HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Ferenc – Ráday I. Gedeonnak
Kassa, 1789. február 2.
Nagyságos Uram!*
Uram. [A pont emendálva.]
Azt a’ kegyes ígéretet, hogy Museumunknak mindenik Negyede fog ditsekedhetni Nagyságodnak tiszteltt Nevével, olly örömmel fogadtuk mind hárman, a’ millyen nyughatatlan vólt bennünk annak óhajtása. Ez által Nagyságod Társaságunknak fényt is ád, nevezetes elő-menetelt is; ’s annál hívebb és forróbb a’ mi háládatosságunk Nagyságod eránt ezen kegyességéért, mivel látjuk, hogy alázatos és bátor kérésünket, önnön végezésének nem éppen könnyü meg-tagadásával, tellyesítette. Mi valóban erántunk való kegyes hajlandóság és Patriotismus jeléűl vesszük ezt, ’s igyekezni fogunk rajta, hogy háládatos tiszteletünket nyilván bizonyíthassuk.
Ezt meg-nyervén abban állapodtunk meg hosszas tanátskozásunk után,
1ör hogy Prof. Szabó*
Szábó [Emendálva.]
Úrnak Nagyságodhoz írott Hexameterjei a’ Második*
[.]ásodik [Átírás.]
Negyedből ne tsak ne maradjanak-ki, hanem minden változtatás nélkűl álljanak-meg a’ leg-első helyen. Igy bizonyságúl fognak lenni mind Nagyságod eránt való tiszteletünknek, mind annak az æstimationak, a’ mellyel némely Hazafi Irók eránt viseltetünk, sőt Szabó Társunk nevezetesen, Rajnissal és Révaival folyt pöre után is, viseltetik.
2or Hogy utánna mindjárt és nyomban a’ Nagyságod Gellertből fordított és tulajdon Nevével meg-jegyzett darabja következzen.*
darabja <ik> következzen.
Ez az a’ mellyet Nagysád az utolsó levelében meg-külde ’s illy formán kezdődik: egy nap megint el-múlt.
3or Ezt kövesse sub No 3o az én Bóldog bolondoskodásom, melly szerint a’ Nagyságod most sub No 3o bé iktatott Anacreonticumja másszorra marad. – – Az első darab tehát: Szabó Rádayhoz, a’ második: a’ Nagysád Gellertből fordított kegyességbeli speculatiója. a’ harmadik: a’ Fut az idő. a’ 4dik ut in Manuscripto. Egyébaránt Társaimnak meg-eggyezések szerint azon kérem Nagyságodat hogy hírünk nélkűl új darabot ezen Negyedbe ne tégyen, hanem azokat, a’ mellyeket mi az által küldött 5. árkusból ki-választottunk, meg hagyni méltóztasson.
Azon is esedeznek Társaink,*
Társaim, [Átírás.]
hogy ha Nagyságod ezen új kérést meg-bántásnak nem veszi, a többi darabok alá is méltóztasson alá vetni Nevét.*
vetni <..> Nevét.
Ollyanok azok, a’ mellyek azt obfuscalni nem fogják, külömben nem vettük*
nem <vál> vettük
vólna fel Museumunkba. De hogy ha ezt meg nem nyerhetjük, kéntelenek lészünk meg-elégedni azzal a’ ditsősséggel, hogy Nagyságodnak némely darabjai mellett nyerhettük-meg Nevét. Úgy ítéllnék mindazáltal Társaink, hogy talám jobb vólna az idegen és az Olvasót tsak el-tévesztő betűket egészen el-hagyni, és*
el-hagyni, <mintsemhog> és
a’ Verseket sub anonymo ki-botsátani.
Ohajtanánk hogy Trattner sűrgettessen, mert sokára halad a’ ki-jövetel. Correctornak magát Versegi Expaulinus Ur ajánlotta, Trattner tudja hol lakik. Ajánlom magamat tapasztaltt kegyességeibe ’s maradok hív tisztelettel. Kassa, 2a Febr. 1789.
Nagyságodnak
alázatos szólgája.
Kazinczy Ferentz.

Minek*
[Ez a bekezdés a kettéhajtott levélpapír utolsó oldalán található.]
utánna ezen Levelemet szállásomon el-végeztem, Prof. Szabó Urhoz jöttem által, ’s közlöttem azt, a’ mit írtam: Még ezt ítéltük jónak hozzá tenni: Ha az A. J. eránt Nagyságodnak valamelly előttünk tudva nem lévő különös consideratiói vannak, azoknak megtartattatásokat éppen nem ellenzük: egyébaránt ohajtanánk ha az Olvasók azok által tévelyedésre nem vonattatnának.

[A boríték zárlatán ép piros pecsét és címzés:]

a Monsieur
Monsieur le Baron de Ráday.
etc. etc.
a Péczel.