Kerepes 19. Decemb[ris] 1794.
Édes Susim! Az anyám is, az öcséim is, bizonyosan Semjénben vannak: de meg lehet hogy elmaradtak onnan valami ok miatt; és így neked írok, és általad mindnyájoknak. – Ma 8 órakor már helyben leszünk; ugy gondoltuk eddig hogy a Franciskánusoknál, de az ő Klastromjokban levő alkalmatosság alig ha nem szűk, és így meglehet másutt. Akár hol mind egy. Én bátran megyek, és bízom az igazság’ ügyéhez: mert én nem csináltam semmi rosszat, és nincs senki a ki ellenem gonoszról tanúbizonyságot tehessen. Te tehát, és ti Édeseim mindnyájan ne sírjatok, ha szintén nehezen esik is, hogy rabnak tudtok. Kiszabadúlunk úgy hiszem nem soká. Nagy Assz[ony]nak és Assz[ony]nak kezeit csokolom. Nekem az esik nehezebben hogy tudom hogy sírnak. De az idő a fájdalmon enyhíteni fog, én pedig békével szenvedek, mert hiszem hogy nem sokára együtt leszünk. – Te édes Józsim, dolgaimat rendeld úgy, a hogy hiszed hogy azokat óhajtom. Ha Theréz tőled valamit kivánna, azt Viczay által egy szilabáig teljesítsd. Az ő dolgában menj Károlyba minél elébb, és mondjad Dr Thómásznak, hogy a Notariatus által a Krasznecz’ Testimonialisait a Szerencsiné részére készítesse; hogy én fogva vagyok, de nem rettegek, ámbár hogy vádoltatom, szégyenlem. Ezt tedd hozzá: hogy engemet csak ez bátorit: Nil conscire sibi, nulla pallescere culpa. – Vagy Szerdahelyi vagy Vinkler fog Regmeczre menni elpecsételt leveleimet általvenni. A Geometrica delineatióját a szigetnek, kertem’ delineatióját, képeimet, kristélyemet, szagos párnámat reménylem nem veszik el. Te légy rajta hogy a Laczi levele is, melyben pénzt kér, és még egy a közép fiókban, melly egészen ártatlan dolgokról szóll, meghagyattassék. Bizvást elolvashatja akar Szerdahelyi akár Vinkler, semmi sincs benne; de nem akarnám, hogy a Generalis Wartenslében fülébe menne, hogy mint sürgette az ő részére a pénz’ felküldését. – Dienesnek és egyéb Váradi Barátimnak magamat nagyon ajánlom. Dienes ne törődjön. Nem lesz semmi bajom: de már ezt ki kell állani. Ki tud én felőlem gonoszt? Ex inconsidera[ti]one szóllani valamit, pedig non est poenale. Ez vigasztalja őtet a legfőbb mértékben. – Miklóst csókolom, és reménylem, hogy megint vígan leszünk a szüreten is, de elébb is. – Édes Susim! sietünk és így végeznem kell levelemet. Az Isten áldjon-meg magadat férjedet és gyermekeidet. Nagy Asszonyámnak csókold kezeit, és jelentsd, hogy könnyebben érzeném magamat, ha tőle elbucsúzhattam volna. Fogságunk lehetetlen hogy sokáig tartson. – Asszonyámnak újra csókolom sok anyai kegyességeiért kezeit. Ha írhatok, mindjárt írok, de most nem hiszem hogy hamar írni lehessen. Azért szenvedje békével, hogy egy ideig felőlem nem tudhat sokat. Kapitány Fekete Úr a Jelasics gyalog magyar Regementjéből, a ki bennünket vezetett, megengedte hogy atyámfiait hozzája útasítsam megtudakozni hogy, van állapotom. Azért hozzája írni lehet, de nem gyakran, hogy unalmára ne legyen a felelés. Ha valaki feljön is Pestre, nem fog láthatni; azért útjának csak az a haszna lenne, hogy a városban szájról szájra menő ujságokat hallaná. Ha valaki felől szerencsétlen ujságot Asszonyanyám hallana, ne hidje, hogy mindnyájunknak az a sorsa lesz. Én itt ma Pogány Ádámmal összeakadtam. Láttam az actiót Martinovics ellen, láttam az elfogottak Lisztáját is. 32 rab vagyon. Ezek mit vétettek, nem tudom: de én nem félek, és oly bátran megyek most is, mint a hogy elindúltam. Szóllani másoknak felőlünk nem jó, mert mostan minden ember csupa fül. Asszonyámat csak arra kérem, hogy a mennyire lehet anyai szívét csendesítse. Ajánlom magamat kegyességeibe, édes Asszonyám, és fogadom, hogy ha levelem nem jön is hamar, áldásom mindennap Asszonyám körűl fog lebegni!
Péchy Imre Bátyám uramat tisztelem. Lehetetlen hogy eddig vagy maga, vagy valaki más Váradon, leveleket nem vettek vólna Pestről, és így jobban tudják hogy van a dolog. – A kocsit Hadnagy Ehrenstein Úr vissza viszi. A bundámat néki adtam, mert szüksége lesz reá hazamenőben, azért azt hadja nála Asszonyám. Ujabban ajánlom magamat, és kérem mindennapi áldását, és csendes anyai emlékezetét. –
Te, édes Susim, ha Asszonyám Semjénbe le nem jött, ezen levelemet azonnal küld fel Regmeczre. Idegennek pedig ne mutassd. Csókollak tégedet és mindnyájatokat. Adieu!