ÉRTZNÉL vagy márványnál drágább emlékezet
Az a’ VERESTÓI GYÖRGY kedves nevezet,
Kinek Huszon-kilentz esztendőkig szája
Vólt a’ Kolosvári Sion’ trombitája.
Ki mikor angyali nyelven prédikállott,
A’ tolyongó nép Pált ’s Apollost tsudállott.
A’ szóllásban fontos, kegyes, bővséges-is,
Folyó beszédének patakja sebes-is.
Ajakiról arany-lántzok le-függöttek,
Mellyek minden fület hallgatni kötöttek.
Egy oroszlán, mikor bünt feddeni kellett,
De bárány-is szelid lelkében e’ mellett.
Kilentzven-négy, Ezer Hét-százat kísérvén,
El-nyúgodt, tsak ötven-öt esztendőt mérvén.
Bánatos Özvegye pedig, SAS BORBÁRA,
Négy esztendőt nyögvén gerlitze módjára,
Sietett repülni angyali táborban,
’S itt alunni Férje porával a’ porban.
VERESTÓI nagy Név! melly nem régen délben
Fénylettél, itt borúlsz estvéli fedélben.