HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Kis Jánosnak
Széphalom, 1806. október 9.
Széphalom, Octob. 9d. 1806.

Igen becses barátom,
Júliusnak 19dikén írt leveledet tegnap vettem. Elfelejtetted a’ levél’ borítékjára felírni Ujhelyt, ’s a’ Kassai ’s Kassa és Ujhely köztt fekvő Posták’ Expeditorjaik restellették a’ minden Postanap kezekben lévő ujságlevelek’ borítékjairól megtanúlni, hogy azt merre kell útjába igazítaniok. Rosszúl vagyok, de nem tartóztatlak a’ válasszal.
Megolvastam azokat, a’ miket leveleimből kiszedegettél ’s pályaírásod mellé tenni készűlsz. – Ragasszd Munkád mellé a’ mint áll; a’ ki olvasni fogja, látni fogja, hogy siető tollból folyt, s indulgentiával fogja venni.
Csereinek tegnap vett leveléből értem, hogy őtet*
hogy Európai [Beszúrás a sor felett.]
Európai útazásaiddal megtisztelni szándékozol. Érzi annak egész becsét.
Nagy Jósefnek tiszteletére írt versedben egész lelkedet kiismertem. Igen szép! – Feleltem néki minapi levelére ’s megírtam, hogy teljesítve lesz kívánsága.
A’ Némethet illető czikkelyt leveledben szent elragadtatások köztt olvastam. Éljen barátságunk túl a’ síron is, ’s a’ Megholt’ emlékezete virítson hervadhatatlanúl az Élők között. Nem halunk-el egészen, barátom, ’s emlékezetünk a’ Jót, mellyet szolgáltunk, holtunk után is fogja gyarapítani.
Ha Fizsi életben maradt volna, úgy fogta volna nézni gyermekeidet mint testvérjeit. Feleségem nincs abban az állapotban, a’ mellyben őtet, néki és magamnak vígasztalásúl, látni*
vígasztalásúl, <óhajtok,> látni
óhajtanám: de ha ez Isten még megadja azt az örömöt, hogy magamat atyának neveztetni hallhassam, a’ Sophie kebelének gyermeke korán fogja annak a’ barátomnak nevét ismerni, a’ kit szívem a legszentebb érzéseivel szeretett.
Élj szerencsésen, kedves barátom! Szemeid mint vannak? Érzed e erősödéseket? Tudod, hogy mennyire óhajtom azt. Az Isten tartson-meg örvendetes állapotban.
tisztelő barátod
Kazinczy Ferencz [mpr.]

Képemnek*
[Innentől új lapon, noha az aláírás után még kb. egyharmad lap üresen maradt.]
még sem akadtam nyomába: de végre csak reá akadnak. – Haykul az utolsó Postával küldötte-meg Rochefoucauld és Egyveleg Irásaim első Kötetének probaárkusait. Novemberben készen lesznek. Sokba kerűl nyomtatások. – Fábchich maga küldé-meg verseit Kultsárnak a’ Phigie halálára – Neked talán megküldöttem volt azon versemet, melly a’ Phigie sírja körűl fog állani a’ Canova Psychejének, vagy az Amor és Psyche görög Statuájának öntetvénye alatt. De talán a’ még el nem készűlt verset küldöttem meg, ha meg küldöttem. Vedd hát itt újobban:
–––

Téged nyájas anyád’ karjáról Ámor ölelt-el,
Isteni szép Jegyesed isteni szép Jegyesét.
Most az Olympus’ örömtájékai fognak-el immár:
Jaj, de szüléidnek szívek örökre sebes!
Nézz szerelemmel alá rájok, ’s mondd: Él Fizsi, ’s téged
Kedves atyám, ’s téged nyájas anyácska, szeret!

–––