Kazinczy Ferenc összes művei
Elektronikus kritikai kiadás

[77] Hunyadinak születése felől külömböző vélekedésben vagynak Történet-Iróink: némellyike őtet vad ölelés’ gyümölcsének adja-ki, mások alacsonysorsú szűlék’ gyermekének, ’s ismét mások majd Havas-alföldi, majd Lengyel, majd Romai Nemesek’ maradékának tartyák; ’s minthogy a’ lelketlenség mindég hajlandó a’ legrosszabbat venni való gyanánt, a’ mi Hunyadink felől is elhatalmazott közöttünk a’ gyáva bitang hír. Hogy ez a’ nagy ember Zsigmond Császárnak és Morzsinai Erzsébetnek gyermeke; azt Heltai terjeszté-el; ’s minekutána olly tekintetű Tudós mint Benkő József (Transsilvania. Viennae, 1778. – Tom. 1. pag. 559.) Heltait követi, ő, a’ ki elébb Heltai ellen perle: nagy gyanu szállhat meg bennünket, hogy az igazság azoknak felén áll, a’ kik ezt a’ nagy férjfiat meg nem szentelt ágyból hagyják eredni. Ha Hunyadi vad tűz’ gyermeke, ne vítassuk hogy nem az; a’ Benkő által példaképen felhozott Jephtén kivűl is vagynak, a’ kik így termettek, és még is tiszteltetnek; mert tiszteletesek voltak. De ha nem az, ha semmi ok nem hagyja hinnünk, a’ mit a’ gondolatlanok beszélnek: toljuk-el a’ Magyar ég’ legdicsőbb ragyogású csillagáról a’ ködöt, mellyet születésére Történet-Iróinknak szunnyadékonysága vont.

Zágoni Aranka György Úr, Bírája az Erdélyi Fő-Ítélő-Széknek, eggy Értekezésével ajándékoza meg Vásárhelytt, mellyben igyekezett megmutatni, hogy Hunyadi János Magyar-Országi Kormányzó és Erdélyi Vajda Hunyadi Oláh Vojknak törvényes gyermeke volt, és hogy familiáját, sőt magát is a’ Vajdát, Hunyadi Székelynek is hívták. Megjelent az Értekezés Kolozsvártt 1811. 8. rétben 32 lapra. Óhajtanunk lehet, hogy a’ sok polgári érdemei ’s hűsége miatt szíves tiszteletet érdemlő férjfiu fordított volna több szorgalmat nem csak az előadásra, melly csínatlan és zavaros, hanem a’ dolog’ mélyebb kinyomozására is: azonban így is alkalmatos a’ munka, hogy velünk némelly elébbre-lépéseket tétethessen. – Onnan, hogy a’ hős’ atyjának Hunyadi Oláh Vojk tartatott; ’s a’ szerént a’ mit Bonfin (Dec. III. 9.) mond, Hunyadi Buthi Vojk, nem következik hogy a’ Heltai által elterjesztett hír nem való; ez a’ Hunyadi (Oláh, Buthi, Székely) Vojk elveheté a’ Zsigmond által megszeplősített leányt, ’s a’ gyermek, Vojknak házánál születvén, Vojkénak tartathatott. De tehát meg kellene bizonyítani, hogy a’ mi beszéltetik, nem csak megtörténhetett, hanem meg is történt. Ellenben ha az a’ fél, a’ mellyen Aranka áll, bebizonyítja, hogy Hunyadi Jánosnak eleji is Hunyadi Székelyeknek hívattattak, ’s Nemesek és birtokosok voltak, ’s így a’ Vajda a’ maga birtokát, ’s nemességet ’s a’ czímert nem nyerte Zsigmondtól, a’ hogy azt Heltai beszéli: úgy a’ hírt teljes okkal bitang hírnek tekinthetjük.

[78] Aranka, Kerzelich után elbeszéli, hogy a’ Zágrábi ’s Varasdi Nemesek, panaszt tévén a’ Vajda ellen 1447. a’ Magyar Rendek előtt, őtet Hunyadi székely Jánosnak, ’s alább csak Székelynek nevezték, jószágáról kapott praedicátumát, úgy mint keresztnevét is, itt elhallgatván: Noveritis, quod Magnificus Johannes Székely de Hunyad, Gubernator Regni Hungariae … és per eundem Székely sic potentialiter occupatas … De a’ Hunyadi Székely familia Zsigmondnak ideje előtt már virágzott; a’ Budai Káptalannak 1331. költ Levele említ eggy Hunyadi Mihályt, Hunyadi Székely Jánosnak fiját. Az itt mondottak szerént a’ Vajda és Kormányzó Hunyadi Székely Jánost e’ familia’ tagjának, a’ Hunyadi (Székely és Oláh és Buthi) Vojk’ fijának kell tartanunk, sőt az itt említett Hunyadi Székely Mihály unokájának ’s Hunyadi Székely János’ kis unokájának is szabad tekintenünk; melly által a’ Heltai által elhíresztelt mese, hogy a’ mi Vajdánkat Zsigmond ajándékozá meg Hunyaddal, ’s ezzel eggyütt az is, hogy őtet Zsigmond nemzette, öszveroggyan.

Aranka úgy véli, hogy az itt említett Hunyadi Székely Mihály, ’s atyja János, ’s fija Vojk, ’s unokája a’ Vajda, azon Székelyek közzűl eredtek, kiket István Király Arad Vezér alatt Hunyadba szállított volt, hogy Erdélynek széleit a’ be-becsapó Oláh-Országiak ellen ótalmaznák. Az itt megtelepedett Székelyek kiirtották az erdős helyeket, ’s mint Kenézek (Kinézők, Felnézők, Felvigyázók, Előljárók) a’ Hátszegi és Dévai Várak’ segélyére jövevény oláhokkal megnépesítették, később a’ Királyoktól felkérték, megvásárlották, ’s a’ vidéknek urai lettek.

Hogy a’ mi Hunyadink’ atyja Hunyadi Oláh és Hunyadi Vojk neveket viselt, azt bizonyítja Albertnek 1439. költ Adomány levele, mellyben a’ mi Vajdánk és az ő testvér-öccse, a’ Miles Militum, hasonlóúl János, így említetnek: Johannes, et alter Johannes, uterque filii Oláh de Hunyad; és eggy később 1440. költ Ulászló’ Adomány levele : utrique Johanni, filiis quondam Vojk de Hunyad.

[79] Velem lévén ezen Értekezés, velem Benkőnek Erdélye is, ’s itt találván Heltait, Bonfínt, Práyt, Katonát, csak Kerzelichet nem, most, midőn lelkem Vajda-Hunyadnak meglátása után még inkább eltölt annak a’ nagy embernek emlékezetével, a’ ki huszonkétszer verte meg a’ Törököt ’s a’ Török által csak kétszer verettetett meg, ’s a’ ki nagy volt a’ koronát magáévá nem tenni, holott azt magáévá tehette volna, ’s a’ nemzetnek javára tehette volna magáévá: öszvehasonlítám a’ két ellenkező vélekedést, ’s sietek gondolkozásomat, kedves barátom, a’ te ítéleted alá terjeszteni. A’ te szíved érzeni fogja mint örvendek én, hogy ennek a’ nagy Embernek, ennek a’ nagy Magyarnak fénye én általam tisztúlt meg eggy szennyétől, melly azt, mint sírkövét a’ por, elfogta volt. Ezután, úgy hiszem azt, a’ Benkők és Palmák nem fogják őtet vigyázatlanságból annak mondani, a’ minek ellensége Ulrich kajánságból szidalmazta. – Tekintsük, mit mond Heltai után a’ historiai apostata Benkő.

[80] Heltai a’ CXI. Részben úgy adja elő a’ történetet: – E’ helyett szólanom kell Hunyadi Jánosnak eredetéröl, a’ hogy történetet azoktól hallánk, a’ kiknek szüléjik Hunyadival sok ütközetekben forogtak. (Ne feledjük, hogy Hunyadi 1456. holt meg, Heltai pedig 1574. nyomtattatá Krónikáját, hihető a’ Krónikának’ dolgozása alatt, a’ mint eggyik ív a’ másik ív után elkészűlt; mert övé volt a’ műhely ’s az ő házánál állott, ’s még akkor nem voltak Censorok. Száztizennyolcz esztendők múlva azoknak unokájik, a’ kik Hunyadival eggyütt harczoltak, sokat sokféleképen beszélhetének ’s Heltai nem vizsgálta szorosan a’ mit hallott, talán örűlt is, hogy úntató Krónikáját eggy rendes történetecskének elbeszélése által felelevenítheté).

Meghalván a’ Havas-elvői Vajda, az ő két fijai Dán és Mircse öszveháborodtak. Dánt a’ Török, Mircsét Zsigmond védte, mert ez a’ föld Koronánkhoz tartozott volt. Zsigmond maga is megjelent 1392. a’ seregnél, ’s míg az Erdélyi Vajda a’ maga népét felszedé ’s az alföldi hősek a’ Király után érkezének, tábort üte a’ Sztrigynél. Elúnván az özvegységet, komornyik-inasaival szólani kezde, ha valamelly szép asszonyi-állatokat és leányokat láttanak vala e ott a’ környékben valahol. Ezek felelének, hogy eggy igen szép leányt láttanak volna eggy gazdag Bójernél, kinek mása nem volna messze földön. A’ Király a’ leányért bocsátá inasait. Mikoron elhozták volna a’ leányt, ’s az szembe állana estve a’ Királlyal, és így szóla: Felséges Uram, én nemes leány vagyok a’ Morzsinai nemből való; ha velem közösűlni akarsz, együld megterhesűlök tőled, mint lenne annakutána magamnak és az én magzatomnak dolga? – a’ Király jószágot ígér, jobban megnemesítést, méltóságokat.

Nem szinte négy holnap múlva a’ Király győzedelemmel visszafordúl, ’s ismét előhozatja a’ szép leányt. Ez terhesnek vallja magát, ’s a’ Király kivoná újjából a’ gyűrűt, és adá azt a’ Morzsinainak. Ada neki czédulát is, ’s bőv költséggel ’s újabb ígéretekkel elereszté, ’s maga visszatért Budára.

[81] Buthi Vojk Havas-elvői Bojer – (de ha az volt e vallyon?) – midőn Dán és Mircse miatt lángolt a’ háború, elhagyta vala honját, ’s Hunyad Vármegyében múlata. A’ leány tudatá a’ vendég emberrel mi érte őtet, ’s ez, elfogva a’ leány’ szépsége ’s a’ Király’ nagy ígéretei által, elvevé a’ nemszűzet. Azonban Mircse kiizene Buthihoz, hogy minden csendesen van, már haza mehet; ’s Buthi ment, ’s magával vitte szép feleségét, ’s az ott lebetegedett, ’s gyermekét Jankulának keresztelteté.

[82] Zsigmond másod izben ment Havas-elvőbe, ’s Buthi Vojkné bemutatta neki Jankulát a’ gyűrűvel és czédulával. A’ Király megörűlt a’ gyermeknek, ’s meghagyta, hogy az asszony hozná-fel Budára.

[83] Buthi megholt, ’s az özvegy visszatére testvéreihez. Gáspár bátyja engede kéréseinek, ’s megígéré, hogy őtet Budára elkéséri. A’ szép asszony útnak készűl, ’s szappanyozza ruhájit. És vala eggy Holló, és az meglátá a’ gyermek’ kezében a’ gyűrűt, és oda repűlvén, kikapá azt az ő kezéből, és felvivé a’ fára. Jankula pedig síra vala, hogy a’ Holló a’ gyűrűt elvitte vala. És az anyja elhagyá a’ szappanyozást, és elfutamék a’ gyermekhez, és meglátá, hogy a’ gyűrű a’ Holló’ orrában fénylik vala, és hogy a’ Holló a’ gyűrűn praktikál vala. És előkiáltá bátyját, kinek neve Gáspár vala, és ez megragadá vala íját és tegzét, és rá lő vala a’ madárra, de a’ nagy hirtelenségben hibát tőn vala. ’S most más nyilat vön vala, és azzal meglövé a’ Hollót, hogy az aláesék mind gyűrűstűl, és nagy örömben lőnek mind ketten. – Heltainak olly rendesnek tetszék az istória, hogy felejté kérdeni, ha valónak veheti e vagy nem. Sőt mintha Drámát írt volna, nem Históriát, elmondja előttünk, mint alkudozott a’ Királlyal a’ szép Morzsinai; a’ mit, reménylem, a’ Hunyadival eggyütt harczolók’ unokáji ’s kis unokáji a’ Kolozsvári Predikátornak ’s Krónika-Írónak nem mondtak el.

Buthiné, eljutván Budára, bémutatta a’ Királynak a’ gyermeket, a’ ki parancsolá, hogy Bán Ferencz látná gondjokat. ’S ez általvivé őket Pesté (Pestre), ’s beszállítá eggy polgár’ házához, és ott mindennap jól tartá őket, mintha menyekezőben laknának. ’S a’ Király eggy holnap múlva megajándékozá Jankulát Hunyaddal ’s a’ környűle fekvő jószággal, ’s a’ Hollót czímerűl adá neki és az egész Morzsinai nemzetnek. [84] És a’ Morzsinai nemzetnek szép jószágot ada a’ Hátszegben. Az asszonyt pedig megajándékozá nagy summa arany forintokkal, és eggy hatlovú kólyával.

A’ történetet nem Heltai költötte; Bonfín is említi azt (III. 9.) Matthias, antiqui sui generis haud inscius, – régi ház lehetett a’ Hunyadi Székely ház, ha Mátyás a’ Római Corvínuszok’ familiájából nem eredett is – nil molestius ferre videbatur, quam si quis ex invidis, obscuritatem sibi gentis objecisset. – Alamanni, suapte natura Vngaris infensi, auctore Ciliae olim comite, fabulam haud quaquam insulsam commenti sunt. – Quodsi vero haec fabula fuisset, quis ambigat, Sigismundum, profusissimae prodigalitatis Imperatorem, non solum agro, sed regno, quum virili prole careret, hunc esse donaturum? – Ha éppen ezt nem tette volna is Zsigmond, nem lehet e feltenni, hogy minekutána a’ mi hősünk ragyogni kezde, úgy nevezte volna fijának mint Mátyás a’ maga Hanzlikóját ’s Ötödik Károly az Austriai Jánost? ’s ezt azért is, hogy megemlékezvén Siklósról, a’ veszedelmes időkben erős támasza légyen benne.

[85] Benkő a’ maga állitását következendő okokkal igyekezik támogatni: – 1. mert a’ történetet így beszéli az egész Erdély, így azok is, a’ kik Hunyadi Jánosnak mostoha testvéreitől származtak; – 2. mert a’ Jankulának adott Donátio’ ideje is erre mutat. Tudniillik Hunyad nem akkor adatott Hunyadi Jánosnak – (de adatott e?) – midőn ő már érdemeket teve, hanem még bölcsőjében; – 3. mert Hunyadi soha nem neveztetett Buthinak; – 4. mert a’ Cziléji Gróf őtet oláhnak és ebfajtának szidalmazta; – 5. mert Zsigmondnak kaczér erkölcsei felől az illyet feltehetni; – 6. mert midőn a’ Magyarok Mátyásnak halála után Királyt választának, ’s némellyek Hunyadi Jánosra, Mátyásnak törvénytelen derék fijára voksolának, ’s az eggyik fél az ő szennyes származását hánytorgatá, a’ jó fél’ emberei azzal támogatták Hanzlikót,^* hogy a’ Vajda, kit most már irígyei is tiszteltek, vad tűz’ gyermeke volt, mint ő.

[86] A’ történet, melly megtántorítá Benkőt és Pálmát, de nem Práyt, nem Katonát, olly igen hasonlít a’ regéhez, hogy azt minden annak fogja gyanítani, ha józan. Gyengéje az embereknek, hogy midőn szertelen érdem vakítja-el szemeiket, készek azt hinni, hogy valamint azok igen nagyok a’ kiken ollyat látnak: úgy az azok eredeteknek is igen nagynak, igen fényesnek, csudásnak kell lenni. A’ táborból haza jött katona sokat tud, ’s a’ szeretett Vezér felől sokat szeret is beszélni, ’s azon távol időkben még nem olvastatának Újságlevelek ’s Biographiák. Hunyadinak barátjai hűségből és hiúságból beszélék a’ regét, irígyei pedig kapva kaptak rajta; ezek, mert az elhomályosította annak születését, a’ ki őfelettek vakitó fénnyel ragyogott; amazok, mert nekik törvénytelen ágyból születni, de királyiból, kevesebb gyalázatnak tetszett, mint nagy fénynek, Királytól, bár renden kivűl. Heltai szerént a’ történet szűlte a’ czímert a’ hollóval és gyűrűvel: [87] én pedig csudálkozom, hogy rajtam kivűl még senki sem juta arra a’ gondolatra, hogy a’ czímer szűlte a’ Heltai által beszélt regét, [88] a’ czímer a’ Bonfín’ meséjét is, hogy a’ mi Vajdánk Római Corvínuszok’ maradéka, és ama’ másikat, hogy a’ mi Vajdánk Hollóson szűletett, melly felől azt sem tudjuk, hol kell keresnünk abroszainkon. [89] A’ még nem férjfi, hanem csak ifjú Hunyadi Lovaggá és Szentelt-Vitézzé Zsigmond alatt leve, Zsigmond alatt játszott pánczéljátékokat (tournier), ’s e’ játékokban olly paizzsal jelene-meg, mellyen a’ gyűrűt-tartó holló vala kifestve; ’s a’ magyar Troubadour neki-álla, ’s eggy rendes Novellácskává változtatta a’ mit a’ paizson látott, a’ hogy ezelőtt még ötven esztendővel a’ mi Verselgetőink magyarázták heraldico-poetice a’ magok Megholtjaiknak czímereiket, még ha a’ magyarázatot magok ők, ’s ollykor a’ hallgató sokasággal eggyütt, nevették is.

[90] Az az ok, mellyet Benkő az első Szám alatt emlit, alig érdemel feleletet, ’s hogy a’ történetet az egész Erdéllyel, magok a’ Csolnakosi Urak is így beszélik, az ugyan a’ dolgot hihetőbbé nem teszi. Hunyadi János a’ Periclesz’ hazájában nem eggy kevés érdemű ’s sokban igen gonosz Király’ fija volt volna, hanem a’ Jupiteré, ’s a’ Macedo Sándor’ maradéka, ha hagyott volna ollyat, esküdne, hogy Olympia’ és a’ kígyó-Isten szerelemben voltak.

A’ második ok olly gyenge, hogy alig érthetni, miként hagyhatá el Benkőt jó órája, midőn azt papirosra veté. Semmi nyoma a’ Donatiónak ’s Statutóriának, de ő reményli, hogy azok elő fognak kerűlni. Quod si contingat, omnis de Joannis ortu controversia terminabitur – akkor magunk is apostatákká válunk – terminata jam nobis (!!!).

3. Hogy a’ Vajda neveztetett e, vagy nem, Buthinak, nem tudom: de neveztetett Vojk’ fijának, ’s az, a’ régi idők’ szokása szerént, épen annyi.

4. Ulrichnak szitka – szitok.

5. ’S minthogy Zsigmond a’ legtisztesbb nyoszolyákon is ejte mocskot, megtörtént e a’ mi megtörténhetett?

A’ 6. szám alatt felhozott ok legtöbbet nyomna azoknak sorában, a’ mellyekkel Benkő harczol, ha magával nem hozná a’ czáfolást. Hát ha a’ jó fél a’ kajánok’ kiáltozásaikra egyedűl azért hagyá azt szó nélkűl, mert a’ bitang hírt megczáfolni nem akkorára való volt? Hát ha azok, a’ kik azt akarták, a’ mit mindnyájan megtörténtnek óhajtunk most, még örültek, hogy a’ köz-ember és a’ kajánság a’ Vajda Hunyadit is annak mondogatá, a’ mi Hanzlikó tagadhatatlanúl volt, hogy így a’ lelkes ifju azon Királyi székre felléphessen, a’ hova így nem jutott volna el a’ Dobzse, ’s az ő Mohácsnál elveszett ’s a’ hazát boldogtalanná tett fija.

Ha azon okokat, mellyekkel Benkő él, a’ hércz’ eggyik serpenyőjébe tesszük, a’ másikba pedig az itt említetteket, nem látjuk, ki tarthatna tovább Benkővel és Pálmával. Én itt még eggy két Jegyzést teszek:

[91] 1. Ötödik Lászlónak Pozsonyban 1453. Februárius’ elsőjén költ Diplomája, melly által ez Hunyadi Jánosnak ösi hollós czímerét, annak emlékezetére, hogy ő neki megtartotta ’s mintegy ajándékképen nyújtotta a’ Magyar Koronát, eggy koronát tartó ’s nyújtó oroszlánnal megbővítette, ezeket is mondja: Hactenus siquidem ex gracia precessorum nostrorum divorum Hungariae regum prefatus Comes Johannes pro armis seu nobilitatis insigniis progenitoribus suis et domui beneficio munere collatis, corvum in campo flaveo seu celestino, alas paululum elevantem, sub colore naturali depictum, ac formam annuli aurei in ore gestantem habuit… (Katona Hist. Crit. Tom. XIII. p. 866.)

[92] 2. Ha Hunyadi János Zsigmondtól nyerte Hunyadot, miképen neveztetett atyja is Hunyadi Buthi, Oláh, Vojknak? Ezt Aranka nem következteti, pedig ez szorosan szorít. ’S miképen osztozhatott az ifjabb János Hunyadban? hiszen ezt még az ellenkező fél sem tartja Zsigmond’ gyermekének. Azt mondhatnánk ugyan, hogy a’ Vajda testvéri érzésből eltűrte, hogy az öccse részt vegyen a’ jószágból, ’s anyjának férje, de a’ ki neki atyja nem volt, vezetéknév gyanánt bitangolhassa az őtet magát illető jószág’ nevét? De mi szükség magyarázatokat ott költeni, a’ hol az illy magyarázatok nélkűl is magyarázhatunk, mihelytt olly történetet teszünk-fel, melly a’ renddel eggyez?

Sajnálnunk kell, hogy Történet-Íróink Hunyadi János felől fel nem jegyzették, a’ mennyire ugyan tudom, hogy hány esztendőket élt. Práy (Annal. III. 186.) azt állítja, hogy a’ Vajda Hunyadi, Zsigmond Császárnál legfeljebb is három vagy négy esztendővel volt ifjabb. A’ Vajda, Bonfin szerént (III. 4.) Zecchy Demeter Zágrábi Püspöknél Udvari-Nemes-gyermek volt, ez pedig 1375 – 79 űlt a’ Zágrábi Fő-Papi székben. Ha Jankulát akkor tizenöt évűnek tekintjük, mond Pray, úgy neki 1368. kellett születnie, a’ midőn, a’ Synchronus Barthósius Chronicona szerint, Zsigmond is született. Hunyadi Zimonyban Belgrád mellett (nem Zemplényben, mint Benkő mondja) 1456. August. XI-dikén hala meg, ’s Hunyadi így nyolczvankilencz esztendőt élt. Nagy kor ugyan, mond Práy, ’s kétleni lehet, ha az illykoru ember harczolhat e még: de hihetőbb mint az, hogy ő a’ magával egy idejű vagy csak három négy évvel idősbb Zsigmondnak gyermeke volt légyen. – Nekem elhihetetlen mind az, hogy a’ 89 esztendejű ember, bár melly athlétai alkotásúnak képzeltessék, harczolhatott, mind az, hogy a’ 89 esztendejű harczolónak kora elhallgattathatott volna. Capistrán Szalankemenből jelenté be Callistus Pápának, hogy a’ Vajda megholt, ’s a’ nagy kort nem említi. Bonfín hasonlóúl hallgat e’ felől. Inkább hiszem, hogy a’ kiktől Bonfín híreket veve, neki csak azt mondák, hogy a’ Vajda eggy valamelly Zagrábi Püspöknél neveltetett, ’s az olasz ember, ki Magyar-Országra késöcskén jött, ’s a’ régibb dolgokat nem tudhatta, itt megtévedve a’ Cardinálisi süveggel megtisztelt Érseket nevezte meg eggy későbbi Zágrábi Püspök helyett.

E’ kétségek köztt vezető-fényűl az ő két fijainak, Lászlónak és Mátyásnak, esztendejiket vehetnénk. Lászlót Bonfín huszonhat esztendősnek mondja, midőn 1457. Martz. 16-dikán hohérpallos által égre kiáltó istentelenséggel elveszett, Mátyás pedig 18-dik esztendejét töltötte, midőn Királynak kikiáltatott. Erről tudjuk, hogy Kolozsvártt 1440. Martz. 27-dikén született, Lászlónak pedig születése 1430 tájára esik. Ha a’ Vajdát 1456. nyolczvankilencz évűnek vesszük, úgy hatvanhárom esztendősnek kelle lennie midőn László fija született, ’s hetvenhárom, midőn Mátyás. Nem hihető, hogy illy későn házasodott volna. Ellenben ha, Pálmával, 1393. táján születettnek képzeltetik, hatvannégy esztendős volt, midőn meghala, ’s harmincznyolcz, midőn Lászlónak, ’s negyvennyolcz, midőn Mátyásnak atyja lett; ’s ez hihetőbb mint amaz. Csak azt ne feledjük, hogy ez megtörténhetett, ha ő természetes és törvényes gyermeke vólt is Hunyadi Vojknak.

Azoknak ellenvetéseikre, a’ kik Hunyadi Jánost Havas-alföldivé, Bonfínnal Római ösök’ maradékává, Cornidesszel Lengyelek’ rokonává csinálják, teljesen megfelel Budai, Histor. Lexic. II. Dar. 1. 239–247. Egyedűl azt kellene még vizsgálat alá vennünk, mennyiben illik az a’ mi Hunyadinkra, hogy ő szegény sorsú volt, ’s első ember a’ maga nemzetségében. De az önnkénytt ötöl szemünkbe. Ahhoz képest a’ mi lett, az volt, ha atyja ’s eleji Hunyadot már bírták is. [93] A’ ki katonaságát úgy kezdé, hogy csak öt legényt vezete táborba, új ember az Erdélyi Vajdák’ sorában. De maga ez, hogy öt legényt vezete a’ táborhoz meghazudtolja eléggé Heltait; nem csak öt legényt vezetett volna ő, ha egészen bírta volna Hunyadot az e’ körül fekvő falukkal. [94] Sokkal hihetőbb, hogy ő nem gazdag, de régi nemes ház’ gyermeke volt, Hunyadon másokkal bírt, ’s a’ katonai pályán előmenvén, ott másoknak birtokaikat pénzen megszerezte, ’s magát olly jószágúvá tette, hogy a’ Vajdai ’s Kormányzói méltóságokat illendően viselhesse. Elvévén Szilágyi Erzsébetet, mind ezeket annál könnyebben lehetett teljesítenie.

Morzsinai Erzsébet első férjének halála után Jariszlóhoz, Chionakos (ma Csolnakos) helység’ urához méne férjhez, ’s ennek négy fiakat szűlt. Benkő (Transilv. 1. p. 567.) felhozza a’ Vajdának Karánsebesen 1448. ezen mostoha rokoninak javokra adott Exemptionálist, valamint az ezelőtt álló lapon, ugyan ennek 1446. adott Statutoriáját említi: Nobilium Daan, filii quondam Jariszló de Chionakos, necnon Vojk ac Petri et Joannis…’S a’ Csolnakosi familia ezt az ő elejeknek még a’ Vajda’ ideje előtt bírt jószágát, a’ gyűrűt-tartó holló czímerrel ’s azon példátalan felszabadítással, mellyet a’ Vajdától veve, még ma is bírja. A’ nem nagy hely eggy kisded Respublicának képzeltethetik, ’s Status in Statu. Minthogy ártalmas a’ nagy Testnek ez a’ kis testecske épen nem lehet: méltó hogy elsőségei tovább is tiszteltessenek. Nem mernék itt hinni Benkőnek is, ha Báró Jósika János, Hunyad Vármegyei volt Fő-Ispán ’s mostan Tartománybeli Fő-Bíztos, ’s Felső-Szállás-Pataki Kenderesi Mihály Hunyad Vármegyei volt Fő-Bíró, most Kormányszéki Tanácsos Urak bizonyossá nem tettek volna, hogy a’ dolog nincs külömben. Coloni hujus vici, mond Benkő, tributum non solvunt; Comitatus jurisdictioni non subjacent; Causae eorum Criminales coram Dominis suis Terrestribus vertuntur (mert a’ falu maga tesz eggy független Jurisdictiót), salva apellatione ad Tabulam Regiam (mint a’ Vármegyéken lefolyt hasonló perek); Mandata Regia apud eos virtute destituuntur, nisi Sigillum majoris fratris Dominorum Csolnakosiorum, tanquam Inspectoris (Kenézii) Loci accesserit – melly csak annyit tesz, mintha Benkő a’ Vármegyékről szólván, azt mondotta volna, hogy ott a’ Királyi Parancsolatoknak semmi erejek nincs, míg nem publicáltatnak. – Ez a’ Csolnakos falu egész San-Marinos Erdélynek Testei között.

Széphalom, Octób. 12-d. 1817. Távol lakván a’ nagy Bibliothecáktól, meg kelle elégednem azzal, a’ mit könyveimből ’s a’ Dédácson találtakból szedhettem-öszve. Azt a’ mit itt megmutatnom kellett, úgy hiszem, alkalmasint megmutattam: de óhajtanám, hogy azok, a’ kik Történeteinkben járatosak, ’s közel laknak nagy Bibliothecáinkhoz, határoznák meg közelebbről a’ Vajda’ születése’ idejét.