HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Gróf Eszterházy Károly,
Egri Püspök.
–––
Canonica Visitatióján lévén, Szikszóra*
lévén, <Mis> Szikszóra
ér; ’s ott eggy Balog nevű Nemes ember, részeg fővel igen közel forgott hozzá a’ látására öszvecsődűlt sokaság köztt. Felöntött szegény magának jó formán, hogy annál bátrabb légyen a’ Püspök előtt. A’ Püspök látta a’ kérkedve tett impertinentiát, ’s megszóllította: Kelmed micsoda Valláson van? – Én, felele Szendrei Balog, azon a’ Valláson való vagyok, a’ mellyen az volt, a’ ki a’ dik*
a’ ki a’ dik [Hely van kihagyva a zsoltár számának.]
Soltárt írta. – Az emberke merő pajkosságból ’s lelki szegénységből mondotta itt a’ Soltárt.*
itt a’ Soltárt. [Hely van kihagyva a zsoltár számának.]
De a’ Püspök hirtelen ezt a’ kérdést tette néki: Kemed tehát tudja honnan jőnek az éjjeli ijedelmek? – Szendrei Balog megszeppent ’s lódúlt.
–––
Ennek a’ fia, Szendrei Balog Jósef, Szolgabíró volt Abaújban. Részegsége miatt kitették. – Fáy Agoston OrdVIspán egykor dél után is tartott gyülést, ’s a’ remanens materiák olvastatván, mellyek köztt valami Investigatió fordúlt elő, megszóllította Balogot, hogy az Investigatió meg van e téve? Balog a’ ki állani is alig tudott, fel költ ’s ezt felelé: De én meg azt kérdem Consiliárius Uramtól, hogy hát ez ’s ez miért van így? – A’ Consil. elborzadt a’ részeg ábrázat’ látására, ’s azonnal űlést bontott. Most látom én, ugymond, hogy nem jó dél után consideálni! –
–––
Gróf Eszterházy Károly eggy más Canonica Visitatión /:1770 körűl:/ Patakról Újhelybe ért. A’ Vármegye házánál szállott-meg. Míg kísérői vacsoráltak, maga fel ’s alá járt a’ szobában. Az Egri Nagy Prépost Gróf Batthyáni Ignácz, idővel Erdélyi Püspök, bosszankodva beszéllte, hogy nem tudom kicsoda, kezet nem csókolt a’ Püspöknek. Szeretném, ugymond, tudni, hogy ha a’ testi Atyáknak csókolnak kezet,*
csókolják <meg a’> kezét, [Átírás és törlés.]
miért ne csókolnának*
csókolnák [Átírás.]
a’ lelki Atyának? – Igen! lelki szájjal! monda lakóniai rövidséggel Kazinczy András; ’s a’ Nagy Prépost elhallgatott, más vendégek sziszegtek.
–––