HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday IV. Gedeonné Teleki Borbálának
Széphalom, 1831. augusztus 15.
Méltóságos Grófné,
Melly igen örvendek én, hogy Nagyságod visszafordult Rofról, ’s bé nem méne Erdélybe! Ki tudja mi érhette volna Nagyságodat az úton; ki tudja jöhetett volna e haza, és a’ cholera nem zárta volna e oda sok időre. Képzelem mit szenvede Nagyságod már abban is hogy Péczel bé vala zárva, és hogyha Péczelen kiütötte volna magát a’ baj, mint fájt volna Nagyságodnak az a’ vád, hogy mások a’ Nagyságod által hozott nyavalyának lettek áldozatjává. Mind ezek helyett az én Szemeréném nékem azt írja, hogy Péczel soha sem volt egésségesebb mint ezen elzárattatása idején; hogy maga Nagyságod, hogy a’ Méltós. Gróf, hogy az én szerelmem, reményem, a’ kis Pali egésségesek; hogy Palinak már kijött a’ foga ’s baj nélkül; de felejté megírni, ha megfogamzott e a’ belé-oltott himlő. Bár azt hallhassam hogy igen, és nem sokára hogy már futkos. Tartsa meg a’ kedves gyermeket Isten a’ Nagyságtok örömére, ’s a’ Ráday ház és a’ haza nagy díszére – ezt óhajtom valamikor róla gondolkozom.
Az én Palim és Paliném nékem gyönyörű napokat adtak Nógrádi és Gömöri útam alatt. Reménylem elbeszélték eggy részét Nagyságodnak, sőt Pali valamit azon út felől is olvashata. Nándoron kiéltem magamat Fizsivel, és most először életemben. Semmi vonása nincs az anyjából, de lelke épen az övé. A’ Nagyságod levelét az öreg Grófnénak általadtam, ’s nagy kísértet szálla meg, hogy a’ borítékjait lopjam el. Nagyságod Péteriben azért nem akará a’ könyvbe írni nevét, mert rút írása van; ez vala legalább mentsége. Még akkor nem ismertem a’ Nagyságod írását, ’s nem tudtam a’ szót minek venni. Most minekutána azt ismerem, azt kérdem, ha nem volna e szerénytelenség, ha az Isten szeretetre legméltóbb teremtése még azt is akarná, hogy ez a’ tökéletesség is övé legyen a’ sok egyéb mellett? Ha a’ Nagyságod írása rút volna is, akarnám hogy ollyan legyen; mutatná a’ Nagyságod szép lelkét, melly elsőséget bír, de nem keres.
Nékem Aug. 28d. Pesten kellene lennem, ’s már 25dikben Péczelen voltam volna, hogy Nagysádnak látásában tölthessem a’ napot, melly Nagysádat szülte: de mint hagyjam el e’ rettenetes időkben feleségemet, gyermekimet? Ez úttal tehát nem tölthetem azt a’ Sukoróban. De itt fogom kérni Istent, hogy Nagyságodra árassza minden áldásait, ’s teljesítse valamit kíván. Légyen Nagyságod soká, igen soká dísze a’ Ráday háznak és az emberiségnek, ’s az én utolsó napjaimnak öröme. Mert az én lelkem felvídul, ha Nagysádról gondolkozom.
Ezen pillantatban mégyen el tőlem valaki, a’ ki bizonyossá teszen, hogy B. Luzsinszkynénak Szécs-Keresztúrban semmi baja nem volt és nincs. Örvendve írom ezt Nagyságodnak.
Éljen szerencsésen Nagyságod, ’s tartson meg engem kegyes emlékében.
Nagyságodnak
Széphalom Aug. 15d. 1831.
alázatos szolgája
Kazinczy Fer. mpr.


Fatovics Úrral szólottam, és miolta itthon vagyok, írtam a’ Bibliothéca eránt. Jó gondolatja van, de nem akarja tudatni, mert elronthatnák.