HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1789. január 20.
Bizodalmas Nagy Jó Uram!
Az Úr levelét az ki-nyomtattatni küldött második Negyeddel edgyütt vettem; hanem minthogy Földi Uram már a’ Szathmári Doctorságára el-ment, meg vallom nem tudom feltalálni kire bizhassam a’ nyomtatásban az Correctiot, ugyanis erre ollyan kellene aki magais ezen munkákban gyönyörködnék, én pedig itten magam részérűl ollyat nem esmérek, minthogy én ámbár szűntelen itt lakom, de mégis kevés ösmerettségem van ollyakkal az kiket arra alkalmatosnak itélnék. Járúl ide azis, hogy nintsen az meg kűldőt irás elég tisztán és correcte le írva:*
<m>e<g> írva: [A törölt betűk kikaparva, az „m” átírva.]
mert ha az pure és igen correcte le vólt vólna irva, talám magamis által nézhettem vólna az Árkusokat és Gantsal corrigáltathattam vólna, de igy nem merem ezt az fárádtságot magamra válalni. Reménylem azért mint hogy*
azért hogy [Beszúrás a sor felett.]
Batsányi Uramnak nagyobb ösmerettsége lészen itten, ’s azon*
azön [Emendálva.]
ösmerőssei közt*
ösmerőss[…] [Átírás.]
nagyobb bizodalmais némellyikhez, aki talám az dolgot magára válalná. Ezen okból leg jobbnak itilem, hogy azon meg küldött munkátskákat, addig tsak magamnál tartoztassam, mig Kassárul informatiot vehetek: mert igy bizony a’ Könyv nyomtatónak kezéhez adni nem tanátsos; minthogy néhol magam se tudok rajta*
rajtu<k> [Átírás; a „k” kikaparva.]
el menni; még az alatta való jegyzések sintsenek sok helyen az Textustol sequestrálva, ugy hogy néhol magam vóntam közöttök a’ szükséges köz Lineát; ezen hiba nem tsak a’ nyomtatót, de még a’ vigyázatlan Correctortis confundálhattya.
Hogy az én Kassára meg küldött munkátskáim a’ mostani Negyedbe mind be nem mentenek, azt nem hogy bánnám, sött inkább szeretem, és bizony nemis vólt vólna mostan szándékom éppen annyi darabot meg kűldeni, ha Batsányi Uram edgyik levelében azt nem írta vólna, hogy mentűl többet küldhetek küldgyek, sőtt azon levelében éppen 8. Árkust kivánt, holott én tsak 5. Árkust küldöttem; de az mint fellyebbis irám, hogy most mind bele nem tevődtenek, éppen nintsen ellenemre.
Irja az Ur mind maga, mind társai nevében, hogy kedvessen fognák venni, ha nevemet munkátskáimnak alája tenném. De az én részemről éppen ez, az mit mostanis ujra ki kelletik kérnem, hogy nevemnek oda tételét az Urak tőlem ne kivánnyák; sött arra sem álhatok, hogy nevemnek initialis betüi legyenek jegyek gyanánt; ugyan azért választottam ollyan két jegyeket, amellyek közűl kivált az elsőt, melly A’ es Jből áll, senkiis, ha tsak nem Oedippus meg nem magyarázhattya. Énnékem ebben nem az a czélom, hogy az nevemet örökössen el-titkoljam, hanem egyedűl az, hogy avagy tsak esztendeig experialhassam, mitsoda itélet tételek lésznek versetskéim iránt: ugyanis azt igassággal el-mondhatom magamrúl, hogy soha még magam munkaival úgy nem contentáltattam, hogy azokban meg nyughattam vólna, hanem valamennyiszer által olvasom, mind annyiszor corrigálom: és igy igen szeretném, ha mások itiletét halván azokat meg jobbithatnám, és valójában senki sem fog meg sérteni, ha valakiktől hibáimat halhatom. Ugyanis elég rosz szokásban jött az, az embereknél, hogy ha egyszer az Auctort esmérik szemben még hibáitis ditsérik: ellenben ha-nem esmérik sokszor hibáit maga előttis meg mondgyák, melly ha az igasságon van epűlve az Auctor magát corrigálhattya. Ujobbanis kérem azért az Urakat, hogy azt tülem ne kivánnyák: sött meg vallom, hogy igen szeretném, ha Tisztelendő Szabó Dávid Urnakis az hozzám irott és a’ mostani Negyedben inserált Verse ki-maradhatna, mert azon versbőlis mindgyárt sajdittani fogják, hogy talám nékemis valamelly munkátskám ment a’ Negyedbe. Ez amit én a’ nevem bé nem tételére nézve kivánok éppen nem ujság, hanem Német országban igen nagy szokásban vagyon, és éppen azon okokból az mellyeket én fellyebb fel tettem: Igy igen sok Anonimusoknak versei mentenek bé, az Lipsiai, Gettingai, és Hamburgi ugyneveztetett Almanachokban, az Wiland Mercuriussábanis, ugy az Német Museumban a’ Versekre nezve majd szintén annyi az Anonimus, mint az nevét ki-tevő.
Azt igen kedvessen veszem, hogy az Urak méltoztattak tettzésemre hagyni, mellyik versemet kivánnám most ezen Negyedben iktattatni, igen szeretném azért, ha az két fordittásom Anacreonból mostan ki-maradhatna, mellyek helyett mást fognék választani; én ugyan azt, hogy Anacreonbol darabokat forditottam nem szegyenlem, ugyanis a’ leg ártatlanabbakat igyekeztem választani; de mégis azt, hogy Anacreonbol való fordittásaim mennyenek leg előszszöris belé a’ Gyüjteményben, valósággal szégyenleném, minthogy már illyen idős embertöl akarkiis avagy tsak elöszször másfélét várna:*
várhat: [Átírás; a „t” kikaparva.]
ezen okból amelly verseimmel változtatni fogom, azok ugyan a’ most kezemhez küldött Negyednek numerussai szerént fognak bé mehetni, hogy az Urak több numerussai magok állapottyokban meg maradhassanak. Az mesékröl való gondolataimatis azolta bővebben ki-munkálodtam, és igy szeretném ha az szerént, nyomtatodhatna ki,*
ha az szerént, ha az szerént nyomtatodhatna ki, [Emendálva.]
ha pedig ez az bőveb le irás az mostani Negyedet igen szaporittaná, az helyettis, ugyan azon numerus alatt inkább más munkátskámat fogom a’ Gyüjteménybe adni: mindezek iránt ezen levelemhez adandó és ide adnectált toldalékomban bővebben fogom szándékomat ki-jelenteni.
Azt nem approbálhatom, hogy az Urak azoknak, az kik neveiket nem kivánnyák bé tétetni negativát adtanak, mert ez minden Gyüjteményekben szokatlan dolog; kiváltképpen káros pedig, ha az negativa iffjaknak, és tsak mostan kezdőknek adattatik, mert kivált ezek igen szeretnek, sött szükségesis nékiek egy darabig lappangani, hogy fel-serkentést érdemellyenek. Már most ezen kivűlis igen hoszszúra nőtt levelemet bé zárom és álhatatossan maradok
Az Urnak
Pesth. 20. Januarii
1789.
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgaja
B. Id. Ráday Gedeon m. p.

P. S.*
[Az új lapon kezdődő utóirat újra diktálás, a levél leírójának kézírásával készült.]
Ámbár ezen levelemben meg igirtem vólt, hogy az mostan be teendő verseim felöl bővebben fognék irni, de félvén attol, hogy az Postát el szalasztom, most tsak az leg szükségessebbekröl irok.
1.o Minthogy az Urak ugy kivánnyák, hogy énis az magam nevét ki-jelentsem, arra ajánlom magamat, hogy minden Negyedben egy ollyan munkátskám fog be menni, mellynek alája lesz irva az nevem, és az mellyet magamis fogok mindenkor ki-választani. Az mostani Negyedben az fog be menni nevem alatt, mellyet most sub No XIII. meg küldöttem, az ugyan azon Numerus alatt lévő mesék helyett.
2.o Az mostan kezemhez küldött exemplárban az én Verseim sub Nus 3o – 8o – es 10o vagynak fel téve: és igy mostis ugyan ezen Numerusok alatt más Verseimet fogom az mostani Negyedben iktatni, azok közűl amellyeket már Berzevitzy Ur által meg küldöttem, és ugyan tsak itt is fogom censuráltatni. Most ha azokrol specifice irnék hoszszúra terjedne levelem.
3.o Tegnap Tratner Uram maga nállam vólt, és azt mondotta, hogy lésznek neki Correctorjai: de mégis igen jó vólna, ha az Urak itten valamelly olly embert rendelnének, aki az Inspectiot magára válalná, ex superabundanti magamis inspicialni igyekezem.
4.o Ugyan Tratner Uram nagyon meg örűlt annak, hogy az mostani Negyedben Comediábol valo specimenis fog adattatni, mert az által reményli, hogy nagyobb kelete lesz darabjainak. Meg vallom, hogy ezen opinioját nem tsak helyben hagyom, hanem tanátslanámis, hogy ezentul minden Negyedbe, ha tsak egy Actusis inseraltatnék. Comediábul vagy Tragediabul, ez által nem tsak a’ Tratner reménységét nyernék meg az Urak, hanem az mi Magyarjainkis fel serkentetnének Drámmák irására. Ezen okból igen jonak tartanám,*
tarnám, [Emendálva.]
ha még az mostani negyednek végénél inseraltatnék ez a’ Drámmák felöl való igéret.
5.o Valamint én magamat arra ajánlottam, hogy nem leszek ellenkező abban, hogy minden Negyedben legalább egy darab az én nevemben bé mennyen, ugy ki kérem azt továbbis az Uraktul, hogy az több darabjaim Anonime mehessenek bé. E szerént az Urakis el érik kivánságokat és énis.