9. NÉHAI TEKINTETES NEMES TSEGÖLDI TSEGÖLDI ANNA Ifju-ASZSZONYNAK, TEKINTETES TÁKÓ LÁSZLÓ UR’ Nemes Torda Vármegye’ a’kori Vitze-Notariussa’ Kedves Élete’ Párjának Temetési tisztességére. MDCCCII-dik Esztend. Decembernek 19-dikén
Sirjatok fel-gyült hazabéli Népek!
Sirjatok gyászos bakatsinba Szépek!
Rósa-szin ortzák’ patyolatja sirjon,
Gyász-jegyet irjon.
Féljetek vigan nevetö virágok!
Kerti szép plánták, jeles Ifjuságok!
Per’sel itt a’ dél, füt amott az éjszak,
Ront az eröszak.
Friss erödbenn oh dali Test, ne bizzál;
Oh Remény! széllel ne felette hizzál,
Hójagot míg fuszsz, ki-feszül – ’sleg-ottan
Lelke ki-pattan.
Egy ki-nyilt ékes nemes ág’virágszál
Hervadozott, ’s porban hamar im’ alá-száll:
A’mi szép ’s kedves, leve nálla tündér,
Értse mihelyt dér.
ANNA! Szép Lélek! nemes Elme ’s ép Test,
Kit remek-példák sorainn elöl fest,
10. Hol vagy? a’ jóknak ki Szerelme voltál,
ANNA! ki-holtál.
Egy sebess sorson fonalad fogyott-le,
Gyenge tár-házad hamar ott rogyott-le,
Hol betsesebb élet’ javait remélnéd,
Vig napod’ élned.
Tordahogy meg-nyert kebelébeDéstöl,
Illy öröm nem félt hamar el-teléstől,
Mint ölelt minden, szeretett, betsült-is,
Vélled örült-is.
Három esztendök rövid álma! tetszett
A’ Teremtönek, ’s derekan ki-mettzett,
A’ barátságnak szorito kezéböl,
Hymen’ öléböl.
Itt keserves férj szemeit ki-sírta,
Szive’ kormányát mivel a’ki bírta,
Nintsen az, ’s lelket ki belé lehellett
Oldala mellett
Könyvet ont egy bús Anya nagy Reményén
El-szalasztott két szeme’ drága fénnyén:
Ieste, vagy fél-holttAgamemmnone’sir’
Hantja felett sir.
Gerlitzét hallok: ha miként nyög árván,
Sorsa kis köszál-hasadékba zárván,
Félve, hült fészkén le-lapulva mint ül
Már Anya nélkül!
Felleges gyásznak Deritöje! jöjj-el,
Nedves ortzákrol szem-esöt törölj-el:
A’ sebet, vérzik mikor ennyi jajjal,
Kenjed olajjal.
Él bizony, tsak hogy haza ment TSEGÖLDI
ANNA: ’s a’ melly rész vala benne földi,
Földbe tért. Légyen szem elött Nevének
Oszlop az Ének.