Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

K..... A....., és S... P..., két jó születésű Ifjak, Z..... G.... Zempl.^* Vármegyei Fő Notarnál vóltak Patvarián. S...^* félénk vólt természet szerint, ’s mintsemhogy valakivel kikössön, mindent el szenyvedett: K......^* ellenben bátor, elmés, ’s ha valaki a’ gyengéjére^* ért, az élességig büszke. – Egykor^* mind a’ ketten késérték Principálisokat^* mostani Generális Gróff A,^* a’ ki akkor mint a’ Lovas Regementnek^* Fő Strázsa Mestere Sookutonn feküdt. Azalatt míg oda értek, a’ Principális tanításokat adott a’ két Ifjúnak, hogy a’ szobába bé-késérjék, az ajtó mellett meg-álljanak, ’s ott várják parantsolatját; egyébbaránt pedig mind eránta, mind a’ Gróff ’s a’ Gróffné eránt egész tisztelettel viseljék magokat. Szót fogadott a’ két Ifjú, ’s míg a’ Gróff a’ Principálisokkal hosszas tanátskozásba merűlt,^* ők egymás mellett tsendesen talpaltak közel az ajtóhoz. Már bé-jött az ebéd ideje, ’s a’ tselédek asztalt kezdettek teríteni. A’ két Ifjú nyughatatlanúl várta^* a’ le-űlést; de mint nem szompolyodott-el Soos, midőn öt tányér hellyett tsak hármat látott az asztalon. Andris, így szólla Kazinczyhoz, hát mi hol eszünk? – Hol eszel te, felele ez szokott tsendességgel, azt nem tudom; én az Urakkal eszem. – Hogy hogy? hát nem látod é hány személyre terítenek? kérdé ismét. – Én éhen nem maradok felele; néked tsak magadra legyen^* gondod. – – – Vette észre Zámbory is, hogy tsak három tányér van az asztalra téve, ’s meg-akarván előzni minden történhető illetlenséget, még ebéd előtt félre vonta deákjait ’s meg-hagyta hogy az ebéd alatt mind ketten háta megett szólgáljanak. Kazinczy nem^* szóllott semmit; Soos pedig erre nézett. Tsak hamar tálalnak, hordják az ételt, a’ Gróffné ki jön háló szobájából, imádkoznak, le-ülnek. Soos a’ Principalissa háta megé áll, Kazinczy pedig a’ bonto asztalhoz megy, elő-vesz egy tányért kanalat, villát kést, ’s a’ Gróff mellett hellyet foglal, ’s még elébb egész bátorsággal imádkozik. – Jól^* látta ezt^* mindenik az asztal mellett, de egygyik se mert szóllni. A’ Gróff^* maga osztotta a’ levest. Az első tányért a’ Gróffnénak, a’ másodikat a’ Vendégnek,^* a’ harmadikat magának vette.^* Kazinczy éhen nézte a’ mások evését: de meg-háborodás nélkűl űlt még is. A’ leves után a’ tehén hús tétetett-fel, az akkori asztal-fogás szerint, a’ leves pedig le. Ekkor Ky hozzá nyúl az osztó kanálhoz, ki szed belőlle egy részt, meg eszi, tiszta tányért kér, az előtte lévő tehénhúshoz nyúl ’s ki vész^* egy szeletet. Igy bánt a’ több étellel is, mindenikből maga vett magának, ’s nem várta a’ Gazda kinálást. Tudta ugyan^* ő jól mi forgott a’ meg-szégyenűltt Gazda ’s Gazdasszony, ’s a’ bosszankodó Ppalis elméjébe: de ő egészen el vala készűlve, bátran evett, ’s tsak az asztal vége felé kezde hevűlni, ’s tsak utoljára futotta el az^* ízadság. – Már meg van, monda; elő-vette előbbeni bátorságát, bátran^* ette meg a’ petsenyét, ’s a’ Patvaristák ettiquettje szerint a’ sültt^* után fel-költ az asztaltól, el-hordta tányérát, imádkozott, ’s meg köszönte az ebédet. – – Ötsém Uram kitsoda, kérdé Gróff Almásy. – Meg-mondá nevét.^* – Üljön-le Ötsém Uram. – Már eleget ettem grátziájából Nsgdnak. – Adjatok széket, parantsolá^* a’ Gróff. – K..y vonogatta magát. – Parantsolja-meg az Ur, monda a’ Groff, a’ Ppalisnak, hogy űljön-le. – Félve űlt-le K..y, ’s későn bánta-meg fiatal-tűzből származott bátorságát. – – – Ötsém Uram meg tanitott monda a’ Gróff, mint kellessék jó születésű Ifjakat nézni,^* ’s különös kedvezéssel tetézte meg tányérát a’ gyümöltsös kosarakból.

Nem ígér é^* ez a’ nemes büszkeség, ez a’ szeretetre méltó tűz annyi bátorságot, annyi^* szerentséltetést mint a’ Rómaiakba tisztelünk? Neveltetésünknek köszönnyűk hogy árnyékai se vagyunk a’ Cocleseknek. – Méltán – igen is méltán szenyvedjük a’ nyűgöt, mert^* álom az előttünk hogy egyenlőknek szült a’ Természet.