Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Postán küldöm Uram Öcsémnek Pannonhalmi útam’ nyomtatvá- nyát, mert külömben későn vehetné; pedig mind én, mind Pali óhajtanánk, hogy az hamar juthasson kezébe, ’s minél elébb hallhassuk ítéletét.

A’ kisded munka, a’ mint czímlapja is jelenti, Apríl. 30d. szombaton, már nyomtatva volt. – Más nap Szemere és én mentűnk vele Schédelhez és Bajzához, ’s ezt Schédelnél találtuk. Altaladánk tehát nekiek a’ két nyomtatványt, de felkeresvén az őket illető helyt, l. 44–50. kértük, hogy azt előttünk olvasnák fel. Bajza fogott hozzá, ’s olly nyugalomban olvasá mind végig, mintha eggy Ujságlevélből azt kel- lett volna felolvasnia, hogy Grönlandban gazdag vagy szegény volt a’ halfogás. Akkor ismét teljes nyugalomban, azt mondá hogy felelni fog, mint a’ duelláns mondja teljes nyugalomban, hogy szólani fog- nak egymással. Schédel feszengve hallá a’ felolvastakat, ’s midőn vége vala, czélzásokat mutata ki benne. – Szemere megszólítá, hogy czélzásokat substituálgatni nem szabad; kivált ott nem, a’ hol nem eggy, hanem minden felől van szó. – Igen, mondá Schédel, de ott Vörösmartit fogja festve látni minden Olvasó. – Az az Olvasó’ vétke, ha magának tapogatásokat enged; ’s ha itt talán Vörösmartit sejtegette volna is, a’ 48 lap 7di[k] sorában tévedésére rá fog ismerni. Klopstock nem vala az által megbántva, midőn a’ Hermann’ lelketlen magasztalójit bántogatták.

Midőn ez nap nyomtatványim közzül egynehanyat a’ Typographiában általvettem, megsejték ott eggy ívet, ’s az íven a’ Kisfaludy Károly’ nevét, ’s elhoztam azt. Palinál megtekintettem, ’s láttam hogy a’ Kisfaludy Károly’ emléke eránt tett felszólítás ellen Harsányi eggy új felszólítást teszen. Jónak láttam ezt Schédellel és Bajzával tudatni. – A’ hírt, legalább Schédel, nem hallá nyugalomban; a’ má- sik mindent abban hall, ’s Palihoz fordúlván azt a’ megjegyzést tevé, hogy ő még nem veszekedett Palival, vagy az ő szava szerint: „Mi még nem veszekedtünk egymással.” – melly mutatja a’ manu prom[p]tus’ nyugodalmát.

Fenyéry, ki Vörösmartival eggy háznál szállásol, kimért vala, ’s így mi az ezeknek vitt két nyomtatványt a’ Fenyéry’ sógoránál hagytuk. – Schédel és Bajza szólottak e’ két barátjokkal, mert dél után Fenyéri jött a’ Pali’ szállására, ’s látni vágyott a’ Harsányi’ felszólí- tását. Kerestem, ’s sohol nem találtam. Fenyériben azon gyanúnak kelle támadni, hogy azért nem találom, mert találni nem akarom, ’s képzelheti Uram Öcsém, mint pirúltam ezért. De szerencsére Pali haza jött, ’s azt álthozá a’ Berczi’ szobájából. – Fenyéry az én pana- szimra, vádjaimra ’s a’ Kritikai Lapok mellett sophismákkal felelt. Bíró előtt nincs barát. – De barát lesz e bíró barátjának kedvetlen űgyében, ha ki kerűlheti? ’s nem látták e az Urak, hogy a’ Sz[ent]. Hajdan Gyöngyeinek Íróját igazságtalanúl és vadan megvagdalván, még pedig nem csak prózában, hanem versben is, nekem teszik azt, a’ mit barát barátnak tenni nem szokott? Vallják meg az Urak, hogy örömeket lelik a’ bántásban, bosszúban. Innen az, hogy még Thew- rewk ellen is szólottak, és hogy Thaisznak nem könyvét, hanem csak Annunciatióját is recenseálák. Miért nem bizonyították be hajthatatlanságokat körök’ tagjainak bírálgatásával inkább? De az Urak előtt csak az szent, a’ mi azon a’ körön belől van. – Én, Uram, útálattal löktem el a’ Sas’ II. Kötetét kezemből, hol Thaisz elmétlenűl fakada ki újra Bajza ellen; de felvilágosítának, mit tégyen ott az aláírás, a’ Nyugalomra tétetett Redactor.^* Illik e szerencsétlennek szerencsétlensége’ említésével insultálni? Morális cselekedet e ez? ’s Bajza nem magának köszönheti e, hogy Thaisz rajta ezt a’ vágást ejtette? – A’ Sophista nem akarta szerencsétlenségnek ismerni, ha valaki 600 fnt fizetéstől ’s munkásságának eggy szép mezejétől ’s gyalázatosan elmozdítatik, ’s ide amoda szökdelle sophismájival. Én tűzbe jövék, a’ mit nem csak nem szégyenlek, de dicsekszem is vele; mert nem becsűletes ember a’ ki az illy ocsmányságokat csendesen nézheti, ’s az eddig jónak, szerénynek nézett Fenyéri előtt kimondtam, kikiáltot- tam, hogy az immorális, sőt gaz tett.

Még lángolék a’ jónak többé nem nézhetett Fenyéri előtt, midőn belépe Szalay Laczi, de menni is akara mingyárt; mert a’ Bajzák nem méltóztatnak a’ magoknál ifjabbakat a’ magok’ társaságokban meg- szenvedni. Én, vendéggazda a’ Pali’ szobájában, kértem Szalayt, hogy maradjon, ’s az megmarada, ’s némán hallgatta beszédünket. – Szemere tudakozá Fenyéryt, ha fel kelle e venni a’ Bimbók’ Recensióját Kovács Páltól a’ Tudom. Gyüjtemben? ’s ez nem gyűlőlségre mutat e Szalay ellen? – Fenyéri menté Vörösmartyt, hogy ez kényte- len vala azt felvenni, mert Károlyi (a’ typographus) kívánta. (Úgy Vörösmarty rendes Redactor, ha typographusától függ.) – Szalay most megszólala, ’s kimondá Fenyérinek, hogy Kovács^* Pálnak ezt a’ Recensióját látta, ’s abban a’ Vörösmarty’ kezével tett változtatások- ra rá-ismert. – Nem egészen értem a’ dolgot, mert ezt a’ Recensiót nem olvastam; de a’ Szalay’ szavai talán azt teszik, hogy Vörösmar- tyn állott azt is mind kitörleni, a’ mi a’ Recensióban bántó; ’s mint- hogy azokat meghagyta, akarnia látszhatik az ő megszégyenítését. Vörösmartyval a’ hétfői ebéd után szólék, mellyet Máj. 2d. Teleki adott. Néki Pannonhalmi Utamra az a’ megjegyzése^* van, hogy a’ mit felőlök mondok, nem áll a’ maga helyén ezen munkában, és hogy a’ szemtelen vadság, neveletlenség, éretlen gőg sértők. – Nem feleltem, de szeretném tudni, ha ezek az ékes titulatúrák nem igazságos titulatúrák e? ’s annyi gazság, az a’ szemtelen gázolgatás, dúlás, mellyet ők követgetnek, érdemle e kémélést? sőt nem tette e szükségessé, hogy valaki kelljen fel, ’s szólljon? – Pali felolvasá Thaisznak ezen pericopámat, ’s Thaisz, ámbár az ő záp tojásai is említetnek, felkiálta midőn Pali abba hagyá az olvasást: „Ez van írva méltósággal.”

Nagy megtévedése az emberi léleknek azt hinni, hogy csak úgy ragyoghatunk, ha más nem ragyog; noha eszes ember azt sem látja szükségesnek hogy ragyogjon. Én szebbnek látom azt, midőn barátságban állunk a’ ragyogókkal, mint ha ellenkezésben. De ezek nem tűrnek mást mint a’ magok’ köre’ nagy férfijait, ’s bántásnak veszik, ha előttök más térdet fejet nem hajt.

Ez a’ holnap azonban nekik felette keserves döféseket ada,^* ’s éreztetni fogja velek, hogy ők nem azok az Achillesek a’ kiket semmi fegyver meg nem fog. Elébb Schedel kapa Dr. Barától, és midőn Schedel ennek paraszt otrombaságot vere fejéhez, Bara ismét felele Schédelnek.^* – Azután a’ Dr. Balog’ felelete jelene meg Bajza ellen. – Most az én Útam teve nekik nem épen kedves complimentet, és ezzel eggyütt a’ Harsányi’ felszólítása. – Necesse est multos timeat, quem multi timent.

Vörösmarty a’ Bimbók’ Kovács Pál által dolgozott Recensio- jában a’ szerencsétlen elmésséggel írt helyeket, mellyek nagyobban láttaták volna a’ Kovács Pál’ meztelenségét, jobbakká tette mint vol- tak hogy a’ Recensens nyerjen a’ Recenseált ellen; és azért, mert ez a’ Kovács Pál az Aurorának dolgozik.