1790ben vagy 92ben a’
fejér farkas nevű Fogadóban közönséges asztalnál
*Fogadóban <nagy> asztalnál [Javítás a törlés felett.]
ettünk ő is, és én is. Az ebéd vége felé eggy szegény vén Asszony mászott-be az ajtón, alamisnát koldúlni; Schwartner, a’ ki az ajtóval általellenben űlt az asztal’ végén, látta, hogy a’ Kellner gorombáúl kitaszigálta az ügyefogyott Öreget. – Micsoda dolog az, monda Schw. nagy tűzzel; ’s Ked holmi gaz hárfás lyányokat ide bocsát, hogy a’ mi erszényünket ürítsék, ide ezeket a’ semmire való kis portékák’ árosait is: ’s eggy szegény Öreget, a’ ki ki tudja miolta koplal talán? eltilt innen? Kazinczy Úr, szedjen az Úr eggy kis alamisnát neki! – Én kaptam eggy tányért, ’s magam igen gazdag alamisnát adván másoknak buzdításokra,
*buzdítás[..]ra, [Átírás.]
körűl jártam az asztalt. Nem szükség mondanom, hogy az Anyó elréműlve töltötte-el a’ tányér pénzt. – Melly kevésbe kerűl szép tetteket követni! Áldottam, irígylettem ezért Schwartnert.
–––––
Ez a’ Schw… a’ Pesti Luth. Synodusban nagy tűzzel szóllott a’ Censura ellen, ’s azt mondotta hogy az elme’ szárnyait nyirbálni nem kell. – Tíz esztdő múlva azután dühösen költ-ki Schédius Úr ellen az Universitás’ tanácskozásában a’ Német Országi Philosophusok írásai eránt; Weingand Könyvárost pedig, a’ kitől maga is szedett tilalmas könyveket, béadta Váczi Kánonok ’s Pesti Könyvrevisor B. Schaffráthnak; és ezt, a’ ki a’ béadást el akarta simítani, kénszerítette, hogy adná feljebb; ’s így Weinganddal 5000 ft. büntetést fizettetett.