HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ungvárnémeti Tóth László – Kazinczy Ferencnek
Bécs, 1819. május 18.
Bécs. Május havának 18dikán. 1819.
U. N. Tóth Lászlónak
Szives üdvözlete
KAZINCZYHOZ.

Leveled, a’ mennyit késettt várakozásom szerint, annyival kedvesebb volt, mind azért, hogy már megérkezett, mind pedig becses tárgyaira nézve. Mindenek felett örvendek azon megtiszteltetésednek, mellyet sokunktól megérdemlettél, de csak egytől – a’ Te kedves Dezsőffydtől nyerhetél. Azon érzékeny, ’s hiven festő Versezet méltó mind hozzád, mind nagyérdemű költőjéhez! ’s méltó, hogy lássa a’ Haza! A’ mi érdemünk nagyon csekély benne, ’s nagyon sok részre oszlik, a’ mennyiben Cs[eresnyés] Barátom Pestről felhozta magával (Húsvétben Pesten járt) olly szándékkal, hogy azt mind kettőtöknek tiszteletére nyomtatás alá adja; én pedig jóvá hagytam hogy úgy, a’ mint kiment (egy Stropha nélkűl) ki menjen; Igaz Barátunk szép formát adott a’ nyomtatásnak, ’s a’ Velin nyomtatványokkal még bennünket is meglepett; a’ mit Pánczél Úr örömest megengedett. Csak az a’ kár, hogy (Für. Vidára nézve) a’ közlőnek (Cseresnyésnek, vagy Igaznak) neve ott nem áll! Hasonló örömünk vagyon, mind nekem, mind Barátimnak azon a’ szép Anticritikádon, mellyben ügyetlen, ’s még is szemtelen itélődet olly szerény tudóssággal homályba hozod. Erősségeid nagyon sokat nyernek abban, a’ mint többektől hallottam, mind egyenességed, mind tolladnak érthetősége által, mind a’ mint én vetek utána, a’ külföldi példákban szemmel-látható igazság által. – Ercsei Urat, hogy meglátogatád, nagyon szeretem; ’s hogy meg kedveléd, nem sajnálom tőle. Elhiszem, hogy ő jó szív, ’s jó fej, – ámbár irásaiban czáfolgatni látszott itéletemet (fő képen az utolsóbb pontra nézve), de tudom azt is, hogy a’ tekintet, ’s a’ szerencse védlés álorczát öltöztet-fel még a’ Bölccsel is, a’ mit Aristipp szóval is megenged; Zeno pedig csak tettel tanít. Én az illyen szükségre jutott embernek könnyen megbocsáthatok! nem mintha magam is olly igen csábítható volnék; hanem hogy az emberi gyengeséget mind ismerni, mind tűrni meg tanultam. De hát Érzéki az ő (a’ mit Igaz Barátunk szokta mondani) szüreti Witzével? Nekem némelly Patakról szakadt Académizánsok azt vallák, hogy egész könyvemet parodiázta. Felőlem teheti, ’s tettében meg nem botránkozom. Én a’ jó fejet, – de az üres jó fejet tőle sem akarom elpörleni; szívét pedig kétségbe hozta mindenek előtt, kik engem, ’s őtet közelebbről ismernek. Örvendenek azon, hogy én görögűl irtam, ő pedig zsidóul fog írni, egy ollyan nyelven, mellyen a’ jó ízlést nem kereshetjük. Cseresnyés annak nem oka, hogy én őt bántottam, vagy is inkább az övét! – az ő ízléstelenségét bántottam; mert én azt bántottam volna Cseresnyés nélkül is, valamint több hozzá hasonlókat. – A’ Pénteki újsággal egy tréfás Recensiómat fogod venni, – mellynek már eddig is azt a’ Criticáját hallom, hogy nagyon kegyelmes valék. Csókolom Grófnéd kezét; tisztelem V. Nagy Ferencz Urat, ’s ölellek téged hű barátsággal – (míg leveled vehetném, ’s vennéd enyémet –)
igaz Tisztelőd.*
A névaláírás hiányzik.
mk.

U. I. Cseresnyés, ’s Igaz tisztelnek barátságosan, ’s az elsőbb szeretné megsúgatni Érzékinek, hogy nem egy legyen elrontani, vagy jóvá nem tehetni valakit. – a’ mint Dissertatiójában de morbis hereditariis meg fogja mutatni. –