ÖRÖM-INNEPI VERSEK
MÉLTÓSÁGOS GRÓFF BETHLENI
BETHLEN FERENTZ
ÚR’ Ő NAGYSÁGÁNAK
TISZTELETÉRE:
Midőn 1794-dik Esztendőben Bethleni ősi Jószá-
gában osztály szerint bé-szállván, ottan FE-
RENTZ Napját leg-elsőben innepelné.
Készítettem az ő Nagysága’ parantsolatjára, és a’ Nap-
ra el-is küldöttem; de szinte a’korra egésségében
a’ Gróff meg-változván, az Uri készület egész
tzélját nem érhette.
KEDVES NAP! rubint-szin ortzával derülj-fel,
Phosphorusnak bársony hintójában ülj-fel,
Kérd költsön fejedre Hajnal’ arany haját,
Nyisd-meg nap’ udvara’ vertt-ezüst-ajtaját.
A’ sugárt fel-tisztúltt homlokodról szórjad,
Kristály-szin örömnek kútfejét ki-forrjad.
Kedves Nap! kiJánus’arany koltsát birod,
Tzimered’ betüit FERENTZ Névről irod,
KitSaturnustisztább ég’ maradvánnyiból,
Az arany-időnek régi omlásiból
Ki-keresvén ’s tévén bibor boritékban,
Nagy-Szamos terire küldött ajándékban:
Vedd-fel a’ ditső Nap’ tündöklő udvarát,
Az halhatatlanság’ országa’ pitvarát,
És Gróff BETHLEN FERENTZ’ honnyába költöztesd,
Betlent paraditsom formában öltöztesd.
Kedves Nap! melly egy mélly tüz-tenger örvényből
Fogantattál amaz eredeti fényből,
Mellyet festet vala a’ Mindenhatóság’
Dörgő szava, (mondván: Légyen világosság!
Örök éjjben alvó setétség’ tábláján,
A’ méllység’ szinének homélyt ontó száján.
Te! kinek fel-virradtt hajnalán úgy örül,
A’ Bethleni kövér Gó’sen földje körül,
Mint kezdetben örült a’ gyenge természet
Mikor új fény által a’ setét enyészett.
Oh napoknak Disze! oh öröm’ innepe!
Melly egy safir szinü levegőt el-lepe:
Olly levegőt, mellybe friss lelket lehellő
Egy Édeni balsam gözzel hizott szellő.
E’ Napnak világa hogy ortzát mútatott,
A’ Magyar Parnassus’ két ágáig hatott,
Mellynek vig mu’sikás szűz karja zengedez,
Hol a’Hippocréné’forrása tsergedez:
Hurja, sipja, torka itt mind a’ kilentznek
Kontzertel udvarol Groff BETHLEN FERENTZnek.
Mindenik Nap ugyan azon-egy formában
Öntött munka ama’ bőlts Mester’ kohában,
Mindeniknek szabott fényt tsak egy mértékkel,
Egy úton vezérli Titán, ’s tsak egy fékkel.
De mint a’ gyürűben betses érdemei
Szerint külömbözök a’ kövek’ nemei:
E’képen az Idő ’s napok, mind egy sürű
Kövekkel bé-fészkeltt drága arany-gyürű;
Mellyet visel a’ Nagy Teremtőnek újja,
Hol betsesbb egygyik nap, ’s a’ mást feljül múlja
Még a’ tsillagok-is, ámbár egy törvénnyel
Élő testek, még-is külömböznek fénnyel;
Nem mindVenus,vagyonMercur,’s kissebb más-is,
Nem mind fényes
Arctos,van ködös
Hyas-is.
1A’ nékünk leg-szebben tündöklő Est-hajnal tsillagnál, melly Venusnak másként neveztetik, sokkal kissebbnek és homályosabbnak látszik a’ Mercurius’ tsillaga. Úgy az Arctos nevű tsillag, melly az égnek éjszaki sarkánál vagyon, sokkal fényesebb, mint a’ Hyades tsillagok, mellyek köddel, homállyal, esővel szoktak fel-tetszeni.
Így egy-egyPhosphorusa’ napok seregén
Elől-jár, ’s tündöklik életünknek egén.
Néha fejünk felett öröm’ napja fel-kél,
Múlató sátort von udvarunkon a’ dél:
Egy meg-nyertt kívánság, egy szerentsés eset
Vig innep’ ülésre már szállást keresett:
Jegyet választ, mellyel egy Napot bélyegez,
Emlékezet-tzimert kapujára szegez,
Az oltárra százig hal-meg az áldozat,(Hecatombe)
A’ kintses Sébábol szagos tömjént hozat,
Koszorús vak-szemmel a’ fő kevélykedik,
Gileadban sajtoltt olajban feredik.
Így jegyzett-ki Napot egy kisded Gó’sennek
Közepette buzgó szive Gróff BETHLENnek.
Egy Nap; de páros az emlékeztető jegy;
Itt kétszeres fénnyel világol tér, völgy, hegy.
Öszve-foly egy öröm két olaj-forrásból,
Két gyujtott szövétnek lángot vét egymásból:
Kettös hálá-adás egyben-kaptsoltt karon
Sétálnak egyTempétpéldázó udvaron.
Így lett: mert Groff BETHLEN egy Betlehem’ képét
Sorsal ki-vontt ősi Öröksége’ szépét
Meg-nyervén, mint kedves Jegyessét kedvének,
Idős Pyramissát Nemzeti Nevének,
Ez új Birtokának egén elé-kerűltt
Napja, új fénnyében most elsőben derült.
Ah jeles Nap, mellynekPhoebusígy köszöne!
Mellynek környül-borít súgárok’ özöne:
Itt a’ Gazda’ Neve az ősi Birtokkal
Ölelkezik testvér-atyafi tsókokkal.
Mint hajdon egy NapjaMacedo Filepnek,
Mellyet hármas öröm szentelt-fel innepnek.
2Macedonia’ Királlyának, Filepnek, egykor, azon egy napon három örvendetes híre érkezett. Első, hogy az ő felesége néki fiat szült; második, hogy az Olympiai Jétákban a’ győzedelem néki itéltetett; harmadik, hogy az ő tábora ellenségeit meg-verte, és azokon tökélletes diadalmat vett.
Mint az a’ Nap, mellyet fel-virrasztott vala
Harmadik
Henriknek egy Pünköst’ hajnala
3Harmadik Henrik, Frantzia Királly ez, a’ ki 1578-ban, Pünköst napján, mellyet épen a’ Király születése napjának-is írnak, két országok’ Koronáját nyerte-meg, u.m. Lengyel, és Frantzia országoknak koronáit. Melly nagy öröm napnak emlékezetére azután 1579 nek első napján állitotta.
Mellyen születési Napja fel-derűlvén
’S egyszer’smind két ország’ székében bé-ülvén,
Ez hármas szerentse’ vig egyben-folyása
Volt rend kívül buzgó öröm’ ki-forrása.
Így Groff BETHLEN midőn saját Napját üli,
E’ napoknak élő kisded képét szüli:
Fileptől ’sHenriktöl folynak e’ sugárok,
Hasonló tömjénnel égnek itt oltárok.
Söt oh ritka remek! E’ Groff’ mind két Neve
Egy-egy új-koszorút ma fejében teve:
Egygyik Nevet a’ nyertt ös-nyíl koronázza,
A’ Birtok ’s Birtokos egymásra ruházza;
A’ más Névre Titán’ hajából szakasztott
Tsoport-fényt innepi jegy gyanánt ragasztott.
Tartsd hát szemmel, Mu’sám! Groff BETHLEN miképen
Ül, mint meg-szállott Méh, mézzel rakott lépen;
BoázBetlehemi részét mind el-vette,
4Amaz híres majorkodó Gazda, Boáz, a’ Dávid Királly’ Nagy-Atyának, Obednek Attya, Bethlehemben volt nagy birtokos földes Úr. Bir. K 2, 3, 4 Részeiben.
Hol gazdagságának talpát meg-fektette.
Söt mint bé-lépése volt Károlly Tsászárnak
Egykor szélső pontján a’ Spanyol határnak,
Midőn az haboknak immár hátat vetvén,
A’ szárazt elsőben talpával illetvén,
Így szóll: „Kedves Földem ’s Anyám’ hiv kebele,
„Mellynél habzó hajóm tsendes Partot lele,
„Ölelve köszöntlek, ki karon ragadod
„Szülöttedet, ’s édes öledben fogadod”
5Ötödik Károly Tsászár le-akarván már mondani végre terhes hivataláról, midőn Belgiumbol a’ tengeren Spanyol országba utazott volna, és a’ szárazra ki-szállana, a’ földre hajolván, azt meg-is tsokolván így szóllott: Köszöntlek tégedet, oh kivánatos Anyám! – – a’ te én hozzám való sok téteménnyeidért, az én testemet néked ajánlom ’s a’ t.
E’képen BETHLEN-is a’ Nagy-Szamos’ révén
Groffi BETHLEN Háznak gyökér-annya lévén,
Mikor FERENTZ szállottBethleniRészében,
Mint Fiu, Annyának nyugodt-meg ölében.
Itt találtam, úgymond, nyugodalmam’ helyét,
Itt szopom Nemzetem’ Annya’ siros tejét:
Itt lakom, mert erre mind két szemem néze;
Ezt kóstolom, E’ volt kivánságom’ méze.
Oh kövér Rész! szép Sors! oh szerentsés eset!
Az én sorsom kies Örökségre esett.
Itt épüljön szives barátság’ temploma,
Láttassék a’ munkás szeretetnek nyoma.
UdvaromBer’sébalégyen, ’s Házam’ tája
Atyafiság’ olaj-fás
Béthániája.
6Tzélozok az Abrahám’ szép lakó helyére, Bersebára, mellyet maga készitett vala, és a’ melly mind néki, mind ő utána Isáknak és Jákóbnak-is kedves és kies lakó-helyek volt. Bethania pedig vólt ama’ Mária, Martha és Lázár lakó-helyek, hol az Idvezitő tanítvánnyaival együtt gyakori szállást tartott és böv gazdálkodással fogadtatott.
Így füstölgött kedves Groff! meg-gyultt tömjénnye’
Illatival, buzgó szivednek edénnye.
Ezt a’ kegyes Ég-is midőn illatozta,
Az alatt, lám! FERENTZ Napját-is fel-hozta.
’S hát imé tágason nyiltt kapudon belől
A’ Téged’ tisztelő sereg már sok felől,
Mint egy galamb-tábor ablakidra repült,
Vérség’ és Barátság’ szent oltárához ült.
Xenius Jupiterkoltsárját szóllitja,
7Jupiter a’ pogányoktól úgy tartatott, mint a’ gazdálkodásnak és vendégek’ jó szívvel látásának fő gondviselője. A’ honnanXeniusnak az-az gazdálkodónak (hospitalis) neveztetik. Ennek tisztességére köszönte-el a’ pohárt Dido, mikor a’ Trojaiakat vendégül fogadta.
Szabad gazdálkodás’ élés-házát nyitja.
Mulcibera’ konyhát gazdagon rendeli,
Diána vad hússal a’ táblát tiszteli.
Az öregSzamos-is tisztes ősz szakállal
Fel-jő, ’s darabonti szolgálatot vállal,
Vizet hord ki-feszült vidra-bör-tömlővel,
Majd emel öt singes hartsát görbedtt fővel.
8A’ Nagy-Szamosban vidrákat-is lehet találni. De kivált hartsát bövön terem. Öszve-foglalom azokat itt, a’ mellyek a’ Nagy-Szamosban találtatnak.
Hát ama’Casmillustsinos asztalnakot,
Lásd, hogy a’ palotán fényes asztalt rakott,
9Mindenik pogány Istennek maga hivatala szerént való dolog adatik. Vulcánusnak, vagy-is Mulcibernek, ki a’ tűznek előljárója, a’ konyha mesterség: A’ vadász Dianának a’ vadak’-húsai; Camillusnak, vagy Casmillusnak, (melly Mercuriusnak-is neve) az asztalnaki szolgálat; mivel ez a’ Név Istenek szolgáját tészen, és a’ régiek Camillusoknak hivták a’ szent dolgok körül szolgáló nevendékeny ifjakat: Ganymedesnek pohárnakság, mert ő Jupiter pohárnakjának iratik: Apollónak a’ musikai kar: Pomonának a’ kertek’ istenének a’ gyümöltsök.
Mindenik fogásra rendel ki-neveze,
A’ mit leg-jobbat nyújt a’ természet’ keze.
Bort ádGanimédes, mint serény pohárnak,
Sellegekkel osztja javát a’ Nectárnak.
Apollosem késett a’ musikás karral,
Lengyel, Német nótát elegy von Magyarral.
Azomban post-pástjátPomónafel-hozza,
A’ Tsemegét, ’s drága gyümöltsöt halmozza.
Egy szóval, Groffi diszt adott ez asztalnak,
Valamit ritkaság ’s bőség magasztalnak:
A’ jó-kedvet kövér jól-lakás nevelte,
Öröm’ hangját felső hurjáig emelte.
Melly miatt Bethleni hegyek ’s térek rengnek,
Éljen!kiáltással erdők, mezők zengnek.
Örvend a’ mezei gazdaságnak szíve,
Hogy vig napját üli Groff Gazdája ’s Híve.
A’ zöld vetés tágas lábjaiból szaggat
Egy marokkal, mellyet tsűr-kapura aggat,
Itt a’ Kenyér’ háza, úgymond, ’s még előre
Kezet ád reménység’ jobbja jövendőre.
10Bethlehem jelent kenyérnek házát: Bethlen-is igen drága jó búza termő; épen kenyér’ Háza.
Tapsolnak erdők, hol kürtjét fútatja
Sokszor BETHLEN FERENTZ’ szemes vadászatja;
Panopes, Elymus, Abas, Crocusszinte
11Ezek híres vadászoknak nevei a’ Poétáknál.
Az hajtásból vadász BETHLENre tekinte,
Éljen, azt kiáltják, gyors vadász barátunk,
Kit nyilas Diána’ nyomán járni látunk.
De mit hallok? Erős tombolást. Tudnillik
Bellerophon’lovász iskolája nyilik.
12Igen híres lovász-mester ez a’ Bellerophon a’ Poétáknál, a’ ki a’ lovakkal való járást-is feltalálni mondatik. Itt az ő oskoláján a’ Groff istállója értetik.
Igaz-é – oktalan szív hogy érez bár-is?
Lám esméri Ura’ jászlát a’ szamár-is:
Hát a’ mellyek nemesbb vérből lelket vésznek,
Böv marku Tápláló’ abrakából észnek?
A’
Büszkenem nyugszik; lába tomból, ’s tapot,
13Ezek a’ nehány nevek azoknak a’ nevezetes lovaknak neveik, mellyek akkor a’ Gróf’ Istállójában találtattak.
Magassan hág, mintha meg-kapná a’ napot.
Egy szárnyasPegasustpéldáz örömével,
Egy újHippocrénétrúg talám körmével:
Rúgjon! Mert változván Bethlen Heliconná,
Majd a’ Vers-iró kart árnyékába vonná.
14Pegasus szárnyas ló rúgta vólt a’ Mú’sáknak hires forrásokat, Hippocrenét. Itt hát a’ Büszke Pegasusnak neveztetik, melly mintha illyen forrást akarna rugni Bethlenben.
A’Vidám, tüzet fú orrán, ’s szikráz szeme,
E’ talám
Pyróis’’s
Phlegon’tüzes neme:
15Ezek a’ nap’ lovainak nevek a’ Poétáknál.
Mintha egyDáriust vett vólna hátára,
A’ fel-kelő napnak nyeritt ortzájára.
16A’ Dáriusnak históriájára vagyon tzélozás, mikor a’ Király választáskor ő lovára fel-ülvén olly szerentsés vólt, hogy az ő lova leg-elébb nyerített a’ fel-kelő napnak, ’s az által Király lett.
Az arany-szin szőrüFavoritnek vére
Rend kivűl tsiklándoz Ura’ jó kedvére:
Mint
Bucephalhajtván fejét, Urára néz,
17A’ Nagy Sándor’ híres lova ez.
Egy pompás szökéssel Napjának parádéz.
VégreBrávo, Szártsa,’s az hat szürke Gála
Egy tisztesség-tévőcircussal szolgála:
Mint mikor a’ Napnak lovai ki-kelnek,
’S tombolnak kapuján a’ piros reggelnek.
Így mind ezek a’ jó Gazda’ Napját érzik;
Mindenik Urának hívségére vérzik.
Itt midőn a’Brávolábát meg-tompantja,
El-is hallgat vala Mú’sám pengő lantja.
De imé egy tsendes nap-nyugotti szellő,
Melly virágos kertnek illatját lehellő,
Oda szárnyal, ’s a’ mint jó kedv-hangot halla,
A’ szoba’ ablakán halkal bé-fúvalla.
Egyenesen tarta a’ Groff Gazda felé,
Ortzáját ajaka gyengén érdekelé:
Meg-tiszteli egy pár friss atyafi-tsókkal,
Melly a’ harmat-méznél édesbb vala sokkal.
Most szárnyalok, lassu hangon illy szókat súg,
Onnan, hová Bihar magass udvara rúg:
A’ Te Napod’, kedves Groffom! lehetetlen,
Környékében zárja-bé tsak az egyBethlen:
A’ Váradi Nemes Atyafiság’ szíve
Buzog hozzád, ’s Neved’ meg-tisztelő Híve.
A’ te barátságod’ friss emlékezete,
Melly ama’
Bor-Kútnálvéllek frigyet vete,
18Épen ezen esztendőben Augustusban vóltak néhány Nemes Urak Bihar Vármegyéből, Várad környékéből a’ Radnai savanyu-vizen, mellyet közönségesen Bor-kútnak nevezünk. Ott voltak akkor a’ Groff Úr Ő Nagysága is Grofi Párjával; és tsak nem minden-napon a’ Váradi ezen nemes vendégeket Uri asztalokhoz hivatták, és igen barátságoson látták. Ide vagyon a’ tzélozás; mivel ennek én-is szemlélője voltam.
A’ Te múlatságos asztalodnak dísze,
Mellynek most-is édes inyeken az íze,
Hálá-adó öröm’ tsókját érdemelték,
Ők-is ma Nevedet egekig emelték.
Ennek e’ küldött pár-tsók’ betses záloga,
Mellyért követségem hozzád úthoz foga.
Mellyet ajakimon midőn meg-is hoztam,
Az hívség’ leg-szentebb oltárán áldoztam.
Ezzel a’ Váradi serény követ, készen
Tartván gyors szárnyait, bútsut alig vészen;
Imhol egy kék-szemű vízi Nimfák’ szépe
Szemérmet mosolygó ortzával bé-lépe.
19Itt már a’ Nagy-Szamos’ leánya, egy vizi Nimfa, hozatik-bé, ki a’ Bor-kúttol küldetett köszönteni. A’ régi költeményes históriák szerént minden folyó-víz Isten volt, és annak leányai vizi Nimfák vóltak, úgy minden forrásnak-is Istene vólt.
Módira nem fatsartt komplement’ hajtása
Vólt a’ természetnek egygyűgyü fogása.
Kezében kerekded bik-fa pohár vala,
Remek rajzolással diszesült oldala:
Alcimedon’mettző kezének munkája,
20Virgiliusnál:divini opus Alcimedontis.Híres mettzőnek iratik. Ott-is egy szép mettzett bik-fa pohárrol ditsértetik munkája.
Természeti paraszt elmésség’ tsudája:
Rajta készültPales’’sPán’pásintos háza,
A’ Radna’ környéke,
Muntsel’s
Kukuráza21Ezek a’ hegyek Radna vidékében vagynak.
Magura’s
Fontenellköztt a’
Bor-kútlátszott,
22A’ Magura igen szép nagy magos testes hegy szép erdővel bé-borítva. Evel szemben vagyon az híres Bor-kút egy szép kis térségben; a’ kút-felett közel más felől egy kissebb hegy,Fontenell. E’ két hegyek között buzog-ki a’ Bor-kút.
Driadesek’ serge bárány-búvót játszott.
Én leánya vagyok, úgymond, Nagy-Szamosnak,
Szomszédja
Bor-kútnak ’s kristály
Aranyosnak.
23Ott a’ Bor-kút mellett egy völgyből ki-jövő nagy patak Aranyasnak neveztetik.
A’ Nagy hirűBor-kútegy köszöntés végett
Bízott rám illy fontos szókkal követséget:
Te, Nimfa barátom! Bethlenig útozz-el,
Atyád’ tartománnyán egy habon hajózz-el,
Ezt a’ pohárt, melly sok rajzolással jeles,
24A’ mezei és erdei paraszt le-irásokban ahoz illendő szinek tétetnek. Fa-pohárt emlegetnek az illyenekben a’ régi írók-is. Nem másféle, hanem épen illyen ajándék-küldés illik az Erdők’ és vizek, birtokosinak. Pales és Pán-is erdei Istenkéknek tartattak. Azért említtettnek itten a’ mettzésben.
Híres vizem’ orvos italával tellyes,
Kézbe fogván szálj-ki a’Bethleni révnél,
Hol tisztelő öröm zeng a’ FERENTZNévnél,
Add-meg Groff BETHLENnek e’ kis ajándékom’,
Kit tisztelt nem régen orvosi hajlékom;
Mond-meg, hogy a’ Bor-kút, mint szíves barátja,
A’ Groff’ napját midőn fel-derűlni látja,
Illy tisztelet-tévő záloggal udvarol,
Kedves Vendége volt, emlékezik arról.
Imhol! azért, Groffom! itt mind az izenet,
Mind a’ tellyes pohár, nyujtom hozzád menet.
Így szóllván a’ vízi Kurir, hamarjába,
Mint könnyű szarvasnak, viszsza-pattant lába.
Végre a’ Tordai alatsonPindusnak
Mú’sája sorjában állván e’Chorusnak,
Jobb kezében laurus ágatskát viselve,
Illy beszédre tsendes hangon ered nyelve;
Ez öröm-özönben hát én bé-ne folyjak?
Követ vagyok, Uram’ nevében hadd szóljak;
Légyek hátul én-is e’ tisztesség-tévő,
Udvarlás piattzán bár végső részt vévő.
Nints híjja már e’ Nap’ diszének, el-nézem;
Tsak e’ Gróffi Házat áldással tetézem.
Groff BETHLEN! kinek hajt fejet a’ tisztelet,
Fényljék ditsőséged, mint dél, fejed felett.
Boldogságod’ rakott útját mossad vajjal,
A’ kőszikla néked hasadjon olajjal.
Napok’ hoszszasága jobb kezednél üljön,
Gazdagság bal kezed felől tárba gyüljön.
Napjaidat Báró BÁNFFI ’SU’SÁNNÁddal
Tőltsed, mint zőldellő kövér Olaj-fáddal,
Kivel ölelkezve, szívetek’ és szátok’
Kivánságát nektár gyanánt kóstoljátok.
De kivált az égnek leg-betsesbb áldása,
Egy mennyei áldott harmat’ le-szállása
Oh vajha Örököst öletekben adjon,
’S ezzel még Bethlenben új kút-fő fokadjon!
Nap! ne siess!Bethlen’hegye felett állj-meg:
Hold! Változás nélkül Szamos’ völgyén szállj-meg.