Orcza genea
Mós, atyám és anyám’ férfi testvére; oncle francziáúl;
Tancs, atyám és anyám’ asszony ’s leány testvére; tante.
Ját, drusza. István Istvánt, Anna Annát nálunk druszának hívja, a’ Székelyeknél játnak.
Úrné, Herrin azaz úri hatalmú asszony. Megvan már Párizpápainál, megvan az életben, péld. Küküllő Várm.
Pozsár, carpio, nálunk potyka. Erdélyben ponty is. A’ miénk a’ kis pontyból, pontykából leve.
Bocs, kölyök, de csak a’ medvéről mondják.
Séta, eggy éltes, csak magyarúl tudó Grófné’ szájából; prímitívuma a’ sétálásnak.
Csiha marha; szilaj.
Irálni, incantare.
Pászmás eső, csapatonként jövő. A’ fonók’ Lexiconából.
Megnyivvasztani; fojtogatva ölni.
Kimenűlt, kimarjult; kificzamlott.
Szívtojúlas, szívtolódás, midőn a’ vér szivre reked.
Czibikelni,*
Czibikelni Czibikélni-ből javítva.
csöszögni, lökődve menni.
Zábé, kapufélfa, Küküllő Várm.
Törvényfa; akasztófa.
Lágymatag; félmeleg;*
felmeleg ék. em.
Veszprémben langy.
Lang,*
Lang Láng-ból javítva.
accentus nélkül; láng.
Vizegenyes; vizenyős.
Kisdég; kisded.
Szederjes szín, sötétkék.
Sötét, így Erdélyben; nem setét.
Ezek a’ csenténék, a’ többes, ez a’ csenténé az eggyes számban; cserépedény.
Csempe, kályha.
Borostyán, orgona, más nevével szelencze-fa. Botanicai neve Syringa – ’s Erdélyben a’ fejérvirágú is közönséges.
Dusza, szalmazsák.*
szalmazsak ék. em.
Kerlán, esztendős bárány.
Belény, bika.
Barkó, pofaszőr.*
A szó a bal margón megismételve.
Gozár, míveletlen arannyal titkon kereskedő.
Folnagy, falnagy; villicus, oláhúl folnózs. – Így neveztetnek a’ magyarnyelvű szász falukban a’ falusi bírák, szászúl Hann. – A’ folnagy talán ebből leve: falu’ nagyja.
Erősen meleg vagyon; erősen haragszik, erősen hiszem, azaz, nagyon. Így már Heltai is. De Homér is így:
Διι δε kςατεςως ενεμεσσα. –
Anyám édes – csak az ötödik esetben, és csak az eggyesben; édes anyám.
Elment lesz eddig; ugy lesz hogy elment eddig.
[97] Mi jó barátokúl, testvérekűl, Erdélyiekűl, egész országúl – azaz, mi mind barátok, mi mind testvérek, mi mind kik Erdélyiek vagyunk, mind az egész Országot tevők.
A’ volna kétszeri gyilkoló előfordúltat a’ Maros-Széki Székelyek hyperellipsisszel így kerűlik ki: Ha én itt nem*
nem Az m sor alatti betoldás.
legyek, te elesél vala
– azaz, ha az nem történt volna hogy én itt legyek, te elesél vala.
[98] Legény, be nagy dolog! – mondá a’ dudogó a’ másiknak. Felakadék a’ szón, mert közel hozzájok nem álla legény. – A’ legény e’ földön fohász szava, mint a’ Románok’ nyelvében az Egek!
[99] A’ nemes születésű, de nem fényes sorsu asszony e’ földön Ifjasszony, ha olly öreg is mint Hecuba. A’ mi ennél több, az Tejns Asszony, pleno titulo Tekintetes. – A’ Székely, ha feleségét keresik ’s ez nincs házánál, vagy az, ha férjét, így felel: A’ Nömös-ömbör, a’ Nömös-asszony, nincs itthon. Nevetséges, kétségen kivül; de vissza adják nekünk a’ kölcsönt: az az én Grófom, Grófném, a’ mein Herr, a’ meine Frau nem kevésbbé nevetségesek. Így a’ német; nem a’ franczia is, kitől azt, a’ neki - saját simaság után várhatánk. A’ magyar-ember pirúl oldalbordáját*
oldalbordáját, A szó aláhúzva, majd az aláhúzás törölve.
asszonyának vallani, ha nyög is alatta. – Verba valent usu, ’s a’ titulus titulus.

Eine Zeile leer.

Gaudent praenomine molles auriculae. – hadd rekesszem be dévajkodva a’ sovány levelet. – II. József, eggyik utazása alatt eggy csoport udvarlókat láta összegyűlni Erdély és a’ Tisza között. A’ bajszos, fűsűs seregben vala eggy bajusztalan, felpomádézott, felpúderezett, igen igen alázatos Uraság is, térdiglen érő mentében, bakkancsal. A’ Császár tudni akará neveiket, ’s ez magán kezdé a’ nomenclátiót. Hofrath_ _ _, mondá alázatos görbedezésekkel. – Und was machen Sie hier? kérdé a’ Császár, úgy hivén hogy Dicasterium mellett szolgál, ’s köz dologban küldetett. Ez, elveresedve mint a’ rák, alig lele szót kimondani, hogy neki állandó lakása a’ szép város. – Úgy? mondá, hosszan-elnyujtott hanggal a lelkes Fejedelem, ’s a’ Hofráthtól a’ fűsűsökhöz fordúlt el.


HARMADIK SZAK

35.

Elértem óhajtásim’ fő czéljához, tisztelt szeretett barátom, ’s e’ levelemet Andrásfalváról veszed, Küküllő Vármegyében, Gróf Gyulai Ferencznétől. Napjaim itt azokhoz hasonlítanak, mellyeken eggy Májusi November hoz az Augustus’ forrasztó*
forrasztó forrásztó-ból javítva.
hősége ’s a’ September’ perzselő derei után, hogy Psyche ismét feléled elkezdett altából, ’s bujálkodva röpkedi körül az őszi-tavasz’ ibolyájit. Hanyatló korom, mellyben pótolékot reménylettem találni életem’ csorbájáért*
életem <kétezer háromszáz> csorbájáért
nem érez egyéb kedvetlenséget mint hogy nékem is el kell mondanom:

Mon coeur est étonné de se voir sans désírs.

de itt panaszomnak vége van. Ittam a’ Léthe vizét; felejtve vannak szenvedésim, de régi*
de <hogy> régi Az áthúzott rész felé írva.
örömim felejtve nincsenek, sőt ezeket eggy tündéri csudatét által újra felvirítva szemlélem.

36.

SOPHIEHOZ.

[100] Miért nem vagy itt, édes, édes barátném! és miért nem élheted eggyütt velem e’ szép örömeket! [101] Süsie egészen az a’ mi huszonöt év előtt vala; egyedül abban változott el, hogy az a’ gyengetestű leányka, kit akkor négy ujommal áltfoghaték, most eggy nem vékony, eggy liliombőrű, rózsaarczú ifjú matróna, szint olly tüzű fekete szemekkel mint eggykor, de a’ mellyeknek tüzét az a’ meggyőzhetetlen félénkség egészen megszelidíti. [102] Nem felejté ifju kora’ boldogságait, ’s egyedül azoknak emlékezetekben él, nem gondolva a’ mostani kedves vagy nem kedves történetekkel. A’ szerint emlékeztet eggy vagy más szóra, mintha eggy két héttel mondatott volna, ’s midőn elmelegedve múlattatom a’ társaságot, minden összeszövés, minden mosoly nélkül kérdi, ha még szeretem e az impossible nevet viselt színt. Minap elmerűlve űle vendégei közt, ’s már azt kezdém rettegni, hogy kedvetlenség érte; ’s íme minden szó nélkül balja hüvelykét és mutatóját le és fel ismét ’s ujra le vonja orrán, a’ szemgödrön kezdve, hogy felszököm a’ székről, ’s összecsókolom kezét karját. Csak ő, csak én értjük egymást, ’s örömünk annál becsesbb, mert nincs profanálva azok által, kik mind ezt látják ’s nem értik.
[103] Vissza térteknek látom boldog óráimat, melyben ő, ’s az Eggyetlen, ’s az ő szerencsétlen testvére, ’s két három nemes lelkű barát magunkat atyád’ és anyád gyermekinek, kedveltinek nézénk, és az a’ gondolat, hogy azok vagyunk, bennünket jobbakká, nemesebbekké teve: Hányszor mondám magamban:

Semmi Isten
Nem hozhat vissza títeket!

’S ím vissza hozta nékem Süsieban. Kinek juta az a’ szerencse, hogy őket kétszer élhesse!
[104] Hagyja azt! mondá tegnap, ’s beszélljen nekem Sophieról, már kétszer hallám, de mondja harmadszor is. ’S akkor beszéllem neki mint érkezél haza szüleidtől, ’s hallván hogy boraimhoz mentem, gyalog jővél utánam, kísérve négy öt komondortól, kiket úgy szoktatál magadhoz, mint a’ Gőthe Lilije a’ maga állatjait. Beszéllem hogy midőn Bécsbe indúlék, ’s már fogák lovaimat, te mint küzdél fájdalmaddal, ’s könnyeid mint törének elő; hogy midőn haza érkezém ’s benéztem zsaluimon, ’s nevedet hallatám, te mint jövél sikoltva nem az ablakhoz, hanem előmbe. – [105] Mindég megjövendőltem, mondá, hogy boldog léssz, mert boldoggá fogod tenni hitvesedet; ’s midőn eggyik ebédünknél valaki felől vala szó, ki érdemlé hogy szerencsés legyen, de nem leve szerencsés, Annak, monda, olly férj kellett volna mint az én barátom.
[106] Lyányod elválhatatlan az én kedves Lottimtól, ’s a’ gyermek azon pillantat olta hogy ide érénk, övé, nem enyém. Ágya mellett hál kiczinyanyjának,*
anyjanak ék. em.
(cz und nicht cs) mellette űl asztalnál, ’s én felejtgetem hogy atyja vagyok. – [107] Oh ne piríts, kérlek; csak az boldog, a’ ki részeg örömiben. –
[108] Ma még ágyban*
agyban ék. em.
valék, midőn Zseni eggy medaillal jő, hogy nézzem ugyan, de azonnal vissza is küldjem. Felnyitám, ’s a’ gyermek visszaszökött sikoltásomtól, Lajos pedig, kivel eggy szobát lakom, felserkent szendergéséből. Visszaküldém, de el is hagyám az ágyat, hogy ált mehessek hozzá. – –

37.

[109] Hogy el ne únjam magamat nála, mondá a’ Grófné mosolygó csípősséggel, elkülde a’ Grammaticus Dr. Gyarmathy Sámuel és az Udvarhelyi Plebania’ Administrátora, később Esperess, Zsombori József Urakért. Az elsőbb jött, a’ másikat Plebánusának Vízi Ferencznek, ki az Erdély’ Jezsuitáji közt utolsónak maradott, haldoklása tartóztatá. [110] Azolta ő maga is elholt,*
elholt elhala-ból javítva.
’s így megfosztva látom magam’ azon örömtől hogy szeretetét megnyerhettem volna. Eggy Kötet Predikátzióji jelenének meg nyomtatásban, ’s azokat Reform. és Unitár. deákok széltében tanúlják és mondogatják, a’ mi dicséretekre válik mind a’ derék ifjaknak, mind lelkes tanítójiknak. Így terjed a’ jó eggy jó által, ki ragadja osztán magával a’ jókat; így terjed, bár halkkal, ’s érezteti hogy gyorsan is terjedhetne, ha a’ jók magát a’ jót akarnák, és ha azt igazán akarnák.
[111] Gyarmathy nem űzi többé a’ mit mind a’ külföldön, mind sok ideig itt tűzzel ’s fáradhatatlanúl űze: a’ Grammaticai kicsinységeket. Azok helyett most a’ Botanica foglalá el. Valamikor az esőzések engedék, el el lopá magát társaságunkból, ’s örömmel tére vissza midőn Herbáriuma eggy két dudvával gazdagodék. Dudva is kell, mint Grammatica. – Etymologiai Lexiconkáját akkor nyomtaták Bécsben. Annak kedvéért XXXV. Lexicont forgata végig. Nehéz munkát teve, de a’ mit előre lehete látni, itt a’ mezgélők is szedhetnek még kalászokat. Én eggy lapot sem olvastam végig e’ czélra; de ide teszem a’ mi történetből juta eszembe.
Pelly; couleur de bai.*
de <pa> bai
Zsufafakó; couleur de soupe. Mint borzsufa, németűl Weinsuppe. A’ fakó elébb falbkó vala, azaz kisded falb.
Tézsla,*
Tézsla A szó aláhúzva, majd az aláhúzás törölve.
Deichsel. Ki hinni azt, tisztán ejtvén az eggyik és másik szót? – A’ Sváb az sz hangú s betűt vastagon ejtette, ’s az ei hangját ej-nek nem áj-nak, ’s lett dejsl, tejsl ’s innen tézsla.
Hörcsök; tótul hrcsek.
Hebehurgya; francziáúl hürlüberlü.
Gyér (ritka); francziául*
franciaul ék. em.
guère, azaz ritkán.
Bitó fa; francziáúl bitton.
Bojtár; görögűl bóter.
Elme; olaszúl álma, – lélek.
Fekély; németül Fleckel.
Tengely, németül Stängel.
Furfang; olaszúl forfante.
Kapcz (meredek tető;*
; A betoldás a jobb margón, a főszövegben jelezve:┌
tótul kopecz).
Kaczagán; francziáúl*
Kaczagán; <olaszul casa> francziául
casaquin.
Léha, liha; tótul licha.*
tótúl <lih> lich.
Pályaposztó, boy.
Pohos (hasas);*
Pohos<,> (hasas)
a’ német Bauch után.
Tüstént; olaszúl tosto.
Csődör; Csöldör;*
Csöldör Csőldör-ből javítva.
németűl Zelter.
Czáfolni; eltévesztett*
eltevesztett ék. em.
értelemmel, bezweifeln.
Súgár (az ostor’ végén); tótul smigár.

38.*
38 39-ből javítva.

[112] A’ szüntelen esők után vídámabb napok jövének elő, ’s látni akaránk, indulhatunk e a’ sarak*
sarak salak-ból javítva.
miatt; mert a’ Grófné menni vágyott Zaránd és Hunyad Vármegyei jószágaiba, mi pedig Szeben felé. Áltmenénk tehát Fejéreggyházára, ’s mint a’ bárka’*
a’ <Bárka> bárka’
galambja estvére meghozám a’ zöldellő ágat.
Sárd mellett derűlni kezde a’ vidék, ’s szemeim előtt szép, de keskeny és rövid sík terjedezék, ’s zsákfenekében úgy láttatá a’ Segesvári dombot [Seges etc nicht Segges etc] mintha Kis-Bún, Fejéreggyháza és Segesvár eggyütt tennének eggy várost. Jobbra, balra, szépbérczű erdős hegyek vonódtanak el, ’s a’ Kis-Búni és Fejérvári kastélyok, ’s Kis-Búnon a’ felnyesett öreg fenyvek a’ kertben életet*
kertben<,> Erdélyben
adnak a’ vidéknek és*
vidéknek<,> és
díszt; mert fenyőt Erdélyben*
fenyőt <én> Erdélyben
sohol*
sohol Sor feletti betoldás.
nem láttam. [113] Búnon nekem még élének Bethlen János és Miklós Cancelláriusok, ’s Miklósnak nevelője*
nevelője Nevelőjé-ből javítva.
Apáczai-Csere János, az a’ magyar, ki honja’ nyelvén tanítani a’ felsőbb tudományokat elébb kezdé, ’s már 1653., mint a’ németeknél 1694. Thomásius, és így kilencz eszt. híján fél századdal elébb. Nagy leczke azoknak a’ kik ezzel kérkedünk, de nem akarjuk látni mit mutat az, hogy a’ németek azolta tovább mentek, mert merték a’ mit merni kell.

39.

[114] Fejéreggyháza síkon fekszik a’ szűkűlni látszó*
szűkülni <kezdő> látszó
rét’ szélén, mellyen keresztül csapong a’ kártékony Cicellus és Cucellus, magyar nevével Küküllő. Két őrnek rendelt gyermek megnyitá a’ falu’ vesszőből-font kapucskáját, ’s nyomban be is tevé a’ szekér után. Ez rendre mutat, mondám, mert ezt Erdélyben, mint nálunk is, nem láttam. Eggy kiszegzett veres tábla kéré az Útasokat, szünnének meg pipázni míg a’ helységen keresztűl-mennek; eggy kissebb, ismét veres tábla pedig jelenté annak a’ kinek baja találna lenni, hogy Ökrész Balázs Esküdt-ember e’ háznál lakik. – Balra a’ hegy’ oldalában gondosan-mívelt holdakat láték,*
láték látok-ból javítva.
és a’ Vadas hosszan elnyúlt kerítését. – A’ helység’ közepében a’ Reform. temploma mutogatá pusztulásnak indúlt fedelét ’s annak szomszédjában századokat élt tölgyek a’ magok’ gazdaglombú fejeiket, úgy hogy az itt elmenő a’ templomot kerti-romnak vehetné. A’ Gloriette, lapos fedelével, messzére fejérlék az alatta elfutó országút’ szélén; [115] a’ kőmívesek akkor végzék rajta munkájokat.*
rajta <épen> munkájokat
[116] A’ kastélyt elzárják az útazó’ szemei elől a’ boglyas tölgyek és a’ lakosok házai. De most behajlánk az említett templomka’ szöge mellett, ’s az feltűnt szemem*
szemem szemeim-ből javítva.
előtt, gazdagsági sok épűletivel ’s a’ kert’ üvegházaival. A’ ház ostrom ellen vala építve századok előtt, ’s a’ szükséghez illőleg nem esztelen gőggel.
[117] Mingyárt a’ hogy a’ szobába lépénk, felejtvén, ha a’ mit teszek, illik e; ki! ki! mondám, a’ kertbe! mert megpillantám a’ tó’ tűkrén túl a’ Gloriettet, ’s az körül tíz tizenkét obeliszkekké nyirbált fenyőt, ’s a’ királyi hattyút teljes boldogságában úszkálva tavában. Ez az összekeverése az új és régi ízlésnek mind abban a’ mit láték, gyönyörködteté, nem bántá szememet; azt érezteté velem, hogy a’ ház’ urai régen is urak voltak.
Gróf Haller János nem vala honn, ’s zárva vala a’ szoba, honnan a’ kertbe rövidebb úton meheténk. Vezetőm tehát az udvaron vive végig. Most eggy kerek palotához lépdellénk biczegő fa grádicsokon,*
gradicsokon ék. em.
hol nem várék egyebet mint pókhálóval tele töltött lomtárt. De – melly meglepés! A’ Hallerek’ Pantheonában látám magamat.
A’ falak fekete-márvány arany erekkel, arany lábazatokkal ’s fejezetekkel, ’s az architráv’ könyöklőjiről csoportosan*
könyöklőjiről <a’ plafondon> csoportosan
álló Hallerek pillantának le. Tömött sokaság! ez pánczélba öltözve ’s zászlóval; amaz spanyol mentében; itt eggyik lovagpallástban; ott két pap, hihetőleg a’ Loyola’ baretjével, ’s ezek közt eggy aranyfonalu mentében, púderes és fodorított hajjal. Némelly fő felett arabiai szám; a’ famíliai könyv’ lapjaira mutatva.*
lapjaira <mutattak> mutatva
[118] Eltöltem tiszelettel a’ ház’ nemlátott ura eránt. Nem mondhatám hogy nagy gyönyörűségemet lelem benne, ha itt meg ott genaologiai törzsfákat látok a’ falokon, üres gőgből; de nem religiósus, hálás*
religiósus, <hiszen> hálás
érzet építé e itt templommá ezt a’ századok olta hijába álló rotondát? És*
És és-ből javítva.
midőn e’ küszöbön lép be eggy ifju Haller, nem kell e szívében annak a’ gondolatnak támadni benne, hogy pirulni fog ha idővel érdemetlennek találtatnék azokhoz, kiket*
találtatnék <fog> azokhoz <találni fog k> kiket A találtatnék Sor feletti betoldás.
itt festve lát? – A’ Házi-Istenek úgy érdemlik tiszteletünket*
érdmelik <a’> tiszteletünket
mint a’ Honi-Istenek, ’s baja van annak, még pedig nagy, noha szégyelli megvallását, a’ ki neveti az eszes Aristocratismust.
[119] A’ Haller-ház*
Haller-ház A kötőjel sor feletti betoldás.
a’ XI. szazad*
szazad ék. em.
olta ismeretes. Péter Nürnbergi Patrícius leve magyarrá 1551., Bíztosa az I. Ferdinánd’ sergeinek és Consiliárius. Tovább Consul leve a’ Szászok közt, ’s 1553. ajándékban vevé Fejéreggyház és Longodár helységeket és a’ Balázstelki birtokot. Isabella megerősíté méltóságaiban, birtokaiban. Megholt Szebenben 1570. Decemb. 12d.
[120] Áldott ház, teremj ismét Telemach*
ismét <eggy> Telemach
fordítóját és Józsefet!*
és <eggy> Józsefet!
kiáltám, kijővén a’ Hallerek’ Laráriumából, ’s a’ Máramarosi Fő-Ispánra emlékezvén, ki korunknak eggyik nagy dísze volt.

40.

[121] Délután kevés pillantatokra betérék előbb Kis-, azután Nagy-Búnon, Sándornál amott, itt Gergelynél, a’ Lajos’ fijánál; látni akarám a’ helyt, hol azok a’ nagyok termettek, nevekedtek, éltek, és a’ melly a’ Teleki ház’ eggyik nevezetes ágának is ada eggy tiszteletes törzsanyát. Nagy-Bún még kevélykedik a’ Wesselényi Anna’ nevével, ’s kevélyen mutogatja annak Gloriettjét agg tölgyű hegye’ bérczén. A’ két ház tele volt gyermekekkel, ’s az ollyat látni kedves a’ jó embernek. Mások irtóznak tőle, ’s csak azt forgatják hogy nem lehetnek majd Urak. –

41.

[122] Nem felejhetém a’ mit Fejéreggyházán láték, és azokat az aristocraticus érzéseket mellyek bennem a’ ház, a’ kert, az udvar, ’s leginkább a’ Rotonda’ látása alatt támadtak, ’s az Egri Püspöknek eggy szava juta eszembe, mellyet lehetetlen el nem mondanom, mert ide illik. Eggy fényes ebédjénél valamelly asszonyvendége álmélkodék hogy*
álmélkodék <azon> hogy
a’ Püspök a’ maga ezüstjeit újra nem önteti; a’ formák elavultak. – Én nem szégyenlem, ez vala a’ felelet, hogy atyáimnak is volt ezüstje. – A’ szónak úgy van jó oldala mint rossz.

42.

[123] Segesvár (Schässburg és Sabesum) Szabad-Királyi-Városnál beléptem a’ Szászok által lakott földre; ’s eltelve azon gondolattal, hogy ez az uratlan nép a’ testi ’s lelki cultúrának azon pontján áll, mellyet elérni lehet.*
lehet.<!>
Tudtam, hogy cseréppel fedett házaik vagynak a’ falukon is, ’s az a’ gondolat hogy német nyelvü magyarok közzé lépek, nem ijeszte el inkább mint midőn oláh nyelvü magyarok közzé lépek, vagy midőn honom határin túl németek közzé; azok is emberek.
A’ külvárosnak nem oldalúczáján, nem, a’ nagy úczáján! szekerem úgy elakada a’ sárban, hogy ökröket kelle szerzenem, mellyek kiszabadítsák. Nem hittem volna a’ panaszt, ha mástól hallanám; igaz volta felől felelek. Illy sárfészket szenvedni meg a’ Szász Szabad- Királyi-Város’ nagy úczáján, ’s jel nélkül, melly az idegent megintse hogy azt kerűlni kell, – azt ugyan nem vártam a’ képzelt cultúrától. Melly lármát hallanánk, ha a’ Szász akadt volna el így a’ követlen Debreczenben, mint én itt a’ köves és fövenyes Segesváron!
Professor Binder Úr szíves vala elvezetni az iskolába, templomba. A’ kettő egymás mellett áll eggy meredek tetőn hova eggy egyenes lineában vont, fedett, és 193 lépcsőjű*
lepcsőjű lepésőjű-ből javítva, ék. em.
grádics viszen, mocskos, büdös, mint eggykor az Olasz-országiak!
Az iskola’ épűlete új és szép. Homlokfalát medenczék helyett a’ két sphaera ékesíti, ’s iskolához az illett. Bibliothécaját akarám látni, de a’ sok könyvet bíró Prof. azt mondá hogy az iskolának nincsenek könyvei.
A’ Szent-Miklós’ temploma azon eszt. épűlt,*
eszt. <született> épűlt Az áthúzott rész felé írva.
mellyben Luther született, 1483. Nagy, de abban nem volt mint látni; mocskos az is, ’s sekrestyéjének*
sekrestyéjének sekrestyéjében-ből javítva.
eggy kitömött gődény vala minden*
minden A bekezdés végénél betoldva, a főszövegben jelölve: ┐
ékessége.
Az Oltártáblát Stock András Szebeni Szász*
Szebeni <fest> Szász
festette 1788. A’ szenvedésihez készűlő Christus. Maga, minden Angyal nélkül, a’ mit más Festő, örvendve megtiszteltetésének, nem hagyott volna el.
[124] A’ templom körül, a’ tető’ oldalain fák, ’s azok alatt a’ megholtak’ sírjaik, nagy sokaságban. [125] Innen mutattatám ki magamnak, merre fekszik Nagy-Szőlős, két órányira Segesvártól, hol Kemény János, a’ németekkel,*
nemetekkel ék. em.
győzni akara a’ Kucsuk Basától segített Apafin, ’s eltapostatott. Még áll emléke, ’s az helyt, hol lováról lefordult ’s halva találtatott, de besippadva, ’s az írás a’ kövön elmállott.
[126] Héti-vásár vala, ’s hallani akarám a’ szász dialektet, látni a’ szászok’ arczát, öltözetét. [127] Szakált hordani a’ Szász, ha meghaladja a’ hatvan esztendőt, nem tartozik, de vannak a’ kik hordanak, ’s e’ sokaságban is volt eggy, de csak eggy. [128] Szép arczot férfin, asszonyon, öregen, ifjan, nem láttam, legalább nem ollyat, melly megragadhasson. – [129] Eggy éltes asszony prémes sipkában, prémetlen fekete pallástban, egymást érő perpendiculáris keskenyke redőkkel a’ Rembrand’ anyja’ szép képére emlékeztete; ’s ez az eggy öreg asszony volt ittlétemnek minden öröme.
[130] De most két valami méne el közel hozzám, fekete talárisban, fejér ércz kapcsokkal övéig, mellyre fekete pallástot vetének. Eggy Szásztól tudakolám mi az; Segesvári*
az; <’s jelenté hogy azok> Segesvári
Luther. Togátusok. – A’ pallást úgy szabva mint hajdan a’ Debreczenieké; olly négyszegű posztószelet függe alá hátok’ közepéig. De a’ Debreczeni, még 1770 körül is, és még tovább, zöld.*
zöld<,>.
Haja a’ két deáknak oldalt és hátúl, nyírva, szinte a’ bőrig, ’s magasbb háromszögü derelyekalapot, mint a’ melly e’ koppasztott főket fedé, lehetetlen látni, lehetetlen képzelni! A’ Reformátzio’ századára emlékeztető pallást, mellyet a’ két Protestans Monachus balján vete*
vete vele-ből javítva.
által, hogy járásában gátlására ne légyen, ’s az ércz-kapcsos fekete tunica a’ lapos ővvel, a’ Napoleon’ háborújira emlékeztető nyírt fej és rettenetes kalap; a’ klastromi öltözet és a’ délczeg, nem monachális lépdelgés, olly ellenkezésben állának egymással, hogy a’ ki először látja, nem érti, mit lát. Szegény fiúk az újmódi kalappal és nyírt fejjel kénytelenek bosszút állani a’ gyűlőlt palláston és kapcsos reverendán. – Nem tudtam hogy Luther is uniformisban jártatja a’ maga rekrutájit valahol, mert náluk és a’ külföldön azt nem teszi. Bár itt se! mert minek az?

43.

[131] Kevés órák múlva elterűle előttem azon szép sík, mellyen Szent-Erzsébet kevélyen fekszik kéttornyu templomával és cserépfedelű házaival. [132] Az Apafi Mihály’ kastélya az ezzel összeragadt Ebesfalván állt. Bornemisza Anna már érzé a’ szűlés’ fájdalmait, midőn megjöve a’ Csauz, ’s vitte Apafit Basája’ sátorába, hogy ott Fejedelemmé neveztessék. Apafi érzé hogy ő nem született mást igazgatni; de itt nem kérdék tőle, ha akar e. Még nem ére ki a’ határból midőn nyargalva hozák utána a’ hírt, hogy meglett a’ gyermek, még pedig fiu.
[133] Hagág ifjabb fija III. Leo Arméniai Királynak, fellázadott Oxin bátyja ellen, ’s segédére szóllítá ellene szomszédit, a’ Perzsákat, Törököket.
Ezek jöttek felsegéleni őtet, de az országot fel is oszták magok közt, ’s Hagágot megölték. A’ nép elszélede, ’s háromezer ember Moldvában telepedett meg ’s Lengyel-országban. Most Moldvát is el kelle hagyniok, mert a’ Török 1672. oda csapott. Apafi béfogadá. Tulajdon Bírákat engede nekik, de a’ helybeli Előljáróktól függőket. I. Leopold a’ helyt egészen nekik hagyá, ’s Szamos-Ujvár és Erzsébet-város előbb Mező-, tovább Szabad-Királyi-Városokká lettenek. [134] A’ nép gyarapodik, mert kereskedést űz, ’s érdemli hogy gyarapodjék, mert szereti a’ Nemzetet, ’s annak nyelvét, öltözetét, szokásait, ’s magát a’ Magyar-földön nem akarja többé Arménia’ lakosának tekintetni.
[135] Idejöttök előtt Eutycheszt követék; de Oxendius Verziersky társok, tizennégy esztendőt töltve Rómában, mostani hitekre tanította, mellynek ők olly buzgó tagjai, hogy még buzgóbb senki nem lehet. Papjaik a’ Misét őrmény nyelven olvassák, mint az eggyesített Oroszoké ’s Oláhoké.

44.

[136] Meggyes (Media, szászúl Mediasch) gyönyörűen fekszik, körülfogva távolyról emelkedő dombokkal és hegyekkel. Nem nagy, nem pompás; de magas kerítése ’s régi alaku kapuja, ’s azoknak emléke a’ mik valaha itt történtek, ’s két három kilovagló Tiszt, két három jól-öltözött asszonyság kik szekerem mellett kocsizának ki, ’s szabadon lézengő katonák, ’s eggy két szép leány a’ boldog ifju karjain, ’s itt meg ott játszó gyermekcsoportok,*
játszó<-> gyermekcsoportok
kedves élet’ képeivel tölték el örülni szerető lelkemet, midőn az igen forró nap’ esti gőzében, crócus-színű ég alatt, a’ parányi városkához közelíténk.
De szép csalódásom eltűnt, midőn bemenve a’ kapun, a’ minden eddig látott Szabad-Királyi-Városoknak ezt a’ legkisdedebbikét megpillantám. De hogy tarthata itt eggy Ország Dietát? De hogy fordúlhata meg itt a’ kétségbe esett Rákóczy II. György, midőn ide fegyveres kézzel betört, ’s Rhédey Ferenczet haza kergeté? – Kérdeztem eggy német embertől, ha nem tudná e megmondani, hol az a’ torony, hova Szilassy János és Nadányi Gergely az Erdélyi Tarquín’ összekonczolóji futottak volt, és a’ honnan, ámbár őket védé a’ Fejedelem Bethlen és a’ Rendek, ’s a’ tettnek örvendének, lerepítettek? Itt vesze Gritti Lajos is, ’s ezt senki nem védé, senki nem száná. Reggel két keze, délben két lába, estve feje csapatott el. Méltán ugyan, de így csak Kannibálok büntetnek.

45.

[137] A’ falusi szász kőházakban lakik ’s cseréppel fedettekben. Azok hosszokban udvaraikra fordítatnak, nem ki az úcza felé. Gébelyfalaikon versecskéket lehet látni, ’s Bibliai helyeket, a’ mit a’ német nyelvüek máshol is szerettek régebben, mert a’ szokás hanyatlik. Illy szép házakat Bécs és Pozsony körül falukban nem látni.
[138] Szász nem ismér földes-úri hatalmat, valamint a’ mi Jász, Kún, és Hajdú helyeink. Abból áll terhe hogy adót fizet ’s*
fizet<,> ’s
katonának viszik, és, hogy dézmáz Predikátorainak, kik közt temérdek gazdagságának találtatnak. A’ Szászok’ dézmájának a’ Papok veszik három negyedét. Van eggy köztök, úgy mondá nekem eggyvalaki, ki negyvenezret vona esztendőként. Nem lehet hinni; de 1811. előtt nem vala lehetelen, kivált ha a’ dézmán felül valamelly tőkepénz’ kamatját is voná.
Itten tehát a’ lelkek’ pásztorlása az az élet-neme*
élet-neme A kötőjel sor feletti betoldás.
mellyen legbizonyosabb, és legkönnyebb a’ haladás. Keserű szolgálat,*
Keserű <kenyér> szolgálat
de nem hálátlan. Ha a’ meggazdagodott Predikátor gondosan nevelé gyermekét, ezek mindenné lehetnek, domi nobiles. ’S ebben kár soha nincs, haszon van, ’s igen nagy, mert a’ hol minden előmehet, ott minden előre fog törekedni, ’s a’ sok közzül szerencsésebben eshetik a választás, csak tisztán essék, ne hogy a’ személy kapjon hívatalt, hanem a’ hívatal embert.
[139] Mi szép volna illy kőházakat láthatni mindenfelé a’ Magyar-földön! Mert dicséret és dicsőség az igazságnak, ezek csak még is szebbek mint a’ bogárteknőjű viskók a’ Jászságon. De ha kell e óhajtanunk hogy Erdélyt illyennek lássuk mindenhol, mert illy házakat szeretnénk mindenhol látni? Azt én nem gondolom. Nem rosszúl tették természet és történet hogy külömbözünk, ’s a’ melly Philosophus mindent eggyformává szeretne tenni, úgy nem tudja a’ mit tudnia kellene is, lehetne is, a’ hogy erejével nem vete számot. Mindenkor elég ha ott hasonlítunk a’ hol az szükséges, és ha eggyikünk a’ másika’ kára nélkül áll. Debreczen táján, a’ zsíros-hajú Magyaroknál, sok csínos, földből-vert vagy vályogból-rakott, náddal, gyékénnyel fedett házat látunk a’ vígan felszökellett ákácz’ vagy boglyas eper’ árnyékában, ’s felelek érte, ebben lelünk annyi csínosságot mint a’ kőfalak közt lakóknál, itt ’s a’ külföldön, sorsot sorshoz hasonlítva. ’S az el nem foglalt Útas amazokban*
Útas <itt> amazokban
lelket lát: azt itt látni nekem legalább szerencse nem adatott. Ott eggy magával nem gondoló, büszke, szabad, szilaj nép lakik, ’s eggy jószívű, nyájas, beszédes, felmelegedhető: itt egy magába-sugorodott, könnyen-élést és jól-élést szerető ’s csak azt óhajtó. Mi volna a’ mi népünk, ha a’ régi idők neki a’ kimívelődésre nyugalmat, az ujabbak ahhoz erőt adának vala!
[140] Bokros paripán űlni, melly mindenre meghortyan a’ mit még soha nem látott, felette alkalmatlan portéka, azt mondja Yorick, ’s idvezségesebb intést idegenre indúlónak adni nem igen lehet mint az volt, a’ mit neki ada az öreg Tiszt a’ Pro és Contra által. Annyi mindazáltal való marad örökkön és örökké; hogy bár kifogások minden regula alatt vannak, tulajdon arcza úgy van minden népnek mint minden személynek. Belgrad e vagy Szabács körül II. József egy kissebb, de tüzes verekedés után bejárá a’ küzdés’ helyét. Bizonyos távolyban eggy csoport gyalogságot láta tüzök mellett, összeverve bokájikat. Hozzájok nyargala. – Mit csináltok, legények? kérdé látván hogy sütik szalonájokat ’s vígan vannak. – Jó kedvünk van, ’s vígan vagyunk, felele eggyike, ’s nyujtá bádog kulacsát: „Tessék, József Uram!” – De hát szátokat mi lelé? hiszen feketék vagytok, mint az ördög.*
ördög<ök>
– Nem vala sójok, ’s puskaporral hinték be szalonájokat, kenyereket.
Vegyük a’ legényt, a’ ki csikorgó télben maga elébe fordítja fürtös gubáját, ’s eggy ingben, gatyában hajtja lovait, ’s mikor a’ jószívű Utas részvéve kérdi tőle, hideg e az idő. Hideg biz’, Uram, oda ki! ugymond, mintha oda benn volna a’ guba alatt, ’s eggyet fohászkodva, vagy eggyet mordúlva – neki az is fohászkodás – félre vágja süvegét, ’s hajt. Az illy nép csak még is más mint a’ melly minden baja mellett óbégat.
És osztán az a’ szíves beszédesség, az a’ meleg ömledezés, az a’ jámbor pajzánság, az a’ szeretetre-méltó vadság legényeinknél, mint öreginknek tiszteletes komolysága! ’S hol az a’ tiszteletes Magistrátus melly örömmel ne tekintse társának némelly Bihar Vármegyei falusi- bírót? – Nem, ez nem vak önszeretet! Nem ott állunk a’ hol lehetne és kellene, de teremtőnk ellen zúgolódni, arra ugyan nincs okunk.
’S e’ szent érzésim mellett mit mondjak a’ falusi szászok*
falusi<->szászok
felől?*
felől<,>?
mert a’ városiak felől itt nincsen szó. Azt, hogy valamint fajom felé vonszódom, midőn viskójihoz közelítek, úgy érzem magam’ visszatolva a’ falusi szászoktól, ha eszembe jut, millyeknek tapasztolám őket a’ cserépfedelű kőházakban. [141] Szelindeken a’ nápész fogadós, a’ maga Hans-Michel képével, könnyedkén bána velünk; kimondá hogy neki semmije nincs, ’s ment, dolgához láta. Szekereink’ táskáji nem voltak üresen, ’s az ő ebédje nélkül elleheténk; de a’ nap’ olvasztó hevében epedénk a’ tejért. Kiküldénk tehát cselédinket, ’s minthogy az elég ürügy vala megismerkedni a’ kőház’ lakójival, ’s látni architecturájokat, bútorjaikat, telkeik’ felosztását, magam is elindúlék a’ questára. Ahhoz eggy tehetős gazdánál fogtam; a’ virágos ablakrostély legalább azt tétetheté fel. – A’ Jászberényi, a’ Böszörményi lakos, a’ maga kék puszlijában, kék nadrágában, báránybőr süvegével, örült volna hogy idegent lát, és ha talán kérésemet nem teljesíthette volna, bizonyosan megtevé vala e’ kérdést: Hol lakása Nagy Jó Uramnak? Mi jóban hozta e’ földre? Nincs e otthon dolga hogy ennyi földre csak azért jő, hogy lássa mi itt mint élünk? ’S eggyik kérdés, eggyik felelet bíztos beszédet szőtt volna köztem és közte; az pénzbe nem kerűl. – A’ durczás szász laconicus feleletekre méltóztatott; ’s ámbár szóllásom, öltözetem, beretvált ajakim nem gyanítaták vele hogy nem eggy vérből származánk, elfordítá tőlem képét. Úgy hittem, összekoczódott kedves oldalbordájával, ki távoly tőle eggy szögbe vonta meg magát, ’s lesütötte szemeit. Épen így bánt velem a’ második, harmadik, negyedik. Túl Szebenen a’ mezőn megállíték eggy szászt, ’s tudni akarám, minek hívnak bizonyos helységet. Nem felelt. Ismét megszóllítottam eggyet. Nem felelt. Szekereink a’ Predikátor’ háza mellett menének el. Félre voná magát, a’ mint megpillanta. – A’ kiknek ezeket beszéllém, Erdélyben még, és már itthon, rajta épen nem álmélkodának. – Azok a’ gazdagon fizetett Predikátorok arra is taníthatnák szász hallgatójikat, hogy nyájasan bánni az idegennel, ’s velek legalább szóllani, mind keresztyéni tiszt, mind emberi, ’s öröm azonfelül.
[142] Az ángoly Townson Debreczenre, a’ franczia fordítás szerint, lugubris epithétet ragasztott, és épen nem ok nélkül: nem szeretnek nevetni. Még bennek a’ keleti komolyság, kedvetlenség. Nagyon hihető hogy Townson őket akkor látá,*
akkor <omlanak ki> látá Az áthúzott rész felé írva.
mikor templomból omlának ki. Vígatlanabb teremtést mint ők illyenkor, nem könnyen képzelek. Fellegességek azonban csak addig tart, míg a’ férfiak a’ keskenygallérú kék köpenyeget vagy füstös fekete gubát, asszonyaik a’ széles rókaprémű mentét, lyányaik zsoltárjokat ’s bokrétájokat leteszik. Áltestvén a’ nagy dolgon, ifja, örege,*
ifja <és> örege
kész múlattatni az idegent, ’s megkínálja kenyerével, borával. És ha a’ német akként kezdi velek a’ szóllást mint én a’ Szelindeki szászokkal, az a’ komor ember, az a’ bársony főkötős asszonyka, az a’ piros pozsgás pártás pántlikás lyány még meg is ídes*
is <nem> ídes
nímet uramozzák azonfelül.

46.

[143] Nagy-Csűr mellett meglátánk a’ kiesen fekvő Szebent. Északról déjre hosszú lapály terűl el itt, ’s annak alig érezhető emelkedésén álla előttünk a’ város. Túl rajta a’ Kárpát’*
Karpát ék. em.
magas csúcsai meredeznek kétórányi távolyban. Még messzéről látni hogy Szeben századok olta hízik. Igazítva vala az út; jobbra balra gazdag gabonaholdak vonultak el.
[144] A’ külvároson, balra az út mellett, eggy temérdek hosszúságú alház*
Alház<ban>
előtt menénk el, mellyben árvák ’s katona gyermekek neveltetnek. A’ ház’ talpköve 1770. Marz. 25d. tétetett le. Túl ezen fut a’ szűkvizű Szeben, melly a’ városnak nevet ada, vagy nevet talán attól vett.
[145] Az estet járkálással tölténk’s megjelenénk a’ sétálóban melly a’ keleti kerítésen kivül vonúl el, keskenyen, de hosszan. Honi fák veszik árnyaik alá és némelly külföldiek, ’s két szökőkút*
szőlőkút th. em.
ékesíti, mellynek egyedül azt vehetni hibáúl*
vehetni <egyedül> hibáúl
hogy vize nincs. Az utolsó fák közt elmés rajzolat után épűlt Vacsoráló várja a’ vendégeket, ’s túl rajta magas falaival emelkedett a’ Kaszárnya ’s nevelte a’ hely’ szépségét. – Azolta*
szépségét. – Azolta A gondolatjel sor feletti betoldás.
hogy azt láttam, a’ Kaszárnya összedőlt.

47.

[146] Vacsoránk mellett, a’ Koronánál, Tiszteket ’s itt lakó, itt szolgáló Uraságokat találánk, ’s nagy számban. Barna arczú Muzikások gyönyörködteték őket a’ mi Lavotánk’ darabjaival, mellyek szívet ragadnak, és a’ hajdani idők’ keservesével, melly szívet nem kevésbbé ragad a’ hol talál, bár nem olly tanult. Nem lelénk helyt egymás mellett, ’s így én legalább, ki itt senkit nem ismerék, némán űltem. A’ mi napra jövendőlt világ vége forga beszédben. Eggyike a’ jelenvalóknak báná hogy a’ Proféta magát hazugságon kapatá meg; a’ halálon eggyszer úgy is által kell esni, ugymond; ma e, holnap e, az neki mind eggynek látszott. Térdet főt*
Térdet <hajték> főt
hajték magamban a’ Bölcs előtt; mert én e’ szédítő tetőig emelkedni soha sem tudtam, midőn társa egy szót ereszte ki száján, mellyre az egész társaság kaczajra fakadt. Eggy ifjabb azt jegyzé meg hogy jobb kedvvel soha sem halhatunk meg; eggyikünk nem siratá vala a’ másikát, ’s ennek főt is, szívet is hajték. Amaz kész vala vacsorájával, magára vevé a’ mit kelle, ’s elvégezvén egy olasz daltöredéket, nevén szóllítá gyapjas pudliját, ’s ment, – gyapjas pudlijával.

48.

Mellettem eggy jóarczu idegen űle, kivel azon figyelemnél fogva, mellyel a’ nem ismertek eránt is kell mutatni, beszédbe juték. Eggy valaki megsugá neki nevemet, ’s ez most hirtelen felém fordúlt, megnevezé magát, ’s Pataki Prof. Kézy Mózes Úr felől teve kérdéseket, kivel eggyütt vala Göttingában, – Székely Miklós Úr, hasonlóan Physicát tanító Prof. az Unitáriusoknál, Kolozsvártt. Társaságában kedvesen és haszonnal múla el estvém, ’s más nap örömem vala ismét meglátni, még pedig ekkor már Szebeni Predikátor Keresztes István Úrral, ki most nevezteték Theologiát tanító Professornak Enyeden.
Prof. Kézy Mózes Urnak Ízraelítai neve eggy jegyzést tétet velem, melly kicsinység; de némelly kicsinység nem kicsinység, ’s figyelmét érdemli az Útazónak; ’s a’ ki kicsinységeken nem kap, veszteg maradhat honjában; a’ mi nagy, azt honn is hallhatja. – Erdély erősen szereti a’ Bibliai neveket. Itt az Ádámok, Mózesek, Abrahámok, Samuelek, Davidok, Danielek, Simonok, Rebekák és Ráchelek, Juditok és Eszterek, folyó nevek. Sőt a’ mi nálunk épen hallatlan, itt vannak Abelek is, és Timotheusok, ’s a’ Manassé a’ Székelyek közt közönséges név. Szereti e’ nép a’ Farkasokat is, és a’ Drusiánát, Polyxénát; ’s ezeknek diminutívumai Ábi, Druzsi, Póli; a’ Borbáláé Biri,*
Borbáláé<,> Biri,
az Annáé, Ánikó, a’ Máriáé Máriskó, a’ Kristináé Titi.

49.

[147] Báró Naláczi István Úr meghallá ittlétünket, ’s a’ mint más nap a’ Bruckenthali Galeriába készűlénk, látogatásunkat megelőzé ’s velünk jöve, ’s mingyárt azután elhagyá Szebent. [148] Kedves vala tőle értenem ’s még szállásunkon, hogy a’ Gyüjteményt Choiseul Gouffier’ társaságában nézé-végig, ’s elmondá ítéletét: On pourroit former un joli petit cabinet de tout cela. Azt mondom én is, ’s azt mondottam volna ha nem hallottam volna is a’ Követ’ ítéletét.
[149] Báró Bruckenthal Sámuel, ki Therésia*
ki <Guber> Thersia
alatt már Gubernátorságig emelkedék, Erdélytől, sőt az egész Magyar Nemzettől, örök hálát érdemel e’ kincsekért, ’s annál szívesebbet, mert csak honja’ szeretetéből gyüjte, nem a’ nem a’ művészség’ értéséből is, ’s így az áldozat nem magának vala téve, hanem a’ köznek. De az ő ifjuságában köztünk, mint akkor még a’ Bécsiek közt, a’ Gráphisz’ Muzájának kevés tisztelője volt. Ítéletemet ki nem mívelt ízlése felől eggy gyermek Keresztelő Jánosa igazolja Tennierstől, mellyet minden képei közt leginkább*
közt <olvashatatlan betű> leginkább
csudálgatott.
[150] Vezetőm ide Seivert János Úr vala, unokája a’ Bruckenthal’ testvérének. Ha lakásomat a’ történet Szebenbe mutatta volna ki, gyakran látogatnám meg e’ palotát, ’s gyakrabban szeretetre méltó lakója mint kincsei miatt. Seivert Úr letette Titoknoki hívatalát a’ Guberniumnál, ’s nőtelen él itt, magának és a’ tudományoknak, kedvelve ’s becsűlve minden jóktól. A’ palota két*
ket ék. em.
udvarra osztatott, ’s ablakai az úczára három sorban állanak, ’s így a’ ház*
a’ ház Sor feletti betoldás.
kétemeletű,*
kétemeletű<ek>
az udvarra csak eggy.*
eggy. <emeletű> Azt
Azt a’ nagy Megholt harminczhatezer forint tőkepénzzel az Intézet’ fenntartására József öccsének hagyá.
[151] A’ Képgyűjtemény’ fő díszének a’ magyar Szent tartatik – Hieronymusz. Pannoniában születvén, Csáktornya körül, prolepsisszal úgy nevezhetjük Magyarnak, a’ hogy a’ Festők Cardinálissá csinálák ’s bíborba öltözteték. Az Anachoréta, a’ maga barlangjában, ascétai elmélkedésekbe merűlt. Megette kürtöt látni*
kürtöt <lehet> látni
a’ felhőben; érti a’ hívást, ’s felé fordúlt. A’ történet legérdeklőbb perczben vagyon felkapva, ’s arcz, musculatúra, leplezés, el vannak telve erővel. Válla teste, lábai meztelenek, ágyékát skárlát fedi. A’ mű Guidoénak tartatik, ’s nem méltatlan a’ névre.
De ezen hat*
ezen <eggy> hat
vagy hét lábnyi magasságú festés mellett egy kissebb függ, ’s ez kezek és leplezés nélkül, ’s az a’ maga meleg ecsetével annyira megragada, hogy ha a’ kettő közzül választanom kellene; ámbár tudom mennyivel*
tudom <melly> mennyivel
több eggy igen jó képet egész testben bírni mint eggy hasonló jóságút*
jósagút ék. em.
karokkal, én – Sebestyén mellett maradnék.
[152] A’ Képgyűjtemény tizenöt szobát tölt el, ’s ezerkilenczvenkét darabból áll. Nagy részben az Alföldi iskola’ művei és másolatok. De a’ ki*
ki Sor feletti betoldás.
gyűjteni kezd, veszi a’ mit kap, ’s Olasz- iskola’ darabjait venni már akkor is nehezebb volt. ’S van becse a’ jó másolatoknak is, mint a’ szerencsésen dolgozott rézmetszeteknek. Rend kellene más, és gazdag rámák, vagy semmi rámák inkább; mindenek felett pedig az, hogy a’ rossz darabok hányassanak ki, a’ nem jók pedig tolassanak eggy külön szobába. Némelly darabokat Meytens másola, a’ mint hallám, ’s az ajánlhatá a’ darabot, mert Meytens tudhatta miben*
tudhatta <mit kel> miben
áll*
áll<ott>
a’ Művész’*
a’ <mívelt> Művész
különössége, ’s mit kell általvinni*
kell <és> általvinni
az ő munkája’ másolatába.
[153] Jeronym és Sebestyén mellett nekem legtöbb örömet itt régibb*
itt <a’> régibb
szerelmim adának, [154] ’s boldog pillantásokat éltem Io és Jupiter körül, mint első ifjuságomban a’ Bécsi Belvedérben, hol a’ Correggio’ originálja még akkor a’ Heinz’ csillogó másolatja mellett függe. Gondolat, rajzolat, festéklés, melly csudákat tevének azon, ’s mint ragadtatik meg annak látása alatt szem és szív. Correggio Virgílje a’ Festőknek; a’*
Festőknek<’>; <az ember> a’
néző alig tudja mi bájolja, de érzi hogy bájolja van.
’S a’ szigoru Morál ezt itt*
ezt <igy> itt
eggy magasfalu keskeny*
keskeny<’> szoba
szoba’ sötét szögébe dugatá fel, hogy a’ Néző helyt se foghasson szemlélésére.
A’ gond szolgál e a’ Morálnak, nem tudom; a’ Mesterségnek árt, ’s a’ Mesterség’ templomában ez első, ez minden. A’ castrált Classicusok jutának eszembe, és a’ kik magokat Nadrágfestőknek csufoltaták, mert némelly tagokra leplet mázoltatának.
[155] Rossz helyen áll, és a’ hátulsú szobákban az idősbb Rákóczy Ferencz portréja is, Kupeczkitől. A’ darab már az által is kívánhatá*
kívánhatá<n>
a’ díszesbb, a’ jobb fényű helyt, mert magyar születésű mester’ dolgozása. A’ hősnek nem született tituláris Fejedelem pánczélba öltözék, vállán kaczagán van elvetve, nem a’ kevesebbet mondó herczegi bíbor; jobbja megmarkolá a’ töröknyelű kardot, ’s azt már félig már kirántotta. Haja a’ két homlokszeg közt beretválva; akkor úgy hordák; lehúzott szemöldökei elfedik vad tekintetét, ajkai keble’ dühét harapdálják. A’ bölcs Festő így mondá el a’ töröknyelü karddal a’ mit a’ Történetíró beszéll.
A’ kép megjelene rézben is negyedrét formában Westermayer által, ’s Artariánál árúltatik. Hogy a’ fej a’ Rákóczy Ferenczé bizonyítja Kupeczkinek eggy másik darabja hánytott munkában.
[156] Eggy szobát új portrék töltenek el Erdélyi festőktől, ’s a’ gond tisztelést érdemel, mind biographiai tekintetekben, mind az Erdélyi Mesterség’ hisztoriajára. Ezektől irtózva szöknék vissza a’ szem, bár a’ Néző nem ama’ szobákból jönne. De valamint a’ Könyvgyüjtők előtt nincs rossz könyv, azaz szükségtelen; úgy ezeknek idővel nagy becsek lehetne, ha nem mind portrék volnának.
A’ Könyvgyüjtemény tizenhatezer Kötetből áll. Az Ásványok nyolcz almariomokban tartatnak, ’s ezek Erdélyi aranyban igen gazdagok. A’ pénzek’ száma tizennyolczezer.
A’ ki ennyit teve az Emberi nemzet’ nemesítésére ’s a’ Magyar nemzet ’s annak Szász népe’ dicsőségéért –

Dem folgt ein Ruhm, der ewig bleibt.
kleine Schrift Klopstock


Szül. Bruckenthál 1721.; megholt 1803.

50.

[157] Szebennek Oláh-temploma is van, ’s itt lakik Püspökjök. – A’ Reformátusokét, a’ házak’ sorában, csak szépízlésű czímje ismérteti templomnak:

DEO
CREATORI REDEMTORI SANCTIFICATORI
S.
COETUS FIDELIUM HELV. CONFESS.
MDCCLXXVI.


Negyedik szak.

51.

[158] Minden lépés távolyabbra viszen honomtól, ’s már is melly nagy az út mellyet tevék! De még hátra van Vajda-Hunyad, hátra Fejérvár, hátra a’ Demsusi templom, ’s az Ulpia Trajána’ romjai. Látnom kell a’ helyeket, hol a’ Nemzet, hol az Emberiség’ Szentjei éltek, jártak, halhatlan tetteket tettek. Látnom kell, illetnem kell sírköveiket, ’s azt az érzést adni magamnak, hogy nagyobb lettem, mert illettem ereklyéjiket.*
illettem <sírköveiken azokat> ereklyéjiket
[159] Útam Szeben olta Dédácsig, Hunyad Várm., hol ismét Gróf Gyulainénál élem napjaimat, völgyen méne, mellynél Erdélyben sem szebbet nem láték, sem áldottabbat. [160] A’ portékák Pestről Dévára, Szászvárosra, ’s onnan vagy balra Fejérvárnak, vagy jobbra Szebennek, Brassónak, és osztán Bukarestbe, ez úton jönnek, mint Váradról Kolozsvárra; ’s így itt az útra gond vagyon. Fejérvárnak még csak magasfalú, alacsony süvegű tornyát látám meg. A’ Maros alatta csap alá, ’s a’ Bábolnai, Rápolti híres fejér borokat termő hegyek alatt fut ki Magyar-országra, elborítva sót-vivő szálakkal, mellyeket vissza emberek vonnak, nem lovak. [161] Szeredahely, [162] ’s Szász-Sebes és Szászváros útamban valának; a’ két utolsóbb Szabad-Királyi Város, de kicsiny, ’s a’ ki a’ Szász-Sebest most látja, nem hiheti hogy ez volt valaha az Erdélyi Fejedelmek’ múlattatója.

52.

[163] Közel a’ Kenyér nevet viselő nem folyamhoz, hanem csak patakhoz, eggy postaház áll, ’s ez mellett még látszanak a’ kápolna’ kövei, úgy beszélli a’ monda, mellyet Báthori István Vajda ex voto építete. Itt vezetvén sergét Ali ellen, lova megbotlott, ’s ő azt rossz jósolatúl vevé magának vagy sergének. Meg nem történvén a’ mitől tarta, a’ hol lova megbotlott, felépíteté a’ kápolnát, ’s rendelést teve, hogy a’ nap’ visszafordúlójin az elhulltakért halotti- áldozatok mondassanak.
[164] A’ csata, a’ dicső, az a’ nagy, 1479. Octób. 13d. méne véghez. Ali-Bég a’ hegyek és a’ Maros közt fekvő tért űlte vala el, ’s Báthori Fejérvár felől jöve, Kinizsi Pál Branyicska felől. Ali, Bonfin szerint, harminczezret veszte: Báthori nyolczezret, azonfelül hogy a’ Maros kétezer Szászt és Oláhot elnyele. Mint méne véghez a’ hős áldomás, tudva van; még emlegetjük hogy Kinizsi fogai közzé fogá a’ leszelt kövér törököt, ’s tánczolt vele örömében. [165] Vad tett, de négyszáz esztendős, ’s az öröm a’ szenteket is elragadja.
A’ hely emlék nélkül áll, ’s nincs énekelve érdeme szerint. Alsó Vármegyének akkori Fő-Notáriusa, most Vice-Ispánja, Baczka-Madarasi Kis József Úr megígérteté magának*
magának<,> Püspök
Püspök Gróf Batthyáni Ignátz által, hogy a’ kápolna ismét felépűl és a’ két hősnek emlék fog állítatni; de Batthyánit elkapta a’ halál. Követője Mártonffy József is csak ígéré hogy az emléket felállítja, ’s csudálni lehet hogy ő, ki latínul szerencsével versezett, eggy Ódájával nem tisztelé meg a’ hon’ szabadítójit.
Lelkemben midőn itt elmenék, eggy ének támada, mellyet, bár szorosan ide nem tartozik, itten tészem le, mert itt támada. Azon időbe tevém által magamat, midőn Erdély a’ dühös ellen’ jármából magát kitépte.

Szabadon lihegsz, szeretett Haza!*
szeretett <hazám> Haza
Szabadon lihegsz megint! karunk
Béklyóidat összetöré!
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el;
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu lövellé.


Nem ejte le minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá
Minket a’ pogánynak.
Esküdt, ’s mi jók hivénk szavát,
’S ő a’ hivőket, bízakodókat,
Cselébe voná, megbuktatá.


Hegyeink’ aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
És a’ mit táplált a’ mező.
Paripáink neki nyihogtak,
Gyapját neki nyírta meg a’ nyáj
’S a’ mit nem vett el, ellopá.


Magyarra vivé ki a’ Magyart,
’S vicsorogva dühében hogy a’ két
Testvérhad egymást érte ölé.
Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribékjeivé, hogy ők
Verdessék a’ mi még nem ing.


Mi nyögénk a’ vad dölyf’ kéjeit,
’S viselénk, de mérges fájdalomban,
Az alázó sullyos igát.
Hunyadink’ nagy lelke nem hagyott el,
Hunyadink’ nagy lelkét nem hagyánk el,
’S lepattogának lánczaink.


Itt vesztenek ők, itt hulltanak el
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu lövellé.
Szabadon lihegsz, szeretett Haza!
Szabadon, Szeretett, szabadon megint!
’S mi törénk le, Mi! lánczaidat.


52.*
Az alfejezet száma itt tévesen megismétlődik.

[166] Dédács, kétórányira Dévától Szeben felé, gyönyörű napokra vára magában. A’ hideg Sztrigy (Sargetia) a’ dél felé fekvő havasokból siet a’ völgybe, ’s a’ kert alatt ömöl eggyüvé a’ sebes Marusiussal, az Erdély’ vizei’ fejedelmével. Deltájokat, hova a’ Sztrigyen könyü hidacska visz, a’ legszebb gyepszőnyeg, keleti szélesbb végét pedig eggy boglyas szílerdő foglalta el, végig szeldelve játékos útakkal. Túl a’ tintafeketeségű szilason eggy rendesen-költ kopasz hegy, az úgy nevezett Aranyi, ád új díszt a’ vidéknek; mint eggy rosszúl domborodott kenyér, ’s messzéről vonja magára azoknak szemeiket, kik Szeben felől jőnek, ’s a’ kies völgyet a’ két sor’ rengetegei közt, ’s a’ Dévai várat pedig a’ völgy’ végében eltelhetetlen gyönyörűséggel nézellik. [167] E’ két sor meredek kelésű rengetegeknek a’ Retyezát adja meg fő díszét, melly délre, Vajda-Hunyad megett, kél ki alantabb társai közzül, ’s horizoni vonásban elcsapott tetején ’s kékellő oldalain mutogatja a’ téli hó’ maradványait; mint a’ völgynek a’*
völgynek <a’ díszt> a’
Dévai vár, eggy kerekded hegy’ tetején, hol Dávid Ferencz 1565.*
Ferencz <16> 1565.
tömlöczre veretett, ’s holtáig űlt; Barcsai Ákos pedig Bánffy Erzsébetnek karjai közt rettege elveszteni a’ fejedelmi pallástot, míg a’ szép nőért Bethlen Miklós titkon epedeze (Hist. des révolut. de Hongrie T. VI.)

53.

[168] A’ Grófné Zarándi embereivel, kik kétszázan gyűltek ide, ’s a’ csimpoj’ dongása mellett űzik az aratást, sok múlatságom van. Az reggel olta késő estig soha el nem némúl, mint midőn a’ sereg elveti sarlóját, és ha eggyiket elhagyja lehellete, a’ csimpojt más veszi által. Sőt zeng muzsikájok a’ munka elmultával is; mert az udvarban, hol az egész munka’ ideje alatt tápláltatnak, tánczolva töltik az éj’ eggyik felét. Nekik az aratás’ idejében van farsangok. Honjokban a’ zordon hegyek közt szegényűl tengenek: itt dolgoznak, de jól tartva.
A’ föld buján termi ’ vetést, ’s a’ rozs leghosszabb szálait hétlábnyinál hosszabbnak találtam. Ez esős esztendőben az nem a’ csudák számába illik, ’s olly hosszaságú szálakat nálunk is találni. ’S az oláh még itt is szegény, mert kevéshez szokván, restté leve, ’s a’ gyakor innep elakasztja munkájában. Házaik’ kapuji mellé hosszú rúdra szalmacsávát szúrnak, babonából; úgy a’ boszorkányok el nem vihetik teheneik’ tejét.
A’ mi hajdan a’ Zemplényi, Ungvári, Máramarosi oroszok közt is szokásban vala, itt is gyakoroltatik Topánfalván, – némellyek állítják, ’s erősen; mások tagadják, ’s még erősebben, és több hihetőséggel, mert ha gyakoroltatnék, senki nem tagadhatná, minden tudná – a’ leánnyal atyja ’s anyja ’s testvérei megjelenének a’ vásárban, ’s a’ leány sátort üte, kiraká mutatóban minden portékájit, ’s menyasszonyi drágaságaiban álla meg sátora előtt, ’s várá szerencséjét. A’ nősző végig járá a’ sorokat, ’s a’ mint neki sátor vagy lyány, vagy együtt mind ketteje, leginkább megtetszének, tenyerébe csapa a’ hajadonnak, nem kérdve ha viszont ő tetszik e; a’ szakálas víg Pópa összeesketé azon perczben, ’s férj menyecske*
férj <és> menyecske
más nap haza ballagának. – Borzadsz? Nem ok nélkül; itt meg van alacsonyítva az emberiség, ’s minek rútúl tenni a’ mit szépen lehet? De nézzük körül magunkat, nem épen ezt teszik e a’ főbb Kasztok is? A’ leány ezeknél, mint az oláhnál Topánfalván, csak dolog, nem személy. ’S kérdjed, Topánfalván több rossz házasság kötetik e vaktában, mint máshol arithmeticai calculusok szerint? A’ Topánfalvi oláhasszony, ha rosszúl üte ki házassága, tűri baját, ’s hív marad tiszteihez: amazok tesznek bajaikról, ’s elébb rosszak lesznek, azután szerencsétlenek.– Boldogságunkat, így vagy úgy, mindég az teszi, ha kedveljük a’ mit sors vagy választás miénkké teve. Laetus sorte tua vives sapienter et beate.

ÖTÖDIK SZAK.


54.

[169] Erdélyt Magyar-országtól sivatag hegyek választják el, hova még a’ csinált és jó karban tartott úton is, fáradva lehet feljutni. [170] De a’ ki Kosovánál széllyel tekint déli nyugot felé, mérföldekre elnyúlt síkot lát elterűlni szemei előtt, ’s emlékeztetés nélkül érti, hogy a’ hova lép, az Erdély többé nem lehet.
[171] Karacsnak Magyar-országi abrosza négy táblában Lipszky után, ’s Vármegyéink’*
Vármegyeink ék. em.
Atlásza mellyet a’ Magyar-Hírmondó megbecsűlhetetlen Kiadóji metszetének, elterűl előttem valahol megszállok, ’s ezektől kérdem, merre vegyem utamat Szpatának, közel Lippához. De a’ szóval vett tudósítások hitelesebbek, mert a’ hosszabb út ollykor rövidebb út, ’s azt az abrosz nem mondja. [172] Beérvén tehát Facsetre, megállék a’ Quártélyház előtt, mellyben Krassónak eggyik Fő-Szolgabírája lakik, ’s az út eránt értekezém. Az Bulcsnak igazíta. Elébe terjesztém, hogy abroszom szerint úgy egész hármomszöget fognék tenni, hogy úgy eggy alkalmatlan hegyet kétszer volnék kénytelen megmászni. A’ Szolgabíró kipillanta ablakán, meglátá nehéz szekeremet, ’s most még inkább tanácslá az útat Bulcs felé. Arra kivagdalt útat fogok találni; szekerem erre minden nyomon elakadna a’ cserfák’ ágaiban.

55.

[173] Bulcson ma kótyavetyélék a’ csapszékeket, ’s a’ kisded hely tömve vala idegenekkel. A’ fogadócska’ vendégszobáját elfoglalva találám, de lovaim*
Helyesen: lovaimnak.
maradt vala helyek. Embereimre bízván tehát szekeremet, leányommal kisétálék a’ mezőre, végig az inneplő helyen; azért leginkább hogy valakivel összeakadhatnék, ’s hírt vehessenek sógorasszonyom felől.
Azalatt eggy más idegen is érkezett ’s úgy nem találván szobát mint én, szónak erede velem, engedném*
engedném Az utolsó betű sor alatti betoldás.
társaságomban töltenie estvéjét. A’ nap még fenn vala ’s hévvel sütött.*
sütött<,>.
Áltellent megpillantánk eggy lóczát a’ sövény mellett eggy boglyas eper’ árnyékában, ’s űlést fogánk rajta.
Még nem űlénk itt hosszasan, midőn eggy úrforma valami, sötétkék*
sötét<frakkban>kék
frakkban, hamu szín pantalonban, végig-füstölve hosszuszárú pipájából*
pipajából ék. em.
az úczát, felénk jöve, ’s meghökkenve látszott megpillantásunkra. De néki-bátorodva, megálla előttünk, megbillenté módi-kalapkáját, ’s irígylést érdemlő természetességgel mellénk űle, a’ nélkül hogy e’ szabadságra engedelmünket kikérni szükségesnek vélte volna.
Ki légyen, nem mondotta, ’s mi nem igen vágyánk tudni; de bennünket feleletre szóllíta, mintha Bulson azt kívánni az ő jusa volt volna. Az elsőséget a’ felelésben én társamnak engedém; az pedig érzetlenné tévén az impertinentziát, a’ dohány’ és bor’ és pályinka’ kedves illatjaitól gyönyörűen párázó Uraságnak elmondá a’ mit tudni vágyott. – „Ördögöt? ’s az Úr volna a’ megholt Gy…?” Lyányom elijedve simúla hozzám, ’s a’ pipázó Uraságra mereszté gömbölyü szemeit. – Uram, felele az idegen, én nem csak meg nem holtam; de fogadom Uraságodnak, ’s ha szükség, becsűletemre, hitemre, meg halni felette nagyon nem is óhajtok. A’ pipázó Uraság azt vítatá hogy ő a’ megholt Gy…; hiszen most mondá az Úr, ugymond, hogy Gy…nek hívják, ’s ő tudja hogy Gy… megholt. – Igen is, Uram, én Gy… vagyok testestűl és lelkestűl, de az élő Gy…, nem a’ ki, azok szerint a’ miket érteni szerencsém van, földi pályáját megfutotta. – Mind ez fejébe nem fére az embernek, inkább hajlék azt hinni hogy a’ kivel szóll, megholt, mint hogy a’ nevet eggynél több viselheti.
Megtudván, társam honnan jő, hova igyekszik, melly dologban, mivel, és miért, engem vona kérdőre. Megnevezém neki magamat jó kedvvel. – Nem elég; azt is akará tudni, mi vagyok. Feleletem abban álla hogy semmi nem vagyok. – Titkot kerese tagadásomban; ember nem lehet semmi; de én makacsúl megmaradék első szavam mellett. – Fejemen a’ Zrínyi’ kucsmáját látá, lábaimon fűzött csizmát, ’s gyanu környékezé meg az ő lelkét hogy ifjabb esztendeimben Királyomat karommal és kardommal szolgáltam. – Bizonyossá*
Bizonyossá Bizonyosak-ból javítva.
tevém hogy gyanujánál semmi nem lehet igazságtalanabb széles e’ világon. – De az a’ kucsma, ’s ebből a’ színből? de ez a’ stieblette; ő illyet csak külföldön látott? Részeg emberrel én nem állok szóba, ’s ha tudtam volna hova menjek ez idegen helyen, mentem volna, mihelyt leült; ’s osztán valljuk meg az igazat, az ember nem is volt még egészen részeg. – Uram, mondám neki dévaj kedvvel, Uraságod bizonyosan olvasta Musáriont. – Feje billentése igent monda,*
monda mondá-ból javítva.
zavarodása hogy nem. – Eggy értelemben lesz tehát a’ szép leánnyal:

Mich dünk, ein weiser Mann trägt sich wie andre Leute.

Az igaz! az igaz! mondá. – Látja Uraságod,*
Urasagod ék. em.
Musárionnal és Wielanddal én is eggy hiten és eggy valláson vagyok, ’s*
vagyok, <’s örömest nem> ’s
ok nélkül nem térek el örömest a’ mások által is járt útról; de rheumám e’ kucsmát kívánja a’ nem szeletlen nyári napokban. A’*
napokban.<,> A’, a’-ból javítva.
mi pedig csizmám’ illeti, jobbat ennél, Uraságod nem képzelhet, ’s nekem eltökélt szándékom hogy ezt hordani fogom mind halálig. Könnyű, mint a’ czipők, ’s ha megázik is, inasom nem rángatja le lábamról.
Hijába igyekszem kifejteni magamat kezeiből a’ Res Vestiariai magyarázatok által. Tudni akará, ’s indulatosan, mi vagyok tehát. Csak mondjam ki, ugy e Kamarai Tiszt, kilesni ezeknek imposturájikat. – Vagy talán Vármegyei Tiszt?
Dermedeze mérgében. Soha őtet ember így még el nem akasztotta. De ha semmi nem vagy is, valamidnek csak még is kell lenni. Talán ugyan Nemes-ember vagy? ởr gar a Grundherr?
Mostan tehát békét hagya a’ vallatásnak, ’s egyedül azt akará tudni, merre jöttem, merre megyek, hol lesz nyugtom; megkínála csekély szállásocskájával. Szekerem nagynak is, terhesnek is látszott, mert itt járatlan és görbe úton fogok menni. Forspontot akara parancsolni erőnek erejével. – Jóvoltát megköszöném, de nem láttam jónak élni vele. Inkább kifárasztom lovaimat, mint hogy magamat a’ nem ismért kocsisokkal felforgattassam. Hogy kalauzt parancsoljon, arra kértem is.
Szívességét azzal koronázá be, hogy rheumám ellen csudatevő szert tanácsola, mert ő eggyike volt az idvezséges Mesterség Felkentjeinek; ’s ment, ’s ez az ő szava, hogy a’ fogadóban eggy messzelykét hörpenthessen. –
Questionneuröm után elméne társam is. – Azon*
is. – Azon A gondolatjel sor feletti betoldás.
gondolkozám most, hogy az oláh nyelvü gazdát, kinek epre alatt űlénk, melly pantomími jelekkel kérleljem meg hogy éjszakára fogadjon fedele alá, midőn eggy sánta, felgyürközött, süvegetlen, rongyos csizmadiácska, égő képpel és izzadtan közelíte a’ csapszék felé, ’s hallván hogy lyányommal*
lányommal lályommal-ból javítva.
magyar nyelven beszéllek, letelepedék a’ dohány’, bor’ és pályinka szagától kellemesen illatozó Chirurgus’ helyére, ’s tudni akará hol lakom. Tokajt említém neki, a’ szerint kevélykedvén a’ névvel mint a’ franczia szokott, midőn a’ Föld’*
Föld föld-ből javítva.
asszonyát a’ Dea Lutétiát, idegenek közt említi. – Volt benne; jó kenyérrel élt, jó borral, hússal, kecsegével. – Jóvoltomért hogy elmondám a’ mit tudni vágyott és nem vágyott, felugrék, futa, ’s szállást kére a’ Sokácztól. ’S a’ Sokácz kész vala befogadni; a’ sánta, felgyürközött, rongyos, süvegetlen, mezítlábas, égő képű, égő torkú csizmadiácska pedig ment, ’s szekeremet tolta is, vonta is; oldta, hordta párnazsákomat, ládáimat; ’s akaratomtól, tetszésemtől függe egészen, akkor estve ’s más nap reggel.

56.

A’ Sokácz – így nevezik őket mások, így nevezik magok is magokat, a’ kiknek csak nyelvek oláh, de nem az vallások – boldogabb éltet él mint mi jobb tájak’ lakóji hihetnénk. Háza ki vala deszkázva; ablakkarikáji ólomban, felszeldelve hatszögekre; fala kivülről róvott fából és gyalulva mint a’ gályák’ oldalai. Ajtajáról sinegen papiros-galamb függe a’ padlásolatról asztala felett, hogy a’ mint az ajtó megnyilt vagy bezáródott, a’ galamb is, megpettyegetve aranyfüsttel és kék és veres színnel, feljebb szálljon vagy alább. Gazdag szegénységet mutata minden a’ háznál. Edényei közt még findzsa is állott, és tintatartó; vendégeinek ez is, az is. Feleségének zöld selyem bundája, fejér nyullal prémezve ’s fejér báránnyal bélelve,*
báránnyal <prémezve> bélelve
’s szorosan a’ tafota bunda mellett anyjának elnyűtt veres-rókás sötétzöld posztó mentéje, mellyben félszázad*
mellyben <mennyaszzony akkor> félszázad
előtt lépett vala elébe eskető*
elébe <az> eskető
Plebánusának. [174] Mint midőn a’ Wakefield’ Horátza mellett eggy Nürnbergi kiadású másikat látunk a’ szép kiadásokon kapó, de Minelliusra szorúlt ifju’ könyvei közt.
[175] ’S ez idén a’ gazdag szegényember is retteg az éhen halástól. A’ két utolsó nehéz esztendőben eladogatta minden marháját, ’s nem marada egyebe két ökrénél, két tehenénél.

57.

Szpatára csinálatlan és járatlan úton, nehéz kapaszkodókon jövék. Ezt és a’ szomszéd Lapusnyikot a’ sógorom’ atyja, Consilliárius D’ Ellevaux Úr, a’ Budai Kamaránál, vevé meg, és a’ kinek franczia eredetű atyja itt katonáskodván eggy fő ház’ leányát elvevé, ’s magyar anyja által magyarnak neveltetett. – Vad táj, vadak lakosai; útja nyárban is rettenetes.
[176] Az oláh alatt a’ hol oláhot nem látnak, rabláshoz, gyilkolásokhoz szokott népet képzelnek; ’s ámbár magamat az igen ijedősek közzé számlálni nem merném, kénytelen vagyok még is vallást tenni, indúlásomkor megkörnyékezett a’ félelem, hogy útamban érhet baj. Most másként gondolkozom, ’s e’ járatlan, ismeretlen úton, magyar inasommal, tót kocsisommal, olly bátran megyek mint a’ Szkárosi hegyek közt, ha Kassára megyek. Jók és nem jók minden nép és minden nem ’s*
nem<,> ’s Az áthúzott rész felé írva.
minden osztály közt vannak, ’s nagy szerencse, hogy német, szász, oláh végre is úgy ember mint a’ magyar; és – ha gondolatom’ szökellését nem vennéd igen is keresettnek, kimondanám hogy Epaminondászt és Pindárt Thébe szűlé, ’s hány gonoszt és undokot Athén!
Az oláh vad, mert teljes elhagyatásban nevekedik, ’s nem lát követést érdemlő példákat. Vallásos isméretei abban határozódnak hogy a’ kihirdetett napokat munkátlanságban kell eltölteni, hogy bőjtöt szegni irtózatos bűn; pedig ő kétszáz és harmincz nyolcz napot böjtöl esztendőt által. Ez maga is segéli romlottságát; mert éhen csapszéket keres, ’s koplalása’ kínjait palyinkával enyhítgeti. – Szegény, szegény nép! – És még is hány nem hiszi, hogy úgy van jól, ha eggy része az emberiségnek nem érti mit tanít az ész!
Félnap útazván Erdélynek*
Erdélynek Erdélyben-ből javítva.
eggyik táján három négy akasztófát is láték; de hadd vessem sietve hozzá, üresen, és sohol nem másként mint üresen. Azok’ felállítását bizonyosan igen nyomos okok fogák tanácslani; az nélkül ki juthatna olly gondolatra? de annyi mindég való hogy az igen szomorú látás. – Oktatás nélkül maradt, munkához nem szoktatott, és ezért gonosz ember nem lehet fenyíték nélkül, valamint a’ gyermekek, kik körül a’ vesszőt az Apostol is hasznos paedagogusi szernek hirdeti. De a’ melly háznál vesszőt látunk minden szögben, és még is rossz gyermekeket, ott bizonyosan nem úgy áll a’ dolog a’ mint állhatna. ’S a’ mindég szem előtt forgatott, a’ mindég suhogó vessző nem jobbá teszi a’ rossz gyermeket, hanem még rosszabbá.
[177] Látni akarám a’ hely’ Papját. Sógorom ebédre hívatá. De annak érzése hogy ő kicsiny, nem engedé neki hogy a’ hívást elfogadja. Látogatására tehát mi menénk. Áltövedzett hosszu ingében, posztó ruha nélkül, bocskorban, egyedül az által tetszheték egyébnek mint a’ minek néznünk kelle, hogy szakálacskát nevelt, ’s kalap fedé fejét, melly két füle mellett egyenlő távolyban volt felkötve. Szilvásában járkált munka nélkül. Bibliothecája*
Biblioth<é>cája Az ékezet áthúzva.
két Ritualébol*
Ritualébol Ritualé-ból javítva.
állott. Oláh nyelven kivül soha nem halla mást.
[178] Midőn Patakon Physcát tanított Prof. Sípos Pál Tordosi Predikátornak hívattatott meg, ’s Eggyházi Előljáróji megjelentek őtet beiktatni, megjelene a’ helybeli Oláh Pap is, mint Patrónusához, mert a’ hely ott a’ Reform. Papé, ’s meg akará csókolni Síposnak a’ kezét. – Sípos jobbját látván kéretni, úgy hitte hogy az csak baráti ’s tiszttársi illetés végett kívántatik, ’s önkényt nyujtá azt a’ Papnak; alig maradt ideje elrántani azt csókja elől. Az helyett az oláh Papot, a’ maga Előljáróji ’s Predikátortársai előtt, megcsókolta. A’ Pap majd lerogyott ijedtében a’ hely’ földes-ura’ csókjától.
Szegény, szegény nép!

58.

[179] Szpatáról Lugosig*
L<ú>gosig Az ékezet áthúzva.
félnap mennénk, elébb iszonyu domboknak – látni kell azokat, ’s úgy venni epithetumomat nagyításnak – tovább a’ Lunka nevű ligetes lapályon; hol kerekünk majd a’ sárban majd a’ magaskán levagdalt fiatalok’ törzsökei közt nehány ízben akadának el. A’ föld termékeny, még a’ dombokon is mellyek egymást érik; de minden nyomon látni, hogy a’ lakosok nem rég olta ébredeznek szorgalomra. Ennek eggyik czikkelye a’ pályinkafőzés. Szilvásaik tehát nagyok mint Zemplényben a’ legnagyobb szőlőkertek. ’S minthogy ezt minden ház főzi, az olajszagú mosléktól messzére büdöslenek az úczák.
Az oláh’ felesége olly igen munkás a’ hogy maga dologtalan, ’s itt nevezheti az asszony igazán urának a’ férjét. Az anyák teknőcskékben vagy kosárkákban viszik fejeiken csecsemőjiket. Eggy kezekben eggy szerszám, a’ másikban másik; mikor pedig azt, vagy valamelly edényt nem visznek, öveikhez van szúrva guzsalyok, ’s járva is fonják a’ gyapjat. – Ingeik szertelenűl bővek és tászlisok; kebleiken ’s karjaikon szélesen ki vannak czifrázva veres vagy kék pamuttal. Testeikre elől és hátúl eggy eggy szőnyeget kötnek, eggyiket szoknya, másikat kötény gyanánt. Az csíkkal, virággal tarka ’s térdig ér; onnan fogva bokájokig rojtok függenek alá, ’s rendes látni, a’ tömött eggyarasznyi rojtok minden lépéseikre mint rázódnak. Lyányok asszonyok ezen oprégeket magok fonják, magok szövik. [180] A’ hajadonok’ keble rakva üvegklárizsokkal. Míg még tartott az arany idő ’s a’ Belgrádi háború alatt 1788. sok pénz marada e’ tájon is, nem üvegklárizst horda a’ szép leány, hanem arany és ezüst pénzdarabokat, ’s három négy sorra fűzve.

59.

[181] Minthogy az oláh nyelvben sok deák szó fordúl elő, ’s Erdélyben a’ Traján’ és mások’ idejében Rómaiak harczoltak ’s gyarmatoltak; az oláh magát Római maradéknak nézi, ’s annál nagyobb bízakodással, mert neve is Rumin. – Consiliárius Thököli Szabba*
Szabba<s>
eggy Értekezésében tagadja ezt: Erweis, dass die Walachen nicht römischer Abkunft sind, und dies nicht aus ihrer italienisch*
italienisch<en>
slavischen Sprache folgt. Halle
, 1823. 8. 31. – Az Oláh úgy nem Római maradék, ugymond, noha beszéde összekorcsosúlt a’ Rómaival, mint a’ franczia, spanyol és portugéz nem Római, noha nyelve ezeknek is összekorcsosult a’ Rómaiakéval. – Ezen Értekezés szerint a’ Kara Vlach (fekete Oláh, a’ Török ’s Croátiai ’s Sclavoniai) nem egyéb mint Daciai ’s Moesiai Szláv; a’ hogy a’ Czinczár Görög-országi Szláv; noha Nyelvét a’ Római járom alatt ez is, az is olasszal keverte össze – [182] A’ kérdést döntsék el a’ Historicusok. Hogy az oláh nyelvben sok latín szó van, ’s hogy a’ Római katona sok oláh leányt vett itt feleségűl – conjuge barbara turpis maritus – hogy*
maritus – <nem szenved kérdést> hogy
ugyan az történt Galliában ’s a’ két Hispaniában, ’s ezek magokat még is Rómaiaknak tartatni nem akarják, nem szenved kérdést. Ezek és az Oláh közt csak azon külömbséget látjuk, hogy azok magokat Rómaiaknak nem nevezék el: igen az Oláh.

60.

[183] Már van Grammaticájok ’s*
Grammaticájok<,> ’s Az ’s sor feletti betoldás.
Lexiconok, Alaxi Jánostól, ’s 1829. Zsebkönyvet is kaptak Budán, ’s Moldvában Újságlevelek nyomtattatik.*
nyomtattatik adják-ból javítva.
[184] Ki ne örvendjen annak látásán*
annak <hogy> látásán
hogy az emberi nemnek eggy osztálya emelkedik a’ kimívelődés’ pályáján, ’s nyelve fejtegetni kezdi erejét. – Itt közlöm ezen népnek eggy dalát magyar orthographiával:

kleinere Schrift

In csáj vergye gregyinucze
Segy o dálbe kokonyicze,
Pe vátre gye kálámir
Szupt umbre gye trándáfir.


Segye mindrá à durmite
Kovor vergye veluite;
Otyi jij ká zafiru,
Buzele ká rubinu.


Vojnyik pe à kolo trécse
Si gyin gráj à se grèjestye:
Ále dele Kokonyicze!
Szpunye mie ku kregyincze,
Jesty tu fáte?
Jesty nyevászte?


“Nics nusz fáte,
“Nics nyevaszte
“Jó misz flàre gye pe máre
Csiny’ me vègye, gye dór máre.”


Zwischen diese*
Helyesen: diesen a végén pont.
zwey Zeilen eben so viel leeren Platz zu lassen wie bey den übrigen Strophen

Gy’ aj fi flàre gye pe máre
N’aj segye gyin csáj kemáre
S’ aj jesi pe lumá fáre.

Dieser Strich muss stehen

Ama’ zöld kertben*
zöld <(vergyen)> kertben
Űl*
Űl ül-ből javítva.
eggy fejér asszonyszemély,*
egy <(o)> <délbe (> fejér <(délbe)> asszonyszemély
Pázsit pamlagon
Rózsának árnyéka alatt.


Űl a’ Szép andalogva*
Űl <(segye)> <mindra> a’ Szép <(mindrá, in fem)> andalogva
Zöld lepellel beburkolva
Zafír szemekkel,
Rubín ajakokkal


Vitéz mégy el mellette,
’S ezt adja ki lehellete:
Hallod e te, asszonyszemély
Mondd meg nekem jó lélekkel:
Leány vagy?*
vagy <e>?
Menyecske vagy?


Nem vagyok lyány
Nem menyecske.
Hanem virág tengeren túlról
A’ ki meglát, meghal kívántában.”


Ha tengertúli virág volnál
Nem ülnél mindég rejtekedben
’S kijönél világosságra.


Csáj, amaz; o, eggy; gye, terminatio genitivi. Mindra, szép, genesis femin; a’ mascul. mindrü. Kovor, lepel, ernyő. Oty, szem; otyi, szemek. Buze, ajak, buzele, ajakok. Si, és; gyin, ból, ből. gráj, lehellet.
A greji, szóllani. – Kokon, úr; Kokóne, urné; kokonyicze, kisasszony. – Szpunye, mondd meg. Mie, nekem; ku, val, vel. – Kregyincze, a’ credo szótól. – Nusz, vagyok. (io olaszúl) én. Csinye, a’ ki. – végye, (videt) lát. – Dór, kívány. – Kemáre, kamara, rejtek. – Lumà, (lumen) világosság.

61.*
XVI. A szám mellett más tintával.

[185] Kostély falunál kiszállánk szekereinkből megtekinteni a’ zsilipet melly a’ Bégát Becskerek felé ereszti. – Regis opus! – Azt Gróf Mercy voná 1763, ’s tizennyolcz mérföldnyire!
A’ nap olvasztó hőségű vala ’s le készűle szállani, midőn Kostélytól két sor fűz között Lugosra beérénk. A’ közember itt térdig érő fejér ingben jár, a’ leányok különös fonású tekercsekben hordják hajaikat. Azután csak hamar teljes fényében kele ki a’ hold. – Kilopám magam a’ Szolgabíró D’ Ellevaux László’ vendégei közzül, hogy Lugosnak*
L<ú>gosnak Az ékezet áthúzva.
fekvésével megismerkedhessem. – Eggy másik Várad, mellyhez az által is hasonlít, hogy Lugost a’ Temes a’ szerint szeli ketté mint a’ Körös amazt, de a’ hasonlítás csak kicsínyben talál helyt. Lugosnak nincs két gazdag Püspökje, igen gazdag Káptalana, Academiája, Vára, Uraságai.

62.

[186] Feredő férfiakat, asszonyokat láték a’ Temesben; nem együtt, és lármásan, hanem mindent külön, nyugalomban. Visszatérék tehát vendéglőmhöz, ’s kilopám gyermekemet, ’s az ő kísérőjét és az én inasomat, ’s menénk követni a’ szép példát. Ezek a’ víz’ szélén őrzék ruháinkat, mert ott sok nép jára fel és alá. – A’ hold’ bájfényében melly világos vala, mint ősszel a’ napé, elnyúlánk a’ folyamban, közel a’ hídhoz. Annak épen felette tündöklött teljes tányérában a’ hold. ’S itt látni a’ hold’ játékát, az est’ meleg gőzét, az abból kinyúlongó tornyokat, a’ sötét’ és világ’ tündéri masszájit, olly gyönyörűség, mellyet egész nagyságában csak az érezhet, a’ ki phantasiája’ játékit a’ Wutkyak’ dolgozait csudálgatva emelé annál feljebb a’ mi a’ közembereknek jutott. [187] Itt látám én igazán mint tanúlta ’s miből tanulta Udv. Festő Fischer azt a’ bájoló gőzt, azt a’ sokszínű léget, sokszínű vizet, mellyet a’ Báró Mednyánszky’ munkáján*
Mednyánszky’ <által írt Vág táj’ Festő Utazás mezein is> munkáján
is: Festői Utazások a’ Vág’ mentében, de az Orczy Lászlónak olajban*
olajban Sor feletti betoldás.
dolgozott két táblán is csudálgattam.
[188] Eggy görög Kereskedő, mintegy ötven lépésnyire tőlem és leányomtól, csak lábait akará meghűsíteni; ’s karszéket tétete le a’ kövecsalju folyamban. Anatoli*
folyamban.<,> Anatoli, Az Anatoli anatoli-ból javítva.
(keleti) nyugalomban ’s boldog indolentiában űle meg ott*
ott Sor feletti betoldás.
magának, ’s hosszuszárú pipából tömjénezgeté saját istenségét. Ganymedje eggyszernél többszer vivé kulacsát a’ füstölgő Jupiternek. – Melly gondolatok hánykodtak vallyon lelkében? az e csak, hogy dohánya, bora jó e, ’s nem vett e részt belőle cselédje? azt e csak, hogy hol lesz megint vásár, ’s ez ’s*
’s Sor feletti betoldás.
amaz contója nem marad e fizetetlen? Vagy a’ férji, atyai vágy*
atyai <szív> vágy
is, remény is*
is<,> Az is és-ből javítva.
rettegés is, és a’ mi az embert, öröm és szenvedés által, kikapja a’ marhák’ sorából? Ezt óhajtám tudni.

63.

[189] Más nap héti vásár tartaték, nagy itt, mint az országosok némelly kisebb helyeken. Kimenék megtekinteni azt, ’s ismét hír nélkül a’ háznál, hogy senki ne kísérjen, ’s azt tehessem a’ mi magamnak tetszik.
A’ piaczot hajdan arkádok vevék körül, mint a’ Lőcseit, hogy a’ sétálók eső és nap ellen védve*
védve végvé-ből javítva.
légyenek. Még némelly háznak itt mint Lőcsén is, áll illyen folyosója. –
Oláhnak nemesbb portékára nincs szüksége, ’s így itt kevés szép holmit láthaték. Fel ’s alá őgyelegtem tehát a’ tolongó sokaságban, ’s néztem arczaikat, növéseiket, bánásokat, öltözködéseket, ’s beszédek’ nem értett hangzását hallgattam. Új neme vala az örömnek mindent ismeretlent látni, valamit láték, hallék, tapasztalék.
Mennyit hallám magasztaltatni az oláh asszonyok’ ’s leányok’ szépségét! Én sem itt, sem Dédácson, sem Andrásfalván nem láttam eggy növést, eggy arczot is, a’ mit magasztalni lehessen;*
lehessen <tett volna> A sen az áthúzott rész felé írva.
egésséges testek, minden lélek nélkül; ’s az a’ bővújú ing elrejti*
elrejti<k>
a’ növést, holott a’ Festő, hogy*
Festő, <ha leplet képtelen is festeni, azt> hogy
veti leplét*
leplét Sor feletti betoldás.
a’ testre, hogy az elrejtett szépségek a’ leplen áltsúgarozzanak. – A’ sáfrányosok közt kontyot láték eggy leánygyermek’ fején. Felső ruhája világos-kék tafota; oprége ennek is, és kettő, de véknyabb szövésű mint a’ miket eddig láték, ’s rojtjai keskeny ezüstpaszomántba szegve. Ez lévén az első és utolsó oláh Kisasszony vagy hát már Dáma, melly egész útam alatt szemembe ötlék, megkérém a’ tót nyelvű de oláhúl*
oláhul Oláhul-ból javítva.
is beszéllő sáfrányost, lenne tolmácsom, ’s tudja meg, hány esztendős, mikor ment férjhez, ki leánya, ’s férje kicsoda, micsoda, hány esztendős a’ férje, ’s szereti e férjét. A’ menyecske csak most múla tizenharmadik esztendejét, ’s már nehány holnapja hogy kontya van; az atyja molnár; fiatal a’ férje is, ’s az ollyat könnyü megházasítani. – Látni akarám, ha lelkében is oláh dámácska e, ’s édes semmiket mondogaték neki*
neki<,> a’
a’ tót tolmács által; de az oláh dámácska arra csak eggy elmosolyodással sem felelt. – A’ sokaság körülfoga. Látni akarák mit akar az az őszfejű azzal a’ fiatal menyecskével, ’s már azt sem érték mint juta eszembe hogy megszóllítsam.

64.

[190] Ablakaink előtt két courteand repűle el eggy szekérkével, ’s Kapitány Sejbent emlegették a’ vendégek. A’ Kapitány Lugoson vala quartélyban, ’s betegen feküdt. Más nap reggel mentem hozzá.
Kapitány Úr, mondám a’ hosszas hideglelés által elgyengített, ebénfeketeségű hajú ’s bajszú, ’s tiszta, de most elsárgúlt bőrű szép ifjúnak, a’ Csehy által szeretett idegen a’ Csehy’ legkedveltebb barátját magáénak is nézi, ’s nyúltam jobbja után. Sejben nevem’ hallására, felsikoltott, kiugrott ágyából, ’s megölelt. Mind ketten Csehyt csókolánk ezen ölelésünkben; ő vala hosszas beszéllgetésünk’ tárgya. [191] Életét más helyt adom.
[192] Még Sejbennél múlaték, midőn az Erdélyi Thesaurariátus’ Consiliáriusának Cserei Mihály Urnak József fija, Kadet a’ Császárnevet viselő Huszárok közt, kit*
közt, <belép,> kit
én atyja’ házánál Szebenben leltem volt, belépe, ’s nekem azt a’ hízelkedő hírt hozta, hogy atyja rólam örömmel emlékezik. Azt egyedül a’ Consiliárius’ kegyességének tulajdoníthatom, mondám, ’s azon szerencsémnek hogy nekem sorsom leve mind azoktól szerettetni a’ kiket Csereieknek hívnak. Hálásan hirdetem ezt, visszaemlékezvén mint fogada midőn meglátott, mint fogada*
meglátott, <mint>mint fogada Az áthúzott rész felé írva.
elébb hogy meglátott, Guberniumi Consiliarius Cserei Miklós, ’s az a’ kit már elébb festettem, Farkas, Krasznán.

65.*
XVII A szám mellett ceruzával.

[193] Útam Lugostól Dédácsig másfél nap tartott. – [194] Csererdőket leltem innen a’ Lugosi szőlődombokon. Szélesen ki valának vagdalva az út mellett, hogy a’ menők bátorságban haladhassanak. – [195] Hol az háromféle nyilt, igen csínos, sőt épen czifra útmutató jelentés magyar és oláh betűkben, az útnak ez ’s amaz ága hova viszen. [196] Az oláh szereti a’ nagyon czifrát.
[197] A’ feszűletek’ keresztjei*
keresztjei Keresztjei-ből javítva.
Kosova’ táján majd fából vannak állítva, majd kőből, ’s a’ kő feszűletek eggy darabban. Ezek nem magasak, nem véknyak; megpattannának midőn felemelik. Amazokon eggyik karika másikát éri, csillagokra osztva fél diametereik által; végig az egész fán, ’s elől oldalt és hátúl. Más szent jelek ’s festett vagy papirosra nyomtatott ’s durván bekent képek paraplüie fedél alatt állanak. – [198] Ha kertjeinkben a’ Chínai házikókat ’s török Kioszkokat látjuk gyönyörködve, miért nem az oláh ízlésű czifrát is.
[199] E’ csererdők közt eggy éltes asszonyember könyöregve közelíte szekeremhez. Színe mutatá melly inség alatt nyög. Nem adtam neki fösvény kézzel. Elvevé a’ marok pénzt, és még is kére. Most papiros-pénzt is adtam neki, és még is kért. Szekeremre kívánkozik, gondolám; megnyittatám neki az ajtót, ’s a’ cseléd emelé a’ szekér felé, de felűlni nem akara. Knaut Klaviermesterünk’ mostani*
Klaviermesterünk’ <akk> mostani
özvegye, akkor még fiatal leány, megérté beszédében a’ pite szót, ’s megtanúlván útunk alatt hogy az kenyeret jelent, elővoná a’ mit Lugosról hozánk, ’s nyujtotta neki. Az*
neki. <–> Az
öreg mohon kapta azt, mohon harapott belé. – Melly*
belé. – Melly A gondolatjel sor feletti betoldás.
borzasztó napok várják e’ tájt ezidén. Lakosainak most gomba és éretlen szilva minden eledelek.

66.

[200] Illye, Bethlen Gábor Fejedelem’ ösi birtoka ’s születési helye balra maradt eggy szép lapályon. Épűletit nem lehete tisztán kivenni a’ távoly miatt. De ha azok kevélyek volnának is lenni, a’ helyt inkább nemesítené annak neve a’ ki itt született mint minden pompa mellyet bírhatna. [201] Erdély több és nagyobb érdemü fejedelemet nem láta thrónusán. Ajánlást teve II. Ferdinándak hogy a’ Törököt kiveri Europából azon feltét alatt, hogy Magyar-ország és a’ mit hozzá a’ Töröktől elnyerni fognak, maradjon a’ Magyar Koronáé: ő Erdélyt bírja kiterjesztve a’ Fekete-Tengerig Dák Király nevezet alatt. – [202] Bethlennek engeszthetetlen ellenje Eszterházy Miklós jobbnak látá Bethlennek e’ levelét a’ Nagyúrnak megküldeni, hogy az*
az<t>
Bethlen ellen haragítassék (Kemény Autobiogr. Rumynál) ’s Bethlen a’ legbizonyosbb veszélyből csak az által fejtheté ki magát, hogy levelét kézírásával és pecsétjével,*
és <pecsétjével> pecsétjével A szétfolyó tinta miatt újraírva.
az ő vesztére hazudá koholtnak.

67.

[203] Branyicskához közelítvén, jobbra az út mellett, eggy magas szikla oldalában, eggy deszkatáblát láttam meg, melly azt hirdeti hogy az útat itt Hunyad Vármegyének Rendei ’s Fő-Ispánjok Gróf Bethlen Lászlót vonaták. A’ ragyogni szerető Bethlen a’ munkásokat saját kenyerével tartotta. Ki irígyelje az illyentől hogy ragyog? Bár sokan ragyognának így! ’s bár így azokat is láthatnánk ragyogni a’ ki a’ Bethlen hiuságait kaczagják.
Midőn Komárom 1808. új árkokat, új bástyákat kapa, kitérék Pozsonyi útamból, hogy azokat én is láthassam.*
láthassam láthassám-ból javítva.
Eggy éltes úr komoly léptekkel lépdellgete Felköltjeink’ öltözetében, kardosan, tarsollyal, csákóval. Utána három fija lépdelle, ’s úgy öltözve ezek is, ’s az eggyik sántítva és mankóval. Ezeket proconsularis csoportja követé;*
követé kőveté-ből javítva.
Erdélyi ifjak, kik az öreg-úr’ kölcségén menének látni a’ Dietát és Bécset. A’ ki így öltözve vezeti így öltözött fijait; a’ ki ennyi derék de nem tehetős, tanúlni-óhajtó ifjat viszi olly helyekre hol láthatnak, hallhatnak, előttem ugyan tiszteletes, bár azon emlék’ lidérczi kísértete, hogy ő maradéka Gábornak, Gergelynek, Ferencznek, Jánosnak, Farkasnak, Miklósnak, kicsalta volna a’ korláton. A’ hiuság mindég gyengeség, néha nevetséges, néha útálatos is, mert esztelen és néha gonoszság kíséri; de midőn a’ hiuságot vagy ész intézi, vagy eszesek, derék dolog, ’s az ál szerénységnél jobb és szebb.
Bethlen eggyike vala az Erdély’ leglelkesebb Beszédtartójinak. Kevély lelke pirult volna rossznak nézetni.
Végső éveit betegen tölté, ’s lelkének gyakor*
lelkének <ta> gyakor
eltávozásiban. Vesztegette nem csak jövedelmit, hanem örökét is. Gyermekeit tüzelék mások, hogy a’ jószágot vettessék zár alá nehogy kopaszon maradjanak. A’ szeretetre, csudálásra méltó philopátorok készebbek valának romlani, mint szerencsétlen atyjokat ez eggy örömében megháborítani. – Melly ragyogó tett, ’s eggy korban mellynek bálványa a’ pénz!


HATODIK SZAK.

68.*
XVIII. A szám mellett ceruzával.

[204] Gróf Gyulainé maga akara lenni vezetőm Branyicskára, megtenni tiszteletemet Báró Jósika János Urnál,*
Urnál Urlál-ból javítva.
’s meglátni azt az udvart melly*
udvart <hol> melly
valaha a’ Martinúzié volt, kinek még ma is áll Kápolnája, hol Miséjit mondogatta. Kétszer mentem el a’ hely mellett; midőn ki mentem Szpatára, és midőn onnan visszajöttem, de akkor nem múlathaték; ’s most a’ kápolnán kivűl a’ nevezetes Udvarház’ és Kápolna’ Urát is akarám látni.
[205] <Déván a’ Grófné Bája István Táblabíró Úrhoz vive be, ki gyönyörűen rajzol és fest, ’s ezen előttem igen nagybecsű ismeretségnek köszönhetem azt a’ szerencsémet, hogy a’ Dévai ’s a’ Vajda-Hunyadi várak’ képeimet bírhatom. Bája a’ festést Bécsben tanulta, ’s olly előmenetellel, hogy ha arra kényszerített volna a’ történet, véle kenyerét is kereshetné.>*
A bekezdés keresztirányú vonalakkal áthúzva.
[206] Maros-Németiben a’ mi Lajosunk vala gazdánk. A’ hely csak*
hely<’> csak
férfi ágon ismeri urainak a’ Gyulaiakat. Udvara és a’ Maros közt fut el az út; ’s túl ezen*
ezen azon-ból javítva.
eggy igen keskeny kert. vonúlt el tömve*
kert, <melly> vonúlt el, Az áthúzott rész felé írva.
megszokott*
tömve <van el> megszokott
játékokkal ’s Római faragványok’ töredékivel. A’ ház bírja Gróf Gyulai*
Gyulai Gyúlai-ból javítva.
Józsefnek, a’ Lajos’ nagyatyjának Weikardt által egész testben nagy hűséggel festett képét, melly nem csak a’ Gyulai-háznak, hanem Erdélynek is eggyik kincse. Legszebb portréja e’ földnek a’ Cancellárius Telekién kivül, mellyet láttam.

69.

[207] Branyicska a’ Maros’ jobb szélén áll szelíden elhúzódott halmon; az út a’ balon, eggy vadan költ hegy alatt, melly a’ folyamból látszik kikelni. Ennek lába el van seperve, ’s a’ régi Tiriscum’ (ma Veczeli-Vár) nagy bálványkövei ide hordatának, hogy az út maradjon a’ hegy alatt, ’s azt a’ Maros’ áskálásai ellen óvják. A’ ki a’ tájfestészethez ért, képzelheti melly szép képet adna ez a’ hegy és a’ vele áltellenben álló Branyicska: – A’ Néző’ baljára a’ vakmerően költ bokrokkal fákkal borzas hegy, ’s lába alatt az út a’ Veczeli vár’ négyszegü köveivel ’s*
köveivel<,> ’s
a’ korlátfákkal; a’ kép’ közepében a’ Maros, a’ maga hídasával, melly a’ menőket az eggyik partról a’ másikig viszi; jobbjára pedig a’ Jósikák’ négy kastélya, mellyeknek számokban ez az itt említett áll elől. Az emeletes kisded háznak (a’ hely nagyobbat nem engede) kerítése van a’ víz felé; ’s ennek szegletében kél, magasbban mint a’ kerítés, a’ fekete falu kápolna. Csuda formájú zsindelyezete bántja a’ szemet, a’ szívet szent érzésekkel tölti el.
[208] A’ kép’ fenekében látszik a’ fenntebb említett kőszikla a’ Bethlen László’ táblájával, és az a’ szelíd lapály, mellyen Illye terűlt el. ’S mind ez a’ legvídámabb világításban: csak az erdős hegy balra setét árnyékban. – Ha ólom volt volna velünk, most adhatnám a’ hely’ képét.

70.

[209] A’ ház’ Ura addig míg ott jártam, Hunyad Vármegyei Fő-Ispán, akkor kinevezett Kormányszéki Tanácsos, most Erdélynek Kormányzója, Gubernii Praeses nevezet alatt, fija vala Antalnak és Gróf Teleki Josephának, a’ Ferencz testvérének. [210] Antal, Kolozsvári Fő-Ispán, ifjabb esztendejiben Jezsuita, Szerzetétől arra vala rendelve, hogy Mártonffi József társával, ki később Erdélyi Püspök leve, Chínába küldessék; de eltöröltetvén Szerzetek, Jósika visszatére e’ világba. Maga a’ Praeses Cancellárius Gróf Teleki Samuel*
Samuel<nél>
körül kezdé szolgálatjait, ’s 1796. Fejérvári Kánonok Cseresznyés András Úr’ társaságában szándékozék megjárni Olasz- és Franczia-országot; de az előre-tolakodó ifju Generális Buonaparte Napoléon elakasztá útjokat. Kénytelen vala vissza fordulni Túrínból.
[211] A’ Báró’ beszédjeiből a’ Martinúzi’ kápolnája alatt azt tanúltam hogy Johann von Müller, a’ Bécsi Udv. Bibliothecárius, ’s később Tudományok’*
később <Westph> Tudományok’
Ministere Westphaliában, Magyar-országi Históriát is dolgozott, és azt láttatá mind Cancellárius Telekivel, mind Jósikával, de felfogadtatván előbb, hogy le nem íratják. Ha tisztelem is a’ két nagy férfiban hogy szavakkal nem játszodtak, de sajnálom hogy azt tették.*
azt <nem> tették
Ki tudja, a’ Munka nem veszett e el a’ nemzetnek. Pedig eggy Müller’ munkája nem ollyan, a’ minek elvesztét keseregni nem kellene.
[212] A’ Grófné míg a’ Kápolna’ tájáról visszajövénk hozzá, aratóji közzül előparancsola a’ legszebb oláh legényeket és leányokat, ’s ezek ropták tánczaikat a’ gyertyánspaller között, terrae graves! A’ barbarusoknak e’ részben nem mosolygának a’ Kegyszüzek. Azt a’ férfiak kezdik, és egyedül. Karikában járdogálnak, vonogatván előbb tovább lábaikat, ’s eggyike a’ másika után, minden tűz, minden elragadtatás nélkül. Fáták,*
nélkül. <Leányok, nyeveszták, fáták> Fáták
nyeveszták azalatt csoportra verekedve állanak, ’s várják szerencséjeket, tűz nélkül ezek is, mintha majd kendert nyűni hívatnának. ’S most eggyik ficsur, majd a’ másik, úgy osztán a’ többi, előránt eggyet a’ csoportból, tombol vele, ’s olly valamit mond mint a’ vers, ölbe fogja tánczosnéját, ’s megforgatja. Némelly tánczos nem elégli meg eggyel; két leányt ránt tánczra, jobbjába markolván a’ kettőt, duetto helyett triót jár. – A’ táncz mint a’ bőrduda’ dongása, ’s a’ dongás mint a’ tánczos és tánczosné.
A’ Bárónak meg kelle rajtam sejtenie hogy a’ táncz nekem kevés örömet ád, ’s előkiáltá Mákra Antal Urat, hogy gyengekorú idősbb leányával Pepievel tánczolna Hátszegit. – Tánczos és Tánczosné két kezeiken tarták egymást, szembe a’ kettő, ’s jobb lábok’ hegyével eggyszerre az is ez is hármat tippantának, majd bal lábok’ hegyével hármat, és még eggyszer hármat a’ jobbal, mint elébb. Kezeiket a’ táncz’ kezdete olta el nem eresztvén, hármat szöknek a’ leány’ jobbja, most balja, ’s ismét jobbja felé; ekkor újra kezdék a’ tippantást, ’s azt újra a’ szökdelések válták fel. Végre az ifju ölbe kapá a’ kis leányt, ’s megforgatta, mint a’ magyarban, ’s újra kezdék tippantásokat, hármas szökelléseket. Ebből áll a’ Hátszegi, a’ maga szent számjaival.

71.

[213] A’ hajdani Tiriscum’ árkainak puszta helyénél kikelénk szekereinkből, hogy lábaink szent helyre lépjenek. Valóban szent; mert eggyike a’ legjobb embereknek, legjobb fejedelmeknek, az a’ nemes Hódoltató, valaha itten járt. Trajánt értem. – Miolta a’ vár’ nagy kövei Branyicskára, az apróbbak a’ postaút’ töltésére elhordatának, itt nem látni egyebet mint eggy igen hosszú gödröt; és még ez is annyira be van már hányva, hogy kevés eszt. mulva nem lesz a’ ki megmondhassa, hol állott valaha Tiriscum.

72.

Solymoson betérénk Oberster Barcsai Abrahám’ özvegyénél, szül. Gróf Bethlen Susánánál. A’ háznak nincsenek gyermekei; Barcsai későn házasodott. – ’S e’ csendes falusi lakban lakhatott az a’ tüzes szép ifju? kérdém magamban;*
magamban<?>; A kettőspont a kérdőjelből javítva.
’s a’ ki hajdan királyi palotákban járdalt, csudálva mind azoktól a’ kik ott láták; a’ ki ebédeknek, vacsoráknak éltet ada elméskedéseivel, e’ szelíd, e’ szótlan jó asszonyt vehette e el? De ifjúnak játék, öregnek nyugalom. – Még látám mint lövelgeté hegyes, néha épen keserü nyilait, mellyekkel annyi ellenségeket vont magára; de minthogy nyilait mindég rosszakra lőtte ki, annyi barátokat is a’ jók közt. Barcsai véthete ’s véte: de Barcsay vétkeiben is nemes volt.

73.

[214] <Azon gyönyörü völgyen melly Szebentől Hunyad Vármegyén végig Magyar-ország felé terjed el, eggy kisdedebb szűkebb nyílik, közel Dédácshoz, dél felé. Az visz azon helyre, melly nemzetünk előtt örökre szent marad; mert a’ legtiszteletesbb Magyarnak birtoka, még pedig ösi birtoka, sőt szűlője is volt.>*
A bekezdés jobbról balra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.


HETEDIK SZAK

73.

Azon szép völgyen melly a’ Kenyér mezőn kezdve Hunyad Vármegyén végig Magyar-ország felé terjed, eggy kisded másik nyílik dél felé, ’s az visz azon helyre, melly nemzetünk előtt örökre szent marad; mert a’ legtiszteletesbb Magyarnak birtoka, még pedig ösi birtoka, sőt szűlője is volt – Vajda-Hunyadra. Szántva vannak a’ völgy körül lapos tetőji; maga a’ völgy*
a’ <fü> völgy
füvet ád és kukoriczát. Sebes patak fut el rajta a’ Marost keresvén, ’s a’ patak’ szélén két falu áll: Barcsa, és Kis-Pestes. Hunyad megett dél felé szálas hegyek emelkednek, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
ezek közt messzére kél fel a’ 7800 ölnyi Retyezát, gyalult tetejével. [215] A’ Tátra’ Krivánja csak 18 öllel magosbb, a’ Lomniczi tető 300 öllel. Eggyik nagy dísze a’ sok szépségekkel gazdag Dédácsi völgynek.
[216] A’ Grófné ide is maga vala vezetőm, [217] ’s már tízkor Hunyadon valánk. [218] Fellegvárat reméltem találni itten is, melly uralkodjék az alantabb táj felett mint a’ Dévai; ’s íme ez itt nem előbb tűnt szemembe, csudás szögü, csudás fedelü magas falaival, mint midőn már előttem vala a’ Mező-városka, minden dísz nélkül; hasonló eggy nagyobb rendü faluhoz, mellynek nyugoti szélét foglalta el a’ vár. Hatalmasabban kele fel most lelkem előtt a’ gondolat, hogy a’ hol vagyok, hogy a’ mit látok, ott Hunyadi János is volt, azt ő is látta, ’s magáénak látta. Az naggyá teve előttem minden tárgyat. A’ hogyan gyermekes képzeletünk közönségesen nagyobbnak festi a’ mit csudálgatunk, hogy meglátván végre,*
vegre ék. em.
’s a’ gígászi nagyság közönséges növéssé lohadván, ítéletünk a’ való’ mértékénél is alábbra süllyed, ’s a’ nagy halandó, kit érdemeinek csudáltában egeket-tartó Atlásznak képzeltünk volt, kisdeddé sorvad a’ millyek mi vagyunk, föld’ egyéb szüleményei: úgy vannak viszont esetek, hol a’ jelenés túlhaladja a’ nagyító képzeletek’ festéseit, ’s többet lelünk mint váránk; ’s engem itt ez ére. Elevenebben tűnt fel itt lelkem*
itt <előtt> lelkem
előtt azon szerencsétlenink’ emléke, az az ő hajdani erejek, nagyságok, midőn most Vajda-Hunyadra beérénk, ’s a’ nyeregben űlő asszonyok’ és leányok’ sokaságán, mert épen héti-vásár vala, keresztűl vergődénk.
[219] A’ vár’ udvara egyenetlen hosszas négyszög, a’ szerint épűlve a’ hogy azt kelni engedé a’ márvány-félsziget. [220] Ejszaki oldalát, honnan a’ híd van áltvetve a’ széles és mély várgödrön, Hunyadi János építeté, az Erdélyi Vajda ’s Magyar-országi Gubernátor; keleti oldalát fija Mátyás a’ Király, szinte a’ Kápolnáig, melly hihetőleg a’ Vajda’ építése, mert akkor vár Kápolna nélkül nem állhatott; a’ mi azon túl van, az innen déli nyugot felé kinyult bástyával, Bethlen Gábor, a’ Fejedelem. – Melly három név!
[221] Udvara [222] legpartosabb a’ Bethlen’ soránál, ’s az itt jóval szélesebb mint a’ Király’ sora. Ellenben a’ Bethlen’ sora csak szükségre vala építve: a’ két másik pompára is. Legszebb kinézés a’ Király’ sora erkélyéről van, melly az épűlet’ testéből kihasasodik.
[223] Midőn a’ Vajda építeni*
Vajda <itt> építeni
kezde itt, kétségen kivűl már állának némelly épűletek; mert honnan hát ez a’ sok szeg és szug, ez a’ csudás fedél? Hogy az épűlet nem eggyszerre téteték, ’s nem elkészűlt rajz után, hanem a’ mint szükség, érték; idő engedék, azt itt minden kiáltozza. Neki elégnek tetszheték bevégezni a’ maga fundamentomából épített sorát, jobbra*
sorát, <délre> jobbra Az áthúzott rész felé írva.
a’ hídon bejövőnek.
[224] A’ Hunyadi János’ alkotmánya egyenes sorban költ a’ vár’ árka’ márványsziklája’ szélein. Onnan kél az a’ négyszögü vastag négy oszlop is, melly a’ négy erkélyt tartja, ’s ezek eggyszerre épűlének a’ magok falaikkal, és nem később. A’ négy erkély kilencz ajtón végig nyit eggy sétálót. Szédűlének fejeink midőn ennek ablakaiból a’ vár’ mélyébe lepillantanánk, [225] ’s a’ négy erkély’ vastag pilasztereit ’s a’ hidat-tartó magas és izmos oszlopot elnézénk. A’ híd’ oszlopának magassága 87 láb; ugyan-annyi a’ vár’ faláé, hol az legtetősbb; ’s így a’ vár’ foka 29 öllel volna feljebb mint [226] a’ Zalasd patakja, melly kétfelé válván a’ Bethlen’ sora felett, a’ híd alatt fut el,*
fut<->el
’s itt malmot forgat.
[227] A’ palota földszínt áll a’ Vajda igen tágas lakó szobáji alatt. Ablaka az árok felé nincs. Boltozatját négylábnyi diameterü, háromölnyi magasságú, nyolczszögekre faragott veres márvány oszlopok tartják, a’ palotát hosszában osztván*
hosszában <szelvén> osztván Az áthúzott rész felé írva.
két hasonrészekre. Hol a’ boltozatok’ éles szeletei bezárják egymást, rózsákat látni, az Ország’, a’ Hunyadiak’, Szilágyiak’ czímereikkel. Az ajtóhoz legközelebb oszlopra e’ szók vannak faragva: hoc opus fecit fieri Magnif. Dnus Joann. de Hunyad, Regni Hung. Gubernator anno dni 1452.
[228] Csaknem áltellenben a’ híddal a’ templomocska. [229] A’ Hunyadiak’ Hollója a’ gyűrűvel, ’s a’ Szilágyiak’ Vadkecskéje itt is láttatja magát, és sok ízben. Az udvaron a’ grádics mellett veres-márványban látni*
veres-márványban <láttatja magát> látni
a’ Hunyadi ház’ megújított, megbővített czímerét.
A’ Mátyás’ sora mellett eggy bástya kél, mellyet Buzogány-bástyának mond a’ magyar, az oláh Pisztriczának (tarkának), mert külszíne négyszögekre van felosztva, ’s be van mázolva fejér, veres, kék festékkel. Ennek tölcsértetőjéről az ég’ tüze 1815. Június’ 11d. lehasítá vitorláját, a’ kétfejü sast. [230] Az Uradalom’ akkori Kamarai Administrátora, Osdolai Bögözi Antal Úr, sokat költe saját erszényéből, hogy a’ mi romlani elkezdett, épségben maradhasson. [231] De még vígasztalóbb az, hogy mostani Uralkodónk harmad napot múlatván 1817. a’ Hunyadi várban, a’ szükséges igazításokra harmincz ezer forintot rendele.
Másik bástyája Nyebojsza (ne félj!) nevet visel. Ez a’ maga kéményalaku tetejével folyosó által van a’ Bethlen Gábor sorához csatolva.
A’ várat Borbátvízi Bája István Úr, Hunyad Várm. Táblabírája és Felkeltjeinek Kapitánya festette nagy hűséggel. Ezen látni a’ Hunyadi János által épített négyerkélyű sort; a’ Hunyadi Mátyás előre-hasasodó erkélyét; a’ Buzogánybástyát és a’ Nyebojszát; a’ Kápolna’ oltárvégét, és a’ helységben a’ Franciscánusok’ templomát.
Mi volt valaha Hunyad, és mi most! Palotája, hol az ő Nagyjai össze*
össze Sor feletti betoldás.
gyülekezének, most sót és vasat árúló rekeszték. – Nagy és tisztalelkü férfi, melly kevés örömeket érzél vala te munkás és örök tusakodások közt töltött éltedben, ha láthatád vala, bétekintvén a’ Végzések’ könyvébe, mi várja hunytod után hazádat*
hazádat házadat-ból javítva.
és házadat!*
házadat hazádat-ból javítva.
Nem hagyhatám el a’ helyt azon emlékezés nélkül, hogy itt eggy ifjú szolgála a’ konyhákon, hogy itt eggy ifjú füjtögete kemenczéket, ki később Váradi Püspökké, Királyi Kincstartóvá, Ministerré, az özvegy Királyné’ Corregensévé,*
Királyné’ <Kincstartó> Corregensévé
királyi barátja’ gyermekének Gyámjává, Esztergomi Érsekké, Magyar-országi Prímássá, Cardinálissá leve; kit Királyának ellensége ennek inkább irigyle mint sergeit; kit egész Európa tisztelt csudált – a’ nagy Martinúzi!

*

Szirt, rendíthetetlen mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint ő, nagy mint társai, mint fija nagy!
Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az eggykori zaj? hol van az eggykori fény?
Nincsenek –így dörmög falaidnak kriptai csendje.
Nincsenek? ah – De mi ez? látom e nyilni kapud’?
Látom; zászlójit már szélnek ereszti Capisztrán;
Ime indúl, ’s vezeti győzedelemre hadát.
Szóll a’ tárogató ’s a’ síp ’s a’ trombita; ’s a’ hős
Néma haragjában most maga léptet elő.
Jobbja és balja felől László szökdelteti ménét;
Atyjának vészi ’s osztja parancsolatit. –
Szirt, mi vagy, és mi valál eggykor! Megborzadok. A’ hív
Érzi a’ szent jelentést ’s felriad álmaiból.



NYOLCZADIK SZAK

74.

[232] A’ Grófné meg akará látogatni elholt férje’ testvérét özvegy Gróf Bethlen Ádámnét a’ Gyógyi hév vizekben; [233] én pedig Sípos Pál Tordosi Predikátor barátomhoz vágytam, hogy utolszor élhessem ki magamat a’ tudós és szeretetre minden tekintetben méltó emberrel. Összebeszéllénk tehát hogy én múlassak Tordoson és a’ szomszéd Bábolnán Báró Naláczi István Úrnál; [234] de Zseni maradjon Lottinál; Gyógyon adják nekem vissza.
[235] Sípos álthívá magához Báró Naláczit ’s némelly barátit Szászvárosról, [236] ’s ezek közt a’ Szászvárosi Collégiumnak két tanúlóját Ponori Thewrewk Józsefet és Lészai Dánielt, ezt most már Orvos Doctort, amazt Magyar- és Erdély-országi felesküdött Űgyészt, ’s a’ Magyar Pantheon’ Kiadóját. [237] Az igen sok olvasású ’s nagyon elmés Naláczi’ társasága eggyüttlétünket*
együttletünket ék. em.
felélesztette. Tanúlás és kaczagások múlt el az.
[238] A’ következő napot Síposnak velem Bábolnán kelle tölteni; Naláczi meg nem engedé hogy elmaradjon. Sípos és én eggy szobában hálánk. Töltsd álmatlanúl kedvemért ezt az éjt, mondá Sípos; ki tudja, leszünk e valaha ismét eggyütt. Én érzettem mit nyerek a’ kérés teljesítése által, ’s valóban egész éjjel bé nem húnyánk szemeinket. [239] Naláczi reggel felé felébrede. Non amo eruditum. – smum! kiálta hozzánk, ’s ámbár mi mind ketten nagyon kaczagánk, ő kieresztvén száján a’ szót, azonnal hortyogni kezde.
[240] Síposnak két szerelme volt, sőt három inkább: a’ Metaphysica, a’ Mathezis, a’ Versek, latín*
latín<ban>
nyelven. A’ Kant ideájiban élt egészen, ’s deák nyelven dolgozá ezen Philosophiának nevezetesebb Fejezeteit. A’ mint eggyikkel elkészűlt, postán küldé meg azt, ’s minthogy ő nem igen olvashatólag írt, én azokat lemásoltam, ’s visszaküldém neki, hogy tekintse végig még eggyszer, ’s adja sajtó alá. A’ Világi Censor el nem tuda rajta igazodni, ’s közlé Kenderesivel, ’s képzelhetni hogy a’ tiszteletes ember melly*
ember <mint> melly
tűzzel fáradozék Sípost a’ veszedelmes tévedésiből megtéríteni, ’s melly következése leve a’ térítésnek. A’ Kézírat most áltadatott az Eggyházi Censornak. Ez jónak vallá ugyan a’ munkát, de azt állítá hogy a’ Theologusnak és Philosophusnak külömbözők a’ critériumai; a’ Sípos’ dolgozása az ő normájával nem eggyezik mert nem eggyezhetik, és így nem is az ő széke elébe tartozik.
[241] Eggy levelében nékem azt a’ Fejezetet küldé, melly a’ Metaphysicában előfordúló Szabadság felől szóll. – Ha ezt a’ badar beszédet ált lehetne e magyarba önteni? kérdém magamban. Jámbusokba szedém azt. Eggy Prologust elébe ’s Epilogust a’ végébe, mondám, melly dévajkodása által felélessze a’ sötét tárgyat. Toldy felvevé Poetai Kézí-Könyvébe. – Megküldém Síposnak, ’s elszomorítottam. Alig tudta megérteni hogy játékomba epe nem keveredett.
[242] ’S Sípos nincs többé; eggy veszedelmes inhideg kikapta barátjai közzül. Szül. Enyeden 1759. Octób. 16d.; mh. Szászvároson, 1816. Septemb. 15d. – Még serdűlő ifju szorgalma, lyányi jámborsága, csínos deák tolla által megnyeré Előljáróji’ figyelmét, ’s elébb Báró Naláczi Józsefnek József fiját, tovább Cancellárius Telekinek Ferenczét, ’s a’ Koronaőrnek Józsefét nevelé. A’ Szászvárosi Collégiumnak 1783. Rectora, 1798. Rector-Professora leve. Általjöve hozzánk Patakra 1805. Physicát és Mathezist tanítani, ’s itt deák versei ’s Predikálásai által nagy fényt vona nevére; de a’ gazdag jövedelmű Tordos 1810. visszanyerte Júliusban, Erdélynek. – [243] Nőtelen hala meg, mint a’ kiket olly igen tisztele – Newton és Kant.

75.

[244] A’ Gyógyi ferdőben olly nagy vala a’ vendégek’ száma, hogy ha szállásomról a’ Grófné nem gondoskodék vala, az ég alatt kellett volna hálnom. De a’ baj és elakadás által a’ jó Istenek a’ föld’ szegény lakójinak sokszor csak reménytelen örömet akarnak nyujtani, ’s szívem itt azt az ő megkedvelt hitét ismét igazlottnak találá: – eggy férjfiu’ vendégévé tevének, kinél felejtém hogy a’ múlt éjjel Bábolnán szemeimet bé nem hunytam volt; míg két szomszédunknak eggy szava virradatkor mutatá, hogy a’ vékony fal lassúbb hangunkat is álteresztette. Gazdám itt Erdélynek eggyik legnevezetesbb tisztviselője vala a’ már említett Baczka-Madarasi Kis József Úr, most Alsó-Fejérnek Vice-Ispánja. [245] Semmit sem kérdheték én ettől Erdélynek Történeteire, ’s Statisticajára, hogy a’ választ a’ sötét szobában is készen ne találjam, ’s azok eggyezének olvasásból ’s hallásból tett jegyzésimmel. De ezt várnom lehetne attól, a’ kinek dicsérete eltölté Erdélyt, [246] és a’ ki az öröm’ és megpihenés’ helyeire is Práyt hozá ki magával, és Smithet, a’ Nemzeti Gazdagságról.

76.

[247] Barátim bennem, és már Kolozsvártt, nagy várakozást támasztának,*
tamasztának ék. em.
hogy itt eggy Helvétziai vizszakadáshoz hasonlót fogok látni. A’ szó nekem hihetlennek tetszett míg Gyógyot meg nem láttam, ’s még hihetlenebbnek, mikor megláttam;*
lattam ék. em.
mert miként lehetne e’ dombon, e’ nem vad, nem sziklás helyen, Zuhanó? Most önkényt vallom hogy várakozásomat kevés esetekben látám inkább felülmúlva mint e’ hihetetlenségemben, ’s a’ természetnek e’ csudáját legbuzgóbban én hirdetem.
A’ ferdő e’ dombnak épen tetején van; ott a’ falu is. Ott bugyog elő a’ föld kebeléből a’ víz’ számtalan*
szamtalan ék. em.
forrásokban, ’s patakká válván, két ágra szakad.
Útunk ide, le a’ ferdő’ sok épűletjei közzül, azon ága mellett méne el, melly eggy két rossz malmot forgat, és mivel árkában apróbb ’s nagyobb kövek állanak, zajgva ’s tajtékokat fercsegve fut tovább.
A’ másik ág eggy pár száz lépéssel tovább ömöl alá. A’ kettő közt veteményes és gyümölcsös kertek feküsznek. Látám a’ fák’ gallyai közt hogy a’ domboldal meredekké kezd válni, de hihetlenkedésem még el nem hagya. De végre a’ kukuriczaszárak ’s a’szilvafák közzül kiérénk, ’s a’ Kaszkád előtt állánk.
A’ falmeredekségű hegyoldal, nem várt, nem képzelhetett magasságban, be van nőve felülről bokrokkal; alól a’ mélységben*
a’ <vad> mélységben
vad surjány borítá el a’ víz’ futását. Első*
futását. <A’> Első
szabad esése, le a’ mogyorók’sötétiből eggy két ölnyi; de itt eggy csúcs kél elébe, ’s felkapja a’ patak’ omlását, melly most úgy szalad ezer apró mozdulásokban, millio meg millio szikrázások közt alá mint eggy ezüst eleven lepel. Az Armída’ kertjeinek nem lehete szebb forrása, és a’ ki ezt oda képzelné által, abban a’ bájos tündér életét láthatná elfutni. Ama’ legfelsőbb szökést könnyü képzelni eggy kifúrt hordónál, az eleven leplet, e’ csillámló számtalan rezgésekben, látni kell.
És osztán az a’ szédítő tető, onnan hol a’ víz esik, addig hol lábaink alatt elsuhan, ki vethet ahhoz!*
ahhoz<’>!
ki képzelheti eléggé nagynak!
A’ víz mészrészeket rak le ’s ezek sokára követ teremtenek hol az nem volt; de viszont az idő azt is cselekszi, hogy a’ hol kő volt, ne legyen. A’ melly torok lábaink előtt nyilt, hogy az én barátném kénytelen vala a’ gyümölccsel gazdagon elhintett szilvafák’ ágaiba fogózni, ott eggy illyen leszakadt iszonyu kődarab fekszik befutva sűrűen szederjinakkal ’s egyéb gazzal. A’ kő’ terhe ’s a’ szakadó víz lerepesztették toronynyi (nicht toronnyi) magasságáról.
[248] Virradtakor akartam vala itt lenni hogy a’ szép forrást a’ nap’ szikráztatásiban láthassam, mert midőn itt valék, a’ hanyatló nap a’ forrás’ falát árnyékban tartotta. De a’ ki Kis Józseffel csak éjjel lehet, annak midőn vele van nappallá válik éjszakája; és minthogy a’ természet el nem engedi a’ neki tartozott adót, éjjellé viszont nappala. Elszunyadásunk azután hogy két szomszédunk*
szomszedunk ék. em.
miatt elcsendesedénk, ez óhajtott, e’ remélt örömemtől megfoszta.
[249] Szekerem a’ kisded falu végén vára. Gróf*
vára. <Szeben> Gróf
Gyulainé, mind a’ négy gyermekével, ’s Kis, addig kísértek. Némán, elfojtott szívvel csókolám meg a’ legjobb anya, ’s a’ legjobb leány’ kezét, ’s még eggyszer a’ Grófnéét, ’s lelkemnek örök kedveltjei*
kedveltjei<n>
elmaradának.


KILENCZEDIK SZAK

77.

Gróf Lázár Benedek, Benczenczen, úgy hivé, hogy erántam tartozik valamivel azon részvételért, mellyet eránta, midőn katonai sebeit a’ Váradi ferdőkben gyógyítgatá, az anyám, eggy szerencsétlen halálú katona’ anyja, bizonyított, ’s megígérteté velem hogy nála ebédelek. Nem akarám elvonni örömeitől,*
elvonni <azon> örömeitől
mellyekkel a’ Gyógyi ferdőkben élt; de végre is meg kelle magamat adnom, ’s fél órával azután hogy Gyógyot elhagyánk, Gróf Lázár is fogatott. – Azonban Gyulai bévive Gróf Kún Zsigmond Úrhoz Alsó-Gyógyon, ’s én a’ lételt ott annyira megszeretém, hogy midőn vendégleni akarónk utól ére, és sürgeté menésünket, még én kérém, ’s inkább mint a’ marasztgató házi-gazda, engedne veszteglenünk. Ott ebédlénk hát, ’s csak éjszakára menénk Benczenczenre.

78.

[250] A’ reggeli mellett űlénk Benczenczen, elfojtott szívvel mindnyájan; érzénk az elválás’ közelítő pillantását; midőn Báró Bornemisza Pál Úr betére hozzánk, ’s beszéllé hogy elhagyott barátnéink kisírt szemekkel jövének elő hálójikból, ’s bennünket emlegetének. Vártam azt, tudtam hogy úgy lesz; és még is örűltem a’ hírnek, mintha az váratlan ért volna. – Előttem vala a’ Grófné, azzal a’ magába-zártnak látszó és még is hév lélekkel – angyal és gyermek eggyszersmind – előttem Lotti, az én örök barátném; előttem Fanny és Constance, ez most midőn ezt utolszor írom, Gyógy lakosa ’s Gróf Kún Lászlóné. – ’S Fanny felől, kit leveleim mindeddig nem is nevezének, eggy történetet, hogy ismerd az ő lelkét is. – – [251] De nem, tisztelt, szeretett barátom, dolgozásom nyomtatás alá megyen, ’s ollyan is olvashatja a’ kinek szíve nem tud melegűlni. Éltünk’ boldogságai elvesztik becseket ha olly tanúji is vannak, kik nem méltók hogy ismerjék. – –

79.

[252] Bornemisza ment, ’s nekünk is fogának. Lázárnak megköszöném minden hálát felülmúló jóságát, ’s a’ szó nem vala hideg formula; de Gyulainak köszönni meg a’ mit érettem Kolozsvár olta teve, arra nem lelék szót. Midőn őtet ölelém meg, őtet, ki csupa szív – hányszor mondottam azt magának és másoknak! hányszor mondom mindég! még inkább érzém a’ mit mindég mondok! – Kitéptem magam karjaiból, ’s mentem. – –

80.

[253] Íme elhagyva látám magamat. Harminczhárom napot tölték Gyulaival, ’s annyira egymáshoz szokánk hogy az elválás nem lehete mind kettőnknek nem gyötrelmes. – Kitekinték szekeremből a’ Kenyérmezőre, feltekinték a’ Csórai bércz felé, hol Barcsai kedvelt almafája alatt fekszik mint barátja Bessenyei György, Berettyó-Kovácsiban, Debreczen és Várad között; ’s azonnal ismét magamba vonúlék; szívemben nem lele helyt több érzés eggynél. – [254] A’ lyányom felejté a’ sírást, ’s fecsegni kezde Marcsájával, ’s siket valék e’ Lottimtól*
Lottimtól Lottitól-ból javítva.
is szeretett gyermek’ csevegésire. Most énekelt, ’s még selyp ajakkal, eggy más nép helyett melly az énekben állt a’ „kicziny anyám” nevet szővte; mert úgy nevezé Lottiját.– –

81.

[255] A’ hely hol menénk, emlékezetes történetinkben. Lesém Alvinczot, hogy kiszálljak a’ szekérből, ’s lássam a’ ház’ romjait, mellyben Martinúzi vesze. Lelkem elborulásában későn sejtém meg hogy a’ hely már elmaradt.

82.

Maros-Rév – mert mi szükség a’*
szükség <azt> a’
magyar helyt Maros-Portusnak mondani? – [256] el*
Maros-Portusnak <nevezni> mondani? – el A gondolatjel sor feletti betoldás.
van töltve Kamarai épűletekkel, sópáhókkal. Az itt szolgálók’ száma, ide nem értvén a’ cselédséget, de igen a’ Papot, Mestert, Orvost és Seborvost Tiszti-Kalendariomom szerint harminczkét fejre megyen. A’ só ide Maros-Ujvárról és Tordáról szállítatik, ’s vizen megyen Szegednek. [257] Erdély évenként eggy millió mázsát ad, így mondja Gróf Bethlen Elek, Ansichten von Siebenbürgen*
von <Ungarn> Siebenbürgen
czímű írásában, ’s Maros-Ujvár olly gazdagon, hogy a’ melly apróbb darabokat a’ feszítők kénytelenek elvetni ’s a’ Marosba hánynak, annyira elsózzák a’ vizet, hogy két mérföldnyire Ujvárhoz minden hal kivesz belőle.

83.

[258] Alba Carolina olly közel fekszik Maros-Révhez hogy az idegen ezt csak*
ezt <a’ vár> csak Az áthúzott rész felé írva.
külvárosának vehetné. [259] A’ várdomb balra emelkedék, a’ város téren fekszik, keletre a’ vártól, ’s ehhez távolykán.
Itt a’ várban lakának az Erdély’ Fejedelmei; itt a’ Római Proconsul, itt, a’ mint ugyan én hiszem, Decebál, ’s a’ hely akkor Szármicz’ és Szármiszegethúsza, tovább Apulum, ’s a’ nem-Római időkben többé Gyula-Fejérvár (Alba Julia) nevet viselt. Erősségnek, a’ mai Stratégia’ törvényei szerint, nem alkalmas többé, mert közel hozzá nyugotra nagyobb hegyek emelkednek; igen arra, hogy fegyver, élelem, katonai bútorok itt tartassanak, mert Erdély ez eggy váránál többet most nem bír; II. József elrontatta. Itt van a’ Pénzverő is, ’s az Erdélyi verés’ jegye az E betű, mint a’ Körmöczié a’ B., a’ Nagy-Bányaié a’ G.
[260] A’ várdombot VI. Károly alatt Generális Steinville keríteté körül árkokkal és sánczokkal, ’s kapuját olly pompásan építeté hogy az a’ Bécsieket eggy részben megszégyenítheti. Ez felett a’ Császár’ lovagszobra emelkedik igen merész kelésben. [261] Alapköve 1715. Novemb. 4d. téteték le, ’s a’ hely ezentúl nem Gyula, hanem Károly Fejérvárának mondatott. – De mint tűnik el az idegen várakozása, midőn belépvén a’ vesztegetéssel épített kapun, pusztulásnak indult, elrongyolt házakat, páhokká fordított templomokat lát, ’s nem semmit a’ mi ama’ pompához illene! – A’ Püspöki lak, a’ Bibliotheca, az Erdélyi Fejedelmek hamvait örző templom, szegénységet mutatnak és teljes elhagyatást; ’s a’ tág piaczon szállongó katonáknál ’s rongyos katonagyermekeknél egyebet nem látni.

84.

[262] Mentem a’ Szent-Mihály’ templomába, hogy láthassam kincseit, minekelőtte az, a’ már közelítő ebéd előtt bezáratik. – [263] Termés kőből épűlt; oldalairól nagy darabokban pattogzik a’ vakolás, ’s magas tornyát alacsony zsindelyezet fedi. Szegény, de nagy, de méltóságos. Ez fája szememnek; szívemnek még kedves is vala. Oda hajdani fényem! ezt kiáltozá rám.
Középajtaján léptem belé, melly előtt az Erősség’ eggyik kapujától a’ másikig mégyen az út, keletről nyugotnak, ’s ámbár gondom egyedül sírköveire volt ’s oda sieték; a’ nagyoltár, minden festés, faragás nélkül, arannyal egészen elborított nagy és szép oszlopokból állítva, annyira elfogák szememet hogy helyemből ki nem mozdúlhaték. A’ Véső’ munkája semmi összehasonlításban nem állhat a’ Festőével és Szobrászéval, ’s nem szeretném ha a’ vésések minden templomban elvennék a’ festések és szobrok’ helyeit; itt azonban meg valék lepve, ’s szemem elakará velem hitetni hogy az az egész oltár eggy öntéssel öntetett színaranyból.

85.

[264] Most körülvivém tekintetemet a’ tágas templomon, ’s túl a’ székeken három*
székeken<,> három
sarcophagust láték meg, fejeikkel a’ déli falhoz értetve, minden polczozat nélkül. [265] Koporsó és koporsó közt csak annyi hézag, hogy a’ Néző közzéjek férhessen. Itt fekszik a’ három Hunyadi; a’ Vajda Gubernátor közben; jobbja mellett fija, László; balra a’ Miles Militum, testvéröccse a’ Vajda Gubernátornak, az*
Gubernátornak, <mert> bár
is János, mint ő. De a’ három sírkő üres. Vad kezek szórák el a’ nemzet’ Szentjeinek hamvaikat.
[266] Felírást a’ Faragó egyedül az utolsón hagya; lapos felső táblája’ karimáján e’ szók’ állanak: miles vocatus frater gubernatoris sit iunctus coelicis choris anno dni mccccxxxiiii. de hunyad hic est tumulatus iohs miles minor de hunyad vocatus frater eius.
A’ hős pánczélosan fekszik a’ sírfedél’ tábláján, ’s lábai oroszlánt taposnak. Az oldalkövek közepén boglár (cartouche), ’s a’ bogláron czímer: jobbról eggy madár, hihetőleg sas, reppenő szárnnyakkal; balról a’ haza’ négy folyamjai. A’ lábkő’ boglárában a’ holló gyűrűstűl.
Táblájára van kiterítve a’ Gubernátor is. [267] Szakála kerek és rövid. [268] Fején félarasznyi magasságú süveg (nem prémes kalpag), ’s a’ süvegből széles toll, mint a’ spanyol sipakokon; a’ mi nyilván a’ Faragó játéka, hozzá szokott ollyat látni, faragni a’ külföldön, de magyar hajlongó lapos strucztollat nem viselt. [269] Jobbjában a’ kormány pálcza, baljáról szablya függ. Testén sarkig érő dolmány, ’s annak eggyik vége felakasztva övéhez, hogy térde kitessék, ’s papi talárisnak ne ismerje a’ szem. [270] Az eggyik oldalkövön lovascsata; a’ másikon törökfoglyak, hátrafűzött kezekkel. A’ lábkő’ felén paizs, ’s azon a’ Gorgon’ feje, rettegést terjesztve, és halált. Valamelly később kéz, ’s igen tanúlatlan, a’ fej’ vánkosába ezt véskélé: Johannes Hunyadi Corvin. in dem letzten Wort muss der o minuskel setzen alles übrige Versal.
Ha ez a’ Gubernátor’ köve e? – Az! ezt kiáltja a’ pallást, ezt a’ kormány pálcza, és a’ két oldalkő’ bas-reliefje; ’s ez és a’ Miles Militum’ köve eggy korra mutatnak. Később Fejdelemnek czifrábbat faragának vala, ’s el nem hagyták volna nevét. ’S feltehetni, hogy a’ ki a’ három követ előbbi helyéből ide téteté, amott eggyütt lelé a’ hármat és ott többeket is talált; ’s hogy a’ többek közzül ide e’ hármat azért hozatta, mert ez*
mert <hogy> ez
tartaték akkor is már a’ Jánosénak*
Janosenak ék. em.
’s Lászlóénak.
László is oroszlánt tapos a’ maga felső tábláján. A’ kő’ jobb oldalán Géniusz tartja a’ Hunyadi ház’ czímerét; a’ másik oldalán eggy más Géniusz eggy oroszlánfőt, melly kínosan nyújtá ki nyelvét; a’ lábkövön valamelly állat’ lába áltlőve láncsával. A’ szűkképzeletű Szobrász ide nem tuda egyebet gondolni mint az eggyik oldalon a’ vitézség’ spóliumát, ’s a’ lábhelyre lábakat. Hanemha talán az oroszlánfő oda játszanék, hogy a’ hohérpallos oroszlánerejű hősnek vette fejét, és hogy az előre hatalmasan hágdosó lábakat futásokban akasztá el*
el él-ből javítva.
a’ Halál. Ama faragcsáló itt is hagyá keze’ nyomát: Ladisl. Hunya. Corv. – A’ lábkő’ boglárán F. C. A K. ismét kéretlen kéz’ karmolása.
Porondkőből van mind a’ három sarkophág. A’ boglárokhoz fejér márvány van véve.

86.

[271] Az orgonakar alatt az északnyugoti szegletben áll az Izabella’ sarcophagusa, lábbal a’ nagyoltár felé, ’s az Izabella’ lábánál a’ fijáé. Így az Izabelláénak csak jobb oldalkövét és fedelét, a’ János-Zsigmondénak lábkövét is lehet látni. A’ két sarcophagus nagy fejérségű márványból*
marvány ék. em.
van faragva, ’s a’ Szobrász elhintette czifrájival.
A’ János-Zsigmond’ lábainál sok nagydarab fekete-márvány hever, úgy a’ tornáczban, a’ két torony alatt. Azok eggykor a’ Bethlen Gábor és I. Rákóczy György’ sírkövét díszesítették. Midőn a’ templom 1716. a’ Reformátusoktól elvéteték, Báró Mártonffy György Püspök a’ két Fejedelem’ emlékét elhányatta, ’s négy nagy oltárt szeldeltete márványaiból, de feldolgoztatni nem tudta.

87.

Kevés évek előtt rá-akadának a’ Bethlen István Fejedelem koporsójára is, hol most a’ Hunyadiak’ során a’ márványoltár áll. E’ szerint nem szenved kérdést, hogy ennek, ’s testvér bátyjának Gábornak, oda voltak temetve tetemei, hol az említett oltárt*
<ó>ltárt Az ékezet lehúzva.
látjuk. A’ Rákóczyé, csak a’ symmetria miatt is az ezzel áltellent állóval fogott helyt.

88.

[272] Martinúzinak nincs emléke, ’s nem volt. A’ rettegők el sem merék temetni testét, ’s több hetekig hevert szobájában hol meggyilkolák. Ha ki a’ torony alatt lép a’ templomba ’s megáll az orgonát tartó oszlopok*
oszlopok<nak>
sorában az előtt, melly neki jobbra első volt, hamvai felett fogja látni magát; úgy magyarázá azt nekem ott Kanonok Cseresznyés. [273] Martinúzinak ma sincs jele, míg János-Zsigmond, ’s az a’ makacs hiu asszony kevélykednek márványaikban.

89.

[274] Az Ország’ Levéltárja a’ templom’ délnyugoti szögében őriztetik.
A’ Püspöki lak, a’ mint gyanítom, eggy része a’ hajdani Fejedelmek’ lakjainak. Szűk, alkalmatlan, rongyos.

90.

Vezető nélkül nem akadhaték a’ Csillagnézőre. Batthyáni Püspök fukar pazarló vala.
VI. Károly oda hagyván a’ spanyol-koronát, Trinitáriusokat hoza ki magával Cataloniából, ’s ezeknek itt templomot, klastromot ada. Unokája II. József eltörlé a’ Szerzetet, ’s a’ templom és klastrom katona-ispotály ’s hadi-páhó leve. II Leopold visszadá Papnevelő házúl. Batthyáni nekik meghagyá a’ klastromot, a’ templomból Bibliothécát csinált.
A’ templom’ hajója tehát felső és alsó sorra osztaték, ’s végéhez eggy szoba toldatott. A’ felső*
felső<t>
sort könyvek foglalák el, az alsót a’ Természeti Dolgok’ és a’ Régiségek’ Muzéuma. Templom’ és ragaszték’ hossza tizenhat öl, szélessége hat. [275] A’ két torony’ csutorás fedelét elhordák, ’s a’ mi a’ kettő közt áll, a’ Bibliothéca’ Őrjének adatott lakásúl. Az eggyik torony csigagrádics, a’ másik a’ Bibliothecárius’ éjjeli szobája. – [276] A’ homlokfalan ezen eggyszerü, de csonka felírás olvastatik:

Vraniae
Pos.
Comes ignativs Batthyáni
episc. transilvan.
Mdccxc
[277] elmarada a’ Mvsisqve sororibvs. A’ Csillagnéző itt legkissebb tekintetű kincs.

91.

[278] Batthyáni, fija Imrének, Pinkafelden, elébb Egri Nagy Prépost, ifjabb éveiben Jezsuita, ide nem hoza könyveket, ’s itt nem talált. Előbb Lőcsén veve meg eggy Bibliothécát, azután Bártfán eggy másodikat, eggy harmadikat Cardinális Migázzitól, Scholastica Theologia és Jus Canonicum tanítóji. Az jó a’ mit később Olasz és Német országokban Cardin. Garampi által vásároltata; legjobb pedig a’ mit Rómában, Nápolyban, Velenczében az oda kiküldött Daniel Imre Pap szedett, később Őrje e’ Könyvgyüjteménynek. Kincseket veve Konstantinápolyban is.
[279] A’ Könyvtár Erdélynek van hagyva [280] azon idvezséges tilalommal, hogy sem egészben sem darabjaiban el ne idegenítethessék, [281] ’s eggy harmincz nyolcezer kétszáz forinton vett fekvő jószággal. [282] A’ könyvek’ száma, midőn láttam, nem ment húszezer Kötetre.
[283] Az igazi kincset a’ kisebb szoba bírja; itt a’ Magyar Dolgok, itt az Incunábulák.
[284] A’ Dobai Székely Sámuel Gyüjteménye Pécsett áll, a’ Püspöki Bibliothecában; azonban az is figyelmet érdemel a’ mit ez a’ Könyvtár bír ezen Eperjesen lakott tudós Kapitánytól. [285] Mi itt minden egyéb azon XVI. fólio Kötethez, [286] melly az Erdély’*
Erdély<i>’
Fejedelminek ’s más Uralkodóknak, Ministereknek, Generálisoknak, Tudósoknak tulajdon kezekkel írt vagy neveik aláírásával jegyes leveleiket foglalja magában. [287] Itt láték többeket Cardinális Pázmánytól, tulajdon sebes kezével írva ’s magyar nyelven. [288] Bírja a’ Bibliothéca’ tintatartóját, porzóját, tányérostúl.*
tányerostúl ék. em.
[289] Az elsőbb Rákóczy György feljegyzé Vizsolyi kiadású Bibliája’ utolsó lapján, hogy ő az*
ő <az egész> az
egész Biblia’ olvasását Patakon végzé el 1619. August. 4dikén 6 és 7 óra közt. – [290] Az Erdély’ Fejedelmei szörnyü Biblia’ végig-olvasóji voltak; Bethlen Gábor huszonhat ízben olvasá végig, ’s az a’ végig-olvasás, ’s a’ Rákóczy pontos feljegyzése mutatják, hogy azt nem azért cselekvék, hogy haszonnal tegyék, hanem csak hogy meglegyen, ’s elmondhassák hogy megvan. [291] Rákóczy még nagy hálákat ád az ő kegyelemes Istenének, hogy azt neki kegyelmesen megengedé. [292] Apafi lelki ismérete’ furdalásaitól akara megszabadulni, ’s a’ reggeli pensummal leróvá a’ tegnap estveli trinkoskodást, míg estve ismét tele itta magát hogy legyen mit leróvni.
[293] A’ Heltai Gáspár’ Bibliáját, Kolozsv. 1551. 4. nagyon elrongyolt állapotban lelém itt. Vezetőm láttata velem, hogy a’ Betűszedő a’ X. Parancsolat’ eggyiket kifelejté. Én viszont Vezetőmnek*
Vezetőm vezetőm-ből javítva.
beszélém el, hogy eggy Hálai nyomtatású német Biblia, a’ mit a’ VI. Parancsolatban tiltania*
Parancsolatban <a’ Para> tiltania
kellene,*
kellene kellett-ből javítva.
a’ Betűszedő’ vagy vigyázatlansága vagy éretlen dévajkodása miatt, parancsolja; a’ verbum elől ki van hagyva a’ tiltó particula.
[294] Bethlen Gábornénak, az elsőbbnek, eggyik levele férjéhez, saját kezével signálva, e’ szókon végződik: – „a’ Kegyelmed’ szolgáló-leánya:” – a’ mi következik a’ Fejedelmné maga kezével írta alá: – „az Felséghes Betthlen Gábrielné Károli Susánna. m. pr.
[295] Az Incunábulák’ és Princeps Edítiók’ száma nagyobb mint reményleni merém; – (Incunabuláknak neveztetenek az 1499ig*
A szétfolyó tinta miatt az évszám megismételve a szó felett és a margón.
nyomtatott könyvek, ’s ezek eggybecsűek a’ régi kézírásokkal; Princeps*
kézírásokkal <a’> Princeps
Edítiók a’ Classicusoknak legelső kiadásai) – Legrégibb itt Apuléjus és Gellius, ’s Pliniusznak Természeti Historiája; ez Velenczében, a’ két elsőbb Rómában, mind a’ három 1469. – [296] Homérnak minden Munk., Florentziában 1488., két Kötet, fól., csonkaság, tintázások, szenny nélkül, mintha most jött volna ki sajtója alól.
[297] A’ csak nézni jövők magoknak eggy gyönyörü Kézíratot mutattatnak: a’ két elsőbb Evangelista’ Munkáját. Pergamenre van írva, unciális betűkkel, in fólio, hasított oszlopokkal; anno Christi DCCC. és így most 1829ben ezer és huszonkilencz esztendős. Festése a’ lapok’ korlátjain, ’s az aranytinta, nem lehetne szebb, nem lehetne elevenebb, ha tegnap készűlt volna is. A’ fukar Batthyáni ezért nyolczszáz aranyat fizete.

92.

[298] Bír a’ Bibliotheca eggy magyar nyelven készűlt Psaltériumot, [299] mellyet osztán nekem vala szerencsém legelébb ismértetni meg a’ Nyelv’ barátival. (Tud. Gyüjt. 1817. IV. Köt. 35. lap.) – [300] Fordítója ekként jegyzé nevét: (wo im MS. ein Ǫ vorkommen wird, kehrne der Setzer sein Ó ŭm) „Bertalan pap, bereg varmegyei, halabori falubol nemzett, ez zoltart irta ziletes utan ezer ọtzaz nolc eztendọben.” nirgends accent. – [301] Zsoltárjai mellett az úgy nevezett Passio, a’ négy Evangelisták szerint. – [302] Gyönyörü magyarság, ’s mutatja mit nyerénk vala, elhagyván articulusainkat, ’s nem idegenkedvén attól a’ mi szép, bár idegen.

Eine Zeile leer.

“Zent dauid zidosagnak kiral’a zerzette Zoltar.”

„Bodog ember ki nem iart keg’etleneknek tanacaba, es ki
“ dọgnek szekiben nem v’lt. De v’ akaratt’a vrnak tọruen’iben
“ijel es nappal v’neki tọruen’ebe gondolkodik. Es ol’an lezen
“mikint fol’o vizek mellett v’ltetet fa, ki v’ idein v’ g’omolciit
“ag’a. Es v’ leuele le nem hull, es valamit teuend, zerenceztetik.”


Eine Zeile leer.

Ugyan-ezt harminczeggy évvel később, 1539., fordítá Frater Paulus de Pápa:

Eine Zeile leer.

“Bodog ember, kÿ keg’etleneknec tanachÿaba nem ÿarth, ees kÿ
“bÿneseknec wtaba nem alloth, es kÿ vezedelemnec zekyjbe nem
“wlth. De w akaratÿa wrnac terwenÿebe gondolkodÿk; wneki
“terwenÿebe eijel es nappal. Es lezen mÿkeppen folÿo viznec
“mellette ÿltetett fa, ki w ideÿebe*
w <ey> ideÿebe
adÿa w gÿemolchet. Es
“w lewele el nem hwl, ees mindeneket tezen bewltethnec” –
(bővűltnek, bővölőnek, bővölkodőnek.)


92.

[303] Minekelőtte Fejérvárt*
Minekelőtte <Fejér Var> Fejérvárt
elhagynám, még eggyszer betérék a’ templomba, megállék a’ Martinúzi’ hamvai felett. Megállék a’ Hunyadi János’ ’s a’ Hunyadi László’ sírkövénél,*
sírköv<é>eiknél Az ékezet áthúzva.
’s feltettem rájok órámat, fel jegygyűrűmet, (a’ kettő eggyé van olvasztva) hogy azt maradékim megszentelve vehessék tőlem.


TÍZEDIK SZAK.

93.*
XXIII. A szám mellett ceruzával.

[304] Bárczay Ferenczhez,
Bárczán*
Ferenczhez, <Bárczán és Kérben> Bárczán
és Kérben,
Abaujban.

Sztrigy’ s’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födöz!*
födöz<,>!
És te, kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva tekint!
Vendégtek megyen; ő titeket most lát meg utolszor;
Oh de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit;
Zúgjátok neki: Távozik az ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes asszonya, vissza sohajt.


Dédácsnak gyönyörű félszigetébe tevém által magamat, édes barátom, hol kevés napok előtt még, olly boldog valék, ’s akarám, boldogságomnak maradjon fel valamelly*
fel < [olvashatatlan szó] > valamelly Az áthúzott rész felé írva.
emléke, hogy ha ügyem’ barátjai közzül valaki a’ szent helyre lép, nevezze*
lép, <mondja [olvashatatlan szavak]> nevezze
itt*
itt Sor feletti betoldás.
nevemet; hogy a’ hely legyen enyém mikor én többé nem lészek is, ’s lángjaim e’ sorokban ömlének elő kebelemből; és, ha minden érzésem meg nem csal, olly igazán, olly melegséggel, hogy merem reményleni a’ mit óhajtok.*
mit <ígérek> óhajtok
Igen is elhitetém magammal, lészen idő, mellyben ügyemnek velem rokon lelkü barátja, elmenvén e’ tájon, keresni fogja itt nyomaimat; keresni a’ helyt hol Süsie, kedves almafája alatt a’ Sztrigy’ és a’ Maros’ összeömlésénél űle, ’s gyermekei és én összegyűlénk körűle és lábainál. ’S akkor itt mondja el Epigrammomat a’ hol őket láttam, ’s árnyékom örvendve gyönyörködve fogja hallani az Elysium’ nyugalmában is, hogy nevem a’ Süsié és Lottié mellett a’ szép gyepen ’s a’ Maros’ habjain ismét zeng.
[305] Te, édes barátom, jelen valál nekünk, mi előttünk látánk lebegni képedet. Süsie és te, két testvér’ gyermekei; eggyütt nevekedétek, barátok már, ’s játszó társak, gyermeki korotokban, tovább midőn a’ hideg eszmélet elriaszta, csak rokonok, de végre szerelmesek, valamíg a’ hű leány maga tilta el annak a’ mit óhajtott, akart, űzésétől, mert az akadályok elijesztették. Hymen elkapá a’*
a’ Sor feletti betoldás.
szeretett ifjútól, elkapá a’ maga barátjától és az ezétől. Én huszonhat eszt. alatt négy nap láthatám, te*
láthatám, <de> te
sem sokkal hosszasabban. De míg ezek a’ könnyen gyúladt tüzecskék olly hamar elalszanak a’ melly hamar felgyúladtak, az ő hűsége erántad ’s a’ tiéd őeránta el nem alvék, ’s szép tavaszunk emlékezete a’ gazdag nyár’ és ősz’ napjaiban újúlt erővel akkor rohan osztán*
osztan ék. em.
elő, midőn a’ tél beálla, ’s szemeinkre alvást húz. [306] Igy Süsie felőlünk, mint a’ jók az elhagyottakhoz, bár a’ Léthét már kóstolák. Altalhíva magához ’s én itt látám, te Kassán ismét, a’ megöregedett a’ szép nem ifjút. – Isten visszaszívá magába lehelletét, ’s a’ mi Süsink nincs többé. Eltompúl lelkem ha ezt meggondolom. De Susie él nekünk, ’s gyönyörködve látja hogy utána sóhajtunk, és hogy a’ kiket ő kedvelt, érette is szeretik egymást. Közel vagyunk mind ketten a’ szélhez; de akár én szóllítassam elébb, akár te, úgy hiszem, kötelékünk meg nem szakad, ’s barátságunk emlékezete gyermekeinkre és a’ Süsiéjira is, általmégyen.

94.

[307] Gróf Gyulainé megígéré Gróf Bethlen Imre ’s Imréné Excelljoknak, hogy el nem kerűlöm Gáldtőt, [308] ’s Fejérvárról a’ Szent-Imrei téren,*
terén téren-ből javítva.
mellyet a’ Kemény Simon’ ön feláldozása örök fénnyel tölte el, ide jövék. [309] Üresen lelém a’ házat; de Gáldtő el nem úntatja vendégét ha ura ’s asszonya távoly vannak is.
[310] A’ hely a’ kártékony Küköllő’ szélén fekszik, nem szűk lapályon. Gyönyörű hegyek veszik körül, mellyeknek kékellő sorában a’ szirtes Kecskekő’ csúcsai tündöklenek ki magasságok és kopaszságok által. A’ kastélyt vadonnőtt topolyliget veszi körűl eggy felől másfelől eggy gondban tartott kert, mellyhez most eggy szomszéd nagy rét fogaték. Mihelyt ide értem, bejárám a’ kertet, hogy feltaláljam a’ Gyulainé’ kedves űlőjét. Az valóban igen szép, ’s imhol adom képét:
[311] A’ kerten keresztűl futó patak’ medre feltöltetett, hogy esése legyen. Elébe eggy másfél ölnyi hosszaságú fal vonatott ugyan annyi magasságra,*
magassagra ék. em.
’s négy lábnyira a’ fal’ elébe két oszlop állítatott.
A’ két oszlop most eggyike a’ másikával és a’ fallal gerendák által köttetett össze, ’s a’ patak’ vize bádog teknőn*
bádog <gerendán a’> teknőn
a’ két oszlop közt eresztetik esésre. A’ fal és a’ két oszlop közt állván meg, ’s keresztül tekintvén a’ vízkárpiton, minden tárgy csudás alakban jelen meg; a’ ki pedig kivülről tekint a’ kárpitra, ezer szikrázásokban látja azt lebegni, a’ hogy azzal szél ’s nap játszik. – [312] Gessner így ada Erythiáját, Idylljeinek pompás négyrétű kiadásában, de a’ patakot természeti teknőről szöktetvén alá.
[313] A’ Fő-Ispán engede kérésemnek, ’s tartózkodás nélkül ismértete meg familiájának elágazásával, ’s nevezetesebb régi és újabb tagjaival, értvén hogy az idegen ezt tőle azért kéri, mert mástól illy hihetőséggel*
illy <biza> hihetőséggel
nem várhatja. Sok, nagy, és igaz fényű ház, [314] ’s Miklós a’ Cancellárius melly nagy! ’s már ifju korában is melly nagy! de ki nem borzad későbbi*
későbbi Sor feletti betoldás.
gyengeségeitől! Szabadon ereszteték végre, és még is Bécsben marada meg, ’s ott akara meghalni inkább mint hálátlan*
halatlan ék. em.
földijei közt, sőt meghagyta hogy oda hamvai se vitessenek le. – Ellenségeink*
vitessenek le. – Ellenségeink A gondolatjel sor feletti betoldás.
nem keseríthetnek el soha, hogy elhidegedhessünk az eránt, a’ mi szeretünket olly sok és szent okoknál fogva kívánhatja. Eggy Emlékkönyvbe ezt írá: – „Per multas afflictiones oportet nos ingredi in regnum Dei. Actor. XIV. 22. In se quotidie experiens scripsit magnis mundi honoribus indutus et exutus, vano titulo Comes Nicolaus de Bethlen, anno Salv. nati 1711., scribentis septuagesimo, captivitatis dei octavo, Viennae 21. Septemb.” – Azonfelűl hogy eggy nagy emberhez illetlen*
illetlen Sor feletti betoldás.
nyavalygani a’ világ’ nagy méltóságainak eltűntén, használ e az a’ nyavalygás; és ha igazán hitte hogy azok az afflictiók oda vezetnek, talán megörülhetett volna is nekik. – [315] Jánost előttem annál tiszteletesebbé teszi eggy Apafihoz írt*
Apafihoz <írt> írt A szétfolyó tinta miatt a szó megismételve.
szelíd lelkű és emberiség’ érzésére hajtogató levele. – [316] A’ háznak most nevekedik eggy új fénye a’ Fő-Ispán’ Imre fijában, ki Pataknak 1826, 27. dísze volt, még pedig nagy.

95.

[317] A’ Magyar-országi Olvasó örvendve fogja látni itt a’ Guberniumnak eggy Vármegyéhez küldött Rendelését, hogy lássa a’ mi módunk és az Erdélyi miben hasonlítanak és külömböznek.
Kivül: „4549. Inclytae Universitati Inclyti Cottus de Küküllő consignandum”. Ex offo. Dicső-Szent-Márton.”
Belől: „4549. 1828. – Sacrae Caes. Reg. et Apost. Majestatis, Magni Principis Transilvaniae et Siculorum Comitis, Dni Dni nostri Clementissimi nomine. – Inclyta Universitas! Salutem et gratiae Caes. Regiae incrementum! Idei Július’ 21d. napjáról ide tett azon jelentésekre, melly szerint Serbán Péter’ részére Virág András ellen 5000 Rfor. tiszta adosság’ felvétele végett Vármegyei erőt ajánlottak rendeltetni, a’ záratékok leküldése mellett visszaíratik ezennel Kegyelmeteknek, hogy a’ Királyi Gubernium az ajánlott Vármegyei erőt mai napon megadatni határozta, ’s azt annál fogva Kegyelmetek az ellent-álló adós Virág Adám ellen eggy előre való tizenötöd napi megintés után kivitethetik. In reliquo altefata sua Maj. Ssma bgne propensa manet. E Regio Magni Principatus Transilvaniae Gubernio. Claudiopoli, die 5. Septemb. 1828. – B. Joannes Jósika mpr. – C. Ladisl. Lázár Cancellarius. mpr. B. Franc. Kemény, Secretárius mpr.”

96.

[318] Gróf Bethlen azzal tetézé kegyeit erántam hogy ittlétemet előre tudatá az Enyedi Collégium’ Professoraival, hogy maga is bekísére hozzájok ’s gondja volt hogy mindent láthassak a’ mit meglátni óhajtok.
[319] Enyednek fekte sokat hasonlítana a’ mi Ujhelyünkéhez, ha sokkal tetősebbek volnának hegyei, ’s tére keletfelé tágasabb, annak tudnillik a’ ki itt Gáldtő, amott Patak felől jön belé. Collégium és Professorok’ lakásai egész hosszú úczát foglalnak el a’ Város’ éjszaki szélében a’ szőlőkertek’ lábaikig. A’ Deákok’ lakásai, az Auditóriumok, a’ Bibliothéca – irtoztató! [320] De el lesz törölve a’ szenny; az új Collégium’ alapköve 1827. van letéve, ’s a’ Múzák kétszáz esztendős, földbe sippadt szurdékjaikból díszes lakba mennek által!
[321] Az Iskola ide Fejérvárról jöve által. Ott az Unitáriusoké volt, hihetőleg számokra János-Zsigmond által építve; 1580. elfoglalák a’ Reformátusok, Bethlen Gábor újra teremté, ’s megajándékozta Décse, Miriszló, Felenyed, Murzsina, Orbó, Henningfalva egész helységekkel, ’s elnevezé Fejérvári*
Fejérvári A szöveggel párhuzamos betoldás a lap tetején, a főszövegben jelezve:└
Bethlenianum Collegiumnak, mint a’ Német-országi Fejedelmek a’ magok’ Iskolájikat a’ magok neveikről. Tanító-székeikbe nevezetes férfiakat híva be. Illyen vala Opítz, a’ németeknek akkor első*
akkor <legj> első
Költőjök, ’s Alsted, és Biesterfeld. De a’ Rákóczy II. Györgyöt űző tatár és török sereg elégette Bibliothecáját és minden épűleteit, ’s az ifjúság és tanítóji elszéledtenek. Cancellárius Bethlen János őket 1663. Kolozsvárról a’ maga Apafija által visszahívatá. [322] Az Iskola’ újabb és igazi státora Pápai-Páriz Ferencz vala, a’ Lexicographus.
[323] Rendes Professora Enyednek hét vagyon, ’s tanúlójinak száma nem haladja meg az ezeret. Tógás ifjú a’ felsőbb tudományokban a’ nem-tógásokkal eggyütt mintegy kétszáz. – [324] Enyednek e’ szerint sokkal kevesebb az ifjusága mint akár Debreczennek, akár Pataknak.
[325] Bibliothecája a’ Collégiumnak 1816. nyolczezer Kötetből álla.*
alla ék. em.
[326] Az igen elöregedett Philos.*
elöregedett <Prof>Philos
Prof. Benkő Ferencz ezer Kötet könyveit ezer forint*
ezer <10> forint
tőkepénzzel hagyá az Iskolának hogy annak kamatján a’ legújabb philosophiai munkák’ szereztessenek meg. – Ki nem hallja az illyet örömmel? Mert valljuk meg, a’ Philos. Professor nem mindég philosophus.
Bod Péternek itt három Munkája tartatik nagy becsben,*
becsben<;>,
’s kézíratban mind hárma: 1. Historia Litteraria Hungariae III. Köt.; 2. Antiqq. Hungar.; 3) Magyar Ecclésiák’ Történetei.
Én leginkább azt óhajtám látni a’ mit Benkő József hagya. Illyen az a’ fólio Kötet, mellyben az első Teleki Mihály’ levelei ’s a’ hozzá-írtak bekötve állanak. Transilvaniajának minden nyomtatványai elfogytak. [327] Az Erdély’ Specialis Geographiáját Consil. Kenderesinél láttam, kézíratban. [328] Benkő sok igen jót, sok igen hasznost írt, de mindent gyilkos hosszúságában.
[329] Benkő négy esztendős deák hagyá el Enyedet, ’s olly helyre méne Papnak, hol nem volt alkalma tudományait szaporítani. Innen a’ gyanu, hogy Hermányi Dienes rokonának tollaival játszá páváskodását. A’ szín neki minden dolgozásiban eggy, ’s ő társaságokban is tudósnak mutatta magát, ’s ez a’ gyanút megszégyenítheti.
Éltének utolsó napjaiban csapás éré, melly rá bajt is vont, de fényt is. Rettenetes szegénységgel küszködve, eggy házasulni akaró párt a’ parancsolt formalitások nélkül összeeskette. Perrel támadtatott meg. Minden felelete az volt, hogy ő honjától nem büntetést érdemle, hanem hogy az őtet halálig táplálja*
taplalja ék. em.
Prytaneumában. Bíráji pénzfizetésre kárhoztaták, de azt magok fizeték meg érette.
[330] Báróczi Enyednek minden Könyveit;*
Könyveit könyveit-ből javítva.
Római és franczia Classicusok és Theosophiai lomok; [331] az Enyedi Kórháznak tízezer forint tőkepénzt. [332] Itt függ Fuchs által már 1786. előtt festett képe is, de az neki nem hív képe.
[333] Báró Bánffi Farkas Erdélyi Kincstartó ’s a’ Szent István Rende’ Commendátora ’s Gróf Bethlen Gergely Kormányszéki Tanácsos Fő-Curátorok nagybecsű ajándékok által érdemlék a’ Collégium’ háláját: ez eggy gazdag Ásvány-Gyüjteményt ada, az elsőbb eggy irhára még 1462. írt Magyar Chronicont, saját Biographiáját, és Hollandiában irkált iskolai csomójit.

97.

[334] Vasárnap vala, ’s még nem harangozának be, midőn Tornára*
Helyesen: Tordára.
értem. Látni akarám az isteni tiszteletet az Unitáriusoknál.
Azt hihetém vala itt hogy a’ magaméi közt vagyok; a’ két felekezetnek templomi ékeik, énekeik, melodiájuk eggyek. Úgy tetszik Invocatiójokat az ő férfijak is mint a’ mieink, állva ’s kalapjaikba nézve: lyányaik és asszonyaik űlve ’s a’ szék’ fejének görbűlve.
Predikátor Barabás Sámuel Ur engem maga mellé ültete, mert helyette egy Kolozsvári Unitárius deák papolt; fekete rövid dolmányban, ’s sinórból vert ővvel, Erdélyi fekete báránnyal prémzett sarkat verő magyar mentében, mellyet pallást gyanánt lebegtete vállain. Mi predikátzióinkat imádságon kezdjük; ők elébb elmondják miről fogják tartani tanításaikat. A’ Supplicans ekkor imádkozék osztán, ’s felolvasá a’ textust. Tanítása collégiomusan fel vala czifrázva az Egyiptombeli, Görög, Zsidó, Persa, Asszyrius Királyok’, Bölcsek, Hadi-Vezérek neveikkel. Nagyon megbánám hogy éltemnek két becses óráját így vesztém el minden haszon, minden öröm nélkül.
De valaha végre az én kínjaim is megszűntek, ’s a’ Deák most buzdítást teve hallgatójihoz, hogy valamelly Lutheránus felekezetet segélnék a’ templom’ építés’ terheiben. Erdélyben minden Lutheránus Szász; ott szászon kivül nincs Lutheránus, nem foghatám meg tehát, hogy a’ gazdagpapu helyek segédre szorulhassanak; de azon nem akadtam fel; ki tudhatna minden környülállást? Azon akadtam fel inkább, a’ mire példát nálunk nem tudok, hogy Unitáriusok serkentettek segélleni a’ templomot építő Lutheránusokat. Barabás Úr dicsekedve magyarázá meg, hogy Erdélyben, ha valamelly helység ’s falu lakosai templomot akarnak építeni, vagy igazítani, szükségöket béjelentik a’ Kormányszéknél, ’s az megengedi a’ gyűjtést minden religióbelieknek mindenik religióbeli templomban, végig az egész Erdélyen. – Soha én életemnek két óráját jobban el nem vesztegethetém, mint midőn füleim’ elkínzásokon illy szép tudást vásárlék meg itt.


TIZENEGGYEDIK SZAK.

98.

[335] Consil. Kenderesinek szoros számot kelle adnom mind arról a’ mit láttám, hallottam, tapasztaltam, ’s megszerettem vagy meg nem szerethettem. Megigazítá a’ mi jegyzésimben hibás volt, ’s kibővítette a’ mi csonka. – [336] Vendégévé vive Gróf Toldalagi Lászlónénak kihez híva volt. [337] Az ebédet ott tudomány, ’s komoly és dévaj kedv élesztgeték; mert Kenderesi nevetni is tud.
[338] ’S azok az elmésségek, mellyeket kedvem volna lélek perczengésinek nevezni; azok az apró bohó történetek, mellyek papirosra vetve ’s nyomtatásban alacsonyoknak tetszhetnének, de élő szóval az öröm’ helyén mondva, éltünk’ igen szép pillantásit teszik. Próbát tészek, tisztelt barátom, nem hogy téged tudnálak e elbeszéllések által múlattatni; ki facetiákban is minden másokat felülmúlsz; hanem hogy azt érhetém e el velek Olvasóimnál a’ mit Kenderesi nálam, midőn ebéd felett mindnyájunkat megnevettete.
Eggy szíve, lelke, tudományai által tekintetet érdemlő, de különösségeket kedvelő valaki bővebben költe mint szokás, ’s Excellentziás rokona jónak vélé meginteni az abnormis bölcset, hogy élne mint mások. A’ levél nagyocskán fogta éreztetni a’ tanácsló’ felsőbbségét; a’ szeretetre méltó bűnös tehát, áltesvén a’ levél’ megolvasásán, gyertyája felibe is tartotta azt, ’s vígan nézé mint ég hamuvá. Akkor az inkább feddeni mint tanácslani akarónak ezt írá: „Megismerem hogy a’ tanács igen bölcs, ’s hogy egyenesen az én hibám hogy nincsen sikere. Ha ifjabb esztendeimben vehettem volna azt, volt volna sikere nálam is. De épen jut eszembe hogy Excellentziádnak még közelebbi rokonai vannak mint én, hogy olly gondolatlanok mint én, ’s hogy ifjabbak mint én. Illy bölcsességű tanács nálok nagy hatást fog tenni; ha az nekik dózisonként fog beadatni. Mire nézve a’ levelet hamuvá égetve visszaküldöm. Én öregebb vagyok mint hogy egyéb tudhassak lenni, mint eddig voltam.”
A’ költés sequestert vona birtokára. Azonban némelly hitelezőji újabb adósságai eránt tevének panaszt, ’s*
’s Sor feletti betoldás.
abból kívánák kifizettetni magokat a’ mi élelmére vala hagyva. A’ bevádlott eggyességre lépe hitelezőjivel, ’s áltadván nekik bizonyos számú czigányait, őket teljesen kielégítette; de akkor jelentést is teve a’ kielégítés felől, ’s előadta hogy ő a’ maga hitelezőjit czigányaival elégítette ki; azért czigányjaival 1. mert míg az adósság móbilis jószágból kitelik, immobilist illetni nem szabad; már pedig móbilisabb dolog mint a’ czigány, széles e’ világon nincs; 2. Minthogy a’ hitelezők’ sötétszínű arcza és az általeresztett czigányoké azt bizonyítják hogy a’ kettő atyafiságban áll egymással; ő ezeknek földes úri hatalmokba eresztvén által czigányait,*
czigányait czigányaikat-ból javítva.
oda czélzott hogy czigányainak sorsán könnyíthessen, ’s úgy hiszi, hogy ez az emberiség’ sugalltából eredett igyekezet*
eredett <czél> igyekezet
el is ér a’ czélhoz, mert vér nem válik vízzé. Két három franczia játék okait kénytelen vagyok felejteni.
[339] És még eggy bohó történetet, de más neműt. – Udvarhely Székben a Fő-Ispán (a’ Székelyek közt Fő-Királybíró) meghala, ’s a’ Székelyek azt magok választván, összegyűltek, ’s abban állapodának meg hogy nekik nem kell más Fő-Ispán mint Báró Kordáné, eggy lelkes, nagy birtokú ’s éltes asszonyság. Voltak, a’ kik kérék, gondolnák meg mit csinálnak; a’ Gubernium abban soha sem fog megeggyezni; az asszony úgy nem lehet Fő-Ispán, mint pap lem lehet. – De bizony jobban tudjuk mi azt, mondák a’ természetnek ezen boldog jámbor gyermekei; ha Király lehet asszony, lehet Fő-Királybíró is!

99.

100.

[340] Az embert néha az öröm, néha a’ baj veszi űzőbe, nem mintha kedvezést vagy bosszút érdemlett volna, hanem hogy megmutassa hogy a’ szerencse makacs kéje szerint űzi a’ halandók között uraságát. Így űze engem ma a’ baj, szinte az elcsüggedésig.
[341] Kolozsvárról megindúlván reggel, éjszakára Esküllőre értem. A’ hogy a’ Tordai úton nem találtam egész nap falut,*
falut falút-ból javítva.
úgy ma sem az Esküllőin. Láttam falukat, de az út rajtok nem méne keresztűl.
’S eső, reggeltől estig; lomha, hideg, szomoru. Nem a’ mi víg csapatokban jött és ment, nem szép szikrázásu, nem muzsikai dörgésű. Az illyen rettenti a’ lelket, de éleszti is, és múlattatja: az a’ lassú csak elbusítja, leveri.
[342] Inasom megbetegedék. Kolozsváron akarám hagyni jó gondok alatt, mert láttam hogy bajom lesz vele az úton. Azt hazudta hogy jobban van, hogy eggy két nap alatt semmi baja nem lesz. Hittem neki, ’s meg vagyok csalva. Saját erejével fel nem tud űlni*
űlni<,>
a’ szekérre, le nem tud szállni a’ szekérről.
A’ beteg inas miatt lassan lehete haladnom, ’s már béestveledék, midőn még távolyra*
távolyra távolyról-ból javítva.
látánk Esküllőt. Olly setét leve az esős időben, hogy sem eget sem földet nem láthatánk. A’ kocsis lovainak vezérlésére bízá magát.
[343] Ugatást hallának füleink, apróbb ebek’ ugatásit, ’s az elhitete bennünket hogy beérénk a’ faluba. De emberszó nem hallatszék, semmi ablakon nem vala látni világot, semmi udvaron nem tüzet, a’ mit a’ hűves esőben nem lehetne nem várni.
[344] Jó ideig ballagánk így, midőn szemeink eggy kisded nimbust látának meg, eggy laptányi nagyságban.*
nagyságban magasságban-ból javítva.
Minthogy a’ mysticus kisded jelen kivül semmi egyéb tárgyat nem láték, alig tudám érteni hogy az valamelly szoba’ világa lesz eggy ablakkarikán. Állj meg, kiáltám a’ kocsisnak, menj be, ’s kérj szállást; de mondd meg, hogy ha nem adnának is, én tovább nem megyek; erővel szállok rájok.
Scseszcze vam Bozse dáj!*
<Daj Bozse [olvashatatlan szavak] > Scseszcze A Scseszcze vam Bozse dáj! Az áthúzott rész felé írva.
mond a’ tót ember, rá nyitván az ajtót az oláh-asszonyra. Az, mit hihete*
hihete<tt> tehetett-ből javítva.
egyebet, mint hogy itt a’ gonosz lélek kezd valami nem jót?*
jót<;>?
’s kapta a’ tűzpadon*
a’ <tűz mellett> tűzpadon
a’ fazakat, ’s eggyszerre beönté tüzét.*
beönté <vele a’> tüzét
’S minthogy a’ tót kocsis azon mértékben ijede el a’ víz és tűz’ sustorgásától, mint az oláh asszony a’ tot ember’ figurájától ’s a’*
a’ Sor alatti betoldás.
tót beszéd’ hangzásától; az oláh asszony legjobbnak látá, némán guggolni le a’ setétben, a’ tót vitéz pedig minél elébb ott hagyni a’ mezőt, hol nevére örök fény és*
örök fény és Sor feletti betoldás.
dicsőséget ragaszthata*
ragaszthata ragaszthatott-ból javítva.
volna. Lélektelen habuczkált tehát lovához, ’s most kezdé osztán a’ mit a’ legigazságosbb neheztelés ada szájába: Zsebi ju siczki peruni … siczki gyabli … mondá. Gyönyörűség volt hallani mint folyt a’ félig tót félig magyar formula a’ bátor legény’ száján.
Sokáig ballagván a’ híg sárú úczán, meglátánk hogy eggy udvarban sok ember a’ kis*
a’ kis Sor feletti betoldás.
tüzecske*
tüzecske tüzecskéjé-ből javítva.
mellett fűtözik. Kocsisunk leszálla itt is, ’s ment, hoza eggy oláhot.
Az oláh a’ mi nyelvünket, ’s mi az oláhét nem érténk; de úgy gondolkodék, hogy bár nyelvét egymásnak nem értjük, ha*
értjük, <is,> ha
közel jő hozzánk, ’s mi az ő képét, ő a’ miénket, meg látjuk, érteni fogjuk a’ conversátiót. Fellépe*
fellépe fellépvé-ből javítva.
tehát a’*
a’ Sor feletti betoldás.
hágomra, ’s fejét a’ szekér felkapcsolt első fedele alá béüté, ’s elkezdé pergetni nyelvét. ’S íme az oláh a’ mi magyar szavainkból megértette hogy nekünk szállás kellene, mi pedig az övéből hogy azzal most nem szolgálhat. Pedig ebből álla az egész dolog. Pénzt nyomtam tenyerébe,*
nyomtam <ke> tenyerébe
de nem vette el; úgy fogta hinni hogy ha elveszi a’ pénzt, jussom lesz megkívánni*
megkívanni ék. em.
a’ mit adni nem akar, ’s így a’ Mohai nevet fonogatta beszéde közzé, minden búcsúvétel nélkül a’ hágóról leszállott.
Kocsisunk most kezdé igazán a’ maga Strela- ho-jit. Nem vala látni semmi tárgy, ’s lovaink habuczkáltak a’ híg sárban.
De most felkiálta, hogy neki úgy tetszik, mintha jobbra eggy galambbúczos kapu állana. Nézénk, de nem látánk. De igen még is. A’ setét éjt még sűrűbbé tette a’ föld gőze az egész napi eső után. A’ nélkül hogy tudnám kié a’ ház, behajtaték. – A’ vak Szerencse Mohai Úrhoz vive bé; maga betegen fekvék.
Átalva közelíték ágyához.*
közelíték <hoz> ágyához
Csendesen végig hallgatá mentegetőzésemet, ’s azt mondá, hogy becsűletes ember becsűletes emberhez bizakodással szokott közelíteni; tudja hogy engem Wesselényi Miklós szeretett, az öcsémet pedig Wesselényi István az Oberster, Drágon; ’s felkölt ágyából, ’s rakásra ölette tulkait, madarait. Midőn más nap tovább menénk, alamizsnával ereszte útra. Úgy szokás Erdélyben.

101.

[345] Most eggy kies völgyen, mellyet játékos csapongásokban fut végig az Almás’ vize, [346] Erdélynek eggyik leglelkesebb férfijához, Tisztviselőjéhez, Szollnokjához, Nagy-Ajtai Cserei Miklós Úrhoz juték, Tihóra. [347] Elébb Assessor vala a’ Királyi-Táblán, azután dicsérettel végezvén be némelly Bíztosságot, mint péld. a’ pestis’ elakasztását Brassó táján, a’ Háromszéknek nevezett fényes Megyében Fő-Ispáni hatalommal viselé Gróf Nemesnek képét. Végre a’ Kormányszék’ Tanácsosa leve, de titulásával ’s fizetésével nyugalomra eresztetett. [348] Iskolájit úgy végzé a’ mint illett, ’s a’ Római Classicusok’ szerelme vigasztalója üres órájinak. Tacitust ő is fordítá, mint előbb már Ócsai Balog Péter, Zólyomi Fő-Ispán.
[349] Csereit szeretetére bizakodására mind végig méltónak találá Wesselényi Miklós, de a’ mindenek szeretetét megnyerni nehéz, megtartani lehetetlen, elveszteni ollykor nem rút. Én sok dolog*
dolog<ban>
eránt*
eránt Sor feletti betoldás.
eggy vélekedéssel vagyok Csereivel, és ha én lehetek illyenben mellék czélok nélkül, akarám tudni, miért kell mellékczélokkal Csereit*
kell<jen Csereit> mellékczélokkal <vádolni> Csereit
vádolni. Nagy tekintetben álla Cserei Cancellárius Teleki és Septemvir Vay József előtt is.
[350] Tihó a’ mint neve ’s vára’ romjai mutatják, hajdan birtoka Tihó vezérünknek, kit a’ magyar hang hallására ’s leírására alkalmatlan régibb Írók Tuhutumnak neveztek el, mintha lehetne Tuhutum valaki! két órányira fekszik Zsibóhoz, ’s a’ völgy e’ kettő közt nevezetes a’ nemzet’ történeteiben. – [351] A’ Nagy-Szamos, Dézs felől jőve, megkerűli a’ Turbucza hegyet, ’s ezt jobbra hagyja, Karika nevü helységet balra. Rákóczy körülsánczolá magát a’ dombon, hogy kénytelen ne légyen a’ közelítő németekkel megvívni, míg Bercsényi a’ várt lengyel segédet előhozhatja. A’ völgyet megtövé népével, de felejté hogy a’ szoros nyiláson meglepethetik. Azokat eggy oláh pap a’ nyitva hagyott résen vezeté Rákóczyra. Ez látta hogy itt 1705. Novemb. 11d. leginkább az ő elfogásán törekesznek, az erdőnek csapott, áltusztatá a’ Szamost, ’s a’ Turbucza hegyén, Kővár Vidékén, és Máramaros Vármegyén Lengyel-országba vette magát.


TIZENKETTEDIK SZAK

102.

[352] A’ Zsibó’ istálója úgy dísze Erdélynek mint a’ Vásárhelyi és Fejérvári*
és <Szebeni ’s> Fejérvári
Bibliothéca, ’s a’ Szebeni Galeria, ’s méltó hogy arról szólljak.
Ménest itt Wesselényi Pál állíta, nagyatyja a’ most élő második Miklós’ nagyatyjának, 1660 körül, Erdélyi válogatott anyalovakból. Pálnak fija István, Rendek Előlűlője, látá a’ szerencsés kezdetet, ’s ménesét török és tatár kanczák által nemesítette.
Istvánnak két fijai Ferencz és István megosztozának a’ lovakban is. István Nápolyi méneket hoza be, hogy a’ török apró faj magasbb termetűvé váljon. Látta hogy a’ két faj nem illik eggyüvé, ’s mind azt a’ mi megkorcsosúlt, kihányta.
Most megveve Generális Brentánótól eggy huszonnyolcz esztendős Galant nevü mént, kétszáz aranyon, és tizennégy darab harmadfű csikón. A’ Galant atyját a’ VI. Károly Barcellonai koronázásakor hozák keresztül a’ Pyrenéeken. Ezentúl minden Zsibón lett lovak’ törzsatya, atyai vagy anyai ágon, ez a’ Galant, más nevével Brentánó, leve.
Istvánnak özvegye Báró Daniel Polyxéna a’ ménest óvá minden nemtelen lovaktól, megkülömbözteté a’ fajokat, Jegyző-Könyveit nagy gonddal vitette, az ifju lovakat kölcségesen*
kölcsegesen ék. em.
neveltette, tanítatta, ügyes lovászmestereket fogada szolgálatjába, nevezetesen Gründelt, ki mestere lőn az idősbb Miklósnak.
Ez, Kapitány a’ Bethlen Ádám’ huszárjai közt, eggy Monárch, és eggy Brillánt nevü spanyol eredetű mént hoza ki 1775. a’ Lengyel Király’ istálójából, és eggy Törököt.
Anyja halála után 1776. megvevé Cicerót a’ Gróf Haller János’ Gorbói istálójából, melly I. Ferencz Császár spanyol ménű és spanyol kanczáji közzül erede; Hiam ángoly lójátékostól 1783. eggy négyesztendős Alexander szürke mént; Herczeg Kaunitz Domonkostól pedig 1790 eggy Andalúzo nevűt, mellyet a’ Herczegnek Minister atyja maga hozott vala ki Spanyol-országból. Végre 1792. Gróf Mikótól eggy Müzir nevű szürke originális arabszot.
Zsibó nem*
Zsibó <elhajtá> nem
tartá meg a’ Monarch és Brillant maradékit; nem felelének meg várakozásának, spanyol fajtát hármat nevele, a’ Galant a’ Cicero és Andalúzo faját, eggy ángolyt, Alexandertől, [353] és eggy arábszot,*
arábszot Arábszot-ból javítva.
Müzírtól.
[354] Miklósnak fija, Miklós, 1822. Februáriusban útazott Angliába, eggyütt Gróf Széchenyi Istvánnal, ’s onnan hozta ki magával Cátót. Anyja, Referendárius Csereynek Heléna leánya, a’ ménes’ gondjait*
gondjait gondjáit-ból javítva.
áltadá ezen eggyetlen gyermekének, ’s ez 1827. letévén a’ spanyol és arabsz fajtáról, minden méneit és czéljaira nem szolgáló*
szolgaló ék. em.
kanczájit és csikajit eladatá, ’s egyedül az angoly fajta által tartja fenn háza’ ösi dicsőségét.
[355] A’ Brentáno’ nemében fényt vona Zsibóra a’ II. és a’ III. Galant, Superbo, Daru, Amico, Kakas, Kedves, Bucephál, Jupiter, a’ Daru’ Bucephál fija, Hannibál, Pajzán, és Philosoph. – [356] Bucephál 1816. huszonnyolcz esztendős vala. Színe sárgás-fakó, serénye ’s farka 1805. igen tömött és egészen fejér; haja hosszan nyúlt alá perpendicularis vonásokban. Feje busa, háta horpadt. És még is eggyike az istáló’ fő díszeinek, ’s urának eggyik nagy öröme. – Philosoph tizenhat markos, szürke; remekje a ’ tanult lovaknak, ’s ez adta neki a’ nevet. Urának eggyik kedvencze, méltósággal teljes lépdelésiért. – Jupiter barnapelly; fő éke a’ ritka görbülésű hattyunyak. – Pajzán, szürke kancza; olly úszó trappos, mozdúlatai olly pattanósok, olly fáradhatatlan, hogy álmélkodással nézték a’ legelső lóismerők is. – [357] Amico urának már a’ Regementnél is kedvese. Harminczhat évet élt. – Kedves Zsibónak legtanultabb nevelése. Miklós a’ maga nyolcz esztendős Miklósát 1805. ezen kezdé iskolázni.
Cicero’ nemében legnevezetesbb volt a’ lángszínű I. Caesár, Zsibónak, sőt egész Erdélynek, örök dísze, a’ külföldnek irígysége. Kiholt 1804., maga helyett hagyván a’ hasonló színű II. Caesárt, a’ Csínost, a’ courbettoló ifjabb Cicerót, ’s Armidórt, az ifjabb*
ifjabb A szó aláhúzva, majd az aláhúzás törölve.
Caesár’ anyai testvérét, a’ szép Madár kanczát, [358] és Scípiót.
[359] Andalúzó’ nemében ragyogtak az ifjabb Andalúzó, a’ Tüzes, a’ Spagnioló, Superbo, Ráro, és Spagniola. [360] Az utolsó nem tetszett szépnek, de mindég igen szép fiakat szűle. Gróf Károlyi József hétszáz*
hétszaz ék. em.
aranyat ígére érte, de Wesselényi azt a’ barátságnak sem adá. Annyit nem ér, de én a’ lovak’ nevelésével öseim’ árnyékának tartozom.
[361] Alexandernek leghíresebb gyermekei: Fox, Pitt, Admirál, Eclips, ifjabb Alexander, ’s Fanny és Jenny.
[362] Müzirnek minden férfi maradékai közzül, 1816. egyedül a’ szép Almanzor éle. Neptún ennél szebbet soha nem teremte, ’s a’ Kochláni ménes, melly*
Kochláni ménes, melly Sor feletti betoldás.
lovai’ genealogiáját szinte Salamon Királyig felviszi, ezt kevélykedve nevezhetné fijának. [363] Ha valamelly megtámadott Fejedelem meggyőzte volna igazságtalan bántóját, jól tenné ha triumphuszában Almanzorra űlne, ’s maga előtt vitetné lánczaiban a’ gonoszt.
[364] Wesselényi engem eggy gyönyörü ki courteanddal ereszte el Zsibóról; a’ rőth Brüsszel, Eclipsz és eggy török kis kancza fijával.

103.

[365] Gróf Kornis Mihály és testvér öccsének nevelője Buczy, áltjövének Szent-Benedekről hogy neveljék utolsó napjaim’ örömét, mellyeket Erdélyben fogok*
fogok Sor feletti betoldás.
tölteni.
[366] Ezek, ’s Wesselényi és Bölönyi-Farkas Sándor, elkísérének Hadadig. [367] Itt engem, ’s a’ hol már nem várám, az örömnek azon neme ére, melly után Andrásfalva és Gáldtő olta mindég sóhajtozám: – Caudéla, híres Hangmester Báró Wesselényi Farkas’ szolgálatjában, ’s Menard, ügyes Énekész, múlattatának, az első mivel az uj nem fárad ki olly hamar mint a’ tüdő, reggel olta éjfélig, ’s nem csak a’ legújabbak’ dolgozásival, hanem azt is adván a’ mit Gluck, a’ mit a’ két Bach, ’s Pergolése, és mások, ihletve teremtének.

104.

[368] Melly irígylést érdemlő szerencse juta nekem hogy Erdélyt láthatám, ’s így segélve láthatám! Ezt kiáltám visszatekintve Nagy-Károly mellett az elhagyott halmok felé, ’s áldást könyörgék az annyi jó fiak’ az annyi jó leányok’ szűlőjére.
Jó föld, tiszták és nemtiszták vannak, valahol emberek vannak; nálad mint nálunk, ’s nálunk mint nálad. De te nem romlál meg úgy mint mi, ’s színed jobb. E’ vallással tértem onnan haza, ’s úgy hiszem, később Magyar-országi vendégei valónak lelik szavamat, ha értik jelentését.


NYOLCZADIK KÖNYV
1817 –




28.


[Utazások] Erdélybe. 1816.


KAZINCZY
ERDÉLYI LEVELEI

I.

[1] Magyar-országot a’ Szilágytól, Erdélynek pitvarától, Széplak Bihari és Ip Krasznai helységek közt a’ Berettyó’ mocsáros folyamja választja el, melly itt eggy Tusza nevü erdőben fakad. [2] Ennek kiáradása, és a’ Krasznáé, e’ példátlan esőzésekben, ’s a’ kerűlés, mellyet ezért Zovány és a’ Bánffiak által lakott Nagyfalu közt tennem kelle, nagyon elkéslelének.
Vendéglőm Cserei Farkas Kamarás és Major Úr kevés hetek előtt ideglázából gyógyula fel; most pedig szemeire szenvedett. Orvosai kértek, hagynám magában; nyugalomra van szüksége. Hogy időmet kényem szerint ’s hasznomra élhessem, tiszteletre méltó hitvese, leánya Gróf Haller Gábor Kincstartónak, áltvive nappalijába, ’s felnyitván előttem férje’ fiókjait, magamra hagyott, elfogva gondjai által a’ kedves beteg körül.
[3] Égtem ismét látni a’ szelenczét, mellyben a’ Prusszok’ nagy Friedriche gyógyporát*
Friedriche <orvos-p> gyógyporát
hordá zsebjében. Az arany szelencze eggy kisded papagáj; fenekén a’ Prussz-korona, a’ Fridericus Rex’ monogrammjával; benne még most is a’ kalánka, mellyel a’ Kiraly a’ polychrestus sót merítette, ’s szájához vitte. Megtestesűlve álla előttem a’ mult század eggyik fő dísze, a’ maga kopott kék kabátjában, lötyögő fekete pelüche (szőrbársony) nadrágával, ’s bal hónja alá szorított csákánygombú nádpálczájával a’ hogyan képét, a’ Cuninghám’ festése után Cunego metszette. A’ szelenczét az én barátom’ atyja Referendárius Cserei Farkas, eggy Magyar-Cancellariai Referendárius barátjától vevé ajándékban, ki viszont huszár rokonától, ’s annak jeleként, hogy a’ derék ifju teljesíté a’ mit tőle bátyja várt. – Feledve van az ifjú’ neve, ki hazánknak e’ fényt nyeré, ’s nincs ki szólhasson, hogy a’ szelencze hol és miként leve zsákmányunkká.
[4] Kiélvén magamat a’ szobák’ festéseinek és rezeinek nézeltekben, mellyek közt a’ Vernet’ Zivatarát is találtam, még pedig Balechou által metszve; de két nevezetes társai, a’ Csend és a’*
a’ Sor feletti betoldás.
Ferdők (Calme, és Les Baigneuses) nélkül; most a’ Metszett-kövek gyüjteményének állék. – Nagy szépségű munkák!
Tovább a’ Wedgewood’ edénykéi mulattatának, a’ Római hamvcsuprok, az Etrüszk és Herculánumi maradványok, eggy Tengeri-Herbárium, a’ Nemes-kövek’ gyüjteménye, de a’ mellyet eggy tolvaj cseléd nagyon megfogyasztott; ’s a’ keleti és nyugoti Indiák’ gyümölcsei, kemény tésztában, természeti nagyságaikban és színeikkel, a’ mint Sickel az Europaiakat öntögeti.
[5] Bibliothecáját első ittlétemkor (1805.) a’ tűrhetetlen hideg nem engedé megtekintenem, ’s most ezt vágytam látni mindenek felett. Cserei maga akara lenni vezetőm; hogy Incunábulájit, princeps editiójit, a’ kézíratokat, ’s a’ Cardinál-Fejedelem Báthori András’ pergamenre írt Breviáriumát, ’s a’ Bethlen Farkas Historiajának Keresdi kiadását vélem látathassa; de szemeinek fájdalmai nem engedé hogy sokáig fenn legyen. Itt van valamit a’ Jesuita Kaprinay, a’ Referendárius’ nevelője, bírt. Ez maga is sokat vásárla Bécsben, Lőrincz fija pedig még többet, Német és Franczia-országi útazása alatt, hol, már mátkája a’ Broglie fényes ház’ eggy leányának, a’ hon’ és a’ tudományok’ nagy kárára, megholt.
[6] Csereinek eggyik öröme a’ kertészkedés, ’s Kraszna ritkaságokban gazdag. Dr. Baumgarten az Erdélyben talált növevényeknek magyarokról ada nevet, ’s ezeknek eggyike SILENE CSEREIA nevezetet visel. [7] Valamikor az eső megszűnt, bejárám a’ kertet, álmélkodva gazdagságain. [8] Klaproth és Wildenow Berlinben, Regnaut Párizsban, Gróf Canal és Prof. Dr. Nowodworsky Prágában ’s a’ Brasíliából visszatért Neu-Wiedi Maximilián Herczeg Krasznát sok magvakkal, hagymákkal és csemetékkel gazdagítottak, ’s a’ Xeranthemum bracteatum ide Malmaisonból jött. Kraszna dicsekedhetik, hogy Erdély nagy részben innen vevé, a’ mit most már mindenfelé nevel kertjeiben; tudomány nélkül többére, és csak érzésből. De haszna az ollyannak is van.


II.

[9] Útam Krasznáról Kolozsvár felé a’ Meszes hegyén méne, [10] ’ s Cserei előre külde Perjére, hogy engem várjon készen a’ hatökrű forspont. [11] Midőn oda értem, az oláhok már készen vártak.
[12] A’ hely felejtett szegénység képét viseli. [13] Hosszan nyúlt el, noha nem nagy, ’s dombjairól, talán ugyan csak esős időben, zuhogva omlának a’ patakok azon nagyobba, melly a’ falut végig futja. [14] Fekünnék Helvetziában, ’s Gessner felvevé rezei közzé, ’s Európa most ismerné Perjét. [15] Béfogák szekerembe az ökröket a’ nélkül hogy én és cselédim az oláhokhoz ’s az oláhok hozzánk szóljanak; mi, mert látni vala képeiken hogy nyelvünket nem értik: ők rettegősségek miatt.
[16] Emelkedék a’ hegy, ’s kiszállék szekeremből, ’s gyönyörködve nézém az erdőség’ szép szakait, [17] mellyet megázva az esőben, lombjaikkal most még inkább kevélykedtek. Vissza vissza tekinték a’ játékos fekvésű oláh falura, ’s még inkább a’ nekem olly kedves helyre, melly keblében annyi kincset, olly*
kincset, <annyi> olly
lelkeket rejteget. [18] Eggy Bánffi-Hunyadra igyekező cseléd leszálla lováról, ’s magyarázá előttem a’ miket tudni óhajtottam, ’s tolmácsom leve forspontosimnál. [19] De itt hijába vala minden mesterségem; ki nem tudám kapni némaságokból. [20] Még a’ pénzt is öröm’ és hála’ érzései nélkül vették el kezemből, ’s elrettenve vonták el tőlem magokat, mikor vállokat nyájaskodva megveregettem. – Lehet e irtóztatóbb mint azt látni hogy ember embertől fél, ’s még attól is fél, a’ ki felé barátsággal közelít!
[21] De íme felértem a’ bércz’ homlokára. – [22] Hah, melly rezzentő pillantat! Előttem terűlt el Erdély. – ’S bár érezhetőleg önthetném szóba a’ mit láttam!
De ha a’ tájfestés, szóval, és nem ecsettel, mindég sikeretlen is, minthogy a’ beszélő egymás után számlálgatja a’ részeket, ’s az egészt nem adhatja egyetemben és eggyszerre, vagy, a’ hogyan a’ mi metaphysicáló Művészink szólani szeretnek, mivel az efféle leírások nem idő’, hanem ür’ tárgyai, úgy hiszem még is, hogy a’ mit itten mondani készűlök, segéleni fogja azoknak érzéseit, a’ kik ezt a’ maga nemében eggyetlen helyet levelem’ olvasásával*
olvasásaval ék. em.
fogják meglátni. – Megfordúlék sarkamon, ’s valamerre tekinték, éjszakról keletig, s onnan tovább dél és nyugot felé, dombot láték és völgyet, minden lapály, minden hézag nélkül, mint midőn a’ kertész sinór után nyirdeli spallérja’ tetejét: A’ Karpát’ ága, melly Lomnicz és Késmárk mellől Máramaroson végig, és tovább osztán a’ Székely-földen Fogaras mellé nyúlt el, a’ nagy távoly miatt elvesze szemeim elől, elveszének az Abrudbányai és Hátszegi rengetegek is. Egyedül a’ Blagyásza üté ki magát, a’ merre Belgrádot képzelhetém a’ dombok’ és völgyek’ örök síkjából, ’s a’ hó fejérlék oldalán. Szótalan állék meg. Úgy tetszék, mintha valamelly istenség eggy magas orom’ tetőjéről nézellé vala sok ideig a’ habjaiban hánykódó tengert, ’s tündérbotjával eggyet ütvén, most parancsolta volna, hogy a’ víz azon alakjában változzék földdé, de már benőve erdővel, mellyben eggy percz előtt hánykódott. ’S előttem még nem vala teremtve az új föld’ embere, nem még állatjai, mert innen nem vala látnom semmi falut, semmi tornyot, semmi kalibát. A’ szép táj ember nélkül, nyáj és ember nélkül, madár nélkül volt. Eggy szép halot!
[23] A’ mi rémítő az érzésben vagyon, még nagyobbodék az által, hogy rejtve volt a’ nap, ’s az ég’ boltozatján felettem mindenfelé bús fellegek vonúltak el.
[24] Temérdek távolyra terjede horizonom, ’s képzelhetni mint veszett el prizmai játékkal a’ színek egész lajtorjája, a’ feketélő kéken kezdve a’ veresen-sárgáló fejérig, hol azt a’ szem az ég’ színétől nem választhatá. Ha a’ mit ez helyen láték, tárgya lehetne az ecsetnek, óhajtanám festve látni. De ez a’ setét bús egyenlő, minden változások nélkül, vásznan és színekkel, annál inkább rézbe metszve, nem tehetne kívánt hatást, mint a’ nyugalmas tenger nem part és szikla ’s hajó és fellegek nélkül. [25] Itt magát kell látni az eggyszerü, puszta, nagy természetet, ’s nem vídám napfényben, hanem e’ bús fellegzés alatt.


III.

[26] Útam Nyírjesig nem csak alkalmatlan vala, hanem veszedelmes is, mert a’ sok eső árkokat mosott a’ dombok oldalaiban; ’s ennyi baj és inség közt az az örömem sem vala, hogy szemeim kies tájokat láthassanak. A’ dombok’ földje itt, és a’ mint később láttam, Erdélynek egyéb helyein is, parázs, alja pedig kemény nyirok; ’s így, midőn ősszel és tavasszal a’ felső föld magába szedi az eső és hó-vizet, a’ domboldalak, a’ tetőn kezdve le lábaikig, ’s ollykor félórányi távolyra, megindúlnak, ’s grádicsos repedésekben sippadoznak lefelé. A’ szem pusztúlásban látja a’ természetet, a’ mit Magyar-országon is látni ugyan néhol, de a’ természet nálunk mindenhol a’ maga épségében és szépségében jeleng, vagy a’ hol péld., sebes Hernádunk a’ Kassai szőlődombokat szaggatja, bokrokkal rejti el pusztításait, a’ mi Erdélyben nem így van, mert ennek igen magas dombjai többére kopaszok. Mint eggy omladásnak indult ház, mellynek falain eggy veszedelmes földrengés ezer repedéseket ejte.
Nagy-Almás, özvegy Gróf Was Sámuelné, szül. Gróf Bethlen Rosalia lakjával, szűk völgyben fekszik. A’ hely’ nevezetes asszonyát nem lelém, ’s így megelégedtem azzal, hogy istálóját ’s fedett iskoláját láthattam. Itt Bucephál a’ fő dísz. A’ szög Zultán’ nagy termete ’s kevés tüze gyanút támaszta bennem, hogy az Erdélynek nem szálas, de tüzes kanczáji szálas tunya német ménekhez házasítatnak. Nem fogom az istáló’ embereire a’ mit nem tudok, de*
tudok, <ha> de
ha gyanúm meg nem csal, ezt tévedésnek nevezném, legalább míg a’ jobb természet azt az idegent, azt a’ miénkhez nem illőt, ismét lerázhatná.
[27] II. József tekintetbe vévén gyakor útjainak eggyike alatt a’ Herczeg *** istálóját, ’s látván hogy az magyar paripák helyett nehéz cseh lovakat szaporít, meginté a’ Lovászmestert, hogy a’ seregnél huszároknak is van szükségük lovakra, nem csak vasasoknak. Idvez intés, ’s eggynél több tekintetben.
A’ szűk tájnak eggy felől a’ régi váracska’ bástyája ád díszt, más felől eggy szép új emlék. A’ váracska eggykor a’ Templom’ Vitézeié vala, később a’ Bebék Vajdáé ’s vejéé Balassa Imréé, ’s erről a’ Csákyaké, kiktől a’ Grófné is ered. Az új emléket a’ hely’ asszonya, előbb Kolozsvári Fő-Ispány Gróf Csáky János’ hitvese, de kitől Róma elválasztá, közel a’ Kolozsvár felé vivő úthoz, eggy szomszéd hegyecske’ oldalában második férjének emelte. Valóban szép, ’s azért is szép, mert nem hasonlít kertjeink’ ’s temetőink’ báb-obeliscuszaihoz. Nagy az mint a’ ki emelte és mint a’ kinek emeltetett, mint a’ veszteség és fájdalom; eggy félbe-tört, vastag diameterű, hornyolt oszlop, ’s az oszlopon a’ hamvveder (nich w, sondern vv) áltölelve az állandóság’ symboljával, a’ kígyóval. Felírásait a’ lábkő’ két oldaltáblájin Gróf Haller Gábor, a Kincstartó, dolgozá: az első és utolsó táblán az enyéim találtak helyt.


IV.

[28] Bácsnál vidúlni kezde a’ vidék, ’s eggy szőlővel beültetett dombon túl szélesebbre láttam azt nyílni mint a’ mellyen jöttem. Azt várám, hogy Kolozsvárt annak közepében fogom lelni. Azonban előfordúlván a’ szőlőhegyecske mellől, előttem fekvék a’ Traján’ hatodik gyarmatának Clusa nevet viselt városa, melly régen magyarúl is Klúzsnak mondatott, hogyan az oláh még ma is hívja; a’ város, mellyben nemzetünknek eggy nagy Királya ’s Erdélynek eggyik nem tunya Fejedelme, Hunyadi Mátyás és Bocskay István, születének. A’ látott szőlőhegy az úgy nevezett Fellegvár’ dombja; ’s lába alatt fekszik a’ semmi szembe-tűnő épűlettel nem ékes külváros a’ Kis-Szamos’ bal szélén, Kolozsvár pedig, körülvéve magos falakkal, a jobbon. Túl rajta, ’s olly közelben, hogy a’ város’ eggyik széle ennek alját ellepé, ismét magos tetők kelnek.
[29] Kolozsvár nagyobb mint a’ mi Kassánk, de fekvése nem olly tér mint az ezé, ’s mellyík városunknak van olly széles olly hosszú úczája? [30] Itt a’ három legszebb eggy T betű formájában vonúlnak; tágaskák, eléggé vídámak, ’s nem hosszúk; oldalúczáji keskenyek, görbék, [31] ’s még kevés háza van, melly figyelmet érdemlene. [32] A’ Középúcza előtt, mellynek kapuja, a’*
kapuja, <előtt> a’
maga őrházával a’ kapu felett, ’s nagy táblájú órájával a’ Német-országi*
Német-országi A kötőjel sor feletti betoldás.
kapukra emlékeztet, tágas piacz van hagyva, hogy vásárjai kinn tartassanak, ne a’ városban többé.
[33] A’ nagy Templomot, a’ három úczának csaknem közepében, Zsigmond Császár építeté 1342.; János-Zsigmond pedig a’ maga felekezetének, az Unitáriusoknak, adá. Az építmény nagy, de nem czifra, ’s így annál szebb. Festés, faragás, melly érdemlené a’ megtekintést, sem itt nincs, sem a’ Piaristáknál, kiknek kettős tornya, rézzel fedve ’s kedves alakban, a’ városnak nagy díszt ád. A’ Reformátusokénak külsője ijeszti a’ szemet. A’ Collegium’ Bibliothecája ennek rekeszében tartatik; szűk, setét, mocskos; grádicsain épen nem volna nehéz kezet lábat törni. A’ Lutheránusokénak akkor rakák talpfalait a’ Híd- és Magyar-úcza’ szögletében, midőn ott járék. Az Unitáriusoké, az azzal eggyütt álló Collégiummal, új ízlésű, csínos munka. Harsogott orgonája a’ magyarúl éneklett zsoltár*
zsoltar ék. em.
mellé, midőn eggy délután azt megtekintettem. [34] Belől a’ templomban e’ felírás áll: „Az eggyetlen-eggy Isten’ tiszteletére;” künn ez: „In honorem solius Dei. MDCCXCVI.” Az építetők, igen is hihetőleg, itt még örűltek a’ magyar pleonasmusnak, ’s ki akarhatná őket nem olcsó örömökben megháborítani? Csakhogy a’ polytheismusz’ görög ’s a’ pantheismusz’ bölcse is csak eggyetlen-eggyet, azaz, eggyet, hive; amaz sokat azért mondván, mert az eggy munkáját, meleg képzelete’ szép tévedésiben, többekre osztotta fel; a’ másik egy*
másik <mindent> <egy> mindent Az egy-től az áthúzott rész felé írva.
mindent mondván, ’s feledvén hogy a’ minden is eggy. – De minek ezek a’ szerencsétlen feszegetések, vítatások.
[35] Gubernátor Gróf Bánffy György, fija a’ pompaszeretésről ismért Dienesnek és Barcsay Ágnesnek, eggyaránt kedvelteték az Udvar és polgártársai által, hűsége ’s szelíd szerény*
szelíd <lelk> szerény
lelke miatt. Nem nyoma senkit, ’s nem felejté hogy a’ magáéi között él. Kedvesb vala a’ jónak szeretve látni magát mint rettegve ugyan, de gyűlőlve is. Úgy hiszik a’ kik azt tudhaták, hogy Bánffy és Cancellárius Teleki épen nem szereték egymást; annál szebb tehát, hogy mind ketten szereték a’ mit szeretniek kelle; hogy magányos indúlataikat által nem vivék a’ köz dolgaiba; hogy annak mind ketten hálát érdemlő géniuszai voltak. Bánffy sok elakadt jónak kele segédjére, és sokakat mente meg veszélytől. A’ Szent-István’ csillaga villogott fekete prémetlen mentéjén, mikor nála valék, és a’ Szent Leopoldé az mellett, ’s a’ kettőn kivül a’ polgári érdem’ arany keresztje. Hajatlanságát paróka fedé, copf és fodorítások nélkül. Termete kisded; húsa nem sok; arcza eggykor kedves; hajai szögek. Szájából egyéb hangot a’ magyarnál nem hallék, ’s elholt hitvese, leánya Herczeg Palmnak, úgy megtanúlá új honja’ nyelvét, hogy azon folyva beszélt és írt, ’s hibák nélkül. De e’ földön egyebet már 1816. sem lehetett hallani, ’s midőn annak álmélkodással örvendék; mert nálunk akkor még voltak némelly félisteni házaink, hol a’ nemzet’ szavát hangzatni véteknek tartatott; bíztatának barátim, hogy ezt fogom visszatértemkor is mondani; ’s meglőn a’ mit jövendőlének.
[36] Itt történt az 1817., hogy midőn most országló Királynénknak Carolína Augusta Bajor Királyi Herczegnének, eggy éltes Erdélyi Asszonyság, kit nemes lelke és sok dicső tettei tesznek tiszteletessé, azon jelentéssel mutattatott be, hogy Ő Felségével mivel nemzete’ nyelvén kivül egyebet nem tud, nem szólhat, a’ kegyes Fejedelem-asszony azt jegyzé meg, a’ Grófné’ jóltevőségére czélozván, hogy van eggy ideg, mellynél fogva lelkeik egymáshoz közelítenek; ’s ehhez ezt veté: Idegen nyelveket érteni, szerencse, a’ magunkét tudni, kötelesség. – A’ később idők alig fogják érteni, hogy lehete kor, mellyben bennünket az esztelenségnek ez*
bennünket <ez> az esztelenségnek <gyöt> ez
a’ neme gyötrött. –
[37] ’S itt a’ társasági eggyüttlétekben is valami szívesebb, melegebb, jobb van, mint nekünk némelly elkorcsosúlt tájainkon, hol a’ gyermek a’ maga szüléjiben nem atyját és anyját nézi, hanem az Urat, az Úrnét.*
az <Assz> Úrnét
A’ tizenhárom magyar és öt székely Megyékből álló kis Országban minden ismeri egymást, nagy részben rokonok, ’s nem felejtik hogy rokonok. Atyám és apám, ’s anyám a’ nevezet, mellyel a’ gyermek szüléjihez szól, ’s eggyüttléteikben szüntelen cseng a’ Mélcsás Bátyám vagy Öcsém Uram, a’ Mélcsás Néném vagy Húgom Asszony. Az igen is bátor Bátyám Uram ’s a’ hideg Uram Öcsém így meg vannak nemesítve, vagy elkerültetnek. A sanscülött Philosophus azt sem tartja szükségesnek; de én a’ Philosophusoknak semmi sectáját nem gyűlőlöm inkább mint a’ sanscülöttistákat, ’s előttem örökké tiszteletes marad B…Ferencz Úrnak ez a’ vad szava: „Kentek miatt már Úr sem lehet az ember.” Eggy az azzal, a’ mit Plátó monda a’ szőnyegtaposónak.


V.

[38] Gróf Teleki Józsefet, a’ Koronaőr ifjabb fiját ’s a’ Teleki Lajos Statuum Praesidens’ vejét, végre örömem vala meglátni. A’ Collégiumból jöve, mellynek Inspector-Curátora, ’s kezénél fogva hozá vele nyájaskodó kiskoru fiját. [39] Visszatolt volna komolysága, ha épen ez a’ boru is, mint mind az a’ magasztalás, mellyet felőle Cancellárius Telekitől, ’s Cincinnátusi kevélységekre ömledező anyjától hallottam, nagylelkű ’s nagy tudományú atyjára nem emlékeztetett volna. Erdély őtet nézte Marcellusának. Kilencz holnap múlva azután hogy nála valék, elholt. Élete utolsó heteit az 1817diki példátlan éhségben a’ szűkölködők’ táplálása által tette ragyogóvá. Nehány ezer forintot áldoza e’ czélnak, ’s példája társaságba fűze némelly másokat, ’s a’ még akkor is iskolájit el nem végzett Wesselényi Miklóst és Gyulai Lajost, kik a’ Rumford’ levese által törekedtek érdemleni a’ polgári-koronát, és a’ mi minden koronánál többet ér, ön keblek’ javalását, ön becsűlhetéseket.
Teleki birtokosa a’ háznak, ’s én abban valék nála, hol Bocskay István, a’ Protestantismus’ nagy hőse, született. Atyja ’s anyja fogva tartanának Zápolyánál, mert az Austriai háztól őmellé általtérni nem akarának, ’s ő szüléjinek fogságok alatt született. Eggy régi kőtábla deák versekben hirdeti a’ születési nap’ szerencsés péntekét és Bocskaynak minden egyéb nevezetes péntekeit. Teleki a’*
Teleki<,> a’
követ, hogy eső és jég meg ne ronthassák, beviteté az úczáról a’ kapu’ boltozatja alá.
Közel ide állott, ’s Heltai szerint, szembe azon úczával, melly az Ó-várba vezet, így tehát a’ mostani ispotály’ helyén,*
ispotály’ <hellyén> helyén
az a’ ház, hol Horogszegi Szilágyi Erzsébet Magyar-országi Gubernátor és Erdélyi Vajda Hunyadi Jánosnak1440. Martz. 27d. szűlé Mátyás fiját, nemzetünknek nagy ragyogású Királyát, a’ világnak eggy kora felett lelkes embert.
Kevés lépésekkel áll, innen a’ kettőn, ablakaival a’ nagy Templom felé az, mellyben II. József 1772. szállásola; 1817. pedig Gubernátor Bánffinak palotáját éré az a’ szerencse, hogy most országló fejedelmünk, I. Ferencz Császár fels. hitvesével, abban töltsön nehány napot.


VI.

[40] Báró Naláczi Józsefet, eggykor Zarándnak Fő-Ispányát, örömem vala meglátni. Eggyütt szolgála a’ Testőrek közt Báróczival, Barcsaival, Bessenyeivel, ’s eggyike azoknak, kik nyelvünk’ elővitelében dicséretes részt vevének. [41] De a’ ki a’ torzonborz bajuszú öreget most látá, vastag gyászában, és ez miatt kecskeprémmel, miként hitethette volna el magát, hogy ez az, a’ ki Euphemiát szólaltatá meg nyelvünkön. Előttem nem szikráztatá tüzeit, noha lestem azt; de némelly mondása, melly nálunk is ismeretes, fenn fog maradni emlékemben. Az eszes jó embert még az eszes rossz és kénytelen tisztelni: az*
tisztelni<.>; az
eszes rosszat a’ rossz sem tisztelheti, bár azt szeretné.
[42] Kormányszéki Tanácsos, akkor Titoknok, Nagy-Váradi Inczédy László látá*
László<,> látá
Göttingát és Párizst, ’s három út-társaival jelen vala azon nevezetes nap’ (1804. Május 18d.) melly az első Consult örökös Császárnak nevezé. Még új vendégek Párizsban, azon reggel tudák meg, melly kérdés fogna eldöntetni, midőn a’ gyűlés’ órája már közel vala. Követségünk sem segélhete rajtok, ’s billetjét eladni senkinek sem vala kedve. Elakadásokban az a’ gondolat szállá meg, hogy öltezzenek honjok’ köntösébe, ’s a’ gondolat segíte bajokon. Az úczán szolgáló Tiszt őket Követség’ embereinek tekinté, aux armes! kiálta csoportjának, ’s a’ csoport tiszteletét nyujta nekik fegyvereikkel, ’s szabadon ereszte őket, nekik kimondhatatlan örömökre, de kimondhatatlan megzavarodásokra is, mert a’ palotában még megkülömböztetéssel is fogadtatának.
[43] Kenderesi Mihály elébb Notárius, majd Fő-Bíró (nálunk Vice-Ispány) Hunyadban, végre 1790. Követ, nagy fényben ragyogott a’ Dietán, ’s ezért elébb Titoknoknak, majd Tanácsnoknak neveztetett a’ Kormányszéknél. Lelkes, czéljaira teljesen elkészűlt, munkás férfi; szerencsés előadásaiban, érzésiben tántorodni nem tudó, szinte a’ makacsságig, ’s ollykor darabos is; ’s kész minden áldozatokra, ha kíváná a’ köz’ java; hív felekezetéhez, de soha nem károkkal az oda nem tartozóknak, ’s az érdem’ becsűlője, nem a’ színé; csípős és bántó, mikor szükségét látta, külömben felejtve hogy ő honja’ Kormányszékének Tanácsosa, ’s nagy emberhez illik ez az önérzés, ez a’ szép kevélység. [44] Övé az a’ dicséret is, hogy ámbár ízlése annyira míveletlen volt, hogy szépeknek lelé eggy Erdélyi nyirettyűs’ Ódájit, ’s a’ mi szép volt szépnek nem tudá ismerni, tüzelgeté az ifjakat, hogy magokat a’ görög szchenájú versekben, [45] ’s Vályi-Nagyot négyszáz forint ajándékkal kötelezé az Íliász’ fordítására. [46] Pártfogója, bízodalma, szerelme a’ jobb fejeknek Erdélyben és Erdélyen kivül, ’ barátja Kovachicnak, és a’ Saratowban is hív magyarnak, Fesslernek. – [47] Született az igen nagy érdemű, de sokak által ’s nem minden ok nélkül gyűlölt ember 1758. Novemb 17d., megholt 1824. Apríl. 26 d. Az Erdélyi Muzéum’ számára metszetett, de oda tartalékból, fel nem vett képe*
vett <jól eltalált képét,> képe
Deutschmeister után Nagy Sámueltől, jól hasonlít hozzá: mellyet a’ Tudom. Gyüjt. Kiadójinak külde fel valaki, azt Kenderesinek ismerni senki nem fogja.
[48] Kolozsvárnak van Mestere Nyelvekben, Muzsikában, Tánczban, Lovaglásban, Szabdalkozásban. Rajzolásban kettő van: Neuhäuser Úr,*
Úr Sor feletti betoldás.
a’ Normális iskolában a’ Reform. Collégiumban Nagy Sámuel. Festője*
Sámuel. <Urak> Festője
nincs. Bergmann nem itt lakik; Avenáriusz pedig Nyelv’- és Muzsika’- ’s Rajzolás’- mesteréve leve.
Nagy Sámuel Úr Enyeden született 1783. Február 7d. Collégiumi Tanítóji hajlandóságot tapasztolván benne a’ festésre, béajánlák Előljárójiknak, ’s azok felküldék Bécsbe, de azt kívánák, hogy az egész cyclust tanúlja meg. Így mindent tanúlt, de semmit sem jól, mire kilencz év mindég kevés idő. Azonban tusban mozsdalt darabja Füger után, mellyet láttam, gyönyörű munka, ’s mutatja mire*
mutatja <hogy> mire
mehetett volna. Lejővén végre Bécsből, kénytelen vala élelmét falmárványozással keresni. Most Calligraphiai leczkéket ád, ’s geographiai abroszokat metsz, ollykor portrékat is, a’ mi nem a’ maga vétke.
Schmelzer szobrokat faragott, nem gonddal,*
nem <ügyesen,> gonddal Az áthúzott rész felé írva.
hanem olcsón. Ellenben Szimon, kit Batthányi Püspök typographiai betűk’ metszése végett hoza a’ magyarföldre, olly gyűrűköveket ád antikok és réztáblák után, mellyek a’ legnehezebb ízlést is kielégíthetik. Egy épen nem nagy carniólon egy nyargaló lovanczot láték nála, ki német birtokosa’ nevében ’s franczia szókkal azt hirdeti, hogy a’ tisztes lovancz

Lelkét Istenének,
Életét Urának,
Szívét Kedvesének,
Hírt nevet magának


kíván tartani. Ló, lovancz, ’s az igen apró, és még is igen jól olvasható ’s nagy szépségű betűk teljes javalást érdemlenek, ha azt a’ bohó gondolat nem igen érdemel is. De – sehe jeder, wie er treibe – Und der steht, dass er nicht falle!


VII.

[49] A’ Szín 1804. kezde épűlni, ’s 1821. készűle el. Nagy, bölcsen van elrendelve, ’s olly díszes, hogy Pesten is állhatna.
Felállván Pesten 1790. Színészeink’ Társasága, Wesselényi Miklós, a’ mi Miklósunk’ atyja, azonnal pártfogásába vevé őket, ’s nem szűne meg addig tüzelni polgártársait, míg azok őket két eszt. múlva magok közzé meghívák. Itt őket, a’*
a’ Sor feletti betoldás.
sok csapás után, maga a’ Kormányszék is pártfogolta. Már az 1794. és 1795. tartott Dieta elfogadá azt a’ tanácslatot, hogy a’ Szín’ építésére szabad adakozásként gyűjtessék össze harmincz ezer forint, ’s Biztosoknak a’ tanácslat’ készítőjét Fricsi Fekete Ferenczet, eggykor az Erdélyi Kir. Tábla’ eggyik Bíráját, Gróf Teleki Lajost, akkor Kormányszéki Tanácsost, később Rendek’ Előlűlőjét, Ezredes-Hadnagy Gróf Teleki Ferenczet, Gróf Bethlen Farkast és B. Wesselényi Miklóst nevezé ki,*
nevezé <Bíztosok> ki,
hogy a’ nagy czélt teljesítsék. Azonban a’ Színészek bérbe-vett házban adák mutatványaikat.
Ezek a’ Reform. Collégiumtól a’ Farkas-úczán ötezer fnton vásárlottak meg eggy telket, ’s a’ pénzt érte Gróf Teleki Lajos és Ferencz, Wesselényi, ’s Gróf Toroczkay és Báró Bánffy Józsefek tulajdon erszényeikből fizették.
Az adakozások tizenhat ezerre mentek fel, ’s hozzá fogának az építéshez. De a’ Bíztosok közzül többen kiholtak, a’ költséges háboru békövetkezett, a’ begyült pénz elfogyott, ’s így a’ munkának félbe kelle szakadni. Az 1811diki Dieta eggy-eggy telektől*
eggy-eggy <parasz> telektől
minden Uraságra ötven xrt vetett, ’s abból százezer fntnak kell vala begyűlni. De a’ papirospénz ötödére szállván alá, a’ százezer húszezerre olvadt.
A’ kiholt Bíztosok’ helyébe újak választattak; Előlűlő leve Kolozsvári Fő-Ispány Báró Kemény Ignátz, Építési-Bíztos pedig azon Várm. Fő-Bírája Nagy Lázár.
Báró Jósika János Exc., most Előlűlője a’ Kormányszéknek, a’ Valkói havasokból megígéré a’ szükséges fát, ’s behozatását a’ Kolozsvár megyei Nemesség vállalá magára.
A’ fedél 1814. már fel vala rakva. De eggy része a’ pénznek bé nem jött, a’ másikat a’ munka megemésztette.
A’ Bíztosság jónak látá örökös áron adni el a’ lózsikat, ’s így kevés napok alatt nevezetes pénz gyűle be. Tetézék azt Erdélyi Püspök Mártonffi József Exc. 1000, Gróf Teleki László és József testvérek (a’ Koronaőr’ fijai) 1500, Szamos-Újvár és Szent-Erzsébet örmény lakosú ’s Abrudbánya, Fejérvár és más városok 1500 fnttal ’s minekutána a’ Bíztosság Kolozsvár várostól tizenkétezer fntot kölcsönzött, az épűlet teljesen elkészűle.
Szélessége tizenkét öl, hossza huszonkettő, ’s a’ Játszóhely ebből hatot fog el. Magassága hat öl. Lózsija van ötven, ’s mindenikében megfér négy személy, a’ Gubernatoriban pedig, és a’ melly ennek felette és alatta van, hat. E’ három lózsisoron kivül van a’ parterre, és az úgy nevezett paradicsom. Elfér az épűletben kétezerötszáz néző, ezerhatszáz pedig benne űlést is talál.
Megnyittatott 1821. Marz. 12d., ’s a’ legelsőbben játszott darab Zrínyi Miklós volt, ’s azt Uraságok adák; Mátyást más nap a’ Színészek.


VIII.

[50] Felek, olly közel Kolozsvárhoz, sippadozó hegy’ ormán fekszik, ’s elannyira szegény, mintha a’ Blagyásza’ tövében állana. A’ falut oláhok lakják, ’s innen ered szegénysége. – Borzadsz szavamra, ’s emlékeztetni fogsz, hogy az oláh is ember? – Bizonyosan; azt én nem hiszem kevésbé mint a’ legtüzesb Cosmopolíta. De a’ melly nép nem ismer boldogságot a’ maga kedves pályinkáján kivül, a’ melly népnek a’ lélek’ szükségei felől semmi képzelete, az századok múlva is ott fog állani a’ hol most. ’S a’ Feleki oláh,*
Feleki <O> oláh
eladván a’ mit a’ héti-vására bévive, az első csapszéken hagyja mind azt a’ mit érte adtak. Kivált midőn elkeserítette a’ böjt.
Míg túl Feleken eggy írást olvasgaték, mellyet Kolozsváron kértem vala ki, cselédim figyelmessé tevének, hogy az út mellett szokatlan alakú kövek termenek, magoktól simúlva henger és gömbölyeg formákra. E’ tájon ezekből szeldeltetnek a’ faragványok; innen az Almási emlék is. – Jobb és bal felé gazdag erdőségek boríták el a’ tetőket, ’s gyönyörű szakokat csináltak. A’ táj domb és völgy ’s völgy és domb mindenfelé, ’s el van fedve kaszálókkal ’s gazdag tengeri-földekkel. Nagy fogadók, nagy szekérállások, mint a’ Hegyalján; de Tordáig, melly Kolozsvárhoz két posta, az útban nem találni semmi falut.
Torda kiesen fekszik eggy szőlődomb’ nyugoti aljában, ’s templomai ’s egyéb épűletei távolyra sokat ígérnek. [51] Római bírtok alatt neve Salinae volt, már akkor is gazdag sóbányájiról, mellyek a’ lapos tető’ ormán nyílnak. Piacza nagy, mind az itt kétféle szakadó országút, mind a’ sóbányák, mind az Abrudbányai rengetegek miatt, hova a’ sivatag hegy szekérútat sem enged.
[52] Predik. Gyöngyösi János Urat, a’ leoninistát, szerencsém vala láthatni. Az embert látván magam előtt, felejtém irtóztató dongású verseit, de a’ mellyeken a’ könnyü ömlést nagy igazságtalanság nélkül nem lehet meg nem vallani, nem lehet nem csudálni, nem irígyleni.*
irígyleni irigyleni-ből javítva.
A’ rossz útra még iskolájiban tévede, ’s hexa- és pentametereit azért rímezé meg, úgy írá nekem később, mert ugrást tenni semmiben nem tanácsos; és azért, mivel látá, hogy kocczanóji a’ hexametereknek még azok közt is szereznek barátokat, kik a’ hexametereket kocczanók nélkül versnek sem ismernék. E’ gyanús állítását még szent példákkal is támogatá,*
tamogatá ék. em.
meg nem sejtvén, hogy a’ szent példák a’ legrégibb, a’ közép, és a’ legújabb időkben, az ellenkezőt is tanítják. Valljuk meg a’ szeretetre-méltó ember’ képében, füleit akkor még csiklándották a’ rímes distichonok; valljuk meg, akkor még tetszék magának, és nem ok nélkül, hogy a’ technica’ nehézségeit úgy győzé meg a’ mint azolta sem más senki; ’s kell e neki azért pirúlnia, hogy ízlése akkor még, hamis csillámokon kapott; ’s olly tapsokon, millyeken a’ ki ügyét és magát becsűli, soha nem kap, sőt azt futja. De mellyíkünk kevélykedhetik azzal, kivévén Superint. Kist, a’ mivel ő, hogy látván másoknál a’ jobbat, elég erővel bírt eltérni járt ösvényeről, ’s distichonait többé meg nem rímezte? ’S ezt nyolczvanadik évéhez közelítvén.
Olly érzésekkel jövék el a’ tiszteletet érdemlő embertől, mintha leonínusokat soha nem írt volna. Sokat szenvede dicsősége mellett, mert szegényt még a’ szelíd Ráday is megleczkézé, mint a’ Teleki József, és mi sokan; ’s ki tudja, nem ez az ostrom vezette e e’ szép maga’ elszánására? Arcza igen tiszta bőrű; orczáji, még aggott korában is, lángolók; termete kisded; módja feszeske; de pöf nélkül, ’s beszéde kevés. Bergmann híven adá rézre is metszett képét. De a’ ki a’ rezet látja, sokfürtű parókájával, abban a’ tudós feszben, magának a’ tiszteletes öregnek jámbor szelíd lelkét meg sem álmodhatja. Jó fej azonfelül, ’s barátja a’ világosságnak. – [53] Szül. Krasznán, 1741. Novemb. 4d.; megholt Tordán, 1818. Martz. 14d.
[54] Gróf Gyulai Lajos, ki útamban vezetőm és vendéglőm leve, az Unitáriusok’ Collegiumába vitt el. Ha annak kisded, földbe süllyedt, képzelhetetlenűl rossz épűletéről szabad volna következtetni, úgy e’ tudományos intézet felől igen sok jót mondani épen nem mernék. A’ XVI. század szurdékjai, mint hajdan a’ Debreczeni volt, hol most a’ Corinthuszi oszlopokkal felczifrított új áll; és mint a’ Patakiban a’ még most is fenn álló régibbek;*
regibbek ék. em.
eggykor Franciscánus barátok’ cellácskáji.
[55] Temploma e’ felekezetnek új; ’s nem ízlés nélkül, hanem ízlés ellen, mint minden mesterműv, mellyhez sok ember szól. In omni bene ordinata civitate curandum imprimis, ne plurimum valeant plurimi. – ugymond Cicero, az Angelo Mai által feltalált darabokban; ’s a’ szó igaz szó, ha hamis*
ha <a’> hamis
értelemben nem vétetik, és csak azért igaz, mert ollyanok szólanak belé, a’ kik a’ Mesterséghez nem tudnak. – [56] Tornyaikon, valamint a’ két rokon felekezet’ tornyain is, végig az egész Erdélyen, kakas, csillag, vagy kereszt helyett eggy teke áll; mintha eggy vastag rúd végére eggy nagy almát szúrtak volna fel, vagy mintha ott eggy buzogány állana.
[57] Már vetkezénk a’ fogadóban, midőn Rector Prof. Abrudbányai Szabó Sámuel Úr, kit nem találánk házánál, visszadá látogatásunkat. Meleg szívű öregecske, kinek látni vala arczán a’ mi szabad lelkében lakott. Éltem az óra’ kedvezésivel, ’s előre bocsátván hogy most vagyok előszer olly földön, hol az ő hitesorsorsait a’ törvény polgároknak ismeri, és hogy Kolozsvárt Prof. Molnos Dávid Úrnál, a’ Thucydides’ fordítójánál is egyéb dolgom volt mint dogmák eránt szedni felvilágosításokat; kértem, nézne annak, a’ ki bár minket halland, megborzadni ugyan nem fog, ’s beszélene elő, felekezetét az enyémtől melly tanítások választják el. – Vettem észre hogy könnyen által akar esni kérdésemen, de megragadtam; ’s eggy rövidke hallgatás után, melly éreztette velem hogy ő kedvesebb textust is ismér a’ társalkodásra; zelótai lángolások és theologiai erudítiojának fitogtatásai nélkül, hozzá foga magyarázatjaihoz. Szavai nekem nem látszának eggyezni azon Fidei Professióval, melly Erdélyben nem sok eszt. előtt magyar nyelven és negyedrétben jöve ki; ’s a’ mint kétségemet elébe tevém, a’ szeretetre méltó ember úgy adá feleletét; hogy azonnal más tárgyakra ereszkedheténk. – Csak azt jegyzé meg, hogy a’ mint a’ Luther’ és Calvín’ tanítványainak nem kedves ha ezeknek nevekről neveztetnek, úgy nekik nem az, ha akár Sociniánusoknak, akár Antitrinitáriusoknak mondatnak; az ő nevek Erdélyben, mind írva a’ mindennapi beszédben, nem más mint Unitárius. – Én a’ magam Mesteremét nem szégyellem, csak csipősen ne adassék.
[58] Tudományokat Zápolya János Királynénknak Udvari-Orvosa*
Udvari Sor feletti betoldás.
Blandrata György hozta be Lengyel-országból. Ettől azt a’ fijának János Zsigmondnak Udvari Predikátora Dávid Ferencz kedvelte meg; ’s ez Kolozsvárt a’ Hídúcza és Középúcza’ szegletében felálla eggy lapos kőre, ’s az összecsődűlt sokaságnak nagy tűzzel predikálá a’ keresztyén színbe öltöztetett Deismust. A’ sokaság, meghatva ennek tüze ’s ritka ékességű beszéde által, körülfogá az új tudomány’ hirdetőjét, ’s vitte az akkor Protestansok által bírt nagy Templomba, ’s papjok Heltai Gáspár nagy örömmel fogadta annak küszöbén, ’s népével együtt a’ Dávid Ferencz’*
Dávid<’> Ferencz
tanításaira tért.
[59] Szabó Úr sokat dolgozott magyar nyelven, ’s ifjabb esztendejiben lefordítá Marmontelnek Les Incas czímű munkáját és eggy az édeskésen keserű*
és <eggy> az Az áthúzott rész felé írva. édeskésen <mást [olvashatatlan szavak] > keserű
Mezei Éjeket; de ezek kézírásban maradtak. – Göttingát 1791. látta. Hangos kaczagásra fakaszta bennünket annak elbeszélése által, hogy Reform. Prépost és Udvari-Pap Spalding elébe mint járúlt reszketések közt, ’s azon erős feltétel mellett, hogy ha tortúra alá vonják is, meg nem vallja, melly akolhoz tartozik; de midőn a’ Prépost, meg sem gyanítván a’ mit hallani fog, ártatlanúl és szelíden kérdezgeté, végre csak kimondá: “Confiteor, Illustrissime Praesul, me esse Unitarium.” – ’S a’ mosolygó Prépost a’ szegény rettegőt eggy csókkal bocsátá el magától.
Mintha eszes ember, jó embert látván, kérdené hogy az mit hiszen!


IX.

[60] Torda alatt a’ nem nagy, de sebes és pusztító Aranyos vizén eggy akkor zsindellyel, azolta cseréppel fedett híd van áltvetve, melly érdemli a’ látást. Lábai nincsenek a’ vízben, ’s a’ Tordaiak kevélykednek vele, hogy azt Erdélyi ember építette, még pedig ollyan, a’ ki az Erdély’ határán túl soha nem lépett.
[61] A’ híd felett eggy sok sorokból álló felírás van, ’s ollyat sok helyt láttam Erdélyben. Voltairtől az kívánták, hogy Párizsnak eggy Színjére dolgozna felírást, ’s az öreg ezt*
ezt azt-ból javítva.
tanácslá nekik: „Irjátok rá: THEATRE.” ’s a’ bölcs tanács elfogadtatott. Hídnak ugyan erre sincs szüksége; de ha fel kell jegyzeni, ki építette, és mikor, annak nem kell sok beszéd.
[62] Útam itt balra tére; a’ másik Enyedre viszen; ’s annyira elázott lapályon,*
elázott <kaszáló> lapályon
hogy az fűzekkel kelle tele ültetni. Két kisded szegény falu az igen kövér földön, ’s a’ sokat megvásárló Torda’ szomszédjában, tudatá velem első megpillantására hogy lakosai oláhok. Nem jó dolog az a’ sok innep, az a’ sok böjt. Sok pályinka kell hozzá.
Eggyike’ végében sátorokra verekedett czigányhadat láték. Legényeik, leányaik, nagyobbjaik, aprójik szaladának, mihelyt megpillanták a’ két kocsit, ’s forgatni kezdék kerekeiket, tánczolgatának, félmeztelen, ’s egészen némellyíke. Béfogám szemeimet, ’s semmit nem adtam nekik. Cselédim hihetőleg szégyellék hogy semmit nem adtam, ’s urabbak voltak uroknál; adtak, de intve, hogy mesterségeiket űznék tovább. Az inas embertelen vala akkor buzdítani őket, midőn előre látá, hogy elkapva karikázásaik által, pocsolyába fognak esni. – Talán enyhíthetné a’ dolgot, hogy czigány ezt Német- és Franczia-országban is teszi, és hogy a’ nép’ sepreje ott is leli múlatságát az effélék’ látásában. De hogy rút máshol is esik, nem ok hogy azért, a’ mi nálunk is esik, ne pirúljunk. Legalább a’ jobbak meginthetnék gyermekeiket, hogy a’ mások’ szenvedésén, ’s magok’ megalacsonyításán örömet lelni, illetlen.
[63] Erdély gondoskodék hogy az emberiségnek e’ megvetést és szánást érdemlő faja a’ henyétől és kóborgásoktól elvonassék, ’s helyt parancsola megtelepedésekre, nem külön a’ falukban, hanem elszórva az egyéb lakosok közt; ’s az Uraságok itt cselédeknek nevelik a’ czigány gyermekeket, ’s haszonnal. – ’S miért ne? Ha a’ gőg tetszik magának hogy őt szerecsen szolgálja: miért ne szolgáltassuk magunkat félszerecsen által annak érzetében, hogy jót teszünk midőn azt tesszük? A’ szokatlant keresni, pillogásért, kislelkűségre mutat: de az is mutat valamire, midőn azért nem tesszük a’ jót, mert szokatlan.
Az Aranyos egészen elmossá felét eggy temérdek halomnak; világosan látni meredek partján, hogy az századok ezredek*
századok <előtt> ezredek
előtt a’ jobbra maradt dombokig lankásan nyúlt vala ki. Óhajtom, hogy a’ kik ott elmennek, ne hagyják azt figyelem nélkül. – Most nyílni látám a’ völgyet, hol Traján végképen veré meg Decebált; azt ma is Traján’ Rétjének nevezik, oláhúl Ritu Trejannulu; ’s teljesedni a’ mivel Kolozsvárt bíztatának, hogy itt, a’ Mezőségen! szelídebb tájakra jutok. De mi Magyar-országiak, mezőségnek mértföldekre kiterjedt erdőtlen és bokratlan síkot nevezünk, ’s a’ görbe, dombból völgyből álló Erdély, legalább eddig, nem tudja mi a’ sík. A’ Mezőség itt bokratlan magos hegy.
[64] Gerendnél, mellyet a’ Murányi Vénus éneklője ismeretessé teve literatúránk’ barátjai előtt, és a’ mellynek mostani birtokosa a’*
birtokosa <Grof> a’
szíve ’s*
’s Sor feletti betoldás.
lelke által tiszteletes Gróf Kemény Sámuel Rendek’ Előlűlője ’s nagy férjéhez méltó özvegye Gróf Bethlen Kata új fényt adának, áltmenénk a’ vizen, ’s megmászván a’*
meg<kerülvén> mászván<,> Az áthúzott rész felé írva. a’
nagy áradások miatt a’ kopasz, de szénát*
de <fel> szénát
termő igen magas hegyeket, [65] végre előttünk lapúla el Ludas, körülfogva kis tengerétől. Gyulai a’ Gubernátor menyének Generális Gróf Bánffi Györgynének házánál béhajtata.
[66] A’ tágas, alkalmas alház, sok oldalépűleteivel, csűrével, sok és hosszu góréjival (Erdély ezt katárkának mondja) mutatja a’ birtok’ nagyságát. [67] Pedig a’ Grófné a’ helyt nem egyedül bírja. Erdély kevés helyt mutat, mellynek eggy ura van. A’ testvérek, a’ lyányok mint a’ férfiak, kivévén a’ Székelyeket, eggyeránt osztoznak, hűbbek a’ természethez mint a’ hol csak a’ fiu, még pedig csak a’ legidősb fiu, nevezheti magát atyja gyermekének. Majoratusi ’s Seniorátusi birtok Erdélyben nincs. – De a’ gazdag ház és a’ szegény kalibák a’ faluban? Ez azonban nem a’ bánás’ következése. Robotáz a’ Bogártelki lakos is; és még is a’ gazda, kinél háltam, nem vala szegény; csűre mellett négy igen szép ökörborju füvelgete, ’s feleségének nagy halommal állának pokróczai, magának, lyányainak, menyeinek munkájok.
[68] A’ ház’ minden szobájinak falai rakva valának olajban festett portrékkal, ’s Ludast arczképek’ galeriajának nevezhetném. Rosszúl vannak ugyan festve; valóságos mázolások; de látni hogy az arczok találva voltak, ’s az illyenek’ becse hisztoriai tekintetben nagyobb, mint midőn az idealizáló Művész szinte a’ hazugságig szépít. Hanyadik érti, a’ mit már Boufflers taníta, hogy a’ portrét jól nem elvégezni, hanem elkezdeni kell.*
A pont kérdőjelből javítva.
Ha a’ rajzolás találta el az űlőt, és ha lelke van megkapva, még köszönöm a’ Festőnek, ha hazudva szépít. – A’ Gróf Kemény Farkasé, ki Rendek’ Előlűlője volt, és a’ kinek viszont eggyetlen gyermeke Anna, a’ hely’ gyermektelen asszonya, irgalmatlan mázolás, de a’ mint a’ házi-tiszt mondá, hív kép. De mit mondjak ennek a’ nagy embernek ízlése felől a’ ki a’ Fejedelem Kemény Jánosét szenvedheté meg e’ minden képzelést felülmúló irtózatosságban? – Az egész gyüjteményben egyedűl eggy Cardinális’ képét lehete botránkozás nélkül, sőt örömmel látnom.
Az valamelly*
Az <talán> valamelly
Római’ festés’ másolata lesz, ’s talán nem rossz másolata, mert a’ sok esztendei por ’s a’ pókháló nem engedék jól látnom. Lenszínű hajai ’s az idegen*
’s <ez> idegen
arczvonások azt mutatják, hogy a’ fő nem magyar.


X.

[69] A’ Maros’ áradása harmad napig zárt Bogátra bennünket. Ez hasonlít ahhoz, mellyet 1813. Abaujban a’ Hernád, Sárosban a’ Tárcza tevének, hol amaz kazlakat emele fel és ott teve le, a’ hol partosabb hely költ a’ víz’ tűkre alatt; a’ Tárcza pedig az igen vastag falu régi kastélyt*
kastelyt ék. em.
és azonfelül a’ templomot, August. 26dikának éjjelén, úgy elhordá, hogy a’ lakosok, felvirradván, meg nem tudák mondani, eggyike ’s másika hol állott. Hihetetlen dolgok azoknál, a’ kik soraimat későn fogják olvasni, de a’ mit mi megtörténni látánk. Illyeket említ Báró Mednyánszky Aloyz az eml. évi kártétekről a’ Vág vize’ festői leírásában.
Gyulai, ura most a’ házát illető résznek Bogáton; mert atyjának, Ferencznek, István testvére a’ múlt Májusban özvegy és magzat nélkül hala el; huszonnégy embert rendele hajtani és vonni hídasunkat. És minthogy útunk a’ Maros’ szélén víz alatt fekvő réten méne, bivalyokat fogata szekerinkbe. Menésünk a’ fekete elefántokon így Amadiszi menés volt.
Míg Bogáton múlatánk, ki-kijárék a’ ház előtt elfolyó víz’ szélére, ’s leűlék az ernyős lóczán a’ kis kapu mellett, hogy Kutyfalvára tekinthessek, melly az előttem elterűlt tengerecske szélén Wouwermanni táblává vált.
A’ hely téren fekszik, de megette dombok ’s távolyabb hegyek kelnek. A’ szerény ház kiesen láttatja magát a’ hosszúan elnyúlt sűrűség végében, mellyből magasra szökellénk fel az olasz-nyarak – (jegenyének nevezi a’ köznép, és ezzel a’ gondolatlanok; a’ jegenye’ német neve Fichte, mint a’ fenyőé Tanne) – ’s annál szebben, mert nem nagy számban, nem úntató monotoniával. Szendergő lelkem szerete áltszállongani, ’s kedves kis világot teremte ott magának. Midőn végre Bogátot elhagyánk, alig várám hogy a’ szép helyhez közelébb jussunk, ’s megismérkedhessem fektével. De itt elenyészett az áltatás’ játéka, ’s a’ megkedvelt hely dísztelen mocsáros faluvá vála előttem. – Mint az erkölcsi világban! kiáltám sohajtva; ’s ezt vetem mellé eggy újabb sohajtással: De az ott keservesebb!
Nem sokára azután Radnót tűne fel előttem játékos épűleteivel, mellyeknek pavilonán eggy messzéről villámhárítónak gondolt rúd nyúla fel. A’ mint közelébb érénk oda, láttam hogy a’ rúdat a’ Bethlen-ház’ kígyója tekergi körül. Túl ezen újon áll a’ régi kastély, Bethlen Gábor Fejedelem’ építménye. Pusztán ez is; de míg ezen újak már öregek, ez az öreg*
az <ifju még új> öreg
még ifjú, ’s a’ hív útas örűl a’ jelenésnek. – E’ tájon veré meg Báthori István Fejedelem és később Lengyelek’ Királya 1575. az ellene ólálkodó Békési Gáspárt, az Unitárius-hitűt, ki miatt ő, olly türedelmes külömben, és olly bölcs és nagylelkü, ennek hite-sorsosit is üldözte.


XI.

[70] Este vala, midőn az igen nehéz útban Maros-Vásárhelyre beérénk. Cancellárius Telekinek háza eggy szőlődomb’ oldalából tündöklik az érkezők felé, a’ város’ déli végében. Bibliothecája annak keleti szárnyát foglalja el, ’s ez eggy keskeny kert által van elválasztva a’ ház’ szomszédjától. [71] A’ rajzolat elmés, ’s érdemli hogy fessem.
[72] A’ bémenetel az alsó sor’ folyosójáról esik. Ajtaja felett ez áll: Musis patriis gratisque posteris d. d. Samuel S. R. I. Comes Teleki – az eszt. száma nélkül. Itt eggy előszoba; ’s ez mellett, a’ keskeny kert felé eggy cabinet, az Őr’ szükségeire A’ Bibliothecába az előszobából esik a’ belépés.
A’ hajót, alól és felül, kar keríti el mind a’ négy oldal felé, ’s a’ felső karba balra mennek az ajtó mellett. A’ hajó egészen üres; azt egyedül képek ékesítik.*
képek <nemesíti> ékesítik
Az ablakok erányában, pilaszter és pilaszter közt, vas-rostély könyöklők hagyattak, ’s ezeken által a’ hajó elég világosságot kap. A’ könyvek a’ felső és alsó kar’ nagy corridórjain állanak, sárgaréz-drótból font záros ajtók megett, hogy a’ könyvek’ czímjét látni lehessen, ’s a’ könyveket járhassa a’ szél, de a’ lopástól ne kelljen tartani.
Áltellent az ajtóval a’ felső kar’ sorában függ a’ nagy Alkotó’ képe, a’ Szent-István’ Nagykereszteseinek innepi öltözetekben, Tusch Jánostól. Illyen, egészen illyen vala a’ szálas, vékonytestű, barnahajú és szemű Teleki, ’s a’ festés eggyesíti a’ szépséget a’ hűséggel. Hív és szép képe függ a’ Bihar Vármegye’ kissebb palotájában is, Váradon, Hickel Józseftől, mellyet Orosházi Czetter Sámuel, most Professora a’ maga mesterségének Petersburgban, a’ Cancellárius Bibliothecája Catalogusa elébe metszett. De a’ kép a’ Czetter’ rezén hideg, savanyú. A’ jeles hazafi’ keze akkor még gyakorlatlanabb volt mint hogy metszésével megelégedni lehetne. A’ mit Ehrenreich metsze Pesten, elrémíti a’ szemet.
Alatta ennek, de a’ két első pilaszter előtt, áll, szembe egymással a’ Cancellárius’ melyképe, és nőjéé, szül. Gróf Iktári-Bethlen Susánáé;*
Grof <Iktári> Iktári-Bethlen Susánáé A Grof ék. em.
érczből mind ketteje fekete-márvány polczozaton. Rajtok a’ szobrász’ neve: F. Thaller Tyrolens. Vindob. MDCCCV. – [73] Teleki itt is találva van, de nem a’ Grófné; ennek büsztje holta után készűlt, eggy régi festés szerint.
[74] A’ hajó eggyik falán függenek, féltestben, ismét a’ Cancellárius Academiai útja alatt; Gróf Festetics György, ’s két testvéreinek férje Gróf Széchenyi Ferencz; Erdélyi Kormányzó Báró Bruckenthal*
Bruckenthal Bruckenthál-ból javítva.
Sámuel; a’ másik falon, a’ kert felé, a’ Cancelláriusné; Mátyás, a’ Király; Bethlen Gábor, a’ Fejedelem; ’s Eugén, Sabaudiai Herczeg.
A’ Püspök Batthyáni Ignátzé, Bergmanntól, nem híven, lelketlenűl, de úgy még is, hogy sokára benne találhatjuk,*
találhatjuk<;>,
’s a’ Koronaőr Telekié, a’ felsőbb karban tartatnak. A’ Koronaőrnek sok helyt látni képeit; de néki minden képei közt az a’ legszebb és leghívebb, mellyet 1790. Bécsben Kreutzinger feste, és a’ mellyet Ádám vezetéknevű német ezen aláírással metsze: Non est mortale, quod opto.
Az ajtó felett, a’ Cancellárius’ nagy képével szembe, függ Teleki Mihály, a’ régi ház’ felelevenítője, hosszan lenyúló hegyes szakálával; ’s az előszobában Apafi Fejedelem, rokona a’ Telekieknek.
Ugyan-itt, az előszobában függ Wesselényi Ferencz is, a’ Nádor, kinek szép lelke el van öntve szép arczán, beretvált fővel, de borzas üstökkel; bugyogó ujjú zöld bársony dolmányban. Mennyivel szebben itt, mint a’ melly a’ Pest Várm. palotájában, veres bársony begombolt és áltövedzett dolmányban, veres posztó nadrágban, fekete csizmában, függ. Figyelmet érdemel, hogy a’ melly képét Wesselényinek képét Wiedemann festette és rézbe metszette, azon e’ szók olvastatnak: ad vivum pinx. et sculps. Innen látjuk, hogy a’ melly képét a’ Kassai Minerva a’ Hormayr’ és Mednyánszky’ Zsebkönyve után adja, a’ nevezetes férfinak épen nem hív ’s lelketlen képe.
A’ Baróti Szabó Dávidét, olajban festve 1788. Klímesch által, én küldöttem ide, hogy a’ mi halhatatlan Székelyünk a’ Székelyföldön fogadja el az őtet olly méltán illető tiszteletet. [75] Azt Kohl rézre metszette, ’s a’ kép igen jól hasonlíta Szabóhoz. Szint úgy jó képe azon másik is, melly az Aeneis’ fordítása előtt áll, Kininger után, kinek az a’ nagy ajándék juta, hogy szépíte ugyan minden fejen, de úgy hogy az arczot egész hűségében is adá. A’ melly munkája ítéletemet meghazudtolja, ’s*
meghazudtolja, <ott a’ vétek ’s illyen az a’ rémítő kép> ’s
illyen a’ Gróf Teleki Lászlóé, ott a’ vétek a’ Metszőé. Szerencsére ennek képét, Dónát után Johntól bírjuk, ’s az teljesen el van találva.
[76] Bibliothecárius Szabó András Úr, kevéssel előbb tanítója Wesselényinek Zsibón, nagy készséggel rakta előmbe kincseit. [77] A’ hazai dolgok után a’ Classicusok’ vagy legnevezeteseb, vagy királyi pompájú nyomtatásaikat néztem meg, ’s a’ Piranesi’ Romáját, a’ Museum Pio-Clementínumot,… mellyek mindég érdemlik*
mindég <elte> érdemlik
hogy lássuk, bár ismerjük. Itt áll Catull és Propertz,*
Propertz Az e betű a szétfolyó tinta miatt a szó felett megismételve.
itt Tacitus, a’ Mátyás’ Budai tárából.
Servetusnak Restitutio Christianismi, 1533. czímű munkáját a’ Cancellárius II. Józsefnek ajándékozá az Udvari-Bibliothéca’ számára, hol az meg*
meg még-ből javítva.
nem volt. Magának Vitéz János Cancellistája által íratá le, kit osztán Udvari Ágenssé tett. Murr tudta hogy a’ könyv Telekinél megvan, lopva leíratta, ’s kiadta.
Telekire atyjáról semmi könyv nem maradott. Maga fogott a’ gyüjtéshez 1759., midőn László atyjai*
László <te> atyjai
testvérének magánál csak kilencz holnappal ifjabb József fijával, ki később Koronaőr és Ugocsai Fő-Ispány vala, tanúlás végett Helvetziába, Párizsba, Hollandiába útazott. A’ könyvek’ száma, a’ melly nap én ott valék, harminczhat ezer kilenczvenhat Kötetet teve; ide nem számlálván a’ mit a’ Cancellárius magánál Bécsben tarta. Hitvese osztozni akara férjének polgári érdemeiben, ’s a’ magyar munkákat úgy gyüjtögeté, mint Szent-Pétery Katalin Ráday Gedeon mellett, Péczelen. Az ásványok a’ Cancellárius’ korán elholt Domonkos fijának gondjai által gyűltek.
A’ kincs fidei commissumként méne által eggyetlen fijára, Ferenczre, eggy Vásárhelyt álló nagy ház’ jövedelmeivel, hogy a’ könyvek maradékinak terhe nélkül mindég szaporodhassanak, ’s Őrjök fizetést vonhasson.
Szabó Úr innen a’ Reform. Collégium’ Bibliothecajába vive által. Melly igen kicsinynek tetszheték ez most, ama’ másik után!
[78] Minekelőtte innen elmenék, még eggyszer kívánám látni a’ Cancellárius’ képét, még eggyszer illetni a’ bronz büsztöt, ’s felkiálték: HONC OINOM PLVRIMEI*
plvrimei plurimei-ból javítva, a V megismételve a margón.
COSENTIONT DVONORVM OPTIMOM FVISSE VIROM. [79] Ez vala hálám megbecsűlhetetlen kegyeiért, mellyeket a’ külső fénye ’s belső érdeme által egyenlően ragyogó nagy és jó ember 1785 olta erántam elholtáig bizonyított. Maga Orosházi által, Horátzból, ezt vetteté*
ezt <veté ke> vetteté
képe alá: secundis temporibus dubiisque rectus – pecsétjére pedig, Seneca után: recte factorum merces est fecisse. – Tisztának és jónak ismerék őt Therésia, József, Leopold és Ferencz fejedelmeink; annak Nádori-Helytartónk Albert Sax-Tescheni Herczeg és*
Herczeg és Sor feletti betoldás.
Lengyel-Királyfi, Theresiának veje, ’s Károly Fő-Herczegünk Dahlberg Prímás, Hohenwarth Bécsi Érsek, Erdély és Bihar, ’s az egész nemzet. [80] Első ifjuságában Küküllői Fő-Ispány vala, azután Kormányszéki Tanácsos, 1784. Kir. Commissárius a’ II. József által felállított Nagy-Váradi Kerűletben, tovább Gróf Pálffi Károlynak Fő-Cancellariussága alatt Gróf Majláth Józseffel Al-Cancellarius, Mailath Magyar- Teleki*
Magyar-<országi,> Teleki
Erdély-országi; míg a’ két Cancellaria [81] II. Leopold alatt ismét külön választatott, ’s Teleki az Erdélyinek fejévé tétetett. A’*
tétetett. <–> A’
Göttingi, Jénai és Varsói Tudós Társaságok Tagjoknak választották, [82] ’s Teleki Heynéval, Europának akkor első Humanistájával, szoros levelezésben*
szoros <eggyesse> levelezésben
állott.
[83] Született a’ nagy férfi 1739. Novemb. 17d.; megholt Bécsben 1822. Aug. 7d. Tetemeit Sáromberkre hozták le, úgy akarta maga, két órányira Vásárhelyhez.


XIII.

[84] Sieténk Vásárhelyről, hogy éjszakára Óberster Báró Szent-Kereszti Sámuel Úrhoz érhessek el, kit, midőn negyven eszt. előtt Zemplényben fekvék, ismertem. De elhajtatván Szent-Benedek mellett, eggy kék taláriusu Pap, bajusszal, de szakál nélkül, szembe jöve velünk, hermelínszínű kabaláján; hasonló színű kabaláján cselédje is, ’s megálla a’ Gyulai’ szekere mellett, melly az enyémnek az isméretlen földön vezetője vala. A’ kék taláris nálunk sem egészen isméretlen öltözet; hordják oláh Papjaink, de ezek szakált is, ha bajuszt. Már sokallám hogy Gyulai a’ Papot, vagy ez őtet, tartóztatja; de az most sarkat ada kabalájának, ’s jött felém. – Ki hitte volna? a’ Pap Kozma Gergely Úr volt, Unitárius Predikátor*
Unitárius <Pap> Predikátor
Szent-Gericzén, a’ Gályarabok’ fordítója, kit sok esztendők előtt leveleiből ismertem, ki becsűltem, szerettem.
Még tarta beszédünk, midőn eggy cseléd urának, Gróf Toldalagi Zsigmondnak, nevében kére, térnénk be hozzá, bár kik vagyunk; a’ víz elhordá a’ hídakat, ’s árkokon fognánk keresztűl vergődni.
Elfogadánk a’ meghívást, ’s az éjet ott tölténk. Kozma Úrnak halaszthatatlan útja vala, ’s elvála tőlünk; de más gondolat érte; cselédjét küldé oda a’ hol váratott, ’s kérte a’ kikkel dolga volt, hogy őtet várják holnapra.
Meginteni az idegent, hogy ne menjen a’ veszélynek, ’s éjszakára ’s asztalához fogadni be házához, nem épen hősi tett ugyan,*
ugyan<;>, A kettőspont felső része áthúzva.
’s a’ vendéglátás nálunk is, ’s kivált Erdélyben, nemzeti szép bélyeg; de melly szívnek kellene annak lenni, a’ melly az illy szívességet hidegen vehetné? [85] ’S itt engem az az öröm is ére, hogy a’ Grófné, Vay születés, kérdéseket téve Septemvir Vay József Úr ’s gyermekei felől, ’s így én magamat a’ magaméi közzé általtéve láthatám.
[86] Útam más nap a’ Florindájáról, deák és magyar verseiről, ’s nem eggynemü könnyüségeiről elhíresedett Gróf Lázár János’ eggykori lakja Gyalakuta mellett méne el, tovább keresztül Szent-Györgyön. Eggy helyt azt tanúlám meg, mint lehet megbélyegezni a’ szőlőket, mert azt tenni talán nem kell. – A’ ház’ tisztje a’ szőlő’ közepében úgy rakatá a’ tőkéket hogy azok ura’ nevének első betűit láttassák a’ völgyben elmenő útassal. – A’ példa, a’ mennyire tudnom lehet, még nem talált követőt.
Az eggyik domb’ homlokán gyászkápolnát láttam. – Tetszik a’ gondolat. Ott nem könnyen fog háborgattatni a’ szent ereklye, ’s a’ tisztelést érdemlő ös’ árnya, melly ott lebeg, mint eggy védgéniusz, emlékeztetni fogja unokájit, hogy nevekre, mellyeknek ő díszt adott, gyalázatot ne vonjanak. Oh, hogy az intés siker nélkül ne maradjon!


XIV.

[87] Ebédre a’ Lóczi fogadóban szállánk meg, ’s tornyos tornáczkájában űlénk eggyüvé. Gazdasszonyunk, kisded karimájú fekete kalapban, mint a’ Tyról’ és Schweitz’ asszonyai ’s leányai, sürge forga, ’s kongott úntalanúl. Ennek beszéde még éneklőbb vala mint minden Erdélyieké, kiket eddig hallék, [88] ’s az annyira csapkodá füleimet, köznépnél és Uraságoknál, hogy álmélkodásomat alig tudám elrejteni; muzsikus azt utánok kótázhatja. [89] Illy éneklőleg hajlongott a’ beszéd a’ féléletét Erdélyben kivül eltöltött Báróczi’ ajakiról is. Honja’ accentusát nem tudá felejteni.
[90] Valaki beszélé, hogy bémenvén Erdélybe, ’s tudakozván a’ vele összetalálkozott szekereseket, honnan jőnek, és hova, ezek neki ezt mondák: „Doczkát (deszkát) viszünk mEggyesrE.” [91] Az első és utolsó E itt olly palóczosan vala ejtve, mint a’ mellyet a’ Túladunai ajak a’ Ked szóban hallat; ’s a’ közbülső eggyharmaddal mélyebb hangú mint szomszédtársai. De az Erdélyi éneklőség nem eggyes hangokban, hanem az egész mondás’ modulálásában, érezteti magát.
[92] Belé ereszkedvén a’ Nyelvet illető tárgyba, íme közlöm a’ mit az Erdélyi Idioticon’ isméretére gyüjtöttem.
Eine Zeile leer
Mart, meredek oldalu magasság: part, dombos hely, meredekség nélkül.
Domb, domború magasság,*
magasság<;>, a kettőspont felső része áthúzva.
mellyről szaladás nélkül nehéz lejönni: halom, szelíden emelkedő magasság.
Gar, gőg, dölyf, pöf. Nagy garral jött neki; kevélyen.
Reg, és Est; folyó szók a’ Székelyek közt. Reggel, Estve, adverbiumból csinált névszók, mint a’ Nappal Éjjel.*
Nappal <(dies)> Éjjel
Sem nappalom, sem éjjelem.
Esk, esküvés. Élő szó e’ földön.
Arcz, in statu non*
statu <absoluto> non
constructo. Innen arczom; arczod, arcza, nem arczám, arczád, arczája. Innen arczra borúlok,*
borúlok Az utolsó szótag sor feletti betoldás.
nem arczára borúlok; arczon csapni, nem arczán.
Mós, atyám ’s anyám’ férfi testvére; francziáúl: oncle. –*
oncle. <–>
Tancs, atyám’ ’s anyám’ asszony vagy leánytestvére; francziáúl: tante.
Ját, drusza; Jánosnak János, Annának Anna.
Úrné, nem Úr’ nője, hanem úri hatalmú asszony; Herrin. (Lásd Páriz-Pápait.) Küküllőben élő szó.
Pozsár,*
Pozsár Pózsár-ból javítva.
nálunk potyka. Erdélyben ponty is. A’ miénk annyi mint pontyka.
Bocs, kölyök, de csak a’ medvéé.
Séta,*
<Labta> Séta
eggy éltes és csak magyarúl tudó Grófné’ szájából, ’s komoly, nem szeszélyes beszédéből. Gyökere a’ sétálok ígének.
Csiha marha, szilaj.
Írálni, in cantare
Pászmás eső, csapatonként ’s hirtelen jövő ’s menő. A’ fonók’ Lexiconából.
Megnyivvasztani; fojtogatásokkal gyilkolni.
Kimenűlt, kimarjúlt; kificzamlott.
Szívtojúlás, midőn a’ vér szívre tolódik.
Czibikélni, csöszögni, lökődésekkel lépni.
Zábó, kapufélfa.
Törvényfa; der Galgen.
Lágymatag; félmeleg, Veszprém Várm. langy.
Lang, accentus nélkül. Nálunk accentussal.
Gágó, élhetetlen, eggyügyü, tompa ember.
Vizegenyes; vizenyős.
Kisdeg; adject.,*
Kisdeg; <adverb> adject
kisded.
Szederjes színű; sötétkék, franczia kék.
Csenténák, a’ többes számban, csenténé, az eggyes’ Nominatívusában; cserépedény.
Csempe; kemencze, kályha.
Borostyán; orgonafa, botanicai neve Syringa; igazi nevével szelenczefa – és, hogy azt is említsem, Erdélyben a’ fejérvirágú közönséges.
Dusza; szalmazsák.
Karlán; esztendős bárány.
Belény; bika.
Barkó; pofaszőr.
Gozár; a’ bányák’ miveletlen aranyát titkon árúlgató.
Folnagy és falnagy; villicus, oláhúl folnózs. Így neveztetnek a’ magyar nyelvű szász falukban a’ falusi bírák, szász nyelven szász falukban a’ falusi bírák, szász nyelven Hann. – Ha a’ folnagy ’s falnagy nem ebből leve e falu’ nagyja?
Erősen meleg van; erősen haragszik; erősen hiszem – azaz, nagyon. Így már Heltai is. De Homér is így:
Διι δε kςατεςως ενεμεσσα. –

dieses würde mit lateinischer Schrift so geschrieben werden Dii de kraterws enemessa. dieses stehe hier für den Setzer zur Leitung.


Anyám édes; – csak az ötödik esetben, és csak az eggyes számban teszik a’ substantívum után az adjectívumot.
Elment lesz eddig; – úgy lesz, hogy elment eddig.
[93] Mi jó barátokúl – testvérekűl – Erdélyiekűl – egész országúl – azaz, mi mind, kik jó barátok, testvérek, Erdélyiek vagyunk, kik az országot teszük.
A’ volna kétszeri gyilkoló előfordúltát a’ Maros-széki Székely hyperellipsisszel így kerűli ki: Ha én itt nem legyek, te elesél, melly ezt jelenti: Ha az nem történt volna hogy én itt legyek, te most elesél. ’S miért ne így: Ha én nem vagyok itt, te elesél.
[94] Legény, be nagy dolog! monda a’ dudogó kalapos asszony eggy más asszonynak. Felakadék a’ szón, mert közel hozzájok semmi legény nem állott. – A’ legény e’ földön fohász’ szava, mint a’ Románok’ nyelvén az Egek!
[95] A’ nemes-születésű, de nem fényes sorsú asszony e’ földön Ifjasszony, ha oly öreg is mint Hecuba. A’ mi ennél is több, az már Tejns Asszony – plenissimo titulo Tekintetes. – Buda Kegyednek akarná mondani de*
mondani <minden[?] mellett de ahhoz, kevés reménység, mert az után> de
a’ Kegyed közelébb áll a’ Kend-hez, mint hogy azt elfogadhassák, bár mint erölködjék az újító. – A’ Székely, ha feleségét keresik, ’s ez nincs házánál, vagy az, ha férjét, így felel: A’ Nömös-ömbör, a’ Nömös-asszony, nincs itthon. – Nevetséges, kétségen kivül: de nevetségesbe mint ezek: az én Grófom, az én Grófném, mein Herr, meine Frau? Így a’*
Így <az utol> a’
német, de nem a’ franczia is, kitől az ollyat nagy*
ollyat <a’> nagy
városisága után, inkább várhatnánk. – A’ magyar ember pirúl oldalbordáját asszonyának vallani, ha nyög is papucsa alatt. – De verba valent usu, ’s a’ titulus – titulus.

Eine Zeile leer

Gaudent praenomine molles auriculae. – A’ sovány levelet hadd rekeszem be dévajkodva. – II. József, nem nagy barátja a’ czifrának, eggy csoport udvarlókat láta összegyülni Erdély és a’ Tisza közt. A’ bajszos, görbefűsűs seregben vala eggy bajusztalan, felpomádézott, felpuderezett, igen igen alázatos uraság is, térdiglen érő mentében, bakkanccsal. – A’ Császár tudni akará neveiket, ’s ez magán kezdé a’ nomenclálást. “Hofrath...y’, mondá alázatos görbedéssel. – Und was machen Sie hier? kérdé a’ Császár, úgy hivén hogy ez a’ Tanácsadó Dicasterium mellett szolgál, ’s köz dologban küldetett le. – Elveresedve mint a’ rák, alig lele szót, kimondani, hogy neki állandó lakása a’ szép város. – Úúgy? (zwey ú nach einander) mondá, hosszan elnyújtott hanggal a’ lelkes Fejedelem, ’s a’ kinyalt ember mellől a’ fűsűsökhöz fordúlt el.


XV.

E’ levelem már Andrásfalváról mégyen hozzád, tisztelt barátom. – Napjaim itt azokhoz hasonlítanak, mellyeket eggy Májusi szépségű November hoz az Augustus’ forrasztó melege ’s a’ September’ perzselő dere után, hogy Psyche ismét feléled altából, ’s vígan röpkedi körül az őszi-tavasz’ ibolyájit. – Ittam a’ Léthéből, ’s feledve vannak szenvedésim. – De profanálva vannak éltünk legtisztább, legszentebb örömei, ha őket a’ körön kivül tudatjuk, és így hagyj hallgatnom.


XVI.

[96] De miért nem lehete velem jőnöd néked is, édes, édes barátném, miért nem élhetd te is e’ szép örömeket, a’ szeretetre legméltóbb asszony és jó gyermekeinek társaságokban! Úgy látom itt tekintve magamat, mintha szorosan hozzájok tartoznám, mintha mindég eggyütt éltünk volna, és mintha haza tértem volna eggy hosszú útamból. [97] A’ Grófné még most is az a’ mi huszonhat eszt. előtt Kassán volt, ’s az még külsőjében is; azokkal a’ szép barna szemekkel, azzal a’ rózsa, ’s azzal a’ vakító fejérségű színnel, gazdag sötét hajaival, de a’ Grátzia-alakú leány most már a’ meg nem ismérhetésig elhízott. [98] Theréz szüntelen textusa beszélgetésinknek, és szerencsétlen testvére, ’s a’ két Ferencz, és az*
és <kivált> az
atyád, kit Süsie azzal a’ gyermeki tisztelettel szeret, mellyel*
szeret, <a’> mellyel
én szerettem mindég, és jó anyád; eggyik kedves tagja a’ történetek által széllyel tépett kis körnek.
[99] Lyányod nem enyém többé; az én Lottim elfoglalá, mihelytt megérkezénk. Ő a’ bábja; ágya mellett hál, ebédinknél vacsoráinknál*
vacsoráinknál Az utolsó szótag sor feletti betoldás.
mellette űl, ’s felejti hogy atyja vagyok.
[100] Felőled is sokszor foly a’ beszéd, ’s el kell mondanom, mint fejlél ki a’ Salesiánák kezeik*
Salesiánák <a’> kezeik
közt, mint láttalak haza jövetelemmel, [101] és a’ mi közted és köztem hét esztendős korodban játék vala, mint leve valósággá később. Még említi, még mosolyogja, hogy midőn eggyszer az anyádnál székéhez törlőszködém, mint kapál el mellőle e’ szóval: „Hát nem tudja hogy maga enyém?” – [102] ’s pirít, hálátlansággal vádol, ha holmire nem emlékezem a’ mire ő olly elevenen, mintha tegnap történtek volna.
De nem csak feddései pirítanak: pirítanak kegyei is. – Minap, számos vendégei közt, ’s ebédjénél, eggy tiszteletet érdemlő de szerencsétlen valakiről vala szó, ’s áltmarkolván bal karom’ fejét, ezt hallatá: „Annak olly férj kellett volna mint a’ mi barátunk.”
[103] Gyermekei ellen eggy panaszom van: – bátortalankák. Boldog férj, a’ kinek bátortalan leány juta, ’s boldog leány a’ kit bátortalan ifju szeret! Illyen vala Süsie, ’s illyen most Lajos és a’ te lyányod’ kicziny Mamája, – így nevezi Lottit selyp ajakkal; illyen a’ szép Fanny és a’ szép Constance.


XVII.

[104] Hogy el ne únjam körűle magamat, mondá mosolygó csípősséggel a’ Grófné, meghívá a’ Grammaticus Dr. Gyarmathy Sámuel és az Udvarhelyi Plebania’ Administrátorát, később Esperest, Zsombori József Urakat. Az elsőbb megjelent: a’ másodikat Plebánusának Vízi Ferencznek, ki az Erdély Jezsuitáji közt utolsónak marada, haldoklása tartóztatá. [105] Azolta Zsombori is megholt, ’s így magamat megfosztva látom azon örömtől, hogy megnyerhettem volna szeretetét, mellyet elérni annyira vágytam. Eggy Kötet Predikatzióji jelentenek meg nyomtatásban, ’s azokat Reform. és Unit. Deákok eggyre tanúlják ’s mondogatják; a’ mi mind a’ derék ifjaknak, mind lelkes tanítójiknak, de leginkább magának a’ tiszteletre méltó embernek, dicsőségére válik. Így*
Így Tévesen két vessző a szó felett, az egyik áthúzva.
terjed a’ jó eggy jó által; így terjed, bár nem sebesen; ’s érezteti velünk, hogy sebesen is terjedhetne, ha a’ jók magát a’ jót akarnák, és ha úgy akarnák, a’ mint kell.
[106] Dr. Gyarmathy Úr nem űzi többé, a’ mit mind Göttingában, mind sok ideig itt, tűzzel és fáradhatatlanúl űze – a’ Grammaticai’ szükséges szükségtelenségeit. Azok helyett most a’ Botanica foglalá*
foglalá foglaljá-ból javítva.
el. Valamikor az örök eső kevés ideig megszűnt, ellopá*
ellopá ellopjá-ból javítva.
magát társaságunkból, ’s örömmel tére vissza, midőn Herbariuma eggy két dudvával*
két <dedv> dudvával
gazdagodék. Kell a’ dudva is; mint Grammatica. – Etymologiai Lexiconát akkor nyomtaták Bécsben. Annak kedvéért harminczöt Lexicont forgata végig. De utána*
utána Sor feletti betoldás.
a’ mezgélők mindég fognak még kalászokat szedhetni. – Itt teszem le, a’ mi a’ könyv’ végig-tekintése alatt eszembe juta:

leere Zeile.

Pelly; francziáúl couleur de bai.
Zsufafakó; francziáúl couleur de soupe; mint borzsufa,*
borzsufa Sor feletti betoldás.
németűl Weinsuppe. – A’ fakó is idegen; a’ német lovász után falbkónak, kisded falbnak, mondd a’ magyar.
Tézsla, a’*
Tézsla, <Deichsel> a’
német Deichsel után. – Ki fogná ezt hinni? De a’ sváb az sz hangú s betűt vastagon ejtette, ’s az ei hangját éj-nek, nem mint mi áj-nak, ’s a’ d betűt t-nek. Így leve elébb déjzsel, tovább téjzsel, végre tézsla.
Hörcsök; tótul hrcsek.
Hebehurgya; francziáúl*
francziául<,>
hürlüberlü.
Gyér*
Gyér <,>
(ritka); francziáúl guère, ritkán, nehezen.
Bitó*
Bitó<,>
(ágas, mellyhez marhát kötnek); francziáúl bitton.
Bojtár; görögűl bóter.
Elme; olaszúl alma, lélek.
Fekély; németűl Fleckel.
Tengely, németül Stengel, Stange.
Furfang; olaszúl forfante.
Kapcz (meredek tető); tótúl kopecz.
Kaczagán; francziáúl casaquin.
Léha, liha; tótul licha.
Pályaposztó (gyászhoz); francziáúl boy.
Pohos (hasas); a’ német Bauch (bauch-os) után.
Tüstént; olaszúl tosto.
Csődör; németűl Zelter; honnan elébb Csöldör.
Úcza; tótúl ulicza – mint pálcza, (vétkes kimondással pácza) totúl palicza.
Czáfolni; tévesztett jelentéssel,*
tévesztett <és> jelentéssel
bezweifeln.
Súgár (az ostor’ végén); tótul smigár.


XVIII.

[107] A’ szűntelen esők után vídámabb napok jövének elő, ’s látni akaránk, indúlhatunk e a’ sarak miatt; mert a’ Grófné menni vágyott Hunyad és Zaránd Vármegyei jószágaiba, mi pedig Szeben felé. Áltmenénk tehát Fejéreggyházára, ’s mint a’ bárka’ galambja, estve meghozám a’ zöldelő ágat.
Sárd mellett derűlni kezde a’ táj,*
a’ <vidék> táj
’s szemeim előtt szép, de keskeny sík terjedezék, ’s zsákfenekében úgy láttatá a’ Segesvári nicht mit doppeltem g, sondern wie es geschrieben steht. dombot, mintha Kis-Bún, Fejéreggyháza és Segesvár együtt tennének eggy várost. Jobbra balra szépbérczü erdős hegyek vonódtanak el, ’s a’ Kis-Búni és Fejérvári kastélyok, ’s Kis-Búnon a’ felnyesett öreg fenyvek a’ kertben, életet adnak a’ kertnek és díszt; mert én fenyves erdőt, sőt csak gyalog fenyőt is, Erdélyben sohol nem láttam. [108] Búnon nekem még éltenek Bethlen János és Miklós Cancelláriusok, ’s Miklósnak nevelője Apáczai Csere János; az a’ tiszteletes magyar, ki az iskolai tudományokat honja’ nyelvén tanítani már 1653., és így kilencz eszt. híján fél századdal elébb, kezdette, mint 1694. Thomásius.
[109] Fejéreggyháza síkon fekszik a’ szűkűlni látszó rét’ szélén, mellyen keresztül csapong a’ kártékony Küküllő, régi nevével Cicellus és Cucullus. Két őrnek rendelt gyermek megnyitá előttünk a’ falu’ vesszőből font kapucskáját, ’s nyomban be is tevé a’ szekér után, hogy lúd és tyúk ’s egyéb házi-állat a’ vetésben kárt ne tehessen. Eggy kiszegzett veres tábla kéré az útasokat, szünnének meg pipázni míg a’ falu’ végére érnek; eggy másik kissebb pedig, veres az is, azzal, a’ kinek talán baja volna, tudatá, hogy Ökrész Balázs falu’ Esküdt-embere e’ háznál lakik. Balra a’ hegy’ oldalán gondosan mívelt holdakat láték, és a’ vadas’ hosszan elnyúlt kerítését. A’ helység’ közepében a’ Reform. templom mutogatá pusztúlásnak indúlt fedelét, ’s annak szomszédjában századokat keresztűl-élt tölgyek gazdaglombú fejeiket, úgy hogy a’ templomot itt kerti romnak lehete gyanítanom. A’ Gloriette, lapos fedelével, messzére fejérlék az országút’ szélén. [110] A’ kőmívesek akkor végzék rajta munkájokat.
[111] A’ kastélyt elrejtik az úczán végig menők’ szemei elől a’ boglyas tölgyek. De most behajlánk a’ templomka mellett, ’s a’ klastromformájú lak feltűne előttünk, gazdagsági sok épűleteivel ’s a’ kert’ két üvegházával.
[112] Beérvén a’ szobába ’s kipillantván az ablakon, vettem süvegemet, ’s mentem a’ kertbe, mert a’ Gloriettet láttam meg körülvéve tíz tizenkét nyirbált fenyvobeliszkeivel,*
fenyvobeliszkeivel fenyvobeliszkekkel-ből javítva, az ivel megismételve a jobb margón.
’s a’ királyi hattyút, kevély nyugalomban úszva a’ tó’ tűkrén. – Ez az összekeverése a’ régi és az új ízlésnek mind abban a’ miket láték, nem bántá szememet, hanem gyönyörködteté: – együtt láttam a’ mostannal a’ hajdant, ’s az új és régi Haller-ház’ birtokában.
Gróf Haller János nem vala honn, ’s zárva vala a’ szoba, honnan rövidebb úton meheték alá. Vezetőim tehát az udvaron vittek végig. Most eggy kerek palotához lépdelénk, biczegő fa grádicsokon. Nem vártam egyebet mint eggy pókhálóval eltölt lomtárt.
De melly meglepés! A’ Hallerek’ Pantheonában látám magamat!
A’ falak fekete márvánnyá voltak festve, arany erekkel, ’s az oszlopok’ lábozatja ’s fejezete arany. Az architrávról csoportokra verve pillantának alá a’ Hallerek’ házi-istenei. Tömött sokaság! ez pánczelban ’s zászlóval; az spanyol mentében; itt eggyik lovagpallástban; amott két pap, hihetőleg a’ Loyola’ rendéből, feltett barettel; és itt eggy bajusztalan, púderes, pomádés, fodorított hajjal, aranyfonalú felöltött mentében; hihetőleg László, a’ Gubernátor. Némelly fő felett arabiai szám, melly a’ famíliai*
famíliai A szétfolyó tinta miatt az utolsó két betű megismételve a jobb margón.
könyv’ lapjaira mutat.
[113] A’ Haller-ház a’ XI. század olta virágzik. Magyarrá Péter Nürnbergi Patrícius leve 1551., Bíztosa az I. Ferdinánd’ sergeinek ’s urának Tanácsosa. Tovább Consul leve a’ szászok közt, ’s 1553. ajándékban vevé Fejéreggyháza és Longodár helységeket és a’ Balázstelki birtokot. Izabella megerősíté itten szerzett birtokaiban. Megholt Szebenben 1570. Decemb. 12d.


[114] <A’ magyarrá lett háznak a’ mi időnkben ’s Magyar-országon József vala fő dísze, Kir. Commissárius II. József alatt a’ Nagy-Váradi Kerűletben, minekutána Teleki az eggyesűlt Magyar és Erdély-országi*
Magyar<-> és Erdély-országi
Cancellariához felvitetett, Máramarosi Fő-Ispány ’s Kir. Lovászmester. Erdélyben>*
A bekezdés függőleges és keresztirányú vonalakkal áthúzva.


XIX.

[115] Sieték a’ nékem kedves Andrásfalvára, de a’ Bethlen János’ és Miklós’ ’s a’ Csere’ árnyaik Kis- és*
Kis-<Búnra> és
osztán Nagy-Búnra szólítgattak, ’s sem kedvem sem erőm nem volt ellent állani a’ hívásnak.*
hívásnak<,>.
Kis-Búnon Sándort láttam, Nagy-Búnon Gergelyt, a’ Lajos’ fijait.*
fijait fijáit-ból javítva.
A’ két ház tömve vala gyermekekkel, ’s az ollyat látni öröm.
Az erdős hegyek közzé rejtezett Nagy-Bún még kevélykedik Wesselényi Annának nevével, s gyermekei ’s unokáji tisztelettel néznek fel ennek tornyos múlatójára, melly az aggtölgyü bérczről azon szép völgyre tekint alá, a’ hol ez nap’ végéig mentem. A’ hős anya onnan küldi le rájok még ma is áldásait, ’s a’ híveknek nem sikeretlenűl.


XX.

[116] Segesvár – Római*
Segesvár<,> – Római A gondolatjel sor feletti betoldás.
nevével Sabesum, a’*
a’ Sor feletti betoldás.
némettel Schässburg –*
Schässburg – vala A gondolatjel sor feletti betoldás.
vala az a’*
az <az> a’
hely, hol legelőbb léptem szászok által lakott földre, eltelve azon gondolattal, hogy e’ nép elére a’ testi ’s lelki cultúra’ fő pontjára; legalább azon tovább haladott mint a’ kik közt lakik.
’S alig érék be ezen Szabad Királyi Városba, ’s szekeren a’ külvárosnak nem oldalúczáján, – nem, a’ nagyúczán! – elakadott a’ sárban. Ökröket kelle fogadnom, mellyek azt kiszabadítsák. ’S a’ sárfészek mellett nem vala semmi jel, melly az idegent a’ veszélyre figyelmessé tegye. Ez nagyon megcsökkenté képzelgéseimet.*
megcsökkenté <remeny> képzelgéseimet
Melly panaszt hallanánk, ha szász ember akadt volna el így a’ követlen és kavacsatlan Debreczenben és Kecskeméten, mint én itt a’ köves és fövenyes Segesváron. De tűrjük kölcsönösen egymásnak fogyatkozásait; van ollyan mindenütt a’ hol emberek laknak; ’s jó hogy van: szelídekké*
van: <az> szelídekké
tesz bennünket.
Prof. Binder Úr szíves vala elvezetni az iskolába, templomba. A’ kettő egymás mellett áll, meredek tetőn, hova eggy 193 lépcsőjű, egyenesen vont, fedett grádics viszen; mocskos, büdös, mint eggykor az olaszföld’ házakéi.
Az iskola’ épűlete új és szép. Homlokfalát medenczék helyett a’ föld és a’ csillagos ég’ sphaeráji ékesítik. Iskola’ épűletéhez az illett. Bibliothecája az iskolának még nem volt. Magának Prof. Úrnak nagy volt.
A’ Szent-Miklós’ temploma azon esztendőben épűlt, a’ mellyben Luther született, 1483. Nagy, de az is csíntalan.
Az*
csíntalan. <Sekrestyéjében eggy kitömött pókhálóval beszőtt, összeromlott gődény ijesztgeti azt, a’ ki oda belép.> Az
oltártáblát Stock András Szebeni szász festette 1788. Christus, a’ kertben; angyal nélkül.
[117] A’ templom körül, a’ tető’ oldalain, fák, ’s azok alatt sírok, sűrű sokaságban. [118] Innen mutattatám ki magamnak merre fekszik Nagy-Szőlős, két órányira Segesvártól, hol Kemény János, eggyesűlve a’ német hadakkal, győzni akara a’ Kucsuk Basától segélt Apafin, ’s eltapostatott. Még áll emléke, ’s az helyt áll, hol halva találtatott; de besippadva, ’s az írás a’ körül elmállott.
[119] Héti vásár vala, ’s vágytam hallani a’ szász ajak’ hangzását, látni arczaikat, öltözeteiket. [120] Szakált hordani a’ szász, ha meghaladja a’ hatvan esztendőt, nem tartozik; de vannak a’ kik hordanak, ’s volt ’e nagy sokaságban is, de csak eggy. [121] Szép arczot asszonyon és férfin, ifjan és öregen, nem láttam; nem eggyet is, mellyet másodszor is óhajtottam volna látni. [122] Eggy éltes asszony, prémes sipkában, prémetlen fekete pallástban, egymást erő perpendiculáris keskeny redőkkel, a’ Rembrand’ anyja’ szép képére emlékeztete; ’s ez az öreg volt ittlétemnek minden öröme.
[123] ’S most két ifju méne el előttem, fekete talárisban, fejér ércz kapcsokkal, mellyre fekete pallástot vetének. A’ pallást úgy szabva, mint hajdan a’ Debreczen’ Togátusaié; négyszögü posztószelet függe hátok’ közepéig; de a’ Debreczenieké 1770. is zöld pallást még. Nem tudtam hogy van hely, hol Luther is uniformisban járatja rekrutájit, mint azt nem, hogy az minek kell.


XXI.

[124] Kevés órák múlva megláttam Szent-Erzsébetet eggy kies sík öblében. Kevélyen fekszik ott kéttornyú templomával ’s cserépfedelű házaival. [125] Apafi az ezzel összeragadt Ebesfalván lakott. Bornemisza Anna már érzé a’ szűlés’ fájdalmait, midőn megjelent a’ Csauz, ’s vitte Apafit Basája’ sátorába, hogy ott rá adják a’ bársony dolmányt ’s kezébe a’ fejedelmi buzogányt. A’ jó ember érzé hogy ő nem született mást igazgatni; de a’ Basa nem kérdé, ha tud e és akar e. Még ki nem ére a’ határból, midőn cseléde nyargalva hozá*
hozá<k>
utána a’ hírt, hogy fija született.
[126] Hagág, ifjabb fija III. Leo Arméniai Királynak, fellázadott Oksin*
fellázadott <Oskin> Oksin
bátyja ellen, ’s segédére szólítá ellene szomszédit, a’ Perszát és Törököt. Ezek jöttek, segélék Hagágot, de meg is ölték, hogy a’ védett országgal osztozhassanak. A’ nép elszélede, ’s háromezer fő Moldvában ’s a’ Lengyel-földön telepedék meg. De a’ Török 1672. ott is űzte őket. Bethlen János az tanácslá Apafinak, hogy őket fogadja be, ’s engedjen nekik tulajdon Bírákat, de a’ kik a’ helybeli Előljáróktól függjenek. I. Leopold a’ helyt egészen nekik hagyá, ’s Szamos-Ujvár és Erzsébet-város előbb Mező-, tovább Szab. Kir. Városokká*
Varosokka ék. em.
lettek. – [127] A’ nép gyarapodik, mert kereskedést űz; ’s érdemli hogy gyarapodjék, mert szereti a’ nemzetet ’s annak nyelvét, öltözetét, szokásait, ’s magát köztünk nem akarja többé Arméniai lakosoknak álmodni.
[128] Elébb Eutycheszt követék; de Oxiendus Verziersky társok, tizennégy esztendőt töltvén Rómában, mostani hitekre tanította, mellynek olly buzgó tagjai hogy még buzgóbb senki nem lehet. Papjaik a’ Misét örmény és nem deák nyelven olvassák.


XXII.

[129] Meggyes gyönyörűen fekszik, körülölelve távolyabbról és közelebbről emelkedő hegyeivel ’s dombjaival. Kisded hely, ’s nem gazdag; de magas kerítése ’s régi alaku kapuja múltakra emlékezteti azt, a’ ki ide közelít. Örűlni szerető lelkem felejté a’ múltakat, midőn két három Tisztet ellovaglani, két három Asszonyságot elkocsizni láttam szekerem előtt, ’s amott szabadon lézengő katonákat, eggy két szép leányt a’ boldog ifju karjain, ’s itt meg ott játszó gyermekcsoportokat, az igen forró nap’ esti gőzében ’s crócusszínű ég alatt. – Kedves képei az életnek.
De szép csalódásom eltűnt, midőn bémenvén a’ kapun a’ mindeddig látott Szab. Kir. Városoknak ezen legkisdedebbét végig-pillantám. ’S Bocskay itt kiáltatott ki Fejedelemnek az Erdélyi Rendek által? ’S Rákóczy innen veré e haza a’ pünkösdi-királyságút? Beszédbe eredék eggy tisztes szásszal, ’s tudni akarám, mellyík toronyból röpíteté le Bethlen Gábor az Erdélyi Tarquín’ összekonczolójit; de az nem hallá hírét sem Báthorinak sem Bethlennek. – Itt vesze Gritti Lajos is; reggel két keze, délben két lába, estve feje csapatott el. Méltán vesze; de így csak Kannibálok büntetnek.
[130] A’ szász e’ boldog földön kőházakban ’s cseréppel fedettekben lakik. Azok hosszában vonúlnak el telkeiken, mint a’ magyar faluk’ lakosaiéi. Gébely falaikra verseket íratnak, ’s Bibliából szedett mondásokat. De a’ szokás hanyatlani kezd.
[131] Szelindeken ebédre szállánk meg, ’s a’ fogadóban. A’ Bécsből ide szakadt fogadós a’ maga Hans-Micheli csúf és nápész arczával, sajnálkozás nélkül kimondá, hogy neki semmije nincs, ’s ment, ’s ott hagya bennünket. Szekereink’ táskáji épen nem voltak üresen, ’s ebédje nélkül ellehetnénk; de én a’ nap’ olvasztó*
nap’ <heve> olvasztó
hevében epedék az aludt tejért. Neki az sem volt. Kiküldénk tehát a’ cselédeket, ’s minthogy a’ questa elég ürügy volt bémenni a’ szász lakosok’ házaikba, ’s megismérkedni telkeik’ felosztásával, architecturájokkal, bútoraikkal, öltözeteikkel, foglalatosságaikkal, magam is elindultam az úczán. A’ durczás ember úgy bánt velem mint az a’ laconicus Hans-Michel. Úgy hittem, rossz órában jöttem hozzá; hogy talán összekocczana kedves oldalbordájával, ki eggy szögbe vonta meg magát, ’s ott hagyám őket. De így fogada a’ második, harmadik, negyedik szász is. – Túl Szebenen a’ mezőn szólíték meg eggy rám szembe jövőt, ’s kértem, nevezné meg nekem a’ helységeket, ’s az némán ballaga el mellettem. Ugyan-azt a’ kérdést tevém eggy másiknak. Az sem felelt. Szekerem eggy helyt a’ Predikátor’ háza előtt méne el. Félre vonta magát az ablakból, mihelyt a’ két szekeret közelíteni látá. – A’ kiknek ezt mind Erdélyben, mind itthon panaszlám, panaszomon fel nem akadának; a’ szász nem szereti a’ nem szászt, még ha német jut is közzéjek. – Most értém én miért hítták hajdan a’ németeket némáknak. – Neheztelésemben az vala minden óhajtásom, hogy azt láthatnám, mit tesz itt*
itt Sor feletti betoldás.
a’ falusi szász*
szász Sor feletti betoldás.
legény mikor nagyon belé szeret valami fajabeli leányba. Az gyönyörű scéna lehet.
[132] Az ángoly Townson Debreczenre lugubris epithétet ragaszta a’ franczia fordításban, és épen nem ok nélkül: lakosai nem szeretnek nevetni. Még bennek a’ keleti komoly, a’ kelet kedvetlen. Nagyon lehető hogy az ángoly ember őket akkor látá, midőn a’ sovány dogma hallgatása után búsan omlanak hazafelé templomokból. Vígatlanabb teremtést mint ők illyenkor, nem képzelhetni. Borújok azonban csak addig tart, míg a’ férfiak keskeny gallérú sötétkék köpenyegeiket vagy a’ sűrűfürtös gubát, asszonyaik négyujnyi*
asszonyaik <zsoltárjaik> négyujnyi
szélességű rokaprémes mentéjeket, lyányaik zsoltárjaikat, bokrétájikat leteszik. Áltesvén a’ nagy dolgon, ifja örege kész múlattatni az idegent, ’s megkínálja kenyerével, borával. És ha a német akként szól hozzájok, mint én a’ Szelindeki szászokkal, az a’ komoly tisztes ember, az a’ bársony főkötős gömböcz asszony, az a’ pártás pántlikás leány, még aó ídés nímet uramnak is fogja titulálzni.


XXIII.

[133] Nagy-Csűr mellől megpillantánk Szebent. Gyönyörű lapályon foga helyt annak alig érezhető emelkedésén. Túl rajta a’ mi Tatránk lyányainak csúcsai*
lyányainak <m> csúcsai
meredeznek, két órányi távolyban. Még messzéről látni hogy Szeben századok olta hízik. Igazítva vala az út, ’s jobbra és balra gazdag gabonaholdak vonúltak-el.
[134] A’ külvároson eggy igen hosszú alház mellett*
alház<at hátúl> mellett
ment el útam hol atyátlan és katona-gyermekek neveltetnek. Túl ezen fut a’ szűkvizü Szeben, melly nevet adott a’ városnak vagy talán vett tőle.
[135] Vacsoránk mellett, a’ Koronánál, Tiszteket; ’s itt lakó ’s itt szolgáló ismeretleneket találánk, ’s nagy számban. Barna arczu hegedűsök gyönyörködteték füleiket a’ mi Lavotánk’ darabjaival, mellyek szíveket ragadnak, és a’ hajdan’ keservesével, melly szívet nem kevésbé ragad a’ hol talál, bár nem olly tanúlt. – Az, a’ kinek szomszédja történetből én levék, Székely Miklós Úr*
Úr Sor feletti betoldás.
Physicát tanító Prof. az Unitáriusok’ Kolozsvári Collégiumában, eggy időben vala Göttingában Pataki Prof. Kézy Mózes Úrral, ’s minthogy felőle*
felőle Sor feletti betoldás.
miolta ez onnan Párizsba ment, kevés*
ment, <felőle> kevés
hírei voltak, örvende hogy azokat most vehete.
Prof. Kézy Urnak izraelíta neve eggy jegyzést tétet velem, melly kicsinység, de figyelmünket kicsinységek is érdemlik; ha ki csak a’ nagy dolgok tudásán kap, nem szükség hogy honjából kifordúljon; az affélét ott is megtanúlhatja: – Erdély erősen szereti az Ó Testamnetomi*
Ó Testamentomi ó testamentomi-ból javítva.
neveket, mint Anglia. Itt az Ádámok és Évák, Ábrahámok és Sárák, Mózesek, Sámuelek, Dávidok, Danielek, Simonok, Rúbenek, Rebekák és Ráchhelek, Juditok és Eszterek folyó nevek. Még*
nevek. <Az> Még még-ből javítva.
az Ábelre Timotheusra*
Ábelre <is, ’s még> Timotheusra
’s Manasséra is van példa. Szeretik a’ Farkast is, ’s a’ Drusiánát és Polyxént; ’s ezek’ diminitívjei*
diminitívjei diminitívjek-ből javítva.
Ábi, Druzsi, Póli;*
Druzsi, <Pold> Póli
a’ Borbáráé Biri, a’ Christínáé Tini, a’ Katáé Titi, az Annáé Ánikó, a’ Mária Máriskó.
[136] Báró Naláczi István Úr meghallá ittlétemet, ’s megelőze látogatásával, midőn más nap a’ Bruckenthal’*
Bruckenthal Bruckenthál-ból javítva.
Galeriajába készűlénk; elkísére oda, de mivel Szebent sietve kelle elhagynia, ott is hagyott. [137] Kedves vala nékem tőle hallanom, hogy a’ Konstantinápoly Párizsba visszatért Követ Choiseul-Gouffier nehány eszt. előtt az ő társaságában nézé végig itt a’ Könyv- és Kép-gyüjteményt, ’s erről mit ítéle: „On pourroit former un joli petit cabinet de tout cela.” – ’s a’ Követ’ ítéletét egészen elfogadom.
[138] Báró Bruckenthal Sámuel, ki még Therésia alatt Gubernátorságra emelkedék, örök hálát érdemel Erdélytől és a’ Magyar nemzettől e’ kincsekért, ’s annál szívesebbet, mert a’ gyüjtésre inkább indítá a’ hon’mint*
hon’ <szeretete mint a’ szükség> mint
a’ mesterség’ szeretete,*
mesterség’ <értése> szeretete
’s áldozatját itt nem önmagának tevé, hanem a’ köznek. De az ő ifjuságában köztünk, mint még akkor a’ Bécsiek közt, a’ Gráphisz’ Múzájának kevés tisztelője vala. Itéletemet ki nem mívelt ízlése felől Tenniersnek eggy Keresztelő-Jánoskája igazolja, mellyet, a’ mint beszélik, minden képei közt leginkább csudálgatott. Gyaníthatám eggy okát, ’s így a’ dolgon fel nem akadnék; de más még is valamit leginkább kedvelni ’s leginkább csudálni.
[139] Vezetőm itt Seivert János Úr volt, unokája a’ Bruckenthal’ testvérének. Ha lakásomat a’ történet Szebenben mutatta volna ki, gyakran látogatnám meg e’ palotát, ’s gyakrabban szeretetre méltó Felvigyázójáért, mint kincseiért. Seivert Úr letette Titoknoki hívatalát a’ Kormányszéknél, ’s nőtlen él itt, magának és a’ tudományoknak kedvelve ’s becsűlve minden jóktól.
A’ palota két udvarra osztatott, ’s ablakai az úczára három sorban állanak; az udvaron csak eggyemeletűek, ’s ott van a’ Bibliothéca; a’ képek az úcza felé az első és második emeleten, ’s a’ két szárny’ szobájiban. A’ nagy Megholt azt, harminczhatezer fnt tőkepénzzel az Intézet’ fenntartására, József öccsének hagyá.
[140] A’ Képgyüjtemény’ fődíszének a’ magyar Szent tartatik – Hieronymus, Guídótól. Pannoniában születvén, közel a’ mai Csáktornyához, prolepsisszel a’ szerint mondhatom én is magyarnak, a’ hogy a’ festők Cardinálissá csinálják ’s skarlátba öltöztetik. Az Anachoréta a’ maga barlangjában ascétai elmélkedésekbe merűlt. Megette kürtöt látni a’ felhők közt; érti a’ hívást, ’s megfordúl felé. A’ történet’ legérdeklőbb perczében van felkapva, ’s arcz, a’ hatalmas musculatúra, a’ leplezés ollyanok a’ millyeket kívánhatni. Válla, teste, lábai megtelnek; ágyékát skarlát fedi. A’ tábla érdemli hogy*
hogy Sor feletti betoldás.
a’ Guídóénak tartatik.
De a’ hét vagy nyolcz lábnyi vászon mellett eggy stafeleii darab függ, karok és leplezés nélkül, de még is természeti nagyságban, ’s az, midőn történetből oda pillanték, míg Seivert Úr azt beszélé, hogy bizonyos ángoly a’ Guídó Réni’ darabját sok ezerekre*
sok <ezek> ezerekre
becsűlte, annyira megragada, hogy ha a’ kettő közzül választanom volna szabad, bár tudom mennyivel több az egész mint a’ fél testű darab, én, csak örömeimet tekintve, Sebestyén mellett maradnék. Melly meleg tinte! melly igaz, erővel teljes rajzolat!
[141] A’ Képgyüjtemény tizenöt szobát tölt el, ’s ezer kilenczvenkét darabból áll. Nagy részben az Alföldi Iskola művei és másolatok, de olly másolatok, a’ mellyeket Meytens tarta méltóknak a’ megvételre. ’S becse a’ jó másolatoknak is van, mint a’ szerencsésen dolgozott rézmetszeteknek és a’ jó Írónál nem rosszabb Fordító’ munkájának. A’ ki gyüjteni kezd, veszi a’ mi nem rosszat talál, ’s az Olasz-Iskola’ darabjait a’ Therésia’ uralkodása alatt sem vala könnyü találni. Rend kellene más, és vagy gazdag, vagy semmi rámák inkább mint szegények.
[142] A’ Correggio’ Íóját a’ szigoru Morál itt eggy magas falu keskeny szoba’ sötét szögébe dugatá fel, hogy a’ Néző helyt sem foghat szemlélésre. A’ gond szolgál e a’ Morálnak, nem tudám megmondani, a’ Mesterségnek árt, ’s a’ Mesterség’ templomában ez első, ez minden. A’ castrált Classicusok jutának eszembe, és a’ ki magát Nadrágfestetőnek csúfoltatá, mert némelly lepletlenségeket a’ képeken bémazoltata.
[143] Rossz helyt áll, ’s a’ hátúlsú szobák’ eggyikében az idősb Rákóczy Ferencz’ képe is, a’ mi Kupeczkinktől. A’ darab már azért is kívánhatá a’ megkülömböztetést, mert magyar Művész’ munkája. A’ hősnek vagy nem született, vagy szerencsétlen anyja ’s nevelőji által elrontott tituláris Fejedelem itt pánczélban áll előttünk; vállán prémkaczagán van elvetve, nem a’ kevesebbet mondó herczegi bíbor; jobbja megmarkolá, ’s félig már kirántá a’ töröknyelű handzsárt. Haja a’ két homlokszeg közt borotválva; akkor, sőt némelly öreg az én időmben is még, úgy hordá; lehúzott szemöldjei elfedik vad tekintetét; ajkai keble’ dühét harapdálják. A’ bölcs Festő így beszéli a’ török-nyelvű karddal, és a’ mi csak félig van kirántva, a’ mit a’ Történetíró szóval.
A’ nagy figyelmet érdemlő kép megjelene rézben is, negyedrét’ formában, Westermeyer által, ’s Bécsben Artariánál árultatik. Hogy a’ fej az I. Ferenczé, bizonyítja Kupeczkinek eggy másik, hánytott munkában kiadott darabja.
[144] Eggy szobát új portrék töltenek el Erdélyi Festőktől, ’s a’ gond tisztelést érdemel, mind biographiai tekintetekben, mind az Erdélyi Művészség’ historiajára. Ezektől irtózva szöknék vissza a’ szem, bár a’ Néző nem ama’ szobákból jönne. De valamint a’ Könyvgyüjtők előtt nincs szükségtelen könyv, úgy ezeknek idővel nagy becsek lehetne, ha nem csak portrék volnának.
A’ Könyvgyüjtemény tizenhat ezer Kötetből áll. Az ásványok nyolcz almáriomban tartatnak; a’ pénzek’ száma tizennyolcz ezer.
II. József itt útazván el, azon szobákban szálla meg, a’ mellyekben most a’ képek függenek. Tekintetet akara ez által bizonyítani kedvencze eránt, kit a’ Szent-István’ Nagykeresztjével is megajándékoza. Külömben ő mindég vendégfogadó házakban szálla meg.
Szül. Bruckenthal 1721.; megholt 1803.
A’ ki ennyit teve az emberi nem’ megnemesítésére, ’s a’ magyar nemzet’ ’s annak szász felekezete’ dicsőségéért,
Dem folgt ein Ruhm, der ewig bleibt.
kleinere Schrift.

Klopstock.


XXIV.

[145] Kincstartó Gróf Haller Gábor urat itt találtam. Elébb a’ Maros-Vásárhelyi Kir. Tábla’ Előlűlője volt, most az Erdélyi Kamaráé. Atyja László, a’ Telemach’ fordítója, megszeretteté vele a’ franczia literatúrát, ’s ő egyedül annak volt*
volt A főszöveggel párhuzamosan, a jobb margóra írt betoldás, a főszövegben jelezve:┌
barátja, de a’ francziák sem vallási, sem politicai gondolkozását nem tudták megtántorítani; keblében hordá az antidotumot mérgeik ellen. A’*
ellen. <Ő a’> A’ Az A’ a’-ból javítva és megismételve a margón.
XIV. Lajos’ korabeli francziák’ világában élt, ’s előttem nehány ízben hangzék szájából a’ mon maitre. Szeretett francziáúl írni, verselni; a’ szép nemnek szépségeket mondani; ’s Ugrán eggyik falát familiája’ tőkéje borítja el. Azt neveti a’ ki olly valamit nem igen mutathat; ’s valljuk meg, falon tartani nem is van nagy szüksége; de azokat tisztelni a’ kiktől létünket és mindenünket vettük, religiósus érzés, ’s azért pirulni a’ sanscülott-szellemű*
sanscülott< [olvashatatlan betű] >-szellemű
korban sincs ok.
[146] Mint Erdélyben vala most a’ ház’*
a’ ház’ Sor feletti betoldás.
fő dísze Gábor, úgy*
Gábor, <a’ háznak,> úgy
vala az nálunk József. Kir. Commissárius II. József alatt a’ Váradi Kerűletben, minekutána Teleki az eggyesített Magyar és Erdély Cancellarihoz*
Erdély <orszag> Cancellarihoz
szólítatott, ’s Máramarosi Fő-Ispány, ’s Fő-Lovász Mester; tiszteletes nemes lelke, tiszta feje, ’s rettenthetetlen lelke által.
[147] A’ Szász nemzet’ Cómeséhez, Tartler úrhoz, rokona Seivert Úr vezete el, ’s e’ kedvezését, a’ tisztelt férjfinak csaknem akként köszönöm, mint hogy a’ Galeriában áldozá nekem eggy pár óráját. Itt ismere rám Báró Rosenfeld is, fija Andrásnak, ki II. József alatt a’ Munkácsi Kerűlet’ Kir. Commissáriusa volt, ’s ez a’ fiját Kassán is neveltette.
[148] De a’ német nyelvű városban leginkább leltem fel magamat a’ Thesaurariátusi Tanácsos Cserei Mihály Úr’ házánál. Tudta melly kegyességgel viseltetik erántam házának ragyogó dísze Báró Wesselényi Miklósné, Zsibón, ’s mint szeretnek famíliai rokonai Miklós, ekkor Kir. Tábla’ Assessora ’s Háromszéki Fő-Ispányi Administrátor, és Farkas, a’ Major, Krasznán, ’s első meglátása*
meglátásá<nak>
olta barátom lett. [149] Midőn már fogva valának lovaim, még szaladtam hozzá, hogy még eggyszer, ’s bizonyosan utolszor, láthassam.
[150] A’ Rájnis által fordított Virgílius Eclogákat, mit már sohol nem találni, ’s La-Rochefoucauldomnak eggyetlen eggy nyomtatványát, mellyet vagy magányos’ kezében vagy Könyváros’ boltban láttam, a’ vak történet a’ Szebeni Könyváros’ boltjába vetette, ’s mind a’ kettőt elhozám onnan. [151] Nem lehetetlen, hogy a’ francziák, kiknek a’ könyv*
könyv<’>
Breviáriumok, Geistingertől 1809. mind elvitték a’ franczia, német és magyar nyomtatványokat. Mind azon dicséret mellett, mellyek La Rochefoucauld felől Voltaire és Superint. Kis, ’s ez gyönyörűen dolgozott Előbeszédében, szólottak, a’ könyv nálunk magát meg nem tudá szerettetni; a’ mit elpanaszlani szükségesnek látok, a’ könyvre nézve, nem magamra. És mi még is azt hisszük, hogy van ízlésünk, hogy már culminálunk!
[152] A’ Színben Kotzebűnek eggyik mázolása adatott; a’ mint a’ nem jó darab érdemlé. A’ Szín nem nagy, de Szebennek eléggé tágas, és szép.
[153] Az Oláhok’ Püspöke itt lakik. – A’ Reformátusok’ templomát, a’ házak’ sorában, csak szépízlésű czímje ismérteti templomnak, melly a’ gyalogajtó felett áll.

DEO
CREATORI REDEMTORI SANCTIFICATORI
COETUS FIDELIUM HELV. CONF.
MDCCLXXVI.


XXV.

[154] Minden lépés távolyabbra viszen honomtól, és már is melly nagy az út mellyet tevék! De még hátra van Vajda-Hunyad, hátra Fejérvár, hátra a’ Demsusi római nép által épített oláh templom, és az Ulpia-Trajána’ romjai. Látnom kell a’ helyeket, hol a’ nemzet, hol az emberiség’ Szentjei éltek ’s halhatatlan tetteket tettek. Látnom kell a’ Hunyadiak’ sírköveiket, ’s azt az érzés adnom magamnak,*
adni <én> magamnak Az adnom adni-ból javítva.
hogy nagyobbá lettem, mert illettem ereklyéjiket.
[155] Útam Szeben olta Dédácsig, Hunyad Várm., hol ismét az én Grófnémnál élem napjaimat, völgyen méne, mellynél Erdélyben sem szebbet nem láték, sem áldottabbat. [156] A’ portékák Pestről Dévára Szászvárosra, ’s onnan vagy balra Fejérvárnak, vagy jobbra Szebennek ’s Brassónak, és osztán Bukarestbe, ez úton jőnek; mint Váradról Kolozsvárra.*
Kolozsvár<nak>ra Az utolsó szótag az áthúzott rész felé írva.
Így itt az útra gond vagyon. – Fejérvárnak még eddig csak magas falu, alacsony süvegü*
alacsony <tetejű> süvegü
tornyát láttam. A’ Maros a’ Bábolnai, Rápolti, híres fejér borokat termő hegyek alatt fut ki Magyar-országra, elborítva sót-vivő szálakkal, mellyeket vissza emberek vonnak, nem lovak. [157] Szeredahely [158] és Szászváros útamban estek; a’ két utóbb Szab. Kir. Város de sokkal kissebb Meggyesnél; ’s a’ ki a’ puszta, kisded Szász-Sebest*
kisded<,> Szász-Sebest
most látja, el nem tudja hinni, hogy az Erdélyi Fejedelmek’ kedves múlatója volt valaha.
[159] Közel a’ Kenyér nevet viselő nem folyamhoz, hanem csak patakhoz eggy postaház áll, ’s ez mellett még látszanak a’ kápolna’ kövei, úgy beszéli a’ monda, mellyet Báthori István Vajda ex voto építete. Itt vezetvén sergét Ali ellen, lova megbotlott, ’s ő azt rossz jósolatnak vevé magának vagy seregének. Meg nem történvén a’ mitől tarta, a’ hol paripája megbotlott, felépíteté a’ kápolnát, ’s rendelést tőn, hogy a’ nap’ visszafordúlójin az elhullottakért halotti áldozatok mondassanak.
[160] A’ csata, az a’ dicső, az a’ nagy, 1479. Octób. 13d. méne véghez. Ali Bég a’ hegyek és a’ Maros közt fekvő tért űlte vala el, ’s Báthori Fejérvár felől jöve, Kinízi Pál Branyicska felől. Ali, Bonfín szerint, harminczezret veszte: Bátori nyolczezret, azonfelül hogy a’ Maros kétezer szászt és oláht elnyele. Mint méne véghez a’ hős áldomás, tudva van; még emlegetjük hogy Kinizsi fogai közzé fogá a’ leszelt törököt; a’ monda, poetásan, azt még kövérnek is beszéli azonfelül; ’s tánczola vele örömében. – [161] Vad tett, ha való; de négyszáz esztendős, ’s az öröm a’ Szenteket is megragadja.
A’ hely emlék nélkül áll, ’s nincs érdeme szerint énekelve. Baczka-Madarasi Kis József, Alsó-Fejérnek sok ideig Fő-Notáriusa, később Vice-Ispánya, megígérteté Püspök Batthyáni által, hogy a’ kápolna ismét felépűl ’s a’ két hősnek emlék fog állítatni; de Batthyánit elkapá a’ halál. Követője Mártonffy József is megtette az ígéretet, de az csak ígéretben maradt. Csudálni lehet, hogy ő, ki a’ Róma’ nyelvén szerencsével írá verseit, a’ hon’ megszabadítójinak eggy Odát, legalább eggy Epigrammot nem szentele.
Lelkemben, a’ mint itt elmenék, eggy dal támada, mellyet, bár szorosan a’ Kenyérmezei csatára nem tartozik, itten tészek le, mert itt támada. Azon időbe tevém által magamat, mellyben Erdély lerázta lánczait.
kleine Schrift.
Szabadon lihegsz, szeretett Haza,*
Haza<!>, A vessző a felkiáltójelből javítva.
Szabadon lihegsz megint! karunk
Béklyóidat összetöré.
Itt vesztenek ők, itt hulltanak el,
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu lövellé.


Nem ejte le minket erő;
Bízakodás teve rabjaivá
Minket a’ pogánynak.
Esküdt, ’s mi jók, hivénk szavát,
’S ő a’ hivőket, bízakodókat,
Cselébe voná, megbuktatá.


Hegyeink’ aranyát, ugarinknak
Gazdag termésit irígylé,
És a’ mit táplált a’ mező.
Paripánk néki nyihogtak,
Gyapját neki nyírte meg a’ nyáj,
’S a’ mit nem vett el, ellopá.


Magyarra vivé ki a’ magyart,
’S vicsorogva dühében, hogy a’ két
Testvérhad egymást érte ölé
Éh gyermekeinket maszlagon
Hízlalta pribégjeivé, hogy ők
Verdessék a’ mi még nem ing.


Mi nyögénk a’ vad dölyf’ kéjeit,
’S viselénk, de mérges fájdalomban
Az alázó sullyos igát.
Hunyadink’ nagy lelke nem hagyott el,
Hunyadink’ nagy lelkét nem hagyánk el,
’S lepattogának lánczaink.


Itt vesztenek ők, itt hulltanak el;
Lobogó tüzeit seregekre
Az isteni bosszu lövellé.
Szabadon lihegsz, szeretett Haza!
Szabadon, szeretett, szabadon megint!
’S mi törénk le, mi! lánczaidat.



XXVI.

[162] Dédács, két órányira Dévától, Szeben felé, gyönyörű napokra vára magába. A’ hideg Sztrigy (Sargetia) a’ dél felé költ havasokból siet alá a’ völgybe, ’s a’ kert’ dombja alatt ömöl eggyüvé a’ sebes Marusiussal, az Erdély’ vizei fejedelmével. Deltájokat,*
D<é>ltájokat Az ékezet áthúzva.
hova a’ Sztrigy’ hidacskája viszen, a’ legszebb gyepszőnyeg, keleti szélesb végét pedig eggy boglyas szilerdő foglalta el, végig szeldelve játékos utakkal. Túl a’ tinta-feketeségű szilason eggy rendesen költ kopasz hegy, az úgy nevezett Aranyi, ád új díszt a’ vidéknek; mint eggy rosszúl domborodott*
rosszúl <sűlt> domborodott
kenyér, ’s messzéről vonja magára azoknak szemeiket, kik Szeben felől jőnek, ’s a’ kies völgyet a’ két sor’ rengetegei közt, a’ Dévai fellegvárat pedig a’ völgy’ végében, el nem telhető gyönyörrel nézellik. [163] E’ két sor meredek kelésű rengetegeknek a’ Retyezát adja fő díszét, melly délre, Vajda-Hunyad megett, kél ki alantabb társai közzül, ’s horizoni vonásban elcsapott tetején ’s kékelő oldalain mutogatja a’ téli hó’ maradványit; mint a’ völgynek a’ Dévai vár eggy kerekded hegy’ ormán, hol Dávid Ferencz 1565. tömlöczre veretett és holtáig fogva űlt, és a’ hol Barcsai Ákos Bánffi Erzsébetnek karjai közt rettege elveszteni a’ fejedelmi pallástot, míg a’ gyönyörű asszonyért Bethlen Miklós (Hist. des revolut de Hongrie T. VI.) titkon epedezék. [164] A’ Grófné Zarándi embereivel, kik kétszázan gyűlték ide, ’s a’ csimpoj (bőrduda) zúgása mellett űzik az aratást, sok múlatságom van. Az reggel olta estiglen csak akkor némul*
ném<ú>l Az ékezet áthúzva.
el, midőn a’ sereg elveti sarlóját; és ha az eggyike elhagyja lehellete, a’ csimpolyt más veszi által. Sőt dong muzsikájok a’ munka megszűnésével is; mert az udvarban, hol az aratás egész ideje alatt tápláltatnak, tánczolva töltik az éj’ eggyik felét. Nekik a’ munka ideje a’ farsangok. Honjokban, a’ zordon hegyek közt, szegényűl tengenek: itt dolgoznak, de jól tartva.
Az oláh még e’ buja földön is szegény, mert kevéshez szokván restté leve, ’s a’ gyakor innep elakasztja munkájiban. Házaik’ kapuja mellé szalmacsávát szúrnak eggy hosszú rúdra, babonából, hogy a’ boszorkány tehene’ tejét el ne hordhassa.
A’ mi hajdan a’ Zemplényi, Ungvári, Máramarosi oroszok, sőt Coxe után, Orosz-országban is, szokásban vala, még ma is gyakoroltatik Topánfalván. Némellyek tagadják, mások erősen, állítják, de a’ tagadók több hihetőséggel; mert ha gyakoroltatnék, ki merné tagadni? A’ leánnyal atyja ’s anyja ’s testvérei megjelenének a’ vásárban, ’s a’ leány sátort üte, kiraká mutatóban minden portékájit, ’s menyasszonyi drágaságaiban megálla a’ sátor előtt, ’s várá szerencséjét. A’ nősző legény vagy özvegy végig járá a’ sorokat, ’s a’ mint neki lyány vagy sátor vagy együtt mind ketteje leginkább megtetszének, a’ hajadon tenyerébe csapa, nem kérdvén ha viszont ő tetszik e; ’s a’ szakálas Pópa összeesketé őket, ’s férj és menyecske más nap haza ballagának. – Borzadsz? Nem ok nélkül; itt meg van alacsonyítva az emberiség, ’s minek rútúl tenni a’ mit szépen lehet? De tekintsük körül magunkat, ’s kérdjük, nem ugyan-ezt teszik e a’ főbb kasztok is. A’ leány nálok, mint az oláhnál Topánfalván, dolog és nem személy. Kérdjük, Topánfalván több szerencsétlen házasság köteték e vaktában, mint az urak közt arithmeticai okok szerint. Az oláhné, ha rosszúl üte ki házassága, tűrte baját, ’s hív marada tisztjeihez: ezek tesznek bajaikról, ’s elébb rosszak lesznek, azután szerencsétlenek. – Boldogságunkat, így vagy úgy, mindég az teszi, ha kedveljük a’ mit a’ sors vagy választásunk mienkké teve. Laetus sorte tua vives sapienter et beate.


XXVII.

[165] Erdélyt Magyar-országtól sivatag hegyek választják el, hova még a’ csinált és jó karban tartott úton is fáradva lehet feljutni. [166] De a’ ki Kosovánál széllyel tekint déli nyugot felé, ’s mértföldekre nyúlt síkot lát elterűlni szemei előtt, emlékeztetés nélkül érti, hogy a’ hova lép, az Erdély többé nem lehet.
[167] Karacsnak Magyar-országi abrosza, négy táblában, Lipszky után, ’s Vármegyéink’ Atlásza, mellyet a’ Magy. Hírmondó’ megbecsűlhetetlen Kiadóji metszetének, elterűle előttem valahol megszállék, ’s ezektől kérdem, merre vegyem útamat Szpatának, közel Lippához. De a’ szóval vett tudósítások hitelesbek, mert a’ hosszabb út ollykor rövidebb, ’s azt az abrosz nem mondja. [168] Beérvén tehát Facsetre, megállék a’ Vármegye quártélyháza előtt, hol Krassó Várm. Fő-Szolgabírája lakik, ’s ezzel értekezém útam eránt. Bulcsnak igazíta. Elébe terjesztém hogy úgy egész hármomszöget tennék, hogy úgy eggy alkalmatlan hegyet két ízben kellene megmásznom. A’ Szolgabíró kipillanta ablakán, meglátá nehéz szekeremet, ’s annál inkább tanácslá a’ kerűlést Bulcs felé. Arra kivagdalt erdők közt fog vezetni útam: szekerem erre minden nyomon elakadna a’ cserfák’ ágaiban.
[169] Bulcson ma kótyálák a’ csapszékeket, ’s a’ kisded hely tömve vala idegenekkel. A’ fogadócska eggyetlen szobáját elfoglalva találám, de lovaimnak maradt helyek az istálóban. Embereimre bízván tehát szekeremet, lyányommal kisétáltam a’ mezőre, végig az innepet űlő helyen. Úgy hittem hogy az úczán találok valakit, kivel szólhatok, ’s időmet, mert a’ nap még nem hanyatlott, únalom nélkül tölthetem.
Visszajővén sétálásámból, eggy idegen, ki azalatt érkezék ’s úgy akada el mint én, megszólíta, hogy engedném társaságomban tölteni az estvét. Leűlénk tehát eggy lóczán, áltellenben a’ fogadóval.
Mintegy fél óra múlva eggy úrforma valamit látánk felénk közelíteni, sötétkék frakkban ’s pantalonban végig-füstölve hosszuszárú pipajából az úczát. Meghökkene látásunkra. De csak hamar néki bátorodék; hozzánk jöve, megbillenté módi kalapját, ’s irígylést érdemlő természetisséggel leűle mellénk, a’ nélkül hogy, e’ szabadságra engedelmünket kikérni szükségesnek vélte volna.
Ki légyen, nem mondotta, ’s mi tudni nem igen vágyánk; de ő nyoma bennünket. Én az elsőséget a’ felelésben az idegennek engedém; ez pedig nem érzetté tévén az impertinentziát, a’ dohány és bor’ és pályinka’ kedves illatjaitól gyönyörűen párázó uraságnak elmondá a’ mit tudni vágyott. – „Ördögöt? ’s az Úr volna a’ megholt Gy…?” – Uram, felele az, én nem csak meg nem holtam, de fogadom Uraságodnak, im ganzen Ernst, hogy meghalni nem is felette nagyon ohajtok. – A’ pipázó Uraság vítatá hogy ő a’ megholt Gy…; mert ő bizonyos hírből tudja, hogy Gy… megholt. – Igen is, Uram, mondá az idegen eggy kis kesernyés szeszéllyel, én Gy… vagyok, testestűl és lelkestűl; de az élő Gy…, nem a’ ki, azok szerint a’ miket érteni szerencsém van, földi pályáját megfutotta. – A’ mi emberünknek fejébe nem fért hogy ő nem a’ megholt Gy…vel beszél; hajlandóbb vala azt hinni, hogy a’ kivel szól, megholt, mint hogy a’ vezetéknevet eggynél több Gy… viselheti.
Megtudván így, hogy társam honnan jő, hová igyekszik, melly dologban, mivel és miért, engem vona kérdőre. – Eggy lehelettel elmondám, valamit hallani akart, ’s Gy... Úrral akarám folytatni beszédemet, de a’ félrészeg ember nem engedé. Úgy e, Uram, te Kamarai Tiszt vagy, ’s azért jövél hogy kilesd ezeknek az impostúrájokat.
Nem boldogúlhatván velem, egyedül azt akará tudni, merre jöttem, merre mégyek, hol lesz hálásom, ’s megkínála szállásocskájával. Szekerem neki nagynak is, terhesnek is látszott, mert itt járatlan és görbe úton fogok menni. Forspontot akara parancsolni erőnek erejével. Jóvoltát megköszöném, de el nem fogadám; készebb vagyok kifárasztani lovaimat, mint hogy magamat a’ nem ismert kocsisokkal felforgattassam. Hogy kalaúzt parancsoljon, arra kértem is, ’s megtette.
Quaestionneuröm után társam is elment. – Most azon gondolkozám, hogy oláh nyelvű gazdámat, kinek sövénye mellett űlék, melly pantoním jelekkel kérleljem meg, hogy éjjelre fogadjon fedele alá; midőn eggy sánta felgyürközött, süvegetlen, rongyos csizmadiácska, égő képpel és izzadtan közelíte a’ csapszék felé, ’s hallván hogy a’ lyányommal magyarúl szólok, letelepedék a’ dohány’,*
dohany ék. em.
bor’, és pályinka-szagaitól kellemesen illatozó ember’ helyére, ’s magyarúl tudakolá, hol lakom. Tokajt említém, kevélykedvén a’ névvel, mint a’ franczia, midőn a’ Dea Lutétiát idegenek közt hallatja. – Volt benne; jó kenyérrel élt, jó borral, jó hússal ’s kecsegével. Jóvoltomért, hogy elmondám a’ mit tudni vágyott és nem vágyott, felugrék, futa, ’s szállást kére a’ sokácztól. ’S a’ sokácz kész vala befogadni; a’ sánta, felgyürközött, rongyos, süvegetlen, mezítlábas, égő arczu, égő torku csizmadiácska pedig ment, ’s szekeremet tolta, vonta; oldozta,*
oldozta<;>, A vessző a kettőspontból javítva.
hordotta párnazsákomat, ládáimat, ’s akartomtól tetszésemtől*
akartomtól <függe> tetszésemtől
függe egészen, akkor estve ’s más nap reggel.
A’ sokácz – így nevezik őket mások, így magok magokat, kiknek csak nyelvek oláh, de nem az vallások – boldogabb éltet él, mint mi jobb tájak’ lakóji hihetnénk; ha tudnilik az boldog, a’ kinek van mit ennie,*
mit <ennyi> ennie
’s kevés gond nyomja. Szobájának alja deszkás volt; ablakkarikáji ólomban hatszögekre szeldelve; fala kivülről rótt fából és gyalúlva, mint a’ gályák’ oldalai, és csak belől kitapasztva, kimeszelve. Ajtajáról sinegen papiros-galamb függött asztala felett, hogy a’ mint az ajtó nyilt vagy záródott, a’ galamb is feljebb vagy alább szálljon, megpettyegetve aranyfüsttel, ’s kék és veres színnel. Edényei közt még findzsa is állt, és tintatartó, vendégeinek, nem magának. Feleségének zöld selyem*
selyem A főszöveggel párhuzamos, a lap tetejére írt betoldás, a főszövegben jelezve: ┐
bundája, fejér nyúllal prémezve ’s fejér báránnyal*
baránnyal ék. em.
bélelve, és szorosan a’ tafota bunda mellett anyjának elnyűtt veres-rokás, sötétzöld posztó mentéje, mellyben félszázad előtt lépett vala Plebanusának elébe, – [170] mint midőn a’ Wakefield’ Horátza mellett eggy Nürnbergi kiadású másikat látunk*
látunk<,>
a’ szép kiadáson kapó, de Minelliusra szorúlt ifjú könyvei közt.
[171] ’S ez idén a’ gazdag szegényember is retteg hogy éhin fog meghalni. A’ két utolsó nehéz esztendőben eladogata minden marháját, ’s nem marada egyebe két ökrénél, két tehenénél.


XXVIII.

Szpatára csinálatlan és járatlan úton ’s nehéz kapaszkodókon jövék. Ezt és a’ szomszéd Lapusnyikot a’ sógorom’ atyja D’ Ellevaux Úr, a’ Budai Kamara Tanácsosa, vevé meg. Vad táj, vadak lakosai; útja nyárban is rettenetes.
[172] Az oláh alatt közönségesen rabláshoz, gyilkolásokhoz szokott népet képzelnek,*
népet <lel> képzelnek
’s ámbár*
ambár ék. em.
magamat az igen ijedősek közzé számlálni nem merném, kénytelen vagyok vallást tenni, indúlásomkor megkörnyékezett a’ félelem, hogy érhet baj. Most másként gondolkozom, ’s e’ járatlan ismeretlen*
járatlan <úton> ismeretlen
úton, magyar cselédimmel, olly bátran megyek, mint a’ Szkárosi hegyek közt Kassára. Jók és nem jók minden nép és minden nem, minden osztály között vannak, ’s nagy szerencse, hogy német, szász, oláh végre is úgy ember, mint a’ magyar; és – ha a’ szó keresettnek nem vétetnék, kimondanám, hogy Epaminondászt és Pindárt Théba szűlé, ’s hány gonoszt, hány undokot Athén. Londonban, Párizsban, Rómában kevesebb gonoszságot követnek el mint nálunk, de irtózatosabbakat.
Az oláh vad, mert teljes elhagyatásban nevekedik, ’s nem lát követésre méltó példákat. Vallásos isméretei abban határozódnak, hogy a’ kihirdetett napokat munkátlanságban kell eltölteni, hogy böjtöt szegni nagy bűn; pedig ő kétszáz harmincznyolcz napot böjtöl esztendőt által. ’S ez maga is segéli romlottságát, mert éhen csapszékeket keres, ’s koplalása’ kínjait pályinkával enyhítgeti. – Szegény, szegény nép!
Fél nap útazván Erdélynek eggyik részében, három vagy négy akasztófát láték, de még is üresen. Azoknak felállítását nyomos okok fogták tanácslani; az nélkül*
az<o> nélkül
ki juthatna olly gondolatra? annyi mindazáltal tagadhatatlan, hogy a’ látás felette szomorú. Oktatás nélkül maradt, munkához nem szoktatott, és azért gonosz ember nem lehet fenyíték nélkül, mint a’ gyermekek, kik közzül a’ vesszőt a’ nagy Apostol is hasznos pedagogiai szernek hirdeti. De a’ melly háznál vesszőt látunk minden szögben, és még is rossz gyermekeket, ott bizonyosan nem jól megy a’ dolog. A’ mindég suhogtatott vessző a’ rossz gyermeket még rosszabbá teszi.
[173] Látni akarám a’ hely papját. Sógorom ebédre hívatá. De annak érzése*
annak <látása> érzése
hogy ő kicsiny, nem engedé elfogadni a’ meghívást. Látogatására tehát mi menénk. Áltövedzett hosszú ingében, posztó ruha nélkül, bocskorban, egyedül az által tetszheték egyébnek mint a’ minek néznem kelle, hogy szakálacskát nevelt, ’s kalap födözte fejét, melly két füle mellett egyenlő távolyban vala felkötve. Szilvásában járt minden munka nélkül. Bibliothecája két Ritualéból állott. Oláh nyelven kivül soha nem halla mást.
[174] Midőn Sípos Pál Tordosi Predikátorrá leve, ’s Eggyházi Előljáróji megjelentek beiktatására, előjöve a’ helybeli oláh Pap is, mint Patrónusához, mert a’ hely ott a’ Reform. Papé, ’s jobbját a’ Sípos’ keze után nyújtotta ki. Ez úgy hitte, hogy a’ Pap azt tiszttársi illetés végett kívánja, ’s alig maradt ideje elrántani csókja elől. Az helyett a’ szeretre-méltó ember, némelly vendégeinek nagy botránkozására, megcsókolá a’ Papot. Az csaknem lerogyott ijedtében. – Szegény, szegény nép!


XXIX.

[175] Útam Szpatáról Lugosra fél nap tartott. A’ föld termékeny, még az egymást érő igen nagy dombokon is; de minden nyomon látni, hogy a’ lakosok nem rég olta ébredeznek szorgalomra. Ennek eggyik ága a’ pályinkafőzés. Szilvásaik tehát nagyok,*
nagyok nagyobb-ból javítva.
mint a’ Hegyaljai szőlőkertek; ’s minthogy azt minden háznál főzik, ’s az úczára töltik olajszagú moslékaikat, az egész falu büdöslik.
Az oláh’ felesége olly igen munkás a’ hogyan maga dologtalan, ’s a’ nő itt nevezi férjét kettős jelentésben urának. Az anyák teknőcskékben vagy kosarakban viszik fejeiken csecsemőjiket, ’s ollyankor eggyik kezekben valamelly gazdasági szerszám, a’ másikban másik; ’s mikor azt vagy edényt nem visznek, öveikhez van szúrva guzsalyok, ’s járva is fonják a’ gyapjat. Ingeik szertelenűl bővek és tászlisok; kebleiken ’s karjaikon szélesen ki vannak czifrázva veres és kék pamuttal. Testeikre elől hátúl eggy eggy szőnyeget kötnek, eggyikét szoknya, másikát kötény gyanánt. Az csíkokkal és virágokkal tarka ’s térdig ér; onnan fogva bokáig rojtok függenek alá,*
alá<;>, A vessző a kettőspontból javítva.
’s rendes látni, a’ tömött eggyarasznyi rojtok minden lépéseikre mint rázkódnak. Lyányok, asszonyok ezen oprégyeket magok szövik. [176] A’ hajadonok’ keble rakva üveg klárizsokkal. Míg még tarta az arany idő, ’s a’ Belgrádi háború*
haború ék. em.
alatt 1788. e’ tájon is sok pénz forgott, a’ szép fáta nem üveg klárizst hordott, hanem arany és ezüst pénzeket, ’s ollykor három ’s négy sorra fűzve.
[177] Minthogy az oláh beszédben*
oláh <nyelvben> beszédben
sok deák szó fordúl elő, ’s Erdélyben eggykor Rómaiak harczoltak és gyarmatoltak, az oláh magát Római maradéknak*
Római <martalék> maradéknak
szeretné tekintetni, ’s annál több bizakodással, mert neve is Rumjun. Consil. Thököli Szabba eggy Ertekezésében: Erweis, dass die Walachen nicht römischer Abkunft sind, und dies nicht aus ihrer italienisch-slavischen Sprache folgt. Halle, 1823. tagadja ezt. Az oláh a’ szerint nem Római maradék, ugymond, noha beszéde összekorcsosult a’ Rómaival, mint a’ spanyol, portugall és franczia nem az, noha nyelve ezeknek is összekorcsosúlt az azokéval. – Az Értekezés szerint a’ Kara Vlach (fekete olah – a’ Török-, Horvát-, és Tót-földön lakó) nem egyéb mint Dáciai és Moesiai szláv, mint a’ Czinczár Görög-országi, noha nyelvét ez és az összekeverte az olasszal. – [178] A’ kérdést döntse el a’ Historicus. – Hogy az oláh nyelvben sok latín szó vagyon, ’s hogy a’ Római katona oláh leányt is vett ’s mellette itt maradt. – turpis maritus conjuge barbara – hogy ugyan az történt Galliában, a’ két Hispániában, Britanniában, és hogy e’ népek magokat még is Római maradéknak tartatni nem akarják, nem szenved kérdést. De ezek magokat nem nevezék el Rómaiaknak: igen az oláh.
[179] Már van Grammaticájok és Lexiconok, Alaxi Jánostól, ’s 1829. Zsebkönyvet nyomtattak Budán, ’s Moldvában Újságlevelek adatnak. – [180] Ki ne örvendjen hogy az emberi nemnek eggyik osztálya emelkedik a’ míveltség’ pályáján, ’s nyelve fejtegeit erejét?
Imhol eggy dalok, magyar orthographiával, ’s fordításával:

Leere Zeile. kleinere Schrift.

In csáj vergye gregyinucze
Segy o dalbe kokonyicze,
Pe vátre gye kálámir
Szujot umbre gye trándáfir.


Segye mindra a durmite
Kovor vergye veluite
Otyi jij ká zafiru,
Buzele ká rubinu.


Vojnyik pe a kolo trécse
Si gyin gráj a se grejestye:
Ále dele kokonyicze!
Szpunye mie ku kregyincze,
Jeszty tu fáte?
Jeszty nyevaszte?


“Nics nusz fáte,
“Nics nyevászte;
“Jó misz flare gye pe mare
“Csiny’ me végye gye dor mare.”


Gy’aj flare gye pe mare
N’aj segye gyin csáj kremáre
S’ aj jesi pe lumá fáre.


Ama’ zöld kertben
Űl eggy fejér asszonyszemély,
Pázsit pamlagon
Rózsa’ árnyéka alatt.


Űl a’ Szép andalogva
Zöld lepellel beburkolva
Zafír szemekkel,
Rubín ajkakkal.


Vitéz mégyen el mellette,
’S ezt adja ki lehellete (fohásza):
Hallod e te, asszonyszemély,
Mondjad nekem jó lélekkel:
Leány vagy?
Menyecske vagy?


“Nem vagyok lyány,
Nem vagyok menyecske;
Hanem virág tengerentúlról;
A’ ki lát, meghal kívántában.”


Ha tengertúli virág volnál,
Nem űlnél mindég rejtekedben,
’S kijönnél világosságra.


’S lexiconi jelentése a’ dal’ szavainak: Csáj, amaz. – O, eggy. – Gye, nota genitivi casus. – Mindra,*
Mindra mindrá-ból javítva.
szép in femin; in mascul: mindrü. – Kovor, lepel, ernyő. – Oty, szem; a’ többesb. otyi.*
többest <ottyi,> otyi
Buze, ajak; – buzele,*
ajak; – <Buzele> buzele
ajkak. – Vojnyik, vitéz; vojna, totúl, harcz. – Si, és Gyin, ból. – Gráj, lehelet; a gréji, szólani. – Kokon, úr,kokóne,*
úr, <–> kokóne
úrné; kokonyicze, ennek diminitívuma. – Szpunye, mondd meg. – Mie, nekem. – Ku, val (cum). – Kregyincze, a’ deák credó-tól. – Fáte, leány. – Nyevaszte, menyecske. – Nusz, vagyok. – , én; mint az io az olasznál. – Csinye, a’ ki. – Végye, lát (videt). – dór, kívány. – Kemáre,*
Kemáre kemáre-ból javítva.
kamara, rejtek. – Luma, világosság (lumen).


XXX.

[181] Kostély falunál kiszállánk szekereinkből, megtekinteni a’ zsilípet, melly a’ Béga vizét Becskerek felé ereszti. – Regis opus! Azt Gróf Mercy voná 1763, ’s tizennyolcz mértföldnyire.
A’ nap olvasztó hőségű vala, ’s le készűle szállani, midőn Kostélytól két sor fűz között Lugosra beérénk. A’ közember itt lábikráig érő fejér vászoningben jár, a’ lyányok hajaikat különös fonású tekercsekben hordják, mit én még eddig sohol nem láttam. Azután csak hamar teljes fényében kele ki a’ hold. – Kilopám magam a’ Szolgabíró D’ Ellevaux László’ vendégei közzül, hogy Lugosnak úczájit végig járhassam. Eggy második Várad, mellyhez az által is hasonlít hogy Lugost a’ szép Temes a’ szerint szeli ketté, mint amazt a’ Körös; de Lugos szegény, ’s igen szegény Várad mellett. Ennek nincs két gazdag Püspökje, gazdag Káptalana, Academiája, Vára, ’s lakják Uraságok ezt is, ’s tehetősek, de nem annyin mint Váradot.
[182] Ferdő férfiakat ’s asszonyokat láték a’ Temesben; nem eggyütt, hanem mindnyájokat eggyenként, és nyugalomban. Visszatértem vendéglőmhöz, ’s magamhoz vévén két cselédemet, hogy míg a’ vízben leszek, ruhámat őrizzék, mert a’ víz’ szélén sok nép jára fel és alá. A’ hold’ bájos fényében, melly világos vala mint ősszel a’ napé, elnyúltam a’ folyamban, közel a’ hídhoz. Annak épen felette tündöklött teljes karimájában a’ hold ’s itt látni a’ hold’ játékát, az est’ meleg gőzét,*
meleg <’> gőzét
az abból kinyúlongó tornyokat, ’s a’ világ’ és a’ sötét’ tündéri masszáját, olly öröm, mellyet egész nagyságában egyedül az érezhet, a’ ki a’ mit a’ természetben lát, festés’ míve*
míve<sek>
gyanánt tudja tekinteni.
[183] Más nap héti vásár tartaték, nagy, mint sok helyeken az országosok. Kimenék megnézni azt, ’s ismét hír nélkül, hogy senki ne jőjön velem, ’s tehessem a’ mit akarok.
A’ piaczot hajdan arkádok vevék körül, mint a’ Lőcseit, hogy a’ sétálók eső és nap ellen védve légyenek. Még némelly háznak áll az illyen folyosója, de már kis számban.
Oláhnak nemesb portékára nincs szüksége, ’s így itt kevés szép holmit láthaték. Fel és alá őgyelegtem tehát a’ tolongó sokaságban, ’s lesegettem arczáikat, öltözködéseiket, bánásaikat, ’s beszédjeik’ nem értett hangzását. Új neme vala az örömnek ott állanom, a’ hol mind az a’ mit láttam, hallottam, szemem és fülem előtt isméretlen vala.
Mit nem hallám mindég magasztaltatni az oláh asszonyok’ ’s leányok’ szépségét! De én sem itt, sem Dédácson, sem Szpatán, sem egész Erdélyi útamban nem láttam arczot, nem láttam növést, melly szememet megragadhatá. Egésséges húsos test, és nem egyéb, ’s az a’ bővujjú ing, durva vászonból, elrejté a’ talán szép tagokat is, holott a’ lepelnek, a’ Festőknél, az elfedett részeket magán áltsugároztatni kell. – Eggy tót sáfrányos sátora előtt már kontyot láték eggy leánygyermek’ fején. Ujjatlan felső ruhája világos-kék tafota, oprégye ennek is, de véknyabb szövedék mint a’ miket eddig láték, ’s hosszu rojtjai keskeny ezüst paszomántba szögve. Ez lévén az első és utolsó oláh Kisasszony, vagy kontyáról ítélvén, Dáma tehát, melly egész útam alatt szemembe ötle, megkértem a’ Nyitriai eredetű sáfrányost, ki oláhúl folyva beszélt, lenne tolmácsom, ’s tudja meg magától a’ serdűlő lyánytól, hány esztendős, miolta hord kontyot, férje ifju e, szép e, ha szereti e azt, ’s ki’ leánya. A’ menyecskécske tizennégy esztendős; csak kevés hetek olta hord kontyot; fiatal a’ férje is, ’s atyja molnár. Látni akarám, ha dáma e lelkében is, ’s édes semmiket mondogaték neki a’ tót tolmács által; de az oláh Dámácska ollyakat soha nem halla, sem el nem pirúlt, sem mosollyal nem felele rá. – Azonban a’ sokaság körülfogva; csudálkozának a’ szokatlan jelenségen, ’s nem érték, mit akar az az őszűlő fej a’ gyermekasszonnyal. Valami kicsinységet vettem neki ajándékúl a’ tót embernél, ’s az én Dámám úgy nyúlt érte köszönet és minden érzés nélkül, mintha saját pénzén vásárlá vala. – Szegény, szegény nép! – Melly külömbség ezen rendes arczú, nem rossz növésű, fiatal asszonyleány,*
<leány>asszonyleány
és eggy nem szép arczú, nem szép növésű, nem fiatal, de lelkes franczia asszony közt!


XXXI.

[184] Özvegy Piacsekné asszonyság nagy ebédet ada, hogy alkalmam légyen a’ Lugosi Uraságokkal összeismerkednem, Szolgabíró D’ Ellevaux pedig estve tánczot. Az ebédnél a’ ház’ asszonya ’s a’ Lugosi Oláh Esperest voltak szomszédim, a’ vacsoránál özvegy Báró Bruckenthal Mihályné Excell. leánya Statum Praesidens Gróf Teleki Lajosnak, ’s a’ Megye’ második Al-Ipánya Szy Úr. Nem szükség mondanom, hogy itt úgy látám magamat, mintha Kassán vagy Újhelyben volnék; míveltek’ társasága, igen kevés külömbözéssel, mindenhol azon-eggy. – A’ Báróné felől a’ franczia fogoly Tisztek azt jegyzék meg, hogy a’ magyarok magyarnak, az oláhok oláhnak, a’ németek németnek, a’ francziák francziának ismerhetnék, olly tökéletesen beszéli mindeniknek nyelvét: én pedig, hogy a’ magyar, a’ német, és a’ franczia nem csak nyelvéről a’ magáénak. Nagy miveltségű, lelkes Asszonyság.
[185] Gróf Bercsényi, utolsó csemetéje, a’ Rákoczyval Franczia-országba kiköltözött háznak, épen azt beszélé a’ Piacsek Asszonyságnál összegyült vendégeknek, midőn D’ Ellevauxnéval felléptem, hogy meglátogatván Párizsban hagyott anyját, miket láta a’ Louvre-ben, és hogy David őtet anyja’ számára egész testben festette.
[186] Kértem az Isteneket, hogy hallgatóji meg ne szaggassák kérdéseikkel beszéde’ folyamatját; de kérésem csonka volt: azt is kell vala kérnem, hogy ne aludjanak a’ beszéden, ’s ne ásítozzanak a’ hol én csupa fül valék. De miként találhatták volna ezen hírekben örömeiket az ő hallgatóji, midőn sem a’ Művészség’ munkájihoz nem értettek, sem azt nem*
nem<,>
tudták, hogy mi a’ Louvre, mi az a’ Palais Royal, a’ Tuilerie, ’s mi az a’ St. Honoré úczája, ’s ki az a’ David. B. tehát azt a’ drága étuist mutatá inkább nekik, a’ mit a’ ház’ aszonyának ajándékúl hoza, és a’ kocsit, ’s*
kocsit, <mellyet> ’s
az ásítók ezt nem győzék csudálni. Én később kaptam ki részemet.
[187] Lugoson a’ Császár’ nevét viselő Huszárság fekvék, és ezek közt Kapitány Zsejben Úr is, de a’ ki az ebédnél meg nem jelenhete hideglelései miatt. Mihelyt ebéd után lehete, mentem hozzá, a’ város’ végén fekvő nagy kazármába. – Kapitány Úr, mondám a’ hosszas betegeskedései által egészen elgyengűlt, igen tiszta de most elsárgult bőrű, ébenfeketeségű*
ebénfeketeségű ék. em.
hajú ’s bajszú szép ifjúnak, a’ Csehy által szeretett idegen a’ Csehy’ legkedveltebb barátját magáénak is nézi, ’s nyúltam jobbja után – Zsejben kiszökött ágyából, ’s forrón visszonozá ölelésemet; Csehyt ölelénk meg egymásban. Egy orosz álgyú 1812. Septbr. 29d. kiszakaszta szívét és bal vállát. – Mit veszte nemzetünk a’ lelkes és jó ifjúban és Csohányban! – [188] De életét más helyt fogom adni.


XXXII.

[189] Útam innen Dédácsig másfél nap tartott. [190] A’ Lugosi szőlődombokon innen sűrű csererdőket lelék. Azok szélesen ki valának vagdalva az út mellett jobbra és balra, hogy a’ menők bátorságban haladhassannak. [191] Hol az háromfelé nyilt, igen csínos, sőt épen czifra útmutató jelenté, magyar és oláh betűkkel, az útnak ez és amaz ága hova viszen. [192] Oláh mindenben czifrát szeret.
[193] A’ feszűletek’ keresztjei Kosova táján majd fából vannak állítva, majd kőből, ’s a’ kő keresztek eggy darabban vannak szelve. Nem magasak, nem véknyak, ha véknyak volnának, megpattannának midőn felemelik. A’ fakereszteken eggyik karika, csillagokra osztva féldiametereik által, a’ másikat éri, végig az egész gerendán, elől és oldalt és hátul, ’s veres és fejér színekkel vannak bekenve, hogy ezek a’ temérdek sokaságú csillagok még tarkábbak légyenek. Más szent jelek paraplűj-fedél alatt állanak, festett vagy fametszésben papirosra-nyomtatott, ’s durván bemázolt képekkel, a’ millyeket a’ csapszékek’ falain látni.
[194] E’ csererdők közt eggy éltes asszonyember könyörögve közelíte szekeremhez. Arcza mutatá melly inség alatt nyög. Adtam neki valamit, ’s nem fösvényen, de ő még is kére, ’s igen indúlatosan. Most papiros-pénzt*
papiros-penzt ék. em.
adtam neki; elvette azt, és még is könyörge. Úgy hittem, szekeremre kívánkozik; megnyittatám neki ajtaját, ’s meghagytam, hogy az inas emelje fel; de nem akara felűlni. Beszédében végre megérténk a’ pite szót, a’ mi kenyeret jelent. Meghagyám, mutatnának azt neki; ’s a’ szerencsétlen mohon kapott utána,*
kapott <ve> utána
’s vitte szájához. Valamit Lúgoson vétettem, kenyeret, túrót, szalonát néki adattam. Sírt örömében, térdire bukott, ’s úgy köszönte alamizsnámat. – Melly borzasztó napok várják e’ tájt ez idén! Lakosainak most gomba minden eledelek ’s az még betegebbekké teszi őket.
[195] Illye, Bethlen Gábornak ösi birtoka ’s szűlő-helye balra marada eggy szép lapályon. Épűleteit nem lehete tisztán kivennem a’ távoly miatt. De ha azok kevélyek volnának is, helyt inkább nemesítené annak neve a’ ki itt született, mint minden fénye, mellyet talán bír. [196] Az Erdély’ kormányán lelkesb ember nem űlt. Örökre kár hogy ajánlása el nem fogadtatott ’s a’ Dák’ Királyságot fel nem állíthatá. A’ Magyar-föld’ most a’ Fekete-tengerig terjedne.
[197] Branyicskához közelítvén, jobbra az út mellett, eggy meredek magas szikla’ oldalában, deszkatáblát láttam meg, melly azt hirdeti, hogy az útat itt, Hunyad Vármegyének Rendei és Fő-Ispányok Gróf Bethlen László vonaták. A’ ragyogni-szerető Bethlen saját kenyerével táplálá az útat csinálókat. – Ki irígyelje, ki akadjon fel, hogy az illyenek ragyognak. Bár sokan volnának, a’ kik így akarjanak ragyogni!
Midőn Komárom 1808. új árkokat ’s bástyákat kapa, kitérek Pozsonyi útamból, hogy az építéseket én is láthassam. Eggy éltes testes Úr komoly lépésekben lépdele Felköltjeink’*
Felköltjeink felköltjeink-ből javítva.
öltözetében, kardosan, tarsollyal, csákóval.*
csakóval ék. em.
Utána három fija; így öltözködve ezek is, ’s eggyike sántán, mankóval. Ezeket proconsuláris csoportja követé; Erdélyi ifjak, kik az öreg Úr’ költségén és eggyütt vele menének látni a’ magyar Dietát és Bécset. A’ ki így öltözve vezeti így öltözött fijait; a’ ki ennyi tanulni-szerető ifjat viszen olly helyre, hol van mit látni ’s hallani; előttem ugyan tiszteletes, bár azon emlék’ lidérczi kísértete, hogy ő maradéka Gábornak, Gergelynek, Ferencznek, Jánosnak, Farkasnak, Miklósnak, kicsalta volna a’ korláton. A’ hiuság mindég gyengeség, ’s néha nevetséges, ollykor szinte útálatos; de midőn a’ hiuságot vagy ész intézi, vagy eszesek, akkor a’ hiuság áldott, áldott dolog, ’s azon mértékben tiszteletes, mellyben az ál szerénység ’s a’ más ragyogása által megbántott hiuság soha nem az.
Bethlen eggyike volt az Erdély’ leglelkesb Szolnokjainak. Kevély lelke pirúlt volna rossznak ismértetni.
Végső éveit betegen tölté, ’s lelkének gyakor eltávozásaiban. Vesztegette nem csak jövedelmeit, hanem örökét is. Gyermekeit tüzelék mások, hogy a’ jószágot hagyják zár alá vétetni. A’ szeretetre, a’ csudálásra méltó philopátorok készebbek valának romlani mint szerencsétlen atyjokat ez eggy örömében megháborítani. – Melly ragyogó tett, ’s azon korban, mellynek bálványa a’ pénz!


XXXIII.

[198] Vágytam látni Branyicskát, melly valaha Cardinál Martinúzié volt, hol még áll kápolnája, ’s megtenni tiszletemet Báró Jósika*
Jó<z>sika A név megismételve a bal margón.
János Úrnál, ki a’ Cardinál által lakott házat bírja; ’s Gróf Gyulainé akara vezetőm lenni. – [199] Maros-Némethiben a’ mi Lajosunk vala gazdánk, mert*
mert Sor feletti betoldás.
a’ hely a’ Gyulaiakat ismeri férfiágon urainak. Udvara*
1. hely 5. férfiágon 4. ismeri 6. burainak 2. a’ 3. Gyulaiakat<,> Udvara A szórend sor feletti számozással javítva.
és a’ Maros között fut el az út, ’s túl ezen igen keskeny kert vonúlt el, tömve Római faragványok’ töredékivel, ’s a’ Maroson túl vad hegy kél, mellyen az út Zaránd Vármegyébe vezet.
A’ ház bírja Gróf Gyulai Józsefnek,*
Gyulai <Lajos> Józsefnek
a’ Lajos’ nagyatyjának, Weickardt által 1790. Bécsben festett képét, itt egész testben, Andrásfalván karok nélkül, ’s ez nem csak a’ Gyulai-háznak, hanem*
Gyulai-háznak, <kincse,> hanem
az egész Erdélynek is, kincse. A’ Cancellárius Telekién kivül én jobban dolgozott portrét e’ földön nem láttam. Ismertem a’ Grófot, ’s kezes lehetek, hogy a’ kép el van találva. [200] Itt függ a’ mi Grófnéénk is, híven, de nem szépen, ’s bájai nélkül. Az efféléket nem tartom szükségtelennek a’ később időkkel tudatni. ’S bár intésem mindent arra indíthatna, hogy magát festesse! Ne rettegjük azt a’ hiuság’ vádját, sőt higyjük, hogy bár mi fényetlenek vagyunk,*
fényetlenek <legyünk> vagyunk,
kidőltünk után azoknak a’ kik bennünket szerettek, nem hagyhatunk kedvesebb birtokot, mint képeinket.
[201] Wagner*
Wagner<,>
pasztelfestő Erdélyt is eltölté portréjival, mint Magyar-országot, [202] ’s ő igen szerencsésen dolgozott, legalább annyiban, hogy az arczot eltalálta. A’ Maros-Némethiben függő képek közt legérdeklőbb a’ Horvát-országi Bán és Udvari Fő Hadi-Tanács’ Előlűlője Gróf Gyulai Ignátz’ nőjének, Báró Edelsheim Bádeni-születésű Asszonyságnak*
Bádeni-születésű <nőjének> asszonyságnak
képe, mellyet a’ nem tanúlt másoló’ sem foszthata meg az elsőbb festés’ szépségétől. Asszonyi méltóság és nyugalom ömlött el rajta.
[203] Branyicska a’ Maros’ jobb szélén áll, szelíden elnyúlt halmon; az országút a’ balon fut el eggy vadan költ hegy alatt, melly a’ folyamból látszik kiemelkedni.*
látszik <kikelni> kiemelkedni
Lába el van seperve, ’s a’ régi Tiriscum’ négyszögekre faragott bálványkövei*
faragott <ko> bálványkövei
ide hordatának, hogy az útat, a’ hegy alatt, a’ Maros’ áskálásai ellen óvják. Ha ki nem egészen járatlan a’ tájfestésben, könnyen képzeli, melly képet adna itt a’ meredek hegy*
meredek <árnyékba nyúló árnyékában> álló hegy
és ezzel áltellenben Branyicska*
áltellenben <a’ nagy fényétől naggyá> Branyicska
annak, a’ ki itt Dédács felől jőve mégyen Magyar-ország felé, és fényes*
és <délben> fényes
délben. Balra a’ vakmerőben költ ’s fákkal és bokrokkal borzas hegy, fekete árnyékban, ’s lába*
’s <keskeny> lába
alatt az igen nagy darab négyszögü kövek által őrzött út, a’ maga korlát-gerendájival. A’ kép’ közepében a’ Maros futna el eggy hídassal, melly a’ menőket a’ hegy alól Branyicskára viszi. Jobbra a’ Jósikák’ négy kastélyaik, mellyek’ számában az itt említett áll legelől. A’ nem nagy, de emeletes háznak, (nagyobbat a’ hely*
hely<’>
nem engede) kő kerítése van a’ víz felé, ’s a’ kerítésnek dél-nyugoti*
dél- Sor feletti betoldás.
szögében kél, a’ meszelt kerítés felett, a’ régiség’ szennyében meghagyott kápolna. Ez a’ szenny ’s csuda alaku fedele bántja a’ szemet: a’ szívet szent érzésekkel tölti el.
[204] A’ fenékben látszik a’ fentebb említett perpendiculáris szikla Bethlen Lászlónak emléktáblájával, és a’ szelíd lapály, mellyen Illye terűle el, ’s mind ez a’ legvídámabb világításban, míg a’ meredek hegy feketén.
[205] A’ ház ura, míg én Krassóba járék, elbúcsúzott Hunyadi Fő-Ispányságától, ’s mint kinevezett Tanácsnok a’ Kormányszéknél, bémenni készűlt Kolozsvárra. Bánffy Györgynek elholta után Gubernii Praesesnek nevezte ki a’ Felség, nem Gubernátornak, mert illyet Erdély választ. [206] Fija Antalnak és Gróf Teleki Josephínának. – Antal, Kolozsvári Fő-Ispány, ifjú éveiben Jezsuita volt, ’s a’ Szerzet arra készíté, hogy Mártonffy*
hogy <C> Mártonffy
József barátjával, Chínába küldessek. De eltöröltetvén a’ szerzet, Jósika visszatére a’ világba, Mártonffy pedig megmarada a’ papi pályán, ’s végre Erdélyi Püspök lett. – A’ Gubernii Praeses Excell. polgári szolgálatjaihoz rokona Cancellárius Teleki körül készűlt, ’s 1796. Fejérvári Kanonok Cseresznyés András Úr’ társaságában szándékozék megjárni Olasz- és Franczia-országot, de útját az előre-tolakodó franczia sereg az ifju Generalis Buonaparte Napoléon alatt elakasztotta. Turínban kénytelen vala visszafordúlni.
[207] Hitvese, leánya Gróf Csáky Jánosnak Bethlen Rosaliától, aratóji közzül előparancsolá a’ legszebb oláhlegényeket és leányokat, hogy előttem ropják tánczaikat*
előttem <ropják> ropják Szétfolyó tinta miatt áthúzva, majd az áthúzott rész felé írva. tánczaikat
a’ kert’ gyertyánspallérai közt. Valóban ropták, terrae graves! – A’ barbarusoknak e’ részben nem mosolygának a’ Kegy szüzek. Azt a’ férfiak kezdik, és csak magokban. Karikában járdogálnak vonogatván előbb tovább nehéz lábaikat, eggyike másika után, minden tűz, minden elragadtatás nélkül, a’ mi lelke a’ táncznak. Fáták, nyeveszték, azalatt csoportra verekedve állanak, ’s várják szerencséjeket. ’S most eggyik ficsúr, majd a’ másik, úgy aztán a’ többi, előránt eggyet a’ csoportból, tombol vele, ’s mondogat valamit a’ mi gyanút támaszthat a’ fülben, hogy talán vers akarna lenni; ölbe fogta tánczosneját, ’s megforgatja. Némelly tánczosnak nem elég eggy leány, kettőt ránt elő, jobbjába markolván ezeknek baljaikat ’s duetto helyett triót jár. – A’ táncz mint a’ bőrduda dongása, ’s a’ dongás mint tánczos és tánczosné.
A’ ház urának meg kelle sejtenie, hogy vendégének ez a’ lelketlen lomha táncz nem sok örömet ád, ’s előkiáltá Mákra Antal Vice-Notáriusát, hogy gyengekoru idősb*
gyengekoru <ifjabb> idősb
leányával tánczolna Hátszegit. – Tánczos és tánczosné két kezeiken tartják egymást, szembe egymással, ’s jobb lábok’ hegyével*
hegyé<n>vel
eggyszerre mind ketten, hármat tippantanak. Most bal lábok’ hegyével*
hegyevel ék. em.
tippantják el ismét a’ hármat, és még eggyszer ismét a’ hármat a’ jobbal. Kezeiket a’ táncz’ kezdete olta ki nem eresztvén, hármat szöknek a’ leány’ jobbja, most balja, ’s ismét jobbja felé. Ekkor ismét megteszik a’ tippantásokat, mellyeket most újra a’ szökdelések váltják fel. Végre a’ legény ölbe kapja a’ kis leányt, ’s megforgatja, mint a’ magyarban, ’s újra kezdik a’ hármas tippantásokat, hármas szökdeléseket. – Ebből áll a’ Hátszegi, szent számjaival. –
[208] A’ hajdani Tiriscum (ma Veczeli vár) árkainak helyénél kikelénk szekereinkből. Miolta a’ vár’ bálvány négyszög-kövei Branyicskára, az apró darabok a’ postaút’ töltésére elhordattak, itt eggy igen hosszú egyenes gödörnél egyebet nem látni; ’s ez is annyira van már behányva hogy kevés eszt. mulva semmi nyoma nem marad.
Solymoson Óbester Barcsai Abrahámnak özvegyénél, Gróf Bethlen Susánánál tértem be. A’ háznak nincsenek gyermekei. – ’S e’ csendes falusi lakban lakhaték e az a’ tüzes, az az eggykor szép ifju? kérdém magamban. ’S a’ ki hajdan királyi palotákban járdalt, csudálva deli növése, kedves arcza, elmésségei miatt, a’ ki a’ vacsoráknak életet ada, e’ szelíd’ szótalan asszonyság’ társaságában lelheté e boldogságát? De ifjúnak játék, öregnek nyugalom. – Még látám mint lövelgeté hegyes, ollykor keserű nyilait, mikkel annyi ellenségeket csinált magának, de minthogy azokat mindég csak rosszakra lövé, annyi szíves barátot is a’ jók között. Barcsai vétkeiben is nemes volt.
[209] Temérdek számú*
számú Sor feletti betoldás
szokatlanságainak az volt eggyike, midőn előtalálván eggy csoport franczia hadi-foglyokat, kik közt eggyik ing nélkül ment, leveté a’ magáét, ’s ennek adá. Más visszafordúlt volna útjából, ’s hazulról küldött volna utána fél tuczetet – De*
1. volna 3. fél tuczetet 2. utána<.> – De A szórend sor feletti számozással javítva.
szép lelkek szeretnek megsiketülni a’ hideg ész’ tanácsára, ’s úgy tetszenek magoknak különösségeikben,*
különössegeikben ék. em.
mint áldozatjaikban.


XXXIV.

[210] Azon szép völgyen, melly a’ Kenyérmezőn kezdve, Hunyad Vármegyén végig, Magyar-ország felé terjed, eggy kisded másik nyílik dél felé, ’s az visz azon helyre, melly nemzetünk előtt örökre szent marad; mert a’ legtiszteletesb magyar’ birtoka, még pedig ösi birtoka is volt – Vajda-Hunyadra. Szántva vannak a’ völgy körül lapos tetőji; maga a’ völgy fűvet ad és kukoriczát. Sebes patak fut el rajta, ’s a’ patak’ szélén két falu áll: Barcsa és Kis-Pestes. Hunyad megett dél felé szálas hegyek emelkednek nagy sokaságban; ’s ezek közt messzére kél fel a’ 7800 ölnyi Retyezát, gyalult tetőjivel. [211] A’ Tátra’ Krivánja csak 18, a’*
18, <öllel magasb,> a’
Lomniczi 300 öllel magasb. Eggyik nagy szépsége a’ Dédácsi völgynek.
[212] A’ Grófné ’s gyermekei vezetének ide is. [213] Fellegvárat reméltem találni, melly uralkodni fog az alantabb táj felett, ’s megcsalva látám képzelésem? ez*
ez<’>
itt nem előbb tűne szemembe csudás szögű, csudás fedelű magas falaival, mint midőn már előttem vala a’ Mező-városka, minden dísz nélkül, hasonló eggy nagyobb rendű falhoz, mellynek a’ vár’ nyugoti szélét foglalta el. Hatalmasabban kele fel most lelkem előtt az a’ gondolat, hogy a’ hol vagyok, hogy a’ mit látok, ott Hunyadi János is volt, azt ő is látta, hogy lábam azon*
lábam <majd> azon
grádicsokon fog majd lépdelni hol Hunyadi János is lépdele. Ez naggyá teve előttem minden tárgyat. A’ hogyan gyermekes képzeletünk közönségesen nagyobbnak festi a’ miért szívünk lángol, de a’ mit szemünk nem látott, hogy meglátván végre, ’s a’ képzelt gígási nagyság közönséges mértékké lohadván, ítéletünk a’ valónál is alább süllyed; ’s az a’ nagy félisten, kit érdemeinek csudáltában egeket-tartó Atlásznak nézénk, kisdeddé sorvad szemeink előtt, a’ millyek mi vagyunk, földnek egyéb szüleményei: úgy vagynak viszont esetek, hol a’ jelenés túlhaladja a’ nagyító képzelés’ festéseit, ’s többet lelünk mint váránk, ’s itt engem ez ére. Elevenebben tűnt fel lelkem előtt a’ szerencsétlenek’ emléke, az ő hajdani erejek, nagyságok, midőn most a’ puszta, éktelen helységbe beérénk, ’s a’ nyeregben-űlő oláhnék’ sokaságán, mert épen héti vásár vala, keresztül vergődénk.
[214] A’ vár’ udvara egyenetlen hosszas négyszög, a’ szerint épűlve, a’ hogy azt kelni engedé a’ márvány félsziget. [215] Ejszaki oldalát, honnan a’ híd van áltvetve a’ széles és mély gödrön, Hunyadi János építeté, az Erdélyi Vajda és Magyar-országi Gubernátor, keleti oldalát fija Mátyás, a’ Király, szinte a’ kápolnáig, melly hihetőleg a’ Vajda’ építése, mert akkor nem lehete vár kápolna nélkül; a’ mi azon túl van, az innen déli-nyugot felé kinyúlt bástyával, Bethlen Gábor, a’ Fejedelem. – Melly három név!
[216] Udvara [217] legemeletesb a’ Bethlen’ soránál, ’s az itt szélesb mint áltellent vele a’ Királyé. De a’ Bethlen’ sora csak szükségre épűlt, a’ másik kettő pompára is. Legszebb kilátás a’ Király’ sora erkélyéről van, melly az épűlet’ testéből kihasasodik.
[218] A’ Hunyadi János alkotmánya egyenes sorban kél a’ vár’ árkának márványsziklája’ szélein. Onnan emelkedik az a’ négyszögü vastag négy oszlop is melly ugyan-annyi erkélyt tart, ’s ezek eggyszerre épűlének a’ magok falaikkal, és nem később. A’ négy erkély kilencz ajtón nyit eggy keskeny sétálót, mert az eggyik erkély a’ másikához boltozattal van összeragasztva. Szédűle főm midőn innen a’ vár’ árka’ mélyébe lepillanték, [219] ’s az erkélyek vastag pilasztereit ’s a’ hídat tartó, termés-kőből rakott, magas és izmos oszlopot elnézém. A’ híd’ oszlopának magassága 87 láb, ugyan-annyi a’ vár’ faláé, hol az legtetősebb; ’s így a’ vár’ foka 29 öllel volna fenntebb mint [220] a’ Zalasd pataka, melly kétfelé válván a’ Bethlen’ sora felett, a’ híd alatt fut el, ’s ott malmot forgat.
[221] A’ palota, földszínt, a’ Vajda’ tágas lakó-szobáji alatt áll. Ablaka az árok felé nincs. Boltozatját négylábnyi diameterű, háromölnyi magasságú, nyolczszögekre faragott veres márvány oszlopok tartják, a’ palotát hosszában két egyenlő részekre osztván. A’ hol a’ boltozatok’ éles szögletei bezárják egymást, rózsákat látni, az Ország’, a’ Hunyadiak’, Szilágyiak’ czímereikkel. Az ajtóhoz legközelebb oszlopra e’ szókat faragták: hoc opus fecit fieri Magnif. dominus Joannes de Hunyad, Regni Hungariae Gubernator anno dni 1452. Zu diese lateinische, aber mit deutschen Lettern geschriebene Zeilen nehme der Setzer deutsche Lettern, aber neugegossen
[222] Csaknem áltellent a’ híddal áll a’ templomocska. [223] A’ Hunyadiak’ hollója a’ gyűrűvel, ’s a’ Szilágyiak’ vadkecskéje itt is sokat láttatja magát. Az udvaron a’ grádics mellett veres márványban látni a’ Hunyadi-ház’ megújított, megbővített czímerét:*
czímerét<,>:
felül a’ koronában a’ két sasszárnyat, alól a’ négy egyenlő részre szelt paizs első és utolsó mezejében*
a’ négy egyenlő részre szelt paizs első és utolsó mezejében A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszövegben jelezve:└
a’ koronát-tartó oroszlánt, a’ második és harmadik mezőben a’ hollót a’ gyűrűvel.
A’ Mátyás’ sora mellett eggy bástya kél mellyet a’ magyar Buzogány-bástyának, az oláh Pisztriczának, azaz tarkának, mond, mert külsője apró négyszögekre van felosztva, ’s azok ismét háromszögekre, bemázolva fejér, kék és veres festékkel. Ennek tölcsértetőjéről az ég’ tüze 1815. Június’ 11d. lehasítá vitorláját, a’ kétfejű sast, azolta pedig a’ tölcsértetőt is megemésztette az idő. [224] Az Urodalom’ akkori Kamarai Administrátora Osdolai Bögözi Antal Úr sokat költe saját erszényéből, hogy a’ mi romlani elkezdett, épségben maradhasson. [225] De még vígasztalóbb, hogy mostani Uralkodónk 1817. harmad’ napot múlatván itt, ennek szükséges igazításaira harmincz ezer fntot rendele.
Másik bástyája Nyebojsza (nefélj) nevet visel. Ez a’ maga kéményalaku tetőjével folyosó által van a’ Bethlen Gábor’ sorához csatolva.
A’ várat Borbátvízi Bája István Úr, Hunyad Várm. Táblabírája, festette, nagy hűséggel. Ezen látni a’ Hunyadi János által épített négyerkélyű sort és a’ hídat; a’ Mátyás’ sora’ előre hasasodó erkélyét, a’ Buzogány-bástyát és Nyebojszát; a’ kápolna’ oltárvégét, és a’ helységben a’ Franciscánusok’ templomát.
Mi volt valaha Hunyad, és mi most! Palotája, hol a’ Gubernátor-Vajda’ Nagyjai összegyülekeztek, most sót és vasat árúló rekeszték. – Nagy és tiszta lelkü férfi, melly kevés örömeket érzél vala te munkás és örök tusakodások közt töltött életedben, ha láthatád vala, bétekintvén a’ végzések’ könyvébe, mi várja húnytod után hazádat*
hazádat házadat-ból javítva.
és házadat!*
házadat hazádat-ból javítva.
Nem hagyhatám el a’ helyt azon emlékezés nélkül hogy itt eggy ifjú szolgála a’ konyhákon, hogy itt eggy ifjú füjtögete kemenczéket, ki később Váradi Püspökké, Királyi Kincstartóvá, Ministerré, az özvegy Királyné’ Corregensévé, királyi-barátja’ gyermekének gyámjává, Esztergomi Érsekké, Magyar-ország Prímásává, Cardinálissá leve; kit Királyának ellensége ennek inkább irígyle mint sergeit; kit egész Európa csudált – a’ nagy Martinúzi.


kleine Schrift
Szirt, rendíthetetlen, mint karja és keble rakódnak,
Nagy mint Ő, nagy, mint társai, mint fija nagy!
Hol van urad? hol van Mátyása? hová leve László?
Hol van az eggykori fény? hol van az eggykori zaj.
„Nincsenek!” így dörmög falaidnak kriptai csende.
Nincsenek? ah! – de mi ez? látom e nyilni kapud’?
Látom; zászlóját már szélnek ereszti Capistrán;
Íme indúl, ’s vezeti győzödelemre hadát.
Szól a’ tarogató ’s a’ síp ’s a’ trombita, ’s a’ hős
Néma haragjában most maga léptet elő.
Jobbja és balja körül László szökdelteti ménét;
Atyjának vészi és osztja parancsolatit.
Szirt, mi vagy, és mi valál eggykor! megborzadok. A’ hű
Érzi a’ szent jelentést, ’s felriad álmaiból.



XXXV.

[226] Heltai Gáspár Hunyadi Jánost (Chronic. CXI. Rész) a’ Zsigmond Császár’ és Morzsinai Erzsébet gyermekének hirdeté, azok szerint, ugymond, a’ miket maga ő hallott a’ nagy Hunyadi alatt szolgált vitézektől. De Zsigmond 1437. hala meg, Heltai pedig 1575. írta ’s nyomtatta Chronicájit, ’s a’ két év között szász és harmincz nyolcz esztendőnyi hézagocska van. Heltai meg nem gondolá mit mond, állatásának hitelességet igyekezett szerzeni.
A’ Havas-elvői Vajda (elvő hajdan tulsót jelente) megholt, ’s Dán és Mircse fijai visszálkodának. Dánt a’ Török védé, Mircsét Zsigmond, mert Transalpína koronánktól függe, ’s Zsigmond 1392. megjelent a’ seregnél. Eljutván a’ Sztrigyhez, előhozata eggy nemes leányt, ’s annak karjaiban feledé az özvegység’ unalmát. Visszatérvén a’ táborból, ismét előhozatá a’ leányt, ’s teherben találván, eggy gyűrűt ada neki és eggy czédulát, hogy gyermekét e’ jegyekkel hozná fel Budára. [227] Heltai elmondja az egész dialogust, mellyet gondolnám, nem hallott a’ nagy Hunyadi’ vitézeitől. Tetszett neki a’ regécske, ’s feledé hogy hisztoriát ír, nem drámát.
[228] Eggy Havas-alföldi Bojér,*
B<ó>jér Az ékezet áthúzva.
neve Buti, Hunyad Vármegyébe voná magát a’ háború bajai elől, melly honjában lángola. Megszerette a’ nemleány leányt, elvette azt, ’s vége lévén a’ háborúnak, haza ment vele, ’s a’ gyermek ott megszületék, ’s ő azt Jankulának keresztelteté.
[229] De Buti hamar meghala, ’s Butiné a’ csecsemővel szüléjihez költözék. Ott kéré Gáspár’ testvérét, hogy őt kísérné el a’ Királyhoz Budára. Útjok nem lesz haszontalan. Gáspár megígéré, ’s Morzsinai Erzsébet szappanozzá ruhájit a’ hosszú útra.
És vala eggy holló, és az meglátá a’ bölcsőben fekvő gyermek’ kezében a’ csillámló kárbunkulust, és elkapta azt a’ gyermektől, és felszállott vele eggy fára. De Gáspár legény vala ám! vette tegzét, nyilát, lelőtte a’ hollót, ’s a’ gyűrűt visszá adta húgának. Zsigmond hallá mi történt a’ gyűrűvel, ’s a’ hollót a’ gyűrűvel czímerűl adá Jankulának, ’s neki ajándékozá Hunyadot és a’ Hunyad körül fekvő falukat. – [230] Így Heltai.
[231] Benkő József sok ideig perle azokkal, kik a’ mesét hinni nem pirúltak. De leveré a’ világosság, ’s ezentúl ő vitatá mérgesen, a’ mit eddig mérgesen tagadott. (Transilv. l: 559.) Ellentállhatatlan okai ím ezek:
1. Mert az egész Erdély így beszéli: – És így valónak kell e lennie?
2. A’ Cilleyi Ulrich Hunyadit oláhnak szidta, ’s ebfajtájúnak. – És így Hunyadi gyermeke vala Zsigmondnak?
3. Mert Jankula még bölcsőjében kapta Hunyad felől a’ Kir. Adománylevelet. – De ha kapta e? – Igaz, azt Benkő állítani nem meri, sőt jámborúl vallást tesz, hogy azt emberi szem sem ereditijében, sem másolatában nem látta, ’s annak a’ Historiophilusoknál semmi nyoma nincs: erős hittel azt hiszi azonban, hogy azt valaha, valaki, valahol, fel fogja még találni. – Úgy hinné az ember, hogy Benkő dévajkodik.
4. Mert Zsigmondnak erkölcsei felől az affélét feltehetni. – És így a’ mi megtörténhetett, megtörtént?
5. Mert midőn Mátyás’ halála után némellyek azért nem szavalának a’ derék Hanzlikóra, mivel ő papi áldást nem nyert ágyból vette származását, a’ jók azt felelék a’ kajánoknak, hogy a’ Gubernátor Hunyadi is így terme. – [232] ’S Benkő fel nem érheté e, hogy a’ jók ezt per inconcessum felelék, és még örűltek hogy ezt felelheték, bár nem hitték. – Benkőt itt egészen elhagyá a’ jó lélek.
Azonban még is való, hogy a’ rege beszéltetett, ’s az igazság’ barátjának tiszte kérdeni, hogy az eredetét hol vehette.
[233] Nékem úgy látszik, hogy nem a’ történet szűlte a’ czímert, hanem a’ czímer szűlte a’ történetet.
[234] A’ még ifju Hunyadi János Zsigmond alatt leve Lovaggá ’s Szentelt-vitézzé; Zsigmond alatt játszék pánczéljátékokat, ’s pajzsán, a’ szokás szerint, famíliájának czímere, a’ gyűrűt tartó holló, vala festve. ’S a’ magyar Troubadour versekben mondá el a’ mit akart, ’s poetai ihletésében tudott, a’ holló és a’ gyűrű ’s a’ Zsigmond’ fijasága felől. ’S a’ regét a’ jó Troubadournak senki nem hitte, mert hihetetlen volt, de minden beszéllte, mert rendes volt.
[235] Hunyadi öt legényt vive táborba midőn szolgálni elkezdett. Ötöt vitt volna e csak, vagy ötvent inkább, ’s talán ötszázat, ha már bölcsőjében övé volt volna Hunyad és környéke?
[236] Ötödik László Király Hunyadinak öseiről reá-maradt hollós és gyűrűs czímerét, eggy koronát-tartó oroszlánnal bővítette meg, és két emelkedő sasszárnnyakkal a’ pánczélfőn, ’s Diplomájában (Pozsony, 1453. Február. elsőjén) ezeket mondja: “Hactenus siquidem ex gratia praedecessorum nostrorum divorum Hungariae regum praefatus Comes Johannes pro armis, seu nobilitabis insigniis progenitoribus suis et domni benefico munere collatis, corvum in campo flavo seu coelestino alas paululum elevantem, suo colore naturali depictum, ac formam arnuli aurei in ore gestantem habuit.”.. Katona, Hist. Critic. XIII: 866. – [237] Tudva van, hogy nálunk czímereket Zsigmond*
Zsigmond Sor feletti betoldás.
osztogata nagy számban, de hogy Zsigmond előtt is voltak már czímereink; ’s a’ mit a’ Diploma itt a’ Hunyadi János’ eleji ’s familiája felől mond, érdemel hitelt.
[238] Kercselicsnél (Notit. Praelimin. de Regnis Dalm. Croat. Slav. l. 270.) a’ Zagrábi és Varasdi Nemesek panaszt tettek Hunyadi János Gubernátor ellen 1447. a’ Magyar Rendek előtt: „Noveritis quod Magnif. Johannes Székely de Hunyad Gubernator regni Hung…”, és alább per eundem Székely potentialiter occupatas…” De a’ Hunyadi-Székely ház Zsigmond előtt már virágzott, ’s a’ Budai Káptalannak eggy 1331. költ levele említ eggy Hunyadi Mihályt, Hunyadi-Székely Jánosnak fiját. Ez szerint a’ Gubernátor Hunyadi-Székely Jánost ezen ház’ tagjának, a’ Hunyadi-Székely János’ kisunokájának, a’ Hunyadi-Székely Mihály’ unokájának, ’s a’ Hunyadi-Székely és Oláh és Buti Vojk’ fijának szabad, sőt kell, tekintenünk.
Albertnek eggy 1439. költ Adománylevelében a’ Gubernátor Hunyadi János és testvére, Hunyadi János ez is, a’ Miles Militum, így említetnek: Joannes, et alter Joannes, uterque filii Oláh de Hunyad. – Eggy más Adománylevélben, az elsőbb Ulászlóéban, 1440. a’ két testvér felől így van szó: utrique Joanni, filiis quondam Vojk de Hunyad. – [239] Bonfín ezt a’ Hunyadi Oláh Vojkot Butinak is mondja (Decad. III: 9.) – És ha ez az olasz eredetű Tudós a’ maga hősét, szabadosnak vélt hazugsággal, melly Genealogiák’ gyártásában még inkább nem szokatlan mint egyéb tárgyak körül, a’ Római ház’*
Római<->ház
maradékának hirdeti is, fel lehet e tenni, hogy ő, eggy időben élvén hősével, ennek nagyatyját is hazug neven merte légyen nevezni? Eggy Magyar-országi Gubernátornak, Erdélyi Vajdának, eredete, az első ízben, ’s ekkor midőn ez a’ Gubernátor-Vajda még élt, nem lehete nem ismeretes. Melly lármát nem csináltak volna ebből az ő sok irigyei, kik azért neheztelének reá, mert születésben alantabb állott náloknál, és még is érdemei által őket túlhaladta.
Bonfín még azt beszéli, hogy Mátyás alig tűre valamit nehezebben mint midőn a’ bitang hír őtet új embernek nevezgeté; mint midőn ellenjei tagadni szerették volna, hogy eredetét régi házból vette. Ha nem Mátyásnak, hanem ezeknek volt volna igazok, a’ neheztelése csak ingerlé vala a’ bitang hír’ beszélőjit.
A’ hely nem engedi ezeket itt bővebben adnom elő, ’s Olvasóimat eggy kisded munkára útasítom, mellyet Ponori Thewrewk József Úr, Pozsonyban 1825. e’ czím alatt ereszte ki: „Három Értekezés Hunyadi Székely János Magyar-országi Kormányzó, Erdélyi és Havas-alföldi Vajda, Tót-országi, Temes és Szörényi Bán, Beszterczei örökös Gróf, Nándorfejérvári Kapitány törvényes ágyból lett születésének bébizonyítására.” 8ad rétben 80 lapra. Az első Értekezés Arankáé,*
Értekezés <az> Arankáé
a’ második enyém, a’ harmadik a’ Kiadóé.


XXXVI.

[240] A’ Grófné megígérte elholt férje’ testvérének, özvegy Gróf Bethlen Ádámnénak, hogy a’ Gyógyi hév vizekben meg fogja látogatni, ’s úgy akará, hogy én is ott legyek. [241] Engedtem kívánságának, de hogy elébb Tordost és Bábolnát lássam. [242] Lotti zálogban megtartá lyányomat.
[243] Sípos álthívá Báró*
álthívá <magához> Báró
Naláczi Istvánt Tordosra, [244] Naláczi pedig Sípost és engem Bábolnára vitt által, ’s így két napom tanúlás és kaczagások alatt múlt el; mert a’ ki Naláczi körül van, eggyütt teszi a’ kettőt. [245] Sípos úgy akará, hogy az utolsó éjt töltsem álmatlanúl vele, ki tudja, mikor látjuk egymást, ’S az éjt Bábolnán ágyban tölténk ugyan, de bé nem húnyánk szemeinket.
[246] Síposnak három szerelme volt: a’ Metaphysica, a’ Mathesis, a’ Classicusok. Kant vala bálványa, ’s ennek tanításit a’ Róma’ nyelvén dolgozta fel, ’s postán küldözé meg nekem, fejezetenként. Engem gyönyörködtete a’ dolog, ’s még inkább a’ tudós nyelv, mert azok a’ speculátiók nekem nem szerelmeim. Kértem, adja ki nyomtatásban, ’s minthogy ő nem írá olvashatólag, ’s tartottam hogy a’ másoló rossz orthographiával fogja leírni, magam másolám le a’ nyomtató’ számára. Sípos áltadá a’ Censornak, ’s az úgy hitte, hogy a’ munka*
hogy <az> a’ munka Az áthúzott szó felé írva.
nem az ő mezejére tartozik, hanem a’ Theologusokéra. Kenderesi látni akará, megborzada tőle, ’s Sípos és a’ Consiliárius közt elkezdődtek az ellenkezések, de a’ mellyeket a’ Sípos’ szelíd lelke nem engede keserűségekig menni Kenderesi látá hogy a’ Metaphysica nem az ő dolga, ’s a’ kézírat a’ Vallás’ férfijai’ ítéletek alá ment. Ezek rá azt jegyzék meg, hogy a’ munka igen jó, de nem eggyezik a’ normával, ’s így ők, Protestans Theologusok, nem engedhetik megjelenését; igen, ha világiak volnának. – [247] Sípost inkább bántá a’ kérés’ megtagadása, mint ha esztendei jövedelmét tűz vagy jég elemésztette volna; pedig ő gazdag jövedelmű Pap volt.
[248] Vévén azon fejezetet, mellyben a’ metaphysicai Szabadság forga szóban, azt kérdém, ha a’ sovány dolgot ’s azt a’ badar beszédet lehetne e adni magyarban és érthetőleg; ’s eggy Epistolában dolgoztam fel. Hogy a’ sötét komoly tárgy elevenséget kapjon, eggy Prologust és eggy Epilogust vetettem mellé; ’s megküldém a’ szeretett embernek. Tudta melly örömmel vettem dolgozásait, és még is egészen le vala verve ártatlan játékom által. Azt szenvedé a’ mit a’ szerelmes ifju midőn lyánykájából, bár barátjai ’s bár csak ingerkedésből, tréfát űznek.
[249] Sípost idegláza kapá ki barátjainak karjai közzül. Szül. Enyeden 1759. Octób. 16d.; megholt Szászvároson 1816. Septemb. 15d. Még gyenge gyermek érezteté, mivé leend idővel, ’s szorgalma, leányi jámborsága, a’ Classicusok’ szeretete megnyerék Előljárójinak figyelmeket; ’s elébb Báró Naláczi Józsefnek József fiját, továb a’ Koronaőr’ Teleki’*
Koronaőr’ <Jó> TelekiJó- Az áthúzott rész alá írva.
Józsefét, végre a’ Cancellárius’ Ferenczét nevelte. A’ Szászvárosi*
Szászvárosi Szászvárósi-ból javítva.
Collégiumnak 1783. Rectora, 1798. Rector-Professora leve. Onnan 1805. Patakra jöve Mathesist és Physicát tanítani, de 1810. Júliusban hívatalától elbúcsúzott, ’s az Erdélyi Reform. Predikátorságok’ leggazdagabbikát, a’ Tordosit, vette által. [250] Midőn Patakra jött, szerénységet, de a’ melly távoly vala minden pedantságából, gyengesége’ megvallásként vettük; nem hiheténk hogy Erdélyből, hogy a’ kisded Szászvárosról, jó jöhessen. De Előljáróji most vele mondatának eggy Halotti-beszédet, ’s mosolygói elnémúltak. Sípos az új Philosophiából beszéle, ’s a’ kaczaj ismét hallatá magát. De Sípos eggy epigrammát írt a’ Napoleon’ menyegzőjére: Austriacae stabant acies… ’s a’ kaczaj tiszteletté, csudálássá vált. Sípos soha sem felelt a’ bántásra, ’s játszék kaczagójival. – [251] Úgy hala meg mint Newton és Kant – nőt, sőt szerelmet nem ismervén.
[252] Autographiai Gyüjteményem néki köszönheti Berlíni Astronomus Bodénak két, ’s Göttingai Prof. Kästnernek eggy levelét.


XXXVII.

[253] Gyógyon olly nagy vala a’ ferdők száma, hogy ha szállásom felől Gróf Gyulainé még megérkezésem előtt nem gondoskodék vala, szekeremben fogtam volna hálni. De a’ baj és elakadás által a’ jó Istenek a’ föld’ szegény lakójinak sok ízben csak nem remélt örömeket akarnak adni, ’s szívem ezt az ő örök hitét itt is igazlottnak találá: – eggy férjfiu’ vendégévé tevének, kinél társaságában felejtém hogy a’ mult éjszaka Bábolnán szemeimet bé nem hunytam volt, míg két szomszédinknak eggy szava virradatkor mutatá, hogy a’ vékony fal lassúbb hangjainkat is álteresztette. Gazdám itt Erdélynek eggyik legnevezetesb Tisztviselője vala, Baczka-Madarasi Kis József Úr. [254] Semmit nem kérdheték én ettől Erdélynek Történetire,*
Törtenetire ék. em.
Statisticájára, hogy válaszát a’ gyertyátlan szobában is készen ne találjam, ’s azok eggyezének olvasásból, hallásból tett jegyzésimmel. De ezt várnom lehete attól, a’ kinek dicsérete eltölté Erdélyt, és [255] a’ ki az öröm’ és pihenés’ helyére is Prayt hozá ki magával, és Smithet, a’ Nemzeti Gazdagságról.
[256] Midőn Vay József először szóla II. Józseffel, a’ Császár ezt mondá felőle kísérőjinek:*
kíserőjinek ék. em.
Bejártam országaimat, de illy fejet*
illy <em> fejet
még nem találtam. Szökéseket tettem beszédemben, ’s sohol nem tudtam elakasztani; mindent tud, ’s mélyen lát. – Ez juta eszembe, midőn Kissel valék.
[257] De Kisnek több csudálója volt mint barátja; azért e mert a’ más’ ragyogása égeti a’ ragyogni akarókat; vagy mivel a’ Cátói lelkek nem akarnak mindentől szerettetni; ’s talán azért, mert gyengéjik, hibájik, vétkeik a’ jóknak és nagyoknak is vannak. Kis szegény vala ’s gazdaggá, igen gazdaggá tette magát. – Nőtelen maradt, ’s gyönyörű rendelést teve hagyományai felől. A’ Pataki Collégium’ számára háromezer forinton veve meg eggy szőlőt.
Megholt 1830. Jún. 6d. szekerének szerencséltlen felfordúlása következésében*
felfordúlása < [olvashatatlan betű] > következésében
Alsó-Fejérnek*
Alsó-Fejérnek Felső-Fejérnek-ből javítva.
Vice-Ispánya. Szül. 1772. Octób. 31d.


XXXVIII.

[258] A’ Grófné, és minden a’ kivel szólék, nagy várást támasztának bennem, hogy itt Helvétziai vízszakadást fogok látni. Meglátván ezt a’ magos, de szelíd dombot letettem minden várásomról, mert mint lehetne e’ nem vad, e’ sziklátlan helyen zuhanó? Most elszégyűnelve vallom hihetetlenségem’ vétkét, ’s nincs ember, a’ ki a’ természetnek e’ csudáját buzgóbban hirdesse.
A’ ferdő e’ dombnak épen tetején van; ott a’ falu is. Ott bugyog fel a’ föld kebeléből a’ víz’ számtalan forrásokban, ’s patakká válván, két ágra szakad.
Útunk ide, le a’ ferdő’ sok épűletjei közzül, azon ága mellett méne el, melly eggy két rossz malmot forgat, és mivel árkában apróbb ’s nagyobb kődarabok állanak, zajogva ’s tajtékokat fercsegve fut tovább.
A’ másik ág eggy pár száz lépéssel tovább ömöl alá. A’ kettő közt veteményes és gyümölcsös kertek feküsznek. Látám a’ gallyak közt, hogy a’ domboldal meredekké kezd válni, de hihetetlenségem még el nem hagyott. Mentem, mert kívánták hogy menjek, ’s bizonyos voltam benne, hogy nem fogom dicsérhetni a’ mit látandok. De végre kiérénk a’ kukuriczaszárak és szilvafák közzül, ’s a’ cascáde előtt állánk.
A’ falmeredekségű hegyoldal, nem várt, nem képzelhetett magasságban, felül el van borítva bokrokkal, alól a’ a’ mélységben,*
alól a’ mélységben th. em.
vad surjány borítja el a’ víz’ futását. Első szabad esése, le a’ mogyorós’sötétéből, mintegy két ölnyi; de ott osztán eggy dúcz kél elébe, ’s felkapja*
’s <a’ patak’ omlását> felkapja
az omló patakot, melly innen úgy szalad ezer apró rezgésekben, millió meg millió szikrázatok közt, alá, mint eggy eleven ezüst lepel. Az Armída’ kertjeinek nem lehete szebb kútfője, ’s*
kútfője, <’s a’ ki ezt oda tehetné által innen, a’ bájos Tündér éltét képzelheténk<<láthatnánk>> benne elfutni.> ’s A láthatnánk a sor mellett, a jobb margón, a főszövegben jelezve: ┐
ha azt hisszük, hogy ez ott fut, a’ Tündér’ életét látjuk elfutni benne.*
’s ha azt […] benne. A főszöveggel párhuzamos, a lap aljára írt betoldás, a főszöveg mellett a jobb margón jelezve: ┼
Ama’ felsőbb szökést könnyü képzelni eggy kifúrt hordónál; de ezt az eleven leplet, melly a’ dúczon kezde egész a’ mélységig függ, és a’ melly nyugalomban látszik lenni, de eggyszersmind mozgani is szűntelen, e’ számtalan brillant szikráztatási közt, ezt képzelni nem lehet, ezt látni kell.
És aztán az a’ szédítő tető, onnan hol a’ víz a’ mogyoróbokrok közzül kicsap, addig, hol lábaink alatt a’ surjány’ szövedékiben elsuhan, ki vethet ahhoz! ki képzelheti eléggé nagynak!
A’ víz mészrészeket rak le, ’s ezek sokára követ termenek a’ hol az nem volt; de az idő viszont azt is cselekszi hogy a’ hol kő vala, ne légyen. A’ melly torok lábaink előtt nyílt, hogy az én barátném kénytelen vala a’ gyümölccsel gazdagon elhintett szilvafák ágaiba fogózni, ott eggy leszakadt iszonyú szirtdarab fekszik, befutva sűrűsen szederinakkal ’s egyéb gazzal. A’ kő’ terhe ’s a’ szakadó víz lerepesztték toronynyi (nicht toronnyi) magasságáról.
[259] Kászonyi Báró Bornemisza Leopold, Erdélynek eggyik leggazdagabb birtokosa, ’s eggyik birtokosa Gyógynak is, vendéglé a’ ferdő szállójit, ’s ezek közt engemet. De örömimet elkeseríté az a’ gondolat, hogy kevés órák mulva beáll a’ keserves elválás. –
[260] Szekerem a’ kisded falu’ végén vára. A’ Grófné ’s négy gyermekei ’s Kis József Úr elkísértek. – Némán, elfojtott szívvel csókolám meg a’ legjobb asszony ’s a’ legjobb leány’ kezét, ’s még eggyszer a’ Grófnéét, ’s lelkemnek örök kedveltjei elmaradtak.


XXXIX.

Gróf Lázár Benedek, Benczenczen, úgy hitte, hogy erántam tartozik valamivel azon részvételért, mellyet eránta, midőn katona-sebeit a’ Váradi ferdőkben gyógyítgatá, anyám, eggy szerencsétlen halálú katona’ anyja, bizonyított, ’s megígérteté velem, hogy nála ebédlek. Nem akarám elvonni örömeitől, mellyekkel a’ Gyógyi ferdőkben élt; de végre is meg kelle adnom magamat, ’s fél órával azután hogy Gyógyot elhagyánk, fogata Gróf Lázár is. – Gyulai Alsó-Gyógyon Gróf Kún Zsigmond Urhoz vive be, ’s én az ottlétet annyira megszeretém, hogy midőn Lázár utólére és sürgeté menésünket, még én kérém, engedné hogy ott maradhassunk. Soha sem igen érzettem magamban hajlóságot a’ visionáriusságra, de hogy a’ szív érez némelly sugallatokat, a’ mik érthetetlenek az észnek, azt mindég hittem, ’s ez a’ szívsugallat itt ugyan meg nem csala. Kúnt nem lehete eggyszerre meg nem szeretni. – Lázár engede kérésemnek. Csak éjszakára menénk Benczenczre.
[261] A’ reggeli mellett űlénk, elfojtott szívvel, mert érzénk a’ vég elválás’ megjelent pillantatát, midőn Báró Bornemisza Pál betére Lázárhoz, ’s beszélé hogy elhagyott barátnéink kisírt szemekkel jövének elő hálójikból, ’s a’ ferdőben még mindég rólunk foly a’ beszéd. Vártam azt; tudtam hogy úgy lesz, és még is örűltem a’ hírnek, mintha váratlan jött volna. Előttem vala a’ Grófné, azzal a’ magába-zárt, érzéketlennek tetsző ’s annál hőbb lélekkel; angyal és gyermek eggyszersmind; előttem Lotti, Fanny és Constance, – – [262] De nem! nem! Még eggyszer mondom: éltünk’ boldogságai sokat vesztenek becsekből, ha olly tanúji is vannak, kik nem érdemlik hogy ismerjék.
[263] Bornemisza ment. De most jelenté a’ cseléd hogy készen állanak szekereink. – Lázárnak megköszöném minden hálát felülmúló jóságait, ’s a’ szó nem vala hideg mondás, de Gyulainak köszönni meg a’ mit értem teve, arra nem lelék szót. Midőn őt ölelém meg, őt, ki csupa szív – hányszor mondottam azt magának! hányszor mindennek! – még inkább érzem a’ mit mondottam. – Kitéptem karjaiból magamat, ’s mentem.


XL.

[264] ’S íme elhagyva valék! magamban valék! – Harminczhárom napot töltöttem eggyütt Gyulaival, ’s annyira egymáshoz szokánk, hogy az elválás nem lehete mind kettőnknek nem gyötrelmes. – Kitekinték szekeremből a’ Kenyérmezőre, feltekinték a’ Csórai bércz felé, hol Barcsai kedvelt almafája alatt fekszik, mint ifjusági barátja Bessenyei György is Berettyó-Kovácsiban Debreczen és Várad között, ’s azonnal ismét magamba vonúlék. Szívemben nem lele helyt több érzés eggynél. – –


XL.

[265] Alvinczon meg akarék állni, hogy lássam a’ ház’ romjait, mellyben Martinúzi veszett; de, elsüllyedve bánatomban, nem vettem észre hol*
észre <hogy a’ hely> hol
járok. Midőn feleszméltem, a’ hely megettem volt.
Maros-Rév – mert mi szükség a’ magyar helyt Maros-Portus-nak mondani? [266] el van töltve Kamarai épűletekkel és sópáhókkal. Az itt szolgálók’ száma, ide nem értvén a’ cselédséget, de igen a’ Papot, Tanítót, Orvost és Sebgyógyászt, a’ Tiszti-Kalendárium szerint harminczkét főre megyen. – A’ só ide Maros-Ujvárról és Tordáról szállítatik, ’s vizen megyen Szegednek. [267] Erdély évenként eggy millió mázsát*
mázsát Szétfolyó tinta miatt a zs megismételve a jobb margón.
ád – így mondja Gróf Bethlen Elek Ansichten von Siebenbürgen czímű írásában, ’s Maros-Újvár olly gazdag sóban, hogy a’ mi apróbb darabokat a’ feszítők kénytelenek elvetni ’s a’ Marosba hánynak, annyira elsózzák a’ vizet, hogy Maros-Ujvárhoz két mérföldnyire a’ Marosban semmi hal nem találtatik.
[268] Fejérvár és ez a’ Maros-Rév olly közel vannak egymáshoz, hogy az idegen ezt a’ Fejérvár’ külvárosának vehetné. [269] A’ várdomb, innen tekintve, balra kél. A’ város a’ domb alatt terűlt el, keletre a’ vártól, ’s a’ várhoz épen nem kis távolyban.
Itt lakának, a’ várban, az Erdély’ Fejedelmei, itt a’ Római Proconsul; itt, a’ mint ugyan én hiszem, Decebál, ’s a’ hely akkor Szármicz Szarmiszegethúsza, tovább Apulum, ’s a’ már nem Római időben Gyula-Fejérvár (Alba-Julia) nevet visele. Erősségnek a’ mai Strategia’ törvényei szerint nem alkalmas többé, mert közel hozzá nyugotra nagyobb hegyek emelkednek; igen arra, hogy fegyver, élelem, katonai bútorok tartassanak benne. Mert Erdélynek ma ezen eggy váránál többje nincs; II. József elbontatá őket. Itt a’ Pénzverő is, ’s az Erdélyi verés’ jegye az E betű, mint a’ Körmöczié a’ B, a’ Nagy-Bányaié a’ G.
[270] A’ várdombot VI. Károly alatt Generál Steinville keríteté körül árkokkal és sánczokkal, ’s olly pompás kaput*
pompás <kapótt> kaput
ada neki, melly az akkori Bécsieket megszégyeníthette. A’ Károly’ lovagszobra emelkedik felette igen merész kelésben. Alapköve 1715. Novemb. 4dikén tétetett le, ’s a’ hely ezentúl nem Gyula-, hanem Károly-Fejérvárnak mondatott. – [271] De mint tűnik el az idegen’ várakozása, midőn belépvén a’ királyi vesztegetéssel épített kapun, pusztulásnak indúlt, elrongyolt házakat, páhokká fordított templomokat lát, ’s nem semmit, a’ mi ama’ pompához illik. A’ Püspöki lak, a’ Bibliothéca, az a’ templom*
templom<,>
melly valaha az Erdélyi Fejedelmek’ hamvait őrzötte, szegénységet mutatnak és teljes elhagyatást, ’s a’ tág piaczon szállongó katonáknál ’s rongyos katonagyermekeknél egyebet nem látni.
[272] Mihelyt ide beértem, mentem a’ Szent-Mihály’ templomába, látni kincseit, míg az, a’ már közelítő ebéd előtt, bezáratik. – [273] Terméskőből épűlt; oldalairól nagy darabokban pattogzik a’ vakolás, ’s magas tornyát alacsony zsindelyzet fedi. Szegény, de nagy, de méltóságos. Ez fája szememnek; szívemnek kedves is vala. Oda hajtani fényem! ezt kiáltozá rám, ’s értettem, mélyen értettem, kiáltását.
Középajtaján léptem belé, melly előtt az erősség’ eggyik kapujától a’ másikig megyen az út, keletről nyugotnak. Ámbár gondom egyedül sírköveire volt, ’s oda sieték; a’ nagy oltár, minden festés*
festés<t>
és szobrászi munka nélkül, annyira elfogá szemeimet, hogy helyemből ki nem tudtam*
tudtam Sor feletti betoldás.
mozdúlni.*
mozdúlni mozdúlnék-ból javítva.
Az nem egyéb mint egy sor architecturai oszlop, egészen befutva arannyal, ’s azt elhiteté*
’s <azt> elhiteté Az el sor feletti betoldás.
szememmel, hogy színaranyból van öntve, ’s eggy öntésben. – Nagy gondolat, de talán csak azért hata rám illy erőben, mert illy oltári itt láttam elsőben, de ez inkább illenék az én felekezetem’ templomába, melly nagy kárára a’*
kárára <az emberiség> a’
Művészségnek, sőt az emberiségnek is, a’ festéseket és szobrokat templomaiból kitiltotta.
[274] De most körülvivém tekintetemet a’ tágas templomon, hogy megláthassam a’ miért jövék. Nehezen akadtam a’ három sarcophagusra, túl a’ székeken; mert azok minden polczozat nélkül állanak, fejjel a’ templom’ déli falához értetve. [275] Koporsó és koporsó közt csak annyi hézag, hogy a’ néző*
néző<k>
közzéjek férhessen. Itt fekszik a’ három Hunyadi. A’ Gubernátor-Vajda közben; jobbja mellett fija, László, balja mellett testvér öccse, a’ Miles Militum. – De a’ három sírkő üres. Vad kezek szórák el a’ nemzet’ Szentjeinek hamvaikat.
[276] Felírást egyedül a’ Nagy-katona’*
Nagy-katona nagy-katoná-ból javítva.
kövén látni. Annak lapos felső táblája’*
lapos <tetejű> felsőtáblájá<n>’
karimáján e szók’ állanak: miles vocatus frater gubernatoris sit iunctus coelicis choris anno dni mccccxxxiiii. de hunyad hic est tumulatus Iohannes miles minor de hunyad vocatus frater eius.

damit der Setzer nicht etwas fehlerhaft setze, so stehe die Inschrift hier auch mit lateinischen Lettern. miles vocatus frater gubernatoris sit iunctus coelicis choris anno dni mccccxxxiiii. de hunyad hic est tumulatus Iohannes miles minor de hunyad vocatus frater eius.
Ez a’ Miles Militum pánczélosan fekszik a’ sírfedél’ lapos tábláján, ’s lábai oroszlánt taposnak. Az oldalkövek’ közepében boglár, ’s mindenik bogláron czímer: jobbról madár, reppenő szárnnyakkal, balról a’ haza’ négy folyamjai; a’ lábkő’ boglárában a’ holló, gyűrűstűl.
Táblájára van kiterítve a’ Gubernátor is. [277] Szakála kerek és rövid. [278] <(Fijának Mátyásnak is kerek igen rövid. Így a’ Teleki Sámuel’ és Jankowich Miklós’ Gyüjteményeikben,*
Miklós’ <Be> Gyüjteményeikben
a’ Telekié a’ Strassburgi Prof. Schöflin’ birtokában álló festés után, melly mása lehete annak, a’ mellyet a’ Bécsi-Német-újhely Magistrátusának maga Mátyás ajándékoza; Jankowich*
ajándékoza; <úgy> Jankowich
ezt is bírja; de bír eggy másikat is, mellyen latin sorok bizonyítják hogy az arcz Mátyásé.)>*
A sorok balról jobbra tartó keresztirányú vonalakkal áthúzva.
[279] Fején félarasznyi magasságú süveg, nem prémes kalpag; ’s a’ süvegből széles hajlangó toll, mint a’ spanyol sipakokon, a’ mi nyilván a’ faragó játéka. [280] Jobbjában kormánybot; baljáról szablya függ. Testén sarkig érő dolmány, ’s annak eggyik szárnya felakasztva övéhez, hogy térde kitessék, ’s a’ szem papi talárisnak ne ismerje a’ dolmányt. [281] Az eggyik oldalköven lovascsata, a’ másikon törökfoglyok, hátrafűzött kezekkel. A’ lábkő’ felén boglár, ’s azon a’ Gorgon’ feje, rettegést terjesztve, és halált. Valamelly később kéz, ’s eggy igen tanúlatlan, a’ fej’ vánkosába ezt véskélé: Johannes Hunyadi Corvin in dem letzten Wort muß das o minuskel seyn. Ez ha a’ Gubernátor’ sírköve e? – Az; ezt kiáltja a’ fejedelmi pallást, a’ kormánybot, és a’ két az oldalkő’ reliefje. ’S ez és a’ Miles Militum’ köve eggy korra mutatnak. Későbbi fejdelemnek czifrábbat faragtak volna, ’s el nem maradt volna a’ név. Aztán fel szabad, fel kell tenni, hogy a’ ki a’ három követ előbbi helyéből ide téteté, amott eggyütt lelé a’ hármat és ott többeket is talált, ’s e’ hármat a’ többi közzül azért hozatá, mert ezek már akkor is a’ két János és a’ László’ köveinek ismértetének.
László is oroszlánt tapos a’ maga tábláján. A’ kő’ jobb oldalán Géniusz tartja a’ Hunyadi-ház’ czímerét; a’ tulsón eggy másik eggy oroszlánfőt, melly nyelvét kínosan nyujtotta ki a’ lábköven*
lábköven lábkőven-ből javítva.
valamelly állat’ lába, áltlőve láncsával. A’ szűk képzeletű szobrász ide nem tuda jobbat találni, mint eggyik oldalra a’ vitézség’ spóliumát, a’ lábhelyre lábakat; hanemha talán az elcsapott oroszlánfő a’ kínosan kinyujtott nyelvvel, azt jelentené, hogy az oroszlán-erejű hős kínos halállal vesztette el fejét, a’ láncsával általlőtt láb pedig, hogy a’ hatalmasan előre-hágdosó lábakat a’ halál elakasztotta. – A’ kéretlen faragcsáló itt is hagyá keze’ nyomát: Ladisl. Hunyadi Corv – Porondkőből nem mind a’ három sarcophagus; boglárokhoz fejér álmárvány van véve.
[282] Az orgonakar alatt van az Izabelláé, az északnyugoti szögben, ’s az Izabella lábánál a’ fijáé. Így a’ Királynéénak csak fedelét és jobb oldalkövét, de a’ János-Zsigmondénak azonfelül lábkövét is láthatni. Mind a’ kettő nagy fejérségű márványból van faragva, ’s a’ szobrász elhintette czifrájival.
A’ János-Zsigmond’ lábainál sok nagy darab fekete márvány hever; úgy a’ tornáczban, a’ torony*
a’ <két> torony
alatt. Azok eggykor a’ Bethlen Gábor’ és Rákóczy elsőbb György’ sírköveiket díszesítették. Midőn a’ templom 1716. a’ Reformatusoktól elvétetett, Báró Mártonffy György Püspök a’ két Fejedelem’ emlékeit elbontatta, ’s négy oltárt szelete márványokból, és még sem tudta mind feldolgoztatni.
Kevés évek előtt rá-akadának a’ Fejedelem*
Fejedelem Sor feletti betoldás.
Bethlen István’ koporsójára is, azon helyt, hol most, a’ Hunyadiak’ során, az elsőbb márványoltár áll. E’ szerint nem szenved kérdést, hogy ennek ’s testvér bátyjának Gábornak, oda voltak temetve tetemei, hol az említett oltárt látjuk. A’ Rákóczyé, csak a’ symmetria miatt is, az ezzel áltellent-állóval foghatott helyt.
[283] Martinúzinak nincs emléke, és nem is volt. A’ rettegők eltemetni sem nem merék testét. Haki a’ torony alatt lép a’ templomba, ’s megáll az orgona’ karját tartó oszlopok’ sorában az előtt, melly itt jobbra első, hamvai felett fogja magát lelni.
[284] Az Ország’ Levéltára a’ templom’ déli-nyugati szögében őriztetik. – A’ Püspöki lak, úgy merem gyanítani, eggy része a’ hajdani Fejedelmek’ lakjának. Szűk, alkalmatlan, rongyos.


XLI.

A’ Csillagnézőre vezető nélkül rá nem akadhaték. – Batthyáni fukar pazarló volt.
VI. Károly, oda hagyván Cataloniát, Trinitáriusokat hoza ki magával, ’s ezeknek itt templomot és klastromot ada. II. József eltörlé a’ szerzetet, ’s a’ templom és klastrom katonaispotállyá ’s hadi-páhóvá*
hadi-páhóvá A kötőjel sor feletti betoldás.
levének. II Leopold visszadá Papnevelőűl. Batthyáni ezeknek meghagyá a’ klastromot, a’ templomból Bibliothecát csinált.
A’ templom’ hajója tehát felső és alsó sorra osztatott, ’s végéhez eggy szoba toldaték. A’ felsőbb sort könyvek foglalák el, az alsót a’ Természeti-dolgok’ és a’ Régiségek’ Muzéuma. Templom’ és ragaszték’ hossza tizenhat öl, szélessége hat. [285] A’ két torony’ csutorás fedelét elhordák, ’s mi a’ kettő közt áll, a’ Bibliotheca’ Őrjének adatott nappali szállásúl. Az eggyik torony csigagrádiccsá leve, a’ másik az Őr’ hálószobájává. [286] A’ Csillagnéző az Őr’ nappalija felett van, ezen eggyszerű, de csonka felírással: Vraniae Pos. Comes ignativs Batthyáni episc. transilvan. Mdccxciii. – [287] Elmarada a’ Mvsisqve sororibvs. A Csillagnéző itt legkissebb tekintetű kincs.
[288] Batthyáni, fija Imrének, Pinkafelden, előbb Egri Nagyprépost, ifjabb*
Nagyprépost <[olvashatatlan szó] > ifjabb
éveiben Jezsuita, ide nem hoza könyveket, ’s itt nem talált. Előbb Lőcsén veve meg eggy Bibliothécát, tovább Bártfán eggy másodikat; eggy harmadikat Cardinális Migazzitól, scholastica Theologia’ és Jus Canonicum’ hatalmas tanítójit. Jó könyveket az az osztály ád, a’ mellyet később Olasz- és Német-országban Cardinál Garampi által vásároltata; ’s még jobb az, a’ mit Rómában, Nápolyban, Velenczében, az oda*
az <is> oda
küldött Dániel Imre pap szedett, később Őrje e’ Gyüjteménynek. Konstantinápolyból is veve kincseket.
[289] A’ Könyvtár Erdélynek van hagyva [290] azon idves tilalommal,*
idves <té> tilalommal
hogy sem egészben sem eggyenként el ne idegeníthessék, [291] ’s eggy harmincznyolcz ezer kétszáz forinton vett fekvő jószággal az intézet’ fenntartására. [292] A’ könyvek’ száma, midőn én láttam, húsz ezer Kötetet teve.
[293] Az igazi kincset a’ kissebb szoba őrzi. Itt vannak a’ Magyar-dolgok, itt az Incunabulák.
[294] A’ Dobai (Székely) Sámuel*
(Székely) <István> Sámuel
Gyüjteményét a’ Pécsi Püspöki-Bibliothéca bírja ugyan; azonban az is figyelmet érdemel a’ mit ezen Eperjest nyugalomban lakott Kapitánytól ez a’ Könyvtár bír. [295] Mi itt minden egyéb azon XVI. fólio-kötethez, [296] melly az Uralkodóknak, Fejedelmeknek, Generálisoknak, Tudósoknak tulajdon kezekkel írt vagy neveik’ aláírásával jegyes leveleiket foglalja magában! – [297] Itt láték többeket Cardinál Pázmánytól, tulajdon sebes kezével írva, ’s magyar nyelven, [298] ’s volt ollyan közöttök, mellyen mosolyogtam is, de forró tisztelettel, ’s felejtém, hogy felekezetemet nyomta, még pedig kegyetlenségekkel is. [299] Itt áll tinta-’s por-tartója is tányérostúl.
[300] Az elsőbb Rákóczy György feljegyzé Vizsolyi kiadású Bibliája’ utolsó lapján, hogy ő az egész Biblia’ olvasását Patakon végzé el 1619. August. 4d. hat és hét óra közt. [301] Jegyzése mellett még hálákat ád az ő kegyelemes Istenének, hogy azt neki kegyelmesen megengedé. – [302] Bethlen Gábor is szorgalmasan eljárt a’ dologban, ’s*
dologban, <a> ’s
a’ szent könyvet, még ott is a’ hol nem érthette a’ mit olvasott, huszonhat ízben olvasta végig. De akkor, mint némellyeknél még ma is, elég vala megolvasni, akár értették ’s értik, akár nem. – [303] Apafi a’ reggeli pensummal róvá le estveli elázását, míg estve magát ismét leitta hogy reggel legyen mit leróvni.
[304] Heltai Gáspárnak Bibliáját, Kolozsvár 1551. 4. Erősen elnyűve találtam. Vezetőm mint ritka különösséget láttatá velem, hogy a’ betűszedő a’ Tíz-parancsolat’ eggyikét kifelejtette. Erre én beszélém el, hogy eggy Hálai kiadású Biblia, a’ mit a’ VI.diknak tiltania kellene, a’ betűszedőnek vagy vigyázatlansága, vagy elmétlen pajkossága miatt, parancsolja; – a’ verbum elől kihagyá a’ nicht particulát.
[305] Bethlen Gábornénak, az elsőbbnek, eggyik levele férjéhez saját kezével signálva, e’ szókon végződik: – „a’ Kegyelmed’ szolgáló leánya” – a’ mi következik, azt a’ Fejedelmné saját kezével vetette alá: – „az*
alá: – „az A gondolatjel sor feletti betoldás.
Felséghes Betthlen Gabrielné Károli Susánna. m.pr.”
[306] Az Incunábulák’ és Princseps Editiók’ száma nagyobb mint reményleni mertem – (Incunábuláknak neveztetenek az 1499ig nyomtatott könyvek, ’s ezek eggybecsűek a’ régi kézíratokkal; a’ Princeps edítiók a’ Classicusoknak legelső kiadásai.)*
kiadásai.)<.>
– Legrégibb itt Apuléjus és Gellius, ’s Plinius Hist. Natur.; ez Velenczében, a’ két elsőbb Rómában, ’s mind a’ hárma 1469. [307] Homérnak minden Munkáji, Florentziában 1488., két Kötet, in fol.,’s a’ min örvendeni kell, olly ember’ birtokából, ki a’ könyvet soha meg nem nyitotta; mert így azt szenny, gúzsolatok ’s firkák nélkül bírjuk.
[308] Némelly vendégét a’ Bibliothecárius eggy drága kézirat’ előmutatásával múlatja: a’ két elsőbb Evangelista’ munkájával. Az pergamenre van írva, unciális betűkkel, in folio, hasított oszlopokban; anno Christi DCCC. – Festése*
Festés<é> Az ékezet áthúzva.
az oszlopok’ korlátjain ’s az aranytinta nem lehetne elevenebb ha tegnap készűlt volna is. Batthyáni ezért nyolczszáz aranyat adott.
[309] Bír a’ Könyvtár eggy magyar Psaltériomot is, [310] mellyet siettem tudatni nyelvünk’ barátjaival. (Tudom. Gyüjt. 1817. IV. Köt. 35. lap.) – [311] Fordítója ekként jegyzé nevét: [wo im MS. das hier ein ọ vorkommen wird, kehre der Setzer sein Ó um] „Bertalan pap, bereg varmegyei, halabori falubol nemzett, ez zoltart irta ziletes*
zilet<é>s ziletés Az ékezet áthúzva.
utan ezer ọtzaz nolc eztendọben.” [nirgends Accent.] – [312] Zsoltárjai mellett az úgy nevezett Passio, a’ négy Evangélista szerint. – [313] Rossz magyarság, de gyönyörü, ’s mutatja mit nyerénk, ha elhagyánk articulusainkat, és ha mi is érezénk, mint Halabori Bertalan, mi adhat Nyelvünknek nemességet.

Eine Zeile leer. Der Titel hier mit*
mit Sor feletti betoldás.
etwas grösserm Lettern.*
grössern <ab> Lettern

“Zent dauid zidosagnak kiral’ a zerzette Zoltar.

„Bodog ember ki nem iart keg’etleneknek tanacaba,
es ki dọgnek zekiben nem v’lt. De v’ akaratt’a urnak
tọruen’iben ijel es nappal v’ neki tọruen’ebe gondolkodik.
Es ol’an lezen mikint fol’o vizek mellett v’ltetet fa,
ki v’ idein v’ g’omolciit ag’a. Es v’ levele le nem
hull, es valamit teuend, zerenceztetik.”


leere Zeile.
Ugyan-ezt harmincz évvel később, 1539., fordítá Frater Paulus de Pápa:

leere Zeile.
„Boldog ember, kÿ keg’etleneknec tanachÿaba nem ÿarth,
ees kÿ bÿneseknec wtaba nem alloth, es kÿ vezedelemnec
zekÿbe nem wlth. De w akaratÿa*
w <akaratja> akaratÿa
wrnac terwe
nÿebe gondolkodÿk; wneki terwenÿebe eÿel es nappal.
Es lezen mÿkeppen folÿo viznec mellette ÿltetett fa, ki
w ideÿebe adÿa w gyemolchet. Es w lewele el nem hwl,
ees mindeneket tezen bewltethnec” (bővűltnek) –

Vessük össze a’ kettőt a’ Károli Gáspár’ fordításával, ’s eggyiket a’ másikával, ’s érezzük a’ mit kell.
[314] Még eggyszer mentem el a’ Gubernátor-Vajda és a’ fija’ sírkövéhez, ’s rá tettem ösi zsebórámat és gyűrűmet, hogy gyermekeimre megszentelve mehessenek*
megszentelve <vehet> mehessenek
által.


XLII.
[315] Bárczay Ferenczhez,
Bárczán és Kérben,
Abaujban.

kleinere Schrift.

Sztrigy’ s’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szólít
Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födöz,
És te, kies völgy itt, sziklás vadonidnak ölében,
Mellyre a’ Dévai vár’ orma busongva tekint,
Vendégtek megyen; ő titeket most lát meg utolszor.
Oh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét!
És mikor Ő ide lép ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,
És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit*);
Zúgjátok neki: „Távozik az, ’s messzére! de lelke
Hozzád, élte’ kegyes asszonya, vissza sohajt.”

*) Eugénia.
noch kleinere Schrift.


Dédácsnak gyönyörű félszigetébe tevém által magamat, édes barátom, hol kevés napok előtt még olly boldog valék, ’s akarám, boldogságomnak maradjon fel valamelly emléke, hogy ha ügyem’ barátjai közzül valaki a’ szent helyre lép, nevezze itt nevemet, hogy a’ hely, ez a’ kedves gyep a’ Sztrigy és a’ Maros között, legyen enyém mikor én többé nem leszek is, hogy azt barátim nevezzék az én gyepemnek; – ’s lángjaim e’ sorokban ömlének elő keblemből; és, ha*
keblemből; <ha> és, Az áthúzott rész felé írva.
minden érzésem*
érzésem<,>
meg nem csal, olly igazán, olly melegséggel, hogy merem reményleni a’ mit óhajtok. Igen is, barátom, elhitetém magammal, lészen idő, mellyben ügyemnek velem rokon barátja, elmenvén e’ tájon, keresni fogja nyomaimat; keresni a’ helyt, hol Ő, kedves almafája alatt a’ Sztrigy’ és a’ Maros’ összeömlésénél, szalmakalapjában, fejér öltözetében űle, ’s gyermekei és én összegyűlénk körűle és lábainál. ’S akkor az mondja el epigrammomat a’ hol Őket láttam, ’s árnyékom Elysium’ nyugalmában is gyönyörködve fogja hallani hogy nevem e’ szép gyepen ’s a’ Maros’ habjain ismét zeng.


[316] Te, édes barátom, ifjuságom’ kedves társa, kedves társa öregségemnek is, melly gyakorta lebegél előttünk! Ő és te, két testvérek’ gyermekei, eggyütt nevekedétek, játszó-társak már gyermekéveitekben; tovább csak rokonok, de ismét szerelmesek, míg a’ hű leány eltilta annak űzésétől a’ mit óhajtott,*
mit <akart> óhajtott
akart, de remélni mások miatt nem mere. Hymen őt elkapá a’ szeretett ifjútól, ’s e’ messze földre tőlünk. De míg a’ könnyen-gyúladt tüzek olly hamar elalszanak másoknál a’ melly hamar lángot kaptak, az Ő hűsége teerántad és a’ tiéd Őeránta el nem alvék, ’s szép tavaszunk’ emlékezete a’ gazdag nyár’ és ősz’ napjaiban újúlt erővel rohan ránk, ’s addig kísér, míg a’ tél bé következik, ’s szemeinket álomra szenderíti. [317] Oh hogy te, boldog férj, atya és nagyatya, még megláthasd Őtet, a’ hogy Őtet nékem engedtetett meglátnom…*
engedtetett <meg látnom – –> meglátnom…


’S megengedtetett! Feljőve Kassára 1820. Octóberben. – De 1826. Június 23dikán Isten visszaszívá leheletét, ’s Süsie megholt. – Theréz, kit Ő minden mások felett szerete, repűlt meglátni ifjusága’ barátnéját, ’s még életben lelé, de némán. Jobbjába*
némán. <Megfogá> Jobbjába
fogá jobbját, ’s mind addig ki nem eresztette, míg minden érzései az élettel el nem hagyák. – Teste Kolozsvárról az Andrásfalvi tetőre vitetett által, férje’ tetemei mellé. – Légyen az ő lelke örök védje maradékinak, a’ hogy neve örök dísze marad.


XLIII.

[318] Fejérvárról Gáldtőnek kerűltem ki útamból, hogy láthassam Gróf Bethlen Imre, akkor Küküllői, később Alsó-Fejér Vármegyei Fő-Ispányt, Szent-István Keresztesét, Titkos Belső Tanácsost, az Enyedi Collégium’ Fő-Curátorát, ’s szépségéről ’s nagy kimiveltetéséről híres hitvesét, Gróf Bethlen Rosáliát. [319] Üresen lelém a’ házat; de Gáldtő el nem úntatja vendégeit urának ’s asszonyának távolylétében is.
[320] A’ hely a’ rontó Küköllő’ partján fekszik nem szűk lapályon. Gyönyörű hegyek veszik körül, mellyeknek kékelő sorában a’ szirtes Kecskekő’ csúcsai tündöklenek ki magasságok és kopaszságok által. A’ kastélyt vadon-nőtt topolyliget veszi körűl eggyfelől másfelől a’ gondban tartott kert, mellyhez most eggy szomszéd nagy rét fogaték. – A’ kert eggykor négyszögü táblákra vala osztva, ’s annak még most is látni némelly jeleit. De a’ kastélytől távolyb szakok felejtetik a’ nem mindenütt hibátlan*
mindenütt <szerencsés> hibátlan
változtatásokat. – Oh az a’ Dédácsi delta! az a’ Dédácsi szilas! A’ mesterségnek ott semmi egyéb nyoma nincs, mint tekergő útjai.
[321] Eggyik nagy szépsége a’ helynek a’ zuhanója, ha a’ nevet ennek is adhatom, minekutána a’ Gyógyit neveztem így. – A’ kerten eggy kisded patak fut keresztűl. Eggy helyt elkapartatott előtte a’ hajlani kezdő föld, ’s eggy eggyölnyi hosszaságú ’s magasságú fal rakatott elébe, ’s a’ fal elébe két oszlop, mellyet a’ fallal architráv kapcsol eggyüvé, hogy így itt eggy cabinetecske álla fel, mellynek három oldalai nyitva maradtak. A’ patak most báldog medren vonatott a’ cabinet felibe, hogy közt szakadjon alá. Haki a’ cabinetbe lép, ’s kinéz a’ szakadó vizen, melly itt eggy eleven kárpit gyanánt omlik le medréből,*
le <a’ két> medréből
csudaalakban lát minden tárgyat; a’ ki pedig kivülről tekint keresztűl a’ vizen bé a’ cabinetbe, a’ lebegő vízkárpitot*
vízkarpitot ék. em.
ezer szikrázatokban fogja látni a’ szerint a’ mint azzal szél és nap játszanak. A’ kertész a’ hely’ szépségét azzal neveli hogy virágcsuprait a’ két oszlop’ sorában rakogatja le. – [322] Gessner így adja Erythiáját Idylljeinek négyrétű pompás kiadásában.
[323] Harmad napra megérkezék a’ Gróf és a’ Grófné Dicső- Szent-Mártonból, hol Küköllő Gyűléseit tartja. – [324] A’ Gróf teljesíté kérésemet, ’s azalatt míg a’ ház’ idősb leánya füleimet töltötte el a’ szomszéd szobában fortepianója’ gyönyörű zengésével, láttatá velem a’ Kormányszéknél a’ Vármegyékhez ereszteni szokott Rendeléseit, [325] a’ Megye’ Jegyző-Könyvét, és megismértete a’ közdolgok’*
megismértete <az Erdélyi> a’ közdolgok A köz sor feletti betoldás.
folytatása’ formájival.*
folytatása’ <mi> formájival
– Itt teszem le eggy újabbnak*
eggy <leg>újabbnak
mását minden kihagyás nélkül.
Kivül: – “4549. Inclytae Universitati Incl. Cottus de Küküllő consignandum. Ex Offo Dicső-Szent-Márton.”
Belül: – “4549: 1828. – Sacrae Caes. Reg. et Apost. Mattis, Magni Principis Transilvaniae et Siculor. Comitis, Dni Dni nostri clementissimi nomine. – Inclyta Universitas! Salutem et gratiae Caes. Reg. incrementum. – Idei Július’ 21d. napjáról ide tett azon jelentésekre, melly szerint Serbán*
szerint <Szerban> Serbán
Péter’ részére Virág András ellen 5000 Rfor. tiszta adósság’ felvétele végett Vármegyei erőt ajánlottak rendeltetni, a’ záratékok’ leküldése mellett visszaíratik ezennel Kglmeteknek, hogy a’ Királyi Gubernium az ajánlott Vármegyei erőt mai napon megadatni határozta, ’s azt annál fogva Kgltek az ellentálló adós Virág Ádám ellen eggy előre való tizenötöd-napi megintés után kivitethetik. In reliquo altefata Sua Mattas Ssma beniqne propensa manet. E Regio Magni Principatus Transilv. Gubernio. Claudiopoli, die 5ta Septembr. 1828. – Baro Joannes Jósika, m. pr. – Comes Ladislaus Lázár, Cancellarius, m. pr. – Baro Franc. Kemény, Secretarius m. pr.*
<m>pr. m. Az áthúzott rész felé írva.
[326] Most a’ Bethlen-ház eránt óhajtottam venni híreket, ’s előmutatám jegyzéseimet a’ Benkő’ Transilvaniájából, és a’ miket Dr. Gyarmathy Úr ada tollamba. – Mind az a’ mit Benkő beszél, mind a’ mit Dr. Gy. Úr közle velem, igazításokat kíván, ’s úgy tetszik, hogy itt olly hézagok vannak a’ família’ Historiájában, mellyeket*
Historiájában, <a’> mellyeket
még ki kell pótlani.
[327] Én kivált Miklós felől óhajtottam venni*
venni Sor feletti betoldás.
bővebb és igazabb híreket. Melly nagy férfi, ’s már ifju korában is melly nagy, ’s Párizsban, és Zrínyinél! És még is utolsó éveiben melly kicsiny! Nem vádolhatom a’ kinek okait ’s könyülállásait nem ismerem, ’s irtózom azt látván hogy a’ jóktól lehetetlent is kívánnak, ’s azok leginkább, kik a’ lehetőt sem teszik; de azt hiszem eggyszersmind, hogy az igazán jót semmi bántások nem keseríthetik el honja eránt, ’s Bethlent szánom midőn megtiltá, hogy tetemei se vitessenek le Erdélybe. – Eggy emlékkönyvbe ezt írá: „Per multas afflictiones oportet nos ingredi in regnum Dei. Actor. XIV: 22. In se quotidie experiens scripsit magnis mundi honoribus indutus et exutus, vano titulo Comes Nicolaus de Bethlen. Anno Salv. Nati 1711., scribentis septuagesimo, captivitatis dei octavo, Viennae 21. Septembr.” – Végre kiszabadúlt, ’s inkább akara Bécsben maradni mint Erdélyt látni. – Mint férhet becsűletes szívhez illy érzés?
[328] Bethlen Jánost nyugalmasb lelkűnek festi eggy Apafihoz írt levele, mellyet Gyüjteményem Gróf Kornis Mihály Úr’ ajándékából bír. Melly hív lélek, és melly mérséklettel bír gyáva*
bír <eggy> gyáva
Fejedelme*
Fejdelme th. em.
eránt. Imhol mása:
[329] Kivül: Az Méltóságos Erdély Fejedelemnek nekem kegyelmes Uramnak adassék. – Belől: Kegjelmes uram. Az Nsgd meltosagos levelet az töb levelekkel elgyüt ma kilencz óra tajba alazatosan vettem. Az Szekelyhidi sok irasokat megh olvastam, ahoz valo jedzest Nagjsagodk jnclusive elis kültem az Vajdane eo Nsga felől valo Ngd jrasatis latom. Két extremum van egyszersmind fen az dologban. Kls*
dologban<,> Kls
uram egyfelől az kereszténységh, mellynek serelme nelkül aligh lehet aszszonyállatot illjen óránként várandós allapattjaba be nem fogadni, másfelől az hatalmas nemzetnek félelme, ha kezében kezdi kérni. Valamit ad az Ur In, itt kevesed magaual ’s igen titkon én helt adatnek nekj, sok czeledgyeit boczatana el, jovait eö dolga volna hova tenni. Az én tetczesem, Kgls Uram, ez; mindazáltal alljon az Msgs kegls dispositiójan, consulalljon Ngd más böczűletes hívejt is rolla, ’s ha ez fog teczeni, titkon éjjel Zerneszröl Pojana Marul felé, onnét Fogarasba mehetne az Vajdáné, ottjs az varba fel fele lehetne harom negy házan, ’s állaná német az külső aitot, senki oda ne járna, Georgj Deák Uram tudna erről dispositiot tenni. Nem tudgya senki mit ér; megjs kel halni embernek; de az mint felljeb*
felljeb<b>
jrám, Ngd consulallja töb böczülletes hivejt is; nem árt. Ajanlom ezekk utanna Ngdot Innek gondviselese ala. Ex Kis-Bún 21. Novembr. 1664. Nagysagodk legh kisseb híve Bethlen János. m. pr. – Saját sebes kezével az egész levél.


XLIV.

[330] Gróf Bethlen azzal tetézé erántam megbecsűlhetetlen jóságait, hogy itt létemet előre tudatá az Enyedi Collégium’ Professoraival, ’s oda maga vive bé, ’s gondja*
’s <itt> gondja
volt, hogy a’ mi méltó vala a’ látásra, láthassam.
[331] Enyednek fekvése sokat hasonlítana a’ mi Ujhelyünkéhez, ha hegyei sokkal tetősebbek volnának, ’s tére keletfelé tágasabb; annak tudnillik, a’ ki itt Gáldtő és Tövis, amott Patak felől jő. Collégium*
Collégium<’>
és a’ Professorok’ lakásai egész hosszú úczát foglalnak el, a’ város’ éjszaki szélében, a’ szőlőkertek’ lábaikig. A’ Togátusok’ lakásai, az Auditóriumok, a’ Bibliothéca, irtóztató. [332] De el lesz törölve a’ szenny; az új Collégium’ alapköve 1827. van letéve, ’s az Enyedi Múzsák*
Enyedi <Múzsák két> Múzsák
kétszáz esztendős, földbe sippadt szurdékjaikból díszes lakba költöznek.
[333] Az iskola ide Fejérvárról jött. Ottan az Unitáriusoké volt, hihetőleg számokra János-Zsigmond által építve. Birtokába 1580. a’ Reformátusok következtek. Bethlen Gábor újra teremtette, ’s megajándékozta Décse, Miriszló, Felenyed, Murzsina, Orbó, Henningfalva egész helységekkel, ’s elnevezé Fejérvári Bethlenianum Collegiumnak, mint a’ Német-országi Fejedelmek a’ magok’ iskolájikat a’ magok neveikről. Tanító-székeikbe nevezetes férfiakat híva be; illyenek valának Opitz, a’ németeknek akkor első Költőjök, ’s Alstéd, és Biesterfeld. De az iskolát gazdag Bibliothecájával ’s a’ várossal, felégeték a’ Rákóczy II. Györgyöt űző tatárok, ’s Tanítók és tanúlók’ elszéledtenek. – Cancellárius Bethlen János őket 1663. Kolozsvárról, a’ maga Apafija által visszahívatá, [334] ’s az iskola’ igazi újabb státora Pariz-Pápai Ferencz, a’ Lexicographus.
[335] Rendes Professora Enyednek hét vagyon, ’s tanúlójinak száma az ezret meg nem haladja. Tógás és tógátlan ifju a’ legfelsőbb osztályokban, mintegy kétszáz; [336] kevesebb mint Debreczennek, mint Pataknak.
[337] Könyveinek száma, midőn ott valék, nyolczezer. [338] A’ nagyon elöregedett Prof. Benkő Ferencz ezer forint tőkepénzt hagya az iskolának, hogy annak kamatjai az új meg új philosophiai munkák’ megvételére fordítassék. Tudta ez az öreg Philosophus hogy az új nem mindég jobb mint a’ régi; de azt is tudta, hogy az idővel haladni kell, ’s úgy ismérni a’ jó vagy rossz újat mint a’ jó vagy rossz régit.
A’ Biblioteca Bod Péternek három munkáját tartja nagy becsben;*
becsben<;>, A vessző a kettőspontból javítva.
’s nyomtatlanúl mind hármát: 1. Historia Literaria Hung. III. Köt.; 2. Antiquitates Hungaricae; 3. A’ Magyar Ecclésiák’ Történetei; valamint mind azt, a’ mit Benkő Józseftől írott vagy nyomtatott könyvekben veve. Illyen az a’ fólio-Kötet, mellyben az első Teleki Mihály’ levelei és az ehhez írottak állanak. [339] Erdélynek Speciális Geographiáját Consil. Kenderesi engedé végig forgatnom. [340] Azt némelly közre akarák ereszteni, de a’ szándék elakadott.
Kevés idő előtt Transilvájának újabb kiadása eránt bocsátá közre hirdetést a’ Kolozsvári Typographia; de, a’ mint látszik, elmarada, ’s azt nem lehet sajnálni minden tekintetben. Jobb volna ha Erdélynek valamelly Tudósa, még pedig a’ Tisztviselők’ rendéből, azt egészen újra dolgozná, megigazítva, kibővítve, ’s a’ történeteket a’ mai időkig levonva. [341] Benkő a’ sok hasznos és való mellett, sok haszontalant, bugyogót, hamisat, csonkát is adott.
[342] A’ Báróczi’ hagyománya latín és franczia Classicusokból áll, és theosophiára tartozó nyomtatott és írott munkákból. [343] A’ Kórháznak tízezer fntot; [344] a’ Collégiumnak, könyvein kivül, [345] Fuchs által már 1786. előtt festett, képét.*
festett, <el nem talált,> képét
De az neki nem hív képe, mint mind azok, mellyeket rézbe metszve bírunk. [346] Eggy van igen hív, de annak nyomtatványival csak legszorosb barátinak kedveskedett.
[347] A’ Bibliothéca Báró Bánffy Farkas Erdélyi Kincstartó ’s Szent-István’ Középkeresztese, ’s Gróf Bethlen Gergely Kormányszéki Tanácsnok Fő-Curátoraitól is nagybecsű ajándékokat veve: az elsőbbtől az 1462. pergamenre írt Magyar Chronicont, mellyből Thuróczi szóról szóra vevé által az elsőbb Fejezeteket, ’s magának Bánffynak tulajdon kezével írt Autobiographiáját, ’s Hollandiában írkált iskolai fűzeteit: Bethlentől eggy gazdag Ásvány-gyüjteményt.*
Ásvány-gyüjteményt A kötőjel sor feletti betoldás.


XLV.

[348] Vasárnap vala, ’s templomba harangozának az Unitáriusoknál, midőn Tordára beértem. – Látni fogom, mondám; ’s mentem Prof. Abrudbányai Szabó Sámuel Úrhoz, kérni, hogy vinne magával. Nem vala házánál. Most Predikator Barabás Úrhoz mentem. Azért jövök, mondám, hogy templomba vezettessem magamat, ’s hallgatója lehessek az Úrnak. Bejárám Erdélyt, ’s vágytam hallani eggyikét vagy másikát azoknak a’ nálunk nagyon dícsért és nagyon nem dícsért predikátzióknak, ’s sohol nem hallottam azt. – Itt nem lesz, felele, mert ma nem én tartom a’ tanítást, hanem Kolozsvári Deákunk, ki az aratási segedelem’ bészedésére van kiküldve. – Legalább hát az Urak’ cultusát fogom megtekinteni, engedje hogy az Úrral mehessek, hogy az Úr mellett foghassak űlést. – Predikátor Úr elébb mint bé harangoztak, eggy rakás Theologusaival akara megajándékozni, hihetőleg mivel hallá, Rector-Professor Úrtól, hogy dogmájik eránt kértem vala felvilágosításokat; de szekerem annyira meg vala tömve hogy ajándékit el nem fogadhatám.
Bemenvén a’ templomba, Predikátor Ur befordúla székébe, ’s állva ’s kalapját szeme elébe tartva, elmondá Invocatióját, a’ hogy mi szoktuk, Kalvín’ fijai, és a’ hogy ezt tavaly a’ Prusszíai Királyt is tenni láttam a’ Cleynmann’ predikatziója alatt, Bécsben. Körültekintvén itt, a’ magam felekezetem közt gondolhattam volna magamat; templomi szereik, énekes-könyvök, melodiájok épen az a’ mi nekünk. De az ő asszonyaik, belépvén székeikbe, elébb leűlnek, ’s azután görbűlnek meg elmondani Invocatziójikat, míg a’ mieink azt talpon állva teszik.
A’ Supplicans a’ mi székünkben űlt, annak végében, hogy tolakodások nélkül léphessen cathedrajában. Öltözete fekete rövid dolmány, sinórból vert ővvel, sarkat-verő franczia-kék színű, Erdélyi fekete-báránnyal prémzett magyar mentében, mellyet vállain pallást gyanánt lebegtete; az Unitárius Deákoknak ez a’ tógájok. Elmondá miről teend tanítást, ’s azután imádkozott, azután olvasta fel leczkéjét. A’ predikátzio collegyiomosan*
collegyiomosan collegiomosan-ból javítva.
vala felczifrázva az Egyiptombeli, Görög, Zsidó, Perzsa, Asszyriai Királyok’, Bölcsek’, Hadi-Vezérek’ neveikkel, ’s olly tanításban, mellynek tárgya a’ mezei munkásság akara lenni. Nagyon megbánám, hogy életemnek két becses óráját minden haszon és minden öröm nélkül vesztém el.
Kegyetlenűl elúnván magamat, physionomiai ’s vestiariai lesegetéseknek eredék, ’s mustrát tartottam a’ férfiak’ és asszonyok’ rendein, arczaikon, öltözeteiken, bánásaikon. Eggy leányarczon ’s növésen kivül nem láttam többet, a’ mint a’ szem megnyughatott volna; a’ többi, férfiaknál, asszonyoknál, ifjaknál, öregeknél, mindennapi, mesteremberi; lélek és gondolat nélkül. Templomban voltak, mert szokás ott lenni, de nem hallgaták a’ mit hallottak, hullongatták fejeiket, szunnyadoztak a’ nélkül hogy az álom bántotta volna, mert nem tudtak tenni jobbat; ha azt látám vala, hogy eggyike szól a’ másikához ámbár azt isteni-tisztelet’ helyén tenni nem illik, inkább meg tudtam volna bocsátani mint ezt a’ rettenetes elfásúlást. De végre valahára a’ Supplicans Áment mondott. – De*
mondott. – De A kötőjel sor feletti betoldás.
most, most! Nem; az Optimistáknak igazok van! Bizony ez a’ rossz világ igen jó világ!
Az Ámen után a’ mi Supplicánsunk buzdítást tarta hallgatójihoz, hogy bizonyos szász (szász Erdélyben annyi mint Lutheránus; mert Erdélyben nincs más Lutheranus mint szász) felekezetet segélnének*
segélnének segélnék-ből javítva.
keresztyéni szeretettel temploma’ építése’ terheiben. – Hallván a’ gyönyörű intést, eggy kísértetet érzettem magamban, mellyet kimondani sem merek; mert úgy hittem, hogy effélét csak Unitáriusok tesznek; de kétségem támada, hogy talán nem jól értém a’ hirdetést. – Oh Uram, mi Erdélyiek, felele nekem mingyárt ott Barabás Úr, mi másképen vagyunk mint ti Magyar-országiak; itt, ha valamely felekezet templomot akar építeni vagy igazítani, béjelenti szükségét a’ Kormányszéknél, ’s az, szükségesnek találván a’ segédet, akármelly felekezethez tartozzék az esedező hely, Erdélynek*
hely, <azt> Erdélynek
minden templomaiban kihirdettetik ’s mi kölcsönösen segéljük egymást. – Melly édes pótolék az elveszett két óráért!


XLVI.

[349] Consil. Kenderesinek számot kelle adnom azokról a’ miket útam alatt láttam, hallottam, tapasztoltam, megkedveltem, vagy meg nem kedveltem, javaltam vagy nem javalhattam. – Megfedde hogy a’ Demsusi templomot meg nem tekintém, ’s nem vala*
nem <eléglé meg hogy> vala
megelégedve mentségemmel,*
megelégedve <azon> mentségemmel
hogy az nem Római építés, hanem Római faragványokból rakott alkotmány; sőt meggyőze az felől, hogy valóban*
hogy <az> valóban
Római építés, de hogy rajta az újabb időkben változtattak. Még inkább fedde azért, hogy Ulpia-Trajánát, a’ mai Várhelyt, meg nem tekintettem, hol nyilván igazoknak találtam volna, a’ mit Hóhenhausen a’ helyről beszél.
[350] A’ Consil. ebédre Gróf Toldalagi Lászlónéhoz vala meghíva, ’s engemet is oda vive. Ez a’ gazdag éltes asszonyság örömest lát vendégeket, noha közzéjek ki nem jő; [351] ’s gyönyörű, hogy bizonyos számú ifjaknak szabad megjelenést enged asztalánál, ’s így ezeknek nem csak enni ád, a’ mi erszényeiken könnyít, hanem alkalmat is tanúlni, kisimúlni, és a’ nagyokkal magokat megismértetni.
’S az ebédnél komoly és dévaj kedv váltogaták egymást; mert Kenderesi és az egyéb tekintetesb vendégek (az ifjak némán űltek, ’s azt nem tették rosszúl) nevetni is tudtak.
[352] ’S azok az apró elmésségek, mellyeket kedvem volna lélek’ perczengésinek nevezni; azok az apró bohó történetek, mellyek papirosra vetve és nyomtatásban alacsonyoknak tetszhetnének, de élő szóval, barátok közt, az öröm’ helyén mondva, életünk’ igen szép pillantásit teszik. – Próbát teszek, tisztelt barátom, ki a’ társaságokban facetiáid*
társaságokban <is> facetiáid
által úgy bájolsz el mindeneket, a’ hogy Megyéink’ és az Ország’ Gyűlésein ragadozál mindent csudálásodra, ha elmondásom azon hatást tehetné e Olvasóimnál, mellyet e’ dolgok rám a’ Kenderesi társaságában tevének.
Eggy szíve, lelke, tudományai által tekintetet érdemlő, de különösségeket kedvelgető*
különösségeket <szerető> kedvelő
valaki bővebben költe mint szokás, ’s az abnormis bölcset eggy Excellentziás rokona jónak látá meginteni, hogy élne mint mások. A’ levél nagyocskán találá éreztetni a’ tanácsló’ felsőbbségét; a’ szeretetre-méltó bűnös tehát, áltesvén teljes nyugalomban a’ levél’ megolvasásán, gyertyája’ felibe tartotta azt, ’s vígan nézé, mint ég hamuvá. Ekkor vevé a tollat, ’s az inkább feddeni mint tanácslani - akarónak ezt írá: „Megismerem hogy a’ tanács igen bölcs, ’s egyenesen az én hibám, hogy nincsen sikere. Ha ifjabb éveimben vehettem vala azt, nálam is volt volna. De épen jut eszembe, hogy Excellentziádnak még közelebbi rokonai vannak mint én, hogy épen olly gondolatlanok, mint én, hogy ifjabbak mint én. A’ bölcs tanács nem fogja eltéveszthetni hatóságát ha ezeknek dózisokra osztott porokban fog béadatni. Mire nézve az engem tanácsló kegyes levelet hamuvá égetve visszaküldöm. Öregebb vagyok, mint hogy egyéb tudjak lenni, mint eddig voltam!”
A’ költés sequestert vona*
sequestert <va> vona
birtokára. Azonban némelly hitelezőji újabb adósságai eránt tevének panaszt, ’s abból kívánák kifizettetni magokat, a’ mi neki élelmére vala hagyva. – A’ bevádlott eggyességre lépe hitelezőjivel, ’s áltadván nekik bizonyos számú czigányait, teljesen kielégítette. ’S ekkor jelentést is teve a’ kielégítés felől, ’s igazlá bánását. Czigányokkal elégítettem ki hitelezőimet, ugymond, 1. Mert míg az adósság mobilis jószágból kitelik, immobilis fundust illetni nem szabad; már pedig mobilisabb portéka széles e’ világon, a’ czigánnynál nincs. 2. Minthogy hitelezőimnek sötét arcza világos bizonysága az ő atyafiságoknak a’ czigányokkal; ezeknek hatalmokba eresztvén által czigányimat, a’ Humanitas’ sugallatit is követém. Atyafi új urak alatt ezeknek bizonyosan jobb dolgok lesz mint alattam volt, mert vér vízzé nem változik. – Két három franczia-játékú okait kénytelen vagyok felejteni.
[353] És még egy történetet másról, és másneműt. – Udvarhely Székben a Fő-Ispány (a’ Székelyeknél Fő-Királybíroknak ’s Fő-Tiszteknek mondatnak) meghala. A’ Székelyek e’ hívatalokra magok választanak. Összegyülekezének tehát, és erről meg’ amarról tévén szót, végre is abban állapodának meg, hogy nekik más Fő-Tiszt nem kell, mint a’ lelkes, nagy birtokú, éltes Báró Kordáné. – Minthogy a’ dolog komolyan vitetett, sokan kérék őket, gondolnák meg mit csinálnak; a’ Gubernium az ő választásokra soha sem áll; asszony úgy nem lehet Fő-Ispánnyá mint Pappá. – Jobban tudjuk mi azt, mondák ezek a’ természet’ jámbor gyermekei; ha asszony lehet Király, még pedig jobb mint sok férfi-király lehet Udvarhelyszéki Fő-Tiszt is. –
[354] Szeretném látni azt a’ Logices Professort, a’ ki syllogismusokat hibáson-fontnak merné állítani.


XLVII.

[355] A’ szegény halandót néha öröm, néha baj veszi űzőbe; nem mintha érdemlette volna a’ kedvezést vagy a’ bosszút, hanem mivel a’ szerencse szabadon szilajkodik, ’s az a’ láthatatlan kéz bennünket örömeknél fogva vezet inségekbe, ’s örömekbe bajok között. Nem bölcs az, és nagy ellensége magának, a’ ki erről meggyőződve nincs; a’ ki magát erről el nem hitette. Az erőt ád tűrnünk a’ mit kell, ’s örömet keresni bajaink közt; ’s ha nagyot nem kapunk, kicsinyt. A’ kicsiny öröm is enyhíti a’ terhet, ’s ollykor inkább mint a’ nagy. –
[356] Mint Kolozsvárról Tordáig nem találtam vala semmi falut, úgy itt nem, egész nap menve, Esküllőig. Mentem el nehány falu mellett, de az út eggyikén sem méne keresztül.
’S reggel olta estig esett az eső; lomhán, szomorúan, hidegen; nem víg csapatokban, menve, jőve; nem villámlásokkal, dörgésekkel. Az illyen rettenti a’ lelket, de éleszti is, és múlattatja: az a’ lassú csak bússá teszi, leveri.
[357] Inasom Enyeden megbetegedett. Kolozsvárt harmad napot tölték gyógyítatásáért, ’s jó gondviselés alatt akarám hagyni, de jobban lenni hazudta magát, ’s még kért, hogy induljak. De útban lévén nem titkolhatá, hogy nincs ereje felűlni és leszállani. – Egész nap nem találék embert, kit segédemre fogadhassak, ’s valahol görbűlt az út, magamnak kelle a’ szekérből kiszállanom.
Betegem miatt lassúan lehete haladnom, ’s íme béestveledék, ’s olly sötét leve, hogy sem eget, sem földet nem lehete látni. Sem magam, sem kocsisom nem ismerénk a’ helyt ’s így magunkat lovaim’ vezérlésére bízánk.
[358] Füleink ollykor hallának ugatást, ’s az bíztata hogy jó helyt járunk. A’ mezei komondorok után végre apró ebek is hallaták magokat, ’s ez gyanút támaszta, hogy falut érénk. De nem hallatszék semmi emberi szó; nem látszék semmi világ, ’s ez vígasztaló hitünket eloltá.
[359] Igen sokáig czipegének lovaink, a’ mindég eggyeránt omló esőben, midőn tót-nyelvű kocsisom felkiálta hogy valami ollyat lát mint eggy tüzes lapta. Kifakadtam*
lapta. <Nevettem> Kifakadtam
az esztelen emberen,*
ember<t>en Az áthúzott rész felé írva.
ki végre boszorkánytréfákat fog látni; de a’ mit neki nem hittem, kénytelen valék tulajdon szememnek hinni; a’ mysticus gömbölyűség valóban sárgálott előttem a’ szörnyü sötétben. Kevély philosophiám tántorgani kezde a’ kocsisomé felé.
De tovább menvén eggyszerre világosodék fel előttem a’ nagy titok. A’ mit magam is boszorkány jelenésnek hittem eggy oláh házikó’ üvegkarikája*
házikó’ <ablak> üvegkarikája
volt. Lakója ezt az eggy kis karikát tapasztá háza’ falába.
Megkönnyült lélekkel, leszállítám nyergéből a’ kocsist, hogy menjen be ’s kérjen szállást; mert én tovább nem megyek.
A’ tót ember, sok sohajtgatásai után, ment, ’s addig tapogata a’ sötétben, míg végre rá-talált*
végre <reá> rá-talált
az ajtóra. –
„Scseszcze*
<„Saze> „Scseszcze
vám Bozse dáj!” mondá, ’s a’ tüze’ pislogása mellett űlő oláhné elréműlve a’ soha nem halott nyelv’ hangjától vette a’ fazekát, ’s a’ tüzet eggyszerre eloltotta, ’s némán vonta meg magát eggy szögbe. A’ tót vitéz azon mértékben réműle meg eggyszerre sötétében látván magát, mellyben az oláhné az ő kies beszédétől, ’s alig várá hogy a’ küszöbön kikotorhasson, ’s jött, szórta zsebi ho siczki peru-jait, felűlt nyergébe, ’s eggyet csördíte mérgében*
mergében ék. em.
ostorával.
Láttam hogy a’ legény magán kivül van ijedtében, ’s türtem bajomat a’ mint lehete. – Sokáig ballagdogálván, billegdegelvén a’ hígsárú úczán, íme most eggy udvaron tüzet látánk ’s fűtöző emberalakokat a’ tűz körül. Szépen kértem a’ feléledni kezdő kocsist, légyen olly jó, menjen a’ fűtözőkhöz; azok ott nem boszorkányok; ’s hozzon hozzám valakit.
A’ tót-ember az oláh-embert ’s az oláh a’ tótot nem értette, de azért jól hallám hogy köztök hatalommal folyt a’ conversátio; az én vitézem a’ maga tót beszédét még magyar phrásisokkal is czifrázgatta. Végre az oláh fellépe szekerem’ hágójára, béütötte fejét szekerem’ felkapcsolt első fedele alá, ’s megértvén így tőlem, hogy szállást keresek, én pedig tőle hogy azt nem adhat; pénzt nyomtam tenyerébe; mert ő magyarúl eggy szót sem tuda, mint én nem eggy szót is oláhúl. Erőnek erejével visszatolta azt; úgy hitte, hogy ha elveszi, jusom leend megkívánni a’ mit adni nem akar. Sok ideig elkínozván füleimet idomtalan beszédével, utolsó szavai közzé a’ Mohai nevet fonta be, ’s minden búcsúvétel nélkül a’ hágóról leszállott ’s eltűnt. – Az én mérges kis kocsiom újra neki kezdé a’ maga sztrelájit és siczki gyáblijait, ’s hajta a’ szakadó esőben az Egyiptus’ minden setétségeit ezer mértékben felűlmúló homályában.
Valljuk meg, az én víg kedvem e’ nyomorúságok’ nyomorúságai közt nem egyéb volt, mint a’ midőn a’ franczia énekel ha éhen van – ha*
van – <legelébb> ha
tudnillik való a’ német jegyzés. De íme most a’ kocsis felkiálta, hogy jobbra valami ollyat lát a’ setétben mint eggy galambbúczos*
bb A jobb margón megismételve.
kapu. – Hajts be! Kiáltám neki. – A’ jó szerencse Mohai Úrhoz vive be. De Mohai Úr betegen fekvék.
Átalgással közelíték ágyához; elpanaszlám hogy inasom’ betegsége ’s az eső elkésleltetett; hogy Drágra szándékoztam éjszakára, Báró Wesselényi István Obester Úrhoz; … Csendesen hallgatá végig peroratziómat, ’s akkor leczkét ada, hogy becsűletes ember becsűletes emberhez bízakodással, és nem mentegetőzésekkel, szokott közelíteni; ’s ámbár rosszúl vala, felkölt, ölette tulkait madarait, ’s olly melegen láta magánál, hogy bajomnak nem lehete nagyon nem örvendenem. A’ nélkül eggy becsűlésemet nagy mértékben érdemlő ember’ ismeretségével nem dicsekedhetném.
Más nap alamizsnával ereszte útra. – Erdélyben úgy szokás.


XLVIII.

[360] Drágon nem lelém Báró Wesselényi István Obester Urat, László testvér öcsémnek katonai-barátját.
[361] Eggy igen kies völgyen, mellyet játékos csapongásokban fut végig az Almás vize, hogy rajta több ízben kelle keresztűl-mennem, [362] éjszakára Erdélynek eggyik leglelkesebb férfijához, tisztviselőjéhez, szolnokjához, Nagy-Ajtai Cserei Miklós Úrhoz juték, Tihóra. [363] Életemnek ez vala eggyik igen szép órája, mellyben a’ rég olta szeretett és csudált férfiút láthatám, hallhatám. Többet én senki beszédeiből nem tanúltam*
nem<hal> tanúltam
mint a’ Generális Vay Miklóséból: nem senki’ leveleiből többet mint a’ Cserei Miklóséiból; ítéletei felvilágosodtak, gondolkodása tiszta és férfias, érzése hív és szent. [364] ’S Csereit Wesselényi Miklós mind haláláig méltónak*
haláláig <szeretetre> méltónak
ismeré szeretére és bizodalmára, méltónak mások is, ’s eggy időben közönségesen. De a’ mindenek’ szeretét megnyerni ollykor igen is könnyü, sokáig állandóan bírni nehéz, megtartani csaknem lehetetlen, elveszteni némelly esetekben nem rút. Cserei nagy tekintetben állott Cancellárius Teleki és Septemvir Vay előtt, ’s a’ ki e’ kettőnek tetszhetett, annak*
tetszhetett, <a’ nem> annak
nem juta rossz osztályrész.

[365] Cserei sok ideig Assessora volt, a’ Kir. Táblának Maros-Vásárhelyt. Azután a’ Háromszéknek nevezett Székely-földi megyében Fő-Ispányi hatalommal viselé a’ Gróf Nemes Ádám’ képét, ’s nagy dicsérettel végze be némelly nem kedvetlen, de nehéz-tárgyú Bíztosságot. Onnan a’ Guberniumhoz tétetett által Tanácsosnak, míg végre czímjét ’s fizetését megtartván, nyugalomba tért. [366] Üres órájinak, most és hívatalaiban, a’ Classicusok voltak szerelmei, ’s Tacitus ő is fordítá, mint nálunk Ócsai Balogh Péter Zólyomi Fő-Ispány.


XLIX.

[367] Cserei áltkísére Zsibóra,*
áltkísére <Tihóról> Zsibóra
melly hozzá két órányira fekszik. A’ völgy Zsibó és Tihó közt nevezetes honunk’ történeteiben. [368] A’ Nagy-Szamos, Dézs felől jőve, megkerűli a’ Turbucza hegyet, ’s ezt annak a’ ki Tihó felől jő jobbjára, Karika helységet baljára hagyja. Rákóczy a’ dombon sánczolá körül magát, hogy a’ közelítő ellenséggel, míg Bercsényi a’ várt lengyel-serget előhoza, megütközni kénytelen ne légyen. Hadaival megtömé a’ völgyet, meg nem gondolván, hogy a’ szoros vápákon meglepethetik, ’s eggy oláh pap az ellenséget a’ nyitva hagyott résnek vezeté. A’ győzők itt leginkább a’ Fejedelem’ elfogására törekedtek. Ez áltuszá lován a’ Szamost, ’s a’ Turbuczai-hegynek vévén útját, Kővár vidékén és Máramaroson keresztül méne Lengyel-országba. – Így adja a’ hír.
[369] A’ Zsibói istáló úgy dísze Erdélynek mint a’ Vásárhelyi és Fejérvári Könyvtár és a’ Szebeni Képgyüjtemény, ’s érdemli hogy emlékezetét fenn tartsam, kivált minekutána kevés esztendők olta nagy változást látott.
Ménest itt Pál állíta, nagyatyja a’ most élő második Miklós’ nagyatyjának, 1660 körül, Erdélyi válogatott anyalovakból.
Pálnak fija István, Rendek’ Előlűlője, látá a’ szerencsés kezdetet, ’s ménesét török és tatár kanczák által nemesítette.
Istvánnak két fijai, Ferencz és István, megosztozának a’ lovakban. István Nápolyi lovakat hoza be, hogy a’ török apró faj szálasabbá váljon. De látta hogy a’ két faj*
f<á>j-ból javítva.
eggyüvé nem illik, ’s valami megkorcsosúlt, kihányta. – Most megveve Generális Brentánótól eggy 28 esztendős Galant nevű mént, kétszáz aranyon, és tizennégy*
és <tizennyolcz> tizennégy
darab harmadfű csikón. Ennek atyját a’ VI. Károly Barcellonai koronázásakor 1711. hozák által a’ Pyrenéeken. Ezentúl minden Zsibón-ellett lovak’ törzsatya, atyai vagy anyai ágon, ez a’ Galant, más nevével Brentáno, leve.
Istvánnak özvegye, Vargyasi Báró Daniel Polyxena, a’ ménest gondosan óvta minden nemtelen lovaktól, megkülömböztette a’ fajokat, Jegyző-könyveit híven vitette, ’s az ifju lovakat költségesen neveltette, tanítatta. Ügyes Lovászmestereket fogada szolgálatjába, nevezetesen Gründelt, ki mestere lett az első Miklósnak.
Ez, Kapitány a’ Bethlen Ádám’ húszárai közt, 1775. eggy Monarch, eggy Brillant, és eggy török eredetű mént hoza a’ Lengyel Király’*
Lengyel Király Lengyel-király-ból javítva.
istalójából.
Anyja’ halála után, 1776. megvevé Cicerót a’ Haller János Gorbói istálójából, melly I. Ferencz Császárnak*
Csaszárnak ék. em.
spanyol ménű és spanyol kanczájú méneséből erede; tovább 1783. eggy négyesztendős Alexander szürke ángoly mént; 1790. Herczeg Kaunitz Domokostól eggy Andalúzo nevűt, mellyet a’ Herczeg’ atyja, a’ Minister, hoza ki Madridból; végre 1792. megveve Gróf Mikótól egy Müzír nevű szürke originális arábot.
Zsibó nem tartá meg a’ Monarch’ és Brillant’ maradékit; de annál nagyobb gonddal nevelé a’ Galant’, a’ Cicero’, az Andalúzo’ faját, és eggy Ángoly fajt Alexandertől, [370] ’s eggy arábot Müzírtől.
[371] Miklósnak Miklós fija 1822. Februáriusban útazott Angliába, eggyütt Gróf Széchenyi Istvánnal, ’s onnan hozta ki magával Cátót és Dittót, ’s Hippodamia kanczát, a’ híres Phantóm’ leányát. Atyjáról reá-maradott spanyol fajtájú kiadott, mert az idő nem ollyakat kíván többé; ’s ezentúl*
ezentúl Sor feletti betoldás.
az Angliából kihozott mének, ’s Hippodamiája, South-Downja, a’ Rubens’ leánya, ’s a’ két testvér Alborak és Ibla fognak apalovakat nevelni; és nyolcz*
és <Ezentúl> nyolcz Az és sor feletti betoldás.
félvérű. Ezeknek kanczaczikóji fajra neveltetnek, méncsikóji eladatnak. [372] Áll tovább istálója Cátónak Zsibói anyáktól nemzett*
anyáktól <nevelt> nemzett
öt leányaiból, végre 29. darab fiatalabb kanczákból, mellyek már a’ Cátó’ és Ditto’ gyermekei az Alexander’ ángoly és Almansor’ aráb*
aráb<’>
faján. – Az ángoly tele- és fél-vérűekhez járúl 12 darab Csikban vett székely kancza.


L.

[373] Gróf Kornis Mihály és Buczy Emíl áltjövének Zsibóra, Szent-Benedekről, Dézs mellett, hogy Erdélyben töltendő utolsó napjaim’ örömét neveljék. [374] E’ szerencsémet a’ Gróf’ tiszteletes anyjának a’ Kincstartó Gróf Teleki Károly’ leányának, köszönhetem.
[375] A’ kertben űlénk a’ gyönyörű csorgó mellett, hol a’ víz két sor olasz-nyárfák közt eggy szép medencze’ lábkövéből foly elő, [376] ’s a’ megholt Wesselényi felől folya beszédünk, ’s én elmondám a’ mit önmagától hallottam volt. [377] Buczy nem hagya nyugtot míg megígérém hogy a’ mit felőle tudok; papirosra teszem. [378] Teljesítem ígéretemet.
[379] Született Zsibón 1750. Decemb. 11d.; megholt ugyan-ott, 1809. Octób. 25d. Még nem vala hét esztendős, midőn atyját elvesztette. Anyja Báró Daniel Polyxena, eggy deákul olvasó, beszélő, író, ’s lelke’ nemességéről ’s nehéz természetéről ismeretes asszonyság, általvette nevelését.
Házi-Tanítója Cornides Daniel volt, később Professor a’ Pesti Universitásban; ’s minden veszedelmeinek ez a’ tiszteletet érdemlő Tudós vala eggyik nagy oka. A’ ki tanulni szeret, nem mindég szeret tanítani. A’ fényes ház’ eggyetlen fija magára hagyva, nem tanúlt, hanem parancsolgatott, ’s lelke azok körül kik*
azok <közt> körül<,> kik
kéjeinek hízelkedtek, mint azok körül a’ kik azt ingerlették elmérgesedett.
[380] Tizenhét eszt. korában katonai szolgálatba lépe az akkor Bethlen, tovább Barkó, majd Stipsics,*
majd <Síp> Stipsics
’s a’ Bécsi Congressus olta (1815.) Friedrich-Wilhelm (Prussziai Király) nevet viselő huszárok közt. Galiciának elfoglalásakor 1772. már Kapitány volt; derék katona ’s közönségesen szeretett Tiszt. Embereit a’ zaklatásig gyakorlotta; ollykor holdvilágnál fuvatá meg nekik a’ trombitát; ellenben hópénzeiket pótlotta, a’ Zsibói posztófabrikából nekik új öltözeteket csináltata, ’s maga is tanítgatta legszilajb paripájikat.
[381] A’ ház’ eggyetlen fija nem maradhata nőtelen. Referendárius Csereinek nagy szépségű, ’s ritka kimiveltetésű Heléna leánya leve hitvese 1777. Ezt kivitte a’ Siléziai táborba.
Óbestere, kivel W. külömben sem álla a’ legbarátságosb lábon, eggy estve, már ágyban fekvén, emlékezteté Wesselényit, a’*
Wesselényit, <hogy> a’
kiadott parancsra, hogy a’ Tisztek’ hitveseiknek el kell távozni a’ táborból; W. ellenben az Óbestert, hogy katonai parancsok nem ágyban fekve szoktak adatni. Mind ketten tűzbe jövének, és ha mások nem futának elő a’ hangos összeszólalkozásra, meg vala téve a’ nem jó. W. elúná az aggatózásokat, ’s szolgálatjától búcsút veve, sajnálva, siratva mindentől, csak ez eggytől nem.
Most ménese’ nemesítése volt minden gondja. Szomszéd barátjától megvevé a’ már említett Cicerót. A’ lovon kiüté magát, ’s már nyolczad napra a’ collera, ’s nem lehete tagadni hogy a’ ló’ baja Gorbón tudva volt, ’s titkolva volt. W. irtózott a’ nem tiszta tettektől ’s szerette a’ nemes bosszút; megeléglé tehát hogy a’ bajt áltizenheté. De nem sokára nem lelék a’ külföldről sok költséggel hozatott Lovászmestert, ’s kivilágosodék hogy az Gorbón lépe szolgálatba. Majd megint eggy lovász tűnt el, ’s azt is Gorbó fogadta be. W. visszakívánta embereit, ’s tagadták hogy ott vannak, hogy ott voltak. W. a’ más’ cselédjét, annál inkább barátja’ cselédjét bé nem fogadta volna, ha cseléd nélkül maradt volna is, ’s pirúlt volna tagadni a’ mit teve; ’s feltette magában hogy eggy keserű tréfával veszen elégtételt. Felparancsolván eggy egész sereg embert Zsibóról és szomszéd jószágiból, ’s maga mellé vévén husszonnégy udvari hajdújit, paripára űlt, ’s 1781. Octób. 16d. hadát Gorbóra vezette. A’ Lovászmestert és lovászt fogva akará vinni Zsibóra, ’s a’ pompásan felszerszámozott vezetéken a’ tetteit-tagadót, hogy ezt megvendégli, ’s ebéd után békével haza ereszti. De az, közelíteni látván a’ hadat, a’ két szökött cseléddel, elillanta, ’s W. üresen lelé a’ házat. Így tehát csak a’ ház’ Cancellistáját ültette fel a’ triumphális paripára, áltvitte Zsibóra, megvendégelte ’s bántás nélkül haza küldötte.
A’ megfutamlott vádat teve a’ Kormányszéknél polgári*
Kormányszéknél <meg> polgári
nyugalma’ megtámadtatásáért, ’s Gróf Kemény Farkas kiküldetett, hogy vádlót és vádlottat békéltessen össze. A’ vádló kikerűlé a’ Békéltetőt,*
a’ <Kiküldött> Békéltetőt
sőt megújítá panaszát, ’s pere lefolyt a’ Kir. Tábla előtt. Wesselényi kétesztendei házi-fogságra vala ítélve. A’ Kormányszék azt esztendeire szállította le. De a’ házi-fogság Tyrolisivá változtatott, még pedig határozatlan ideire.
Wesselényi, gondolatlanúl, az erdőkbe vonta magát, ’s*
magát, <végre> ’s
onnan tőn ígéretet, hogy magát áltadja a’ Kormányszéknek, ’s Szeben felé megindúlt.
Midőn ezen útja alatt Dátoson, Radnót mellett, meghála, a’ Savoyi dragonyosok’ eggy százada körülfogá hajnal előtt a’ házat, ’s Wesselényi vasan vitetett, nem Szebenbe, a’ Kormányszékhez, hanem Vásárhelyre, a’ Kir. Tábla’ helyére. Nehány hetekig ott tartóztatva, 1785. Marz. 13d. Tyrolis felé elindítatott.
[382] Szabadsága 1789. Decemb. 15d. adatott meg. A’ két holnap mulva azután elholt Fejedelem visszáadatá Kamarási kolcsát, ’s eggy szabad-sereg’ felállításával kínálta meg. W. nyugalomra vágyott.
Tiszteletre méltó hitvese Bécsig ment elébe. – W. kiszállván Zsibón szekeréből, egyenesen istálójába ment. Amico lova nyerítve fogadá urát. „Rám ismere, mint az eb a’ haza-tért Ulysszre!” kiálta, kihozatá a’ kedves lovat, ’s öröme vala látni, hogy a’ ló, mellyen öt esztendő olta nem vala nyereg, minden iskolájit hiba nélkül csinálta. – „Ah! ugymonda, leszállván a’ lóról, te engem megbékéltetsz sorsommal.”
Mingyárt az első napokban áltizene*
ált<küldé>izene Az áthúzott rész felé írva.
Hallerhez, hogy ha neheztelés nélkül fogadhatja, látogatására jő. Megújult eggykori barátságok, ’s fel nem háborodva tartott mind addig míg Haller elhala.
Érdemlettem büntetést,*
Érdemlettem <a’> büntetést
mondá W. eggykor számos vendégei előtt, az én jelenlétemben, mert bírámnak lenni ügyemben nem vala szabad. – De hát az nem e, a’ ki illy vétekre okot ada? – Való, hogy büntetlen az sem maradt: vádlá lelke, ’s eggyütt szenvedé amannak szenvedésit, ’s pirúlva ment elébe. De az nem elég büntetés.
[383] W. az 1794diki Dietán Követe vala azon Megyének, mellyben Zsibó fekszik, még pedig fényes, ragyogó Követe; [384] ’s az által is fényes és ragyogó, hogy Erdély őtet nézé első Szolnokának. [385] Beszédit a’ gyorsírók papirosra vivék által.
[386] Házi nyugalmának tudományos dolgozások is adának örömet. Illyen Atila, ’s Hippiász, és Hipparchusz, és Regulusz; az utolsó Collin, a’ két elsőbb Fessler után dolgozva; ’s eredeti Tragediája: Wesselényi Ferencz, a’ Nádor. Versekben fordítá Hallernek két Ódáját: a’ Becsűlet – és az Ész, Vakság, és Hitetlenség felől.
[387] Utolsó éveiben Fő-Ispányi Helytartó leve Közép-Szolnokban; [388] ’s az Erdélyi Dietán Ország’ Generálisának volt másokkal eggyütt ajálva.
[389] Nem kis számú gyermekei közzül egyedül Miklós fija maradván életben, ezt készíté nagy czéljaira, ’s leggyengébb esztendejiben már. [390] Felköltek parancsoltatván 1809. megyéje’ sergének maga leve vezére; tizenhárom évű fiját pedig Kapitányává és Segédtisztjévé nevezte. Martz. 23d. megjelenvén József Fő-Herczeg Nádorunk Károlyban, atyjának sergét a’ tizenhárom évű Kapitányka gyakorlá, ’s közönséges csudálást nyerve.
[391] Képe, Wagnernek pasztelje után, a’ Neidl’ rezén, híven el van találva. Erős alkotású, zömök, barna hajú és szemű deli férfi. Szava, tekintete, mozdúlása mutaták mind a’ nagy embert, mind a’ nagy urat. – Lelke el van találva e’ sorban – úgy hiszik a’ kik ismerék:

kleinere Schrift
… Ott fene Cátó
’S lágyszívű Brútusz, itt Wesselényi valék.



LI.

[392] Wesselényi, ’s Bölönyi-Farkas Sándor paripákon, Kornis és Buczy szekeren kísérének által Hadadig. [393] Itt engem az örömnek az a’ neme ért, melly után Andrásfalva és Gáldtő olta mindég sohajtottam: Caudéla, híres hangasz Báró Wesselényi Farkasnál, ’s Ménard ügyes énekész, múlattatának, ’s az első reggel olta éjfélig, ’s nem csak a’ módi darabokkal, hanem azokkal is, a’ mit Gluck, a’ két Bach, Pergolese adtak.


[394] Melly irígylést érdemlő szerencse juta nékem, hogy Erdélyt végre láthatám, és hogy így láthatám! Ezt kiáltottam, visszatekintve Károly mellett az elhagyott halmok felé, ’s áldást könyörgék az annyi jó fiak’, az annyi jó leányok’ szülőjére.
Jó föld, tiszták és nem tiszták vannak, valahol emberek vannak; nálad mint nálunk, nálunk mint nálad. De te nem romlál meg olly igen mint mi, ’s a’ te színed jobb mint a’ miénk. – E’ vallással tértem haza, ’s úgy hiszem hogy a’ ki Erdélyt látni fogja, valónak fogja ismerni szavamat, ha megérti.