HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kölcsey Ferenc – Kazinczy Ferenchez
Cseke, 1815. augusztus 28.
Cseke. August. 28dik.
1815

Uram Bátyámnak*
Batyámnak [th. emend.]
August’ 6dikán írt levelét a’ mi Palink Postán küldé-meg, mivel a’ mint írja elíndúlások nem bizonyos. Minket itt az Árvizek Julius’ vége olta zárva tartottak, ’s csak mostanában szabadúlván-fel az útak a’ Debreczeni vásárrol elmaradánk; e’ szerént az Antimondolatrol, Beregszászirol stt. csak azt tudom, a’ mit Uram Bátyám írni méltóztatott. Én az Antimondolatot óhajtottam volna, hogy nyomtatatlan maradjon, én az e’ félékröl azt hiszem a’ mit Kazinczy Miklós nekem a’ tavasszal Semjényben monda, hogy az íly dolgokban legjobb nemes büszkeséggel hallgatni, ’s megvallom, hogy még csak nem is gondoltam, hogy az Antimondolat valaha kinyomtattassék.
Uram Bátyám’ levelének leginkább azon pontjára óhajtanék felelni, melyben a’ Görög és Deák Classicusokbol példákat kíván a’ Neologizálásra. Nem tagadom, hogy nekem erre sokat lehetne felelnem, de ezen elszórtt állapot miatt melyben vagyok nincsen erőm könyveimet felforgatni. Lesz oly idő melyben helyre hozom a’ mit most elmúlatok, ’s Uram Bátyám ez úttal megfog elégedni azon kevéssel a’ mi itt következik.
A’ Deák nyelvre nézve az öszvetett szók idegenek, nézzük még is mit mertek a’ poeták.
Rudentisibilus. Pacuvius’ szava. 1. Varró de ling. lat. Libr. IV. – Noctique cava caeli signitenentibus conficis bigeis. Az Andromacha nevü Tragoediában. l. Varro 1. c[aput]. Altisonus. Pacuviusé. Varr[o]. 1. c[aput]. ezen szóval él Cicero is. l. A’ Marius nevü poemának fragmentjét. Ilyenek Varronál az ex Sacris Argeorum vett szavak is: Oppius mons bicepsos, – tercicepsosquadricepsos – Septimius mons quinticepsos – Esquilinus Sexticepsos – Cispius mons Septicepsos. – Ilyen a’ Fatidicus mely Virgilnál is előfordúl – Sortilegus. Varro de ling. lat. Libr. V. – Vestispica Varr[o]. Libr. VI. – Fumificus cocus. Plautusnál. 1. Varr[o]. Libr. VI. – Oratores doctiloqui Ennius Varrónál l. c[aput]. Ezen szó előfordúl Donatusnál is az Augustus’ verseiben, Magnaque doctiloqui morietur Musa Maronis. – Deum triportenta Pacuvius Varrónál l. c[aput]. – Ilyenek ezek is Diespiter melyet Ennius írt, ’s Horatiusnál is láthatni, és Marspiter Varrónál de lingv. lat. Libr. IX. – Ilyen a’ Virgdemia vagy Virgindemia. Noniusnál Varrónak ezen sorában: Ideoque scapulae metuunt Virgdemiam l. Noniust in Virgindemia. – Argo citiremem Varró’ szava Sosipusnál Libr. 1. – Multinummus piscis. Varró’ szava l. Noniust in Ostrea. – Nec quassagipennas anates terniipedas buxeis rostris pecudes. l. Noniust In Pecud. – Repandirostrum Pacuvius’ szava Cicerónál de Orat. Libr. III. – Cortinipotens. Lucilius’ szava – Nagyon megjegyzést érdemelnek Labeniusnak következő görögböl vett szavai: Reciprocicornem*
jav. e.: Reciprocicornis
(έλκεσίπεπλον) lanicutem (δασύμαλλον) vestitrahum (έλκεσίπεπλον) – Curvifrons Pacuvius’ szava – Hippocamelephantocamelos Lucilius’ szava – Incurvicervicum pecus Pacuviusé. Ezekre semmi sem jut inkább eszembe mint a’ Franczia Ronsard és Jodelet stbb. a’ Franczia és a’ Deák nyelv ezen tekintetben nagyon egyforma történeteken mentek által.
Varro de lingva lat. Libr. VIII.
az újításokrol így szoll.
Quas novas verbi declinationes ratione[s] introductas respuet forum, iis boni poetae, maxime scaenici, Consuetudine subigere aureis populi debent. Quod poetae multum possint in hoc, propter eos quaedam verba in declinatione melius, quaedam deterius dicuntur. Consuetudo loquendi est in motu itaque solet fieri ex meliore deterior. meliora verba perperam dicta apud antiquos aliquos, propter poetas non modo nunc dicuntur recte, sed &iam quae ratione dicta sunt tunc nunc perperam dicuntur &cet.
Varro de ling. Libr. IX.
Adiectum est, non repugnante consuetudine communi: quod quaedam verba contra usum veterem declinata patietur, ut passa Hortensium dicere pro has cervices cervix; quaedam non, ut si dicas pro fauces faux.
Maga Varró is sokat mond contra usum veterem. p.o. Catillus helyt Catinulus, palpebra helyt palpetra 1. Sosip[us]. Libr. I. – Ismét: poematorum, poematis Sosip[us]. l. c[aput]. – declinatus verborum pro declinatio. de ling. lat. Libr. VIII. – Quare in hoc tollunt esse analogias? (graecismus: ειναι αναλογιας pro quare tollunt analogiam) Lásd. Libr. cit. – Megjegyzést érdemel ugyan azon könyvben ez is: Quare et in balineis (pro balneis) non recte dicunt lavi, lavi manus recte. Sed quoniam in balineis lavor, lavatus sum sequitur. ut contra quoniam est soleo, oportet dici solui, ut Cato*
solui, <.............................>, ut Cato
et Ennius scribunt, non, ut dicit vulgus, solitus sum, debere*
sum, <deb..> debere
dici.
Varro mondja ezt is Miras, e’ helyt Miraris l. Noniust. – Az ő szava ez is adolescentiaris.*
jav. e.: adolescentiarus
Non[ius]. – Valamint ezek is: scenatilis, faxis, deletilis. Non[ius]. – Ilyen ez is: Suscitabulum pro Incitamentum Non[ius]. – Hát ez? motibus diis veget az az, motibus diutinis vegetat. Ez is Varróé lásd Noniust. –
Ha Quintilianus az újításokra nézve különböz Varrótól, az onnan jön, mert Quintilian’ idejében a’ deák Litteratura’ Classica Aetása már lefolyt, ’s ez a’ Nagy Critikus érezvén az ékesen szollás’ hanyatlását nem tehetett jobbat, mint az akkoriakat a’ Classica aetasra vissza vezetni, ’s kéntelen vala Cicerot ’s az ő egykorújit úgy tenni-fel az akkoriaknak mint általhághatatlan mustrákat. De Varro csinálta a’ nyelvet, valamint Caesar és Cicero.
Plautusom oly nehéz helyre van pakkolva, hogy most lehetetlen felkeresnem, de útasítom Uram Bátyámat őreá, ha új szókat, ’s fordításokat akar a’ deák nyelvböl felhozni. Senkiben sincsen annyi példa mint az ő Comediájiban. Soloecismusokat a’ Franczia nyelvre nézve lehet látni Regnárdban. Nevezetesen ha jól jut eszembe a’ Joueurben, vagy a’ Menechmesben. Mihelyt időm lesz, ezeket is kijegyzem.
Homérnak legelső sorában a’ πηληϊάδεωΑχιλήος. újítás, melyet Beckers’ hypothesiszeként az extempore mondott vers’ metruma tett szükségessé, mert külömben egy syllaba hibázott volna. Homernak legnagyobb újításai a’ compositum szavakban vagynak, de nem csak ezekben, mert neki a’ Sophisták közt akadtt Critikusza a’ szokatlan mondásokért. Aristotelesz menti is őtet a’ Poetikában ’s óhajtanám, hogy Aristoteleszem lenne, mert így erröl többet szollhatnék. De kitöl kapjak itt könyvet? Ez a’ környék az országnak legvadabb környékei közé tartozik.
Azt a’ csillagzatot melyet Orionnak hívnak, ’s melyet Aetius is úgy ír, Plautus Jugula-nak nevezi. Jubar mely súgárt teszen és fényt, Pacuviusnál és Enniusnál (in Ajace) Hajnalcsillag értelemben vétetik. – Hostis Varró szerént régen Maga jusaival élő idegent teve,*
idegent <tesz> teve,
’s akkor a’ Hostist Perduellisnek hívták. Akkor a’ bellum duellum volt, ’s a’ duellum’ Istennéje Duellona, mely azután, hogy a’ duellumbol bellum lett maga is Bellonának neveztetett. Latro régi Romaiaknál stipator lateris volt, ’s Qui Regi Latrocinatus Decem Annos Demetrio azt teszi: hogy Demetrius Király’ oldala mellett tíz évig forgott. A’ régi Comoedia Iró Naevius a’ Cadendo ezt a’ szót csinálta: Cassabundus. Az újabb deák írók a’ Casmenabol,*
Casmenabol [a szóban az „e” jav.]
és Carmenábol, Camaenat csináltak. ’S a’ mi a’ Saliusok’ régi verseikben így van: Cosauli, Dolosi, Eso,Cusiatri, Muses, RuseFoedesum, Plusimus az az újabbaknál: Corauli, Dolori, ero, foederum, plurimus stbb. Aeliusnak*
Actiusnak [th. emend.]
ezen versében: Veteres Casmenas Cascas res volo profari, a’ Cascus annyi mint vetus. ’S ezen szó Enniusnál, Papiniusnál, ’s Maniliusnál is előfordúl, az újabbakban pedig nyoma sincs. Enniusnál Catus annyi mint acutus az újabbaknál stb. stb.
Ciceronak De Consulatu suo írt versei’ fragmentumában van ez a’ szó: altitonans. Nam pater altitonans stellanti nixus Olympo. Ilyen ez is:
Tales sunt hominum mentes, qualis pater ipse
Jupiter auctiferas lustravit lumine terras. Ezek is a’ Cicero versei l. August[inus]. de civ[itate]. Dei Libr. V.
Ciceronál*
Ciceronal [th. emend.]
De Divin[atione]. Libr. I. van ez a’ vers is
Tristificas certant Neptuno reddere voces.
ugyan ott
Mollipedesque boves spectantes lumina caeli
Naribus humiferum duxere ex aëre succum.
Ez a’ vers is Ciceroé Priscianusnál lib. 6.
Caprigeni pecoris custos de gurgite vasto
Ciceronak ismeretes verseiben melyeket Terentiusrol irt egy Graecismus van:
Quidquid come loquens, atque omnia dulcia linquens (est lectio depravata).
Mint Horatiusnál
dulce ridentem Lalagen amabo
dulce loquentem.
mint a’ görög άδύ λαλεϊν és ίμερόεν γελαν
Ez a’ vers is Ciceroé. De Consulatu suo.
Luce serenanti vitai lumina liquit.
Serenans pro serenus.
ugyan ott.
Inque academia Umbrifera, nitidoque Lyceo.
és
Tu tamen auxiferas curas requiete relaxas.
Ezer a’ példa, csak idő kellene és könyv, és kedv, ’s ez a’ két utolsó kiváltképen nincsen nálam. Legtöbb Graecismus van Plautusban, Terentiusban és Lucretiusban. De Lucretiusom nincsen. Terentius pedig Uram Bátyám előtt ismeretesbb mint előttem. De, bizony Petroniust is nem kellene olvasatlan hagyni. ’S ha Petroniusom volna most ebböl is holmit kiírtam volna. Engedje-meg Uram Bátyám, hogy most ezen levelet elvégezzem. Ajánlom magamat gratiajába
alazatos szolgája
Kölcsey Ferencz
Palit már nem tudom hol van? írjon róla Uram Bátyám.

Cassabundust magyarúl esékenynek mondhatnánk, mert az esendő ember, nem teszi azt a’ mit vele mondani akarunk, hanem esékeny vagy esedékeny.
És Propertiusban. In hoc peregrina omnia et transmarina azt mondja Muretus.