Lasztócz, Jún. 7d. 1817.
[Szemere írása]
Farkasnak levele nem hozzám, hanem Uram Bátyámhoz, itt megyen vissza, ’s ezzel a’ Horváth Ádámtol meg
újongattatott Reményem, és a’ Nyelvrontók. Szegény Ádám! Derék Székely! Mind Kölcsey mind én felpattantunk a’
szellengésre: pedig mind ő mind én versti
mmtek sőt entstimmtek vagyunk. Döbrenteinek felelni fogok, de kérését nem teljesítem, mert tudom hogy Kultsárnál hijában tennék próbát. Holnap Szemere Jánosné lesz itt, ma Mocsáry
*Mocsary [th. emend.]
Károlyné volt, ’s holnap után talán magunk leszünk. A’ ház szomorúsága Kedves Uram Bátyámnak mindnyájunktól tisztelt ’s többjeinktől szeretett jelenléte által nem háborgatva, hanem inkább enyhítve leend. Berzsenyi Recensiója? De hiszen erről folytatása következik Kölcseynktöl.
[Kölcsey írása]
Pali a’ Recensión végzé, kezdenem tehát azon kellene. Az csak egy ízben volt leírva, az Antischwartnerianus párt ellene méreggel tevé a’ kifogást, visszavettem, Vitkovics’ kérésére ismét visszaküldöttem, hogy vele az utólsó próba megtétessék, ’s ott Pesten maradt. De a’ próba nem használt ’s Vitkovics nekem ’s azután Trattner az egész hochlöblich Redactió nevében írtak, hogy az álmodott sértegetéseket engedném elhagyatni. De nem, Édes Uram Bátyám, de én nem!
Csekébe visszaérkeztemmel egy Januariusi levelet kaptam ott Uram Bátyámtol, most az útban jöttömben egy másikat. Örömmel nézek a’ pillantat elébe midőn Uram Bátyámat ismét ’s még egyszer látni boldog leendek ’s válaszadóságaimat szóval lefizethetem.
Pali siettet berekesztenem, mert a’ Courier vár. Éljen szerencsésen Edes Uram Bátyám, ajánlom magamat gratiájába.
Lasztócz. Jun. 7dikén Éjfélhez közel.