HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Kazinczy Józsefné Bossányi Zsuzsanna - Kazinczy Ferenchez
Alsóregmec, 1800 február 27.



Kedves Fiam édes Ferenczem
(vettem Kuffsteinban, Májusnak 22dik 1800.)

Én és a Testvéreid mindnyájan élünk, ugy András és Péter Bátyád.
Küldök 21. Butela Bort és 2 Butela eczetet.
Az Isten legyen veled Kedves gyermekem, szánjon meg mindnyájunkat. Sig[natur] a. Regmecz 27 febr[uarii] 1800.
Kesergő és szerető édes anyád
Árva Bossányi Susánna.
Hat zsebbevalót is visznek.

P[ost] S[criptum] a költséget magadtól a mennyibe megengedik ne kiméld édesem, egésséged’ megtarthatása végett.
(64.)
[Kazinczy Ferenc feljegyzése az azt követő levélhez]

Budai és Brünni fogságunknak legalább az az öröme volt, hogy, ámbár el valánk tiltva a levélvételtől s irástól, a miéinknek életek felől az által tudhattunk valamit, hogy néha tőlök pénzt, Tokaji bort s ruhabelit kaptunk. De már tizenegyedik holnapját töltöttük Kufsteini fogságunknak, s még sem ismerénk ezt a vígasztalást. Könnyű képzelni, hogy az a szerencsétlen, a ki ezen az egy fonalon függ az élőkkel, mint viseli ezt a kínos elhagyattatást. Elébe terjesztettem a kapitánynak, Cservenka úrnak, kinek vigyázatjától függénk, hogy engedelmünk lévén arra, hogy pénzünket költsük, s az már vége felé közelítvén, szükség hogy szükségünket az oda-haza valóinkkal tudathassuk; azért vagy az Udvari Hadi Tanácsnak tégyen iránta jelentést, vagy írjon Liedemann Pesti kereskedőnek. Hosszas kérelmeim után végre Kapitány Cservenka reá állott kérésemre, s egy levelet tétetett-fel velem Martiusnak 10-kén a Kufstein városka Bírájának nevében Liedemannhoz, hogy ő a mi Rokonainknak adna hírt. Liedemann vette a levelet, s tudósította az Anyámat. Az Anyám csak ezen levélből tudta-meg, hogy Brünnből, tavaly Juniusnak 21dikén, hová vittek, s azonnal útnak indított pénzt is, s egy Verslag tokajit is, hat-e vagy tizenkét fejér zsebbelivel.
Májusnak 22-kén 1800-ban, estveli 7 óra tájban, nyílik a belső ajtóm kis fiókja, s Fő Profósz Grimmel beadja a vacsorámat. Ezzel, a fiókot nyitva hagyván, megfordúl, s azon közel két ölnyi diameterű oszlophoz megyen, mely a kerek formájú torony fedelét tartotta, s az asztalról felvesz egy Contó formára öszve hajtott papirosat, a másik kezébe pedig egy oly pakétocskát, mint midőn a könyvkötő egy in 8vo [octavo] munkát már össze-hajtogatott ugyan, de még együvé nem varrta az árkusait. Hálá Istennek! kiálték; végre tehát elérkezett! Azt hittem, hogy Grimmel Bährensnek a Klassikus Irók felől írt munkáját hozza, melyet még Septemberben kértem a kapitánytól. Mohon kaptam a könyv után: de Grimmel nem adta. Zu erst bitte dies da zu besehen, monda fagyos Höflichkeittal. Azt vélvén, hogy a papiros, melyet nyújt, a Könyváros’ Contója, ismét a könyv után nyúltam. Geben Sie mir nur das Buch, mondám; das Conto schenke ich Ihnen. – Nein! Nein! Besehen Sie zuerst dieses. Hogy annál hamarább szabadúljak tőle, elvettem a papirost, hogy úgy tegyek mintha a Contót megolvastam volna, jól tudván a tapasztalásból; hogy annak bémutatása csak arra való, hogy szép szerrel nyírhessenek; de fel sem bontottam, hanem csak félig megnyilva akartam megpillantani. De mint lettem oda, midőn Könyvárosi Contó helyett az Anyám irását láttam-meg! Egyszerre rogytam térdre, az égfelé emeltem-fel a levelet mint a misemondó az ostyát, s örvendvén hogy életben tudom az anyámat, bőgtem, nem sírtam. A Profósz megilletve nézte a scénát, s sokára megszóllalt. Én felköltem, szóllani akartam, de a gyermeki hűség elragadott másodszor is, s a nélkül hogy tudnám mit csinálok, az ágyamra dőltem öszve kolcsolt kezekkel, s úgy bőgtem, ordítottam, sírtam ismét. – Was machen Sie denn? die Gnädige Frau ihre Mutter, lebt ja; das ist ja ihre Schrift; wir haben sie lesen lassen; beruhigen Sie sich. – Szegény ember, ő nem képzelhette el hogy ez a véletlen meglátása az anyám’ irásának, micsoda elragadtatást szűlhet. – Örökké fogok ezen óramról emlékezni; fogságomnak legnevezetesb scénáji közzé tartozik az.
A Tokaj isteni itala a Cerberust is megszelidítheti. Talán Cservenka is megszelídűlt volna tőle. De a Kufsteini Cerberus vadabb természetű mint a Rhadamanthus’ Cservenkája.
A Contónak gondolt irás az Anyám’ levele volt; a könyvnek nézett pakétecske a hat zsebkendő.