Gyöngyössi János művei
Elektronikus kritikai kiadás

Tzélozás vagyon 1. Sám. I. Rész. vers. 21.

Mikor a’ véletlen meg-öletett ifjuPhaétonnak halálát leány testvérei siratnák, jegenye-fákká változtanak az Eridánus vize partján ’s azután-is ki-folyó nedvességgel könyveztenek; a’ mint a’ Poéták írják.

A’ Poéták’ szerént Prometheus formálta az Embert sárból. De az híres Herculesnek nemzője vólt a’ Nagy Jupiter; még pedig épen rendfelett való ereje szerént.

A’ tzélozás vagyon 4. Mós. XI. vers. 26.-29.

VI. Edvard Angliai Király vólt az, kinek koronáztatásakor eleiben vitetvén három kardok, tzimerek gyanánt, ezt felelte: Hátra vagyon még egy fegyver, ú.m. az Isten’ beszéde, melly ezek felett vagyon.

A’ Grif, példázat-béli találmány, a’ minémüeket a’ Régiek formálni igen szerették. Hogy azok az itt elé-számlált tehetségek egy emberben együtt ollykor találtatnak, annak vólt példája.

A’ nap keleti Népek az igen ritka, felséges, és nevezetes dolgokat Grifnek példájában szokták vólt ábrázolni.

A’ régi Pogányok’ szokások vólt, hogy ők az ő Isteneiknek képeket egyben elegyítették; mint már p. o. a’ Mercurius és Minerva képeiket: mellyeket nagy betsben tartottak.

Hogy régen mind némelly vitézeknek, mind magának-is a’ Pallásnak sisakjain Grifnek tzimere vólt ékesség gyanánt fel-téve, azt régi némelly pénzek-is bizonyítják.

Azt-is találjuk a’ Régiségben, hogy a’ Grif Apollónak vagy a’ Napnak volt szentelve.

Miltiades’ régi Görög Vitéznek győzedelmi oszlopait látván Themistocles ifjúságában, ezek őtet a’ restségnek álmából fel-ébresztették.

Cicero szavai így vagynak:Rei militaris Virtus praestat caeteris virtutibus: omnia nostra studia et forensis laus et industria latent in tutela ac praesidio bellicae virtutis.

Az az, az Oskolát, a’ Mú’sák’ szállását, mellyet a’ Poéták ott tartottak régen, hol vólt az hires Hippocrené kútja.

A’ Pythagorás’ oskolájában régen öt esztendeig kellett tsak halgatni az új tanitványnak.

Itt vagyon a’ határ a’ táján, melly Erdélyt Havas-al-földétől meg-választja.

A’ Könyvnek Titulussa ez:Canut der grosse, König in Dänemark,Ennek első Darabját azon idő-alatt, meg-is fordította vólt igen helyesen ’s értelmesen. Nevezetes ez a’ Fejedelem, ki vólt Dániának és egyszer’smind Angliának-is Királya a’ tizen-negyedik századnak elein. Nagy Vitéz, nagy Király, igen bölts Törvénytévő. Nagy kár, hogy el-nem végezhette talám a’ fordítást; mert méltó vólna, hogy Magyar világot-is látna.

Ez az Eris a’ Versengésnek és Egyenetlenségnek Isten-Aszszonya a’ pogányoknál Görög nyelven, Deákul pedig Discordiának hívták. Ezt a’ leg-iszonyubb rettentő színekkel írják-le a’ Poéták, mint minden hartznak, háborúnak, és akármi veszekedésnek szerzöjét.

Erynnis vólt a’ dühösség’ Isten-Aszszonya. Ez társa mindenkor az Egyenetlenségnek,Erisnek, ’s méltán úgy iratik-le mindenik, mint a’ kik a’ kénköves pokolnak mélységéből jőnek-ki.

A’Sequanavize keresztül-foly Páris várossán, mellyen hajók által nagy kereskedés vagyon amaz híres Campaniai borral, vagy Sámpányerrel.

Eris vagy-is Discordia Isten-Aszszony vólt az a’ Poéták szerént a’ ki Junó, Pallás, Vénus közzé, az arany-almát vetette vala, mellyből nagy versengés lett, és ama’ Trójai hartz-is abból következett. Ide vagyon itt-is tzélozás.

Tudva van a’ Pándora’ híres Pixisse, mellynek fel-nyitásából omlott-ki minden nyomorúság e’ világra a’ Poéták szerént.

Epeus nevü Mester-Ember az, a’ ki ama’ Trójai fa-lovat tsinálta vólt, Virgilius szerént.

Ezek nagy két hires gyújtogatók. Herostratus a’ Diána templomát gyújtotta vólt-fel. Sinnon pedig Trója Várában gyújtogatott.

Az Isten maga soha semmi roszszat, erköltsi értelemben, nem tsinál. Hanem mikor bölts okokra nézve meg-engedi, lenni a’ gonoszságot, egyedűl ő az, a’ ki abból jót hozhat-ki, és tsak azért-is engedi-meg.

Tzélozás vagyon ama’ Betesda nevű Tóra, az Evangéliomban, mellyet mikor az Angyal felzavart, tsak akkor vólt gyógyitó ereje.

Themis, az igazságnak Isten-Aszszonya, itt tsak a’ törvényt, ’s igazságot tészi. Tempel egy fog-ház Párisban e’ mostani zűrzavarban.

Mint-egy ennyi számu lelkeket tartanak lenni egész Frantzia Országban ’s Birodalomban.

Mikor régen a’ Romaiak hadat indítottak, a’ Jánus Pogány Isten templomának ajtaja meg-nyittatott, melly másszor mindenkor bé-vólt zárva.

Had kezdés idején a’ Romaiaknál bé-ment a’ Hadi Vezér a’ Márs Templomában, és ottan pai’s’sát, dárdáját meg-rázván, úgy kiáltotta azon szókat:Mars vigila.

A’ Nap Leopold, az Hóld, Fels. Özvegye, ki két hónappal utána meg-hólt. Cleopátra a’ maga fiát Napnak, leányát Hóldnak nevezte. Közönséges szóllás-is az, hogy a’ világnak Nagygyai Napoknak és Hóldaknak neveztessenek.

küszübénem.

Ez azIthacaegy kőszikla’ teteje vólt Görög Országban a’ Jonium tengerben. Ott vólt annak térségén néhány falutskája és birtoka az híres Ulyssesnek. A’ Trójai hartznak alkalmatosságával otthon akarván maradniUlysses, úgy tettette magát, mintha meg-háborodott elmével vólna; de észre vették tettetését, és el-kellett menni.

Ez a’ Mézentius a’ Tyrhenusoknak Királya; úgy iratik a’ régiektől, mint a’ ki minden Isteneknek tiszteleteket meg-útálta, egy vallástalan ember:Dextra mihi Deus et telum quod missile, libroígy kérkedik.Virg. Aeneid.X. E’ féle katona melly sok van most is.

Telemachus az Ulyssesnek fia, úgy írtaik-le, hogy őtet Pallásnak valami láthatatlan pai’s’sa titkon minden veszélyek ellen fedezte.

Nemvemreem.

Amaz hires Achillesnek annya vólt Thétis, ki meg-tudván az Oraculumtól, hogy a’ Trojai hadban az ő fia el-fogna esni, annyira féltette, hogy leányi ruhában öltöztetvén egy-más idegen helyen több leányoknak társaságában rejtegette. De a’ mellyet, Ulysses meg-tudván, a’ titkot fel-fedezte, és Akhilesnek el-kellett menni.

A’ mesék azt tartják, hogy még tsetsemő korában meg-feresztette vólt Thétis Achillest valami halál ellen való kenetben; tsak a’ sarkának hegye úgy talált maradni kenetlen, és épen ott találta a’ mérges nyil-veszsző, ’s úgy hólt-meg.

Ez azAncilenevű Pai’s Rómában az égből szállott vólna alá, úgy mesézik; ollyan erővel, hogy valamig az ott leszsz, soha semmi hatalmasság, vagy veszély erőt nem vészen rajta.

Ezt a’ Caeneust, mese szerént, Neptunus ajándékozta-meg ollyan orvossággal, hogy semmi fegyver ne járhassa.

Régen Spárta-várossában, magok az édes Anyák szokták vólt által-adni a’ pai’st, hadban induló fiaiknak, illyen Anyai ajánlással: Fiam! vagy ezzel térj-viszsza; vagy ennek lapján vitessél a’ temető-helyre.

Két folyó-vizek ezek Hennegau tartományban a’ Német Al-Földön, Niederlandban.

Méltó fel-tenni ide a’ Néhai Fő Hadnagy Úrnak ezen szerentsés próbájárol adott bizonyság-leveleknek ha tsak velejét-is. Egyiket adták Neupauer Kapitány, és Major Ötves Kursinál 1793 4-dik Maj. melly így vagyon: „Bizonyságot tészünk a’ felőll, hogy B. Bánffi a’ Splényi Magyar Gyalog Regementjének Fő Hadnagya az harmadik Maji Cursi nevezetü helységnél, a’ midőn a’ mi részünkről egy sántz épittetett, nem tsak hogy az egész ütközet alatt a’ Trupjánál jelen nem lett vólna, hanem még ennek felette egész igyekezettel vólt, az Alatta-valóit a’ leg-jobb rendben tartani – hanem még ennek-felette tulajdon bátorsága által fennebb nevezett Fő-Hadnagy Úr személlyesen meg-külömböztette magát, a’ midőn, hogy alatta-valóit annál inkább bátoríthassa, tulajdon maga egy fegyvert kapván, a’ leg-első előre Puskazokig bátorkodott menni, és az előre nyomúlni igyekező Cavallériájára az ellenségnek tüzet adott, ’s adatott.” A másik bizonyitó-levél Barkó Huszároknál lévő Major Barkóé ugyan Cursiból, 4-dik Maji. 1793. magyarúl így van: „Bizonyságot tészek a’ felől, hogy a’ Splényi Regementjéből való Fő Hadnagy, B. Bánffi 4-dik Maji 1793-ban hatvan Splényi szabad vállalkozottakkal, és 20. Strutztzosokkal, az alatt hogy a’ mi részünkröl Cursinál egy sántz épittetett vólna, a’ mi dolgosainkat meg-gátolni kivánó ellenséget, jóllehet az, számmal sokkal felyebb haladta légyen-is, a’ midőn attól meg-támadtatott vólna, de meg-tartóztatta tulajdon bátor vitézsége által: a’ midőn-is az elé-nyomuló ellenségre tulajdon maga személyesen tüzet adott ’s adatott vólna, a’ maga alatta-valóit bátorítván, és az őtet meg-támadó ellenségre reggeltől fogva egészszen dél utánni négy óráig tüzeltetett, mind-addig, a’ mig minden töltései el-fogyván, ekkoron osztán a’ Commendójának eleibe állván az ellenségre bajonétokkal rohant, és a’ magát viszsza-vonó ellenséget néhány-száz lépésekig a’ mélly úton elő a’ vár-felé kergette.”

Itt-is méltó magának Generál Major Belegárdénak bizonyító-levelét magyarul le-írni: „Mint-egy kötelesnek látom lenni magamat, mint szemmel-látott tanúja Fő-Hadnagy B. Bánffi bátor maga viseletének ezen attestatumot adni, hogy 17-dik August. 1793-ban Marmolti Erdőknek el-vételekkor esett ütközetben, a’ melly alkalmatossággal réája az említett Splényi Regiment Első major Compániájának vezérlése bizatott vala, tagadhatatlanúl nyilvánságoson, az előre való látással egyben köttetett okos bátor vitézségét meg-mutatta légyen; mert ugyan-is nem tsak nagy bátorsággal vezérlette a’ Compániát, mellyel a’ Serviánereket, és Odonel szabad Sereg-bélieket attakjokban segítette, hanem még ennek felette az ellenség egynéhány Sántzainak el-vételekben-is különösön meg-külömböztette magát. Bormerain 26 Octobr. 1793.

Ezen nevezetes történetről, a’ melly bizonyság-levelet írtak, Kapitány Reinthál, és másod Kapitány Ledezár a’ Lobi Lágerböl 19. Octoberbe 1793 mint-hogy igen hoszszú, tsak a’ rövid summáját tészem ide-ki: Említtetik 1-ben, hogy a’ fenn emlitett faluknak környékeiben lévő öt-állásra Fő-Hadnagy B. Bánffi önként ajánlván magát, azon egész idő-alatt azt a’ vidéket a’ legnagyobb szorgalmatossággal és a’ leg-nagyobb rendben tartotta ’s oltalmazta. 2-szor, hogy egy 6000 főböl-álló Frantzia Sereg azon helyekre nyomulván, két óráig tartott puskából való tüzelés által B. Bánffi a’ maga Seregével a’ Schlandriai őr-állokig viszsza-űzte ’s a’ maga posztját meg-tartotta. 3-szor, hogy ugyan B. Fő-Hadnagy Bánffi Úr az alatta lévő Commendójával, úgy a’ Latur Regementjéből való egy Káplárral és három köz-legénnyel, midőn a’ Buszszinál Lagerben lévő ellenség a’ Splényi Batallionja által attakáltatott vólna, hogy az ellenségnek viszsza-menő útját a’ Fő-Hadnagy Úr el-állhassa Doszszóig elément; a’ Schlandria és Doszszó között magát formálni akaró ellenséget újra meg-támadván, aztat újra meg-futamtatta: hátrálni kénteleníttetvén, és el-hagyván az ellenség a’ Schlandria tető közt lévő ágyuit, azokat el-vette, nem külömben munitiós szekereit; és az ellenségetSamminóltol fogva egészTermi-ig kergette, ’s a’ t.

Palládiumegy Minerva képe vólt Trója várában, mellynek ott lététöl és erejétöl függesztették-fel a’ Trojaiak az egész várnak bátorságos meg-maradását.

Ezek a’ gondolatok magának a’ Néhai M. B. Főhadnagy Úrnak egy maga leveléböl vagynak vétetve, melly költLandréciböl 24-dik April. 1794, illyen szókban: „Újra adván-elé magát egy alkalmatosság, mint főbb tzélomat, Familiámnak Méltóságát ’s Betsületét nevelhessem, a’ Batalionnak és a’ Commendánsomnak fényes Hirét nagyobbíthassam, magamnak elő-menetelt, ’s betsületet szerezhessek, és az Előljároimnak, ’s velem szolgáló Tiszt-társaimnak szereteteket meg-nyerhessem, ’s a’ t.”

villámásem.

Igen méltó ide bé-írni magyarúl Májor Augustinitz’ Úr maga bizonyság levelét, mellyet írt Landréciben. „Nagyon örvendek azon, hogy 20-dik Aprilis Napján alkalmatosság adódott a’ Landréci Vára mellyet lévő hegyen épitett Sántzoknak, mellyek majd hogy meg-vehetetleneknek nem tartattak vala, meg-vételekben vezérlésem alatt lévő Batalionnal meg-mútathatnom aztat, hogy a’ Magyar vitézségnek semmi-is ellent nem állhat. Fő-Hadnagy B. Bánffi, a’ kit-is, hogy ötven szabad vállalkozottakkal az első ostromot meg-tégye, ki-rendeltem, olly bátran, okoson, és vitézen viselte magát, hogy ő tagadhatatlanúl egyedűl vólt az, a’ ki leg-elsőben-is útat nyitott a’ győzedelemre. Mellyről való hiteles bizonyság levelet nyervén, mint-egy kötelességemnek tartottam nem tsak helyből ő Felségének meg-ditsérni, hanem még ezután-is azon igyekezni, hogy ha nékie szinte a’ militaris Ordo nem adattatnék-is meg; de mások felett való elő-menetel minden bizonnyal meg-adattassék.”

Az itten való ki-fejezésekben alkalmaztatva vagynak a’ szóllásoknak formái azon históriához, mikor Dávid Király Jebus várát, melly azután Sionnak neveztetett meg-vette vala vitézeivel. 2 Sámuel. R. V. vers 6-8 1 Kronik. XI. vers 4. 5. 6.

In acie novaculae,ésper hastae cuspidem currere, régi példa-beszéded az igen nagy veszedelmeknek jelentésire.

Teucer, Telamonnak fia, úgy iratik-le Homerusnál, hogy az ő testvérének, az Ajáxnak pai’s’sa alatt az ütközetekben lappangott, és úgy titkon sok Trójaikat sebesitett ’s ölt-meg.

Mikor Caesár a’ régi Gallusok’ ellen hadakozván, ezt az igen magas hegyen fekvő erősGergóviavárát ostromolná, Lucius Fábius néhány társaival fel-mászott ugyan a’ Vár-fokig, de onnan meg lövetvén le-taszittatott. A’ régi Gallusokat én itt tsak Frantzoknak neveztem, a’ szabadsággal élvén.

A’ híres görög Telamon vólt, a’ ki leg-először Trojának kőfalára hágni bátorkodott.

Ulyssesröl iratik, hogy ő lopta vólna-ki Trojából az híres óltalmazó Palladiumot, melly után osztán a’ vár-is meg-vétetett.

Ez a’Tydeusgörög ifjú, Calydoniai Királynak fia, olly’ erős híres Vitéznek iratik a’ régiektől; hogy egykor a’ többi között Thebae Várossa mellett 50. válogatott Vitézek két vezérekkel a’ lesből reá rohanván, azokat ö egyedül egy lábig le-vágta, egyen kivűl, kit önként hir-mondónak hagyott-meg. Marcellus pedig igen serény, bátor, hadakozásra termett és abban mindenütt szerentsés; nagy győzedelmeket véghez vitt, és a’ tudományokban-is igen jártas Római híres ember vólt.

Herculesnek szülő AnnyaAlcménévólt, ki akkor mint-egy rend-kívül nagyobbat szült magánál.

A’ régi győzedelmesek ollykorTogae Palmataeöltözetben öltöztettek, mellyek pálma-ágaknak formáival varattattak-meg.

Erről alább maga Gen. Splényi levele bizonyság.

Ez a’ tartományotska, vagy Grófság,Namurnevű, az Fels. Austriai Házhoz tartozik, Sárleroá pedig a’ szélén vagyon.

Mind a’ két rendbéli véres baj-vivást fontoson le-írta Virgilius Aeneid. Lib. VIII. X.

Nec Hercules contra duos. Régi példa-beszéd.

A’ Gigásokra, vagy Oriásokra, kik hegyekre hegyeket raktak erejekkel, menyből Jupiter menyköveket hányván azokkal le-verettek, a’ Poéták szerint.Palláspedig egy híres Vitéz az Anakim’ fiának nagy termetekhez hasonló termettel iratik-le, Régi Italiai Fejedelemnek.

Generál B. Splényi egy levelében a’ Meg-hóltnak Mélt. Édesszüléihez, így ír: „Nem kevésbé vagyok meg-illetődve, mint Nagyságod, annak a’ kedves Fő-Hadnagyomnak el-esésén, a’ kinek jó maga-viselete és sok izben ki-mutatott nagy tselekedetei ’s munkái azt érdemlették, hogy már őtet rendkivűl Kapitánynak ki-jegyzettem vala.” – Egy más Hadi-Tiszt is a’ maga levelében, mellyel e’ szomorú el-esést Erdélybe meg-írta, melly költ Monsban 23-dik Junii 1794. és a’ mellyben leg-egyenesebb szivü Bárónak, Nemes szivű ifjú Urnak nevezi a’ b. e. Meg holtat, végre így fejezi-bé levelét: Er wird bey uns von jederman bedauert; denn er war ein Held, ein gutter Soldat, und starb den Tod der Helden, az-az: Őtet nálunk mindenek sajnálják; mert ő egy Heros vólt, egy jó katona, és a’ Herosoknak halálával holt-meg.

Ha a’ Spártabéli katona el-esett-is a’ hadban; de ha pai’sa kezében találtatott, még-is győzedelmesnek itéltetett.

Hires ez a’ Spárta-béli vitéz, a’ ki egy szorossan tsak 400-ad magával tartóztatta Xerxesnek igen sok ezerekből álló táborát, és noha ott el-esett-is társaival; de a’ hallatlan nagy vitézségért mint egy tsudának tartatik tselekedete.

Mint a’ Tirus város-béliek régen Herculesnek képét, kiben óltalmakat helyheztették, arany-lántzal kötözték-meg a’ templomban.

Egy nagy ifjú régi vitéz mondotta vólt ezt: Eleget éltem, mert nem Esztendeimet, hanem győzedelmeimet számlálom.

Negyedik Henrik, Frantzia áld. eml. Királynak két igen hivséges Baráti és Hivei ezek.

Alcides Herculest jelenti, ki olly’ erős vólt, hogy pokolba-is bé-tudott rontani, és onnan Cerberust ki-hozni.

Manlius Torquátus Római Consulnak fia ez, a’ ki olly’ rend kívül bátor vólt, hogy igen ifjanton még az hadi mesterségben kevéssé gyakorlott lévén, szemben mert szállni magános bajvivásraGeminus Metiussal, a’ Tusculanusok’ vezérével, és azt meg-is ölte.

Lásd. 2. Samuel. XXII. C. 14, 15, 16.

István, Görög szó,Koszorúttészen.

Illyen vólt hajdon nem tsak Spártában, hanem közönségesen sok helyeken a’ Görögök köztt a’ vitézül el-esteknek temetések, hogy saját pai’s’sokra tették-fel, azon vitték a’ sirba.