IDE tért Annyának méhében szapora
Lépéssel GYALAI KORPOS ISTVÁN pora:
Nemesi Tör’söknek betses Maradéka,
De nemesebb Lélek’ meg-szenteltt hajléka:
Husz esztendők alatt Bánffi-Hunyad’ Papja,
Igével ’s erköltsel tisztán fénylő napja.
Társa ama’ jámbor lelkü Barnabásnak,
Tüköre a’ szívben tündöklő Vallásnak.
A’ nap alatt ötven-kilentz esztendőt élt,
VISKI SÁRÁjával Huszon-kettőt szemlélt.
Ezeret Hét-százzal Kilentzven-Hat-is ért,
Augustus-is Huszon-hatod nappal kísért,
Ez hív szolga földi formábol vetkezék,
A’ pitvarból Szentek’ szentében érkezék:
Elébb ide Ezer Hét-száz Nyoltzvan-hétben
MáriaLeányát zárván a’ setétben;
A’ midőn Ennek-is a’ nap hogy fel-derült,
Tizenegy futással abrontsában került,
Úgy Istvánnak Ezer Hét-száz Nyoltzvan-kettő
Volt mind élet adó, mind itt el-temető.