Januar. 19d. 1826.
Az, tudom, már nem újság, hogy a’ volt Referendárius Mailáth György, a’ volt Personális Mailáth Györgynek fija, a’ Personálisunk, ki még eddig valóban igen jelesen viseli a’ praesidiumot, minekutána az előbbi (Szőgyényi Zsigmond) úgy kimérgeskedte magát, hogy vérhányásba esvén, az Orvosok minden világi dicsőségét hét vagy nyolcz napra pányvázták-ki, és így alkalmasint rövid idő alatt a’ más világi dicsőségre megyen-által, mint Vice-Cancellárius, ’s 8000 f. pengő pénz fizetéssel, a’ Szent István közép-keresztje pantlikájával, ’s Excellenz titulussal. Vesznek e azonban előtte süveget vagy sem, az mind bizonytalan. Ha nem vesznek, már az disznó injuria lesz; pedig az könnyen megeshetik, mert ott a’ hol ő lesz, nem sok Politicus embernek
*nem sok <emberséges> embernek [Javítás a törlés felett.]
lesz szerencséje lenni, sőt ha észre veszik rajta, hogy mi ember volt, talán bé sem bocsátják. Igy hijába teszi azt a’ nagy útat. Igaz hogy eggy VCancelláriusnak sokkal nagyobb a’ tekintete, mint hogy eggy két igen igen jó szóért a’ Magyar Dieta alatt, mellynek eggyik fő tagja vala, az Első Statustól jól megpecsételt Passust ne kaphatna. Mi alatta való Secularisok csupán szerencsés jó útnak kívánásával kísérhetjük-ki.