HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Berzsenyi Dánielnek
Széphalom, 1810. november 3.
Széphalom, Novemb. 3d.
1810.

Kedves barátom!
Engemet eggy éjjel a’ minap meglátogata az Epigrammai Múzsa, ’s ötször nyújtotta kedvezéseit; a’ mai éjjel is vissza tére, de már ma kevesebb kedvezéssel volt. Engedd hogy mutathassam virágait, mellyeket nyoszolyámban hagyott, midőn a’ reggel feltűne. De hagyjuk az Allegoriát.
A’ mi Kisünk engem arra buzdított, hogy írogassak több Nyilakat. (Nyilak és Virágok czímje alatt készűlök kiadni azon epigrammáimat, mellyeknek tárgya a’ mesterség.) – Az első darabja az lesz a’ mi íme itt következik:

HERCULESZHEZ.

Hatalmas Herculesz, nagy Emberisten!
Dicső fajzatja a’ Mennyropogtatónak,*
Mennyropogtatónak<!>,
Kinek most már fényében osztozol!*
<…!> osztozol!
Te nem csak a’ föld’ undok szörnyeit, (monstra.)
A’ hétfejű Hydrát, a’ holdszülötte
Oroszlánt, és a’ Créta’ vad Bikáját,
’S a’ mind ezeknél rettentőbb Buzíriszt,
Diomedeszt, a’ hármas Géryont,
’S a’ tűzokádó Cácuszt öldöséd-el.
Hogy jót tehess, te nem kerűlted a’
Kevésbbé bajnok tettet is, ’s az óll’
Marhájinak szemetjeit kihánytad;
’S ég ’s föld javallá hasznos tettedet.

’S a’ mit te nem szégyenlél, Bajnokisten!
Dicső fajzatja a’ Mennyropogtatónak!
Én, nyommorúlt emberCSe szégyeneljem?


embercse a’ Terentius homunciója szerént van formálva, ’s az olvasott Olvasót arra emlékezeti. Emlékezel e a’ helyre? ott van az, a’ hol az ifjú, a’ Jupiter és Léda képét nézegetvén a’*
nézegetvén<,> a’
bordély falán, azt mondja, hogy nem szégyen neki, a’ mi az Istennek nem volt az.

Szokott és szokatlan.

Berki szokottat imád: nekem az kecses a’ mi szokatlan,
’S kényesbb vagy makacsúlt ízletem ÚJnak örűl.
A’ mit Berki szeret, megavúlttá válhat: az újért
Hamvamat a’ maradék áldani fogja nekem.


Fülmile és Czinke.

Zeng dalod; esküszöd azt, ’s mivel esküszöd, elhiszem. Oh de
Nem szépen zeng. A’ fülmile nem czinege.


Törvényszegés.

Járj egyenestt! ki ne térj! így rendeli az Iskola; nem szép
A’ mi szabásom előtt helytelen, a’ mi hibás.
Járj szabadon! ne remegj! mond Aesthezis; és ha van ok rá,
Térj-ki; ne hidd hogy szép ’s jó legyen, a’ mi feszes.
’S a’ Genie pártázott fővel jő, ’s sanctionálja
A’ mit az Iskola tilt, a’ mit az Aesthezis hágy.


SUBAI.

Te czifra szókkal élsz, ’s poéta nem vagy.
Eggyhangzatokra akadsz, ’s poéta nem vagy (reim.)
Mértékre lépni tudsz, ’s poéta nem vagy.
Múzsákat emlegetsz, ’s poéta nem vagy.
Csók és bor éneked, ’s poéta nem vagy.
Mi híjod? – Értem én: – Poéta nem vagy!


Prózai ’s Poétai szóllás.

Természet, te vagy a’ törvény ’s a’ mester. Igazgassd
Verseimet, ’s hagyjad folyni szabásod után!
Igy Futaki. És mivel az prózáját szórja, külömbség
Nincsen verse között ’s prózai míve között.


Fenntebb stílus.

„Téged senki nem ért: minek írsz hát?” – Pór sereg! ím’ itt
Lőrét árúlnak, ’s nyírvizet! édes italt!


A’ két Természet.

A’ Poezis kikap a’ népből ’s a’ durva valóból,
És kiesebb tájra ’s lelki*
<durva> lelki Az áth. szó fölé írva
valóba vezérl.
És te kevélykedhetsz, hogy az Eltévedtet az eggy és
Szent Természethez, Nyáradi, vissza vonád? –
A’ mit lát, maga, Nyáradinak, Természet. Ez eggy az:
A’ Mesterség’ természete neki nem az.


MIKROLOGUSZ.

Mikrologod gyakran elkínzott. Oh de miért vagy
Eggyütt Mikro- Pikro- Mákro- Makárologósz.

Mikrósz = apró.
Pikrósz = keserű, nehéz.
Makrósz = hosszú.
Makárosz = boldog. (magával eltelve boldog).

Dél után Szőlőskére indúlok a’ Kazinczy Sophie és Vay Abrahám öszveeskettetésekre. Elj szerencsésen, édes barátom, általam is szeretett házad’-népével. A’ kis Eugenie már ki tudja mondani nevedet, ’s író asztalom felett függő képedet Berczenyi Bácsinak hívja. Melly öröm szememet reá vethetni mikor lelkem veled telik el! Csereihez írt Episztolámat már nyomtatva látom. Erdélyisen van nyomtatva, az az csúnyán, hibásan.