Széphalom 24. Febr. 1810.
Kedves Barátom! Daykának verseit ma vitték-el Pestre nyomtatni. Kis István úgy ígéri, hogy Aprilisban megjelen a’ munka: de én azt nem hiszem. Nem elébb mint a’ Pesti Medardusi vásárra fog vele elkészűlhetni a’ nyomtató. Óhajtanám, hogy melletted lehetnék mikor azt látni fogod. Hozzád írt Episztolám eggy hosszú értekezéssel, mellette lesz. A’ czímlap után ez a’ Dedicatió áll rajta:
VIRÁG, KIS, BERZSENYI
barátimnak
– – animis, quales neque candidiores
Terra tulit, nec queis me sit devinctior alter.
Ezt nyomban Daykának élete követi, eggy igen hosszú Præfatióban. Ugy az I. Könyvben Odák és Dalok. – a’ 2dikban Egyveleg költemények.
*Egyveleg <darabok> költemények
A’ 3dikban az alkalmatossági versezetek. A’ 4dikben Clélia. Az 5dikben Deák versek. Igy variánsok és változtatások, ’s az Index. Ez után Episztolám hozzád. Ez után a’ Jegyzések és az Ertekezés, melly 47. lap. Ebben sok új dolog van, valamint a’ Præfátióban is. Nevezetesen a’ Neologizmus ellenségeinek, kiket Dayka úgy szeretett mint Te ’s én. – Te régen hallgatsz. Irj kérlek. Engedd
*kérlek. <Nevezetesen> Engedd
tudnom, a’ Te Psychéd nem valamelly német dalból van e véve, ’s egészen tiéd e? Felelj egyéb kérdésimre is.
Én úgy hiszem, hogy a’ Dayka verseinek kiadások után Kis István hajlandó lesz a’ Te verseidet is kiadni. Szeretném ha épen azon formatumban, azon betűkkel nyomtattatnának verseid, hogy két kedves barátom és Poétám eggy formában állhasson könyveim köztt. Daykát, eletének olvasása után, mint embert is fogod szeretni. Hát ha még mind elmondhattam volna a’ miért szerethetnéd! Elj szerencsésen ’s adj nékem ismét örömet. Azt fogadtad, hogy ezután gyakrabban fogom venni leveleidet. Ölellek tisztelettel elegy barátsággal.
Jelentsd tiszteletemet életed’ boldogítójának, ’s gyermekeidet tanítsd, hogy engemet már is szeressenek. Az én Thaliem el van lepve fekéllyel – ótvaras. De igen igen szép gyermek ott a’ hol a’ fekély el nem lepte kis képét.