HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Berzsenyi Dániel – Kazinczy Ferencnek
Nikla, 1813. december 25.
Nikla, Dec. 25dik 1813.

Nagy tekíntetű Ferjfi, tisztelt Barátom!
Azon ujabb munkácskám, t. i. a’ Religiok Eredete, szüreti távol létem alatt elveszett, ’s már mast, minthogy azt egészen elfeledtem, kéntelen vagyok Néked könyörögni hogy azt nékem küld vissza. Örülök hogy ezen probamívem is meg nyerhette tetszésedet, de hidd, még inkább örülnék, ha Te azt a’ szokott kinyíltsággal megrostáltad volna; mert lehetetlennek tartom hogy lelkeink, ámbár rokonok, minden munkájikban eggyek legyenek. Annyival is inkább kívánom pedig gondolatidat e’ részben ismérni, mivel ezen tárgyban olly járatlan vagyok, hogy csak Wolneyt magát olvastam ’s ezzel is, a’ historicumot kivévén, sokban ellenkezem ’s pedig a’ legfőbbekben – az ember eredetében, az Istenről való ideában és az első Religioban. Ohajtok tehát egy harmadik veleményt is tudni. Hogy kedvezőbb legyen, ugy gondoltam jó lesz czimjét igy változtatni: A pogány religiok’ Er[edete] és Harm[óniája]. Egyéberánt is ugy intézhetem a’ munkát, hogy nem lesz szükség szent Religiónkat illetni.
T-ről jól itélsz. De én sem mondám őtet nagynak hanem csak jónak ’s*
jónak <is> ’s
igy is csak a’ legközönségesebb értelemben. Ezt meg érdemli, ha őtet, nem Cátóhoz, nem Aristideshez, hanem csak azon törpe sarmatákhoz hasonlítod, kikhez való.
Verseim mindenütt kedvességet találtak; de félek, hogy igen közönségesek, minthogy igen közönségesen tetszenek. – Dajkát csak futva olvashatám, mert mihelyest vettem el kapák tőlem. Ő valóságos poetai lélekkel birt ’s nem érdemli azon goromba Epigrammát. Köszönöm hogy benne megtiszteltél! – A’ minapi Ujságban közlött gazdasági Journál valami jó intézetet akar igérni; Tudsz-e valamit róla? Szeretném tudni kik ’s mik annak Iróji és mit akarnak.
Örvendek Néked, hogy Grófnéd megtartatott! Hát Magad mint vagy ’s mint vagynak kedves Magzatid? Én mastanában gyomorfájásban sokat szenvedtem, de a diæta*
a <diæ> diæta
és szűnetlen mozgás meggyógyítottak, mert nékem mindeddig csak ezek voltak az orvosim, minthogy minden egyéb orvosságtól superstitiose irtózom.
Élj szerencsésen tisztelt Férjfiu! ’s ne szünj meg régi hajlandóságoddal hozzám viseltetni.