Kétséges habokon süllyedező Remény!
El-tsüggedt fejedet tartsd-fel: ama kemény
Láb-kinzó nyavalyák’ ostromi múltanak;
Fáslik, seb-kötözvő gyoltsok avultanak.
A’ Nyájnak vezetö Pásztora ’s Angyala,
Kedves Püspök ABATS, jaj ki beteg vala!
Jól volt – ’s nyittat eret domboru láb-fején;
Hát annak kevesen gyúladozó helyén
Méreg-kút fakadoz: seb’ tüze gerjedez
Széljel – végre gonoszbb holtt szene terjedez.
A’ nagy szivü Remény el-hala féltibe,
Egygyütt meg-betegült, jajgata fektibe.
Láték sinleni nagy számu barátokat
Kedvekben, szomorán függeni lantokat
Nyárfákonn; az Öröm már hamuban hevert,
Minhát (?) a’ Papi Rend könyveiben kevert:
Bildád és
Elifáz néma keserveket
2Ezeken a’ Jobnak három (olvashatatlan, a papír széle több helyen beszakadt) értem a’ Fő Tisztelendő Háznak közelebbi kedves (…) és jóakaróit.
El-fojlodva nyögék, ökleli sziveket
A’ siralmas ese; búba merült velek
Sófár-is; szomoruk mert igen a’ jelek:
Szánják igaz lelkü barátjokat
Szaggatják feküvén porba ruhájokat.
Fellegzik kenetes homloka Lévinek
Vastag bú’ ködivel; mert beteg a’ kinek
Szent kormánnya, szemes pásztori fö vezér,
Ember-társ szeretö érdeme kintset ér.
A’ frigy-láda reped, fonnyad az Aroni
Veszszö; hervadoz egy jó szagu Sároni
Rósás-kert; ki-szabott rendibe ténfereg
A’ len-gyolts viselö tiszteletes sereg.
A’ fő-széket ülö Szent ’Sinat egybe-gyült,
Bizvást várta fejét – rémüle – szive hült:
3Épen akkor gyült vala egyben (olvashatatlan) Generalis Synodus Szék várossában.
A’ Nyáj bódula, nints pásztori veszszeje,
A’ Test hol-eleven, mert beteg a’ feje.
Nem volt senki (: ha volt, tegye-ki tzimerét :)
Egygy illy isteni jobb kéz’ betses emberét
Bár a’ köz-haszonért a’ki ne féltené,
Egygyütt vélle sebét a’ki nem érzené.
A’ szives Szeretet bal könyökére le-
Hajtott fövel igen könyveze; söt fele
Rész’ fájdalmait el-véve sohajték,
Éles kinjaibol vélle meg-osztozék.
A’ meg-szontyolodott Köz-Haszon el-jöve,
Melly e’ Fö Pap alatt tettszetesen növe,
Látván a’ Beteget, könyve le-gördüle,
Ágyához halovány színbe közelbb üle
Mondván: Hát ezek a’ Kérubi Lábak-é? –
Egy mérges bagatell foglyai vagytok-é
Érttem fáradozó ’s jomra serénykedő
Lábak? sinletek-é mélly sebeket fedő
Pólákban? mikor a’ Mósesi láb-nyomon
Forgodnátok az én boldogulásomon.
Bús hangzással az Úr Háza’ galambjai,
Tódulván sebesebb sérelem’ árjai,
Minden jajra nyögék-viszsza nyögéseit,
Ekhóval fogadák szive’ keserveit.
41. Ezt a’ mennyei Szent Rendek-is érezék,
Egy véd-angyali kar honnan el-érkezék,
Mellyet (: lám! különös nay kegyelem’ jele :)
Szolgájához az ég ’s föld’ Ura külde-le.
Ez, Jákobnak elébb hajdan-is oldala
Mellett védelem és úti vezér vala. (I. Mos. 32:1,2)
Illy hív örizet, illy angyali szorgalom
Által viszsza-nyomult itt-is az ártalom.
Egy szép hívesítő permete-harmatot
Hintett, melly Betegünk’ véribe bé-hatott;
Most egygyik legyezé, másik emelgeté,
Más gyengén ápoló karral ölelgeté;
Óvást törölgeték imezek izzadó
Ortzáját, mikoron mások az áradó
Mérget tsendesiték: Itt segítö kezek
Hordozták ölökkön; örízetenn ezek
Vigyáztak: kiki, mind a’ sebet enyhíté,
A’ terhet valamelly részibe könnyité.
Tsendes Melpoméném! hát te miként valál,
A’midön köszörült nyilaival halál
A’ Tummim’ viselö férjfit arányozá,
Hózenjének arany kaptsait oldozá?
4Az Ó Testamentumi fö Papnak öltözetére vagyon az utalás (?).
Bő-rejtezve
Jeges-máli gyümölcsözö
5Uj Tordának napnyugati felöl levö oldalánál fekvö szöllő hegy, hol nékem-is gyümölts darab helyem vagyon.
Tempé’ zöld öliben, kérted az üldözö
Végzések’ levelét viszsza-parantsoló
Pardont: is, ha lehet még helye, bájoló
Versekkel siető Párca’ pereszlenét
Hátráltad, ’s ajakid friss eleven szenét
Gujtván, áhitatos tüzzel az értz-eget
Olvasztád lebegö képzeletek megett:
Tsak még a’ pihegö bizodalom hogy élt,
6Ez, illetve a következő sor egy kis beragasztott papírdarabkára van felírva.
Vont-fel ugyan már-is melyje de még remélt.
42. Igy töltek habozó gondba nehány hetek,
Még függöbe Remény, ’s Félelem ültetek:
E’ két Dúlakodó, bajnoki hartz között
Ellenkezve gyakor vérbe meg-ütközött.
A’ jó kedvü Remény most nevetett felénk,
Majd önnön rebegést félelem-is belénk.
Most meg-gyözte komor félelem a’ Reményt,
Mint tsak szenderitö föbeli tüneményt;
Majd uj fénybe Remény’ hajnala vett eröt,
Borzasztó rebegés ’s félelem el-veröt.
Szemlélé közel a’ Mindeneket tudó
Felség mind ezeket; ’s hajnali jelt adó
Intését ki-lövé a’ beteg ágy felé,
Vidám szín az alélt részeket el-telé.
A’melly szánakozó lélek ama’ beteg
Ágybann Ezékiás por-hamu lengeteg
Sárházán könyörüt; most-is erötelen
Szolgáján meg-esék: benn, kívül áll jelen
Meg-tartásra segéd: kész ez az irgalom
Termesztö Szeretet’ jobbja, ki fájdalom
Szélesztö kegyesebb érdekeléseit
A’ mélly sebre veté; mindenik ízeit
Mint föbb Orvasoló, rendel apolgatá,
Melly felséges erö tagjait el-hatá.
Élet ’s lélek adó szája lehelle-ki
Uj életnek eröt, angyalok’ éneki
Vig konzertje között, végre hatalmason
Igy szollott: Ki tehát, a’ki haláloson
Meg-sért ’s bé-kötöz-is: bár ha sebesit-is,
Meg-forrasztja viszont: lábra fel-állít-is,
Bár földhöz ver elébb? – Nemde nem én vagyok?
Orvasló szereim rend kívül-is nagyok.
A’ Dictamnus az én orvasolo szerem,
Mellyböl sebre kötöt Creta sziget terem.
43. A’ Szarvast ha vadász nyíl-vasa sebheti,
Gyogyitván evel a’ vett sebet élteti.
Én fözök Gilead’ kertibe balsamot,
En sinlönek eves részire flastromot
A’ minden patikák’ kutfejiböl kenek.
Seb-mettzö vasat én tompitok, én fenek.
Látám búba merült Lévi’ keserveit,
Sérelmes kebelek’ lassu nyögéseit:
Jonatháni szemek’ fellege harmatot
Midön permetezett, székemig el-hatott.
A’melly Ároni Ház égre sohajtozott,
Attyáért fel-emelt illatot áldozott,
Kedvelltem: Szeretet’ kéz-ölelésinak
Engedtem, ’s le-borultt esdekelésinek.
A’ Köz-jót le-sütött fövel ijedtiben
Meg-szántam hasitott köntöse’ szennyiben:
A’ férjfit, ki szelid hartzra ki-jötte velem,
Meg-hallgatta ki-nyiltt szánakozó fülem.
Meg-forrasztom azért ezt az igen repedtt
Nád-szállt, mellyet eröss sérelem el-lepett.
Szám e’ métsre lehell lelkesitö szelet,
Meg-gyujtván az alog pillogato belet. (közebszúrás az oldal szélén 2 sor:
Nints el-holtt tag, inak, nints el-alélt tetem,
Új életre viszont hozza lehelletem.)
Gyorsan
Ostrovitsot, jobb-kezem eszközét,
7Nemes Torda Vármegyének akkor (olvashatatlan).
Nagy tárgyakba kinek forgatom én kezét,
El-küldvén segitö zsélra tanátsolom,
Gyogyittás’ szerit néki parantsolom:
A’ Dictamnusi hú orvosi kertibe
El-plántálva terem ’s friss maga zöldibe.
Én toldék tizenöt számra ki-terjedö
Esztendöket az én ujra meg-éledö
Szolgám életihez hajdon: ujra szövetkezem:
Meg-nyujtom ki-derült Napja’ kerülletét
Szolgámnak, ’s nevelem többre meg életét:
44. Hány számmal? – Rövid ész! a’mi titok ne kérd –
A’ mérték az enyém; bizd ide tsak, ’s ne mérd.
Igy szollott az eröss Isten; Azomba lett
Vidám hajnal az
Ör-hegy ’s Maros-út felett.
8
Ör-hegynek hivják az Enyednek töviben levő egyik hegyet. A’ Maros pedig Enyed határát mossa.
Oszlék szerte setét Cyprusok éjjele,
Jó-kedv’ laurusinak virrada reggele
Fájdalmak’ szorito kurta bilintsei
Romlának; Hecaté’ udvara’ méttsei
El-hunyván, az öröm ’s nyugalom innepe
Minden tsontot, inat, ’s izeket el-lepe.
A’ seb’ könnyü veres tengere két felé
Válván, útat adott mélly fenekén elé.
Hol vagytok ti habok’ torkai? – Mind azok
El-tünvén, az Abats’ lábai szárazok.
Szó Bethesda felett zengeni hallatott (: Ján. 5: 1-9.)
Kelj-fel! lábra fel-álj! Most Enyedig hatott
E’ leg-föbb hatalom’ doktori szent szava,
E’volt a’ segitő seb-kenetek’ java.
Hol vagy, mettzegetö-vas, kötözö? hol a’
Tépés? – Kelj-fel! az Ur’ szája parantsola.
Fel-költ, a’ki feküdt, nyúgszik az ágy-lepel,
A’ sinlés le-nyomo terhitöl innepel.
Járj, kelj, fuss, Papi Rend tisztes öreg feje!
Légyen seb-helyed olly gyözedelem’ helye,
Hol friss kedvvel emelt oszlopot a’ kemény (a friss kedvvel helyén márványból állt)
Baj-vivó piatzon vigadozó Remény
Mondván: Sáppadozó félelem! oh molya
Kedvemnek, rebegés éjjele míg folya:
Pantzélos nyakadat talpam alá vetem,
Mellyet már tapod a’ sikra kapott tetem.
Én rév-partra juték, még te habok között
Ingaszsz, gyenge hajod szirtbe meg-ütközött;
Én a’ friss violát széltibe szaggatom
Bokrétába fejem környül el-aggatom.
45. Néked horpadozott puszta kietlenek’
Vad gyomrokba tövis ’s hanga-fa termenek.
Menj-el, félelem! a’melly
Acheronba veszsz;
9
Acheron, Erebus, Phlegeton, a Poétáknál, az also világon, vagy-is az Halottak’ országában levö három költeményes folyó-vizek, halálos méreggel és tüzes habokkal tellyesek. Ott találja helyét a’ mérges tüzes seb; aval együtt oda szálljon-alá az a’ miatt esett félelem is.
Kit féltett kebelünk, még az ölünkbe leszsz.
Achillesre lövé Páris ama’ ki-fentt
Nyíl-veszszöt, kinek az lába hegyibe ment.
E’ nyilbol veretett volt az az ér-nyitó
Szerszám-is, mikoronn a’ nyavalyásito
Nyilásonn Erebus’ mérge fokadt vala:
Ah! mást még-is az ég’ bölts Ura gondola.
Akhilles sebe lett néki halál oka;
Meg-gyogyult pedig a’ fö-papi láb-boka.
Mert testére, mikor forrna-fel a’ fene
Méreg, mennyei kéz ámborsiát kene.
A’melly Ige vetett mélly Oceanra zárt, (Job, 38:8-11)
E’ seb’ partjainál az vete-fel határt,
Mondván: Menni tovább nem szabad, itt meg-állj!
Innét viszsza tüzes hév Phlegetonba szállj!
Uj életre hozott Ároni fö-papunk!
Légy még a kenetes Rendbe vezér Napunk. (a következő két sor beragasztva)
Virradjon-ki viszont alkonyodott korod
Kezdjen hoszszu szakaszt viszsza-került sorod.
Késön zárja pedig szombati nyugalom’
Házában porodat
Hór-hegyi sir-halom.
10
Áron, az a’ hajdani Fő-Pap az Hor-hegyen holt-meg és temettetett el. 4 mos. 20:28.