25-35. VETÉLKEDÉS A’ DUNA ÉS TISZA KÖZÖTT. Irta Deák Hexameterken ROBOSZ LAJOS. A’ FELSÉGES JO’SEF Ő TSÁSZÁRI KIRÁLLYI HERTZEGSÉGÉNEK TISZTELETÉRE. Mikor a Tisza’ vidékeit személlyesen el-járná ö Hertzegsége 1805-dik Eszt. En az után hasonlo formáju és mértékü Magyar Versfélébe meg-forditottam némelly Joakaroimnak kívánságokra ime’ következő Ajánlás mellett:
Ha meg-holtt Nyelven-is a’ Magyar gondolat
Ékesen szollhatott Deák hangzat alatt;
Légyen sokkal inkább az élő Nyelv merész
Ki-rebegni, a’ mit gondolt egy Magyar Ész.
Ha talált idegen köntösben öltözött
Magyar Musa kedvet saját népe között:
Nyerjen már nemzeti köntösre fordulva
Nemzeti Musák közt sort meg-nem pirulva
Söt nyerjen (: ha szabad udvarlást engednél:)
Gratziát, Kegyelmes Hertzeg! Felségednél,
A’ki Magyaridnak diszeket neveled,
Mikor Népét, Nyelvét, Köntösét kedvelled.
A’(…) nem éri e’ folyamat félö;
De kedvesbb azomban meg-holttnál az élö.
Betsesbb a’ Magyar síp Latium’ lantjánál,
Árpád élö Magva Romulus hamvánál.
26. Leg-alább e’ proba oszlopul szolgáljon
Hertzegi Nevednek, ’s arrol kezest álljon,
Melly igen mély, szives, ’s hiv az a’ tisztelet,
Mellyel buzog hozzád e’ Magyar Szegelet.
¤¤¤¤
A’ Tisza bágyadttan hol fel-dagadott folyamattal
Egy helyt vég habokat kék szinű Dunaba taszit-bé,
(: Ugy repül egygy uj hír :) ott a’ két szarvu Dunának
Nagy vize büszke fejét zöld (…) koszoruzva,
Sürü habok’ közepén meg-boszszankodva fel-ütvén,
Igy szollott: Hát egygy alatsonka szabásu folyóviz,
A’ Tisza tészi magát hozzám? ’s illy túnya habokkal
Régi ditsösségem’ fénnyéhez mér közelitni?
Hát, hiszem, ö méltoságom’fontjába tsekélység
Európán által kerülö vizeken fejedelmi
Bottal uralkodom én: fö méltoságu hatalmas
Nemzetek’ országába születtem: Ez a’ derekas Nép
Büszke lehet véllem; honnan kanyarodva keresztül
Birtokom’ és özönöm’ széles rohanása ki-terjed.
Engemet a’ Pannon’ földén tapsolva fogadnak
A’ Magyarok: ’s majdan miveletlen oláhok-is engem’
Durva vadon szájjal hörpöltt italokra meritnek.
Végre sok és idegen, kebelembe folyo vizek által
Meg-nött terhem’ az Euxinum tengerbe botsátom
Lám! ezered Népek, lám! Várak ezer keritési
Tisztelik és szentül két partjaimat koronázzák.
Béts itt tart örökös szállást anya-városi rangban
’S égig emeltr fövel: Poson itt kö-szál tetejében
Meg-fészkelte magass falait: kedvére Komárom
Nyugoszik itt, ’s vizeim’ környékével meg-ölelve
A’ Török orrába botot tör; az ostromok ellen
Füttyét hányja kevély és meg-vehetetlen erövel,
A’mikor a’ Magyarok’ földét dühödö rohanással,
A’ Mohamed konytos követöi gyakorta tapodnak.
Pest-is alább széles mezején telepedve virágzik
Mint Themis és Pallás’ leg-kedvesebb palotájok;
27. Hol Buda meszsze ki-nyujtózott nagy terhü hegyével,
Szembe-kevélykedik; És oh melly nagy fénnyü ditsösség!
Hogy Tsászár’ Testvérje, Magyar Palatinus, az Ifju
JOSEF-is itt, Buda Vár’ Fö Meltoságu Lakossa.
Több még hátra – tovabb-is elé ditsekedve beszélljem
A’ sok Ván()kat, és kintses szolgálatom által
Gazdagitott sok Városokat, ’s nagy hirü vizemmel
Kérkedezö földek’ tágas környékü határit:
Tudniillik: Valakit szükség ha derekába szorongat,
Vagy ha szegénységnek meg-emésztö sullya nyomorgat,
Töllem kérd, segedelmem után esekedve, tanátsot
Altalam a’ termett jóknak vitelével az ország
Folyva kereskedik, és minden haszon, a’mi tsak ebböl
Származik, én töllem kerül az: Bővölködik áldott
Bacchus’ ajándékávaé az én szölösi vidékem.
Környékem nevel erdöket ’s a’ búza’ kövérit
Itt termeszti Ceres: betses értz-nemeket’ hegyeimnek
Nemzö gyomra terem. ’S hát mennyi nagy embereket szült
’S termékeny kebelemböl adott köz-jora határom?
Eszterhazit ama’ fö törsököt az Haza töllem
Nyerte, ’s az én termö kebelem szülemennyeit, a’ Nagy
Hirü Zichitm ’s az hoszszu soros ditséretek által
Fénylö Palfiakat; de Szapári Magyar Haza fényes
Tsillaga sem másé; tsak az én súgarom az, a’melly
Rajta ragyog. Vagyon, - és oh! Szentiványi, sajátom
Légyen-is, ohajtom késö vénségig arányozott
Napjaibann ország’ Birája Nevet viselő fő
Méltosága szerint, kivel a’ Magyar- Udvari Törvény –
Szék kormánnya kevély, ’s felséges eröbe virágzik
Hat te magos Névvel repülö Brunswik, te tanatsos
Lélek, az én földem Magzatja vagy, a’kinek a’ nagy
(..i)gyakban tsendes vized-is mély partokat el-mos,
Musák’ hiv Dajkája, királly’ ’s Haza’ népe szerelme.
Emlittsem Szétsénit -, ama’ ki-miveltt tudományu
Férjfit, fényes Háznak Urát, ’s az Apollo baratjat
Foglalván Neve’ fénnye szerint melléje Kosárit?
A’ Battyaniak’ érdemeket, hol az a’ ki ne tudná,
Forgách, és Erdödi Nevét Nadasdival egybe?
28. Melly sok az a’ Virtus, ’s oh mennyi tsoportos az érdem
Mellyekkel fáradtak ezek köz-jora haszónnal.
Mind haszon, mind tsendes idö’folyamatba, kiáltják
Régi bizonyságok késön született Unokáknak?
Mind hozzám tartoznak ezek: Valamint amaz egy Pár
Festetits és Majlát Nevek-is fényes ragyogással
Töllem sugároznak: örök virtussal ezeknek
Leg-régibb gyökeres-tös származatit betses árrok
Fényesitette; saját ditséretes érdemeikböl
Folyt-ki ditsöségek. – De miért faradjak ezeknek
Számlálván hoszszas sorait? Nints arra tehetség
Nintsen akármi nagy ész ’s gyors penna nevén ki-nevezni
Mindeneket, kikbenn az erő ’s a’ nemzeti virtus’
Rendje felett remekelt, mellyek fö pontig emelték
Olly ok ajándékkal gazdag nagy hirü Dunának
Érdemeit, sokkal feljebb, mint a’ te homállyos
Érdemed, oh Tisza! oh te tsekély alatsonka vizetske!
Igy szollott, két karjaival habokat kanyaritván
Szörnyü nagy abrontsokba; pereg vala nyelve dagályos
Szózatival: fel-fútta saját ditsérete szívét,
Ellenben szelid és tsendes szózattal eredvén
Igy felel a’ Tisza-víz: Ditséreteidbe le-vonni
Semmit ugyan nem kivánok: birjad te sajatul
A’mi tied, oh Kérkedezö! hizlaljad azokkal
Képzeletid, tessék: Tsak ugyan hogy esik? szaba-é hát
Oh Duna! sertegetö nyelvel hejazni felettem
’S illy allatson moddal szabadon otsárlani diszem’?
Esmérd-meg te, ki lég. Idegen földön te születtél
Tsak jövevény vagy azért Magyarok’ földén vizeiddel;
En vagyok ellemben született Magzatja Hazámnak;
Ámbár kérkedezel, hasznos szolgálatod által
Hogy sokakat meg-gazdagitaszsz, mind városokat, mind
Népeket-is, ’kiknek tsavarodva határokat által
Nyargalod. Ám legyen! De te sok részekre meg-osztod
Hivatalod’ nemeit, rabotáskodol annyi sok Urnak,
En pedig itthon tsak szolgálok az én Magyarimnak,
Minden eröm egyedül fel-van szentelve Hazámnak
Boldogságában munkás fö tzélra. Te hányod
29. Kérkedező hangon ki-miveltt sok Nemzetid, és sok
Pompás Városidat, böv népességü határid?
Ugy, de ha nintsenek-is nagy fényességü határim
’S pompás Városaim; de vagyon, lám, mindenem, a’mi
Néked-is ugy valamint szolgál hasznára Hazámnak:
Mindenem, a’mivel ember az egy pompán kívül élhet
Boldogul. És ez az én boldogságomnak-is áldott
Része, hogy a’ pompák, ’s a’ vesztegetés, ezek a’ nép’
Férgei, nem rágnak, ’s nem emészetnek izmos erömben
Gazdag kintseimet nékem hánytorgatod? Ugy, de
Mit használ az arany vagy ezüst bé-gyüjtve rakásban,
Bár egekig halmozd? de mi haszna, ha zárva setétben
Kárhozik a’ nagy kints, ’s tárhoz’ tömlötzibe sinlik?
Nints pedig, a’mit az élet akar, ’s kivánna magára
Költeni mindennap bövön természeti jokbol.
Hát meg-elégited é meg-üresült gyomrod’ arannyal?
Jol lakol é kintsel, ha reád ugat éh hasad? érezd
Bár te magad, De miket hoz elé dús birtokom, értsd-meg
földem böv gabonát termő: szül marka Ceresnek
Nints sohol itt: legelö barmok’ sokasága mi nállunk
Számtalan: a’mi kövér környékünkben telepedvén
Pan lakozik, hizlal tsordákat: az értz-nemek e’ föld’
Kints-kebelét birják, mély rejtekü gazdag erekkel.
Söt terem itt vas elég, itt böségbe salétrom:
Két hasznos szülemények ugyan, de ha hartzra kerülnek;
Két nagy menykövek-is tüzelő Bellona’ piattzán.
Valld-meg azomba magad, melly böv mértekbe tenéked
Sót szolgáltatok én, te pedig költsönbe nem adhatsz.
Barmokat-is sok ezerrel adaok, tsordákat eresztek
Szükségidre: mikor pedig e’ kettöbe hibázik
Erteked, ott sok hijja miatt szükölködik élted.
Hogyha tenéked elég bort szür a’ bökezü Bacchus’
Engem-is a hires Tokaj olly felséges itallal
Boldogit, a’mellynel nemesebb szöllö-levet a’ föld
Nem terem: Ugy Eger-is Liber kedves palotaja
Finum mustjaival sáfárkodik: osztogat ámbár
Ménes – is oll nagyságos itlt, vérszínű pirosat,
Mellyet az Istenek-is nektárra szokott ajakokkal
30. Hörpölhetnek. Ugyan Bihar-is mért állana hátrább,
A’ Nagyok asztalait melly fényesitette sok izben?
Most jövel-el, ’s boraiddal ezek sorjába vetélkedj
Bár ültesd Bacchust bironak ez ügybe közöttünk.
Adj te Tokajt vagy Egert, Ménesnél fogva Bihart-is
Hozz ítéletet alá; betseket soha nem fogod érni.
A’mikkel te kereskedel-is, mit hányod elöttem
Arrudat fennyen? Valamit görbedve temérdek
Vállaidon hordaszsz, tudd-meg, mind nékem-is itthon
Honnyi tulajdonaim. De nem-is folynak vizeim tsak
A’ köz-jótol üress munkákban tunya habokkal.
Lám! te sebessen folysz; én tsendes lassu folyásu
Mélységgel sietek, tartván böltsekkel az útat.
En hordom pedig azt a’ sót (: ’s ez az, a’mi ditsösség
Egy különös nékem:) mellyböl kapod ételed izét
Melly nélkül kenyeret sem ehetsz, egy jó falatod sints.
Szolljak még? Ez az egygy-is elég. Te nem adsz, nem is adhatsz
Nékem eröt: én néked adok ’s nevelem meg erödet
Nagyra, mikor vizeim vizeid kebelébe ki-folynak,
Erdemidet hánytorgatod-é, mikor annyi ditsösség’
Czimjeit el-ragadozva fejed tetejére ruházod?
Hallgass bár, Duna! büszke fejed piszkolja gyalázat,
(Es te, Magyar Haza! kényszeritett szavaimra meg-engedj,
Hajdoni seb-helyeid ha talám kartzolja-ki körmöm)
Jaj! hányszor nem emelte vizeid, hivségtelen Ister!
Ellenség’ seregét Magyarok’ földére hajókkal,
A’mikor a’ Török rettentő hóldja kegyetlen
Mérgeivel (:siralmas idő!) gyötrötte Hazánkat,
Sziveket olvaszto rebegés’ közepette mikor sok
Városokat vér, tüz, fegyver, hamu, gyászba boritna
Hát ezek érdemeid, fejedenn ezek-é koronáid?
Hirdeted-é sok virtusos és sok tetteik által
Fenylö férfiaid? Meg-adom fö rendü világos
Tsillagok ök Magyaroknak egén. De Tiszának add-meg
Hogy nagy férjfiakat soha nem vala nemzeni meddö.
Hát hiszem én szültem volt
Hunyadit1Az eredeti szerző Erdélyt-is, hol Hunyadi született, a’ Tisza környékéhez foglalja; talán régi határára nézve, a’mikor Dacia épen a’ Tisza partig terjedett-ki.
a’ Magyar ország’
31. Fö-Kormányzóját, amaz Ottomanni dühösség’
Korbáttsát: kinek-is repülö Neve minden idöben
Élni fog, a’meddig Magyar él, a’ Kronika Könyvben.
És nem ez-é, ki KIrállyt-is adott koronázva Hazánknak
Boldog tsillag alatt, minden nagy dolgokat a’ki
Véghez-vitt akadályt tapodo diadalmas erövel.
Bátorít, ezt az örök ditséretü virtusok által
Mindég fenn maradó fényes fejedelmi nagy Embert
Én szültem, ki tagadja? Kit-is Lengyel Koronára
Által-adott szomszád Erdély fejedelmei közül.
Sokszor adott környékem-is a’ Palainusi bársonyt
Öltö férjfiakatr. Söt voltanak, és ma-is imé
Vagynak az én földem’ szüleménnyi, szemen ki-szedett bölts
Tagjai mind a’ két fö Méltóságu Tanátsnak,
Vagy Haza’ védelmére tüzes nagy szivü Vitézek,
Kik sok gyözedelem’ kapuin lovagoltanak által.
Itt egy hoszszu soron rendébe virágzik elöttem
Ösz haju századokon le-jövö nagy törsökü Ház-nép,
Csáki nevett, jeles érdemeit felhökig emelvén
Szemlélt Károlyiakat, valamint polgari ruhában
Ugy fegyverbe hatalmasokat ditsekedve vidékan
Szemlélt Sztárai-magzatokat, törvénybe Themisnek
A’ fegyverbe pedig Marsnak méltán Unokáit.
Hát Barkóczi kié? tsak enyim minden jeles érdem
Tzimjeivel, lévén unokák nyomozójok ősöknek.
Ortzi se más, tsak az én nagy tisztességű sajátom
És Telekit mondjam? két vakszemeimre borostyánt
Füzö Magzatomat, Nagy-Atyák tetejekre fel-állott
Nagy maradék-Unokát, Pallás szivbéli barátját?
Semsei, törvénynek ’s az igasságnak szemes örzö
Angyala tart hozzám: Ugy Lányi sok érdemü hirrel
Sugározva reám (:fiu nemzöjére :) tekinget.
Még az az Ágazat-is, melly jött Almási gyökeréböl
Tőllem ered. Majlátot azomba nem engedem által
Dácia kit nem néked adott tsak adott vala nékem
Hajdon ajandekba; add viszsza sajatom’ ölembe.
A’ minden tudomány mühelyeit, a’ Pesti Minervát
Emlegeted? De bizony földem’ se vetette meg a’ bölts
32. Pallás. Debretzen itt, böltsesség háza Patakkal,
Hol Musák heliconba, saját honnyukba lakoznak,
Zengenek, Áoni leg-nemesebb tudományi karokkal
Sürü gyakorlással. ’S hát mint szoptatja Minerva
Váradot-is kegyesen ki-szedett emlöje tejével?
Mt késem több szókkal? Elég röviden, hogy az áldott
Bökezü természet kedvem’ kereső szeretettel
Gazdag ajándékit nállam tárházba le-rakta.
Már Duna! most lásd-meg, mint tévejeg, és mire tsalt el
Vándor képzeleted büzskén hajazva felettem.
Mindenik igy szollván, noha majd egy forma ditsöség
Kivánás’ nemes ösztönöitől lobbanva, magassabb
Ditséret’ pálmája felett, ki lehessen az első?
Szembe vetélkednek hevesen; tusakodva törekszik
Mindenik egyformán társát meg-elözni fel-indult
Nagy szivel, ’s nyertt ügye felöl táplálja reménység
Végre mi leszsz? tetszik bizony birónak ajálni
Kétséges pereket, ’s igaz itéletre botsátni
Szent törvény-székenn, igazittsa közöttük-el a’ pert.
Hát ugyan e’ betsület hartzát de ki végzi be más,
Ugymond a’ Duna? hol van az a’ bölts Elme, hanem tsak
JOSEFnek kegyes s egyenes nagy Lelke, Themisnek
Leg-jobb szívü barátja, kinek fontján Magyar Ország’
Minden dolga forog? kinek-is Palatinusi vállán
Terheivel fekszik nemes alkotvánnya Hazánknak.
Egygy akarat, köz voks! Majd mind kettöjök ajánlják
IOSEFnek pereket; kérvén, ő tegye-még arrol
Végezetét meszszire hato, ’s egy részre se hajlo
Gyors Elméje szerint, hogy az illö poltzra magasztaltt
Virtus nyerjen elöl széket, betses érdeme bérét.
A fel-adás meg-lett. Igy nyitja-ki JOSEF azomban
Ekes arany-száját: Esmérem számos okokbol
A’ Duna Virtussát: tudom érdemeit, mikor olly sok
Hasznos szolgálattal adóz köz-jóra Hazánknak.
Szükség még-is az én ítéletem el-ne hibázza
Mértékét. E’ végre magam szemlélni ki-mégyek
A’ Tisza környékét, akarom tzirkálni ki-terjedtt
33. Birtokait, ’s maga hasznaitol kitanulni határit,
Mellyeket a’ lankás Tisza nyal lassutska habokkal.
Tettszik-is egy szemesebb látás esmérje magasztaltt
Hire’nevét: visgálok azért körül ügyibe mindent.
Nintsis kesedelem. JOSEF fel-tétele nyomban
Tzélra siet, ’s majd utnak ered szándéka serényen
Vigadoz az hiv Nép: örömök kiáltanak áldott
Meg-jövetelt. Harsognak amott tapsolva hasitván
A’ levegöt; itt zeng egekig ditséreti szózat
A’ föld szine pedig rendül Vendége’ Személlyét
El-fogadó mozgasok alatt. Már nyilik elötte
A’ki-mivelt földnek ’siros térsége, kövéren
Hizakodott gabonás-holdok, zöld köntösü rétek,
Mellyeket a’ Tisza vág-által termékenyitésre
Munkás habjaival. Már Szolnok elötte ki-tetszik,
Tutajokat mútat nagy számu gerendák’
Sürü tsoportjaival, Tisza-víz a’mellyekét izmos
Vállaival le-hozott, a’ sullyos só-daraboknak
Ezredeit, ’s halmokra tsináltt tárházi rakásit.
Majd víg hangzatokon Iászoknak népe fogadja
Ispánnyát, todulnak-elé, köz örömbe ’sibongó
Zúgással, kiknek nyereseg meg-halni Hazáért.
Vér-ontó piatzon. Itt lát négy lábu barominak
Mindeféle nemét JOSEF, mellyek seregelnek
Széljel az el-terjedtt legelön; kedvekre tanyázo
Hordákat, füvelö gyengeded térbe keringö
Nyájjakat, és vigan bögö marhák ’sok ezernyi
Számokat: ott szemlelt gazdag jövedelmü mezöket
Mellyek nagy summáju haszonnal adóznak Uroknak.
Onnan elébb mind kéz – mind kard munkára hatalmas
Hajduk’ városain szekerezve keresztül el-ére
Népes Debretzenig JOSEF; de mi ritka szerentsés
Tsillag alatt ragyogo sugárt lakosokra deritvén,
És Musákra! nagyobb szemmel-látása reménység’
Tárgya felett, ’s hírét maga meg-jelenéssel elözi
Felségesb fényben. Oh milly nagyok itt az egész nép’
Ditséreti! miként öröm-innepi karral örülnek
Itt az Elöljárók! de miként verik a’ levegönek
Boltozatit Mus’sák vig éneki zengedezéssel!
Illy tüzzel soha nem fokadott-fel az édes örömnek
34. Kútfeje: mennyi jelek sok boldog idöt deritö köz-
Jóra jövendöltek! Méltán szentséges az a’ nap,
Melly az örök soru Századokig terjeszsze-ki diszét.
Innen alig válván JOSEF sebes utjq leg-ottan
Máramarosba siet: meg-is érkezik értznemek és sok’
Tárjaihoz, hol az értz.kebelek’ termékeny üregjét
Foradozás ’s unalom gyözö gyors szorgalom által
Meg-visgálja; ’s a’ só-bányák’ rengeteg mély
Vermeit; annyi sok és soha meg se fogo teli kintses
Gyomrokba búvárkodik: ott, hol az isteni bőv-kéz
Nem tsupa tsak mértékkel adott, hanem ám ugyan ontott
Gazdag ajándékot sivatag sziklák’ kebelekben.
Látja, miként a’ fejsze tsapása kegyetlen erövel
Meg-kopaszitja hegyek’ tetejét a’ régi fenyöktöl
Mellyeket a’ Tisza sik hátánmeszszire le-tsupasztat.
Már mikor ennyi figyelmek alatt és száz szemü gondok
Visgalási között JOSEF szemlelt-ki serényen
Mindeneket, majdon fordul ’s meg-tereti hoszszas
Utját a’ két perlekedö nagy hirü vizekhez
Mellyek az itélő Bírót várják vala viszsza
JOSEF azért ugy, mint Anya-is, Biró-is, egyenlő
Kép-viselő, mind két feleket kegyesen meg-ölelvén
Karjaival, mosolyog, ’s böltsen igy nyitja-ki száját:
Szünjetek egymassal vetekedni haszontalanul törtt
Költsön erővel: az egygyik, mint a másik, egyenlö
Hivatalokba betses, ’s azon-egy ditséretes érdem
Illeti mindeniket, mind kettötöknek egyenlő
Virtusotok, tsak-is egy tisztességtek’ koronája
Nemde FERENTZ-á ház Uratok, ’s azon egy köz Atyátok?
A’ki szerentsés birtok alatt a’ Pannoni földet
Tartja szelid jobbján, és meg-függesztve figyelmez
A’ Köz-jóra belül (: nints ebben nálla különbség :)
Benneteket, ’s veletek közösön meg-is osztja szerelmét
Álljon azért sértés nélkül maga jussa Dunának,
Álljon azomba saját törvényes jussa Tiszának
Tisztetek ez legyen: Ketten vetekedjetek arrol,
Mellyik az, a’ki saját maga hivatalába’ leg-inkább
Hivebbenn és társa felett el-járni serényebb.
35. Igy kiket egy közös édes Anyátok, egy Haza foglalt
Tiszteletes kebelébe, ti sem kevesebb szeretettel
Köz-hasznot keresö módon szolgáljatok annak.
Hogy pedig állhatatosbb egygyesség’ lántza szoríttsa
Szomszéd partjaitok’, ’s azon-egy lélekkel, azon hív
Szívvel-is az Haza’ köz bővebb hasznára ki-folyjon
Hivatalos szolgálatotok, végzettem ezennel,
Hogy mind kettötök’ vizeit foglalja keresztül
Közbe-vetett, ’s folyamatra nyitott mély árku tsatorna.
Igy hallván, haladék nélkül mind két vizek attol-
Fogva barátságos frigynek kebelébe folyának.
JOSEF azomba hogy érdemesebb jóvolta jelével
Tartson az ohajtott nagy tzelra további tanátsot
Hajlandobb szivvel; már mindenek egygy akarattal
Egy köz-örőmre fokadtt kívánsággal koronázzák.