UTAZÓ! keressz-é a’ szent-helyen kintset?
Nyisd-fel e’ setét sirt bé-záró kilintset.
Melly az hallgatásban fekvők’ közepette
KöltseiTATAI MÁRIÁt bé-fedte,
A’ ki volt GULÁTSI LÁSZLÓ’ Élte’ Párja,
Élő Hitnek ’s munkás Szeretetnek tárja.
Máriával kegyes, ’s a’ jobb részt választó.
Marthával hív, gondos, alamisnát osztó.
Házában szövétnek bölts igazgatása,
Kinek még éjjel sem alutt-meg lámpássa.
Egy Siloám forrás sok jó-téteménnye,
A’ sántának lába, vaknak szeme’-fénnye,
Ruhátlannak fedél, az árvának annya,
Éhezőnek kenyér, jövevénynek honnya.
Ennyi kintset halál itt a’ földben rejtett.
Mit szóllék? a’ porban tsak föld-edényt ejtett.
A’ kints menyben vagyon; itt tsak üress tár-ház,
Gazdag Lélek költ-ki, ’s le-omlék a’ sár-ház.
A’ Napnak abrontsán negyven-négy út került,
Míg páros szövetség’ tsendes ölében ült.
Hatvan-hatszor pedig futott a’ nap pályát:
Ennyi szám foglalta éltének summáját.
Míg végre tizenkét esztendőnek folyta,
Feje felett egyik habot másra tolyta.
Száraztó nyavalya testében fonnyasztá,
Mint lassú halálnak neme el-fogyasztá.
Kilentzven-három tölt Ezer, Hét-száz után,
Hogy az igazaknak el-ment keskeny után.
Áldjad hát itt, Útas egy keresztyén’ nyomát,
Hol templom fogta-bé Szent-Lélek’ templomát.