82-84. NEHAI MÉLTOSÁGOS GROFF BETHLENI IDÖ’SBB BETHLEN GERGELY UR’ Ö NAGYSÁGÁNAK ÉS MÉLTOSAGOS ÖZVEGYÉNEK NEHAI MELTOS. NALATZI NALÁTZI BORBARA ÚR-ASZSZONY Ö NAGYS. Sir-halmi kövekre. Írtam a Mélt. Groffi Atyafiságnak parantsolatjára 1803. Esztend.
Emlékezet-táblát gyemántbol érdemelt
Kinek itt az Érdem fényes márványt emelt.
Mellyen tiszteld Idösbb Groff BETHLEN GERGELYnek
Nevét ’s betsüld bé-zártt kintsét e’ Szent Helynek.
Ki származott, mint jó Gyümölts, jó fájátol,
Groff BETHLEN LÁSZLOtol ’s FOLTI MARIAtol
Természet ’s Kegyelem remeket szült Benne
Hogy földi Élte-is fél menyország lenne.
Belöl világ gyözö kegyesség’ tsudája,
Kívül feddhetetlen jámborság’ példája.
Igaz barátságnak temploma nyilt Nálla,
Szent-Egyház ’s szegénység’ oszlopa két Válla.
Egy szabad palota volt kebele, mellyet
Atyafiság töltött ország-háza helyett,
Tsendes hallgatás köztt keveset beszéllö,
Most valóság Szívén, nem nyelvén volt élö.
83. Hazájában lakott itt az emberiség,
Hol böv gazdálkodás volt leg-föbb nyereség
Mellynek jutalma lett két Haza’ szerelme,
’S végig egésséges testel vidám Elme.
Pároson élt negyven esztendök’ határát
Vévén Baronissa NALATZI BORBÁRÁt.
Okos, szelid Anya Gyermekei között,
Kiket szent példával ’s bölts intéssel gyözött.
Egy nézése nállok szolgált feddés helyett,
Mellynek engedelem készen hajtott fejet.
Ezer Hét-Száz után Kilnetzven-Egy került,
Hol Junius tizenhatod nappal derült;
Ekkor, hogy az Istent Énok’ nyomán félte
Istenhez ragado halált váltott élte.
Hetven-két esztendőt, ’s nyoltz honapot érvén
’S még két nappal végső léptsőjét ki-mérvén
Méltobb, sokkal hoszszabb idejü vénségre,
Ha nem lészen vala méltóbb-is az égre.
E’ sirban követte férjét nem sokára
Párja Baronissa NALATZI BORBÁRA.
Kit mivel vezérelt Isvezitö Ura
Keskeny úton által a’ szoross kapura,
Nem volt veszett világ’ modja szerint élö,
De világ’ törétöl Szívét meg-keméllö,
Mellyben az élö Hit, Reménység, Szeretet
Mennyei, nem földi élet’ magvát vetett
A’ Vallásban buzgó, és ember szeretö,
Lágy-meleg szentségnek törvénnyét meg-vető.
Szegényt, nyomorulttat irgalommal szánó,
Szükségekben véllek munkás kézzel báno.
Bövön gazdálkodó gazdag ki-folyással,
A’ volt Nálla betsesdd, a’mit közlött mással.
Nagysága meg-hajlott búza-főt példázott,
Mellyet tellyes szemzés’ terhe meg-alázott.
Népes Udvarának tündöklö lámpássa,
Mellynél tisztán ki-ki szorgos tisztit lássa.
Férjével angyali módon töltött élte
Kisded paraditsom’ formáját szemlélte.
84. Melly hogy LAJOSt, LÁSZLOt, GERGELYt is termette,
Majd ezeket FERENTZ ’s BORBÁRA követte.
A’ Nap hatvan-ötször abrontsát el-járta,
Ennyi szám az, mellyben esztendeit zárta.
Tizenhatszor pedig szarvait nevelve
Fordult az hol kerek ortzával meg-telve:
Ennyi honapoknak fekete szint-öltött
Napjaiban gyászos özvegységet töltött;
Míg végre keresztyén számlálást követvén,
Ezer esztendökhöz, Hétszer Százat vetvén,
Melly még kilentzvenhez szinte kettőt toldott,
Mivel ujjitaná már tizszer az holdot,
Akkor földi élet ’ s özvegység határát
Végezvén meg-nyerte fényes egek várát.
XXX
Kik azért az Istent ’s Vallást igy tisztelték,
Sziveket egy arany oltárnak szentelték,
Méltok, hogy végképen bomolván sátorok
E’ szentséges helyen nyugodjék-meg porok.
Miglen ama’ végsö trombita fel-költi,
’S a’ por ditsöséges formáját fel-ölti.
Kikröl Gyermekeik e’ fel-emelt Könek
Néma nyelven tettek hírt a’ jövendönek.