Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

Hogy érdemes Levelére az Urnak későbbetskén válaszolok annak méltoztassék tulajdonittani, hogy az Levél az Fiam kezéhez ment, ’s minthogy mindaketten Gedeonok vagyunk ’s nem lévén az Tituluson meg külömböztetve közzűlünk kinek szólló légyen az, az Fiam a’ magáé helyett fel nyitotta. Az alatt magamnakis Győrre lévén utam, ’s onnan való haza jövetelemmel Pétzelenis mulatván; az Fiamnak részszerent nem vólt modgya az Levelet kezemhez kűldeni, reszszerént annak meg küldését (mikor már Pesten vóltamis) mint maga meg vallotta, el felejtette, és tsak midőn Budán meg látogattam, akkor adta kezemhez.

Allig tudom szóval ki tenni melly kedves vólt előttem azon Levél, és az abban meg küldött Duplás ajandék. Valojában nagy köszönettel tartozom magamis Tisztelendő Szabó Dávid Urnak, hogy az Urat több illyen munkáknak az Deák mérték szerént valo ki munkálodására nógattya és serkengeti; és vétkesnek itélném magamatis, ha én is az Urat ezen tzélnak futásában meg nem erősitteném; de mégis leg vétkessebbnek tartanám magát, ha szavunkat nem fogadná. Ha pedig méltónak itél az Ur, hogy tanátsomat bé vegye, tanátslanám, hogy leg nevezetessebben, az Ódákra, Énekekre, és Pásztori Dallokra adná magát, nem értem ugyan ezt olly szorossan, hogy ollykor ollykor Hatosokat, és Ötösöketis elő ne vegyen.

Hogy ha azért amaz elsőket láttatom különössebben javallani, az tsak azért lett, hogy az Urnak ezekhez tapasztalom nagyobb hajlandoságát. Ámbár esmeretlen vagyok, de igen kedvessen fogom venni, ha az Ur Tisztelendő Szabó Dávid[ot]^* nevemmel köszönteni nem terheltetik. Kihez hogy valósagos Tisztelettel viseltetem, nem tsak Vaniere fordittása, és egyébb szép munkái, adtak nékem arra alkalmatosságot, hanem hogy sok dolgokban gondolkozásaink módgyábanis meg edgyezünk. Illyen az hogy nevezett Tisztelendő Ur edgyik előljáró beszédgye szerént nem szenvedheti azt, hogy az Hexameterek és Pentaméterek, az Vers közepén és végén, öszve hangoztassanak: Ezen Vers irás modgyának T. Szabo Dávid Ur sem nagyobb ellensége, mint én vagyok: mint ezt maga az Ur tapasztalhatta azon Verseimből, mellyeket az iránt magának Gyöngyösinek irtam, és az Urralis Pesten létében közlöttem. Mostan ezen Verseim Pétzelen vagynak, ’s talám ha itt lettek vólna bátorkodtam vólna azokat, mintegy a’ költsönnek viszsza adása képeben meg kűldeni, ’s történhetik hogy ezentulis meg kűldöm, tsak hogy ezen esetben azon kérem az Urat, hogy az nevem még most el halgattassék, minthogy még Gyöngyösinek magának sem kűldöttem meg azokat: egyébbként nem ellenzem ha Tisztelendő Szabo Dávid Urral közöltetni fognakis; de másokkal tsak az fellyebb jelentett meg határozás mellett. Azomban álhatatossan maradok

1786.

P. S.^* Ha azon el kezdett Jambusok egészlen el végeződnek kedvessen veszem ha velem párban közleni méltoztatik.