HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
[Szulyovszky Menyhért ma beszéllé…]



Újhely, august[us] 26d. 1827.
Szulyovszky Menyhért ma beszéllé ezt; Először ez előtt két esztendővel. Kufsteini fogságomban (:1799 és 1800:) egy nap a vár’ bástyáján sétálván, a’ főprofosz Grimmel*
[utólag jav. ebből:] G.
titkot jelentő ábrázattal mutata egy ablakot, azt vetvén mellé, hogy Rákoczy György abban tartatott fogva. Többet ennél ott mondani nem akara, hanem igéretet teve, hogy*
[utólag jav. ebből:] tett, hogy
majd oda be többet mond. Magában maradván Szulyovszky G[rimmel]lel (:Szulyovszky nem a toronyban tartatott velünk, hanem G[rimmel] egy szobájában:), Szulyovszky bort hozata G[rimmel]nek és tudni akará, a mit az neki Rákoczy felől mondaní igért. Ekkor Szulyovszkyt inté G[rimmel], hogy amit látni fog tartsa örök titokban, előmutatá a protocollumot, s ezt olvasta belőle. Rákóczy György minekutána kétszer probála elszökni, s elébb a Pendling s*
[utólag jav. ebből:] Pendlintg s
utóbb a Kaiserberg hegyén elfogatott s visszavitetett, harmadszor a kéményen bújt ki, onnan a ház’ fedelére*
[utólag jav. ebből:] hazfedelére
zuhant a házfedélről pedig a hegyes kősziklára, s keresztcsontját kettétörvén meghólt ott 1739. – Az esztendő számot még most is jól említvén, noha annak, hogy Szulyovszky ezt Kufsteinba olvasta már huszonhét esztendeje.
Ezen történetet én Szulyovszkyval ma mondatám el másod ízben magamnak, úgy forgatván a beszédet, hogy Szulyovszky önmagától beszélje ezt nekem, és ne arra emlékeztetvén általam, hogy már egyszer beszéllette. Ma is mindenekben úgy beszéllé mint két esztendő előtt. – Mondám neki, hogy a II*
[utólagos betoldás]
Rákóczy Ferencznek két fia volt: József és az a György, kit az atyja’ makaviczai herczegnek akara tituláztatni; hogy József Csernavodán hala meg Bulgáriában, György pedig talán Párizsban, hol egy marquise de Bethunc asszonyságot vett el. Talán más magyar rab felől áll ez a jegyzés a protocollumban. Szulyovszky igen jól emlékszik, hogy az, a ki felől ez beszéllteték a protocollumban, Rákóczy volt, György volt, az esztendő 1739 volt, s hogy a a Pendling és Kaiserberg hegyre szökött ki elébb, harmadszor a kéményen akara kimenni, leesett s ketté tőrvén keresztcsontját, meghólt.
A historiaphilosoknak*
[utólag jav. ebből:] historiaphilosophusoknak
ezt tudni nem kedvetlen*
[utólag jav. ebből:] kedvetlen <dolog>
. De a kinek lelkében a becsület’ érzése ki nem hólt, vigyázzon, hogy a talán még életben levő Grimmelt*
[utólag jav.:] <G. ? >
bajba ne ejtse.