Taródi István Kamarás, Helytartói Tanácsos mh. Budán 1815. Máj. 9d. – 59 eszt. – Præsese volt II. József alatt a’ Heves Vármegyei Subalternum Judiciumnak. Leülvén a’ Püspök ebédjéhez, ő azon kezdé a’ beszédet a’ leves’
*levés’ [Az ékezet törölve.]
kiosztogatása kezdetekor, hogy elmondá, hogy ők ma száz esztendei fogságra kárhoztatának eggy rabot. – Kérem az Urat, mondám, ne vegye bántásnak a’ kérdést; midőn neki az ítélet publicáltatott, nem nézé e úgy körűl magát, mintha azt akarná kérdeni, hogy az ő Bíráji nem bolondultak e meg? – Taródi soha sem tudta, ne vegye e balúl a’ kérdést, de a’ Püspök kiálta: Bort. Minthogy még levese sem volt, Komornyikja nem értette-meg a’ parancsolatot. A’ Püspök ismét monda:
Bort. A’ Komornyik bemutatta neki a’ poharat. Ekkor Eszterházy Károly monda:
Az Isten éltesse édes Kazinczy Uram! – Értem, Excelldat, felelék; ’s megcsókolám kezét, mert épen mellette űltem, és ez nála annyira szokás volt, hogy még Consil. Fay Bertalan sőt Dámák is cselekedték, ’s neki magának, minden Magy. Országi Püspökök között. – Talán épen így kerültem-el azt a’ bajt, hogy Taródi bé nem ada II. Józsefnek.