MINTHercules’tegze, mellyet Trója mellett
Midőn
Philoctetes Párisbalövellett,
1Philoctetes vólt a’ mesék szerént Hercules’ útitársa, ki-is amannak egy nyilat ajándékozott, melly a’ Herculestől meg-öletett Hidrának mérgében volt mártva, és a’ mellynek lövése gyógyulhatatlannak tartatott. Ezzel ölte-meg Párist a’ Trojai hartzban.
Mérges veszszejének ki-fentt kettős éle
Meg-gyógyithatatlan mélly sebet metéle:
Illy nyillal minden jó szíveket talála
Ifjabb Groff GYULAI SÁMUEL’ halála;
A’ kit egy ostromló nyavalyának tegze
Halálos lövéssel mejjben által-szegze.
Fél-könyökre hajtott fővel könyvezPallás,
Mert fiát el-vesztvén terhes a’ kár-vallás:
Egy gondos Olvasót veszt asztala mellől,
Egy hív gondviselőt könyves-tárján belől.
Az ErdéllyiFlórasorban rakott sereg
Plánták köztt telelő házában kesereg,
2Télben volt a’ Groff halála; és ahoz vagyon a’ Flora telelő virág-háza alkalmaztatva.
Hogy egy féreg veszett íz-érzése’ kénnyét
Hizlalván, el-rágta kertjének reménnyét.
Ruháját hasítja a’ polgári Test-is,
Sajnáll egy hív Tagot, egy hasznost, kedvest-is,
Midőn egyMegaera’szájából ki-pökött
Gyúladás véletlen Groff GYULAIn szökött:
3Bizonyos tudósitásból értettem, hogy a’ Groff terhes nyavalyája vólt az Agy-velőnek meg-gyuladása. Megaera egyik Furia volt, a’ pestisnek, és minden öldöklő mérges nyavalyáknak szerzője a’ Poétáknál.
Mellytől Lelke’ Háza sebes lángot vete,
’S hamura változék virágzó élete:
Így lett tsak tizennégy félelmes nap alatt
A’ sírnak torkától bé-nyeltt kövér falat.
Az Haza, mint Anya, ki-füzvén kebelét,
Mutatja bánattal által-lött bal-felét.
Im’ úgymond, anyai szívem’ mélly sérelme,
Mellyet nyita fosztott kebelem’ szerelme!
A’ Groff Édes Atya nyomozván ez útat
Egy
Agamemnonikönyves ortzát mutat:
4Az Agamemnon, leányának Iphigeniának meg-áldoztatásáért, a’ leg-keservesebb bánatban volt, melly bánatos képnek le-festésére Timanthes kép-íro sem volt elégséges. Példája hát az Agamemnon ortzája a’ leg nagyobb atyai bánatnak az ő gyermekéért.
Kesergi Személlye’ festet százszor-szépét,
Esze’, Szíve, ’s Neve igaz remek-képét.
E’ Vitéz, ón, vas, tüz-záporok köztt fordúlt,
De két szeme száraz héjja meg-nem tsordúlt;
Most e’ kőszál hasad, ’s mint viaszsz, olvadoz,
A’ veszsző meg-sujtván, tseppekre fokadoz.
5Tzélozás vagyon arra a’ kősziklára, mellyet Mózes a’ pusztában meg-sujtván, víz jött-ki belőlle.
De nints itt – Hol vagyon – BORNEMISZA ANNA,
Mikor szülöttére az halál rohanna?
Ah bánat!
Erynnisidejét kereste,
6Ez-is egyik vólt a’ halál tartománnyában lakó Furiák közzül minden halálos nyavalyának és dögleletességnek szerzője.
Gyilkos fogásának terhesbb módját leste.
Hogy az Édes Anyát szerelmétől meszsze
Ekkor sok mért-földnyi köz által rekeszsze.
Kedvező hir, jó-kedv’ vitorláját fúlta
A’ jó remény’ egén a’ kék szint hazudta:
’S hát az alatt távol egy kénkővel gyúladt
Felleg, halált, lángot, tüzes-nyilat hullat.
Melly e’ Napnak Fiát, mérgesbben hétszerte
Az ifjuság’ déli pontjáról le-verte.
Halál! így kinzod-é még az el-válást-is?
Irígyled-é tsak e’ kis vigasztalást-is,
Hogy egyAnna, tőlle szakadtt szive’ felét,
Botsássa
Silóbakedves
Samuelét?7Amaz Annának fia vólt Sámuel. Itt-is betű szerént úgy esik. Mikor ama’ frigy láda Siló nevű helyben vólt, oda botsátotta-el Anna anyai karjai közzül fiát, Sámuelt, hogy ott maradjon szolgálatban örökösön. Siló jelent tsendes meg-nyugovást. Itt hát vészem a’ Silóba való menetelt, az égben való által-menetelért, hol vagyon az örök tsendes nyugodalom.
Hogy anyai karok’ ölelése mellett
Menjen-ki egy végső fiui lehellet?
Hogy egy Anya, miudőn válik tőlle kintse,
A’ vég bútsu-vétel’ forró’ tsókját hintse?
Hogy a’ Lélek midőn honnyából ki-szakadt,
Homállyban a’ végső pillantás fenn-akadt,
Az haldokló szemek’ bé-fogó eszköze
Annak, a’ ki szülte, légyen édes keze?
Mind ezekben légyen ámbár kínos jaj-is,
De van titkon szívet enyhítő olaj-is.
Mert keserves ugyan, ’s nyilat szívünkben lőtt,
Mikor szerelmesünk meg-hal szemünk előtt.
De e’ fulánk alatt lappang édesség-is,
Ha végső hartzokban részt vehettünk még-is.
ANNA hát, mivel távol el-rekesztet
Thétis,8Thetisnek vólt igen kedves fia az Achilles, kit sok mesterkedésével a’ haláltól meg-tartani kívánt. Tsak ugyan el-nem rejthette, hogy a’ Trójai hartzra el-ne menjen. Hol mikor el-esett, a’kor az Annya távol lévén tőlle, annál fájdalmasabban értette-meg fiának halálát.
Hallván ez esetnek menydörgő hírét-is;
A’ mi távol történt, majd mikor meg-értett,
Annál közelebbi nyilallással sértett.
Tsuda! melly külömb itt a’ szívnek érzése,
Mint sem egy ki-lött nyíl’ sebes repűlése,
Mellynek mentől-meszszebb szállott-meg veszszeje,
Annyival kevésbé sebesit ereje.
De e’ bánat lövést tévén Kolosváratt,
A’ nyil’ szárnya meszsze-földig sem vólt fáradt.
Söt hogy az anyai szívet immár érte,
A’ fájdalmas sebet szélesebben mérte.
Mérges lövés! a’ melly utját midőn járja,
Egy
Abaris’nyila’ veszszejének párja,
9Ez az Abaris egy Scythának iratik, ki Apollótol ollyan nyilat vett volna ajándékban, mellyel ha valahová lött, maga is a’ nyíl-veszszönek sebessége szerént oda mehetett, a’ hová a’ nyilveszsző esett.
Melly az hová sebes tollakkal férkezett,
Maga-is a’ veszsző szárnyán ott érkezett.
Hát amott egy bánat-özönben, úgy vélem,
Báro BORNEMISZA BORBÁRÁt szemlélem?
E’ már jelen vagyon Groffi Párja mellett,
Mikor két egy-szívnek meg-oszolni kellett.
És ha lehet ollykor ez-is vigasztalás,
Melly által éllkedjen egy félig el-halás,
Ő Groffjának kínos kereszténél állott,
Vélle egy ütközet’ piattzára szállott:
Hartzait magával közösön oszthatta,
Szemeit az élet’ szélén bé-foghatta,
Forró könyveivel mosta meg-hültt testét,
Nyögte ápolgató karok kőztt el-estét.
Szerentsétlen-é, vagy szerentsés rész-vétel
Egy illy szemmel-látás, ’s ez a’ jelen-létel?
Mind kettő. – Mint érez ez hajnali Dáma?
Ezt tsak példázhatja
Timánthesiráma.
10Ez a’ híres kép-iró vólt, a’ ki az Iphigenia meg-áldoztatásakor bánkodóknak szomorú ábrázatjokat természetesen le-tudta festeni: de az Agamemnonnak, mint atyának ortzáját tsak egy fátyollal bé-borítva festette-le; akarván példázni az által, hogy azt az ábrázatot követni-is lehetetlen.
Ez ékes Pálmának szépsége hervadoz,
Ki-vágott Párjáért levele lankadoz.
11A’ Pálma-fárol iratik, hogy annak mikor Himje ki-vágatik, akkor a’ nősténnye özvegységre maradván a’ szüntelen való keserűség miatt terméketlen lészen.Quod si forte marem excidat scelerata bipennis, Tum viduam nimio perhibent sterilescere luctu.
E’ szép Hajnal tsillag, fellegben borított
Fényes ortzájára gyász-fátyolt fordított.
Mert ragyogó Napja dél-szinben el-fogyott,
Udvarának márvány-oszlopa le-rogyott.
MintArtemisiahívMausolussáért,
Vagy mint
Kornéliaszives
Gracchussáért
12Ezek a’ régieknél az egymás egygyeségében élő Páros Életnek Példái.
A’ végső ölelés’ zárja köztt el-ájul;
Egy sebe még bé-nem gyógyúlt, ’s már más újjul.
Még az egyetlen-egy JÓSEFért siralma
Nem száradtt-el, ’s imé fokadtt más fájdalma.
Fájdalom’ leánya, ez a’Phaétusa,
Szinte leszsz egy
Biblis’s Magyar
Arethusa;13A’ Poéták szerént Arethusa folyó-vizzé változott Nimfa: Biblis mind addig sírt, mig a’ keserűség miatt kút főre olvadott-el.
Folyamotban indúl olvadozó szíve:
Sem JÓ’SEF nints, sem már Élte’ Párja ’s Híve.
Férje ’s Fia nélkül meg-fosztva egyedűl
Mint aratás után a’ tarló, pusztán űl.
Ennyi keserveknek fel-tornyozott árja
Groff MIKES ANNÁt-is özönében zárja.
E’ Magyar Izrael’ Nagy-Annya meg-dobban,
Mikor forró tüze Vejének ki-lobban.
Könyörgést, könyv-hullást, sőt semmit sem sajnáll,
Tsak a’ beteg’ éltét meg-tartsa szál-hajnál.
Élet ’s halál között áll-meg, fű szerező
Szent füstel e’ finum arany Tömjénező.
14Arra a’ Szent Históriára vagyon tzélozás, mikor az Izrael népénak táborát hirtelen dög-halál emésztené, akkor Aron Pap a’ füstölgő arany-tömjénezővel állott-meg az élők és holttak között, és az által szünt-meg a’ veszedelem. 4 Mós. 16: 46, 47, 48.
Az Orvosi tanáts’ mindennapi széke
Ha lehetne halál’ tartóztató féke,
Ez a’ földi Erő sintsen meg-kéméllve,
Meg-szenteli talám az Úr, azt remélve.
De hijába – a’ föld engedjen az égnek,
Egy orvosi tanáts mennyei Felségnek:
Meg-áll, úgymond, az én felsőbb akratom,
Én az orvos Böltsek szemét el-alatom.
Bé-telik a’ végzés’ határozott pontja,
Minden erőt le-nyom az Ég’ mérő-fontja.
Niobétlássák-é hát e’ gyászos helyjen,
15Hires ez a’Niobéa’ régieknél árról, hogy ennek minden gyermekeit Apollo el-lődözvén ’s meg-ölvén, azon való nagy bánatja ollyan mértékben volt, hogy kővé változott.
Kiben két ANNÁknak pennám tükröt leljen;
Hol két Anyák költsön a’ vastag gyászt öltik,
Könyveiket elegy egy tömlőben töltik:
Két ANNA, ’s két Anya köz kintsben károsult,
Egy SÁMUEL’ sirján borulva párosult,
De mit elegyitek szineket egymásra?
Mért halmozzak setétCupressust rakásra?
Ez a’ meg-nyugovás’ végső határ-köve,
Hogy mennyei kéz vólt, melly itt nyilat löve.
Söt nints, a’ kit holttnak vélünk, holttak között,
Tsak a’ jobb életre minket meg-előzött.
16Seneca-is azt mondotta:Quem periisse putamus proemissus est.
Él SÁMUEL, tsak hogy költözött
Silóban,
17A’Silónak jelentése szerént,Tsendes helyrement által.
Ott a’ nyugodalmasHálcionvalóban.
Ha tsillag vólt; Égben emelkedni kellett
A’ földi homállyok, ködök, felhők felett.
Ha hív Hazafi vólt; hagyván úton-járók’
Sorsát, bé-fogadták az igaz Polgárok:
Hol nints hizelkedő, távol az áruló,
Nints ganéj-haszonért a’ porban boruló.
Ha Jó-szivű, kiben osztály nélkül maradtt
Egyenes készséggel hajlott az akarat;
Égjen az oltárnál ott leg-tisztább lángal,
Hol a’ tsalárd szív nem áll-ortzáz fársángal.
Ha Nagyra-született; már leg-nagyobbakkal
Osztozzék jobb részből egyenlő nyilakkal.
Nyugodjál Nemes szív! ’s egy leg-kisebb porod
Légyen Virtusidrol saját Orátorod.
Melly sirodon széket emelvén, kiáltsa
Groff GYULAIt porbol új élet fel-váltsa.