HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Sárközy István – Kazinczy Ferencnek
h. n., 1810. szeptember 10.
[A levélírót azonosító két sor Kazinczy kézírása:]
Somogy Vármegyei Gener. Perceptor Sárközy István
hozzám. 1810. Sept. 10d.

Kedves Atyámfia Édes Barátom! Regen tartozom vállosszal és még sem mutatod haragodat, az Isten áldjon meg! Ez az Esztendő nékem ha éppen nem az*
éppen az [Beszúrás a sor fölött.]
is mint Koczebue nevezi: Dasz merkwürdigste meines Lebens – de egy a’ leg nevezetessebbek közzül; melybe a’ leg terhessebb munkák, a’ sok és nagy utazások ’s némely nagy változások*
változások<…>
nállom egymást váltyák fel – azért mélto bennem el-nézned egy kis el-késést. Az elsőt nem akarom magyarázni. Az utazások*
utázok [Emendálva.]
mikor csak hátra maradást egyéb dolgaimba nem tesznek Elementumim. A’ mult holnapba Marburgba, és onnét Grätzbe lévén sok szép tapasztalásokat tettem és tetettem véllem vólt idősb fiammal, Ki most Juratus a’ Curianál. – A’ többi közt Csáktornyátol nem messze dél felé, a’ Drávához még közelebb a’ Krusanetzi erdőbe egy nagy Tölgyfa alatt melynek vastagsága és rovátkos kérge egynéhány száz esztendőknek viszontagságai meggyőzésével és által*
[..]tal [Emendálva.]
szenvedésével dőlfösködik – a’ legsetétebb sűrű erdőbe lévő kisded tisztaságnak is dél felől valo szélén, látogattam meg néhai B. emlékezetű Zrinyi Miklosnak Epitaphiumát, vagy inkább sir kővét, mely oly formába mint tul láthatni és a’ mennyire szem mertékem engede oly proportióba most is épen fent áll, és nagy Csendességgel buzdittya az embert mély gondolkozások közt Hazánk viselt Dolgainak ’s Naggyai Fatuminak siratására. – Mert el hiszem Te is tudod hogy a’ vadkan nem négy lábu vólt, hanem maga választotta magának inter dou mala. A’ kő circiter fél láb hijján két ől magasságu a’ földtől a Kereszt tetejéig, és másfél láb széles négy szegű. A’ betűk nem ilyenek hanem nagyok és egy sorba éppen ennyi van, ’s olly figurakkal pótolodnak a’ versek mint*
versek <…> mint
tul lathatni. Nem ugy van tehát mint Lehotzki Stemmatographiajába ’s egyebűtt is olvashatni. Mert ez szentűl van copialva.
Küldőm Csokonyai maga keze írásába egy mocskos fordittásat is. A deákba a’ mit eszébe nem jutván ki hagyott, magam bele írtam hogy a’ fordíttást meg lehessen ítélni. – Bár szegény jobbra fordította vólna tehettsegét! Még Somsitsét nem kaptam a’ mi*
[A levél utolsó sora után egy korrektúrajel jelzi, hogy a szöveg a bal margón írásirányra merőlegesen folytatódik.]
van nállom is békötve van Epigrammai közül. – de […]*
[Olvashatatlan szó.]
leszek. 10. Sept. 1810. Az elhuzottaknak utóljárol rövid nap. – Haec interia. –

[A síremlék szövege:]
1664.
18. Novemb.
Epitaphium
Comitis Nicolai
a ZRINIO
Hic cadit invict[us]
quondam inter-
fectus ab Apro.
Zrinyi præda su-
is hostibus apta
magis ––
Qui tot mille fe-
ros ferre supe-
raverat hostes
Victor ab imma-
ni vincitur ip-
se fera ––
Ille quidem fini-
vit Opus vitæquo
Labores.
At Patriæ infelix,
incipit esse Labor
Ille quidem nos-
tros mirabitur
Aethere casus
Flebit ut illius
Nostra ruina ne-
cem. ––
Sors bona nil-
aliud mediis
servavit inarmis
Eripuit fato sors
mala nil aliud.
Quam sit in humanis sors impia
proxima rebus
Mortis in hoc
speculo quisque
videre potest.


[A rajz felett és mellett Kazinczy megjegyzése:]
Zrínyi Miklósnak sírköve Csáktornyától nem messzére, dél felé, a’ Drávához még közelébbre, a’ Krusaneczi erdőben eggy nagy tölgy alatt.
Ez a’ Krusanecz talán Krusócz is. Krusóczot Spangár pag. 72. említ.

Lássd a’ rajzolat hátulsó oldalát.

[Kazinczy „címlapja” az állítólagos Csokonai-fordítás elé:]
Csokonai Mihálynak
keze.*
[A lap tetején ismeretlen kéztől: „198.”]

Vettem ezt Nádasdi Sárközy István
Somogy Vármegyei Generális-Perceptor baratomtól
1810. Octóberben.

[Sárközy István megjegyzése a fordítás szövege fölött (a „nota bene” a cím feletti szám [XVI.] mellett van):]
Castis omnia casta. Ezeket a’ correctiokat valamely Pesti Piarista tette oldalaslag.
NB. Ez a Priapeiaba Carmen XXCIII
azaz 83dik

[Innentől három kéz írása: normál szedéssel Csokonai (?) fordítása; dőlttel megkülönböztetve a fordítást kiigazító ismeretlen piarista bejegyzései (a javítás a magyar vers mellett, a javítandó szó aláhúzva) és Sárközy István kiegészítései (a latin versben). A lapok rektóján a fordítás, verzóján a latin szöveg.]

XVI.
PRIAPHOZ.
ÁGYÉKA’ TÚNYASÁGÁRÓL.
Mi új ez?*
az? [A javítás bizonytalan olvasat.]
óh az Ég’ haragja mit jelent?
Setétes éjjel eggy fejér gyerek nékem
Hevűltt, ölembe’ a’ midőn heverne jól,
Venus henyéle; és erőtelen monyam magzóm!
Nem állatá fel ősz fejét legényesen.
Mi ez, Priape? a’ ki a’ fa-ág alatt
Gohér levéllel öszve füzve szent fejed’
Veres hajaddal és veres faszoddal*
és faszoddal [Beszúrás a sor felett.]
űlsz. magzóddal
De, óh Tripalle, új virágokat köték
Gyakorta rőt hajadra rendeletlenűl;
’S el űztem*
El űztem [Beszúrás a sor előtt; a sorkezdő nagybetű emendálva.]
én sok izbe, hogyha szent fejed’
Kémény fogával a’ madár kopátsolá.
Maradj, monyamnak el hagyója átkozott, jó-inamnak*
Jó-inamnak [A nagybetű áthúzással javítva.]
Maradj, Priape: semmivel se tartozom.
Heversz be lepve rút penésszel a’ mezőn;
És az*
Az [Beszúrás a sor előtt; a sorkezdő nagybetű emendálva.]
eb bokádra húggyozik, vagy a’ malatz vizel
Vakarja sáros oldalát farod megé.

[A lap verzóján:]
Carmen XXCIII Albii Tibulli ad Priapum de inertia inguinis

Quid hoc novi est? quid ira nunciat Deum?
Silente nocte candidus mihi puer
Tepente cum iaceret abditus sinu
Venus fuit quieta: nec viriliter
Iners senile penis extulit Caput.
Quid hoc Priape? qui sub arboris Coma
Sacrum soles revincte*
revint[.] [Emendálva.]
pampino*
<P>pampino [Kivakarva.]
Caput
Ruber sedere cum rubente fascino?*
[Az kérdőjel általunk pótolva.]
Sed o! Tripalle! sæpe floribus novis*
[E sor után hely van kihagyva, a dőlttel szedett kiegészítés a levél szerint Sárközy írása.]

Tuas sine arte deligavimus comas:
Abegimusque voce sæpe, cum tibi
Senexve corvus impigerve graculus
Sacrum feriret ore corneo caput.

Vale nefande destitutor*
destitur [Emendálva.]
inguinum,
Vale Priape: debeo tibi nihil.
Jacebis inter arva squalidus situ,
Canis que seadus*
[Sic!]
usq[ue] […] et tibi
Lutosa sus fricabit oblitum latus.
Nefande penis o meum malum grane!
Gravi piaque lege noxiam lues
Licet querare, nec tibi tener puer
Patebit ullus ingemente qui toro
Juvante verset arte mobilem natem
Puella nec jocosa te levi manu
Fovebit apprimet q. lubricum foemur.*
[Bizonytalan olvasat.]
Bidens amica Romluli*
Romuli [Emendálva.]
senis memor
Paratur inter atra cujus inguina
Latet jacente Pantice*
[.] [Átírás.]
abditus specus,

[A következő lap rektóján:]
Gonosz mony, óh te leg nagyobb bajom nékem, tag*
A „mony” felé írva, ugyanis ez a lapon az első sor.
Te bűntetésed’ el veszed hibáidért.
Szabad piszegned; eggy fiútska sem-fog, ám!
Ki nyilni néked, a’ ki a’ nyögő padon
Serény ütésre tudja hányni friss farát.
Se Lyánka nem fog ujjain simitani
Vagy oldalodra nyomni sima tzombjait, tzomboKat
Ne! két-fogú, ne! Rómulust is esmerő –
Menyetske; kormos oldalú szemérme köztt
Konyúltt hasába’ van ki vájva eggy üreg,
Üress az odva’ bőre, zúzos ajtaji
Figyegnek, öszve lepte pók-retzés*
pók[.]retzés [Átírás.]
penész.
Ez a’ tiéd; hogy öt-hat izbe’ sik fejed’
Eves kosúja mélly üregje falja bé.
Lehet konyúlva, és erötelen’ feküdj,
Nyomodni fogsz te, mig nem, óh szegény, szegény,
Hat, hét gyüretbe, bé teled büdös lyukát.
Az a’ kevély szusz eggy babot sem ér; mihelyt
Motsáros árba bujdosó fejed’ nyomod.
Mi az, te túnya? lomhaságod érdekel?
Ez eggyszer ezt ma büntetetlen el viszed.
De majd ha el jön ám az a’ vidor gyerek,
Mihelyt kopogni lábait meg érezed.
Az ér azonnal ingerelje fel tüzed’,

[A lap verzóján:]
TIBULLNAK

’s Kemény dagállya horpaszod’ meressze fel.
mig nem a’ katzér
Venus’ tsatája meg fakasztja oldalam’.

Araneosus obsidet fores situs.
Tibi haec paratur, ut tuum ter et quater
Voret profunda fossa lubricum latus.
Licebit æger aut languentior cubes,
Premeris usque donec ah miser, miser*
ah ––––––– [A két „miser” szó a vonal alá van írva, bizonyára utólagos pótlás.]
Triplexque, quadruplexque compleas specum.
Superbia ista proderit nihil, simul
Vagum sonanti merseris caput luto.*
[E sor után a dőlttel szedett 6 és fél sor a levél szerint Sárközy pótlása. A vers utolsó másfél sora a lap alján, az eredeti leíró kezétől.]
Quid est iners? Pigetne lentitudinis?
Licebit hoc inultus auferas semel.
Sed ille cum redibit aureus puer:
Simul Sonanti senseris iter pede
Repente nervos excitet libidine,
Et inquietus inguina arrigat tumor.
Neque hinnitare cesset usq…
usque dum mihi
Venus iocosa molle ruperit latus.*
[A lap alján azonosíthatatlan kéztől: „XVII.”]