Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Három^* négy nap múlva a’ Koronázás után Gróf Teleky József Excell. magához hívat. „Nekünk Protestansoknak, ugymonda a’ Gróf, az a’ méltó panaszunk vagyon, hogy nem juthatunk királyi hívatalokba.^* Haszontalan minden esedezésünk. Öcsém Uramnak, midőn hívataljától megfosztatott, az az ígéret tétetett, hogy első alkalmatossággal applicáltatni fog. Budán a’ Kamaránál eggy Secretáriusság vagyon üresen. Nyújtsa-be eránta Instantiáját. – Én azt feleltem, hogy többé szolgálni nem kívánok. – A’ Gróf kihallgatott. Ha is: Öcsém Uram tartozik Státusunknak ez’ áldozattal. Három esztdő múlva lépjen-ki, ha tetszik. Úgy just csinálhatunk arra a’ statióra, mellyet Protestáns üresít-ki. – Engedtem. – A’ Gróf azt parancsolta, hogy Instántiámat, minekelőtte bényújtanám, mutassam-meg Helytartói Consiliarius Vay József Úrnak, és hogy az első Audentziát el ne múlassam, hogy a’ Gróf még idejében tudhassa-meg, mit végzett a’ Felség.

Belépvén az Antichambrebe, meglátom, hogy Báró Orczy József a’ Szolgálatot tevő Camerárius, és hogy Szabolcs Vármegyei Fő Ispán B. Splényi Gábor és Gróf Széchényi Ferencz eggyütt állanak eggy ablakban. – Széchényi rövidlátású, ’s hogy meg^* ne bántsa nem-szóllása által azokat, a’ kikkel eggyüvé jő, szokása, mindég megkérdezni, kik vannak jelen? – Nevemet Splényitől hallván; felém jött. Én ugymond most érkezem haza Nápolyi útamból. Majlandban Ferdinand Herczeg*) sokáig beszéllvén vélem magyarúl, azt tudakozta, hogy micsoda jó könyveket kaphatna nyelvünkön, ’s nagy örömmel értette, hogy Gessnernek Idylljei is le vannak fordítva. Parancsolatom vagyon a’ könyvet a’ Herczegnek megküldeni. Kérem az Urat, küldjön eggy exemplárt nekem e’ végre; ’s nyomtattasson elibe új titulust ’s eggy dedicáló levelet a’ Herczeghez. – Azt feleltem, hogy a’ munka újra ki fog adattatni; ’s kérem Ő Excellentziáját, halassza addig bényújtását.

A’ melly kedves lett volna nekem mindenkor másszor ez a’ leereszkedése a’ nem csak nagy, hanem eggyszersmind igazi^* fényű Grófnak, olly visszás érzést csinált most bennem. Sokszori tapasztalásimból tudtam, melly veszedelmes valamelly beszédre hosszason elkészűlni, ’s készűletlen léptem az Antichambrbe, ’s a’ Gróf mind addig tartóztatott, míg a’ Camerárius nevemet ki nem kiáltotta.

Bémenvén Ő Fels. elébe, esedező írásomat bényújtottam, ’s szóval is jelentettem kívánságomat; azt vetvén hozzá, hogy Ő Felségének Kir. kegyelmét annál bízodalmasabban várom, minthogy azon Dicasteriumnál, a’ hová kívánkozom, nincs senki a’ Protestánsok közzűl, nékem pedig az első engemet-illető vacantia meg vagyon ígérve.

Ő Felsége azt felelte, hogy a’ hívatalok’ osztogatásában nem nézi a’ Vallást, hanem az érdemet.

Feleltem egész hozzám illő modestiával, hogy én azt a’ környűlállást, hogy Protestans vagyok, nem mertem volna előhozni, ha azon nem épűlne leginkább reménységem. ’S itt elmondván, hogy én a’ Kassai Districtusbeli Nationalis Oskolák’ Inspectorságától, a’ mint azt a’ Parancsolat világosan mondja, egyedűl azért esém-el, mert az Uralkodónak az volt akaratja, hogy Cath. Oskolák nem-Catholicus Tisztviselőktől ne függjenek, ezt vetettem hozzá: Ich hülle mich sehr gern in meine Bescheidenheit ein: aber da ich viel zu klein bin, als dass ich mein Monarch kennen könnte, so fühle ich mich aufgefordert zu sagen, dass ich nicht ohne den Beifall eines Swieten gedient habe.

Erre Ő Fels. eggy kevés ideig elhallgatott; végre ezt mondá: Ich muss Ihnen sagen, dass ich in petto den Hajnóczy dazu /:tudnillik zum Secretär bey der Kammer zu Ofen:/ ernennt habe. –

(Gróf Széchényi, a’ kinél Királyi Commissáriusságában Hajnóczy először Secretarius, azután Keres Vármegyei Vice Ispán vala, éppen ekkor nyerte-meg a’ maga Hajnóczyjának az Ő Felsége Resolutióját.)

E’ szóra képem egészen felderűlt. Hajnóczym’ szeretete^* elragadott. Felséges Uram, mondám, ámbár érzem hogy magamat Fejedelmem’ jelenlétében az öröm által elragadtatni nem illik, néki eresztem magamat annak az érzésnek, a’ mit ez az örvendetes hír bennem támaszt, ’s néki bátorodom azt állítani Felségednek, hogy érdemesebb embert Felséged nem választhatott. Nem csak nem sajnálom elmellőztetésemet: de ha a’ Fels. Kegyelme engem választott volna, ’s meg tudnám, hogy Hajnóczy concurrensem volt, bánkódnám rajta, hogy bár szándékom ellen őtet statiójától megfosztottam.

Ő Felsége álmélkodva hallgatta szavaimat. Um Ihnen zu zeigen, wie sehr ich diese Gefühle zu schätzen weiss, so nennen Sie mir eine andre Vakanz, und ich ernenne Sie augenblicklich dazu.

Megköszöntem a’ Királyi ígéretet, ’s kértem Ő Felségét, hogy most más ürességet nem nevezhetvén-meg, másszor tarthassak^* számot kegyelmére; ’s eljöttem.

Az Udvartól egyenesen a’ Diætai Sessióba mentem, ’s Hajnóczyt az ajtóban találtam-elő, a’ hogy’ a’ második Táblától kijött. Elmondtam néki honnan^* jövök, mit hallottam, ’s mit mondék. Még nem tudta, hogy kérése teljesedést látott, én valék, a’ kitől azt legelébb megértette. Könnyű elképzelni mint vonszotta őtet a’ becsűlésen ’s barátságon felyűl felém a’ háládatosság mostan.

Délután hírt vittem Gróf Teleki Józsefnek. A’ Gróf éppen a’ Prímáshoz akara menni estvéli társaságba. Felültetett maga mellé, maga mint a’ szekér’ Ura bal, én jobb kézről, a’ fija László, és a’ veje Báró Prónay Sándor, az én Prónaym’ fija, elől, ’s kimentünk, ’s a’ szekeren elmondám, mint fogadtattam Ő Felségénél.

A’ Gróf azt tanácslotta, hogy menjek Vay^* József Úrhoz, ’s tudakozzam-meg, hol volna vacantia. – Consil. Vay Józsefet a’ Prímásnál lelénk. Ez jelentette, hogy a’ Kassai Cameralis Administratiónál eggy Vacantia vagyon, valamellyik Assessor meghalálozván vagy fellyebb vitetvén, ’s meghagyta, hogy Instantiámat adjam-be az első Audentionális nap’.

Harmad napra felmentem az Udvarhoz. – Mint ijedtem-el, midőn a’ Kassai Camerális Administratió Administratorát, Báró Vécsey Miklóst, láttam mint akkor nap szolgáló Kamarás-Urat az Ő Fels. ajtajában. Feltettem magamban, hogy nem adom bé az Instantiát; hogy ha Ő Fels. nem teljesítheti az ígéretet, B. Vécsey meg ne tudja, hogy ő alatta kerestem szolgálatot.

Ő Fels. a’ szóval tett esedezésre azt felelte, hogy a’ Cameralis Administratiók többet visznek-ki, mint a’ mit behoznak, ’s elvégzette eltörléseket. E’ szerint az ott való vacantiákra nem is denominál senkit.

Nem emlékezem mit mondottam ezekre. Ő Fels. azt tudakozta, ha nem adhatok e írott Instantiát? Béadtam, kivonván dolmányom’ bal oldala mellől. Ő Fels. másszorra bíztatott.

Én többé nem esedeztem semmi hívatalért.