HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Ráday I. Gedeon – Kazinczy Ferencnek
Pest, 1788. január 4.
Pest 4a Januar 1788.*
[A keltezés azonosítatlan kézzel, a levél szövegétől eltérő tintával írva; ugyancsak ismeretlen kéztől a megszólítás alatt: „fol. <18.>”.]

Egész bizodalommal való Nagy Jó Uram!
Pétzelre ki rándulván az Ünnepekre, bé hoztam magammal Zrinyi Ádriai Syrenáját, olly véggel, hogy azt Piarista Koros Imre Uram kezéhez szolgáltassam. Irja az Ur, hogy Zrinyi olvasására az én ditséretembűl vágy: nem tagadom én azt, hogy én ezt az Vers-szerzőt felette nagyra betsűlöm, és majd minden Poëtáinknak eleibe teszem: Úgy reménylem, hogy edgyet fog ebben vélem itélni minden, valaki ezen eleve való itélettételektől meg szabadúlhatott, hogy 1o meg ne ütközzön a’ Rythmusokba, mert ezekre kevesebbet vigyázott Zrinyi mintsem az válogatott szókra, és az dolognak eleven ki-rajzolására. 2o Meg ne ütközzön abbanis az olvasó, hogy ő 12. syllabájú verseiben nem tartotta meg az hatodik syllabán az Hemistichiumot mindenkor, hanem azt ollykor az hetedik, sőtt néha más Syllabákrais vitte által: Ugyanis úgy láttzik, hogy ő ezt nem hibábúl tselekedte, hanem szán szándékkal, részszerént, hogy az által az affectust nagyobb mértékben adgya ki, részszerént hogy az verseiben nagyobb Varietas légyen, és igy az Monotoniának el kerülése által, a’ Versnek szépségeis nevekedgyen. Tanátslanám azért, hogy az ki Zrinyit olvassa, azt ne a’ szokott Hemistichiumok szerént, hanem commák szerént olvassa; eleinte ugyan még hozzá nem szokik (eddig másként lévén szoktatva) tsudálatosnak fog láttzani ezen olvasás, de végtére szépséget fog benne találni.
Irja az Úr, hogy hallya, hogy Kónyi János ezen Zrinyi munkájával valamit tsinált vólna, és szánni láttatik az Úr a’ szegény Zrinyit: bizonyos az hogy Zrinyit jobbá nem tette; de ha ezen dologban magam értelmét kell kiadni, én az Kónyi munkáját nem tellyességgel vetem meg; ugyanis sok versei abban valósággal szerentséssek, sőtt némellyekben azok közűl, nem tsak a’ dolgot magát, hanem Zrinyi tűzét és elevenségetis ki-tette. Ezen okból ugy tettzik nékem, hogy Bessenyei Uram rövidtséget tett néki, midőn a’ Filosofussában a’ verseiközűl a’ leg roszszabbakat ki-választotta, és tsúfságképpen hozta elő: noha ezen magam itéleti szeréntis alávaló verseire nézveis ki-menthető vólna Kónyi azért, hogy ő néki azokra a’ mi hires Gyöngyösink adott alkalmatosságot, akinekis szokása vólt a’ szókkal gyakran jádtzani, és igy szegény Kónyi ettűl meg tsalattatván, igen szépnek tartotta ezen szóbeli játékjait; az minthogy többire nem tsak ő, hanem majd minden Poëtáink, a’ kik négy sorú és 12. syllabájú versekben irnak Gyöngyösit inkább hibájiban, mintsem érdemes tökélletességeiben követik: ha én Kónyiról meg gondolom, hogy ő valamit eddig tett, azt mind nem*
azt nem [Beszúrás a sor felett.]
tudománnyának, hanem egyedűl maga szorgalmatosságának, és természeti ajándékinak kell-tulajdonittani, nem tsak könnyen el nézhetem hibáit, de némelly helyeken tsudálhatomis őtet. Munkái között leg természetessebben folyónak tartom a’ Magyar Democritussát, melly nem az Deák Democritusnak fordittása, hanem valóságos Magyar eredetbeli munkája; Vagynak ugyan benne némelly csintalanabb történetekis elő beszélve, ’s még*
beszélve, még [Beszúrás a sor felett.]
tsintalanabbúl elő adva, mellyet ámbár egészlen helybe nem hagyok, de még sem tagadhatom azt, hogy az illyen appro historiátskáknak elő adásában, meg pedig Naive elő adasában, egész addig jobb Elő Beszélőnk nintsen, és ha valamivel többet tanúlt vólna, Magyar Fontainet, vagy Rábenert*
[Kazinczy megjegyzése a szó alatt: „Gellert akara írni Rabener helyett. tolla botlott.”]
várhattunk vólna belőle.
T. Péczeli Uram Henriássát ami illeti, aztat ugyan az originálishoz hasonlittani ámbár nem lehet, de mégis úgy itélném, hogy akar melly én nállam esmeretes fordittáshoz hasonlitható, sőtt az Deák és Német fordittást fellyülis halladgya. Már ami Youngot nézi: nékem Young soha sem vólt Auctorom, és olvasását semmi némű fordittásban nem szerettem; mert ámbár magam sem vagyok igen vig de az ő szomorú és mindenkor az felyhők közt járó homályos epe sárját nem szenvedhetem, és olvasásában egészlen el-faradok; sőtt talám, ha az Angliai nyelvet tudnámis, még aztat sem olvashatnám, ha tsak abban a’ Verseknek ne talám szépsége meg nem békéltetne az Auctorral.
Tudakozza az Úr, mitt tartok az mostani új szó koholokról; igen rövid a’ felelet: semmit sem. Vólt hire hogy valamelly új Magyar Dictionarium, vagyis Igés Könyv akarna ki-jönni; én meg vallom annak mostani Világra való jövetelét nem kivánhatom, valameddig mi Magyarok abbúl a’ mi mostani új szókat tsináló betegségünkből nem gyogyúlunk: Ugyanis mit használtanak eddig? ’s bővitették é nyelvünket azon mostan ki-gondolt új szóknak monstrumjai? Nem vagyok én ugyan azon értelemben hogy új szókat teremteni ne lehessen, ha ujabban folyamatban hozzuk, vagy az ez előtt 200. esztendővel szokásban lévő ’s már feledékenységben ment szollások módgyát, vagy pedig az Magyar nyelvnek Analogiájával meg edgyező új szókat faragunk, vagy ismétt az más nyelvekbűl már bé vetteket és ösmeretesseket meg Magyarosittyuk, vagy pedig még az be nem vetteknek, magyar végző hangot adunk; de mind ezekkel, a’ mostani szó ujittók módgya éppen ellenkező. Ezzel bóldog uj esztendőnek kivánása mellett álhatatossan maradok
Az Urnak
Igaz*
[Innentől Ráday kézírása.]
köteles Szolgája
B. Id. Ráday Gedeon m. k.
P. S. Az Kónyi Zrinyiétis, kezéhez fogom küldeni Koros Uramnak*
[Az utóirat szintén Ráday kézírásával a levél margóján 90o-kal elforgatva.]