GYÁSZ! Te vagy ártalmas köd: az özvegyi sors-is unalmas;
Váltsa-fel a’ Papi gyász’ bánatit új Papi Nász.
Második e’
Mirtus’; de tsupán az elébbeni Virtus
1Ne hogy valaki úgy itéljen, hogy itt a’Mirtustsak a’ Kádentzia kedvéért erőltetésből tsúszott-bé, jegyzem-meg, hogy a’ Mirtus, Menyegzői és víg lakadalmi tzimer vólt hajdon. Itt hát (tropice) mesterséges szóllás formája szerint önként és helyesen tészi a’ Második Mirtus, a’ másodszori Házasságot.
Ismét házasodék, újra ma párosodék.
Kezd mikor új pályát ERDÉLYI; KATÁba Katáját
2A’ T. Férjfiúnak elébbeni felesége-isKatavólt.
Bírja viszont: eleven Párt az elébbi nevenn
Por, hamu, köd széledt, jöve viszsza halálból az élet:
Egygy el-aszott fa’-töve más Elevenbe növe.
Gyász le-vetést várván, BARTÓK KATA sem marad árván,
Virrada víg ki-kelett téli homállya felett.
Kints vala, kit vesztett: Ez-is az, kit öléhez eresztett;
Kintse helyett, ki halált kóstola, kintsre talált.
Élete’ lámpássát, el-alutt
Fartzádija’ Mássát
3Vólt elébbeni Férje tsak esztendeig Neh Tiszt. Generális Notárius és Esperest, Fartzádi Nagy Gábor Uram.
(Oh be ditső nyereség!) adta-meg a’ kegyes Ég.
„Hogyha vetem fontban,Gábort ISTVÁN üti pontban,
„Szívem (monda) ha jól fontolom, Erre hajol.
Vesse-le hát gyászszát, köz örömre derittse panaszszát,
Mindenik e’ két hív, már de nem özvegyi sziv.
A’ mi jelen; rejtsék kebelekbe: de
Stixbe felejtsék,
4Feledékenységnek vize a’ poétáknál ez a’ folyó-víz.
A’ mi tsupán tsak volt. Tegnapot új Nap el-olt.
Fellegek el-multak, panaszos ki-nyögések avultak:
Mézet ereszt az üröm:
5Tudjuk, üröm-virágzáskor gyüjtik a’ méhek leginkább a’ mézet. Ebből vétetett a’ gondolat.
forr az epéből öröm.
Két sebes itt költsön hív Társa’ sebére ki-töltsön,
Friss olajat kötözött orvosi munka között.
Szálljon ez egygyé-lett szeretetre tökélletes élet:
Váltsa tavaszra telét; estve ne várja delét.