153-154. AZ EL-HÚNYT TIZEN-NYOLTZADIK SZÁZADNAK EPITAFIUMA MDCCCI-dik ESZT. JANUARIUS ELSÖ NAPJÁN
Utas! kinek a’ por kenyered, sir házad.
Itt hunyt-el a’ Tizen-Nyoltzadik nagy század.
Attyafiai köztt ugyan nem leg-elsö;
De fényes érdemmel közöttök egygyik felsö.
Változó idönek Proteus-magzatja;
Míg élt, a’ Böltseknek sürün nemzö attya.
Nagy Hérók’ ’s Királlyok’ tágas játszó helyek,
Híres vitézeknek pályázó mezejek.
Vallás’ ’s erkölts nélkül élöknek szerelmek,
A Vallást és Virtust szeretök’ félelmek.
Egy arany idejek a’ tudós Elméknek,
Farago mühelye sok titkos Meséknek.
Virtusból ’s Vétekből elegyitett tsuda,
Ki két ábrázattal egy Jánust hazuda:
Nagy Gazda, ’s nevét-is méltán erröl mondja,
1Oeconomicum seculum.
Volt saját hasznára keresni fö gondja.
Meg-vilagosodott nevet-is hordozott;
2Illuminatum seculum.
De sugárt nem menyböl, tsak a naptol hozott,
És mikor világa sok szemeket nyitott,
Ki-sütö fénnyével még többet vakitott.
Jobban használ vala e jó-téteménnyel,
Ha birt volna kisebb, de bár szentebb fénnyel.
Minden gyermekeit rendre hogy meg-ette,
Magát-is ezeknek gyomrokba temette
Mikor fog meg-halni, elöre jól tudta,
Lelkét sok vér-ontás ’s fegyver köztt ki-futta.
E’ volt száz esztendős életének vége,
örök setétben enyészett vénsége.
E’ ponton akadtt-meg változandó volta;
Ugy holt meg, hogy nem vár fel-támadást holta-
Utas! értsd-meg, millyen hit ez a’ Meg-holtté:
Itéld meg, Keresztyén, vagy Deista volt-é?