HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
ANEKDOTONOK.*
[A cím és az 1–14. anekdota Aszalay János írása.]
–––
/:Bohóskodás! de ki szégyenli, hogy néha bohóskodott?:/*
[Kazinczy Ferenc más színű tintával írt megjegyzése.]
1. Szilágyi Márton S.Pataki Phys. és Matth. Professort élessége miatt nem igen szerették a’ Tanítványi; az ő leckéje alatt is mindég egyebet írtak, és tanúltak. Egykor veszi észre Szilágyi hogy az utolsó Székbe eggy Deák ír, de nem az Algebrát amit ő tanított, hanem valamit egyebet az előtte lévő Papirosból. Nagy flegmával félbe szakasztja a’ Tanítást, ’s parancsolja hogy az írást néki nyújtsa-fel. Videant mei Auditores num ego hæc dictaverim monda; ’s el kezde a’ Jesus Kristus’ fel-támadása felől egy Predikaciót olvasni, ’s abból állott a’ Satisfactio, hogy vagy fél Paginát belőle el-olvasott.
2. Szentgyörgyi István Philosophiæ Prof. egy Szombaton tavasszal Disputatiót tart. Igen hátúl eggy Deák fel-lopja a’ fejére a’ süveget, ’s vígan néz körűl, hogy őt senki se látja. Le le veszi, meg fel-teszi, vége a’ Disputatiónak, ’s a’ 10. orát el-üti, fel kelünk mindjájan, ’s a’ Prof. még se jön le a’ chatedrából.*
chatetrából. [Emendálva.]
Ül, és néz. – – Quis tu es ibi? tudakozza. A’ Deák le üti a’ fejét. A’ kik előtte ültek mind jelentik magokat. A’ Professornak más kellett. Sokára fel-ütötte a’ fejét a’ gyanús is. Ki kellett jönni az Auditorium közepére, ’s ott rakta meg érte.*
meg <a’ fejére> érte.
3. Egynehány opponens mind azon kezdte az Objectiót hogy vilia mea Argumenta proferam. El-unta utóljára SzGyörgyi a’ Vilia Argumenta-kat, ’s meg-szollította az eggyiket: Bár csak Öcsém ne mind Vilyból hordanátok az Argumentumokat.
4. Egykor bé jön a’ Logicába, ’s kezébe veszi a’ Catalogust. Bakk vólt az utólsó. – Dux Gregis ipse caper monda SzGyörgyi Virgiliusból.
5. Eggy Deák fel-megy az esztendei Censurára. Régen haragudt rá Szentesy, ’s olly kérdéseket vetett elibe, hogy a’ Deák tellyességgel nem tudott felelni. Bosszonkodva karmolta a’ homlokát. – „Nízzík Collegá Uraimík, Ű míg harágszik, hogy nem tud.” – Clarissime Domine! Ista Contumelia me non erigit, sed frangit, monda a’ Deák. – „Ergo fráctus pereas.”*
pereas. [A záró idézőjel pótolva.]
6. A’ Publicusok nagy Kártyázásnak adták magokat. Szemere Albert és Halász Szentesihez mennek. „Frater Halász! Audio te in lusu Chartarum Pictarum tantum fecisse Progressum, ut jam vel ipsum Szémere antecellas.”
7. A’ Publicusokat eggy Ivánnénál tartott tántz*
tán[..] [Átírás.]
miatt a’ Professorok provocálták. Eggyenként eggy sem akart fel-menni. Ezen engedetlenségért el-tiltódtak az oskolától, míg a’ Patronatus Deputatiot nem rendel. Tudakoztatván ez által miért nem mentek-fel a’ Provocatiókor, azt felelték, hogy Szilagyitól tudták hogy meg-akarják verni. ’S hát ha meg akartak vólna is kérdé*
kerdé [Ékezethiba.]
Szilágyi Márjásy Boldisárt mit csináltatok vólna akkor?” – Consilium cepissemus in arena.
8. Az alatt míg a’ Templom épűlt az Isteni tiszteletet a’ Pataki nép a’ Csűrbe tartotta. Communio lévén, mind el-vólt*
[.]l-vólt [Átírás.]
foglalva a’ helly, mikor Gombai bé-jött. Szentgyörgyi intet neki, hogy üljön mellé, ott ül Gombai, hát egyszer jön Szilágyi. G… ki lép Szilagyinak hellyet adni akarván, de egyszersmind azt is reménylvén, hogy őtet*
hogy <néki> őtet
is bé-ereszti. Sz… az eggyik lábát a’ Székből ki-hagyja, ’s úgy imádkozik. G… állva várja az imádság végét. Sz…*
[.]z… [Átírás.]
le-ül, ’s a’ térdét ki-teszi a’ Székből, annak jeléűl, hogy G… ott ülést nem kap. G… haragosan és szégyenletében ki megy a’ templomból. Csak hamar azután Sz… azt izeni G…nak és Óvárinak, hogy ha tovább is Nádpálcával járnak,*
Nádpálcával <akar> járnak,
azt a’ farokra rakatja. G… reá tüzeli Óvárit, hogy menjen Sz…hoz pálcásan, ’s ha belé kap, verje-meg, maga a’ Templomi casus miatt már meg esküdt hogy soha a’ házához nem megyen. Óvári félt maga menni, G… tehát el ment vele, de csak a’ gradicsig, olly szándékkal, hogy ha Óvári felűlrűl kiált segítségére szalad. Fel megy Óvári maga, ’s Sz… ki akarja tekerni kezéből a’ botot: addig bírkoznak rajta, hogy Óvári által vetvén azt a’ Sz… fején jól meg-szorítgatta vele a’ háta geréncét. Továbbá pedig az ajtóig rántogatván, a’ hátát keményen az ajtó félhez dörgölte. Nem vólt szükség e’ szerint hogy G… fel-jőjjön; ’s Óvári csak akkor eresztette-el Sz…gyit mikor meg igérte hogy*
Sz…gyit hogy [A „mikor meg igérte” sor felé írt beszúrás.]
miatta semmi bántása nem lessz.
9. Zoltán Pali Lácainé körűl vesztegetvén el az idejét, el nem készűlt a’ Censurára. A’ Censura előtt való nap a’ Terhes Kertjébe le-fekszik hasra /:Gombai a’ Szomszéd sövény mellől nézte nevetve:/ ’s úgy tanúlta Hollmant. Egyszer térdre egyenesedik, ’s öszve tévén kezét így kiált-fel: Ur Isten csak most az egyszer! b… a’ Lelke Jussa miatt most mindjárt csúffá leszek.
10. Szilágyi egyszer nagyon karomkodott publice a’ Leckén hogy a’ Publicusok közzűl eggy sem jelent meg. Kaz. Fer. Zoltán Pál és Paloci Horváth Ádám Pinkócról hozzá mennek capacitálni, hogy az ollyan ki-hallgatás előtt esett pirongatás, igasságtalanúl eshetik. Horváthnak mozdulásai igen rendesek vóltak. Sz… azt gondolta, hogy őtet H… azzal bosszantani akarja, ’s fel emelte reá a’ kezét hogy pofon*
[.]ofon [Átírás.]
üsse. H… mozdúlatlanúl maradt az egész testével, s csak fejét fordította nevetve a’ két Pajtása felé. Ezen nagy kacagás tamadt, Sz… pedig még nagyobb tűzbe jött. H…tot ki-űzték a’ Szobából. Már azt gondoltuk hogy H… az útzán van, midőn nyílik az ajtó, ’s egy: Prima et ultima Visitatio Domine Clarissime! hangzott-bé. – Ehe! monda neki Sz… de már akkor H… megint a’ gradicson vólt.
11. Nádaskai és Hétzei két Barát Kis Katit szerették. Papainénál eggy tántz vólt. Ott vólt mind a’ Menyecske, mind több publicusokkal eggyütt Márjássy Bóldisár, és az öttse Sigmond. Hécei és Nadaskai keservesen néztek, hogy Tanítványaik bóldogabbak vóltak az el-múlt éjtszaka mint ők, s H… gorombáúl szolótt a’ két ifjúhoz. Ezek a Derekaly*
a<.> Derekaly
alól görcsös botot kaptak-elő, ’s N…ait mint Præceptorokat meg kémélték, de H… jól el-verték. Még H… vólt az, a’ ki kérte őket, hogy a’ dolgot a’ Professorokhoz ne-vigyék.
12. Rigó László Preconak következett az Auditoriumba. 1. ittze borért azt fogadja, hogy az el-olvasandó*
el-[...]asandó [Átírás.]
Biblia versei közzé belé szúrja ezt: És azért*
[..]ért [Átírás.]
neveztetik az ördög ördögnek. Meg-kapta az ittze bort, de kevésbe múlt, hogy ki nem csapták.
13. Szendrei Balogh Sami valamely sokakkal másokkal el-követett Excessusért arra büntettetett hogy deprecáljon. Ő talám a’ Negyedik vólt, ’s míg a’ többi deprecált, ő az alatt a’ Székek vagy másoknak a’ lábaik közt vonta meg magát. Ra következvén a’ sor elő bújt, ’s e’ vólt a’ habarva el-mondott Deprecatiója: Eadem navi navigari Viri Humanissimi, et quæso ut mihi ignoscere velitis.
14. Kaz. Fer. Respondensnek tétetik 1779be a’ Theologiából. Mások eggy egész Paginányi imádságot bocsátnak elibe a’ Thesesek el-olvasásának. Ő így imádkozott: Omne bonum donum descendit desuper: descendat inde Auxilium tuum*
Auxilium <...> tuum
hoc etiam hora Amen. – ’S azt mondták a’ Deákok hogy igen publicus imádság. /:Eddig az Aszalay keze. – A’ mi következik a’ Miklós Öcsémé:/*
[A zárójelben Kazinczy más tintával írt autográf megjegyzése. A 15. ponttól Kazinczy Miklós kézírása.]
–––
15. Bárcay Samuel eggykor be setétedvén az estve, parancsolni akarta az Inasának, hogy gyújtson gyertyát. Domine Diós /:így szólla nagy seriositással:/ se nap világ, se hóld világ, tehát gyújtson gyertyát.
16. Bárcay Sámuel kártyázván ’s veszteségben lévén Keneseyt csalárdsággal kezdte magában vádolni, de bátortalan lévén magában fojtogatta gyanakodásait. El unván sokára a’ vesztést, meg szólítja: Uram, Uram, Kenesey Uram! űm, űm, – pénzbe áll a’ dólog.
17. Szemere Albert Bárcay Samuellel lakott. Samu eggy estve kinn áll a’ kapunál, ’s valamit akart mondani Szemerének, kivel nem csak az, hogy régólta eggyütt lakott, hanem azon felűl sokáig eggyűtt tanúlt már annak előtte is. Melancholiájában el-felejté a’ nevét. Meg kopogtatja az ablak üvegét ’s bé kiált: Békési! Szemere tanúlt, ’s nem vette észre mit akart. Békési! Szemere tudakozza kit hív, ’s akkor meg vallotta, hogy el-felejtette nevét ’s őtet hívja. NB. Ez az el-nevezés onnan jőtt, mert Szemere bekecset hordott.
18. Bárcay Samuelnek Barátjai eggykor alkalmatlanságára vóltak, mert vacsorára nyúlat sűttetett. Sokat tanakodott magában, miképpen mutassa ki nékik az utat, hogy azok rossz neven ne vegyék, és rajta keserves satisfactiót ne vegyenek. Ujja körmeit rágván eggykor meg szóllal: Ha úgy tetszik /:itt el-akad:/ hány óra? – – A’ hang el-árúlta igyekezetét, ’s a’ leg keserűbb vexát szenyvedte-el.
19. Patakon tűz támad. Az ifiuság oda szalad. Sokan dólgoztak, de a’ nagyobb rész bámúlt. Szólga Biró Horváth Ujhelyből történet szerínt Patakon vólt, ’s a’ Hajdujára rá parancsolt, hogy mindent vágjon, a’ ki nem óltja a’ tűzet. A’ szegény hajdú rá vág eggy Deákra, azonnal néki megy rudakkal az egész sokaság, ’s ha a’ Szólga bíró hozzájok nem szaladt vólna, szerencsétlenűl lett vólna végi a’ dólognak. Kérte az Ifiuságot, hogy azt a’ hajdunak ne vegyék rossz neven. Ő azt meg tévedésből cselekedte. Bárcay Sámuel okosan akart szóllani: akkorában tanúlta a’ Hejneccius Logicajaban az Ideákról való részt, de Ideis claris et Distinctis adæqvatis. – Domine Perill. Judlium, iste Hajdo poterat habere ideam distinctam penulæ et lenæ. az az láthatta ki a’ paraszt, ki a’ Deák.
20. Bárcay Sámuelnek szava járásai ezek vóltak: íh kĭrem drăga nagy ju Uram! ’s akkor meg fogta annak a’ kihez szóllott az áll-kapcája allyán a’ bőrt, ’s csipve fel rántotta az ég felé. – – – Tortura Capillorum, melly*
Capillorum. <Eggykor nevette ..> melly [A törlés után megmaradt pont emendálva.]
a’ vólt, hogy véletlenűl a’ barátjai Zopfokat, mellyek az akkori mod szerint idegen hajjal vóltak meg vastagítva hirtelen a’ nyak szirtjához ütötte, ’s nevetve eggyet ugrott.
21. Bárcay Sam. eggykor igen vigan ’s nevetve jőtt haza. Zoltán Pali nálla vólt. Bé ugrik a’ házba, ’s így szóll: Zoltán, úgy é én most bolond vagyok? – Zoltán nevetés nélkül felelte: Biz a’ te, Samu!
22. Bár. Samu a’ Czigányokat eggy garasért jobbágynak fogadta. Contractust íratott velek, és azt az Archivumában tartogatta. Az illyen acqvisitiokban sokat keresett.
23. Tolcsván valami Bálba táncba kerekedett Bárcay Samuel, az a’ ki elől táncolta a’ Lengyelt el vált párjától, ’s a’ Férfiak külön szakadva keringettek az Asszonyok körül, Samu észre nem vévén mi dolog, soká őgyelgett a’ táncosok közt, ’s látván hogy a’ többi táncol, soha se tudta mit csináljon.
24. Eggykor ismét Tolcsvára akartak menni már készen vólt a’ szánka, űlni akart minden, de Bárcay Samu nem lelte a’ kalapját, a’ sok hányásba vetésbe meg látja a’ Præceptora deák szabású kalapját az asztalon, de látta hogy az nem az övé, de kinnyában hozzá álott, körül nézi, kivűl belől meg szagolja ’s így szóll: B..... a’ Lelkét be deák bűz.
25. Eggyszer szerelmes vólt Samu a’ Soos Ferenc Kisasszonyába, a’ konyhán főző Gazdasszonyának sokat beszélt rólla. Tám szereti az Urfi? kérdé ez, ’s Samu el-szégyenűlve veregette meg a’ Gazdasszonya vállát, ’s ezt felelte: Csak úgy, csak úgy Gazdasszony!
26. Professor Szilágyi de structura Corporis humani tanított, Samu a’ Cathedra mellett lévő első székbe el-aludt, a’ Professor a’ musculusokat magyarázta, illy formán: Musculi acceperunt nomen a muribus, qvod formam murium habeant, sunt musculi qvi caput, truncum et Caudam habent, at sunt qui Caput et Caudam non habent. Hic*
Hi [Emendálva.]
rectius dormientibus assimilari deberent.
Márjásy Boldizsár Samunak éppen a’ háta megett űlt, ’s így kiáltott fel; Ne aludj mert azt mondja Professor Uram, hogy se füled, se farkod.
27. Kelcz Antallal executióra jővén Bárcay Samu Regmeczre Rollynál meg-lát eggy tőrpe Lyányt, Milec Prokátor valamit kezd beszélni, ’s Czverglinek nevezi. Meg szóllal Samu: Jó vólna belé oltani.
28. Kelcz azt tudakozza Samutól ha eszik é valami ételt? Majd bé veszem, felele.
29. Látván a’ Pesti Juratusok a’ Bár. Samu élhetetlenségét, el vitték a’ Partesekre. Azt veszem észre hogy itt több kurva van mint*
va[.] mint [Átírás.]
Patakon
monda Samu; Csak hamar kezdi őtet attakirozni eggy kurva: Kurvanyád monda, nem azért jőttem én ide.
30. Csizi János. S. Pataki Predikátor Nagy Pénteken a’ reggeli Predikatió után ki hirdeti: A’ Cantor jelenti, hogy 12 orakkor a’ Passiot el-fogja énekelni; a’ ki tehát a’ hivek közzül jelen lenni akar, nyitva találja az Ur házának ajtaját. Én ugyan el nem mondanám eggy Lóért.
31. Eggy Kis Pataki ember el aludt a’ Templomban. Csizi meg szóllal: Hallod é Kis Pataki ember! pedzi már!*
[Az oldal szélén e sorok mellett: „NB”.]
Igy nevezik a’ Halászok, mikor a’ horogra hal akad.
32. Nem vólt ritka dolog ezt hallani a’ Csizi Predikatioiban: A’ pénz olvasva jó! Az Asszony verve jó!*
[Az oldal szélén e sorok mellett: „NB”.]
33. Eggyik Leánnyának keresztelésére Csizi Prof. Szentgyörgyi Uramat hívja. Elébb mindazáltal maga eggy oratiót tart, hogy ő ezt Deborának nevezi, mert ez a’ Sidó szó Méhet tészen. Az én Feleségem /így szolla / fel gyogyulván tavaly a’ méhesben ment magát szellőztetni. Ott nemzettem őtet.
34. Eggy időben minteggy 1778.dikban a’ Pataki Ifiúság és az Asszonyok a’ Pápista Templomba kezdtek járni. Így szólla egykor Csizi Prédikacziójában minekutánna a’ Tanulokat rútul le-mocskolta: Ti is bestia Lustos Pataki Asszonyok alíg kondítják meg a’ Várbéli harangokat, ’s már kapum alatt mint a’ ménes nyeritve mentek el. De bezzeg vonhatják ezt a’ mi szegény csonkánkat – – nem látnak titeket az Ur házában.*
[Az oldal szélén e sorok mellett: „NB”.]
35. Szathmáry Mihály Theol. Prof. Mihálynak, Samuelnek, Simonnak és Mosesnek Attya hosszas erőtlensége után meg halván, ezt hagyta textusul: Meg probáltál Uram engemet, mint az ötvös az aranyat*
[Az oldal szélén e sorok mellett: „NB”.]
Esaias*
[Hely van kihagyva a bibliai idézet pontos helyének.]
Nagy temetés vólt a’ Collegiomban. Keresztyén Halgatóim! /:monda Csizi:/ Sokféle a’ kemence: van ház fűtő kemence, kenyér sütő kemence, űveg csináló kemence, fazekas kemence, e’ ’s ez kemence. E’ mind kemence; de nem illyen kemencébe probálta meg az Isten a’ mi Szathmáry Mihályunkat, hanem a’ nyomoruság kemencéjébe. – – – Ugyan ekkor azt is beszélte el, hogy a’ szegény Szath. Mihály eggykor könyörgése által tartott meg eggy veszedelembe lévő hajót. Nagy szélvész vólt etc. etc. etc. Midőn illyen veszedelembe forganának fel kiált a’ mi szentünk: Uram Isten tarts meg, mert a’ mit tudtunk, mind el-mondtuk. És e’ vólt az a’ csuda tévő könyörgés.
36. Eggyszer a’ henyélés ellen papolván, úgy citálta Ovenust:*
citálta <Ovidiust:> [Javítás a törlés felett.]
Qværitur Ægistus Curnam sit factus adulter?
In promtu Causa est – – – – –
itt nem jutott eszébe a’ hemistichon.
In promtu Causa est – – –
In promtu Causa est otiosus fuit.
a’ helyett desidiosus erat.
37. Eggy Vasárnap ebéd után Babarékhoz ment Petrahora Csizi. Hozass bort ígyunk, kűld a’ mestert papolni. E’ vala a’ bé köszöntés. Babarék elibe*
bé köszöntés. <Petrahai> elibe [Javítás a törlés felett.]
adja hogy annak rossz következései lennének, ha a’ nép meg tudná hogy ők az eggyütt ívás miatt mulatták el a’ Templomot. No hát harangoztass bé, mond el, ’s ígyunk osztán. Babarék kérte*
osztán.<Petrahai> kérte [Javítás a törlés felett.]
Csizit hogy papoljon hellyette. Bólond, monda, most is az előtt szöktem meg hazulról. Nóhát mennyünk. Bé mennek a’ Templomba, ’s Babarék Csizit*
Templomba, ’s <Petrahai> Csizit [Javítás a törlés felett.]
bé űlteti a’ székbe, hogy alkalmatlan költözködés nélkűl mehessen fel a’ Cathedrába. A’ mester el kezdi az utolsó Stropháját a’ Zsóltárnak, akkor Babarék*
Pabarék [Átírás.]
előrántja a’ keszkenőjét, ’s mintha az orra vére jőnne, ki megy a’ Templomból. Csizi kéntelen vólt prédikálni.
38. Meg hal valaki Patakon ’s Babarékot és Csizit Actornak kérik a’ Felek. A’ temetés előtt való nap Babarék bé jőn Patakra, ’s meg száll Csizinél. Isznak. Babarék észre veszi, hogy a’ Csizi prédikatiója az asztalon hever. Az alatt míg az ital közben Tsizi ki ment eggynehányszor. Babarék hirtelen által ólvassa a’ Prédikatiót, meg jegyzi a’ textust, exordiumot, partitiot etc. etc. Más nap el-kezdődik a’ temetés. Babarék vólt*
[.]ólt [Átírás.]
az első Actor. El mondja az imádságát. El ólvassa a’ Textust Csizi meg ijjed. Vádolja magát hogy meg nem kérdezte miről fog papolni, ’s már parallelus locust keres. Azomban Babarék az exordiumot is úgy csinálta mint ő. A’ partitiót is mint ő, az Applicatiot is mint ő, – mert el ólvasta a’ munkát. Csizi el-ijedve extemporisált, ’s csak ugyan mondott ollyat, mint egyébkor.
39. Uj esztendő Pap marasztás. – Csizi tartott tölle, hogy meg nem marasztják, azért a’ Prédikatió után ki hirdeti a’ Perselyt,*
[Az oldal szélén e sorok mellett: „NB”.]
’s másodszor pedig jelenti: hogy a’ Pataki Pap meg-marad, és így a’ Hivek soha se fárasszák magokat a’ marasztással.
40. Szemere*
[A 40. ponttól Kazinczy kézírása.]
Albert igen fiatal korában megjelen Patakon ’s udvarlására megyen a’ Fő Curator Vay István Úrnak. A’ köszönés után azt mondja gondolatlanúl: Én ma a’ Tek. Úrról álmodtam. – Vay nem megbántott ambitióból, hanem inkább élességből, és hogy a’ fiatal embert a’ bátor*
az bátor [Átírás.]
abordirozástól elszoktassa, ezt feleli: Pedig én nem vagyok makk.*
[Az oldal szélén e sorok mellett: „NB”.]
Tudnillik a’ magyar példabeszédre czélozott: éh disznó makkal álmodik. – Szemere megértette a’ czélozást ’s felel: Az az állat, a’ mellyet a’ Tek. Úr gondol nem csak makkal él. (Tudnillik tökkel is.) – Vay kopasz volt, ’s elhallgatott.
41. Szemere Albert más esztendőben ismét megjelen a’ Pataki examenen, ’s a’ Conferenciába, melly igen korán reggel szokott tartatni, Júliusnak első napjaiban, és így a’ legforróbb melegben, franczia kék bársony magyar ruhába öltözve lép-be. Bárczay Ferencz megbántva érzette az által magát, hogy Szemere bársony ruhában jelent-meg, ’s ezt kérdi tőle: Hol maradt a’ Kammerherrschlüssel? Mintha ezt mondotta volna: Bársony ruhához Camerariusi kolcs illik, ’s az nem eggy illyen tekintet nélkül való ember hátára való. Eggy nagy gyülekezetbe osztán Bárczay persziflírozta Szemerét, ’s azt mondta, hogy az zsípvásáron vett ruha, és*
ruha, <volt,> és
hogy Pápista emberé volt. Kérdik, honnan tudhatja azt? Felel a’ néki tulajdon pajkos hanggal: édes Asszonyom Néném, bizony az volt! bizony az! – „De honnan gondolod azt, Feri? – A’ térdeplés miatt mind le volt kopva a’ térdén a’ bársony. Ezen nagy kaczagás támadott. De Ferit nem hagyta-el a’ pajkosság. Azt vetette hozzá, hogy a’ Strázsamesteri zopf, az az a’ vastag, ledörgölte a’ nérczet a’ mente gallérán.
42. Az ifjabb Pósa eggyszer Bárczára megyen, a’ Feri atyjához; eggy ártatlan, de aristokraticus bűzű Öreghez. – „Hallja Kend, úgy hallom, a’ Kend bátyja /:István:/ megvette a’ Nyíri Portiót?” – Meg, Tek. Úr! – „B…m a’ lelke helyén, Kentek miatt már Úr sem lehet az ember!” –
43. Bárczay Feri és Patay Sámuel köztt valamelly határbeli Controversia volt. Pósa Gábor Patay mellé szított. Feri öszve akad Pósával, ’s ezt mondja neki: Az Urak respectálják a’ Nemesi just, mert én kéntelen leszek etc. etc. a’ magam védelmemre… Ebattát, nekem a’ Nemesség többe van mint az Úrnak. Tudnillik Pósa sok ideig Nemtelennek tartatott, és hosszas mesterkélések után sütötte-el, hogy nemessége stabiliáltatott. – Pósa hosszú orral méne-el. –