20-23. BÉKESSÉGET TÁRGYAZO VERSEK. Mellyeket irtam Mikor a’ Posoni Békesség Köttetésnek következéséül e’ mi országunkban is Hála-adási Isteni tiszteletek tartatnának, és a’ mi Nemes Vármegyénk Rendei-is az Uj Tordai Templomban ugyan a’végre fel-gyülekeztenek, akkor a’ Predikatzio s Könyörgés után, ezen Verseket el-is mondottam MDCCCVI. Esztend.
Szállj-le Békesség! Egek’ udvarábol,
1Virág Benedeknek azon darabotska munkájában, mellyben a’ Horatius’Poeticáját-is nyelvünkre forditotta, és a’mellyben az én kádentziás Verseimet-is éles érdekléssel rázogatta, találtam volt egy rövid Versezetre a’Békességről,a’Sapphoformája szerintirva négy, vagy öt tsoportokban (:Strophákban). Meg akartam probálni, miképen fordithatom azokat egyezöhangu végezetes versekre. Szántszándékkal követtem a Szerzőnek maga gondolatait: azokon feljül pedig a’ magaméit-is hozzá-tévén, azt a’matériát hoszszabbra meg-nyujtottam a’feljebb irtt alkalmatosságra. Vettessék már öszve e’ kettő egymással, ha ezek a’ kádentziás versek lehettek-e legalább ollyan jók, mint azok a’ kádentzia nélkül valok. Én nem bánom, éljen kiki a maga szabados izlésével, tsak hogy a’ maga izlését a’ másénak törvény gyanánt ne tegye.
Hozz-ki friss napfényt komor éjtzakábol,
A’ki vagy fáradtt hadak’ egy reménnye!
És Szüleménnye!
Szállj-le! ’s földünknek mezején jelenj-meg,
Sok sebes szivet könyörülve kenj-meg;
Marsnak a dárdát fene marka közzül
Üsd-ki vitézül.
Istenünk Egböl követül botsátott,
A’mikor minket keseregni látott;
Egygyet intettél – hadak’ árja meg-szűnt,
Félelem el-tünt.
21. Számtalan jók köztt te vagy a’ leg-első,
2
Pax optima rerum, quas homini movisse datum: pax una triumphis innumeris potior.Silius
A’ tanáts’ ’s törvény’ kapujába felsö
Széket ülsz, áldott betsed’ érdemivel,
Isteni névvel.
Gyözedelmeknek kapuit te gyözöd,
Nagy vitéz Rendek’ remekét elözöd:
Csillagos Herok’ tsupa fényes álma
Az hadi pálma
Szálj-le Békesség! telepedj ölünkbe,
Tégy fejér zászlót; mosolyogj szemünkbe,
Oszsz olaj fáról szeliden le-vágott
Zöld olaj-ágot.
Fojts-meg ember-vér’ italára tátott
Sírhalom’ torkát: tsillapitni gátot
Vess, ’s érét dugd-meg vad eröszakoknak,
Vér-patakoknak.
A’ Vitéz, mondjad, majorosnak álljon,
Fegyveres nyugvo palotába szálljon:
Puska, ’s kard jusson, ’s koros ágyu bár a’
Rosda fogára.
Fegyver által hátLibitinamellé
Özvegyet ’s árvát szaporitni kell-é?
Tiltsd-meg e’ gyászos sereget nyalábra
Rakni továbbra:
Könnyeket-siró szemeken töröld-el
Valts-meg a gyász-szint örömökre zöldel,
El-maradtt árvák’ panaszit te szélezd-
Kedveket éleszd.
22. ÉkesebbPallásolajat ha sajtol,
Mint mikor vérzik tsatabéli zajtól:
Szebb, ha fon ’s orsot eze perget – úgy ül
Fegyvere nélkül.
3
PallasvagyMinerva, valamint a’ hadakozásnak, ugy az olaj tsinálásnak, és aszszonyi házi munkaknak, nevezetesen a’ fonás mesterségének fel-találójának és istennéjének tartatott a régi pogányoktól.
A’ borostyán-ág, mi haszon, ha véres,
Itt az érdem-kontz igen ösztövéres:
Gyilkoló kézzel keresett ditsö bér’
Arra kitsint ér.
Melly sovány a’ rút epe-sár ’s dühösség
Által érdemlett koszorus ditsöség!
Itt az érdemnek betse ’s prédikállott
fénnye le-szállott.
Lám! be nagy Lelkek,Scipiok,Vitézek!
Ugy, de vért vérrel mikor igy tetézek,
Virtus-é? – nézz tsak közl e’ tsudára,
Vérnek az árra.
El-vadul mérges viadalba vérző
Sok tsatákban a’ szelid és az érző
Szív-is – állat majd, nem is ember; el vész
A’ nemesebb rész.
Jobb tsak egy polgárt ki-ragadj, hogy éljen
Mint ölést nyerj koszorut kevélyen;
Mint sok ellenség’ ezerét veszessed,
Sírba temessed.
4
LucullusésScipiomondásának irják ezt:Se malle unum civem servase, quam mille hostes perdese- eztAntonius PiusImperator is gyakran forgatta szájában.
23. Drága Békesség! nagy egek’ leánya!
Két Magyar földünk’ dali tartomanya’
Birtokát feddjed kegyes oltalommal,
Nyúgodalommal.
Színte bútsut vész vala, majd mi töllünk,
Félig el-tüntél vala már elöllünk:
Istenünk meg-szánt: te velünk maradtál,
Ujj kezet adtál.
Légy ne tsak vendég, ’s ne tsupán tsak útas,
A’k bé-szállot rövid ejjre mutass:
Köss velünk firgyet, ’s ide szállj örökre
Boldog idökre.